Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Nadányi Zoltán -Tanács 
  2017-05-05 15:24:23, péntek
 
 



Nadányi Zoltán -Tanács 

Ne gondolkozz a szíveddel,
Mert úgy ezer tüske vár;
És ne szeress az eszeddel,
Mert az élet úgy sivár.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - MÁJUSI SZERELEM
  2017-05-05 15:13:35, péntek
 
 



Nadányi Zoltán - MÁJUSI SZERELEM

Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép tündérmese.
Hófehér felhődarabka,
az az ő szerelmese.
Ők ketten egymásnak élnek,
felhő és virág a fán.
Hisznek egymás esküjének,
magukénak is talán.
Szépen tudsz te fakadozni,
te virág, felhőfaló!
Szépen tudsz te szakadozni,
te felhő, virágcsaló!
Szépen tüntök el a szélben,
mind a ketten hirtelen,
nyomtalan és észrevétlen.
Úgy, ahogy a szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - Éj
  2017-04-17 14:33:29, hétfő
 
 



Nadányi Zoltán - Éj

Két szép szemed mélyén sötétlik
Éjek legsűrűbb éjszakája,

S a fényt, a derűt életemre
Mégis csak e két szem bocsátja..
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - Körmenet
  2013-05-23 07:24:16, csütörtök
 
 



Nadányi Zoltán - Körmenet

Ott mennek ők hosszú menetben,
a nők, a nők, kiket szerettem,
rezgő holdfényen, egyesével
ott mennek ők lehajtott fővel.
Ott mennek ők egymás nyomában,
mind a nekem tetsző ruhában,
azt most a holdfény úgy nyilazza,
hogy átüt rajta testük rajza.
Ott mennek ők, egy se hiányzik,
egyik halványabb, mint a másik,
hosszú a sor, nem is számlálom,
csak Mária van közte három.
Szólítom őket titkos néven,
amit éntőlem kaptak régen,
de egy se érti, egy se néz rám,
mennek tovább, tünődve, némán.
Magam nevét is elkiáltom,
süketen kong a holdvilágon,
kiáltom újra, egy se néz rám,
mennek tovább, tünődve, némán.
Mennek, mennek, meg ujra jönnek
és vége-hossza nincsen ennek,
domb körül járnak fejlehajtva,
egy szál jegenye reszket rajta.
És leple hull egyszerre mindnek
és meztelen testtel keringnek,
azt most a holdfény úgy nyilazza,
hogy átüt rajta csontuk rajza.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán- A két szemed szeretett legtovább
  2013-05-22 18:29:30, szerda
 
 



Nadányi Zoltán- A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és a hegyes
lándszák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - Öregek
  2013-05-19 19:50:10, vasárnap
 
 



Nadányi Zoltán - Öregek

A tiszttartó úr meg a grófné
A kertben ültek egyedül.
Ősz volt. Pergett a lomb a fákról
És minden hervadt volt körül.
A kerti lócán üldögéltek;
Mindkettejük öregedő,
A szavuk halk, hajuk galambősz,
Az arcukon ezer redő.
Folyt a beszéd a gazdaságról -
Hogy az öreg gróf sírba szállt,
A gazdaságot és a gondot
A “méltósága" vette át.
A tiszttartó úr végzi mindig
A tanyabéli dolgokat
S a terveket meghányni-vetni
Hozzája be-belátogat.
Hű szolga; már a grófné apját
Szolgálta ősi birtokán,
Ő akkor még ifjú legény volt
S a grófné még csak kis leány.
Gyakorta jöttek össze ketten
A kertben, a lugas megett
Úgy estelenként s két bohó szív
Bohó álmot szövögetett.
Jött a való és férjhez adták
A grófkisasszonyt egy napon.
A tiszttartó úr attól fogva
Mogorva, szótlan lett nagyon.
Az új grófné is, hej, nagyon sok
Zsebkendőt sírhatott tele.
De végül aztán megnyugodtak
És egyikük se halt bele.
Az idő szállt... Megöregedtek
A grófné özvegyen maradt.
Ketten viszik a gazdaságot,
Megőszülvén a gond alatt.
Mit ír elő az illendőség,
A tiszttartó úr tudja jól
S bár volna rá alkalma bőven,
A múltakról sohase szól...
Az forgott szóba' most is éppen,
Mi légyen a burgundival:
Eladják-e vagy föletessék,
Van hozzá sok ló meg bivaly.
Azután azt is megbeszélték,
Hogy hány tinót adhatnak el
És megegyeztek, hogy a héten
A tengerit töretni kell.
Minden tárgyból kifogyva végül,
Csend állt be s némán ültek ott.
Aztán a grófné, mint szokása,
Köszvényéről panaszkodott,
“Hej, nem viszem már én sokáig,
- Mondá - nem érzek már erőt."
S a tiszttartó úr felsóhajtott:
“Máskép' volt negyven év előtt!"
“Haj, negyven éve..." szólt a grófné
S most újra csend következett.
Hallgattak... Mindkettőt a múltba
Ragadta az emlékezet.
A hervadás, az őszi alkony,
A méla, bágyadt hangulat
Oly merengővé tette most a
Grófnét s a tiszttartó urat.
Száz emléket visszaidézett
A lombjavesztett, ősi kert.
A tiszttartó kérges szívében
Sok régi vágy életre kelt.
Felsajgani érezte újból
Az elcsitított bánatot,
Amelytől negyven éven által
Oly hősiesen hallgatott.
S negyven év óta most először,
Megkérdé forrón, csöndesen:
“Emlékszik...?" Alig hallhatóan
Szólt a grófné: “Emlékezem..."
“Emlékszik... itt ebben a kertben.
Itt, éppen itt, a kis padon...
Emlékszik?... itt öleltem által..."
“Emlékezem... rég volt nagyon..."
A tiszttartó zsebébe nyúl most,
Előhúz egy kis csomagot,
Kigöngyöli... A keze reszket,
Fáradt szemében könny ragyog...
A papírból egy pici hajfürt
Incselkedőn rájuk nevet.
“Magától kaptam ezt... azóta
Itt őrzöm a szívem felett."
Remegő kézzel tartja, tartja...
A két öreg összehajol.
Arcuk kigyúl, szívük megdobban,
Az ajkukon bágyadt mosoly.
Elnézik hosszan, meghatottan,
Pilláikon könnycsepp pereg...
S nesztelenül rájuk zizegnek
A sárga, őszi levelek...

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - Ezüsthálóval foglak
  2013-05-15 20:19:03, szerda
 
 



Nadányi Zoltán - Ezüsthálóval foglak

De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mindakettőnk veszte,
az a csillagos júliusi este.
Kifeküdtünk a csillagfényre ketten,
a zöld kabátot is rádterítettem.
Tücsök ciripelt, aludtak már a fészkek
és én se néztem rád és te se énrám,
csak felfelé, a csillagokba, némán
s a csillagok mély csendben visszanéztek,
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.
És ezt te már nem téped soha szét.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - Május
  2013-05-15 20:07:08, szerda
 
 



Nadányi Zoltán - Május

Ott üldögéltünk a padon,
A fák alatt, hallgatagon.
A napernyőddel, elborongva,
Barázdát húztál a homokba.
Csak néztük, csöndes hallgatásba',
Mint mélyül egyre a barázda;
S ábrándokat szórtunk bele,
Álmokkal hintettük tele...





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - Vártalak egy évig
  2013-04-07 12:44:24, vasárnap
 
 



Nadányi Zoltán-Vártalak egy évig

Vártalak egy évig,
hol voltál egy évig?
Én egyhelyben álltam,
úgy vártalak, végig.
Álltam és nem néztem
se jobbra, se balra,
csak ahonnan téged
vártalak, csak arra.
Szálka a kezemben,
semmihez se nyúltam,
szálka a szívemben,
még mélyebbre szúrtam.
Nem ettem, nem ittam,
csak álltam kábultan
én nem is aludtam,
csak el-elájultam.
Leveleket hoztak,
nem volt betű benne,
ha beszéltek hozzám,
mintha álom lenne.
Hívtak, menjek haza
és kézen is fogtak,
mit mondhattam nekik,
boldogtalanoknak!
Egyszer egy virágos
ág arcomba vágott,
a tavaszból ennyit
láttam, ezt az ágat.
Később egy szál levél
csüngött róla félve,
onnan tudtam én meg,
várlak már egy éve.
Nagy fa kidült volna,
torony eldült volna,
én csak álltam, álltam,
szomorúság tornya.
Álltam és nem néztem
se jobbra, se balra,
csak ahonnan téged
vártalak, csak arra.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
Nadányi Zoltán - Holdfény
  2012-12-14 15:48:40, péntek
 
 



Nadányi Zoltán-Holdfény

Holdsugárból ezüsthúrt sodortam,
napsugárból aranyhúrt sodortam,
megvártam az éjfelet is ébren
s liliomok, rózsák közt, az éjben,
Hold alatt, a tamariszk-bokorban
hárfámat a szívemre szorítva
énekeltem, énekeltem,
szállt az énekszó a kert felett,
holdfénnyel és bánattal borítva
énekeltem, énekeltem
és világra énekeltelek.
Holdfény-fátylad akadozva leng,
úgy jöttél, mint lármára a csend,
mint csendből a dal, remegve zengő,
mint az égő sebre a hűs kendő,
mint a fázó testre meleg kendő.
Úgy jöttél át csenden és homályon,
mint halk éji permeteg a csírás
rétekre, mint a mosoly, a sírás,
a lélekzet, az öröm, az álom.
Holdfény-fátylad csókolom az éjben
s te ujjadat vonogatod enyhén
kétfelől, bús arcom pergamenjén,
mintha halkan, jóillatot hajtva
két szellőcske találkozna rajta
és szívemben örvényt verne mélyen,
liliomok, rózsák közt, az éjben.

 
 
1 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Nadányi Zoltán  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 407
  • e Hét: 407
  • e Hónap: 41947
  • e Év: 455298
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.