Regisztráció  Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
Angyali mese
  2018-03-27 23:54:35, kedd
 
  Komáromi János: Angyali mese





Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.

Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.

De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!

Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.

Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.

Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!

Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!

Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!

Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?

Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!

Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!

Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?

A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.

Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod!


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
...a neveddel alszom el
  2018-02-17 23:52:38, szombat
 
  Komáromi János -...a neveddel alszom el


amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Lehetnek
  2018-01-20 23:47:37, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Űr lennék
  2018-01-20 23:43:59, szombat
 
  Komáromi János: Űr lennék






űr lennék,
mindent betöltő
megfoghatatlan valósága
a görbült térnek,
otthona az energiának
és minden létezésnek

űr lennék...
a mindent betöltő
Semmi,
a mindent elmondó
Némaság

tudnám, hogy erényeim
elenyésznek
és csak a gyarlóság
az ami örök,
nem úgy, mint a
fényüket felélő,
lágyan reszkető
Csillagok

nem úgy, mint a
semmitől nem félő,
őrjítő iramban rohanó
üstökös, ami ködös
hajnalon, láthatatlan
szeli át a még sötét,
itt ragadt éjszakát

az Űr az egyedül örök
csak a semmiből
jöhetnek létre új világok
s naponta arra vágyok, hogy
megszülessenek
a lángoló, izzó tömegek
a keringő, forgó óriások,
az új és csodásabb
Világok

űr lennék
és magamba fogadnám
az idő
ölelő pillanatait

űr lennék...
nem a Semmi
és nem a Minden...

űr lennék...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Valami fekete-fehér
  2018-01-20 23:42:27, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
...a neveddel alszom el
  2017-10-10 22:47:16, kedd
 
  Komáromi János: ...a neveddel alszom el

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Jóslatok
  2017-10-03 23:29:33, kedd
 
  Komáromi János: Jóslatok


sima volt az este, szétszórva hevertek a zajok
rám ragadtak évek elhervadt csendjei
nehezen virágoztak ki a távoli illatok

a nappalról itt felejtett fény még arcodon megült
mielőtt a végtelen-sötétbe zuhantam volna
lelkem fáradtan hozzád menekült

talán meghallottad hervadó vágyam utolsó jaj szavát
sápadt bőröd mint tűnő látomás fénylett fel
és színezni kezdte az éjszakát

mennydörögve hasadtak fel az égbolt fátylai
rémisztőn fortyogott a Világ
mindent átjárt az érzés: most más lett valami

a lesben álló csendben már nem volt szükség a szavakra
mégis versek születtek szüntelen
mintha a sorokból bármi is maradna

egységgé forrt össze ami rész volt eddig csupán
tiszta és egyszerű lett a lét...

lassú égés lángjai csaptak fel
körül ölelt kavargó jóslat-óceán
erről beszéltek hát a régi versek:
... ha egyszer majd rám talál...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
esti kertek
  2017-07-03 23:30:21, hétfő
 
  Komáromi János: esti kertek


esti kertek árnyéka kúszik a földön
az egész ép olyan, mint egy börtön
a nappal még nem múlik
vissza-vissza lopódzik
a szürkévé halványuló fénybe
ahol az alkony zárja ketrecébe
és a sötét érkezik megint
megjelenik mint egy reprint
mint egy újabb kiadás
mint ha nem is létezne más
csak ez az örök körforgás
ez az esti látomás

esti kertek illata bódít
ezzel ugyan már nem hódít
mint réges-régen amikor bimbók bomoltak
amikor a szirmok hamvasak voltak
ragyogott és illatozott minden zuga
káprázattá olvadt egybe ezernyi virágbuga
zöld tengerben lebegtek
mind a többi színek
itt sárga, ott vörös
amott egy-egy fehér sziget
izzott a sok-sok szín-parázs
napfényben nyíló fény-varázs

esti kertek csendes imákat zümmögnek
puhán-meleg dalokkal bűvölnek
előcsalnak titok-rejtő árnyakat
a sötét karjaivá növesztik az ágakat
csend-mozdulásait az alvó időnek
őrzik az elmúlást a jövőnek
surranó nesz-pillanatok
szirom-percekké válnak
levél-órák rezdülnek rendszertelen
monoton ritmust adva a világnak

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Lehet...
  2017-06-26 22:30:17, hétfő
 
 
Komáromi János: Lehet...


Lehet
már álmodtál rólam

lehet
már kerested a boldogságot,
de most sem tudod
hol van
lehet
én vagyok a cél
lehet
álmod célba ér
lehet
én vagyok az út


lehet
hogy bejönnél hozzám,
de nem találsz
kaput
lehet
már várod
a megújulást
lehet
hogy engem vársz
lehet
hogy valaki mást
lehet
minden úgy,
ahogy akarod
lehet
másként is
ha elfutni hagyod
a perceket,
az életet,
a végtelen időt
lehet
nem hiszel magadnak
lehet
nem engedsz utat
a gondolatnak
lehet
a vágyakat
csapdának érzed
lehet
semmivé lesz
sok boldog éved
lehet
minden érzést
tagadni
lehet
minden hited
meghalni
hagyni
lehet
örömöt színlelni
és csendben elvérezni
lehet
a jövődet
a múltadba eltemetni
lehet
sírni
ha elfogytak
a könnyek
lehet
kiáltani
hogy ne halld
a csöndet
lehet...
mindent lehet...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Akkor majd...
  2017-06-18 23:13:09, vasárnap
 
  Komáromi János: Akkor majd...

Amikor majd a fák levelei közül
langy szellő ereszkedik a mezőre
és csintalan mosollyal vesz
virágillatot magához,
hogy méltó ajándékot hintsen
karcsú alakod köré...

Akkor majd a szemedben
emlékek csillannak fel
és látni vélsz majd
egy rég volt kedves arcot,
egy szelíd mosolyt,
két derűs, csillogó szemet...

Akkor majd felderül tekinteted
egy felhőtlen pillanatra
és halvány, diaszerű képek
futnak át előtted
s míg könnyed mozdulattal
hajad igazítod,
hajszálaid között
megcsillan a messziről,
hozzád hódolni érkezett napsugár..


Akkor majd szíved mélyén
megmozdul valami régi szép érzés,
valami meleg, simogató, szelíd szeretet.
Olyan, mint a teremtő erő,
mint a lágyan hullámzó óceán-bölcső,
mint a levegő kék végtelenje,
mint a gondolat áradó mélysége,
mint a szerelem....

Akkor majd én is ott leszek Veled.
Leülök melléd és homlokom
kezed bársonyára hajtom.
Bódító csókok emlékét ébresztem
régi érzésektől égő ajkadon.
Simogatás leszek múltat idéző
már csak néha vágy-piros arcodon.

Akkor majd tested megremeg,
mint amikor finoman érintettem bőröd
és boldog voltam, ahogyan boldog
a forró sivatag homokján haldokló vándor,
amikor hűs víz érinti ajkait.
Mint amikor kívántalak magamba olvasztani,
valami élő elegyet alkotni testeddel
és lelked részévé válva élni tovább, benned...

Akkor majd érzel újra, érzed,
amint testedbe bújva létezem,
és amikor majd csendben leszáll
az árnyakat idéző alkony és elmossa
képzeletben melletted ülő alakom
és felállva lámpát gyújtasz, még lelkedben
utánam nézel és csókot küldesz, ahogy rég...
és csókod akkor is elér hozzám, akkor is
megtalál bár örök lesz már a létből font határ
ami közted és köztem áll...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 135 db bejegyzés
e év: 1928 db bejegyzés
Összes: 31973 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1416
  • e Hét: 19532
  • e Hónap: 62277
  • e Év: 1042675
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.