Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
Űr lennék
  2019-01-22 22:59:32, kedd
 
  Komáromi János - Űr lennék




űr lennék,
mindent betöltő
megfoghatatlan valósága
a görbült térnek,
otthona az energiának
és minden létezésnek

űr lennék...
a mindent betöltő
Semmi,
a mindent elmondó
Némaság

tudnám, hogy erényeim
elenyésznek
és csak a gyarlóság
az ami örök,
nem úgy, mint a
fényüket felélő,
lágyan reszkető
Csillagok

nem úgy, mint a
semmitől nem félő,
őrjítő iramban rohanó
üstökös, ami ködös
hajnalon, láthatatlan
szeli át a még sötét,
itt ragadt éjszakát

az Űr az egyedül örök
csak a semmiből
jöhetnek létre új világok
s naponta arra vágyok, hogy
megszülessenek
a lángoló, izzó tömegek
a keringő, forgó óriások,
az új és csodásabb
Világok

űr lennék
és magamba fogadnám
az idő
ölelő pillanatait

űr lennék...
nem a Semmi
és nem a Minden...

űr lennék...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Tél-séta
  2019-01-22 22:55:23, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Boldog Új Évet!
  2019-01-21 23:51:53, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
szavak vagyok
  2018-07-31 23:44:42, kedd
 
 



Komáromi János - szavak vagyok



tollam akadozva ró betűket
botlik a szó
menekülne...
tintavonal fogva tartja
papírra húzott torz jelek
mesélnek arról
amikor néha boldog vagyok
és arról ha szenvedek


verseknek álcázott sorok
dalolnak
sírnak
árulkodnak ki vagyok
bár forró a szív
mégis majdnem megfagyok


felfedi titkaim
a szó
a feszülő és szabadulni akaró
betűvé silányított gondolat


be nem vallott
soha el nem követett vétkeim
a dicső álmok
és a halovány tettek
mind-mind szavakká lettek
és lassan már elhiszik
hogy ők én vagyok
néhány szürke vonal a papíron
ami nagynak képzeli magát


eljátszanak a versek
kis halálokat
nagy szerelmeket
villanás léteket
és örökkévaló perceket


lelkem ezer lenyomata néz vissza rám
mind az enyém
de egyik sem vagyok igazán
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Angyali mese
  2018-03-27 23:54:35, kedd
 
  Komáromi János: Angyali mese





Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.

Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.

De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!

Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.

Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.

Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!

Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!

Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!

Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?

Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!

Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!

Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?

A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.

Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod!


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
...a neveddel alszom el
  2018-02-17 23:52:38, szombat
 
  Komáromi János -...a neveddel alszom el


amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Lehetnek
  2018-01-20 23:47:37, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Űr lennék
  2018-01-20 23:43:59, szombat
 
  Komáromi János: Űr lennék






űr lennék,
mindent betöltő
megfoghatatlan valósága
a görbült térnek,
otthona az energiának
és minden létezésnek

űr lennék...
a mindent betöltő
Semmi,
a mindent elmondó
Némaság

tudnám, hogy erényeim
elenyésznek
és csak a gyarlóság
az ami örök,
nem úgy, mint a
fényüket felélő,
lágyan reszkető
Csillagok

nem úgy, mint a
semmitől nem félő,
őrjítő iramban rohanó
üstökös, ami ködös
hajnalon, láthatatlan
szeli át a még sötét,
itt ragadt éjszakát

az Űr az egyedül örök
csak a semmiből
jöhetnek létre új világok
s naponta arra vágyok, hogy
megszülessenek
a lángoló, izzó tömegek
a keringő, forgó óriások,
az új és csodásabb
Világok

űr lennék
és magamba fogadnám
az idő
ölelő pillanatait

űr lennék...
nem a Semmi
és nem a Minden...

űr lennék...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Valami fekete-fehér
  2018-01-20 23:42:27, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
...a neveddel alszom el
  2017-10-10 22:47:16, kedd
 
  Komáromi János: ...a neveddel alszom el

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 47 db bejegyzés
e év: 96 db bejegyzés
Összes: 32418 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 149
  • e Hét: 2780
  • e Hónap: 24384
  • e Év: 132894
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.