Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
" A tisztelet az első fok a szeretet lépcsőjén." (Szvámi Ráma) Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/305 oldal   Bejegyzések száma: 3045 
Tallóztam
  2018-04-17 21:26:06, kedd
 
 
Mindig van egy hely

g van egy hely,
ahová vissza-visszavágyunk,
ahonnan száműzzük a rosszat,
hogy boldogokká váljunk,
és elfeledjünk minden bántalmat,
amit az élet lelkünkre aggat.

Mindig van egy hely,
ahová örömmel megyünk,
ahol minden fájdalmat
mélyre temetünk,
és csak kacagunk-kacagunk,
bele a nagyvilágba,
hogy senki meg ne lássa,
e nagy-nagy boldogságnak
mennyi könny az ára.

Kun Magdolna




 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-17 10:19:20, kedd
 
 
Egy mosolyban

Ha egyedül nehéz,
ha nincs ki veled beszél,
ha sietnek el osonva tőled,
ha az idő tétlen
gyalogol,,
Egy mosolyban ott vagyok én.

Ha hited lankad,
ha isten lelke halkabb,
ha tőled sietve távoznak
a gondok...
Egy mosolyban ott leszek én.

Ha a kedved emel,
ha látóvá tett a Remény,
ha a jóság benned...
zenél,
Egy mosolyban ott voltam én.

Mysty Kata
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-16 09:12:59, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok , aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és tégla barna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-14 04:44:45, szombat
 
 
WASS ALBERT
A VERS

Báró Bánffy Istvánnénak

Nem úgy fakad a vers,
ahogy Ti gondoljátok,
nagy véres harcok árán,
bús, könnyes csókok árán:
nem úgy fakad a vers.

A vers csak születik,
mint ahogyan születik a szél.
Vagy a virág.
Vagy a falevél.

Szellő a vers, s én azt hiszem,
a Végtelen küldi vele nekünk
Világ-virágok bűvös illatát,
s amint szívünkön lopva illan át
lepergeti az érzés-szirmokat.

(Alkony felé egymásnak
furcsa kékes titkokat
hegyek üzennek így.)

Mikor a vers fakad,
egy pillanatra minden más megáll.
Csak alig-alig dobban a szívünk,
mint patak, akit a tél mederbe zár.

Egy pillanat...s a lelkünkön
lábujjhegyen megy át
egy messziről jött csöndes idegen.
Tavaszi szél oson át néha
így az alvó ligeten.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-14 04:42:38, szombat
 
 
Vészi Endre : Madárformán



Keselyű tollaim
fekete tollaim
hullanak, szállanak -

Egykori fészkeim
ág-hegyi fészkeim
pelyhekre mállanak -

Öregebb, keserűbb,
veszítve a derűt,
csalódva, csalatva -

várok egy kicsi jót;
mint a madárfiók
tátog a falatra.

 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-14 04:40:11, szombat
 
 
Ha lelked fázik
Tested is melegre vágyik...
Magányos vacogásod egy pohár teába zárod.
Érzed ha fúj a szél.
Morog az idő, majd csendben megáll.
Sóhajod a múlt mélyébe száll.
S ha az ébredő jelen hozzád ér.
Fájdalmad jégvermén olvad a tél.

Zed Koby

 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-13 20:20:31, péntek
 
 
Reményik Sándor

A legizgatóbb film

Ha egyszer minden láthatóvá lenne,
Ha filmre vetődnék minden titok,
Minden, mi huszonnégy óra alatt
Egy ember lelkén általkavarog:
A tisztátlanság minden ördöge,
A bűn-csírák, a kárhozat-magok, -
Akkor látnók csak, mily sötét az ember,
Milyen feketén lángoló szurok.
De akkor látnók csak, mily szép az ember,
S hogy tusakodnak benne angyalok
Az ördögökkel - nap lenyugovásig.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-11 20:35:55, szerda
 
 
Juhász Gyula

Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.

És Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

(Még mindíg aktuális - sajnos. És ez szomorú...)
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-11 12:45:18, szerda
 
 
Ady Endre:

Az Idő rostájában

Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.

S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsút az Idő nem szánja,
Aszott nemzetek, hűlt világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.

Szóljak próféták új szavával:
Nem kik mertek tagadni múltat,
De kik nem magvak a Jövőnek,
Mindig azok, akik kihullnak:
Világok, népek, girhes eszmék.

Fonnyadtak s összezsugorodtak,
(Így szól az új próféta-ének)
Az Úr, az Idő áll örökké,
De el múlnak a renyhe népek
S velük együtt a tiszta Lóthok.

Óh, aszottak és be nem teltek
S óh, magam is faj-sorsom osztván,
Be igazság szerint hullunk ki
A kegyetlen óriás rostán,
Kedvét nem töltvén az Időnek.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-04-10 14:20:52, kedd
 
  Pósa Lajos

A remény

El-elhagy a remény, el-elvonul tova,
Mint a vándormadár.
De visszaszáll megint zománcos szárnyakon,
Akár mily messze jár.

Bezengi szívemet, mint a pacsirtaszó
A néma tájakat;
S a dal varázsnyomán álomba ringató
Tündérvilág fakad.

Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Ne hagyd el szívemet!
Mert egyszer a nagy út majd szárnyadat szegi
S a tenger eltemet.

Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Szegények dalnoka!
Szenvedni sem tudok, ha végkép elrepülsz,
Ha nem látlak soha!

Óh jaj, ha tolladat röpíti csak haza
A vándorfuvalom!
Még azt is fölveszem, szívem fölé teszem,
Siratva hordozom!
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
     1/305 oldal   Bejegyzések száma: 3045 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 95 db bejegyzés
e év: 758 db bejegyzés
Összes: 40199 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3752
  • e Hét: 39222
  • e Hónap: 131023
  • e Év: 723588
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.