Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
"Ha mindig igazat mondasz, semmire sem kell emlékezned." Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/290 oldal   Bejegyzések száma: 2891 
Tallóztam
  2018-01-18 20:56:51, csütörtök
 
  A HAZÁRÓL.

Lement a nap. De csillagok
Nem jöttenek. Sötét az ég.
Közel s távolban semmi fény nincs,
Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.

Szép csillag a honszeretet,
Gyönyörüségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te,
Neked kevés van ilyen csillagod.

Mécsemnek lángja mint lobog!
Mitől lobog? mi lengeti?
Éjfélt ütött. Ti lengtek itten
Mécsem körül, ti népem ősei!

Mintha nap volna mindenik,
Oly tündöklők e szellemek,
Tündöklők, mert hisz a dicsőség
Sugármezébe öltözködtenek.

Ne nézz ősidre, oh magyar,
Ki most sötétségben vagy itt,
Ne nézz ősidre, e napokra...
Szemeid gyöngék... a napfény megvakit,

Hazám dicső nagy ősei,
Ti földetrázó viharok!
Ti egykoron a porba omlott
Európa homlokán tomboltatok.

Oh nagy volt hajdan a magyar,
Nagy volt hatalma, birtoka;
Magyar tenger vizében húnyt el
Éjszak, kelet s dél hullócsillaga.

Csakhogy rég volt, midőn magyar
Fejekre termett a babér;
A képzelet sebes szárnyú sas,
Elfárad még is, mire oda ér.

Oly rég elhervadt a babér
A magyaroknak homlokán,
Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy
Nagyságod híre csak mese talán.

Már rég nem sírtam, s íme most
Pillámon egy könny rengedez.
Magyar nép, vajon hajnalodnak
Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?

Magyar dicsőség, mi valál?
Hullócsillag? mely tündökölt,
Aztán lehullott a magasból
És mindörökre elnyelé a föld.

Vagy üstökös vagy, oh magyar
Dicsőség! mely jött s távozék,
Hogy századok multával ujra
Lássák fényét a népek s rettegjék?

(Pest.)

Petőfi Sándor.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-18 20:54:00, csütörtök
 
 
Weöres Sándor

Alkonyi felhők

Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány hajú lányok,
tűz-színű csillag az ékük,
libben a fátyol utánuk.

Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
Hold poharába zokognak.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-18 20:51:39, csütörtök
 
  Kölcsey Ferenc

Vágy

Volnék csak kis madár,
Röpűlnék szárnyakon,
El, szép hazám felé,
Hű szívem merre von;
Túl erdőn, túl hegyen,
Merről a nap felkél,
Virúló part felett
Lyánykám hol búban él.

Lassan szállonganék
Mint esti fúvalom,
Forró szerelmeket
Csattogna bús dalom;
S elszenderíteném
A lyányt zengésivel,
Hogy édes álmain
Képem víradna fel.

Látnám, mint gyúl felém
Hullámzó kebele,
Hév ajkán, hallanám,
Nevem mint zengi le;
S az álomkép után
Felnyitván karjait,
Örömcsepp fénylené
Végig lángarcait.

Mint lepke harmatot
A rózsa bájölén:
O reszkető könycsepp
Felszívlak téged én!
S erőd balzsam gyanánt
Átfolyva mellemet,
Megenyhűl majd sebem,
Mely most kínnal temet.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-17 16:20:22, szerda
 
  Szilágyi Domokos

Január


Csíp a dér, fagy az ér,
csupasz ég feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg hideg január.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-17 16:18:07, szerda
 
 
Túrmezei Erzsébet

Új év

Újév lép ma elém. Az arcán fátyol.
Nem láthatom a fátylától,
nevet-e, sír-e, csúf-e, szép-e,
virágot hoz, virágot tép-e.

Megindulok vele az Új után.
Nem ismerem, de biztosan tudom,
hogy a titokzatos fátyol mögött
Megváltó csak, aki elrejtőzött.

Újév, add ide, add a kezedet!
Egy ének tölt el, bárhogy is vezet:
,,Ó, milyen szép vagy élet, életem!
Tükrödben Megváltóm arcát szemlélhetem!"


.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-15 20:51:43, hétfő
 
 
Zelk Zoltán

Csattogva szárnyal a liget

A fák csúcsán, mint vén madár,
csüggedten ül a Nap,
szárnyait sem próbálja már,
se dac, se vad harag
nem éleszti hunyó tüzét:
a tolla hull, beteg...
Kapaszkodva néz szerteszét
a téli táj felett.

S mint gubbasztó madársereg
bújnak össze a fák,
alant - de olykor megremeg
havas szárnyuk, az ág.
A szél lehe oly csüggeteg,
úgy zörög, mint a vágy,
mintha idézné a meleg
nyarat, dús Afrikát...

A törött szárnyú ligetet
ebként őrzi a fagy,
morog, vonít s mint a veszett,
csontgallyakba harap.
Száján a dér habzik vadul -
jő már az alkonyat,
mint cinkos: s enyhétől kigyúl
és szárnyra kap a Nap!

S röpül! S mögötte, mint vezér
után a fák, a fák!
Hiába uszítja a tél
a vicsorgó kutyát:
csattogva száll már a liget
és kigyúlva, a Nap!
S alant dühében a hideg,
önfarkába harap.

Csattogva szárnyal a liget...
Ó látom, látom én!
S érzem, lelkem, hogy integet
s a város szegletén
kibontott hajjal esti, lágy
színek sereglenek -
s rongyos hókeszkenőivel
egy bokor integet.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-15 20:28:39, hétfő
 
 

Hajnal Anna:

Mondd, mit adjak neked...


Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi lenne elég?
boldog vagyok szegényes kincsemmel,
legalább mind tiéd.

Az első légy, ki mélyen vándorolva
a múltba jöjj velem,
gyerekkoromba míg csak visszalátok
a táj tied legyen.

Járj bennem úgy mint ismerős vidéken
hol nem riaszt sötét,
ahol öröm a patak halk folyása
a tündéri nevetés.

Neked adom az erdők lehelését
érezzed arcodon,
a várakozó csöndet, amely ébreszt
s mely veled oly rokon.

az el nem jött csodákért mind a könnyet,
a sok gyerekpanaszt,
eltitkolt kint előtted mind kimondom
te megbocsátod azt.

Ismerj meg igy: a tisztaság csak vágyam,
s a rend csak ideál,
csak fegyelem, hogy nem inog a lábam
bár roskadozz a váll.

S most kincsemmé vált minden ami bűn volt
mert neked vallhatom,
ítéletedre - vess el, avagy tarts meg -
magamat megadom.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-15 20:21:47, hétfő
 
 
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ-ÉN FELESÉGEM, JÓ ÉS DRÁGA-DRÁGA
(RÉSZLET)

Én nem hiszek a nőbe. Nem a kézbe,
mely ad-vesz, a szájba - kis piros ajtó,
most nevető, most bánatos-sóhajtó -
a karba, amely integet igézve:
de hittem a te két jó-jó szemedben,
a két szemed mélyén horgonyt vetettem,
én mindig a lélekbe-szembe hittem,
most is hiszek, megálltam, várok itten.

Nekem a jóság, a jó szerelem vagy,
az életemmel járkálsz, ha velem vagy,
de ha távol vagy, olyan szomorú vagy,
akkor nekem a szenvedés, a bú vagy.
Most is megmozdul e polgári otthon,
olyan bitang már a költő kabátja,
éjjel két nyomorék-karját kitárja,
s feléd ölel ő is - szegény - busongón.
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-15 20:18:34, hétfő
 
 
"A káprázatnak útjain"


Te vagy nékem,...
a fényes nap.
S ragyogsz-ragyogsz,
csak sorsomban !

Fényedben jó fürödni ,
élni és így létezni !
Érezni ahogy át ölel,
sugarad a fényével !

Ébren szépet álmodni,
e csodában itt lenni !
Megfoghatni most a jót,
s elhinni a valót !

Újra boldognak lenni,
s lelkemet így érezni!
Ahogy dobban most szívem,
lázban gyújtott tűzében !

Kéjtől égő forró láng,
ki ott lobogsz ...
a szerelemnek oltárán !
Megkísértettél ím engem,
a vágy bilincse szívemen !

S mámora most reám hull,
vak lettem varázsától!
A káprázatnak útjain,
szállok a gyönyör szárnyain!

Álmaink szivárvány egén,
ahol te ragyogsz ott csillagként !
Mert repít hozzád a gondolat,
hisz minden álmom csak te vagy !

Hozzád űz a szép remény,
hogy csókjaid érezzem én !
Veled legyek mindig veled,
..... el sosem engedjelek !

S harcolok majd az idővel,
a feledés rút istenével !
Ne fájjon mi olyan szép,
s a könny se mossa végleg szét !

Vállalom érted a harcom,
feladni én sosem tudom !
Érted mindig és egyre még,
mert szeretlek én örökké !
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
Tallóztam
  2018-01-15 15:34:04, hétfő
 
 
Kabós Éva

Olyan sok volt és oly kevés...

/1915 - 2003/


Nem fájt az öregség,-
tudtam: rendelve van,
hogy színét veszti majd a haj,
s az első szarkalábakat
majd ráncokká rajzolja át
a naptárban jelzett idő, - -
csak a naptárban, mert
énbennem egyre nő
világokkal a kapcsolat, -
s még elérek embert
és frissen nyílt virágokat...
Tükör mutatja csak az éveket,-
de időm sincs számolni és
siratni, ami elveszett...

Aztán most hirtelen
fáraszt a szó, -
fáraszt a könyv és fáj a szem,
alig lát át az üvegen, -
a lépés nehéz és bizonytalan, -
már félek attól, ami van,
vagy eljöhet, -
ijedten számolom az éveket:
olyan sok volt és oly kevés...
Nem baj a könny és szenvedés, -
visszahívnám a veszteségeket,
mert szép volt így is a
napfény és a virágos kert...

Oh, add, Uram, hogy legyen még erőm:
kibírni azt, hogy nincs erőm...
 
 
0 komment , kategória:  Vers  
     1/290 oldal   Bejegyzések száma: 2891 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 131 db bejegyzés
e év: 131 db bejegyzés
Összes: 39573 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1006
  • e Hét: 31491
  • e Hónap: 126006
  • e Év: 126006
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.