Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Zúzmara
  2018-01-07 00:28:43, vasárnap
 
  Zúzmara

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha a szív már nem s nem akar feledni.

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

Zelk Zoltán



forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Miklós napja..
  2017-12-06 21:05:59, szerda
 
  Mikulás

Égi úton fúj a szél,
hulldogál a hó,
nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg,
fújhat már a szél,
nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Körülötte égi fák,
rajtuk csillagok,
lámpást tart a holdvilág,
fényesen ragyog.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang:
"Jó, hogy itt vagy, Mikulás,
gling, giling-galang!"

Ablakba tett kiscipők
várják jöttödet.
- Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos öreg?

- Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő,
nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé,
amint ballag Mikulás
már hazafelé.

Zelk Zoltán


 
 
1 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Mese
  2017-06-14 23:12:54, szerda
 
  Mese a csúf törpéről

Valamikor réges-régen, élt egyszer egy törpe,
szakálla rőt, orra hosszú, a háta meg görbe.
Kint lakott a kéklő hegyek kerek erdejében,
vadvirágos meleg nyárban, s hideg havas télben.

Ide űzték az emberek. Csúfolták, nevették,
csintalan kis gyermeküket vele ijesztgették.
Pedig szegény mit sem vétett, a légynek sem ártott,
néha eltelt esztendő is amíg embert látott.

Hanem egyszer télidőben mégis jött egy ember.
Meglátszott a borús arcán, hogy a gondja tenger.
Megsajnálta a kis manó, s mindjárt hozzá lépett:
mi bánt téged szegény ember? Mért oly bús a képed?

Nagyot néz a szegény ember, s ijedt arcot vágott,
mert bizony ő ilyen törpét, még soha sem látott.
De eszébe jut a gondja, majd elfakad sírva,
búját-baját elmondani, alig-alig bírja.

Jaj, tehénkém igen beteg, már a végét járja,
a sok gyerek meg sír, mert a tejét várja.
Százesztendős öreganyánk ki is mondta rája:
a kikerics gyökerében van az orvossága.

Én pedig a vadon erdőt hajnal óta járom,
ám de azt a kikericset sehol nem találom.
Ne félj semmit - szólt a törpe - tudom én hogy hol van!
Domboldalban, patak parton megtaláljuk nyomban.

Csak ennyit szólt a törpe, máris útra keltek,
s a patak partján a kikerics gyökerére leltek.
Boldog volt a szegény ember, még meg is köszönte,
amidőn a gyökeret a zsebébe tömködte.

Amit tettem szívből tettem, nem jár hála érte
- szólt a manó, s az embert messze elkísérte.
Csak azt kérem, hogy engedd meg, hogy egyik másik esten,
házad egy kis pohár meleg tejért néha felkeressem!

Óh mily öröm volna nékem kicsit melegedni,
játszani a gyerekekkel, mesélni, nevetni.
Mert tudok ám én sok mesét is, bűvöset és szépet,
amit baglyok, hollók, kányák nékem elmeséltek!

Kacsalábon forgó várról, tündérrétről,
táltoslóról, nyalka szép huszárról...
Ám hirtelen elhallgatott, mert hogy körülnézett,
nem volt kívüle az erdőn egy teremtett lélek.

Persze, míg ő egy néhányszor lepottyant a hóba,
az az ember a fákon túl messze járt azóta.
Úgy szaladt, hogy a lábát szinte a nyakába szedte.
Otthon aztán a gyökeret fazékba vetette.

Öreganyó főzött nyomban gyógyitalt belőle,
s ahogy itta a tehénke, meg is gyógyult tőle.
másnapra meg halljátok csak: csoda esett náluk,
a sok tejjel megtelt köcsögük, kannájuk.

Vidám élet kerekedett, híre is ment annak,
s ím egy hideg havas estén, megzörrent az ablak.
Ki lehet az? A gazda is dörmög:
tán a szörnyű hófúvástól menekszik az ördög?

Ajtót nyitnak, s ím besurran egy rőt kicsi törpe,
szakálla jég, orra hosszú, a háta meg görbe.
Ahogy ez a szegény törpe egyet lép előre,
megrázza a szakállát, s hull a hó belőle.

Nagyot sikolt minden gyermek, még moccanni sem mer,
rá is förmed rögtön mérgesen az ember:
Ej te vakarcs görbe csúfság, mit keresel nálunk?
Azt hiszed, hogy a gyökérért tárt karokkal várunk?

Nesze itt egy fényes garas,
tedd a tarsolyodba,
aztán lódulj,
mert kiteszlek szakálladnál fogva!

Csak a pohár tejért jöttem,
hiszen úgy ígérted-szólt a manó,
de könny vegyült a szóba... már fordult,
és indult ki a fergeteges hóba.

Az ember már bánta...
utána is menne,
de a manó eltűnt,
mintha füstkarika lenne.

Ördög bánja, vigye kánya!
- szólt a gazda- Igyunk rája!
Azzal felkapott egy kancsót
és a pincébe csosszant,
de a lépcsőn megbotlott,
és elvágódott hosszan.

Felemelték, ágyba tették,
egyre sírtak-ríttak,
aztán néhány csodadoktort,
javasasszonyt hívtak.

Ámde bizony nem segített rajta
semmiféle flastrom.
Harmadnapra végül így szólt
a százéves asszony:

A kakukkfű...egyedül az kéne,
máskülönben gazduramnak egy-kettőre vége.
Nosza, sürög minden kéz-láb, rögtön járnak-kelnek,
de gyógyírra, kakukkfűre sehogyan sem lelnek.

Akkor kendőt ránt az asszony, úgy szalad a házból,
megkeresni hóban, fagyban erőn, mezőn, bárhol!
Hóbuckákban bukdácsolva földre zuhan, felkel újra...
és egyszer csak előtte áll egy rőt kicsi törpe,
szakálla jég, orra hosszú, a háta meg görbe.

Felismerte, megkérlelte:
csúful bánt veled a gazda, kiűzött a hóba,
de hidd el ő azt százszor megbánta azóta.
Csitt jó asszony, hisz nem történt semmi,
magamfajta csúf manóval megesik ilyesmi.

Kedves törpe! Az én uram már a végét járja.
Jobbulását egy gyógyfűtől, a kakukkfűtől várja.
Keresem én hóban fagyban, eddig mindhiába.
Ne félj semmit - szólt a törpe- tudom én hogy hol van.

Patakparton, domboldalban megtaláljuk nyomban.
alig mondta ki a törpe, máris útra keltek,
s a gyógyító kakukkfűre hamar rá is leltek.
de az asszony nem szaladt el, mint az ember tette,

mert a gyógyfüves kis törpét nagyon megszerette.
Kedves Törpe! Gyere velem, légy vendégünk!
Tudd meg ezt a mai estét a gyerekek is várják,
sok gyertyával ma díszítjük a fenyőfa ágát.

Jó vacsora fogad téged, mézes bort is hoznánk,
játszanál a gyerekekkel...ugye eljössz hozzánk?
Menne bizony úgy szeretne, de hát bízni nem mer...
becsapta és kicsúfolta őt már sok rossz ember.

S így történt, hogy az asszony bármily szépen kérte,
nem ment vele. De a távolból hazáig kísérte.
Ott lebzselt a ház körül és nem töprengett máson:
csak hogy milyen lehet odabenn azt a szép Karácsony?

Aztán hogy hogy-nem történt, nagy zsivajgás támadt,
nyílt az ajtó, azon át egy csapat gyerek kiáradt.
Elcsípték a kicsi törpét, ölelgették, vonták,
s mikor a házhoz értek, kérő szóval mondták:

Kedves Törpe! Maradj velünk,
legyen még szebb az ünnepünk!
Játsszál velünk, maradj velünk arany szívű törpénk!
Felejtsd el azt, ami egyszer nálunk veled történt!

Hát most boldog volt a Törpe.
Nevetett és játszott.
A sok gyerek között még
a szakálla sem látszott.

És bár az orra hosszú volt,
a háta meg görbe.
estebédnél az asztalfőn,
Ő ült ott: A Törpe!

Zelk Zoltán



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Hóvirág
  2016-03-01 15:30:26, kedd
 
  Tél eleje, tél közepe.
Havas a hegyek teteje
Sehol egy árva virág
Zúzmarás a fán az ág.

Ám tél után egy reggelen,
Csoda történik a hegyen.
Kibújik a hóvirág,
Megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról, ágra
Itt a tavasz nemsokára,
Kizöldülnek mind a fák
Isten hozott hóvirág!

Zelk Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Szívemben zúg tovább
  2015-11-11 23:07:51, szerda
 
  Hegedűszó, hegedűszó,
hegedű édes zokogása,
az a mély hang, a fekete,
s a vékony fehér cérnaszála.
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét a cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így élünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkben,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a négy húr felel
a híven faggató vonónak.
A dal, mely csecsemőkorunk
s az öregség hólepte tája,
hová talán el nem jutunk,
de lelkünk mégiscsak bejárja.
Múlt és jövő két szárnya zúg,
suhog fölöttünk a teremben -
s amikor végül is lehull,
egy pihéje arcomba lebben.
Fölrezzenek. Szemembe süt,
kigyúl a való, mint a lámpa.
De szívemben még búg tovább
a szomorúság boldogsága.

Zelk Zoltán



 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Micsoda madár
  2015-05-21 09:48:33, csütörtök
 
  Jaj, a szelek drótsövénye
szét ne szedje már,
földet érjen, megpihenjen
ez a zöld madár.
Előbb ágra száll,
aztán gyöpre száll,
zöld erdőben, zöld mezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
fűhegyen megáll.
Idegen a táj,
Továbbmenne már,
véres még a bóbitája,
tolla csupa sár.
Ne menj el, madár,
kilobban a nyár,
sárga pernye hull a fákról,
füstöl a határ.
Nem megy a madár,
marad a madár,
sűrű eső lesz a rácsa,
ketrece a táj.
Holnap őszre vál,
aztán télre jár,
fehér fák közt, hómezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
dér gyöngyén megáll.

Zelk Zoltán



Nyár és tél között

Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember.

Kertek, lankák körül jönnek,
mennek havas tájra,
búsan integet utánuk
egy kopár fa ága.

Mint rossz gyerek, a szél őket
sárral megdobálja,
utánuk fut, ruhájukat
s hajukat cibálja.

Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak.

Zelk Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Varázskréta
  2015-04-24 21:58:34, péntek
 
 


Ismerek egy öregasszonyt
- igazat mondok, nem tréfát -,
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.

És azóta, mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.

Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
szarkaláb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.

Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titkot egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne, minden tolltartóban.

Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben -
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.

Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra!

Zelk Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Levél
  2014-11-10 19:06:42, hétfő
 
  Nézzétek csak, mit hoz a szél,
nem akármilyen falevél:
nem itten hullt le a fáról,
gólya küldi Afrikából.

Gólya küldi a levelet,
szél leejti falu felett,
füstölgő kémény felkapja,
gólyaírást elolvassa.

A levélben mi is lehet?
Elmondom én, figyeljetek:
"Megérkeztem Afrikába,
örök napsütés honába.

Mégis, mégis csak azt várom:
az idő tavaszra váljon,
kis falumba visszatérjek,
kéménytetőn rakjak fészket."

Zelk Zoltán



Link
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Október
  2012-10-16 20:40:58, kedd
 
 


 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
Tavaszi vers
  2012-04-01 19:53:02, vasárnap
 
 


Tavaszi szelek puha sodra
a rügyeket levéllé bontja,
gyermekfüvek is magasodnak,
patakok is vígan futosnak -
mikéntha fiókamadár:
szárnyát próbálja már a táj.

Újul a táj, a föld, hol élünk,
újul fonnyadt, zörgő reményünk:
Tavasz, a mi tavaszunk végre,
mi festünk felleget az égre,
mi festünk eget és napot,
égő holdat és csillagot!

Hajnal kékjét és alkonybarnát,
a hegyre pásztort, ezer barmát,
rezgő párát a messzeségre,
fecskék táncos csokrát a légbe -
csak hidd: a teremtés mi lettünk
s tavaszt és nyarat mi teremtünk!

Atyjuk leszünk az évszakoknak,
nékünk, miértünk sokasodnak,
hogy megbírva minden elemmel,
megtöltsük őket értelemmel -
egy intésünkre, mint ebek:
hozzánk simulnak mindenek!

S miként új borral ó hordókat,
lelkünkkel telítjük a szókat,
miket, mint vadszőlő a házat,
befont, befutott a gyalázat -
mit nem mondtunk, most mondd velem:
Tavasz! Szabadság! Szerelem!

Zelk Zoltán



 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 1280 db bejegyzés
Összes: 14123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1342
  • e Hét: 7084
  • e Hónap: 33128
  • e Év: 751539
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.