Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1331 oldal   Bejegyzések száma: 13300 
csodaszép
  2010-03-12 08:01:48, péntek
 
 



Baranyi Ferenc:
A szemekből a messzeség kilátszik

Minden hazudhat öleléskor.
a heves mozdulatok szemérmetlen mohósága éppúgy,
mint a félszeg mozdulatok megindító esetlensége,
mert lehet, hogy a félszeg mozdulatok mohósága
volna igazabb
és a heves mozdulatok esetlensége;

minden hazudhat öleléskor.
az egyenletes gyorsulás szaporodó lélegzete éppúgy,
mint az egyenetlen kivárás hirtelen sikolya,
hisz talán az egyenetlen kivárás szaporodó lélegzete
volna igazabb
és az egyenletes gyorsulás hirtelen sikolya;

minden hazudhat öleléskor:
Az ösztönök-ösztönözte szellem együgyű
bőbeszédűsége éppúgy,

mint a szellem-csitította ösztön meghatott hallgatása,
pedig hát a szellem-csitította ösztön együgyű
bőbeszédűsége volna igazabb
és az ösztönök-ösztönözte szellem meghatott
hallgatása;

minden hazudhat öleléskor,
csak a szemek nem hazudhatnak sohasem,
a szemekből a messzeség kilátszik:
az istenítően elkerekülőkből éppúgy,
mint mint a megadással lecsukódókból.
(És az ellentétek játéka se segít,
mert a megadással elkerekülő szemekből is éppúgy
kilátszik a messzeség,
mint az istenítően lecsukódókból.)

A szemekből a messzeség
- a halhatatlan ellenvetések ellenére is -
könyörtelenül kilátszik.

(Amíg csak védtelenségünk határvonalainak
gyanakvás-aknazárait is
fel nem szedik egyszer az egyetemes emberi bizalom
biztoskezű tűzszerészei.)
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
csodaszép
  2010-03-12 07:58:31, péntek
 
 



Anita Scythe - Álmodott estéken

Hajadba túr a kéj öt ujja,
Megcibál, rángat, magára húz,
Búgó hangon báj-dalát fújja,
Vasbilincset selyemporrá zúz.

Bőrödbe marnak szép körmei,
Érzékeid véresre hasítják,
Titkait ha végre felfedi,
Mellkasod sóhajok szakítják.

Ereidben gőzölög a vér,
Cukros-mézes vágyat ajka szül,
Lüktetése húsodig elér,
Izmaidban hévvel megfeszül.

Meztelen testébe öltöztet,
Lehel'te borzolja pihéid,
Elpárásítja tekinteted,
Ő csókolja szádba igéid.

Émelygő, álmodott estéken
Ágyadba ezt a kéjt Én hozom,
S mint repedést száradt festéken,
Bőrödbe karcolva otthagyom.
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
csodaszép
  2010-03-12 06:45:46, péntek
 
 



Szabó T. Anna
Akkor

Van perc, amiért mindent odaadnál.


Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.


Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:


szeretni jó.
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
csodaszép
  2010-03-12 05:59:09, péntek
 
 



Lassan szeress- Szakács Adrien verse

Várj, kedves, ne siessük el,
Csókod élvezni akarom.
Ajkad még ne szakítsd el,
Hadd öleljen szelíd karom.
Testedhez lázasan bújva
Kebled oltalmát keresve
Vágyón hozzád símulva
Múltat és jövőt feledve.
Ringass tovább karjaidban
Suttogj szavakat fülembe
Csupa illetlent, halkan -
Finom kezed rejtsd ölembe.
Testem, ha reszket a láztól
S nyögve nevedet kiáltom
Ernyedten alélva vágytól
Kínomat gyönyörre váltom.
Napod tündöklő fényében
Szikrázó templomod leszek
Mely ős-titkos rejtekében
Két kézzel oszt áldást Neked
Várj, kedves, ne siessük el,
Lelked még érezni vágyom
Lassan szeress, élvezettel
Amíg haláltusám várom.
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
csodaszép
  2010-03-11 04:12:26, csütörtök
 
 



Distance:
Emlékezz Rám

Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod, majd a hangomat
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz aki felvegye
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe
Mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre
Létezésem értéke, és elmúlásom rémképe
Beolvadt a zenémbe, de lehet, hogy nem kéne
Mer' mért ne, kit érdekel, minek mi a mértéke
Úgyis por és hamu lesz mindegyikünk a végére
Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem
Hogy tovább él az emlékem, a barátaim lelkében.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Emlékem, majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem
De pont azért, hogy te is értsd, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Hogy tükörben az életem vajon most a látszat eltakarja
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom
Vajon szeretnek, majd akkor is ha néha én is hibázok
Az idő távlatában, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy így néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékül, most így dalban hallható
Mily szeretettel adom ezt, remélem érzed, hogy ez neked szól
Hozzád, és ezt azért írtam, hogy veled lesz ha elalszol.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre
Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek
Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek
Még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem
Dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.

Szavaim szívekbe fúródó, dalból indítható rakéta
Mi nyomot hagy az éterben, megérzi a Planéta
De ki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám hogy megértsen
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából, már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem
Születtem nyolcvan, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
csodaszép
  2010-03-08 09:11:20, hétfő
 
 



A csiga háza

Minek nekem ez a ház,
mérgelődött a csiga,
régi is, meg dohos is,
kell nekem egy szép tiszta.

Le is rakom itt a kertben,
amíg újat keresek,
addig meg sem fogok állni,
míg az újra nem lelek!

El is indul csiga-biga
benéz minden bokorba,
egy emeletes, padlásszobás,
de jó volna, gondolja!

Jön az este és a csiga,
nem talál az új házra,
dörög az ég, esni is fog,
mit húzzon most magára?

Jó lenne a régi házam,
olyan tágas, otthonos,
csak enyém volt senki másé,
akkor is, ha régi dohos!

Így kesereg egymagába,
míg elered az eső,
szegény csiga ázik-fázik,
mert nincs felette a tető.

Elindulok s megkeresem
régi házam úgy bizony,
ameddig az nem lyukad ki,
nem kell nekem új otthon!
P. Németh Ilona

Forrás:Poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
csodaszép
  2010-03-05 05:13:15, péntek
 
 



Virágmese az élet apró szépségeiről

Úgy kezdődik,hogy az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebrevágva,nem nézett se jobbra,se balra,csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt,nem tartozott senkihez,nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható. Ne fájt neki semmi,csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben,hideg,alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból. Hiszen már úgysem számított semmi. Gondolatai sem voltak...már nem. Befordult az ismerős sarkon,gépiesen,megszokott módon. Semmi nem változott reggel óta,amikor elindult. Szürkeség,beton,pocsolyák....ahogy minig is. Nem mindíg volt ilyen. Ó dehogy. Valamikor régen szebb volt számára minden. Voltak érzelmei,boldog napjai,nevetés...béke,nyugalom. Ez már egy ideje a múlté...megfakult,ő meg belefásult. Nem is izgatta magát a kialakult helyzet miatt,hiszen vesztenivalója nem volt már egy ideje. Tudomásul vette az állapotát,küzdeni nem akart,nem volt ereje hozzá. Persze nem dobja el az életét,azért bolond nem volt sosem,de megbékélt valahogy. Ment,lassan,fejét lehajtva,szemben a széllel. Szürke-szürke-szürke. Lépésre-lépés. Hirtelen megállt...valami megbontotta a sötét egyhangúságot. Mivel eddig is a földet bámulta a lába előtt,észre kellett hogy vegye. A virágot..... Azt a virágot. Ami még reggel nem volt sehol. Hogy is lett volna,hiszen csupa beton minden. Kicsi volt,és napsárga. Hihetetlen módon vakított a szürkeség közepén. Meglepődött...nagyon régen nem látott ilyen szépet. Pedíg semmi különös,csak egy napsárga kis foltocska...egy betonrepedésben. Hogyan? Mióta? Miért? Kérdések sorjáztak a fejében,miközben szinte megbabonázva nézte az árva kis életet. Közben pillanatonként meghökkent saját magán is. Régóta nem érdekelte szinte semmi,és most egyszerre itt áll,és nézi ezt a pici csodát...És kérdések fogalmazódnak meg benne. Furcsa érzés volt...megint érezni. Érdeklődni valami iránt,szépnek látni valamit. Már el is felejtette szinte hogy milyen az. Nem tudott szabadulni. A virág tisztasága,léte,kisugárzása fogva tartotta. Lehajtotta a gallérját,leguggolt a növényke elé...észre sem vette hogy az eső már elállt. Úgy általában semmit nem érzékelt most maga körül. De talán mégis: melegedett. Amit még nem tudott az az,hogy nem az idő,hanem ott bent valami. Kinyújtotta az ujjait,óvatosan megérintette a virág szirmait,nem tudta miért teszi,csak érezte hogy meg kell tennie. Puha volt és meleg. Meglepően szokatlan ez egy virágtól. És ez a melegség lassan felkúszott a férfi kezén. Nem értette mi történik. Egy virág csak,nem is valami ritkaság vagy bódító illatú csoda...és mégis más. Megállította,mozdulatra,gondolatokra kényszerítette...és nem eresztette tovább. Úgy érezte tennie kell valamit,mert a növényke itt menthetetlenül elpusztul,lehet hogy még ma. Nem tudta volna megmagyarázni hogy miért teszi,hogy mit akar,csak vitte valami sosemvolt érzés...a virág élniakarása teljesen letaglózta,magával ragadta. Pár lépésre volt csak otthonról,mégis rohant. Szerszámok,kapkodás...aggódás,türelmetlenség...már arra sem volt ideje hogy meglepődjön önmagán. Kimelegedett,megcsillant a szeme,arcába új szín költözött. Félt hogy elkésik,pedíg a virágnak szüksége van rá! Honnan ez a bolondság? Mit csinálok? Ötlött fel benne egy pillantra. De már futtában csak. Vitték a lábai,a szíve...azok az érzések amiket már rég eltemetett magában. Lélekszakadva ért vissza az utcára...a virág várta. Kinyílva,ragyogóbban mint valaha. Mintha mosolyogna...gondolta a férfi. És visszamosolygott. Fogta a szerszámait,és óvatosan nagy figyelemmel kiszabadította a növényt a beton fogságából. Az arca elé emelte,és a virág hálásan hozzá hajolt. Felvitte a lakásba,és helyet,meg fészket csinált neki egy régi cserépben,amiben eddíg a tollait,ceruzáit tartotta. Holnap veszek egy szebbet,gondolta,de valahogy érezte hogy a virágnak ez egy csöppet sem fontos. Elrendezte a földet,óvatosan beletette a növénykét és helyet csinált az ablakban egy védett helyen. Érje a nap,de a szél ne bántsa...gondosan,óvatosan. Ha már itt volt,rendet csinált. Pedíg ki tudja már mikor utóljára. De most kellett,mégsem láthatod ezt nap mint nap....motyogta magában. Széthúzta a függönyt teljesen...beáramlott a fény. A virág felragyogott...ahogy még soha egyetlen virág sem amit eddig a férfi életében látott. Odaszögezte a férfi tekintetét...és ő végtelen nyugalommal és szeretettel nézte a kis növényt. Órákon át. Beszélgettek,szavak,hangok nélkül,csak az érzékek nyelvén. Estére a virág nevet is kapott....Évának nevezte a férfi,mint az első nőt a földön,hiszen legalább akkora jelentőséggel bírt már az életében...mint Éva az emberiség történetében. És valahogy illett is Hozzá. És úgy is érezte hogy Ő az első... Az ember hosszú-hosszú évek óta nyugodtan és pihentetően aludt. Elkerülték a rémei,a fájdalmai. Reggel kipattant a szeme és a virágot kereste a tekintetével...ami nem volt nehéz,hiszen még elalvás előtt abba az irányba fordította az ágyát. Igen!! Ott volt...várta hogya férfi felkeljen,és addig a reggeli napfényben illegette a szirmait...szerette a napot. A férfi megnyugodott...elmosolyodott és a székhez lépett ahová este a ruháit hajtogatta. Végigkutatta a zsebeit és megtalálta a gyűrött papírt amit még tegnap adtak neki az orvosnál...Kisimítgatta,elolvasta újra..egy név és egy telefonszám...egy új lehetőség,egy komolyabb esély....Felemelte a telefont...tárcsázott.....
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
ez aranyos
  2010-03-04 09:24:47, csütörtök
 
 



"Nem tudom, hogy tudod e,
vagyok azok egyike,
ki jó szívvel gondol Rátok
Remélem, hogy nem bánjátok,
hogy itt voltam Veletek,
s tettem amit lehetett."
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
minden kedves látogatómnak
  2010-02-26 06:45:03, péntek
 
 



Szép napot!

Az első napsugár adjon egy nagy puszit!!
Mosolyra késztetve, ez majd felvidít.
Azután szép lassan kinyitva szép szemed
Látod a napocskát, ahogy ragyog Neked.
A őszi verőfény duplázza,ha hagyod,
Kívánok Neked ma is egy szép gyönyörű napot!!
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
csodaszép
  2010-02-18 05:08:22, csütörtök
 
 



Gárdon Ágnes


Emlék \'79.


Mikor a fűben ültünk ketten
nyár volt, de nekem tavasz,
szerettem az ifjúság egyszerűségét
szerettem benne az éledő álmokat.
Nem volt az egyéb, mint ringatás,
s könnyű volt, mint a lepke szárnya,
mégis repültünk vele
a patakként csobogó valóságba.
......
Este van késő, egy lámpának dőlve,
rám zuhanó emlékek alatt,
megszelídült érzések tükrében
látom megint az arcodat.
......
Leülök melléd, csendesen örülök,
mint egy rég látott barátnak,
Te mesélsz, mint teltek az évek,
s én is, mi volt utánad.
........
Felkapva múltunk fátylát,
átjár újra egy édes hangulat,
nevető kövek, suhanó felhők közt
ránk ereszkedik a pillanat.
........
Álmos vagyok, mégis ébren várok,
az ősz vállamra hajol,
Megnyikordul az ajtó,
érzem, itt vagy még valahol.
 
 
0 komment , kategória:  csodaszép képek  
     1/1331 oldal   Bejegyzések száma: 13300 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2206
  • e Hét: 20829
  • e Hónap: 65901
  • e Év: 2007181
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.