Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Vízöntő: Kargó-kultusz
  2010-12-05 15:05:06, vasárnap
 
 
Vízöntő: Kargó-kultusz

A világnak egyik legelmaradottabb, a modern élettől távoleső részén, New Guineában, kőkorszakbeli viszonyok között sok helyen még ma is dívik a fejvadászat. Ezek a félvad állapotban tengődő népek szánalmas primitívségben élnek. Köztük és a rajtuk kívüli széles világ között a valószínűtlenségig irreális a kapcsolat. Látják a nagy hajókat, repülőgépeket, gépkocsikat, a sok-sok kívánatos árut és fegyvert, de egyszerűen képtelenek megérteni az összefüggéseket, a dolgok mögött húzódó célokat és szándékokat. Ha egyáltalán lehet beszélni szellemi világról e primitív viszonylatban, akkor az teljesen káoszba került.

A háború alatt látták azt, hogy a japánok és a szövetségesek erdőket irtottak ki és kiegyengették a talajt, rádióantennákat emeltek, jelentéseket írtak és csakhamar leszálltak a repülők az égből csodálatos árukkal és fegyverekkel megrakva. Ezt látták. Aztán vége lett a háborúnak, a repülőgépek nem jöttek többé. A mesebeli rakomány emléke ott kísértett továbbra is. Ez adta alapját a Kargó (rakomány) kultusznak. A törzsek vezetői és okosai valami logikus összefüggést láttak a repülőgépek elkészítése és a tömegesen ömlő rakomány között. Mi sem természetesebb abban a logikában, mint az, hogy ha ők is létesítenek repülőgépeket, rádióantennákkal, telefonnal stb., ahogy ezt látták a háború alatt, akkor rájuk köszöntött a jólét. Nosza, nekilátnak az erdők irtásához, gondosan egyenesre gyalulják a talajt. Egyik-másik írni tudó egy darab fehér papírral szalad körben és firkál olyasmit, mint a sárgák és fehérek varázsjelei. Rossz esernyővázat kiforgatnak és egy földbevert karó végére erősítenek: ez az antenna. Alatta rongysátorban kagylóból készült fejhallgatóval kuporog két ,,rádiós", egy harmadik egy üres konzervdobozt emelget a szájához, mint valami mikrofont. A ,,repülőtér" körül pedig nagy tömeg lebzsel az eget fürkészve, várva a csodálatos rakományt.

Komikusan fájdalmas valóság ez. Egyúttal rámutat arra, hogy primitív népek mit értenek meg a civilizációból. A gyerekek megtanulnak írni-olvasni az iskolában, de ez is átokká válik, mert az ,,írástudó intelligencia" visszautasít minden törzsi munkát, csellengésre adja magát, mivel ,,képesítésének megfelelő" alkalmazást nem talál magának.

Mindezt hajlandók vagyunk egy vállrándítással úgy elkönyvelni, hogy végreis ez a jelenség az áldást hozó civilizációnak egy elkerülhetetlen árnyoldala. Különben is egészen kisszámú néptöredékről van szó.

Ez a történet egy még szomorúbb allegóriát kelt föl.

A mi európai szintünkön is van egy Kargó-kultusz és ennek irrealitását éppúgy nem látjuk be, mint a new-guineai fejvadászok az övéket. Mi is látjuk magunk körül azokat a politikai és gazdasági sakkhúzásokat, amiket az Irányító Központ szükségesnek tart nyilvánosságra hozni abból a célból, hogy ezeken a látszólagos tényeken át a nagy tömegek kiépíthessék a maguk Kargó-kultuszát. Az átlagember egy jámbor naivsággal magyarázgatja a világ eseményeit. A látható s éppen ezért nyilvánvalóan hamis ,,tények" alapján kiépít játékos elméleteket pl. Kínáról, Vietnámról, Izraelről, oroszokról, zsidókról és szupermilliomosokról. Azt hiszi, hogy belát a jelenségek mögé. Ugyanakkor a zárt ajtók mögött néhány, szinte ismeretlen nevű csúcs-milliomos mesteri koncepcióval és minden képzeletet felülmúló hatalommal egészen más célokért és érdekekért irányítja a világ eseményeit. Ma meg a háttérben állva szövi a Láthatatlan Kormány a bonyolult hálót és a tömeg megzavarására egymásnak ellentmondó eseményeket hoz összeütközésbe. A cél világos: teljesen megzavarni a közvéleményt, az őserdők fejvadászává zülleszteni minden kívülállót. Odáig vinni az eszmei káoszt a nép körében, hogy az teljes bizonytalanságba és tőlük való függőségbe kerüljön. Ahogy Cion Bölcsei megírták: a gojokat úgy kell zavarni, hogy azok csak egy kiutat lássanak a rend visszaállítására: behódolni és feltétel nélkül átadni minden hatalmat.

Addig azonban csak hadd játszanak a gojok a saját idegeikkel. Addig hadd terjedjen köztük a Kargó-kultusz, hadd higgyék, hogy a repülőtér legyalulásával és néhány rozsdás dobozzal elő lehet készíteni a meserakomány érkésését.

Jellemző az összeesküvők koncepciójának gigászi voltára az, hogy ez a véresen naiv játék nem csak a jobboldalinak nevezett tehetetlenül fantaszta frakciókra, áll, hanem a hatalmon lévő kommunistákra is. Nehezen hinné el egy vérbeli kommunista, hogy eszméje és harca valójában csak alvállalkozás egy náluknál sokkal hatalmasabb világ-összeesküvésben.

Így él egy elérhetetlen elefántcsont-toronyban honoló néhány száz ember kivételével az égész emberiség egy varázslatos Kargó-kultuszban. Ám e kultuszon belül is vannak fokozatok a new-gninea-i fejvadász úgy viszonylik a volt háborús szövetségesekhez, ahogy mi, a széles tömegek viszonylunk a megfoghatatlan messzeségből intézkedő néhány száz ,,szuper-emberhez".

Jobban igaz ma, mint valaha: A kutya ugat, a karaván halad.

 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
8. A Jegyzőkönyvek – I.
  2010-12-05 14:54:24, vasárnap
 
 
Vízöntő: Átalakuló világ: 8. A Jegyzőkönyvek - I. rész

I. rész

MOTTÓ: ,,Mi vagyunk a gojok farkasa"

A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve függetlenül attól, hogy ki, vagy kik írták olyan briliáns emberes dologismereten alapuló politikai program, amely a XX. szd. átalakuló világában döntő jelentőségű. Egyszerű s mégis erőteljes nyelvezete, igénytelen, vázlatos felépítése szuggesztíven hat az olvasóra. A zsidót lelkesedésre bírja, a nemzsidóból határtalan ellenszenvet vált ki.

Ellentétben a marxizmussal, a Jegyzőkönyvekben utópiáknak, teóriáknak nyoma sincs. Minden idők legjózanabb, Machiavellin is túltevő írása. Erejében, koncentráltságában valóságos lézersugara a politikai irodalomnak. Tehát hatalmas, veszedelmes fegyver az ellenfél kezén.

Abban, hogy a zsidóság ma már a szó teljes értelmében a világ ura, jókora része van a Jkv-ek nyers realizmusának, hidegen átgondolt racionalista ,,bölcsességének". Szinte csodálattal tölt el látni azt a következetességet és kitartást, amivel immár 4 generáció zsidó vezetősége irányítja küzdelmét a világ meghódítására.

Legnagyobb tragédiája a nemzsidó társadalomnak az, hogy ezzel a cionista fegyverrel szemben már semmiféle hatásos fegyvere sincs. A parlamenti demokrácia liberalizmusa egyszerűen képtelen a maga idejétmúlta ,,kézifegyvereivel" fölvenni a harcot a modern, lézerirányítású zsidó fegyverekkel.

Továbbá mivel éppen ez a liberalizmus tette lehetővé a zsidók hatalomra jutását, nincs is meg benne a feltétele annak, hogy védekezzék ellenük. Ez az oka annak, hogy mi, Hungaristák a liberalizmusban zsidó bérencséget látunk. Ezért nem tudunk összefogni az emigrációnak jószándékú, de liberális irányba dörgölődő részével.

Talán kevesen figyeltek föl arra a sokat mondó tényre, hogy a Jkv-ek egyetlen szóval sem említik meg a marxizmust. Cion bölcseinek szemében Marx legalább olyan irreális, mint maga a kereszténység.

Marx hőbörgése a szocializmusról egészen mást jelent a zsidóknak, mint nekünk.

Jelenti 1. az utópista zsidó áhítozást Ézsaiás próféciáinak megvalósulása felé, de s ez a lényeg, alkalmatlan és helytelen eszközökkel. Az évezredes gettóból kiszabadult zsidó léleknek még indifferenciált álmodozása, az ébredezőnek első, réveteg tájékozódása az új hajnalban. A marxizmus csupa élhetetlen teória, a kísérletező kezdeti tévelygése. A Marx utáni, határozottan kapitalista zsidó elit számára a marxi szocializmus máris túlhaladott valami.

A Jkv-ek a zsidó elit számára írt és ezt a tényt felismerő irányelvek, amelyeknek legfőbb erőssége Marx-szal szemben, hogy keresztül-kasul praktikusak, realisztikusak és nagyon fontos nem szorulnak a mindig megbízhatatlan goj proletárok támogatására.

Hogy mennyire helyesen ismerték föl a zsidók annak szükségességét, hogy a hatalom átvételére nem szabad a proletár gojra támaszkodniuk, jó példát szolgáltat a nemzetiszocializmus. Itt ugyanaz a proletár félelmetes fegyverré kovácsolódott a nemzetnek a zsidóság elleni harcában. Továbbá az orosz goj-proletár iránti bizalmatlanság és gyanú gerjeszti az ideges zsidóságot napjainkban a Szovjet antiszemitizmus kísértetétől való rettegésre.

Jelenti: 2. hogy a marxizmus és annak mindenféle válfaja a nemzsidó részére mint korszerű haladás, emberség, igazságtétel állítható be. Haladás lévén a múlttal szemben, a nemzeti múlt megtagadandó, nagy tanítómestereinket avult, tudatlan tévelygőknek kell minősítenünk. A marxizmusnak semmi más feladata nincs, mint az, hogy a gojokat elidegenítse tulajdon múltjától, nagyjaitól, mindazoktól a forrásoktól, ahonnan erőt, fegyvert meríthetnének a marxizmus mögött meghúzódd zsidó világuralmi törekvések ellen.

A tudományosnak mondott materializmus meghazudtolja a történelmet azért, hogy kimutassa a népek múltjában a marxizmus csiráit s hogy azt a látszatot keltse, hogy maga az élet törvénye is szükségképpen a marxizmus felé mutat, mivel ez a tökéletes és természetes társadalmi forma. Így csináltak pl. a zsidó Spartacusból nemcsak kommunista hőst, hanem keresztre feszítésében egy második Krisztust.

Érthető, hogy előbb szét kell rombolniok a régi, keresztény alapokat, meg kell semmisíteni a keresztény kultúrát, hogy egy fanatikus, silány, idegen vallási imperializmus egyeduralma biztosítható legyen.

Ebben a pontban játszik bele a zsidóságnak merőben más lélekképe, kulturális és metafizikai háttere, ami ennek a népnek uralmát nem csak veszedelmessé, hanem egyenesen megsemmisítővé teszi. (Lásd: Judeo-kereszténység c. fejezetünket.) Épp a Jkv-ek bizonyítják, hogy a zsidóság nem tartozik bele a népek nagy családjába, ők maguk ismerik ezt el a XI. jegyzőkönyvben: mi vagyunk a gojok farkasa... E belső, sajátos lelki alkata és különállósága miatt érzi úgy a zsidóság, hogy ő az uralkodásra választott nép.

A marxizmus tehát a világ népeinek megmérgezésére, legyengítésére kiagyalt elmélet, amelyen azonban áttükröződik a zsidó világuralmi törekvések messianisztikus jellege. Épp e jellege miatt alkalmas átmenet a Világkormány felé. Azt, hogy a világ népei miért veszik be mégis a marxizmust, az előző, Szocializmusról szóld fejezetben már megtárgyaltuk.

Úgy néz ki, hogy az elmúlt 150 évben maga a Végzet is állandóan a zsidóságnak kedvezett. Külső, a zsidóságtól független, objektív tények rendkívül kedvezővé tették a talajt nem csak a zsidó renaissance-ra, hanem a zsidó hegemóniára is. Nem kellet más, mint a mindig résen álló zsidó entellektüel, néhány ember- és dologismeretben járatos ,,bölcs", aki felismerte nem csak a lehetőségeket; hanem a gojok butaságát és közömbösségét is. Ahogy a Jkv-ek gyakran utalnak arra, hogy a goj milyen nagy barom és semmi másra nem való, mint a zsidó géniusz szolgálatára. Fájdalmas tárgyilagossággal el kell ismernünk, hogy van benne igazság.

Ennyiben tehát a Jkv-ek a legmagasabb fokú, faji alapon álló nacionalista program és a ,,legnácibb" állam Izrael. Az egyik nép nacionalizmusával csak egy másik nép nacionalizmusa veheti fel a küzdelmet, így lett a mi nemzetiszocializmusunk egyetlen ellenszere a Jkv-ekben foglalt cionista nacionalizmusnak.

Ezért vetette ránk magát a zsidóság oly szenvedélyes gyűlölettel. És mennyire igaza van a Jkv-eknek abban, hogy a goj barom. Mert valóban barom kellett legyen az angol- amerikai-orosz szövetségbe tömörülő goj társadalom, hogy ellenünk keveredett háborúba cionista érdekekért. Csak a barom nem képes tulajdon ellenségét fölismerni s csak az ilyen barmot lehet rávenni arra, hogy saját fajtáját lemészárolja s maga is idegen szolgaságba essen. Mintha valóban a végzet akaratából omlott volna a világ a szimbolikus zsidó Kígyó gyűrűinek szorításába.

A zsidóság csupán azt teszi, amit minden józanítéletű népnek tennie kellene, hasonló helyzetben.

A zsidó veszélyre, illetve ennek fel nem ismerésére a ,,gojok" nagyjai állandóan figyelmeztettek. 100 évvel ezelőtt a magyar parlamentben a látnok Istóczy vészre harangozó próféciái a honatyák köznevetségébe fulladtak, jött Bartha és jött Prohászka. A liberalizmusba ernyedt nemzetet Prohászka sem tudta már fölrázni s iszonyodva kiáltja bele a magyar butaság éjszakájába: Elkéstünk...

És a magyar honatyák parlamenti hahotája alig 40 év múlva az 1919-es patkányforradalom idején lehatolt a parlamenti pincékbe s ezek faláról a megkínzott magyarok halálhörgésében verődött vissza. És 70 év múlva ott ültek a nevető honatyák parlamenti padjaiban az ugyancsak nevető Rákosi-Gerő-Vass együttes országhódítói. Talán még soha nem torolt meg a Sors egyetlen népet sem ily kegyetlen, gúnyos büntetéssel. Valóban elkéstünk...

Ugyanígy figyelmeztette a világot Goethetől Chamberlainig tisztafejű látnokok egész sora.

A sors nagyon megbünteti azokat, akik nem cselekesznek, amikor cselekedni kell. A tunyaság, a közöny, a mulasztás nagyobb bűn, mint a gaztett. A butával, az erőtlennel maga az Isten sem tud mit kezdeni.

A legnagyobb földi hatalom a butaság. De a butaság és tudatlanság mellé még odatársul az önijesztgető gyávaság.

Szüntelen halljuk, hogy nem olyan tragikus a helyzet, ahogy azt a Nyilasok eltúlozzák. Legelnivalója biztosan mindig lesz elég a birkának, erről gondoskodni fognak zsidó urai. De állítsuk ezzel szembe a zsidóságnak tüneményes fölfutását a XX. szd-ban, azt, hogy a világ hatalmasai, elitje a 0.25%-os kisebbségből kerül ki.

Mint mondottuk, a zsidó elit már a Marx utáni időkben messze túltekintett minden szocializmuson. A zsidó számára a marxizmus és annak minden válfaja csak eszköz a gojok kézbentartására.

De a marxizmus vonalán viharfelhők kezdenek gomolyogni. A Világ Proletárjai, akiknek egyesülniük kellene, frakciókba kezdenek széthullani. Amilyen arányban hódít a világban a romboló ,,baloldal", úgy aprózódik föl. Hogy ebben mennyi része van a zsidóságnak, érdemes volna kinyomozni. A különböző frakciók nemcsak ideológiailag csapnak össze (pl. az új keletű Eurokommunizmus maszlagja az orthodoxokkal, vagy Kínában a revizionizmus és orthodoxia), hanem fegyveresen is. (Kambodzsa, Vietnám, Abesszínia-Szomália.)

Általában az iparilag fejlett államok tömegének szélsőséges része kevesli a konszolidálódó szocializmus keretén belül lehetséges dinamikát, az örök forradalmi nem talál kielégülést a statikussá váló ,,népuralomban". A tömegek igényesebb gondolkodó része pedig ideológiai és gazdaságpolitikai vonalon nem csak hogy elégedetlen, hanem ki is ábrándult minden marxizmusból.

Ez a körülmény jelent veszélyt a cionista hatalmak körében s ennek ellensúlyozására különböző intézkedéséket tesznek.

Tudjuk, hogy minden baloldali (szocialista) program erőszakos, véres. (Ebben különbözik a nemzetiszocializmustól.) Ebből az a különös helyzet állhat elő, hogy a forradalomra vágyó kommunista s vele együtt a marxizmusból kiábrándult intelligencia hirtelen a túl nagy hatalomra jutott zsidóság ellen fordul. A proletárnak a felfordulás, a káosz épp olyan szükséglete, mint a levegő. Arisztokrata kastélyokat gyújtott föl, burzsuj lakásokat fosztogatott ki. Csak természetes az, hogy rombolásvágyával az új, osztályfölötti elit, a zsidóság ellen fordul ma.

Ha mindehhez még hozzávesszük az orosz proletárban ott szunnyadó nacionalizmus maradványát, akkor értjük meg igazán, hogy miért beszelnek a zsidók oly sokat a Szovjetbeli ,,antiszemitizmusról".

Ha ez a proletár felismeri, hogy a proletár verítéken meghízott zsidó őt az orránál fogva vezette s még valamilyen maradvány értékítélettel arra is rájön, hogy a zsidó tőle idegen fajú, nemcsak a vérengzés lesz elkerülhetetlen, hanem az általános káosz is.

Már nem lehet messze az az idő, amikor esetleg épp a Szovjeten belül szemet hunynak olyan szervezkedéseknek, amelyek a világban elszórtan élő zsidók ellen merényleteket, terrorcselekményeket követnek el ugyanazon a módon, ahogy annakidején az orosz cári rezsim ellen ,,dolgoztak". Akkor hőst csináltak belőlük a zsidók, most bűnözőknek fogják őket nevezni. Ha ez a kép nem volna olyan véres, mulatságosnak lehetne mondani. Aki szelet vet, vihart arat.

Egy ilyen ,,antiszemita" színezetű jövővel nagyon is számol a zsidó elit.

Ezért indult el a 70-es években oly hatalmas kampány (Rockefeller-Kissinger) abba az irányba, hogy a szovjet-proletárt valahogyan magukhoz édesítsék. Pénzzel, áruval, technikai ismeretekkel árasztották el a Szovjetet, hogy nyomorult életszínvonalát felemeljék. Ez pontosan a Jkv-ek szellemében történt, amikor is azt mondják, hogy a gojt a jólét édesmadzagjával kell elbódítani, hogy ne gondolkozzék, hogy ne lássa meg azt, ami körülötte történik. Ez a módszer a kapitalista nyugaton, ugyanis nagyszerűen bevált.

A szovjet azonban mást gondolt és a dollárokat fegyverkezésre fordította. Ekkor kaptak észbe a zsidók és tették el jobb időkre a derék Kissingert. Megindult a Szovjet elszigetelése. Innen a következő lépés lesz a szovjetellenes ,,felszabadító háború", ugyanazzal a propagandával, mint annakidején ellenünk. Mint minden háború a XX. szd-ban, ez is kizárólag a zsidóság érdekét fogja szolgálni.

Így tetszik át a jövő ködös képén két lehetséges dolog: 1. a zsidó elit elleni terrorcselekmények, 2, a Szovjet elleni háború. Ebből az utolsó háborúból (Armageddon) a zsidóság győztesen gondol kikerülni. Nem kétséges, fennmaradásának ez az egyetlen útja. Az sem kétséges, hogy ebben az esetben a Jkv-ek XXIII. és XXIV. paragrafusaiban vázolt Izrael Királysága megvalósul a földön. Világunk átalakul.

Visszatérve a Jkv-ekre, ezek eredete olyan régi, mint maga a zsidóság. (Maga Churchill is rámutatott erre 1920-ban a Sunday Herald-ban, amikor még a ,,világ-összeesküvő" zsidóságban rejlő veszélyről írt.)

Az egész összeesküvés magja Ézsaiás próféciáján nyugszik, amely szerint a zsidóság le fogja győzni a világ népeit és a jeruzsálemi nagytemplom kapui éjjel-nappal nyitva lesznek a föld kincseinek befogadására. Innen indult el növekedésnek a világot elnyelő Szimbolikus kígyó. Az ókorban mind a görög, mind a római uralomban (Spartacus) megpróbálkoztak hatalomra jutni. De Titus és Hadrianus erélyes fellépése szétszórta a zsidóságot. (Spengler szerint épp ez a szétszórás mentette meg a zsidó népet az őt környező, hellenisztikus kultúrába való felszívódástól.) Jó ezer év kellett, mire a zsidóság újra meg tudott jelenni a történelemben. Pontosabban akkor, amikor Európa népei lassan fölemelkedtek a népikáosznak nevezett rendezetlenségből és kialakították a nyugati kultúra első pilléreit, amelyben politikailag és anyagilag megerősödtek. Az anyagi, gazdasági megerősödést azért kell kihangsúlyoznunk, mert a zsidóság mindig csak gazdaságilag erős társadalom nyakán tud fölemelkedni. Parazita jellegű lévén, primitív, baktérium módján betokosodó állapotban tud maradni időtelen-ideig, ha az őt tápláló szervezetből nem sok életet bír elszívni, illetve, ha a társadalmi klíma, hőmérséklet nem megfelelő. A baktériumnak ezt a betokosodási, várakozó állapotát nevezzük a zsidóság történelmében gettónak.


CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVE -

az 1912-es orosz nyelvű kiadás címoldala.




Az ezredforduló után fellendült gazdasági és kulturális életben megfelelő táptalajra talált a zsidóság. Azt is észre kell vennünk, hogy ezzel párhuzamosan ugyancsak megfelelő táptalajt talált magának a világhódító muzulmán társadalomban és igen ügyesen ,,jojózott" olyan területeken, ahol váltakozva keresztény és muzulmán kultúra volt hatalmon, így elsősorban Spanyolországban, ahol szembeszökő volt a zsidóság fennmaradási taktikája: hol a keresztény hitre tért, hol a mohamedán hitre, de valóságban mindig hű maradt sajátmagához.

Az újra megerősödő zsidóságot a spanyol inkvizíció megszorította, de korántsem oly radikálisan, mint annakidején a Római Birodalom.

A renaissance idején Montefiore (Rózsahegyi), akit a zsidó lexikonok ,,emberbarátnak" titulálnak, újra egybefoglalta a makacs zsidó világuralmi törekvéseket. A XVII. és XVIII. szd. folyamán Európa szerte a titkos társaságok csoportosulása jelentette a ,,haladó szellem" megjelenését (Illumináltak, Rózsakeresztesek, Szabadkőművesek, stb.). Ezeknek katolikusellenes vonása volt az a rés, amelyen keresztül a keresztényellenes zsidóság be tudott hatolni e társaságokba. Ez volt az első frontáttörés. S mindjárt jött a második: a pénzkölcsönzés és a gazdasági csalárdság (Rothschild). A Szabadkőművesség kabbalista-zsidó filozófiájára és rítusára utal a képünkön látható 1912. évi orosz Jegyzőkönyv-kiadás címlapja. Ez az ötágú csillag nem a Szovjet-csillag, hanem a mágiának a világ fölötti uralmát kifejező szimbóluma. Ezzel is akaratlanul túlmutat a kommunizmus önmagán, utalva zsidó vallási imperialista voltára.

A szabadkőművességen át megnyílt a Romával ellenséges beállítottságú protestánsok körében a hatalmi-politikai kulcspontok elfoglalásának lehetősége (D'Israeli). Egyidejűleg szembefordították a gojim proletárt az arisztokráciával és a polgársággal a szocializmus mákonyán keresztül.

Elérkezettnek látszott az idő arra, hogy újra összefoglalják a világ meghódítására vezető alapelveket. 1865-ben megszerkesztették a Jkv-ek első formáját. Majd 1897-ben hazánk ,,nagy fia" Herzl Tódor összehívta a bázeli kongresszust. Ekkor már bontakozóban volt a gojim angolszászok körében (Rhodes, stb.) a Kerékasztal Társaság és hasonló zsidóbarát fél-titkos szövetkezések s ide hatoltak be a már befutott, vagy éppen befutó zsidó milliomosok (Rockefeller). A bázeli zsinagóga vagy 120 zsidaja ebben a légkörben fektette le a hírhedt Jkv-eket.

Megismétlődött az a régi jelenség, hogy eredeti ,,gojim"szervezkedésbe behatol az idegen, zsidó baktérium s a maga képére és érdekére alakítja át. Miként a rák vírusa is behatol az egészséges sejtbe és azt rákos jellegűvé téve az egész szervezetben áttételeket hoz létre.

Hogy aztán Bázelból miként szivárgott ki a cári orosz rendőrség kezére egy másolat a Jkv-ről, nem látható tisztán. Héberről oroszra Nilus orosz professzor fordította le. Az 1905. évi orosz nyelvű kiadást angolra Marsden fordította le. Az orosz kiadás egy példánya a British Múzeumba került letétbe, a többi példányt a zsidó Kerenszkij, majd a bolsevisták javarészt megsemmisítették.

A Jkv-ek kiadásai százon fölül vannak. Nem a ,,gojok", a zsidók vásárolják föl.

A Jkv-eket Dél-Afrikéban (Oppenheimer birodalom) tilos olvasni. A Szovjetben halállal lakol az, akinek birtokában van. Ezért meglehetősen óvatosan kell kezelnünk az újabban lábra kapott hírt, amely szerint a Szovjet könyvkereskedések nyíltan árusítják ma már a Jkv-et. Abból ítélve, hogy a szovjet Politbüro 23 tagjából 15 zsidó, alig hihető, hogy ilyen nyílt antiszemitizmus valóban megnyilvánulhasson. Az orosz antiszemitizmus egyáltalán nem ilyen tapintható módon jelenik meg, sokkal inkább van jelen rejtett, potenciális alakjában. A zsidók mindig mesterei voltak a rémhíreknek.

A bolsevisták oroszországi hatalomra jutása idején világszerte antiszemita hangulat kapott lábra. Így Magyarországon is. A hasadt-tudatú Churchill ez időbeli nyilatkozatára már kitértünk, H. Ford 1921. febr. 17-én a New York Worldnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy eltekintve attól, hogy kik írták a Jkv-eket, a történelmi események a Jkv-ekben foglaltak szerint látszanak alakulni. (Később Ford, elképesztő zsidó nyomásra, munkáját, The International Jew-t, kénytelen volt megtagadni.)

A nemzetközi zsidó elnyelte a cári Oroszországot, azóta megroppantotta Európát, halálos vonaglásába szorítja Angliát és az USÁ-t, Európát belenyomorította a rothschildi Közös Piacba, ,,gyémánttal ékes fejének" nyugvóhelyéül ,,fölszabadította" Jeruzsálemet, bevonta nyálával nem csak a tehetségtelen arabokat, hanem a szamuráj tradíciójú japánokat is, vigyázó őrsei ott ülnek Dél-Amerikában, ügyes manőverrel (Marshall) átjátszotta a hatalmat a vörösök kezére a 800 milliós Kínában, Afrika négerei nyakára marxista vezetőket ültetett, Rhodesia és Dél-Afrika megmaradt fehérjeinek megfojtása most van folyamatban.

A Szimbolikus Zsidó Kígyó immár elnyelte az egész világot. Most már csak a megemésztés van hátra. Ez az emésztési mechanika gondosan le van írva Kissinger New World Orderjában.

Az emésztés szervei pedig az ENSz, amelynek hivatása az, hogy a hatalomátvétel után mint Világrendőrség törjön meg minden esetleges engedetlenséget. Alvállalatai a NATO, SEATO, UNESCO, WHO, a Council of Churches, a Közöspiac, a CFH (Council on Foreign Relations - Rockefellerrel az élen) és a vörös Kínát létrehozó CPR, Council on Pacific Relations, stb.

Egymagában elképesztő méretű és hatalmú szervezetek hálózata, amiről a jámbor átlagpolgár mit sem tud és ha netán hall róla valamit, oly nyomasztó súllyal terheli meg tudatét, hogy rémülten, tiltakozva menekül el annak gondolatától is, hogy szembenézzen, vagy pláne tanulmányozza a problémát. A mindenkori kormányokról csak a naiv utcaembere hiszi azt, hogy a legfőbb hatalom birtokosai. Ezek ugyanis a nemzetközi bankárok dollármillióin át teljességgel be vannak kötve a zsidó hatalmi gépezetbe.

Az Ezeregyéjszaka mesebeli óriását messze túlnövő gigantikus méretű és hatalmú szervezettel és összeesküvéssel néz szembe a parányi ember. Borzadály és bámulat tölti el a lelkét olykor, ha csak egy-egy pillantással megsejti a Titkot.

Mert itt a méretek már oly hatalmasak, galaktikus arányúak, hogy az érzékelés körén kívül esnek. A hatása ott van minden pillanatunkban és minden rezzenésünkben, de szemmel nem láthatjuk.

Ez a bibliai behemót a Láthatatlan kormány. A Pusztító Utálatosság, a Pax Judaeica halálos békéje befödi az ember világát.


 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
Vízöntő: Szent Majmok
  2010-11-26 19:19:44, péntek
 
 
Vízöntő: Szent Majmok

Indiában a tehén és a majom szent állatok. Tudjuk, hogy ezek valóságos csapást jelentenek egyes tartományokban. A szó teljes értelmében több joguk van, mint a lakosságnak. Csoportba verődve bepiszkolják az utcákat, a lakásokat, ellopják a nehezen szerzett élelmet, megrongálják a nyomorúságos viskókat. Valamilyen szerencsétlen hagyomány folytán senki sem nyúlhat hozzájuk, minden meg van nekik engedve.

Hasonló módon a fehér ember szent majma a zsidó. A zsidó köztünk azt tehet ma, amit akar. Zavartalanul mászkálhat városainkban, templomainkban, ott van az államapparátus megannyi hivatalában, beüti az orrát a termelésbe, a sajtó, a gazdasági élet vezetése a kezén van, ő a világ legfőbb ügyeinek intézője. Bepiszkolhat, benyálazhat mindent. Mert ő a mi szent majmunk. A világ minden fontosabb döntésében az ő érdeke jő figyelembe, ő mondja meg nekünk, mi a helyes, mi nem. Bölcsen igaz, hogy a zsidó soha nem szegi meg a törvényt. Ő csinálja azt. Pontosabban, csináltatja a maga érdekének megfelelően.

Egyszóval a zsidó a mi totemünk. Bármilyen furcsán hangzik is a fehér ember hasonlóan a primitív népekhez megalkotta magának a totemállatot, kiépítette ennek kultuszát és a totem előírta a maga tabuit. Szerencsétlen módon minden idők legborzalmasabb, legvérengzőbb totemét emeltük magunk fölé. Eljő majd az idő, amikor a történelem úgy fog megemlékezni erről a korról, mint a világméretű bűnözőknek függőleges betöréséről a társadalomba totem képében.

Ezt az intellektuális szent majmot ültettük a nyakunkba jó 100-120 éve. De az utóbbi 50 évben egész kultusz épült ki körülötte. Ma nyugodtan szidhatjuk a kormányt, az uralkodót, a pápát, még az Istent is, de ha valaki rosszallóan tekint valamelyik majomra, vagy kiejti azt a szót, hogy zsidó, felmérhetetlen szentségtörést követ el. A társadalom kiközösíti, mint egykor a szentély-gyalázót. Mert a totem mindig zsarnok. Ha a szent majom vinnyog egyet, Európa az I. Világháború lángjába borítja magát. Nyaffant még egyet és Európa tapsol a bolsevizmusnak. A következő nyekkentésére a II. Világháború 50 millió halottja és letarolt városai merednek ránk. Vakaródzik egyet és a világ szállítja a MEDINAT ISRAEL-t. És napjaink makogására fog megindulni a háború Israel megvédésére, amiből egy olyan világégés lehet, hogy csak hírmondónak marad ember a Földön.

Izrael mai zsidó népességéből nem tudnánk 1000 olyan zsidót találni, akinek szülei, nagyszülei Izraelben, vagy legalább 1000 km-en belül laktak volna. A legjava ázsiai kazár-zsidó, akinek annyi köze nincs a Próféták zsidóságához, mint az ebihalnak a sashoz. Izrael mai zsidai javarészt idegen zsidók, amit askenázinak is mondunk. Atyáik zsidó hitét eltorzították miután ázsiai kóborlásaik közben fölvették a zsidó vallást. És ez később hasznosnak is bizonyult, mert a keresztények között arra hivatkozhattak, hogy ugyanazt a vallást követik, amelyben a keresztények Istene született. Ennek igazi profitját most húzzák le, amikor az egészséges keresztény ellenállás meggyöngült. Ma ezen a címen követelnek maguknak védelmet. Ezen a címen lettek a kereszténység szent majmai.

A modern ember a majomtól származtatja magát a darwini tanok alapján és demokratikus megilletődéssel jutott el a feltételezett ős-iszapig. Elmondhatatlan szegényszag árad ki ebből a fejtornából. De ettől eltekintve, nem lehet nagyobb iróniája a világot rendező sorsnak az, hogy a majom-ősű ember kiérdemelte és megkapta maga fölé a Majom-istent, ezt az utálatos totemet.

És, ki tudja, nem ez a szent majom-e az a Pusztító Utálatosság, amiről a Próféta és az Evangélista beszél a Végítélet apokaliptikus víziójában?
 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
Judaizmus és a Vatikán
  2010-11-26 19:13:39, péntek
 
 
Vízöntő: Vicomte Léon De Poncins: Judaizmus és a Vatikán

A Vatikánra gyakorolt zsidó befolyásnak tanulmányozása során figyelemreméltó könyv került kezünkbe. A francia szerző a vatikáni zsinat idején időt és fáradságot nem kímélve hatalmas felvilágosító hadjáratba fogott a Rómában összegyűlt és a zsidókérdést tárgyaló egyházi méltóságok körében. Látva, hogy a világ zsidósága mily szívós és egy generáción át tartó alapos munkával és propagandával igyekszik a főpapok politikai tájékozatlanságát a zsidó ügy számára megnyergelni s azokat kicsavart érvelésekkel és hamis érzelgősségekkel a maga oldalára állítani, mindent megtett e befolyás csökkentesére.

A vezető szerepet a zsidók részéről egy franciaországi zsidó, Jules Isaac vitte. Tevékenységének alapgondolata a következő: Auschwitz és a 6 millió zsidó áldozat tulajdonképpen az Egyház gyűlölködő antiszemitizmusának, valamint az Evangélium hazugságainak tulajdonítható. Amit a ,,nácik" csináltak azt az Újszövetségből és az Egyházatyáktól tanulták. Ezért hát mondja ideje, hogy az Egyház látva a borzalmas eredményt megváltoztassa a 2000 éves hazugság-gyűlöletet, illetve jóvátegye a hibákat.

1964 novemberében a zsinaton összegyűlt kardinálisok és püspökök a keleti és arab egyházak tiltakozása mellett a zsidók javára hozták meg döntéseiket. A végleges szavazásra azonban csak egy év múlva, 1965-ben a negyedik üléssorozaton került sor.

Az Egyháznak a zsidókérdést illető kívánatos változtatásának szorgalmazói mögött hatalmas zsidó szervezetek és személyiségek sorakoztak föl. így Jules Isaac, Label Katz, Nahum Goldman, Österreicher és Baum katolikus teológus, Bea kardinális stb. Mind zsidók. Továbbá a B'nai B'rith és a Zsidó Világkongresszus stb.

Isaac szerint a keresztény antiszemitizmus oka a négy Evangélista által leírt Passióban keresendő s ehhez járul az Egyházatyák idevonatkozó, gyűlölködő magyarázata, így Szt. Krizosztom, Szt. Ambrus, Szt. Ágoston, Szt. Gergely, Szt. Agobard stb. Isaac már 1947-ben néhány vele szimpatizáld katolikus vezetővel (akik nyílván bedőltek a 6 millió hazugságnak) felfektetett egy 18 pontos memorandumot az ,,Izraellel kapcsolatos keresztény tanok helyesbítése" címen. Majd a svájci Seelisbergben tartott nemzetközi konferencián újra leszögezték az azóta ,,seelisbergi pontoknak" nevezett követeléseket. Ezt követően megalakult az első ,,Judeo-keresztény Baráti Társulat" szimpatizáló katolikus és protestáns vezetőkkel. Még XII. Pius pápához is bejutott a seelisbergi pontokkal. 1959-ben a Sorbonne-on tartott konferencián az új pápához, Jánoshoz fordult az ,,igazságért kiáltó" memorandummal. Hamarosan kapcsolatba került Tisserand, Jullie, Ottaviani és Bea kardinálisokkal. 1960-ban a pápa újra fogadta.

Örömmel vette tudomásul, hogy a pápa felfigyelt javaslatára s az ügyet átadta kivizsgálásra a zsidó Bea kardinálisnak. Ez felállított egy különleges bizottságot az Egyház és Izrael ügyének tanulmányozására.

Isaac, Jésus et Israel c. könyvében (jegyezzük meg: könyvében s nem a pápához beterjesztett memorandumban!) az Evangélium történelmi hitelességét tagadja. ,,Megdöbbentő" mondja hogy a négy evangélium mennyire csökkenti a rómaiak felelősségét csak azért, hogy azt a zsidókra hárítsa. Mindamellett Máté a legrosszabb e téren a négy közül." Ő a főhazudozó, aki ,,kilőtte mérgezett nyilait s ezeket soha többé nem lehetett eltávolítani".

Hosszan (számunkra nem érdekes) bizonyítja, hogy Jézus elítéltetése a legendák birodalmába tartozik s egyáltalán nincs történelmi alapja.

Ez az ál-istengyilkosság bűne az, amely végighúzódik gyógyíthatatlan emberi gazságokban, perverzitásokban évszázadok során, generációról generációra és tetőzését érte el Auschwitzban és a náci Németország gázkamráiban és krematóriumaiban."

Az is bizonyos folytatja hogy az Egyházatyák ugyancsak részt vettek a zsidóság erkölcsi megkövezésében és előfutáraivá váltak Streichernek és a 6 millió gyilkosainak.

Isaac a következő pontokban foglalta össze követelését:

MEGTILTANI MINDEN FAJI, VALLÁSI ÉS NEMZETI MEGKÜLÖNBÖZTETÉST.

MÓDOSÍTANI A LITURGIÁBAN A ZSIDÓKRA VONATKOZÓ IMÁKAT, FŐKÉPP A NAGYPÉNTEKI KÖNYÖRGÉST.

KIJELENTENI, HOGY A ZSIDÓSÁG EGYÁLTALÁN NEM BŰNÖS ÉS FELELŐS KRISZTUS HALÁLÁBAN, ILLETVE, HOGY ABBAN AZ EGÉSZ EMBERISÉG BŰNÖS.

ELTÖRÖLNI AZ EVANGÉLIUMNAK FŐKÉPP MÁTÉNAK EGYES RÉSZEIT.

KIJELENTENI, HOGY AZ EGYHÁZ MINDIG IS ELVETETTE A ZSIDÓK ELLENI MEGKÜLÖNBÖZTETŐ HARCOT.

ÍGÉRJE MEG AZ EGYHÁZ, HOGY A MEGBOCSÁTÁS ÉS ALÁZATOSSÁG SZELLEMÉT KIMUTATJA A ZSIDÓK FELÉ S MINDENT MEGTESZ, HOGY A MÚLT HIBÁIT HELYREHOZZA AZÁLTAL, HOGY HELYESBÍTI ÉS MEGTISZTÍTJA A TÉVES TRADÍCIÓT.

(E szemérmetlenül arcátlan és arrogáns követelés a nürnbergi per hasonló gyalázatára emlékeztet.)

1651 zsinati méltóság úgy találta, hogy lsaac-nak a Passióra vonatkozó szövegváltoztatása jobban megfelel az igazságnak és az idődnek, mint Máté és János evangélisták ,,verziói". 1651 zsinati méltóság elismerte, hogy Szt. Krizosztom, Szt. Ágoston, Nagy Szent Gergely, Szt. Ambrus tanításait meg kell tisztítani és meg kell változtatni a zsidók ízlésének megfelelően.

Ezeknek a derék Egyházatyáknak eltekintve a főkolompos összeesküvőktől sejtelme sem volt a zsidó észjárásról, a zsidók rejtett szándékáról, a történelmi zsidókérdésről s magának a problémának a súlyosságáról. Nagy részük még mindig a 6 milliós hazugság bűvkörében sóhajtozott s áldozatául vált a történelem legnagyobb szélhámosságának. Ha a hazugság túlnő minden mértéken, akkor azt mindenki elhiszi. De legkevésbé sejtették, hogy mennyire két nyelven beszélnek ezek a zsidó agitátorok.

Az Egyház elleni gyalázatos hadjáratban a felvonulást eminens zsidó tudósok, írók leplezetlen erőszakkal és a szellemi fegyverek minden kaliberével valóban mesteri módon tervezték el. Isaac mellett mindjárt ott találunk két katolikus (zsidó) teológust: Österreichert és Baumot.

Ebben a megbékélésnek mondott szellemben így írt egy Benamozegh nevű zsidó Israel et l'Humanité c. könyvében: A keresztény vallás tévedés. Ennek a vallásnak és az egész földnek egyetlen üdvössége van csak: visszatérni Izrael hitébe. ...Ha a kereszténység hozzájárul a héber eszmék szerinti reformokhoz, örök, igaz vallássá válhat a nemzsidó emberiség részére.

Egy Memmi nevű zsidó így ír ugyancsak a megbékélés nevében: A keresztény vallás istenkáromlás... Ezek istene a sátán, minden földi gonoszságnak szimbóluma és lényege.

Így ír Jehouda L'Antisémitisme Miroir du Monde c. könyvében: A renaissance, a reformáció és a forradalom (1789) az a három nagy mozgalom, amely megváltoztatja; a kereszténységet... s amikor majdan dogmatikus kereszténység megszűnik létezni, a zsidók felszabadulnak az ellenőrzés alól.

Elképzelhető-e, hogy ha az 1651 igennel szavazó egyházi méltóság elolvasta volna Rabi: Anatomie du Judaisme francais c. könyvét, igennel szavazott volna? Így ír ez a zsidó a Zsinat előtti években: A legmesszebbmenő engedmény, ameddig még a zsidók elmehetnek Klauzer álláspontja (erről lásd bővebben az Út és Cél Bajkeverők c. cikksorozatát), amely szerint Jézus nem megváltó, nem próféta, nem törvényhozó, nem vallásalapító, nem rabbi. Ő csak egy nagy moralista és művész. Amely napon megtisztítják személyét a csodák és a miszticizmus mezétől, tanításai a zsidó irodalomnak legszebb gyöngyszemeivé válnak.

Így aknázta ki mesteri ügyeskedéssel és emberismerettel a zsidóság a jámbor egyházvezetők tudatlanságát és tájékozatlanságát.

Persze merőben más volt a benyújtott memorandumok hangja. Ott olyan agyatekert ravaszsággal rejtették el igazi szándékukat, mint Goethe mesteri alakja, Reinecke Fuchs. Így érzeleg például a B'nai B'rith: ,,...szívesen vennők, ha szorosabb kapcsolatba léphetnénk a katolikus egyházzal". Ennek hangulatos előkészítésére készségesen kijelenti, hogy ,,Krisztus halálában az egész emberiség bűnös". Ennek a kétarcú igazságnak hallatára a jószándékú zsinati atyákat meghatódottság foghatta el... Végreis úgy néz ki, hogy annyi idő után a zsidóság is fejlődött és keresi az utat Krisztushoz, ahogy azt a nagy Chardin megálmodta: a Krisztusba konvergáló Emberiség! Kegyesen le kell hajolni e késő megtértekhez, meg kell találni a hozzájuk való közeledés útját.

Hát meg is találták.

A Vatikáni Zsinatban a zsidókérdéssel kapcsolatban a döntésre 1965 októberében került sor. A seelisbergi zsidó javaslat legfőbb támogatója magában a zsinatban Bea kardinális és Congar teológus volt. A javaslat ellenzői között találjuk a mostanában a ,,latin misével", kapcsolatban nyilvánosságot kapott Lefebvre püspököt, valamint Sigaud érseket és Carli püspököt.

A szavazás így alakult: 1763 igen, 250 nem és 10 tartózkodott.

A zsidó világsajtó általános megelégedettségét fejezte ki. Néhány zsidó író azonban sajnálkozással állapította meg, hogy a zsinat döntése nem teljesen az, amit elvártak. Ugyanakkor a keresztény társadalom különböző csoportjai hevesen tiltakoztak a zsinati atyáknak a zsidók előtti behódolása miatt. A keleti és arab főpapok NEM fogadták el a zsinat döntését. Mohamedán részről Sukarno fejezte ki egy pápai kihallgatás során aggodalmát.

Bea kardinálist sokan azzal vádolják, hogy tekintélyes vagyont kapott a zsidóktól szolgálatai fejében.

Még csak annyit, hogy az 1964-es és 1965-ös javaslat között az a különbség, hogy az 1964-esben teljességgel elfogadták Isaac álláspontját, amely szerint a zsidóság egyáltalán nem felelős Krisztus megölésében. Az 1965-ös javaslat annyi engedményt tesz az ,,antiszemita" ortodoxoknak, hogy csak a Krisztus idején élt zsidó vezetők a felelősek az istengyilkosságban, de sem az akkori, sem a mostani zsidó népre nem terjed ki a felelősség.

Annyit tehát elértek a zsidók, hogy a 2000 éves tradíció ellenére a mai Egyház nem tekinti a zsidóságot kollektíve bűnösnek Krisztus halálában. Ezt azért fontos kihangsúlyoznunk, mert Isaac-nak és társainak épp az volt a fő érvelése, hogy mindenféle kollektív felelősség gondolata ember- és jogellenes és teljességgel barbár, esztelen dolog.

Ám egészen más groteszkül más a zsidó álláspont akkor, amikor a kollektív felelősség ,,barbár és esztelen" gondolatát következetesen érvényesítik és kierőszakolják a német néppel szemben. Így ír János pápa kedvenc zsidaja, Jankelevits épp a Zsinat hónapjaiban a párizsi Le Monde 1965. január 3-i számában: ,,Ez a megnevezhetetlen gaztett (értve amit a németek ,,elkövettek" a zsidók ellen) valósággal le sem írható. Ebben a germán szadizmus a bűnös... A 6 millió zsidónak rendszeres, tudományos és közigazgatásilag végrehajtott legyilkolása nemcsak magában véve gonosz, hanem az egész népnek a bűne."

Ugyanígy írja Kaufman, Germany must perish c. könyvében, hogy a németség csupán azért mert német, nem méltó az életre. Azt ajánlotta, hogy 25 ezer orvost kell bevetni Németországba, akik a német nőket szisztematikusan sterilizálják, minek eredményeképpen egyetlen német sem fog maradni a Föld színén.

Micsoda paranoiás torzulása ez az emberi észnek s micsoda metafizikai mélységit gonoszság és gyűlölet lakozhat ebben a szerzőben. Micsoda nem-emberi, pokolian démonikus szörnyeteg világába tekintünk bele Kaufmanon át, amikor a magatartását tanulmányozzuk!

Vagy itt van az ú. n. Morgenthau terv, amit a Szövetségesek québeci konferenciája 1943-ban elfogadott. E szerint a kollektív felelősség elve alapján Németországot pásztorkodó mezőgazdasági állammá alakítják át a háború után. El is kezdték a zsidó gyűlöletben fogant őrületet 1945-ben, de hamar rájöttek arra, hogy több profitot vehetnek ki a német népből, ha milliókra rugó jóvátétel címén dolgoztatják őket.

Krisztus megölésében egyetlen zsidó sem felelős, de a nemlétező 6 millió meggyilkolásában egy egész nép íme ez a zsidóság lényege. Ilyen szellemi alkatú nép akar a világ ura lenni. Valóban oly lelki tulajdonságokat árulnak el, hogy némely emberben joggal felmerülhet az a gondolat, hogy a zsidóság valami módon mégsem tartozik bele az emberiség kollektívájába. Ez az emberellenes gondolkodás, ez a Hazugságot szolgálatába állító összeesküvés csak a judeobolsevista terror alkalmazásával lehet a világ ura. A legjobb úton vannak e felé.

Carli püspök mindezt sokkal szelídebb szavakkal úgy fejezi ki, hogy a zsidóság ma azt kívánja az Egyháztól, hogy mérhetetlen felelősséggel olyasmit vállaljon el, amiből az derülne ki, hogy az Egyház gonosztevők hatalmas és legkegyetlenebb gyülekezete, amely valaha is élt a Föld hátán. A zsidók ma már semmiért sem akarnak felelősséget vállalni Krisztus megölésében, noha még ma is követik a keresztrefeszítést követelő őseiket. Ugyanakkor azt kívánják, hogy az Egyház ismerje el felelősségét és bűnösségét mindazért, amit szerintük kétezer éven át el kellett szenvedniük, (Carli: Palestra del Clero.)

A vatikáni zsinatnak zsidómentő határozatára többek között megváltoztatták az oberammergaui passiójátékok szövegkönyvét is. Folyamatban van a Bach Máté-passió szövegének megváltoztatása is.

A vatikáni zsinat körül nyüzsgő zsidók egyikének magyar vonatkozása is van. De ami érdekesebb az az, hogy ennek az esetnek kapcsán betekintést nyerhetünk a zsidó moralitásba, a rájuk oly tipikus csalárd gondolkodásra és szoros kapcsolatukra a hazugsággal.

H. Deutsch a németországi zsidó közösség tekintélyes tagja, akinek Európa-szerte nagy befolyása és elismert tekintélye volt s magával a pápával való kapcsolatai révén elősegítette Isaac-nak fent ismertetett ügyét a vatikáni zsinaton.

H. Deutsch professzor és bécsi ügyvéd azon munkálkodott az összeomlás után, hogy a ,,nácik által elrabolt" zsidó vagyonokat visszajuttassa hitsorsosainak, illetve azok elveszése esetén kártérítési igénnyel lépjen föl a német kormánynál. Munkássága igen kifizetődő lehetett, mert hatalmas vagyonra tett szert. Pénzének egy részét emberbarát és kulturális célokra áldozta föl ahogy ez lenni szokott minden gyanús természetű üzérkedéssel. Az ilyen jótékonykodás talán sokkal inkább arra való, hogy elismerést és tekintélyt váltson ki a gojok körében ami által eleve védelmet kap a társadalomban, ha netán egy ,,baleset" folytán mégis kiszivárogna az üzérkedés körüli erkölcstelenség. Hihetetlen, hogy mily veleszületett körültekintéssel tudják a zsidók kiépíteni előretolt állásaikat számítva arra, hogyha valami itt-ott kiderül, legyen mire hivatkozniok. Egyszóval a ,,magasrendű humanitás" nagyszerű Grál lovagjaként volt ismeretes Európa-szerte...

Épp a vatikáni zsinat idején, 1964. november 3-án csapott le a világra a hír hogy az emberbarát kultúrzsidót a bonni rendőrség csalás címén letartóztatta. Az azóta is agyonhallgatott ügynek az előzménye a következő:

A magyarországi Hatvanyak birtokában volt Európa egyik legértékesebb festménygyűjteménye. Mintegy 800, felbecsülhetetlen értékű képből álló gyűjtemény a háború fergetegében hirtelen eltűnt. A magyarországi cukorfejedelem, az öreg báró 1958-ban meghalt. Három leánya elérkezettnek látta az időt olyan akcióra, amire a báró sohasem adta volna meg a beleegyezését. Ugyanis az történt, hogy a lányok felhatalmazták Deutsch professzort, hogy az eltűnt Hatvany gyűjteményért kártérítést követeljen a német kormánytól. Deutsch tipikusan zsidó módszerrel rábírt egy volt SS tisztet olyan tanúságtételre, amelyből igazolható, hogy a Hatvany képtár Buda német védőjének, Wildenbruchnak birtokában volt és az ő rendelkezésére kerültek a képek Bajorországba a harcok idején. Erre a ,,bizonyítékra" a német kormány kénytelen volt meghajolni és — fizetni. Hosszú tárgyalás után megállapodtak 35 millió márka kártérítésben s ennek felét a nagyszerű Deutsch azonnal föl is vett. Amikor azonban a másik 17 és fél millió felvételére Bonnban megjelent, a hatóságok letartóztatták. Időközben ugyanis kinyomozták, hogy a gyűjteményt nem a németek, hanem az oroszok rabolták el még 1944-ben.

Joggal merül föl a kérdés: ki csinálja a világban az antiszemitizmust?
Ha csaláson, hazugságon rajtakapott zsidó ellen föllépő
nemzsidó eljárás csupán antiszemita gyűlölködés,
akkor már nincs messze a zsidók világuralma.

És akkor ez a világ valóban Átalakuló világ lesz...
 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
megrontjuk a gojok fiatalságát
  2010-11-26 18:56:05, péntek
 
 
Vízöntő: Átalakuló világ: 6. ...és megrontjuk a gojok fiatalságát

Félrevezetjük, elszédítjük és megrontjuk a gojok fiatalságát az által, hogy olyan elvek és elméletek szerint neveljük őket, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek... (Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve. IX. jkv.) Hogy hatálytalanítsunk minden erőt a mienken kívül, kikényszerítjük az egyetemeken a kollektivizmus első fokozatát. Pontosan kidolgozott titkos munkatervekkel készítjük elő erre a feladatra a tanárokat... Be kell vezetnünk az oktatásba mindazokat az alapelveket, amelyek már eddig is alaposan tönkretették a gojok államrendjét... Eltöröljük a gojok emlékezetéből a múlt századok nagy példáit, embereit... Az új tanítási rendszer tunya, engedelmes barmokat csinál majd a gojokból... (Cion könyve. XVI. jkv.)

Mindezt pedig az 1897-es bázeli határozatban írták le cion bölcsei. Nézzük meg hogy mára, 80 év múltán mi valósult meg ebből. A zsidók ugyan azt mondják, hogy a Jegyzőkönyvek átkos hazugságok. Nézzük meg hát, hogy ez a hazugság mennyire vált valósággá?

Az ember és az emberi értékek ellen intézett totális támadásnak talán legborzalmasabb és leghatásosabb eszköze a gyermekek morális és intellektuális megölésének terve az új, haladó rendszerű közoktatási programban.

Az Átalakuló Világ sorozatban láttuk, hogy az emberiség ellen összeesküvő 400-ak klikkje mily szerteágazó, tudományos rendszerességgel kiépített csatornákon át szervezi meg rombolását. Az ifjúság megrontásának cionista terve az a halálos pusztítása ék, amellyel a legbiztosabban haladhatnak a Világállam megvalósítása fele. A mai ifjúságot, a jövő emberét akarják vak, engedelmes bábuvá torzítani a leendő szocialista-zsarnoki termelésgépezet részére.

Köztudott dolog, hogy a mai iskola és nevelésrendszer alaposan különbözik attól a rendszertől, amelyben mi nőttünk föl. A mi szüleink elvárták a tanítóktól, hogy a szülői fegyelem és értékelő világnézet hirdetői és foganatosítói legyenek. Tanár és szülő egymást egészítették ki a nevelésben és abban a törekvésben, hogy a jövő generáció mind ismeret, mind jellem tekintetében megbecsült tagja legyen a nemzetnek.

A mai haladószellemű közoktatásban mindennek az ellenkezője érvényesül. Ma az iskolában azért dicsérik meg a gyereket, mert olyan kérdésben, amely sok ismeretet és élettapasztalatot igényel amiből tehát éretlenségénél és koránál fogva ki van zárva ,,merészen" állást foglal és kifejti a maga ,,véleményét". Ezzel hamis, dilettáns öntudatot ébresztenek a gyerekben, oly benyomást keltve, hogy az ő ,,véleménye" teljes értékkel felsorakozik más tekintélyek véleménye mellé. Ennek megfelelően a szülök nevetségessé válnak a maguk ósdi, idejétmúlt felfogásával.

a cél nyilvánvalóan az, hogy a gyerek elforduljon, szembekerüljön a szüleivel s így azoktól ne vehesse át a hosszú generációkon át kipróbált erkölcsi és gondolkodási alapelveket. Mint alább látni fogjuk, a gyereket szándékosan tudatlanságban tartják, mert ma az iskola a gyerekből ,,tunya, engedelmes barmot" akar formálni s ehhez az első út az, hogy az otthon felvilágosító légkörből kiszakítsa.

Az, amit ma oly hangzatosán ,,generációs űrnek" neveznek, sokkal inkább űr a tanárok és a szülők között. Vagy meg pontosabban, nem más, mint a marxista osztályharc megnyilatkozása, illetve új harcterének kiterjesztése a családon belül. a szülő és gyermeke közé.

A mai iskolai nevelés egyszerűen a gyermekek pszichológiai előkészítése és átalakítása a marxi ,,értékek" egyedüli elfogadására. Azért kell a szülőket nevetségessé tenni, hogy minimálisra csökkentsék a szülök féltő-óvó befolyását. Egyúttal pedig sikerül a családban viszályt keltve felbontani a legszentebb s egyúttal a ,,legdivatjamúltabb" köteléket, a családot. Az ember nem tudja, hogy mi a szomorúbb itt: a gyerek, aki szemtelenül szemébe nevet az apjának, vagy az a gyerek, aki őszintén sajnálkozik szülei ,,maradiságán és tudatlanságán".

Az új iskolai tanítási rendszer az USA-ban kapott lábra s onnan terjedt el szerte a világba. A főmozgatók természetesen itt is a zsidók, továbbá a nagy zsidó Alapítványok (Ford, Rockefeller, Carnegie). Valamennyi az ú. n. Fábián Szocializmus pokoli keretében.

A Fábián Szocializmus abban különbözik a bolsevizmustól, hogy az utóbbi erőszakos eszközökkel (forradalom, háború) azonnali sikerre törekszik. A fábiánista lassan ható, átgondolt, szisztematikus aprólékossággal és rugalmassággal, békés, pszichológiai eszközökkel közeledik céljához, szinte észrevehetetlenül semmisíti meg az emberi értékeket. Tehát számolnia sem kell olyan reakcióval, mint amit a társadalom kifejt a bolsevizmus ellen. Egy ember meghalhat baleset révén (bolsevizmus) és meghalhat éveken át súlyosbodó rákban (fábiánszocializmus).

Maga az elnevezés Fabius cunctator, a késedelmeskedő római hadvezérről van találóan véve, utalva hadviselés, taktikájára, amelyben nem bocsátkozott nyílt harcba, hanem idegileg, pszichológiailag merítette ki ellenségeit, apránként felmorzsolva erejüket. Ma partizán hadviselésnek mondanánk. Hogy a II.VH-t elvesztettük, jórészt a partizánoknak tulajdonítható. Ebből is látjuk, mily egységes, átgondolt a 400-ak taktikája történelmünk minden részletében.

...Egy valamiben megegyezik a két szisztéma: mindkettő végső célja, a cionista Világállam.

Amerikában az ú. n. Dewey tanítási módszerrel kezdték vagy 60 évvel ezelőtt. Azokat a tanárokat, akik ellenálltak, csöndesen és fokozatosan félreállították, elnyomták a rossz minősítéssel. A 30-as években már nyíltan kimondták, hogy az individuumoknak, az egyéni gondolkodóknak az ideje lejárt, legyen az tudomány, filozófia, gazdaságtan vagy politika. Új korszak, a kollektivizmus, a tömeg uralma köszönt az emberiségre. Az önállóskodó személyiségnek el kell tűnnie az új, szocialista társadalomban. (Ne essünk ellentmondásba, ha ugyanakkor és ennek ellenére óriási individuum tekintélyek tornyosulnak fölénk (Freud, Einstein stb. no és Kissinger), hiszen ezek javarésze zsidó. A zsidó pedig mindig kivétel. Ezeken át már most ízelítőt kapunk a jövő nagy cionista Világállamának rendjéről, amikor visszaállítják a tekintélyrendszert zsidó tekintélyekkel. (lásd: Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét.)

Laski, a fábiánszocializmus zsidó professzora, Dewey barátja kijelentette hogy az iskolai oktatást át kell állítani a szocialista társadalom új igényeihez. A Carnegie Alapítvány már a 20-as években hatalmas összegeket utalt ki erre kiszemelt egyetemeknek (Columbia, Stanford, Chicago) az új nevelési szisztéma, kikísérletezésére.

Carnegie-ről tudnunk kell, hogy skót származású amerikai milliomos volt. Rhodes Világkormány eszméjének első bámulói közé tartozott. Alapítványát ennek megfelelően a ,,nemzetközi béke és haladószellemű tanítás" előmozdítása érdekében állította föl. Halála után az alap a multimilliomos zsidó Morgan kezelésébe ment át. ,,Építő munkájában" csakhamar szoros kapcsolatba került a Rockefeller Alappal.

Deweynek a Columbia egyetem neves tanárának új világnézeti alapjait így foglalhatjuk össze: Olyan dolog, hogy igazság, nincs s főképpen nincs örök igazság és nincs változatlan erkölcsi igazság. Az embernek semmiféle lelke nincs, az ember nem más, mint biológiai szervezet s mint ilyen, örökös változásnak van alávetve. Ezért fölösleges időpocsékolás értéket keresni vallásban, hagyományokban, Isten épp úgy nincs, mint lélek, ezért vallásra sincs szükség. Ezért mindenféle ú. n. Igazság is halott. Ahogy nincs változatlan természeti törvény, úgy nincsen maradandó erkölcsi érték sem.

Így indult el a dolog még az I. VH. idején. Ebben a tipikusan proletár nihilizmusban kitűnő társat találtak a zsidó pénzemberek, entellektüelek.

Érdekes megjegyezni., hogy Dewey elvtárs a fábiánszocializmus kitűnő filozófusával B. Russellel, no meg a zsidó Laskival 1920-ban átrándult Moszkvába, hogy ott a Munkásparadicsom zavartalanságában megszervezzék az új, haladószellemű szocialista oktatási rendszert. Az állítólagosan gyűlölt kapitalizmus professzorainak két évre volt szüksége arra, hogy az új, proletár tanítási rendet megszervezze a Szovjetben.

Ám alig 10 év múltán a szovjet közoktatás teljes csődbe fulladt, összeomlott. Végre Sztálin is megsokallta, 1931-ben az egész nagyszerű Dewey rendszert zsidó tanáraival együtt Szibériába száműzte. Sztálin kijelentette, hogy a ,,haladószellemű" oktatási rend jó a nyugati romlott kapitalistáknak, de idióta esztelenség alkalmazni ott, ahol már megvalósult a kommunizmus diktatúrája.

E pillanatban. látjuk, hogy Sztálin ú. n. antiszemitizmusáról szóló hírek mögött milyen más valóság áll. A zsidó lélekgyilkos szakértők katasztrófába vittek a közoktatást. Azt, hogy Sztálin ezt felismerte és józan ésszel elkergette őket, nem tudják neki megbocsátani. S az, hogy Sztalin és a mostani vezetők nem olyan tehetetlen bábjai a zsidóságnak, mint a nyugati kormányvezetők, a fő oka a Szovjet-ellenes kampánynak.

Amerikában ezalatt a rothadás lépésről lépésre haladt előre. A többi egyetem már csak presztízsből is belekapcsolódtak az új szisztémába. Megindult, az átgondolt programozás és különféle, haladószellemű tanítást előmozdító egyesületek, bizottságok alakultak. A tanítás módszere és tananyaga gyökeresen megváltozott.

A szülők rémülten értesültek arról, hegy az iskolákban ,,az élethez való igazítás" szellemében, a gyerekek már nem tudnak kielégítően írni-olvasni es számolni. Sőt, hatalmas agitációs munka indult meg a magán és vallási iskolák felszámolása terén, mert itt még a régi ,,avult módszerekkel zavarták meg" a tanulók agyát. Olyan esztelen érvekkel álltak ki az állami iskolák ügynökei, hogy pl. ha megszüntetik a vallási- és magániskolákat, akkor oly embertípust fognak kinevelni az új, szocialista tanrend révén, aminek eredményeképpen a börtönök kiürülnek, mert nem lesznek bűnözök. A bűnözés oka ugyanis az, hogy a fiatalság helytelen nevelést kap a vallási iskolákban. A helytelen nevelés szociopszichológiai zavarokat kelt, a tanuló elveszti veleszületett természetes, jó hajlamait és a bűnösségtudat hamis képzete társadalomellenes magatartásra bírja az áldozatot.

A katasztrofális eredmények láttán megindult egy Dewey-ellenes mozgalom. Természetesen ez korántsem volt olyan radikális, mint Sztaliné. Minek folytán a zsidó hőbörgés más név alatt, más formában zavartalanul ment tovább.

Az ellenállás csúcspontját 1957-ben érte el, amikor az oroszoknak elsőül sikerült kilőniük az űrrakétát. Mindenki a Dewey rendszert okolta a lemaradásért. A Szovjet pedig kiaknázta a helyzetet és azt bizonygatta, hogy a rakéta-siker egyetlen oka a szocialista rendszer felsőbbrendűségében rejlik.

Mindamellett az ,,új, haladó erkölcs", ,,a haladó változás" az unalomig csépelt jelszó maradt azután is, hogy Dewey nevét többé nem emlegették. Az új tanterv szerint a fiatalságot fölösleges tényismeretekre tanítani. Ehelyett az emberi viszonyokat, kapcsolatokat kell a tanítónak a tanulókkal ,,megbeszélnie". Nem kell minden gyereknek írni-olvasni tudnia épp úgy, ahogy nem kell minden gyereknek hegedülnie fejti ki bölcsen az új tanterv szerzője. Ezáltal a fiatalság társadalompszichológiai életében előnyös változás következik be. Ez az ,,előnyös változás" napjainkban abban nyilvánul meg, hogy az USA-ban az írástudatlanok száma 18.5%!

A nyomtatott iskolás könyvek ma már nem fontos tanítási kellékek. Helyettük a gramofonlemez, magnószalag, mozivetítések jönnek előtérbe. A régi tanítás-felelés módszert már régen az osztály-megbeszélések helyettesítik. A tananyag sokkal szabadabban, a tanár és a tanuló közötti vég nélküli megvitatás, az ú. n. ,,érdeklődő nyomozás" során kerül elő. A kötelező megbeszélés-tárgyak: vietnami háború, izraeli-arab kérdés, társadalompolitika, tömegellenőrzés kérdései, kábítószerek, nemiség, abortusz, fogamzásgátló szerek, szocialista erkölcs, békemozgalmak, stb.

A tanító ,,megbeszélés-érdeklődés" alapon vezeti rá a tanulót arra az alaptételre, hogy ,,mindig az az igaz, ami a közösségnek jó". A megbeszélés úgy van irányítva, hogy a tanulóban az a meggyőződés támad, hogy ő maga-magától jött rá a nagy igazságokra. Elekről az igazságokról később aztán kiderül, hogy már Marx is felismerte őket, így a tanuló kitűnő pszichológiai sorrendben mintegy hátulról-előre haladva, Marxban tulajdon gondolatát ismeri föl s így az vérévé vált. Ezzel az ördögien mesteri fogással, eleve ki van zárva az, hogy a tanulóban más, Freudot vagy Marxot ellenző gondolat kerüljön fölül. Később, a magasabb tanulmányok során, amikor már nem-marxi gondolkodók tanításával is foglalkoznak, előre biztosítva van, hogy ezeket, mint téves, osztályérdekeket kiszolgáló, vagy elavult eszméket simán elvesse. Így veszti el a fiatalság minden kapcsolatát nemzeti múltjával, annak nagy tanítóival. Az agymosásnak ez a tüneményes folyamata, ,,barmokká" züllesztette az ifjúságot, ahogy a jegyzőkönyvek megjósoltak.

A tanítást helyettesítő ,,érdeklődő-nyomozó rendszer" egyik hajtása a zsidó Glasser szisztéma. Célja a fiatalságot megtanítani ,,az életben felmerülni problémák megoldására" s nem teletömni a fejüket haszontalan tudománnyal. A tanulónak meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy a tények állandóan változnak, hogy semmi sem bizonyos, minden relatív. (De ha semmi sem igaz mondanánk mi akkor az sem igaz, hogy semmi sem igaz s így az egész Glasser szisztémát a szemétdombra vághatjuk Glasserrel együtt. Miért éppen Glasser vagy más szisztémát kell alkalmazni, ha, mindegyik csak relatíve igaz? Miért akkor a harc a régi, avult szisztéma ellen?)

Glasser úgy véli, semmilyen tárgykörben sincs semmiféle tekintély, amelyre hivatkozni lehetne, így tehát a tanulónak magának kell eldöntenie, hogy melyik álláspontot foglalja el, de mindig a tanára által nyújtott megvilágításban.

És itt van a kutya eltemetve. A marxista tanár gondoskodik arról, hogy tanulója vörös megvilágításban lásson mindent, a szegény diák pedig azt hiszi, hogy ez a vörös szín az ő igazi, természetes látóképessége, józan esze. Így került az ifjúság nevelése a wurstli kóklereihez fogható szemfényvesztők kezébe.

Az iskolák átalakulnak ,,tanuló-klinikákká". Ami annyit tesz, hogy az iskola ma már a tanulók pszicho-szocialista kezelőintézete, ahol a modern lélektan eszközeivel és gyógyszereivel átalakítjuk az ifjúságot a szocialista társadalmat építő agymosott bábukká.

E klinikák tanárait ,,átváltó közvetítőnek" (Change Agent) nevezik.

A mi látnok Madáchunk ezt írja a falanxter-jelenetben száz évvel ezelőtt:

Ha a család előítéletét
Éledni hagyjuk, rögtön összedűl
Minden vívmánya a szent tudománynak.

Másutt:

Azért nem is szabad olvasni másnak,
Csak, aki hatvan évet meghaladt,
S a tudománynak szentelé magát.

A ,,szent tudománynak" zsidó mesterei így zúzzák szét a családot. És a ,,szent tudomány" nevében így terjesztik a tudatlanságot az ifjúságban.

A ,,változó társadalom" érdekében létesített stratégia egy másik nagymestere a zsidó Lewin. Ennek módszerét viszi keresztül a National Training Laboratory. Módszere az, hogy ,,feloldják" a tanuló régi hiedelmeit és szokásait, ,,mozgásba hozzák" benne az új szocialista eszméket majd ezeket ,,befagyasztják" a tanuló agyába.

Így alakították át a régi iskolákat elmeintézeti klinikákká, abból a célból, hogy bennük kísérletezzenek a gyerekekkel. Ebben az irányban egy másik, ezúttal a Szovjetből szalasztott zsidó, Moreno professzoré az érdem. Módszerének lényege az, hogy az ,,átváltó közvetítők" segítségével, a tanulók agyával (lelkével) oly manipulációt hajtanak végre, aminek folytan azok személyisége megváltozik, elveszti eredeti személyi jellegét és csoport (tömeg) szellem jellegűvé válik. Miként a hangyák és a méhek a nagy közösségben személytelenül, együttműködnek a boly, vagy kas közösségének javára. Emlékezzünk a fent említett alapgondolatra: ,,az az igaz (jó), ami a közösségnek jó". Ezt az egyéniséget kiirtó veszedelmes műveletet nevezi Moreno pszichológus áltudományossággal ,,pszichodrámának".

C. G. Jung, az agyonhallgatott nagy svájci pszichológus azt írja, hogy az egyéniség (személyiség) elvesztésekor az egyedi léleknek nevezett komplex mentális szintje leszáll, miáltal elveszti önmagát és önmaga eszmélését, illetve leszűkített Énjén úrrá lesz egy személytelen, kollektív tudat. Jung gyakran rámutat korunknak erre az el-embertelenítő folyamatára, amelynek eredményeképpen akár milliós tömegek ,,elvesztik lelküket", azaz egy leszállított Kollektív szellemtudat hatása alatt a tömegszellem vak eszközévé válnak.

Látjuk, hogy a tudományok specializálódása, jelen esetben pszichológia, mily félelmetes hatalmat adhat a hozzáértő szakemberek kezébe. Korunk tragédiája az, hogy e szakemberek nagy része a romboló szándékú zsidókból kerül ki. Mi gojok egyszerűen túl fárasztónak, túlkomplikáltnak tartjuk ilyen tárgykörbe való belemerülést. Eszel a tunyasággal tesszük lehetővé a zsidók uralmát. A legjobb esetben, dilettáns buzgalmakra futja erőnkből s mint a magyar emigráció esetében, gyakran egészen más, rossz irányba (ősmagyar kutatás). Ezáltal elvész lehetősége is annak, hogy egyáltalán fölismerjük azt, hogy miként gyilkolják körülöttünk fiatalságunkat és hogy ki az igazi ellenségünk. Ezt a magyar fiatalságot már nem érdekli semmiféle múlt, agya a szocialista jövőbe van torzítva. A magyar emigrációs sajtó egy része hatalmas energiát vezet le az üres levegőbe az őskutatással, másik része pedig versekkel, novellákkal, semmitmondó firkálásokkal és helyi nagyságok csillogó sikereiről szóló ismertetésekkel azt a benyomást keltené egy kívülállóban, hogy itt már nincs olyan komoly probléma, amivel foglalkozni kellene.

Így ír az a Moreno (Morenovsky) ,,Who will survive" c. könyvében: ,,...ha az isten újra eljönne erre a világra, akkor nem egyén formájában jönne el, hanem mint Tömeg, mint kollektíva... Egyetlen út pedig megszabadulni az egyéni istentől, ha a szociáldráma élményével kilöktük magunkból..." A pszichodráma kezeléssel ezt a kollektív tudatot teszi tartóssá s ezzel a személytelenné vált egyedek ugyanoly magatartást, gondolkodást tanúsítanak, amely megfelel az új Szocialista Rend (Kissinger: New World Order) céljainak.

A nagy perspektívájú Moreno még a marxizmust is változásnak veti alá. Marx mondja az embert gazdasági ténynek tekintette, mert még nem tudhatta, hogy mily szerepe lehet a pszichiátriának az ember átalakításában. Ezért a gazdasági szisztémától tette fügéévé az új típusú ember megjelenését.

Ma már nincs szükség folytatja a forradalmak nagy ütőerejére ahhoz, hogy a szocializmus megvalósuljon. Sokkal többre megyünk a ,,kicsi" szociometrikus (agymosó, személyiség átváltó) forradalmakkal. A proletárforradalom csak egy osztálynak a forradalmasa szociometrikus forradalom az égész társadalmat alakítja át. Az emberi társadalom ma már olyan beteg, hogy a pszichológusoknak kell átvenniük az uralmat a politikusok helyett. Az USA elnöke hamarosan egy (természetesen zsidó) pszichiáter lesz!

Moreno rendszerit nem csak Vöröskínában használtak fel a hadifoglyok agymosására, hanem többé-kevésbé bevezették már az összes nyugati iskolarendszerekbe is, valamint a szovjet iskolákban is. Ez egyúttal megmagyarázza azt is, hogy miért tűri magán a bolsevistákat a szovjet népesség oly birka módján. Továbbá azt is tudjuk, hogy a Szovjetben a koncentrációs táborok mellett mind nagyobb szerepet kapnak az ideggyógyintézetek, mint büntetést helyettesítő eszközök. Sőt, a félhivatalos álláspont szerint az, aki nincs megelégedve a nagy szocialista szovjet rendszerrel, elmebeteg.

Minden fantáziát felülmúlna, ha egyszer kiderülne, hogy mily borzalmaknak vetik alá a zsidó pszichológusok azokat a boldogtalanokat, akik a kezükre kerültek.

Minden valószínűség szerint ily kezelésnek vették alá a Sztálingrádnál fogságba esett Paulus tábornokot. Azt pedig biztosan, tudjuk, hogy Mindszenty hercegprímást ily kezeléssel gyalázták meg a kommunista gonosztevők.

Az amerikai iskolákban a National Training Laboratory Moreno módszerével szabadítja meg a tanulókat a helytelen maradi szellemű eszméktől a ,,szabad rábeszélés gyengéd eszközével". Az egyént megfosztják veleszületett pszichológiai védelmi berendezésétől az ú. n. "nyilvános gyónásban" (!). Ennek egyik fajtája az otthon jól ismert és alkalmazott ,,önkritika". A nyilvános gyónásra vezényelt tanuló teljességgel feltárja a csoport és az ,,átalakító közvetítő" előtt minden titkos gondolatát, érzelmét, alávetve és átengedve magát a közösség akaratának.

Ehhez hasonló de egészen más irányú, célú és természetű volt a jezsuita rend kiképző módszere, ahol is a szerzetesek teljesen föladták saját akaratukat (per inde at cadaver), alávetve magukat a Rend közösségi, kollektív szellemének. Talán éppen ez volt a titka a Jezsuiták sikereinek és eredményeinek. De és nem lehet véletlen ez a jezsuita rend valósította meg a Földön először a tiszta kommunisztikus berendezésű államot Paraguayban annak idején.

A nyilvános gyónás után végül a klinikai közösség határozza el, hogy mi legyen helyes gyógymód a ,,beteg" részére. Természetesen itt ismét az ,,átváltó közvetítő" a főkolompos.

Ezt az iskolarendszert támogatják a nagy amerikai Alapítványok és maga a HEW (Department of Health, Education and Welfare), vagyis a közoktatásügyi minisztérium.

De még koránt sincs vége ennek az ördögi borzalomnak.

Egy másik zsidó, Dr. Benjamin Bloom, felhasználva Moreno módszerét, egy további rendszert dolgozott ki Taxonomy néven.

Ennek a szisztémának lényege az, hogy a gyerekeket óvodás koruktól fogva mindvégig, amíg iskolába járnak, évente háromszor pszichológiai vizsgálatnak vetik alá abból a szempontból, hogy miként érez, gondolkodik, viselkedik. A vizsgálat eredményét a nagy kompjuter-központokba táplálják be. Így az állam teljes és tiszta képet alkot magának az új generáció pszichológiai állapotáról, gondolkodásáról és személyéről. (Akárcsak a bank card pénzt helyettesítő szisztémán át az állam egy pillanat alatt megtudhatja, hogy XY mire költi a pénzét tehát mindenkinek minden mozdulata ellenőrizhető lesz a közeljövőben.) Ha olyasmi tűnne ki, hogy a tanulónak egyénisége a szociál-kollektív ideálnak nem felel meg, pszichológiai kezelés alá veszik mindaddig, amíg gondolkodása nem válik ,,helyessé". Ez történhet a bankcard szisztéma megvalósulásakor is olyanokkal, akik pl. adományoznak valamely kollektívellenes célra, pl. vallástestületnek, ,,fasiszta" szervezetnek, vagy előfizetnek olyan lapra, amely nem ,,haladó szellemű". Mivel a mai pénz forgalma megszűnik, minden fizetés a kompjuterbe táplálódik be a bankcardon keresztül.

Csupán idő és beruházás kérdése, hogy a totális zsarnokállam (World Government) a tanulók pszichológiai vizsgálatán és a bankcardon át (vegyük hozzá még a hitelintézetek vevőt minősítő Credit cardját, a rendőrség kompjuteres nyilvántartásait stb.) tudni fogják mindenkinek minden mozdulatát, gondolatát, A jövő technikai rendőrállamában egyszerűen képtelenség lesz az, hogy az elégedetlenkedők szervezkedjenek, pláne forradalomba törjenek ki. A kompjuter ura a világ ura lesz.

Így veszhet el az ember legnagyobb kincse, érteke: a szabadság. Mindamellett reméljük, hogy a pokol összeesküvőinek terve nem fog sikerülni.

Bármennyire is őrületnek hangzik ez az új tanítási rendszer, az állami iskolákban jóformán hiánytalanul megvalósult.

A gazság a PPBS-nek rövidített (Planning, Progressing, Budget System) fedőnév alatt megy végbe. A közösség számára úgy van beállítva, hogy a rendszer célja a tanítás hatékonyságának elősegítése.

A Washington Star 1970. IV. 15-i száma így ír erről: ,,A nevelésügyi miniszter javasolja, hogy az iskolákban állítsanak föl Diagnózis Központokat abból a célból, hogy a gyermekről és környezetéről minden lehetséges adat felkutatható legyen. Ezeket az információkat kompjuterbe táplálják be, ahol képzett szakemberek, kiértékelik. Ha pedig szükséges, akkor a gyermek és családja megfelelő kezelésben részesüljön."

Ily körülmények között bármily ,,közellenes a szervezkedés azonnal fölgöngyölíthetővé válik. A bolsevisták ú. n. kádernyilvántartása úgy viszonylik a fábiánszocialisták ellenőrző berendezéséhez, mint a csúzli a rakétához.

A Carnegie Korporáció a minisztériummal karöltve értékeli ki az általános nemzeti-kompjuter létesítménybe, NAEP (National Assesment of Educational Program) betáplált adatokat. Azokat pedig, akik nem mutatnak föl megfelelő tanulási készséget, emlékezőtehetséget és koncentrálóképességet, gondosan adagolt és kikísérletezett gyógyszerekkel kezelik. A magatartást módosító készítményekkel főleg amphetamine csillapítják a ,,túlságosan elénk" gyermekeket.

Ekképpen az állami iskolákban a gyerekeknek rendszeres eldrogosítása ma már általános jelenség. A gyerekek úgy cserélgetik és veszik be ezeket a gyógyszereket a játszótereken, mintha ez az élet legtermészetesebb folyása volna. Az iskolában hozzászoknak a pill-hez és ahhoz a gondolkodáshoz, hogy a drogokban semmi veszély nincs, sőt, valami jó. Mire ifjúvá serdülnek, épp oly természetesnek tűnik, hogy valami ,,komolyabb" élményt adó drogra váltsanak át (LSD, heroin). Ez az ifjúság egyszerűen már meg sem értheti a drogok veszedelmes voltát, hiszen óvodás kora óta hozzászokott ahhoz, hogy valamilyen gyógyszert ,,jó" bevenni.

Az ördögi terv készítőit egyáltalán nem aggasztja az, hogy ily iskolai előkészítés után az iskolát maga mögött hagyó ifjú valamilyen ,,nehéz" drogra veti magát. Mert egy biztos: ez a szerencsétlen soha nem fog tudni arra a morális és intellektuális erőre szert tenni, hogy valaha is szembeszálljon megrontóival. Ő aztán valóban a ,,barommá változtatott goj".

Maga Nixon is az egyik fehérházi konferencián egy kormánybizottság felállítása mellett döntött. Ennek a bizottságnak a feladata, hogy a gyermeket ,,védje" a káros szülői befolyás ellen. Értve ezen azt, hogy ha egyes szülők netán nem értenének egyet a nagy szociális átalakulás programjával, olyan magatartást sugallhatnak a gyermeknek, amely a gyerek lelkiben ,,zavart" okozhat. Ily esetben megbízható mostohaszülőket utalnak ki a gyerek részére. Sőt, már vannak olyan kibbutz-ok is, ahol az ilyen szülői ,,romlásnak" kitett gyerekek közösségi otthonban sajátítják el a helyes szocialista magatartást. Ennek a mozgalomnak az élén egy E. Koontz nevű zsidó áll.

Joggal jelenthette ki már 1970-ben a NEAP elnöke, az ugyancsak zsidó Fischer, hogy ,,a világ még soha nem látott ily óriási méretű szervezetet".

Befejezésül talán említsük még meg, hogy a háború alatt a Szovjet területekre behatolt Tengely-csapatok találtak olyan emberkísérleti ,,klinikákat", ahol a fentieknél sokkal kezdetlegesebb és kevésbé tudományos módszerekkel próbálták kialakítani az új, szovjet-szocialista típusú embert, a szovjet idiótát.

Ha, eddig olvasóink nem hittek abban, hogy a Sátán itt jár köztünk, most meggyőződhettek teljes valódiságáról. Itt jár köztünk, hogy átalakítsa Isten teremtményét és ezt a világot a maga borzalmas képére.
 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
Átalakuló Világ: 5. Bankok
  2010-11-26 18:47:17, péntek
 
 
Vízöntő: Átalakuló Világ: 5. Bankok

Xl. Pius pápa a Quadragesimo Anno kezdetű enciklikában ezt mondja: ,,Napjainkban mérhetetlen hatalom, despotikus gazdasági uralom gyűlt össze néhányak kezében... Ezek a pénz fölötti uralom révén szabályozzák a gazdasági élet vérkeringését, annyira, hogy ma már a kényurak engedélye nélkül senki sem mer még lélegezni sem..."

A világban tapasztalható átalakulás egy további oka a pénz funkciójának felismerése. Itt pénzen nemcsak azt a bankjegyet vagy érmét értjük, amely a mindenkori életben átmegy az egyik kézből a másikba. A Pénz inkább elvont, fizetési hatalom, jogi kategória. Hiszen fizethetünk csekkel is, amely nem ,,pénz" és fizethetünk cseretárggyal, munkával is. A fizetés valamilyen jogkielégítés. Azt jelenti, hogy ilyen és ilyen terjedelmű jog (hatalmi) átruházási képességem van. A pénznek ez a végső, lényeges funkciója és csak e mellett jelenik meg olyan jellege is, hogy ,,értékmérő". A pénz vásárlási hatalom, amelynek erőssége a mindenkori gazdasági helyzettől s annak konjunktúráitól függ.

Az alábbiakban tehát, amikor pénzről beszélünk, erre a láthatatlan gazdasági erőre, fizetési összegre gondolunk. Mint pl. a bankban lévő pénzem, amiről a betétkönyvem tanúskodik, csak annyit jelent, hogy az ott feltüntetett összeg erejéig jogom van a banktól bankjegyet vagy másmilyen szolgáltatást követelnem.

Minderről bővebben szóltunk lapunkban a Hamis Mammon szolgái c. cikkben. Most csak arra szorítkozunk, hogy a pénz különleges tulajdonságának felismerése révén, miként jutottak a bankok hatalomra s miként fordítják ezt a hatalmat a világ népei fölötti uralom megszerzésére.

Az ember fizikai erejének kizsákmányolása és a pénz révén való kizsákmányolása között az a különbség, hogy az előbbi direkt és csak a munkaviszonyba került személyt zsákmányolja ki. A másik fajta kizsákmányolásban a teljes társadalom van érintve az a puszta tény által hogy él. Ott a termelés, itt a fogyasztás a megfelelő felület a kizsákmányolásra. Mindkét esetben egyesek privilegizált helyzetbe kerülnek. Régen általában a beleszületés, családi kapcsolat biztosította ezt a különleges hatalmat, ma a szakképzettség, de még inkább az okos, ügyes helyezkedés és a lelkiismeretlen pénzmohóság és hatalmi vágy, de leginkább a csalárdság, tolvajlás. Régen egy fejedelem azért volt gazdag, mert hatalmas volt, ma egy üzletember azért hatalmas, mert gazdag. Ennyiben valóban átalakult ez a világ.

A gazdagok különféle érdekgócokba tömörülnek. Egy ilyen, hihetetlenül nagy hatalmat jelentő központ a bank. A bankok a jelenkor társadalmának legrafináltabb és legkegyetlenebb zsarolói. A bank tulajdonképpen egy titkos társaság a világösszeesküvő milliomosok egyik főerőssége. Tehát egyáltalán nem az, aminek az átlagember hiszi. Lényeges tevékenysége nem abban áll, hogy a nála lehelyezett pénzt magasabb kamattal másnak kölcsön adja. S nem is az emberek pénzének megőrzője csupán. A bankok nélkülözhetetlenné tették magukat a mai gazdasági és hiteléletben. (Specialisták kiváltsága.)

Mindenekelőtt világos, hogy pénzre két úton tehetünk szert: munkával, azaz termeléssel és lopással. Aki nem termel s mégis gazdagodik, az tolvaj. A közönséges lopást a törvény bünteti. Van azonban olyan lopás, amit a törvény véd. Ennek a lopásnak a jellemzője, hogy óriási méretű. Úgy tűnik, hogy a mai, modern társadalomban a gaztettet csak akkor büntetik, ha méretében egy bizonyos határon alulmarad, vagy ha végrehajtása ügyetlen módon ment végbe.

Természetesen a milliomos tolvajoknak hatalmas befolyása van a törvényhozásra is, minélfogva csak olyan törvényeket hozhatnak, amelyek ezt a gigászi lopást lehetővé teszik, sőt, értékelik. Ilyenkor beszélünk liberális politikai rendszerről. E jellege miatt vetette el a nemzetiszocializmus a liberalizmust.

Termelésén emberi javak előállítását értjük. Ilyen tipikus termelési folyamat a mezőgazdaság, ipar, bányászat, stb. Tapintható, hasznos dolgok állnak elő ezen az úton. Kevésbé produktív jellegű a szállítás, a kereskedelem, amely odaviszi a javakat, ahol azokra szükség van. Szigorúan nézve a kereskedelem bizonyos fajta élősködés a termelésen. Nem csoda, hogy az élősködő természetű zsidóság úgy rávetette magát a kereskedelemre. Amennyiben a kereskedelem tisztességes kezekben van, a nemzetgazdálkodásnak értékes tényezője.

A tőkéről is azt mondhatjuk, hogy inkább feltétele, mint tényezője a termelésnek. E szerepe miatt tisztes kamatot kérhet a termeléstől.

Ha egy vállalkozás a termelés révén évi legfeljebb 10%-os profittal dolgozik, még tisztességesnek mondható.

A lopás ott csúszik be, hogy a vállalkozók kartellbe, piacmonopóliumba stb. aminek révén a haszon erkölcstelenül magasra szökhet. A liberalizmusban minduntalan visszaélnek a szabad vállalkozás demokratikus elvével és helyet kapnak a ,,nagy üzleti szellemek" csalárdságai.

A bankok épp úgy nem termelnek, mint a kereskedelem. Ha tisztes határon belül tevékenykednének, értékes tényezői volnának a modern életnek. A bankok azonban hamar felismerték különlegesen előnyös helyzetüket és elképesztő arányban visszaéltek vele.

Két módon vesznek részt a bankok a gazdasági életben. 1. Bekapcsolódnak a termelésbe kölcsöneik és hitel nyújtása révén. Ennyiben nélkülözhetetlenek. 2. Különleges helyzetük folytán megrabolják a nemzet vagyonát oly mértékben, hogy a nemzetek a banktól függő helyzetbe kerülnek.

Mint már előző írásunkban kifejtettük a modern proletáridők jellemzője a specializálódás. A szakember az igazán hatalmas. Nemcsak azért, mert egy bizonyos ismeret terén többet tud, hanem azért is, mert ezt az előnyét más politikai eredmények elérésére is fordíthatja. Hatalmi törekvések eszközévé válik.

Pontosan ez történt a bankszakemberekkel. Mert, amikor generációkon át azt tapasztaltak, hogy a náluk letétbe helyezett pénzt általában csak minden tizedik ember kéri vissza, kiváló üzleti lehetőséget fedeztek föl e körülményben. Ha egy bankban a lakosság egy évben lehelyez mondjuk 100.000 dollárt, a tapasztalat szerint elégséges, ha csak 10 ezer dollárt tart a bank kéznél, készen arra, hogy azt visszaveszik. A maradvány 90 ezer dollárt elvben a bank kiadhatja magasabb kamatra. Tehát más pénzét fölhasználva, termelés nélkül alapos profitra tesz szert. Mindezt helyzeti erejénél fogva tudja csinálni.

Igaz ugyan, hogy a nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját, itt azonban lényegesen többről van szó. Ezt az erkölcstelen haszonszerzést a társadalom mégis elviselte. Alapjában jó ,,business"-nek minősítette. Ettől azonban még mindig nem gazdagodtak volna meg a bankok oly elképesztő mértékben, mint a jelen században.

A bankok igazi s egyúttal rejtett tevékenysége sokkal körültekintőbb, szervezettebb és szakszerűbb csalárdságban nyilvánul meg.

Ennek a tolvajlásnak egészen leegyszerűsített vázlata és folyamata a következő. Tudjuk, hogy senki sem bocsáthat ki érvényes csekket, ha a csekkösszeg erejéig nincs letétje, fedezete a bankban. A fedezet nélküli csekket a bank nem vezeti át könyvein, azaz nem ,,fizeti ki".

Egészen más a helyzet a bank által kibocsátott ú. n. bankcsekkel. A bank akkor is kibocsáthat egy csekket, ha nincs rá fedezete. Így a fenti példa esetében a bank nemcsak a nála letétbe helyezett 90 ezer dollárt (más pénzét), adhatja ki kamatra, hanem bizonyos megfontolásokkal újabb 900 ezer dollárnyi fedezet nélküli, azaz nem létező pénzt hozhat forgalomba. Ennek eredményeképpen, 10%-os kamatot feltételezve, egyetlen év alatt megkeres 90 ezer dollár valóságos pénzt. Vagyis a nála letétbe helyezett pénzt átváltoztatja saját, tulajdon vagyonává. Röviden a semmiből teremtett magának óriási vagyont.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű, de magára az alapelvre jól rávilágít, így volt lehetséges az, hogy az 1912-ben 10 ezer font tőkével alapított Commonwealth Bank of Australia 50 év múlva 2.5 milliárd font vagyonnal rendelkezett, vagyis az eredetileg befektetett pénzét 2,5 millió százalékkal megszaporította!

Természetesen ezt a fiktív pénzszaporítást nem lehet nyakló nélkül csinálni. Az ilyen termelés nélküli pénzek a társadalomban keringve inflációt okoznak. Az ellenőrzés nélküli infláció végül is a bankok szipolyozását tenné lehetetlenné, mert a gazdasági élet megállna, a parazita megölné tápláló gazdáját.

Ezt a bankok legfőbb vezetői tudják a legjobban. Ezért van az, hogy a bankok maguk közt szabályozzak azt az arányszámot, amellyel a gazdasági élet (a termelés) még megterhelhető. A bankok nagyon is abban, a helyzetben vannak, hogy az egész világban figyelni tudják a gazdasági élet folyását, erejét, a termelés nagyságát. A hozzájuk befutó jelentések alapján titkos üléseken megállapítják, hogy mekkora az a százalék a kiszipolyozás, illetve a fiktív pénzteremtés vonalán, amit meg el tud viselni a termelő társadalom.

Ennek a központi feladatnak elvégzésére kellett kitalálni a Reserve Bank System-et azzal az ürüggyel, hogy a gazdasági élet nem függhet a politika mindenkori változásától, irányától, azaz világviszonylatban egy napi-politikamentes központi szerv kell irányítsa a termelés és piac bonyolult vérkeringését. Hogy ez a Reserve Bank mennyire politikamentes, jól tudjuk az eddigiekből. Így lett a Reserve Bank a 400-ak világ-összeesküvő terveiben a leghatalmasabb fegyver. Ez a XX. szd. legnagyobb titka. Ehhez nyúlt hozzá a nemzetiszocialista Németország és ezért kellett megsemmisülnie.

Napjaink nagy inflációját ezek a hatalmasságok rendelték el az alárendelt bankokon keresztül. Óriási mennyiségű fiktív pénzt dobtak be a gazdasági életbe. Nem csak azért, hogy továbbra is gigászi méretben vagyont harácsoljanak, hanem sokkal inkább rejtett politikai okokból. Az életszínvonal az infláció folytán alászáll, zavart, nyugtalanságot kelt az országban. Mindezzel még csak növelni akarták a káoszt a társadalomban.

Azt a káoszt, amiről Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve azt írja, hogy a leggyorsabb és legbiztosabb út a messiási Világkormány megalapításához... (Lásd: XX. és XXIII. jzk.)

Az életszínvonal leszállítása nyugaton ahogy másutt már kifejtettük összefügg a Rockefeller-Kissinger együttes ördögi programjával, amely szerint a bicentenáriumra a világot a Szovjet-USA államfölötti uniójával akarták megajándékozni. Egy ilyen összeolvadásban azonban ki kell előbb egyenlíteni a hatalmas életszínvonal-különbséget. Ezt szolgálta volna többek között az infláció. A Világállam megalakulásának első, nagy lépese a két szuperhatalom fúziója volna. Ebbe a többi nép épp oly tehetetlen önmegsemmisüléssel hullana bele, mint a világűrben nemrég fölfedezett Fekete Lyukakba a környező csillagok anyaga.

Ennek a pokoli tervnek, ennek a Jegyzőkönyvek szellemében fogant világ-összeesküvésnek érdekében zúdul a világra minden szenvedés, felfordulás, nyugtalanság, zűrzavar.

De miért lett hirtelen olyan sürgős a 400-ak részére a hatalom átvétele? Hiszen valóságos bölcs türelemmel és mérséklettel viselkedtek évtizedeken át a nagy Célhoz vezető úton.

Nos, ahogy ezt már másutt kifejtettük, az idő kezd ellenük dolgozni, és illogikus (épp Lukács György híres Illogikusa) üti föl a fejét a világban. Kissingernek ,,zseniális" New World Order-ja már hajótörést szenvedett s most lázas munkával azon vannak, hogy a lékeket betömjék. ,,Ami 76-ra nem sikerült, sikerülni fog 80-ra" így vigasztalja Kissinger hitsorsos híveit.

Minthogy a népek kezdték nem érteni, hogy miért kell tömni a Szovjetet élelemmel, gyárakkal, pénzzel, hogy miért kell ily módon megvásárolni a békét és ugyanakkor a Szovjet egyre növekvő mértékben építi ki katonai hatalmát és fenyegeti bolsevista gerillákkal, kémekkel mind a színes, mind a nyugati társadalmat. A Szovjet egyáltalán nem mutatja semmi jelét annak, hogy a New World Order szellemében kooperálni akarna a 400-akkal. Épp ellenkezzen, ő akarja megcsinálni a Világkormányt orosz hegemónia alatt. Készségesen használja hát fel a kissingeri juttatásokat a maga Új Világ Rendje megvalósítására.

Itt csúszott el Kissinger. A józanabb zsidók (,,jobboldaliak!") szembehelyezkednek vele. Elkezdődött az oroszellenes izgatás azzal, hogy a Szovjetben antiszemitizmus van. Megrémültek továbbá, attól is, hogy nyugaton látva a kommunizmus erősödését a kissingeri politikában a felébredés, a jobbratolódás mind nyilvánvalóbb. Ami elképzelhetetlen volt még csak néhány évvel ezelőtt, már olyan hangok hallatszanak, hogy csak a ,,nácizmus" mentheti meg ma a világot, (Istenem! micsoda nácizmus lehet abból, amibe végül még a zsidók is beletenyerelnek.)

Sokan az új generáció akadémikusai közül ma már határozottan kijelentik, hogy a zsidóság elidegenített minket múltunktól, nagyjainktól, vezetőinktől és a haladás hamis jelszavával tőlünk idegen, hamis életformát, értékeket és ál nagyságokat kényszerít ránk. Az önmagunkhoz való visszatérés, a megújhodás keresése és az igazi ellenség felismerése az, ami úgy idegesíti a milliomos összeesküvőket. Emiatt látunk kapkodást, fokozott tevékenységet a zsidó berkekben.

Visszatérve a bankokra, állapítsuk meg, hogy az inflációt nem az Isten küldte ránk, hanem politikai gengszterek csinálták.

A bankoknak ilyen hatalmával szemben a mai liberalizmusban az egyesek épp oly tehetetlenek, mint az államok. A világ összes kormányai bele vannak hajszolva csillagászati méretű bankadósságokba. így fogják le a nemzetközi bankárok a kormányok kezét. A kormányok a modern adósok börtönében engedelmeskednek a rájuk kényszerített rendelkezéseknek.

Az USA kormánya ma már közel százmilliárd dollárral tartozik a nemzetközi bankároknak. Ennek az összegnek csak a kamata amit a nép hiánytalanul megfizet nagyobb, mint sok ország évi költségvetése. Az USA-t a háttérben meghúzódó bankárok, milliomos szalonbolsevisták vezetik a jövőbeli cionista Világállam fele. Az elnökválasztások, a pártok fontoskodó programja a világ félrevezetésére való. Azokat lehet csak megválasztani, akidnek nincs, illetve korlátolt a hatalma, így vezetik le a tudatlan tömegek emocionális feszültségeit a veszélytelen levegőbe.

Néhány példán még bemutatjuk, hogy mennyire a bankok a mindenható urak.

Az infláció okozta válságot egy mesteri oldalhúzással úgy súlyosbították, hogy a vállalatok részére megszorították a hitelt. Más szóval nem adtak ki olyan pénzt, amit a termelés használhatott volna. Ugyanakkor tudjuk a gazdasági eletet felhígították fiktív pénzzel, amely pénz a bankok vagyonállagát hatalmasan megnövelte. Ezt a hitelt azonban nem tartották vissza a könyvelési rovatban. Épp ellenkezően folyósították. Csupán a folyósítást nem a nagyon is rászorult amerikai vállalkozók kapták meg, hanem a vasfüggöny mögötti kommunista államok.

Így ütöttek le egy csapásra két legyet: az USA-t gyengítették, a Szovjetet erősítették, ahogy ezt Kissinger kitervezte. Amerikában, Európában is, egy sereg vállalat, magánbank összeomlott.

Az országból kivitt pénzzel Rockefellerék megalapították Moszkvában (!) és Pekingben (!) a Chase-Manhattan bankot s hozzáalapítottak egy sereg fiókbankot.

Elképzelhető volna-e egy vad, marxi nevelésű kommunista fejében az, hogy a világ leghatalmasabb kapitalista bankja a proletárparadicsomban üzletházat nyisson? Hát ha ez a puszta tény még nem nyitja fel az ember szemét, legyen kommunista vagy kapitalista, akkor ugyan mi? Itt most a kommunizmus elárulása megy végbe, amennyiben valaki valaha is hitt abban, hogy a kapitalizmus és bolsevizmus egymásnak ellensége. Sohasem volt az, csak buta gojok ültek föl hosszú időn át ennek a ravasz bolseokapitalista trükknek.

Ma a Szovjet kb. 40 milliárd dollárral tartozik a kapitalista bankoknak. A nagy szovjet 10 éves Terv keresztülvitele további nyugati kölcsönökön múlik. Függ továbbá az új nyugati technikai módszerek és ismeretek átadásán, nem szólva az állandó és rendszeres búza- és élelem-szállítmányokról. A Szovjet külföldi adóssága bevételének 26%-át teszi ki. Minden más állam, ha eléri a 20%-ot (nem 26%-ot) semmiféle hitelre nem számíthat a nyugati világban. (CIA 1977. márciusi jelentése a Kongresszus részére.)

A sokat hangoztatott: életszínvonal emelkedés a Szovjetben és Magyarországon a kapitalista milliomosok dollármillióinak köszönhető. Tehát nem a szocialista rendszer életképességét bizonyítja, mert e segítség nélkül az egész bolsevista rendszer már rég összeomlott volna. És ebben a pillanatban világosan felismerhető a nemzetiszocialista gazdálkodás felsőbbendűsége, hiszen a kapitalista milliomosok nem csak hogy nem támogatták Németországot a hatalomátvétel után, hanem súlyos blokád alá helyezték. A blokád ellenére és a dollármilliók nélkül Németország oly hatalmas és független lett, hogy egy elrettentő háborúval meg kellett semmisíteni. Ebből is láthatjuk, hogy a világ mai urait nem az emberiség javát szolgáló gazdasági hozzáértés, hanem önös szándékú hatalmi érdek vezeti.

Az azonban, hogy mostanában még a zsidó bankárok is kezdik színi a fogukat, látva, hogy a dollármilliókkal sem tudták a Szovjetet a kissingeri nagy tervek részére megnyerni, sőt a derék kommunisták ,,palira veszik" őket, új és érdekes fejleményekre vezethet. Az események a háttérben már alakulóban vannak. Ennek a fajta bolsevizmusnak a napjai már meg vannak számlálva. Ezt vagy egy nyugati., trockijista kommunizmus fogja leváltani egy polgárháborúnak a keretében a Szovjeten belül, vagy az orosz nacionalizmus kerül végképp fölül, amely óhatatlanul szembetalálja magát a 400-akkal. Az átalakuló világ általános bizonytalanságában és útkeresésében nemcsak nyugat van benne, hanem a szláv bolsevizmus is. Sokkal jobban mintsem gondolnék.

A Chase-Manhattan bank fölütötte fiókjait Magyarországon, Jugoszláviában, Lengyelországban is stb. 360 millió dollár ment ki ily módon. A bank rögtön folyósított 86 millió dollárt a Szovjet Káma-folyómenti nagy ipari létesítményre. 180 millió dollár ment a nagy szovjet műtrágyagyár megalapítására. Dőlt a pénz az 1700 km-es fekete-tengeri csőhálózat létesítésére. Továbbá 740 millió dollár értékű búza ömlött a Szovjetbe, az amerikai piaci árak egy negyede értékében! Tehát négyszer olcsóbban kapták a bolsevisták a búzát, mint amit az amerikai polgárok otthon fizetnek érte. Ugyanez a helyzet a kínai élelemszállítmányokkal. Nem szólva a más úton (Fiat-dollármilliók, stb.) odajuttatott segítségről és a technikai (kompjúter stb.) és tudományos értékek átömlesztéséről a Szovjetbe.

Így akarták Rockefellerék a Szovjet nyomorult életszínvonalát felemelni és az USA-ét leszállítani a nagy ünnepi fúzió idejére.

Ha ez nem hazaárulás, akkor mi az? A szocializmus világgyőzelmével a zsidóság jutna világuralomra. Mert a bolsevizmus nem más, mint a zsidó vallási imperializmus laikus, világi formája.

A New World Order kissingeri tervvel az emberiség elérte a mélypontot. ,,Ha ez megvalósulna, akkor ez a világ valóban átalakulna". Az összeesküvők győzelmi koszorúja valóban az emberiség halottas ravatalára hullna.

És itt a mélyponton, a Pokol Kapujában a pokol démonai hirtelen szembetalálták magukat az isteni Illogikussal. Most válik az emberiség története kozmikussá, most érkeztünk el a Fordulóponthoz. A Pokol lángjai meg fognak égetni sokunkat, de túl a Katasztrófán egy új világ, új igaz emberség int felénk.

És akkor ez az átalakuló világunk valóban átalakult Világ lesz.
 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
4. A Tömeg
  2010-11-19 08:53:30, péntek
 
 

Vízöntő: Átalakuló világ: 4. A Tömeg

A tömeg feltámadása a barbárság függőleges betörése mondja Ortega. De már 180 evvel ezelőtt így kiáltott fel apokaliptikus komorsággal Hegel: Feltörnek a tömegek! Ehhez hozzáteszi Compte Ágoston: A mi korunk a felfordulások évszázada s már ránkvetül a katasztrófa árnya.

Az idők során a nyugati ember sokáig nem volt túlságosan érdekelve az életnek pusztán gazdasági irányú tevékenységében. (Tömegtermelés.) Jobban érdekelte a családi hatalom, dicsőség, ami Napoleonnál gloire-rá bővült, vagy éppen valamilyen ideális, vallási célért halt mag. A kegyetlen spanyol konkvisztádorok aranyszomja mellett még nagy hajtóerő a kereszténység terjesztésének gondolata. A reformáció küzdelmeinek korában az emigrációt nem csak a jobb megélhetés, hanem sokkal inkább a lelkiismereti szabadság eszméje vezérelte.

A francia forradalom előtti kort marxista kifejezéssel feudálisnak mondják, s azt akarják velünk elhitetni, hogy az ezt követő új típusú termelési rend kialakulása az emberi értékek szempontjából is fejlődést jelent. Mintha a termelési rend mikéntje fejezné ki az emberi értékek fokozatát. Különben is a marxista dialektikus szemlélet egyáltalán nem törvény, csupán egy szemléleti módja az élet titkának s Hegel a legkevésbé értette úgy, ahogy azt Marx eltorzította a maga elmélete igazolására.

A tömeggel egy időben megjelent a zsidóság is Európa színpadán. Ez a nép alaptermészetében mélyen különbözik a nyugati embertől. A zsidó számára az intellektus ugyanazt a funkciót végzi el, mint pl. a disznó ormánya: feltúrja a földet (természetet), hogy abból minél több táplálékra tegyen szert. (Gazdasági szemlélet.) Az igazi értékeket illetően ez hanyatlást jelent, miként maga a tömeg is hanyatlást jelent a kiválóval, az elittel szemben. Egyúttal elhomályosítja az ember igazi rendeltetését a Földön, olyan meggyőződést keltve, mintha az ember ,,fejlődése" azt jelentené, hogy mily könnyen tudja kielégíteni mindazokat az emberi funkciókat, amelyek a rekeszizom alatt vannak. A tömegember számára az ember két oldalán nyitott tápcsatorna s ennek egyetlen rendeltetése a kellemes emésztési és más szükségletek kielégítése. Ez Marx kommunista társadalma, melyben ,,mindenki képessége szerint termel és szükségletei szerint fogyaszt." Ez a személyiség nélküli állapot a legiszonyúbb visszafejlődés volna az algák és planktonok világa felé. Mindamellett ez a tömeg ,,ideálja".

Az újonnan feljött proletár és a zsidóság sok tekintetben hasonlít egymásra. A zsidóság egész történelme során csak abban volt érdekelve, hogy hol tud több anyagi haszonra szert tenni s célja elérése érdekében minden eszközt megengedettnek tart. Amoralitása hallatlan előnyt biztosít számára s meg is tanította a proletárt az amoralitás minden fortélyára.

De nem csak az európai társadalmat rontotta meg fikciós értékeivel a gazdaságiba való bevonás, hanem napjainkban a színes népeket is. Le sem mérhető a színes népek rettenetes vívódása a lelküktől teljesen idegen gazdasági ,,civilizációs" világban. (Lásd előző cikket a szuperpolitikáról.) De ez áll az ú. n. európai vendégmunkásokra is, akik a legalacsonyabb rendű fizikai munkán át érkeznek be a ,,fogyasztói társadalomba."

Van azonban egy más természetű mellékhatás is. Intellektusunknak oly irányú beállítása, hogy a tudomány eszközeivel egyre magasabb fokra emeljük az ember életszínvonalát, odavezet, hogy a Fold anyagi kincsei és energiaforrásai kimerülőben vannak. (Ezzel kapcsolatban lásd a Kátyúba jutott ember c. írásunkat).

A tömeg megjelenése a nyugati társadalomban két fázison ment át.

1. Beállították a tömeget a termelésbe. (Izomerő kizsákmányolás.) A gyári és mezőgazdasági munkások kizsákmányolt százezrei lehetővé tettek hatalmas iparvállalatok kialakítását. A proletár tömegmunkások csak annyit kerestek, amivel életük fenntartását biztosítani tudták. (Ricardo ú. n. vas-bértörvénye.) Gépnek fogták fel a munkást, ahol a munkabérek tüzelőanyag és gépolajozás számba mentek. Angliában, még csak nem is zsidó tőkések uralma alatt indult el ez a modern rabszolgatartás. (Gyermekmunkások!)

Ily termelési körülmények között látszott Marx kizsákmányolási és tőkekoncentrációs elmélete valamilyen ,,törvényt" kifejezni.

A meggyötört proletármunkásság vezetői viszont javarészt a zsidó intelligenciából kerültek ki. A Marx körüli időkben a zsidó vezérek még őszintén szükségesnek tartották a kapitalizmus fölszámolását. Szinte azt lehetne mondani, hogy a kizsákmányolt proletár és a nyugati vérkeringésben éppúgy fölszabadult zsidóság egymásra talált. Mindkettőt a francia forradalom dobta föl a felszínre. Mindkettő új jövevény volt az új világban, mindkettő a társadalom megvetett mélységéből jött a napfényre. Mindkettő a gyűlöletben fogant Éjszülöttje, s célja a magasabbrendűnek, az elitnek megsemmisítése. (Lásd Wagner Ring-ciklusának alapgondolatát.)

A zsidóság azonban hamar fölismerte, hogy a vezetése alatt álló tömeget faltörő kosként a maga sajátos céljaira is felhasználhatja. Minél több zsidó került a gazdasági és politikai élet kulcspozíciójába, annál inkább kezdett kettéválni a két csoport érdeke. Ez az a történelmi pillanat, amikor megszületett a szuperpolitika minden csalárdságával együtt. Megalakult a Kerek Asztal nevű társaság, első próbálkozása a mai hatalmi komplexnek. A proletár pedig továbbra is proletár maradt. A proletárok zsidó vezetői és agitátorai a ,,felszabaduló" zsidóságnak mindig a legalsóképpen a napfényre kerülő rétegeiből sorakoztak föl. Ha pénzükből, vagy tehetségükből többre nem futotta, proletárvezetőkké lettek.

A gettó lyukaiból előbújt zsidók egy része egy-két generáció alatt olykor tüneményes pályautat futott meg. Részben pénzügyi csalárdsággal (Rothschild részben a munkások kizsákmányolásával, részben politikai ügyeskedéssel.

Ekkor ismerték föl azt a tényt, hogy a proletár vezetését nem szabad átengedniök a gojoknak, mert ezzel a tömeg valóban tőke- és (ami még rosszabb) zsidóellenes irányt vehetne föl. (Ami meg is történt a nemzetiszocializmus idején.) Így állt elő az az ellentmondónak látszó jelenség, hogy a zsidó szocdem vezér izgatta a nemzsidó proletárt a zsidó tőkés ellen. A zsidó tőkések taktikája szerint ez oly szükséges rossz, amely még mindig jobb, mintha a munkásságot világosfejű keresztények vezetnék. Az olykor csak ügyesen megjátszott tőkeellenes zsidó munkásvezérekkel mindig volt remény a közös, végső célok elérését Illetően hitsorsosi alapon. Így vált a szocializmus Marx révén a zsidó messianizmusnak, vallási imperializmusnak világi változatává.

Ez a csalárd taktika tette lehetővé a zsidóság feltörését és Európa tönkretételét, hiszen a keresztény tömegek hallatlan és veszedelmes energiáját sikerült szembefordítani a keresztény társadalommal. Ugyanez a taktika érvényesült és bővült ki pl. a II. VH. során, amikor nyugati és keleti nemzsido tömegeket rázúdították a nemzsidó Európára, amely harcnak egyetlen nyertese a zsidóság lett. Ugyanez a helyzet ma is, amikor a szocializmus és kommunizmus örve alatt ál-ellenséget teremtenek a tőkés világban, biztosítva azt, hogy a tőkeellenes tömegek ne kerüljenek az összeesküvőktől, független, nemzeti vezetők alá. A sajtó és egyéb szűnni nem akaró propaganda gondoskodik arról, hogy a tömegek fel se ismerhessék a való helyzetet s még inkább arról, hogy fel ne vonuljanak egy világosfejű nemzsidó vezető mögé. Ezért idegenítik el a világot mindentől, ami a nemzetiszocializmus felé vezethet.

Kezdetben a feltörő zsidóság csak a proletariátus vezetőjévé csaphatott föl, hiszen sem a parasztság, sem az iparos városi polgárság, (nem is szólva az arisztokráciáról) nem tűrte volna meg a jövevény zsidót maga fölött. Innen adódik a zsidó bolsevizmusnak gyűlölete a paraszt és arisztokrata iránt, valamint a ,,burzsuj" középosztály iránt. Minden osztályelméletnek gyökere a zsidógyűlöletben rejlik.

Az osztályelmélet olyan ruhafogas, amelyre mindent rá lehet aggatni. Így pl. Sartre, tipikusan zsidó észjárással, úgy véli, hogy az osztályküzdelmek burzsoá megjelenési formája, maga az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus mondja a tulajdon eszméjével függ össze. Meg kell alakítani a kommunizmus osztálynélküli államát s ezzel megszűnik minden antiszemitizmus. Bármennyire is közel áll a proletár a zsidóhoz, a Szovjet proletárdiktatúrájában mégis van antiszemitizmus. Mert az antiszemitizmusnak oka magában a zsidóságban rejlik.

Ebben a történelmi háttérben rejlik egyrészt az a vonása a zsidóságnak, hogy polgáriasodása útján igyekezett magáról levetni a kaftánt s mindenben megpróbálta utánozni az áhított középosztályt és arisztokráciát. Magyarországon pl. megjátszotta a magyar földesurat, mihelyst földtulajdonossá lett a bérlőből, beletanult a dzsentri szokásaiba (zsidó-magyarnóták árasztották el az országot), ügyes mimikrivel betanult a városi intelligencia életmódjába és majmolta az arisztokrácia allűrjeit. (Színház-kultúra, irodalmi zajongás, Goldbergerek ezüst-gyertyatartós kártyapartijai és végül Rákosi Mátyás vadászatai à la Bethlen.)

A felszíni asszimiláció alatt azonban ott izzott az ,,echt" zsidó élet. Ez az ,,asszimiláció" sokkal inkább jelentette a magyarság morális, kulturális és gazdasági megrontását.

2. A tömeg megjelenésének második fázisa az, amikor a zsidóság mar nem csak munkásvezető s amikor már nem annyira az izomteljesítményt zsákmányolja ki, hanem a munkásnak vásárlóképességét. Ez az ú. n. fogyasztó társadalom szisztémáján át valósul meg. Ez a rendszer, hála a ,,koegzisztencia" ügyes taktikájának kezd a Szovjet területekbe is behatolni.

A Szovjet blokkon belül a legutóbbi időkig az izom-kizsákmányolás fázisa uralkodott. (Normák, Sztahanov-rendszer, politikai és hadifogoly kényszermunka-táborok.) A tömegek áhítozását a magasabb életszínvonalat biztosító nyugati fogyasztói társadalom iránt azzal próbálták csökkenteni, hogy ,,rohadt" polgári dekadenciának kiáltották ki, amely a kommunizmus ,,felszabadítására" var csak már. Ám a nyugat nem omlott össze, sőt egyre nagyobb lett a szakadék az izomerő kizsákmányolási rendszer és a vásárlóképesség kizsákmányoló rendszer között.

A helyzet kezdett tarthatatlan lenni, ezért a világösszeesküvő milliomosok kiagyalták az ú. n. koegzisztenciát, amelynek Moszkva készséggel alávetette magát. Már csak azért is, mert félő volt, hogy a hatalmas életszínvonal különbség kelet és nyugat között nemkívánatos nyugtalanságok és megmozdulások okává lehet a Szovjet blokkon belül. Ahogy voltak és vannak ma is ilyen jelenségek.

Ez az enyhülésnek nevezett sakkhúzás továbbra is biztosította a Szovjet uralmát a népek fölött, azaz a tömegek fölött. Egyúttal ömlenek az élelemszállítmányok a Szovjetbe, van mivel betömni a tömegek száját és elejét tudják venni olyan elégedetlenségeknek, amelyek esetleg kivonhatnák a leigázott népeket a milliomos-bolsevista összeesküvésből.

Gyárakat létesítenek a Szovjetben oly tipikusan fogyasztási cikkek gyártására, mint a Coca-cola, gépkocsik, stb. Hogy mindez mennyire messze esik a marxi-lenini tanoktól (pl. a piacra való termelés tilalmától), már senkinek sem fontos. Most van folyamatban magának a kommunizmusnak és a kommunista tömegeknek az elárulása.

A fogyasztásra való termelés lényege az, hogy a széles tömegek igényeit maximálisra kell fokozni, különböző reklám, és piackutató politikával felderíteni és rábírni a széles tömeget arra, hogy pénzét minél hamarabb olyasmire költse el, olyan igények kielégítésére, amikre társadalmi és kulturális helyzeténél fogva semmi szüksége nincs. Ily igények kielégítése hamis értékhelyzetbe állítja be a tömeget, etikailag megrontja és irreálissá teszi életét. A tőkés ezzel még azt is eléri, hogy a proletár még hajszolja is magát a munkában, vagyis izomerejét is rendelkezésére bocsátja fölöslegesen.

A fokozott piacra termelés igen megnöveli a vállalkozói profitot ebben Leninnek igaza van. De a tömegember előtt, munkája révén, a javaknak és lehetőségeknek egész skálája nyílik meg. Fokozottabban részt vesz mind a termelésben, mind a fogyasztásbaja, akaratlanul megnövelve a tőkés profitját. Valóságos perpetuum mobile ez, ahol a mozgató egyúttal a mozgatott is, sőt a művelet végén még hatalmas energiák (pénz) keletkeznek a vállalkozó oldalán.

Aki kiigazodik a modern termelés és fogyasztás bonyolult útvesztőjében, az sohasem a tömegdolgozó. Sőt, az idevonatkozó ismeretek már-már a beavatott csoportok privilégiuma is monopóliuma. (Ezt láttuk a Szuperpolitika c. fejezetben.)

A II.VH. utáni generáció nyugaton oly magas életszínvonalat ért el a fogyasztói szisztéma folytán, amiről a 30-as években nem is álmodtunk volna. A tömeg ma hovatovább nagyobb fényűzéssel él, mint annakidején apáink milliomosai. Mindez oly nagy mennyiségű energiát emészt föl és oly természetszennyeződést okoz, hogy ez az állapot tovább nem tartható.

Jó néhány éve egyre világosabb, hogy a tömeg fogyasztására alapozott termelési rendet valami módon le kell építeni. A szakemberek e tekintetben már megegyeztek. A keresztülvitel annál nehezebb. Már csak azért is, mert a tömegek beleszoktak a jólétbe. Tapintatosabb módszerhez kell nyúlni. A fogyasztói társadalomból visszamenni az alacsonyabb, termelő társadalomhoz elégedetlenséget, válságokat idézhet elő A nyugati demokráciák sehogy sem tudnának megbirkózni egy általános elégedetlenséggel.

Magyarán: a tömegeknek sokkal többet kell dolgozniok, sokkal kevesebb pénzért és csak a vezetőknek volna megengedhető a tudomány és technika nyújtotta vívmányok élvezése. Mert keveseknek (az új arisztokráciának) minden luxusigényét ki lehet elégíteni anélkül, hogy a Föld energiatartalékát s vele a szennyeződést hátrányosan befolyásolná.

Talán már világos, miről van szó. Az egész világnak át kell térnie a kommunista termelési rendbe, ahol a fogyasztás eleve a minimumra van lecsökkentve.

A kommunista termelési rend rossz hatásfoka egyáltalán nem jön itt tekintetbe, az esetleges alacsony életszínvonal egyúttal nagyobb halandósági statisztika folytán csökkentené a túlszaporodás veszélyét. Az üres gyomron át a tömegek nagyobb függésbe kerülnek.

A munkások kizsákmányolási szintjére való visszatérést a bolsevizmus jól bevált terrorjával lehetne biztosítani.

Ily messze tekintő tervek lebegnek a világkormányt támogató milliomosok előtt. Ezért dédelgetik úgy a bolsevizmust nyugaton. Ezért akarja Kissinger megcsinálni a Szovjettel való fúziót. Ez a terv most a nyugati tömegek, proletárok ellen irányul. A demokrácia nem, de a bolsevizmus el tudja venni tőlük a szabadságot, így lesz a kommunizmus a kapitalista milliomosok kezében a korbács, a rabszolgatábor.

Ez a jövő diktatúrája, amiről oly bizonytalan hangokat hallunk lépten-nyomon. Legalábbis ebbe az irányba szeretnék terelni a multimilliomosok a fejleményeket.

A történelemnek azonban más a logikája mint a tudós milliomosoknak. A történelem illogikus. Az összeesküvők mohó próbálkozása előbb utóbb katasztrófába dönti a világot. Ez lesz a nagy finálé, az Istenek Alkonya, amely után egy más, újfajta, nemesebb emberiség jelenik meg a Földön.

Kíséreljük meg röviden bemutatni a tömegembert, a proletárt. Lelkialkatánál fogva merőben más, mint a nemes, vagy a városi polgár, nem szólva a parasztról. Sok tekintetben közel áll hozzá a zsidó.

A proletár magán fölül semmiféle értéket nem ismer, ügy érzi, hogy csak jogai vannak, kötelessége nincs. A kötelesség az állam (vállalkozó) részéről áll fönn, jólétét ezek biztosítják.

Semmi kapcsolata a nemzeti múlttal, még kevesebb a földdel (városlakó újnomád). Nincs érzéke a szellemi alkotások iránt (művészet, irodalom) s esek is csak annyiból érdeklik, amennyiben valamilyen praktikus célra (kényelem, szórakozás) fordíthatók.

Irtózik minden olyan erőfeszítéstől, amely nem közvetlenül jólétét szolgálja, pl. hadkötelezettség. Ezért pacifista s ezért gyűlöl minden heroizmust. Ameddig még hajlandó elmenni, az a partizánkodás, itt kitombolhatja primitív örömeit és gyűlöletét.

A tömeg építészeti ,,stílusa" a kolosszális méretű betonépítmény, művészeti ábrázolása absztrakt, azaz pszichológiai irányú, minden vonatkozás nélkül ahhoz, amit esztétikának nevezünk. Noha vannak képességei, e tekintetben nem marad el az elit mögött, e képességek mégsem viszik őt előre a szellemi fejlődés vonalán. Ezért képtelen minden kultúrára, hasztalan nyüzsög ott minden tárlaton és hangversenyen. A kultúra bizonyos fajta normák, törvények együttes megnyilatkozása, amelyek egy területhez kötött népnek történelmi múltjából és jövőjéből sarjadnak ki. A proletár azonban semmiféle normát nem ismer el s még jó, ha a normák relatív voltát hirdeti és agnosztikus, nem csak a vallás, hanem az élet minden értékét illetően. (Nihil). Mivel törvényt maga fölött nem ismer, erkölcse nem belső kényszerből tartja a tisztesség határán belül, hanem a következményektől való félelme. Ezért keresztül-kasul vallástalan, vagy éppen valamilyen bizarr szekta tagja s könnyen áldozatává válik tudományos fikcióknak.

Az elit a proletárt szerencsétlennek látja, ez viszont hülyének mondja az elitet. Babonának, polgári csökevénynek tartja annak vallásosságát. Nem azért, mert tudományos ismeretei bebizonyítják neki a vallás téves voltát, hanem azért mert minden nagy vallás heroizmust, eszményiséget kíván hívőitől. A proletár a hősiességet nem csak gyűlöli, hanem esztelenségnek is tartja. A tömegembernek épp úgy nincsen etikája, történeti múltja és jövője, mint a darwini véglényeknek a demokratikus iszapban.

A proletariátussal együtt jár az ismeretek, tudományok specializálódása. Szakemberek kerülnek fölül s válnak az átalakuló társadalom új uraivá. A szakbarbárság e betörése végképp megöli egy átfogó világnézet és filozófia lehetőségét, az idea nélküli tömegek az okos és erőszakosan célratörő agitációnak és fiktív álideáknak amik végül is a káoszba vezetnek áldozataivá válnak.

A proletár a kívüle álló világhoz való viszonyában csak egy módszert ismer; az erőszakot. Az erőszak fajtája végtelen. A békéért és emberi jogokért tüntető proletár habozás nélkül rugdossa az elesett, sebesült rendőr fejét. A marxista egyetemi professzor, miközben a demokrácia véleményszabadságait és többség uralmat tanítja, a jövő társadalma kialakulását a kisebbség erőszakos eszközeivel tartja szükségesnek. Az emberiség energiaszükségletei fölött aggódó proletár atomtudós a természetet megerőszakoló és következményeiben félelmetes atomrombolás (mily idevágó szó: rombolás!) eszközéhez nyúl.

Az erőszak a proletárnak nemcsak ultima ratio-ja, hanem egyetlen rációja is. Az erőszak amely oly rokon a fanatizmussal, nem más, mint a kételkedő ész (Ortega).

Az állam (és Világállam) helyettesíti a proletár számára a házi tűzhelyet, a család szentélyét, a nép, a vér és föld misztériumát. Ez az a fétis, amely előtt hódol s amelytől elvárja, hogy védelmezze, gondozza őt. Az államon belül úgy él, mint a hangya és a méh személytelen egyedei a bolyban, ill. a kasban. Az állam az együttélés rendjét szigorú szabályozással (erőszak, bolsevizmus), rendőrséggel tartja fenn. A proletár egyedül csak a bolsevista terror előtt hunyászkodik meg, helyesebben ezt a terrort úgy fogadja el, mint tulajdon lényege megnyilvánulását, mint a keresztények a jutalmazó és büntető Istent. A kommunista államokban ezért oly kifejlett és mindenható a rendőrség.

Ezzel szemben áll a demokráciának már letűnőben lévő formája, amelyben inkább eltűrik a bűnözést, semhogy a rendőrséget kiépítsék (Anglia). Úgy fogják föl, hogy ez a noha drága váltságpénze a szabadságnak. Szabadságnak, amivel a proletár aztán végképp nem tud mit kezdeni.

Ortega rámutat arra, hogy a tömeg olyan, mint a mesék óriása: felváltva, hol jót tesz, hol rosszat. A kettőt egymástól megkülönböztetni nem tudja. Magán nem tűr el vezetést, ezért kell a nyugati demokráciában állandóan s mind többet a kedvébe járni, udvarolni neki. A demokrácia nem életeleme a proletárnak, ezért oly könnyen izgatható a rendbelien és vonható be a kommunista agitációba.

Amilyen arányban kerül túlsúlyba a nyugati társadalomban a proletár, oly arányban nő meg az esélye arra, hogy bolsevistává váljék. Ha a proletariátus kialakulását megakadályozzuk, akkor megakadályozzuk a kommunizmus és a zsidók uralmát is. Sajnos azonban, a nyugat elproletáriasodása már szinte megállíthatatlan folyamat.

A nemzetiszocializmus noha tömegmozgalom, a proletárt vissza akarja nevelni a polgárság és parasztság értékvilágába. A praktikus nihilizmus helyébe idealizmust kíván ültetni. Legfontosabb programja a proletarizmus mocsarába hanyatló rétegek átnevelése, nemzeti öntudatra ébresztése, igazi, emberi értékekre való tanítása. Ahogy Conpte remélte, hogy majd egy új szellemi áramlás tör fel, amely megmenti nemcsak a proletárt, hanem a világot is a katasztrófától.
A nemzetiszocializmus a nemzet testén belül nem ismeri a proletár fogalmát.
Ezt a boldogtalan kommunisták, zsidók által kiszipolyozott embertársadalmat csak a nemzetiszocializmus vezetheti vissza az emberi értékek,
az emberi méltóság szintjére, ahol valóban betöltheti azt a szerepét,
amit a Gondviselés szánt neki ebben az átalakuló világban.

 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
3. Szuperpolitika
  2010-11-19 08:48:51, péntek
 
 

Vízöntő: Átalakuló világ: 3. Szuperpolitika

Átalakuló világunk egyik lényeges vonása, hogy egyre nagyobb és áthidalhatatlanabb űr tátong az átlagember és a szakemberek között. Ma már minden tudományágnak van egy ú. n. tolvajnyelve, amit a laikusok nem értenek, ugyanakkor oly magas fokra emelték a tudományos ismereteket, hogy még a nem kebelbéli szakemberek (specialisták) sem értik egymást. Ezek az ismeretek csak annyiban titkosak, hogy mind a laikusok, mind a más irányú szakemberek csak fáradságos tanulmányozással hatolhatnak be ilyen tudományágakba.

A spacializálódás folytán mindenki csak valamihez ért, de az egészet átfogni már aligha tudja. Mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva a specialistáknak valamilyen módon. Az igazi hatalom a specialistáké, azoké, akik tanulást, munkát öltek bele valamilyen szaktárgy, szakismeret irányába.

Mindez áll a politikai és gazdasági tudományokra is. A mai politika annyira bonyolultabb és alaposabb ismereteket kíván meg, amennyivel felkészültebb egy szemspecialista Mikszáthnak hályogot operáló kovácsával szemben. Következésképpen az utca emberének egyszerűen sejtelme sincs a mai szuperpolitikáról. Nem is érti, nem is hiszi.

Ebből adódik az a bizonyos űr a között, amit az átlagember világpolitikának hisz és ami a szupermilliomosok világpolitikája valóban. Tanult és tanulatlan milliók összefecsegnek száz naiv dolgot anélkül, hogy sejtenék, mennyire a szemgyógyító kovács szintjén gondolkodnak.

A szupermilliomosok szuperpolitikája megértését még nehezebbé teszi az a körülmény, hogy mély ember- és dologismeret birtokában tulajdonképpen két, egymást látszólag kizáró szinten futtatják a történelmet. A harmadikat, e kettő szintézisét, viszont gondosan eltitkolják. Ennélfogva mást csinálnak, mint amiről beszélnek s nem azt gondolják, amit mondanak.

A szupermilliomosoknak ma minden eszköz (sajtó, tv, stb.) rendelkezésére áll abban, hogy terveiket eltitkoljak, hogy az átlagember elől elleplezzék azt, ami tulajdonképpen történik. Meghagyják, sőt elősegítik a széles tömegek tévedéseit, hiábavaló vitáit és gyerekes kiállásait az egyik, vagy másik ,,igazság" mellett. A vélemények megosztódottsága az, amely biztosítja terveik megvalósítását. Innen van a mai politikának a történelemben még soha nem tapasztalt kettőssége. A legáltalánosabb kettősség a jobboldal és baloldal ügyes maszlagja. Az emberek általában ide vagy oda tartoznak s meg vannak győződve arról, hogy a másik oldal téved, vagy ,,gazember" s hogy ,,nemzeti feladatunk" küzdeni ez, vagy az ellen.

Azt azonban már el nem hinnék e laikusok, hogy mind a jobboldal, mind a baloldal a szupermilliomosok édes gyermeke. Fölényes megelégedettséggel nézik a két frakció küzdelmét, amely küzdelem egyet szolgál csupán: levezetni azokat a fölös energiákat, amik itt és ott fellépnek. Ezzel el is terelődik a figyelem a szupermilliomosok igazi törekvéseirő!. Amikor ők bölcsen fölállítják a nép számára a jobb- és baloldal csoportját, egyúttal azt is biztosítják, hogy egy nemkívánatos és tőlük független csoport ki ne alakulhasson. Mind a nemzeti érzelmű emberek, mind a szocialista baloldaliak szépen abba az irányba fújják ki mérgüket, energiájukat, ahol teljes az eredménytelenség. Csak hadd szórakozzék a nép egyszerű gyermeke azzal, hogy Fordra vagy Carterre adja le szavazatát. Csak hadd veszekedjenek a liberálisok a munkásparttal. Csak hadd vonuljanak föl és tüntessenek a kommunista tömegek a kizsákmányoló multinacionális tőkések ellen. A világ vérkeringését, a világ fölötti hatalmat biztosító szuperközpont névtelenül és láthatatlanul helyezkedik el egy magasabb síkon.

A szuperpolitika nemcsak az ú. n. jobboldali erőket állítja be a maga szolgálatába, hanem meg a meggyőződéses marxistákat is ,,átrázza". Noha megnyilvánulásában erősen szociális-marxista beállítottságú, éppen ezek az esetleg jószándékú, nemzsidó marxisták fordulnának el tőlük a legjobban, ha vennének maguknak annyi fáradságot, hogy a dolgok fenekére nézzenek.

Hogy jobban megértsük ezt a fontos felismerést, mindenekelőtt hivatkozunk arra, hogy a szupermilliomosoknak egyik alvállalata a bolsevizmus. Erről már többször irtunk eddig is. De magán a kommunizmuson belül is legalább két lovat futtatnak; bolsevizmus és trockijizmus. Nem szólva a maoizmusról, fábiánszocializmusról, stb. Hihetetlen körültekintéssel ki tudjak szolgálni a széles tömegek bármilyen hangulatát, meggyőződését és ugyanakkor mindegyik csoportot ugyanaz a kéz tartja pórázon, és irányít a szuperpolitika hullámverésében.

A szupermilliomosok ,,jóságos" szocializmusa (ahogy Quigley jellemzi) meggyőzően logikus érvelésük és pro-marxista kiállásuk ellenére a történelem legsötétebb rabszolgarendjének felállításán dolgozik. Ha a széles marxista munkástömegek megértenék mi áll a Rockefeller-Kissinger tervek mögött, ha egyszer rájönnének arra, hogy Moszkva bolsevista urai épp a proletárt árulják el behelyezkedve a szupermilliomosok világösszeesküvésébe, akkor hirtelen egészen más fordulatot nyerne a történelem. Az összeesküvők jól tudják, hogy a tömeg az érzelmeken át bármely oldalra állítható. Az emberi butaságra építenek. Igyekeznek a széles tömegeket a pénzszerzés, a szórakozás és jólét irányába érdekeltté tenni, csak azért, hogy ne maradjon idejük a színfalak mögé betekinteni. (Lásd: Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve.) A többit megteszi egy pár ál-intelligens, agyamosott vezető.

Hogy itt nemcsak általánosságban célozgatunk homályos tényekre, látni fogjuk alább.

Az ÚT ES CÉL 1974. szeptember-októberi számában egy ábrán rámutattunk a mai világpolitikai szervezet rétegeire. Ezek hagymahéjakként egymásra boruló koncentrikus körök mentén helyezkednek el. Most a gócok közül a multinacionalista óriás korporációk működésébe tekintünk bele, Már azon az ábrán megemlítettünk néhányat, így ITT, Standard Oil, Chase-Manhattan Bank, stb.

Melyek e korporációk, kik a vezetői a miként működnek a világban? És ami még fontosabb hol mutatkozik meg a megdöbbentő kettősség és összeegyeztethetetlenség a marxi egyenlőséggel?

Íme néhány közülük: ITT, IBM, GMG, ESSO, FORD, SHELL, BP, EXON, GOLF-OIL, PHILIPS, KODAK, CALTEX stb. Mindegyiknek van leányvállalata és kisegítő vállalata. Évi profitjuk csillagászati méretű. Vezetőik a szó teljes értelmében a világ urai. Jórészük zsidó. A nevek szerényen meghúzódnak a félelmetes ismeretlenség, sőt láthatatlanság homályában. (Épp úgy, ahogy Wagner Rajna kincsében a Niebelungok rabszolgatársadalmában a főterrorista és a világhatalom ura, Alberich, ugyancsak láthatatlanná tudja magát tenni.) Csak fontos politikai okból jön előtérbe egyik-másik, mint pl. Rockefeller és famulusa: Kissinger. Teljes, ragyogó elszigeteltségben élnek a világban a mérhetetlen hatalom teljes birtokában.

Jellemző pl. hogy a Lockheed botránnyal (kapcsolatban egy sereg embert meghurcoltak. Ezek nem tartoztak bele a láthatatlan 400-ak körébe. De az összeesküvők egyik hatalmassága, Bernhard herceg (Bilderberger) érintetlenül került ki a bajból.

A misztikus 400-ak együttesébe beletartoznak e multinacionalista korporációk vezetői, továbbá a hatalmas bankkorporációk (Chase-Manhattan) vezetői, néhány tudós és tudományos érdeklődésű milliomos (Cyrus Eaton) stb. A 400-ak politikai programjában a termelt javak és a jövedelemhárulás igazságos szétosztását (szocializmus) tűzte zászlójára. De egészen más képet kapunk róluk ha azt vizsgáljuk, hogy milyen módon működnek ezeknek az emberbarátoknak vállalatai s hogy milyen úton tesznek szert elképesztő profitjukra.

Mivel vállalataik a nemzeti termelés igen nagy százalékát teszik ki, azt lehet mondani, hogy kizárólag rajtuk múlik az egyes államok gazdasági élete, életszintje. A termelés és pénz korlátlan urai lévén ők szabják meg az egyes kormányok gazdasági és pénzügyi politikáját, sőt külpolitikáját is. (Ide folyik be a Reserve Bank System.) Nemcsak a kormányok, hanem az utolsó utca-részege sem tud lélegezni ezek befolyása nélkül. E láthatatlan gengszterek ezerarcú szörny képében úgy vannak beágyazva a nyugati (és lassan a keleti) gazdasági életben, hogy abból őket kimozdítani már nem lehet. Illetve ha lehetne ez oly felmérhetetlen káosszal járna, hogy valósággal katasztrófába sodorhatná az emberiséget. Együtt kell élnünk ezzel a rákos daganattal, mert kioperálása azt a szervet is elpusztítaná, amelyre rátapadt. S vele együtt magát az életet is. E beépítettségük a nyugati gazdasági szisztémába oly borzalmas szimbiózist hozott létre, aminek következtében a világ milliárdjai egyszerűen ki vannak szolgáltatva a 400-ak uralmának. Ennek ők, természetesen, teljesen tudatában vannak.

Az egyes országok választott kormányai csupán csak végrehajtó szervei a szupermilliomosoknak, őket senki sem választotta tehát senki ki sem buktathatja a hatalomból, ők egyszerűen kinőttek, fölülemelkedtek a demokrácia rendszerén.

A multinacionalista korporációk látszólag alávetik magukat az állam törvényeinek, ők nem szegik meg a törvényeket ők hozzák létre a törvényeket. Csak olyan törvényt engednek beiktatni, amely az ő érdekükkel nem ellenkezik. Minden kormányférfi eleve tudja a játékszabályokat, azt, hogy mit szabad, mit nem. Gazdasági és pénzügyi kötöttségük miatt a kormányok rendkívül sebezhetők. A korporációk támogatása nélkül az egyik óráról a másikra munkaképtelenné válnak. Ne feledjük, hogy annakidején a nemzetiszocialista kormányok szembeszálltak a láthatatlan diktátorokkal. Nagyon is jól tudjuk, hogy a borzalmas háború árán hogy büntették meg a népeket s egy időre elvették a kedvüket minden ellenállástól. A háború óta a világ népei sokkal engedelmesebbek lettek. Megtanulták a leckét.

Világítsuk meg néhány példával a multinacionalista korporációk ördögi diktatúráját.

A gigászi méretek egyszerűen megsemmisítők. Pl. ás ITT (Morgan csoport)-nak 331 alvállalata és 708 kisegítő vállalata van. Gyárai 27 országban működnek. Profitja az elmúlt 10 év alatt évi 29 millióról 243 millióra ugrott.

Vegyük pl. a Philipsnek Indonéziában létesített leányvállalatába PT Cable-t. 75% holland tőke és 25% olyan indonéz tőke a vagyona, amit az indonézek kölcsön formában vették föl a Philipstől jó kamat ellenében. Az első trükk azt a látszatot kelti, hogy 25% indonéz tőke van jelen. Azzal az érveléssel, hogy a Philips munkaalkalmat teremt az indonéz népiek, a kormány előnyösnek találta a vállalat létesítését. A kizsákmányolás és zsarolás azonban könyvelési trükkökben jut kifejezésre. Mert az anyavállalat által Hollandiában gyártott alkatrészeket a leányvállalat nyersanyagként könyveli el a kiadás rovatban, mégpedig rendkívül magas áron. A gyár részére berendezett gépeket az anyavállalat a világpiaci áraknál 30%-kal magasabb áron szállítja a leányvállalatnak, ugyanakkor a leányvállalatnál gyártott gyártmányokat az anyavállalat mélyen a világpiaci árak alatt vásárolja vissza. Ennek eredményeképpen a leányvállalat jóformán semmi profitot sem mutat ki s így nincs mit megadóztatni az indonéz kormánynak. Továbbá úgy néz ki, hogy semmiféle vagyon sem megy ki Indonéziából s ez nagyon kihangsúlyozott érv. Az indonéz színes munkások potom bér ellenében olyan munkákat végeznek el, amiért otthon Hollandiában százszoros béreket kellene fizetni.

Hogy micsoda bérkülönbségen épülő profit jöhet ily módon létre, néha megdöbbentő adatok szivárognak ki. Így egy formozai multinacionalista leányvállalatnál a kínai munkások gumikesztyűket préselnek az egészségre igen ártalmas légszennyeződésben. Keresetük heti $4,. Mire ez a kesztyű visszaér az USA-ba illetve a világpiacra, az anyavállalat minden kifizetett négy dolláron $422, profitot vág zsebre. Csak azért, mert a színes munkás örül, hogy dolgozhat heti 4 dollárért. Mindez történik az emberbarát, jóságos szocializmust hirdető szuperpolitika örve alatt.

De nem sokkal jobb a helyzet a kapitalista országokban létesített leányvállalatokkal sem. Pl. az ESSO ausztráliai leányvállalatnál. A tőkearány ugyan tetszetős, mert 51% USA és 49% ausztrál a befektetett pénz. De az ausztrál tőke, különböző címek folytán csak 5%-ot kap a profitból. Továbbá az anyavállalat által leszállított nyersanyagot megint a világpiaci áraknál magasabban könyvelik el, a készárut pedig igen alacsony áron veszik vissza. Az ide-oda való könyvelés eredménye: nincs profit. Tehát nincs adózás sem. A valóság az, hogy 1975-ben az ESSO Ausztráliából 71,8 millid dollárt emelt ki, 0,1 milliót hagyva csak Ausztráliának.

Az ördögi ebben az, hogy minden kifogástalanul a törvényesség betartásával megy végbe. Mert az anyavállalat 51%-os túlsúllyal azt mondhatja, hogy onnan szerzi be nyersanyagát, ahonnan jónak látja, és olyan áron adja el a gyártmányokat, ahogy érdekének megfelel (liberalizmus). A kormánynak ebbe beleszólása nem lehet. Végül is az ausztrál kormány örül, hogy ilyen érvágassal ugyan, munkaalkalmat teremthetett az országban.

Így játsszák meg e multinacionalista vállalatok azt a látszatot, hogy működésük a kormányok nemzetpolitikai érdeke.

Hogy mennyire nem így van, nézzünk meg egy koreai példát. A koreai ipar 1963-ig jóformán a bőven rendelkezésre álló szénenergián alapult. Ekkor ügyes rábeszéléssel és nem utolsósorban vesztegetéssel a Golfoil korporáció rávette a kormányt arra, hogy térjen át az olajenergiára. Ez persze egy sereg új beruházással járt, amit a koreaiak jócskán megfizettek. Az amerikai profit 1963-ban 12 millió volt, 1971-ben már 49 millió. Persze, hogy új munkalehetőségek nyíltak a koreai nép előtt, de a bányák becsukása folytán még több ember lett munkanélküli. A koreai nép ezzel a modernizálással nemcsak, hogy nem nyert, de függő helyzetbe került a Golfoiltól s ennek tetejében a súlyosbodó olajkrízist bőven meg is érzi. Ma már drágábban termel olajenergiával, mint termelne a hazai szénenergiával. Az egész modernizálásban ketten nyertek: néhány megvesztegetett koreai vezetőember s meg sokkal inkább a Golfoil korporáció.

Mindes modernizált változata a régi, brutális rabszolga-kereskedelemnek. A színes munkások annyi bért kapnak, hogy el tudják magukat tartanig a rájuk nehezedő, megváltozott gazdasági helyzetben. Más szóval régen a néger rabszolgák a sovány kenyérért és lakásért izomerejüket bocsátották a profitéhes fehérek rendelkezésére. Továbbá, éppen az egyes néger törzsfőnökök árulták saját népüket a rabszolgapiacon holmi pálinkáért, üveggyöngyért. Ma egyes színes államvezetők bocsátják rendelkezésre saját népük izomerejét a multinacionalista profit hiénáknak egyéni haszonért.

Az ENSz statisztikája szerint a multinacionalista profit egyetlen év alatt így oszlott meg:
VILÁGRÉSZ BEVITT TŐKE PROFIT PROFIT $
Ázsia 200 millió 2400 millió 1200%
Afrika 277 millió 996 millió 440%
Dél-Amerika 900 millió 2900 millió 322%

(Jegyezzük meg, hogy a normális vállalati profitkulcs 5-10%.)

A multinacionalista propaganda szerint tulajdonképpen emberbaráti tevékenységet végeznek, 1. Csökkentik a munkanélküliséget. 2. Emelik az elmaradott népeket kulturális vonalon, nemcsak igényesebbé teszik éltet, hanem az írást-olvasást is megtanulják a munkában. 3.Jobb életviszonyokhoz juttatják őket, tehát egészségügyi vonalon emelkedés alakul ki. 4. Ezek az országok gazdaságilag is fellendülnek. 5. Elősegítik a népek politikai függetlenségét.

Mindebből egy szó sem igaz. Mert 1. Amennyi munkaalkalmat teremtenek, annyit ki is vonnak (pl. Korea). 2. A kulturális emelés a valóságban azt jelenti, hogy ezeket a népeket bevonják a fogyasztói társadalom útvesztőjébe. Olyan igényeket támasztanak köztük, amire szükségük egyáltalán nem volna. 3. A túlzottan igénybevett (pl. gyermek munkaerők!) és egészségtelen viszonyok közt dolgozók hamar elkopnak a hajszán és áldozatául esnek a civilizációs ártalmaknak (alkohol). A dolgozó éppen nem kapja meg munkájának reálbérét, a szó teljes marxista értelmében a tőkés zsebre vágja a többletértéket. (Kontrasztképpen említjük meg, hogy épp ezek a szupermilliomosok hirdetik csalárdul hogy a jövő a marxista társadalomé s hogy efelé törekszik a jövő emberisége!) 4. Felzavarják ezeknek az országoknak természetes gazdasági struktúráját, olyan tevékenységbe vonják lakosait, ami természetük szerint idegen. Az új helyzet nemcsak politikai, de pszichológiai nyugtalanságot is kelt közöttük. 5. Épp a függetlenséget érik el a legkevésbé, hiszen a kormányszervekbe beékelik magukat a korporációk ,,tanácsadói".

A híres ,,7 nővér" olajcsoport (BP, Exon, Golfoil, Mobil, Shell, stb.) már vagy 50 éve mintapéldája a gazdasági gengszterizmusnak. (Átalakuló világunknak talán a legfőbb jellemzője az általános gengszterizmus, így hadviselés vonalon a partizán és gerilla, a művészetekben a pornográfia, az általános életben mind több jogkövetelés, kötelessége már senkinek sincsen, stb.) Az I. Világháború után a 7 nővér még szoros kötelékben állt a venezuelai olajtermeléssel, de hamar rájöttek arra, hogy az olajat sokkal olcsóbban beszerezhetik a tudatlan araboktól. Az is telepítettek üzlethálózatukat a Közel-Keletre, mérhetetlen profitot aratva. Maga a Kongresszus is foglalkozott ennek a konszernnek förtelmes profitéhségével s 1929-ben súlyos szavakkal meg is bélyegezte. De aztán ennyiben is maradt. Csak néhány befolyásos politikust kellett a maguk javára hangolni. A profitéhséget csak a korrupció szárnyalja túl ebben a világban.

Sok időbe tellett, mire az arabok felébredtek s megalakították az OPEC-et. Jóval nagyobb részt követeltek maguknak a korporációk profitjából. Mivel pedig ezek osztozkodni nem akartak, egyetlen kiút maradt: megfizettetni az arab profitigényeket az utca emberével. Jó duplájára mentek föl az olajárak. Az arabok ezzel felsorakoztak partnerként a szupermilliomosok mellé. Ezzel tulajdonképpen egy idegen elem került be hirtelen a 400-ak jól kiépült soraiba, igen megzavarva a szép világkormány programját. Még háborúra is gondoltak az arabok ellen. Végül is a józan türelem került fölül, revideálták és átcsoportosították a terveket. A hatalomátvétel elnökjelöltje, Rockefeller, óvatosan visszavonult a nyilvánosságtól. Ugyanígy vissza kellett húzódnia Kissingernek. Az amerikai bicentenáriumra tervezett hatalomátvételre még nem érett meg a helyzet. Rockefeller a mostani elnökválasztáson Cartert támogatta Forddal szemben, semmi másért, mint azért, hogy jobbkezének, Kissingernek visszahúzódása a közvélemény előtt azzal legyen magyarázható, hogy Ford embere lévén, mennie kell. Pedig csak annyi történt, hogy időre van szükségük s a derék Kissinger már el is kotyogta, hogy ami nem sikerült 1976-ra, 1980-ban fog megvalósulni. De egyelőre csak ők tudják, hogy miként szabadulnak meg ez idő alatt a nemkívánatos arab olajdollár millióktól.

A multinacionalista korporációk éppen úgy mint politikai testvéreik, a Bilderbergerek évente titkos konferenciákon gyűlnek össze, amelyeken megbeszélik a profitcsinálás további stratégiai tennivalóit. Az 1975. évi zürichi ülésükről valakinek sikerült kicsempésznie a jegyzőkönyveket. Kiderült, hogy ők maguk is mennyire tisztában vannak üzletpolitikájuk gengszter jellegével. 5 pontban sorakoztatták fel a szükségesnek látszó leplező intézkedéseket. Az egyik pont pl. azt mondja, hogy ha netán valamelyik vállalatról ,,ügyetlenség" folytán olyan kedvezőtlen körülmény derül ki és a bizonyítékok olyanok, hogy azokat nem lehet letagadni, akkor ki kell jelenteni, hogy ez csak egy elszigetelt jelenség, amit maga a korporáció ítél el a legjobban s a jóvátétel iránt azonnal intézkedni fognak. Ugyanakkor értesítik a politikai vonalat, amely megfelelő keretek között (jól irányított marxista tűntetésekkel) ,,leleplezi" a multinacionalisták manővereit s ezzel kihúzza a közfelháborodásnak méregfullánkját.

Látjuk: minden csak organizáció kérdése. A kizsákmányoló tőkés vészszelepe a marxista tömeg tüntetése. Ennek túlkapásait pedig a tőkés liberalizmus tartja kordában. Egyik terrort a másik terror ellensúlyozza. (Cion Bölcsei 9. jegyzőkönyv.) A kép nemcsak groteszk, hanem mesteri is.

Mindent összegezve egy dolog világos: a 400-ak magát a marxizmust is beállították egy Marx fölötti szuperpolitika eszközéül. Az Új Rend, az Új Szocialista Világállam az, ahogy azt a Cion bölcsei megálmodták közel 100 évvel ezelőtt. Ez a messianiszta Zsidó Királyság diktatúrája a világ népei fölött. (Cion Bölcsei 15. jegyzőkönyv.)

Világunk valóban átalakuló világ.


 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
2. Judeo-kereszténység
  2010-11-19 08:42:56, péntek
 
 

Vízöntő: Átalakuló világ: 2. Judeo-kereszténység

A legutóbbi számban láttuk, hogy miként és miért ment végbe az átalakulás az egyházakon belül. Most pedig kövessük az átalakulást a nemzeti, politika és társadalombölcselet alapjaiba.

Nietzsche új értékeket hirdet Új kőtáblákon a jövő felsőbbrendű embere számára (minőségi uralom), vele ellentétben Marx a proletár biológiai igényeinek kielégítését látja az átalakuló ember céljaként, aminek megvalósításához elkerülhetetlenek a veres szülési fájdalmak (mennyiségi uralom).

Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az átalakulás valamilyen fajta diktatúra irányába vezet. A demokráciák ideje lejárt. Vitatható azonban az, hogy ez a diktatúra létrehozhatja-e a felsőbbrendű embert nem is szólva valamilyen felsőbbrendű faj kitenyésztésének keresztülvihetetlen programjáról. Az viszont nem is kétséges, hogy a marxi egyenlőség-uralom soha nem valósult meg, nem is valósulhat meg. Az uralkodás természeténél fogva kell legyen egy klikk, néhány elszánt, célratörő, hatalomra éhes proletár éppen nem felsőbbrendű ember aki akaratát rákényszeríti a többire. (Hatalmi tülekedések a Szovjetben és Kínában csak primitívebb, nyersebb változatai pl. az amerikai elnökválasztás körüli komédiáknak. A kommunisták talán őszintébbek e terén s inkább csak a nyugat kedvéért játsszák meg a ,,választásokat".)

A marxista irányú átalakulás mögött az igazi mozgató a zsidóság. A zsidóságnak egyáltalán nem fekszik a szívén a proletár ügye. A proletár a zsidóság szemében a hatalomra (sőt világuralomra) szállító eszköz. Még csak össze sem fér a zsidó gondolkodással, hogy emberbaráti érzelmeket tápláljon egy goj proletár iránt, noha rendszerint ők a hangadó vezérek a proletariátus ,,küzdelmében". (Küzdelmében ki ellen az ugyancsak zsidó kapitalista ellen?)

Más szóval a zsidók magukra alkalmazzák erre mindig is hajlamosak voltak a nietzschei felsőbbrendűség gondolatát. (Ők bizony nem kíméltek időt és energiát többek között Nietzsche és Wagner tanulmányozására, mialatt mi, gojok, bamba értelmetlenséggel ásítunk, ha ilyesmi szóba kerül.)

Ahogy az egyik oldalon maguk mellé állítják ügyes félrevezetéssel a proletariátust, a másik, a kapitalista oldalon a pénz fölötti rendelkezést biztosítják maguknak. Ők szabályozzák a nemzetek vérkeringését biztosító gazdasági, s rajta keresztül politikai alapokat. Így lesz a tőke és a munkásság két tartópillére a nagy zsidó világuralmi terveknek. Ez az a bizonyos két oszlop, amely Salamon temploma előtt jelképezte a világ fölötti uralmat biztosító egyensúlyt.

Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy a fehér ember világa szükségszerűnek látszó átalakulásában a zsidóságnak döntő szerepe és döntő érdeke van. Annyira, hogy ma már a ,,judeo-keresztény" kultúra kifejezés elfogadott közhely. Ilyesmiről beszélni is merő képtelenség lett volna kétezer éven át. Nyilván egyik tünete ez az átalakulásnak. Nemcsak a politikában (Kissinger-Rockefeller), hanem a szellemi-tudományos életben (túlnyomóan zsidó Nobel-díjasok), a művészetekben (Bernstein, Solti, Menuhin, Ojsztrah, Baremboim Chagall, Picasso), a nagy bankok es ipar korporációk (Chase-Manhattan, ITT, Standard Oil), a sajtó, színház, film terén (szinte kizárólag zsidó kézben), az állami hivatalokban és általában mindenütt, ahol irányítás, befolyás, vagy profit van előtérben, stb. Ez már több, mint zsidó renaissance, ez már zsidó hegemónia.

De miképpen kerülhetett ez a nagyratörő nyugati ember ilyen alá- és mellérendelt helyzetbe? Miképpen lehetett a 15 milliónyi zsidóság 4 milliárd ember ura? A gettók évszázados bábjából miként kelhetett szárnyra a zsidóság tarka lepkéje? És miként egyezteti össze a világ a demokráciák többség-uralmi elvével azt a nyers tényt, hogy az alig 0,25%-ot kitevő zsidóság biztosítani tudja magának az uralmi kulcspontokat a 99,75% többséggel szemben? (Egy zsidóra 400 nem zsidó esik.)

E hátrányos arányszámuk miatt fogadtatták el a zsidók a világgal azt a princípiumot, hogy ember és ember között nem szabad faji, vallási, stb. különbséget tenni. Ez az agymosás akadályozza meg a nyugati embert igazi ellenségének felismerésében. Mint elv, valóban nagyon szép, de a gyakorlati alkalmazásban egészen mást mutat. Lehetővé teszi a figyelem elterelését épp arról a zsidóságról, amely a maga körében (Izrael) szigorúan ragaszkodik a faji megkülönböztetéshez. Továbbá a nemzsidó fajok meggyöngítéséhez vezet.

A fenti kérdésre, hogy miként csúszhatott a zsidóság a hatalomra, a zsidók úgy vélik, hogy ők ama választott nép, akit Jehova a világ urává tett, s hogy ők tulajdonképpen semmi mást nem tesznek, mint azt, hogy jogos tulajdonukat a nemzsidóktól visszaveszik. Ők az emberiség szellemi elitje, ama felsőbbrendű faj, amely valóban rendelkezik olyan képességekkel, hogy a világ ura legyen. (Magukra torzított nietzschei gondolat Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve.) Ha a jelenkor történelmét tanulmányozzuk, el kell ismernünk, hogy tüneményes felemelkedésük példa nélkül áll a történelemben s az ember szinte már hajlandó is elismerni bennük valamilyen felsőbbrendű képességet. De rögtön felmerül a kérdés: MIÉRT éppen a racionalizmus és ateizmus megjelenésével együtt indult el a zsidók fölfelé ívelése? Hol volt a zsidóságnak ez a felsőbbrendű képessége az egyiptomiak, a rómaiak, az arabok uralma idején, hol a keresztény idők 1800 esztendején át?

Ha valóban volna a zsidóságban olyan felsőbbrendűség, amiben napjainkban tetszeleg, az valamilyen formában mégiscsak megmutatkozott volna a múltban. Amikor a görögök, rómaiak, arabok és a középkor keresztényei hatalmas egyéniségeket, tudósokat, művészeket adtak a világnak, a zsidóság a maga sajátosan tülekedő-kereskedő, haszonleső tevékenységében minden szellemi vonatkozásban meddőnek bizonyult. Amikor pedig a maga gondolatvilágát érvényre tudta juttatni mintegy 80-100 éve, ez társadalmi nyugtalanságok, felforgatások, kommunista es bolsevista tanok erőszakolása, a vallás kigúnyolása és a művészetek eltorzulása képében jelent meg. Egyszóval mindennek elpusztítására tört, amit eddig a világ felépített.

Sokkal inkább lehetne azt mondani, hogy a zsidóság egy olyan évezredek óta kialudtnak hitt tűzhányó, aki most hirtelen működésbe kezdett és pusztulást hoz a világra.

Oswald Spengler a zsidóság feltörésének okát a történetbölcselő éleslátásával azzal magyarázza, hogy nem a zsidók emelkedtek föl, hanem a nyugati kultúra, hanyatlott le a racionalizmussal a zsidók szintjére. Valahogy úgy lehetne összefoglalni gondolatat, hogy a nagy kultúrákat az emberi szervezethez hasonlítja, amelynek van gyermekkora, férfikora és szenilitásba gyengülő aggkora. Az öregedő szervezetben fellépnek élettani zavarok. Az egyik hormon túltermel, a másik nem működik, a szervek nem tudják ellátni feladatukat s az egész szervezetnek a betegségekkel szembeni ellenálló képessége lecsökken. A gondolkodás érzelgős-szenilissé válik, az akarat pedig egyre ellenőrizhetetlenebb fixa ideák szolgálatába szegődik. Mikor az öregember elemi fizikai funkcióit sem tudja ellátni, beteszik az aggok intézetébe, kiszolgáltatva másoknak.

Amit az öregemberről elmondtunk, ráillik a nyugati kultúrára már egy jó ideje. A nagy sztrájkok a szervek működési rendellenességei, a különböző izmusok a kultúra hormonzavarai, a forradalmak és terrorcselekmények olyanok, mint a reumatikus gyulladások, a háborúk olyan műtétek, amitől a beteg még betegebb lett, a modern művészetek a szenilis öreg fecsegései és szexuál-zavarai. A zsidóság nos a legyengült szervezeten elhatalmasodott vírusok, a zsidó gazdasági és pénzhálózat egyszerűen a gócos vírusok áttételei, daganatai.

Spengler mindezt elegánsabban úgy fejezi ki, hogy a racionalizmusba és materializmusba hanyatlott nyugati kultúra hirtelen járhatóvá vált a zsidóság részére, abba most már belehatolhatott, bevonta a maga sajátos világába a nyugati embert és megrontotta. Egyszóval a nyugati kultúra megérett a pusztulásra és a pusztítás végrehajtása a zsidóság osztályrésze. De mindez teszi hozzá a nyugati ember hallgatólagos beleegyezésével és együttműködésével történik.

Ez a határozottan pesszimista felfogás talán sokmindent megmagyaráz, de ugyanakkor károsan befolyásolhatja az embert nemcsak eszmei küzdelmében, hanem mindennapi életében is. Mi azt valljuk, nem tudjuk, hogy a dolgok valóban így vannak-e, de minden erőnkkel hinni akarunk abban, hogy Isten nem hagy el bennünket akkor, amikor az Ő művéért, az emberért, az örök emberi értékekért küzdünk.

Az Élet, a Természet egy törvényt ismer csak: az erősebb megeszi a gyengébbet. A természetben minden egyszerre cél is es eszköz is (Kant). Ide etikai (igazság) szempontot bevonni nemcsak irreális, hanem természetellenes is. Az etika csak az emberben rejlő, határozottan természetfölötti képesség. A zsidók világhatalmi túlsúlyának legfőbb oka a nyugati kultúra elöregedett, életképtelen volta. Dédnagyapáink a haladás nevében fölgyújtották a templomokat és a kastélyokat, a forradalom lángjának melegétől az évszázados gettóba tömörült zsidó báb fölpattant s kikelt belőle egy veszedelmes pillangó.

Ennyiből el is vetnénk minden antiszemitizmust, mint olyat, amely igazságtalan és természetellenes.

A világban azonban van és mindig is volt bizonyos fajta antiszemitizmus. (Nagyon találóan Spengler az antiszemitizmus okául, a metafizikai ütem-különbséget mondja.) Helyesebb, ha az ellenszenv szót használjuk. Mi magyarok is mindig éreztünk valamilyen ellenszenvet, főkepp a németek iránt. Ugyanígy más szomszédunk iránt is. Az is biztos, hogy azok is ellenszenvvel vannak irántunk. Mindez természetesnek mondható.

Meg világosabb, ha úgy mondjuk, hogy qualitativ ellenszenv áll fönn az egyes nemzetek között. Értve rajta, hogy egy másik népnek valóságos vagy vélt előnyös tulajdonságát károsnak tartjuk a magunk fejlődése és élettere tekintetében. Háború esetén pedig ritkán fordult elő, hogy az egyik népet csak a gyűlölet vezette volna a másik ellen. Általában a szerzés, a zsákmány, a hatalom iránti vágy a nagy mozgató a történelemben, de a gyűlölet mint főmotívum ritkán jön elő.

Miként a természetben az egyik fa beárnyékolja, túlnövi a másikat, az életrevalóbb (qualitativ különbség) fölénybe kerül. A természet lehet kegyetlen, megsemmisíthet, de gyűlöletet nem ismer.

Ha a zsidóság csak qualitativ formában jelent volna meg Európában, a kölcsönös ellenszenv épp oly természetes és elviselheti lett volna, mint a többi nép közti ellenszenv.

A zsidóság abban különbözik a többi néptől, hogy az eszelősségig megszállottja egész történelme során valamilyen felsőbbrendűség tudatnak, választott voltának. Ezt a felsőbbrendűség qualitást azonban csak a maga vonatkozásában ismeri el s hevesen tiltakozik, ha ez a gondolat más népeknél is felmerül. (Északi felsőbbrendűség.)

Továbbá, ha ez a vetélkedés a világ népei és a zsidóság között csak ebben a qualitativ síkban maradt volna, ma épp olyan keveset hallanánk antiszemitizmusról, mint ahogyan nem hallunk antijapánizmusról. Ebben az esetben a zsidóság épp olyan normális kisebbségben élne a világ népei között, mint annyi más.

Az antiszemitizmus egyik oka az, hogy a zsidóság nemcsak qualitative, hanem quantitative is jelen van a népek vérkeringésében elosztva. Értve ezen, hogy vitális szervi csomópontokon, kulcshelyzetekben tömegesen van jelen, minél fogva mintegy központosan adagolja a szervezetbe a maga sajátos a testre nézve mérgező hormonait. Átalakítja az egész organizmust, magyarán: megmérgezi.

Az életfontosságú, vezérlőhelyeken túlsúlyos zsidóság ellenszenvet kelt reakcióképpen a szervesetben s ezt nevezzük antiszemitizmusnak. Találóan mondja Bartha Miklós, hogy az az antiszemita, aki kelleténél jobban (azaz quantitative) utálja a zsidót. Quantitativ jellege folytán a zsidó nem mint népi kisebbség jelenik meg, hanem mint domináns uralkodó. A zsidónak, bárhol is éljen a népek között, más célja van, mint az emberiség többi részének s az egyetlen népfajta, amely kifejezetten világuralomra tör. Ugyanakkor a legkevesebbet ad hozzá a Fold javaihoz. E jellege miatt nevezték mindig is parazita népnek, amely más népekre mintegy rátapad, elszívva annak életerejét. Ennek érdekében külön, sajátos etikai kódexet állított föl magának, amitől más népek visszaborzadnak.

Ide kapcsolódik az antiszemitizmusnak másik oka. A zsidóság nem nemzet, hanem consensus (ideológiai-vallási közösség). Mint ilyen nem mindig ismerhető fel napjainkban és nehezebben asszimilálható. Ugyanakkor, mint a kultúra szervezetében idegen anyag, úgy kering a nemzet vérpályáján, mint a vírusok és ugyancsak mint a vírusok, egy-egy létfontosságú szervet száll meg, irányítja annak működését. Ez a területnélküli jellege folytán horizontálisan nem is támadhat, mint a világ minden más népe (ezért szörnyszülött Izrael állam), hanem láthatatlan, vertikális, függőleges átkarolással. Így tudja elárasztani a nemzetek szellemi és gazdasági központjait.

Érdekes észrevenni azt, hogy a partizánkodás a háborúban és a partizánszerű terrorcselekmények (guerillák, terroristák, stb.) egybeesnek a partizánjellegű zsidóság feltörésével. Ma már nem férfi a férfival áll ki becsületes erőpróbán. A lovagiasságot, az emberséget a gyűlölködésnek, az alacsonyrendűségnek le sem írható formája helyettesíti ebben az átalakuló világban.

A 0,25%-os kisebbség uralma a világ fölött megkívánja, hogy a titok ne derüljön ki. Erre célzott már D'Israeli is 100 evvel ezelőtt. Azok a politikusok, akiknek neveit naponta halijuk, olvassuk, kirakatba tolt figurái a Rothschildoknak, Baruchoknak, Rockefellereknek, Warburgoknak. Érdekesen mutat rá egy különleges ,,egybeesés" a Szovjet történetében. Amikor 1964 őszén Rockefellernek hirtelen ellenállhatatlan kedve támadt ahhoz, hogy a Kremlben ,,nyaraljon" (hivatalosan így fejezték ki), rá egy-két napra még hirtelenebbül leváltották a Szovjet éléről Hruscsovot.

Eléggé nem hangsúlyozható ki a qualitativ és quantitativ ellenszenv közti különbség. A qualitativ ellenszenv legnagyobb izzásában sem mondható megsemmisítőnek, a volt hadviselő felek meg tudnak békülni egymással, sőt, szövetségre is léphetnek. A nemzetek közt a normális kapcsolat a háború mondja Spengler. Ez a háború minden nagy emberi alkotásnak a szülőanyja. Az ilyenfajta háborúnak azonban ma már vége. A qualitativ háború utolsó alakjainak egyike Ferenc József király, aki szabadlábra helyezi és hazaszállíttatja a vele hadban álló Szerbia elfogott vezérkari főnökét. A mai partizán észjárás szerint ez persze hiba volt. Épp úgy hiba volt Dünkirchennél futni hagyni a megvert angolszászokat, meghagyni a francia flottát saját zászlója alatt, valamint be nem vetni a nemet atombombát a Szövetségesek ellen, mert ,,Isten nem bocsátja meg ezt a borzalmat". (Nürnbergi per; Göring vallomása.)

Ezzel szemben a quantitativ ellenszenv alapja egy permanens, halálos gyűlölet. Az a gyűlölet, amit sehol a természetben megtalálni nem tudunk az élők között, illetve csak egy helyen: a tébolydák kórlapjain. A gyűlölet egy bizonyos fokon túl önmaga ellen fordul, nemcsak az értelmet pusztítja el, hanem magát a beteg szervezetet is.

Ha egy élősdi, mondjuk a fagyöngy, fölismerne azt, hogy léte annak a fának lététől függ, amelynek nedvkeringését szipolyozza, akkor először is valamilyen alacsonyrendűség-tudat támadna benne, tudva azt, hogy annyira nem önellátó, annyira tehetetlen, annyira nem produktív. Következésképp emiatt gyűlölnie kell az őt nedvekkel ellátó fát, gyűlölnie azt, akin élete múlik és akit egyúttal szipolyoz. Bizonyos fokig kímélnie is kell áldozatát, akivel alapjában semmi közössége sincs. Tehát, ,,okosnak" is kell lennie, okosabbnak, mint a buta fának, aki magára engedte telepedni.

Ez a legmélyebb fajta metafizikai gyűlölet, amit a zsidóság érez a világ többi népe iránt. Ezt nevezte Hitler az ördög tragédiájának.

Éppen e helyzete miatt érzi úgy a zsidóság, hogy az egész világon üldözik. A maga súlyos lelki komplexumának elkendőzésére, illetve igazolására kellett kitalálnia a 6 millió áldozatról szóló hazugságot. Amit mi, hungaristák nehezen tudunk itt megérteni az az, hogy a zsidóság nem is tudja megkülönböztetni a tényeket, a metafizikai, gyűlöletében fogant üldözési mániájának fantazmagóriáitól. Meg az egyébként becsületes gondolkodású zsidók sem tudják, hogy ők mily pokolian borzalmas lelki mélységből feltörő kényszerképzet áldozatai, amikor a 6 millió fantomját siratják. Egy beteg komplexumnak, egy, a tudatalatti mélységekben elszabadult rémület-démonnak kivetülései ezek. A pszichológia jól ismeri azt a jelenséget, amikor valaki a tudatalatti élményeit, ellentmondásait a külvilágra, a ,,másikra" vetíti ki.

Ezzel magyarázható a zsidóságnak egy másik, furcsa vonása is: a maga iránti részvétre akarja hangolni a világ népeit. De innen veszi okát az is, hogy oly szinte tiszteletre méltó mohósággal veti rá magát a nyugati kultúra világára, igyekszik azt megérteni. Számarányát messze túlhaladva tölti be a koncerttermeket, operákat, tárlatokat, merül el a nyugati gondolkodók műveinek tanulmányozásába.

Így menekül önmaga elől, a megsemmisítéssel fenyegető metafizikai gyűlölete elől a zsidó lélek. Ezért áll be kapitalistának, bolsevistának, tudósnak, művésznek. Menekül önmaga borzalmas valósága, a lelke mélyén szűnni nem akaró gyűlölet pokla elől. Amit ez a boldogtalan nép a legjobban gyűlöl, az ÖNMAGA. (Lásd: Ottó Weininger.)

A gojok iránti gyűlölete csak kivetülése ennek a belső diszharmóniának. Csak egy ilyen beteg lelkű népben támadhatott az a gondolat, hogy ő Isten kiválasztott népe. Ha figyelmesen szemléljük pl. Kissinger portréját, meg kell rendüljön valami bennünk ennek a felmérhetetlen mélységű és el nem leplezhető gyűlöletnek láttán. A legboldogtalanabb, a legszenvedőbb és a legszerencsétlenebb emberi arc.

Ezen a ponton az embert már nem ellenszenv, hanem szánalom fogja el.

Talán e percben megértjük a metafizikai mélységű, tisztán látó középkor keresztényét, amikor ilyen arcok, ilyen, sorsok, ilyen népnek tanulmányozásakor valami felfoghatatlan átkot érzett lebegni a zsidóság fölött, így foglalta látomását az örökké önmaga elől menekülve bolyongó Ahasverus legendájába.

A zsidóságnak legnagyobb ,,bűne" talán az, hogy megtanította a világ népeit a gyűlöletre. A marxizmuson felnőtt nemzsidó népek a gyűlöletet tették politikai programjuk alapjává. (Lenin: a kommunista gyereknek gyűlölnie kell nem-kommunista apját.) Ez a gyűlölet ott van a háború borzalmaiban, a béketárgyalásokon, a háborús-bűnös perekben, a színes népek ,,felszabadításában", az egyetemi ifjúság tüntetésein, a szakszervezetek követeléseiben, a szószékek buzdításaiban, az emberi jogok alapelveiben, de még a művészeti alkotásokban is és a tudományos teóriákban is. Az Átalakuló Ember a gyűlölet tégelyében alakul át.

Ez a gyűlölet nemcsak a rosszat nem tudja megbocsátani, hanem már a jót sem.

Amióta elhitették velünk, hogy nincs Sátán, azóta álarc nélkül jár köztünk a Sátán, ebben az átalakuló világban.
 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
1. Forradalom az Egyházban
  2010-11-19 08:37:53, péntek
 
 
Vízöntő: Átalakuló világ: 1. Forradalom az Egyházban


Egy tekintetben talán minden politikai felfogás egyetért; átalakulóban van az ember világa. Az átalakulással velejár a káosz. Nézzük meg, hogy egyházi-vallási vonalon miért és miként megy végbe ez a haladásnak nevezett átalakulás.

A kereszténység mély alapjaiban az idealista, statikus világképbe tartozik, következésképpen a földi dolgokat egy bizonyos távlatból nézi, az abba való elmerülést nem javasolja, s más nem anyagi spirituális értékek keresését hirdeti. Az alap az egyszer s mindenkorra tett kinyilatkoztatás, s ehhez sem hozzáadni, sem belőle elvenni nem lehet. (Statikus.)

Eszel szemben a Felvilágosodás kora óta a racionalista, dinamikus szemlélet hódít a világban. Ma már ott tartunk, hogy sehol még a tudományban sem nincs semmilyen szilárd alap körülöttünk minden mozgásba lendült. Ez a dinamizmus széttört mindent maga körül s most már magának a dinamizmusnak a széttörése van soron. Széthullóban van minden, így áll elénk a káosz.

Semmi sem lehet ellentétesebb, mint a két világnézet. A két felfogás közti küzdelem évszázadokkal ezelőtt indult el, jóval Galilei előtt. Az orthodox, konzervatív irány fokról-fokra. háttérbe szorult, teret engedve a racionalizmusnak, a materializmusnak, a szétesésnek s az Egyházon belüli forradalomnak.

Az utóbbi 10-15 év alatt, tehát igen gyorsan, gyökeres változások mentek végbe az Egyház világnézeti alapjaiban. A kontraszt szembetűnő 1950-ben XII. Pius még ,,időszerűnek" tartja a Szűz mennybemenetele dogmájának kimondását. A racionalista világ döbbent hallgatással felelt erre a tipikusan idealista-statikus megnyilvánulásra. S alig 10 év múlva, a Vatikáni Zsinat nemcsak ezt a dogmát, hanem minden ú. n. ,,természétfölötti" elemet óvatos rosszallással az irattárba, helyezett. Helyet kellett adni korszerű, haladó reformoknak. Minderről a múlt számban írtunk, Lefebvre ,,latin miséjével" kapcsolatban.

Ez az új, a vallást helyettesítő Ember Kultusz óhatatlanul a forradalom felborulásába visz, miként minden olyan dolog, amely nem Isten-központú.

Most fordult elő először a történelemben, hogy most már az egyházakon belül is azt hirdetik, hogy a kereszténységnek lényeges eleme a forradalom. Katolikusok, protestánsok egymással versenyezve azt tanítják, hogy az erőszak nemcsak szükséges, de helyes eszköz a szocialista haladás irányába. Ezért beszélnek ma az egyházakon belül ,,teológiai forradalomról" s e forradalom igazolására mindig megtalálják a megfelelő bibliai passzusokat.

Így mondja a Vatikáni Zsinat (Gaudium et spes, 74. pont):

,,Amikor a világi hatóságok túllépnek hatáskörükön, a népeknek akkor is engedelmeskedniök kell. Mindamellett azonban törvényes dolog jogaik védelmére kelni, amennyiben figyelembe veszik a természetjog és az Evangélium korlátozásait."

Az igazság kedvéért megjegyezhetjük, hogy Szt. Tamás Summa-jában is arról ír, hogy a nép ellenállhat a zsarnoknak. Továbbá az Anglikán Egyház 1971. évi Synodusa is szükségesnek látta, hogy állást foglaljon ebben a valóban nehéz kérdésben s elismerje, hogy bizonyos esetekben helye lehet az erőszakos forradalomnak.

A bonyolult nehézség mindjárt abban van, hogy marxista felforgatók rögtön beletenyereltek ebbe az elvi állásfoglalásba s behatoltak olyan testületekbe (Egyház), ahová más úton be nem juthatnának. Ezt a kis rést tovább feszítik, alkalmassá teszik a teljes invázióra. Másfelől viszont, ott ahol a marxista zsarnokság ellen esetleg föl lehetne használni, alkalmazását erőszakkal megakadályozzák.

A további nehézség ott van, hogy miképpen értelmezzük azt a természetjogot, mikor mondhatjuk törvényesnek az ellenállást. Sőt magának a zsarnokságnak a fogalma sem tisztázott. Illetve nagyon is ,,tisztázott", mert rossz, igazságtalan, zsarnoki mindaz, ami nem marxista, csak az a természetjog, amely a marxi érdekeket szolgálja. Így pl. a természetjog szerint törvényes volt Montini milánói kardinálisnak tiltakozása Francónál, amikor néhány marxista kivégzéséről volt szó, de merőben törvénytelen lett volna, ha ugyanaz a kardinális (a későbbi VI. Pál pápa) tiltakozott volna az 56-os magyar forradalom szabadságharcosainak kivégzése ellen. Nem is tiltakozott.

A természetjoga iskola Rousseau forradalmi eszmei idején jött előtérbe. Alapelve az, hogy van egy örökérvényű, minden helyre és minden emberre egyaránt érvényes univerzális alapjog s ez az egyetlen helyes jog. (Ezen fantazmagórián állva ítélkeztek a Nürnbergi Perben s az ,,Emberi Jogok" gyűjtőnév alatt lett alapja es programja az ENSz-nek.) A természetjog alapvonásában nem is jog, hanem jogbölcseleti probléma. Szemben áll a mindenkori tételes joggal, tehát benne rejlik a forradalmi felforgató elem.

A természetjogi iskola annakidején sok, egymásnak ellentmondó frakcióra hullott szét, mert még csak a kiindulási alapokban sem tudtak megegyezni s a széles hullámokban hömpölygő irodalomból csak egy tény szűrhető le: káosz. Nem csoda hát, hogy kaotikus emberek hamar rátalálnak kaotikus tanokra. Miként a marxizmus, a természetjog is, be nem bizonyítható fikciókból indul ki, illetve a kiindulás alapjaiba már eleve belerejti azt, amit aztán briliáns logikával később elővarázsol belőle. Ha tetszik nevezhetjük bűvészmutatványnak a világ szédítésére. Mindenesetre hazugság, miként is hazugság a marxizmus alapja.

A természetjoggal az Egyház mindig úgy bánt, mint veszedelmes fegyverrel s jobbnak látta ezt a dolgot, nem nagyon feszegetni. A vele való foglalkozást a racionalizmus egyházon kívüli elemei indították el. S ezzel elkezdődött az a jelenség, hogy ugyanaz a szó alatt nem ugyanazt a tartalmat értjük. Eklatáns példája ennek a Szovjet frazeológiában az agyoncsépelt Szabadság szó, amely alatt évezredekén át mást értett az emberiség, mint ma a Vasfüggöny mögött.

Hasonló példa az emberbarát Tolsztoj, aki Krisztus alatt, anélkül, hogy tudna róla, Marxot ért. Vagy Chardin-nek a Krisztusban való gyönyörű ,,konvergenciája" nem más, lefordítva köznapi nyelvre, mint marxi szocializmus.

A természetjognak ilyenformán, való elfogadása egyike ama bizonyos réseknek, amelyeken át a rombolás erői behatolhatnak a fennálló rendbe, a szavaknak kettős, illetve eltorzított értelme folytán bizonytalanságot, káoszt idéznek elő. Végül is az átlagember mindenbe belefáradva és ki nem ismerve magát, közömbössé válik a dolgok iránt.

Éppen ez az, amit a forradalom agitátorai el akarnak érni. A közönyösek szorgos együttműködői lesznek az átalakuló világnak. Csak ebben az irányt vesztett, közönyössé tett világban írhat egy Comblin atya a Forradalom Teológiája c. könyvében: ,,Ez a forradalom a világforradalom első jele a horizonton s már semmi sem tudja megakadályozni azt, hogy a XXI. század proletárja a világforradalomba rohanjon. A nyugat története írja ez a tudós pap nem más, mint a haladó forradalmak története. Az Újtestamentum, a próféták helyesen értelmezett üzenete ez a politikai forradalom... Az a forradalmár, aki erőszakot alkalmaz, ugyan nem követi Krisztust, de dinamizmusával elősegíti az Üzenetet és mindenben megfelel az Ószövetség szellemének... a Biblia gazdagja és szegénye a marxi osztályküzdelmet fejezi ki..." (látjuk, hogy mily elkerülhetetlenül betör minden forradalmáron át az Ószövetség bosszúálló, zsidó szelleme.)

Az utóbbi évtizedben, amikor sohasem látott mértékben felvirágzott a jólét, ugyancsak sohasem látott mértékben elszaporodott a bűnözés, a szervezett terror. Tehát nem áll meg az a marxi tétel, hogy a nyomor készteti az embert bűnözésre vagy forradalomra. A marxizmust nem az üres gyomor, hanem az üres fej csinálja.

A terrorcselekmények ott vannak túlsúlyban, ahol a zsidóságnak nagyobb a befolyása. A zsidó agitátorok, főképp az egyetemeken, azt magyarázzák, hogy az erőszak alkalmazása a magasabbrendű ember tulajdonsága. Az erőszakkal megrövidítjük az átalakuló világ szülési fájdalmait. Kialakult egy új erkölcsi értékelés: jó annyi, mint baloldali, forradalmi, minden más: rossz. Tipikusan zsidó megközelítés: csak a zsidó az ember, a többi ,,annyi, mint a ló magva". A sajtó, a TV, az iskolák tankönyvei besulykolják a fiatalságba, hogy nincs mértékünk a jó és a rossz közti különbség megállapítására, illetve egyedül az a jó, amit valaki jónak tart. Mindamellett vigyáznak arra, hogy a marxizmust föltétlenül jónak tartsák.

A különböző vallások vezetői egymással versenyeznek abban, hogy melyikük tud jobban kedvébe járni a proletártömegeknek és külpolitikában a ,,fejlődő országoknak". A világ népességének egyharmadát kitevő szegény népek körében az egyházak a szeretetet és a jótékonyság erényét politikai aprópénzre váltják. Ennek érdekében egy követ fújnak a kommunistákkal. Egyúttal felsorakoznak a fehér ember elleni gyűlölet szításában.

Az 1971. évi római Szinódus kimondta, hogy a színes népeknek az ,,igazságért való harca az Evangélium küldetésén alapszik, mert a népeket fel kell szabadítani minden nyomortól." Ha valahol, akkor itt lesz világos az, hogy nem a szegénység csinálja a kommunizmust, hanem a gonoszság. ,,Elnyomott népek gyermekei egyesüljetek" így izgat az Egyházzal a zsidó Sartre.

Érdekes vagy inkább elgondolkodtató hogy a kommunisták ma már nem gyűlölködnek az Egyház ellen. Mi több ahogy Kovalszkij és Poljanov, az Izvesztyia helyettes kiadója meghatározta az Egyház ,,hasznos szövetséges a világforradalom elősegítésében". (Ahogy a Cion Bölcsei mondják: a gojok butasága a legnagyobb elősegítője a messiási világkormánynak.)

A forradalmi teológusok számára az erőszak és forradalom az isteni gondviselés eszköze a történelem formálásában. Isten most a társadalmi rend átalakításán munkálkodik. Így a protestáns Cox, Shaull és Lehman, valamint a rosszhírű World Council of Churches (Egyházak Világtanácsa).

Így ír többek között a híres katolikus teológus, Comblin:

,,A II. Vatikáni zsinat új Égről és új Földről beszél. Ebből az új Földből nő ki az új ember-család törzse. És a törzs amely már most előreveti az új kort... A kereszténység fennmarad, ha Krisztus tanítása szerint él. Ezek az ígéretek és tanítások szükségképpen utópisztikusak,... mert a forradalom nyelve is mindig utópisztikus. Maga Engels is így látta, amikor felismerte, hogy az Apokalipszis azonos a szociális forradalomnál... A keresztény ember részére mindig is nyitva áll az út hinni a lehetetlenben... Ilyen lehetetlenségnek tűnt még nemrég a. II. Vatikáni Zsinat... Az e mögött működő erők, amelyek Új Társadalmat akarnak létrehozni, még rejtve vannak (! sic!) mert csak akkor valósíthatok meg a forradalmak, ha azokat egy kisebbség erőszakolja ki. Az a kisebbség, aki tud remélni... Ez a kisebbség szétrobbanthatja a régi, zárt társadalmat s megmutathatja az utat az új, a jövő fele haladó embernek. Ezért nyilvánvaló, hogy a kereszténység és Forradalom egyazon alapon áll... Az Istennel való Újszövetség a múltban a szükségszerűségen alapult.

Ezt most felváltotta a szabadság... Marx nyelve valóban a Biblia nyelve. Ez az új jelen szövetség az, amit Rousseau megálmodott."

A döbbenet csendje bénítja meg az ember agyát. XII. Pius pápa fent idézett Mennybemeneteli dogmájáról azt írja CG. Jung, hogy az a marxi materializmus ellensúlyozására volt hivatva. Nem kellett csak néhány év és a pápai címerben a keresethetett két kulcsra a sarló és kalapács vörös árnyéka vetül. A kontraszt túl gyorsan jött és túl nagy. Az ellenállás az Egyházon belül pedig nagyon is jelentéktelen. Az emberek viszont vagy buták, vagy vakok. Előttük játszódik le az Egyház nagy katasztrófája és annyira nem értjük, nem látjuk, mint az egyik birka a másik birka lemészárlását a vágóhídon.«

Ha magát az új forradalmat tanulmányozzuk a világban, kétségtelennek tűnik, hogy meglehetősen sokarcú formában jelenik meg. Van ugyan egy kifejezetten marxi-lenini irány is, de olyan is, amely ezt ügyesen vegyíti nemzeti szenvedélyekkel. (Írország, arabok, baszkok.) Van aztán egymással csak lazán összefüggő gerillaszerű szervezkedés s amelynek eszköze a repülőkalózkodás és az emberrablás, célja pedig a zsarolás valaminek érdekében. Olykor pusztán magáért a terrorcselekményért történnek borzalmak. Ide tartoznak az egyetemeken és főiskolákon tapasztalható zavargások és az átlag, normális ember számára értelmetlennek tűnő erőszakosságok, gyilkosságok, így a japán Vörösök, a nemet Baader-Meinhof csoport, az angol Angry Brigade, az amerikai szektás gonosztevők, javarészt gazdag családok gyermekei. Ezeket még a kommunisták is elvetik, de beletartoznak abba a keretbe, amibe a bolsevisták (partizánok) és amely keretet a jó Comblin atya a Gondviselés munkálkodásának fog föl.

Ide sorolhatjuk a ,,fölszabadító háborúkat", legyen az Vietnámban, Angolában, vagy Argentínában, ahol a terrorista ,,felszabadítók" buzdítói és támogatói gyakran a katolikus klérus köréből kerülnek ki. Legutóbb pl. az ausztráliai Adelaide püspöke vállalt könnyes szolidaritást a rhodésiai terroristákkal együttműködő ottani püspök mellett. Ugyancsak mostanában a Fülöp-szigeteken a manilai katolikus püspök és papjai vezettek a forradalmi elégedetlenkedőket a rendőrséggel való súlyos összecsapásban. És épp legújabban Madrid kardinálisa megtiltotta papjainak, hogy Francó halálának egyéves évfordulóján misét mondjanak és imádkozzanak azért a Francóért, aki megmentette Spanyolországot annakidején a bolsevizmustól. Attól a bolsevizmustól, amely ezrével gyötörte halálra és végezte ki Spanyolországban a katolikus papokat és apácákat.

Tehát korántsem elszórt tüneteket látunk, hanem egy alaposan megszervezett, általános rombolással nézünk szembe. Mintha egy központi marxista szervezet működne a Vatikánban, amelynek már mindenütt a világban megvolnának a szervei, ügynökei.

De menjünk csak tovább a kép bemutatásában. A két francia dominikánus kiadvány: La Vie Catholique és a Temoignage Chrétien ma már kimondottan kommunista-forradalmi irányú közlemény, nem is beszélve a többi kisebb egyházi lapról! Lourdes püspöke azt javasolja, hogy zárják be a papi szemináriumokat, mert helyesebb, ha a fiatal papok künn az életben, annak realitásában nevelkednek. Nem csoda, hogy a szemináriumok üresek, fiatal papok alig vannak, hiszen nincs, aki megmagyarázza nekik, hogy tulajdonkeppen miért vannak ott.

A híres svájci dominikánus egyetem Freiburgban az új forradalmi irány hirdetésében az egyik úttörő. A francia papság ú. n. ,,dolgozó papjai", akik a munkahelyeken volnának hivatva betölteni papi hivatásukat, elkerülhetetlenül baloldali, sőt marxista irányba sodrodnak, már csak azért is, mert ezt a levegőt szívják be a gyárakban, munkahelyeken és csak a marxizmus elfogadása révén remélhetnek meghallgatásra találni a proletárok körében. Comblin atya meg is mutatja nekik az utat. A madridi püspök beszédeiben a gyarmati népek kulturális és gazdasági elnyomásáról azt állítja, hogy az az evangéliumi értelemben vett bűn. Azok a katolikus és protestáns papok, akik missziós munkákra mentek Dél-Amerika távoli vidékeire, fokozatosan fölvették azoknak a lázadó kommunista gerilláknak gondolkodását, akik közé állítólag terítési szándékkal mentek. Maguk is forradalmárokká, sőt forradalmi vezérekké lettek. A helyzet annyira súlyosbodott, hogy ezek a kormányok betiltották az USA-beli Maryknoll nevű nagy katolikus missziós szervezetet forradalmi felforgató tevékenysége miatt.

És néhány evvel ezelőtt rendelte el VI. Pál pápa., hogy az összes katolikus templomban imádkozzanak a Szovjet által üldözött szegény zsidókért. Azokért a zsidókért, akik legyilkolták a keresztény cári családot és milliószámra kiirtották a keresztény orosz népet a bolsevizmus örve alatt. Soha azonban nem hallottuk azt, hogy a Szovjet igába hajtott oroszokért, magyarokért, lengyelekért imádkozzunk.

Így vált az Egyház nemcsak a trockijista marxizmus (Rockefeller vonal) készséges bábjává, hanem a mindenkor föl-le hullámzó zsidó propaganda gépezet eszközévé.

Mindent összefoglalva, ami a gerilla-forradalmi jelensége eben a legveszedelmesebb, az annak negatív, romboló tulajdonsága. Az a megszállottságig fűtött hiedelem, hogy mihelyt szétromboltuk a régi rendet, az eredeti, az ,,igazi" emberi alap újra előtűnik, felszabadul, mint árvíz után az életet adó földek. Úgy tüntetik föl, mintha a rend, a szabályozás volna az oka a világ bajainak, s ha a törvényt, a régi rendet megsemmisítjük, zavartalanul fog tudni érvényesülni maga a nagyszerű természet, az örök emberi. (Rousseau: vissza a természethez; a marxista millieu-elmélet és Marx hőbörödött utópiája arról, hogy a végső kommunista társadalomban maga a természet is megváltozik, megszelídül és a bőségszaru minden ember számára ontani fogja magából a jólétet. Láthatjuk, ez nem más, mint visszamenés a Biblia Édenkerti jelenetéhez, vagy még inkább és helyesebben a zsidók messiási Világuralma értendő alatta.)

Morus Tamás az Újkor elején rámutat minden szocialista utópia hibájára. Nem az intézményeket kell megváltoztatni, hanem az embert. Az ember megváltoztatása pedig a vallás, az isteni kegyelem dolga és nem a szocializmusé.

Más szóval itt a kérdés gyökere a körül van, hogy valóban jó-e az ember eredeti természete. Ezen a mély és sokaknak unalmas filozófiai alapon dől el a kérdés. Marx és a forradalmi teológusok szerint az ember alaptermészete jó. Az ember igazi megrontója az Isten, aki az Édenkertben azt a bizonyos tilalmat felállította. Mert, ha nincs tilalom, törvény, nem lehet ellene vetkezni. Tehát az emberi tökéletlenség, abból jön, hogy korlátozzuk az embert. A lázadás a SZABADSÁG nevében MINDEN törvény ellen szól, isteni és emberi törvény ellen. Az örök emberi értékek felragyogására csak egy út van: elvetni Istent egy fantom isten nevében.

Ez az Ember Kultusz, amit VI. Pál pápa meghirdetett az ENSz ülésen.

Az Ember Kultusz lázadás Isten ellen és szövetkezés a marxista ördöggel.

Aki pedig az ördöggel szövetkezik, azt el is viszi az ördög.

 
 
0 komment , kategória:  Vízöntő: Átalakuló világ  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 240
  • e Hét: 2581
  • e Hónap: 15858
  • e Év: 335890
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.