|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2012-03-01 18:46:17, csütörtök
|
| |
| |
André Chénier: Fehér galamb
Szelíd fehér galamb, bájos szegény fogoly,
Ki rejt irigyen el a nap sugáritól?
- Ma (oly kék volt az ég!) járdalni láttalak.
A víz patján soká, zöld fűbe', fák alatt.
Némán, álmatagon, bolyongva szerteszét,
Bólinta kis fejed s csak szép szemed beszélt.
Én, rejtve lomb alatt, mozdulni sem merék,
És ágról-ágra csak vigyázva szökdelék,
Irigy szellő nehogy föltárja rejtekem',
S magamba' nyögdelék...Mi kín volt az nekem:
Hogy nem mehettem( ah az ég oly kéken áll!)
Sétálni veled a patak zöld partinál!
Mert, mertem volna csak ott hagyni menhelyem'
Hajtottam volna csak fejedhez fejem',
S melyet kis lábaid tapostak, azt a zöld
Füvet tiporni, halk turbékolás között:
Gyönyörtől reszketett voln' szárnyam és szavam:
S a két ragadozó madár, mely úntalan
Nyomodba' jár, irigy két őröd észrevesz
S megtudta voln' legott, hogy engemet szeretsz.
Mindjárt, könyörtelen, téged, szegény fogoly,
Börtönbe rejtenek a nap sugáritól,
S többé, hiába süt szelíd nap sugara:
Sétálni nem jöhetsz a patak partira.
Szelíd fehér bárány, ártatlan bégető,
Csak mertem volna én a sűrűből elő
Szaladni, hogy puha gyapjad' érinteném,
Szerelmet sugjak és ugráljak véled én:
A két farkas, a mely ott kullogott nyomodon,
Meglátott volna és űzőbe vesz tudom
S fölfalni téged rád ront könyörtelen',
Mintsem hogy hagyjanak egy percig is velem!
(Ford.: Szász Károly)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: André Chénier |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-08 20:00:31, szerda
|
| |
| |
André Chénier: Fiatalember
Ő szép volt és erős, én gyenge kisgyerek:
hívón mosolygott és ölébe ültetett.
Gyámoltalan kezem hol térdei között
babrált, máskor hajába, mellébe ütközött...
Néha az ő becéző, cirógató keze
úgy tett, mintha ezért engem megfeddene.
S ha lovagjai látták, az a furcsa lány
akkor fogdosgatott csak engem igazán!
Hányszor érzett az arcom cuppanós nyomást!
(de kár, hogy még a gyermek nem érez semmi mást)
Csak néztek s így beszéltek a pásztoremberek:
"Micsoda bő pazarlás! de boldog kisgyerek!"
/Ford.: Jékely Zoltán/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: André Chénier |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-08 19:59:35, szerda
|
| |
| |
André Chénier: Arcom meghervadt már
Arcom meghervadt már, barnára szítt a nap,
vad tüske tépte fel fehérlő lábaimat.
A völgyet jártam én, nem tudva, merre térjek,
hívtak mindenfelől szállongó bégetések.
Futottam, s mégse te kiáltottál felém,
más pásztor volt az ott. Ó mondd, hol lellek én,
szépek legszebbike? mondd, merre jár a nyájad?
mondd, hol legel, delel? mutasd meg azt a tájat,
ne fussak folyton én hiába s tétován
idegen pásztor és idegen nyáj nyomán!
/Ford.: Radnóti Miklós/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: André Chénier |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-08 19:58:45, szerda
|
| |
| |
André Chénier: Ez emlék máig is
Ez emlék máig is szívemre mindig irt hoz:
ő illeszté maga a sípot ajkaimhoz,
mulatva ültetett le és keblére vont,
mint dalban ifjú és máris győztes rokont,
zavart és reszkető ujjam igazította
a tág-lélekzetű és tiszta hangzatokra,
ügyetlen ujjaim fogta tudós keze
s hajlítni segített, nem unva el sose,
hogy -még járatlanok - így tanulják a fában
zengő kis réseket lefogni sorra lágyan.
/Ford.: Somlyó György/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: André Chénier |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-08 19:58:04, szerda
|
| |
| |
André Chénier: Fehér galamb
Szelíd fehér galamb, bájos szegény fogoly,
Ki rejt irigyen el a nap sugáritól?
- Ma (oly kék volt az ég!) járdalni láttalak.
A víz patján soká, zöld fűbe', fák alatt.
Némán, álmatagon, bolyongva szerteszét,
Bólinta kis fejed s csak szép szemed beszélt.
Én, rejtve lomb alatt, mozdulni sem merék,
És ágról-ágra csak vigyázva szökdelék,
Irigy szellő nehogy föltárja rejtekem',
S magamba' nyögdelék...Mi kín volt az nekem:
Hogy nem mehettem( ah az ég oly kéken áll!)
Sétálni veled a patak zöld partinál!
Mert, mertem volna csak ott hagyni menhelyem'
Hajtottam volna csak fejedhez fejem',
S melyet kis lábaid tapostak, azt a zöld
Füvet tiporni, halk turbékolás között:
Gyönyörtől reszketett voln' szárnyam és szavam:
S a két ragadozó madár, mely úntalan
Nyomodba' jár, irigy két őröd észrevesz
S megtudta voln' legott, hogy engemet szeretsz.
Mindjárt, könyörtelen, téged, szegény fogoly,
Börtönbe rejtenek a nap sugáritól,
S többé, hiába süt szelíd nap sugara:
Sétálni nem jöhetsz a patak partira.
Szelíd fehér bárány, ártatlan bégető,
Csak mertem volna én a sűrűből elő
Szaladni, hogy puha gyapjad' érinteném,
Szerelmet sugjak és ugráljak véled én:
A két farkas, a mely ott kullogott nyomodon,
Meglátott volna és űzőbe vesz tudom
S fölfalni téged rád ront könyörtelen',
Mintsem hogy hagyjanak egy percig is velem!
(Ford.: Szász Károly) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: André Chénier |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2013. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
1195 db bejegyzés |
| Összes: |
10000 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 50
- e Hét: 7655
- e Hónap: 30229
- e Év: 190969
|
|
|
Offline
