Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
SZENT KORONA Államiság
  2010-11-23 16:50:01, kedd
 
 
SZENT KORONA ÁLLAMISÁG






A SZENT KORONA Intézmény bevezetését, megszilárdulását és első kiteljesedését az eddigi folytatásokban nyomon követve az előző szakaszban eljutottunk a szent-Istváni állam legdicsőbb korszakához, amelyet azonban nem további virágzás, hanem példa nélküli hanyatlás balsorsa követett! Igazságos Mátyás, győzhetetlen királyunk, hazai és európai humanista kortársainak az ,,élő törvény", történetírók szemében ,,második Attila", akiről Szegfű Gyula azt állapítja meg, hogy ,,akárcsak Napóleon, hazájától távol győzte le ellenségeinek egyesült haderejét", a Szent Korona szolgálatában kimagaslót alkotott! Haddal és káprázatos értékű váltságdíjjal váltotta vissza 1463-ban III. Frigyes (1415-1493) német-római császártól, aki azt az első Habsburg-házból származó uralkodó, V. (Postumus) László(1440-1457), a Hunyadi Lászlót lefejeztető király megkoronázása után, 1440-től kezdve 23 éven át birtokában tartotta Sopron városával egyetemben, mert tudta, hogy csak így, 1464 Nagycsütörtökén a koronázással felszentelve teljesítheti be magyar uralkodói szolgálatát! Korai halála 50 éves korában, uralkodása 32. évében, 1490 Virágvasárnapját még Bécsben ünnepelve, a Nagyhét keddjén, április 6-án hajnalban érte. Láttuk, hogy életcélja volt a SZENT KORONA INTÉZMÉNY megszilárdítása -Kardos Tibor 1940-ben kiadott életrajzi esszéjének megfogalmazásával- ,,látta, hogy ha biztos alapokat akar vetni, meg kell szabadítania hatalmas, de halandó egyéniségétől az állam hatóerejét"! Az alkotmányos-törvényi alapok mellett ,,Mathias Augustus" törvénye, a Szent Korona megőrzéséről szóló 1464. évi II. törvénycikk ( az 1492. évi III, és az 1500. évi XXIII. Törvénycikkekkel együtt) szabályozza az 1945 óta szunnyadó történelmi jogrendünkben a Szentkorona-őrzés (Conservatrix Sacrae Coronae) rendszerét a két koronaőr méltóság és a vezényletük alatt szolgáló különleges katonai őr-alakulat, a koronaőrség bevezetésével! A koronaőrök a törvény alapján választott tisztségviselők: ,,Az ország Szent Koronája őrzésére a királyi felség és az összes főpapurak, bárók, meg a többi országlakosok, amikor szükséges és czélszerű, mindenkor két és nem több hű világi urat válasszanak meg!" A reformáció következő századától kezdve ezt a tisztséget mindig egy katolikus és egy protestáns főúr töltötte be megtestesítve a magyar államiságban a Szent Korona tekintélyének felekezet felettiségét! Az így létrehozott védelmi-őrző rendszer minden későbbi korban kiállta a próbát, még a II. világháborús összeomlás idején is képes volt az eredményes megőrzésre és megmentésre!

A Szent Korona Államrend jegyében virágzott mátyási ország-szolgálat dicsőséges ragyogásából az európai hatalom-központú közéleti értékrend, a nemzeti hagyományellenes, önérdek-központú, hatalom szerzésre sarkalló szemlélet uralkodóvá válása a -mai szóval- politikai elit hűtlen képviselői körében egyenes vonalban vezetett a Mohácsi vész 1526-ban bekövetkezett nemzeti sorsfordulatához! Az ide vezető baljós idők forrongása közben, a mindenkori zsinórmérték megőrzése társadalmi életösztönéből született meg az úgynevezett ,,szentkorona-tan" közjogi elmélete Werbőczy István országbírói ítélőmester 1514-ben kiadott, Hírneves Magyarország Szokásjogának Hármaskönyve (TRIPATITUM OPUS JURIS CONSUETUDINARII INCLYTI REGNI HUNGARIAE) című művében. A SZENT KORONA INTÉZMÉNY e korabeli olvasata lett a következő századok közjogi alapvetése. Amint az előző részben már megjegyeztük, a híres Hármaskönyv a Dózsa György nevéhez fűződő polgárháborúnak a kihatásaként eltért a szent-Istváni államrendtől a nemességre és a jobbágyságra történő társadalmi felosztás közjogi szemléletének bevezetésével, jóllehet Báthory Andráshoz 1524-ben írott levelekben Werbőczy István ,,az ország Szent Koronája alattvalóinak" egyenlőségét hangsúlyozza, külön megnevezve a zsidó vagy cigány származásúak idetartozását is! Az általános szemléleti csorbulást hozta helyre később az 1848-as országgyűlés, ahol nem a nemesi címet és rangot törölték el, hanem a Nemzet teljes egészét ,,nemesítették" a mindig is gyakorolt társadalmi közfelfogás, a SZENT KORONA intézményi alapjainak szellemében!



A dicsőséges korok Mátyás király halálával elmúltak, és utánuk sokévszázados hanyatlás és pusztulás hosszú századai következtek. Az 1848-as un. áprilisi törvények azonban a korabeli Európa forradalmi megújulásának keretében mégis a Szent Korona államrendjének megerősödése lettek azáltal, hogy az országlakosok teljes körének szentkorona-tagságát, az alkotmány sáncaiba beemelésüket törvényesítették. Már ez a puszta tény is tanusítja, hogy sem Buda 1541-ben bekövetkezett eleste, sem mindaz, ami ezután történt, nem vetett véget a magyar nemzetléttel egylényegű Szent Korona szuverén államiságának! Erre 1865-ben Deák Ferenc mutatott rá, amikor ezeket írta: ,,Magyarország mindazonáltal kapcsolt részeivel együtt szabad ország s kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve (oda értve minden kormányszékeit) független, azaz: semmi más országnak vagy népnek lekötve nincs (idest:nulli alteri regno, aut populo obnoxium), hanem tulajdon önállással és alkotmánnyal bíró (sed propriam habens consistentiam et constitutionem); annálfogva... saját törvényei és törvényes szokásai szerint, nem pedig más tartományok mintájára kormányzandó és igazgatandó..."! Rámutatott arra, hogy a Szent Korona nem királyhatalmi jelvény, hanem az maga Magyarország államisága!

Ennek a felfogásnak bizonysága a történelem! Amikor az állami-területi egység a török uralom és az ország három részre szakadása idején felbomlott, a Kárpát Medencében élő népek maguk tettek hitet, és maradtak meg a szentkorona-hűségben. Megőrizték közösségük eszméjét, majd mindenkor, amikor önrendelkezésük gyakorolható lett, helyreállították állami egységüket. A személyesen elkötelezett közéleti magatartáson alapult szentkorona-államrendet tartósan, bár részlegesen először Buda 1541. szeptember 2-i eleste hatálytalanította, azonban így is csupán a megszálló török államhatalom érdekterületén. A nemzet, az országlakosok, a Szent Korona tagjainak hűsége és ragaszkodása minden országrészben fennmaradt.



Az ország három részre szakadása idején idegen nemesembernek minden esetben külön törvénycikkely adott engedélyt letelepedésre. Az 1572-es országgyűlési engedély indoklásában az áll, hogy az illető ,,a harcmezőn számos helyen hűséges szolgálatokat teljesített Magyarország Szent Koronája érdekében". A Szent Korona és nem a király volt a végső fórum, amely az országba való befogadást jóváhagyta. Erdélyben 1543-ban az erdélyi országgyűlés rendelettel tiltja a gyulafehérvári egyház javainak adományozását ,,olyanoknak, akik nem Magyarország Koronájának alávetett országokból jöttek". Az ország, mint olyan már régen elveszett, a Szent Korona iránti hűségben mégis fennmaradt ,,Magyarország örökös szabadsága" (Hungariae semper libera)



A Szent Korona és tagjai közötti személyes viszony a Szentkorona szolgálatban jutott kifejezésre. A szolgálatok közé tartoztak a katonai természetűeken kívül olyan békés tevékenységek is, mint az erkölcsös magaviselet. Nem a király személyének, hanem a szentkoronának tett nyolcféle szolgálat -mint a Magyar Egyházat megtestesítő Esztergomi Bazilika 8 fenséges pillére- voltak az adományozás indokai, leggyakrabban a hűség (fidelitas), a szentkorona becsülete (honor), jóléte (commodium), haszna (utilitas), védelme (defensio), oltalma (tuitio), állása (status) és szabadsága (libertas) előmozdítása, gyarapítása.

A nemzet a politikai-hatalmi viszonyok kedvezőre fordulásával, a török megszállás megszűntekor igyekezett a lehető legteljesebb rekonstrukcióra. Báthory Gábor erdélyi fejedelem a Habsburg II. Mátyással 1613-ban kötött egyezségében arra vállal kötelezettséget, hogy ,,sem Erdélyt, sem más megyéket, azok várait...másként, mint most nem fogja birtokolni, nem fogja elidegeníteni Magyarország koronájától". A Szent Korona részének tekintette tehát Erdélyt, a független fejedelemséget maga az erdélyi fejedelem és vele egyetértésben a Habsburg uralkodó is! Ebben a szentkorona-egységben látta Bethlen Gábor, a legnagyobb erdélyi fejedelem is az ország egységének zálogát. A magyarság is minden területi veszteséget a Szent Korona egysége elleni sérelemnek tekintette, és fáradhatatlanul igyekezett ezeket orvosolni. A 17.-18. században számos törvény született a törököktől visszafoglalt városoknak és területeknek a Szent Korona felségterületéhez való visszacsatolására, ahogy történt a 20.században a terület-visszacsatolási döntések idején is! Annak bizonyságaként, hogy az un. ,,területi revíziós politikát" Trianon után nem valamiféle revans indulat, vagy pláne nem a szomszédos népek elleni megtorlási szándék vezette! A ,,visszacsatolások" akkor is a Szent Korona egységébe és védelme alá egy történelmi közösségbe visszafogadás jegyében történtek.



A Habsburg dinasztia a magyar királyi, tehát alkotmányos felségjogainak elismertetését csak a szentkorona-államrend akkori hagyományos követelményeinek legalább formális elfogadásával tudta csak elérni és biztosítani. Sikertelennek bizonyult minden kísérlete az önkényuralmi feudális, császári rendszer, az osztrák örökös tartományokban Európa-szerte alkalmazott, az ottani viszonyokban hagyományos, bár növekvő ellenállást és elégedetlenséget természetszerűen gerjesztő berendezkedés kiterjesztésére, Magyarország nyílt alávetésére - mai kifejezéssel gyarmatosítására. A koronás uralkodót alkotmányos kötelességeinek betartására a nemzet az Aranybulla törvénye szerint, az ellenállás kötelessége teljesítésével szorította rá! A Habsburg birodalmi erőszakszervezetek, rendőrség, katonaság túlereje hiába diadalmaskodott nemzetközi támogatással kiegészülve a nyílt fegyveres összeütközésekben a Szentkorona-alkotmányosság szabadságát védő nemzeti erővel szemben, hiába zárta el sorozatosan a nemzeti önrendelkezés útját a Bocskai felkelés, a Wesselényi összeesküvés, Thököly kuruc felkelése, a Rákóczi szabadságharc történéseiben. A magyar alkotmányos rend minden érte folyt fegyveres küzdelem veresége ellenére végül mégis érvényesült.



Az 1687-es pozsonyi országgyűlés idején az akkor a török kiűzése után ereje teljében lévő Habsburg I. Lipót(1657-1705) az 1690-ben kiadott, az alkotmányosságot megerősítő Diploma Leopoldinumban vállalt kötelezettséget a szentkorona-államrend helyreállítására! Az uralkodót erre a kötelességére rászorítani törekvő Rákóczi szabadságharcot lezáró Szatmári Béke(1711) után az új koronás király, III. Károly (1711-1740) ismét kötelezte magát a szentkorona-alkotmány betartására és fenntartására és az évente összehívott országgyűlés útján az alkotmányos önigazgatás-alapú ország-kormányzásra!



Ez az alkotmányos uralkodói magatartás hozta magával a rákövetkezett közel 30 éves békés újjáépítést, és állította a magyarságot a Habsburg dinasztia mögé akkor, amikor minden európai hatalom rátámadt, hogy részt szerezzen az osztrák ,,örökös tartományok"-ból! A Szent Korona államrendet elfogadó királynő, Mária Terézia(1740-1780) a magyar nemzet katonai erejével és adótámogatásával képes volt az un. 30 éves háború küzdelmeiben az osztrák birodalom megvédésére, a megdöntésére szövetkezett többi európai hatalmak ellenében!



A kalapos Király, II. József(1780-1790) rövid életű ismételt önkényuralmi kísérletének teljes kudarca után I. Ferenc (1792-1835) az 1805 évi országgyűlési záróbeszédében így méltatta a magyar részvételt a napóleoni háborúkban: ,,Tulajdonotokká tettétek azt a veszedelmet, amely engemet, királyotokat és a Szent Koronát, amelynek tagjai vagytok, fenyegeti." A királyné tetvére, Károly Ambrus főherceg országgyűlési bemutatkozásakor 1808-ban, mint frissen kinevezett esztergomi érsek így beszélt: ,,Szentül megtartandó kötelességem között azt tartom, hogy Magyarország, mely nekem most hivatalomra nézve is hazám, koronája méltóságát és fényességét megtartani, és minden igyekezettel szüntelen öregbíteni iparkodjam, és mivel a törvények értelme szerint a Szent Korona feje a király, tagjai pedig a státusok és rendek, a fő és tagok közt virágozzon a legszorosabb egyetértés..."

Budapest, 2004. március 18.

Megjelent: A MAGYARNemzetőr -ben

 
 
0 komment , kategória:  SZENT KORONA Államiság  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 128
  • e Hét: 589
  • e Hónap: 3960
  • e Év: 386996
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.