Belépés
csibi52.blog.xfree.hu
Fel a fejjel semmi remény,vagy talán mégis? Huszák János
1946.04.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Farsangi vers
  2014-01-31 12:09:07, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
El voltam messze. Hazajöttem
  2011-01-10 17:51:17, hétfő
 
  El voltam messze. Hazajöttem.....
>
> Kárpáti Piroska (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
>
>
> Üzent az Olt, Maros, Szamos,
> Minden hullámuk vértől zavaros,
> Halljátok, ott túl a Tiszán,
> Mit zúg a szél a Hargitán?
> Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
> Erdély hegyein sűrű fellegek?
>
> Ez itt magyar föld és az is marad,
> Tiporják bár most idegen hadak,
> Csaba mondája új erőre kél,
> Segít a vihar és segít a szél,
> Segít a tűz, a víz, a csillagok,
> S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
>
> Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
> Halott vitézek lelke jár velünk.
> Előttünk száll az ős Turul-madár,
> Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
> Ember lakol, ki ellenünk szegül,
> A székely állja, rendületlenül!
>
> Üzenik a gyergyói havasok:
> Megvannak még a régi fokosok!
> Elő velük, jertek, segítsetek!
> Székely anya küld egy üzenetet:
> Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
> Rablóhordák szívják a vérünket!
>
> Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
> E végső harcban: egyedül leszünk!
> És a honszerző hősök hantja vár,
> Ha odavész az ősmagyar határ!
> És ha rablóknak kedvez a világ,
> Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
>
> Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
> Székelyföld nem terem több kenyeret,
> Elhervad minden illatos virág,
> Mérget terem minden gyümölcsfaág.
> Vizek háta nem ringat csónakot,
> Székely anya nem szül több magzatot!
>
> Vadon, puszta lesz az egész vidék,
> S végezetül, ha ez sem lesz elég,
> A föld megindul, a mennybolt leszakad,
> De Erdély földje csak magyar marad!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
-Adventi ének
  2010-12-14 16:41:23, kedd
 
 



Szabolcska Mihály:
-Adventi ének
Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.
Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?
Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bûnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.
Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!
S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítőnkkel!
Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egy élet rövidke versben
  2010-12-14 16:33:04, kedd
 
 


Egy élet rövidke versben
Kit az ember egykor igazán szeretett,
Akit a sok év alatt soha nem csalt meg,
Kiben vakon hitt és bízott,
Sok év után bizonyított.
A vélt barát népes rokon,
örömtáncot lejthet,
Igaz barát és a család nyújt sok szeretetet.
Ki csak ítél és nem kérdez,
Véleményt mond, mit miért tesz.
Az élet sokszor nyitott könyv,
Mit átlapozni egyszerű,
Felidézni, belelátni utólag is keserű.
Szeretet nyugalom és béke,
Mindenkit ez vegyen körül,
Csak bízni kell és higgyük el,
a szív ennek is örül.
Sz. Erzsébet


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Török Stenczer Enikő:Könyörgés
  2010-12-05 17:16:07, vasárnap
 
  Török Stenczer Enikő:Könyörgés Karácsony kapujában

Uram, adj békét, meleget!
Árva-koldus a szeretet
Bár új csodáról álmodik,
- Lásd, üres kézzel távozik.

Uram, adj erőt és hitet!
A bőség fillérrel fizet.
Szegény mártír az áhítat
Könnycseppel mindent átitat!

A magányosság itt belül
Az élet elöl menekül.
Szív-hegedűn fagyos a húr
Ott kint, a kevélység az úr.

Uram, az ÜNNEP közeleg
Sivár lelkünk csak kesereg.
Erősítsd, élesítsd a Fényt,
Tartsd meg e csöppnyi, vak-reményt!

URAM! Emelj fel magasra,
Segíts, hadd nézzek magamba!
Neved hálával súgja szánk
Uram! Áldásod add reánk!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kik bántanak, nem ismernek....
  2010-12-02 00:15:32, csütörtök
 
  Kik bántanak, nem ismernek téged
Nem tudják milyen az igazi lényed.
Én szeretlek, s tudom jó ember vagy,
Mert csak jó lehet, ki a szívemben van.
Szép a lelked, csak rosszul bánnak vele,
Nem tesznek elég szeretetet bele.
Jó a szíved is, hisz úgy tud szeretni,
Csak az utat kell hozzá megkeresni.
Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem-e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett!
Köszönöm,hogy a barátod lehetek!!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A fény.
  2010-11-15 10:39:52, hétfő
 
  Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,

Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,

A körülötted élők is boldogok lesznek?

Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél

A földre, hogy megtanulj világítani?

És amikor már fénylő színekben pompázol,

Világítani tanítod a többieket?

Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fénysugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?

És a kettőből, a százból, az ezerből ismét Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében tündököl minden pillanatban?

És mindenkinek jut:

A Te hatalmas fénylő erődből - minek neve boldogság,

A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából - minek neve szeretet,

A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve megértés,

A Te kezed mindent egybefonó öleléséből - minek neve a Lélek teremtő fénye.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vers: Nem volt hiába semmi
  2010-11-13 10:17:50, szombat
 
  Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szívünk oltárán
  2010-11-01 16:49:00, hétfő
 
 


Szívünk oltárán
Ott ég egy-egy kicsiny gyertya
Az elment szeretteinkért.
Csak ezekben a napokban
Egy kicsit talán jól esik
Megmutatni másoknak is
Azt az örökké égő kicsinyke lángot!
Ebben most egyek vagyunk.
Nincs gazdag s nincs szegény
nincs határ!
A fájdalom ezekben a napokban
Minden keresztény embert összehozz.
S nagyon sok fájó sóhaj
száll most a légben.
De ezt el kell fogadni,
s bele kell nyugodni.
Hisz ez az életünk rendje.
Születünk s elmegyünk.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szilágyi Domonkos:Őszirózsák.
  2010-10-08 10:35:44, péntek
 
 


SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZIRÓZSÁK

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 13622 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 286
  • e Hét: 1127
  • e Hónap: 4111
  • e Év: 10526
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.