Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Bajkeverők I. rész
  2010-12-01 11:27:17, szerda
 
 
A Bajkeverők I. rész


Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig c. művét és Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről c. művét ismerteti: Vízöntő.

A Föld népeit időnként különböző járványok sújtják. Még a mai modern tudományos megközelítéssel is úgy tűnik, hogy e járványokat valamilyen megmagyarázhatatlan ok indítja el hirtelen és ugyanilyen tisztázatlan okból meg is szűnnek. Érthető, hogy misztikus és sokszor fantasztikus magyarázatokat fűztek e különös jelenséghez. Valami mélyebb, a logika és értelem számára nehezen megközelíthető ok rejlik itt. Ez az a félelmetes illogikus valami, amit a görög sorstragédiák oly megrázóan élményszerűvé tesznek. A modern orvostudomány azzal veszi elejét a járványoknak, hogy laboratóriumokban kikutatja a kórokozó baktériumokat, azok természetét és életfeltételeit felderíti és ezen az alapon megtalálja az ellenük való védekezést is. De ezzel még mindig nem kapunk magyarázatot arra, hogy miképpen maradhatott pl. a vérbaj járványa oly sokáig távol Európától, miért kezdett el dühöngeni oly hirtelen a XIV. szd. végén annyi áldozatot szedve s miként lanyhadt el fokozatosan a XVII. szd.-tól fogva?

A nélkül, hogy azonosítanók magunkat a német fajpolitikának azzal a megállapításával, hogy a zsidóság tulajdonképpen egy bizonyos fajta ember-betegség, valami párhuzamot mégis látunk a járványok kórokozói között és azok a modern vészterhes társadalmi jelenségek között, amiknek kétség nélkül főképp a zsidók az okai. Huber Lipót fenti hatalmas és alapos munkáiban szinte a szó teljes értelmében pontosan leírja és mintegy természettudományosán meghatározza a zsidóság lényegét. Behatol a zsidó lélek és gondolkodás mélyére, bemutatja a zsidó világképet s úgy tár föl minden apró titkot, ahogy az orvos föltárja a baktériumok világát az elektromikroszkóppal.

Lapjaink hasábjain immár több évtizeden át igyekeztünk fölrázni az el-elalvó közérdeklődést, újra és újra bemutatni a világ előtt a zsidóságban rejlő veszélyeket.

Sokan nem csak közönnyel, hanem fölényes kézlegyintéssel intézték el írásainkat: nyilasok. Mivel mi nyilasok vagyunk, mindent rosszul tudunk. Hát ezúttal lássuk, miként tudja ezt az Egyház. Egyúttal azt is látni fogjuk, hogy az Egyház egész történelme során mennyire következetesen és milyen értelemben volt antiszemita. Erre egyébként rámutattunk Lapunknak előző számaiban megjelent Demokrácia és kereszténység cikksorozatunkban.

Ugyanakkor látni fogja az olvasó, hogy alig 30 év alatt, amióta Huber könyve az egyházi hatóságok jóváhagyásával (Nihil obstat), megjelent, mekkora változáson ment át az Egyház álláspontja a zsidókérdést illetően. A II. Vatikáni zsinat zsidóbarát (helyesebben keresztényellenes) határozmányai az Egyházon belül is sok ellentétre és vitára adott okot. A zsidóság gyorsított ütemben vetette rá magát az utolsó hierarchikus erődre, az Egyházra, miután Európa fejedelmi családjait elbuktatta és fél Európát a bolsevizmus karjaiba hajtotta. A romok fölött álló utolsó bástyának látható ostromát a II. Vatikáni zsinat jelenti. A harc tovább dúl és a zsidóság el van tökélvé arra, hogy a pápaság intézményét épp úgy leteríti, mint nemrég a cárizmust Oroszországban. 30 év nem sok idő, de az eredmény, amit a rombolásban elértek, valóban tekintélyes.

A zsidóságot miként a járványokat valami logikán fölüli misztikus légkör burkolja körül. Legalábbis a zsidók mindent elkövetnek, hogy velünk elhitessék ezt. Meglehetősen nehezen körülírható módon más nép, mint a többi. Nem is a filozófia, hanem a vallás terminusaival lehet egy mondatban kifejezni lényegét: akarva-akaratlan: a Rontás, a Gonosz, a Sátán földi megnyilatkozásai. Még a legártatlanabb és legtisztességesebb zsidóban is benne rejlik valami potenciálisan sátáni. A környező népek ezt a valami embertől idegen vonást időnként újra fölfedezik, olyankor, amikor már szembetűnő a zsidó arrogancia. A visszahatást nevezik zsidóüldözésnek. Aztán feledésbe megy a dolgok lényege és a zsidók megint feljönnek. Így rajzolódik ki elénk 2 ezer éven át a bolygó zsidó, a Krisztustól megátkozott Ahasverus-nak nemcsak legendája, hanem véres valósága is. Huber könyvéből teljesem kiviláglik, hogy a zsidósághoz való egyetlen lehetséges viszonya a nem-zsidó világnak az antiszemitizmus.

Miként egy pusztító járvány tört rá a zsidóság a Francia Forradalom után a világra és szedi áldozatait a Föld népei között. Ennek arányában nő a népek ellenállása a hamu alatt lappangó parázs formájában. Még ilyen hatalmon soha nem volt a zsidóság történelme során. Vezetői tisztában vannak azzal, hogy a teljes zsidóságot tették kockára. A rendelkezésükre álló minden eszközzel igyekeznek a színpad hátterébe húzódni (világkormány) elterelni magukról a figyelmet minden vonatkozásban, nehogy az elámított gójok idő előtt észrevegyék a veszélyt. Valóban mesterien leplezik manővereiket és az ember nem tudja, hogy a nemzsidók butasága vagy tehetetlensége nagyobb-e. A történelemben sosem látott versenyfutásnak vagyunk tanúi. Az egyik oldalon minden eszközzel bódulat alatt kell tartani a nemzsidókat, el kell terelni ezek figyelmét a zsidóságról mindaddig, amíg a másik oldalról meg tudják valósítani a zsidó világuralmat oly magas fokozaton, hogy már mint ilyennel nyíltan ki lehet lépni. Napjaink világeseményeinek megértéséhez ez a kulcs. Ha a nemzsidók a hatalom teljes és nyílt átvétele előtt fölébrednek és felismerik a bőrükre menő játékot abból olyan zsidóirtás lehet, amihez képest az orosz pogrom kocsmai verekedés csupán. És ezt ők jobban tudják, mint mi és ezért sokkal átfogottabbak és tervszerűbbek hadvezetéseik. Amíg a nemzsidók kiégett lélekkel, minden eszményüktől megfosztottam, megfogható cél nélkül pusztán csak jelen vannak a világban, addig a zsidóság fűtve a megvalósulni látszó véres Messiási világuralom gondolatától minden képességét és energiáját népe szolgálatába állítja. Számításaikat azonban mégis át fogja húzni az a misztikus, logikán kívüli Valami.

Mégiscsak az írásnak lesz majd igaza mondja Huber Lipót amely megjósolta, hogy a zsidóknak éppen Palesztinába való gyülekezése adja meg végtére az alkalmi okot az ellenük zúduló legrettenetesebb támadásra. Ez a dolgok természetes fejleménye, amely elé szinte rohan a zsidóság.

Huber könyve nem politikai mű, semmi nincs benne a Mein Kampf szelleméből. A munka felette áll mindem politikai igazságnak, azt lehetne mondani, hogy természettudományos ténymegállapítás. Az igazi keresztény világszemlélet pártatlan magasságából az igazság és szeretet tiszta megítélésével foglalkozik a problémával. Soha nem elfogult és soha nem ragadja el a szenvedély. A zsidósággal foglalkozó tudományos irodalomnak örökbecsű, halhatatlan alkotása, ahol az óriási tárgyi ismeret és tudás fölött ott lebeg valamilyen szomorú keresztényi szeretet melege e szerencsétlen nép iránt, ugyaniakkor III. Incék és VII. Gergelyek a Gonoszra lesújtó szigora.

Huber Lipót két könyvét a 30-as évek elején írta. Tehát már időben is megelőzte a Németországban meginduló zsidóellenes irodalmat. Ennek ráhatásáról már csak azért sem lehet beszélni, mert már a század legelején ily irányú munkásságot fejtett ki mint nagyképzettségű katolikus pap. Hatással rá legfeljebb idősebb kortársa, Prohászka püspök lehetett. Ami számunkra még fontosabb, mindkét kötet első lapján ott áll az egyház jóváhagyása: Nihil obstat és az Imprimitur. Vagyis a katolikus cenzor megállapítása: Nincs ellenvetés és a kalocsai érsek utasítása: Nyomassék ki. A censura számai: Nr. 1085 és Nr. 2364, censor: Dr. Josephus Ijjas. Megjegyezzük, hogy ma, az Egyházra gyakorolt nagy zsidónyomás idején aligha kapta volna meg ez a munka a Nihil obstat-ot.

A könyv két kötetben két hasonló cím alatt jelent meg, mégpedig gyakorlati célból előbb a 2., befejező rész 1933-ban, Kalocsán, az 1. rész pedig 1936.-ban ugyanott.

Ismertetésünk során ragaszkodtunk az eredeti szöveghez és ahol csak lehetett a szerző saját, szavait használtuk fel. Tekintettel arra, hogy a munka már lapszámra nézve is hatalmas (1. Kötet 683 oldal, 2. kötet 445 oldal), az ismertetésben igen sokat ki kellett hagynunk ügyelve arra, hogy a dolog egységességének rovására ne menjen. Ezért bizonyos átcsoportosítást hajtottunk végre, különösen azért, mert a II. kötet az I. kötetben foglaltakat olykor megismétli, olykor kiegészíti. A szerző mindenhol kínos pontossággal megjelöli a forrásmunkákat, az idézett helyeket, igen gyakran egy fél oldalra is kiterjedő héber, görög, latin nyelvű szövegekkel valamint német-francia-olasz-angol szövegekkel. Az ismertetés során előforduló saját megjegyzést zárójelben hozzuk.

Az ismertetést a következő fejezetek alatt hozzuk:

I. A zsidóság a történelemben az inquizicióig - I. k. 1-160 oldal és 183-187. 632-641 oldal.

II. Az újabbkori zsidóság és zsidó eretnekségek. - II. k. 35-110, 271-364 oldal.

III. Bűnösek-e Jézus halálának okozói? - II. k. 210-211 és 254-261 old.

IV. Krisztus és a kereszténység a zsidó irodalomban. - I. k. 187-404 old, és 462-475 old.

V. Fanatizmusból elkövetett bűncselekmények. - I. k. 161-187 old. és 505-580 old.

VI. A zsidó messiás. - I. k. 419-462 old.

VII. A zsidó irodalom - I. k. 580-641. old.

VIII. A mai zsidó vallás nem azonos a bibliai zsidó vallással. - II. k 1-9 110 old.

1) A zsidóság a történelemben az inquizicióig.

A keresztényeik közé ékelődött zsidóság a talmudi hagyományokhoz mereven ragaszkodik a nagy részének meg nem alkuvó álláspontja a kereszténységet illetően ma is ugyanaz, ami a múltban volt. A zsidóság legnagyobb része fölött nyom nélkül haladt el a kereszténység 19 százada. Csak a legújabb időben látni valami «közeledést» egyes zsidók részéről s kialakult egy modern zsidó-keresztény típus. Ahhoz, hogy a zsidóság lényegét jobban megértsük, vissza kell pillantanunk a múltba.

Az első keresztények hét diakónust választottak a szaporodó ügyek intézésére. Az első keresztény vértanú a görög István diakónus volt. Az Apostolok Cselekedete szerint a fanatikus zsidók éktelen ordításba törtek ki, befogták fülüket s Istvánra rohanva, kihurcolták a városból és a római törvények ellenére agyonkövezték. — Íme, nem hideg rómaiak, nem frivol görögök, nem pogányok, nem barbárok kezdték meg a keresztény-üldözést, hanem a zsidók, mégpedig rendszerint ítélkezés nélkül.

A második üldözést a zsidók részéről I. Herodes Agrippa király indította el a célból, hogy a zsidók tetszését megnyerje. Jakab apostolt kivégeztette, a többieket bebörtönöztette. A római szellemű, de gyenge jellemű Agrippát a zsidók gyűlölték s hogy magát népszerűvé tegye, jó eszköznek tűnt a keresztények üldözése.

A zsidóknak gyakran sikerült a római főhivatalnokokat rávenni arra, hagy keresztényeket üldözzenek, pénz, vesztegetés révén ily irányba befolyásolták a hatalom embereit. Ahol így nem értek célt, ott a népet izgatták föl a keresztények ellen, mint pl. Lisztrában.

Általában megállapítható, hogy Néró idejéig a római hatóságok türelemmel és érdektelenül kezelték a keresztényeket. De nem így a zsidók. Fenyegetés, korbácsolás a legcsekélyebb, amivel fellépnek ellenük. Rendesen hamis tanúhoz és hamis vádhoz folyamodnak, a hatóságokra nyomást gyakorolnak, uszítják a népet. Hidegvérű, gyilkos terveket eszeinek ki, bosszújuk egy pillanatáig sem szunnyad.

Szt. Jusztin, Tertulian és Origenes nem a római hatalom részéről, hanem a zsidók részéről való üldözésről írnak az I. szd-ban. A legrégibb keresztény írók és egyházatyák írásaiból kitűnik, hogy a zsidók mindenkor a legádázabb ellenségei voltak a keresztényeknek. Ők terjesztették a rágalmakat a rómaiak között s hogy milyen jó munkát végeztek, bizonyítja a vértanuk hosszú sora 3 évszázadon át.

Ameddig a római hatóságok a kereszténységet a zsidósággal rokon vallásnak tekintették, addig a rómaiak nem üldözték őket. Mert a zsidó vallás engedélyezett vallás volt a birodalomban. Volt gondjuk azonban az irigykedő zsidóknak arra, hogy megkülönböztessék őket a keresztényektől és megfosztva lássák az «engedélyezett vallás» védpalástjától.

Ismeretes, hogy a keresztényeknek egyik legfanatikusabb üldözője, Néró Rómának a tűzvészben való pusztulását a keresztények számlájára írta... Felmerül a kérdés, hogyan jutott Néró erre a gondolatra, hiszen a római nép meglehetősen jóindulatú érdektelenséggel tekintett ez időben a keresztényekre. Néró az elvetemült Poppea Sabinán át lett befolyásolva a zsidók rágalmazásaitól, amikor élesen és határozottan arról beszél, hogy a gonosz keresztények gyújtották föl a várost, noha ezidőtájt a rómaiak még nem tettek különbséget zsidók és keresztények között. Poppea ú.n. prozelita volt, azaz zsidó vallásra tért s ennek megfelelően zsidókkal és zsidó tanácsadókkal volt körülvéve. Így látszik valószínűek, hogy a zsidók sugalmazására vádolta meg Néró a keresztényeket a város fölgyújtásában.

Az egyenes és lovagias római nép becsülését a zsidók sosem tudták kivívni maguknak. A rómaiak bennük mindig csak az elfajult, alávaló jellemű, megvetett idegent látták. Pál így vélekedik fajtestvéreiről: «Ellenséges érzületű minden nemzsidó iránt.» Ugyanígy Tacitus: «Náluk minden profán, ami nekünk szent, szerintük nekik minden megengedett, ami nekünk tilos.» Dio Cassius: «Bosszúvágy és keserűség fő nemzeti vonásuk.» Seneca: «Amikor ennek a gyalázatos fajnak szokásai erőre kaptak köztünk, ők a legyőzöttek szabtak törvényt a győzőknek.» Hasonlóképen Cicero, Scetonius, Juvenalis, Martialis. A Jeruzsálemet leromboló Titus oly mélyen megutálta a zsidókat, hogy ki akarta őket irtani.

A 10 nagyobb keresztényüldözésnek a rómaiak részéről azt az okot adták, hogy a keresztények gonosztevők és államveszélyes egyének. Erre a megbélyegző álláspontra a rómaiak a zsidók rágalmazása és fondorlata nélkül sohasem jutattak volna.

A zsidók nem csak a római hatalom embereit bírták rá a keresztények üldözésére, hanem összefogtak valamennyi feltörő eretnekséggel, arianusokkal, donatistákkal stb. Egy ilyen alkalommal történt borzalmakról Athanáz a püspökökhöz intézett egyik körlevelében írja hogy a pogányok és zsidók kardokkal, botokkal felfegyverezve rohanták meg a népet a templomban, így folytatja: «Ami pedig akkor történt, alig lehet elmondani... Istennek szentelt szüzeket meztelenné vetkőztettek, akik minden gazságot kénytelenek voltak eltűrni... Némelyeket lenyilaztak, másokat kardokkal, dorongokkal vertek agyon a szerzetesek közül... Az istengyilkos zsidók és istentelen pogányok behatoltak, a keresztelő kápolnába, meztelenre vetkőztek és oly förtelmet követtek, hogy szégyenből nem lehet azokat leírni...»

A római birodalmon kívül a zsidók elsősorban Perzsiában éltek az ú.n. babiloni fogságban. Ez annyira nem volt fogság, hogy amikor a nemesszívű Cyrus lehetővé tette számukra Palesztinába való visszatérésüket, a legtöbbje nem élt a jogával. A rabszolgaságban nagyszerűen prosperáltak, később a palesztinai iskolákat hírben felülmúló nagy akadémiákat alapítottak. Általában a zsidó szellemi élet központja lett a «száműzetés» s megindult a szent iratok tanulmányozása. Ezek eredménye a Misina és a Gemára, amit együtt a babiloni Talmudnak nevezünk. Ezek a híres akadémiák a XI. szd. közepéig fennálltak. Előbb perzsa, majd uralom alatt működtek. A babiloni akadémiák később becsuktak, mert a szellemi élet elsorvadt, de különös módon új virágzásnak indultak az arab birodalom nyugati végében, Spanyolországban.

Miként a római birodalomban, Perzsiában is nagy volt a zsidók befolyása a hatalom uraira. Ezzel magyarázható az a kegyetlen keresztényüldözés, amit a keresztényeknek itt is el kellett szenvedniök. Egyedül II. Sapur uralkodása alatt mintegy 16 ezer keresztényt gyilkoltak le.
 
 
0 komment , kategória:  A Bajkeverők I. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 862
  • e Hét: 1732
  • e Hónap: 12883
  • e Év: 278098
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.