Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Bajkeverők II.
  2010-12-01 11:31:05, szerda
 
 
A Bajkeverők II.

Kezdetben Arábiábani is gyors ütemben terjedt a kereszténység, de ahol erős volt a zsidó befolyás, ott megindult az üldözés is. Pl. a zsidó Dunaán alatt Dél-Arábiában. Ennek a zsidónak hajmeresztő kegyetlenkedéséről még a Korán is megemlékszik. Egy ilyen Ruma hercegnő esete, amikoris az anya szeme láttára ölik meg leányát és a kiömlő vért az anya szájába ömlesztették, majd őt is megölték. (A francia forradalomban ezt megismételte egy másik zsidó Sombreuil lányával.) Dunaán üldözésének tipikusan zsidó karaktere van, mert általában minden keresztényt meg akart ölni s ha meg is hódoltak, akkor is megölette őket.

Az arab invázióval a kereszténység fölszívódott, de ami keresztényüldözés volt, amögött főképp zsidók álltak. Ez volt az oka pl. annak, hogy Budának 1686-ban történt visszavételekor a zsidókat fölkoncolták, a hódoltság hosszú évei alatt a törökökkel cimborának.

Spanyolországban látjuk a legjobban kiterebélyesedve az ellentétet a zsidóság és a kereszténység között. A szétszóratás óta sehol nem vert a zsidóság oly mély gyökeret és sehol sem volt a hatalmon oly tartósan és sehol sem emelkedett az anyagi jólét és szellemi fejlődés oly magas fokára, mint az Ibér félszigeten az arabok uralma idején. A félsziget elfoglalásában ők támogatták az arabokat. Mi sem jellemző jobban hatalmi mámorukra, mint az, hogy egy rajongó kabbalista 1281-ben azzal a bolond ötlettel ment Rómába, hogy magát a pápát, IV. Mártont a zsidó hitre térítse. Jó, hogy nem égették meg. Sok zsidó színleg megkeresztelkedett és felkapaszkodott a legbefolyásosabb állásokba, sőt püspöki székekbe is belopakodtak, hogy annál eredményesebben térítgessenek. Ezek a titkos zsidók MARANNO-k még azzal a tervvel is foglalkoztak, hogy magának a királynénak, Katolikus Izabellának a mózesi törvényt prédikálják.

Az Izlam nem terjedt volna el oly gyorsan és tartósan a félszigeten a zsidóság nélkül. A spanyolság szellemi és erkölcsi karakterének kialakulására a zsidóság nagy hatással volt. A zsidók viszont joggal tekintenek vissza büszkeséggel vegyes fájdalommal a dicsőség és elbukás e korára. A zsidók titkos üzelmei adtak okot a spanyol inkvizíció életbeléptetésére és 1492-ben való kiűzetésükre.

A spanyol nép jellemével is összefügg az inkvizíció, amennyiben a hívő spanyol előtt csak egy vallás lehet az igaz, a többinek mellette nincs helye. A spanyol ember nem vallásszabadságra törekszik, hanem vallás egységre.

A ravasz marannók fennhéjázó gőgje és egyházellenes üzelmei, valamint a rendkívül elhatalmasodó zsidóságnak a félszigetet mintegy zsidó-országgá változtató térfoglalása, az állami vagyonnak, a kereskedelemnek és a legjövedelmezőbb iparágaknak a zsidók kezén való összehalmozódása, ugyanakkor a spanyolságnak mind lealázóbb helyzetbe való szorítása, uzsorával való kiszipolyozása végül is felidézte a zsidóság katasztrófáját.

A spanyol félszigeten az arab invázió előtt a zsidók meglehetős megszorítás alatt éltek, bár a törvényes rendelkezések alól bőven találtak kibúvót. A keresztény fejedelmek főképpen a kereszténységre áttért zsidóknak, marannóknak, a színleges keresztényeknek a zsidó vallással való titkos kapcsolatát mint eretnekséget tiltotta. Nem azért, mert zsidók voltak, hanem mert színleges kereszténységükkel eretnek számba jöttek. Kétségtelen, hogy a zsidóknak nagy részük volt a muzulmán Tarik-nak keresztények fölötti győzelmében. A zsidók az arabokat, mint felszabadítójukat üdvözölték és csakhamar nyíltan visszatértek őseik hitére. Az arabok ennek megfelelően a zsidókra bízták a közigazgatást. 712 virágvasárnapján mialatt a keresztények a templomban az ostromlóktól való szabadulásért imádkoztak, a zsidók az arab győzők előtt megnyitották a város kapuit s nagy ujjongással fogadták őket, majd mindenütt mint a győztes arabok szövetségesei viselkedtek. Nem csak cimboráskodtak az arabokkal, hanem rávetették magukat az uzsorára, minek folytán a keresztények nagyobb ellenséget láttak a zsidóban, mint az arabban. Az araboktól Spanyolország a XV. szd. vége felé szabadult meg.

A zsidók mind az arabok mind a keresztény fejedelmek alatt megkülönböztetett előjogokat élveztek. Pl. peres ügyekben a zsidó esküje döntő volt a kereszténnyel szemben, Időközben ugyan ki-kitörtek zsidóüldözések, de az Egyház, pl. III. Ince, kifejezetten védelmébe vette a zsidókat.

Jellemző, hogy a nagy Maimonidesz rabbi óta (+ 1204) a zsidóság gondolkodó elméi mindemkor úgy érezték, hogy szabad szellemi fejlődésük legnagyobb akadálya a Talmud. Viszont a kisebb látókörű vezetők a rabbinizmus megmentését épp a Talmudon át látták lehetőnek. Ez végülis a kabbala mindent elsorvasztó babonáiba torkollott. Ennek az lett a gyakorlati következménye, hogy a zsidók mind jobban elszigetelődtek az őket környező keresztény világtól s mind kevesebb részt vettek az emberiség általános erőfeszítésében.

A középkor folyamán a zsidók példátlan hatalomra tettek szert a kereszténynek maradt Spanyolországban. Annyira, hogy a keresztények egyenesen rettegtek tőlük. Egyes gazdag zsidók, nagy méltóságokat viselő hitsorsosaikra támaszkodva általában 40 %-os uzsorakamattal dolgoztak, nem egy esetben azonban 80 %-on is túlmentek. Érthető tehát, hogy a nép körében a bosszúvágy és irigység egyre nőtt a zsidók irányába.

Amikor a nagy pestisjárvány pusztította Európát (1348) és a lakosság egyharmadát vitte el áldozatul, a nép a gyűlölt zsidókat okolta, mondván, hogy ők mérgezik meg a kutakat. VI. Kelemen pápának külön bullát kellett kibocsátania a zsidók oktalan üldözése ellen. Mégis, ettől fogva egyre inkább ellenük fordult a közvélemény. Elhatalmaskodó, dölyfös viselkedésükkel nemcsak megutáltatták magukat a keresztényekkel, hanem szinte provokálták is őket az üldözésre.

A XIV. szd. végén az eddig békében gazdagodó zsidók elleni megkezdődtek az üldözések. A szevillai érsek vikáriusa prédikációjában kikelt a zsidók makacs hitetlensége, gőgje, de főleg gazdagsága, pénzszomja és uzsorája ellen. Zendülés tört ki, a kormány már nem bírta visszatartani a csőcseléket. 7 ezer zsidó családból 4 ezret leöltek, a megmaradtakat vagy erőszakkal megkeresztelték vagy rabszolgaként eladták a mohamedánoknak. Az üldözések egész Spanyolországban elterjedtek és a zsidók, akik eddig úgy éltek itt, mintha a zsidó uralom messiási kora megvalósult volna, hirtelen arra ébredtek, hogy hatalmuk megtört.

A hozott szigorú rendeletek miatt a zsidók egy része áttért a keresztény hitre. Ezeket a kényszerből lett keresztényeket nevezik ANUSZIM-nak. A megszorításokban az uralkodó elrendeli, hogy zsidók erre a célra kijelölt városrészekben lakjanak, orvosok és kereskedők nem lehetnek, spanyol nemzeti viseletben nem járhatnak, Don-nak (úrnak) nem szólíthatók és kötelesek a vörös zsidójelvény viselésére.

A kényszerített zsidók száma egyre nőtt s ebből később súlyos veszély származott mind az Egyházra, mind az államra. A színleges keresztények bekerültek a nagy állami pozíciókba és ugyanakkor összejátszottak nemcsak az át nem tért hitsorsosaikkal, hanem az ellenséges mórokkal is. Ezek a marannók beültek a világi és egyházi méltóságokba, igyekeztek leányalkat (csak leányaikat!) a spanyol nemességbe beházasítani, úgy hogy jóformán az egész spanyol főnemesség ereiben (női ágról) zsidó vér folyt. A XV. szd. végén a helyzet valóban tarthatatlanná vált. Az állam pénze, jövedelmi forrásai többnyire zsidók és marannók kezén volt, sőt a bíróságokban is nagyrészt zsidók hoztak ítéletet. Az egész spanyol nemzet az elzsidósodás küszöbén állott. A zsidók oly életet vezettek itt, mint hajdan Egyiptomban: a hatalom teljes birtokában tobzódva a keresztényeket becsapták és kirabolták.

A keresztény tömegek végreis összefogtak. Megalapították a Testvérszövetséget Kordovában. A mozgalom gyorsan terjedt az egész országban. Az összecsapások elkerülhetetlenek lettek. Ezrével esett áldozatul a zsidók élete és vagyona.

Ilyen előzmények közepette egyesítette Ferdinánd és Izabella királyságát és alapította meg a nemzeti Spanyolországot. Az uralkodó házaspár közül Izabella látszott nagyobb talentummal megáldva, noha Ferdinánd is sok kiváló képességgel rendelkezett. Az egységes Spanyolország felvirágoztatására rendet kellett teremteni a marannó-ügyben. Elrendelték az inkvizíciót. A világi és egyházi hatalom, keresztény tagjai javasolták az inkvizíció felállítását a mindent elnyeléssel fenyegető marannók ellen, akik külsőleg spanyolként és keresztényként szerepeltek s ezek minden jogát élvezték, belsőleg és faj szerint azonban zsidók maradtak. A király annál is inkább kapott ezen az intézményen, mert a királyi hatalommal szemben erősen összetartó és már-már független nemességet is megtörni vélte ezzel. 1478-ban hívta életre a már szinte megszűnt egyházi inkvizícióhoz hasonló spanyol inkvizíciót.

Itt kell kitérni annak kimutatására, hogy kétféle inkvizíciót ismer a történelem.

A) Egyházi inkvizíció. Az Egyháznak az eretnekek elleni harcában még 1184-ben életre hívott ú.n. nyomozás. Ez az inkvizíció természetesein zsidókra nem vonatkozott, ha csak nem már megkeresztelkedett és visszaeső zsidóról, zsidó eretnekről volt szó. Ez az intézmény közvetlenül a püspökök joghatósága alá tartozott, majd a dominikánusokra ruházták az inkvizíciós jogot. Később a világi hatalmak a maguk politikai céljaira kezdték használni.

Az Egyház csak a makacs, belátásira nem bírható eretnekeket adta át az államoknak a büntetés végrehajtására, amely rendszerint a máglyahalál volt. A kor szokása szerint a kínvallatást is alkalmazták, főképp a világi hatalmak. Az egyházi inkvizíció fokozatosan vesztett jelentőségéből és 1587-ben meg is szűnt.

B.) Spanyol inkvizíció. A spanyol állam létesítette 1478-ban és, amint láttuk a titkos zsidók és titkos mohamedánok ellen irányult. Célja volt az egységes, nemzeti spanyol királyság megerősítése. Valójában fajvédelmi intézkedés. Eszközeiben azonban kegyetlen. Megszűnt 1820-ban.

Kétségtelen, hogy történtek visszaélések ezzel az intézménnyel is és hogy sokszor oktalanul szigorú volt. Mindamellett összehasonlítva Európa akkori bírósági eljárásaival, humánusnak mondható. Pl. a kínpad csak egyszer volt alkalmazható. A máglya nem csak az inkvizíció büntetési módja volt, hanem e korban mindenfelé ezzel büntették az isteni felség sértőit. Börtönei különbek voltak, mint a kor szokásos tömlöcei, a fogoly sosem volt vasra verve. Az élelmezés és betegápolás is sokkal emberibb volt. Végül a pápák nem egyszer mérséklésre intették a spanyol hatóságokat.

Az egyházellenes történetírók irányzatos hamisításai révén a spanyol inkvizícióról mesélt rémhistóriák kiirthatatlanok a ponyvairodalma regényekből. Egyébként a protestáns országokban a hitújítók épp oly kegyetlenül törték meg a katolikusokat, mint a spanyolok a zsidókat. Csak néhány név álljon itt: Zwingli, Calvin, VIII. Henrik, VI. Edward, Erzsébet.

Az inkvizíció ellen a maronnók szövetségbe léptek. Összeesküvőket és orgyilkosokat béreltek föl az inkvizíció tagjainak megölésére. Az anyagiak fedezésére pedig valóságos adót vetettek ki Aragónia zsidaira.

Torquamada főinkvizítor végülis azt ajánlotta a királynak, hogy szólítsa föl a zsidókat: vagy megtérnek, vagy elhagyják az országot. A zsidók 300 ezer arany felajánlásával próbálták megvesztegetni a királyi párt és rábírni a rendelet visszavonására.

A rendelet után igen sok zsidó felvette a kereszténységet, de vagy 150 ezer elhagyta Spanyolországot és szétszóródott Európában.

Meg kell itt jegyezni, hogy az inkvizíció hatásköre csak az áttért zsidókra és mórokra terjedt ki. Egyetlen meg nem keresztelkedett zsidó vagy mohamedán nem került az inkvizíció elé. Azt is tudnunk kell, hogy az inkvizíció elé nem csak kisebb állású egyházfiak, hanem püspökök is kerültek, sőt Spanyolország prímása is.

Maronnók befolyásos pozícióban még a XIX. szd.-ban is éltek Spanyolországban, Portugáliában még ma is.

A keresztény népek a zsidókat mindig idegen elemnek érezték. A zsidó soha egyetlen néppel sem tudta magát megkedveltetni. Okosságával, élelmességével, még inkább uzsorával vagyont és hatalmat szerzett magának. Már a népvándorlás korától a kereskedelem vezető tényezői lettek és a pénzforgalmat a kezükben tartották. Az állandóan pénzszűkén lévő fejedelmek kölcsön dolgában rájuk szorultak. A zsidók becsületességet és alázatosságot színlelve nélkülözhetetlenné tették magukat. Nagy befolyásra tettek szert és ezt hitsorsosaik érdekében kihasználták. Innen egy lépés választotta el őket attól, hogy fennhéjázó, kihívó módon viselkedjenek s erőszakosságra, túlkapásra ragadtatták el magukat a keresztényekkel szembeni. Szertelen önzésük, mérhetetlen kapzsiságuk, a vagyon utáni erkölcstelen vad hajszájuk, a keresztények furfangos kihasználása, csalásaik, zsarolásaik, uzsoráik révén vérszopó vámpírok módján jóformán minden életerejét ki akarták szívni a társadalomnak. Mindehhez járult még az, hogy a keresztények bennük mindig Krisztus gyilkosainak leszármazottait látták.

Érthető tehát, hogy egyetlen országa nem volt Európának a középkorban, ahol időnként ne üldözték volna a zsidókat. Ám azt is meg kell vallani, hogy arra is volt példa, hogy a pénzszomjas fejedelmek a zsidókat piócaként rábocsátották a népre s amikor ezek vagyonát velük kiszívták, utána nem egyszer kíméletlen üldözéssel őket fosztották ki.

A fejedelmek időnkénti üldözése mellett gyakran a köznép csapott át üldözésbe és meglehetősen keresztényietlen módon. Pl. az első keresztes hadjárat ellőtt a Rajna és a Duna mentén mintegy 50 ezer zsidó esett áldozatul a tömegnek. Egy második tömegmészárlást Szt. Bernát közbelépése akadályozott meg. A Fekete Halálnak nevezett pestisjárvány idején szinte egész Európában egy időben üldözték a zsidókat azt hívén, hogy ők mérgezik meg a kutakat. Lengyelországban az 1650-es években igen sok zsidót lemészároltak. Sajátos, hogy éppen azok a népek, amelyek a felvilágosodás és műveltség zászlóját viszik, a zsidóüldözés terén valósággal versenyeztek egymással.

Történelmileg sokszorosan igazolt tény, hogy ahol a zsidóság hatalomhoz és befolyáshoz jutott, gazdasági, politikai és szociális térfoglalásával, közérdekellenes üzelmeivel és káros faji tulajdonságainál fogva a népet, a nemzetet és az országot előbb-utóbb anyagi, erkölcsi és végre politikai romlásba taszította.

Egy mondatba foglalva: a zsidók mindig elkülönítették magukat a keresztényektől és felsőbbrendű fajnak képzelték magukat, ennél fogva a keresztényeknek a zsidókat illető megszorítása ugyanilyem jellegű volt s ezért nincs mit egymás szemére vetniök.

Végül annak hangsúlyozására, hogy nem csak a római kereszténység katolikusok ismerte föl a zsidóság lényegét, hanem a reformáció vezéralakja, Luther Márton is, álljon itt néhány szó vele kapcsolatban. 1543-ban írt iratában egyenesen felszólítja híveit: irtsák ki a zsidókat. A fejedelmek elé terjesztett 7 javaslata «A zsidókról és azok hazugságairól» c. iratában ilyeneket ajánl Luther: Felgyújtani a zsinagógákat és a zsidó iskolákat, házaikból kiűzendők és úgy helyezendők el, mint a cigányok. Meg kell tiltani nekik az uzsorát, mert mindenüket, amijük csak van, rabolták. A munkabíró zsidókat fizikai munkára, kell szorítani, hogy kenyerüket úgy keressék meg, mint mások és ha másként nem megy, ki kell űzni őket az országból.

A karaita nevű zsidó frakcióról itt csak azért emlékezünk meg, mert magyar vonatkozása van. U. is Kr. u. a VIII. szd.-ban a zsidóság körében hitszakadás támadt. Egyesek elvetették a rabbik tanítását és a Talmudot és visszatértek az eredeti Tóra szöveghez, a Bibliához. Ezért nevezhetők ezek a zsidók protestánsainak. A rabbiniták természetesen kiátkozták a karaitákat emiatt. Számuk sosem volt tekintélyes. Főképp a közel-keleten éltek valamint Dél-Oroszországban és a Krimi félszigeten.

A VIII. szd.-ban a magyarok szomszédságában a Kaspi- és a Fekete tenger között terült el a hatalmas kazár fejedelemség. A kazárok BULAN fejedelem uralkodása idején áttértek a zsidó vallásra. Később e zsidóhitű kazároknak egyik törzse beolvadt a magyarságba. Ez a zsidó fejedelemség vagy 250 évem át állott fenn. Az oroszok és a bizánciak vetettek véget uralmuknak kényszerítve őket a kereszténység fölvételére. Sokan elmenekültek. Ami belőlük megmaradt, csuvaszoknak nevezzük.

A karaiták külsőleg igénytelen felekezet, kifelé sosem keltett nagy feltűnést. Gazdagság, fény után soha nem törekedtek, főfoglalkozásuk a földművelés és a mesterségek. Jellemzi őket az erős jogérzés, becsületesség, szorgalom és szigorú erkölcsiség. Úgy mondják, hogy évszázadokon át nem került karaita bíróság elé főbenjáró vétséggel. Emiatt sok kivételben részesültek a cároktól és a nagy zsidóüldözések alól is kivételezettek voltak.
 
 
0 komment , kategória:  A Bajkeverők II.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 220
  • e Hét: 1826
  • e Hónap: 20230
  • e Év: 340262
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.