Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Bajkeverők III.
  2010-12-01 11:35:59, szerda
 
 
A Bajkeverők III.

II.) Az újabbkori zsidóság és zsidó eretnekségek.

Aki figyelemmel kíséri az újabbkori zsidóság szellemi életét, észreveheti, hogy mind az ortodox mind a liberális zsidóság nagy eretnekségek. Így a dömnék vagy hitehagyottak. Sabbatáj mohamedán hitre tért zsidó álmessiás hívei. Keletkezett a XVII. szd.-ban, hitük az iszlám és a kabbala keveréke. Aztán vannak a chassideusok vagy jámborok, Baol Sem Tob által alapított rajongó és babonás felekezet a XVIII. szd.-ból. Lengyel és Oroszországban élnek, a kultúrával dacoló csodarabbik vezetik őket. A karaitákat fentebb ismertettük...

Az ortodox zsidóság a Tóra és a Talmud követője, de Nyugaton lassan üres formalitássá vált s belőlük alakult ki a liberális zsidóság. A liberálisok elvetik a tanból mindazt, amit értelmetlennek találnak. Tulajdonképpeni alapítójuk Mendelson Mózes (1729-1786).

A világ zsidainak száma 1933-ban 15 millió volt. (Ma, 1970-ben mintegy 18 millióra teszik a zsidók számat. Hogy a 6 millió mártír miként fér el a két adat mellett, soha nem fogják tudni nekünk megmagyarázni.)

Az ortodox zsidók két csoportra oszlanak: szigorú ortodoxok és haladószellemű konzervatívok. Túlsúlyban az előbbiek vannak.

A liberális zsidók ugyancsak két csoportra oszlanak: a mérsékelt liberálisok ezek vannak többen és a reform zsidók. A liberális zsidók már nem a múltba néznek, hanem a jövőbe s nem befelé, hanem kifelé. Vallási felfogásuk valami általános kulturizmusba és evolucionizmusba ment át, amely vallási közönyösségbe, sőt atheizmusba viszi őket.

A reform zsidó mellőzi a rituális metszést, nem ismer tisztátalan állathúst, istentiszteleti nyelvül az ország nyelvét használja, a szombatot vasárnap üli meg és, a Messiási gondolatot elveti. A szétszóratást nem tekinti nemzeti csapásnak, hanem a Gondviselés akaratának, hogy annál közelebb kerüljenek a többi néphez.

Végül van a cionisták politikai mozgalma. Az ortodoxia egy része elveti azon az alapon, hogy a zsidóságnak Palesztinába való visszatérése nem politikai vonalon, hanem a várt Messiás király útján kell bekövetkeznie.

Mindezeket a frakciókat a zsidóság feltartóztathatatlan bomlásának jeléül látjuk.

Itt említjük meg, hogy a jiddis nyelv ivri teutsch a középfelnémet nyelv XIV. szd.-beli nyelvjárása, keverve rengeteg orosz, lengyel és héber szóval. Nyelvtana inkább a héber és szláv szabályokhoz igazodik.

Az ortodoxia ma is épp olyan elfogult és engesztelhetetlen, mint elvakult ősei 2 ezer évvel ezelőtt. Krisztus iránt izzó gyűlöletet tanúsító jelenkori zsidók közül csak megemlítünk néhányat. Így Fabius Ágoston francia hitszónok (1842), Gratz Henrik a boroszlói rabbiképző szeminárium tanára és történetíró (1864). Legújabban Aser Ginsburg a szellemi cionisták vezetője és Bender Hirsch, aki különösképpen kitűnik az elvakultság, a megvetés és izzó gyűlölet hangjával Krisztus iránt.

A Sulhan Aruk (a Tóra rabbinikus kódexe, később még lesz szó róla) a modern zsidóságnak is a kódexe. Más szóval a benne foglalt keresztényellenes gyalázkodásokat a mai zsidóság is mindenben fenntartja és a keresztényeket bálványimádóknak mondja. Tudjuk pedig, hogy a bálványimádók nem jönnek emberszámba, ezeknek életét nem kell kímélni s ezeknek vagyona annyi, mint a gazdátlan jószág.

A liberális zsidók enyhébbek a felfogásukban, mert kétféle bálványimádást ismernek. A szorosan vett bálványimádás náluk az aboda zará, a tágabb értelemben vett bálványimádás a sittuf. Már most a sittuf olyan vallás, amelynek istenfogalma nem tiszta. Az igaz istent imádja ugyan, de azzal, tiltott módon, még mást is összekapcsol. Ezek a keresztények és őket kapubéli prozelitáknak veszik, vagyis olyanoknak, akik mintegy átmenet a zsidósághoz. Szerintük a keresztényekkel szemben, miként a megtűrt idegenekkel szemben, a Noé-féle parancsok megtartásáról szóló rendelkezéseket kell alkalmazni.

Noé hét törvénye tulajdonképpen Noé fialnak tilalma, amelyek megtartására a zsidók is kötelesek s lényegében azonos a 10 parancsolattal.

Különösen amióta a zsidókat emancipálták Európában, bizonyos változások jöttek elő a zsidóság magatartásában. A liberális zsidók elvetik a véres Messiás királyba vetett hitet s inkább a zsidók és nemzsidók testvéri szeretetében való egyesülés és bölcs együttélés a közös Menyei Atya védelme alatt jelenti számukra az újmessiási kort.

Ugyanígy Jézus személyét illetően Jézusban csak az erkölcstanítót és igazsághirdetőt látják. Minden elismerésük Jézus emberi nagyságának szól, de nem isteni lényének. Ugyanakkor az Egyházzal szemben vitathatatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak.

A zsidók sajnos Krisztushoz a bibliai racionalizmus útján közelednek: Strauss-Renan-Harnack vonal. A természetfölötti rendet elvetik és így a messiási felfogást is. A kriticizmus befolyására megint a hitetlenség szakadékába kerülnek és a végletekig vitt racionalizmus sokaknál oda lyukad ki, hogy Jézust mint történelmi személy létezését is kétségbe vonják. Általában, ameddig ez a felfogás eljut a következő: Jézus Názáretben született, József és Mária fia, exaltált, rajongó egyén, aki elhitette önmagával, hogy ő a Messiás. Csodái nem igazi csodák, nem támadt fel. Csak alapjait vetette meg a kereszténységnek, amelynek dogmatikáját és mitológiáját (!) Pál apostol alkotta meg zsidó-esszeus-pogány-hellenisztikus bölcseleti elemekből összevonva.

A liberális zsidók olykor őszintén arra törekednek, hogy Jézusról tágyilagos és hű képet alkossanak. Vannak köztük, akik nagy és rendkívüli tanítónak látják Jézust, rabbinak, aki a zsidó gondolatnak új farmát adott. Olyan is van, aki egyenesen prófétának mondja, Ceitlowsky Chajun. Egyenesen zsidó kuriózum Brunner Konstantin alias Weithelmer Lipót, aki már ilyet ír... «senkit sem szerettem úgy, mint Téged, Krisztus...» Brunner arra következtet, hogy Krisztus önmaga fölött más istent már nem ismer, tehát Krisztus a szó szoros értelmében véve istentelen. Ezért szerinte Krisztus az emberiség fejlődésének csúcspontja: lángész. A legnagyobb feltűnést keltett Klauzer József, a jeruzsálemi héber egyetem tanára, aki 1922-ben kiadott monumentális munkájával az első zsidó tudományos kísérlet Jézus életrajzának megírására. A mű végig racionalista, de tiszteletteljes hangon van megírva. Jézus etikai könyve írja minden idők zsidó irodalmának legszebb gyöngye.

Ben Izrael a zsidóság és kereszténység között a belső, tartalmi különbséget vizsgálva megállapítja, hogy a «történelmi zsidóság a törvény vallása, az őskereszténység ellenben az ideális imperatívusz vallása. A törvény és az ideális imperatívusz között az a különbség, hogy a törvény nem olyasmi, ami belső törekvésének megfelel, hanem elénk áll és teljesítést követel. Az ideális imperatívusz egy irányító alapelv, útmutató az élet sivatagjában, világító torony, amely felé az ember az élet hányattatásai között vágyakozva tekint. Szeplőtelen tökéletességével csak kiválasztott kisebbség számára van rendelve. Ezért nem volt képes a történeti zsidóság abszolút ideálokat alkotni. (Ugyanezt a gondolatot bővebben kifejtettük Lapunkban a Demokrácia és Zsidóság c. cikksorozatunkban.)

Akadtak rabbik, akik az Újszövetségből beszédet és oktatásokat tartottak zsidó híveiknek. Wise István new yorki reformzsidó rabbi szerint Jézus a zsidók büszkesége, a világ legnagyobb tanítómestere. Hatására nem egy tanítványa áttért a katolikus vallásra. Egy lelkes pesti zsidó — meg ugyan nem keresztelkedett így ír többek között: Hiszek Tebenned Jézus, én Megváltóm és Szabadítóm...

Mindezek a biztatónak látszó jelenségek azonban nem abszolút értékűek. Ezeket a kijelentéseket nem az elfogulatlan ész, hanem az önző faji elfogultság adta a zsidóság elenyészően csekély részének ajkára. Mert ha a sok elismerő nyilatkozatot közelebbről megfigyeljük, észrevesszük, hogy ez az áradozás nem annyira Krisztusnak, hanem inkább a zsidó népnek szól. Krisztusban ők a zsidót látják, a zsidóság fajának legszebb virágát. Amiből oda konkludálnak, hogy ha a keresztények Krisztus vallása szerint helyesen akarnak élni, akkor iparkodniok kellene Jézus példája nyomán teljes összhangba jutni a zsidósággal.

Hogy a zsidóság nem veszi föl a keresztséget, illetve, hogy nem fogadja el Krisztust megváltóként döntő oka az, hogy a zsidóság úgy érzi, hogy nincs is szüksége megváltásra, mert hite szerint minden hitét megtartó zsidó üdvözül. Számára egyszerűen értelmetlen a Krisztusban való üdvözülés. Minden Krisztus-magasztalás, amely a modern zsidótól jő a keresztények számára káros. Káros, mert minden felfogáshoz alkalmazkodó világvallás, a színtelen monoteizmus egy semmitmondó deizmus felé vezet.

Jézus személyének magasztalása tehát a zsidóság részére csak egy új eszköz a célhoz: bomlasztani a kereszténységet és erősíteni a zsidóságot.

De ez a magasztalás veszedelmes is a zsidóságra nézve. A zsidók nem is tudják, hogy milyen veszedelmes játékot űznek Jézusnak pusztán zsidó volta hangsúlyozásával. Ugyanis mennél inkább szítják, terjesztik a zsidók a sajtón nyert kárhozatos befolyásukkal a keresztényeik közötti hitetlenséget, annál csekélyebbre csökken az oltalom, amelyet a népek között csak Jézus miatt élveznek. Ugyanis mind az antiszemiták, mind a hitetlenek táborában már kezdik visszautasítani a zsidó vagy szemita Jézust, ami nem csak a keresztény szellemet gyengíti, hanem erősen zsidóellenessé is válik. Ezáltal felrobbannak azok az utolsó gátak, zsilipek is, melyek eddig a zsidógyűlölet vadvizeit még visszatartották. Huber itt Chamberlain-re és Fritschre céloz. Hitler az 1937 évi XVIII. sz. birodalmi rendelettel próbált elébe vágni ennek az áramlatnak, amely rendeletben kimondja, hogy Jézus személyét faji vita tárgyává tenni nem szabad, mivel Jézus isteni származású és fölötte áll minden vitának.

Ezek ma már aggasztó jelenségek, mert a zsidóság iránti ellenséges indulat feltartóztathatatlanul száll népről-népre és egyre erősödik. És a zsidóság ezrei ijedten állnak e jelenséggel szemben. Éppen ez hozta létre a cionizmust és a zsidók nagy tömegei ettől várnak segítséget. A zsidóknak mint külön népnek tömörülése és Palesztinába való visszatérése további bonyodalmat hív föl. Hiszen a zsidók és a többi népek közötti szellemi, gazdasági, belső és külső ellentétek pusztán helyváltoztatással nem szüntethetők meg. Sőt, az egységbe tömörülő zsidóságnak befolyása még nyilvánvalóbbá válik és ujjal lehet rámutatni, hogy honnan indult ki. És igen valószínű, hogy talán több közbeeső fokozat után ez lesz a cionizmus vége. Ugyanakkor az arabok elégületlensége és elkeseredése kiszámíthatatlan veszedelemmel fenyeget.

A zsidóknak őshazájukba való visszatérése fizikailag is lehetetlen, mert a világba szétszórt óriási számú zsidóságot ez a kis ország befogadni nem tudja.

Mégis csak az írásnak lesz majd igaza, amely megjósolta, hogy a zsidóknak éppen Palesztinában való gyülekezése adja meg majd végtére az alkalmi okot az ellenük zúduló legrettenetesebb támadásra. Ez a dolgok természetes fejleménye, amely elé szinte rohan a zsidóság.

A zsidó eretnekségek gyakran összefüggnek a zsidó álmessiásokkal. Egyik-e a leghíresebbnek volt Bar Kochba alig 60 évvel Jeruzsálem pusztulása után. A zsidó írástudók alatt felnevelkedett új nemzedék szívében még izzóbb gyűlölet lappangott Róma ellen, mint valaha. Nem feledték el a borzalmakat, amiket el kellett szenvedniök Titus katonáitól. Amikor naponta 500 zsidót feszítettek keresztre az ostrom idején, amikor a városból menekülő zsidókat a katonák a fákhoz kötözték és elevenen fölhasították beleiket, hogy megkeressék az aranyakat, amiket, véleményük szerint a zsidók lenyeltek, amikor egy ezüst pénzért adtak el 30-30 zsidót rabszolgának, amikor Titusz nevetséges gúnyruhába felöltöztetett 2000 zsidó foglyot állíttatott ki Rómában az amfiteátrumba a nép gúnyjának és hahotájának. A régi nagyhatalmi ábránd nemcsak hogy nem foszlott szét a zsidó lelkekben, hanem még elődeiknél is jobban várták, hogy Isten most már hamarosan elküldi megalázott és letiport népe számára a bosszuló nemzeti szabadítót, a Messiást. A fölkeléshez csak egy szikra kellett és a fölkelők élére egy hatalmas testi erővel rendelkező, rendkívül bátor és tehetséges kalandor, Bar Kochba állott. Serege több, mint fél millióra rúgott. Egy év alatt majdnem az egész ország Bar Kochba uralma alá került. De a hatalmas római birodalom légióival nem bírtak. Hiába küzdöttek a zsidók álmessiásuk alatt halált megvető bátorsággal, három és fél év után ügyük elveszett.

Róma bosszúja minden eddigit fölülmúlt. A Jeruzsálemi templomnak még megmaradt falait leromboltatta, a templomteret felszántatta és az egész város területét sóval behintette. A megmaradt kevés zsidónak megtiltotta, hogy lábát a város területére tegye vagy csak hogy távolról is megpillantsák a várost. Az életben maradt zsidókat Hadrianus szétszórta az akkor ismert világba.

E borzalmas háborúval végződött Izrael megrázó nemzeti tragédiája s ezzel politikai történelme is mindenkorra lezárult. Ettől fogva a zsidóság lemondott arról, hogy saját erejével és fegyverrel valósítsa meg a messiási országot. Ettől fogva csak imádkozott a messiási birodalom eljöveteléért. A szent várost pedig mindmáig siratják a hithű zsidók. A gyászt és siránkozást immár közel 2 ezer év óta még ma is folytatják minden péntek délután s nagyobb ünnepek előestéjén a jeruzsálemi Haram-tér nyugati külső falának ama részénél, amely Siralomfal név alatt ismeretes.

Az elkövetkező ezer éven át főképp a közel-keleti országokban lépett föl sok álmessiás.

Amikor az ezredforduló után a zsidó kabbala virágzásnak indult, ennek befolyása alatt léptek föl fantasztikus álmokat kergetve egyes álmessiások. Fanatikus rajongásuk sok hívőt toborzott össze, de soha nem volt felkelés jellege a dolognak. Hiábavaló reményekkel átszőtt álmodozó tehetetlenség jellemzi őket.

Kimagasló álmessiás volt egy Sabbatai Cebi nevű kalandor, aki 1648-ban Szmirnában lépett föl. Bár a legszellemtelenebb és leghitványabb módón játszotta szerepét, a hiszékeny zsidókat egész életén át elámítottá. Mélyén belemerült a kabbalába a csakhamar világtekintély lett.

Akkortájt terjedt el a világ zsidóságának körében a hiedelem, hogy az 1648-as évben fog eljönni a messiás. Sabbatai részben megzavarodva a kabbalától, részben egy kis szélhámossággal elhitette híveivel, hogy ő az a messiás, akire várnak. Egyes rabbik kiátkozzák, mások hódolnak neki. Bejárta a közel keleti országokat s mindenütt a hívők széles közösségét szervezte meg, akik előtt egyáltalán nem volt kétséges, hogy a várt messiást látják. Azt hirdette, hogy egy év múlva legyőzi a szultánt majd utána a többi fejedelmeket.

Híre nőttön-nőtt nem csak a zsidók, hanem a keresztények között is és egész Európa róla beszélt. Megzavarodni látszott a zsidóság. A nyomdák nem győzték nyomni a sok zsidó imakönyvet és azokat a litániaformákat, amik a messiási időkre engedélyezettek csupán. Böjtöléssel, sanyargatással igyekeztek a rajongó zsidók felkészülni a messiás fogadására. Hamburgban a zsinagógákban előkelő férfiak a Tórával a karjukon ugrándoztak örömükben. Csodálatos hírek jártak Angliában egy selyemárbócos hajóról, amelyen héberül beszélő matrózok ültek és a hajó zászlóján ez a felirat állt: Izrael 12 törzse. A londoni zsidók fogadást ajánlottak föl, hogy Sabbatai két év alatt Jeruzsálem királya lesz. Avignon zsidói már összecsomagoltak, hogy Izraelbe költözzenek, az új messiás fogadására.

Ha egy-egy józanabb zsidó óvatosságra intette hitsorsosait, életveszélybe sodródott, nem csak hogy nem hallgattak rá. Ezalatt Sabbatai elé mindenfelől jöttek a küldöttségek s őt mint a zsidók királyát üdvözölték, gazdag ajándékokat hoztak és életüket is fölajánlották neki. Mindez a siker annyira megzavarta ezt a silány lelkű kalandort, hogy leveleit már így írta alá: Én, az Úr, a ti istenetek, Sabbatai Cebi.

Végre is a szultán türelme elfogyott és magához idéztette Konstantinápolyba. Legendákat szőttek a zsidók az útjáról és hatalmas zsidó és török tömeg várta a hajóját a kikötőben. Amint Sabbatai partra szállt az elfogatására kiküldött pasa csattanó pofonnal üdvözölte és felelősségre vonta, amiért a népét fölzaklatta. Bilincsbe verve vitte a börtönbe.

Ez a váratlan fordulat még szaporította Sabbatai híveit, mert azt eszeltek ki az írásokból, hogy a messiás művének szükséges előfeltétele a megaláztatás.

A törökök a fogságában kíméletesen bántak vele. Börtönében valóságos udvart tartott, fényűzéssel és nagy fogadásokkal. Három hónapig így csodáltatta magát híveivel, akik előtt úgy viselkedett, mint a világ jövendőbeli királya, de egy meglepő, csúfos fordulat folytán hirtelen bohóccá változott.

A Szultán ráparancsolt a zsidó királyra, hogy azonnal térjen át a mohamedán hitre. Nem sok fenyegetés kellett, Sabbatai leborult a szultán előtt, a földre dobta zsidó süvegét, mire egy apród fehér török turbánt nyújtott át neki. Néhány bizalmas híve is áttért a muzulmán hitre és a szultán a további zűrök elkerülése céljából az udvar felügyelete alatt tartotta távol minden zsidó környezettől.

Egy ideig így élt elszigetelten Sabbatai, majd szerét ejtette, hogy újra zsidókkal kerüljön érintkezésbe azzal az ürüggyel, hogy azokat a mohamedán hitre akarja téríteni. A kétkulacsos játék ment egy ideig, de végül is a törökök rájöttek arra, hogy ismét a régi messiási üzelmeit folytatja és száműzték Albániába, egyesek szerint titokban lefejezték.

A szekta haldokolva, de ki nem múlva élt tovább, két áramlatot formálva ki magából. Az egyik rész a kabbalán át zárkózott miszticizmusával a chaszideusok szektáját alakította ki Lengyelországban. A másik a kereszténységhez közeledve a frankisták szektájává alakult át. A törökországi maradvány Sabbatai hívek a dömnék titkos szektáját teszik.

Sabbatainak szánalmas komikumba fúló szereplése volt az utolsó és egyben a legzavarosabb messiási próbálkozás. Ettől fogva a zsidóság körében elvont gondolati eszmévé sekélyesedett a messiási hit és gyakorlati megvalósítására már senki sem gondol.

A chasszideus szekta megszervezője Izrael ben Elizér. Lengyelországban, az elmaradott, alacsony kultúrájú zsidók között 1740 körül szervezkedett. Számuk lassan félmillióra ment föl. Az ortodox zsidók ellenezték. Az alapítóról megint egész mondakör alakult ki. Hívei előtt az alapító és a későbbi vezetők, mint Isten földi helytartói szerepelnek, egyenesen szentek caddikok akiket csak látni is üdvözítő erejű akiket ajándékkal kell elhalmozni. Rendkívüli tulajdonságaik miatt a csodatevő rabbinak is nevezik őket.

Tanításuk lényege: Isten mindenütt jelen van, az élet legalacsonyabb fokán és az ember minden aktivitásában. Hinni kell bizonyíték nélkül. Az imához benső áhítat szükséges, ezért a szavak hangos kiejtése, erős taglejtések szükségesek a zavaró gondolatok eltávolítására. Idegen tudományok ami nem a valláshoz tartozik kárhoztatandók, elvetendők. Minden tudás csak a caddiknál van s ezért kell vele gyakran érintkezésben lenni. Az üzletelést is teljes istenfélelemben kell csinálni. Lényeges a vidámság az életben, az önzetlenség, békeszeretet, tisztaság testben és ruházatban.

Ám a chaszidizmus nem maradt meg e dicsérendő alapelvek mellett, hanem csakhamar nagyon is elfajult. Ugyanis az alapító halála után megannyi apró szektává szakadtak széjjel és az elfajulás megindult. A caddikból lett a csodarabbi s ez az intézmény idővel üzletté, csalássá süllyedt, amely a zsidóságnak a kultúra alacsony fokán álló rétegét annál jobban kiaknázta, mennél kulturálatlanabb, együgyűbb, tanulatlanabb, hiszékenyebb és babonásabb volt az.

A caddiknak nincs meghatározott fizetésük s úgy látszik, mintha csak Istenért és alattvalóikért töltenék be hivatásukat. De a nagy befolyás a hívek fölött nagyúri megélhetést biztosít számukra.

Egy ilyen csodarabbi volt az oláh megszállás idején Debrecenben Safrin Jakab. A galíciai Komarnóból menekült ebbe a tőzsgyökeres magyar városba. Debrecen legdíszesebb helyén ötszobás lakásban fejedelmi udvartartást vezetett és amíg a magyar embereknek körülötte jóformán mindene elveszett, elpusztult, ő milliós vagyont szerzett össze. Lakását hívei pazar fénnyel rendezték be, testőrséget szerveztek köréje és százával keresték föl bölcs tanácsaiért. Vendégei a legjobb körökből kerültek ki és soha nem kerültek összeütközésbe az oláhokkal. A rendőrség megpróbálta ugyan egy párszor kitoloncolni, de az oláhoknál mindig védelemre talált. Amikor az oláhok kivonulása után a rendőrség behatolt a lakásába, mesés értékű kincsekre bukkant. A lefoglalt értékek között szerepel 800.000 korona kékpénz, rengeteg drágakő, három vasláda tele ezüst és aranyedényekkel, 600.000 korona értékű briliáns, több igazgyöngy, köztük egy 800.000 korona értékű gyöngysor, másfél métermázsa színezüst és annyi különféle ékszer, amennyi akikor az összes debreceni ékszerészeknél sem volt.

A csodarabbi vagyonának leltározása napokig tartott. Minden darab fémet külön lemértek. Értékük szinte elképzelhetetlen. A rendőrség abban az irányban kutatott, hogy miképpen jutott a csodarabbi a mesés értékű kincsekhez, mennyit hozott magával és mit keresett?

A chaszideus szidok javarészt Galíciában, Oroszországban és Romániában laknak. A vérbeli chaszideus a gójt alsóbbrendű, tisztátalan és megvetendő lénynek tartja. Vakon kell hinniök a caddikban és feltétlenül engedelmeskedni kell neki. Ez az üdvösség egyik feltétele. A caddiknak hatalma van megbocsátani a bűnöket, mert ő az Isten helyettese, ezért kötelessége a hívőnek a caddikot mindenek fölött szeretni, ajándékkal támogatni és egyáltalán annyi örömet szerezni neki, amennyit csak lehet. A caddik természetfölötti lény lévén, hatalmában áll bárkinek a helyét megjelölni a mennyben és a pokolban.

Hogy a caddik nimbusza és tekintélye esetleg meg ne kisebbüljön a hívőknek az értelem útján való felvilágosulása útján, ezért tilos minden tudomány, legyen az a gójok világi ismerete vagy idegen nyelv tudása, sőt tilos olyan könyv olvasása is, ami nem héber betűkkel van szedve. Orvoshoz fordulni tilos, mivel, aki igazán tud imádkozni, úgyis meggyógyul. Még a caddik látása is érdemszerző a túlvilágban. Ezért mindenkinek meg kell látogatni a caddikot és annyiszor, ahányszor csak teheti. Aki azonban látni akarja a caddikot, fizetnie kell, aki tanácsát kéri, annak még többet kell fizetnie.

Az imádságnál a chaszideus főkötelessége kiabálni, kezeit csattogva sokszor összecsapni vagy a falhoz verni, ide-oda ugrálni és kezével rángatódzva mozogni, előre-hátra hajlongani, mert ezzel elfordítja Isten haragját. Ha ezek miatt a minden más ember előtt nevetséges és illetlen taglejtések, arcfintorítások s majdnem vad, tomboló őrjöngés közepette végzett ceremóniák miatt megkérdezik vagy gúnyolják a chaszideust, nem szabad rá válaszolnia.

Különös jelenség e korban, hogy miiként a zsidóknál, úgy a keresztény eretnekeknél az angolszász vidéken főképp hasonló rajongó szektás túlzások ütik fel a fejüket. Így a quakerek a reszketők, a jumperek az ugrálok, a shakerek a rázógatók, a barkerek az ugatók. Külső vonatkozásban nagy a hasonlóságuk a chaszideusokkal.

A caddik a legfelsőbb bíró, minden magán és peres ügyben ő dönt. De hívei, orvosa is, betegség, terméketlenség esetén tanácsot, orvosságot ad. Hatalma van a gójim uralkodók fölött, sőt minden élet és halál fölött, hatalma van valamely nép égi patrónusának megbuktatására s előidézheti egy egész ország pusztulását stb.

Aki a meghalt cadik Ingét felhúzza, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság bűne, aki annak nadrágját viseli, megtisztul az elkövetett vérfertőzés bűnétől stb. A caddik sírja szent s főképp a terhes anyáknak ajánlatos látogatni sírját.
 
 
0 komment , kategória:  A Bajkeverők III.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 434
  • e Hét: 2827
  • e Hónap: 9548
  • e Év: 375038
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.