Regisztráció  Belépés
ennmary.blog.xfree.hu
Nem mondhatom el senkinek, elmondom,hát mindenkinek--- "Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer,......" --Pedig , ...... :) Ennmary x
1972.11.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
5 érv, hogy miért jó introvertáltnak lenni
  2015-06-05 19:15:13, péntek
 
  5 érv, hogy miért jó introvertáltnak lenni

Félénkek, unalmasak és be vannak gubózva - mondják gyakran az introvertált emberekre, hiszen nem sok mindent mutatnak meg magukból. Ám ez a feltételezés leginkább azoknak a kultúráknak a téves megítélése, ahol túlságosan felértékelik a nyitottságot és a bőbeszédűséget, ráadásul a rámenősséget tartják a sikeres élet kulcsának. Összegyűjtöttünk néhány érvet, amik igazolják, hogy az introvertált emberek nemhogy nem antiszociálisak, de kimondottan érdekesek, intelligensek és ezért bizony vonzóak is.

Introverzió és extraverzió

Carl Gustav Jung A lélektani típusok című könyve a személyiség legfőbb tényezőjeként bevezette és széles körben népszerűvé tette az introverzió és az extraverzió fogalmát. Jung szerint az introvertáltakat a gondolatok és az érzések belső világa, az extravertáltakat pedig az emberek és a tevékenységek külső világa vonzza. Az introvertáltak a körülöttük zajló eseményekről általuk alkotott jelentésekre koncentrálnak; az extrovertáltak pedig belevetik magukat ezekbe az eseményekbe. Az introvertáltak akkor töltődnek fel energiával, ha egyedül vannak, az extrovertáltak pedig akkor merülnek le, ha nem élnek elegendő mennyiségű társas életet.

,,Persze ezek nem abszolút jellemzők: Carl Jung pszichológus szerint nem létezik tisztán introvertált vagy tisztán extravertált személyiség, hanem mindenki valahol a két végpont között, de az emberek többsége a spektrum közepén helyezkedik el, ők az ambivertáltak" - írja Lars Larsen, az Aarhus Egyetem pszichológus professzora a Science Nordic oldalán. Ha ön még nem töltötte ki a Jung gondolatain alapuló, a legtöbb egyetem és óriáscég által alkalmazott Myers-Briggs személyiségtesztet, itt megteheti.
Jó társaság és hallgatóság

Ebben az extravertáltságot idealizáló világban azokat tartják társasági embereknek, akik aktívak, kezdeményezőek és beszédesek, míg az introvertáltak fesztelen természetükkel és nyugodtságukkal kilógnak a sorból. Tévesen szégyenlősnek bélyegzik meg őket, holott a félénkség a társadalmi megítéléstől való félelmet jelenti, aminek semmi köze a tartózkodó természethez. A zárkózott emberek nem fecsegnek fölöslegesen, hangjukat leginkább akkor lehet hallani, ha valami igazán fontosat szeretnének mondani, olyankor viszont mondandójukkal azonnal felkeltik a hallgatóság érdeklődését és akaratlanul is a középpontba kerülnek. Igaz, hogy nagy tömegben kényelmetlenül érezhetik magukat, de kisebb társaságban nagyon is urai a helyzetnek. Jordan Gray párkapcsolati tanácsadó szerint ráadásul a gyakori félrevonulás és az egyedül elmélkedés még nem jelenti azt, hogy barátságtalanok és távolságtartóak lennének, sőt: attól függetlenül, hogy tovább tarthat, amíg megnyílnak mások felé, nagyon is kedvesek és odaadóak.
Felszínes ismeretségek helyett kevesebb, de közeli és értékes baráti kapcsolatot ápolnak, törődőek és őszinte érdeklődéssel figyelnek a környezetükre. Az introvertált emberek nem beszélnek soron kívül, ritkán vágnak mások szavába - hiszen általában többet hallgatnak, mint amennyit beszélnek - és nem is feltétlenül azért hallgatnak meg másokat, hogy tanácsokat osztogassanak, hanem azért, hogy megértsék a beszélgetőpartnerüket - ez a hozzáállás pedig egy párkapcsolatban sem hátrány" - írja a szakértő a weboldalán.
Álmodoznak, ezért kreatívak

Arról már írtunk korábban, hogy az ábrándozás nem bűn, de még csak nem is időpocsékolás, sőt, a látszat ellenére nagyon is hasznos tevékenység. Scott Berry Kaufman pszichológus és kollégái is egyetértenek Daniel Golemannal abban, hogy az elkalandozás együtt jár a kreativitással. Nos, a zárkózott emberek ilyenek: tele vannak fantáziadús gondolatokkal és az ábrándozás során általában valami nem mindennapi ötlettel rukkolnak elő, amit szívesen és lelkesen meg is osztanak másokkal.

Csíkszentmihályi Mihály és Gregory Feist pszichológusok szerint egyes szakterületek legkreatívabb képviselői gyakran befelé fordulóak, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a kreatív sikerek egyik legfontosabb feltétele a magány, amikor az ember kötöttségek és megszakítás nélkül tud elmélkedni, alkotni, kérdéseket feltenni és monológokat folytatni magában. Susan Cain Csend - A hallgatás ereje egy harsány világban című könyvében azt írja, introvertált emberek nélkül nem létezne Az eltűnt idő nyomában, a relativitáselmélet, Chopin noktürnjei, de a Google sem. Ez a fajta vágyott és produktív magány lehetővé teszi, hogy az introvertált emberek elmélyedjenek egy témában és csendben annak mestereivé váljanak. Gondoljon bele: Albert Einstein, Charles Darwin vagy Steven Spielberg is - amikor csak tehette - kerülte a nagy társaságot, mégsem voltak elveszett emberek, sőt.
Hihetetlenül motiváltak

És ezzel a környezetük számára is példát mutathatnak. Céljaik elérésében a sekély és felszínes ösztönzőerők (anyagi javak, pénzjutalom, elismerés, hírnév) helyett mélyebb, belső motivációk játszanak szerepet, vagyis tetteik mozgatórugója általában maga a cselekedetben rejlő öröm. Tudják, kik ők, hol a helyük és mi a dolguk a világban, éppen ezért akár a kockázatok és kellemetlenségek ellenére is szenvedélyesen csinálják azt, amiben jók - írja Gregory Mitchell agykutató a Mind Development oldalon. Az introvertált személyek ráadásul kiválóan tudnak összpontosítani és képesek hosszasan elmélyedni egy-egy munkafolyamatban, ez a kíváncsiság, önmotiváció és elkötelezettség pedig tagadhatatlanul inspiráló és megnyerő tulajdonság nem csak a magánéletben, de egy nyüzsgő munkahelyen is.
Másként intelligensek és hatékonyak

Az introvertált emberek zárkózott, de kíváncsi természetéhez hozzátartozik, hogy szeretnek félrevonulva olvasni, új összefüggéseket felfedezni, illetve magukban filozofálgatni. Jól tudják, hogy kivel milyen érdekességeket érdemes megosztani, ezért ha ön introvertált ismerősökkel kezd társalogni, biztos lehet benne, hogy érdekfeszítő, értelmes és fontos dolgokra hívják fel a figyelmét az eszmecsere során.

Lehet, hogy a munkahelyen nem ők az első számú csapatjátékosok, de ez egyszerűen abból adódik, hogy sokkal jobban teljesítenek, ha önállóan, nyugodt körülmények között végezhetik munkájukat. Éppen ezért minél nagyobb szabadságot és magánszférát biztosítanak az introvertált dolgozók számára (tehát, hogy önmaguk lehessenek), annál nagyobb eséllyel állnak elő egyedi megoldási stratégiákkal egy-egy problémára.

Adam Grant, a Pennsylvania Egyetem Wharton Üzleti Iskolájának előadója érdekes kutatást végzett a témában, és arra jutott, hogy a vezetők esetében az introverzió gyakran még jobb eredményeket hoz, mint a kommunikatív beállítódás. Ha ugyanis proaktív, önálló kezdeményezésre képes beosztottjaik vannak, a visszahúzódó főnökök nagyobb teret hagynak számukra, hogy elképzeléseiket megvalósítsák.
Titokzatosak és jó megfigyelők

Hiába szeretnénk olvasni a gondolataikban, sanszos, hogy soha nem fogjuk kitalálni, mikor és mi jár az introvertált emberek fejében - és érzelmeiket sem sűrűn mutatják ki -, ugyanakkor sokszor úgy tűnhet, ők már akkor tudják, hogy mi mire gondolunk, mielőtt bármit is mondanánk. Ez a titokzatosság lenyűgöző és egyben félelmetes is. Annak ellenére, hogy nem lételemük a társaságba járás, az introvertáltak nagyon jó emberismerők, és mivel számukra a világ tele van lehetőségekkel, gyakran olyan dolgokat is meglátnak, amik mások figyelmét könnyen elkerülik. Hallgatásuk vagy visszahúzódó természetük hátterében tehát nem a félénkség áll, egyszerűen csak az köti le őket, hogy környezetükből minél több információt magukba szívjanak és csendben keressék az ok-okozati összefüggéseket, írja a Life Hack.
Link


 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
.... jól hangzik, de az idegenekkel nem megy
  2015-05-15 18:14:06, péntek
 
 












A korlátlan szeretet jól hangzik, de az idegenekkel nem megy

Hogyan befolyásolja evolúciós örökségünk azt, ahogyan a számunkra ismeretlen emberekkel viselkedünk? Milyen nehézségek elé állítják a városlakót a génjei? Létezik-e még természetes szelekció? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Bereczkei Tamás professzorral, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének vezetőjével.
Pszinapszison tartott előadása összefoglalásában azt írja, hogy ,,az emberi történelem egyik legnagyobb változása az volt, hogy a korábban rokoni alapon szerveződő közösségeket felváltották azok az anonim társadalmak, amelyekben túlnyomórészt idegenek élnek egymás mellett." Kifejtené részletesebben ezt az állítást?

Evolúciós történetünk 99 százalékában kis létszámú közösségekben, kis vadászó-gyűjtögető csoportokban éltünk. Ezek a csoportok rokoni alapon szerveződtek, mindenki ismerte a másikat, és úgy tűnik, hogy ez az egész agyi működésünkkel is kapcsolatban van. Más fajokkal - főleg főemlősökkel - összehasonlítva látszik, hogy azoknak van nagyobb agykérge, akik nagyobb csoportokat tudnak létrehozni, pontosabban azok tudnak nagyobb csoportokat létrehozni, akiknek nagyobb agykérge van.

A csoportos életkörülményekhez való alkalmazkodás olyan képességeket kíván, mint például a másik egyed anticipációja, hogy fel tudjuk becsülni mit fog csinálni a másik, erre akciótervet dolgozzunk ki, ki tudjuk szűrni a csalókat, és ha lehetőség van rá, akkor manipuláljunk, megtévesszünk másokat. Ezek a képességek egy zárt közösségen belül alakultak ki, és ha megnézzük a mai ember ismeretségi körét, az is meglehetősen véges. Egy angol antropológus számításai szerint ezeknek a vadászó-gyűjtögető csoportoknak, az úgynevezett származási csoportoknak a létszáma 150 fő körül volt, és a kutatások alapján mi is nagyjából 100-200 emberrel tartunk kapcsolatot. Úgy tűnik, hogy ennél több emberrel nehéz személyes kapcsolatot kialakítani, nem vagyunk erre felkészülve.

És itt jön a következő probléma: az idegenek problémája. A vadászó-gyűjtögető mikroközösségekben rokonok élnek együtt, vagy legalábbis olyan emberek, akik nagyon közelről élik meg egymás életét. Mi ezzel szemben az életünk jó részét nem közvetlen barátainkkal, hozzátartozóinkkal töltjük, hanem idegenekkel, és ez egy folyamatos stresszor, egy feszültségforrás. Ennek csomó élettani hatása van, például nem tudunk úgy ellazulni, relaxálni, nem tudjuk elemi vegetatív szükségleteinket elvégezni, amikor idegenek vesznek körül bennünket. Evolúciós szempontból nem vagyunk ehhez hozzászokva.
Miért stresszel bennünket, amikor idegenek vesznek körül minket, és hogyan igyekszünk kezelni ezt a helyzetet?

A szociálpszichológiában már régóta ismert dolog, hogy idegenek között óhatatlanul kialakul egy érzelmi és kognitív túlterheltség, kialakul a stressz. Ha túl sokan vannak körülöttünk, nem tudjuk feldolgozni a viharosan ránk támadó impulzusokat, azt, hogy mindig új helyzetben vagyunk. Nem véletlen egyébként, hogy a tudományos megfigyelések alapján a nagyvárosi ember másoknál gyorsabban lépked, kevésbé tartja a szemkontaktust. Az ember így próbálja kivédeni azt a stresszt, amit ez a túlterheltség, ezek a nyomaszó ingerek okoznak. Valójában ezzel a viselkedéssel óvjuk magunkat. Egy kisgyerek is ezt csinálja: amikor belép egy idegen a szobába, sokszor lehunyja a szemét vagy elfordítja a fejét. Ezzel csökkentjük a belső izgalmi állapotunkat.

Az idegenség érzését ugyanis valamiképpen le kell küzdeni. Evolúciósan nem adott bennünk - akármilyen szépen is hangozna - az a korlátlan szeretet, hogy omoljunk egymás karjaiba életkor és minden egyéb tekintet nélkül. Nagyon szép szlogen az, hogy az idegen szép, de ezt tanulni kell. Az, hogy az idegenekkel megfelelően bánjunk, megfelelőképpen kezeljük őket, nem egy egyszerű dolog, mert ambivalencia van bennünk velük szemben. Egyszerre van bennünk egy kitárulkozás, hogy jó lenne megismerni a másikat, hogy számunkra valamilyen szempontból ez egy előnyös kapcsolat lehetne, a másik oldalról viszont nem tudjuk, milyen szándékkal jön, tehát van bennünk egy tartózkodás. Ez egy antagonista rendszer két alrendszere: közelítünk is az idegenhez, meg távolítunk is tőle.

Lehet-e számítani az evolúcióra abban, hogy ezt a helyzetet feloldja, hogy alkalmazkodni tudjunk hozzá? Segíthet-e nekünk az evolúció abban, hogy túllépjünk ezen az ambivalencián?

Túl gyorsan változik a környezetünk ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk hozzá. Ráadásul a világban nagyfokú genetikai keveredés van, nincsenek izolált populációk, így a természetes szelekció működése erősen korlátozott. A természetes szelekció nagyon röviden differenciális szaporodást jelent, tehát azt, hogy bizonyos előnyös tulajdonságokkal rendelkező emberek túlszaporodnak. Nagyon nehéz arra számítani, hogy ezek a viselkedésformák, amiket nap mint nap tanúsítunk, gyerekszám-növelésbe torkollnak. A modern ipari társadalomban egy családban két gyerek van, de néha még annyi sem. Nincs differenciális szaporodás.
A természetes szelekció másik jellemzője a differenciális mortalitás, az, hogy akik nem előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, meghalnak, kihalnak. Ma ez szerencsére nem így van, mert a legtöbb gyereket meg lehet menteni. Vannak persze gyógyíthatatlan betegségek, de régen olyan betegségekbe haltak bele az emberek, mint a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás, a rossz látás, amiket ma már mind ki lehet küszöbölni. Ezek az emberek nem halnak meg, ami ugyan szerencsés, de ez lenne az, ahogy a természetes szelekció működik.

A fertőző betegségek ellen kitaláltunk nagyon jó védőoltásokat, de igazából a legnagyobb fegyvertényt a természetes szelekció hozta létre bennünk, amikor kipusztított fél falvakat, városokat, országokat, és azok az emberek maradtak fenn, akik immúnisak. Ezeknek az embereknek a génjeit hordozzuk ma mind - maga is, én is. (...)Alapvetően azt gondolom, hogy evolúció valószínűleg működik, de nagyon meglassult, nem lehet tudni, hogy belátható időn belül lesz-e természetes úton bármilyen változás az ember genetikai állományában. Génmanipulációval persze lehet, de az egy másik dolog.

Barlanglakó őseink génjeit hordozzuk, és ez így marad. Apró genetikai változások történtek a történelmünk során, például felnőttkorban már a legtöbben le tudják bontani a tejcukrot, tehát tudnak inni tejet, vagy ott az alkohollebontás képessége. Ezek ugyan az elmúlt tízezer év eseményei, de egyszerű genetikai változások, nem érintik az emberi természetet, az emberi személyiségjegyeket, és várhatóan nem is fogják.

Ezek szerint azoknak a stresszoroknak a kezelésében, amit például a városi lét okoz, nem számíthatunk az evolúcióra. Mit tehetünk? Hogyan oldható fel az idegenek problémája?

Azokat a viselkedésformákat, amiket a jelenlegi életünk megkíván, tanulni kell, és ebben a nevelés, a szocializáció nagyon fontos dolog. Mindannyian tapasztaljuk, hogy kígyót-békát kiabálunk más szubkultúrákra, de amikor megismerjük őket, változik a véleményünk. Mindenkiben vannak előítéletek - aki azt állítja, hogy nincsenek, az titkolja -, és ez normális dolog. Jobb, ha látjuk, hogy az emberben természeténél fogva van egy távolságtartás, óvatosság, ambivalencia, néha félelem is az idegenekkel szemben. Jobb, ha tudjuk, hogy ez bennünk van, ez a természetes örökségünk. Jobb, ha tudjuk, hogy mire készüljünk, hogy hogyan tudjuk ezt megszüntetni tanulási folyamatokkal, szocializációs technikákkal. Ez a megoldás, nem struccpolitikával állítani azt, hogy az ember nem ilyen.




 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
AZ egó
  2014-09-10 16:56:40, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
nem szereti az egónk.
  2014-07-22 07:15:56, kedd
 
  "Az 'itt és most' pillanatát nagyon nem szereti az egónk.
Lázadni kezd, mert sem itt, sem ott nem jó neki: élete legnagyobb szerelmét öleli éppen, két szeme csukva, de lelki szeme már az óráját nézi: mit kell majd csinálnia öt perc múlva...
Megnyeri a főnyereményt, de amikor rádöbben, hogy az adót levonták belőle, bosszús lesz, és nem boldog.
Az egó örök változásban él, s még az életösztönnél is mélyebb meggyőződése, hogy jobb lesz máshol és ezután.
Valójában az egónak mindig rossz.

Valami mindig kell neki, s egyetlen vágya sem tud úgy beteljesülni, hogy abból ne hiányozna még valami: rendszerint a lényeg. "

Müller Péter
 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
ahogy vagyok,.-
  2014-04-03 05:47:44, csütörtök
 
 



Rendkívüli dolog az, amikor olyannal hoz össze a sors, akiben megtalálod a másik feled, aki elfogad olyannak amilyen vagy





"Szerintem szép vagy... szerinted nem. Pedig ugyanazt látjuk. Csak nem ugyanúgy. Mert ha önmagadat nézed, csak a szemeddel látsz. Ha a másikat, akkor a lelkeddel is. Ezért lehetsz örökre elégedetlen a tükörben látott képpel, és ezért tarthatom én ugyanezt a képet a világ legcsodálatosabb látványának. Téged."
(Csitáry-Hock Tamás)






 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
az az EGÓ
  2013-09-12 12:43:15, csütörtök
 
  A bocsánatkérésnek nincs köze ahhoz, hogy igazad van-e, vagy sem. Egyszerűen azt jelenti, hogy többre értékeled a kapcsolatod az egódnál.

 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
hazugság a világon
  2013-09-12 08:19:59, csütörtök
 
  Az ego a létező legnagyobb hazugság a világon - te pedig a legelemibb igazságként fogod fel.
Osho








 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
ego - ÍTÉLKEZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS
  2013-06-22 11:43:24, szombat
 
 


AZ EGO HÁTIZSÁKJA: AZ ÉRZELMI KÍNOK GYÖKERE

Egy adag ragaszkodáshoz vagy helyzethez adj egy csipetnyi ítélkezést, és elképesztően erős, rugalmas és ellenálló "PROBLÉMARAGASZTÓT" kapsz.

Ami miatt az embereket érzelmi kínok gyötrik, annak legalább a 90 %-t maguk teremtették. Folyamatosan szedegetik a köveket és pakolják a hátizsákjukba. Megfigyeltük, hogy a legtöbb - ha nem az összes - érzelmi kín közvetlenül abból ered, hogy ego központúan szemléljük az életet, ami igazol minket, amikor a "Ki vagyok borulva, mert...." hozzáállással közelítünk a felkavaró élményekhez. Nagyon fontos, hogy az ezzel járó érzelmi reakciók, háborgások és fájdalmak javarészt SZÜKSÉGTELENEK!

Szükségtelen alatt az értjük, hogy amint megtanultad, hogyan kezeld a megoldatlan problémákat, te magad választhatok meg, úgy veszel-e részt az életben, hogy az állandó érzelmi kínokkal járjon., vagy sem. Vagyis amint megtanulod, hogyan hagyhatod abba a kövek bepakolását és hogyan szabadulhatsz meg a már bent lévőktől, egy érzelmi szenvedéstől nagyjából mentes élet örömei várnak rád. Hogy félreértés nem essék, tisztázzuk: érzelmi kínok alatt ami azokat a fájdalmas érzelmeket értjük, amilyen például a megbántódás, a harag, a bűntudat, a szégyen, a magányosság, a csalódottság, az elhagyatottság, a megaláztatás és a többi - hiszen túl jól ismerjük őket!

Átvitt értelemben a KÖVEK a MEGOLDATLAN PROBLÉMÁK FŐBB ÖSSZETEVŐI. És megoldatlan probléma bármi lehet ....ami a békességedet megzavarja! És mi zavarhatja meg a békességedet? Bármi , amin kiborulsz, akár jogosnak tűnik ez, akár nem.
Ha megismered a "Ki vagyok borulva, mert..." dinamikáját,k abban az a legjobb, hogy pontosan rámutat arra az életedet átalakító kapura, amely a problémamegoldás csodás útjára nyílik.

EZEN AZ ÚTON TALÁLHATÓ A GYÓGYULÁS, AZ ÉRZELMI SZABADSÁG ÉS A SPIRITUÁLIS FEJLŐDÉS. - gondoltad volna?

Amikor kiborulsz valami - bármi - miatt, megjelenik a problémamegoldás és a spirituális fejlődés lehetősége.
Ez pedig elvezet minket egy másik, háborgással kapcsolatos kérdéshez. Látjuk, hogyan működik a háborgás, de a felépítését nem ismerjük.
Milyen alkotó részei vannak? Ha ismered, akkor azt is sejtheted, miképp oldhatod meg.

ÍTÉLKEZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

Ahhoz, hogy megérthessük a megoldatlan problémák működését és azt, hogy milyen KÖVEIK vannak, először nézzük meg a felépítésüket.
Mielőtt elkezdenénk, mindenképpen tisztáznunk kell két kifejezés jelentését, melyet gyakran összekevernek: az ÍTÉLKEZÉS és ÉRTÉKELÉS.
Amikor értékelsz, tárgyilagos vagy, külső szakértőként működsz, akinek az a szándéka, hogy megvizsgálja és megismerje a lehetőségeket, általában azért, hogy végül jobb eredmény szülessen.
A tanácsadási vagy értékelési folyamat lelke a folyamatos kísérletezés, a visszajelzés, a visszajelzés értékelése, a módosítás és így tovább. AZ ÉRTÉKELÉS SEMLEGES FOLYAMAT!
A MEGÍTÉLÉS ..."az a folyamat, amely az ítélőképesség és az összehasonlítás révén véleményt vagy értékelést eredményez."
Az ITÉLKEZÉS-nek van azonban egy másik értelme is. A megítéléssel mentális (észleli részrehajlás) - valamint negatív érzelmi töltetet - adunk a megfigyeléshez.

Ennek a két összetevőnek a megjelenésével eltávolodunk az értékelés tárgyilagosságától és semlegességétől, és elmozdulunk az ÍTÉLKEZŐ hozzáállás előítélete és érzelmi háborgása felé.

Röviden:

a HELYES/HELYTELEN ENERGIA DUALITÁSA BESZIVÁROG A FOLYAMATBA!

Ha részrehajlás beépül a folyamatba, az eredmény érzelmi vihar lesz, ami aztán tovább erősíti az előítéletet.
Látod, hogyan csúszott bele az ego az értékelési folyamatba, majd fordította át azt az ítélkezés negatív oldalára?

Az ítélkező gondolkodás az ego-központú látásmód automatikus mellékterméke. Mérgezővé a negatív érzelmi energia és az "igazolt" rosszallás azon keveréke teszi, amely a helyessel és helytelennel kapcsolatos konkrét meggyőződésből ered.

Itt válik fontossá az a képességünk, hogy választani tudunk a különböző meggyőződések között - hogy azokat válasszuk, amelyek a spirituális fejlődést tekintve jobb szolgálatot tesznek nekünk.

Ne feledd, hogy amikor érzelmeid háborognak, az ego birodalmában jársz, ahol a dualista, ítélkezésen alapuló gondolkodás az úr, tetteid pedig inkább reakciók, nem pedig alaposan átgondolt döntések eredményei.
 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
álarc............
  2013-06-17 10:21:50, hétfő
 
 







"Amikor összebarátkozol a jelen pillanattal, otthon érzed magad, bárhol is legyél. Ha nem érzed kényelmesnek a MOST-ot, mindenhol kényelmetlenül fogod magad érezni, akárhova mész."
(Eckhart Tolle)

Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai.

Őri István


Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet.

André Gide






A leg­na­gyobb erő az álarc levé­te­lé­hez kell. Lát­szó­lag egy könnyű moz­du­lat, mégis, hatal­mas erő kell hozzá. A fizi­kai kevés ehhez. Kezed nem moz­dul addig, míg lel­ked rá nem szánja magát. És a lel­ked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büsz­ke­ség, nem akar más lenni, mint aki­nek szü­le­tett. Ami­kor már fáj a játék.

Csitáry-Hock Tamás

 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
ébresztésre van szükség
  2013-05-28 08:28:44, kedd
 
  "A legtöbb embernek súlyos sokkra, erőszakos ébresztésre van szüksége, amely kizökkenti őket egoista alvásukból - csak így válhatnak spirituális értelemben élővé. Ez pedig csak úgy megy, ha szakítanak régi szokásaikkal, tendenciáikkal, hajlamaikkal, és megpróbálnak új emberré válni..."

Paul Brunton
csendesinfo


A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt!





"Az életben nem kell mindig jól járni! Aki azt a belső kényszert el tudja engedni, hogy neki minden helyzetből győztesen és nyertesen kell kikerülnie, annak nagy lesz a belső szabadsága.
Ez a hiteles élet titka!"

(Mérei Ferenc)
 
 
0 komment , kategória:  egoista :)  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 5440 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 68
  • e Hét: 2584
  • e Hónap: 8815
  • e Év: 159615
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.