Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
Visszhang
  2018-12-19 19:27:11, szerda
 
  Tóth Árpád

Mi az, mi szerte a hazában
Üres hordónál különb módra pang?
A (bank).

Mi az, mit összeszedni nem tudok,
Bár falba verjem a homlokomat?
A (kamat).

Mi az, mi délibáb gyanánt övez,
És nincs isteni hatalom,
Amelynek segélyével testet öltsön?
A (kölcsön).

Hová küldöm az uzsorást,
Míg vigaszt keresek dalba, zenébe?
(Fenébe.)





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
A harangok szava
  2018-12-19 02:58:12, szerda
 
  Komócsy József

A tóparton, hol füzek árnya
Borong a kék tükör felett -
Állok némán s mintha a mélyből
Hallanék csöndes éneket.
A harangok harmóniája
Magasztos dallá összecseng,
A fölmorajló hang lelkemben
Visszhangra kél, imába zeng.
A csöngettyűnek síró hangja,
Mint metsző, édes fájdalom -
Úgy átsivít, úgy átverődik
E magasztos, e szép dalon.
Majd mélabúsan búgva zendül
A nagy harangnak mély szava;
A tó megrendül hallatára,
Remeg a sziklák ércfala.
Ah, mennyi bú! ah, mennyi bánat
Zúg e hangokon szerteszét!
Ah, mennyi vigasz, bátorítás
Hallatja bennük énekét!
E dallamok magasztos szárnyán
Lelkem égig emelkedik,
Míg büszke szívem megalázva
Lehull a föld göröngyéig.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Nyári lak
  2018-12-19 02:48:40, szerda
 
  Hétköznapi vágyak
Tornyos palotája,
Már negyven éve sem
Öltözött cifrába.

Az Idő gyalulta,
Koptatták az évek,
Régen semmivé lett
Rajta minden kéreg.

Nem kerül rá többé
Semmi drága festék,
Nem szépíti más, csak
A hazai esték.

Hétköznapi vágyak
Tornyos palotája
Ifjúság rózsaszín
Útjait nem járja.

Erős alapja van:
Család és Szerelem;
Házi nyugodalom,
Alázat, fegyelem.

Szép egyszerű eresz
Kicsi fészket takar,
A siker madara
Rászáll, hogyha akar.

Hétköznapi vágyak
Tornyos palotája
Az Otthon éltető
Örömét szolgálja.

Nem veri fel csendjét
Hivalkodó átok;
Luxus, külországi
Pénzes kódorgások.

Őrzi a sajátját:
Meghitt, szép vidéket,
Alapja őszinte
És egyszerű Élet.

Vágy-felhőkarcoló
Nem ül a nyakunkra,
Marad a békesség,
Meg a lelkes munka.

Ha majd elérkezem
Erőim fogytáig,
A halál sem fog majd
Váratni sokáig.

Hétköznapi vágyak
Tornyos palotája;
Megalkuvónak már
Öreg a gazdája.

Ismeretlen





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Hazudni szépet
  2018-12-19 02:42:28, szerda
 
  Gámentzy Eduárd

Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
- Csak igazat ne! Az fájna!
Tedd meg! Csak egyszer, utoljára.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Szeresd a verset
  2018-12-19 02:27:59, szerda
 
  Régi népszokás,
Hogy nagy eseményre
Maradandó jelet adunk.
Ha gyerek születik,
Egy gyümölcsfát ültetünk,
Mire a gyerek fára mászó lesz,
A fa édes gyümölcsöt terem.
Mikor valakit ünnepelünk,
Neki ajándékkal kedveskedünk.
Vagy megtanulunk egy szép
Verset, Éneket, Imát.
Az ajándékkal bennünket eltölt
az ajándékozás öröme.
Ez az érzés az ünnep emléke.
Az ajándék elkopik, elvész,
Az ünnepi érzés is ködbe vész.
De ha az ünnep emlékére
megtanulsz egy verset,
És azzal mondasz
Szülődnek köszönetet,
Szerettedet versben köszöntöd,
Az ajándékozás örömét
A versben megörzöd
A vers megmarad,
Vele megörzöd magad.
Nemcsak rím, szöveg a versed,
A versben, benne van lelked.
A vers a lélek zenéje.
A szöveg csak azért kell,
Hogy más is megértse.
És ha öreg korodban kérdez
Unoka gyermeked,
Akkor is tudod majd
Régen tanult versed.
S az ajándék örömét ismét megéled.
A vers megörzi ünnepi érzésed.

Snekszer Károly





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Búcsú
  2018-12-19 02:12:56, szerda
 
  Kozma Dávid

Álmomban újra láttalak
Fényben úszó, meleg arccal
Szólítottál, megremegtem
Hozzám bújtál, de felébredtem

Sötét szobában a sarokban
Álmatlanul, reád gondolva
Imádkoztam, hogy bárcsak itt lennél
Bár tudom hogy szívednek nem kellenék

Mégis csak ültem, magányomban
Csókod, selyem bőröd vágyakozásában
Majd mikor lelked tengerébe kerültem
Újra mély, szerelmes álomba merültem

Ott voltunk ketten, te és én
Fogtad a kezem, egy nyári estén
Mi csak mint két szív, egymásba bújva
Csendben ülve, mint két madár dalolva

Reggel van már, könnyes a szemem
Mert tudom már nem lehetsz mellettem
Végtelen hosszú álmok szívemben
Isteni szépséged emlékként a fejemben

Tudom te nem látsz, de én észrevettelek
Csöndben, félve az út végéről figyeltelek
De túl gyorsan mentél és elvesztettelek
Azóta kereslek, mindenhol, szüntelen

Te boldog vagy, és ez felmelegít
Bárcsak én szívem is érezne így
Nagyon hiányzol, nagyon szeretlek
Szeretném hogy tudd: Sosem feledlek.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Számítógép
  2018-12-19 01:55:03, szerda
 
  Üzenetet írok neked,
a betűket keresem.
Figyelem a monitort is,
a szavakat lelesem.
Mindenféle szépet írok
és amikor megkapod,
jobbra változik a kedved,
vidámabb lesz a napod.

(Aranyosi Ervin)





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Emlék
  2018-12-19 01:51:09, szerda
 
  Amikor leszállt a köd a dombok közé
és csupaszon maradtak a fák, amikor
sáros maradt a kanyargó út, mely
messze visz és leszedték az utolsó virágot,
amikor közénk jött a süppedő avarban
a csend és a szomorúság és varjak
keringtek a szántó föld felett, amikor
elment, az egyetlen, akit szerettem,
eszembe jutott az Isten .

Kardos Csongor





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Anyám intése
  2018-12-17 15:26:57, hétfő
 
  Pósa Lajos

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.

Rád nevet,mint hajdanában
A cseresznye, piros alma:
Gyermek leszel ,újra fiam,
Belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld jó kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak,
Tüzelőnek fát az erdő.

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben,
Az utakat rendezgeted.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Úgy-e fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
Mert egyedül
  2018-12-17 15:19:07, hétfő
 
  Váci Mihály

Mert egyedül meghal szívünk nagy árterein
amiért élni érdemes, mert egyedül
a küszködés szép szele kifullad az égen.
Ránk térdepel és gúzsba köt a bánat,
a szív nem dobban többé forró rózsát,
csak mázsás kő lóbál nyakunkba kötve,
a vér-erek sudár hárfáján elhal
a könnyű ujjal keltett zene bennünk.
Az arcunk, mint folyókon a holtak
zöld arca, úszik a hétköznapok tükrén
s csak hintázunk tonnányi félelmünkkel
üresen, mint harang, ha nem zendíti nyelve,
Mert egyedül a halál gyökér íze
olvad a szánkban - ó, mert egyedül
nem nyílik számunkra a déli égbolt,
amely felé sírásunk fürj csapata bujdokolna.
Mert egyedül nincs puha táj, hazánk sincs,
melynek földjébe keserű gyökérrel
foganni vágy csírátlan szívünk.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 2.  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 2111 db bejegyzés
Összes: 24740 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 411
  • e Hét: 6344
  • e Hónap: 22526
  • e Év: 152597
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.