Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 83 
Gellért Oszkár: A kis öcsédet megcsókoltad.
  2018-05-18 07:36:27, péntek
 
  Gellért Oszkár:

A kis öcsédet megcsókoltad.


Az édes anyám, szólt rólad először,
Csak a nevedet mondta
S én láttam, láttam ; mint megyek elébed,
Remélve, hivőn, tétovázva lépek . . .
Te reám tekintesz, óh mi gondolat:
A lelkem már előre reszketett . . .
Királyleánynak, annak láttalak
S alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édes anyám csöndesen merengett. . .
A szeméből kilestem,
Hogy a te szemed s lelked inndulatja
Nem függ csak a kereszten.
Ibolya, rózsa levelét hullajtja,
Neked nem fáj a halál gondolatja,
Te elűzöd, mint napfény a ködöt,
Élsz és szeretsz, ábránd az életed. . .
Szines virágnak szin s virág között
Alkottalak meg szentem, légedet.

Az édes anyám megcsókolta arcom,
Óh de milyen csók volt az !
Oh miért, hogy tőle a te arcod láttam,
Ha könyek közt mosolygasz ?
Oh miért, hogy tőle fényes napsugárban
A te lelkeddel álmodozva jártam ?
Madár dalolt és hangos lett a táj,
Virág, fűszál susogta a neved . . .
Örök mosolynak - mert hisz az valál -
Alkottalak meg szentem, tégedet.

. . . Álmodtam akkor s álmodom örökké,
Te a régi maradtál . . .
Álmomban akkor valami fiúcskát
Csititva csókolgattál.
Azóta - miért ? -— a lelkem mindig ugy lát,
Hajh, azt a csókot de kevesen tudják !
Hajh, azt a csókot más megérti-e?
S megérzi-e, ahogy te érezed?
Az édes anyám drága képére
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Békésmegyei közlöny, 1910. febr. 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Megölték
  2017-12-19 07:00:09, kedd
 
  Gellért Oszkár:

Megölték


Nem úgy éltél bennem,
Mint az eső vagy a nap,
Amit a fa husa magába habzsolt,
Mert vágyott rá, s mert az eső is vágyott,
S mert a nap is vágyott,
Hogy nedve s heve a fába temetve
Élje magát tovább.

Csak úgy éltél bennem,
Hogy a futó szél összesodort veled,
Mint két idegen faág levelét
Fekteti egymásra pillanatokra:
Karunk és szánk úgy vált le közönnyel
S tekintetünk, amikor bucsúzott.

Csak úgy éltél bennem,
Mint a futó szél vagy mint a lesikló holdfény,
Ami végiglúdbőrözik a kőfalon,
De mélyre nem megy, felületen marad.
Mert a kőfal nem vágyott,
Hogy a holdfényt szürcsölje,
S mert a holdfény sem vágyott,
Hogy a kőfalba élje-temesse magát.

Csak úgy éltél bennem -
De megöltek, megöltek, megöltek.

S holdfényed mögött
Most homlokomon pattan a golyó árnyéka,
Ami testeden át a kőfalat érte!
S most széttárt karomon imbolyog
Lehanyatlott árnyék-súlyod!
S szivem fölött
Meztelen mellemen
Most nedves szád
Árnyék-sebe ég!

Nyugat 1926.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Születő elé II.
  2017-12-04 09:32:07, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Születő elé II.


No híres hős, aki az imént még voltál,
Aki fejjel döngetted a puha falat
És martál és mardostál és marcangoltál,
Mi lett belőled
A nap világán egy perc alatt!
Most, most indulsz neki a kalandnak
Aminek neve: élet,
És erre csak gyáva hangjaid vannak?
S csak prüszkölsz és nyávogsz és könnyeid ömlenek?
Csecsemő, bátorság, ne remegj!

Ha megnőssz majd s megéred a percet,
Hogy a lány előtt állsz, gyáva kamasz,
S szemed falánk lesz s véreres:
Keritőd a tavasz
Napfénye füledbe serceg:
Bátorság, bátorság, harapj, szeress!

Ugyis el jön az óra amikor fogad
Gyáván saját husodba tép.
Akkor leszáll majd körülötted a setét
Őszvégi alkonyat,
S fölül kigyúl a menny...
És akkor az éj majd azt pihegi: Menj
Menj meghalni. Bátorság.

Nyugat 1933
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Születő elé I.
  2017-12-03 09:10:20, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Születő elé I.


Mikor megszületsz majd,
Tejjel telt bársonyos emleivel
Ugy hajlik föléd az élet,
Hogy e két hatalmas duzzadt dombnál
Nem lesz más táj számodra a világon.

Aztán: növekszel:
S kisért tovább is a buja emlék.
De ahogy emberesedsz, úgy ifiul vissza
A drága kebel, mig főd lehajtod
Rugalmas páros kis halmaira.

És végül: az öregség.
S a mell... az a mell akár a kamaszleányé
Oly angyali már s csenevész.
S ha egy este utólszor suttogod majd:
Ringyócska
Ringyócska élet -:
Hullámos enyhe völgye közén
Állad leesik.

Nyugat 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Földanyám.
  2017-11-23 08:25:28, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

Földanyám.


Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta.
Szín, dal, illat, semmi, semmi sem volt többé,
Ami emelé.
Lelkem egykedvűség mázsás súlya nyomta,
Gyűrte, nyomta, gyűrte egyre lefelé.
Sűlyedni, sűlyedni: és csak térdre estem.
Tovább nem juthattam. Könnyű vólt a földnek
Pehely, vézna testem.
Sűlyedni, sűlyedni és csak térdre estem.

Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna,
S hogy' meggyarapodtam ! . . . Mégis félek asszony :
Irigyel a föld.
Lelkem, nézd, azóta fennen szállna, szállna
S testem, jaj, maholnap már a sírba dőlt.
Húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet!
Van már, amért éltem : ültesd csak karomra
A kisgyerekünket -
S húz a föld, húz a föld, ő a föld de büntet.

a_het_1909.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vén erdőben
  2017-10-02 06:56:06, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Vén erdőben


Erdő, vén erdő, vastagtörzsü fák,
Bölcs aggastyánfák, megértők, szelidek,
És írigy, mogorva fák,
és görcsösek, zsörtölődők,
És riadtan-reszketők,
És kérges-kegyetlenek,
Mint akik érzik már bitófa-sorsukat,
És símán-közönyösek,
Mint akik érzik már kályhák nagy tüzét -

Vajjon nekem mit juttat egykor az öregség?

Fák istene add, ha a fejsze rámcsap,
Volt ifjuságom érezzék vissza utólszor
Évgyürűim.
S úgy várjam a fűrészt,
Mint aki hisz egy más világban:

Hiszi, hogy kerítés lesz,
Mely nagyszerü kertet övez,
Vagy hídpalló,
Mely mélységek fölött vezet át.
Vagy kocsikerék, mely végtelenszer fordul,
Titkos fiók, őrzője drága leveleknek,
Templomkapu, mely kitárul mindeneknek!

Nyugat 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Vörhenyeges éjjel
  2017-10-01 19:56:38, vasárnap
 
  Gellért Oszkár:

Vörhenyeges éjjel


Most lehunyom hirtelen a szememet.
S ezüstszín tested halmain
Rózsállva remeg két bimbó.

Ereszkednek fekete fátyolok.
Már elragadott Zeüsz.
Felémfordulva ülsz bika-hátán,
Rohan veled s távolod egyre nő.

Alakod is lassan elfeketül.
Csak az a két pont, parázna parázs,
És egyedül a vak setétben:
Piros lámpásai egy tovaszáguldó vonatnak.

Ezüstszín emléked még ejt s emel, még ejt s emel.
Aztán feneketlen mélybe robog.
De lobog tovább lobosodva a mell
Két pupilla-pokla
Az éjszaka dagadó feketebika-tömkelegében.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Folyó, örök választó
  2017-09-09 08:49:20, szombat
 
  Gellért Oszkár:

Folyó, örök választó


Bucsuzóul még egy kézfogás
S utána két lehanyatlott
Kar: közepütt kettévált
Fölrobbant híd. S kétoldalt
Megrendült s lesüppedt vállak közt:
Lapályos partok közt örvénylik a folyó.

Azután hosszú s mély-mély sóhajokkal
Magasraemelkedő vállak:
Két sziklapart, mely
Közelebb, egyre közelebb dől. Most
Meginog. S most
Egymásba szédül s összeborul.

S alul: a folyó, örök választó,
Uj medret ás
S a föld mélyében járja tovább
Rejtelmes útját parttalanul.
Távolodó csobogása is elhal
Enyhe,ölelő dombok alatt.

Nyugat 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: Hajnali bucsu szeretődtől
  2017-08-30 06:52:57, szerda
 
  Gellért Oszkár:

Hajnali bucsu szeretődtől


Nyelved hegyén az első csók
Fanyarédes illatu virága.
Füledben egy boldog-ijedt sohajtás.
Szemedben az angyali test
Elomló lágy vonala.

De hajnalra kelve:
Rekedtre keményül majd az a sohajtás.
Szögletes-csontossá az a vonal.
S utolsó csókjában az érett szilva
Magva verődik a fogadhoz.

S te ülsz majd bénultan és néma nyelved
És süket füled és vak szemed őrzi
Az éjszaka ízét és hangját és rajzát
Konokul.

Bucsuzni fog s nem tartod vissza.

Nyugat 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Gellért Oszkár: A kis öcsédet megcsókoltad
  2017-08-10 08:13:02, csütörtök
 
  Gellért Oszkár:

A kis öcsédet megcsókoltad


Az édesanyám szólt rólad először,
Csak a nevedet mondta
S én láttam, láttam: mint megyek elébed,
Remélve, hívőn, tétovázva lépek . . .
Te reám tekintesz, óh mi gondolat:
A lelkem már előre reszketett . . .
Királyleánynak, annak láttalak
S alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édes anyám csöndesen merengett . . .
A szeméből kilestem,
Hogy a te szemed s lelked indulatja
Nem függ csak a kereszten.
Ibolya, rózsa levelét hullajtja,
Neked nem fáj a halál gondolatja,
Te elűzöd, mint napfény a ködöt,
Élsz és szeretsz, ábránd az életed . . .
Színes virágnak szín s virág között
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Az édesanyám megcsókolta arcom,
Óh de milyen csók volt az!
Óh miért, hogy tőle a te arcod láttam,
Ha könnyek közt mosolygasz?
Óh miért, hogy tőle fényes napsugárban
A te lelkeddel álmodozva jártam?
Madár dalolt és hangos lett a táj,
Virág, fűszál susogta a neved . . .
Örök mosolynak - mert hisz az valál -
Alkottalak meg szentem, tégedet.

. . . Álmodtam akkor s álmodom örökké,
Te a régi maradtál . . .
Álmomban akkor valami fiúcskát
Csitítva csókolgattál.
Azóta - miért? - a lelkem mindig úgy lát,
Hajh, azt a csókot de kevesen tudják!
Hajh, azt a csókot más megérti-e?
S megérzi-e, ahogy te érezed?
Az édesanyám drága képére
Alkottalak meg szentem, tégedet.

Békésmegyei Közlöny 1910. februuár 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 83 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 220 db bejegyzés
e év: 1423 db bejegyzés
Összes: 31320 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6178
  • e Hét: 21109
  • e Hónap: 189796
  • e Év: 1024717
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.