"Elvitted tőlem a napot,
a holdat, és minden csillagot.
Többé szivárványt sem láthatok,
nem mámorítanak illatok.
Nélkülük még valahogy megvagyok,
de nélküled én meghalok."
"Kimondanám, de nem lehet.
Néma az út, kihalt a táj.
Beszélnék, de nem tudok.
Fúj a szél és poros a szám.
Elmondanám, ha engednéd,
hogy néma az út és kihalt a táj.
Kiáltanám, ha kérdenéd,
hogy minden üres és fáj!"
Polacsek Erika
"A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt.
A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés.
Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.
Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek.
Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
"Minden egész eltörött
Minden láng csak részben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Boldogságom elvitted magaddal,
Hogy találkozunk ott fenn. az vigasztal
Lelkem mély fájdalmában
mindig veled leszek
Soha nem feledlek,
mert nagyon szerettelek."
Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében.
Csak az hal meg, akit elfelednek.
Örökké él, akit igazán szeretnek!
"Már nem félek a haláltól, mert tudom, hogy te ott leszel. Újra érezhetem csókod, érintésed. De menyivel jobb lenne ha ez mind itt a valós életben lenne."
Ismeretlen
"S ne hidd, míg száll sóhajod, Hogy Teremtőd nincsen ott, És ne hidd, ha könnyezel, Hogy Teremtőd nincs közel. Belénk oltja örömét: Hogy bajunk ő zúzza szét, És míg meg nem enyhülünk, Mellénk ül és sír velünk."
Blake, William
Offline
