Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.
Jókai Mór
Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát; de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elűzi s gyönyörökkel árasztja el szívét.
Jókai Mór
magyar regényíró
1825. február 18. — 1904. május 5.
Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük.
Jókai Mór
Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát."
Jókai Mór
Van egy mindenek fölött álló elementum, aki ura a józan észnek, győzedelmes ellenfele a logikának, zsarnoka a királyoknak és a népeknek, aki életet ad és elvesz, és nem osztogat kegyelmeket, - aki előtt a mathesis nem tudomány: sokszorozza a semmit a semmivel, s lesz belőle minden; aki előtt az erő nem hatalom, s az igazság nem törvény; aki teremti a bűnt és az erényt, s nem ismer különbséget a kettő között. E világbontó, világfenntartó elementum neve: a szerelem."
(Jókai Mór)
Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni, mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni.
Jókai Mór
magyar regényíró
1825. február 18. — 1904. május 5.
A gyermekévek benyomásait tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad, ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le rád, atyád és anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged."
(Jókai Mór)
Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!
A magyar nadrágot maga is eldobta?
"Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,
Nem a viseletben van a hazafiság".
Igaz, intézetink, az akadémia,
A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.
"Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?
Igaz hazafinak másra van a gondja."
Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,
Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?
"Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl
Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül".
Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve
Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?
"De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:
Igaz honfi azt most kezébe sem veszi".
Vagy hát élőszóval a nép között járván
Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?
"Oh a magyar népnél fölösleges volna,
Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla".
Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek
Hirdetjük a közös összetartást szépnek?
"Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?
Igaz honfi erre nem is reflektál ma".
De hát urambátyám, mondja meg az égre!
Miben áll az igaz hazafiság végre?
"Miben? - Imádkozni mindennap éhomra.
Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!"
Offline
