Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Megnyugvás
  2018-06-26 23:53:16, kedd
 
  Ara Rauch: Megnyugvás


"A félelem arc nélküli, szavak nélküli, csak puszta elsöprő erejű érzésből áll.
A megnyugvás ugyanilyen, csak ellenkező irányú."


A zivatar egyre közeledett.
Az asszony várakozóan feküdt békésen hortyogó férje mellett, és élvezte a nyitott erkély ajtón belibbenő szellőt, ami kicserélte a fülledt, meleg levegőt üdítő hűvösre.
Gyakran felébredt éjszaka, amióta megmozdult a babája a pocakban, és ilyenkor
egy-két óra hosszat nem tudott elaludni, különösen a mostani kánikulai éjszakákon.
A távolban dörgött és villámlott; nemsokára az eső is ideér.

A friss lég áram előbb felélénkítette, majd álomba zsongította.

Az óriási csattanásra rémülten pattant fel az ágyból.
Azt sem tudta hirtelen, hol van.
Az eső zuhogott, az erkély ajtó függönye vadul táncolt a viharos szélben.
Ez nagyon közel csapott be, állapította meg, itt volt közvetlenül felettünk.
Felkelt, becsukta az ajtót, hogy ne verjen be az eső.
A férje továbbra is félhangosan szuszogott, fel sem neszelt az égiháború dübörgésére.

Leült az ágy szélére.
Mélyeket lélegzett, hogy lassúdjon riadtan kalimpáló szívverése.

Ekkor észlelte az iszonyú félelmet a testében és a teste körül.
A félelem nem a sajátja volt, és mégis létezett, ez volt a legkülönösebb.

Honnan van ez a döbbenetes rettegés?
A következő pillanatban ráeszmélt, hogy a magzat félelmét érzi.
Ennél furcsább dolgot el sem tudott képzelni.
Hogy lehet ez?
A félelem ott volt, létezően, szinte tapinthatóan, és nem ő maga félt, ezt is kétség nélkül tudta. Szegény gyerek, gondolta hökkenten, nyilván fogalma sincs, mi történt, csak az iszonyú zajt hallotta, és védett kis közegében halálos veszélyben érzi magát.

Csak ült tehetetlenül az ágy szélén, és hüledezett a dolog képtelenségén:
ő egy másik élőlény félelmét éli át.
Fogalma sem volt, mit tehetne.
Hiszen egy ilyen pici baba úgysem ért meg semmit.
Nem tud kapcsolatot teremteni vele, hogy elmondhassa: nincs mitől félnie.
Nem tudja elmagyarázni neki a mennydörgés lényegét, és hogy ő biztonságos helyen van,
ahol nem árthat neki a vihar.

De annyit megér a dolog, hogy legalább megpróbálja.
A tenyerét a hasára tette és elkezdte lassan és erősen simogatni,
hogy a baba érezze a nyugodt hintáztatást.
A figyelmét és szeretetét a hasára fokuszálta: igyekezett elképzelni a gyermeket, ahogy összekucorodva fekszik, és ijedtében még kisebbre húzza össze magát.

- Nyugodj meg, kicsikém -- kezdte halkan.
És elmondta neki mindazt, amit az imént gondolt a mennydörgésről és a biztonságról,
a félelemről és a kapcsolat teremtésről.

A férje horkantott egyet és megfordult.
Némán folytatta, belső beszédként, hogy ne zavarja vele az alvót.
Elmondta, mert azt akarta, hogy a gyermeke tudjon róla: mennyire várja, hogy megszülessen,
és magához ölelhesse.
Mennyire akarták a férjével együtt, hogy legyen nekik kisbabájuk, mennyit küzdöttek érte sikertelenül négy hosszú évig, és milyen boldogok voltak, amikor kiderült,
hogy végre sikerült teherbe esnie.
Aztán már nem is fogalmazgatott, csak az érzéseit továbbította a gyermek irányába:
meleg, mosolygó, simogató, ölelő érzéseket.
Már tudta, hogy nincs szükség konkrét szavakra.
Úgy, ahogyan ő érezte a gyermeke félelmét, a gyermek is érzi az ő csitító szeretetét.
Lassanként oldódott a feszült félelem, lecsillapodott a görcsös rettegés.
Végül a baba megmozdult: lábával kitámasztotta anyja has falát.

Hanyatt dőlt a párnán.
A férje most eszmélt fel; közelebb húzódott, átölelte.

- Miért nem alszol?

- Felébredtem a dörgésre -- válaszolta.

- Nincs semmi baj, biztonságban vagyunk -- dünnyögte.

- Tudom -- sóhajtott, és elfészkelte magát a védelmező karok melegében.




 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Jelenléted
  2017-11-16 23:46:59, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Nézz a függöny mögé
  2017-11-16 23:46:48, csütörtök
 
  Ara Rauch: Nézz a függöny mögé


Csintalan ördög kikacsint, kukucsol,
rád les a függönyt emelve vígan:
- Vigyázat, ember! Csalárd a játék,
ne higgy a csalóka illúzióban!

Huncut az élet, azt hiszed: büntet,
azt hiszed: balsors, azt hiszed: úgy fáj,
holott a lényeg rejtve marad, mert
nem veszed észre: próba az akadály.

Csodákat élsz meg naponta becsukott
szemmel, pedig ha látnád, mire vagy képes!
�--rdögi lényem incselkedik, míg
rá nem ébredsz: hogy lehetsz TELJES.
 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
A bent didergő...
  2014-07-31 13:21:22, csütörtök
 
  A bent didergő éjszakát
sejlő fényremény fűti át
szív öröme feldereng
benső béke csöndje cseng
nyugalom derűje száll
s angyalok ideje jár.

Ara Rauch
 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Ara Rauch - Neked szóló szavak - Mosoly
  2014-07-30 00:32:14, szerda
 
  Ara Rauch - Neked szóló szavak - Mosoly

Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat.
Akár az egész életedet is.

Az asszony egy fárasztó munkanap után állt sorban kenyérért egy furgon mellett, amely minden nap adott időben érkezett a patika szomszédságába. A kenyér finom volt és olcsónak számított,
ő tehát igyekezett kifogni, hogy lehetőleg minden nap jusson belőle nekik is. A szeme ide-oda révedezett az utca túloldala és a sorban előtte álló, hajlott vállú öregember háta között, de nem fogta fel, mit lát: mindennapos szürke kötelességei zakatoltak az agyában. Most beugrik az óvodába a gyerekért, aztán hazaviszi, és paprikás krumplit fog főzni vacsorára, ahhoz éppen jó lesz egy kis friss kenyér is. Danika majd közben ellesz a tévével. Jobb, ha nem a szobájában játszik, mert akkor ötpercenként nyávog, hogy anya, gyere -- ehhez most neki se ideje, se kedve, se türelme nincs. Sietnie kell, hogy elkészüljön, mire hazaér a férje.

Végre ő került sorra a furgon ajtajánál.

- Egy kilót kérek -- mormolta fásultan.

Az eladó -- harminc körüli nő -- hátrafordult és leemelt egy kenyeret a polcról. Visszafordult és átnyújtotta. Az asszony felemelte a kezét az előre kikészített pénzzel, és felemelte a tekintetét is, egyenesen az eladó szemébe nézve. Az eladó rámosolygott.






Az a mosoly egy élő ajándék mosoly volt. Az ennivaló mellé lelki táplálékot adott: átmelegítette az asszony belsejét, felragyogtatva a színtelen utcát és a monoton, egyhangú napot. Az asszony hökkenten visszamosolygott, nem akarta elhinni, hogy éppen neki, pont neki és csak neki szólt az a finom, meleg, szeretetteli mosoly.

Eltette a szatyorba a kenyeret.

Az óvodában azzal lepte meg Danikát, hogy megkérdezte, van-e kedve a játszótérre menni.
Most valahogy nem tűnt olyan életbe vágónak a sietség, sokkal fontosabbnak érezte, hogy a gyermekének örömet szerezzen. És büszkén dicsérte meg, amikor felmászott a mászóka legtetejére.

Otthon a tévé elé ültetés helyett ismét választási lehetőséget kínált fel a gyereknek:

- Van kedved főzni velem?

A kisfiú lelkesen bólintott, és teljes komolysággal összpontosított a krumpli hámozás bonyolult műveletére. Az asszony meghatottan figyelte.

Sokáig dédelgette magában azt a mosolyt, amit aznap kapott. Még évek múltán is, amikor eszébe jutott, ugyanazt a csodálkozó meglepődést érezte, hogy miért éppen ő részesült ekkora ajándékban. Újra és újra átélte, hogy egyetlen pillantással át lehet adni a szeretet melegét. Megértette, hogy akiben ilyen energia van, az képes szétszórni maga körül és örömmé varázsolni a fakó hétköznapokat mások számára is. Mosolygott tehát, kéretlenül és önzetlenül, megváltoztatva annak a napját, akinek átadta az ajándékát.
 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Kibomló titkok
  2012-01-13 22:45:36, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Nézz a függöny mögé
  2011-11-12 23:48:56, szombat
 
  Nézz a függöny mögé


Csintalan ördög kikacsint, kukucsol,
rád les a függönyt emelve vígan:
- Vigyázat, ember! Csalárd a játék,
ne higgy a csalóka illúzióban!

Huncut az élet, azt hiszed: büntet,
azt hiszed: balsors, azt hiszed: úgy fáj,
holott a lényeg rejtve marad, mert
nem veszed észre: próba az akadály.

Csodákat élsz meg naponta becsukott
szemmel, pedig ha látnád, mire vagy képes!
Ördögi lényem incselkedik, míg
rá nem ébredsz: hogy lehetsz TELJES.

Forrás:
Link
 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Jelenléted
  2011-11-12 22:05:51, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Kint bent kint bent
  2010-09-02 12:29:53, csütörtök
 
  Ara Rauch - Kint bent kint bent



amit kívül látok
az bennem létezik
ami kívülről tör rám
azzal magamban küzdök meg

a külvilág tükör
magamat látom

ezernyi tükör áll körülöttem
ezernyi szempár les rám belőlük
mind az enyém
mind

nemcsak a kedvesen mosolygó
nemcsak a megértőn bólogató
nemcsak a hízelgően dicsérő
hanem az acsarogva gyűlölködő
a megalázóan lekezelő
a kajánul gúnyolódó
az is az enyém

tükör a gyerekem szeme
tükör a páromé
a testvéremé
a barátomé

azt hittem
hogy más tette
hittem
hogy ő sértett meg
sértett a bántása
bántott a szeretetlensége
fájt a gyűlölete

hittem
hogy az irány
kintről befelé

kint vagy bent vagy kint vagy bent

de hiszen ők én vagyok

mindaz
ami kívülről sértett engem
mind mind az enyém
bennem van a bántás
bennem van a szeretetlenség és a gyűlölet
a belső világomat vetítem ki
az tükröz engem olyannak
amilyen én vagyok
magamat bántom mások kezével szavaival

fáj ezzel szembenézni
fáj az igazság
zokognom kell
mert egyedül vagyok
csak én
csak
én

de ha engem mutat az összes tükör
akkor változtatni is tudok rajta

ha nem gyűlölettől összeszűkült szemmel nézek a tükörbe
szemed tükrébe
hanem mosolyogva
a tükröd visszamosolyog rám
ha nem becsmérlően nézem le a tükörképemet
hanem magammal egyenrangúnak tekintem
nem lenézést kapok
hanem egyenrangú elismerést
ha nem teszem nevetségessé a tükröt tartót
én magam sem válok nevetségessé

de ehhez legelőször
magamban kell rendet tenni
magamban kell megtalálni a mosolyt
bent kell keresnem a szeretetet

hol van
hol van a rend az öröm a szeretet

mélyebbre
még mélyebbre kell mennem

itt sötét van
hideg
félelem

egyetlen pont
nincs tovább



mi ez

forró szeretet
biztonság
fény
élet



megtaláltam

abból az egy pontból
a legszentebb benső én végtelen tere nyílik
csak én vagyok
csak
én

ami bent van
kiterjed
bent egyensúly és harmónia honol
kint megteremtem

ez a valós irány
bentről kifelé

kint és bent és kint és bent

 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
Megnyugvás
  2010-06-29 19:55:21, kedd
 
  Ara Rauch - Megnyugvás


A félelem arc nélküli, szavak nélküli, csak puszta elsöprő erejű érzésből áll.
A megnyugvás ugyanilyen, csak ellenkező irányú.



A zivatar egyre közeledett.
Az asszony várakozóan feküdt békésen hortyogó férje mellett, és élvezte a nyitott erkély ajtón belibbenő szellőt, ami kicserélte a fülledt, meleg levegőt üdítő hűvösre.
Gyakran felébredt éjszaka, amióta megmozdult a babája a pocakban, és ilyenkor
egy-két óra hosszat nem tudott elaludni, különösen a mostani kánikulai éjszakákon.
A távolban dörgött és villámlott; nemsokára az eső is ideér.

A friss lég áram előbb felélénkítette, majd álomba zsongította.

Az óriási csattanásra rémülten pattant fel az ágyból.
Azt sem tudta hirtelen, hol van.
Az eső zuhogott, az erkély ajtó függönye vadul táncolt a viharos szélben.
Ez nagyon közel csapott be, állapította meg, itt volt közvetlenül felettünk.
Felkelt, becsukta az ajtót, hogy ne verjen be az eső.
A férje továbbra is félhangosan szuszogott, fel sem neszelt az égiháború dübörgésére.

Leült az ágy szélére.
Mélyeket lélegzett, hogy lassúdjon riadtan kalimpáló szívverése.

Ekkor észlelte az iszonyú félelmet a testében és a teste körül.
A félelem nem a sajátja volt, és mégis létezett, ez volt a legkülönösebb.

Honnan van ez a döbbenetes rettegés?
A következő pillanatban ráeszmélt, hogy a magzat félelmét érzi.
Ennél furcsább dolgot el sem tudott képzelni.
Hogy lehet ez?
A félelem ott volt, létezően, szinte tapinthatóan, és nem ő maga félt, ezt is kétség nélkül tudta. Szegény gyerek, gondolta hökkenten, nyilván fogalma sincs, mi történt, csak az iszonyú zajt hallotta, és védett kis közegében halálos veszélyben érzi magát.

Csak ült tehetetlenül az ágy szélén, és hüledezett a dolog képtelenségén:
ő egy másik élőlény félelmét éli át.
Fogalma sem volt, mit tehetne.
Hiszen egy ilyen pici baba úgysem ért meg semmit.
Nem tud kapcsolatot teremteni vele, hogy elmondhassa: nincs mitől félnie.
Nem tudja elmagyarázni neki a mennydörgés lényegét, és hogy ő biztonságos helyen van,
ahol nem árthat neki a vihar.

De annyit megér a dolog, hogy legalább megpróbálja.
A tenyerét a hasára tette és elkezdte lassan és erősen simogatni,
hogy a baba érezze a nyugodt hintáztatást.
A figyelmét és szeretetét a hasára fokuszálta: igyekezett elképzelni a gyermeket, ahogy összekucorodva fekszik, és ijedtében még kisebbre húzza össze magát.

- Nyugodj meg, kicsikém -- kezdte halkan.
És elmondta neki mindazt, amit az imént gondolt a mennydörgésről és a biztonságról,
a félelemről és a kapcsolat teremtésről.

A férje horkantott egyet és megfordult.
Némán folytatta, belső beszédként, hogy ne zavarja vele az alvót.
Elmondta, mert azt akarta, hogy a gyermeke tudjon róla: mennyire várja, hogy megszülessen,
és magához ölelhesse.
Mennyire akarták a férjével együtt, hogy legyen nekik kisbabájuk, mennyit küzdöttek érte sikertelenül négy hosszú évig, és milyen boldogok voltak, amikor kiderült,
hogy végre sikerült teherbe esnie.
Aztán már nem is fogalmazgatott, csak az érzéseit továbbította a gyermek irányába:
meleg, mosolygó, simogató, ölelő érzéseket.
Már tudta, hogy nincs szükség konkrét szavakra.
Úgy, ahogyan ő érezte a gyermeke félelmét, a gyermek is érzi az ő csitító szeretetét.
Lassanként oldódott a feszült félelem, lecsillapodott a görcsös rettegés.
Végül a baba megmozdult: lábával kitámasztotta anyja has falát.

Hanyatt dőlt a párnán.
A férje most eszmélt fel; közelebb húzódott, átölelte.

- Miért nem alszol?

- Felébredtem a dörgésre -- válaszolta.

- Nincs semmi baj, biztonságban vagyunk -- dünnyögte.

- Tudom -- sóhajtott, és elfészkelte magát a védelmező karok melegében.





 
 
0 komment , kategória:  Ara Rauch írásai, versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 2201 db bejegyzés
Összes: 32246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1230
  • e Hét: 22149
  • e Hónap: 63832
  • e Év: 1462532
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.