Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A magyarság,mint faj és nemzet
  2010-12-05 15:12:44, vasárnap
 
 

Csuray Károly:
A magyarság, mint faj és nemzet V. rész


Ipar, kereskedelem, fegyver, ruházat.

Kazárok, alánok, királyi szkíthák.

Látszólag az akatziroknak a Dnyeszteren túlra telepedése azt az elméletet támogatja, hogy Európa ősi népét jelentő fajtánk a baszk és finn népszigeteket kivéve, a Fekete tenger feletti Dél-Európában tömörült. De mintha a kimbereknek nyugatra törése, az ősi magyar, illetve szkítha temetkezés fejjel nyugatra azt a tételt igazolnák, hogy: az őshaza hívta vissza fiait!

Az Erdélytől keletre új államot alkotó kazárság a szkítha faj anyagi kultúrájának volt későbbi reprezentáns nemzete. Az arany népe elsősorban itt is az arannyal foglalkozott. Ötvösművészete sajátos és uralkodó lett. Elsősorban ékszerei, de kifejlett iparának egyéb termékei is eljutottak az akkori világ minden piacára, ahonnan aztán egyéb cikkeket és nyersanyagot hoztak a feléjük, mint gócpont felé igyekvő kereskedők. Annak a korszaknak vasutait a karavánutakat, a kazár kereskedelem alakította ki.

A régi szkítha állatmotívumok geometrikus ornamentikája ékszereken és dísztárgyakon, az arannyal és drágakövekkel díszített kardszíjak és lószerszám-díszek, zablák, a tiszta szkítha lemezborítás, illetve most már mindezek régészeti leletei, a magyarföldi késői vaskor emlékeivel egyező pontosi szkítha emlékek, a Zichy Jenő gróftól ismertetett, a kievi, poltawai és a hatvani lelettel egyező tarori lelet, a szibériai teszi kurgán leleteinek keramikája, amely a sopronvidéki agyagművesség vaskori leleteivel egyező, mind, a karavánok útján a Dunától Ázsia közepéig juthattak el, mint a kazár iparművészet és kereskedelem nagy fejlettségének bizonyítékai.

A Dárius-féle epizód óta elmúlásukig tudjuk, hogy ez a szkítha nép a többitől elütött békés természetével. A harci események helyett fajának értékeihez az anyagi kultúra teljesítményeivel járult. Államszervezete, nyelve, egyéb kultúrája azzal egyezett. Túlérett civilizációja akkor temette el, amikor fajának Benjáminját, a magyart szeretettel segítette máig és örökkétartó útjára.

A kazárok nevének lényegét illetően nincs eltérés a népek, illetve az auctorok között. A görög akatzir, katzir, kazar, az örmény chasr, kasr, gihsar, a perzsa kazár, kozár, korz kiejtésben is szinte egy. Neumann Károly valamiben ráhibázva a valóságra azt állítja, hogy a hiung-nu a kazár és ennek Megeré ága a magyar. Ebből annyi az igaz, hogy mindhárman a szkítha népcsalád különálló tagjai.

Choronei, amidőn a magyarságról, pontosabban a pártusoknak az árják felett alapított secundo geniturájáról ir, (Moses Choronei Geographia) elbeszéli, hogy a kazárok és a basilok egyesült csapatai a Tzur (vas) kapun betörtek... itt Valarsz elesett. Ennek fia Chosroes bosszú-hadjáratba indult és átkelt a Kaukázuson. Felsorolja a támadó szkítha népeket:
Chasiri, Basilii, Huni, Guda makari, Massagetae.

Úgy látszik tehát, hogy a különben békés kazárnak is sokszor kellett fegyverhez nyúlnia érdekeiért, hiszen örök törvény, hogy a népek életében önfenntartási eszköz a háború, amint Heraklitos mondja: A háború mindennek atyja. A kazár azonban mint kalmár nemzet, főleg szerződtetett hadsereggel végeztette hadműveleteit.

Szomszédjában, később fennhatósága alatt lévő testvérnépe a Regii, Basilei, azaz a királyi szkíthák voltak erre elsősorban alkalmasak és szükségesek akkor, midőn a hun impériumok után a hunok és velük ezek hű társnépe, amelynek a bányászat, ipar és kereskedelemben helyét közvetlenül betöltötte, az alánok letűntek a történelem színpadáról. Choronei, már ebben a korban (Valarsz uralkodott 194-214) utal a magyarokkal (Makari, Massagetae) való összeköttetésükre.

Ezek a harcok főleg az árjákkal, perzsákkal folytak, nyilván gazdasági okokból, de midőn a perzsák örökét az iszlámmal az arabok vették át (637), ezekkel is. Faji és vallási türelmességük és csak másodrendű katonai értékük miatt nagy birodalmukat, mihelyt a királyi szkíthák maradék népe a magyarsághoz csatlakozva, kivált államukból, fenntartani képtelenek lettek, az rövidesen összeomlott és népük faji mennyisége az árja szlávságot dagasztotta meg.

Ők voltak a szkítha népek, elsősorban a basileusok drága és szép öltözködésének iparosai és fegyverművesei. Különösen ezen utóbbi iparuk termékeit hordták szét, nemcsak fajtájuk népei, hanem azok is, akik azokat megtanulták értékelni, t. i. a török népek. Ezek között legfontosabb volt az ijj..

Az ijj.

A szkítha ijj más volt, mint a többi. Ez a szkítha hadviselési kultúra külön terméke. Abban a korban ez volt a tökéletesebb fegyver. A görögök ebben is közvetlenül a szkíthák tanítványai voltak. Már a hitrege szerint Herakles szkítha ijjat használt és nyilazásra bizonyos Tentaros szkítha tanította.

A hun ijj Schyticus arcus a rómaiak legbecsesebb zsákmánya volt, éppúgy, mint az öv, (cingulus). Az előbbit maguk is próbálták utánozni (carmintumi ijjlelet), sőt római adatok szerint később át is vették a szkítha ijjtípust.

Az ijj, nyíl ősi szkítha szó. Maga ez a fegyver azonos minden szkítha népnél. A hun, vagy magyar ijj ugyanaz, mint az u. n, avarok ijjformái. A pécsüszögi, keszthelygáti, simmeringi háromélű, rombuszalakú nyílcsúcsok hun, vagy alán leletek, de megegyeznek a megfelelő u. n. avar leletekkel. A szó is bizonyíték arra, hogy a turkesztáni vagy török ijj egyező volta csak azt jelentheti, hogy ők vették át ezt a szkítha népektől, nem pedig fordítva.

Az ijj mellett a kazár fegyveripar gyártotta a többi szkítha fegyvert, a tőrt és a rövid kardot. Egészen késői a hosszú egyenes kard, amelyet csak a magyarok vettek át kazár közvetítéssel a germán varégektől.

*

De nemcsak a hun deréköv, hanem más ruhadarabok is, pl. a mente kedvelt viselete lett a római és a bizánci előkelőknek. Maga Justiniánus is viselte a ködmönt és a mentét, sőt Belizár és Narses táborában is általánossá vált.

Ami általában a szkítha népcsalád népeinek ruházatát illeti, megállapítható, hogy az, a népcsalád ethnographiájának teljesen, kiképzett eredeti terméke, amely a virágzó szkítha kultúra másrészei mellett átalakító hatásssal volt a szomszédos hasonló kultúrákra, annyira, hogy pl. ez alapon az árja stólaszerű viseletet levetett perzsákat a görögök szkítháknak tartották.

Jellemző ruhadarab volt a szűr, (ebből alakult a mente) a maihoz hasonlóan, úgy amint az a persepolisi reliefeken látható.

Az indo-szkítha Kanerku király (Kr. e. 78.) arany pénzén szűrének virágos hímzését is kivehetjük. A bőgatyát a gyalogosok bokájánál szíjjal kötötték le. Redős, keskeny ujjú inget, és vastag szövetből készült kabátot (atillát) viseltek (karmanctiai relief), amelyen pitykék voltak. Effajta pitykék minden népvándorlási és honfoglalási szkítha sírban előfordulnak. A pitykék közeit zsinórdíszek töltötték ki, (tagibostani reliefek). A szűk gatya, a mai pantalon őse, a régi görög műipari emlékek alapján a pontoskörnyéki szkítháknál volt használatos. Nyilván régibb volt a másiknál és talán a klimatikus viszonyok hatása alatt a keleti hunoknál terjedt inkább el.

Ezen, a régészeti emlékekkel igazolt viseletet és továbbá a hajviseletet és a süveget pártus közvetítéssel vehették át a perzsák, akik között a Szasszanida korban lett általános.

* * *

Kétségbeejtő konokság tehát, mikor még (vagy már) ma is úgy írnak, hogy a mai hazájába költözött magyarság csak fémeket nélkülöző primitív háziipart ismert. Ha csupán a fejlett iparú és kereskedő kazárokra, vagy a váloknak nevezett alánok bányász népére gondolunk, egymagában képtelenség az effajta állítás. De nemcsak a történelem cáfolja meg ezt a tudákosságot, de az archeológia is. Az a fajta, amelynek hadi- és fegyverkultúrája a legelső volt korában és amely első volt a fémek használatában, leletekben is hátrahagyta ennek bizonyítékait. Bizonyítékok itt a honfoglalók sírleletei is, ha csupán a Fettich Nándortól feltárt hencidai 16 honfoglaláskori sírra gondolunk. A szkítha típusú állatmotívumok a kazár fémműves munkának bizonyult lófelszerelési és fegyvermunkák a kultúra-azonosság bizonyítékai itt is. Meg van a lemezborítás, tiszta szkítha fémművesség emléke. Az előforduló hosszú, kétélű normann kard is idevágó emlék és ezen sírok nordikus koponyáival norman-varég csatlakozást bizonyítanak. Megemlítendő itt, hogy Fettich értékes munkájában (Oroszországi kereskedelmi utak és az ősmagyarság) szintén elveti a bessenyőtámadás meséjét, történészeink fixa ideáját s megállapítja, hogy a visszamaradt, illetőleg visszatért magyarság, minden harci katasztrófa oka nélkül a Perzsia és Arábia felé kiépült kereskedelmi, karavánúton utazott vissza.

Valóban jól mondja Herczeg Ferenc:
Sok feladat vár ránk, magyarokra még a részletkérdések felderítése körül is,
hogy lomtárba dobhassuk történelemkönyveink sokszor tudatosan,
sokszor tudatlanul alkotott, lankasztó és mérgező megállapításait.

* * *

Kultúrát teremtő fajtánk fejlődéséhez mindenik szkítha nép adott valamit. Ezen tevékenységük nemcsak az egyetemes jót jelentette, amelyet mohón vettek át és használtak fel a többi fajtájú népek, hanem első sorban saját maguk tulajdonát jelentő kultúra volt ez.

Érthetetlennek tartják egyesek azt is, hogy e hazában bámulatos rövid idő alatt a nyugatival egyenrangú kultúra fejlődött ki s ezt nem a magunkkal hozott kultúra kivirágzásának, hanem legfeljebb a magyarság kultúrfogékonyságának szeretik elkönyvelni. Éppígy van őstermelő kultúránkkal is. A nomád magyar röviddel a honfoglalás után csodálatosan erős gazdasági berendezkedést teremt. Könnyű lehetne megérteni, ha bátrak lennének vallani a magyarság szkíthafajúságát és a szkítha faj kultúrát teremtő elsőségét!

A magyarság a honfoglaláskor saját maga kitenyésztette különfajtájú lóval, juhval és szarvasmarhával, valamint ebbel jött be. Ezen szavaik is természetesen eredeti ősiek és társadalmának egyik osztályában ősi szántóvető nép volt.

Strabo és Q. Curtius megőrzi a páros szót, utóbbi még a sir-t. Ebbe nemcsak temetkeztünk, de ez a szó elsősorban a gabonavermet jelentette. Sir-os vocabant barbari... (VII. 4.) Ma meg történetíróink vadászó nomád népről beszélnek rólunk!...
 
 
0 komment , kategória:  Magyarság,mint faj és nemzet 5  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 52
  • e Hét: 602
  • e Hónap: 12145
  • e Év: 377635
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.