Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Magyarság mint faj és nemzet 7
  2010-12-05 17:34:04, vasárnap
 
 

Csuray Károly: A magyarság mint faj és nemzet VII. rész

A nyugati-hun hegemóniák kialakulása.

Balambér, Bendegúz, Atilla hunjai, a hunok, a korukbeli szkítha hegemónia nemzete, a Kr. u-i 373-ban tűnnek fel. Birodalmuk területileg is összefoglalta a szkítha népeket.

Hun alatt kifejezetten Atilla népét értjük, amely a Kaukázus körüli Déleurópa ősrégi lakossága, tisztán maguk a szkíthák, akiknek Ázsiához soha semmi közük nem volt. Procopius (De bello apud Stritterum. Hunnicorum C. XIV.) részletesen leírja kaukázusi lakhelyeiket. Szent Hyeronimus, aki keleten élt, a Kaukázus bércei közül vezeti őket nyugatra, a massageták földjéről: Ez az adat nem annyira a magyar-hun azonosságra, mint arra utal, hogy a nagy szabad szkíthaságból alakult ki ez a hegemónia is.

A görög és perzsa írók és az örmények nagyfontosságú, de nem kellően méltatott évkönyvei a. Kr. e. II. századtól állandóan már mint hunokról emlékeznek az addigi szkíthákról! (Bár Deguines és nyomán nálunk Szekér [J: Aloysios] a hingnu-hun azonosságot vitatja tévesen.)

A történetírásnak tévedése csak az, hogy 374-ben átkeltek a Volgán. Akkor csatlakoztak volna hozzájuk az alánok, akik erős és sokáig szerepelt népe volt a szkítháknak, bár maga a hegemóniát egyszer sem szerezte meg, hanem csupán erős támasza volt a szkítha népek főhatalmat gyakorló sorának, a kimbertől a hunig. Most Atilla táborában természetesen találjuk őket ott.

Igaz, hogy népük jelentős részének elpártolásával Orleansnál és Catalaunumnál ők is mérték Atillára a legnagyobb csapást. Ez a része az alánoknak ott is települt le a Loire mentén. A régi kimber település után az alánokban találjuk meg a kaukázusi (alpesi) fajtájú franciák létezésének magyarázatát.

A hunokra vonatkozó legfőbb forrás, Priscos Rhetor maga is sokszor Szküth-nek nevezi a hunt. Viszont ugyanő külön említi meg többször a királyi szkítháknak jól szervezett és harcos nemzetét, amely a hunok felléptéig leginkább jelentette a szkíthaságot. Ezek a szkíthaság másik főágából rajzoltak ki, a szabad szkíthaságból, az avar anyanépből és úgy látszik, nehezen törődtek bele az új főhatalomba, mert Priscos azt írja róluk, hogy inkább akartak a bizánci császárnak, mint Atillának szövetségesei lenni. Úgy látszik, még akkor is inkább hozzánk húzódtak, nemcsak Strabo alapján mondva, hogy a királyiak ugróknak is neveztetnek meg, mert később Bölcs Leó »eleotheros« jelzővel illeti Árpád népét, akárcsak Herodotos a királyi szkíthákat, hanem mert Romulus római követ előadása szerint, hazájuk a Kaukázus hegységtől északra s a Maeotis mocsártól keletre fekvő országban, Jordanes szerint az Európa keleti határánál levő hungurok országában éltek. Priscus még azt is írja róluk, hogy azok a tőrök, amelyekkel Atilla megajándékozta Anatolius és Nonus bizánci követeket, tőlük valók. Atilla birodalma természetesen kiterjedt a kazárokra is.

Hunfalvy a kazárokat egynek veszi a királyi szkíthákkal azonos kabarokkal. Elméletének céljából utóbbiakat a csuvasokkal azonosítja s így következteti, hogy a kabaroktól származik a magyar nyelv török szóanyaga. Így próbál kitérni a szarvasokoskodás ágából, hogy t. i. ha a magyar-finn, de a magyar részben török, akkor a finn is részben török.

A régi görögök ismerte szkíthaságból Kr. e. 700 körül emelkedtek ki szervezettségükkel a királyi szkíthák, ugyanúgy és ugyanazon anyanépből, mint amelyből később a pártusok. A szkítháknak annyira határozottan jelentették folytatását és megszemélyesítését, hogy őket, mint Targitaos népét vonták bele abba a mondakörbe, amelyben Lesostris és a többi egyiptomi hódító (II. Ramses, II. Usurtesz, III. Thutrnesz) hadjáratai folynak össze, pedig ezek kezdete (a khitikkel) már a Kr. e. 1500 körüli időkre esik.

Kr. e. 700-tól Atilláig több mint 1000 év. Ez jórészben a királyi szkíthák hegemóniájának kora, az eredménytelen, állandó harcoké. E korszak vége felé alakult ki a szabad szkíthaságból hun fogalom alatt az új főhatalom.

Európa néprajza Atilla korában.

Az új hegemónia alatt a szkítha nemzet a támadás önvédelmi harcát kezdte meg az egész Európát elárasztani kezdő germánság ellen.

Germán ősi kelta szó, jelentése lármázó. Ezt a IX. században váltotta fel a »deutsch«, nevezet az ősnémet thivd-ből, ami népet jelentett. Maga a német szó a szlávok elnevezése rájuk vonatkozóan.

A keltákat a homerosi énekek még nem ismerik, tehát jóval az első árják, a görögök után indulhattak útra Ázsiából, valahonnan a turkesztáni steppékről, ahová legújabban a svéd Arne a dolicocephal koponyaleletek alapján is az árja őshazát teszi, de minden esetre abból az Ázsiából, amely eddig nem is vitásan az árja - hindu - perzsa - afgán - beludzs, - kurd, stb. népek ősi, illetve szülőhazája volt.

A Chersonesosnak nevezett Jüttlandban a kimmeriek kivert szkítha népe már a Kr. e. századokban szomszédi, majd szövetségi viszonyba került a germán teutonokkal. Jóval később Julius Caesarral harcol a svéb Ariovistus és a svébek, markomannok, longobardok és cheruskok ellen Drusus, Tiberius Aurelianus és Probus. Idejükben új germán népek keletkeztek. A svébekből váltak ki a markomannok után a burgundok és az Erdélyben is tanyát vert góthok keleti és nyugati góthok népére szakadtak.

Az árjaság történetének valóban alapvető segédtudománya az összehasonlító nyelvtudomány, amely be tudja bizonyítani, hogy miként ágazott szét az ázsiai árja népcsalád, szemben a sokkal egységesebbnek megmaradt európai szkítha népcsaláddal, két fő, aztán még sok alcsoportra. Egyfelől megmaradt az óperzsa és indus, másfelé szakadtak a görög, kelta, germán, szláv és örmény csoportok. Közös szókincsük azonban vitátlanul az ázsiai őshazára utal.

Az európai ág kivándorlása több csoportban és két irányban történt. A görögök, a Földközi tenger mellékén, a kelták, majd a germánok, végül mindenütt ezek nyomában óvakodva a szlávok, a szkítha föld feletti Szarmata-síkságon jöttek Európába. A kelták Európa közepét szállták meg, a germánok előbb a szarmata földet, innen Északeurópát, s helyüket a szlávok ülték meg.

A gótok a római nyomás alatt keletre, a Don és Alduna vidékére tértek ki, a keleti góthok itt azonban már a szkítha ellenállásba ütköztek, úgyhogy a nagyobbik baj elől vissza kellett fordulniok. 375-ben a góthok kivonultak Dáciából és Valenstől kértek befogadást.

A hun támadás így először a szkítha akatzirok őshazáját, Erdélyt szerezte vissza, majd a Nagyalföldre helyezte államuk súlyát s itt uralta Európa őket. Keleti határuk Európa keleté maradt, nyugaton a burgundok szomorú veszte szülte a Niebelungenliedet! Óriási birodalmuk összefogta tehát az összes szkítha népeket, de nem élte túl nagy uralkodójuk Atilla halálát.

A hunok.

A hunokról Priscos Rhetornak, az ellenségnek feljegyzéseit ismerjük főleg. A levert és meglapult ellenség krónikásainak hazudozásaival szemben még a legtárgyilagosabb ez. Bizonyos, hogy java szkítha nép voltak, tehát erkölcsük emelkedett, kultúrájuk fejlett, nem más, mint az előttük, utánuk való szkítha népeké!

A magyarországi hun korszak (376-456) olyan rövid, hogy ebből érthetően kevés a régiségi anyag. De a tömegcikket jelentett lószerszámveretek, zablák, szíjgarnitúrák, csattok, edények formáinak egyszerű statisztikája igazolja a hun csoportok egységességét. Bár tartoztak birodalmuk népei közé nyugati germán hódoltak is, egyébként mind egyfajú, szkítha népek voltak, közöttük előkelő szereppel az alánok. Idevonatkozóan kétségtelenül helyes tehát Ammianus megjegyzése (XVII., 12.), hogy: vicinitate et similitudine morum armaturaque concordes. Egyébként az alán és a germánnak tartott régészeti anyag összekeveredik. Utóbbiakról Rostowzew Iranians und Greeks (1922) című munkája óta legalább annyi bizonyos, hogy a leletek díszítési módja, az aranyművek kőberakásai és technikai jellegzetességeik pontos kölcsönzések. (Lásd bővebben: Alföldi András Leletek a hun korszakból és technikai szétválasztásuk). Egyébként ami hunkorszakbeli lelet akad, az általában és természetesen egyező a későbbi avar-nak nevezett korszakéval, s azzal együtt foglalkoznak vele.

Hadviselésük az ismert szkítha hadviselés; a szkítha, most hun íj s az azzal bánnitudás, a hun lovas és lovashadsereg, a nyugatinál magasabbrendű taktika. Aëtius, Bendeguz vagy Mundzuk udvarában hun túszsága alatt tanulta el azt és lett: equis promptissimus, sagittarum iactu peritus. Procopius szerint (Bell. Goth. I. 27.) Belizár azért tudta legyőzni a góthokat, mert azoknak csak gyalogos íjászaik voltak, míg a keletrómaiaknál jó lovasnyilazók voltak, a velük szövetséges, illetve akkor már római zsoldos hunok. Legalább is a hadi művészetben nem tagadták le tehát a hunok átalakító hatását a Nyugatra!

Sicambriánál, Óbuda és Szentendre között két hétig tartott Krimhilda csatája s a Netad folyó (a kis vörösvári Filatori patak) vért hömpölygetett a Dunába, amelynek véres vize vitte a Balkánig a legnagyobb király halálának és nemzete katasztrófájának jelét.

Atilla halála után a hunok egyrésze a Pontus felé, Kis-szkíthiába, (Dobrudsa) vonult vissza Dengizikkel rohamra. A székelyek hun származására utal vadon és Hunnivár szavuk.

Az atillai örökséghez való jogukat azonban fel nem adták. A szkítha népekből új és új hun seregek indultak Dengizikkel rohamra. Még 462-ben is Bassiánát (Péterváradot) támadják meg és csak későbbi harcaiban esik el Dengizik. Jelentős része Atilla népének, lakhelyén maradt, vagy a római birodalom más területén telepedett meg és a kimber és rhaetus (etruszk) származású rövidfejű rasszba friss szkítha vért vitt!

Fajtánk történetének tragikus sorsú hőse, Dengizik, főleg a szkítha szolidaritást újból megtagadó akatzirokban csalatkozott, akik ismét a maguk külön útját járták. Kereskedelmi érdekellentétek, a karavánutak biztosítása a perzsákkal sodorta őket ellentétbe s kétségtelenül döntő erejüket ezek ellen fordították. Az Atillafi Irnák azzal próbálja lebeszélni bátyját a rómaiak elleni támadásról, (467): Most nem lehet sikeresen háborút viselni Bizánccal, mert a saragurok és akatzirok Perzsiában vannak elfoglalva. Összetartozásuk fontos bizonyítéka ez az adat.

A fehér és fekete hunok.

Az atillai örökség tudata egyrészt, keletibb testvéreik nyomása másrészt arra késztette a hunokat, hogy újra elinduljanak azon az úton, amely a maradék hunok településein az Alpokig vezet. Különösen a második momentum volt kényszerítő, mert az avarság most, egy, a történelem színpadára lépő új nép, az ótörök türk támadása miatt, egy részében kénytelen volt nyugat felé kitérni. Az avarság támadó részének ősereje a hunokat területükről kivetette, egyrészt, mert Dengizik után dezolált állapotban maradtak, másrészt pedig, mert ez a része a hunságnak, teljesen polgáriasult, azonban csak másodrangú harcos nép volt. Az Atilla alatt egységes hunságnak ez a társadalmi rétege voltak a fehér hunok.

* * *

A fehér és fekete megjelölésekkel a hunok történetében gyakran találkozunk, jóllehet sokszor tudatosan kerülik ezeket a jelzőket, éppen mert magyarázni nem tudják. Bizonyos azonban, hogy addig, amíg erre a kérdésre nincs kielégítő felelet, lényeges pontjain homályos marad a hun történelem, sőt az egész szkítha társadalmi rend megismerése.

Kétségtelen annyi, hogy ez a megjelölés ősrégi és sajátunk. Sokan a bőr színét, mások származási megjelölést vélnek benne. Magunk úgy hisszük, hogy ezek a kifejezések a szkíthaságnak, konkréte a hunoknak rendi tagozódását jelentette. Ez a rendi tagozódás a ruházkodásban kifejezésre jutott és a fenti lényeges megjelölések közvetlenül ezek színére vonatkozott.

A békés, földmívelő, iparos, otthoni nép fehérben járt. A polgársággal szemben a harcosok egyforma, erősebb, vastagabb mezben. Ennek a színe sötét, vagy fekete volt. A fekete szín, ősi szó formája ez: csúr. Talán ha a mez-telenül vizes és a csur-on vizes kifejezések különbségét és az utóbbi pontos jelentését megállapítjuk, a főkérdésre is meglesz a felelet.

De ismerjük pl. a magyar kék kende törzset. Nagybánya vidékének bányász-népe volt. (róluk: Kékes-hegység). Adat van a veres hunokra, a fehér hunok szolganépére. Ezek földjén volt Vereczke nyilván Veres K(e)ő és a Vihorlát, amelyben nem alaptalanul látják az egyező székely Viharlátó hegy nevet.

A csur, tővégi magánhangzóval, tehát eredetileg: csura ellentéte a béla fehér. Ez is ősrégi szkítha szó. Az örmény krónikák feljegyezték Béla kajlandor vezér nevét, a Kr. u. II. századból. Nyilván a királyi szkíthák: kajlandor-ok (a magyar korszakban kabar-ok) vezére ez.

A béla szót átvette a szláv, biel, bel formában és fehér jelentésben, míg a török boilu átvételben jelentése méltóságnév lett. Egészen valószínű, hogy az alap szkítha nyelvben is a szolgaibban átvevő szlávénak felelt meg a jelentése. (V. ö. a Felvidéken kiejtésben és jelentésben épen megtartott Béla folyó és Bélai hegység.).

Az örmény krónikák sokat írnak a Kaukázusi vaskapukról és fekete kapuknak, sokszor pedig Tzur-zárnak nevezik.

Olop mester fekete hunjai várat (garád) építenek és magukról Csur-hun-garád-nak nevezik. A szláv Csornigrád szó visszavétele nélkül is lehetne ma ez Csongrád. Csura Csuraszombat (Arad megye) az Árpádkorban már régi fészek. Csupán Pozsonymegyében hat Sur- van. (Hegy, Nagy, Nemes, Péntek, Valta és Varrasur.) Csurgó eredetileg Csurgóth volt. Vagy a Surgóth név! Jelentésük fekete, azaz, harcos, góth, tiszta hun avar megnevezés. Aztán Surd.

Vagy a Fekete-ügy folyó neve. A fekete nyelvcsaládunkban új keletű szó. A magyar dialektus az ősi csur helyébe tette megfelelőként, éppúgy, mint az ősi (h)ugy szó után, az ital, a legfiatalabb magyarban pedig a víz keletkezett. De a magyar is megtartotta az általánosat kifejező szó mellett a két előbbit a különös kifejezésére. Elhasznált víz, üdítő, élő víz, víz. A partját meglakó népről a fogócska neve tehát nyilván Csurugy volt. A magyarnak Fekete úgy lett. Úgyde a fekete szó magas hangzóihoz az úgy szó mély magánhangzója nem illeszkedett, így lett a szó Feketeügy, amelynek értelme önmagában nincs. Vessük össze ezzel a Csongrádmegyei Kórógy folyó nevét. Atilla népe, Priscos szerint ő maga is, itt lakott. Anonymus úgy írja: Cour-ueg. Bizonyosan, mert a latinban nincs cs., és gy, bár korában a hibás orthographiát még Csurugynak olvastatta az élő emlékezet. Későbben a törökök utáni újratelepítésnél Kúrúgynak olvasták, ma Kórógy. A szóalakulásnak érdekes példája tehát ez, Feketeügy = Kórógy!

A fehér hunok megjelenése.

Élő és fontos megkülönböztetés volt a hunok között a fekete és a fehér. A fehér hunok a polgári, iparos, kereskedő, földmívelő, tehát nem harcos népet jelentették. Ez az elsősorban polgárságot jelentő hun nemzet jelent meg újra az atillai haza kapui előtt 465 körül.

A közbeékelődött népek nekik sem jelentettek gátat. Amennyiben szkíthák voltak: melléjük álltak, ha idegen volt és ellentállott, összetörték. A bizánci udvarban megjelent követeik ott érthetetlenek voltak. Tiszta hun ruházat, csimbókba kötött hun, (illetve szkítha) hajviselet, (v. ö. a magyar Vata u. n. pogány-lázadásának idevonatkozó reakcióját) és tiszta hun nyelv voltak a jellegzőik. A régi hun tolmácsokat nem is kellett a császáriak kicserélnie.

Paulus Diaconus (799) és Szent Paulinus aquileiai patriarcha (803) az avarok elleni frank hadjáratok krónikása és az avarok térítő-je korukban ennek a népnek bizonyára legjobb ismerői, róluk írván, mindenütt tudatosan nevezik hunoknak őket. Utóbbi Aquileia avar ostromáról írván, a hunok Szkítha ravaszságáról« beszél és Nagy Károlynak ellenük vezetett hadjáratait nagyon helyesen a hunok elleni hadjáratoknak nevezi.

Mindazonáltal megjelenésükkor a bizánciak azt hitték róluk, hogy új nép. Hallottak türk-avar háborúról, (?) az avarok (abar, sabar, sabir) híres népéről régóta tudtak s azt vélték, hogy ennek a háborúnak vesztese az avar nép, a megjelent.

Az avar fogalomnak régi, dicsőséges híre nagyobb respektust jelentett a fehér hunoknak, nem is tiltakoztak a hibás elnevezés ellen. Jóllehet már hun ruházatuk, nyelvük és szokásaik észrevétette a tévedést, csakhamar pedig a türk nagykhán követsége ezt a szinte több, mint tévedést világosan leleplezte, visszakövetelvén a császártól az avarok szolgáit, a várhunokat, az avar név rajtuk maradt, a történelem olyanforma pongyolaságaként, mint a rézbőrűn az indián, vagy az oláhon a román.

Nem lehet vitás ezek szerint, hogy az újonnan szerephez jutott nemzet is a hun volt, még pedig az a réteg, amely a biztosított régi hazában földmíves, kereskedő, iparos, legfeljebb tartalék, vagy helyőrség, várhun volt.

A bizánciak tévedését azonban érteni lehet. Maguknak a bizánci kútfőknek sem volt helyes fogalmuk a szkítha népek lényegéről, szoros faji, nyelvi összetartozásukról és az ad hoc politikai alakulásokról. Minden új politikai alakulást új nép feltűnésének tartottak. Amit az akatzirokról, saragurokról., utrigurokról elmondanak, tiszta haszontalanság, mert azok ethnikumával, vagy bármely szempont szerinti lényegével nem voltak tisztában. Egyedül az a negatívum fontos ezekben, hogy míg a hun, avar, majd magyar név alatt feltűnt, nagy egységeket lépegükben nem különböztették meg egymástól, addig ezektől élesen elválasztottak másfajtájú népeket, pl. a fehér hunokkal egyszerre feltűnt szlávokat.

Baján népe: a pseudoavares.

A fehér, vagy várhunok hatalma Baján alatt virágzott ki. Baján Justinianusnak, illetve II. Justinusnak volt kortársa, és államát a hatalom legteljesebb magaslatára emelte. A Dontól az Enns-ig, az Aldunától az Oderáig terjedt hatalmas birodalma. Uralkodói címe az ősi Tarchan vagy az újabb khagan volt.

Ebben a nagy birodalomban Baján alatt még teljesebben kialakult a szkítha hunság néprajzi egysége, mint az az atillái birodalom 80 esztendeje alatt volt.

Az Atillától Bajánig eltelt 100 év alatt a hun földre germánok is betelepedtek, illetve felettük egy germán réteg létesült.

A herulok 480-ban a Kisalföldet és az ahhoz csatolt Ausztriát szállták meg. A longobardok is hun földön telepedtek meg, amint történetírójuk, Paulus Diaconus krónikájában (I. 20.) kifejezi: azon a földön, amelyet barbár nyelven feld-nek neveztek! Dévénytől Olmützig (491-től). Általában az osztrák és határos részeken főleg a helynevekben még ma is felismerhetők fajtánk szavai.

A közöttük történt morvamezei csatában vesztes herulok egy része ősibb hazájába, másrésze a Tiszántúlra, a gepidákhoz ment. Főleg ezért fordultak a longobardok a gepidák ellen, hívták segítségül az avarokat és győzelmük után kiirtották ezt a testvérnépüket. Erdély viszont így újra a hunoké lett, a 453-567-ig tartott germán uralom után. (Jordanes a gétákat, gepidákat és keleti góthokat közös eredetű, lényegében egyazon népnek tartja.) Pannónia is csakhamar és teljesen hun lett, és az új birodalom súlya ide helyezkedett 568. április 2-án. A longobardok ugyanis ekkor innen Északolaszországba vándoroltak ki. Nemcsak saját népüket, de az ország minden más, sőt régi hun lakosát is magukkal vitték és minden ingóságukat felégették, mit el nem vihettek. (Dr. Márki Sándor: A longobardok hazánkban.)

Így tehát sem Erdélyben, sem a Dunántúlon, nem lehet fehér, hunok (avarok) előtti népről beszélni!

A Vág és az Ipoly között egyelőre a svévek és kvádok maradtak meg, míg a fehér hunok betelepítette szlávság ki nem szorította őket. A szlávok nem voltak hódítók, hiszen a hunok alatt tanultak meg harcolni, akik bukásának főoka éppen az volt, hogy fegyverbefogták a szlávokat. Az »avar« először inkább a nevével győzött, azután pedig főleg szervező és vezető maradt, mint a császárságkorabeli római nép. Maga ugyanis Atilla alatt az egész hunság kultúrájának letéteményese volt és műveltségük következményeként már önálló fellépésük idején elpuhultak voltak. Szerettek jólétben élni, (míg a harcos fekete hun éhséget, szomjúságot tűrt) a díszes és értékes ruházat nagy gondjuk volt, ékszerekkel pompáztak (ezek bőséges emléke a keszthelyi kultúra), illatszereket használtak és győrjeik (ring) fényűzését az egykorú krónikák is megcsodálták.

A győrök koncentrikus sáncgyűrűk egy-egy törzsnek voltak védelmi és társadalmi szervezete. A legbelső valahol a Tiszánál ahol Atilla székhelye lehetett a kagáni székhely volt.

Harcosnak csak másodrendű, harcosok voltak, és ezért alkottak maguknak a magas, vörhenyes-szőke szlávokból segéd-csapatokat! Ezeket küldték támadáskor előre s ha őket visszaverték, fegyverrel hajtották őket újra támadásra. Innen a szlávok bifulcus-bifurcus (elől-hátul hajtott, két karó közé szorult) krónikás gúnyneve.

A fehér hunok gazdagsága és hatalma azonban régi szkítha erkölcseik megromlásával járt. A vitézkedés mind kevésbé lett kenyerük, családjuknak, főleg nőiknek éltek. Nemcsak tiszta fajtájukbeli sok gyermekük volt, de a szláv asszonyokkal is túlságos volt az érintkezésük. Történelmi adatok szerint egy ilyen újszláv nemzedék támadt először ellenük. Magyarázata ez az egyes szláv népek cseh, tót, lengyel, rövidfejűségének is, másrészt annak, hogy megint vitátlan ez a nép nem pusztult el, véres harcokban, nem is vonult vissza, hanem főleg államának központi területein, a Dunántúlon és Ausztriában (Bécs Biécs avar szó és alapítás) majdnem teljességében megmaradt, és egyrészében a magyarság, másrészében a délnémet rövidfejű svábság ethnikai anyagává lett.

Azon szlávok közül, akik Közép-Európába az avarsággal jöttek, velük folytatták itt életüket és jó harcos néppé alakultak ki, elsősorban a két horvát népet kell megemlíteni, akiknek típusa is leginkább kaukázusi. (Jellemző itt is, hogy a kevésbé harcos tót volt az u. n. fehér horvát.)

*

A Nyugat, Nagy Károly császár leverte és meghódította őket. Meghódoltak, felvették a kereszténységet és ittmaradtak. Avar ország keleti részéből, Biécs-ükkel az Ostmark, Ausztria lett. Két nemzedék alatt körös-körül előtörtek szláv jobbágy-népeik és országokat alapítottak maguknak.

A csehek 620 körül egy Samo nevű frank kalandor alatt rázták le először a fehér hunok igáját A 803-i régensburgi birodalmi gyűlésen pedig ezek ellen kérik az avarok és a morvák, együttesen a császár segítségét.

De ha a fehér hunok hatalma Bajánnal le is tűnt, népi mivoltuk sokáig fennmaradt. Pl. a VII. század folyamán még Bizánc ellen harcolnak perzsa szövetségben és ugyanekkor meghódítják Friault. A történelem 819-ből és 826-ból is ír róluk és még a X. században is több nyomuk van a mai Horvátország területén. Ők adták elsősorban a szlávságnak a kultúrát. Ennek fogalmaival rengeteg hun-szkítha szó ment át a szláv nyelvekbe s míg ugyanazok egyrészt kezdettől megvoltak és megmaradtak a magyar nyelvekben, másrészt azokat a szóvándorlás törvényszerűsége szerint, mint u. n. szláv kölcsönzéseket visszavettük. Itt találjuk meg a magyarázatát a szláv és magyar szóegyezéseknek, illetve az egyező szógyököknek.

A sok, részben említett példa után egy, a garád. A magaslat szónak bár elavult, de nyelvünkben ma is meglévő szava. Az avaroktól vették át a szlávok s lett belőle grad, és sok helynevünkben ezen formában történt a visszavétel.

A hunok jellemzése.

Regino s általában a krónikások ostoba és ellenséges leírásokat adtak át a két hun nép szokásairól és erkölcseiről. Mindezeknek az ellenkezője igaz: annak a kornak szokásai és erkölcsei éppen saját népeiknél voltak primitívek és kegyetlenek s ezt ma megdöbbentő és érthetetlen példák tömegeivel könnyű igazolni. A gyűlölködő és gyenge ellenség emberi szokása a hazugság és a rágalom, amellyel Atilla és Baján hunjait is illették, valamint későbben bennünket is.

Ez a gyűlölködő hazudozás nem maradt ki természetesen testi megjelenésük leírásánál sem. Tiszta ördögpofákat rajzolnak meg, holott bizonyos, hogy akkor és ma egyformán nem volt a testi különbözőség más, mint a kaukázusi és az árja ember különbözősége. Akkor természetesen ez méginkább volt idegenszerű. Akkor a népek exkluzívabbak voltak, barbár volt minden idegen ha különb is volt náluk és úgy írnak ezekről a krónikások, mint ma a vadakról az utazók.

Az idegennel szemben való különbözőségek a primitív lelkekben még inkább élesztette a gyűlöletet, így aztán a rasszbeli különbözőségből torz ábrázolás, karikatúra lett, ezek rajzolatai a krónikás írások.

Hiszen már az ősi szkíthanépek, a khiti-emlékek sem sokkal jelentenek mást. Mégis ezekben, az ábrázolás komoly célja egyiptomitól, árjától, sémitától való megkülönböztetés volt, a fő, a jellegzetesnek kidomborítása s bennük a primitívum a korszaké.

De ugyanakkor megírják, hogy a fáraó arája, a khiti királyleány magukközött és magukhoz képest égi szépség«, amiből ha le is számítjuk az egyiptomi írások szokásos, túlzásait, pozitívum marad. A khiti zsoldosvezér Uriást is szép feleségéért pusztította el Dávid király.

Most, a longobard Romhilda gyászos krónikáját írva meg, voltak kénytelenek megemlékezni az avar vezér férfias szépségéről, akiért Romhilda elárulta és elhagyta népét.

A gyűlölködő tudákosok írásaival szemben tehát a szkítha emberképről is mást bizonyít a valóság. Íme, nemcsak a szláv, de az árja nőknek is inkább kellett a szkítha férfi s emlékezzünk az amazon legendára is, mikor a szarmata nők és szkítha ifjak nászából új népek születtek.

A műveltebb, kiválóbb és a mindenkor több embert jelentő szkíthát az ősidőktől máig éhesen igyekeznek magukba olvasztani a másfajtájúak. Így is szaporodott azután az egyes idegen népekben a szkíthafaj, illetve a kaukázusi típus, míg a megfáradtaknak a testi és lelki fennmaradásukért, tehát nemzeti mivoltukért állandóan fegyverben kellett és kell élniök.

Hogyan lett a kaukázusiból alpesi?

Az európai fehérfaj kerekfejű típusának kialakulásában a legfontosabb tényező a fehér hun (avar).

Számukat a krónikások 7×30.000 harcosra, az egész bajáni hunságot tehát az 1,000.000 főnél jóval többre tehetjük. Számra nézve is hatalmas nép volt ez akkor.

Figyelemmel arra, hogy puha, elsősorban nem harcos nép voltak, véres veszteségeik alig lehettek, ellenben szaporaságukról a feljegyzések is megemlékeznek. Végül, megsemmisülésük mese, politikai hatalmuk megtörése után népi mivoltukban földjeiken maradtak meg. Megállapítható, hogy utolsó megalapozását és teljes kialakulását ők jelentik a most már alpesinek is nevezett kaukázusi rassznak.

*

Ebben a korban barnaszínű és rövidfejű volt már Gallia közepének lakossága, a kimber és alánutód gallság és ez a jelleg megmaradt máig. A germán frankok beolvadása, nem sokkal később a normannok képezték ki a kelta alapnéppel a francia nép hosszúfejű típusát északon, míg délen megmaradt a mediterrán (ibériai) rassz.

A területileg csatlakozó Svájc túlnyomó részben barna és rövidfejű lakosságú. Ennek a típusnak gócpontjai a tessini, graubündeni és wallisi kantonok, a régi Rhaetia. A rhaetusok az etruszkok utódai. Niebuhr ezen állítását az újabb hisztorikusok és nyelvészek tényként fogadják el. Már Plinius is vallotta, hogy a rhaetusok az etruszkok északra szorított népének utódai.

Ha a barna kaukázusi típusnak elterjedését vizsgáljuk, szembeötlő, hogy:
Graubünden, Glarus 30.34%
Baden, Würtenberg 25.07%
Bajorország 19.02%
Westphalen 9.01%
Pomerania 9.03%

Hannower, Oldenburg 7.00%-ban ez a rassz, tehát ennek elterjedése nem északról délre, hanem délről északra terjed, ami a szkítha-etruszk származásnak a statisztika modern eszközével való igazolása.

Kollmann helyesen fogja fel ezt az ősi szkítha népvándorlás eredményének és így a kithi-szkítha-etruszk-rhaetus ősök ma bajor-osztrák-svájci-sváb rasszutódaikban élnek!

Wirchow szerint az északról délre törő szőke típus két külön gócra vágta szét a barnát. Ezek a folyók mentén, a Rajna irányában Elszász felé s a Duna irányában, Bajorországtól lefelé terjednek. (Wirchow pontosan megkülönbözteti a szőkétől a szürke típust, (szürke szem, szőke haj, világos bőr), amely az árjaság szláv ága.

A bajáni hunság felléptéig is ez volt általában a rövidfejű kaukázusi fajnak Európa közepén történt elhelyezkedése. A longobardoknak a Dunántúlt történt szószerinti kiürítése után, az avar-nak nevezett hunság birodalmának gócpontja ez és a mai Ausztria lett. Politikai jelentőségük megszűnésével mint nép megmaradtak, de felvették a hódítók szellemi jegyeit, vallásukat, nyelvüket. A testi jegyek azonban merevebbek és állandóbbak lévén, nemcsak megerősítették fajtájuknak a Duna irányában történt terjeszkedését, de ahhoz hatalmas területen csatlakoztak. Hiába lettek tehát sok század alatti szellemi áthasonlássál svábok vagy délszláv horvátok, testi mivoltukban legalább is azonosak maradtak a többi szkíthafajúval, aki még volt, az akkor Európa keletén tanyázott magyarságig.

Ez a rokonság csupán vérrokonság, amelynél a szellemi (nyelv, kultúra, nemzeti érzés, stb.) rokonság kétségtelenül öntudatosabb és döntőbb tényező s az utóbbi nyilvánul azok életében, míg az előbbi talán tudat alatt hat.

Utóbbiakban maga a nyelv a kevésbé fontos, (pl. az oláh, nyelve dacára szellemi rokona sem az olasznak) de a másik kettő, főleg még a közös történelem, végleg az idegenekhez kapcsolja őket. Mégis testi azonosságuk a mienkkel annyira egy, hogy a Tiszától az Óceánig utazva egyazon arcvonású és megjelenésű emberek között maradsz.

A jelen sok miértjére tehát a fajiságban találunk választ. Ha D'Israeli mondása: A fajta minden s azon kívül nincs más igazsága túlzás is, annyi bizonyos, hogy az észak és délnémet külön célok, a magyar-osztrák sorsközösség, a svábok, tótok, horvátok hozzánksimulása, nem csupán az alkalmi politika eredménye.

Politikai alakulások.

A Kárpátoktól keletre fekvő szkítha földön az északkeleti kazárság és a délkeleti magyarság között lévő szkíthaság a nemzetté erjedés állapotában maradt Dengezik halála után. Kialakulásuk csakhamar megkezdődött, mert a dunai bolgár hagyományok szerint első fejedelmük, írnak, Attila legkisebb fia volt, aki a bolgár egységet megteremtette. (Hóman.)

Németh Gyula szerint a bolgár, keveréket jelent. Mindenesetre bizonyos, hogy a nemzetté érett és szervezett atillái és bajáni hunság után ottmaradt hunokból és más szkítha népekből alakult ez az új nemzet, bár ennek az elnevezésnek nyomait már az V. században megtaláljuk, mikor a hunok között bolgárok küzdenek a góthokkal az Aldunánál.

Maga az alakulás, törzsek ad hoc szövetkezésein, átcsoportosulásain, felbomlásain keresztül haladt és ezek a csoportosulások azok, amelyek az erjedés ezen korszakát félreértő történelem lapjain mint új meg új népek fel és letűnései szerepelnek. Mégis csodálatos, hogy származásukat és népi lényegüket illetően a félreértések zűrzavara keletkezhetett.

Nevük erre nem adhatott okot. Hiszen a byzantinusok hun, hunobundóbolgár, onogunduri, hunkotragui, stb. elnevezései a hun-magyar eredetet tisztán érzékeltetik. Az arabok feljegyzik, hogy nyelvük hasonló a kazárokéhoz, amelyet főleg kereskedelmi élénk összeköttetéseikből jól ismertek.

Szkíthák voltak tehát, közelebbről hunok. Az orosz Nestor egyenesen a kazárokkal azonosítja őket: kamen aus der Zahl der Schyten das ist der Kazaren, die sogenannten Bulgaren, und waehlten sich Wohnsitze an der Donau Kr. u. 501. (Schüchte aus Nestors Jahrbüchern).

Görög, arab és magyar kútfők alapján eredetükről ugyanezt bizonyítja Fejér György. Bulgari occidentales seu nigri, lingua sua Hunnica seu Magyarica primitiva cum Slavica commutata degenerarunt. Fejér a kazárokról írott Mirkond perzsa író alapján a kazárokat magukat a fehér hunok egyik törzsének bizonyítja, szerinte a fehér hunoknak négy törzse lévén:

I. Var- (Tibar, Avar, Owar, Awar)
II. Kazar (Kozár, Chazur, Katzir, Akatzir)
III. Uz (Ozi, Asi, Chuz)
IV. Pecsenyegh (Pacinacitae, Pacceni, bessenyő), amely felosztás annyiban kétség nélkül helyes, hogy mindezen népek szkíthák voltak, viszont a Var-ral, akik hunok (fehér hunok, Baján népe) a byzantinus tévedésekkel egyező hiba a szkíthaságnak a hun melletti másik önálló főágát, az avart azonosítani, de az ezeknél sokkal régibb, külön fejlődött kazár népet is idesorozni!

Az említett különböző források között Elmacin arab, Chorenei Mózes örmény és Theophanes is kifejezetten hunnak bizonyítja a bolgárt s megállapítják, hogy nyelvük a hunnal azonos, a töröktől és a perzsától különböző!

Mibenlétüknek ezen világos igazságát meghomályosították az ogur, ugur, un-ugur, ogundur, onugundur, utrigur, stb. szavak és fikciók. Ezek egyrészt idegenek alkalmazta szavak, másrészt időnkinti politikai csoportosulások voltak, amikhez aztán a térben-időben messzirőljöttek olyasféle meséket költöttek, hogy volt egyszer egy ugor nép, amely legyőzte az onugurt, aztán egyesüli az ogundurral, majd szétvált utrigurra és kutrigurra. Származtak pedig valamiféle lesodort török-mongolságból«. Ideje, hogy a komoly történetírás ezeket a mesebetéteket is végre kidobja!

Az ugor szó és fogalom.

Az ugor névvel, amint Munkácsi Bernát dr. Az ugor népnevezet eredete című tanulmányában bizonyítja, a szlávok jelölték meg az idegeneket, úgy, amint később, a byzantiak a turk-kal, vagy miként még később, a magyarnak minden muzulmán vagy turbánviselő (arab, bosnyák, stb.) török, a törökök az európai frends, efrends, (francia) a délszlávnak pedig svaba volt minden idegen. Így a byzantinak a kazár is turk volt és így nevezték a magyart is ugyanakkor, amikor már az arabok is a magyart magyarnak (mazar) nevezték. Megemlítendő itt azonban, hogy maga Constantinus bennünket a rossz szokás alapján turkovi-nak és helyesen mazari-nak váltogatva nevez (z=gy).

Az ugor tehát általánosan idegent jelentő szláv szó. Ezt a szót elsősorban alkalmas megjelölésül a szkítha népekre vonatkoztatták, ugri beljiji fehér ugorok krónikáikban a kazárokat cerniji ugri fekete ugor-ok a magyarokat jelentették. Az orosz ugor, jugor, ugri, uhri szó, amelyekből az ungar, unger is származott általában vonatkozott tehát a hun népekre is. Így nevezték azoknak az ősi földön maradt részeit, míg az ugyancsak orosz wenger az előbbitől megkülönböztetve jelent bennünket.

Ez a szó eredeti formájában: ugor, tehát idegen és jelentése szerint az idegen-t jelentő szó csupán, amelyet különösen a szkíthafaj valamelyik népe önmagára vonatkozóan soha nem használt. Ebből ethnikai nevet csak a filológusok találtak ki (Budenz után) s azt theoriájukban az altáji (!) nyelvcsalád finn-ugor ágára (?) vonatkoztatták.

Ezt a zavart aztán még inkább mélyítette az ujgur fogalom, ami viszont egy valóban létezett török-mongol fajtájú nép neve volt.

Az unugur-bolgár elnevezésnek, azonosításnak értelme tehát nincs, az egész arra volt jó, hogy állvány legyen a török származási elmélethez, amely azt mondja, hogy az unogur nép, valamely hun áradattal Szibériából lesodródott török nép volt, amely a bolgár és a magyar nyelvbe a török elemeket beültette. annak a nyelvnek tehát léteznie kellett!?...

Tény, hogy a VII. században egy ilyen a szlávoktól onugurnak nevezett politikai alakulás állandósult. 847-ben még hun kötelékben törnek Erdélyre, ahonnan azonban Theodorik osztro-góth király őket visszaveri. A VI. század közepén a fehér hunok hegemóniája alá kerülnek és 600 körül Baján alatt harcolnak Priscus római vezér ellen.

Procopius és kortársa Ennodius ticinusi püspök felváltva nevezik hunnak és bolgárnak őket, s népük két ágát különböztetik meg kuturgur és uturgur név alatt.

Kovrát (668-685.) alapította meg a dunai bolgár birodalmat. A nemzetnek ebbe beleilleszkedni nem akaró része a Káma-Volga fele vándorolt el és ott alapított magának külön hazát, egy harmadik, kisebb töredék pedig Lebediában maradt.

Lebedia nemcsak a hun-maradék bolgárságnak, de magának a nyugati, atillai, bajáni fekete és fehér hunságnak is szülőhazája. Az örmény források (főleg Agathon diakónus), Jordanes és Kosmas Indikopleustes tudósítása és a Zachariás féle egyháztörténet szerint a Kapukon tul (Csurzár - Vaskapu) a Kaukázustól északra, a Pontus környéke volt hazájuk.

A Volgához távozott nemzetrész nem is tért vissza. Utódaik talán a kazáni tatárok, amelynek mohamedán része ma is bolgárnak nevezi magát. Ezek tehát törökökké lettek, mint ahogy a Balkánra szakadt nép szlávvá lett.

Nyilvánvalóan helytelen tehát az a velük való bizonyítás, hogy a bolgár török lévén és a bolgár a hunnal rokon, tehát a hun is török. Maga a kiindulás hamis. De egyenesen tiltakozni kell Németh Gyula alaptalan és vakmerő gondolatfűzése ellen, hogy: »Minden valószínűség amellett szól, hogy a magyarság az onogurbolgárokkal, minden esetre a Priscos tudósításaiban szereplő bolgár népcsoporttal együtt a 460-as évek elején költözött nyugatszibériai őshazájából a Kaukázus vidékére. (A honfoglaló magyarság kialakulása.), hogy 465-800-ig az Azóvtól Kubánig terjedő Levedia-ban tanyázott volna, ahonnan a bessenyő űzte volna ki, főleg, hogy a kazárral azonos volna a szabir, amely adta mindezen vándorlásokra a kezdeti lökést. Az adatok kaleidoszkópjának játékos képe mindez, a törökpárti-ak céltudatos rendezése.

A bolgárság kiválása és faji elkülönülése.

Az évezredek során felemelkedett és letűnt szkítha népek közül már csak a bolgár az, amelyiknek fajisága alapján a magyarsághoz talán még valamilyen vonatkozása van. Ez a nép lényegét illetően már nem szkítha nép, azonban származásán kívül annak sokáig megmaradt tudata, majd a mienkkel párhuzamos, története az a többlet, ami okot adott a tudományos rokonításra s ami átment a köztudatba is.

Az írott történelem és segédtudományai megállapították e nép szervezetét, nyelvét, szellemét is és az etimológiai eredmények természetszerűleg kellett, hogy túlnyomó részükben egyezzenek a magyaréval.

A bulgároknak is megvolt az a védelmi és társadalmi szervezete, mint a bajáni hunoknak. Kilenc törzsük kilenc győrben helyezkedett eleinte el. Hadiszervezetük, hadviselésük az ősi szkítha volt. Ruházatuk szintén. Liutprand követi jelentésében (X. század) panaszolja, hogy Nikephoros császár az udvari ebéden elébe ültette a bolgárok magyar módra nyírt követét. Ez a magyar mód a három varkocs meghagyása (Vata varkocsai) és ezt az ősi hajviseletet az eudzei bolgár sírszoboremlék is őrzi.

Fehér Géza említi ezt az adatot, aki Krum Khán mádarai szikladomborművéről is megállapítja, hogy a Szasszanida időkig visszavezetett ősi bulgár, (helyesebben szkítha) képzőművészet alkotása.

Fehér Gézának is viaskodnia kell azzal a bolgárokra is kiterjedő kicsinyes és tudatlan állításával a középkori íróknak és követőiknek, hogy a középkori bulgár vad, barbár horda volt és reánk, illetve a szkítha népekre is hasznosan bebizonyítja, hogy a bulgár sohasem volt nomád, hanem letelepült főldmívelő és állattenyésztő nép.

Nem vitás, hogy a bolgár nyelvben vannak török szavak, amelyek bekerültek az összes szkítha nyelvekbe is, akként, hogy a keleti hunság, amely a mongol-török népeket éppenúgy nevelte fel, mint a fehér hunok a szlávokat, Khína alól visszaáradva, saját átalakult, vagy azoknak egyes szavait elhozta s népeinknek nyugat felé terjedő láncán továbbadta. Az erőszakolt finnista theóriával szemben azonban inkább népszerű török elmélet erre a tényre alapított, a szkíthafajúság hirdetését elnémítván a német tekintélytisztelet és Hunfalvy Pál.

Maga a bolgárság hova-tovább egészében idegen lett. Példájuk (a contrario) a kezdettől fogva való tiszta magyar egység egyik legfontosabb bizonyítási eszköze.

Az erős katonanemzet, amellyel szemben Konstantinos Pogonatos császár még birodalmának egész haderejével is vereséget szenved, rárétegeződvén a szláv lakosságra, nyelvében és jórészt rasszában is elszlávosodott.

Miklosich egyenesen bolgár-szlovénok-nak nevezi őket, a Káma-Volga vidékére szakadtak utódait pedig a csuvasz, (esetleg cseremisz és mordvin) népségben keresik az orientalisták.

Bizonyos az, hogy rövid 200 év alatt (678-860), akkor, amikor az utolsó szkítha hegemóniát az elaggott és már gyorsan letűnő kazárság mellett megvalósító magyar nemzet a Kárpátok alján megjelent, a bolgárság szellemileg, sőt fajilag megszűnt szkítha nép lenni. Ha Miklovich túloz is és népük nem lett bolgár-slovén, mégis bizonyos, hogy belőlük, új földjükön akként alakult ki egy új-bolgár nép, velük a thrákokból és a szlávokból, - mint az etruszk, sabin és latinból a római, a kelta, angolszász és normannból az angol alakult ki

Meg lehet jegyeznünk, hogy maga ezen új-bolgár nép is újabb variációk tényezője. Ilyenek pl. a macedón, vagy a hazánkban, ismerős krasován, amely a bolgár-oláh-szerb keveredéséből kialakult tájfajta. Ez a korcsnép hovatovább az oláhság szellemi jegyeit veszi fel. Ilyen kritériumok a szellemi korlátoltság, alkoholizmus, nemi kicsapongás s nyelvük is mind teljesebben oláhos lesz. Nem csoda így, ha községeiket az utolsó másfél évszázad alatt már teljesen dominálta az oláh és sváb.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarság mint faj és nemzet 7  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 186
  • e Hét: 1792
  • e Hónap: 20196
  • e Év: 340228
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.