Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Magyarság,mint faj és nemzet3
  2010-12-05 17:42:57, vasárnap
 
 
Csuray Károly: A magyarság, mint faj és nemzet III. rész


A keleti hunok.

A mongol faj.

Az antropológia tudománya határozottan megcáfolja azt, hogy a magyarság törökfajú lehetne.

Huxley meghatározása szerint a mongol fajta kisközép termetű, kiálló pofacsontú, széles arcú, sárgás bőrű, sötét, kemény, egyenes hajú, ritka szakállú és szőrzetű, ferdeszemű. Mindezen testi jegyek együttes jelentkezése valóban szembeszökő és maradandó differencia a fehér emberrel szemben. A gyakorlati felismerés és a tudomány egyként kizárja azt a lehetőséget, hogy mongol fajta nép a fehér ember testi jegyeit vehette volna fel történelmi időkben, akár fejlődés, akár keveredés okából. Két faj keveredése (homomeria) csak korcsokat eredményezhet, amelyekben mindkét faj pregnáns jegyei felismerhetők, ha ez a korcsosodás állandósul is. Mongol fajú a japán, kínai, tunguz, török, szamojód, vogul, osztyák, votják, lapp, stb. Ide sorozhatok a malájok is. Maga a japán némely feltevés szerint mongol és maláj racevegyület. Peschel Oszkár a mongol faj egyik raceának tartja az amerikai ősnépeket is.

Mindezek egy-egy racet jelentenek a mongol fajtán belül, úgy, mint ahogy a fehér fajtára vonatkozólag is ismeretes racefelosztások vannak.

Ezek közül m mongol faj török típusa az, amellyel foglalkoznunk kell.

A mongol faj török típusa.

A monda genealógiája szerint Jafet Türk nevű fiának ikreitől, Tatártól és Mogultól származott a török és a mongol nép. Nyelvüket, társadalmi és hadi szervezeteiket és egyedeik antropológiáját illetően a monda magva, hogy ikernépek, nyilván igazság. A mongol és a tatár, a baskír, kirgiz, turkomán, vagy más török ugyanazon faj-jegyeket és nem nevezetes racebeli különbözőségeket visel. A mongollal szemben még leginkább török race a turkomán, amely szó valóban is a nomád török fogalmát jelenti, a letelepült törökkel türk ellentétben. De úgy ez, mint a finn-ugornak ismert többi északi nép vitatlanul mongol, sőt Nagy Géza szerint utóbbiak még ennél is közelebb állnak az ajno-maláji japánhoz.

A mongol faj török típusának turkomán népéből szakadtak ki a szeltsuk törökök, akik az Abbaszida kalifák katonái és testőrsége lettek. Nevüket Szeltsuk vezérük adta, aki népét Kr. u. 1000-ben vezette Bokharába és térítette az izlámra. Utóda Togrul bég már Kisázsiában kalandozott és Togrul, Emir Al-Omra, a kalifa testőrparancsnoka lesz.

A szeltsukok útján indult el a turkomán sivatagból Ozmán népe, az ozmánli török. A XIII. században Khorasszánból I. Szolimán a mongolok elől 50.000 főnyi népével Örményországba vándorolt. Dsingisz-Khán halála után ide akart visszatérni, azonban Szolimán az Euphratesbe fúlt s így népe nagyobb része folytatja csak útját két nagyobb fiával, míg a kisebbik rész, két kisebb fiával az új hazában maradt. A szeltsukoktól nyert hűbéren Ertogrul alapit államocskát, de unokája, Ozmán már szultán. Ozmán fia Urchán(!) (1326-tól 1359.) megszervezi a janicsárokat és ezzel további sikerek útját nyitja meg, amely egy évszázadon belül a Keletrómai császárság megdöntéséig vezet. (1453 május 29.)

A török-nek! nevezett nemzet ezen pár mondatba foglalt történetét azért kellett ideiktatni, hogy abból némely következtetéséket levonjuk. Mindenek előtt ez a nemzet talán a legfiatalabb a világon. 1250 körül kezdődött kialakulása, most Kemal alatt 1934-ben fejeződött be, azon utolsó reformjával, amely elrendelte, a török hangzású családnevek felvételét. Addig, míg Kemal a kalifátust meg nem szüntette, a törökség fogalma tulajdonképpen a kalifátus szervezete, Mohamed zöld zászlaja volt. Ki állíthatja, hogy Ertorgrul 20.000 ozmanlija adta rövidesen a törökség 100.000-es hadseregeit, amely a pazarló hekatombák dacára meg nem fogyatkozott? Törökké lenni annyit jelentett, mint az izlamra térni és így most is! Kemál kisázsiai győzelme után tíz év alatt, a megmaradt Törökország 12 millió lakosa 5 és fél millió betelepülővel gyarapodott, akik kizárólag úgy lettek az elszakított területeken törökké, hogy ősük mohamedán hitre tért.

A 20.000 ozmanli katonarésze természetesen a seregek színe volt s lassan elfogyott; viszont földjüknek népe, minden fajta árja, kurd és örmény, kaukázusi fehér és sémita csupán nem mongol fajta és nem török volt. A többnejűség is tényező, a nők más, főleg kaukázusi fajtájúak voltak. Végeredményben tehát világos, hogy a töröknek nevezett nemzetben a mongol fajú, vagy török race-jegyek miért hiányosak és miért mondhatjuk, hogy testi jegyek alapján a török nép nem török fajú.

Ez a megállapítás még csak a faji leszármazás alapján történik, pedig bizonyos, hogy valamely faj megállapításához a somatológiai jegyeken felül lelki jegyekben való egyezőség is kell. Bár ezek nagy része nyelv, vallás, kultúra, tényleg a mongol-törökséghez utalja vissza a török nemzetet, mégis ezek is csak úgy, mint a testi jegyek, a kaukázusi fehér fajétól ellenségesen idegenek.

*

Nyelvészeti alapon inkább lehetséges volt vitát kezdeni a magyarság faji problémája felett és a magyar nyelv török jövevény-szavaival próbálni meg bizonyítást. Ezek azonban éppúgy alkalmasak az ellenkező bizonyítására is. A bizonyítékot jelentő szavak éppen a törökben jövevények, még pedig a szkítha ős-nyelv jövevényei, mely nyelv úgy a hun, mint a magyar nyelvnek egyaránt kezdete volt. Átvették pedig a mongol-török népek ezen szavakat és fogalmaikat a keleti hunságtól. Az u. n. köztörők nyelv egyező szavai tiszta magyar szavuk, amelyek minden szkítha nyelvnek is szavai voltak. Gombócz Zoltán ezen szavak legtöbbjéről kimutatta, hogy Lebédiában került nyelvünkbe. Ezen nyelvészeti megállapítás rendkívül fontos, mert összefügg a besenyőkkel való összeköttetésünkkel, amely népünk nemcsak a nyelvészeti, hanem az antropológiai törökösség behurcolója is volt. De ezenfelül is vitatjuk, hogy a szó-egyezések bizonyítanák, hogy besenyő-közvetítéssel jöttek ezen szavak, mert ellenkezőleg ez a közvetítés régebbi időben éppen tőlünk, feléjük vezetett. Hiszen szláv és különösen horvát szó-egyezések is vannak, amelyek szintén nyilván a stkítha nyelvből, sokkal a magyarság, vagy törökség fellépése előtt jutott azokba a nyelvekbe.

Ugyanez a helyzet állítólag törökeredetű személyneveinkkel is. Kartal, Álmos, Ákos, Karcsa, Bese, Zsongor, Kaplony, Kurd, Tege, Thonuzóba, tótem-nevek. Viszont: Tass, Tömör, Aba, Tárkány, Ajtony stb. törökségét valószínűsíteni sem lehet, mert ezen utóbbi tótem-neveket azok nem vették át.

*

De nézzük a szellemi nyomokat. A török fajtájú nép pl. nem államalkotó.

Temudsint fellelkesítette fajtája egykori urainak és tanítóinak a hiungnuknak példája, azok császárainak örökére vágyott. Sikerült egyesítenie 26 mongol törzset és 19 török népet, és belőlük megalkotta a kék-mongol nemzetet. Császára lesz ennek: Dsingiszkhán! Óriási birodalmát megszervezése után a Volga, Kaukázus és Káspi-tenger határolta. Kipcsakország feje Batu lett és ennek török lakossága adta a mongol vezérlet alatti hadsereg emberanyagát. Batunak 1241-i magyarországi hadjáratában mongol vezérlet alatt tehát török harcosok irtották ki jórészt a magyarságot, akik testi megjelenésükben (kutyafejű tatár) erkölcseikben és kultúrájukban, a magyarságtól kétségtelen határozottsággal idegenek voltak. Kultúrájukban egyetlen egy rész volt csupán tragikusan ismeretes a magyarság előtt: a hadi kultúra. Megdöbbentően eszméltünk ebben a sajátunkra, amelyet fajtánk alkotott, népünk, illetve népeink addig, a többi világ ellen eredménnyel alkalmaztak s amelyet a többi nyugateurópai újítás kőzött szintén elcseréltünk.

A mongol-török hadszervezet a hun (hiungnu) utánzása volt. Tíz lovas rajt, 10 raj századot, 10 század ezredet alkotott. Tíz ezred a töményt, a hadtestet, több tömény a hadsereget jelentette. A hadsereg élén fejedelmi, vagy kiváló hadvezér állott. Pontosan kidolgozott haditerv alapján, pl. 1241-ben a magyar honfoglalást utánzó, az északkeleti és délkeleti Kárpátok szorosain való átkarolással indul meg a támadás. Portyázókat, felderítőket, elővédeket alkalmaznak, mindazt, ami Bölcs Leó feljegyzései szerint a magyar hadviselés volt. A régi magyar harckultúrával szemben maradt tehát alul a magyar.

Dsingiszkhán halálával megtorpan a mongol-török impérium és visszaszorul. Tamerlán hasonlóan csak életéig tartó birodalmat alkotott. Ezzel aztán körülbelül vége is lett a mongol-török népek államalkotásainak, maguk jelentéktelenségébe süllyedtek, idegen impériumok alá.

Az ozmanli törökség az izlám hatalmas lendítő erejével alkothatott világbirodalmat, de még ez sem volt elég annak fenntartására, s a kemali ország most, fajilag új nép alkotása. (V. ö. a mai Görögországot a klasszikussal.)

Az ozmánli törökség magjából fakadt török nemzettől eltekintve, amelyből a török faji elem mondhatni, teljesen kiesett és amely csak az izlám hatalmas lendítőerejével haladt, egyetlen török nép sem tudott soha maradandó államot alkotni és képtelen volt bármilyen kultúrát teremteni. Arra a kultúrára, amelynek el nem felejtett részével megéltek máig, a kaukázusi fehér ember tanította őket, a hunok!

A mongol-törökség megszervezése.

Ezek a hunok a keleti hunok voltak, akik a Kaspi és az Ural közötti hazájukból az erő hatása a legnagyobb ellentállás irányába! az ókori világ másik nagy birodalmára, Chínára támadtak. Fellépésük körülbelül a khiti birodalom letűnésével esik egybe.

A chínai évkönyvnek hiungnuk-nak nevezik őket, s Chínának nagyon küzdelmes századait jelentik.

Kél sajátos kultúra összecsapása volt ez a harc, amelyben a hiungnuk nagyszerű szervezőképességével és fejlettebb hadiművészetével szemben a chínai diplomáciai ügyesség állott. A hiungnuk ellenségeik óriási tömegével szemben megszervezték és kitanították a primitív mongol fajtájú őstörök népeket, akik a hiungnu századok alatt kénytelenek voltak megtanulni ezeknek nemcsak hadi technikáját, hanem kultúrájuk jórészét is. A türk írásról pl. a T'Ang dinasztia Kr. u. 600-beli évkönyvei megállapítják, hogy az a hu nép írásainak betűivel azonosak, azaz rovás-írás. Dr. Sebestyén Gyula: (A magyar rovásírás hiteles emlékei) bizonyítja, hogy az ótörökség között nem keletről-nyugatra, hanem nyugatról-keletre terjedt el ez az írás-tudomány, t. i. a keleti hunok előrehaladásának irányában.

A fogalmakkal átvették az arra vonatkozó szavakat, sőt ezzel nyelvük telítve lett. Egyébként bizonyításra sem szorul, hogy a primitív nép a nyelv-változtatásra hajlamos.

Kr. e. 209-ben már a hiungnuk hatalmas birodalmat hódítottak és szerveztek meg az Uraitól Koreáig. Az ellenállást Si-Tong-Ti császár (Kr. e. 259-210) kezdi meg. Megépíti a chínai falat és diplomáciai ügyességgel destruálja a keleti hunok szövetségeseit. A kétszáz éves küzdelem során ezek lassan mind uraik és tanítóik ellen fordulnak, míg aztán Kr. e. 54-ben a chínaiak és szövetségeseik visszaszorítják a hunokat.

A keleti hunok visszavonulásának útját állta a régi hazájukban megtelepedett fajtájukbeli többi nép, ezeken túl a nyugati hunok, délen a másik világbirodalomnak a limesei. Ekkor már a kisebb ellenállás irányában Indiába, az árjákra vetik tehát magukat és már Kr. e. 56-ban Vikra alatt megalakul az u. n. Indo-Szkítha birodalom, amely uralkodóik pénzei szerint Kr. u. 178-ig tartott.

Ezek a pénzek és a Védák beszélnek az árja harcokról és az ekkor indo-szkíthának nevezett keleti hunokról, mígnem India népeiben elmerültek, mert Buddha akivel, szkítha öltözetében Kaniska király pénzére együtt verette képmását, nem volt népüknek annyira jó konzerválója, mint a töröknek Mohamed. Akik tehát Indiában magyar nyomokat keresnek, pl. Bálint Gábor, vagy újabban Zajthy Ferenc, kizárólag ezen az alapon nem ok nélkül teszik!

* * *

Bizonyos, hogy az antropológiai race-bélyegek állandóbbak, mint az etnikai ismertető jegyek. Az öröklött race-beliség a születéssel hozott testi sajátságok bizonyos mennyiségének állandó kombinációját jelenti. Ezek, a mongol fajtájú népeket a malájtól a törökig a magyarságtól kezdettől és állandóan elkülönítették, minthogy ez a honfoglaláskor is mongoloid-jelleg nélküli, tiszta kaukázusi típus volt. (Török Aurél.) Figyelembe kell venni az etnográfiának idevonatkozó tanúságait is, amelyek a rokonságot szintén tagadják. A nyelvbeli és kulturális esetleges egyező adatok fennforgásának megmagyarázására elegendő az önmagában is bizonyító írott-történelem, amit az archeológia is támogat.

Végül: valóság a faji vonzalom és a faji ellenszenv, amelyek önkéntelenül érvényesülnek. Soha a magyarság egyetlen fajjal szemben sem bizonyította be egész életén keresztül faji ellenszenvét annyira, mint a tőle legmerevebben idegen törökkel folytatott véres harcaiban.

A szkítha írás kifejlődése.

A khiti korszakba utalja az archeológia a karnaki palota feliratait és a persepolisi ékírásokat. Ezen a földön feküdt Hunorocerta (V. ö. Tigranocerta vagy Semiramocerta) és Hunor, a szakák földjén Sacassene városok, amint Calmet megemlíti (Commentarii in Genesim C. II.). Előbbit a Tigris és Euphrates forrásainál fekvő Colchis-sal azonosítja.

A mondák Eviláth földje, Hunor és Magyar születési helye ez. Nem tévedhetünk ezért, ha feliratok tartalmát is a szkítha népekkel, a hunokkal vagy a sabarokkal hozzuk összefüggésbe.

Az ékírást lényegében csak a megjelenítési formára tekintettel nevezik rovás-írásnak. Kínai adatok bizonyítják, hogy rovásírás volt a keleti hunoké, a hiungnu vagy hu népé, amelyet átvettek az ótörökök. Nyugatról keletre a keleti hunok útján terjedt ez közöttük (orchoni feliratok). Ugyancsak tőlük, de lehetségesen tőlünk, minden esetre fajtánkbeli néptől vették át s vitték magukkal az árják is, bár ezek a rúnák a már aránylag egészen késői korban, Wulfilának, a IV. században szerkesztett betűivel jelennek meg. A németek, magának a rune szónak eredetét keresve, természetesen csak éppen a magyar róni és rovás szavak mellett haladnak el.

Priszkos Rhetor előtt Atilla hun módon és nyelven pálcákba vésett névsort olvastatott fel szökevényeiről.

Menander Protector szerint a turkok, azaz magyarok fejedelme (V. ö. Géza koronáján: A turkok királyának...) Mányok[1] vezetése alatt követséget és szkítha írású levelet küldött II. Jusztinusznak (569). A X. századból Ibn-Iszhák-el-Neddin jegyzi fel: Szavahihető ember beszélte el nekem, hogy a Kabk (Kaukázus) hegység királyainak valamelyike a ruszok királyához küldte el s ez alkalommal azt jegyzé fel, hogy ezek írása olyan, hogy azt fába szokták róni. E szavak után fehér fadarabot vett elő s azt nekem átnyújtotta.

Az ősi magyar irás.

Ez az ősi írás volt a magyarság írása is, mint amelyet maga, minden esetre fajtája alkotott magának. Hatalmas ősi kultúrájának többi termékeivel magával hozta ezt a mai hazájába is, ahol azonban ezt is üszökkel és fegyverrel irtotta ki a keresztény kultúra. A csiki székely krónika panaszolja, hogy Béla Endre öccse a rabonbán, gyula és horkáz méltóságokat és a helységek régi neveit eltörölte, ezeket a szentek neveivel felcserélni és a családok régi irományait összeégetni parancsolta.

A kultúrtörténelemnek, mindenesetre azonban a magyarság őstörténetének felbecsülhetetlenül fontos adatai pusztultak így el a száraz fák ősi rovásaiban. De a hegylakó, konzervatív székelység, midőn a kereszténység pusztító dühe csillapodott, újra alkalmazta itt-ott ősi írását, amelynek fennmaradt emlékeit Bonfini és Szamosi szkítha, Verancsics, Telegdy, Otrokocsi és Lakatos hun, Bél és Derzseczky hun-szkítha, Katona és Csipkés magyar, Tsétsi szkítha-magyar, Szabó Károly hunszékely írásnak neveznek.

A Bécsi Képes Krónika XIV. század azt mondja róla: Ezek a székelyek a szkítha betűket még el nem felejtették rovás-módjára használják.« A XVI. században Thuroczy János, B. Székely István, Oláh Miklós, majd Verancsics Antal és Szamosi István írnak róla, utóbbi (1569.) a következőket: A székelyeknél van még ma is bizonyos írásmód, mely régi őseikről, a szkíthákról sok századon keresztül szállott az utódokra s ezen Európába a keletről behozott írásukat ma is fenntartják....felülről kezdődve tart felénk, a betűk lefelé folyván s oly finomul, egymásbafonódván, hogy igen kevéssel sok értelem fejeztessék ki. GelejiKatona és Komáromi -Csipkés szerint az írás jobbról-balra haladt.

1931-ben felhívták Thomsen figyelmét egy konstantinápolyi állítólagos rúna-írásra! A szkítha-magyar írás alfabettjével sikerült is ezt pontosan megfejtenie így: Ezer öczáz tizenöt esztendőben írták eszt ..... kedeji Székely Tamás fogoly. (Dr. Sebestyén Gyula: A magyar rovás-írás hiteles emlékei.)

Rovásírásos emlékek pl. a csíkszentmiklósi felirat, (1501.) a debreceni könyvtárban volt régi magyarbetűs könyv, az enlakai felirat (1668.) a székelyderzsi rovásírásos tégla.

Teleki János Rudimenta-ja, amely a hangérték pontos megjelölésével összeállítja a rovásírás abc-jét s amelyhez baranyai Decsi János azzal írt előszót, hogy: tanulja meg belőle a világ eredetünk dicső szkítha kapcsolatát.

Geleji Katona Magyar Grammatikájáét (1645.) így kezdi: A székelyek a régi szkíthai magyaroknak igaz maradványai, úgy mint kiknél még az igaz tulajdon magyar betűk is megvagynak....

Ezek és mások kutató és bizonyító munkálkodása kihívták a tagadók ellenkezését. Hunfalvy Pál is tagad, mert hiszen ez az etimológiai fontos tényező ismét sehogyse illik be a finnista nyelvészkedésből levont következtetésekbe.

A török fajrokonság hirdetői vitátlan tényeket nem tagadnak ugyan le, azonban azt mondják: a betű török szó, ez az írásmód tehát török és azt a kabarok hozták be (Nagy Géza).

Téve tagadva ezen tétel első részét, az, mint láttuk, semmit sem bizonyít, a következtetés hamis, hogy pedig a kabarok török nép lettek volna látni fogjuk!

Igaz, hogy a rovásírás idegen kutatói közül Müller Konrád dr. és Babinger Ferenc is a székelyek kazárságát állítja, pusztán a rovásírás alapján. Ez lényegében ugyanegyre vezet, de egyoldalú, mintha kizárólag más egyetlen psichikai jegy, vagy testi jegyek alapján akarnók meghatározni a fajrokonságot. Egyébként kívánatos, hogy igazuk legyen. Különös fontosságú eredmény volna a kazár-székely azonosság bebizonyítása!

Kétségtelen, hogy a rovásírás nem Erdélyben keletkezett, különösen, hogy nem ott s nem másoktól vettük át. Névtelen ugyan azt mondja, hogy: azon föld lakosai az egész világon a leghitványabb emberek, mivel blachok és szlávok, de téved, mert a székely ottlakás kezdetén, sőt a magyar honfoglaláskor, ezek nem voltak azon föld lakosai.

Debreczenyi Miklós, az ősmagyar Írás emlékeiről írott tanulmányában bizonyítja, hogy Ősi írásunk már Atilla korában sőt előtte, kifejlődött, összes magyar betűivel, holott a cyrill írás csak a IX. század derekán, az ótörök írás pedig a XIV. század végén fejlődött ki teljesen.

Ha tehát az antropológia mellett a nyelvészetet, általában az ethnográphiát, illetőleg az ebből törvényeket levonó etimológiát, az írott történelem segítségére hívjuk, népünket erőszakolt vonatkozásoktól máris szabadabban, természeti és faji hovatartozását bizonyosabban látjuk.
 
 
0 komment , kategória:  Magyarság,mint faj és nemzet 3  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 504
  • e Hét: 4770
  • e Hónap: 18047
  • e Év: 338079
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.