Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Méhely L: Felsőházi fajelmélet
  2010-12-06 16:38:42, hétfő
 
 
Méhely Lajos: Felsőházi fajelmélet

Az emberi nem életnyilvánulásainak beláthatatlan területén szigorú törvényszerűségek uralkodnak, amelyek részben az emberi szervezet legbelsőbb állagából fakadnak, részben pedig a környezet befolyásainak tükröződései.

Amit az emberi szellem év-százezredes fejlődésében a hitélet, az erkölcstan, tudomány, művészet, társadalom- és gazdaságtudomány terén megalkotott, az mind a fentebbi két tényező befolyásának ismérveit viseli magán s ezek közös munkájának eredménye az az egyenes irányú (orthogenetikus) fejlődés, mely az emberiség egész történetén végigvonul.

A fentebbi két tényező munkájának külső képe korok szerint nagyon különböző, mert hol a szervezet ösztönélete, hol a környezeti viszonyok hatalma nyomja rá a korra a maga bélyegét, de az emberiség történetében sohasem volt olyan kor, amely a faj alkotó és formáló erejét, a nemzetek fennmaradásának egyedüli biztosítékát, a maga életéből kirekeszthette volna.

Tudatosan, vagy csak ösztönszerűen, de az államok és nemzetek minden életnyilvánulásában ott lobog a fajiság hatalma, melyet a milieu befolyása egyidőre eltakarhat ugyan, de amely okvetlenül kirobban, hogy természetadta hivatását betölthesse.

Volt idő, amikor a fajiság kiélése még teljes egyensúlyban állt a környezet befolyásával, azonban ennek a paradicsomi állapotnak a kultúrvilágban már örökre vége szakadt, mert a létért való küzdelem kiélesedett formái nem kedveznek a fajápolás lehetőségeinek, úgyhogy az öntudatra ébredt nemzetek megfelelő rendszabályokkal, intézményesen törekszenek fajiságuk nagy értékeit biztosítani és továbbfejleszteni.

Ennek felismerése újabb keletű, mert csak az örökléstani törvények kiderítése s főképpen a mendelizmus gyakorlati jelentőségének belátása óta emelkedett a faj fogalma arra a magas piedesztálra, mely a szerves élet világában elvitathatatlanul megilleti. De mai nap már szemtanúi vagyunk annak a lelkes, sőt lázas munkának, mellyel az öntudatos nemzetek a fajiságukban rejlő őserőt, ezt a természet törvényeiben kiteljesedett égi szikrát, tudatosan, sőt rajongó hódolattal őrzik és ápolják.

Egész országok, nagyok és kicsinyek, szorgoskodnak a faji erőket megtartó és kifejlesztő intézmények kiépítésén, csak mi elvakult magyarok nem érezzük ennek szükségét, mert az évszázadok óta reánk nehezedő balsors kiölte belőlünk a faji öntudatot.

Mi boldogok vagyunk, hogy uszályhordozói lehetünk a nyugat-európai nagy nemzetek kultúrszellemének, de fogalmunk sincs azokról a faji kohókról, amelyek tüze e kultúrákat saját nemzeti céljaikra felgerjesztette, kicsiráztatta és megérlelte. Mi megelégszünk azzal, hogy művelődésünk rendszerébe átültetünk nyugat-európai sablonokat s rákényszerítjük a magyarságot testének-lelkének idegen, élettelen formaságok felvételére, de a magyar faji lélek követelményei ismeretlenek előttünk s azért annak kiműveléséért nem is teszünk semmit, mert annyira vagyunk, hogy ebben a nagy faji zagyvaságban már az is bűn, ha valaki a magyar fajiságról csak elmélkedni is mer.

Ennek következményeképpen az egész vonalon egyiptomi sötétség terjeng s még ott is, ahonnan a magába roskadt magyarság a hit és remény igéinek vigaszát várná s ahol a nemzeti eszme meleg lüktetésétől óhajtana felüdülni, ott is csak meg nem értésben és lehangoló visszautasításban részesül.

Legutóbb a felsőház jún. 19-iki ülésén történt, hogy Szontágh Jenő ,,helyeslés és taps" kíséretében tett olyan kijelentéseket, amelyek minden faját és hazáját szerető magyar embert megdöbbentettek.

Azt mondta, hogy ,,a magyar nemzet nyolcszáz esztendeig nem ismerte a fajelméletet; ma ismeri, de nagyon kevés kivétellel, ma sem ismeri el",[1] ami egy magyar főrend szájából nemcsak nagyon elszomorító, hanem egyúttal teljesen megtévesztő kijelentés is.

Való igaz, hogy a magyar nemzet nyolcszáz esztendeig nem ismerte, mert nem is ismerhette, a faj elméletét, de ezer esztendeig gyakorolta a faj védelmét!

Országos törvényeink és királyaink ediktumai tele vannak fajvédelmi intézkedésekkel, amelyekre minden időben nagy szükség volt, mert a mi testvértelen fajunk és országunk állandóan ki volt téve a prédára éhes idegenek ostromának.

Tudjuk pl., hogy a magyarországi németség egyes részei különböző időben, kisebb rajokban, boldogulásukat keresve, hívatlanul szivárogtak be hazánkba s a magyar közjog évszázadokon át csak vendégeknek (hospites) tekintette őket, akiknek eleinte, így pl. V. István idejében (1271) a szepesi szászoknak csak azért volt saját bíróságuk és igazgatásuk, mert ,,egyszerű emberek és földmívelő munkások lévén, nem értettek a nemesi joghoz" (,,in jure Nobilium nequeunt conversari").[2] A német vendégekről különben számos más okirat is beszél, így pl. tudunk Zemplénben pataki vendégekről (hospites de Patak), II. András 1230. évi oklevele a Gizella királyné által behívott teuton vendégeket emlegeti, IV. Béla pesti vendégeit kiváltságokkal örvendezteté, a szegedi vendégeknek IV. Béla 1247-ben tesz adományt, I. Lajos pedig 1360-ban a debreceni polgárokat, vendégeket és kereskedőket (cives, hospites et mercatores) megjutalmazza I. Károlyhoz való hűségükért.

A fentebbiekből világosan kitűnik, hogy nem helytálló Szontágh Jenőnek az az állítása, hogy ,,a magyar nemzetnek faj, nyelv és vallási különbség nélkül egyenlő jogú és kötelességű tagja volt minden hűséges polgára", mert a magyar törvények, nagyon helyes fajvédelmi elgondolások alapján, hosszú évszázadokon át határozott különbséget tettek a honfoglaló magyar nemzet és a jövevények közjogi helyzetében.

Azonban 1848 után, a nemesi előjogok és mindenféle kiváltságok megszűntével, a magyarországi németség is beolvadt a nemzet testébe, csak a zsidóság maradt még egy ideig idegen test, míg végre 1867-ben a nyugati szabadkőművesség kiküldöttjének, Montefiore Mózesnek, (Rothschild sógorának) örökké sajnálatos nyomására,[3] ők is elérték a polgári egyenjogúságot.

Manapság már a magyar haza minden polgára egyenlő a törvény előtt, azonban a honalapító magyarság keretein kívül állóknak nem ártana néha visszaemlékezni az ő vendégi mivoltuk idejére, amikor a magyarság túlságos vendégszeretetéből a legízesebb falat, a leghűsebb ital, a legpuhább nyugvóhely s a legkedvezőbb élethelyzet jutott nekik.

Mindeme javaknak ma is ők a birtoklói, mert ma már a magyar élet minden vonalán ők az urak, a honfoglalók ivadékai pedig nemsokára hontalanul bolyonghatnak a magyar vérrel szerzett hazában.

Szontágh Jenő felsőházi tag úrnak még egynéhány tévedésére kell rámutatnom.

Azt állítja, hogy ,,a honfoglaló magyarok törzse nem volt tiszta; nyelve finn-ugor volt, vére pedig szaturálva volt török vérrel", ami azonban megint másképp igaz. Már ,,A magyar faj önvédelmi harca" című tanulmányomban[4] kifejtettem, hogy az ugorfajú magyarság néhány harcias török törzs vezérlete alatt foglalta el mai hazáját, de ez a két fajelem vérbelileg sohasem keveredett.

A magyarság még a következő századokban is annyira megőrizte fajiságát, hogy pl. Mátyás király idejében, aki a legújabb kutatások szerint[5] maga is vérbeli magyar volt, az ország lakosságának 90%-a volt magyar. A magyar faj romlása a liberalizmus betörésével s a rendi alkotmány megdőltével vette kezdetét, amikor a százados harcokban megfogyatkozott s a liberális intézmények következtében létalapjaiban megrendült birtokos nemesség az idegenfajú városi polgársággal és a zsidókkal kezdett összeházasodni. Azóta állandóan irtódik a vérbeli magyarság s igen nagy fajszeretetre és nagy összefogásra van szükségünk, hogy egy a mainál magyarabb Magyarországot teremthessünk meg.

Szontágh Jenő szerint ,,nem szégyen, hogy nem vagyunk tiszta faj, mert az angol legalább oly keverék nép, mint a magyar és az angol királynak az ereiben tulajdonképpen annyi angol vér sincs, mint amennyi magyar vér volt a Habsburgokban", mely állítás azonban minden alapot nélkülöz. Azért helytelen, mert angol faj nincs a világon s mert az angol nép fajilag nagyon egységes, amennyiben az északi fajtához tartozó kelták, angolszászok és normannok keveréke, tehát azonos vérelemekből olvadt össze. A magyar nemzet boldog volna, ha ehhez hasonló, élettanilag kifogástalan vérkeveredésből támadhatna az az eljövendő és hőn óhajtott nemzeti királya, aki a magyarok bátor szívére és vitéz karjára támaszkodva megteremtendi a dicső magyar jövőt!

[1] Magyarság, jún. 20. sz.

[2] Hunfalvy Pál, Magyarország ethnographiája, 1876, 431. l.

[3] Lásd Hajnal című szabadkőműves újság 1885. évi aug.-szept. számának 101. és 102. lapját.

[4] A Cél 1933. jan -máj. sz.
 
 
0 komment , kategória:  Méhely L: Felsőházi fajelmélet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.