Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Nemzetiszocializmus – I.
  2010-12-20 10:19:33, hétfő
 
 
Vízöntő: Átalakuló világ: 9: Nemzetiszocializmus - I. rész

I. rész

Korunk nemcsak fizikailag van meggyötörve (háborúk, forradalmak, világösszeesküvők, természetszennyeződés), hanem sokkal inkább spirituálisán. Valóságos eszmei zűrzavarban élünk (lásd főképp: Forradalom az Egyházban c. írásunkat), legyünk vallásos idealisták, tudományos materialisták vagy dilettáns agnosztikusok. Renan volt az, aki először látta meg élesen azt, hogy valahányszor szellemi válság ment végbe a történelemben, fizikai-természeti síkon párhuzamosan megjelentek a katasztrófák.

Ilyen válságos időkben sok ember érzi annak szükségességét, hogy valami újjászülessek benne, mások ezt az érzést magukból a világba vetítve, társadalmi, politikai-hatalmi változás után keresgélnek. Ez a vágy forradalmi vágy, de itt forradalmon teljes ellentétet értjük mindannak, amit a zsidó-marxista észjárás forradalomnak nevez. Ez a forradalom egy belső, lelki átváltozás iránti vágy oly értelemben, ahogy Krisztus jelentett forradalmat az első keresztények körében. Semmi sem áll távolabb a marxi szocializmustól, mint az első keresztények osztály- és tulajdonnélküli ősközössége.

Az emelkedett, igazán emberi értékekre törekvő elit amelynek keretébe mi, nemzetiszocialisták is beletartozónak hisszük magunkat elsősorban nem az intézmények megváltoztatását tartja szükségesnek, hanem sokkal inkább a visszatérést az évezredes spirituális alapokhoz, az idealista világnézethez. Ezért eszközében az erőszak valóban az ultima ratio.

Ennyiben a nemzetiszocializmus nem szocializmus, hanem a szó teljes értelmében konzervativizmus, s mint ilyen, a demokráciának szükségállapota. A magántulajdoni elvet épp úgy elismeri, mint az ember személyiségét éles ellentétben mindenfajta szocializmussal.

Az individualizmus az embert a személyes felelősség méltóságára emeli. A szocializmus apostolai nem a személyt, hanem a környezetet teszik felelőssé, minek megfelelően az embertől el kell vegyék individualitását, azaz proletárrá kell torzítsák, ahol a felelősség az egész társadalomra hárul. Csak akkor lehet felelős a társadalom az egyesért, ha az egyes elveszti különállóságát, sorsában osztja a társadalom sorsát. (Hangyaboly-társadalom.)

Mindamellett a történelem tanúsága szerint kétségtelenül van kollektív felelősség is. A történelmet azonban mindig az elit csinálta és nem a tömeg. (A tömeget istenítő marxizmus az émelygésig undorító mértékben domborítja ki Marx és Lenin ,,elit" voltát, nem szólva a kommunisták körében tomboló személyi kultuszról, az ,,eszménykép" plakátokról, stb.) Az egyéni es kollektív felelősség egybefonódása alig betekinthető problémája a történelemnek. Semmi esetre sem lehet azonban oly egyoldalú és ugyanakkor képmutatóan hazug szempont szerint közeledni a problémához, ahogy a zsidó-marxista koponyák teszik.

A kollektív felelősség gondolatat irodalmi szinten Dosztojevszkij munkáiban csodálhatjuk meg a legjobban. Egyébként Adynál is találunk rá utalást. A minden lében kanál pszichológusok, emberbarát humanisták e tekintetben is a másik végletbe esnek, s magát a bűnözést is a társadalom nyakába akarják varrni. Épp ezzel kapcsolatban írja a mi Pauler Ákosunk, hogy ,,...a történelem tanúsága szerint ez az irányzat lágy és érzelgős filantrópizmusra vezet, méltatlan elemek dédelgetését eredményezi s nem kemény jellemeket, hanem felületes, puha egyéniségeket nevel."

Általában tekintve korunkat, sokaknak olybá tűnik, hogy valami baj van magával a fehér emberrel. A primitívebb réteg körében ez abban fejeződik ki, hogy szektás világvég-várásban isteni beavatkozásra és végítéletre látják megérve a dolgokat. (Piramis-jóslat, planéta együttállás 1981-ben, UFO és egyéb lények ,,turistáskodásai", stb.) A széles tömegek mindettől nem zavartatva, mégis úgy futnak az élet örömei után, mintha éreznék, hogy ,,azután" már semmi sem lesz.

A fehér ember pszichéje alaposan meg van zavarva, föl van bolygatva írja C. G. Jung. Az a rendkívül veszélyes helyzet állt elő, hogy a mai ember pszichéje (lelke) nincs összhangban tudatával, a psziché nem hagyja helyben a tudat élményeit és törekvéseit. Az ilyen konfliktus súlyos bajokat idéz elő az egyes ember életében is, de veszedelmes arányokat ölthet, ha tömegjelenséggé válik. Végre is nem lehet mindenkit a bolondok házába zárni. A tudat domináló lett életünkben folytatja Jung elvesztettük a lelket s következésképp az Istent.

A tudatból kiszorított vallás a tudatalatti bonyolult, sötét világába vonult vissza. De ott nem marad tétlen, sőt most már a tudatalatti ,,sötét" jellegét magára öltve kivetül a tudati világba s ott ,,érthetetlen" bizarr, destruktív formában jelenik meg. Így találkozunk az életben az angyalarcú politikai gyilkossal, a békeapostol kegyetlenkedésével, a ,,jóságos milliomosok" világösszeesküvő szocializmusával. Ezrével, tízezrével végeznek ki embereket a bolsevizmusban a híres kommunista alapeszme plakátja alatt: ,,A legfőbb érték a z ember".

Amit ma ,,felszabadulásnak" neveznek nyugaton-keleten az elsősorban jelenti azt, hogy a sötétbe szorított tudatalatti erők kívántnak felszabadulni a tudatnak még mérsékelő hatása alól. Más szóval a káosz tör fel elemi, kozmikus erővel. Ugyanígy szabadult fel, félelmetes hasonlósággal, a proletár a rendi társadalom sötét mélyéből és a zsidó a gettó pincéiből. Ez a párhuzam már több, mint véletlen. Wagner nagy víziójában, a Ring ciklusban, ugyanígy a tudatalatti mélységből felkerülő, romboló szándékú újszülöttek (Nachtalben) a hatalomért való küzdelemben megdöntik a korrupttá vált tudat (Wotan) uralmát, de ők is elvesznek a katasztrófában.

Talán érdekes itt megemlíteni, hogy a jelenkori válság okainak kutatása során nagy keresztény gondolkodók ugyanarra az okra mutatnak rá, mint a zsidók. De amíg a keresztények rezignált hangon állapítják meg a tényt, a zsidók részéről felismerhető az ujjongó reménykedés. Ami nekünk rossz, az nekik jó.

Emlékszünk a zsidó Jehoudára, aki megelégedetten állapítja meg, hogy a kereszténységet a 3 R tette tönkre: a Reformáció, Renaissance és Revolúció. E három révén nyílt meg az út a zsidó Világállam felé.

Spengler azt mondja, hogy a nyugati, fausti kultúra a renaissance-szal lépett a végzet útjára, az értelem hovatovább túlsúlyos lett az akarat rovására és a francia forradalomban teljesen nyilvánvalóvá vált az összeomlás elkerülhetetlensége. A reformációval kapcsolatban pedig Jung szinte megismétli Spengler véleményét, amely szerint itt az ember ledöntötte maga körül a vallás korlátozó, de egyúttal védő falát is s az ember minden közvetítő nélkül most már szemtől szembe néz a kozmikussal (Jungnál: tudatalatti), az Ismeretlennel, amelynek titáni hatalmasságától és erejétől végül is megzavarodik. Ami eddig rend volt, káosszá változik. Hasonlattal szólva: az ember nincs berendezve a nagyfeszültségre, a védelem nélkül rátörő áram elégette vezetékeit.

A kihamvadt lelkű, minden belső lehetőségre képtelen proletár már semmi titkot sem lát a tudatnak és intellektusnak sivataggá égett világában, így aztán hasztalan kereste a szovjet űrhajós az űrben Istent és angyalait.

Manapság mondja Jung a mindenható állam veszi át a Gondviselés szerepét. Valami hasonlót ismert föl már Napoleon is, amikor azt írta, hogy az, ami a görögség világában a Végzet volt, az napjainkban a politika. Amint láttuk, a mindenható állam egyenesen ideálja a proletárnak. A tudat alatti mélységekbe száműzött Gondviselés ,,sötétté" változva, az Állam (Világállam) despotikus szörnye formájában tér vissza a tudati világba.

Azt is mondtuk, hogy a proletár egyetlen rációja az erőszak. Az erőszak és fanatizmus maga a kételkedő ész. Ebben a megvilágításban ez azt jelenti, hogy a tudat nem ért egyet a tudatalatti impulzussal. Az eredmény azonban változatlanul a káosz.

Talán most jobban érthető, hogy a nemzetiszocializmus miért tartja elsőrangú feladatnak a proletariátus felemelését és visszahelyezését a nagy család, a Nemzet hagyományos értékei közé. Nemcsak egyedileg emeljük fel a proletárt, hanem a proletariátus megszűntével a zsidóságtól megvonjuk a tapadófelületet, amint az előbbiekből már láttuk. Ezt a politikánkat nevezi joggal a marxista reakciósnak.

Ami döbbenetes a körülöttünk végbemenő rombolásban az az, hogy ezt a rombolást látszólag tökéletesen normális, józan, tisztességes, jó szándékú emberek kényszerítik ránk. Amikor pedig itt-ott tragédiába, katasztrófába fulladnak az események, furcsa módon, senki sem látszik felelősségre vonhatónak. Legyen az gerillaháború szerte a világban vagy infláció. Úgy néz ki, mintha ezek a dolgok csak úgy maguktól történnének, mint az időjárás, vagy természeti katasztrófák. Pedig emberek csinálják. Ezeknek a láthatatlan embereknek egy része hataloméhes, a másik része megszállottja egy gondolatnak, amit gyakran őszinte jószándékkal akar szolgálni, egy haladószelleműnek mondott programnak, amit a középkor szerzetese mindamellett, kitűnő intuícióval a sátán sugallmazásának tartott volna. Csak ha jobban belemerülünk a megfigyelésbe, ismerjük föl, hogy ezek az emberek valami Magfoghatatlannak az uralma alá kerültek. Miként az alkoholista is egyszerűen aláveti akaratát egy láthatatlan démonnak.

A lelkek felett ily módon uralkodó hatalmat senki és semmi nem ellenőrzi, mert materialista-racionalista gondolkodásunk nem tud ezzel kapcsolatban egy látható, tapintható Valamire rámutatni. Lévén ez a jelenség a pszichológia világából, hajlamosak vagyunk nemcsak létezését tagadni, hanem a dolgokat olyképpen magyarázni, hogy azzal aztán végképp erőtlenekké válunk a rombolással szemben.

Ez a láthatatlan, démonikus erő úgy jelenik meg tudati világunkban, mint a mi tulajdon gondolatunk és akaratunk. Ám káros kihatásait észreveszi a tudat, de bámulatos akrobatikával mindjárt remek magyarázattal nyugtatja meg önmagát. Ilyen ,,logikus" magyarázat bőven akad főképp a zsidók és kommunisták feszült lelkivilágában. Pl. a választott nép bizarr gondolata, az osztálygyűlölet, maga a vulgár-antiszemitizmus is, az energiakrízis körüli lármás hőbörgés, a repülőcsészealjak beteg víziói, stb.

Mind e jelenségek mögött egyetlen pszichológiai tény rejlik: félelem a felszabaduló tudatalatti erőktől. A félelem az, amely az Apokalipszisben megragad minket. Ahogy Engels mondta, hogy az Apokalipszis tárgya a nagy szocialista társadalom s mennyire igaza van, hiszen valahol a bolsevizmus hatalomra került, a félelem megülte a lelkeket. A félelem rosszabb a legrosszabb ténynél. Ez a félelem lett lassan úrrá a XX. században az egész világon. Ahogy az írás mondja, hogy belehalnak az emberek a félelemben való várakozásba.

Amíg az ember vallásos volt, a félelem a túlvilág és az Utolsó Ítélet körüli dolgokba tevődött át és serkentett csodálatos alkotásokra. (Dies irrae, Sixtusi kápolna, stb.) Ma ez a félelem sokkal általánosabb és veszedelmesen eltorzult, mert további gaztettekre késztet, nem szólva arról, hogy a mai művészetekben a félelem valósággal a megtébolyodottság jellegét mutatja. Ezzel kapcsolatban Spengler rámutat arra, hogy a civilizációval (XIX. századdal) egyúttal a Világfélelemre (Weltangst) is szert tettünk, ami abból adódik, hogy a Kozmikus megmagyarázhatatlan jelenlététől állandóan fenyegetve érezzük magunkat, minthogy a vallás védőpalástját levetettük. Így lett a világfélelem a szülőanyja a Világkormánynak, az ENSz-nek, minden szocializmusnak. S mivel ezek az intézmények rossz motivációból, a félelemből keletkeznek, megvalósulásukban át és át vannak itatva a félelemtől. Valamennyi vallás tanítása szerint pedig a démonok világa és maga a pokol nem más, mint a félelem.

Valamennyi mitológiának világot mentő hőse (Mahabharata: Arjuna; görögök: Heracles, Jason; nálunk Wagner Siegfriedje) nem ismeri a félelmet. Ide kapcsolódik be a nemzetiszocializmus hősi életszemlélete. (Lásd alább.)

Ki ne ismerné fel, hogy az Átalakuló Világ sorozatban tárgyalt problémák hajtórugója a félelem! Valamit elvesztett a fehér ember s félelmében keresésére indult. Csak a tévelygő ember eshet vissza olyan eszközök próbálgatásához, amely eszközök történelmünk hajnalán már helytelennek és túlhaladottnak bizonyultak. Egy Chardin és egy Congar, egy Lenin és egy Kissinger minden briliáns érvelése a kiindulópontjában, a kérdéshez való hozzáállásban téves, hamis, ezért csak növelni tudja a félelmet a lelkekben.

A félelem különösképpen a zsidókat tartja hatalmában. De itt is különböznek tőlünk, mert sokkal kevésbé félnek az Ismeretlentől, a kozmikustól, egyszerűen attól félnek, hogy a ,,gojok" előbb-utóbb rájönnek valamire. Ezért amikor hatalomra jutnak, terrorral vágnak vissza.

Egészen másképp nehezedik a félelem a proletárra. A Végzet elől számára Isten már nem menedék, biztonságát a közösségben, az államban keresi. Sőt, mindazt, amit elődei, a nemesség és polgárság alkottak, rossznak hiszi, úgy látja, hogy ezek az alkotások okai boldogtalan helyzetének. Ezért gyújtja föl a templomokat, palotákat, ha forradalomba keveredik, ezért taposták a szovjet katonák a felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat a vagonokba hadizsákmány és jóvátétel címén, ezért fordul el a régi gondolkodóktól, tanítóktól, mesterektől, ezért helyettesíti a régi tanításokat ,,modern", zsidó áligazságokkal.

A proletár rombolása sokkal súlyosabb, mint a zsidó rombolás. A proletár a régi, nagy kultúra temetkezési vállalkozója. Rombolási törekvésének oka mélyen kozmikus: a félelem kényszeríti rá. Félelem a feltörő tudatalatti erőktől.

Mi sem mutat rá jobban erre a jelenségre mint az, hogy egy időben otthon a május elsejére kiválasztott propaganda-jelszavak egyike így szólt: ,,Félelem nélküli életet!", amit a hazai humor találóan így formált át: Élet nélküli félelmet!

A nemzetiszocializmus világosan fölismerte a félelemben fogant rombolásnak, forradalomnak és káosznak okát. Az orvosságot a hősi életszemlélet elterjedésében és a vallásélet újjászületésében látja. Ezért mondta Szálasi, hogy nem tűrjük az atheizmust és megköveteljük, hogy mindenki valamely vallásfelekezetbe tartozzék.

Mindaz, amit eddig mondtunk egy pont felé mutat: a világ torkig van napjaink pándémonikus káoszával, még a legvadabb marxista forradalmár is (feltéve, hogy nem zsidó), az áhított forradalomban a belső feszültségtől, a félelemtől kíván megszabadulni. A világ tele van egy Szabadító utáni vágyakozással, újjá akar születni, hiányát érzi egy Tanítónak, aki új, ,,modern" formába tudja önteni a régi tanítást. Az új Vezér elsősorban eszmei, spirituális értelemben veendő és csak végsősorban politikai vonatkozásban.

A nyugati embernek ezzel az idealisztikus vágyával párhuzamosan jelenik meg a zsidó és cionizmus. Ez az oka annak, hogy a világ a cionizmusban a maga megújhodási vágyával rokon áramlatot lát s nem veszi észre annak nagyon is anyagi-politikai szörnyűségét. Mert mást értünk mi Isten országán és mást a zsidók. Hogy erről meggyőződjünk, elég a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét elolvasni. Mást értünk mi békén és mást a kommunista.

Itt újra arra kell rámutatnunk, hogy a kiindulási pont, a világnézet szabja meg, hogy emberen az összes embert értjük-e, vagy csak a proletárt.

A nyugati embernek a Szabadító utáni vágyát nyergeli meg a zsidóság, ragyogóan értelmes érvekkel és logikával akar meggyőzni minket arról, hogy ez az új ,,ember-tavasz", a nagy ,,konvergencia" a Világkormányban valósulhat meg csak. Az áhított Szabadító pedig nem lesz más, mint Izrael Királya. (Lásd: Cion Bölcsei XXIX. jkv.)

Ebben a túlfűtött, buja légkörben fogant az a kommunista költemény, amely szerint új Krisztus jött el, de oly közel ma még, hogy fel nem éri ez a nemzedék s nem suttogja szent érzések percein: Lenin, Lenin...

Említsük meg itt mindjárt, hogy Jókai a XX. századról szóló ,,A jövő század regénye" c. munkájában látnoki sejtéssel azt írja, hogy ennek a századnak misztikus betegsége a morbo leninensis lesz!

Hogy a Gondviselésnek mi a terve a világgal, senki sem tudja. De nekünk kötelességünk az emberért, Isten képmásáért küzdenünk, akkor is, ha a pokol összefog ellenünk.

E küzdelemnek egyik színtere a világnézeti sík, s ezen belül a politika.

A nemzetiszocialista felfogás szerint a világban mutatkozó válságnak két oka van: egy belső és egy külső. A belső, a súlyosabb, a nyugati, fausti szellem természetes, tehát elkerülhetetlen hanyatlása s ezzel a proletariátus megjelenése. A proletár képviseli a megvénhedt kultúrát.

A másik, a külső ok az idegen szellemű és idegen fajú, parazita zsidóságnak rátelepedése a meggyengült ellenállású kultúrnépességre. Ha a belső okot meg tudjuk szüntetni, a külső ok magától elsorvad. A zsidókérdés adminisztrációs kérdéssé egyszerűsödik.

A nemzetiszocializmus életképessége azon múlik, hogy meg tudja-e oldani a proletariátus problémáját. Mint mondottuk, a proletárból kiveszett az Isten és az Istent helyettesíti az állam diktatúrájával. A Biblia zsarnok Jehovája és a zsarnok proletárdiktatúra egy és ugyanaz a jelenség. Ne meséljenek hát nekünk semmiféle fejlődésről, ami a rabszolgatársadalomból ment át a szocializmusba. Csak a zsarnok megnevezése változott meg. Legfeljebb annyi történik, hogy Jehova zsarnoksága az egész világra kiterjed s ebben az esetben szocializmusnak nevezik.

Más szóval nem elég csupán a bolsevizmus ellen harcolni. A végső okot, a proletárt kell átalakítani, visszahozni a magasabb emberi értékek felismerésére. S ezzel elsorvad a zsarnokságnak mind jehovai mind szocialista formája.

Ami pedig a két zsarnokszisztéma között ma van: a kapitalista fogyasztói társadalom és a proletár-utópista szocializmus. Mindkettő abból a téves életbölcseletből indul ki, hogy a boldogság a Föld hátán megvalósítható. Ma már csak jólét, boldogság, életöröm a mozgatója az emberi tevékenységnek, ahol már butaságszámba megy a kötelességtudat, nem szólva a hősi életáldozatról, a spirituális és morális értékekről.

Ez a tipikus proletár életszemlélet s ezt nyergeli meg a zsidóság és állítja a maga szolgálatába.

Ezzel szemben a nemzetiszocializmus azt vallja, hogy a boldogság oly törékeny valami a Földön, hogy nem lehet az élet végső célja. Az ember többre hivatott. Nietzsche egyszer ezt úgy mondta: ,,Nem vagyok elég hülye ahhoz, hogy boldog legyek!" Tőle van a nemzetiszocializmus egyik nagy koncepciója: ,,Boldog nem lehetsz, de hős igen."

Ilyen bölcseleti alapon áll a nemzetiszocializmus életszemlélete s ezáltal elkerülhetetlenül közös alapra kerül a vallással. Minden nagy vallás híveitől hősiességet kíván. A vallás hőse: a szent. A nemzet szentje: a hős. Ezért nem helyezkedhet a nemzetiszocializmus soha szembe a vallással. (De vallási institúcióval igen!)

A Szovjet Alkotmány első paragrafusa azzal a buta, dogmatikus kifejezéssel kezdi, hogy ,,isten nincs". Ezzel szemben az 1937. évi XVIII. sz. német Birodalmi Rendelet kimondja: ,,Mivel Jézus Krisztus isteni származású, személyét faji vitába vonni nem szabad". (Ezt megszívlelhetnék a dilettáns magyar őskutatók is!)

Szálasi manrézát látogató, hívő katolikus volt. A fiatal, szociáldemokrata Mussolini még agnosztikus, egyházi házasságot is csak a vatikáni concordatum idején kötött. Amikor azonban felismerte elhivatottságát s a hősi életszemlélet hirdetőjévé lett (Pericolosamente vivere Veszedelmesen élni), visszatért katolikus hitéhez. Franco szinte elválaszthatatlan a kereszténységtől. Hitler a Mein Kampf-ot úgy kezdi, hogy a Gondviselés akaratából... s beszédeiben nem egyszer hivatkozott Istenre. Katonai derékcsatjában ott állt a felirat: Gott mit uns (Velünk az Isten). A nemzetiszocializmus soha néma vallással, hanem a politizáló papokkal tűzött össze.

Mondottuk, hogy a nyugati emberiségnek sorsa azon múlik, hogy át tudja-e még idejében nevelni a proletárt a hősi világképbe. E tekintetben bizony a sötéten látás dominál. Annakidején, amikor Spengler hatalmas műve (Untergang des Abendlandes) valósággal megrázta az egész nyugatot a jövőt illető komor perspektívája miatt, szembekerült a hivatalos nemzetiszocialista felfogással. Spengler szerint ugyanis a IV. Rend (a proletár) feltörése, uralma es az ezzel járó katasztrófa elkerülhetetlen. Ez a folyamat visszafordíthatatlan, miként az öregség. A proletariátus kialakulása végzete minden hanyatló kultúrának, azaz civilizációnak. Erre tanít a történelem. Egyébként ez az alapgondolata Wagner Ring ciklusának is, amelyben a hősi szellem úgy van beállítva, mint az utolsó és hiábavaló kísérlet a régi rend visszaállítására.

A nemzetiszocialista válasz erre az volt, hogy Spengler sem tévedhetetlen a jövőt illető jóslás terén. Láttuk ugyan a hősi szemléletnek csodálatos megnyilvánulását a háború alatt, de el kellett buknunk a zsidó-proletár túlsúly folytán s még inkább az angolszászok halálos butasága miatt. A háborút követő embertelen megtorlás és bosszúhadjárat végképp elvette a népek kedvét a hősi idealizmustól s ,,bebizonyította" a világnak, hogy egyedül a nyílt és titkos terror a reális tényezője minden történelemnek, ügy, ahogy Spengler leírja a civilizáció utolsó napjainak komor képéit.

Annyi biztos, hogy a proletárnak a kultúrába (nem civilizációba) való visszarendezése olyan szisztémán belül, ahol a zsidóságnak szava van (bolsevizmus, kapitalizmus) alig képzelhető lehetségesnek. Az újrakezdéshez most már le kell menni a mélypontra, a nullapontra, a Nagy Katasztrófához, amely után az életbenmaradottak leszűrhetik a tanulságot.

Proletárja csak a nyugati (fausti) kultúrának van. A színes népeknél már régen letűnt a nagy kultúrák ideje (India, Kína, arabok), társadalmaik keresztmetszete erősen homogén, értve ezen, hogy belső lehetőségeik kimerültek, elvirágoztak, mint az egy-nyári növények s csak biológiai (fennmaradási) céljaik vannak. Fellah népek mondja Spengler. A fellahnép körében már nincs az életnél magasabb érték, amit le lehetne rombolni. Saját proletárjai hosszá századokkal ezelőtt gondoskodtak az értékek lerombolásáról.

A proletár mint a kultúra utolsó megnyilvánulása a burzsuj és a semmi között helyezkedik el. A fellah maga a semmi. Chamberlainnek mélyen átértett kifejezése szerint maga a népikáosz, ahol már nyoma sincs annak a nagy szenvedélynek, amely áthatja a nagy kultúrák emberét és kozmikus mélységű alkotásokra készteti.

Ezért egészen más a marxi-lenini materializmus a kínai megvalósulásban és más az orosz megvalósulásban. Az egyik fellahnép, a másik proletár. Talán itt, a dolgok legmélyén rejlik a két kommunista hatalom közti ellentét igazi magyarázata. De egészen más ugyanez a marxi-lenini materializmus a zsidóság körében is. Mert a zsidó csak részben fellahnép, szerencsétlenül különleges felépítettsége folytán (lásd: a Judeokereszténység c. fejezetet) valahogyan nem is tartozik bele teljesen az emberi világba. (Ezért tör a világ, az emberiség fölött való uralomra.)

Így áll elő az a paradoxon, hogy 3 féle marxizmusunk van: ahogy a zsidók értik, ahogy az oroszok értik és ahogy a kínaiak. Itt van a gyökere a világpolitikában meglévő zűrzavarnak, ellentéteknek.

Mindhárom nép lényegesen más történelmi és metafizikai háttérbe helyezi a marxi tanítást, más lelki feltételekkel helyezi munkába. Olvassuk csak figyelemmel Mao Cetung Kis Vörös Könyvét és a fentiek értelme megvilágosul. Ezért vall mérhetetlen felületességre és dilettantizmusra, ha valaki olyat állít legyen az királyi családból való hogy a kínai bolsevizmus és a nemzetiszocializmus ugyanaz a dolog.

(A tehénnek is és a kutyának is 4 lába van, de azért a kettő nem ugyanaz.)

A filozófia is ismer a fentihez hasonló jelenséget, amikor azt mondja, hogy tulajdonképpen három Arisztotelészünk van: egy ahogy a görögök értették, a másik ahogy az arabok s a harmadik, ahogy mi, nyugatiak.

Mindez egy végső, fontos megállapítást tesz lehetővé: a világ proletárjai soha nem egyesülhetnek. Ez a marxista propaganda jelszó megtörik az élet tényén, az élet sokkal bonyolultabb, ezerrétű törvényén. A népek kozmikus ritmusa, sajátos kapcsolata múltjával és az élettel, a hatalmas lélektani és életélmény különbségek soha nem tehetik lehetővé azt, hogy inerciás anyaggá, sablonban gyártott, merő téglává degradálódjanak, amiből a marxi-messianisztikus szocialista monstrumépületet fel lehetne építeni. A világ proletárjai és fellahjai is emberek, magukon hordják sajátos történelmi és metafizikai kondicionáltságukat csak úgy, mint Haeckel biogenetikus törvényében az embrió.

Ebből önkéntelenül is oda kell következtetnünk, hogy a legmagasabb emberi közösségi forma a kultúra vagy annak fellah formája, a civilizáció, amit mindig valamilyen zárt területen együtt élő népesség, vagy éppen nemzet képvisel. Csak ezen a nemzeti kereten belül tisztelhetjük önmagunkban az emberi méltóságot, a személyiséget és ismerhetjük el más nemzetek jogát az élethez.

Visszatérve a probléma fővonalához, felismerjük, hogy nemzetiszocializmus csak ott jelenhet meg, ahol szorosabb értelemben vett kultúra is van. Ez vonatkozik elsősorban az euró-amerikai kultúrára, Oroszországot beleértve. A nyugati kultúra megmentésére az utolsó eszköz a nemzetiszocializmus.

A hősiesség s ezzel a nemzetiszocializmus az emberiség maradandó értékeiben való hitet jelent. A hős azért hal meg, mert hisz a vér misztériumában. Tudja, hogy a csatatéren kiontott vér egyúttal áldozat s ez megtermékenyíti a földet, ahol ősei pihennek. Hősnek lenni igazi szocializmus. Minden, ami nagy e világon, a háborúból jön. Nem azért, mert ott a halál arat, hanem abból a szent szándékból, amivel valaki ott az életét áldozza. Ez a szent akarat a Nemzet nagy energiaforrása, amely béke idején nagyszerű alkotásokra bírja mindazokat, akiket áthatott e misztérium. Ez a háború nemcsak a harctéren dúlhat, hanem csendes magányunkban is, amikor önmagunkkal és Istennel vívódunk magasabbrendű emberré válásunk tüzében.

Említsük itt még meg a magyar hősi életszemlélet egyik háborús jelszavát: ,,Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át." Sokan és későn megértették ennek súlyát, igazságát. Későn, amikor a bolsevismus ott fojtogatott minden otthonban.

Ebben a szellemben fejezte ki mártír vezérünk, Szálasi Ferenc a hungarista életszemlélet tengelyét: ,,A haza szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!"
 
 
0 komment , kategória:  Nemzetiszocializmus-I. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.