Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Tóth Árpád: Lányi Sarolta versei
  2016-10-09 16:14:35, vasárnap
 
  Tóth Árpád: Lányi Sarolta versei

Az Ajándék című költeményben, melytől a Lányi Sarolta gyönyörű verseskönyve nevét kapta, egy leányfejet ábrázoló szoborról van szó. A kis szobor a férfi asztalán áll, s mikor a szobára ráborul a homály, a leányfej szembenéz a férfival, mint örök, merev vizavi, igénytelen, szelíd és mosolytalan. Míg a kötetet lapozzuk, mintha velünk is szemben borongana ez a komoly szobor, ez a szelíd leányfej, s végtelenül szerényen és finoman szólani kezdene, s ő mondaná el ezüst ajkával ezeket az ezüstös pompájú, ezüstös tisztaságú és ezüstös csengésű verseket.

Talán több kedves játéknál, ha szép versek olvasása után lehunyjuk a szemünket, s így, mikor már nem egy-egy vers külön emléke foglalkoztat, hanem az általános benyomás zsongat lelkünkben egy végső hangulatot, színekre próbálunk gondolni: mintha egy jellemző színárnyalat konkrét fényrezgéseivel érzékíthetnők meg ama titokzatos sugárzás impodenrábilis rezgéseit, ami a versek hangulata. Van költő, aki mintha feketepiros drapériák tragikus díszével kábítana el, van, aki sárga selymek szeszélyes és heves pompáját rendezi versei elegáns és klasszikus redőibe, s van, aki tavaszi ligetzöldek enyhe és naiv árnyalataival festi még a borongást is.

Lányi Sarolta verseinek a hangulata: ezüstös csillogás. Az ezüst színek gyengéd tüze és tükröző tisztasága, szelíd derűje és egyben leheletfátylú elborulása van meg ezekben a végtelen bájú költeményekben. S Lányi Saroltának kedvenc rekvizituma is verseiben az ezüst szín, az ezüst tárgy. Egy "nagyon kedves, nagyon tiéd-enyém" szoba vízióját képzeli maga elé, s így fejezi be a képet:

Mikor belépsz, szelíden felnevetnek
Az asztal, óra, lámpa és a szék,
S a kis ezüst szoborlány súg: szeretlek.

Másik gyönyörű versében a bánatot "olvadt ezüstpalást"-nak mondja. S talán a legszebb idézet a nyárfáról, mely ezüstjével égre festi bánatát:

Ó drága nyár, ezüstös végig,
Lombod, mint lelkem, reszket,
Költő vagy és fölérsz az égig
S búmat az égre fested.

Lányi Sarolta bánatot énekel, egy tiszta szerelem végtelen odaadásának szelíd bánatát. Sejtelmesen finom ez az érzés. Hangulata sokszor derűs képekből szövődik elő, szinte észrevétlen, mint mikor a gyengéd napsütés egy alig mérhető árnyalattal válik borongóvá. A November című vers eleje derűs, napfényes, idilli hangulatú, s a végén - még mindig friss, ragyogó a kép: "véletlenül boldog vagyok nagyon" mondja egy sorban -, s mégis, talán éppen itt, a "véletlenül" szónál, a mélabú kúszik elő a betűk mögül. Másutt erős lendület szárnyán emeli magas szférákig kedves bánatát, például egy levélről grandiózus fokozású sorokat ír:

Mért nem repűlsz a városon keresztűl
Mint diadalmas hófehér madár,
Boldog madár, vivője drága hírnek?

...s aztán, a lendületet kitartva és mégis titkos, lágy, bús epedéssel:

Levél, siess!
Tudom, még meg sem írt, de majd megír,
Ha jókedvébe lesz. Levél siess!

Egy fiatal leány kristálytiszta, szinte hófehér ragyogású bánatának versei ezek, ünnepiek és a legmélyebb megindulás keltésekor is bájosak, mint némely népek fehér gyásza. S ez a kedves, különös, tiszta bánat gyönyörű versformákba ömlik. Tiszta rímelés, pompás egyszerűségű, gyengéd zenéjű sorok:

Üzend meg valami fáradt felhővel,
Vagy szellővel:
Élek-e még?

Vagy:

Én:
A messzi város kövezetén
Hallgatagon, fejem lehajtva
Bolygok.
Nem éltet más, csak az emlékek, a
Régi dolgok.

Ez a végtelenül gyöngéd költőnő, aki bájos ötlettel "Ön"-nek szólítja a boldogságot, mert bár tegezni szokták, de neki még idegen, aki bús tréfálkozással mondja el, hogy álmában megcsókolta a kedvest, s ez nem emlékszik erre a csókra - a magyar szerelmi lírának talán legleheletszerűbb finomságait hozta.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Lányi Sarolta: NAGYON CSENDES SZERENÁD
  2016-10-09 16:07:28, vasárnap
 
  Lányi Sarolta:
NAGYON CSENDES SZERENÁD

Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
...ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Lányi Sarolta: Versek a tavasz fogadására
  2012-04-07 17:17:25, szombat
 
 

Lányi Sarolta: Versek a tavasz fogadására

A télből kiáltok hozzád, oh tavasz.
Fagyott hótól göröngyös még az aszfalt
Hidegben didergők göröngyös útja
A nők prémekbe ' fáznak, a hajuk havas...
Te messze rejtező gyönyör, oh most halld
E csüggedt szív jajját. Ki tudja
Bevárom-é a jöttöd, szép király,
Barátja boldogoknak?
A tél, az élet s lelkem... Ha a sok nap,
Mi még felém tart, a napcsapat,
Csupa rém, kísértet s nem tudom
Mi leng ijesztőn a leplük alatt?

A régi, leányos, fájós reménység
Skáláz szívemben egy árva húron:
Ha ez a tavasz
Gyönyörűbb lenne, letipróbb, vadabb...
Lerészegítene valami dac
Lennék szilaj, széltől-zilált, szabad,
Lihegő, boldog mámoros lány
Kiszaladnék a fűszagú tavaszba...

 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Lányi Sarolta: Bús tréfálkozás
  2012-02-27 12:34:30, hétfő
 
  Lányi Sarolta: Bús tréfálkozás

Jól hallottam? Azt mondtad, hogy szeretsz?
Csak nem gondolod, hogy elhiszem?
Szeretnél? Ó, ó! De hiszen
Már el is köszönsz. Az idő leint
És én magam leszek megint.
Megint magam hajózom
Hullámzó tündértómon,
Tengerszemén a szerelemnek,
Mely kicsiny, de mély
S mélyében leskel a veszély,
Ha jő az éj s a szél beszél;
Szeretsz? De én megint magam vagyok
S mint elhagyott halott
Kit senki, senki nem virraszt
Fölérez, éled újra bennem
Szerelmem;
Sikong és te nem hallod azt.
Nem hallod azt se meg soha
Mikor szólítlak, hívlak, vágylak,
Nevedtől hangos a szoba
Ahol a sóhajtásaim tanyáznak.
Szeretsz, azt mondod? De lásd
Álmomba se kísérsz el
Múlt éjjel megcsókoltuk egymást
S te erre sem emlékszel.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Lányi Sarolta: Nagyon csendes szerenád
  2012-02-24 18:29:55, péntek
 
  Lányi Sarolta: Nagyon csendes szerenád



Téged dicsér a némaságom

s daltalan ajkam néked áldoz

lelkem fojtott félénk szavát

te hallod, ha nem is kiáltoz.



Beszélj majd énhelyettem hozzád

s őszi táj halkan szelíden,

s az esti szél füledbe dúdol,

hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja

s az álmom is tiéd legyen...

- oh halld e rejtett, hű zenét:

dalol neked az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2016.11 2016. December 2017.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 54 db bejegyzés
e év: 973 db bejegyzés
Összes: 12957 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 24
  • e Hét: 8007
  • e Hónap: 12642
  • e Év: 671372
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.