Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Korunk misztikus ábrái
  2010-12-20 10:30:42, hétfő
 
 
Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

JELVÉNYDIVAT ÉS A BENNE REJLŐ MISZTIKUM

I.

Mérnök barátommal találkoztam az Andrássy-úton. Megálltunk, beszélgettünk. Megtárgyaltuk a világ rohanó eseményeit és arra a már banálissá vált megállapításra jutottunk, hogy bizony, olyan időket élünk, amikor egy év eseményeinek sokasága meghaladja a rendes békeidők fél évszázadát. Jóval meghaladja.

Beszélgetés közben szóba került a vallások, a politikai világnézetek egymás közötti harca. Barátom egyszerre csak megfogta kabátom hajtókáját és kérdően nézett rám.

És innen hol a jelvény?

Nem viselek jelvényt, mondtam és csodálkoztam hirtelen kérdésén.

Pedig ez ma divat, ma minden ember a gomblyukában hordja a világnézetet...

Nem hódolok az ilyen divatnak, mégis remélem elhiszed, hogy a meggyőződésem annál szilárdabb.

Hosszan beszélgettünk még ezután s barátom egész komoly alapon kifejtette, hogy nem is olyan jelentéktelen dolog az, hogy a mai rohanó világban a jelvény, pontosabban a jel jellemez egy-egy irányt.

Van ezekben a jelekben, amelyeket egy-egy vallás, egy-egy állam, vagy politikai párt, esetleg világnézet szimbólumaként használnak, valami különösen misztikus. Ezek a jelek önként, minden előre megfontolás nélkül, úgyszólván spontán adódtak és a misztikus az bennük, hogy amennyiben geometriai ábrát mutatnak, én mint technikus bizonyíthatom neked, hogy pontosan, tévedésmentesen megjelölik annak a pártnak, annak a vallásnak, világnézetnek, államnak a történelemben, de még közelebb is a jelen világkáoszban levő szerepét, pontosan mutatják a leellenőrizhető múltját és jelenét és az élőre látható jövője róluk hibátlanul leolvasható.

Csodálkozva hallgattam ezt a fejtegetést, mert még a gondolata is távol állt tőlem, hogy korunk jelvényeiben misztikumot, még kevésbé fátumot véljek meglátni, de további fejtegetése annyira magával ragadott, hogy levezetései nyomán egyre jobban megszilárdult bennem az a hit, hogy mondatait komoly tanulmány előzte meg. Elképzeltem őt, amint dolgozóasztala fölé hajol és vonalzójával és körzőjével megszerkeszti ezeket a jelenkor divatos ábráit, matematikai mérésekkel és geometriai szögeléssel tételeket állít fel bennük és általuk... De folytassuk barátom szavait, amint nekem a maga igazát magyarázza... A kérdésem a következő volt:

Mit tartasz tulajdonképpen misztikus ábráknak?

tóla rövid, de velős.

Misztikusak azok az ábrák, melyek szerkezetiek. A szerkezet utal mindarra, ami kifejezhetetlen, de az emberi életben hajszálpontosan bekövetkezik.

Vegyük sorra korunk jeleit, melyekben barátom misztikumot, múlt pontos regisztrálását, a jelen tényeit és a jövő előrevetítését meglátja... Ezek: a kereszt, a kereszténység egyszerű, nyílt, fölséges jelvénye. Dávid csillaga, a zsidóság zárt, titkolódzó ábrája. S a politikaiak közül itt van a horogkereszt, a maga feltétlen iránytjelző nyíltságával. Barátom szerint ezek a jelek egytől egyig háromszögelhetek, azaz segédvonalak meghúzásával háromszögekre oszthatók. Ez mutatja életképességüket, eltekintve a zárt, illetve nyíltságukban rejlő jellemüktől. És itt van a szovjet-csillag a maga szerkeszthető, de rejtélyes szerkezetével.

Még egy utolsó kérdés.

Mit jelent az, amit az előbb mondtál, hogy ezek az ábrák szerkezetiek?

A válasz ismét világos, egyszerű és meghatóan szép volt.

Szerkezeti az, ami mértanilag kimutatható és számtanilag igazolható. Az pedig, hogy a bennük fekvő utalások bekövetkeznek, az technikával magyarázható és a konstrukcióval igazolható...

Ennek a beszélgetésnek alapján született meg ez a könyv.

SZERKEZETI SZEMLÉLET

II.

A LELKI SZERKEZET ÉS A MÉRTANI SZERKEZET ÖSSZEFÜGGÉSE.

Az ember lelke természeti jelenség, a mértani szerkezet az ember találmánya. Az előbbi tételeit a természetbúvárok, pszichoanalitikusok, filozófusok és társadalomtudósok igyekeztek évezredek folyamán kibogozni, rendszerbe foglalni, illetve áttekinthetővé tenni mindazt, ami arra utal, hogy van lélek és hogy a lélek miként működik, viszont az utóbbi, tehát a mértani szerkezet nem tartalmaz kérdéses dolgokat, mert a mértan egzakt tudomány és pontos értékek és mértékek felett rendelkezik.

Az a sok bölcsesség, amely a filozófusok, társadalomtudósok, pszichoanalitikusok és természettudósok kutatásai és bölcselkedései alapján felhalmozódott, ellenállhatatlan erővel arra szorítja az emberiséget, hogy ezeket a magasabbrendű ismereteket vitán felülálló rendszerbe foglalva, ábrázolhatóvá és kiszámíthatóvá tegye, mintegy betetőzéséül mindannak, amit eddig sikerült megtudni.

Ebben egy úgynevezett határozott kényszer nyilvánult meg, mely fennállt ugyan mindig, de tabu volt. Nem volt rá vállalkozó, aki ezt a kényes és sok kritikát és támadást maga után vonó és felidéző vizsgálódást a köz számára is hozzáférhető módon kiteríthette volna. Majdnem a fantasztikum határán állott annak az elképzelése, hogy lehetséges lelki vonatkozásokat ábrázolni, kimutatni, azokban értéket és mértéket felállítani, tehát konstruálni úgy, amiképp az a technikában szokásos. Pedig ha lehetséges, mint ahogyan tényleg lehetséges, tárgyi, fizikai és testi jelenségeket mérni, kiszámítani, megszerkeszteni és ezeket a szerkezeteket működésükben leellenőrizni, miért ne lenne lehetséges az emberi lélek vonalán ugyanez, annak az emberi léleknek vonalán, mellyel kapcsolatban, évezredek munkája révén, oly mérhetetlen sok tapasztalati és elméleti ismeret felett rendelkezünk.

Már-már úgy látszott, hogy a lelki működés mozgató rugóit az örök titok homálya felderíthetetlenül bevonja és minden olyan törekvés, amely felderítésükre irányul, csődöt mond, midőn a legújabb történelmi időkben olyan szellemi és politikai áramlatok keletkeztek, amelyek szimbolisztikus formákat is hoztak magukkal. Itt elsősorban arra utalunk, ami szemünk előtt játszódik le, úgy a kereszttoldó kísérletekben, mint a zsidócsillag deformálásában megjelent szovjet-csillagban. Az új áramlatok magukkal hozott ábrái minden esetre misztikusak voltak mindenki számára. A nagy tömegek csak azt tudták, hogy az ábrák szimbólumok és hogy azok vakon követése lelki szükségletüket elégíti ki.

Itt került felszínre az a felfedezés, hogy hiszen ezek az ábrák, lényegükben mértaniak, s mert mértaniak, szerkezetiek, ezért szerkeszthetők, kiszámíthatók, ugyanakkor amikor szimbólumokat képeznek. Már pedig, ha a szimbólum szerkeszthető és kiszámítható, de egyben lelki szükséglet is, úgy a léleknek is okvetlenül szerkezeti vonatkozása kell, hogy legyen. Már pedig ha ez van, akkor a lelki vonatkozású kérdésekben számolni is lehetséges. E felfedezés után kézzelfoghatóvá vált, hogy a mértant és számtant, mint egzakt tudományokat, az elvont ismeretek terén is fel lehet, sőt fel is kell használni.

Hogy ez a felfedezés a köz számára is hozzáférhetővé legyen, nélkülözhetetlen olyan mértani és számtani alapelveket megismerni, amelyeknek segítségével a lelki tulajdonságokat regiszterbe foglaljuk, hogy ily módon azokat felderíthessük.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

1. ábra

Tudnunk kell elsősorban, hogy mi a mértani sík és mi a mértani tér? A mértani síknak tekinthetjük a papírlapot, tehát azt a felületet, amelyen az ábrát ábrázolják, a tér pedig az a terület, amelyben a test megjelenik. Korunk misztikus ábrái kivétel nélkül síkban jelentkeznek, s ami mélység ezeknek az ábrákban van, az a tulajdonképpeni misztikumuk. Annak az elvnek, hitnek, vallásnak misztikumai, amit szimbolizálnak és így az esetben, ha lelki vonatkozásban térbeli ismereteink nincsenek, a síkon jelentkező ábrák jelentősége ismeretlen marad a számunkra.

A sík mint olyan, láthatatlan idomú szerkezet, mely az esetben, ha abban egy keresztet vonunk, látható idomú szerkezetté változik. Miként az az első ábrán látszik, a síknak négy képsíkja van. A fölrajzolt első ábra már mértan, mégpedig olyan mértan, amely távlataiban a végtelenbe ér, de központja van. Mivel pedig ábránkat mértaninak neveztük, azt is elmondhatjuk róla, hogy mértani szerkezet.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

2. ábra

Bebizonyított tény, hogy az emberi léleknek is van szerkezete. Az emberi lélek szerkezete három különböző tényt ismer. 1. A lelki tények, 2. A tények összefüggése, 3. A tények összhangja.

1. Lelki lények: ösztön, értelem, misztikum.

2. Lelki lények összefüggése: szerkezet.

3. Lelki tények összhangja: működés.

A lelki tények működése kétirányú: 1. testi, 2. szellemi. Fogadjuk el lényként, hogy a testi tények a vízszintesen ábrázolhatók, a szellemi tények pedig a függőlegesen ábrázolhatók. (Lásd 2. ábra.)

Az emberiség történelmi vándorlása a föld felületén zajlik. Testi vonatkozású dolgaink is a felületen jelentkeznek és így ezt egyenlőnek vehetjük a vízszintessel. (Lásd 2. ábra D. K. B.) Ezzel szemben a szellemi tények hatásukban a magas, illetve a mély régiók felé törnek, így ezek függőlegesen ábrázolandók. (Lásd 2. ábra A. K. C.)

Az, amit mértannak neveztünk ezekre a tényekre támaszkodva, testi életjelenségeinket vízszintes, szellemi életjelenségeinket pedig függőleges vonalon jelenítik meg. Az ilyen mértani jellegben lefolytatott vizsgálódás felvilágosít olyan kérdésekben, melyeket eddig megoldani képtelenség volt.

III.

LELKI TÉNYEK.

Az előbbiek folyamán megtudtuk, hogy három lelki tény van. Az ösztön, az értelem és a misztikum. E három tény két téren jelentkezik, úgy mint testi és szellemi téren. Első sorban azt fogjuk tárgyalni, hogy testi vonatkozásban hol foglal helyet a három lelki tény.

1. Az egyéni ösztön. Testi vonatkozásban öröklött tulajdonunk, elődeinknek minden tapasztalatát, vágyát, reményét sűrített formában adja át, hogy ezt továbbfejlesztve továbbadjuk az eljövendő utódoknak. Ilyenformán az egyéni ösztön múltbeli tulajdonság, s mint ilyen az ábrán a baloldalt, illetve a mínusz x tengelyen áll.

2. Egyéni értelem. Az egyéni értelem összetett tulajdonság, mert részben a múlt tapasztalatait, ismereteit, részben pedig a jelenben szerzett ismeretek összességét képviseli. Mivel ilyen tulajdonságok birtokosa, automatikusan helyezkedik el életvonalunk centrumában a mindenkori jelenben, tehát a megrajzolt vízszintes középpontjában.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

3. ábra

3. Egyéni misztikum. Az egyéni misztikum lelki ténye sejtelmeinket tartalmazza. Ezek a sejtelmek csak a jövőben világosodnak meg és így automatikusan a vízszintes jobb oldalán a plusz x tengelyen állnak.

Szellemi vonatkozásion a három tény az előbbiekkel szemben függőlegesen helyezkedik el. Ezért, míg a vízszintes tengelyt egyéninek, illetve nemzetinek neveztük, addig a szellemi vonatkozásban megjelenő három lelki tényt a közületi tengelyen függőlegesen ábrázoljuk. Ennek az az oka, hogy minden szellemi produktum egyenes folytatása annak, ami közvetlen előtte ismert volt és ugyanakkor az is benne foglaltatik, amit a közvetlen jelen produkál olyan utalások mellett, amelyek a jövőt érintik. (L. 4. ábra.)

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

4. ábra

1. Közületi ösztön. A közületi ösztön lelki vonatkozásban nem csak az, ami személyszerinti elődeinktől reánk átszármazik, hanem amit az emberiség egyeteme kitermelt és ami ebből egyénileg tudomásunkra jutott. Mindez befolyásolja szellemi ösztöneinket, és így ezt nevezhetjük az egyénre is érvényes közületi ösztönnek. Ez természetesen szemben áll a vízszintes tengelyen tárgyalt testi vonatkozású ösztönnel, amely kimondottan a személves elődök vonalán alakult ki. Ezek szerint a közületi ösztön a függőleges tengely alsó régiójában helyezkedik el és a mínusz y tengelyen áll.

2. Közületi érlelem. A közületi értelem tárgyalásánál máris elénk tárul a kép, hogy az helyzetében tökéletesen egybe esik az egyéni értelemmel, tehát éppen úgy az x, mint az y tengely középpontjára esik. A közületi értelem az összetett tulajdonságok hatványa, illetve ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben úgy az egyéni, mint a közületi értelmi tulajdonságok teljesen egyformán nyilvánulnak meg. Amennyiben a két értelem helyzetében valamilyen eltérés mutatkozna, úgy az egyénben, mint a közületben zavarok lépnek fel. Mozgásba kerülnek a felfogások és azok addig meg nem nyugszanak, amíg az értelmi egyensúly újra helyre nem áll. Ilyen tulajdonságok mellett a közületi értelem az egyént értelemhez hasonlóan nemcsak az életvonal, de a közületi vonal centrumában, a mindenkori jelenre érvényes korszellemet képviseli.

3. Közületi misztikum. A közületi misztikum szellemi vonatkozásban felöleli mindazokat a sejtelmeket, amelyek valaha embereket megmozgattak és arról az emberiség tudomást szerzett. Ezek a dolgok ma is itt élnek köztünk. Különböző beállítottságú, lelkiségű és szellemiségű emberek különböző sejtelmektől mozgatva különböző dolgokat tartanak valószínűnek, ezek beállítottságuk folytán sokféle igazságot hisznek, anélkül, hogy azokat ki tudnák fejezni, de hitükhöz ragaszkodnak. Mindezeket a sejtelmek által mozgatott megérzéseket csak egy magasabb szellemi szinten mozgó társadalom tudja megérteni, megmunkálni és a tömegek számára elérhetővé tenni. Ezekből kiindulva világos, hogy a közületi misztikum a függőleges tengelyeit a plusz y vonalon áll.

IV.

LELKI TÉNYEK ÖSSZEFÜGGÉSE.

Az ember lelki szerkezete tárgyalásának a címben foglalt megjelölés, második főcsoportját képezi. Éppen úgy, mint maguknál a lelki tényéknél, úgy azok összefüggésénél is két irányt különböztetünk meg. A lelki tények összefüggéseinek vannak ezek szerint testi és lelki vonatkozásai. Beszéljünk első sorban a testi vonatkozású összefüggésekről.

Azt már tudjuk, hogy ábrázolás esetén a lelki tények testi vonatkozásai a vízszintes alatt, szellemi vonatkozásai pedig a vízszintes felett jelentkeznek Ennek az az oka, hogy elsőrendű fizikai létünk testi vonatkozásai szellemi megfontolásokat igényelnek, így pl. a táplálkozás, a pihenés, a fajfenntartás, mint olyanok kimondottan ösztönszerűen jelentkeznek és ami szellemi vonatkozás hozzájuk kapcsolható, az már nem a tényekben, hanem a körülményekben jut kifejezésre. Ezek és hasonló jellegű fizikai tények ábrái a vízszintes alatt helyezkednek el, de már nem mint tengelyek, hanem mint háromszögelt ábrák.

De amíg az állatok ösztönének megnyilvánulásai kizárólag a sejtelmen alapuInak, addig az ember ösztönének megnyilvánulásaiban számtalan körülmény érezteti hatását, melyek bár szellem területéről sugároznak át, ott még sem tárgyalhatók. Így van, hogy míg az állati ösztönök jelenségeinél ábrázolás esetén a vízszintes tengelyt el nem érhetik, addig az ember lelki tényeinek fizikai megnyilvánulásai nemcsak, hogy elérik a vízszintes tengelyt, hanem sok esetben azzal szinte egybefolynak. Vannak azonban olyan fizikai vonatkozások, amelyek szellemi megfontolásokat igényelnek, mint pl. a kényelem, higiénia, a szórakozások, egyszóval a kultúr-igényeink. Ezek összetettek, vagyis úgy szellemi, mint fizikai vonatkozásúak és ábrázolásuknál maga az ábra részben a vízszintes alatt, részben pedig a vízszintes felett jelentkezik, a szerint, hogy az igény vonatkozásai milyen mértékben szellemiek és milyen mértékben fizikaiak. Az is megfontolás tárgyát képezi, hogy az összefüggések tekintetében egy-egy ábra helyzete a vízszintesen alul a függőlegestől jobbra, vagy balra alakul ki. Azok a testi vonatkozások, amelyek kimondottan sejtelmesek, mint pl. az anyaság vágya, midőn a nő ösztönétől hajtva, öntudatlanul leendő gyermeke apját keresi, természetesen teljesen sejtelmei vonatkozás és a tengelyrendszer alsó részének jobb oldalán, a negatív oldalon, szemben az ösztönös munkavággyal, ez pozitív, de nem sejtelem, hanem ösztön és az alsó rész bal felén kell ábrázolni.

A szellemi vonatkozású lelki tények összefüggései a vízszintes felett jelentkeznek. Itt is kétféle jelentkezési jelleget különböztetünk meg. Lelki életünk elsőrendű szellemi vonatkozásait, mint pl. a lelki egyensúly, mely önmagában negatív, tehát a függőlegestől balra esik, ezek fizikai rendet, szellemi rendet követelnek az egyénben és a környezetben, nem ösztönszerűen, hanem tudatosan jelentkeznek és ami testi vonatkozás hozzájuk kapcsolódik, az kizárólag a tényekben és nem a körülményekben jut kifejezésre. A szellemi tények összefüggéseinél számtalan esetben fizikai tények is közrejátszanak. Ezek az alsó régiókból sugároznak át, de ott még sem tárgyalhatók, mert míg az elsőrendű fizikai tények szellemi megfontolásokat nem igényelnek, addig az elsőrendű szellemi tényeknek bizonyos fizikai vonatkozásai mindig vannak, amint azt a lelki harmónia példája mutatja, ahol a lelki összhangnak önkéntelen, velejárója a fizikai rend. Ábrázolás esetén szellemi összefüggések ábrái tiszta szellemi vonatkozásban a vízszintes felett, míg fizikai vonatkozásban részben a vízszintes felett jelentkeznek, részben padig a vízszintes alá nyúlnak, aszerint, hogy a szellemi, illetve fizikai hatás mértéke mekkora.

Mint említettük, a vízszintes feletti szellemi tért az arra húzott függőleges két részre osztja, egy pozitív és egy negatív részre. (L. 4. ábra.) A pozitív rész, amint az ábrákon is látható, a fizikai tértől eltérően a függőleges tengelytől jobbra, a negatív rész pedig balra esik. Azok a szellemi vonatkozások, amelyek kimondottan értelmesek, mint pl. a kölcsönösségen alapuló közületi elv: amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd másnak, elve, ami éppen értelmessége következtében ábrázolás esetén a jobb, illetve a pozitív oldalon helyezkedik el. Baloldalon a tudatos lelki tények szellemi összefüggéseit ábrázoljuk, mint pl. a tudás akarása, mely addig, míg a tudást el nem sajátítottuk, csak negatív lehet, csak készülődést fejez ki, feldolgozható és felszívható szellemi kincseket igényel, de még nem birtokol és ezért a negatív képsíkon a függőlegestől balra ábrázoljuk.

Mindezekben szerkezet állapítható meg olyan összefüggések nyomán, hogy a három lelki pontot: az ösztönt, értelmet és a misztikumot vonallal összekötve háromszöget kapunk, amelyek aszerint, hogy milyen vonatkozásúak, a tengely-rendszer különböző képsíkjain fekszenek, esetleg egyik képsíkból a másikba át is hatolnak. Már maga a tengelyrendszer is mértani szerkezet. Négy képsíkból áll, (l. 5. ábra) a koordináta tengelyektől határolt képsíkok számtani vonatkozásúak és mint ilyenek a képsíkokon ábrázolt és lelki tényeken alapuló háromszögek nemcsak mértani idomok, hanem ugyanakkor számtani értéket is képviselnek. Ezek szerint a lelki tényeit nemcsak ábrázolhatók, hanem kiszámíthatók is és ez módot nyújt arra, hogy az ábrák alapján azok működésére következtetni lehessen.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

5. ábra

V.

A LELKI TÉNYEK ÖSSZHANGJA

A lelki szerkezet tárgyalásának harmadik főcsoportját a lelki tények összhangja képezi. Mint az előbbi két főcsoportnál, úgy az összhangnál is ugyanazt a két irányt különböztetjük meg: a testi és a lelki összhangot. Mivel pedig az összhang működést jelez, előre világossá válik, hogy az előbbi két levezetésünk ebben a fejezetben teljes dinamikáiba kerül, megmozdul, munkát fejt ki, eredményeket produkál, egyszóval hatványra emeli mindazt, ami eddig összeg volt.

Tudjuk azt, hogy a lelki tények hármas csoportja, az ösztön, az értelem, a misztikum összefüggésében szerkezetté válik és az is világos már, hogy ezek a szerkezetek a koordináta rendszer négy képsíkjában megjeleníthetők. Arról is szó volt, hogy e megjelenítésnek mik az alapfeltételei, hogy a feltételek egymáshoz miképp viszonylanak, ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a működés az ábrákon belül jelentkezik és feltárja mindazt, amit az ábra, körülölel. Ezek szerint a lelki tények összefüggésének ábrázolási módját, elhelyezési lehetőségét, illetékességi helyének megállapítását már ismerjük, míg ezután a lelki működés értékét vagy értéktelenségét kelt megállapítanunk.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

6. ábra

A lelki tények ábrázolásának idoma a háromszög. A háromszög három pontja az ösztön, értelem, misztikum. A kérdés most már csak az, hogy ezek egymáshoz hogyan viszonylanak és miképp működnek. A mértanból ismeretes, hogy a háromszög szögeinek az összege 180 fok, tekintet nélkül arra, hogy milyen idomú a háromszög.

Mivel az embert emberré a lelke teszi, viszont a lelki tulajdonságok háromszöget alkotnak, minden ember lelke, tekintet nélkül arra, hogy milyen a lelki háromszöge, teljesen egyenlő. Ezt az egyenlőséget fejezi ki a 180 fok, amely a háromszög szögeinek az összege. Hogy tehát az ember, akinek a lelke összetételében mindenkiével egyenlő, miben különbözik embertársaitól, az nem a lelki tények kérdése, ezzel szemben annak a kérdése, hogy a lelki tényei miképp működnek, illetve, hogy milyen alkatú a lelki háromszöge. Hogy ehhez hasonlónak létezését napjainkban már sejtik, az megnyilvánul a magyarországi második zsidótörvény indokolásában, ahol az indokolás szerint a zsidóság működése sajátos lelki alkata miatt káros a keresztény közületek számára. Beszélnek már »lelki alkatról«, hivatkoznak már annak káros, vagy hasznos mivoltára, de sem megjeleníteni, sem értékében meghatározni még nem tudják, mint ahogy még arra sincs mód, hogy az összefüggéseket szerkezetileg egybekapcsolják. De a sejtelem, hogy ilyesmi lehetséges, már jelentkezett.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

7. ábra

A mértan tanít bennünket arra is, hogy a háromszögek helyzetét és formáját tekintve a variációk lehetősége végtelen. (L. 6., és 7. ábra). Ugyanez áll az emberi lélek háromszögeire is. Legalábbis annyi lelki háromszög van, ahány ember él a földön. De mert ebben az esetben minden embernek minden esetben mindig ugyanolyan beállítottságúnak kellene lennie, egészen világos, hogy a lelki háromszögek alkata változó a szerint, hogy milyen esetről van szó. Megállapíthatjuk tehát, hogy ezeknek a háromszögeknek a száma mérhetetlenül sok. Ebből a mérhetetlen sok lelki háromszög mennyiségből kell kihámozni azokat a tipikus lelki háromszögeket, amelyek legalább egy-egy közületet tudnak jellemezni és mint ilyenek, egy-egy közület jellembeli sajátosságát képviseli.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

7/a ábra

Mivel az előbb működésről volt szó, most meg kell állapítanunk, hogy a lelki alkat keretén belül mit kell működésnek tekinteni. E megállapításra a számtan nyújt lehetőséget. A számtani vonatkozás összegszerűsége mértanilag ismert: 180 fok, ami a szerkezet számszerűségét állítja elénk, viszont a működést a háromszög szögeinek szorzata fejezi ki fokokban. Akkor tehát, ha a lelki alkat esetenként más és más, más és más az az eredmény, amit a szögek összegeinek szorzata eredményez, szemben azzal az állandó értékű 180 fokkal, amely lelki vonatkozásban állandó és mindenkinél változatlanul egyforma. Ilyen alapon az általános emberi értékelés számára nem mérvadó az, hogy valakinek lelke van, hiszen az minden embernek van és mindenkinél egyenlő, de annál lényegesebb az, hogy ennek a léleknek az emberre gyakorolt hatása, illetve az embernek működésben jelentkező lelkisége milyen értékű. Az értéket a szögek szorzata fejezi ki és ha ilyen formában értékelünk, tévedésmentesen megállapíthatjuk egy-egy emberi tevékenység tényleges értékét. Ily módon úgy a minimális, mint a maximális emberi érték is megállapítható. Ismerünk egyenlőszárú háromszöget, melynek szögei 60 fokosak, ezeknek szorzata 60x60x60 fok alapján 216.000 fokot adnak, (lásd 8. ábra) ezt nevezzük maximális emberi értéknek, a lelki működés terén, jelentkezzen az bármely képsíkon, bármely helyzetben, bármilyen körülmények között! Ezzel szemben létezik egy olyan háromszög, amelynek szorzata 178x1x1 és eredménye 178 fok, ami tudvalevően kevesebb 180 foknál, illetve kevesebb az embernél (lásd 8/a ábra) mert már az állati síkra tevődik át, tevékenysége állati, amit az esetben, ha a szabadság és egyenlőség nevében, tehát a 180 fok nevében egoisztikus szögét valaki 178 fokra fejleszti le, úgy tevékenysége állativá lesz, ami rendezett, szociális viszonyok közt nem tűrhető és nem is lehetséges.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

8. ábra

Mindenek előtt le kell szögeznünk azt, hogy az összegben nincs működés. Működés csakis a szorzatban van. Viszont a szorzatban három főcsoportot különböztetünk meg. Negatív szorzatot pl. 1x1=1. Ebben a szorzatban a tények összege kettő. 1+1=2, míg a tényezők szorzata csak egy. A látszólagos szorzat 2x2=4, ahol a tényezők összege négy és 2 plus 2 szintén 4, ahol a tényezők szorzata ugyancsak négy és pozitív szorzatot 2x3=6, ahol a tényezők összege csak öt és 2+3=5, ahol a tényezők szorzata azonban hat. A különbségek elég szembeötlők, főleg akkor, ha arra gondolunk, hogy igen sok emberi tevékenységet igazolni azzal igyekeztek, hogy 2x2=4, nem gondolva arra, hogy kettő meg kettő az is négy. Ebben az eljárásban öntudatlanul mégis csak egy olyan hazugság rejlik, amely eredménynek igyekszik feltüntetni azt, ami csak összeg, viszont mivel az összegben nincs működés, olyasmit működtet, ami nem működik.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

8/a ábra

A legjobb példa erre a liberodemokrácia, amely híveinek a szocializmust ígéri, de megadni azt nem képes, s ezért csak látszat szerint szociális eredményeket produkál, amit a kiváltságos helyzetben levő népek a demokrácia alapján szociális formában megkapnak, az nem egyéb olyan előnyöknél, melyeket a nem kiváltságos népektől elvettek. Ezek az eredmények összegszerűségüket mindenkor magukban hordják és azok, akik hisznek benne, hazugságot képzelnek igazságnak, azért, mert azt hiszik, hogy eredményüket a 2x2=4-nek köszönhetik, holott mindent a 2 plus 2=4 alapján kapnak meg és így egy olyan szocializmus amelyet minden népet egyaránt felemelne, emiatt nem jöhet létre. Laikusok azt válaszolnák erre, hogy hiszen az eredményt nézve, nincsen különbség, mindegy tehát, hogy szorzunk-e, vagy összeadunk, ugyanazt kapjuk. De tévednek, mert a társadalom összetevői, működésükben vagy negatív, vagy látszólagos, vagy pozitív eredményt produkálnak. A kétszer kettő négy látszólagos eredmény és mert látszólagos, azért hazug. A lelki háromszögelésnél tűnt fel annak a számtani képe, amit a társadalom összetevőinek működését és a társadalom irányítóinak működését egymástól elkülöníti, azért mert a társadalom összetevőinek működése a gépek jóvoltából az anyag x munka x gép alapján működésében a 2x2x2=8 hatvány szerint eredményes, míg a demokrata társadalom vezetői a 2x2=4 alapján irányítanak. Ebben az utóbbi szorzatban nincs eredményesség és az ilyen természetű irányítás mellett, állandó zavarban kell élniök a népeknek s mivel a társadalom összetevői a háromtényezős művelet alapján hatványoznak, de a vezetők a két tényezős művelet alapján vezetnek, a hatványban lefolytatott műveletnél 25%-os többlet áll elő, de mivel a vezetésben többlet nincs, a termelés és a vezetés egymásnak ellentmondó, a felesleg elhelyezhetetlen, hiába van bőség, nem jut el azokhoz, akik arra joggal igényt tarthatnának.

Mivel a demokrata felfogás a 2x2=4 alapján áll ugyan, de ténylegesen csak a 2 plus 2=4 összegét éri el, nem működik, hanem összead. Ez a legjobban adórendszerében látható, azért, mert bár a demokráciákban a gazdagság szinte mérhetetlen, az állam mégis az adósságok fertőjében hempereg. Hogy mennyire tarthatatlan a demokrata állapot, az legjobban ismét a gép szerepével igazolható. A demokrata rendszer kialakulása alatt az emberi tevékenységnél a gépnek csak szerszám szerepe volt és a munka a kézműiparosság jegyében állott. A szerszám képezte a harmadik szorzati tényezőt, a harmadik kettest. Ennek a harmadik tényezőnek, mely előbb szerszám volt és 2+2+2=6-ot adott, az idők folyamán szerszámgéppé minősült át és anélkül, hogy kialakulása folyamán észrevettük volna, termelésünk területén már nem összeget, hanem hatványt hozott létre. Ezt a demokráciák vezetésükben, mint hatékony tényezőt nem fogadták el. Még mindig az összegszerűség alapján állanak és hogy a gép nem összead, hanem hatványoz, azt olyan előnynek tekintik, amit a vezetők használnak fel a maguk számára. Hogy ezt megmagyarázzuk, álljon itt ez a két képlet: anyag x munka x gép, vagyis 2x2x2 szorzata 8-at ad, viszont az anyag plus munka plus szerszám, vagyis a 2+2+2 összege 6-ot ad. A 6 és a 8 közötti különbséget, a 2-őt a gépek produkálják és a demokrata vezetők ezt a maguk hasznára elsikkasztják.

VI.

MŰKÖDÉS A TENGELYEKEN.

Előbbi levezetéseink alatt megtudtuk, hogy a tengelyrendszert a síkon ábrázoljuk. Ismeretes az is, hogy a síkon rajzolt pont nem egyéb, mint a térbeli tengely metszete és hogy a vízszintes és függőleges vonalmetszetünkből egy metszőpont áll elő, és ez a metszőpont adja meg a térbeli tengely metszetét, tehát amennyiben valamilyen, korról vagy időről beszélünk, úgy mondanivalónk csak akkor lehet helytálló, ha azt annak a kornak, illetve időnek metszetében tárgyaljuk. Előbbi fejezeteinkből merített ismereteinket használjuk fel ahhoz a konstrukciós munkához, amelyen keresztül egy új Európának szellemisége mutatkozhat meg.

Az a működés, amelyet a tengelyhatalmak köré csoportosult európai népek a keresztény erkölcs nevében kifejtenek: jobboldali működés. A jobboldali lelki tényekről már tudjuk, hogy azok misztikusak. Azokról a jobboldali törekvésekről viszont, amelyek alapján az új Európát fel fogják építeni, minden kétséget kizáróan meg kell állapítani, hogy az: keresztény. Ám, de a baloldali törekvéseknek is vannak misztikus terei. S habár az előbbiekből az tűnik ki, hogy a misztikum tipikusan jobboldali tény és ennek ellenére mégis szerepel a baloldalon is, ez egyszerűen adottsága, de eredményeiből rögtön megállapíthatjuk, hogy szereplése zavarokat okoz a lelki tények sorrendjében.

A zavar úgy áll elő, hogy a köztudat már átvette és tényként kezeli azt, hogy az ember lelke három síkból áll, ezek: az ösztön, értelem és misztikum síkjai. Ha ábrának fogjuk fel ezt a megállapítást, mint ahogy kétség kívül ábrázol is valamit, akkor az ösztön a baloldalon, az értelem a középen, a misztikum pedig a jobboldalon van s ha az a sorrend megbomlik, úgy mindaz, amit a kép alatt értettünk, értelmetlenné válik. Azok, akik ezeket a zavarokat ki akarják küszöbölni, a három lelki tényt kizárólag csak ebben a sorrendben lesznek kénytelenek tudomásul venni, amiből rögtön ki is tűnik, hogy a misztikum kérdése az, ami elsősorban rendezésre szorul.

A misztikum kérdésének is meg van a maga ábrája. Ezeket az ábrákat nevezzük misztikus ábrának, melyek egy-egy hitnek és vallásnak koncentrált kifejezői. Ezek a jelek szimbólumok a vallások által tanított és isteninek minősített ábrák és olyanok, amelyektől az ugyanazon hiten és vallásban született és felnevelkedett, sőt fajilag is odatartozó személyek tágítani nem tudnak.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

9. ábra

A misztikus ábráknak eddig nem tulajdonítottak nagy fontosságot. Egyszerűen elfogadták, hogy vannak, és csak olyan értelemben jelentettek értéket, hogy jelezték az irányt, illetve mutatták, hogy ki hova tartozik. Ezzel szemben ha szerkezetileg vizsgáljuk meg azokat, tehát technikus módjára járunk el, ezek az ábrák sok meglepő eredményt hoznak tudomásunkra. Megállapítható bennük mindenekelőtt az, hogy van-e határozott középpontjuk, vagy nincs, mint ahogy meglátható a keresztben a metszőpont, amely határozott, illetve nem látható a zsidóság hatágú és a szovjet ötágú csillagában az a középpont, amely köré ábrájuk kialakul. (Lásd 9. és 10. ábra). Mivel ennek a két utóbbi misztikus ábrának középpontja nem látható, a technikus ezt úgy regisztrálja, hogy az ábrákban kifejezetten határozatlanság uralkodik. Hosszabb vizsgálódás után úgy tűnik, mintha mindaz, ami a két misztikus ábra jelképe alatt a világon végbemegy, teljesen határozatlan lenne. Így okvetlenül céltalanságra kell gondolnunk.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

10. ábra

Bizonyos, hogy az itt említett misztikus ábrák mindegyike a zsidó és a szovjet csillag is, mintegy magába zárja mindazt, ami az életben kellőképen kifejezhetetlen, de mégis így van, mert pl. a zsidócsillag úgyszólván titkot csinál az Isten fogalmából, a szószoros értelmében körül barrikádolja azt és kizárólag a zsidó hiten élők számára enged némi bepillantást a fogalomba. Így cselekszik a szovjet csillag is, amikor teljes elzárkózást mutat, amint azt látjuk az életben is, hogy a szovjet mindig óriási kérdőjel maradt eddig is a világ többi népei számára.

A középpont hiányának gondolkodóba ejtő tényét szembeállítva a kereszt nyílt formájával és annak pontosan meglátható határozott központjával (lásd 9. ábra), a technikusnak okvetlenül arra kell gondolni, hogy az előbbiek határozatlanságával ellentétben az utóbbiaknak egész határozott célzatosság található. (Lásd 10. ábra). A feltevés azért kézenfekvő, mert addig, amíg a keresztben kifejezett hit és vallás nyílt, a kereszt tengelyszárain pedig érték és mértékskála lehetséges, (lásd 11. ábra) a zárt misztikus ábrákban ezt már nem találjuk meg. De ugyanígy nem találjuk meg a nyíltságot a zárt ábrák által szimbolizált hiten élőknél anélkül, hogy feltételezhető lenne róluk az a szándék, hogy nyíltan akarnának tevékenykedni. Emiatt most már arra kell gondolnunk, hogy nem is tudnak, habár lehetséges, hogy szeretnének.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

11. ábra

Ha ilyen elgondolások mellett a misztikus ábrákat a tengelyre helyezzük, azonnal felismerhetővé válik a misztikus jelek égisze alatt tevékenykedő emberek működési törvénye. Már pedig, ha ez felismerhető, akkor meg lehet ennek a működésnek értékét is határozni. Amikor arról van szó, hogy egy-egy misztikus ábrával jelképezett hiten élő emberek tevékenykedésének értékét meghatározzuk, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az ábra működési törvényszerűséget is zár magába. Arra már rámutattunk, hogy a zárt ábra hívei zárt kört alkotnak és azt is leszögeztük, hogy tevékenységük lényegében titokzatos és ami nyíltság bennük észrevehető, az csak külsőleges, ami a nyílt emberek felfogása szerint a csalással egyenlő.

VII.

ZÁRT MISZTIKUS ÁBRÁK

1. DÁVID CSILLAGA

Hogy a misztikus ábrák tulajdonságait minden vitát kizáróan megállapíthassuk, rajzoljuk fel a koordináta rendszert, mely látszólag csodálatos véletlen folytán azonos a nyílt misztikus ábrák legegyszerűbbjével, a kereszttel, tehát rajzoljuk fel a keresztet és ennek központja köré, szimmetrikusan szerkesszük meg a zárt, misztikus ábrákat.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

12. ábra

A 12. ábrában mindenekelőtt az látható, hogy a zsidóság misztikus ábrája, ha az összes mértani szabályokat betartjuk, tetszés szerint kisebbíthető és nagyobbítható, anélkül, hogy deformálódnék, vagy feloldódna, de ugyancsak anélkül, hogy a középpontot az elképzelhető legkisebb forma esetén is elérhetné. Ha a már megszerkesztett ábrának belső lényegét, tehát azt a hatszöget, amely annak belső részét tünteti fel, háromszögeljük, újabb kisebb zsidócsillag jön létre, amelynek azonban a fekvése megváltozott. Ezt végtelenségig ismételhetjük, a zsidócsillag mindig kisebb lesz, helyzete minden második fordulónál lesz csak azonos, lényege egy szikrányit sem változik, tehát figyelmezteti a szemlélőt arra, hogy felesleges igyekezet a mögéje bújtatott ember megváltoztatására törekedni. Gyakorlati utalásként meg kell említenünk, hogy a zsidóság alkalmazkodási igyekezete mindig törvényszerűen írta elő a pálfordulást olyan esetekben, amikor változtak az idők, de tény az is, hogy bárhogyan változtak az idők, a zsidóság lényege változatlan maradt.

Történelmi tény, hogy a spanyol inkvizíciók idején az ott élő zsidóság csak azért, hogy a zaklatásokat kikerülje, áttért a katolikus hitre és mire minden zavar elült, tehát hosszú idők után több generáció elmúltával illetve a második fordulóban ismét felvette ősei hitét, illetve visszafordult eredeti helyzetébe. Ez ellen a tapasztalati tény ellen, mindig felvonultak azok, akiket érintett, de bármilyen nyomás alatt állottak, sohasem változtak meg. Amit zsidó embereknek módjukban állt megtenni, az a fordulatban merült ki, de a jellemükben változást ez a forgolódás létre nem hozott és működési elvük szűkebb vagy tágabb keretek közt is mindig azonos maradt. Ha ordítani nem engedtek őket, akkor suttogtak.

Kifelé, tehát a keresztény társadalom felé úgy látszott, mintha okultak volna, levonták a konzekvenciákat és felszívódni igyekeztek. Tévedés volt, mert nem hallgattak el, hanem suttogtak, és tetteikben úgy látszott, mintha a többségi törvényt tisztelnék, betartanák, egyszóval lojálisan és legálisan járnának el. Ezzel újabb tévedés érte a keresztény társadalmat, mert az annyira hangoztatott becsületes működésük, de legalább is legális eljárásuk csak látszat legalitás és látszat lojalitás maradt és nem volt egyéb, mint a keresztény törvények betűinek ügyes megkerülése.

Ellenőrizzük a most állítottakat a zsidóság misztikus ábrájában. Hogyan jött létre a Dávid csillaga? Visszagondolva a zsidók történelmére, tudjuk, hogy volt valaha egy zsidó ország, amelynek keretében a zsidóság történelmi élete folyt. Technikus szemmel nézve ezt a történelmi életkört egy körrel lehet jelezni. Arról is tudunk, hogy a zsidóság több törzsből tevődött össze. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy minden törzs véne tagja volt annak az országos tanácsnak, amely a zsidóság életmenetét szabályozta. Ez a vének tanácsa legszűkebb körében hat tagot számlált és minden tagnak egyenlő szava, joga és súlya kellett, hogy legyen. Fejük Dávid király volt. Ez a feltételezett rendje az ősi zsidóságnak technikus szemmel akként látható, hogy a körön belül látható zsidó életkör hatósugarával egy hatszög állott, elő, mint, ahogy a kör rádiuszát rámérve a kör kerületére hat pontot kapunk, amelyeket ha összekötünk, mint ahogy a vének tanácsában a vének egyenlő jogok és kötelességek alapján együttműködtek hatszöget kapunk. (Lásd 13. ábra).

Életmódjuk folyamán előállott egy helyzet és ebben a helyzetben a vének tanácsa tagjainak álláspontja nem egyezett teljesen. Emiatt szükségessé vált, hogy a megoszlott véleményeket összeegyeztessék. Mivel a kiegyezést is az egyenlő jogok és kötelességek alapján hozták meg a technikus ezt úgy ábrázolja, hogy a hatszöget háromszögeli. A háromszögelés révén két egymásba hatoló háromszöget kapunk, tehát az egyenlő jogok és kötelességek alapján való kiegyezést kapjuk ábrának. Így kellett Dávid csillagának létrejönnie. Mindezt összefoglalva meg kell állapítsuk, hogy a zsidók csillagában megtaláljuk a zsidó életkört, benne a vének tanácsának szerkezetét, a kiegyezési egyenjogúsítás törvényét, tehát azt a hajlandóságot, hogy a hogy a zsidóság kiegyezzen, bármilyen körülmények közé jut is, de a harcot soha ne vállalja. A két kiegyező, egymásba hatoló egyenlőszárú háromszög belső szerkezetében egy újabb hatszög található, és lett légyen a helyzet bármilyen, hozzon a kiegyezési kényszer bármilyen megpróbáltatást, az ábra lényege nem változik, az legfeljebb kisebb, vagy nagyobb terjedelmű, tehát lényegében mindig ugyanaz. Egy változás azonban mégis felfedezhető rajta, és ez, amint már említettük, hogy továbbszerkesztés esetében megfordul. A megfordulásból kiolvasható, hogy kizárólag helyzeti változás keletkezik, mégpedig a mértanban kiszámítható 30 fokos elfordulással igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha teljesen megváltozott volna.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

13. ábra

Ha most tovább kutatjuk az ábra jelentőségét, úgy a hatszögbe szerkesztett kiegyezési törvényt jelképező két egymásba mélyedő egyenlőszárú háromszög hat külső háromszöge igen érdekes jelenségre hívja fel figyelmünket. Az egyenlőszárú háromszög, amint azt már megírtuk, a tökéletes embert, illetve a maximális emberi értéket mutatja. (Lásd 13. ábra). Ezt ígéri a zsidóság és ezt lenne hivatott kifejezni a két egymásba mélyedő egyenlőszárú háromszög. Ugyanakkor, midőn a hatszögben a zsidócsillag jelét létrehozzuk, hat külső háromszöget is kapunk, melyek mint külső szögek 120x30x30 fokosak, de mert ezek a zsidócsillag lényegét határolják, nyilvánvalóan a lényeg körüli működést fejezik ki.

A működésről már tudjuk, hogy az a szorzatban jelentkezik. Végezzük el tehát a szorzást és rájövünk, hogy míg a zsidóság ábrájában lefektetett egyenlő jog és kötelesség elve az emberi tökéletességet, illetve a kiválasztottságot hirdeti és ennek keretében 60x60x60 - 216.000 fokos értéket ígér, addig működési szögeiből könnyen kiolvashatjuk, hogy ezzel az ígérettel szemében csak 120x30x30 - 108.000 fokos teljesítést ad. Gyakran volt már arról szó, hogy az 5000 éve tartó üldöztetést mivel érdemelte ki a zsidóság, amely magát Isten választott népének tartja és amelynek rituális tagjai a legmesszebbmenő engedelmességgel tartják be az isteni parancsokat, egyszerűen azzal válaszolhatunk, hogy sorsuk benne van a jelükben, csat olvasni kell tudni a jelben, abban a jelben, amely egymásba mélyedően a tökéletességet, kerületi háromszögeiben pedig a csalást ábrázolja.

A technikus szempontjai mellett itt már a nemzetpolitikai szempont is előtérbe kerül. A geometriai ábra pontosan mutatja a jellemző működést annyira, hogy akinek átöröklés folytan zsidó vér folyik az ereiben, az a zsidócsillagban az előbbiek alapján meglátott törvényszerűség szerint működik és ellene semmit sem tud tenni. És így az a félvér, negyedvér, vagy nyolcadvér zsidó, akit már kereszténynek tartunk, vérkeveredése arányában egyenesen kényszerült vérségének geometriai törvényének alapján működni. Az ilyen ember, ha egyrészt keresztény célzatú is, másrészt zsidós működésű, aszerint, hogy a vérbeütése milyen mértékű, mert a beütés feltétlen, bármily kis mértékben is, de nyomot hagy a vérben, teljes lehetetlenség, hogy az ilyen embernek a tiszta céltudatosság vezesse tetteit.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

14. ábra

Az idők folyamán a zsidóság rájött arra, hogy a kényszerű és folyton súlyosbodó nyomás miatt tennie kell valamit. Látta, hogy valamiképp hozzá kell idomulni a kor követelményeihez, észrevette azt is, hogy a kezdetben olyan eredményesen folytatott forgolódás, amit az ábra pontosan előír számára, már nem elégíti ki a követelményeket. Az új világnézeti áramlatok egyre nagyobb tért hódítottak, államokat alkottak és ezekben az új államokban a vezetők és alárendeltjeik már tisztán látnak, már nem lehet őket színlelt átalakulással, az úgynevezett forgolódással félrevezetni. Emiatt nem maradt más hátra, mint át kellett alakítani a zsidó módszereket. Ez az átalakulás nagyon könnyen ment és a várhatónál is hatványozottabb látszateredményt hozott a zsidóság számára. Minden maradt a régiben: a zártság, az utolsó hajszálként felhasználható forgási lehetőség. A régi kiegyező törvényt azonban úgy módosították, hogy a zsidó életkörbe a hatszög helyett ötszöget szerkesztettek. A két egyenlőszárú háromszög helyett pedig három 120x30x30 fokos háromszöget helyeztek el egymásba mélyítve oly feltételezés mellett, hogy az időközben megváltozott termelési eljárások szerint alapuló anyag x munka x gépnek megfelelően a rend, melyet a szovjet csillag kifejez, három egyenlő értékű és területű háromszöget fejezzen ki. De mivel a három egymásba mélyített háromszögnek az ábra szerint csak öt csúcsa van, holott az ősi kiegyezési szám még hatot ír elő, viszont az előbbiekben már leszögeztük azt, hogy akinek zsidó vére van, az az ősi törvény betartására kötelezett és akkor, amikor az ötágú csillagot alkotó három háromszöget különféleképpen beárnyékoljuk, kisül, hogy az egyik csúcs kétszer árnyékolódik, ez pedig azt jelenti, hogy látszólag ötágú csillagról van szó, lényegéljen azonban és rejtve, előttünk áll a Mogen Dávid. Így született meg a szovjet csillag, mely minden tiltakozás ellenére zsidó produktum. (Lásd 14. ábra).

2. SZOVJET CSILLAG

Az előbbiekben utaltunk arra, hogy a szovjetcsillag nem más, mint egy új bőrbe bújtatott zsidócsillag. Meg is találjuk benne a zsidócsillag minden jellegzetes tulajdonságát, köztük a zártságot, mely lehetetlenné teszi, hogy bepillantást nyerjünk a szovjet életkörön belül végbemenő dolgokra. Eltekintve attól, hogy a szovjettel kapcsolatban ezt a tényt tapasztalat is igazolja, ezenfelül az ábra is határozottan feltünteti. Tekintsünk csak rá a szovjet jelképére, azonnal észrevesszük, hogy míg szoros elődjének, a zsidócsillagnak fő jellemvonása az egyenlőség volt, addig a szovjet csillagban nem találunk egyetlen egyenlőszárú háromszöget sem, ezzel szemben megtaláljuk a zsidócsillag működési háromszögeiből hármat a belső szerkezetben és ötöt a zsidócsillag működési háromszögeivel ugyancsak azonos háromszöget a szovjetcsillag működési terében.

Vizsgáljuk meg a zsidócsillag összes háromszögeit, azt fogjuk tapasztalni, hogy a. belső két egyenlőszárú háromszögön kívül, melyeket most már nevezzünk eszmei háromszögeknek, hat működési háromszöget találunk, melyek szintén 120x30x30 fokosak. Adjuk össze a két egyenlőszárú háromszöget és a hat működési tompaszöget, úgy összesen nyolc háromszöget kapunk.

Ha most pontosabban megfigyeljük a szovjetcsillag rafinált szerkezetét az az érzésünk támad, hogy azok, akik Dávid csillagát új formába akarták átmenteni, a legnagyobb körmönfontsággal jártak el, mert a szovjetcsillag eszmei terében három egymásba szerkesztett tompaszöget helyeztek, míg a működési terébe öt ugyancsak tompaszöget szerkesztettek. Nem kell tehát különös számtani zseni ahhoz, hogy a két mennyiséget összeadva rájöjjünk, hogy a szovjetcsillag háromszögeinek száma szintén nyolc. Ha pedig a két szerkezet számszerűsége azonos, mi volt a céljuk azoknak, akik jónak látták, hogy az ősi jelet új jellel cseréljék fel? Hogy erre válaszolhassunk, egy újabb háromszögcsoportra kell mindkét ábrában rámutatnunk. Ezek a háromszögcsoportok az eszmei háromszögek egymásba szerkesztése közben mint újabb belső szerkezet hat, illetve ötszögeinek külső háromszögei jelentkeznek. Ezeket a háromszögeket megnyilvánulási háromszögeknek nevezzük. Dávid csillagának megnyilvánulási háromszögei éppen úgy, mint eszmei háromszögei egyenlőszárúak, tehát a kiegyezési hajlandóságot mutatják, mint ahogy az eszmei háromszögek is ezt írják elő. Erre már többször rámutattunk.

A zsidóság európai szereplése alatt ezt mindig láthattuk, olyankor, amikor az áramlatok rájuk nézve kedvezőtlenül alakultak és a képmutatás szükségessé vált. De amikor már annyira megerősödtek, hogy erejükkel számolni lehetett, viszont Európa a négyéves világháborútól aléltan, védekezésre képtelennek látszott, a zsidóság elérkezettnek látta az időt arra, hogy támadásba lendüljön át és kiépítse azt a rendszert, melyben a választottság hitének megfelelően hegemónikus szándékait megvalósíthatja.

Újra utalnunk kell arra a körmönfontságra, amellyel a szovjet jelképébe maradéktalanul belevitték a zsidócsillagot és azért hangsúlyozzuk ki, hogy körmönfontsággal, mert a zsidócsillag eszmei terében Mózes szándékai szerint a zsidóknak a maximális 216.000 fokos emberi értéket kellett volna elérniök. Csak azért nem érhették el, mert a működési szögben fekvő lehetőségük a maximális kívánsággal szemben annak csak a felét képviselte. Ezt már Mózes is észrevette akkor, amikor a Sinai hegyről lejövet ledöntötte az aranyborjút, amit a zsidók istenként imádtak és felszólította őket, hogy éljenek Isten parancsai szerint, vessék meg a kincseket és szolgálják ki az eszmét, ha valaha is érdemesek akarnak lenni a kiválasztottság előnyeire.

A legújabb kor zsidósága az örök szemrehányást, mely népüket illeti úgy akarta kiküszöbölni, hogy félretéve Mózes parancsát a kereszténység által kifogásolt legnagyobb támadó felületet a »sokat ígér, de keveset ad« világámítást feladta és az új jelben tisztára működési elvei szerint rendezkedett be. Az eszmei terébe most már nem két egyenlőszárú háromszöget, hanem a zsidócsillagból ismert tompaszöget szerkesztett, de azt akkora körmönfontsággal végezte, hogy az ötágú csillag eszmei terében levő három háromszög az előbbi fejezetben említett árnyékolási művelettel kimutathatóan a csillag öt ágából négyet egyszer, egyet pedig kétszer értékel. Tehát nem veszett el a hatodik ág, csupán el van rejtve. Az eszmei háromszögek metszései révén előállott megnyilvánulási szögeknek nevezett háromszögekben pedig megtaláljuk a nagy átszerkesztés átrendezési műveletének mélyen fekvő okát.

Míg a dávidcsillagban a megnyilvánulási háromszögek kiegyezést írtak elő, a szovjetcsillag megnyilvánulási háromszögei már kihegyeződtek, előreugranak, támadnak. És itt találjuk a zsidóságnak a szovjeten keresztül megnyilvánuló tervét. Ha most a szovjetcsillagot továbbszerkesztjük belső elrendezés szerint, mindig újabb ötszögeket kapunk, mert ez belső lényegének ábrája is. (Lásd 15. ábra). Bármilyen sokszor húzzuk meg az átlókat, illetve szerkesztjük tovább, az újabb és újabban létrejövő ábrában sem érhetjük el a középpontot. A szovjetcsillagnak éppúgy, mint a zsidócsillagnak, a középpont mindig csak eszmei pont marad s így a tevékenység, mely benne rejlik, soha céltudatossá nem válhat. Ugyancsak feltalálható az ötágú csillag ábrájában is a változásoknál létrejövő forgolódási kényszer, vagyis az ellentétes állásfoglalás képe.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

15. ábra

Ha a szovjetcsillag alapját képező ötszöget háromszögekre bontjuk, akkor egy olyan belső ötszöget kapunk, amelynek támadó csúcsai mindig az előbbi ötszög oldalai felé merednek és így az a közület, amely velük szövetségre lép, szükségszerűen ellenlábasa annak, amellyel szövetségben volt előzőleg. Szerkezetileg ez annyit mond, hogy hűséget a szovjettől nem várhat egyetlen szövetségese sem. Ha az ötágú keretet kerettörvénynek tekintjük, a kerettörvény végrehajtási utasításában mindig derékon találja azokat, akik a kerettörvényt létrehozták és így a belső rend kiépítésénél, tehát akkor, amikor a különböző terveket részleteiben meg kell valósítani, fellép annak szüksége, hogy legyilkolják azokat, akik létrehozták a terveket anélkül, hogy ennek a pusztítást kényszernek valaha is vége lehetne. Ennek az az oka, hogy a szovjetcsillag belső szerkezetének továbbszerkesztése esetén a támadó megnyilvánulási háromszög derékon találja az ötszögű keret felállítóját.

Ezzel be is fejeztük volna korunk két zárt misztikus ábrájának ismertetését, elmondottunk róla minden olyan tulajdonságot, amelyeket az ábrákból feltételezve, hogy a mértant elfogadjuk a lelki tények levezetési módjának, kiolvashatunk. Mindazt, amit megláttunk az ábrákban nem egyéb, mint az, hogy egy szerkeszteni tudó technikusnak meg kell látni akkor, ha az elébe kerülő misztikus ábrákat nem csak figurális alaknak tekinti, hanem hajlandó feltételezni azt, hogy a misztikus ábrában az ábrának misztikuma is van. Abban a percben, amikor hajlandó arra, hogy az ábrában kifejezett misztikumot az ábrán keresztül keresse, úgy kutatni fogaz abban fekvő szerkezeti részek jelentősége után, ezeket párhuzamba állítja történelmi ismereteivel, megkeresi a történelmi és szerkezeti összefüggéseit mindaddig, amíg fel nem fedezi azokat a mondanivalókat, amelyek az ábrák misztikumát képezték. A technikust nem vezeti szenvedély, nem elfogult vallással, hittel, rendszerrel, eszmével szemben, ha kört rajzol, kört gondol, természetesen életkört, akkor, ha nem csak technikus, hanem kutató is. Háromszögelésében lelki vonatkozásokat fog keresni és a három háromszögelési pontban lelki tényeket rögzít. Nem cseréli össze a tényeket a tényezőkkel, mint ahogy nem tekinti az összeget működésnek, meglátja az ábrákban levő háromszögek különbséget, kibogozza az ábrák eszmei, működési és megnyilvánulási részeit.

Tehát leolvassa azt, amit a szerkezet elébe tár. Következő fejezetünkben a letárgyalt és céltudatosságot felmutatni nem tudó ábrák után, a céltudatosságot feltüntető ábrákra térünk, azokat fogja a technikus háromszögelni és azokból a következtetéseit levonni.

VIII.

A NYÍLT MISZTIKUS ÁBRA A KERESZT.

A. KERESZT SZÜLETÉSE.

A történelemelőtti idők betetőzése a betű felfedezése volt. Az addig szájhagyományok útján továbbélő ősrégi emlékek és tapasztalatok minden tanító, oktató és felvilágosító értékét most már rögzíteni tudták. Ekkor szűnt meg annak a lehetőségé, hogy a történések bővítve vagy csonkítva jussanak tovább a kései korokba, viszont az, ami a betű feltalálása előtt történt az ellenőrizhetetlen formában, de megrögzítődött. Korántsem volna helyes azt képzelni, hogy a történelmi folyamat a maga valóságában a betű megszületésénél, vagy továbbmenve az első ember megjelenésével kezdődött volna el, hanem tudomásul kell vennünk azt, hogy a történelmi folyamat azzal vette kezdetét, hogy nem volt semmi. Ebben a semmiben már benne volt minden, de legalább is mindennek az ígérete. Ennek az ígéretnek az első komoly eredménye az ember volt. Az első ember csupasz volt és védtelen, viszont a környezet, amelybe beleteremtődött nem kívánta meg, hogy öltözködjék, minthogy védekeznie sem kellett. Minden valószínűség szerint így volt ez, már azért is, mert ha fegyverre és ruhára szüksége lett volna, soha meg nem jelenik a földön.

A viszonyok az első embertől nem kívántak úgyszólván semmit és még az utána következő jónéhány generációtól is csak azt, hogy egyen, igyon, szaporodjon és a lehető legkedvezőbb körülmények között dologtalanul élje életét. Később azután változások állottak be. Alig észrevehető különbségek zavarták meg az embert, amelyhez alkalmazkodnia kellett és védekezni ellenük. A fokozatos környezeti módosulások végre is arra kényszerítették, hogy megélhetéséért és életbiztonságáért fáradjon. Ma ezt úgy nevezzük, hogy az ember dolgozni kezdett, a technikus számára pedig annyit jelentett, hogy az ember életében kezdetét vette egy folyamat, amelyet úgy nevezünk: a munka.

Ez a kezdetleges ember csak a már létező dolgok alapján tudott valamit elképzelni s mivel eleinte semmi dolga nem volt, hinnie sem kellett semmiben. De amikor a dörgés, villámlás, fázás, megpróbáltatásnak tette ki, ezektől az eddig nem létezett dolgoktól megrémülve, hinni kezdett olyan dolgokban, amelyekről már úgy tapasztalta, hogy léteznek, de még nem értette meg azokat. Képzeletvilága foglalkozott ezekkel a meg nem értett, de mind sűrűbben tapasztalt támadó jelenségekkel, rémületből fakadó hite, egy tőle független, de rá igenis kiható erő jelenlétét tapasztalta, riadt helyzetében mindezt földöntúlinak minősítette és megszületett az a hit, amelynek istene földöntúli. Az Isten fogalma tehát a semmiből indult ki, de megszületett a munka nyomán abban a rémületben, amely a munkát kikényszerítette. Az Isten fogalmával megszületett egy jel fogalma is és ezzel a jellel kötötték hozzá az Isten fogalmát a valamihez.

A kiinduló pontban valami olyasmi állott, ami még nem volt, de az emberek sejtelmében már derengeni kezdett az az elképzelés, hogy annak, ami nincs, lennie kell, mert bár nincs, azért mégis mindenhol jelentkezik. A jelet még nem ismerték, de évezredeken át keresték, sőt bátran mondhatjuk, keresik még ma is. A fogalom végleges formája még nem alakult ki, de a semmi hitében elkezdődött az a folyamat, amely a végleges forma ígéretét magában hordozta.

Voltak különféle elképzelések, amelyek a meg nem értett dolgokat habár nem tudták felfogni, legalább jelezni szerették volna. Jelezték is. Minden kezdetleges jel ekkor már az élet síkjához kapcsolódott. És mivel az elképzelés a semmi körül forgott, kialakult egy úgynevezett nirvánikus elképzelés. Az emberek úgy látták, hogy a semmiből jöttek és megsemmisülésük idején a semmibe távoznak és mivel a semmit nem lehetett jellel jelezni, azért mindazt, amit jelezni szerettek volna, valami földi dologhoz kapcsolták hozzá. Így születtek meg a bálványok és az azokhoz hasonló elnagyolt eltúlzott és a sok esetben rémületet keltő figurák, amelyeknek szolgálatával és imádatával az emberek a maguk számára biztosítani szerették volna a már megsejtett, de még meg nem értett erőknek a kegyét. És mindez a semmi jegyében történt.

Szerkezetileg megérteni ezt akkor lehet, ha a technikus szokások szerint a semmit a térbeli tengely metszetének tartjuk. Ez a metszet a síkon keletkezik, pontot alkot, míg magát a folyamatot síkon egy olyan vonalnak kell elképzelni, amely a pont mozgásából keletkezett. Már ebből is az látható, hogy a misztikummal kapcsolatos dolgokat csakis a technikában szokásos eszközök igénybevételével lehet megérteni. Még nincs egy olyan tudományunk, amely a semmit nemcsak rögzíteni, ábrázolni, hanem használni is tudná. De ez a technikának igen hasznos módszere, amely egyben a műszaki számítás kiindulási pontját képezi.

Ha most egybevetjük a fentebb említetteket vagyis azt, hogy az ember a semmiből jött és a körülményeinek váltakozása, következtében az életsíkon járta útját, ez technikus szemszögből nézve annyit jelent, hogy a semmiből kiinduló pont mozgásából alakult vonal az élet síkján húzódik végig. S mivel az élet síkját a föld felületének tekintjük, a rajta végighúzódó vonal nem más, mint az a horizontális, amit mértani vonatkozásban egyenesnek nevezünk.

De ebben a vonalban nem találunk egyetlen fix pontot sem. Ezt a tényt az emberiség nagyon is jól érezte. A semmiből jövet, a végtelenbe vesző horizontális vonalán mozogva arra kényszerült, hogy távlatait elhatárolja, hogy kereteket szabjon és a keretek korlátai között rendezze el az élet elképzelhető és létező összes dolgait. Ennek a törekvésnek az eredménye az lett, hogy zárt alakulatok jöttek létre. Ezek a zárt alakulatok azonban nem szolgálják a célt és nem is szolgálhatták azért, mert nem volt fix pontjuk. Megvolt a rendjük, megvolt a rendjük törvénye, volt hitük, voltak reményeik, de egész tevékenységük céltalannak tűnt és az alakulatok körébe tartozó embereket kimondhatatlan vágy gyötörte egy olyan fix pont után, amely számításaik és elképzeléseik számára egy soha el nem múló és meg nem változó kiinduló pontot ad.

Az emberiség vándorlását, tehát azok a sejtelmek irányították, amely az emberekben megerősítette azt a hitet, hogy lehetnek olyan szerkezeti erők, amelyek az egész ismert és ismeretlen világrendszert üzemben tudják tartani és azt is sejtették, hogy ezek az üzembe tartó erők, úgy a világűr semmijét, mint az égitestek forgásának és pályájának rendszerét szabályozzák, illetve szabályozzák azt a valamit, ami szerkezeti része a szerkezet nélküli semminek. A kutató emberi törekvés, melyet ősrégi ösztön hajt, ekkor már elképzeli a mozgató erőt, s midőn már elképzelte, kutatni kezdett abban, amit már kiagyalt, tehát képzeletében kutatott, szándékában szerkesztett és akaratában megvalósított, rendszeresen és szünet nélkül olyan körforgalmi törvény szerint, ahol az üzemi erőt a sejtelem adja.

Voltak azonban az emberiség történelme folyamán olyan egészen kimagasló egyéniségek, akik fokozottabb mértékben érezték a kozmikus erők üzemi hatását. Az eképp ösztökélt emberek tudni akarták, hogy mi is az tulajdonképpen, ami őket mozgatja és mert kutattak, felfedezték a motorikus erőket, amelyeket azonban egyedülállónak képzeltek el.

Ilyeneknek tartották az égitesteket forgató kozmikus erőt anélkül, hogy valaha is felfedezték volna a motorikus erő eredő forrását, a dinamikus erőt. S mivel a dinamikus erőt sehogy sem tudták elképzelni, az eredő erőt így nem tudták megtalálni és elnevezték Istennek.

Szegezzük most végül is le, hogy a motorikus erő az, ami mindent üzemben tart, a dinamikus erő pedig az, amelynek alapján a motorikus erő működik. Ezt a tényt az emberek sokáig nem tudták elképzelni és ennélfogva nem is akarták tudomásul venni. Így volt ez mindaddig, amíg egy különösen nagy impulzivitással rendelkező isteni származású ember el nem kezdte hirdetni a motorikus és dinamikus erő különbségét. Ez az ember Jézus Krisztus volt, akinek tanításai folytán az emberek már hinni kezdtek a dinamikus erő létezésében és már jelképezték is annak a szerkezetéi és kifejezték vele mindazt, ami az Istennel kapcsolt sejtelmükben él és ami azt mozgatva ösztöneinken át tudatukba érkezett.

Krisztus fellépéséig ugyanis az emberek elképzeléseiket motorikus téren alakították ki, sőt ábráik szerkezete is hasonló volt a motorikus tekercselés vonalvezetéséhez. Krisztus, azonban a mozdulatlan semmiben észrevette a statikus erőket és ennek alapján hirdette azt az elképzelést, amely már számolt ezzel a statikus erővel és így ő eleget téve mennyei atyja rendeltetésének, az emberek lelkébe véste annak az erőnek a létezését, amelyet mi szeretetnek hívunk.

A szeretet azonban csak emberi vonatkozásban statikus erő, kozmikus vonathozásban azonban dinamikus erő. Jézus Krisztus már tudta, hogy milyen irányban halad a dinamikus erő, sőt, azzal is tisztában volt, hogy az emberiség motorja miképp kapcsolódik a dinamikus erővel táplált erőhálózatba és megadta azokat a törvényeket és szabályokat, amelyeknek betartásával a kozmikus erőből kijutott rész az emberek életét hathatósan szolgálja és a Mindenható Isten szeretetének nevében felszólította az emberiséget arra, hogy most már kövesse a szeretet Istenének parancsait.

Kezdetben ez természetesen rendkívül nehéz volt és az eddig motorikusan működő képzelet gondolatvilága nem tudott ezzel számot vetni. De az emberek gondolkoztak és lassan tudássá vált mindaz, amit eleinte alig értettek. Krisztus születésével létrejött az istenség fogalmi körének dinamikus vonatkozása abban a kozmikus térben, melyben minden létező mozgott, habár az istenség fogalmi körének előbbi elképzelése motorikus vonatkozású volt. Mind a két elképzelésben mélységes és felfogott tudás volt. Ezt a felfogott tudást az emberek átvitték most már az értelmük síkjára és ekkor már úgy is érezték, hogy megértették a nagy csodát. Boldogok voltak és tántoríthatatlan hívei annak, amit az isteni erőből megértettek. Az első dolog természetesen újra az volt, hogy a most már megértett isteni fogalmat ábrázolni tudják. Sokkal később különböző tájakon más és más életfeltétel, adottság és körülmények közt élő emberek, mivel sejtelmük más és másképpen működött, ösztönük más formában alakult ki, mindenütt másképp állott elő a képzelet megjelenítő ereiével megrajzolt nagy csoda misztikus ábrája.

Most használjuk először a szót: filozopszichotechnika. Nem akarunk ezen a helyen az elnevezés lényegének boncolásával foglalkozni, mert arra külön fejezetet szenteltünk, de fogadjuk el a szót és állapítsuk meg, hogy búvárának a fentebb elmondottak alapján a világon szerte használt ábrákat, melyek az Isten fogalmát hivatottak jelezni, össze kell fogni, szerkezetét fel kell bontani, a felbontásban észlelt jelenségeket fel kell fedezni, akkor is, ha azok összefüggnek és akkor is ha nem. Ezekben az egymással megegyező vagy ellentétes szerkezetekben ki kell keresni a megegyezéseik és ellentmondások okait, valamint az okokból előállott oksorozatokat. Amikor azonban külön-külön tárgyalunk egy-egy szellemi területre érvényes szerkezetet, csupán részletmunkát végzünk, de a részleteiben megismert titkot be kell állítani az egyetemesnek megismert szerkezetbe, mégpedig annak illetékes síkjába, a mindenkori idők metszetébe, úgy hogy nem cseréljük fel az időket és nem keverjük össze a képsíkokat.

A kutató munkájánál azonban elsősorban szüksége van, hogy a szerkezet vizsgálásánál egy el nem veszíthető kiindulópontja legyen, egy olyan pont, amelyből minden szétsugárzik. Ez egy fix pont, és a megnyugvás pontja. Enélkül a fix pont nélkül az állandó jellegű kozmikus erőnek ránk gyakorolt hatását nem tárgyalhatjuk le, mert ahol nincs miből kiindulni, ott nem lehel célhoz érni.

A filozopszichotechnika hármas területén felvonul a szerkezeti lelki bölcsesség vonalvezetése azokban a szerkezeti elképzelésekben, melyeket a világ kutatói eddig megrajzoltak, mi pedig megvizsgáltuk ezeket az ábrákat és eljutottunk a fix pont ábrájához, a kereszt szárainak metszetéhez. Kijutottunk tehát odáig, hogy ismerjük a szerkezeti vízszintes vonalnak az emberi életre vonatkoztatott jellegét, mert hiszen az ember élete a föld felületén zajlik le, az emberi életre vonatkoztatott motorizmust pedig szintén a felületen kell értelmezni. Itt most már kidomborodik az, ami magasabbrendű dolgokkal van összekapcsolva.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

16. ábra

Az a szó, hogy magasabbrendű, már magában véve is utalás arra, hogy itt egyáltalán nem valami felületes dologról van szó és így nem az élet síkján zajlik, tehát nem is lehet motorikus és mert nem motorikus, kozmikus kell legyen, tehát dinamikus vonatkozású. A kettő ellentétében szükségszerűen alakul ki az a térbeli pont, mely a végtelenből indulva hatol át a földünkön és elvész a végtelenben. Mivel pedig itt szerkezetileg emberekről van szó, mégpedig emberi lelkekről, azok szerkezetéről, működéséről, eszméiről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről s mivel mi ezeket vizsgáljuk, a vizsgálat megejtésénél használjuk fel a velünk kapcsolatos végtelen dolgokat is, melyek életünkre befolyást gyakorolnak. A végtelennel kapcsolatos dinamikus jelenségek csak a motorikus felszínen képesek megjelenni számunkra egyszerűen azért, mert mint emberek, életünket a felszínen éljük. Ezért egyrészt felülről, másrészt alulról jövő dinamikus vonatkozású hatásokat észlelünk és ezek közt úgy disztingválunk, hogy ami felülről jön, az az Isten jóvoltából megvilágító, ami alulról, az pedig emberi akaratból feltörekvő hatású. Tudunk arról, hogy a kiinduló semmi pont mozgása közben az emberiség történelmi vonala felületén haladva mondhatnánk céltalanul húzódott végig a föld felületen, fokozatosan áttörte a határokat és egymással érintkezésbe hozta a népeket. Ez a magasabb szempont szerint céltalan és ezért szomorú vándorlást a technikus egyszerűen egy vízszintes vonallal jelzi. De amikor a magasabbrendű emberi életet hirdető és a szeretetre tanító krisztusi felfogás megajándékozta az emberiséget azzal a fluidummal, amit az Isten ajándékaként a sivár céltalanságban vergődő emberiségnek átadott, felszabadította az emberben szunnyadó mély érzéseket és amikor a motorikus felszínen az alulról feltörekvő és a felülről lesugárzó hatások egyetlen pontban találkoztak a vízszintesen, beállt az emberiség megváltásának ténye és a technikus csak ma tudja megállapítani, hogy mi történt abban a pillanatban, amikor megszületett: a kereszt. (L. 16. ábra.)

B. A KERESZT JELENE

1. AZ EMBERISÉG ÚTJA A KERESZT JEGYÉBEN

Részletes történelmi vonatkozásokat nem tárgyalunk. Ezzel szemben rámutatunk mindarra, ami a szemlélet keretében fontos. Amikor a kereszténység fogalma megszületett, akkor az addig motorikus tevékenység területén egy dinamikus erő jelentkezett és ennek hatására kezdetét vette egy olyan tevékenység, amely az addig természetes logika mellett az emberies logikát is érvényesíteni akarta.

Meg kell állanunk egy pillanatra és össze kell fognunk azokat a meghatározásokat, melyek egyrészt a természetes logikára, másrészt az emberies logikára érvényesek.

Természetes logikának nevezzük azt, ami a természet parancsai szerint készteti az embert cselekvésre, emberies logikának pedig azt, amit az ember a szeretet nevében gyakorol. Krisztus ezt az emberies logikát hirdette, mint olyat, amelynek betartása esetén az emberiségnek boldogulást ígért. Tanait azonban embereknek csak egész kis töredéke fogadta el, míg a nagyobbik tömeg a természetben észlelt törvényszerűség szerint cselekedett, tekintet nélkül arra, hogy ezen az alapon az emberek között békesség, megértés nem jöhet létre, holott a boldogulásnak addig nem volt semmi esélye és nem is lehet ezek után sem. Az a kis csoport, amely Krisztus köré tömörült, adta azt a magot, amelynek termése a szeretetre vágyó emberi lelkekre hullott és mivel az emberek nagy tömegei vágyakoztak a szeretet után megsokasodott a kereszténység híveinek száma.

Mindent amit a földön ezekután keresztény emberek műveltek, a kereszt jegyében tették és létrehozták a bőséget. A bőséget, mint fogalmat megtaláljuk az atya - fiú - szentlélek = egy Isten hármas szentségében, kifejezve abban a tevékenységi szorzatban, amit az anyag x munka x gép = bőségben már kifejezésre juttattunk. Ha a koordinátát elővesszük és ábrázolni akarjuk az atya, a fiú, a szentlélek fogalmát, akkor természetes, hogy az atya személyét az egyéni ösztön pontjára helyezzük. Innen indul el a tevékenység és megy a koordináta középpontja felé ott a fiú értelmének a központjába érkezik, értelmet adva annak a törekvésnek, amely előzőleg ösztönös volt. (Lásd 17. ábra.)

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

17. ábra

Ennek a tevékenységnek távlata van, távlati pontjában az ígéret áll. S mivel az ígéret a szentlélek eljövetele az egyéni misztikum tengelyén megtaláljuk azt a pontot, amely felé törekszik, és amely jelzi a szentlélek jelenlétét. A koordináta függőleges tengelyén az eszmei rész sorakozik fel abban a közületi ösztönben, amely a keresztény tömegek tevékenységének alapját képezi, míg a feltörekvő tömegek közületi értelme a fiú értelmének a középpontjába torkol, ami annyit tesz, hogy a keresztény ember egyéni értelme és a keresztény tömegek közületi értelme egy pontban találkoznak és egyet jelentenek. A közületi értelmet megvilágító keresztény eszmék képezik a függőleges tengely felső részét, ahol az emberi értelem felfelé tör, az isteni misztikum pedig lefelé sugárzik. (Lásd 17 .ábra.)

Ebben a koordinációs ábrában megkapjuk a keresztre vonatkoztatva azokat a szerkezeti adatokat, amelyek alapján a keresztény tevékenység és keresztény szellemiség nem csak ellenőrizhető, de ki is mutatható, tehát megszerkeszthető és kiszámítható. Kiválasztva a civilizáció és kultúra elkülönülését és összefüggését, úgy azt fogjuk találni, hogy mindaz, ami civilizációs, tehát dologi, az a vízszintes alatt és mindaz, ami kulturális, tehát eszmei, az a vízszintes felett foglal helyet, de ugyancsak azt is fogjuk látni, hogy úgy a vízszintes alatt, mint a vízszintes felett, két képsík van: ezeknek egyike pozitív, másika negatív és viszont azt is látni fogjuk, hogy a vízszintes feletti pozitív képsík alatt egy negatív képsík fekszik, illetve a vízszintes feletti negatív képsík alatt egy pozitív képsík. (Lásd 18. ábra.)

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

18. ábra

A pozitív és negatív váltakozás a technikus számára többet mond, mint amennyit annak tulajdonítottak s bár a koordinálás régen gyakorolt tevékenység, emberi vonalon a legmeglepőbb képet mutatja, szerkezeti felfogás esetén. Rámutat arra, hogy a tevékenység törvényszerűségénél mindig két pólus van jelen, míg maga a tevékenység a két pólus közötti téren zajlik és utal arra, hogy igenis van motorikus és van dinamikus tevékenység, de egyben arra is figyelmeztet, hogy abban az esetben, ha a két pólust rövidre zárjuk, okvetlenül ki kell égnie úgy a társadalmi motornak, mint annak a dinamónak, amelytől az igényelt energiákat nyerjük. A koordinációban levő utalásoknál a pozitív eszmei tér természetes kapcsolatát az alatta levő negatív tevékenységi tér adja és betartva a természet törvényét, egy-egy tevékenységi körforgásnál ez állandóan megismétlődik.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

19. ábra

Az emberies logika törvénye ezt szeretné kiküszöbölni, tehát azt a jelenséget, amely a pozitív eredmények negatívvá válásában észleltünk. Ebben fedezhető fel a hármasszentség csodálatos emberi mélysége és isteni magassága. A gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy amennyiben az eszmei tevékenység élénk (lásd 19. ábra), a dologi tevékenység lanyha, amennyiben pedig a dologi tevékenység élénk, az eszmei tevékenység lanyha. Ha ezt a tényt a mindennapi élet terén tárgyaljuk, megtaláljuk a szerkezeti magyarázatát annak, amit köznyelven úgy határozunk meg, hogy amikor sok a munka, kevés az áru, amikor pedig kevés az áru, sok a munka, csak éppen kiegyensúlyozott állapotok nincsenek abban a tevékenységben, amely a vállakózás alapján működik, tehát természetes tevékenység.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

20. ábra

A koordinációban fekvő utalásoknál a pozitív eszmei tér emberies kapcsolata a pozitív tevékenységi tér felé törekszik (lásd 20. ábra). Az eszmei elgondolások megvalósításánál kiszűri a negatív áldozatokat, viszont a szerkezetben látható, hogy ezek a térségek központon áthúzott átlókkal köthetők össze. Ez annyit jelent, hogy át kell hidalni a természetes akadályokat, ami pedig a meglepetést okozza, az annyi, hogy az áthidalás esetén eredmény szempontjából akkor sincs negatívizmus, ha a negatívizmust működtetjük. Kikapcsolható tehát az a mérhetetlen szenvedést okozó tény, amely a természetes törvényben nyilvánul, mert emberi szempontok szerint a nagyoknak nem kell okvetlenül kicsinyekkel táplálkozni, ellenben megsegíthetik azokat anélkül, hogy ebből bárkire is kár háramlana és hogy ez mennyire így van, azt akkor lehet meglátni, ha a kereszt szerkezetéhen vizsgáljuk és megértjük Krisztus szavainak mérhetetlen igazságát.

Egy ilyen szerkezeti szemléletnél a koordinált sík első és harmadik képsíkja a bennük levő eszme és tevékenység szorzatában pozitív eredményt ad, épp úgy, mint ahogy a második képsík tevékenységi és a negyedik képsík eszmei sorozatából, amelyek tudvalevően negatívok, eredményként ugyancsak pozitívizmus kerül ki. Természetes az, hogy a fenti meglepő, de egyben örvendetes megismerést csakis az emberséges elgondolás esetén fedezhetjük fel, egyszerűen azért, mert ha a természet parancsai szerint gondolkozunk, ilyen felismerésre soha nem juthatunk. Ami a fentiekben megmutatkozott, abban a kereszténység kulturális törekvése látható, az a kulturális törekvés, amelyben a civilizációs tevékenység a természetes kegyetlenséget, emberies szeretettel igyekszik áthidalni.

2. A KERESZT HÁROMSZÖGELÉSE

A kereszténységnél, eltérően a zárt ábrákban jelképezett hitek és vallások közvetőitől, külön jele van a hitnek, ez a kereszt és külön jele van a vallásnak, ez pedig a derékszögű háromszög, amelyben az eszmei ábrát az Isten szeme, a tevékenységi ábrát pedig a Szentlélek galambja jelenti. Az elkülönülésnek ez a ténye a keresztény hitnek és vallásnak minden időkre érvényes jellegét domborítja ki. (L. 21. ábra.)

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

21. ábra

Szerkezetileg a hit egységes és ez úgy, az eszmei, mint a tevékenységi területekre egyaránt vonatkozik, úgy a pozitív, mint a negatív képsíkon, amely képsíkok a határtalan távlatot jelképezik, de az egységes vonást megőrzik. Ha a koordinációval tekintjük a keresztet, de ugyanakkor a háromszögelést is figyelembe vesszük, azt fogjuk látni, hogy amíg a koordinációs tengelyszár az átfogókat képviseli, a három szögelésben a végtelen távlat lezáródik, ami szerkezetileg annyit jelent, hogy a hitbeli távlat végtelen, vallási szempontok szerint mégis lezárható ez a távlat s hogy bár a hitbeli távlat végtelen, és vallási szempontok szerint a mindenkori időknek megfelelően elhatárolható, ez mutatja azt a tényt, hogy a kereszténység hite minden időkre alkalmas, legyenek azok bármennyire elmaradottak, vagy bármilyen fejlettek.

A minden időknek minden ismeretét bíró fejlett agyú embernek meg van a módja arra, hogy az idejében érvényes ismereteket az értékhatárnál befogja és eképp rendezze a már ismerteket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy bizonyos ismeret birtokában, tehát egy bizonyos korban végleg lezáródik a hit végtelennek mondott távlata, ellenben igazolása annak, hogy ebben a hitben és ennek a vallásnak alapján mindig minden koordinálható, illetve mindig rend uralkodhat az emberek között.

Ha a koordinációt megejtjük, és legújabb ismeretek alapján a tényeket minden vonatkozásban helytálló módon fogjuk be, úgy minden rendezési lezárásnál 45 fokos szöget kapunk, (Lásd 22. ábra) és ha ezt a műveletet mind a négy képsíkon lefolytatjuk, egy négyszög jön létre.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

22. ábra

Olyan négyszög, amely a kereszt révén, tehát átlószerűen négy háromszögre oszlik, ezeknek mindegyike egyenlő területű, feltüntetve az eszmének és működésnek egyenlő értékét és egyenlő mértékét. Az az egyenlőség tehát, amely ily módon jön létre, úgy a működési terében, mint az eszmei terében egyenlő, szemben azzal az egyenlőséggel, amely a zárt ábráknál volt látható, ahol az eszmei ígéret a kétszerese volt annak, amit a működés alapján megvalósíthattak. Az az igazság tehát, amely a kereszt hitének és a kereszténység vallásának harmóniáját fejezi ki, olyan eszmei ígéret, amely a működés folyamán maradéktalanul megvalósulhat, sőt meg is fog valósulni.

Továbbszerkesztés esetén (lásd 23. ábra) újabb központon átmenő átlókkal, melyek most már megfelezik a központosított derékszögeket, azt érjük el, hogy négy négyszögre bontjuk az előbbi, tehát az eredeti nagyszöget, ebben mutatkozik az egymásbakapcsolódás és általa megérthető a negatívizmus kizárása. Bármily aprólékossággal folytatjuk az átlókkal végzett felbontás műveletét és vizsgáljuk azt bármilyen területen, mindig újabb keresztek állanak elő ugyanolyan törvények szerint, soha meg nem változóan és meg nem csalhatóan.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

23. ábra

Arra való tekintettel, hogy a felbontás folyamán létesülő újabb és újabb keresztek akár nagyobbodó, akár kisebbedő területre szorítkoznak, soha nem forgolódnak, eszmei és tevékenységi területeik mindig egyenlők, értékükben mindig a 90x45x45 értékhatáron állanak, olyannyira, hogy a kereszténységgel, mint eszmével bízvást számíthatunk. Hogy ez mennyire így van, azt a római katolikus anyaszentegyház történelme élénken illusztrálja azokban a történelmi időkben, melyeknek folyamán az egyházellenes támadások összeomlottak, míg maga az egyház sziklaszilárdan áll ma is, a maga meg nem ingatható talapzatán.

A technikus számára tehát érthető az hogy úgy Róma, mint Róma minden képviselője, valamint minden híve mindenkor és mindenhol a szerkezeti törvények szerint végzi hivatását, egy mindenhol azonos tevékenységi törvény szerint, melynek szellemiségét a centrumban élő pápa képviseli.

Egy továbbmenő szerkezeti tényt az egy bizonyos időben maximálisnak tudott, ismereti csúcs által határolt tengelyszár körforgása tüntet fel, mégpedig oly módon, hogy a tengelyszárat rádiusnak tekintjük, leforgatjuk és agy jön létre az a kör, amelynek kerületén úgy a függőleges, mint a vízszintes tengelyszárak metszik a kört. A metszési pontok összekötése révén előállott négyszögeken kívül négy körszeletet kapunk. (Lásd 24. ábra.) Minden egyes körszelet alapját egy-egy képsíkon levő háromszög befogója adja, ez pedig az a terület, amellyel a maximális ismereten túl élő, de már megsejtett ismeret határolódik el a végtelen tértől. Mennél jobban növekszik az ismereti bőség, tehát minél hosszabb a koordinációs átfogó szára, annál nagyobb a körszelet térfogata és annál több ismeretlen sejthető, de ennek a sejtelemnek komoly alapja van, mert hiszen a körszelet alapját az az ismerét képezi, amelyet már befogtunk.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

24. ábra

Ismertetnünk kell most azt a műveletet melynek keretén belül a keresztény életkör kibővül. Ha felrajzoljuk a koordinációs tengelyeket és miután háromszögeltük azokat, valamint a koordinációs rendszer középpontjából a tengelyszárat leforgatjuk, megkapjuk a kört. Ez a kör a keresztény életkör. A körszelet, amely a kapott háromszög átfogóján kívül fekszik, az ismeretlen tér. Az ismeretlen azonban nem áll meg, újabb körforgást követel és újra ráfut az első képsíkra. Csakhogy az első körforgás után felderül az első képsík ismeretlen területe. Történelmileg mindezt úgy kell értelmezni, hogy a körforgás időtartama annyi, amennyi a történelemből ismert. Ha a közelmúlt történelmét vesszük alapul, úgy életünknek a most lezajlott körforgása 1793-ban vette kezdetét a francia forradalom idején. Miután lezajlott a polgáriasultság eszmekörében kifejthető munka, felderült mindaz az ismeretlenség, ami fennállott a kezdetnél és a felderülés révén kitisztul az ábrán látható 1, 2, 3, 4 sejtelmes terület. A tisztulási folyamat révén az ismeretek tára ezzel megnagyobbodott. Most már meg kell hosszabbítanunk a tengelyeket, mert meghosszabbodott az átfogó ismeret. Így jutunk el oda, hogy a megnövekedett átfogókat összekötjük egy befogóval, mind a négy képsíkon és eképp regisztráljuk mindazt, amit nem tudtak a polgáriasultság idején, de ma már lehet, sőt kell tudni abban az életkörben, melyet a megnagyobbodott ismeret átfogó leforgatásával kialakítottunk, illetve kötelesek vagyunk kialakítani önmagunk és mindannyiunk érdekében.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

25. ábra

A technikusnak tehát szerkezeti formában nem lehet riasztó az, hogy a régebbi, aránylag kisebb sejtelmes élettérben a sejtelmes területek is megnagyobbodtak, az a, b, c, d-vel jelzett területeken, a 25. ábrában. A keresztény élettérben tehát szerkezetileg igazolhatóan megmutatkozik az a csodálatos tulajdonság, hogy minél nagyobb az ismeret, annál több veti árnyékát előre a jövőt illetőleg a sejtelmes élettér megnagyobbodása révén. A keresztény misztikumban tehát mindig olyasmi jelentkezik, ami az ismeretek révén időszerűvé lett, s ez meghatározza minden egyes kornak a maga tennivalóját isteni rendelésszerűen, tévedhetetlenül és csalhatatlanul.

C. A KERESZT JÖVŐJE

Mint minden jövőbeli dolgoknál, úgy a kereszt jövőjénél is, tág tere nyílik a képzeletnek és ha azt kutatjuk, hogy a kereszt jövőjében milyen utalások rejlenek, úgy az egyéni beállítottság révén sok minden elképzelhető. Az ilyen elképzeléseket mindenki a saját sejtelme, ösztöne és értelme, tehát egyetemleges képessége szerint festheti meg magának. Az elképzelés terén határozottságot, biztonságon alapuló célismeretet természetesen azért sem lehet felmutatni, mert bizonytalan, hogy miképpen alakulnak jövőbeli dolgaink, de ha szerkezetileg vizsgálódunk, úgy a már eddig is kimutatott történelmi törvényszerűségek továbbra is fenn fognak állani, ily módon azután nem csak lehetséges, de érdemes is megrajzolói az eljövendő képét.

A dolgok vizsgálatánál a semleges szál metszőpontjára helyezkedünk, mivel olyasmiről van szó, ami a térbeli tengely egy távolabbi pontján fekszik és így a képzeletnek nincs egyéb dolga, mint azt a bizonyos távolabbi térbeli pontot metszetében elképzelni és azt koordinálni. Ez nem igényel különös képességet, viszont nem hordozza magában annak a veszélyét, hogy felelőtlenül képzelődjünk. Ennek az az oka, hogy a semleges szál metszése esetén mindig olyan metszőpont adódik, mely minden időben, minden körülmények között és minden vonatkozásban, tehát mindenkoron központot képez, míg a központokat a síkon ábrázolva a sík mögötti térben legtávolabbi jövőben is egybeesnek a jelenlegi semleges ponttal. Ezt aképp kell értelmezni, hogy egy egyenesnek, legyen az bármilyen hosszú, minden metszése az egyenesben fekszik és akkor, ha mi ezzel az egyenessel egy metszetben szembefordulunk, az összes metszőpontok azonos helyzetűek a látott ponttal, de nem azonos távlatúak. A fenti felfogás figyelembetartása mellett megrajzolható a jövendő, ahol abban az esetben, ha 50 évre előre tekintünk, az elmúlt 60 esztendőben történt szerkezeti vonatkozások szolgálnak következtetési alapul.

Rövid visszapillantás esetén az elmúlt 50 esztendőre nézve, megállapíthatjuk, hogy ebben a termelői térben kialakult az a gép, amit köznyelven automatának nevezünk, a földrajzi felfedezések kora befejeződött a köznapi utak kiépültek, feltaláltak a rádiót, amellyel a világ bármely távoleső pontján élő emberek egymásközti beszélgetésének lehetőségét megoldották, s mindezt azzal a repüléssel tetőzték be, amely a levegő közegein akadálymentessé teszi az emberek egymásközötti közlekedését. Ehhez a tudományos megismerések fantasztikus, bőséges szaporulata csatlakozik, s mindez az utóbbi 50 esztendő folyamán játszódott le. Ha most az eljövendő 50 esztendőről van szó, úgy az emberi tevékenység területén újabb megoldandó problémák sorakoznak fel, de ezek mindenképpen magasabbrendűek lesznek úgy értékükben, mint horderejűkben az előbb felsoroltaknál.

Megfontolásaink kizárólag arra szorítkoznak, hogy mi az, amit az utóbbi 50 esztendőben elvégeztünk és hogyha ennek egyetemlegesen keressük ki a jellegét, úgy munkaeredményként a dologi civilizáció domborodik ki. Ezzel szemben nagy hiányérzetünk van azon a területen, amit kultúrának nevezünk s ezalatt egy olyan ügyvitelt kell érteni, melynek rendjében, rendszerében és hatásában mindaz használható lenne, amit a dologi civilizáció produkálni tud. Akkor tehát, ha jövőről van szó, de a múlt ismeretes, megvan a mód arra, hogy a múlt alapján végzett munka továbbfolytatásának irányát, jellegét és jelentőségét teljes biztonsággal meg lehessen határozni. Napjainkban a jobboldalinak nevezett törekvés, akkor, ha szerkezeti törvények szerinti lehetőséggel élünk a három lelki tényezőnek síkon történő 90 fokos elfordulásával a semleges szál vonalára visszük fel, ösztön az elmúlt 50 esztendőt jelképezi, (lásd 26. ábra) az értelem a jelenünk metszőpontjában áll, míg a misztikum az eljövendő 50 esztendő metszőpontjára helyezkedik. Ez alapon körülbelül egy évszázad tevékenysége kerül vizsgálat alá, ahol a tevékenységi félkörbe zárt terület ismert, míg az eljövendő tevékenységi félkörbe azt kell beleszerkeszteni, ami az előzmények alapján szerkezetileg abba beleillik.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

26. ábra

Mivel a térben nem tudunk szerkeszteni, végezzük el a térbeli elképzeléseink szerzeti rajzát a síkon, úgy, hogy feltételezzük az ösztönnek múltra, a misztikumnak pedig jövőre vonatkoztatott térbeli helyzetét a síkon. Ebben az esetben az, ami a középponttól balra esik, abban van a múlt, ami jobbra, abban a jövő szerkezeti képe lesz. De mert azt állapítottuk meg, hogy a kultúra elmaradott állapotára való tekintettel fejlődni kénytelen, szerkezeti rajzunk a kultúra jövőbeli fejlődését van hivatva ábrázolni. A civilizáció kiépítésénél a dologi tevékenységen nyugszik a hangsúly, amelynek képsíkja a vízszintes alatt található (lásd 27. ábra) és egyben pozitív értéket jelent. A hozzátartozó és a vízszintes feletti fekvő képsík ezek szerint ügyviteli képsíkot ad, értékében pedig negatív előjelű. Ha a kapitalista termelői rend tevékenységi eredményének bőséges állapotára gondolunk, és ugyanakkor tekintetbe vesszük a kapitalista rend ügyviteli negatívizmusát, azonnal elénktárul az a következő képsík, melynek keretében elsősorban az ügyviteli negatívizmusnak kell eltűnnie. Az ügyvitelről tudunk annyit, hogy szellemi tevékenység, míg a civilizációs tevékenység a dolog síkján élő embert fizikai munkásnak az ügyvitel terén tevékenykedőket pedig szellemi munkásnak nevezi. Mind a két munkálkodás dologi vonatkozású és csak abban különböznek egymástól, hogy az egyik pozitív, a másik negatív és mivel egyenlő területnek, idomnak, szögszorzatukban is egyenlő értékűek. Tehát hiába volt a bőséges állapot pozitivizmusa, az ügyviteli negatívizmus alapján elsikkadt.

Ha a tevékenység körét egy körfordulással mind a négy képsíkra vonatkoztatva figyelembe vesszük (lásd 27. ábra) az első képsíkon az eszme jelentkezik. Az eszme mindig pozitív, jelenlegi tevékenységünk pedig a krisztusi eszmével vette civilizációs vonatkozásban kezdetét, így világos, hogy a következő képsíkon a civilizáció dolgának előkészítése foglal helyet. A harmadik képsíkon a krisztusi eszme által előkészített dolog végződött, míg a negyedik képsíkon az a rend alakult ki, amely a krisztusi eszmét intézi. A krisztusi eszme, krisztusi ügyvitele az első fordulót követő, második fordulónál vette kezdetét, amely második forduló napjainkban kezdődött. Arról van ugyanis szó, hogy az elégtelennek bizonyult ügyvitelt miképpen lehetne kielégítővé tenni, ehhez kellett a krisztusi eszmét most már nem a dolog hanem az ügyvitel szempontjából mérlegelni. A mérlegelés az ügyvitel jellegéből kifolyólag azt írta elő, hogy most már nem a dologi szempontok szerint vezessük ügyeinket, hanem az eszmei szempontok szerint járjunk el, már pedig ha a krisztusi eszmének szellemében járunk el, úgy azok nem a dologhoz, hanem az eszméhez kapcsolódnak. Ha tehát technikus szemmel vizsgáljuk a most következő korszakot, úgy annak első feladatát egy olyan rend felépítése képezi, amelyben a már elvégzett dologi körforgás után az eszméből kiinduló ügyviteli körforgás veszi kezdetét.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

27. ábra

A második körforgásnál (lásd 28. ábra) most már a kultúra ügyéről van szó, amit a centrumban élő római pápa XI. Pius úgy határozott meg, hogy vallásossá kell tenni a tudományokat. A vallásról már megmondtuk, hogy az kultúrális vonatkozású, a hit viszont civilizációs természetű. A magyar hercegprímás megállapította a hit reális vonatkozásait, amit úgy kell értelmeznünk, hegy hisszük azt, amit látunk és úgy valljuk ahogy emlékezünk. A hitbeli reálizmus a bőségben már kifejeződött, ez a bőség reális volta mellett még racionális is, de a vallásos kultúráltság egyáltalán nem bőséges és még kevésbé racionális. A második forduló reálissá akarja tenni a vallást, viszont, hogy reálissá tehesse, racionálissá kell kiképezze. A vallási racionalizmus eszköze a háromszögelés, bősége koordináció s mivel az eszmei bőség csak a háromszögelés módjával tud kiszélesedni, így a kulturális rend rendszerének három tartóoszlopa van szemben azzal a civilizációs rendszerrel, melynek csak két tarlóoszlopa volt. A két tartóoszlop alapján felépített rendszer váltakozó, míg a három tartóoszlop alapján felépülő rendszerben állandóság jelentkezik. Állandó munka, biztos jövedelem, szilárd árak, mindenkire kiterjedő biztosítás, halmozási kényszer nélkül, a mindenhol, a mindenkor és mindenki számára elérhető javak bőséges létezése folytán. Ez az eszmei ügyvitel a természetes ügyvitellel szemben emberies alapon intézik az emberiség ügyét, de az előkészítésijén kifejtett tevékenysége negatív. A negatív jellegű előkészítés közben a máris végzett munka pozitív értékű, míg az elvégezhető munka nyomán folyamatba tett ügyviteli módosítása a negatív negyedik képsíkon alakul ki. A körforgásnak fenti szerkezeti értelmezése arra mutat rá, hogy ez a munka csak akkor tud elindulni, amikor a tudomány vallásossá válik.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

28. ábra

A tudomány vallásossá válása megkövetelte, hogy a benne elsőrendű szerepet játszó geometria és matematika igazolja azt az eszmét, amit Jézus Krisztus adott az emberiségnek. Amennyiben a számtani és mértani igazolás meg nem található, a krisztusi eszme igazolatlan marad akkor is, ha Jézus Krisztust egész szívünkből Isten fiának hisszük és egész lelkünkből annak valljuk.

A szerkezeti ellenőrzést megejtettük, az eszme igazsága úgy a koordinációban, mint a háromszögelésben nemcsak, hogy igazolható, de szerkezeti vonása csalhatatlanul kimutatható és ez az, ami biztosítja cáfolhatatlanságát.

IX.

MISZTIKUS ÁBRÁK A KOORDINÁTA RENDSZERBEN ÉS ANNAK SÍKJAIBAN.

1. DÁVID CSILLAGA A TENGELYEN

A zárt misztikus ábrák című fejezetünkben már kifejtettük a zsidócsillag minden szerkezeti vonatkozását, eszmei, megnyilatkozási és működési törvényszerűségeit és ezt a rendelkezésünkre álló technikus módszerekkel, a filozófia, valamint a pszichológia segítségével hajtottunk végre. Kifejtettük mindazt, ami belőle eddigi ismereteink alapján kiolvasható volt, ezután meg fogjuk vizsgálni a zsidóság szerepét, megnyilatkozási, működési, eszmei tevékenységét, amint az a kereszténység megnyilatkozási működési és eszmei szerkezetében szerepel. Az a párhuzam tehát, amiről a következőkben szó lesz, szerkezeti alapon fogja bemutatni a keresztény tömegek közé ékelődött zsidóság eredményeit és így teszi majd érthetővé azt a legújabb mentesítő folyamatot, amelynek szellemében a zsidóságnak a nemzet testéből való eltávolításának előmunkálata megindult.

Szemléljük a zsidócsillagot önmagában s már első tekintetre észre fogjuk venni, hogy nincs középpontja, ezzel szemben egy eszmei teret, egy hatszöget zár be, ezenkívül hat működési háromszöget, valamint hat megnyilvánulási csúcsot ad abban az életkörben, amit megrajzolni akkor, lehetne, ha középpontja volna. S mivel ez a középpont hiányzik, azt a tételt állítja fel, hogy a zsidóság életköre meghatározatlan maradt eddig is, tagjai gyökeret verni, soha nem tudtak, nemzetük a világ minden tájára szétszóródott, államuk nincsen, ami sorsfordulat a zsidóságot éri, abba nincs hatalmuk beleszólni s ha a társadalmi légkör viharossá válik, hulló falevelekként táncolnak a porban. Ez a zsidócsillag népének sorsa, s ez az az átok, amely évezredek óta terheli ezt a fajt. És ez lenne az ábra tartalmának meséje is, de a technikus anyaggal, szerszámmal, géppel dolgozik és a mese csak ízt adó fűszer a munka anyagában.

Helyezzük a tengelyre, jobban mondva és látszólag véletlenül a keresztre a zsidó ábrát és nézzük meg jól, azonnal meglátjuk annak az okát, hogy miért boldogul a zsidóság akkor, ha a keresztény tömegek közé ékelődik, illetve miért kell a gettónak nyomortanyává válnia abban a percben, amikor elkülönítik ezt a fajt. Ennek az oka igen kézenfekvően az, hogy a zsidóság a keresztény életkörben azért boldogul különösen jól, mert a kereszténységnek meg van a fix centruma, illetve fix pont körül forgó életköre adva van. Ebben az életkörben pedig minden meg van határozva, még az is, amit csak sejteni lehet.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

29. ábra

Ábránkból (lásd 29. ábra) rögtön kitűnik, hogy a zsidóság ábrája, midőn, azt a kereszténység ábrájára, helyezzük, azonnal megtalálja a középpontját, amely természetszerűleg a kereszténység fix pontjával azonos. Itt arra kell azonnal utalnunk, hogy ebben az esetben két különböző fajiságú tömeg kerül érintkezésbe. Az érintkezés folyamán, illetve akkor, ha a zsidóság a kereszténység elemi tulajdonsága révén központot kap, egy olyan többletérvényre tesz szert, amely az eszmei, előkészítői, megmunkálási és rendezői területen ott nyilatkozik meg, ahol nincs érintkezésük a kereszténység vonalával, de ahol befurakodnak a keresztény területekbe. Ezt a 29. ábra a, b, c, d pontjainál látjuk, ahol a zsidóság érinti a keresztény életkör külső peremét, de nem érinti a keresztény lelkiség kiinduló pontjait, sem az életsík dologi, sem pedig a lelkiség eszmei tengelyén. Ezt az egyéni ösztön, értelem, misztikum és a közületi ösztön, értelem, misztikum tengelypontjainak megfigyelésénél lehetett meglátni, mely szerint a 29. ábra I. II. III. IV. V. jelzésnél, ahol a megnyilvánulási háromszögek csúcsai elérik ugyan a közületi ösztön és misztikum pontját, de az egyéni ösztönt és misztikumot nem érik el és nem érik el az egyéni és közületi értelem pontját, mely tudvalevően a középpontban van és ahova a zsidóság még így sem tud soha eljutni.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

30. ábra

A műszaki olvasás meséje ismét sokat mond el abból, ami eddig titok volt és főleg arra mutat rá, hogy mindannak, milyen felelőtlenül támadó hegye van, amit a zsidóság csúcsteljesítményének neveznek. Ez a csúcsteljesítménynek nevezett felelőtlenség a kereszténység misztikus életterébe hatolva valóságnak állít olyat, ami még nincs, de aminek el kell jönnie és el fog jönni akkor, ha az életkor ismereti rádiusa megnagyobbodik, (lásd 30. ábra) illetve ha az egyéni ösztön, misztikum és közületi ösztön s misztikum pontjai már kitolódtak, sőt nemcsak kitolódtak, de a kereszténység életmegnagyobbodását az értelmi pont körül törvényszerűen forogva már el is végezték. Ha így fogjuk fel a dolgokat, felismerhetjük a zsidóság társadalmi szerepének bomlasztó hatását és felismerhető zavarkeltésének oka, meglátható jó életének előfeltétele, amely megkívánja a keresztény előmunkálkodást és ezek alapján kimutatható, hogy jelenléte a keresztény társadalomban milyen káros. Ha a fentiek figyelembevételével vizsgálódunk, szerkezeti magyarázatot kap az a hisztéria, amely minden életkör megnagyobbodásánál kitör a zsidóságból.

Ha tehát új eszméről van szó, a zsidóság minden erejével belefurakodik abba, ha az új eszme nyomán bizonyos fokú előkészítés szükséges, tolakodóvá válik, ha új munka van kilátásban, ráveti magát arra, ha egy új rendet kell teremteni, a dolgok kellős közepébe fekszik bele, anélkül, hogy azzal a káosszal törődne, amit így felidéz. Határozott kijelentéseket tesz, ki nem alakult dolgokról, az egyenlőszárú megnyilatkozási háromszög szögszorzata alapján a legnagyobb emberi érték szerint nyilatkozik, annak ellenére, hogy semmi kapcsolata az értelemmel nincs, sőt magát a sejtelmet is, mindig a keresztény társadalomnak kellett létrehozni.

Ezeket olvassuk le a zsidócsillagról, ha azt a tengelyre helyezzük. Ezeknek a technikus által megállapított tényeknek az a minden kétséget kizáró előnyük, hogy igazak. Igazak, mert körzővel, vonalzóval megszerkeszthetők és megszerkeszthetők a többezeréves misztikus ábra segítségével olyan igaz formában és olyan meggyőzően, amit csak akkor lehet a misztikus ábrákat felfedezni, ha azokat feltétlenül szerkezeteknek tekintjük és nem ákom-bákom, véletlenül kitalált jeleknek.

2. SZOVJETCSILLAG A TENGELYEN

A VII. fejezetben már letárgyaltuk a szovjetcsillag eredetét és rávilágítottunk arra, hogy a zsidócsillagban feltalálható két egymásba mélyedő egyenlőszárú háromszög, mely mint tudjuk, a zsidó eszméket fejezi ki, már nem elégítette ki a zsidóság célkitűzéseit, tehát ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a zsidóság kiegyezési számvetése kimerült. Az újabb feladatunk ezek után az marad, hogy rámutassunk azokra az utalásokra, amelyek a szovjetcsillagnak a tengelyre és azok képsíkjaira való helyezéséből elénk tárul.

Midőn a kereszténység életkörének tárgyalásánál eljutottunk a három szempont szerinti működési sorozat eredményéhez, felmerül annak a szüksége, hogy átrendeződjék az ügyviteli eljárás is és mindez hozzáigazodjon a működési eljárás eredményéhez, vagyis a három szempont szerinti ügyviteli eljáráshoz. Ez korunk legégetőbb feladata. Ha gondosan megfigyeltük az eddigieket, észrevehettük, hogy a zsidócsillag megnyilvánulási háromszögei csúcsukkal a keresztény életkor sejtelmes területébe furakodnak bele és ezzel megzavarják az átfogó ismeretek fejlődésének nyugodt menetét, viszont már az is ismeretes, hogy a szovjetcsillag nem egyéb a zsidó támadás szimbolikus jelképénél, ebből vonjuk le tehát következtetéseinket.

A szerkesztésben tévedések nem fordulhatnak elő és az ábrákat, amelyeket könnyebb megérthetőség kedvéért mellékelünk úgy rajzoltuk meg, hogy látható legyen azokban az is, ami különben nem lenne látható. Az ábra segítségével tehát leleplezhetjük azokat az üzelmeket, melyek a szovjetcsillag megszerkesztett alakjában magában rejteget.

A 31. ábra vizsgálatánál a kereszténység ábrájának eszmei előkészítői, megmunkálási és rendezési háromszögei az I. II. III. IV. síkon láthatók és látható az a sejtelmes terület, amelyben a jövő ígérete akkor ölt testet, ha az ismeretkörök rádiusa már megnövekedett és amikor már felfoghattuk az így nyert ismerettöbblettel mindazt, ami ezelőtt még misztikusan megfoghatatlan volt. Már megfigyelhettük a Dávid csillagának tengelyképénél a behatoló szögcsúcsokat, amelyek olyan támadást jeleztek, mely egyenlőszárúságuk miatt kiegyező szándékot rejt magában, míg a szovjetcsillag tengelyre rajzolt ábrájánál ez a tény már egyáltalában nem, illetve egészen másként jelentkezik.

A szovjet eszme nem egyezik ki, de támad és ezt a támadását meglepően alacsony szinten végzi, annak ellenére, hogy azok a művelt egyedek, akik a szovjetben is minden körülmények közt feltalálhatók, nem az a), hanem az a) plus b) szellemi szinten mozognak. A magas szellemi képességű szovjet vezetők az ábrában rejlő okok miatt tömegeiket csakis az alacsony szellemi szintet használhatják fel támadásaiknál. Ha az olyan egyén, aki a szovjetben nem tartozik a vezetők köréhez, olyat mer tenni, mondani, vagy akarni, ami túlér a tömegszellem színvonalán, önkéntelenül a szovjet célok árulója lesz, az ilyet vagyis, ezek szerint a nemesebben gondolkozó embert a szovjet elvek szerint ki kell irtani és amint azt a megtörtént példákból látjuk, az ilyeneket irgalmatlanul ki is irtják.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

31. ábra

A negyedik képsíkon, vagyis a szovjet eszmék megvalósításánál (f) az ábra szinte gyökerénél támadja meg a keresztény sejtelem életkörét és abba belefurakodva megvalósítás céljából a d.) pont alatt olyat készít elő, amit létrehozni a fentálló közületi ismeret hiányában nem lehet megvalósítani. A szovjet előkészületek elégtelensége annak ellenére is mindig megmutatkozott, hogy a szovjet dolgozói jóakarattal végezték dolgukat, mivel élt bennük a többtermelés áldásainak sejtelme. Ezt az e.) pont alatt láthatjuk az ábrán.

Hogy a keresztény életkört támadó szerkezet miképpen működik a szerkezeti formában a negyedik képsíkon, az most már világosan látható a támadás megvalósításának alacsony színvonalában és rögtön szembetűnik az öt-tíz éves tervek csődjének oka, hiszen az elért eredményeket egy magasabb szellemi szinten kellett volna felhasználni, de egy ilyen törekvés a szovjet eszmék eltorzultsága miatt a lehetetlenségek közé tartozik.

A zsidóság volt az, amely megkísérelte ezt az ábrát, illetve a benne fekvő szellemiséget, előkészítést, munkát és eredményt diadalra vinni. Az a zsidóság, amely már Európában nem tudott kiegyezni. Kísérletezéseinek sikert ígérő folytatását a kezdetben a keresztény életkörbe mélyedő háromszögcsúcsok adták s mivel sikerük elmaradt, támadásba lendültek át, melyhez, a jogcímet a szovjetcsillagban látható támadó háromszögcsúcsok adtak, anélkül, hogy a zsidóságban meg lett volna hozzá a szükséges ismeretnövekedés.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

32. ábra

Midőn a technikus módszerek felhasználásával a szovjet titkairól a leplet lerántjuk, feltárjuk egyúttal az örök átok okát és annak minden következményét, de ugyanakkor rámutatunk arra is, hogy a zsidó szellemiség a kereszténység szellemi erejével kivégezhető. A keresztény kultúra nyugati vonatkozásai körforgásukban egy újabb kulturális napkeltét jelentenek azon a működésen keresztül, amelyben a zsidócsillag csaló 2×2-je a kereszténység becsületes, 2x2x2=8 hatványává alakul és nem a hatszög 2+2+2= hatszög összegévé. Ma már lehetetlenség úgy érvelni, ahogyan azt tegnap lehetett, mert dolgozni sem lehet úgy, ahogy tegnap még lehetséges volt. Mindezeket az a szerkezet mondja el, amely mint jelkép a zsidóságról már elmondotta mondanivalóját, épp úgy, mint ahogy kihámoztuk a szovjetcsillag titokzatos támadó szándékát az alacsonyrendű műveltség mélységes szenvedései és mélységes szenvedélyei keretében.

A fentiekből leszűrhető tanulságokat gyakorlatilag a terjesztéssel lehet hasznosítani. A kereszténységnél szokásos terjesztés azonban nem a reklám hírverése, illetve a blöff aljassága, hanem az ismeretkör rádiusának megnövekedése és a megnövekedett ismeretátfogónak a kereszténység életkörének gyakorlati képsíkjain való leforgatása. Ami a gyakorlati körforgásnál döntő súllyal esik latba az a történelmi ösztönszerűségben nyilatkozik meg. Az ezt felidéző folyamatot is kifejtettük és tudjuk róla, hogy az a sejtelemből indult ki, míg a sejtelem kezdeti pontja egybeesett a követendő eszme tekintetében közületi értelem legmagasabb pontjával. (Lásd 32. ábra).

Midőn a szilárd pont körüli forgatás előnyei megvilágosodnak és ezáltal felderülnek az életkör területei, egyszerre lerázható minden tolakodó nagyképűség és ezúton az, amit eddig homályos ösztönök diktáltak a világos értelem segélyével kerül folyamatba.

3. KERESZT A TENGELYEN

Ha a keresztet tengelyre kívánjuk helyezni, mindenekelőtt meg kell rajzolnunk azt a keresztet, melyen Jézus Krisztus a Golgotán megváltó halált szenvedett. (Lásd 33. ábra). Ez a kereszt jelképezi az egész keresztény hit világát és ennek a keresztnek kell szerkezeti szempontból a kiindulási pontot megadni.

A szerkezeti vizsgálat csak akkor ejthető meg, ha Krisztus keresztjébe belerajzoljuk a tengelyeket, melyek tudvalevően a végtelenbe érnek. Amint a logika és az egykori képek is mutatják a krisztusi keresztnek szárkülönbözetei vannak. A vízszintes szárai alig hosszabbak, mint egy felnőtt ember kinyújtott két karral. A fejrész szára az egy karrész felével egyenlő, míg a fölébenyúló törzse hat láb mélyen kell a fölbe érjen, addig a földfeletti része háromszorosa az égbenyúló fejrésznek. Ez lenne a krisztusi kereszt, hozzávetőleges mérete és ezt a keresztet kell rávigyük a koordinálta rendszerre. A szerkezeti utalás szerint Krisztus idejére vonatkoztatott maximális háromszögelést a fejrész záróvonalán áthaladó tengely metszőpontja határozza meg, mint az, azidőben létezett legmagasabb közületi misztikum tengelyértéke. Ez azt jelenti, hogy Krisztus idejének egészen a misztikus távlatig érő ismeret maximumát leforgatva az egyéni ösztön, egyéni misztikum és közületi ösztön tengelyszáraira, egy maximálisan befogott képességábrát kapunk a koordinátákra felrajzolt négyszögben.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

33. ábra

A keresztszál hosszak különbsége az ábrán is látható, viszont a tengelyelmélet alapján tudjuk, hogy a koordináció megejtése mindig megkívánja a koordinátáknak egyenlő szárhosszúságát, viszont ebből most már az következik, hogy a keresztben jelölt feladatok megoldásánál a koordinálni szándékozott ismeretek szárhossza olyan hosszú kell legyen, mint a keresztnek földbe nyúló törzse. A koordináció elvégzésének lehetőségét mindenkor az a szálhosszúság határozza meg, ahova az értelmi kisugárzás felérni képes. Erről a Krisztus idejében fennállott képességről már megállapítottuk, hogy szerkezetileg a kereszt fejrészének záróvonalánál nem lehel hosszabb, míg a leforgatott metszőpont alapján megrajzolt négyszög jóval kisebb a keresztfa törzsének hosszának de még a karok hosszának is csak a felét zárja be. Mint eddig, úgy most is szerkezeti szempontok szerint bíráljuk el azt, ami a szerkezetből kiolvasható. Ez alapon a krisztusi időknek koordinált ábrája arra mutat rá, hogy úgy az egyéni ösztön, mint az egyéni misztikum karjai sokkal hosszabbak voltak, mint az értelmi kar hosszúsága, ami annyit jelent, hogy az ösztönösen és misztikusan létező sejtelmek igen sokat kívántak meg az eljövendő értelem fejlődésétől.

A krisztusi értelem csúcspontja közületivé akart lenni, de a körforgási törvények előírták, hogy korának társadalmát elsősorban az eszmei téren munkálja meg. A történelemből ismeretes az az út, amelyet az eszme Róma felé haladtában megtett, mint ahogyan ismeretes a hívőknek mártíromsága és lelki ereje. Mikor az eszme Róma révén megtalálta a szilárd központját, elkezdődött a kereszténység munkájának az előkészítése, illetve a katholikus klérus kiépítése.

Amikor pedig a keresztény eszmék helyi képviseletei már fennállottak, kezdetét vette a tömeglelkek megmunkálása, amely párosult a művészetek felvilágosító erejével és így a kör, mely a négyszöget magába ölelte, kifejezője lett annak a történelmi időnek, amelyben mindez lezajlott. Az első kör lezáródásával elkezdődött a körszeletekben levő sejtelmek felderítése és ahogy a felderítés munkája haladt, úgy növekedett meg az értelmi kar hosszúsága, míg a körforgási bezáródások állandóan a munkaterületeket növelték, mind a négy képsíkon.

Az egyéni ösztön és misztikum érvénye addig tartott, míg az értelmi kar hosszabbodásával megrajzolt körök növekedő körforgásuk közben el nem érték a keresztben ábrázolt külső karok hosszát és akkor, amikor az egyéni karok hossza egyenlővé lett az értelmi kar hosszával az a tevékenységi kör záródott le, amelyen belül a tevékenykedést az egyénekben fejezték ki. Ez a munka 1900 esztendőt vett igénybe, míg a további értelmi karhosszabbodás körforgásában már csak a kereszt törzsén halad át és metszeteiben csak a törzs vonalával jut érintkezésbe.

Krisztus keresztjének fent ismertetett szerkezeti vonatkozásai nyomról nyomra elénk tárják azokat a szemléleti módosulásokat, amelyekről a történelem megemlékezik, sőt azt is elmondja nekünk, hogy a most alakuló szemléletnek mi adja meg azt a jelleget, amit közületinek nevezünk. A szerkezetben fekvő utalások nyomán és az ábrában jelentkező felvilágosítások alapján képet alkothatunk magunknak arról, úgy milyen természetű, terjedelmű, távlatú feladatuk megoldása vár ránk és késői utódainkra azon a közületi téren, melynek feladatainál most már nem egyénileg, hanem közületileg munkálkodunk.

Ha tekintetbe vesszük a minden keresztényeknek jövőbeni egy cél felé törekvését, úgy máris feltételezhető a munkatempó növekedése egy olyan egységesített akarat megvalósításánál, ahol az egyéni érdekek már külön szerepet nem játszanak, de minden szerep a közületi összhang jegyében játszódik le. Végső fokában kifejlődő értelmi szaporulat az emberiséget oda viszi el, ahol az ember életének minden megnyilvánulása ebben a zárt körben zajlik le és eltünteti a sejtelmek körszeleteit, melyek emberi vonatkozásban állandóan kutatásra sarkalnak és mindaz, ami mint sejtelem létezni fog, túl fog érni a földi élet életkörén. Lesznek még sejtelmek és lesznek még kutatók, de ezeknek munkája már nem lesz társadalmi vonatkozású és nem fog befolyást gyakorolni az élet menetére, témájukban a világűrrel kapcsolatos kérdésekkel fognak foglalkozni és ez lesz az a kor, melyben az élettel kapcsolatos minden kérdés teljesen rendezett állapotban fogja szolgálni az emberiség életét.

4. A SZENT KORONA FERDE KERESZTJE

Elvitathatatlan tény, hogy a szerkezeti ábrák e fajta elemzése sok olyan titokzatosságot derített fel, amit mindmáig nemigen sikerült tudósainknak kibogozni. Az emberiség okosai azonban kutatnak, keresnek és a titokzatos erők, legyenek azok isteni vagy sátáni elképzelések, állandóan a kutatók reflektorainak fénycsóváiban fekszenek, így azután a képzelet egy rendezettebb formája megtestesítette az elképzelt dolgokat és kifaragta, megrajzolta, lefestette és leírta a titkot, sokszor úgy, hogy maga a szerző sem tudott számot adni arról, hogy mi is indította meg munkáját, mi is vezette és mi segítette őt a mű elkészítéséhez, létrehozásához.

Nem tudta a mester, mit adott a véső, lúdtoll, ecset, irón, de legbensőbb énjében érezte egy titokzatos erő működését, megsejtette az alak, ábra, kép jelentőségét és úgy tekintette azt, mint megjelenített jó vagy rossz megnyilatkozását, és félte vagy remélte a titok hatalmát, aszerint, hogy a jót, vagy a rosszat vélte benne meglátni.

Ebben a félelmetes, vagy vigasztaló titokzatosságban a vezetőszerepet az ember ösztöne játszotta, de ezt az ösztönt a sejtelem irányította, és míg az agyvelő műhelyében a tudat dolgozott, mialatt kutatta a megsejtett tikok értelmét, rendezte a megtudott dolgok jelentőségét.

Láttuk a misztikus ábrák jelentős hátterét, éreztük az azokban rejlő, de nem látható értelmet és felderült a képe annak, amit a szerkezeti összefüggések kimutatása közben szerkezeti képnek neveztünk. Így jutottunk el oda, hogy a szerkezeti ábrákban rejlő titkok már önmaguktól beszélnek nekünk és elénk tárják a misztikus ábrákban rejlő kényszerszükségeket, a legbensőbb lényegek eszmei tartalmát, működési törvényét, megnyilvánulási formáját.

Földi vonatkozásban a titokzatos lényeg kialakulása az embernek és környezetének összetevőiből ered. Erre a lényegre a hideg, a meleg, az eső, a szárazság és minden környezeti jelenség behatással volt. A növények, az állatok is mind, mind hatást gyakoroltak az emberekre, akik a misztikus ábrákat valamilyen meg nem érthető módon, valamilyen sejtelemszerűen titokzatos érzékkel felfogták és lerajzolták. Így történt, hogy egy-egy életsíkon élő nép, nemzet, állam, egy-egy sajátos ábrát termelt ki és abból szimbólumot alkotott magának, olyan szimbólumot, amelynek jegyében egy bizonyos területen életüket remélték leélni. Ha azután szükségesnek látszott, hogy a nép, faj, nemzet, vándorútra keljen és felcserélje régi hazáját, megváltozott a környezete, és másképp alakultak ki életlehetőségei a kényszerítő hatások alatt.

A népvándorlás alapján módosult életkörülmény kényszerítő erejének iskolapéldáját a magyarság esete mutatja be, a régi és az új haza ellentétében és abban a lelki folyamatban, amiből kivirágzott az új lényeg ábrája, új titkok rögzítése mellett. A régi haza titkainak impulzív megőrzői a táltosok, jósok és igricek a régi környezet adottságai szerint irányítottak a felfogást úgy, ahogyan az a tapasztalatok figyelembevételével lehetséges volt. Ez egy olyan környezetben történt, ahol az életlehetőség első faktorát a nyájak, csordák és ménesek képviselték. Mihelyt zavaró hatások álltak elő és amikor a fű és a víz adta állati táplálék ezáltal veszélybe juttatta a lét lehetőségét, a nép vándorútra kelt. Ez a szakadatlan vándorlás és a sok velejáró károsodás végül is odavezetett, hogy az egész egygyökű nomád fajta felkerekedett és addig vándorolt, míg eljutott a Kárpátok medencéjébe. Amikor itt az akkori felfogásnak megfelelő és állataikat bőségesen ellátó környezeti adottságokat magtalálták, előbb megvívták a birtokbavétel harcait s azután itt is folytatni akarták napi tevékenységüket, ahogy az a vándorlás kezdető előtt körükben már kialakult. De engedményeket kellett tegyenek, mert itt mások voltak a környezeti körülmények és ezáltal mások lettek életlehetőségeiknek törvényei is.

Az új törvényt már nem a táltosok, jósok találták ki, hanem a táji adottságok és körülmények írták azokat elő és így ezekhez kellett idomulniok akkor, ha az új hazában élni akartak. Tehát alkalmazkodniuk kellett. Így jutottak őseink odáig, hogy felvegyék a keresztény hitet annak ellenére, hogy a régi hazában megszerzett harcos erényeik, szokásaik és módszereik ellenállhatatlan erőt adtak ennek a hódító népnek. S bár itt is mindig ők voltak az erősebbek, mégis nekik kellett gyökeresen megváltozniok, nem pedig azoknak, akiket sok csatában mindig megvertek. Egy titokzatos erő letörte a régi hit nagyjait és Szent István népe megkeresztelkedett. A tanító, térítő és oktató papok keresztje eljutott az utolsó sátorig, a király pedig feltétette fejére a pápa koronáját. Ez a tény elindította a magyarság keresztény munkáját, anélkül, hogy a régi erények ereje valaha is valamit csökkent volna. Megmaradt a magyarság nyugodt higgadtsága, mely a nagy veszélyek idején mindig él és ma is megvan, mert megmaradt bátor kiállása, amelyet a harcok folyamán mindig tanúsított. De valami gyökeresen megváltozott benne. Ebben a változásban felgyülemlett az a legtöbb erő, amit ma Szent Istváni-i állameszmének hívunk. A Szent István eszméje kifejtette erő teljesen érthető előttünk, de az a titok, ami ebben az állameszmében rejlik, az csak akkor lesz érthető, hogyha az egész komplexumot szerkezetileg boncoljuk fel. A szerkezeti titok az egyetemleges keresztény vonal tárgyalásánál már lelepleződött, csak pontosan vissza kell gondolnunk a negatívizmus kiküszöbölésére. A koordinációs eljárás rámutat a sejtelem, ösztön, értelem, misztikum összefüggő vonatkozásaira és nem titok ma már a misztikus ábrák lényege, tehát az a törvényszerűség, ami a szerkezeti működést az életkörön belül meghatározza. És hogy mégis van a magyar életkör keretén belül külön megtárgyalni váló, arra a dőlt kereszt mutat, az a dőlt kereszt, amely a magyarok Szent Koronáját megkoronázza. Ez a dőlt kereszt a magyar élet legnagyobb titka, államalkotó erőt fejez ki és kitejezi egyben a keresztben kifejezett törvény törvényét.

Méltán fel is kelti a misztikusan dolgozó titokzatos erők iránti csodálatot mindenkiben, de megérteni, csak úgy tudjuk, ha az ezeresztendős Szent Korona misztikus utalását megértjük és bár látszat szerint itt kimondott véletlenről van szó, az a tény, hogy ezt a véletlent senkinek nem jutott eszébe korrigálni, igen sok mindent megvilágít. Nem vitatjuk azt, hogy a ferde kereszt mikor ferdült el, azokkal sem szállunk szembe, akik azt állítják, hogy a keresztet már ferdén helyezték a koronára, még azokkal sem vitatkozunk, akik szerint a kereszt, a Szent Koronán nem is áll fixen, hanem meglazulva ide-oda leng, mégis tény, hogy nem élt olyan magyar király, aki a Szent Korona dőlt keresztjét egyenesre állíttatta vagy pedig megszilárdítana volna, holott teljesen szokatlan lehetne minden ember számára, hogy ez a koronát koronázó kereszt el van dőlve. De ha az elferdülést csak az utóbbi idők viszontagságai okozták, utalnunk kell arra, hogy akkor csak ezekben az időkben jött el annak a pillanata, amikor a ferde keresztnek a múlt tradícióira való utalása időszerűvé vált. S ha a koronát koronázó kereszt leng, úgy a misztikus éppen az, hogy a Szent Korona ábrázolása esetén a jelenben a keresztet mindenkor balfelé dőlve ábrázolják hivatalosan is.

Ha ragaszkodunk a szerkezeti elemzés eddig bevált módszeréhez, tudnunk kell, hogy az összegszerűség jele a plusz, ez a jele a koordinációnak és jele a nyugati civilizáció hitének, de mivel a nyugati kultúra jelét s derékszögű háromszögben látjuk, tudjuk, hogy ez lényege annak a műveletnek, amit kifejteni csak a keresztszárak koordinációjában lehetséges. Ha most felhasználjuk az eddigieket és tekintettel vagyunk úgy a körforgás, mint az áthidalás folyamatára, tudjuk, hogy az egymást követő eseményekben az egymásután következő hatások törvénye forog, míg ha áthidalunk, azt látjuk, hogy a negatív munkák eredményei hatnak egymásra és ebből a hatásból az a hatvány alakul ki, amelyben pozitív eredményt produkál az is, ami mint befogott tevékenység a maga területén csak negatív lehetett.

A szentistváni állameszme a Szent Korona lényegében ezt az áthidaló tényt az eszmében, az áthidaló eredményt pedig a dőlt keresztben állítja elénk. A szimbólumban levő misztikus utalások szerkezeti megvilágításánál a magyarság államalkotó erejének mibenlétét egy olyan alkotmányos felfogásban fogjuk felfedezni, ahol a szentistváni állameszme alapján élő magyarság minden tagja egyenlő jogú polgára a nemzetnek, tekintet nélkül eredetére, de csak az esetben, ha a nemzettag akkor is pozitív tud lenni, ha eredete folytán negatív hajtandóságok élnek benne. A magyar alkotmányos élet nem kívánja meg az eredet elfelejtését, nem követeli meg a népi sajátosság megtagadását, mert nem gátolja meg. a kulturális megnyilatkozásokat sem, de igenis megköveteli a negatív eredmények egymásba mélyedését és egy olyan kiegészítő eredmény felállítását, amelyben a negatív tulajdonságok birtokosai egymással tevékenykedve pozitív eredményt produkálnak.

Ebben a tényben olyan törvény nyilvánult meg ezer év előtt, amely törvénye volt a törvénynek és olyan misztikus jóslat jelentkezett benne, amelyet csak ma időszerű megérteni.

Ha az okát keressük annak, hogy miért jelentkezett az egyetlen szimbolikus dőlt kereszt éppen nálunk magyaroknál, rá fogunk ismerni arra, amit Magyarország medence jellege Európa szívében jelent, s így egy olyan földrajzi, vízrajzi és geológiai egységet látunk meg, mely földi viszonylatban bármely térképen is egyedülálló. Ha pedig törvényeink törvényét tesszük a vizsgálat fókuszába, úgy rá fogunk ismerni e törvények történelmi kialakulásában a dőlt kereszt törvényére és addig, amíg a forgandóság szerinti törvényben a pozitív negatívra, a negatív pozitívra és a pozitív újra negatívra forog, az áthidalási törvényszerűségben a pozitív a pozitívval találkozva pozitívot, a negatív a negatívval érintkezve szintén pozitívot ad.

A magyarság államalkotó erejét ez képezte, míg legszentebb érzéseinek koronáját ez a jel koronázza. Így lett a forgandóság gyakran negatív áldozatából olyan pozitív erő, amit a századok nem tudtak legyőzni és ennek az erőnek olyan eredményei vannak, amelyek kötelezők voltak mindig és mindig kötelezők lesznek.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

34. ábra

A Szent Korona ferde keresztje utalásában (lásd 34. ábra) arra figyelmezteti nemzetünket, hogy a tradíciót soha fel ne adja. Ez meglátszik abban, hogy a ferde kereszt Szent István koronáján balfelé dől, annyit pedig szerkezeti ismereteink révén már tudunk, hogy a misztikus szerkezeti megjelenésekben legyenek azok tárgyi, vagy elméleti vonatkozásúak, mindig szerkezeti utalások vannak, és úgy is mondhatnánk, meg nem másítható parancsot fejeznek ki. Tehát mindaz, ami balfelé mutat múltbeli, ami középen áll jelenlegi, ami pedig jobbfelé mutat az a jövőre való utalásokkal telített. A balfelé mutatásnak további jelentősége a szentistváni állameszme által lefektetett alkotmányhoz való ragaszkodást is megköveteli, természetszerűleg abban az életkörben, amely a mindenkori imának felel meg, viszont a mindenkori mában a korszellem parancsa a mérvadó. Az tehát, hogy »alkotmányos életmód« semmi körülmények közt sem jelent annyit, hogy erre támaszkodva minden maradjon a régiben, ellenben megköveteli a korszellem parancsának tiszteletben tartását, illetve azt jelenti, hogy alkotmányunkat mindenkoron olyan nívójúvá kell tenni, amilyen nívójú úgy a szellemiség emelkedettsége, mint a tevékenység fejlődése.

A szerkezeti szemlélet további utalása kiemeli azt is, hogy a kereszt jegyében végzett munka fejlődésének folyamán a hatványozott munkateljesítmény idejébe érkezik el és akkor, amikor ez már bekövetkezett, az egymásrakövetkezés helyett az egymásra hatás ideje jön el, viszont ebben az időben úgy át kell formálni alkotmányos életünket, természetesen a tradíciók tiszteletben tartása mellett, hogy abban a hatvány eredménye maradéktalanul szolgálni tudja az egész nemzet céljait.

Mindez meglátható abban az ábrában, ahol tekintettel vagyunk a magyar Szent Korona ferde keresztjének utalásaira és koordináták közötti összefüggéseket a szorzat szerint sorakoztatjuk fel, amikor is tudvalevően eltűnnek a negatív gátlások és az is pozitív eredményt ad, ami az előző időkben negatív volt. Az ábrákban I. és a III. képsík pozitív, a II. és IV. képsík negatív előjelű s mert a ferde kereszt összeköti az egyes képsíkot a hármas képsíkkal, viszont azok pozitív előjelűek, tehát a két képsíknak összekötött jellege pozitív. Azért pozitív, mert azt már a mértanból tudjuk, hogy pozitív pozitívval pozitívot ad. A ferde kereszt másik szára összeköti a második és negyedik képsíkot. Ezek a képsíkok negatívok, viszont itt is áll a mértani szabály, amely negatív negatívval pozitívet ad. Az tehát, ami a ferde keresztben megnyilvánul, minden előzőeken túlmenően az, hogy a szentistváni állameszme mindig korszerű volt, sőt most is az, viszont amit tőlünk megkövetel, az annyi, hogy mi is korszerűek legyünk a mindenkori korszellem parancsai szerint. Ha most tekintettel vagyunk földrajzi helyzetünkre és nem áltatjuk magunkat, akkor tudjuk, hogy a magyar talaj hordalékos jellegű.

Meg van benne minden környező hegyeink elmúlott kőzete, viszont azt is tudjuk, hogy amiként a hegyek földje medencénkben lerakódott, épp úgy telepedtek meg nálunk mindazok a népek, amelyek a környező hegyeket lakták, sőt a Duna, Dráva, Száva révén olyanok is, akik a hegyeken túlról jöttek. Ha erre tekintettel vagyunk, úgy a magyar nem kívánhatja meg a porai közé telepedett környezeti népektől, hogy feladják népi jellegüket, viszont ha tekintettel vagyunk a Szent Korona ferde keresztjére, a tradíciók tiszteletére, alkotmányos állapotunk épségére, tudjuk, hogy a magyarság ilyesmit soha nem kívánt és nem kíván ma sem, ezzel szemben úgy, ahogy a hegyek elmállott kőzetei nem lehetnek többé a hegyekben levő kősziklák, úgy a magyarság soraiba telepedett más népek sem vonhatják ki magukat többé a magyarság hatása alól, mert ahogyan hordalékos a magyar föld, úgy hordalékos a nemzet minden nemzetiségével együtt, de ahogyan, szilárd az alattunk levő összehordott föld, olyan szilárdnak kell lenni a nemzeti egységnek, amely minden nemzetiség részére megadja ugyan a kulturális igények kielégítésiét, de nem tűrhet szétbomlást, nem tűr országcsonkítást és semmi olyat, ami ennek az országnak alkotmányos szellemiségével ellenkezésbe juthat. Mindez a Szent Korona ferde keresztjének utalása révén érthető meg, a koordináció által magyarázható, háromszögelésben kimutatható és matematikailag igazolható.

5. A MÉRTANI SZERKEZET NÉLKÜLI ŐS-SZERKEZET: A FASCIO

Eddigi levezetéseink során a vizsgálat alá vett ábrákat mindenkor szerkezetileg boncoltuk fel és következtetéseinket is szerkezetileg mutattuk ki. A fascio ábrája azonban nem mértani szerkezet, de ennek ellenére is szerkezeti jellege van és így a tengelyre helyezése folytán dinamizmus állapítható meg benne.

Szükségessé válik tehát azt a kérdést eldönteni, hogy dinamikusnak mondott és annak is tapasztalt jelenléte miképp érthető. Tekintettel arra, hogy a fascio új eszmét hirdet, elsősorban a régi eszmét kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy ezáltal a régi és az új eszme közötti különbség félreismerhetetlenül kimutatható legyen.

A régi eszmében a természetes logika realizmusa uralkodott és a civilizáció kialakulása során akkor amikor már úgy láttuk, hogy a civilizáció szekere megrekedt csak abban hihettünk amit tényleg láttunk. A természetes logika realizmusának eszmei köre olyan ismereteket zárt magába, amelyek minden vonatkozásban láthatók voltak és így aztán minden téren fel lehetett azokat használni anélkül, hogy kétségeink lehettek volna velük kapcsolatban.

Az ekként kialakult megállapításaink után felfigyeltünk arra amit újdonságnak könyveltünk el viszont az újdonság a nemzet összefogásában jelentkezett. A nemzet összefogását kifejező testületi állameszme jellegében elsősorban nemzeti volt, másodsorban összefogó. Ezt úgy értjük, hogy a testületi állam minden egyes testülete tevékenységében nem a testület érdekei szerint tevékenykedik, ellenben beleilleszkedik a nemzeti közösség érdekkörébe és működésénél csak az egyetemes nemzeti érdekre van tekintettel.

Az újszerűség tehát abban jelentkezett amit egyetemesen nemzetinek nevezünk, viszont itt már nem a természetes logika realizmusa szerint jártak el, hanem az emberies logikát igyekeztek reálissá tenni. Amikor a szerkezet szerint vizsgálódtunk, önkénytelenül felmerült az a megismerés, hogy az emberies logika szerinti eljárásnál a nemzeti értelem már eltávolodott attól, amit előzőleg természetes logikának neveztünk és mivel eltávolodott lett eszméjében újszerű. Ilyenformán adódik az a feltevés, hogy a fascio újbóli megjelenésében kiindulópontot lássunk, viszont a kiindulópontban az emberies logika felé való törekvést kellett észrevenni. Ezért kellett előbb az emberies logika kiinduló pontját megkeresnünk és így jutottunk el visszatérő tünet gyanánt, Krisztus keresztjéhez, tehát ahhoz az eszmei területhez, amit az emberszeretet magába zár. De mivel az emberies logika krisztusi eszméje kétezer éves felvetődik a kérdés, hogy végül is mi az ami a fascio újbóli megjelenésében újdonság?

Továbbkutatva az egy Isten = három személyen, itt az egy ember = három lelki tényezőhöz érkeztünk és megvilágosodott az amit a fascizmus megteremtője könyvében közre adott. Ez a közlemény pedig így szólt: Amíg a politikai minimumot fel nem derítettük, nem lehet béke! A következtetés ebből annyi, hogy a minimumok ismerete nélkül a maximum érthetetlen kell maradjon. A minimumok kutatása közben az őstörvényhez jutunk el, vagyis ahhoz a törvényhez amely szerint mindaz amit egységnek tekinthetünk három alkotó elemmel bír úgy a minimum, mint, a maximum tekintetében. Teremtsük tehát meg a fascio eszméjére vonatkoztatva is az őstörvény három alkotó elemegység szerkezetét és rájövünk arra, hogy a fascio eszméjének összefogóit magja olyan szellemi termék, amely betartva a minimum törvényét központi helyzetű abban az egy emberre vonatkoztatott minimumban, amit eszmeileg az ösztön értelem misztikum határoz meg. Ilyenformán a fascio eszméjének összefogott magja értelmes, illetve értelmesen nemzeti, ahol az értelmi központ szerinti tevékenység úgy a nemzeti mint az állami vonalakon pozitív előjelű. Ha ezt a koordinációban tekintjük észrevesszük, hogy itt a koordinált sík első képsíkjáról van szó, abban az eszmében amelynek értelmes magja a térbeli tengely metszetében fekszik. (Lásd 34/a. ábra).

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

34/a. ábra.

Ha most a fascio ábráját a kereszt koordinációjába helyezzük, úgy a misztikus ábrákra vonatkoztatott törvényszerűségek olyan alakját kapjuk ábra gyanánt amelyben a függőleges tengely köré szíjazott vesszőnyaláb mind a négy képsíkon, míg a vesszőnyalábból kiálló fejsze az első képsíkban jelentkezik. Szerkezetileg ebből az olvasható ki, hogy a fascióból elindult nemzeti eszmét a vesszőnyalábban látható utalások szerint az élettérnek mind a négy képsíkjában el kell ültetni és mert szerkezetileg ezt jelenti tény az, hogy a fascizmus eszméje mint kiinduló pont teljes egészében az eszmei megújhodást fejezi ki azon a síkon amit pozitívnak tudunk és eszmei képsíknak nevezünk.

Ilyen módon adódik az értelmes minimumban jelentkező maximális lehetőség, de kialakulását a horogkeresztnél lehet csak tapasztalni és ábrázolni. És így érthető az is, hogy ami korfordulati esemény eddig lezajlott, abban a motorizmusnak dinamikus kiegészülése jelentkezett, de itt már tudjuk, hogy a motorizmus a civilizáció, tehát a természetes logika realizmusát a dinamizmus pedig a kultúrát, illetve az emberies logika realizmusát fejezi ki. Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy a fascio megjelenése előtt minden tevékenységnek eszmei tartalma a motorizmust szolgálta ki és ami ebből kerekedett az adta a nyugati kultúrának civilizációs fejlődését.

Amikor tehát a civilizációnak erre a fokára értünk kényszerítő feladatunkká lett a kultúra realizálása. A fascio eszmei újdonsága tehát az emberies logika realizálását munkálja meg. Ez adott történelmi glóriát Benito Mussolininak illetve a Duce eszméjének és ez adott szerkezeti ábrát Hitler Adolf harcának.

6. A HOROGKERESZT JELENTŐSEGE

A horogkereszt jelentősegét akkor lehet csak megérteni, ha a kereszt jegyében indult eszmének a keresztény életkörön belüli minden vonatkozását figyelembe vesszük és nyomon kísérjük egészen napjainkig, leszegezve mindazon életmegnyilvánulásokat, amelyek a kereszténység eszméjének kialakulása közben jelentősek voltak. Tudjuk az előbbiekből, hogy a krisztusi kereszt szerkezeti utalásai szerint először Jézus Krisztus idejében a Jézusban kulmináló legmagasabb értelmet kellett átvinni a most már keresztény életkörbe. Ez pedig annyit tesz, hogy mindazt, amit Jézus Krisztus Isten parancsaként ránkhagyott, át kellett vinni az élet körben élt élet mezejére.

Erről az időről megállapítottuk azt, hogy abban kevesebb volt az ismereti hatás, mint amennyit az egyén ösztöne és misztikuma involvált és ez annyit jelent, hogy ki nem mondható egyéni munkát kellett kifejteni mindaddig, míg el nem jutottunk az egyéniséget kiemelő tevékenység legkülsőbb pereméhez, a krisztusi keresztben megjelenített karok külső határaihoz. Erre mondtuk, hogy mindehhez ezerkilencszáz esztendő kellett. Ami ezen idő alatt lejátszódott, az kivétel nélkül a rögzítettség jegyében történt. Az ismeretek önállóan fejlődtek, áttevődésük az eszméből előkészítést, az előkészítésből megmunkálást, a megmunkálásból eredményt produkált, a mindenkori egyéni életek körében rábízva az egyénre azt, hogy adott helyzetében miképp gondolkozik, hogyan foglal állást és mit eredményez.

A működésnek ez az egyéni fajtája elénktárja a képsíkról-képsíkra vándorlás menetét, ahol az első képsíkon tevékenykedők eszmei, tehát elméleti munkája áttevődött a második képsík előkészítő területére, tehát a gyakorlati hasznosítás síkjára, a gyakorlati előkészítés síkjáról áttevődött a gyakorlati megmunkálás síkjára, míg végül az eredmény felhasználódik az emberi élet körében.

Az tehát, ami ilymódon, illetve egyéni vonalon lezajlott, áttevődés volt, minden átlendülésnél közvetítők szerepeltek, a közvetítők eladminisztrálták az előző képsíkon elért eredmények nagyobbik hányadát és mire végül a tiszta eredményhez érkeztünk volna, abban semmi olyat, ami a köznép közületi javát szolgálná, nem volt felfedezhető. Az volt a közé, amit a nép véres verejtékkel megszerezhetett magának, annak ellenére, hogy a köz munkája termelte ki az összes eredményeket. De akkor, amikor az egyéniesség jegyében végzett tevékenység már elérte a tevékenységi ösztönnek és misztikumnak legvégső peremét, megtorpant, ily módon már lehetetlenség volt a megkezdett úton továbbhaladni, mert az ismeretnövekedés túlért az egyéni összefogó képesség határát és emiatt mindazok a szokások, módszerek és intézmények, amelyek az egyéniesség előtérbe tolása mellett alakultak ki, elveszítették a fejlődéssel való kapcsolatukat.

Ebben az időben vette kezdetét az a harc, mely az egyén és a köz között lejátszódott, amely harcban az érdekellentétnek nevezett, egyrészt merev, másrészt forgandó hatások kiváltották a világháborút. Azt a világháborút, amelynek megvívása közben a forgató erők vereséget szenvedtek ugyan, de nem szűntek meg létezni, míg a rögzített, tehát megmerevedett szokások, módszerek és intézmények erői megkísérelték a köz igényeit az egyéniesség fenntartása mellett kielégíteni. Tudjuk, mert láttuk azt a mérhetetlen erőfeszítést, amit kifejtettek, még emlékezünk az állandóan megismétlődő kísérletekre, láttuk azok csúfos bukását és a sok bukás mögött megtaláltuk a hamis bukások tényeit.

Abban a mértékben, ahogy a felszínre kerülő csaló szándékok a kísérletek közben lelepleződtek, úgy növekedett meg a közértelem ismerettára. Ha ezt most szerkezetileg értelmezzük, meg kell állapítsuk, hogy a közületi értelem megnövekedése a forgandóságban egy nagyobb keresztény életkört alakított ki, amiből viszont az következik, hogy mindazoknak, akik nem keresztények, illetve nem koordináltuk és nem háromszögeltek, természetszerűleg ki kell záródniok, viszont ugyanakkor azt is meg kell állapítsuk, hogy a megnövekedett életkör koordinátái már nem az egyéni hanem a közületi térben hatékonyak és az az életkor, ami körülöttünk forog nem az egyéniesség, hanem a közület életköre.

Ilymódon teljesen világos annak a szüksége, amelyben mindez eszmeileg röviden kifejezhető és történelmileg is igazolt tény, és ami történt, tehát mindazt, ami újabb eszméket, módszereket és eljárásokat igényelt, azt csakis valamely misztikus ábrával lehetett kifejezni. A jelen esetben tehát abban a horogkeresztben fejeződik ki, mely a szorzat jegyében áll és amelyet, legpregmánsabban a szentistváni dőlt kereszt jelenít meg, ez a hatvány jegyében a német horogkeresztet adja. Az a tény, hogy a misztikus ábra szerkezetében kifejezi mindazt, amit szóval elmondani nem lehet, egyáltalán nem volt világos. Ezzel szemben mindenki arra váró tekintet nélkül, hogy milyen felfogású, hitű, vallású, pártállása, stb. érezte, hogy úgy a dolgok, ahogy azok az egyéniesség előtérbe tolása mellett kialakultak, továbbra el nem viselhetők. Aki tehát a misztikus ábrákban kifejezetteket most már nemcsak nézi, hanem látja is, annak érthető, hogy valami olyannak kellett történnie, amiben ha nem is érthetően, legalább ösztönösen mégis kifejezi azt a törekvést, amely hivatott ezeken a lehetetlen állapotokon javítani. Mindez a horogkeresztben jelentkezett, míg a gyakorlatban a horogkeresztet kitermelő népnek háborúba kellett mennie azok ellen, akik ragaszkodtak a már hasznavehetetlen egyénies rendszerhez, módszerhez és intézményekhez.

Tegyünk félre minden vallási, szemléleti, politikai vagy gazdasági beállítottságot, de vegyük elő a szerkezeti szemléleteit és vizsgáljuk meg a horogkereszt szerkezeti vonásait, ezek alapján vonjuk azután le tisztán szerkezeti szempont szerint következtetéseinket.

Ha a történelmi tények figyelembevételével akarjuk a horogkeresztet megszerkesztem, úgy a szerkesztés Krisztus keresztjével indul meg és a történeImi kialakulás folyamán elérkezik a koordinációs rendszerhez. (Lásd 35. ábra). Történelmi továbbszerkesztésében eljutunk a háromszögelés lehetősége elé, ebben jelentkezik a keresztény tevékenység rendszere, kialakulásában megadja a keresztény életkört és annak centrumát, míg végül a fejlődésnek megfelelően megjelenik benne az igazi szorzat hatványozó átlója a dőlt kereszt. Ha most történelmileg szemlélődünk, úgy a végkifejlődést előrevetítő hatványozási szükséget a X. században megjelenő Szent Korona keresztje hirdeti meg, mint a hatványnak eljövendő törvényét. A szerkezeti ábránkon a dőlt keresztre kapcsolódó, de a háromszögelésből eredő horog a dőlt keresztre ott kapcsolódik, ahol a háromszögek befogói azt metszik és követve a befogó vonalát, a koordinált ismert legkülsőbb pontjára érkezik.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

35. ábra

Ezek a pontok az első képsíkon az egyéni misztikum, a második képsíkon a közületi ösztön, a harmadik képsíkon az egyéni ösztön, a negyedik képsíkon pedig a közületi misztikum pontjai. Az egész szerkezet a központosított értelem középpontjához kapcsolódik, de nyitott és a szorzatban körforgás irányát a horgok fejezik ki és mert kifejezetten forgó jellegű, működésben már nem zár be szögeket, ellenben forgása közben érinti az életkör legkülső peremét, ami annyit jelent, hogy működése közben mindent elrendez, mindent felhasznál, mert mindent érintve kitölti az egész keresztény életkört és nem hagy abban semmi olyat, ami kérdéses.

Ez alapon a horogkereszt jegyében végzett emberi munka számára nincsen misztikus tér, sőt nem is lehet és ez annyit jelent, hogy mindaz, ami az emberi életkör területén belül lejátszódik, az világos, tiszta és rendezett, míg körülötte a még meg nem fejtett misztikus területek a végtelenbe érnek. Ebben az esetben következésképpen egy olyan misztikus ábrával állunk szemben, amelyben kérdéses dolgok csak akkor lennének, ha az ábra a rögzítettség jegyében merevséget fejezne ki. Egy ilyen rögzítettség létrehozható abban az esetben, ha az egyénieskedésnek utat engedve meghúzzuk a horogkereszt horgával ellentétes irányú kiegészítő befogó szárát ily módon lezárhatjuk a nyitva maradt kiegészítő háromszöget, de amennyiben ezt megtennénk, a horogkereszt működő erői megsemmisülnének és a hatás és ellenhatás törvénye visszaállítja a negatívizmust, azt a negatívizmust, amelyben ezideig a tényleges eredmények hozzáférhetetlenek voltak. Ami a horogkereszt forgásánál az új munka kigondolását, előkészítését, megmunkálását és eredményessé tételét jellemzi, az ismét a koordinációban jelentkezik, oly módon, hogy az újrainduló forgás megkezdése előtt a koordináló állapot szerint befogókat az ismeretek szárai adnak, de most már annak a megnövekedésnek hozzáértésével, amit az előző körforgás eredményezett.

Amit a fentiek kifejeznek, annyit jelent, hogy a már megejtett és eredményesnek bizonyult körfordulás eredményt adott, ez az eredmény megnöveli az értelemből kisugárzó ismeretek szárait, tehát a koordináta szárak meghosszabbodnak (lásd 36. ábra) a horogkereszt horgai egy fejlettebb ponton kapcsolódnak a ferdekereszt száraira, míg a horgok végei a koordináta rendszer meghosszabbodásában fekszenek. Ily formán az egy-egy eszmei előkészítői, megmunkálói és eredményes körforgást egy újabb körforgás követi, ebben a körforgásban azonban egy nagyobb eszme, nagyobb előkészítése, fokozott munkája és hatványozottabb eredménye az, amit a forgás végül is eredményez.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

36.ábra

Fent már megállapítottuk, hogy a szorzat jegyében működő emberi tevékenység egyáltalán nem áll ellentétben a tradícióval, mint ahogyan nem zárja ki az alkotmányos alapelvekhez való ragaszkodást, sőt előírja azt, hogy a mindenkori korszellemnek megfelelően kell eljárni és hogy ez mennyire így van, az szerkezetileg ott mutatkozik meg, ahol egy körülfordulás után az összes eredmények számbavétele kezdődik, tehát ott, ahol a következő tevékenység életkört kell meghatározni, annak a fejlődésnek a jegyében, amelyet az előző körfordulásban nyert ismerettöbblet körülír. Az tehát, hogy egy-egy ember, nemzet, állam, fajta tradicionális abban nyilvánul, hogy alapvető tulajdonságait soha fel nem adja, míg alkotmányossága abban, hogy három tényezőn alapulva olyan keresztény egységet fejez ki, amely megalkotott. Viszont ami meg van alkotva, annak következésképpen alkotmányának kellett, hogy legyen akkor is, ha álló és akkor is ha forgó tendenciájú.

Végső következtetésként állapítsuk meg, hogy a horogkereszt mai szerepe mint már mondtuk, Krisztus születésével indult el, elérkezik a háromszögeléshez, mely nem egyéb a keresztény kultúra megjelölésének határánál, a síkon végzett befogás a keresztény civilizációt, az életkör növekedés ismeretszaporulatot, az ismeretszaporulat az életkör bővítését, az életkörbővítés civilizációs bőséget, ami viszont kulturális felvilágosodást jelent. Ez a kulturális felvilágosodás a sejtelemben Szent Istvánnál kezdődik, az értelemben pedig Hitler Adolfnál jelentkezik.

Az eddigiek során mindenkor azt állítottuk, hogy a misztikus ábra kifejezi a társadalomnak azt a szerkezetét, amelynek alapján működik. Az ábrákban megkülönböztettünk eszmei, tevékenységi, megnyilvánulási és sejtelmes területeket, mindezeket úgy kezeltük, mint létező valóságokat, míg konklúziónkat az ábráknak tulajdonított valóság szerint vontuk le. Természetes az, hogy az olvasónak kritikai jogánál fogva joga van arra a kérdésre, hogy mi lenne akkor, ha történetesen másként értelmezné az ábrákban levő mondanivalókat és ez alapon más következtetésekre és eredményekre jutna. Eddigi kutatásaink azonban törvényszerűen igazolták feltevéseinket és minden egyes következtetésünk a következő vizsgálat eredményét nem csak alátámasztotta, de ki is fejlesztette.

Legjobb példát erre a horogkeresztben adhatunk, ahol a legkönnyebb azzal érvelni, hogy a hatványozó jelleg egészen eltűnik akkor, ha a horogkeresztet nem a dőlt kereszt száraim, hanem a koordináták tengelyére fektetjük. (lásd 37. ábra) A különbség tehát alig jelentős, sőt sokan észre sem veszik azt, hogy az álló vagy a dőlt kereszt formáján jelentkezik-e a német felségjelvény. Kíséreljük csak meg az álló helyzetbon elképzelt horogkereszt mondanivalóit kifejezni és nézzük meg, milyen eredmények adódnak.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

37. ábra

A legszembetűnőbb észrevételünk az lesz, hegy az álló helyzetben levő horogkereszt életkörét megrajzolva a horgok a körön kívül esnek, tehát a légüres térben lebegnek, ami annyit jelentene, hogy a horgok a határtalan misztikus térbe nyúlnak anélkül, hogy valamit átfognának, tehát anélkül, hogy annak segélyével bármi is befogható lenne. Ha pedig eltekintünk a horgoktól, mint olyanoktól, amelyektől semmi nem várható és csak a megragadó tengelyeket vesszük tekintetbe, akkor az sül ki, hogy itt a keresztről van szó, abban az értelemben, amit amúgy is ismertünk. Ha pedig úgy rajzoljuk meg a horogkereszt életkörét, hogy a horgok a körön belülre kerüljenek, (lásd 37. ábra) az lesz az eredmény, hogy a háromszögelés elvégzése esetén a misztikus tér beér az értelmi központba és még azt is hasznavehetetlenné teszi, amit eddig kitűnően használtunk. Már ezekből is látható állításainknak igazolása, hogy a misztikus ábrák keletkezése nem a véletlen produktuma, ellenben kifejezője annak a rendnek, eszmének és megvalósítási folyamatnak, amely működési törvénye annak a népnek, amely ezt a jelet, mint misztikus ábrát kitermelte magából. És mert eddigi levezetéseinknél láttuk, hogy az egyes embercsoportok működése misztikus ábrájuk szerkezeti értelmével hajszálnyira azonos, mindenki számára világos kell legyen az, hogy felderítéseink folyamán olyan dolgok kerültek napfényre, amelyeket mindig tudtunk, de megérteni csak most értjük meg. A horogkereszt tehát azért áll a ferdekereszt irányában, mert másképp nem fejezné ki azt, amit általa a nemzeti szocializmus kifejezésre akar juttatni. Mindezeket a személyes szándékon túlmenően azért szögeztük le, mert lehet ugyan másként is elképzelni azt, ami történt, de ami történt, az minden elképzeléstől függetlenül, törvényszerűen jött létre és törvényszerűen folytatódik.

7. A NYILASKERESZT UTALÁSAI

Az ábrákban kimutatott szerkezeti összefüggés nagyszerűen rámutat a működési, szándékra, az eszmei értékre, a megnyilvánulási formára és az elérhető eredményre, sokszor sokkal jobban rámutat úgy összefüggésében, mint részleteiben annál a sok-sok igyekezetnél, akaratnál, fáradtságnál és áldozatkészségnél, amit az ábra égisze alatt működő emberek az ábrában kifejezett célok érdekében kifejtenek. Minderre ügyet sem vetni nem észszerű dolog, viszont mindmáig az értelmi nívó nem volt olyan fejlett, hogy ezzel az emberek egyáltalán törődhettek volna. Az okot az ismeretek hiányosságában kell kutatni és szögezzük le tényként, hogy az emberek javarésze mindeddig nem ismerte az »egység titkát.« Az eddigi ismeretek csupán részletismeretek voltak, úgynevezett helyhez kötött lokalitások az eszme terén, az előkészületben, a munkában és a munkaeredményben is. Az embercsoporrtok előre eldöntötték a kérdést, hogy tulajdonképpen mit is akarjanak, de ez nem mindig talált egységes helyeslésre, mert bizony mindig voltak olyanok, akik nem helyeselték ezt az előzetes alkut.

Az akaratukban megalkuvóik híveik számára zárt jeleket alkottak, viszont azok, akik nem akartak megalkudni, csak a nyílt, ábrákat fogadták el. A zárt ábrák szerkezetében az orthodoxiai, a nyílt ábrákéban ezzel szemben az időszerűség jelentkezett. Az orthodoxia mindig tiltakozott a fejlődés ellen, míg az időszerűség egyenesen megkívánta azt. Az egyik a fogható anyagot követelte, a másiknak a megfoghatatlan szellem birtoklása volt a vágya. Kijárásukban végül is úgy az egyiknek, mint a másiknak be kellett tartani, akarva nem akarva misztikus ábráikba rögzített szerkezeti törvényeiket.

Az idők azonban változtak. Az egyéniesség egyedüli érvénye elmúlt és beállott ezzel együtt az átformálódási kényszerűség, amely magával hozta a szerkezeti módosulás szükségességét is. A módosítási lehetőség kétirányú volt. Az egyikben a zárt ábrák szerkezeti átformálódását (zsidócsillagból szovjet csillag) a másikban pedig a nyílt ábrák befogóinak kiterjesztését kellett figyelembe venni (kereszt-toldó műveletek.)

Magyar viszonytatban még emlékszünk az ábra módosításának változataira, láttuk a jelben zajló tevékenységeket, leszűrtük azok eredményeit és végül az ország lakosságának nagy tömege megmaradt a végtelen akaratot, ábrázoló nyilaskeresztnél, keresztnél, mint jellemző ábránál.

Ha most a nyilaskeresztet szerkezetileg megvizsgáljuk, az ábra kétségkívül a teljes nyíltságot állítja elénk és rámutat a keresztszárak jellegére, mely mintegy minden téren az ismeretbővülést követeli meg. A jel határozottan utal arra, hogy ez az ismeretbővülés könnyen elérhető a nemzeti erők összefogása esetén és utal arra, hogy az ábra bizonyos fokú kiegészülése az idők folyamán a követelményeknek megfelelően lehetséges.

Amit a jelben végzett munka eredményezett, mint a történések mutatták, dinamikus munka volt és a kormányzati motorokba tevődött át, mihelyt befogadhatókká lettek azok a most már kényszerűségből is időszerűségre törekvő állami szerkezet számára. Minden körülmények között meg lehet állapítani, hogy a nyilaskereszt, mint nyílt ábra, utaló értékű, mert meg van benne az egység létrehozásának irányt adó határozott útmutatása és meg van benne a követendő módszer kiépítésének jelentkező csírája. Feltünteti a fejlődő ismeretek felhasználási parancsát és mindez láthatóan tévedésmentes ösztöne az országos akaratnak.

A szerkezeti elemzésben mindezt pontosan meg lehel látni, ahol a 38. és 39. ábra keresztjének szárai a végtelen felé mutatnak, a szárak metszetében ideális, központi értelmet fejeznek ki, míg a szárak végén jelentkező nyilak nem a végtelen felé hajlanak, hanem egymás felé mutatnak és összeköttetést, illetve egységet keresnek (lásd 38. ábra).

A technikus számára érvényes törvények a tévedést nem engedik meg, kizárják az időszerűséget és a központi értelemből sugárzó ideális szándékok vonalait nyomon kísérve mindig felismerhető az időkben jelentkező korszellem parancsa. A nyilaskereszt, javára szól az, hogy kereszttoldása révén az egyetlen elfogadható lehetőséget választotta ki magának, midőn felhívta a közfigyelmet arra, hogy a jelen idők állapotában már kijutottunk az egyénieskedést parancsoló anyagi tengelyen forgó életkörből és kezdetét vette az életkörnek bővülése, ahol az életkör vonala érintkezést csupán a Krisztus keresztjének törzsével tartja fel, míg a krisztusi kereszt kar- és fejrészeit csak azoknak koordináta tengelyében metszi. Ebben a tényben mutatkozik meg a mozgalom szándéka, akarata, célja olyan közületi erőfeszítésben, ahol arról van szó, hogy a krisztusi kereszténység, alapelvei előtérbe nyomulnak és a magyar nemzet csatlakozzon fel a közületi szellem értelmében működő új Európát építő nemzetek sorában.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

38. és 39. ábra

Az ideális értelem központi vezénylést kíván a mozgalomba, ahol a vezető képes kell legyen arra, hogy leforgassa a dolgokat és kiképezze a nemzeti szocialista életkört, (lásd 39. ábra) melynek keretén belül az eszmei távlat az első képsíkról áttevődnék a második képsíkba, az előkészítésbe. Az előkészített tényezők megmunkálását a dolgozók a harmadik képsíkban elvégeznék és így jutnának el a tömegek ahhoz a nemzeti eredményhez, amely a nemzettestvérek jólétét megadja, abban az eredményben, amely a negyedik képsíkban jelentkezik.

Az akarati ideálizmus ereje meg nem törhető keresztény törvénye, a keresztény népeknek, amely a nyilaskeresztes mozgalomban már teljesen kifejlődött. A mozgalom tehát jelenlegi állásában a keresztény szocializmus jellegét teljesen kitermelte, míg nemzeti jellege csak a nagy egység létrehozása pillanatában jelenik meg. Ekkor lesz a magyar nyilaskeresztes mozgalom valóban nemzeti szocialista mozgalommá.

A nemzeti jellegről magyar vonatkozásban már kifejtettük, hogy a magyarság nemzeti értelme a dőlt kereszt alkotmányán áll, tiszteli a tradíciókat, hisz a szentistváni dőlt keresztben törvényét kapja a törvénynek s mindez az államalkotó erő hatványában jelentkezik. Mikor tehát a nagy magyar együvétartozásba tömörült magyarság nyilaskereszt utalásainak betartása mellett a szentistváni dőlt kereszt hatványozott értékét is figyelembe veszi, akkor jutunk el oda, ahol a nemzeti munkaállam megvalósulhat.

AZ ÁBRÁK HARCA

MIT NEVEZÜNK AZ ÁBRÁK HARCÁNAK?

Midőn felmerül annak a kérdése, hogy az emberiség különböző csoportjai értve ez alatt az egymással látszólag ellentétes vallásokat és ellentétes világnézetet vallókat miért állnak egy adott esetben homlokegyenest ellentétes nézeten, akkor tesz csak igazán kiváló szolgálatot a misztikus ábrák szerkezeti alapon való megvizsgálása.

Ebben az esetben azonban az egyedek ábráinak szerkezeti vizsgálatát egészen más rendszer szerint kell lefolytatni, vagyis pontosan ismerve az ábrákban eddig tapasztalt tulajdonságokat és tudva azt, hogy ezek a tulajdonságok tényleg fedik az általuk jelezni kívánt tömegek tevékenységét, meg kell kísérelnünk a legmerészebb szerkesztési lehetőséget és helyezzük egymásra az ábrákat, illetve szerkesszük össze azokat.

Példakép vegyük elő a zsidóság misztikus jelét a zsidócsillagot és a kereszténység szent jelvényét a keresztet és ha az azokból levont következtetések eddigi levezetéseink során fedtek a valót, úgy száz százalékig bizonyosak lehetünk abban, hogy az egymásra szerkesztés estében — mivel tulajdonságaikat elvitathatatlanul ordítják — újabb műveletünk közben a két ábra támadni fogja egymást s ha adottságai megvannak, kíméletlen harcot fog indítani papíron egyik a másik ellen. Ezt a műveletet neveztük el az ábrák harcának.

Tudjuk, hogy a földön minden emberi erőfeszítés arra törekszik, hogy végre békesség legyen a földtekén. Várva várjuk az új európai rend kialakulásának napját és tudjuk, hogy ezt a törekvést a két egymással ellentétes világnézeten és egymással teljesen ellentétes erkölcsi alapon álló két főcsoport fogja megvívni.

A zsidóság és kereszténység a bolsevizmussal karöltött demokrácia és a nemzeti szocializmus. De távolodjunk el a napi politikától, hiszen nekünk nem feladatunk a most folyó harc eredménye elé vágni, csak elméleti síkon állapítsuk meg, hogy más a háború és más a béke törvénye, viszont azzal mindenki tisztában van, hogy minden béke a háborús győző felfogásából született eddig, viszont minden háborús győző fegyvereinek ereje alapján állt és így minden béke az erőszakot tette meg rendező erőnek.

Az erőszakról tudjuk, hogy az a formában nyilvánul meg, viszont a lényeget fegyverrel nem lehet legyőzni. S mivel a béke, amit a győzelem létrehoz csak formai béke lehet, tartalommal azt a legyőzötteknek kell megtölteniök.

A veszteség következménye, hogy az erő felmondta a szolgálatot, s mivel az erőtlen élet nem nevezhető életnek, a vesztesek mindig arra fognak törekedni, hogy erőre kapjanak, ezért fegyvereket fognak kovácsolni és ha erőre kaptak, újra felszínre kerül az erőszak elleni erőszak háborúja, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a békét a jószándék jegyében teremtették meg. Ez a körforgás már történelmi törvényszerűség, a távlatok azonban megnövekedtek a háborús területek határai kitolódtak és ma már többért folyik a harc, mint az elmúlt világháborúban, melyben csak a piacokért folytatódott. A mai háborúra nyugodtan rámondhatjuk, hogy a rendért folyik, s mivel a rend előfeltétele a rendezés, a rendezés célja a zavarok megszüntetése. De míg a zavarok létezése tudott, addig oka ismeretlen, és az ismeretlen faktor felkutatása csak az ismert faktor felhasználásával lehetséges. Másképp nem!

Az ismert faktor a régi rend. Ha most ábrákban beszélünk, akkor ha vallásról van szó, a régi vallás a zsidóság vallása, ha eszméről, akkor a demokrácia, mely támadó eszközévé a bolsevizmust használja fel. A régi rendekben határozottan zavarok keletkeztek azért, mert ezek magukban hordták a zavar csíráit. Ábráik szerkezeti vizsgálatánál is láthattuk, hogy egész konstrukciójuk is olyan, amely a begombolkozást, a titokzatosságot hordja magában, jellemükben a mai felfogás szerint az alacsonyabb szintet töltik csak be. Ezek a tényezők okozták a zavart és hogy ez a zavar milyen mértékű, azt pontosan bebizonyítják az ábrák abban az esetben, ha a régi rend ábrájára rászerkesztjük az új rend ábráját. (Lásd 40. ábra).

1. A KERESZT ÉS A ZSIDÓCSILLAG HARCA

Vegyük tehát elő a zsidócsillagot, illetve rajzoljunk először egy kört, s most már tudjuk, hogy ez a kör a zsidóság életköre. A körbe hatszöget kell szerkeszteni, melynek csúcsait kapcsoljuk úgy össze, hogy azok a hatágú csillagot, a zsidócsillagot eredményezzék. Most ugyanebbe a körbe a zsidócsillag legfelső és legalsó csúcsát összekötve rajzoljuk meg a koordinátának felülről lefelé menő szárát és a kettő, három, valamint a hat, öt megnyilvánulási háromszögnek érintkezésébe fektessük bele a koordináta vízszintes szárát. És ugyancsak rajzoljuk rá a tengelyre a krisztusi keresztet úgy, hogy a kereszt két karrésze elérjen a zsidóság életköréig, viszont a fejrész a függőleges tengely közepéig, a törzsrész pedig még a zsidó életkör alsó peremét is áttörve a végtelen, felé tartson.

A zsidócsillag ábrájáról tudjuk, hogy közületi, misztikumában és ösztönében hosszabb tengelyszárat birtokol, mint amilyen tengelyszárat az egyéni ösztön és egyéni misztikum vonalán sajátjának tud. Ez azonban sok zavar forrása, melynek kiszűrése céljából arra volt szükség, hogy a karok viszonyát megjavítva egyensúlyba jussanak az egyéni és közületi dolgok. Ezt azonban a zsidócsillag keretében sehogyan sem lehetett létrehozni azért, mert nem volt meg a koordináció lehetősége és nem volt meg az életkör kialakítása sem és mert mindez hiányzott, időszerűvé lett ezeknek a pótlása.

Jézus Krisztus megjelenése ezekből az okokból lett időszerű, viszont az ábrában pontosan meglátható az a mag, amelyet tanításai közben maga köré gyűjtött. Ez a mag értelmi szárában csak egy töredékét képezte a zsidócsillagban kifejezett értelmi szárnak és ugyanez a helyzet áll fenn a többi tengelyszárakon is, azzal a különbséggel, hogy a krisztusi tevékenységben a koordináta szárakon egyensúly uralkodik és amit átfogtak az be is volt fogható. Ebben az átfogó ismeretkörben a befogók meghúzásának lehetőségével ki lehetett alakítani békés életkörben szükséges egyensúlyi állapotot, míg a zsidócsillag keretén belül ez semmivel és senkivel nem ütközött. Az ábrában látható egyensúly békés törekvés és ez a harmonikus körzet szükségszerűen izgatta azokat a zsidó elöljárókat, akik a maguk nagy távlatában többnek tartották és tudták magukat Krisztusnál, de mert egyénileg kevesebbet mutattak fel, amennyit közületileg megértek, elveszítették a türelmet és kikényszerítették a szeretetre hajló béke hírnökének megfeszíttetését.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

40. ábra

Ezzel a szerény magból induló koordinációs törekvésnek anyagi bázist adtak abban a krisztusi keresztben, melyre a béke hírnökét felfeszítették és így jött létre az a helyzet, hogy a belső térből most már kiérő keresztszárak révén a kereszténység mozgalmának ereje megnövekedett, a zsidóság értelmi tengelye pedig egy hosszúságúvá vált, a keresztény értelmi tengellyel, de az egyéni ösztön, az egyéni misztikum és közületi ösztön szárai messzi túlértek a zsidóságnak fenti vonatkozású szárain. Az ebből alakuló helyzetben a tevékenységi irány meghatározását már elvesztette az a zsidóság, amelynek szilárd központja nem volt, annak ellenére, hogy közületi misztikumuk és közületi ösztönük többet ért egyéni ösztönüknél és misztikumuknál.

A kereszténységnek és zsidóságnak fenti viszonyában a közületi misztikum szára nem támadta a zsidóságnak közületi misztikumban fekvő állapotát, mert a háromszögelésben egybeesett azzal. Az egybevágódásnak ez a ténye rámutat arra, hogy mindaddig amíg a kereszténység életkörének területén belül a közületi misztikum szára meg nem növekszik és a zsidóságnak közületi misztikum szárát el nem hagyja, az értelmi plusz hiánya miatt, de az egybevágóság jogán is a zsidóság a keresztény életkörben fog tevékenykedni, annak ellenére, hogy az egyéni ösztönének, misztikumának és közületi ösztönének hasonlíthatatlanul kisebb értéke miatt állandó háborúságoknak okai és időnként egyrészt véres háborúkat, másrészt közületi alacsonyrendűsége miatt pogromokat idéztek elő.

Mindez annak ellenére, hogy a kereszténység életkörének kialakítása közben mérhetetlen zavarokat, kínokat és gyötrelmeket okozott, lehetőségét a szellem jogán hangoztatta, ami elvitathatatlanul egyenlő volt a kereszténységnek szellemi értékével, mindaddig, amíg a keresztény életkör krisztusi keresztjében kifejezett anyagi vonalát metszeni kényszerült. Akkor azonban amikor a keresztény életkör az átfogó ismeretek megnövekedésének segélyével túlért az anyagi vonalon, megnövekedett közületi misztikumának tengelyszárával, kikerült a zsidó szellemiség egyenértékéből és most már egy fejlettebb értéket tudhatott magáénak, nemcsak az egész vonalon, de minden vonatkozásban is.

Életkörének kialakításánál távlataiban már nem érvényesült az alacsonyabb rendű zsidó ösztön, értelem és misztikum és ez egyrészt a kereszténységet, másrészt a zsidóságot arra kényszeríti, hogy a 2000 éve tartó háborúskodást beszüntesse és úgy a kereszténység, mint a zsidóság különváljon és ki-ki a maga képességei és adottságai szerint fejtse ki a lelki szerkezet alapján kijutó feladatait.

Az ábrában látható most már, hogy a felfejlődött életkör, koordinációi és a háromszögelés külső vonatkozásaiban sehol sem ütközik a zsidóság ábrájának külső megnyilatkozásaival, ellenben a keresztény életkör belseje ezt forrongó állapotúnak rajzolja meg. A keresztény népek feladatát ezek szerint az ábrán belüli ütközések kiküszöbölése képezi, a zsidóság által befogott anyagi szárakat kell tehát birtokba venni, s a birtokbavételnél látható sok metszés sok-sok pontja, mely mindmegannyi erőssége annak a zsidóságnak, melynek szerkezeti állapota miatt távoznia kell abban a percben, amelyben a köztudat ráébred a szerkezeti törvényeknek legyőzhetetlen erejére, s a bennük kifejezett ellenállhatatlan parancsokra. Ezekben a szerkezeti tényekben nyilvánul meg az a folyamat, melyet a zsidóságra vonatkoztatva az ábrák harcaként megrajzoltunk.

2. A KERESZT ÉS A SZOVJETCSILLAG HARCA

A technikus szemének csak az mérvadó, amelyet szerkezetileg megfoghatóvá és számtanikig kiszámíthatóvá tehet, a többi tehát mindaz, ami a mértanon és számtanon túlér olyan dolog, amely tisztázásra vár. A szovjet megjelenése is ilyen természetű, mert a világforradalom szavai mögött lapuló szándékok, akaratok és célok lehetnek bár rendkívül hangzatosak, igen értelmesek és nagyon kábítók, de hogy mit érnek, tehát mindabból amit ígérnek mit lehet megvalósítani, az szavakban nem rögzíthető, számokban nem értékelhető olyan ígéret, amelynek értéke csak akkor látható, amikor a világforradalom már lezajlott és abból annak eredménye megmutatkozott volna. Ez a tény rámutat arra, hogy a szovjetnek nevezett kísérlet igazolását csak egy későbbi időpontban kaphatná meg. Ellenben mindaz, ami a kísérlettel vele jár és a jelenben zajlik, azt alkalmunk volt eddig is tapasztalni. Így néz ki a kísérlet szavakban, de a szavakban elmondott kísérletnek van egy misztikus ábrája is, amelyről általában tudjuk, hogy az ilyen ábrák legyenek azok valamilyen elgondolásnak, hitbeli, vallási, politikai, hatalmi, értelmi, vagy dolgi célzatok szerkezeti vonásainak birtokosai, azok misztikusak. Ezek a szerkezetek azért misztikusak, mert szerkesztői sejtelmektől izgatva ösztönszerűen állították elő azokat, anélkül, hogy tudatában lettek volna annak a munkának, amit végeztek. A zsidóság ösztönéről és misztikumáról már megállapították azt, hogy azok egyénileg kevesebbet érnek a keresztény ösztönöknél és misztikumnál. Az viszont, hogy a szovjetcsillag a zsidócsillag utóda, régebbi fejezetünkben kifejtettük.

Ami itt mutatkozik meg, az a kereszténységnek és Istent tagadó kommunizmusnak ütközéseit mutatja be a 41. ábrában, ahol a kommunizmus közületi misztikumának magassága egybeesik az anyagban kiteljesedett kereszténység életkörének legfelsőbb pontjával és ez azt jelenti, hogy addig, amíg a keresztény életkör ki nem bővül, a zsidó, illetve kommunista értelmiség egyenrangú a keresztény értelmiséggel, annak ellenére, hogy az egész kommunista érték szinte értéktelen a keresztény értékek életkörével szemben.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

41. ábra

Mindezt az egyéni ösztön, misztikus és közületi ösztön tengelyszárain a metszőpontban lehet meglátni, ahol egy olyan kép elé kerülünk, amelyben a metszőpontok által határolt tengelyszár értékek még a zsidócsillag tengelyszár értékeinél is kevesebbet érnek. Az ábrák közötti harcban a szovjetcsillag csak addig rendelkezik átütő erővel, míg az általuk megmozgatott tömegek fel nem ismerik azt a közületi értéktelenséget, amely úgy az egyéni, mint a közületi tengelyszárakon elébük nem tárul. Ábránkon felismerhető a szovjet eszméknek hódoló tömegek közületi értéktelensége, de nem azért, mert a kereszténység életkörében nagyobb értékű közületi állapot létrehozható nem lenne, hanem azért, mert nem rendelkezik megfelelő szellemi képességekkel és nem látja át annak a harcnak a jelentőségét, amelyet saját érdekében meg akar vívni.

Az alacsonyrendűségnek ez az állapota szovjet vonatkozásban soha meg nem változhat, mégpedig olyan szerkezeti okok miatt, amelyek törvényt képeznek és kizárják a közületi elmélyedést és az egyéni kiterjeszkedés lehetőségeit. Az egyetlen réteg, amelynek tagjai megkaphatják mindazon szépségeket, melyeket az élet nyújtani tud, az a réteg, amelynek tagjai a közületi misztikum vonalán a megnyilatkozási háromszögben helyezkedtek el, ezekről viszont tudjuk azt, hogy minden szépség birtokának ellenére, úgy ahogy az az ábrán is látható, egyéni ösztönükben szintén értéktelen egyének.

Az ábrák harcának ez a fejezete a szovjet lényegét mulatja be és bemutatja annak elhelyezkedését abban a keresztény életkörben, amellyel az anyag vonalán van kapcsolatban, de amely a szellemi vonalon már elvesztette a kapcsolatot a kereszténységgel szemben, melynek életkörében egy új rend áldásthozó működését hirdette. Azokat a dolgokat, amelyek meghatároznak egy-egy kísérletet és lefestik a bennük elérhető eredményeket akkor láthatunk meg világosan, ha megvizsgáljuk szerkezetüket és felismerjük úgy a lényeget, mint a lényeg hasznos vagy káros hatásait. A szovjetcsillag harca Krisztus keresztjével egyedül az anyag vonalán zajlik, de mivel lelketlen anyag nem győzhet, a harc kimenetele már szerkezeti okok miatt is eldöntöttnek tekinthető. Maga a harc tulajdonképpen nem a kereszt és a szovjetcsillag között zajlik, egyszerűen azért, mert a kereszt koordinációs egyensúlya és háromszögelő békéje a keresztény életkörnek nem harcos szerkezete.

3. A HOROGKERESZT ÉS A SZOVJETCSILLAG HARCA

Mint ahogy a zsidóságnak a kereszténységgel szemben kiprovokált harca a koordinált kereszt jelében és annak békét hirdető háromszögelésében nem vívható meg eredménnyel, éppen úgy, mint ahogyan a zsidócsillagban kifejezett kiegyezési szerkezet sem harcos, hanem kiegyező lényegű, szükség volt egy keresztény és egy zsidó harcos egymással szembehelyezkedve felvehetik azt a küzdelmet, amit sem a kiegyező zsidóság, sem a békés kereszténység meg nem vívhatott egymással. Ez a harcos alakulat egyrészt a szovjetcsillag volt, másrészt a horogkereszt, amely meg is indította a kereszténység és a zsidóságnak egy olyan természetű háborúját, (42. ábra) amelynek azt kell eldöntenie, hogy kiegyensúlyozott béke és rend vagy pedig szétzilált békétlenség és rendetlenség uralkodjék-e a földön az emberek közt.

A technikus számára lényeges ábrák szerkezetében megmutatkozik mindaz, ami cél gyanánt a szavuk mögött lapul, pontosan úgy, ahogy eddig is mindig megmutatkozott. Ez alapon az előttünk fekvő ábrában két harcos alakulat küzdelméről van szó, amelyben amint azt már kifejtettük, a zárt ábra merev és nincs központja, ezért kisajátító abban a keresztény életkörben, amelynek van központja, míg a központban szilárd horogkeresztről tudjuk, hogy a horogban fekvő vonó erejével forgó, ez pedig annyit tesz, hogy saját életkörében lekaszálja az illetéktelen hatásokat, legyenek azok bármilyen természetűek, viszont azt is tudjuk, hogy egy-egy körfordulás esetén a beállott nyugalmi helyzetben háromszögeli és koordinálja az előző körfordulat, közben szerzett ismeretgyarapodásokat, hogy azoknak igénybevételével az újabb körfordulást fokozottabb erővel és megnagyobbodott életkörben hajtsa végre. (Lásd 42. ábra)

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

42. ábra

Az a küzdelem tehát, amit, a szovjetcsillag és horogkereszt ábrájában feltüntet, lényegében az ideális szál központja körül forog. Az ideális szál a kereszténységnek térbeli tengelye, a kereszténység életköre Krisztus keresztjének közületi oszlopát az alsó régiókban metszi, kapcsolatot testi mivoltunkban most már csupán csak a közülettel tart fenn, míg az összes többi kapcsolatai áttevődtek arra a szellemi vonalra, amely nem az anyag szerint, hanem a szellem parancsa alapján diktálja a tennivalókat. Innen van az, hogy a horogkeresztes mozgalom központi értelmében a népi elv érvénye nyilatkozott meg olyan nemzeti formában, melyben úgy az egyén, mint a nemzet szellemében értékes a nép anyagán át a misztikum legfelső csúcsa felé.

*

A rend csak ezen az alapon jöhet létre, a misztikus ábrák egymásba szerkesztése segítségével és azok szerkezeti analízisén át kimutattuk és feltártuk eszmei működési és megnyilvánulási tevékenységüket, így levezettük és már bebizonyosodottnak is látjuk, hogy a zavart csak egy olyan szerkezet tudja megszüntetni, amelyben rend uralkodik. Ezek szerint az is bizonyos, hogy zavaros lesz minden rend akkor, ha nem ismerjük fel a rendezés eszközét.

Régebben a békék megalkotását a lokalitás jellemezte. A szembenálló felek megalkudtak és a viszályokat nehezen, vagy könnyen, de elfelejtették. A legújabban kialakult viszályokat, mint azt az ábrák is mutatják lokális formában már nem lehet elrendezni, azért nem, mert a jelenlegi viszály fókuszában már egyáltalán nem részletkérdések, hanem az egész földre kiható rend jelentkezik. Ma mar minden eszmét ki kell tisztítani azért, hogy végre le lehessen fektetni a működés megfelelő és kielégítő megnyilvánulását, mégpedig a szilárdan megalapozott alapelvek szerint.

A különböző rendszerek szerint működő embercsoportok összeütközése tulajdonképpen érthető és elkerülhetetlen volt, de a fantasztikum határáig érő nehézségeket az okozza, hogy az emberiség lüktető életének szilárd alapot adni az elképzelhető legnagyobb teljesítménnyel egyenlő és csupán az összeütközések kizárási módja tartozik egyelőre a fantasztikumok birodalmába. Az adott helyzetben mindenesetre bizonyos az, hogy nem az a fontosabb, hogy ki tud a másik fejére nagyobbat ütni, hanem inkább az, hogy kinek az agyában él nagyobb összefogó képesség ez pedig, hogy egyszerűen fejezzük ki, nem attól függ, hogy ki milyen okos, hanem attól, hogy milyen értelmes.

Az egész világra érvényes »rend« kérdésének rendezése nem enged meg kibúvókat, mert sem az egyes ember, sem nemzetek, államok, sem emberfajták törvényeit nem lehet törvényteleníteni. Tudnunk kell, hogy a lelki szerkezet lelki tényei valóságos tények. Tények ellen józan ember nem lép fel és az ilyennek nem is áll érdekében, hogy ellenkezésbe kerüljön önmagával, vagyis, hogy hirdesse a tények erejét, de másreszt tagadja a tényeknek a működési területen tényezőkké való átalakulását.

A zárt ábrákban amint azt a zsidócsillagban is láthattuk, meg van ugyan a helyzeti energia ereje, de a szilárdság hiánya miatt nincs benne annyi eleven erő, hogy tényezőkké tudjon válni. Helyzeti energiát ugyan birtokol, de annyi eleven erővel nem rendelkezik, hogy a holt tőke szerzése helyett az eleven munka terében fejtene ki tevékenységet. A jelenben vívott harc tulajdonképpen e kérdés körül zajlik: minek legyen érvénye: a tőkének, vagy a munkának? A demokráciák a tőkét védelmezik, tehát helyzeti energiájuk van, a tengelyhatalmak pedig a munkát és ezért eleven erővel rendelkeznek. Az ábránkon ez rendkívül élesen kitűnik, amikor a szovjetcsillag helyzeti energiája felett a horogkereszt tengelykörüli forgásában rejlő eleven ereje mindent elsöpör. A koordinátán a horogkeresztben a kívül eső helyzeti energiák szilárdsága felbontható, mert a horogkereszt forgatható, de az ideális szál megfoghatatlan és forgathatatlan. Mindez ellenállhatatlanul kiváltságossá teszi az új rend létrejöttének elindulását abban a percben, amelyben az együvé tartozó emberek, nemzetek és fajták felismerik a törvények törvényét, ami nem egyéb a szorzat hatványánál és amikor ez már közismert lesz a szilárd központot nélkülöző helyzeti energiát birtoklók lába alól kicsúszik a zavarokat felidéző lehetőség talaja.

Ma még könnyen lehet azzal érvelni, hogy a zsidó is, meg a kommunista is ember. De holnap már nem aszerint fogunk ítélni, hogy ember-e valaki az emberek között, hanem aszerint, hogy milyen emberek vannak az emberek között és így azt kell majd számításba venni, hogy milyen lényeg szerinti törvények alapján működnek.

Az ábrák harca keretében megadjuk teljesen összevont ábránkat, (43. ábra) melyben a különböző lelkiségek szerkezeti rajzait egybefogottan ábrázoljuk. A rajzban levő figurák szerkezeti jellegét a kuszáltság jellemzi, az egymásba ágyazott nemzetköziségből senki sem tud rendet kihámozni, egyszerűen azért, mert az szerkezeti képtelenség. Mégis vannak emberek, akik ezért a kuszált nemzetköziségért lelkesedve embermilliókat vetnek a moloch torkába és ezért lehetséges, hogy minden területen élnek olyanok, akik szeretnek zavarosban halászni, megzavart halakra és azért tépik fel a háborúk zsilipjeit, hogy ezáltal elindítsák a hadi nyereségek áradatát.

Ebben az eljárásban ősrégi kufár szellem jelentkezett és az egymásra uszított emberek pedig újra felültek azoknak, akik szerkezetileg csalók és hazudni kénytelenek.

A tengelyen ábrázolt Krisztus keresztje felfedte titkait, láttuk a hazugon működők tevékenységi lehetőségének legszélső határán a közületi elv jelentkezésének időszerűségét abban a történelmi időben, amikor a krisztusi eszme előkészítési munkája eredmény gyanánt a szeretet megnyilvánulásait intézményessé tehetik, amikor az eszme adta előkészítés munkája eredményében már túlér az egyéniség vonalán, amikor az ismeretszárak között megejtett háromszögelésnél anyagban csak a kereszttörzset érinti, de szellemben már az eszmék terében forogva hatástalanná teszi az anyagért lihegő szellemiséget és kialakítja a keresztény eszmék területein a bőséges javakra épített szeretetteljes életkört. Ez az ábrázolási lehetőség, korunk rávilágító fényözöne. Ennél a tisztaságnál egymásra találnak a tiszta lelkűek. A keresztényi szeretet törvényei megvilágosodnak az ábrák harcában. Az ábrák harcában győzni pedig az az ábra tud csak, amely minden időben időszerű marad, még akkor is, ha eljut távoli utódainkhoz és a kozmosz titkainak felderítéséhez.

Weck István - Dr. Schmidt Ferenc: Korunk misztikus ábrái

43. ábra

Az, amit fel kellett deríteni az az eszmei zavarok titkáról tépi le a leplet, míg elkövetkező munkaterünk nincs tekintettel arra, hogy a keresztény ember milyen állampolgárságú és nem az a lényeg, hogy hol keresztény a keresztény, de annál lényegesebb az a kérdés, hogy a kereszténynek keresztény lelke van-e. Az viszont, hogy milyen lelke van, az működésében vehető észre. Az egyéniesség vonalán működő ember Istene törvényeit addig tartotta be, amíg a történelmi események körforgása el nem ért az egyéni ösztönnek és misztikumnak legvégső pontjába, a krisztusi kereszt karvágásába. De akkor, amikor a 2000 éves vér és verejtékhullatás után a keresztszárak kiértek az anyagi szenvedés anyagából, már felderengett a Szentlélek világa, mert elérkezett a szeretetből fakadó segítés anyagi lehetősége és itt kapjuk meg annak az igazolását, hogy a minden időkben időszerű kereszt törvénye ma is érvényes törvény. Köznyelven ez annyit tesz, hogy ma a tömeggyártás idején a tömeg igénye a mérvadó. A keresztény tömegek igényét, a hit, remény, szeretet jelképezi s míg a hitben a dolog, a reményben az ügyvitel, addig a szeretetben az összhang jelentkezik. A dolog bőséget hirdet, az ügyvitel hozzáférést, az összhang pedig a békét és ezt kell ma minden kereszténylelkű embernek lelki törvényével akarnia.

Az »ábrák harcában« a fellelhető harcmezők kiterjedt állapotukban túlértek az egyéni ösztönök és misztikumok vonalán, mégis benne fekszenek a közületi ösztön vonalában, mely eredményként rámutat az eszmei harcok természetére. Ily módon láthatjuk meg azt a tényt, hogy a zárt ábrák az anyagi kapcsolat révén elveszítették az egyéni ösztön és az egyéni misztikum védelmében indított háborút, melynek mezejét a keresztény emberek vére és verejtéke öntözi mindmáig és öntözi még ma is.

FÜGGELÉK

MI A FILOZOPSZICHOTECHNIKA?

Könyvünk alapvető törvényét a három tényező eredményében kifejezett egység adja meg. Ennek az alapvető törvénynek jelenlétét mindenkor tapasztaltuk, úgy életszemléletünk szerkezeti vonatkozásában, mint minden jelentősebb ténymegállapításnál ismét utunkba hozta azt a hármasságot, amelyet jónak és igaznak neveztünk. Mélyreható vizsgálatot indítottnak abból a célból, hogy ezt a jónak és igaznak ismert hármasságot megértsük és felhasználtak azokban a kérdésekben, amelyeket gyűjtőnéven nyílt kérdéseknek nevezünk. Ezek a nyílt kérdések kivétel nélkül olyanok, hogy misztikum van bennük és amelyek sejtelmesen jelentkeznek, de hatékonyan fejeződnek ki, és nagy mértékben zavarják életünk normális menetét. Nagy általánosságban szemléletnek nevezzük azokat az állásfoglalásokat, amelyek alapján megítéljük azokat, viszont ítéletünk kiinduló pontjában egyéni felfogásunk szerint jártunk el és nem törődtünk azzal, hogy a szóban forgó nyílt kérdés mennyiben személyes, illetve mennyire közületi természetű.

Mivel nem törődtünk a közületi igényekkel, szó sem lehet arról, hogy nyílt, kérdéseinket közmegelégedésre oldjuk meg, viszont mert nem oldottuk meg, zavar teljesedett ki. Hogy a zavar mekkorára duzzadt, az az utóbbi húsz esztendőben mutatkozott meg teljes nagyságában, amikor a krízisből világkrízis, a bőségből nyomorúság, a véleménykülönbségségből ellentét, az ellentétből pedig háború keletkezett olyan időkben, amikor a fennálló termelési rendszerek szerint békében gazdaságnak és megelégedettségnek kellett volna lenni az emberek között. Szinte magától kívánkozik az az értelmi összefogás, amelynek segélyével elintézhető lenne az ellentét. Viszont az tudott dolog, hogy az ellentét összetett, több felfogást tételez fel, de nélkülözi azt az egységet, amelyben minden felfogás megtalálhatná a maga igazát. Emiatt a többféleség miatt létre kellett jönnie egy olyan tudománynak, amelyben egységessé, tehát összefogottá tehető a felfogásokban rejlő igazság, jogszerűség és céltudatosság. Ezt a filozopszichotechnikával lehet kiszolgálni, azért, mert egyrészt a bölcseleti, másrészt a lelki, harmadrészt pedig a működési igazságokat egyesíti a minden szerkezetre érvényes összhang jegyében.

Tudunk arról, hogy korunk szellemének és annak minden követelményének megfelelő összetett tudomány eddig nem volt, de éreztük azt is, hogy égető szükség van egy olyan tudományra, amelynek segélyével a társadalmi összhang létrehozható. Azért éreztük ennek szükségét, mert a jelenkorban a szellemi, gazdasági, politikai és társadalmi vonatkozású kérdéseink végzetesen összekuszálódtak, ezzel szemben termelő eljárásaink nagyszerűen kifejlődtek. Ha a rendezési szándéktól eltelten megoldások után kutatunk, úgy a filozófia segítségével felismerhető a bölcseleti álláspont a pszichológia segítségével az emberi cselekmények mozgatórugói deríthetők fel, míg a technika segítségével ki tudjuk építeni a harmonikus összműködést úgy, ahogy a termelési eljárások harmonikus összmunkája kiépíthető volt.

A filozopszichotechnika tehát összetett tudomány, amely tevékenységében három tudományos tényezőre támaszkodva, eredménynek egy negyedik tudományt ad, a társadalmi összhang tudományában. Ez a három tudomány a filozófia, a pszichológia és technika, eredményképp pedig a filozopszichotechnikát adja, mint a társadalmi összhang tudományát. Sorrend szerint ragaszkodunk a történelmi folytonosság jelenségeihez, a bennük rejlő törvények tiszteletben tartásával, viszont fontossági szempontok szerint az egymásra következésben fokozott jelentőségük van nemcsak a sorrendben, de a gyakorlatban is.

Így a filozopszichotechnikában, mint tudományban két vezető és egy főtudományt különböztetünk meg, ismét ragaszkodva a hármasság tételéhez, melyben a két vezető tudomány az átfogó ismereteket, a főtudomány pedig a befogó szerkezetet képviseli. A filozófiát és pszichológiát azért nevezzük vezetőtudományoknak, mert önállóan már eddig is foglalkoztak a társadalmi összhang kérdésével, de nélkülözve a technikai készséget, az összhangot nem tudták szerkezeti formába önteni, míg a technika eddigi működésében az anyagszerű igényeket munkálta meg és most, hogy a filozopszichotechnika főtudományának nevezzük, a szellemi kérdések technikai téren való megtárgyalása teljesen a logikusan egymásra következő újszerűség határai között mozog. Hogy miért főtudománya a technika a filozopszichotechnikának az abból világlik ki, hogy ennek a tudománynak éppen a technika az összefüggő alapeleme, melynek hiánya vagy nem ismerete haszontalanná teheti az összefogás terén való kutatások minden kísérletét.

Mindaz, amit a könyv keretében az olvasónak bemutattunk, koránt sem meríti ki a filozopszichotechnika tudományának még egyetlen ágát sem. Az itt bemutatottak kizárólag népszerű formában tárgyallak a filozopszichotechnika egyik módszerével, a szerkezeti vizsgálattal azokat a jelenségeket, amelyek a ma emberének leginkább hozzáférhetővé teszik azt a tudományt, amely egyszer és mindenkorra véget vet a szellemi ködben való működésnek és az e téren mozgó viták, szenvedélyes kirohanások és ködös elképzelések lehetőségét és létjogosultságát a minimumra csökkenti azzal, hogy a problémákat technikus módszerek segítségével papírra vetik, miáltal a geometria útján megfogható módon ábrák jelennek meg. A geometrikus ábrákról viszont tudjuk, hogy azok kiszámíthatók és így a szemlélők számára megadják a lehetőségét annak, hogy az ősrégi és újabban megjelent ábrák mondanivalóit megérthessék. A megfelelő támpontok birtokában ezek után az olvasónak már nem okoz nehézséget az ábrák megértése, sőt nem is kell egyebet tennie, mint a megkapott utasítások szerint leolvasni az ábrák mondanivalóit.

A filozopszichotechnika tudományának területe igen nagy. Ha mégis vázolni kívánnánk azokat az irányokat, melyeknek betartásával a filozopszichotechnika módszereit alkalmazni akarjuk, akkor négy főcsoportot kell megkülönböztetni. Ezek 1. szellemi mértan, 2. gazdasági geometria és matematika, 3. politikai függvénytár, 4. társadalmi trigonometria és koordináta rendszer. Ebben a könyvben a szellemi mértannak csupán hitelbeli vonatkozásait tárgyaltuk meg és felhasználtuk az emberi tevékenységnek a hitre vonatkoztatott történelmi jelenségeit. A könyv azonban még a hitbeli vonatkozásokat sem meríti ki teljes egészében, de lefekteti a szellemi mértannak szellemi alapjait és rámutat a szerkezetben lévő törvényszerűségekre és azoknak maradéktalan érvényességére.

Maga a filozopszichotechnika, mint tudomány három téren mozog. Egyik feladatát a tiszta tudomány rögzítése képezi, mely egyszerűen leírja azokat a tényeket, amelyeket elemzése alá fog és azoknak szerkezeti formát ad, a koordináták tengelyszárai között végzett háromszögelés segélyével. Ez a tiszta tudomány csak azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a mi volt, mi van, mi lesz és hogyan ábrázolható kérdésekre külön-külön felelnek. Ezekből a kérdésekből az elsőre a filozófia, a másodikra a pszichológia, a harmadikra a technika felel, arra a kérdésre, hogy hogyan ábrázolható, tehát a negyedik kérdésre pedig mind a három. A második feladata az u. n. alkalmazott tudomány, azért, mert az ábra adva van és így következésképpen a helyes szerkesztési móddal arra felel, hogy: mi legyen? A harmadik feladata a szerkesztő tudomány. Ez határozza meg, hogy a zavartalan összhang kedvéért hogyan kell megszerkeszteni az egyéni és tömegbeni összműködést.

A filozopszichotechnika ezenkívül még más módon is osztályozható. Ez az osztályozás ismét három csoportra bontja tudományunkat, u. m.: 1. az elméleti elgondolás, 2. a gyakorlati működés, 3. szerkereti rögzítés részekre.

Az elméleti elgondolás kimutatja a gyakorlati működés helyes vagy helytelen voltát a filozófia segítségével és feltárja a pszichológia segítségével mindezeket, úgy az egyénre, mint a tömegre vonatkoztatva. A gyakorlati működésben felállítja a pszichológia alapján megállapított helyes formáját, amit a filozófia segítségével állapít meg. A szerkezeti rögzítés pedig kijelöli a felkutatott helyes működés törvényszerű helyét és azt lerögzíti, továbbszerkeszti, kiszámítja, jelentőségüket feltárja és azok értelmezését az önmagába visszatérő görbe törvénye szerint most már a felfokozott elméleti ágra bízza.

Ezek szerint a filozopszichotechnika módszereiben sem jár el egyöntetűen. A tények elméleti elgondolása gyakorlati működésének rögzítése és szerkezeti rögzítés megejtése háromféle módszert követel a vizsgálódások számára. Ezek elsősorban az induktív módszer, amely kutat. Maga elé tart egy eredményt és kutatja az utat, amely éhhez az eredményhez vezet. Egy másik módszere a deduktív módszer, amely bizonyos ismereteket szilárdnak tekint és azokból kiindulva ér el az eredményhez. A harmadik módszer pedig az u. n. eklektikus, áthidaló módszer, amely mind a kétféle módszerből a legértékesebb tényezőket használja fel és olyankor alkalmazza, amikor sem meglévő eredmény pozitíve nincs, sem pedig a kiinduló pont, amelyből a levezetés eszközölhető lenne, nem teljesen ismeretes.

Ezeken a módszereken kívül még számos módszer áll a filozopszichotechnika rendelkezésére, melyek közül a legjelentősebbek a történeti, a geometriai és matematikai módszerek.

Tudnunk kell természetesen, hogy a filozopszichotechnika mint tudomány segédtudományokra szorul és ezek a segédtudományok természetszerűleg nélkülözhetetlenek is számára. A filozopszichotechnikának majdnem valamennyi tudomány segédtudománya, mégiscsak a legfontosabbakat említjük meg. Ilyenek 1. történelem, 2. matematika, 3. geometria, 4. statisztika, 5. nyelvtan, 6. társadalomtan, 7. politika, 8. közgazdaságtan, 9. földrajz stb. stb...

VISELJÜNK VAGY NE VISELJÜNK JELVÉNYT?

Hónapok teltek el az első találkozás óta. Azóta minden áldott nap együtt voltam barátommal, akinek néhány szava a jelvénydivatról annyira megkapott, hogy végül is alig tudok már szabadulni attól a hittől, hogy a jelvény olyan kelléke az ember összhangban összeállított exterriőrjének, mint ahogy például illik egy délutáni látogatás alkalmából nyakkendőt kötni.

Vannak, akik a jelvényt csak azért viselik, mert ismerősük barátjuk is viseli és mert ezzel is igazolni akarják, hogy azonos nézeten vannak velük.
Ezek a gyenge jellemű jelvényviselők. Vannak, akik tűntetnek a jelvény kitűzésével és egyenesen fitogtatják gomblyukukat azért, hogy a velük szembekerülök azonnal tisztában legyenek azzal, hogy ő igenis ilyen és ilyen világnézetű. Az ilyenek ha hasonló jelvényű egyénnel találkoznak, kedvesen mosolyognak, mintegy jólesően regisztrálva: hiszen mi egyet gondolunk. Ezek rendszerint pártok tagjai és büszkén hordják a világnézetüket a gomblyukukban.
Ők az öntudatos jelvényviselők. Sokszor azonban a jelvény nem kívánatos látvány. Vannak jelvények, amelyeket hatóságok, vállalatok főnökei és egyáltalán fellebbvalók üldöznek. Ilyenkor a jelvény a föld alá, jobban mondva a kabát hajtókája alá vonul. De az öntudatos jelvényviselő ezzel sem törődik és még a kockázatát is elvállalja annak, hogy a főnök, vagy esetleg a hatóság visszahajtja a hajtókát. Kis tragédiák okozója is lehet olykor a jelvény. És vannak olyanok is, akik a jelvényt csak azért tűzik ki, mert valamilyen célt akarnak elérni. Az ilyeneknél tucatszámra találhatunk jelvényeket. Minden jelvényt megvesznek és azt tűzik ki mindig, amely éppen alkalmas arra, hogy céljukat legjobban elérjék. Protekciót kereső egyéneknél igen jó protektor a protektorhoz a jelvény. Ezek akik minden jelvényt megvesznek és minden alkalomra más jelvényt tűznek ki, a »jellemtelen jelvényviselők.«

A jelvénynek általában két főcsoportját különböztetjük meg. Ezek a politikai és a sportjelvények. Más és más célt szolgál mindkét fajta mégis teljesen azonos hivatása van: a hovátartozóság megjelölése. A hovátartozóság megjelölését azonban nem minden jelvény mutatja száz százalékosan. A sportjelvényben, mindenesetre hinnünk kell és hihetünk a politikai jelvényben is többé kevésbé, különösen a szélsőséges jelvényekben, mint pl. a nyilas, vagy szociáldemokrata jelvények, mert ezek viselői úgynevezett öntudatos jelvényviselők, akik a jelvényt minden körülmények közt viselik és ha nyíltan esetleg nem viselhetik, úgy a hajtóka alá tűzik. Őszinte továbbra annak a jelvénynek a viselése, tegyük fel vallási téren amely semminemű előnyt nem jelent a viselő számára, így pl. egy Mogen Dávidnak a nyakba való hordása a mai viszonyok között öntudatosságot jelent és dacot a kialakuló új világrenddel szemben.

Kevésbé öntudatos és ennélfogva kevésbé ad biztos támpontot a keresztnek és a protestáns szívjelvénynek a viselése, melyek annyira elszaporodtak és amelyeket annyira tüntetően hordanak, hogy ezen a téren már óvatosan kell szemlélődni, ha a jelvényről akarjuk emberünket megítélni.

A keresztény egyházak mindenesetre nem tiltakozhatnak, ha híveik legyenek azok bármily származásúak is, új hitük jelvényét viselni óhajtják. Mindenesetre ezek a jelvényviselések az érdekből táplálkoznak és azt a célt szolgálják, hogy olyanokat is kereszténynek tüntessenek fel, akik szerkezeti alkatuknál fogva viszik létre ezt a statisztikai hamisítást.

Hónapok óta mialatt barátommal korszerű jeleink misztikus vonásait az első beszélgetés után ebben a könyvben lefektettük, különös izgalom töltött el mindkettőnket. Ennek az izgalomnak eredendő oka az volt, hogy a könyv megszövegezése közben újabb és újabb meglepő ismeretek tárultak elénk. Bevezetőnkben már utaltam arra, hogy az első beszélgetésről az volt az érzésem, hogy barátom mondanivalóit komoly tanulmány előzte meg. Később árulta csak el nekem, hogy 13 évi megfeszített munkát jelentett annak a rendszernek felállítása, melynek alapján a lefektetett meghatározásokat oly biztosan és oly szilárdan mertük megtenni. Tény az, hogy egy alapos munka eredménye egy törvényt állított fel barátomban, amely törvény szilárd és amelytől eltérni semmi körülmények közt sem volt hajlandó. Ezt a normát húztuk rá az ábrákra és csodálatosképpen egyezett egyiknél is másiknál is a múltra és jelenre vonatkoztatva száz százalékosan. Legalább is egyezett azzal a felfogással, amely keresztény szemszögből ítélve az ábrák viselőiről eddig tudtunk. Ennek alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy törvényünk keresztény törvény. Ha pedig egyezik a jelen és egyezik a múlt, a törvény és az ábra viszonyában, úgy feltétlenül valónak kell lenni annak a jövőnek is, amit ennek a törvénynek alapján most már a jövőről leolvashatunk.

Ismertük tehát a törvényt, mely barátom egyéni tulajdona, de nem ismertük az eredményeit az egyes jelekre vonatkoztatva. Igen jó hasonlat az, amely szerint körülbelül így kezdtünk el járni azon az úton, amelynek eredménye ez a könyv lett, mint amikor két idegen, akik közül az egyik egy ajtó mögött van magyarul beszél, s ilyeneket mond a kopogásra: ki aztat van? A másik meg feleli: nekemnek! Kinyitják az ajtót és boldogan egymásra mosolyognak és kijelentik: Siest Du, wie wir schon gut ungarisch können.

Körülbelül így indultunk neki a munkának, mely alatt rengeteg ismeretlen területre érkeztünk. Sok kétséget kellett legyőznünk, de engedményt soha nem tettünk a törvény ellenében. Előfordult, hogy egy-egy pontnál napokig időztünk és nem egyszer töprengve néztünk egymásra, mert ellenkezett a tétel az ismeretekkel.

Jellemző eset erre az, amikor a horogkereszt került bonckésünk alá. Én rajzoltam fel az ábrát és tettem barátom elé, hogy ő a törvény alapján levonja következtetéseit, azt megbeszéljük és lefektessük.

A horogkereszt ott feküdt előtte. Vette körzőjét, megrajzolta az életkört a jelvény köré és megdöbbenve megállt. Gondolkozott, töprengett és csak állt, állt és a fejét csóválta.

Nem, ez valahogyan nem egyezik -mondta - vagy itt csődöt mondana a tudományunk.

Lehetetlen feleltem hiszen eddig még mindenhol levált, itt is be kell váljon.

Nem, nem! A horogkeresztre képtelenség olyan dolgokat fogni, amelyek nem fedik a múltban és jelenben észlelt tényeket: ...itt valami hiba van...

Sokáig, majdnem órákig nézte mereven az ábrát és nem talált kiutat. Nem zavartam, csak csendben figyeltem azt a harcot, amely benne végbement. Motorbúgás töltötte be a levegőt. Egyszerre csak rácsapott az asztalra!

Megvan! ordította te engem becsaptál. Odanézz! mondta és a levegőben alacsonyan úszó gépmadár farkára mutatott, amelyen ott díszelgett a német felségjelvény hiszen te rosszul rajzoltad fel a horogkeresztet, amely nem áll az összeg jelében, hanem a szorzat alakjában eldőlve adja a nemzeti szocializmus szimbólumát.

Így már egészen más! s megeredt a szava, gyors egymásutánban közölte észleleteit és megkönnyebbülve dolgoztunk tovább.

A horogkereszt példája pontosan regisztrálja azt a tényt, hogy az ábrák ábrázolási módjában is már misztikum van. Hiszen a törvényt a horogkereszttől teljesen függetlenül állítottuk fel, viszont a horogkeresztet is nyilván törvényünktől függetlenül ábrázolják így, ahogy azt szokták.

Miért áll tehát a horogkereszt a szorzat jelében? És miért egyezik törvényünk a horogkereszt ismeretévet csak akkor, ha azt helyesen ábrázoljuk? Ez a misztikum. És ugyanez áll a többi ábrákra is, kezdve Krisztus keresztjétől a szovjetcsillagig, amelyek mind csak eredeti formájukban ábrázolva töltik be törvényünk mindentől független betűit.

És most még egy felelettel tartozunk olvasóinknak: viseljünk-e jelvényt és ha igen, milyet?

A jelvény eltekintve attól, hogy ma a divatot is kielégíti, igen hasznos útmutató embertársaink számára, mert ma a közmondás is így módosul: madarat tolláról, az embert jelvényéről ismerjük meg leginkább. A kérdés most már csak az, hogy milyen jelvényt érdemes viselni? A felelet is igen egyszerű és kézenfekvő:

Nem érdemes olyan jelvényt viselni, amely kétséget hagy az őszinteség kérdésében.
Az viseljen tehát jelvényt, aki száz százalékosan átérzi annak jelentőségét,
aki csak annak akar tűnni, amit a jelvény jelez és aki meggyőződésből viseli azt,
legyen abból egyaránt haszna vagy kára.
Az ilyen jelvényviselésért megbecsülés jár.
Az érdekből viselt jelvény ezzel szemben becstelenség.
 
 
0 komment , kategória:  Korunk misztikus ábrái  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 442
  • e Hét: 2783
  • e Hónap: 16060
  • e Év: 336092
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.