Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Hiányzol...
  2018-03-05 00:01:07, hétfő
 
  Hiányzol...

Hiányod átjár mint lyukas sziklát a parti szél,
Szívem jéghidegen vacog, de örökké remél,
Ha nem marad már semmi, amivel küzdhetnék,
Az ima érted és a vers mindig elkísér.

Hiányzol, mint esővíz a kiszáradó földnek,
Mint déli napfény sötét mélyben megbújó völgynek,
Mint reggeli harmat a frissen nyílt virágnak,
Mint Isteni békesség a lázadó világnak

Úgy érzem, hogy tövestől szakad ki a lelkünk,
Nyugalomra, örömre azóta se leltünk.
Beleláttunk a jövőbe, hogy mit veszíthetünk,
Hogy egymás mellett milyen életet élhetünk.

Hiányzik szép kis kezeid gyöngéd szorítása,
Arcodnak, ajkaidnak pajkos játszadozása,
Szemednek tekintete, amikor minden más megáll,
Ott és akkor elfelejtjük, hogy létezik halál.

Hiányzol nekem, napról-napra egyre jobban,
Mióta utoljára láttalak egy hideg alkonyatban,
Most a hangodat az emlékekből hívom elő,
Szemed csillogása, most szemeimből tör elő.

A legnagyobb, legszebb ajándékot tőled kaptam,
... e napra, virágomat én is odaadtam
Kimondani nem tudom, úgy szeretlek téged,
Bárcsak mindörökre együtt lehetnék Véled.

Scheffer János

vvvvvv vvvv
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Az érintés szava
  2014-05-02 22:45:55, péntek
 
  Álmod az álmom, fényed a fényem,
Szíved rezdüléseit most is érzem.
Jövőm a jövőd, erőm az erőd,
Szép tekintetedet most is nézem.

Az érintés szava, a boldog igen,
Mi annyiszor az ajkaidon pihen,
Mikor kezedet szótlanul fogom,
Mikor fejed a vállamon pihen.

Mint kiszáradt föld a vizet, úgy iszom,
Gondolatod, már az én gondolatom,
Testünk összefonódik, a néma igen,
Lelkünkben már borostyán-szív énekel.

Scheffer János



Link
vvvvvvvvvv vvvvvvvvvv
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Őszi szerelem
  2010-09-27 20:42:29, hétfő
 
  Scheffer János : Őszi szerelem

Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.

Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.

Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye....


vvvvvvvvvv vvvvv
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Első pillantás
  2010-06-20 22:18:50, vasárnap
 
  Első pillantásra

Amikor megláttam a szemedet szememmel,
Először érintettem kezedet kezemmel,
Valami megszólalt és valami kiáltott,
Vörös rózsának láttam az egész világot.

Amikor először hallottam a hangodat,
Láttam megcsillanni szépséges hajadat,
Tudtam, hogy te vagy az kit oly régóta vártam,
Arcodon kívül semmit, de semmi mást nem láttam.

Valami elindult ma, ami eddig csak állt,
Szerelem-fejsze csapkodni kezdte a magányt,
Mint két festék, kik esőben összefolynak,
Esőcseppektől új színekkel gazdagodnak. .

Amikor érzed, hogy a két szív együtt dobban,
Ritmusuk egy lesz és a lélek nyughatatlan,
Mikor a találkozás izgalma felemészt,
Mindent odaadnék azokért a percekért.

Scheffer János

vvvvvvvvvv v vvvv
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Itt állok előtted...
  2010-04-27 23:58:28, kedd
 
  Vársz valamire, amit te sem értesz teljesen,
Csak el kéne érned, hiszen ott állok melletted,
Hová lesz így a szerelem tüze, a lángolás?
Amit hűvösen permetez a nagy várakozás.

Ki nem mondott ígéretek sorakoznak ajkadon,
Reményt táplálsz bennem minden átvirrasztott hajnalon,
De valódi ígéret még nem hagyta el a szádat,
Elmúlt a szerelem? Ami van az csak a látszat?

A bizonytalanság megöl, felemészti a lelket,
Hűvös logikává teszi a forró szerelmet.
Mindig szikrázni fog, két izzó vas van a tűzben,
Másik ki fog hűlni, egy tűz csak egyvalakit fűthet.

Te vagy most a kovács, aki szítja a lángokat,
Ki valóra váltja vagy szétveri az álmokat,
De vigyázz, mert az egyik vas nemes acélból van,
Másik pedig csak puha vas, könnyen szétfolyik majd.

Miért nem fújod annyira, miért nem szítod az acélt?
Mint a lágyvasat, miből soha nem lesz kemény kardél.
Mi évek alatt sem nemesedett, mi eddig bezárt,
Hagyd, hogy az acél szétvágja vascellád ajtaját.

Itt állok előtted, bolondos szívem kitárva,
Tudod, hogy rólad szól szívem minden vallomása.
Olyat kértél az örök égtől, aki én vagyok
Miért nem nyújtod ki hát felém ölelő karod?

Scheffer János



vvvvvvvvvvv vvvvvv
 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
Könnycsepp
  2010-04-27 23:40:46, kedd
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Scheffer János versei.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1280 db bejegyzés
Összes: 14123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 621
  • e Hét: 4642
  • e Hónap: 11779
  • e Év: 860281
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.