Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Emlékezés Istóczy Győzőre
  2010-12-27 23:19:08, hétfő
 
 
Bosnyák Zoltán: Az Úttörő

Emlékezés Istóczy Győzőre

Istóczy: Eljövend az idő és pedig hamarább, mint sokan gondolják,
amidőn elveim nem fognak a puszta ábrándok sorába utaltathatni,
s adja a Gondviselés, hogy ez ne történjék akkor,
amidőn a kényszerű viszonyok a ,,késő" jelszót fogják a felriadt nem zsidó elemek elé kiáltani.
(1875 április 27-én.)

A magyarság belső nagy szabadságharca az utolsó hónapokban új fejezethez érkezett
Ami még egy-két évvel ezelőtt is a távoli,
bizonytalan jövő homályába vesző jámbor óhajnak látszott csupán,
- a maroknyi idegen kisebbség gazdasági diktatúrája és szellemi terrorja alóli felszabadulásunk,
- az íme, most talán valósággá válik. A megye törvényhozás már egy második zsidótörvény megalkotásával foglalkozik.
A zsidókérdés, az eddig letagadott, lekicsinyelt zsidókérdés a megye közélet komoly,
súlyos problémájává lett.
Azonban csodálatosképpen a zsidókérdés körül most folyó nagy viták és
hadakozások során alig esik szó azokról a férfiakról,
akik már évtizedekkel előbb megérezték a zsidóság ijesztő arányú térfoglalásában
rejlő roppant veszélyt.
Alig-alig hallunk valamit

a Verhovayakról,
a Zimándyakról,
a Simonyiakról,
a Bartha Miklósokról,
akik nemcsak szembenéztek

a zsidóveszéllyel,

de az ellene folytatott harcban feláldozták mindenüket,
vagyonukat, becsületüket, nyugalmukat.
Lemondtak hírnévről, gazdagságról, könnyű érvényesülésről,
vállalták egy egész életre az üldözést, a kigúnyolást,
a meghurcolást, a társadalomból való kiközösítést,
vállalták a kilátástalan harcot a szent és igaz ügyért:

a magyarság megmentéséért.

Alig esik szó az utolsó fölévszázad egyik legeredetibb, legmagában állóbb,
legképzettebb közszereplőjéről: lstóczy Győzőről, a magyar fajvédelem,
a magyar - sőt az európai - politikai antiszemitizmus élharcosáról.
Pedig bátor kiállása, hősi áldozat- és küzdelem-vállalása valóban megérdemelné,
hogy legalább napjainkban hálával és kegyelettel idézzük emlékét.
Hiszen az utókor nem mérheti a siker, a hatalomra jutás sokszor vagyonis
kétes értékű mértékével az elismerést.
Istóczy egyénisége és küzdelmei méltán érdemelnek figyelmet.
A zsidókérdés lényegét, magának a zsidóságnak faji vonásait,
lelkületét, hódító és elnyomó céljait és törekvéseit, szokásait,
hagyományait, történelmét kevesen ismerték nálánál alaposabban.
A modern antiszemitizmus - vagy ahogyan
Istóczy helyesebben mondaná -
az antijudaizmus irodalmának,
a hazai zsidókérdésről most folyó nagy vitának alig-alig vannak
olyan megállapításai, amelyeket, ha csak egy gondolatcsíra formájában bár,
de beszédeiben vagy írásaiban ott ne találnánk.

A következőkben megkíséreljük felidézni a feledés homályából Istóczy alakját,
küzdelmét, eszméit és igazságait.

Pölöskefői Istóczy Győző régi nemesi család sarjaként 1842-ben született a vasmegyei
Szentkereszten. Középiskolák Szombathelyen, jogi tanulmányait Budapesten és
Bécsben végezte. 1867-ben Vasmegye aljegyzője,
a következő esztendőben törvényszéki bíró lett 1872-ben a vasvári járás főszolgabírója,
de még ugyanebben az évben a rumi kerület a
Deák-párt programjával országgyűlési képviselőjévé választotta.
Utóbb Tisza Kálmán szabadelvű pártjához csatlakozott.
Első antiszemita beszéde elmondása után a pártból kilépett,
de barátai visszahívják.. A szabadelvű párt tagja maradt mindaddig,
amíg a párt Wahrmann Mórral való összetűzésekor nem foglal ellene állást.
Kilépése után a különböző pártokhoz tartozó antiszemita képviselők
munkaközössége külön párttá alakult.

Az antiszemita párt szellemi vezére Istcóczy volt.
Rajta kívül Verhovay,
Simonyi Iván és Ónody Géza vittek vezető szerepet a pártban.
Verhovay a mérsékelt, Istóczy a radikális szárnyhoz tartozott.
Az antiszemita párt népszerűsége országszerte nagy volt.
Ide húzott a parasztság, a megyei középbirtokos osztály,
a városi polgárág és az egész ifjúság.
Sorra alakultak az ország minden részében a párt szervezetei, körei.
Tulajdonképpen csak a zsidóságnak elkötelezett hivatalos politika,
a bürokrácia és a sajtó állott vele szemben.
A liberális és a függetlenségi párt persze
egyformán féltette hatalmát és népszerűségét.
A közös félelem egymás mellé állította a két örök ellenfelet: a 48-at és a 67-et.

A sajtó hazugságai, rágalmai,
a pénz, a vesztegetés és a közigazgatási nyomás ellenére az
1885-ös választáson 17 képviselőt hozott be az antiszemita párt..
Tiszta választás mellett négyszer-ötször annyit is behozott volna.
Istóczy emlékirataiban panaszkodik, hogy sok kerületben,
ahol pedig komoly esélyeik voltak, megfelelő jelölt hiányában nem tudtak indulni.
A zsidóság hatalma már oly nagy volt akkor,
hogy nyíltan csak kevesen merték vallani az antiszemita programot.
Tisza Kálmánék gyűlölete oly nagy volt lstóczyék iránt,
hogy az antiszemita képviselőket egyetlen bizottságba se választották be.
A Verhovaytól ,,sakterpárt"-nak nevezett szélsőbal
nyíltan követelte az antiszemita párt megsemmisítését.
A következő választáson már csak hét képviselőt tudtak behozni Istóczyék.
A kis csoport teljes tétlenségre volt kárhoztatva.
Pedig ha a párt szabadon működhetett volna,
talán egészen más irányt szab a magyar élet fejlődésének.

Istóczy az antiszemita párt hivatását a következőkben látta:

,,Mindég az volt a célom, hogy az ország belbajaira,
belreform kérdéseire irányítsam a közfigyelmet,
legalább részben elvonjam a parlament figyelmét
a folytonos meddő közjogi torzsalkodásoktól.
Mert amíg mi a közjogi kérdéseken nyargalásztunk,
addig észrevétlenül elvonják lábaink alól a talajt, kivonják alólunk a gyékényt."

Keserű szavakkal számol be arról,
hogy ellenségeik micsoda gonosz és aljas eszközökkel igyekeztek
őket egyenként vagyonilag, társadalmilag tönkretenni és
mindenáron arra kényszeríteni,
hogy úgynevezett ,,csendes emberekké" legyenek.
Az antiszemita pártot szerinte az egész-, a fél- és
a negyed-zsidók összefogása s a zsidó sajtó terrorja irtotta ki.

Hogy a magyar közvélemény a nyolcvanas években menyire
Istóczyékkal érzett, arra jellemző, hogy 1883 június 30-án az
esküdtszék tíz szavazattal kettő ellenében felmentette lstóczyt a vád alól,
amelyet az ügyészség

,,Az elzsidósodott Magyarország" című cikke miatt emelt ellene.
Istóczy ezt a cikkét azzal a nyílt követeléssel fejezte be,
hogy:

Ki a zsidókkal Magyarországról!

De ha idehaza csak üldözésben, a parlamentben csak
,,hangos derültség"-ben és
,,zajos derültség"-ben volt része, annál több tiszteletben és elismerésben részesült
a külföld részéről.
Itthoni beszédei nyomán tömegesen kapja az üdvözlő leveleket Bécsből,
Berlinből, Párizsból.
Eduard Drummont, a későbbi világhírre szert tett francia antiszemita vezér,
akinek könyvei kilencven-száz kiadásban forogtak közkézen,
munkáit lelkes dedikációkkal küldte meg Istóczynak.
Az első nemzetközi antiszemita kongresszuson,
1882-ben Drezdában Stöcker berlini lelkész mellett lstóczy és
Simonyi vitték a főszerepet.
Egyhangúlag elfogadta a kongresszus az Istóczy által előterjesztett
határozati javaslatot

(Felhívás a zsidóság által fenyegetett keresztény államok népeihez és kormányaihoz.)

Az 1885-ös választások után - amelyen az antiszemita párt felmorzsolódott -
Istóczy még kétszzer lépett fel. Kerek huszonöt esztendeig volt képviselő,
kerülete nem kevesebb, mint hétszer küldte be a parlamentbe.
1896-ban azonban már úgy látta, nincs értelme többé közéleti szereplésének.
Ettől kezdve visszavonult életet élt.

Tíz évvel később kiadott emlékirataiban fájdalmas elégtétellel állapítja meg,
hogy az események mennyire igazolták őt.
A magyarság mindenünnen kiszorul.
Az orvosok, ügyvédek, mérnökök között a kereskedelemben,
a pénzüzletben, a sajtóban ma-holnap már nem lesz más csak zsidó,
már a földbirtok 27 százaléka is zsidó kézben van.

,,Ebben az országban már-már közpályákon csak azok érvényesülhetnek közülünk,
akiknek az a szerencséjük volt és van:
Izraellel valami módon közelebbi vagy távolabbi rokonságba vagy sógorságba kerülni."

Felhívást intéz a közvéleményhez az antiszemita párt feltámasztása érdekiben.
Sehol sincs erre nagyobb szükség, mint nálunk.
Lueger, Drummont, Stöcker példájára hivatkozik,
akik 40-50 képviselővel vonullak be a parlamentbe.

Felhívásának utolsó mondatai a következők:

,,Mi, antiszemiták, nem vagyunk ellenségei a zsidó nemzetnek
(mi semmiféle nemzetnek, mint ilyennek, nem vagyunk ellenségei),
annál kevésbé vagyunk ellenségei a zsidó vallásnak és pedig az utóbbinak azért,
mert az antiszemiták a zsidókérdést nem tekintik vallási kérdésnek.
A mi álláspontunk az, hogy a zsidó a kikeresztelkedés után is megmarad zsidónak,
zsidó nemzet tagnak.
Mi, antiszemiták, a zsidókérdést nemzetiségi, faji, politikai kérdésnek,
közgazdasági kérdésnek, tehát hatalmi kérdésnek tekintjük.
Sőt többet mondok:
ezen keretben is mi, antiszemiták csakis a pánjudaizmus ellen küzdünk."

Tegyünk valamit:
,,...mert mi, a mostani generáció még üggyel-bajjal valahogyan csak elleszünk,
amíg élünk, de hogy micsoda sors vár gyermekeinkre és unokáinkra,
ha a dolgok tovább is így folynak, mint ahogyan eddig folytak és folynak, az más kérdés."

Makacsul zárkózott, önérzetes, büszke, szinte merev egyéniség volt.
Elmélyedő, sokat olvasott, széles látókörű, nagyműveltségű koponya.
Otthonosan mozgott minden jogi és közgazdasági kérdésben.
Szellemes és fordulatos beszédeiben mindig komoly érvekkel
igyekezetit meggyőzeti hallgatóságát. Kifogástalanul beszélt németül,
franciául, angolul és latinul.
Még 1875-ben lefordította kora egyetlen antiszemita írását,
Du Mesmil Marigny francia történész tanulmányát a zsidókról.
Nem árt, úgymond a bevezetésben Istóczy,
ha a közfigyelmet erre az ismeretlen területre fordítjuk.
A francia író már akkor országának rohamos elzsidósodásáról panaszkodik.
A vezető állásokban ötször-hatszor annyi a zsidó,
mint amennyi arányszámuk szerint lehetne.
Lefordította Istóczy Tacitus és Josefus Flavius zsidókról szóló történeti munkáit.
Szerkesztette a Jövőnk,
a 12 röpirat, az Antiszemita pártközlöny című zsidóellenes folyóiratokat.
Jogi- és közigazgatási útmutató címen szaklapot adott ki.

A kegyetlen sors családi életében is csapásokkal sújtotta. Imre fia 19,
Matild leánya 27 éves korukban elhaltak. Csak élete végén fordult újra felé
a közfigyelem.
Az egyetemi keresztmozgalmak idején az ifjúság népes csoportja kereste fel és
több száz aláírással ellátott üdvözlő iratot nyújtott át neki.
A megemlékezés szemmel láthatólag jól esett neki.
Csendben, észrevétlenül távozott el 1915 január 9-én harcai és küzdelmei színhelyéről,
ahol annyi csalódásban, fájdalomban és igazságtalan üldözésben volt része.

A zsidókérdés felé a fiatal Istóczyt, - mint annyi más nagy antiszemitát is,
- egy nagy belső magrázkódtatás, egy megrendítő egyéni élmény fordította.
Törvényszéki bíró korában, amikor egy perben nem akart a zsidó fél javára ítélkezni,
a zsidók a kártérítési perek lavináját indították meg ellene, így akarván őt tönkretenni.

Istóczy antijudaizmusának legfőbb alapelve,

hogy a zsidóság egy évezredek során át kitenyésztett,
különleges vallási hagyományok és törvények által élesen elhatárolt,
idegen faj, különálló társadalmi kaszt,
amely vallása parancsainak és mohó,
hódító, ösztöneinek engedelmeskedve, egy,
a világtörténelemben páratlan és az egész földre kiterjedő összetartás segítségével
minden nemzetet uralma alá akar hajtani.
Szigorúan fajbiológiai alapon áldva,
a legélesebben ellenezte a zsidók megkeresztelését és a vegyes házasságot.

,,Amely népfaj negyedfélezer éven túl meg tudta őrizni teljes elszigeteltségét és
vértisztaságát,
eredeti gondolkozásmódját, világnézetét, szokásait,
úgy a teljes szabadság, mint az elnyomatás és üldöztetés századaiban,
úgy állami együttlétében, mint a széles világon szétszórt állapotában:
azon elemnek a valaha lehető beolvasztása nem más,
mint egy naiv pium desiderium vagy nevetséges utópia."
(Beszédei 7. oldal.)
Vérkeveredés esetén sokkal valószínűbb, hogy mi olvadunk a zsidóságba,
ebbe a constans conservatív fajba, mint ők mi belénk, - mondja egy másik alkalommal.

,,A faji és nemzeti jelleget a legtöbb esetben a keresztvíz se mossa le."
(Beszédei 89. oldal.)
A kikeresztelkedettek szerepét Istóczy abban látta,
hogy ezek előkészítik a terepet a zsidóság számára olyan körökben,
ahová a zsidó vallásúak még nem juthatnak be.
Ismételten leszögezi:
,,A zsidóság a legeslegconstansabb fehér emberfaj,
s valamint annak fizikai typusát rendszerint bármily gyakori
keresztezés se tudja generációkon át se átváltoztatni,
úgy a zsidó szellem is dominálni szokott az utódokon."
(Beszédei 145. oldal.)

Kíméletlenül ostorozta csaknem minden beszédében a sajtót,
amely kizárólag anyagi érdekből kiszolgálja a zsidóságot,
szemet huny a zsidóság rohamos térfoglalása felett, félrevezeti a közvéleményt.
Maró gúnnyal támadta nem egyszer a ,,magyar" sajtót ezért a magatartásáért:
,,Ha az ember e lapok szerkesztőivel privatim beszél,
majdnem valamennyien telivér zsidófalóknak vallják magukat s
mindamellett inkább présbe csavartatnák magukat ezen tisztelt szerkesztő urak,
semhogy egyetlenegy zsidóellenes cikket vagy
csak rövid közleményt és felvenni mernének lapjaikba: sőt ellenkezőleg,

valahányszor ,,izraelita polgártársainkat" kell tolluk hegyére venniök:

egész áhítattal, kegyelettel vagy ha úgy tetszik
farkcsóváló tömjénezéssel teszik ezt.
S jaj a szegény antiszemitáknak: nem ismernek irántuk e
,,magyar" lapok sem irgalmat, sem kegyelmet."
Ugyanilyen kíméletlen iróniával beszél a zsidókat szolgáló
tiszakálmáni ,,börzeliberálizmusról".
Valóban nem csoda, ha féltek tőle és ha gyűlölték őt.
Amikor a képviselőház elutasította
a vasváriaknak az emancipáció hatálytalanítás iránti kérvényét,
hosszabb beszédet mondott a zsidók népfosztogató üzelmeiről.
Egymásután vette sorra: az uzsorát, a maszlagos-nadragulyás,
vitriolos pálinkamérést, a fukszinos bort és a homokos lisztes,
a csalásokat és hamis bukásokat, a hamis mérlegeket,
a döglött marha hasának kimérését, az orgazdaságot,
a jól bebiztosított termények és épületek felgyújtását,
a váltóhamisítást és Amerikába szökést,
a katonáskodás alól való kibújást és a licitációkon való összejátszást,
íme, ezeknek átka alatt pusztul és vész el az ország népe.

A dunaparti díszes nagy palotában,
ahol most a zsidótörvény javaslatról folyik a vita, bizonyára ott jár-kél
Istóczy Győző szelleme is. Hallgatja a sok bajt, panaszt, kirobbanó keserűséget,
amelyeket ő ötven-hatvan esztendővel ezelőtt megjövendölt már.
Csendes megelégedéssel veszi tudomásul,
hagy népe felébredt végre és az ő igazságai talán
még nem későn győzedelmeskedtek.

A mostanában oly sok mindent átértékelő hivatalos történetírás

Istóczy Győzőnek

még nem juttatott méltó helyet a nagy egyéniségekben oly szegény,
67-utáni korszak történetében.
De a magyar tömegek már régen befogadták őt szívükbe,
lelkükbe és mostanában bizonyára sokan lesznek,
akik szabad óráikban elzarándokolnak a Kerepesi temető 548-as jobb sírboltjához,
hogy ott elhelyezzék a nemzeti hála és kegyelet szerény virágszálait...

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés Istóczy Győzőre  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 486
  • e Hét: 486
  • e Hónap: 18890
  • e Év: 338922
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.