Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
a mag
  2010-01-21 17:59:02, csütörtök
 
 



A mag..

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik: "Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit." A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta: "Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató."

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.

Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. "Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek" - mondta a vezérigazgató. "Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak."

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: "A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!"

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette: "Íme az új vezérigazgatótok!"

"Jimnek hívják." Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

"Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?" - mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta: "Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!"

Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.

Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.

Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.

Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.

Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.

Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.

Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.

"Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek."
 
 
0 komment , kategória:  Móricz Zsigmond: Családi kör  
családi kör
  2010-01-21 17:57:18, csütörtök
 
 



Móricz Zsigmond:
Családi kör

Az apám nagyon derék, nagyon jó ember volt. Nem élt az soha másnak, csak a családjának. Nem kocsmázott, nem kártyázott, semmi kárt nem tett se másnak, se magának. Ha az utcán ment, úgy kellett mellette mennünk, hogy keresztül elfogtuk az utcát. Kinek van ilyen hét fia, mondta, ha ismerőssel találkozott.

Egyszerű parasztember volt fiatal korában, de hamar észrevette, hogy kapálással, kaszálással nem tud a fiaiból sem egyebet csinálni kaszásnál, kapásnál. Földje nem volt, hát a máséba kellett volna ereszteni őket, de ezt nem akarta. Javítani akart a sorsunkon, azért hamar elhagyta a falut és a városba ment, hogy ott inasnak adhassa a nagyobbakat. Ki is taníttatott valamennyiünket. Mindet más mesterségre adott, ki hova kívánkozott. Ha baj lesz, mondta, segítsetek egymáson. Ha egyiknek a mestersége nem megy, majd a másiké.

Annál boldogabb családot sehol se láttam, mint a mienk volt. Apám nagyon jószívű ember volt, erős ember, aki nem ijedt meg se a saját maga árnyékától, se más öklétől. Szépen felnevelt bennünket. Édesanyám meg olyan volt, mint az áldás. Mosott ránk, vasalt, varrt, főzött. Akkora edényeket főzött tele naponta, hogy aki látta, nevetett.

Meg is nőttünk, megerősödtünk, keménykötésű legények lettünk, mikor kitört a háború.

Mingyárt az első nap, ahogy a hadüzenet megtörtént, háromnak be kellett vonulni. A hét fiú már mind házas volt. Én voltam a legfiatalabb, de már én is éppen esküvő után voltam, mikor a hadat kihírdették. Három bátyám azonnal bement, másik három szintén nemsokára, csak én maradtam egy évig szabadon. Apám reklamált, hogy engemet, mint legkisebbet családfenntartónak hagyjanak itthon.

Azt a választ kapta, hogy Vilmos császárnak is hét fia volt és mind a hét a harctéren van.

- Na jó - mondta apám -, de azért Vilmos császárnak alighanem van miből eltartani a családját.

Nem is törődtek vele, be kellett menni nekem is.

El is mentem, szégyelltem volna magamat, ha én nem megyek el, mikor minden épkézláb ember s a hat bátyám elment. Hát én vígan katonáskodtam, háromhónapos kislányommal hagytam itthon a feleségemet.

De apám nem nyugodott bele a dologba, hanem felment Pestre és megpróbált képviselőhöz járni, hogy engem legalább kiszabadítson. Így, mikor jött, ment, 1915 őszén volt, esős őszi nap, egyszer baleset érte. Villamosra akart felszállni az Oktogonon, de akkor női kalauzok voltak és a szegény nő nem figyelt arra, hogy még egy öreg ember fel akar szállani: mikor apámnak még csak a fél lába volt a kocsi hágcsóján, elindította a kocsit. Apám leesett, és mind a két lábát levágta a pótkocsi.

Bevitték egy kapu alá. Olyan türelme volt szegény apámnak, hogy ő maga oldotta ki a gatyaszárat, mert hosszú gatyát viselt, s az meg volt kötve a lábfej felett. A két lába már csak úgy külön volt benne a gatyában. Kioldotta szépen. A mentők sokára jöttek, mert el voltak foglalva a sebesült katonák szállításával. Bevitték a kórházba. De ott is katonasebesültek voltak, az orvosok csak két óra múlva tudtak segítségére lenni.

Táviratoztak a családnak. Anyám és feleségem felutaztak Budapestre s még beszéltek az öreggel. Jókedvű volt, tréfált velük, elbeszélgetett. Vittek neki ennivalót, ruhát, effélét, s nagyon megköszönte, hogy így gondoskodnak róla.

Háromnapi szenvedés után meghalt. Eltemették.

Én ezalatt orosz fogságba estem a Kárpátokban, s elszállítottak messze be Oroszországba.

Ott voltam egészen 1918 augusztusáig. Ezalatt számtalanszor megszöktem, mert haza akartam jutni. Végre is egyre közelebb jutottam a fronthoz, s egyszer csak sikerült nekem egy éjszaka a német frontra átjutni.

Így hazakerültem és a hadkiegészítőhöz, Marosvásárhelyre jutottam. Egy nap, mikor a látogatók jöttek, nézem, milyen ismerős asszony van itt valaki. Hát a feleségem volt.

- Hát te hogy kerülsz ide - mondom neki.

Nem bírta várni míg hazaérek, hát eljött, elébem, megkeresett. Mert levelet írtam neki, de félt, hogy mire haza tudok menni, újra kivisznek a frontra.

Mondom neki, na hogy vagytok?

- Megvagyunk - mondja.

- Hogy van édesapám. Mért nem írt nekem soha. - Ez nagyon feltűnt, mert édesapám nem ijedt meg az írástól azelőtt, szívesen írt levelet, folyamodványt, minden írást.

A feleségem elfordítja a szemét, nem szól.

- Meghalt?

Bólint. Meg.

Én is hallgatok. Csak azután tudtam meg, hogy meghalt. Hát istenem, ha meghalt...öreg volt, hatvanhét éves...Isten nyugtassa békében.

- Hát János bátyám?

A feleségem hallgat.

- Az is meghalt?

Látom az arcán, hogy az is.

- No jól vagyunk már. Hát Mihály bátyám? - kérdem sorra a testvéreket.

- Az eltűnt.

- Mikor?

- Még 1915-ben.

- Hát ki él még? András él?

- Él, de egy lábát elvesztette.

Én csak néztem, hallgattam. Én még sírni se tudtam. Csak néztem szegény feleségemet, hogy ezt neki mind meg kell mondani.

Hárman maradtunk meg a hét fiúból.
 
 
0 komment , kategória:  Móricz Zsigmond: Családi kör  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4805
  • e Hét: 4805
  • e Hónap: 84363
  • e Év: 2025643
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.