Belépés
jupiter21.blog.xfree.hu
" Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. " Paulo Coelho "Né... Keller Istvánné
1946.04.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 142 
Egyedül
  2019-02-18 12:08:55, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Egy bölcs ember
  2019-02-12 04:47:48, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Valaki megkérdezte............................
  2018-12-13 00:59:02, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Metafizikai egyedüllét
  2018-10-07 06:09:42, vasárnap
 
 
Metafizikai egyedüllét - Idézetek egyedüllétről és magányról

,,Ha vannak barátaid nem kell egyedül lenned magányosan fojton..." - írta Charlie, a Virágot Algernonnak értelmi fogyatékos főszereplője, s ezzel megfogalmazta az ember egyik legfőbb igényét, a társaság iránti igényt.

Sokan társaságban élnek, mégis roppant magányosak, noha e társaságnak köszönhetően szunnyad benső rettegésük - a zsibongás kitölti a félelmetes űrt. Mások egyedül élnek, mégsem magányosak sohasem. Kijelenthetjük, hogy ha igazán tudatában lennénk egyedüllétünknek, akkor a kapcsolataink is sokkal sikeresebbek lennének. Mellőznék a kényszeres jelleget. A metafizikai egyedüllét érzésének, vagy inkább tudati vállalásának a jelenségét járják körül az alábbi idézetek, amelyek egymást kölcsönösen áthatva mélyebb megértéshez vezethetnek.

A szerelem álruhás Isten-élmény! Az egyedüllét a végső igazság! Egyszerűen nem tudsz másképp lenni, csak egyedül. Ha a szerelem valójában mély, akkor az egyedüllétet ismered meg általa. Ha bármiben mélyre hatolsz, mi is történik? Lényed felszínes részét hátrahagyod és a középpontod mindig egyedül áll.

Az egyetemes nagy káprázat, a maha-maya az, ami fenntartja a személyek és tárgyak sokaságának a ,,szemlélőtől független" látszatát, hogy az ember létálmában megfeledkezzen az egyedüllét igazságáról.

Egy tudatállapot álomjellege abban áll, hogy aktuális létrendi helyzetére nincs rálátása, vagyis, hogy az ember nem tudja, hogy álma álom.

Az igazi bölcsesség ott kezdődik, amikor megtörténik a tudati egyedüllét aktuális felismerése.

(Erdei Zoltán: A metafizikai egyedüllét fokozatai 2008.)

A világ csak az én világom lehet. Ha lenne valami más is, valami ,,objektív", arról sohasem szerezhetnék tudomást. (László András: Tradíció és metafizika)

Megállj! Hová rohansz? Tebenned van a menny
Másutt meg nem leled az Istent sohasem. (Jézus tanításai)


Annyi az út, ahányan vagyunk. Önmagában megítélni semmit sem lehet. Érdemes a viszonyokra figyelni. A viszonyokra figyelés az ázsiai kultúrák alapértéke. A nyugati gondolkodásban először talán Kantnak tűnt fel, hogy attól függ a válasz, ki a kérdező (megismerő), és hogyan kérdez. Így van ez még az anyagi világ természettudományos megismerése esetében is (kvantummechanika), még inkább az emberi viszonyokat tekintve. Képtelenség a megnyugtató eligazodás ezek között a viszonyok között. Életveszélyes a belenyúlás, belepiszkálás. Legokosabb az együtt érző kívülállás.

(Sári László: A nő máshol van)

,,Hogyan élhetnék úgy, hogy ami felett nincs hatalmam, annak ne legyen hatalma felettem?" - ezt a problémát vizsgálja a tradíció embere, aki bensőleg nem tartozik a modern világhoz.

Együttlétek, találkozások átmenetiek

,,Farönkök ütközése a folyó sodrában". (Prétakalpa)

Balga, aki nem tudja, hogy az igazság tulajdon lelkében leledzik.

A másokkal való konkrét viszonyok körforgást alkotnak. Ahhoz, hogy a körforgást meg lehessen állítani, arra volna szükség, hogy a Másikat egyszerre tudjuk objektívként és szubjektívként megragadni, ami lehetetlen. (Jean Paul Sartre)

Perszóna a szerep, amit az ember saját maga és mások előtt játszik és ez nem azonos azzal, ami az ember valójában. A perszóna kompromisszum az individuum és a társadalom között. (Jung)

A fejlődés magában hordja az egyedüllét veszélyét. Az egyedüllét a tudatosságban azonos szinten lévő társ hiánya. Ez a keserű érzés a legtávolabbra jutó emberek közös tapasztalata. Terhét nem is tudja elviselni, ha Isten közelségének érzete nem növekednék egyenes arányban az egyedülléttel. (Scott Peck amerikai pszichiáter)

Bensőnkben van valami, ami összehasonlíthatatlanul értékesebb mindannál, amit magunk körül látunk. Ne képzeljétek azt, hogy bensőnkben semmi sincs! Ne képzeljük úgy a lelkünket, mintha az valami sötét dolog volna. Rendesen ugyanis azt hisszük, hogy nem létezik más fény, mint az, amelyet szemünkkel látunk, s mivel lelkünkkel nem látjuk, azt képzelhetnénk, hogy bensőnkben mély sötétség honol. Ez csak az olyan lélekre áll, amely nincs a kegyelem állapotában, s ebben az esetben sem azért, mintha az Igazság Napja, amely fönntartja a létet, nem ragyogna benne, hanem azért, mert nem képes felfogni annak sugarát. (Avilai Szent Teréz)


Hamis képet formál az, aki azt hiszi, hogy az ember a magányban egyedül van. Van misztikus magány!

A magányt nem gyógyítja, csak elfedi az emberi társaság. A magányt a realitással való kontaktus gyógyítja. (Anthony de Mello)

A bölcs aszkéta vándoroljon egyedül, legyen otthontalan, éljen magányosan, jellemezze éberség és szűkszavúság, éljen minden támogatás nélkül s külső jelekről föl nem ismerhetően. (Bhágavata-purána 11.9.14.)

Állandóan az ember és Isten határán járok, s a magány kicsit halhatatlanság.

(Hamvas Béla)

,,Nem lép ki az ajtón és világot megismer,
nem néz ki az ablakon, és égi utat megismer,
mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer,
ezért a bölcs nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz."

(Lao-Ce: Tao Te King)


Önmagad beutazása a mindenség beutazása. (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Az ember egyedül érkezik a világra, és egyedül távozik innét. Egyedül viseli jó és rossz tetteinek gyümölcseit, egyedül viseli el a poklok kínját s magányosan jut üdvösségre. (Csánakja Pandit: Indiai bölcsességek könyve)


A spiritualitás alapvetően azt jelenti, hogy légy a magad mestere. Az egyik leggyönyörűbb dolog a világon, hogy nem kötődsz semmihez. Nem kötődni a legnagyobb fényűzés. Nem csak szükségtelen, hogy mindig kötődünk, de végső soron káros is. Beléphetsz az időtlenségbe, mely a spirituális létezés csúcs pillanata.

Nagy ember az, aki a nagy tömeg közepette is képes teljes tisztaságában megőrizni a magányosság derűjét.

Bár a jógi különböző érzéktárgyakkal kerül kapcsolatba, elméjét ne zavarja meg azok erénye vagy hibája, s minden ragaszkodástól mentesen legyen szabad, akár a levegő, ami nem kötődik semmihez (Bhágavata-purána 11.7.40.)

És vajon mit jelentenek számunkra az olyan szavak, mint csönd, összpontosítás, elgondolkozás, hallgatás, magunkba figyelés, találkozás önmagunkkal vagy önfeledtség? Nyilvánvalóan előbb újra el kell sajátítanunk a szorongás és unatkozás nélküli egyedüllét képességét, nem félve attól, hogy ,,valamit elmulasztunk". Ha folyton csak szökdösünk a magányból, akkor - mint valami szenvedélybetegség - merően csak arra figyelünk, ami éppen ,,kéne", s amiről azt hisszük, hogy okvetlenül szükségünk van rá: állandóan menekülünk önmagunk elöl, nehogy találkozzunk magunkkal, mert folyton csak birtokolni akarunk valamit, ahelyett hogy volnánk valamik, ahogy Erich Fromm mondaná. (Riemann: Az öregedés művészete)

Csak az az ember képes felülemelkedni a szenvedésen, aki önmagának mestere, aki megismerte a dolgok mennyországgá alakításának alkímiáját.

Aki nem találja meg magában, amit keres, azt a külvilágban sem fogja megtalálni. Az igazi beavatott nem tárja fel titkát senki előtt, mert tudatában van annak, hogy ez az út olyan út, melyen csak egyedül lehet járni. A bölcsek kövének felfedezése nem más, mint eme titkos úton a végcél elérése. (Alkímiai alapok)

A transzcendentalistának mindig arra kell törekednie, hogy elméjét a Legfelsőbb Lélekre rögzítse. Egyedül, elvont helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásszerzéstől. (Bhagavad-gítá VI.10.)

A jógi próbáljon egyedül élni, mert a különféle emberek társasága megzavarja az elmét. Ne tartsunk kapcsolatot olyan emberekkel, kiknek gondolatai zavaró hatásúak. Adjunk fel minden vitatkozást, érvelést, hiú fecsegést. Kerüljünk minden társaságot, jót, rosszat egyaránt. Gyakoroljunk keményen, élünk, vagy halunk nem számít. (Vivékánanda)

Személyiségfejlődésünk belső útján egyedül haladunk. Saját lelki fejlődésünkért mi vagyunk a felelősek. Fontos az önmegfigyelés napi gyakorlata.

Az önismeret olyan kaland, mely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet. (Jung)

A szennyezettség abban nyilvánul meg, hogy elkezded a többieket bírálni. Önmagunk vizsgálata a fontos. Derítsd fel saját hibáidat, ne a másét.

Ha nem akarjuk, hogy lelki egyensúlyunk felboruljon, akkor a külső technikai fejlődéssel arányos belső lelki fejlődés útját is fel kell vállalnunk, vagyis tanácsos volna minél alaposabb önismeretre és emberismeretre szert tenni.

(Jung)

Ami nem tetszik másban, javítsd ki önmagadban!

Feladatunk a belső harmónia megteremtése, önmegvalósítás, lelki felvilágosodás. Ha ezt az abszolút feladatunkat teljesítjük, megoldódnak a relatív szintű gondjaink is.

Ha valaki rendeződik belül, a világ rendeződik körülötte.

Az egyedüllét az egyetlen életforma, mely önmagában az élet összes kérdését megoldja.

Nem ismerjük jellemünk mélységeit. A titokzatos út befelé vezet. Sehol másutt, csakis bennünk van meg az örökkévalóság a maga világaival, a múlt, a jövő. A külvilág pusztán árnyékvilág, mely a fény birodalmából veti árnyait. Úgy tűnik, hogy az ember csak e belső világ teremtése révén válhat összehasonlíthatatlanná, egyszerivé, nem pedig külső cselekvés által, amely egy névtelen masszába olvasztja be az egyéni tetteket.

(Földényi László: Melankólia)


Ne feledd, hogy mindaz a világon, amit a gondolat, a beszéd, a szem, a fül tapasztal, az elme szüleménye csupán s így mulandó illúzió. (Bhágavata-purána 11.7.8.)

Hogyan kell a tökéletességre törekvő embernek élnie? Megvalósítani a nevezetes névtelenséget. Élj rejtett életet! Keresd a magányt! A nyilvánosság az emberi élet legnagyobb veszélye. Járj úgy utadon, hogy más ne lásson, csak a világ Ura.

(Hamvas Béla)

Nemes elkülönülés. A jógi fontos tulajdonsága, hogy nem úszik együtt az árral, hanem bizonyos értelemben elkülönül a tömegtől és nem fél attól, hogy véleményével elszigetelődik, vagy magára marad. Ez nem részvétlenség! Felelőssége az egész megjavítása, így nem engedheti magát eltántorítani, még akkor sem, ha egyedül marad. De sohasem magányos, akkor sem, ha nem vágyik az akol melegére. Sok embert a magánytól való félelem tart a konvenció rabságában. A magány épp olyan illúzió, mint a társaságban létezés! Mindkettő az én-tudatból táplálkozik, mely önmagát egy viszonyon kívül, vagy belül definiálja. A spirituális út magasabb fokán a magány fel sem merül többé. Ez a magány problémájának igazi megoldása.

(Pressing Lajos)

Gondoljuk el, hogy bensőnkben egy mesésen gazdag palota áll, aranyból és drágakövekből építve, szóval illő lakás az Úr számára. Képzeljük úgy, mintha a lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna, egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne pedig sok lakás, mint ahogy az égben is sok van. Ebben a várkastélyban sok lakás van, a legközepén azonban van egy, amely fontosabb valamennyinél, mert benne folynak a legbizalmasabb beszélgetések Isten és a lélek között.

(Avilai Szent Teréz)

Nincs egyetlen út. Magunk vagyunk a világon, s ahányan vagyunk, annyi az út. Nem ismerhetjük egymás útjait. Legyetek önmagatok mesterei ott, ahol éppen vagytok és ott, helyben megigazultok.

A világon az egyik legfontosabb feladat a béke megteremtése, de a békét a belső békénk megteremtése nélkül nem tudjuk létrehozni. Az ember feladata megteremteni a belső békéjét és akkor a világon is béke lesz.

(XIV. Dalai Láma)

Schopenhauer a magányról, mint a boldogság és nyugodt kedély egyik forrásáról beszélt. Einstein pedig azt mondta magáról, hogy abban a magányban él, amely kín az ifjúkornak, de nagyszerű az érett éveknek. Bernard Shaw pedig már így fogalmaz: ,,Most ismerem fel, hogy isten ereje - a magánya."

Kiválóan alkalmas a nevezetes névtelenség költőknek, gondolkodóknak, műélvezőknek, bölcseknek, vallásos embereknek. Azoknak, akik nem akarnak semmit elérni kifelé. (Hamvas Béla)

Mindenki önmagának legyen a papja, orvosa, tanítója, szóval mindene.

Üdvözítőnek tartom, hogy időm javarészében magam legyek. A társaság - legyen bár legjobb - hamar kimerültté és szétszórttá tesz. Szeretek egyedül lenni. Soha nem találtam olyan társaságot, mely felért volna a magányéval. Több szempontból csak magányosabbak leszünk, amikor kimozdulunk és emberek közé megyünk, mint amikor visszahúzódunk a saját vackunkba. A gondolkodó, vagy munkálkodó ember mindig is magányos, bárhol is legyen. A magányt ugyanis nem az egyént és embertársait elválasztó tér mérföldjével mérjük. Az igyekvő diák a Cambridge College méhkasként zúgó termeiben is lehet éppoly magányos, mint egy dervis a sivatagban.

(Henry David Thoreau)

Azért fejlődött ki a nagy kollektívumokban a ressentiment a magányosok iránt, mert rettenetesen sértette őket annak az embernek a bátorsága és nyugalma, aki egyedül mer élni, egyedül mer meghalni. (Hamvas Béla)

A magány megérlel, de ehhez a Nap kell, hogy barátod legyen. (Nietzsche)

A magányos élet eseményekben gazdagabb, mint a nyilvános. A bölcs többet él, mint a hős. Az agonális élet (kifelé szereplés) egyszerűen komolytalan. Az egész nyilvános életet bántóan eseménytelennek látom. A szellemileg jelentékeny emberek véleménye csoportvélemény. Párt, baráti kör, érdekszövetség vagy tanítványok tömege van mögötte. (Hamvas Béla)

A lelki megvalósításban, az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyeződéstől megtisztult jógi a Legfelsőbb Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a boldogság legmagasabb fokát. (Bhagavad-gítá VI.28.)

Ha létezésed fényforrását egyéniségedből kiemelted és örök lényedbe helyezted: sértetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet kár, se haszon. Jutalom igénye nélkül működsz, ahogy a folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.

(Weöres Sándor)

Minden lény individuálisan születik, cselekszik és hal meg. Senki mástól halálát, tetteit és születését át nem veheti. Mindnyájan saját sorsunkban és saját belső időnkben élünk.

A szinkronicitás elve azt jelenti, hogy amit megélünk s ahogy a világot összességében értékeljük, az belső világunk kivetülése és erre egyben vissza is hat. Bensőnk és a külvilág kölcsönhatásban van egymással. Ebben az értelemben minden ember minden pillanatban újra teremti saját valóságát. Aki ezt felismeri és elfogadja, az kész arra, hogy önmagáért és saját sorsáért teljes felelősséget vállaljon. (Jung)

A világ a te teremtményed. Te hoztad létre. Tanuld meg lebontani, feloldani, hogy megszabadulj uralmától. (Szepes Mária: Vörös oroszlán)

Bármilyen rosszul esik is, hogy oktató hangot használok, ezúttal nem térhetek ki előle és meg kell mondanom, a meghalást - tudomásom szerint - éppen úgy magának kell csinálnia az embernek, mint ahogy magának kell álmodnia, varázsolnia, szerelmesnek lennie és kísérteteket látnia. Ezen a ponton a kollektivizmus 100%-ban megbukik. Mint ahogy az individualizmus 100%-ban megbukik, mikor élek, másokhoz szólok, beszélek, szeretek, vitatkozok, kérek, elfogadok, nevetek, haragszom. Magányosan, individuálisan kell meghalni. (Hamvas Béla)


Az emberi kapcsolatok jelentős része nem szeretet kapcsolat, hanem kölcsönös neurotikus függés, szado-mazohisztikus szimbiózis, a világ ellen kialakított páros önzés. Bár lényege szerint az ember képes az érett adás jellegű szeretetre is. (Fromm)


Ha a tanítvány az élet útján bölcs és értelmes társra talál, akiben van jóság és önuralom, akkor járjanak együtt az úton. Ha az életútján nem talál bölcs és értelmes társra, akiben megvalósul a jóság és önuralom, járjon egyedül az úton, mint egy száműzött király, vagy egy magányos elefánt. Mert jobb egyedül járni, mint egy bolond társaságában. (Dhammapada: A tökéletesség tiszta útja)

A sebes patakként rohanó idő születésbe és halálba kényszeríti a testeket, de sohasem a lelket, ami változatlan, akár a tűz, noha a lángok folyton keletkeznek és elenyésznek. (Bhágavata-purána 11.7.49.)

Van egy végső magány, amely elöl nem menekülhetünk. Itt alighanem már csak az segít, ha befelé figyelünk, saját mélységünkre, amelyben talán áttörhetünk ahhoz, amit Istennek vagy létünk kozmikus alapjának vagy a mindenség misztikus egységének nevezünk. Ennek révén érhet meghalásunk végső magánya olyan fölemelő biztonságba, önfeledtségbe, amelyre talán a megváltás szó illik leginkább.

(Riemann: Az Öregedés művészete)

Tekintsétek ezt a földi világot az elme által teremtett érzékelt illúziónak, ami tünékeny, mint az álom s ingatag, akár a zsarátnok lángja. (Bhágavata-purána 11.13.34.)


Oly fényben él az Isten, amelyhez nincs más út:
Ki Úttá nem válik, láttáig sose jut. (Jézus tanításai)

61/2014
Ősz Szabó Éva válogatása
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Az egyedüllét.......................
  2018-03-20 08:08:15, kedd
 
  Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!

Rácz Zsuzsa






Ha önmagaddal jóban vagy, akkor béke él benned, és ez azt jelenti, hogy az egyedüllét is pozitív számodra.

Igazából azt látom, hogy az emberek zöme keveri az egyedüllét fogalmát a magányéval. Az egyedüllét egy olyan állapot, amikor jól vagyok egyedül is. A magány ezzel szemben az az állapot, amikor nem vagyok jól egyedül.

Csernus Imre







Az egyedüllét kevesebb problémát jelent.

Whitney Houston

Az egyedüllét nagyon hasznos tud lenni (...). Nem árt, ha eltöltesz magaddal egy kis időt. Sok mindenre tanít.

Kamarás Iván






Az egyedüllét vitatható magány. Például nem lehet magányos az égi utazó, ki a legnagyobb egyedüllétet valósította meg, hiszen jól tudja, sokan féltik idelent, s nem csak a nagy üresség veszi körül, hanem a nagy érdeklődés is.

Elekes Feren






Mikor valaki azt hiszi, hogy az egyedüllét egyenlő a magánnyal, akkor gyakorlatilag ezzel azt mondja, hogy jó érzése és boldogsága más ember szórakoztatási képességén múlik.

Vera Peiffer







Kende SándorSokan összekeverik a magányt az egyedülléttel. Az egyedüllét hosszabb vagy rövidebb szerencsétlen helyzet, társtalanság. A magányt viszont az ember belül hordja. (...) A magányos ember akkor is magányos, ha nincs egyedül.

Kende Sándor






Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.

Osho






Jó az egyedüllét,
ha van valaki,
akinek időnként elmondhatjuk:
jó az egyedüllét.

Közmondás







Az egyedüllétet a szellemileg fejlett emberek élvezik.




 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
A magányban............
  2018-02-26 12:45:58, hétfő
 
  A magányban hatalmas kincs és lehetőség rejlik,
melynek értékét fel kell tudnunk ismerni!
Ezért ne féljünk találkozni magányunkkal, mert itt
találkozunk saját lelkünk mélységeivel.

Ahhoz, hogy eddig eljussunk, időt kell szánni a belső
csendre, a lélek műhelyére, mert a csend életünk
egyik legfontosabb tankolóállomása.




 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Egyedül
  2017-09-22 09:03:00, péntek
 
  Ha az ember egyedül van, lehet, hogy épp az a feladata, hogy analizáljon, megoldjon önmagában valamit. Dolgozzon a saját személyiségén, hogy aztán esélyt kapjon egy kiegyensúlyozott életre. Egy ilyen időszakot ki kell használni, épp a jövő érdekében.

Oszter Alexandra




 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Szeretem a magányt
  2017-01-03 10:50:10, kedd
 
  Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok.

Jules Renard




 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Egyedül.......
  2017-01-03 10:34:44, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
Magány
  2015-11-30 08:36:07, hétfő
 
 



Lehet, hogy a magány összetöri az embert, mint Hölderlint, mint Pascalt, mint Nietzschét; de ez a bukás és törés még mindig méltóbb a szellemi emberhez, mint a vegyülés a világgal, ami emberi, édes-gonosz vonzásával fertőz és gödörbe taszít. Zuhanj mélyebben a magány szakadékába; elpusztulsz így is, de bukásoddal tartást adtál lelked és műved végzetének. Nincs itt mód az alkura, s nincsenek epikureusi fél-bölcs és sunyin óvatos megoldások sem, a kerttel és barátokkal: ha felelni akarsz a világ kérdéseire, csak a magányból felelhetsz, mely teljes, mint az élet és a halál. És nem igaz, hogy ez a mély, sűrű magány emberellenes; az emberek ügyét akkor szolgálod teljesen, ha elvonulsz ügyeik elől.
Maradj magányos és emlékezz. Maradj magányos és figyelj. Maradj magányos és felelj. Ne reménykedj: nincs más megoldás. Maradj magányos, ha belepusztulsz is. Még mindig jobb, mint élni az ő feltételeik szerint.

Márai Sándor




 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-A magány metafizikája  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 142 
2019.06 2019. Július 2019.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 124 db bejegyzés
Összes: 26967 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 310
  • e Hét: 1906
  • e Hónap: 16392
  • e Év: 163374
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.