Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Bosnyák Zoltán:A tűzvonalból3
  2010-12-30 18:48:46, csütörtök
 
 

Gróf Haller Gábor
a zsidók a kommunizmus és a nemzeti szocializmus. A magyarországi zsidó népkisebbség fajvédelmi közlönyének régi szokása, hogy hasábjain a zsidó érdekek védelmében nyilatkozatok, vagy vezércikkek formájában közéleti személyeket szólaltat meg, vagy a különböző keresztény egyházak papjait hallatja. Ezek a cikkek és nyilatkozatok a legtöbb esetben annyira komolytalanok s tévedéseik annyira kézzelfoghatók, hogy az igazi, tisztánlátó magyar közvélemény szempontjából fölösleges velük vitába szállni. Azonban legutóbb gróf Haller Gábor, a ,,Kálvin-téri református egyház lelkésze" akit az Egyenlőség az egész magyar református egyház szószólójának tesz meg a zsidóságot feldicsőítve néhány olyan kijelentést is tesz, amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül.

Nyilatkozatának első részében a gróf úr megállapítja, hogy a nemzeti szocializmus és a kommunizmus között nincs különbség; ,,mindkettő" csak zavart és pánikot okoz. A gróf úrnak azért van ilyen rossz véleménye a nemzeti szocializmusról, mert nézete szerint ennek a kommunizmussal szemben ,,a szeretettel kellett volna jönnie." Leszögezzük mindenekelőtt, hogy az ilyen állásfoglalás csak teljes tájékozatlanságból, vagy vak elfogultságból származhatik. Természetesen egyik sem menthető. Nem akarunk mi itt védőbeszédet tartani a nemzeti szocializmus mellett, mely amúgy sem szorul a mi védelmünkre. Azért csupán arra szorítkozunk, hogy a gróf úrnak közvetlen tapasztalatok szerzése céljából azt ajánljuk, próbáljon Barcelonában, Valenciában vagy Moszkvában, majd pedig Berlinben prédikálni. Nyilatkozatából ugyanis azt látjuk, hogy nem szokott újságot olvasni, különben tudomása lenne arról, hogy a Szovjet hivatalosan 40.000 pap legyilkolását ismeri be, a templomokat lerombolták, vagy istállókká, mozikká, klubokká alakították át; tudomása lenne arról, hogy a spanyolországi kommunisták közel kétszáz templomot romboltak le és többezer papot kínoztak meg vadállati módon. A nemzeti szocializmusról ilyesféléket még legádázabb ellenfelei sem állítottak eddig.

A gróf úr szeretetet hirdet a kommunistákkal szemben. Nem ismerjük szónoki képességeit, de szentül meg vagyunk győződve, hogy Szamuelly, Korvin-KIein, Kohn-Kerekes pribékjeinek hiába beszélt volna a legragyogóbb ékesszólással a szeretetről. Egyébként a valenciai anarchista csőcselék előtt, vagy Moszkvában a G. P. U. terroristái előtt még mindig módjában volna bizonyságot tenni ragyogó szónoki tehetségéről. Annyi bizonyos, hogy ha a német nemzeti szocialista mozgalom a rohamkéssel, kézigránáttal, revolverrel harcoló kommunistákkal szemben a szeretet jelszavával vette volna fel a harcot, ma Germánia mezőit a német középosztály és a parasztság százezreinek vagy millióinak hullahegyei borítanák és ki tudja talán Haller gróf úr sem prédikálhatna a Kálvin téren a szeretetről.

A nemzeti szocializmussal kapcsolatban pedig lenne még egy megjegyzésünk. A magyar reformátusság egyre fokozódó csodálkozással látja, hogy lelkipásztorai közül mind többen ártják bele magukat a német nép és Németország belső ügyeibe, csupán azért, hogy a zsidók védelmére kelhessenek.
Aki a szomorú, kegyetlen valóságot nem ismeri, könnyen azt hihetne, hogy nekünk magyaroknak, közelebbről magyar reformátusoknak, nincsenek más súlyos belső bajaink.
Pedig hát nekünk is vannak gyötrő gondjaink.
Elég, ha csak a baranyai-tolnai-somogyi reformátusság egykéjére,
vagy a tiszántúli református földműves nép irtóztató nyomorára, vagy a Brailában,
Galacben, Bukarestben és másutt lelkipásztor hiányában tőlünk örökre elszakadó
sok ezer magyar reformátusra mutatunk rá.
Lelkipásztoraink jobban tennék, ha ahelyett,
hogy a nemzeti szocializmusról filozofálnak és a zsidókért aggódnak,
inkább ezekre a kérdésekre fordítanák figyelmüket.
Sepergessünk csak a magunk portája előtt.

Azt is kijelenti a gróf úr, hogy az evangélium alapján állva nem ismer zsidók és nemzsidók között különbséget. Azonban Luther Mártonnak, a világprotestantizmus megalapítójának aki minden bizonnyal szintén az evangélium alapján állt egészen más volt a véleménye. A gróf úrnak bizonyára nem lesz kifogása az ellen, ha a magyar reformátusság előtt ez idő szerint még mindig Luther a nagyobb tekintély, aki pedig többek között így vélekedik a zsidókról:

Szívüknek leghőbb vágya, hogy egyszer velünk, pogányokkal, úgy bánhassanak el, mint ahogy egykor Perzsiában, Eszter idejében a pogányokkal elbántak. Óh mennyire szeretik Eszter könyvét, amely oly finoman tükrözi az ő vérszomjas, bosszúvágyó természetüket és reménységüket! Isten napja nem sütött még vérszomjasabb és bosszúállóbb népre, mint amely azt hiszi, hogy azért Isten népe, hogy a pogányokat gyilkolja és fojtogassa.

(Luther munkái. Erlanger kiadás, 32. kötet, 120-21 1.)


,,...kapzsibb nép nincs a nap alatt, mint amilyenek voltak, vannak és lesznek ők mindörökké. Láthatjátok ezt uzsorájuknál. És még azzal biztatják egymást, hogy ha majd eljő a Messiás, az egész világ aranyát, ezüstjét köztük osztja szét." (176. l.)

,,Ha valami jót tesznek, úgy azt nem az irántad való szeretetből teszik és nem a Te javadra cselekszik, hanem, mert helyre van szükségük, hogy nálunk lakhassanak..."

,,Ha egy tolvaj tíz forintot lopott, lógnia kell, ha az utcán rabol, fejét veszti, de ha egy zsidó tíz tonna aranyat lop és rabol az uzsorával, akkor kedvesebb, mint maga az Isten." (182, 183. l.)

,,Valaki azt mondhatná, hogy én sokat beszélek. Nem, én nem beszélek sokat,
sőt keveset beszélek. Én látom az ő írásaikat: ők átkoznak minket
gójokat és iskoláikban és imájukban minden szerencsétlenséget reánk kivánnak.
Uzsorával elrabolják a mi aranyunkat és javainkat.
És álnokul azt bizonyítgatják, hogy jogosan cselekedtek így és Istent szolgálták ezzel.
Ilyesmit nem tettek a pogányok és nem is teszi más, csak maga az ördög és akiket megszállt,
mint aminők a zsidók." (254. l.)

,,Az én véleményem szerint, ha nem akarunk a zsidók gyalázkodásának áldozatai lenni,
akkor külön kell válnunk tőlük és országunkból ki kell űznünk őket" (254. l.)

,,Az Isten sokat beszélt Dávidhoz és megígérte, hogy ezt meg azt megteszi neki.
Ehhez azonban nekem semmi közöm... mi nem az a nép vagyunk,
akihez ő szólt.
Mózest és népét hagyjuk
csak magukra, igazán semmi közünk hozzájuk."

(A. Berger; M. Luther, II. 2. 249. l.)

Ekképpen szól Luther, akinek munkáit, különösen kettőt: a ,,Von den Jüden und ihren Lügen"
és a ,,Vom Schem Hamphoras" címűt melegen ajánljuk gróf Haller nagytiszteletű úr figyelmébe.

Azt mondja a gróf úr, ne a zsidókat tegyük meg bűnbaknak,
hanem szálljunk magunkba és keressük önmagunkban a hibát.
Megnyugtatjuk a gróf urat; a magunkba mélyedést már régen elvégeztük és rájöttünk,
hogy nem a zsidók a mi legnagyobb veszedelmünk,
hanem az olyan sötétben botorkáló, tanulni nem akaró magyarok,
mint amilyen a nagytiszteletű úr is.

Beszél még a gróf úr a háború zsidó héroszairól is; szeretnők tudni,
melyik fronton szerezte ilyen irányú tapasztalatait?
Tudomásunk szerint zsidaink inkább a gazdasági hivatalokban és
a hadseregszállítás terén fejtettek ki hősi tevékenységet.

A gróf úrnak az a tétele pedig, hogy ,,azok a legnagyobb ,,fajvédők",
akik maguk sem gyökeresen magyar származásúak", a valóságban éppen fordítva igaz.
Eddig csaknem valamennyi buzgó és lelkes zsidóvédőről kiderült,
hogy rokonságában, vagy éppen ősei között ott vannak a zsidók.

Befejezésül még csak egyet óhajtunk megjegyezni.
Ha a gróf úr valóban olyan nagy zsidórajongó, mint ahogy
az Egyenlőségnek adott nyilatkozatából kitűnik,
akkor tegye le a palástot, terítse nyakába az imaköpenyeget,
aggassa magára az imaszíjakat és sétáljon át a Kálvin-térről a Dohány-utcába.
Bizonyára kitörő lelkesedéssel fogadják majd odaát új hívei.

* * *

A spanyolországi Vörösök kiirtják a vezető réteget.
A párisi ,,Gringoire" című újság hosszabb cikkben átfogó képet fest
a hónapok óta tartó spanyol polgárháború eseményeiről.
Megállapítja, hogy az ú. n. baloldali vörös spanyol rendszer uralma nem egyéb,
mint a fajilag értékesebb, magasabbrendű vezető rétegnek
a kommunista zsidó vezetés alatt álló csőcselék által való kiirtása.

* * *

A zsidóság és a revízió. Az ,,Egyenlőség" című zsidó fajvédelmi közlöny
január 28-i számában megpróbálta kétségbe vonni azoknak az adatoknak hitelességét, amelyekkel ,,Magyarország elzsidósodása" című könyvemben a felvidéki ,,magyar" zsidóság gyors elcsehesedését bizonyítottam. Nem az Egyenlőség amelynek konok elfogultsága közismert hanem a tárgyi igazság kedvéért szükségesnek tartom a következőket megjegyezni.

Adataimnak hitelességét bárkinek tehát az Egyenlőségnek is módjában van ellenőrizni, ha nem restelli a fáradságot és fellapozza a
Magyar Statisztikai Szemle 1930. évi 11. számában
,,Az elszakított Felvidék nemzetiségi és felekezeti adatai" című tanulmányt.
Ennek táblázataiból megállapítható, hogy míg
1910-ben a Tótföld
(a cseh statisztika megjelölése) zsidóságának 54 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek,
addig 1921-ben csak 16.6 % magyar nemzetiségűnek, a Ruténföldön pedig
1910-ben az összzsidóság 33 %-a volt magyar anyanyelvű,
1921-ben már csak 7 % magyar nemzetiségű. ,,E számok ismeretében
mondja Molnár Endre, a Magyar Statisztikai Szemlében megjelent tanulmány írója
a felvidéki zsidóság nemzeti érzését különböző tényezők hatása
egyrészt környezetük nemzeti és ,,faji" öntudatra ébredése, másrészt
a cionizmus és a nemzetközi jellegű mozgalmak
teljesen határozatlanná és ingadozóvá tette.
E mellett különleges társadalmi helyzetük és egyoldalú foglalkozási megoszlásuk másoknál nagyobb mértékben szolgáltatja ki őket úgy az államhatalom, mint a tömegek gyakran egymással is ellentétes nyomásának. Így legtöbbjük alkalmazkodott az 1921. évi számlálólap már említett nyomatékos figyelmeztetéséhez és zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, hogy semleges maradhasson a körülötte élő népek harcában."

Az Egyenlőség a Revíziós Liga valamelyik kiadványára hivatkozva azt állítja,
hogy a felvidéki zsidóság csak kényszerből vallotta magát zsidó nemzetiségűnek. Könyvemben én is elismertem, hogy a felvidéki zsidók részéről mindenesetre kockázat és áldozatvállalás volt,
ha az új uralom alatt is magyar nemzetiségűnek vallották magukat.
Ezt a kockázatot azonban igen kevesen vállalták.
És hogy a zsidók nem csupán külső kényszerből,
hanem belső meggyőződésből vallották magukat zsidó nemzetiségűeknek, az kitűnt a képviselőválasztások idején, amikor
a Tótföld 135.000 főnyi zsidóságából több mint 70.000, tehát 52 %,
vagyis a választásra jogosult zsidóknak óriási többsége,
adta szavazatát a különböző zsidó nemzeti pártokra. (Zsidó Lexikon, 856. l.)

Hogy a felvidéki zsidóság a megszállás után miképp ítélte meg a helyzetet, kitűnik abból a röpiratból, amely ,,Einige Worte unter uns gesagt" címen jelent meg 1921-ben és a zsidóság körében mindenütt terjesztették. A röpirat figyelmezteti a zsidókat, hogy miután Szlovenszkó aligha kerül vissza a magyarokhoz, a zsidóságnak alkalmazkodnia kell az államalkotó néphez,
különösen pedig keresnie kell a szlovákok bizalmát és barátságát.
,,Gazdasági téren mutatkozó fölényünket rendelkezésükre kell bocsátkozunk
s bele kell őket avatnunk titkainkba. Politikai téren is velük kell haladnunk."

* * *

Kiegészítésül még két fénysugár arra vonatkozólag,
hogy milyen a zsidóság magatartása a megszállt területeken a magyarsággal szemben.

Csíkszentdomokos község képviselőtestületének ülésén dr. Eugen Polenaru körorvos azzal az indokolással, hogy Csíkmegye sok szent kezdetű község neve között már el sem lehet igazodni, azt indítványozta, hogy a község nevét változtassák Izvorul Oltuluira (az Olt forrása).

A görögkeleti vallású Eugen Polenaru dr. urat nemrég még Kahane Jenőnek hívták és ahhoz a bizonyos ,,felekezet"-hez tartozott.

* * *

Egy szürkefedelű füzetet lapozgatunk. A ,,Világosság" (?) könyvtár 1. száma. Kiadja a ,,Világosság" könyv és lapterjesztő vállalat, Kolozsvárott. Írta: Beregi (?) Tivadar, a címe: Leon Blum. Az egész füzet nem egyéb, mint a fajtestvér zsidó Blumnak felmagasztalása. Az író minthogy komoly érveket nem tud a Nagy Leo mellett felsorakoztatni, a nyakatekert marxista dialektikával és talmudista logikával igyekszik róla elmondani minden szépet és jót. Ilyeneket olvasunk a füzetben: ,,Leon Blum a ,,francia" szellem egyik legnagyobb alakja", ,,a nagy eszmék embere", ,,egyik legnagyobb erénye: a felsőbbrendűség". Mellesleg a füzet nyílt propagandát fejt ki a mardochaii (marxi) szocializmus mellett. Ilyen lelki méreggel táplálják a zsidók Erdélyben a szerencsétlen magyarságot.

* * *

Rothschild Nathan és Nelson. A felvilágosodás és a humanizmus magyarországi vezérlapjából, a minden sorában ízig-vérig Talmud szellemű Magyar Hírlapból (1937. január 31.) idézzük az alábbi sorokat.

,,Windsor hercegét a személyes bátorságon túl talán valamilyen történelminek nevezhető hála is fűzi a Rothschildokhoz, akik oly nagy és felejthetetlen szolgálatokat tettek Nagy-Britanniának és az angol uralkodóháznak.

Alacsony termetével, igénytelen polgárias öltözékével fenségesnek, hidegnek hatott a fellépése a tőzsdeteremben, ahol papírokról alkudott, idegen hatalmak kiküldötteit fogadta.

Innen irányította az európai pénzpolitikát és innen dirigálta az egészen nagy pénzügyi háborúkat, a nagy brit gazdasági háborúkat, történelmi stílusban amelyekkel hozzájárult ahhoz, hogy Anglia Európa első népe legyen és amely által az angol nemzeti hősök a Baronok, a Peelek, Pittek, Hastingok és Nelsonok sorába került..."

Nincs semmi hozzáfűzni valónk a zsidó önhittségnek ehhez az ízléstelen megnyilatkozásához, csak azt szeretnők tudni, vajon mit szól az angol közvélemény Nelson és Náthán összehasonlításához?

* * *

Zsidók egymás között. A francia ,,Reveil du Peuple" (A nép ébredése) című újság közölte az alábbi érdekes hírt:

Constantine (Algír) európai negyedének egyik előkelő villájában estély van. Az ajtónálló egymásután jelenti be az érkezőket: M. Bloch, M. Robert de Rothschild, M. le président Lévy, M. le conseiller Dávid, M. le comte Cahen de Anvers, majd pedig M. de la Durandiére lelkész. Amikor a legutóbbit jelentették be, a már jelenlevő Tristan Bernard halkan így szól a szomszédnőjéhez: ,,Ezek a papok még mindig mindenhová befurakodnak".

* * *

Cionizmus és kommunizmus. Olvasóink bizonyára emlékeznek még arra a titkos cionista-kommunista szervezkedésre, amelyet néhány hónap előtt leplezett le a budapesti rendőrség. Abból a tényből, hogy csaknem ugyanakkor Oláhországban és Lengyelországban is nyomára jöttek hasonló szervezeteknek, arra lehet következtetni, hogy itt a nemzetközi zsidóság egy újabb akciójával álltunk szemben. A világzsidóság vezetői már régebben rájöttek arra, hogy akié az ifjúság, azé a jövő. A zsidó ifjúság segítségével igyekeztek a nemzsidó ifjúságot is bevonni olyan egyesületekbe, amelyek zsidó irányítás alatt és zsidó szellemben működtek (ifjú munkások, munkás sport egyesületek, természetbarátok, gyermekbarátok, stb.). Az ifjúság azonban hamarosan megundorodott a zsidó szellemtől és ezekben az egyesületekben csak a söpredék maradt vissza. A zsidóságnak tehát más utakat kellett keresnie.

Akik a zsidóság belső életét nem ismerik, meg vannak győződve, hogy a cionisták és ortodoxok között áthidalhatatlan szakadék tátong. Pedig éppen újabban egyre inkább előtérbe nyomul a Herzl-féle álláspont, mely szerint befelé meg kell őrizni az egységet, mert a cionista Palesztinára éppen olyan szükség van, mint az ortodox Kahalra az ákom (keresztény) tartományokban.

Taktikai kérdésekben lehet ellentét az ortodoxok és a cionisták között, de semmi esetre sem a végső cél tekintetében. A zsidóság két csoportja, két különböző, de egymással párhuzamosan haladó úton igyekszik a végső cél, a zsidó világuralom felé. A cionisták a nemzeti állam megteremtésén fáradoznak, az ortodoxok pedig az ákum országok meghódítására törekszenek s hogy nem eredménytelenül, azt Oroszország, Spanyolország, Mexikó, Franciaország és nem utolsó sorban Magyarország példája mutatja.

Lássuk már most a cionizmus és kommunizmus kapcsolatait. Mint ismeretes, a cionista szövetségnek három fő tagozata van, ezek: 1. Misrachi, 2. Klál, 3. Erec Izrael Haoved.

A Misrachi az ortodox ifjúságot szervezi be. Elsősorban ,,szellemi" fegyverekkel harcol. Egyik osztálya a Somér Hadati, főként Talmud tanítással foglalkozik.

A Klál az ifjúcionisták igazi központja, főfeladata a toborzás. Egyik osztálya a ,,Bavisa". Magyarul ez a szó bástyát jelent, a zsidók hősies ellenállását a támadó rómaikkal szemben. Ennek tagjai alkotják a zsidó nemzeti állam hadseregét, éppen ezért katonai (?) kiképzésben részesülnek.

Az Erec Izrael Haoved forradalmi harci csoportokat képez ki. Legfőbb feladata a bolsevizmus terjesztése, ha másképp nem megy, úgy fegyverrel is. Az egyik alcsoport a hírhedt Somer Hacair, amelynek tagjai kizárólag ateisták és kommunisták, a kiképzés is egészen bolsevista szellemben folyik. A tagok huszadik életévükig kollektív életközösségben élnek. Minden jövedelmüket közös pénztárba szolgáltatják be. Az egész bevétel egyharmadát Palesztinába küldik, a másik két harmaddal közösen rendelkeznek. Természetesen a szabad szerelem hívei. Ha elérték huszadik életévüket, kötelesek minél hamarább kimenni Palesztinába.

A Somer Hacair élén a Hanhaga Havasit és a Hanhaga Nakirout áll. Az országot szervezési szempontból kerületekre, galtilik-re osztják be, amelyek élén a galtiliros áll. A szervezet legkisebb egységei a kén-ek. Tulajdonképpen helyi csoportok, amelyek négy osztályra tagozódnak: 1. Bnai Mitbár, (a puszták fiai ?) tagjai 10-től, 14 éves korig, nemek szerint külön választva. 1. Couse Cair (fiatal látók) 14-15 évesek, a két nem közös szervezetben. 3. Cousee (látók) 15-17 évesek, kollektív életközösségben élnek fiúk és lányok. Társadalomfilozófiával foglalkoznak, szexuális kérdésekről vitatkoznak. Szigorúan kommunista alapelvek szerint élnek. A szovjetorosz berendezkedés a mintaképük. Öntudatos cionistáknak nevezik magukat.

A kén egy másik alosztálya a Sichva, amelybe még egy alcsoport a Kvusa tartozik.

Akik végigmentek valamennyi tagozaton, azok bejuthatnak a Hahsará-ba. Ez a szervezet a sport vagy a szórakozás leple alatt tagjait különböző hivatásokban képezi ki és hetenként egyszer az ú. n. Sikha-n tovább oktatja őket a bolsevista tanokra. A Somer Hacair-ban külön gondot fordítanak a vezetők kiképzésére. Az összes szervezetek időnként országos gyűlést vidak-ot tartanak. Tartanak összejöveteleket a kerületek is, ezeket gallíli pőgisá-nak nevezik.

Az eddigiekben ismertetett valamennyi cionista ifjúsági szervezet legfőbb célja a kommunista kollektív életközösség ápolása, íme így jutunk el a Marsidizmustól és a zsidó ortodoxiától, a marxizmusig, a nemzeteket elpusztító bolsevizmusig, innét a cionista nemzeti állam gondolatáig, hogy végre elérkezzünk a zsidó világuralomig.

A megszólítás, az üdvözlés ezekben a szervezetekben így hangzik: Salfan. Magyarul ez a szó azt jelenti, hogy kommunista; bizonyságául annak, hogy bolsevizmus és zsidóság egy és ugyanaz. (Hammer, Lipcse,).

 
 
0 komment , kategória:  Bosnyák Zoltán:A tűzvonalból3  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 575
  • e Hét: 3523
  • e Hónap: 10244
  • e Év: 375734
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.