Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Bosnyák Zoltán:A tűzvonalból1
  2010-12-30 19:04:38, csütörtök
 
 
A magyar rádió mostanában
ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját.
Az ötfelé szaggatott és a világ minden tájára szétszórt magyarságnak a legfontosabb,
szinte egyetlen összetartó kapcsa a rádió.
Az éterhullámok átszáguldanak országhatárokon, óceánokon,
világrészeken és elviszik a magyar szót, dalt, gondolatot, a hazai rög üzenetét,
hívószavát mindenüvé, ahol csak egyetlen magyar szív dobog.
A magyar rádió tíz éven keresztül igyekezett ennek a fel nem mérhető,
nagyjelentőségű nemzetpolitikai hivatásának minél jobban megfelelni.
Éppen ezért mi is szívvel-lélekkel állunk be az ünneplők hatalmas táborába.

Egy szerény észrevételünket azonban nem hallgathatjuk el.
Aggódva tapasztaljuk, különösen az utóbbi hónapokban,
hogy a rádió műsorában
egyre szembetűnőbbek
az elzsidósodás jelei.
Nem akarunk ez alkalommal neveket felsorolni és számokat felsorakoztatni,
csak leszögezzük, hogy a zsidók százalékszáma
a rádió műsorában sokszorosan túlhaladja a zsidóság országos számarányát.
Nem egyszer megtörtént már, hogy egy-egy napi műsorban a szereplők
közel 50%-a zsidó volt.
Észrevételünk egyaránt vonatkozik a rádió-műsor prózai és zenei részére,
valamint a színdarabok, a hangjátékok szereplőire.
A néger-zsidó zenéből is elég lenne az eddiginél jóval kevesebb.
Az ellen is tiltakoznunk kell, hogy a rádió irodalmi műsorszámait zsidók,
vagy elzsidósodott liberális, szabadkőműves, pacifista,
kozmopolita ,,író nagyságok" sajátítsák ki.

Őszintén szólva nem értjük, milyen szempontok befolyásolják a rádió műsorpolitikáját.
A legridegebb üzleti elvek szem előtt tartása mellett sem indokolt a zsidóságnak
ez a megdöbbentő arányú térfoglalása a rádióban.
Nem ismerjük ugyan a rádióelőfizetők nemzetiségi megoszlását,
de meg vagyunk győződve, hogy a zsidóság arányszáma legfeljebb tíz százalék.
Éppen eleget szenvedünk a zsidó diktatúrától a sajtó, a könyvkiadás,
a film és a színház terén.
A józan gondolkozású zsidóságnak is meg kell értenie bennünket,
amikor
azt követeljük,
hogy a mikrofon pedig legyen egészen a magyarságé!

Reméljük, hogy az évforduló e tekintetben is fordulópontot jelent.

* * *

Budapest elzsidósodása eléggé közismert.
Hogy a zsidóság kezében néhány évtized alatt milyen roppant vagyon zsúfolódott össze,
azt nagyon szemléltetően mutatja be az alább következő néhány adat.

A háztulajdonosok között a fővárosban 24.5 % a zsidó.
A házaknak mai 25.9 %-a,
a lakásoknak 40.6 %,
a szobáknak 41.2 %-a van zsidók birtokában.
A lakóknak pedig 41.6 %-a lakik zsidók házaiban.
Végül pedig, és ez a legfontosabb,
a fővárosi házak bérjövedelmének 45.1 %-a jut a zsidóknak.
Ez 1930-ban kereken 90 millió pengőt tett ki, ha ehhez hozzávesszük még a zsidó bankok és részvénytársaságok házainak bérjövedelmét, úgy legalább százmillió pengőre kell becsülnünk azt az összeget, amelyet a főváros zsidósága csak házvagyona után kap évente. Megdöbbentően nagy ez a szám. Hát még ha összehasonlítjuk a különböző keresztény felekezetek adataival. A római katolikusok a főváros lakosságának 60 %-át teszik s bérjövedelmük 77 millió pengő, a 12 % reformátusé pedig 15 millió pengő, ezekkel szemben áll a 20 % zsidóság száz millió pengője. (Laki Dezső; A háztulajdon alakulása Budapesten.) Ezek a számok mutatják meg milyen alárendelt szerepe van saját hazájában a dolgozó magyarságnak. Amikor e számok felett elgondolkozunk újra és újra felidéződnek emlékezetünkben Kmoskó Mihály szavai: ,,Országunk feje, szíve és gyomra, Budapest, zsidó.
Ez az állapot tűrhetetlen.
Ezt az undok zsidó fészket, az erkölcsi és szellemi mételynek ezt a költőtelepét
vagy ki kell füstölni,
vagy ha a dolog másként nem megy,
az ország politikai és kulturális központja számára más,
egészségesebb helyet kell keresnünk.
Zsidó környezetben keresztény szellemű törvényhozás és oktatás lehetetlen,
egyszerűen azért, mert a főváros egész élete a tömegek kényétől,
kedvétől függ, ezektől pedig az adott viszonyok között semmi jót sem lehet várni.
Keresztény ország zsidó fővárossal épp oly képtelenség,
amilyen képtelenség,
hogy egy egészséges
magyar paraszt nyakán korcs lengyelzsidó pajeszos
koponyája éktelenkedjék.

Az a nemzet,
amely ezt a képtelen állapotot tűri,
nem érdemli meg hogy éljen."
(Kmoskó Mihály dr.: Zsidó-keresztény kérdés.)

* * *

A nürnbergi törvények miatt háborog a magyarországi, közelebbről a budapesti zsidóság.
Ezek a törvények ugyanis mint ismeretes véglegesen szabályozták,
rendezték a németországi zsidóság helyzetét.
Többek között kimondják ezek a törvények, hogy zsidó nem lehet teljes jogú német állampolgár és csak zsidó női alkalmazottat tarthat. A nürnbergi törvények meghozatalára csak a nemzeti szocialista uralom harmadik esztendejében került sor s azokat tulajdonképpen a zsidóság kényszerítette ki vakmerő és tapintatlan magatartásával. Vagy mi mással felelhetett volna a német nép az évek óta tartó zsidó bojkott-izgatásokra, az emigráns zsidók minősíthetetlen piszkolódásaira, vagy Brodszki bíró gyalázatos viselkedésére a Bremen ügyben? Ezek a törvények a becsületében és életérdekeiben megtámadott német nép önérzetének és önvédelmének jogos megnyilvánulásai.

A magyarországi zsidóságnak pedig azt ajánljuk: ne foglalkozzék
oly sokat a nürnbergi törvényekkel. Hiszen nálunk már Szent László és a ,,felvilágosodott" Kálmán király is hasonló tartalmú törvényeket hozott, bizonyára nem ok nélkül. Ma pedig a zsidókérdés vérbe-húsba vágó problémája a magyar életnek. Ne beszéljen tehát oly sokat a zsidóság a nürnbergi törvényekről, ne népszerűsítse őket minden áron, mert könnyen megeshetik, hogy az öntudatra ébredt magyarság hamarosan ezeknek a törvényeknek szellemében és értelmében kívánja majd rendezni a zsidókérdést.

* * *

Az Egyenlőség fenyeget. A magyarországi zsidó kisebbségi körökben az utóbbi hónapokban észrevehetően nagy az izgalom és a zűrzavar. Úgy látszik, a túlsó oldalon is érzik, hogy a magyarság önvédelmi harcának rövidesen új, sikerekben, eredményekben az eddiginél gazdagabb korszaka kezdődik. Vége lesz a tizenötesztendős tespedésnek, jelszavakon való rágódásnak és eljő a komoly harcoknak, az elszánt cselekvéseknek az ideje. Ennek az új harcnak egyelőre még csak igen szerény, de egyre szaporodó, biztató, reménytkeltő tüneteit látjuk országszerte, itt is, ott is, különösen a parasztság és a fiatal értelmiség körében. Ezek az új megmozdulások okulva a tapasztalatokon nem csupán politikai térre korlátozzák tevékenységüket, hanem kiterjesztik társadalmi, és ami a legfontosabb, gazdasági térre is.

A zsidóság természetesen semmit sem akar átengedni birtokállományából. Elszánt harcra készülődik. Harci eszközeit azonban nem éppen szerencsés kézzel válogatja meg. Nemrégiben például az Egyenlőség dühösen és tapintatlanul ront azokra, akik a magyarság önvédelmi megmozdulásaival rokonszenveznek és azokat támogatják. Majd pedig a zsidóság hatalmára és erejére hivatkozva bojkottal és megsemmisítéssel fenyegeti meg a héber ,,felekezeti" hetilap mindazokat, akik a zsidósággal szembe mernek helyezkedni.

Odaát észre sem veszik már, hogy az ilyen cikkek, az ilyen írások szolgáltatják a zsidóellenes agitáció számára a leghatásosabb anyagot.

* * *

New York-Jew York. A yanke humor tagadhatatlan találékonysággal fejezi ki New York rohamos és teljes elzsidósodását, amikor egyszerűen csak Jew Yorkról beszél. Az Unió büszke metropolisát, a világ legnagyobb városát, a zsidóság teljesen birtokába vette. A város lakosságának a legalacsonyabb becslés szerint is 30-35 %-a zsidó. Vannak nagykiterjedésű városnegyedei, amelyek egészen a galíciai ghettókra emlékeztetnek. (Az egyes városrészekben a zsidók számaránya a következő: Manhattam (50.000 zsidó) 37 %, Brooklyn (800.000 zsidó) 43 %, Bronz (390.000 zsidó) 52 %.)

A ,,Hammer" lipcsei folyóirat newyorki levelezője
érdekes dolgokat mond el a város elzsidósodásáról.
Jól emlékszem még az 1907 évre, amikor egymás után érkeztek a kikötőbe
a nagy óceánjárók 1500-3000 utassal.
A legnagyobb részük zsidó volt; persze a legkülönbözőbb országokból.
A legtöbbjük nem is ment tovább, hanem letelepedett a város keleti részében.
Hosszú szakálluk, pajeszük és piszkos megjelenésük miatt senki sem kedvelte őket.
A városi vasúton senki sem akart mellettük ülni és arra kényszerítették őket,
hogy hátra menjenek. Ha ellenkeztek és szóváltás támadt, senki sem állt melléjük.

Mennyire más a helyzet ma!

A bíráknak 85%-a zsidó,
akik a legmesszebbmenően megvédik fajtestvéreiket.
A világháború alatt növekedett meg igazában a zsidók hatalma.
Mint hadseregszállítók óriási vagyonokhoz jutottak.
Jól értették a módját, miképp kell a legkülönfélébb, üzleteket kezükbe kaparintani.
Magában New York városában a kereskedelemből jóformán teljesen kiszorították
a keresztényeket.
Bármit akar is az ember vásárolni, nem talál mást, mint zsidó üzletet. A női és férfi szabóság, a szőrme- és cipőipar és kereskedelem szinte száz százalékig a zsidók kezében van. Ma már a sajtó is megállapítja, hogy New York nem amerikai város, mert egyre több zsidó vonást ölt magára.

Az Unió törvényei egyáltalában nem felelnek meg a mai kor követelményeinek. Ezt természetesen a zsidóság is jól tudja s ahol csak lehet, igyekszik a helyzetet a maga előnyére kihasználni. A zsidó bírák vakmerő és arcátlan magatartása folytán nem egyszer felháborító esetek adódnak. Az amerikai zsidó és kommunista ellenes mozgalom vezetője Raymond J. Healey által összehívott gyűlésen egy zsidó letépte a szervezet hirdetését, amely a zsidó gangszterség elleni harcra szólította fel a gyűlés részvevőit. Healey feljelentése folytán az ügy nyomban a rendőrbíróság elé került, még pedig véletlenül (?) az állítólag magyarországi, valójában galíciai származású zsidó rendőrbíró Brodszki volt hivatva ítéletet mondani. Ez a zsidó természetesen elsősorban fajtestvérét hallgatta meg, akivel héberül beszélgetett. Majd Healey-nek tett fel az üggyel össze nem függő kérdéseket pl. ismeri-e a Talmudot? Miután kioktatta őt a Talmud magasztos erkölcséről, váratlan fordulattal meghozta ítéletét. A bepanaszolt zsidót felmentette, a panaszos Healeyből pedig vádlott lett, akit izgatásért 60 napi fogházra ítélt. A büntetés kitöltését nyomban meg kellett kezdenie. Így fest a jogrend az Unióban, ha zsidók csinálják.

Healeytől, ettől a szívós, mindenre elszánt fiatal úrtól mindenképpen szeretnének a zsidók megszabadulni. Felbérelt gangster-bandák már többször megtámadták s csak kísérői éberségének köszönheti, hogy mindeddig nem tudták eltenni láb alól. Élete állandóan veszélyben forog.

Az Unió ma a legszörnyűbb zsidó terror alatt szenved. A milliók azonban ébredeznek és készülnek a leszámolásra.

* * *

Pillanatfelvételek a szovjet-paradicsomból. A közoktatásügyi népbiztosság hivatalos lapja hosszú tudósításban számol be a leuschinski árvaházban uralkodó borzalmas állapotokról. Az embertelen bánásmód miatt a növendékek százával szökdöstek meg a közeli erdőkbe. Az igazgató összefogdosásuk céljából valóságos hajtóvadászatot rendezett utánuk. A puskalövésektől sok gyermek súlyosan megsebesült. A vizsgálat az igazgató eljárását helybenhagyta.

A Komintern végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésein úgy határozott, hogy a jövőben fel kell hagyni a nyílt kommunista agitációval. A kommunistáknak nemzeti érzületet kell színlelniök, be kell vonulniok a jobboldali pártokba és szervezetekbe és ott a vezetők ellen kell izgatni a tömegeket. Az ellenzéki pártokkal kell együttműködni a bolsevistáknak, alkalmas pillanatban azután magukhoz ragadhatják a hatalmat.

A legutóbbi világforradalmi kongresszuson a bolgár kiküldött, Dimitroff, a következőket mondotta: a proletariátus új forradalma nemzeti színűre lesz festve. Belső lényege azonban nem lesz nemzeti, hanem marxista, célja pedig teljes szovjetizálás.

Hivatalos szovjetkörök is beismerik a bolsevista tanítás és nevelés teljes csődjét. A Pravda - a szovjet hivatalos lapja - szerint a tanítók 40 százalékának nincs megfelelő képzettsége.

A szovjet-szakemberek, technikusok, hiányos képzettségük miatt teljességgel képtelenek a rájuk bízott munkakört betölteni. Pétervárott szakvizsgára kellett őket berendelni, ahol a legtöbbjük a legelemibb kérdésekre sem tudott megfelelni. A 203 vizsgázó közül 46-ot rögtön el kellett bocsátani, 71-et pedig kiegészítő tanulmányokra utasítani.

A zsidók befolyása a Szovjetunióban egyre növekszik. A népszövetségi szovjetdelegáció például csupa zsidóból áll; Litvinov (Finkelstein), Rosenherg, Stein, Markus, Brenner, Swanidze, Hirschfeld, Halbhand. A ,,Kurjer Varsawski" moszkvai tudósítója hosszú cikkben számol be a mai orosz élet elzsidósodásáról. Miután a zsidóság a szovjetben előjogokkal rendelkező, valósággal kiváltságos nemesi osztály, nem csoda, ha az állás, megélhetés után áhítozó oroszok közül tömegesen szeretnének a zsidóság közé bejutni. Az Izvesztia című moszkvai napilap naponta hosszú sorát közli a névváltoztatásoknak. Az oroszok elhagyják régi nevüket és Lebenson, Rubinovtcs, Rosenstein, Kalmanovics és egyéb hasonló neveket vesznek fel. Az Ivánból Itczig, a Mihaliból Moise, az Olgából Sára lesz.

* * *

Franciaország a zsidó mocsárban. A sajtó, az irodalom, a színház, a film és a rádió szinte teljesen zsidó kézben van. A Revue de Francé főrészvényese a Rothschild bankház.
A L'Echo de Paris a zsidó Simond és Hirsch irányítása alatt áll.
A L'Ordre vezetője Ebstein, a La Liberté-nél a vezető szerep Fischeré,
a Le Jour-t Hacker irányítja; valamennyien zsidók.
Az antiszemita Henry Rochefort által alapított
L'Intransigent jelenleg a zsidó Louis Dreyfus kezében van.

A francia egyesült baloldali népfront (radikális-szociálista-kommunista) vezérkarában
a következő zsidókat találjuk; Victor Basch, Louis Lévy, Robert Lang,
Emile Kahn, Salomon Grumbach, Leon Blum, Blummel, Blisenfeld,
Kastenbaum, Abraham, Dreyfus, George Hirsch, Bloch, Hirtz, Hirschovitz.

A mai francia irodalmat is elárasztották a zsidók; a hosszú névsorból,
amelyet a lipcsei Hammer közöl, mi csak néhányat emelünk ki mutatóul:
Ayrens (Cahen), José de Beyris (Bloch), Bernstein, Benda, Bienstock, Dekobra (?),
Fischer, Forest (Natan Guggenheim), Franklin (R. Lévy), Halévy, Hutin (Hirsch),
Humble (Blum), Istrati Panaiti, Iehuda Josue, Kessel, Lazarus, Levinson, Maurois,
Mortier (Mardoché), Proust, Rappaport, Sauerwein, Trislan Bernard.

Szegény Franciaország!

 
 
0 komment , kategória:  Bosnyák Zoltán:A tűzvonalból1  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 144
  • e Hét: 694
  • e Hónap: 12237
  • e Év: 377727
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.