Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 78 
Álom, álmaink - Az álm/ok/aink birodalma
  2020-05-12 18:30:40, kedd
 
 
















ÁLOM, ÁLMAINK - AZ ÁLM/OK/AINK BIRODALMA


Életünknek egyharmadát alvással töltjük. Az emberek mindig is álmodtak. Álmaink fontos dolgokat üzennek. Álmaink olyan erős emocionális hatással vannak ránk, hogy reggel felébredve már a részleteire sem emlékszünk, de az álom által kiváltott érzés még órákig, néha akár napokig is bennünk marad. Ez a fajta tudattalan, vizualitásra épülő folyamat éjszakáról éjszakára létrehoz valamit bennünk.

Álmaink titokzatos világa régóta foglalkoztatja a kutatókat, szakembereket is. Álmodozzunk, álmodozgassunk hát mi is álmainkról - ezúttal természetesen versekben, idézetekkel, szép képekkel és videókkal fűszerezve.








A. Adél: ALTATÓ
. . . .




Álmodj, kincsem, álmodj szépet,
nyugodt tengert, mesés létet,
békés mezőt, tarka erdőt,
vihar ellen bárányfelhőt.
Álmodj, édes, álmodj velem,
egész éjjel őriz szemem,
kezed érinti a kezem,
várok én rád türelmesen.
Álmodj, kedves, álmodj csodát,
kettőnk majdani viszonyát,
vendégséget, bő lakomát,
arcodtól arcom mosolyát.
Álmodj, drágám, álmodj bármit,
hagyd itt a sors fájdalmait,
értünk hullajtott könnyeid,
én tűröm majd sérelmeid.
Álmodj örökké, szerelmem,
vigyázok rád békességben,
már nem számít saját létem,
csak te légy boldog mindenségben.




-


Acsai Kinga: ÖSSZETÖRT ÁLOM


Egy szó, amelyre mindig vágytam,
Egy táj, melyet megcsodáltam.
Egy mosoly, mely örökre elvarázsolt,
Egy fény, mely a szemedben táncolt.
A hang, mely oly tisztán csengett,
A kéz, mely megérintett.
Egy mozdulat, mely csak nekem szólt,
Az ölelés, mely csak enyém volt.
Angyalok éneke cseng fülemben,
Régi nyár emléke kínoz engem.
Az idő árja messzire sodort,
Volt egy szerelem, de csak játék volt.
Marad a vágy, mely már hiába éget,
A remény is elszállt, semmivé lett.
Nem égett tűz a szép szó mögött,
Volt egyszer egy álom, mely összetörött







Ady Endre:ÁLMOK UTÁN




Gyermek vagyok. Temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek,
Átrohanok könnyű szívvel
Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

Gyermek vagyok. Megfürösztöm
A ragyogó napsugárban lelkemet,
Nem látom a hervasztó őszt,
Csak a fényes, napsugáros életet.

Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.

Gyermek-szívvel elfelejtem,

Hogy csalóka, ámító az őszi fény
És hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.

Gyermek vagyok: temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek
S álmaimnak temetőjén
Csalogató álmok után sietek...







Albert Tibor: KERESS EGY CSILLAGOT


Keress egy csillagot
az égnek tengerén.
Mily fénylő drágakő,
e csillag az enyém.

Magasan fenn ragyog,
hirdetvén; itt vagyok!
Választott csillagom,
őriz míg álmodom...

Bárhol jársz, rád tekint,
üdvözöl téged itt.
Elválaszt óceán?
nézz fel és gondolj rám!

Ő nekem hírt jelez,
nem feledsz engemet!
Amikor meglesed,
százszorta fényesebb...

Ha rólad álmodom,
fénye hozzád oson.
Sugara szeretget,
cirógat, melenget.

Nem maradsz egyedül,
amíg távol vagyok.
Sötétben vigyáz rád,
angyali csillagod.







ANGYAL SZÁLLT AZ ÉJSZAKA MELLÉM


Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,... mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság... csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon.







Aranyosi Ervin: MINDENNAPI ÚTMUTATÓ


Csodálkozz rá a nagy világra!
Arcodra fess vidám mosolyt!
Szíved és szemed nyisd ki tágra!
Kerüld a fájót, a komolyt!
Lásd meg a szépet a világban,
álmodj merészet és nagyot!
Teremtés van a puszta vágyban,
amiben hiszel, megkapod.

Engedd a szívedet szeretni!
Mindenki titkolt vágya ez.
Csupán így tudod felfedezni,
hogy léted örömöt szerez.
Ne vágyj sikerre, gazdagságra!
Harcolni, hidd el nincs miért!
Figyelmedet irányítsd másra,
s tegyél a még jobb kedvedért!

Álmodj mindennap új világot!
Mindennap új kezdet legyen!
Figyeld a nyíló, kis virágot,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Legyen a Nap világod része,
fénye vidítsa lelkedet!
Legyen tiéd a lét egésze,
mit által sző a szeretet!







Arany-Tóth Katalin : ÁLMAIMBAN


Álmaimban visszatérek
elfeledni bánatom,
oda, hol egy patak csobban,
messzi-messzi tájakon.

Hűs vizének tisztasága
lelkem mossa - nem bánom.
Elsodorja minden könnyem,
s terhet könnyít vállamon.

Elvisznek a lassú léptek,
át az erdőn, tisztáson;
keskeny ösvény avarában
léptem puha - álmodom.

Kelő Napnak fénye ragyog,
hajnal színét számolom.
Ezer pompa ragyog reám:
messze űzi bús dalom.

Boldog ének kél szívemben,
száll a dallam, s dúdolom...
halkan, szinte észrevétlen...
el ne űzzem - ringatom.







Ács Erika: ÁLMODJ MAGADNAK


Álmodj magadnak egy társat,
kivel a rosszat jónak látod,
kivel teljesül minden álmod,
akivel a holnapot bátran várod.
Menj el vele egy másik világba,
s ne gondolj többé a hibákra.
Élj úgy, mint az álmaidban,
s higgy a vágyaidban..
Légy önmagad s szeresd őt,
mert ő jelenti számodra a jövőt,
Ne akard feledni bárhogy is fáj,
ne tégy még semmit csak várj.
Várj míg meglátja benned kit keresett,
s rájön mindig is téged szeretett,
Várj míg eljő az idő, ne félj, sohasem késő.
Ne hagyd, hogy fájjon mi máskor szép.
Lebegjen előtted egy kép,

az álmod, vágyad, a szerelmed,
s mire oly rég vársz, benne megleled,
talán nem benne, hanem egy másik társban.
Érezd a szerelmet, a boldogságot,
s éltesd az álomvilágod,
Mert az álmok szebbé teszik életed,
és erősítik szerelmed.
Légy az, ki a saját világodban,
számíts rá bátran, ha baj van,
szeress szívből, tisztán,
s megismered a boldogságot igazán.







ÁLMODJ EGY SZEBB VILÁGOT
Dalszöveg
Ea: Peat Jr. & Fernando feat.Sheela


Álmodj egy szebb világot,
Felhők közé sok virágot,
Ahol boldog lesz majd minden ember,
Szivárványteli az összes reggel!

Álmodj egy szebb világot,
Felhők közé sok virágot,
Ahol boldog lesz majd minden ember,
Szivárványteli az összes reggel!

Ma éjjel minden más,
Szédítő fényvarázs,
Szívünkben mindig él,
a tánc és a szenvedély!

Ma éjjel tarts velünk,
Mi hidd el ott leszünk,
Repít a képzelet,
Tedd fel hát a két kezed!

Álmodj egy szebb világot,
Felhők közé sok virágot,
Ahol boldog lesz majd minden ember,
Szivárvány teli az összes reggel!

Peat Jr. & Fernando feat.Sheela-Álmodj egy szebb világot!

Link








ÁLMODJ SZÉPET


Álmodj szépet, hisz tudod
Most is vigyáznak Rád
A kedves angyalok.
Minden pillantásuk
És szavuk én vagyok,
Míg odakint a sok-sok csillag
Szívemből ragyog.
Az ezüst hold alatt
Csendre intem a madarakat,
Szeleket, bokrokat,
Hogy csend és nyugalom
Kísérje álmodat.
Fű közé rejtem
Lépteim zaját
Csókjaim csöndje
Kíván jó éjszakát!







Álmodom-e?
Vagy látok igazán?
S akit látok,
Tündér-e vagy leány?

Akár leány,
Akár tündér lenne,
Mit bánnám én,
Csak belém szeretne!

Petőfi Sándor: ÁLMODOM-E?







Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.

Nógrádi Gábor: Az öcsém zseni







ÁLMOK


Tudod, az álmok nem hazudnak. Igazzá válnak.
Valóság lehet a valótlan is egyetlen perc alatt.
S miről azt hisszük, hogy sohasem érjük el,
Egyszer megtörténtté teszi minden álmunkat.

Én már megálmodtalak. S most megtaláltalak.
Érezhetem illatodat és vágyhatom a csókodat.
Nekem már minden adott perc boldogságtudat,
Mióta közelemben érezhetem férfivágyadat.

Éjek múlnak, napok telnek. Elfogy majd az idő,
De én minden földi szépséget elérhettem általad.
Nekem már az évek során annyi gyönyör jutott,
Hogy két életre is elég ez a sok boldog pillanat.

Jó, hogy lettél. Jó, hogy vagy. Összetartozunk.
Egyek vagyunk, egyek leszünk örökkön örökké.







...álmok! minél szebbek voltak, annál keserűbb ébredéskor a csalódás.

Moliere










AZ ÁLMOK BIRODALMA....


Az álmok birodalma:... csalóka hely,
tele van érzelemmel.
Szerelmet keresel? Megtalálod!
Itt minden megvalósul, amit csak álmodsz.
Biztos, hogy ezt akarod?
Ha felébredsz, megbánhatod!
Mégis hív, oly messze hív az álmok birodalma,
ellenállni nem is akarsz, belépsz,
de nem csak egy pillanatra...
Mesék, szerelmek, képzelt csókok,
de még mindig csak álmodsz.
Ne ébredj fel soha, belehalnál,
a valóság oly messze Tőled már.
És ha álmaid mégis megvalósulnak,
a szerelem rád talál, hagyd!
Mindig magával ragad, hunyd be szemed
Látod, megint álmodsz,
ezen a helyen mást nem is tudsz,
Nem számít, hogy nem alszol,
ébren álmodni ugyanolyan jó,
az ember örök álmodozó:

Gondolj el magadnak egy társat,
kivel a rosszat jónak látod,
kivel teljesül minden álmod,
akivel a holnapot bátran várod.
Menj el vele egy másik világba,
s ne gondolj többé a hibákra.
Élj úgy, mint az álmaidban,
s higgy a vágyaidban..
Légy önmagad s szeresd őt,
mert ő jelenti számodra a jövőt,
Ne akard feledni bárhogy is fáj,
ne tégy még semmit csak várj.
Várj míg meglátja benned kit keresett,
s rájön mindig is téged szeretett,
Várj míg eljő az idő, ne félj, sohasem késő.
Ne hagyd, hogy fájjon mi máskor szép.
Lebegjen előtted egy kép,
az álmod, vágyad, a szerelmed,
s mire oly rég vársz, benne megleled,
talán nem benne, hanem egy másik társban.
Érezd a szerelmet, a boldogságot,
s éltesd az álomvilágod,
Mert az álmok szebbé teszik életed,
és erősítik szerelmed.
Légy az, ki a saját világodban,
számíts rá bátran, ha baj van,
szeress szívből, tisztán,
s megismered a boldogságot igazán.







Álmodozz, mintha örökké élnél; élj, mintha ma meghalnál.
Angol nyelven: "Dream as if you will live forever; Live as if you will die today."

James Dean







Álmokból születtünk,
Egész életünk
Álmok tarka szőttese.
Sok színű fonálból szövődik,
Mint a mese.

William Shakespeare







Az álmok mindig valóra válnak. A gond az, hogy sokan egy bizonyos álmot kergetnek, és nem veszik észre a sok-sok beteljesült álmot maguk körül.

Dean Ray Koontz: A rossz hely







AZ ÁLMOK VÉGÉN
Dalszöveg
Ea: Szücs Judit


Ma hűvös kinn az éjjel, a sötét körbezár.
Már vár reánk egy más világ, ami mindig nyitva áll.
Ha elringat az álom, a lelkünk összeér.
Miénk minden éjjel, de minden reggel véget ér.

Az álmok végén még maradj velem!
A szerelmünk reggelén minden igaz legyen!

Egyszerű lesz minden s a karjaidba zársz
Valaki majd mindig vár reád, mikor túl nagy a világ.
De ha eljön az idő, és tőlem messze mész
Ha hűvös kinn az éjjel, álmaidban gondolj rám!

Az álmok végén még maradj velem!
A szerelmünk reggelén minden igaz legyen!
Hát kérlek, segíts! Már senki nem segít
Mért csak egy álom, ami velünk marad, ha véget ér a nap?

Jöjj el, ha kérem, mert szükségem van rád!
Hogy elfelejtsek minden magányt, a sok hosszú éjszakát!
Az álmok végén még maradj velem!
A szerelmünk reggelén minden igaz legyen!
Hát kérlek, segíts! Már senki nem segít
Mért csak egy álom, ami velünk marad, ha véget ér a nap?


Szűcs Judit: Az álmok végén... - Videó

Link








ÁLMOMBAN


"Furcsa álmot láttam,
Álmomban előtted álltam.
Furcsa világ az álom,
Azt mutatja amire vágyom.
Tudja mit szeretnék,
Tudja, ha veled lehetnék...

Az álom oly valós,
Mégis oly valótlan.
De oly jó volt álmodni,
Oly jó volt álmomban.
Ilyen szépet még soha...
Sohasem álmodtam!

Hisz valóban...
Isten a legjobb szobrász,
S Te vagy legszebb műalkotása.
Égi angyaloknak
Élethű földi mása.
Álmomban veled voltam
De jött a reggel,
S ágyamban nélküled,
Egyedül ébredtem fel.

Álmomban velem vagy ,
Ezt hívén...
Szép szádat csókoltam...
De a párnát csókoltam én.
S miközben karom
Ölelni vágyta testedet.
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted...






Az álmomban az enyém vagy, mert az életemben az álmom vagy.

Eneisz







ÁLMOMBAN


Furcsa álmot láttam,
Álmomban elötted álltam.
Furcsa világ az álom,
Azt mutatja amire vágyom.
Tudja mit szeretnék,
Tudja ha veled lehetnék...

Az álom oly valós,
Mégis oly valótlan.
De oly jó volt álmodni,
Oly jó volt álmomban.
Ilyen szépet még soha...
Sohasem álmodtam!

Hisz valóban...
Isten a legjobb szobrász,
S Te vagy legszebb műalkotása.
Égi angyaloknak
Élethű földi mása.
Álmomban veled voltam
De jött a reggel,
S ágyamban nélküled,
Egyedül ébredtem fel.

Álmomban velem vagy ,
Ezt hivén...
Szép szádat csókoltam...
De a párnát csókoltam én.
S miközben karom
Ölelni vágyta testedet.
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted..."







Álmot ne szőjj, ne várj csodákra,
csúcsokra nem jutunk mi fel,
de mégsem küzdünk hiába,
az élet szép, csak hinni kell!

Csehov







ÁLOM, ÁLOM ÉDES ÁLOM

Csárdáskirálynő


Táncolnék a boldogságtól, szívem lázban ég,
Senkinek ilyen jó kedve nem volt még
Ó ez édes pillanatra régen várok már,
Nincsen két boldogabb ember nálunknál.

Álom álom édes álom,álomkép
Álmodjuk,hogy egymásé leszünk majd még
Angyalok ha ránk lenéznek suttogják
Lám a földön is van égi boldogság

Félek,félek, ez csak álom nem lehet való,
Nem lehet valóság ennyi földi jó
Ennyi szépet még az ég is csak jókedvében ád'
Meg kell,hogy köszönjük néki szépen hát.

Álom álom édes álom,álomkép
Álmodjuk,hogy egymásé leszünk majd még
Angyalok, ha ránk lenéznek suttogják
Lám a Földön is van égi boldogság.

Angyalok,ha ránk lenéznek suttogják,
Lám a Földön is van égi boldogság.


Álom Álom,, édes álom... - Videó

Link








Az álom bár nem valóság, de mégiscsak a valóság italából töltekezik vagy a valóságot itatja az elkövetkező napokon.

Háy János: Dzsigerdilen







Az álom csupán a valóság másik arca.

Heike Hoyer: A hörcsög Taója







ÁLOM VAGY VALÓSÁG?


Álom vagy valóság, hogy itt vagy velem...
Hogy mindig és mindenkor fogod a kezem...
Suttogsz a fülembe szerelmes szavakat
Védőn fonod körém mind a két karodat...
Álomodom csupán vagy ez való igaz...?
Hogy te vagy számomra a vígasz.
Szemed beszédes és én benne látom...
Te vagy az én várt boldogságom.
Valóság vagy csupán az én álmom?
Hogy te vagy az én igazi párom...
Vigyázol rám és törődsz velem.
Úgy, ahogy azt én... talán... megérdemlem...







ÁLOMVILÁG


Csak este, ha álomra hajtom le a fejem,
S a tudatom feletti kontrollt elveszítem,
Pillekönnyű szárnyán hozzád repít álmom,
Akkor vallom csak be az, az én világom.
Mert, ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
Hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Üres lelkemben csak néma sóhajok,
És a soha valóra nem váltható álmok.
Képzelt ölelések, álombéli szavak,
Tudom, igaz boldogságot soha nem adhatnak.
Idő! Nagy Gyógyító! Segíts felejteni!
Hogy a fájó múltból tovább tudjak lépni.
Segíts, hogy feledjem az álomvilágot,
Hogy megleljem végre az igaz boldogságot!
Fakó emlékképpé szelídítsd a múltam,
Hogy megtalálhassam végre helyes utam!
Mely elvezet oda hol a boldogság vár
Hol ezer színében ragyog a szivárvány.
Hol a nap fényében aránnyá olvadok,
Annak a karjába kivel boldog vagyok.







Bátran merülj az álmok hűs tengerébe...
meglásd én ott leszek Veled.
Hűen őrzöm álmaidat,
amíg csak foghatom édes kezed.










B. Huszta Irén: ÁLMODJ VELEM


Olyan szép ez az álom
Ne ébredj fel!
Hagyj kicsit álmodni! Most
Ne ébressz fel!
Könnyű angyalszárnyakon
Repülök én,
Körülölelsz, s megszűnik
Idő és tér.

Érzem veled egy vagyok,
Mint te velem
Fényedben feloldódom
Könnyű leszek,
Eltűnik minden fájdalom,
Minden remény,
Minden vágy kielégül, míg
Miénk a fény.

Pilleszárnyú kis álom,
Ne hagyj ma el!
Jó lenne beléd halnom -
Ne engedj el!
Életem halál, az álmom
A tiszta lét
Egysége, melyben izzik, mint
Alkonyi ég

Nyárvégi napnyugtakor -
Isten fénye
És nem hasonlítható
Szeretése.
Fogd kezem, s hagyd érezni,
Ne kelljen még
Az egyedül-létbe halnom
Egy kéz elég!







Bodré Anikó: ÁLMODJ


Az álmok szabadok, s nincs kísértés,
Engedd, hogy szabadon áramoljon,
Tárd ki a szíved összes kapuját,
Álmodozhasson a szívedben a boldogság.

Minden álmod valósággá fog válni,
Ha hagyod élni a szabadság vágyát,
Tele lesz a szíved vad élményekkel,
S soha el nem múló emlékükkel.

Álmodni jó, hisz minden álom egy remény,
Egy új emlék, egy szerencsés kezdés.
Minden boldog pillanata fiatalabbá tesz,
S elűzi a bánatból a komor perceket.

Álmodj bátran szabadon,
Hisz nincs benne semmi rossz gondolat.
Álmodd meg a jövőd minden boldogságát,
S majd éld meg a valóságát.







Bodré Anikó: ÁLOM


Veled ébred a hajnali fény,
Álmomban látom mosolyodat Én.
Csillogó szemed csillogását,
Szíved vad kalimpálását.

Ébredj velem minden reggel,
Öleld át megpihent testem.
Kezdjünk együtt minden napot,
Vidáman ébresszük az öreg Napot!

Veled leszek akkor is ha baj van,
Símogató kezem ölel át a bajban.
Segitséget nyújtok szerető szívemmel,
Boldog fényt adok édes életednek.

Számíthatsz rám ha gond van,
Együtt megoldunk minden rosszat!
Mikor fény az életünk,akkor is veled leszek,
S együtt élvezzük ezt a szép életet.

Te leszel életemben a fény,
A megtestesült remény,
A boldogság az örökké valóság,
Az álom ami valóra vált.










Bogdán András: ÁLMODJ...


Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hû társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövot, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket...







Bogdán András: ÁLMODÓ


Amikor lehunyod két csillag-szemed,
Amikor párnádra hajtod a fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.

Amikor lépted rossz útra téved,
Amikor sorsod nehéznek érzed.
Amikor egyedül maradtál végleg,
Amikor nincs más - vezetlek Téged.

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed,
Amikor érzed - a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat.
Amikor felhők ültek a szemedre,
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon.
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a halál érted.
Akkor élni én hívlak Téged...

Álmodj patakot, virágzó rétet,
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
Csillagok vándora - élj életet...




-


Bradányi Iván: ALUDJ JÓL


...Aludj jól,
Álmodj szépeket.
Repülj, szállj,
Föld és ég felett.
Nem kell más,
Csak hunyd le két szemed,
Aludj jól
És álmodj szépeket.

Az alkony ezüst hídját
Alig látni már,
Összehajtja szirmát
Egy fáradt rózsaszál.
A rét, a domb, az erdő
Altatót susog,
Egy tovatűnő felhő
Az álomvonatod.







Bukovsky Dorottya: ÁLMOK ÉS VÁGYAK


Engedd szabadjára álmaidat
a vágyak tengerén,
s mint a csónak,
úgy fújja majd őket a szél.

Dobálja majd hullám,
veri majd csípős szél,
de a csónak egyszer partot ér,
s álmod beteljesülé.

Most én is álmokat bocsájtok tengerre,
de vihar kerekedé,
és csónakomat dobálja víz,
de elsüllyeszteni nem sikerülé.

Közel már a cél,
a csónak mindjárt partot ér,
ám jön egy forgószél,
és csónakom halad,
de rossz irány felé.

Ilyen tud lenni egy álom,
összevissza jár,
az emberre nem hallgat,
beteljesülése homály.

Egy esélyünk csakis az,
hogy a kormányt megfogjuk,
és vasmarokkal irányítsuk
lassan a part felé.

S majd a célba ért csónak,
mint egy ajándék,
örömet hoz,
mert vágyad teljesülé.







Pedro Calderón: AZ ÉLET ÁLOM


Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat.
Legfőbb jói: semmiségek:
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak!

Fordította: Jékely Zoltán







André Chénier: ALSZOM S SZÍVEM VIRRASZT


Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem szíveden, kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hívém,
szép szádat csókolom s párnát csókoltam én,
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.

/Radnóti Miklós fordítása/







Daniel O. Christian: ÁLMODJ SZÉPEKET


A nap elbújt, messze jár már régen
Helyébe Hold kel fel megint
S millió csillag gyúlik az égen
Némelyik némán-nevetve megérint

Fejedre furcsa-csillagos álmot hint

Képzeld, hogy egy álmot álmodsz ébren
Minden és minden valóra válik
Amit csak szíved kér éppen
Amire régóta várva vágyik:

Egy álomban bármit lehet látni!

Mert egy mesés álomban minden lehet
Álmaid határa: a képzeleted!
Álmodban másnak láthatod magad
Álmodban máshogy szólnak a szavak

Ott olyan vagy mint egy kismadár: szabad!

Elrepülhetsz merre csak szeretnél
Messzebre akár a messzinél.
El ne feledd viszont: itt várnak este
S egyvalaki most is itt van veled.

Egy kicsit távol, de álomban közel...







Ron Cristian: MERJ ÁLMODNI


Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.







Czóbel Minka: HANGTALAN ÉNEK


Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.

Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.

Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
Mi szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zúgó harangja.

Még nem jött az óra - szemed se nézzen -
Csak az egy szóra, légy mindig készen!







Csanádi István: ÁLMODJ VELEM


Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran - lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez... Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;
szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom... A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem... Mert a tiéd vagyok.







CSENDBEN ...


Mikor eljön az éj, szépen
Csendben.
S csillagok gyúlnak az égen
Ezren.
Mikor elkezded édes álmod
Csendben.
S fantáziával keverednek emlékek
Ezren.
Mikor fáj hiányom, a magányban,
Csendben.
S szíved gyötrik félelmek, érzések
Ezren.
Ha velem álmodsz, és én ott vagyok
Csendben.
S én vagyok az Egyetlen, bár legyenek
Ezren.
Mert nálam jobban, Téged nem szeret
Senki.
Mert, nálad jobban nem kellhet nekem
Semmi.
Te csak álmodj, őrzöm álmod
Csendben.
Bár jöhetnek az éji démonok
Ezren.
Én mindig ott vagyok Veled
Csendben ...







Csézy: ÁLOM VOLT

Dalszöveg


1.
Szél fújja arcomat
egy könnycsepp hull kezemre.
Bolond szívem kérdezne,
de válasz nincs úgysem
Kihalt utcák vándorát
ki boldog már meg sem lát
S ez a hosszú út az éjjen át
Nem visz el hozzád.

Refr.:
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.

2.
Nincs ebben semmi új
egy jól ismert történet
mohó szív, mely tüzet gyújt
s a másik szív szenved.
Így volt és most messze jársz
de mégsem múlik a láz.
Jönnek éjszakák és nappalok
És nem kell senki más.

Refr.:
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.

Bridge:
Szeresd ki rád vár
Ne bántsd ki megbocsát
Siess még megtalálsz,
Várok rád.
Nem kell senki más.

Refr.:
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban százszor visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is,mint rég,úgy mint rég.


Csézy: Álom volt - videó

Link








Domonkos Jolán: KÖDDÉ VÁLT ÁLMOK...


Köddé vált álmok, megfagyott vágyak,
szívemre ráült újra a tél,
jéghideg könnycsepp perzseli arcom,
páncélom ezüst, nemesacél.

Ragyog a felszín, alatta fázom,
nem melegít fel most a remény,
a széttört hitem lepusztult várrom,
kételyek költöztek ma belém.

Voltam én angyal, csábító ördög,
jobb lesz most már az őszinteség,
hiába minden, becsaptam magam,
szíved másé volt, nem az enyém.







Dömötör Balázs: EGY ÁLOM KELL

Dalszöveg


Elindulunk és járunk az úton,
Valamit várunk s azt kergetjük folyton.
Az időnk rövid, mégis lehet esély,
Hogy teljesül egy álom.

Az erő kevés és túl sok a csapda,
fegyverek nélkül indulunk harcba,
És törékenyen állunk, ha jön a vihar,
Csak reméljük, hogy nem lesz baj.

Valaki gyorsan él és bízik a sorsban,
Valaki lassan és sokszor megtorpan,
Választani kell, hogy mi is a cél,
A te álmod...az hol van?

Mert álom kell, hogy gyermek maradj az életben.
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Sok álom kell, hogy gyermek maradj a lelkedben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!

Álmatlan éjjelek, és boldog órák,
Szerelmek, átkok sora az, mi vár rád,
de ne add fel, és mindet éld át,
Az időt sose sajnáld!

Ezernyi emlék minden apró lépés,
Megszépül majd, ha végre célba érsz,
Mert benned is az álmok tengere él,
S ez fiatalon tart még.

Mert álom kell, hogy gyermek maradj az életben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd
Örökre a szívedben!
Sok álom kell, hogy gyermek maradj a lelkedben,
Az idő múlhat, de az álmot őrizd.
Örökre! A szívedben!


Dömötör Balázs - Egy Álom Kell

Link








Dsida Jenő: JÓ ÁLOM


Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni.

Azt álmodni tejfehéren,
hogy sose születtem meg,
hogy vissza tudod adni
a csókjaimat.

Pattog a tűz és elsűlyed a ház.
Csörgős szánkón összesímulva,
prémes bundákban futunk
a nagy fehér havon.







Egy álomban minden lehet. Ott szabadon szárnyalhatsz, másnak hiheted magad, másképpen szólnak a szavak, másképpen szerethetsz, messze repülhetsz és mindig visszatérhetsz...







Edda: ÁLMODTAM EGY VILÁGOT /részlet/


...Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt...

Edda - Álmodtam egy világot - Videó

Link








ELVESZETT ÁLMOK


Bolyongok némán egymagam az úton,
Törékeny álmot vonszolok csupán.
Ma este elhalkult minden hang a húron
s én szaladok egyre álmaim után.
A tegnapok tűnt fénye átsodort a mába,
Minden derűs óra bennem megfagyott.
Kereslek a hajnal vörös bársonyában ,
s minden alkonyatban, de Te nem vagy ott.
Egy fájó sóhajtássá szelídült az álom ,
Melyet a szellő ma nekem suttogott,
Most szélfútta jeges hómezőkön járok
S dérlepte emléked lassan megfagyott.
Néha visszajár meg ez a régi álom,
S rügybontó zsongássá festi át a mát
Én képzeletben lepke könnyű szárnyon
Szállok mint szabad sólyommadár.







Az ember sosem szűnik meg álmodni.
Létezésünk során számtalanszor előfordul,
hogy álmaink viharosak,
és vágyaink beteljesületlenek,
de szükségünk van rá,
hogy tovább álmodjunk,
különben meghal a lelkünk.

Paulo Coelho: The Good Fight c. blogbejegyzés a szerző oldalán







Eska Rita: ÁLMOMBAN, EGYSZER...


Egyszer éjjel messze jártam,
egy "ki tudja, hol" helyen,
lebegtem a semmi űrben
ringatózva, csendesen.

Beszélgettem szavak nélkül,
hogy kivel, azt nem tudom;
élt, zenélt velünk az éter,
boldog voltam ott nagyon.

Kapaszkodtam... úgy maradnék,
húzott vissza egy erő,
a párnára sírva hulltam,
eltűnt minden, mind, ki Ő.

A varázsból tört varázs lett,
emléke még bennem él,
isten tudja, hogy mi volt ez,
mégsem adnám semmiér`







Az életünk egy nagy varázs, káprázat a világ.
Csak szívünk tudja, mi igaz, s hol a boldogság.

A látszat mindenkit becsap, a felszín csillogás.
De lelkünk mélye mindent ért, ott nincsen ámítás.

Rejtezik valahol bennünk az igaz szeretet.
Onnan őrizőn figyel ránk, a lelkiismeret.

A szívünk tudja válaszunk, így minden egyszerű.
A kérdésünkre megoldás van, mindig gyönyörű.

Amikor lelkünk oly szegény, az mindent befogad.
Csak vágyteli szívünk remél újabb álmokat.

Akinek vannak álmai azt élteti remény.
Legyünk örökkön álmodók az idők tengerén!







Farkas Éva: ALTATÓ


Bársonyos az éj kabátja,
Csillagok rajzolva rája.
Rád terítem szép szelíden,
Hogy gyönyörű álmod legyen.

Nőjön két hófehér szárnyad,
Az repítse minden vágyad.
S ha találsz egy rejtett kincset,
Őrizd, hogy el ne veszítsed.

Álmodj egy új, szebb világot,
Nézd a nyíló vadvirágot,
Szél cibálja, orkán rázza,
Mégis nevet a világra.

Ha jön majd a kedves hajnal,
Felébreszt egy vidám dallal,
Csókot lehel szempilládra
S megfürdet a napsugárba.

Így kezdődjön el az új nap,
Bízzál, hogy jobb lesz a holnap!
Költözzön szívedbe béke,
Az útnak még nincsen vége.







Farkas Éva: ÁLMODTAM MAGAMNAK


Álmodtam egy világot magamnak,
világom fényes, tiszta és meleg.
Virágok nyílnak minden faágon,
és boldogok az emberek.
Álmodtam egy világot magamnak,
ahol nem fáj a szív és nincs hiány.
Könny helyett mosoly ül minden arcon,
és ismeretlen szó ott a magány.
Álmodtam egy világot magamnak,
hol megfogják a kinyújtott kezet.
Hol igaz barátok a barátok,
s a legfontosabb szó a szeretet.
Álmodtam egy világot magamnak,
hol őszinte az érzés, s a szavak.
Ahol mindenki egy nyelven beszél,
és tetteket szül az akarat.
Álmodtam egy világot magamnak,
de az éjszaka lassan véget ér...
Az álmok nappal nem folytatódnak,
ősz van, és nemsokára itt a tél."











Farkas Éva: ÁLOMVILÁG


Álmodtam egy világot magamnak,
Világom fényes, tiszta és meleg.
Virágok nyílnak minden faágon,
És boldogok erre az emberek.

Álmodtam egy világot magamnak,
Ahol nem fáj a szív, és nincs hiány,
Könny helyett mosoly ül minden arcon,
És ismeretlen szó ott a magány.

Álmodtam egy világot magamnak,
Hol megfogják a kinyújtott kezet,
Hol igaz barátok a barátok,
S a legfontosabb szó a szeretet.

Álmodtam egy világot magamnak,
Hol őszinte az érzés, s a szavak.
Ahol mindenki egy nyelven beszél,
És tetteket szül az akarat.

Álmodtam egy világot magamnak,
De az éjszaka lassan véget ér.
Az álmok nappal nem folytatódnak,
Ősz van, és nemsokára itt a tél.










Farkas Éva: CSAK NÉHÁNY ÓRA KELL


A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.

Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.

Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.

Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve,
Ösztönösen is folyton remél.

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson ránk is néhány óra.

Nem gyenge az, aki mer szeretni,
S választ sok kérdésre nem keres.
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,
A lényeghez a szívünk vezet.







Fa Pál: ÁLMODOM


Minden nap álmodom. Ugyanazt.
Bár a táj szép fehér, nem havas.
Sorban állunk. Mint a gyors gondolat,
ott lehetek bárhol, támpontokat
nem találok, miért épp ott állok.

Madárdal szól némán, hangtalan.
Csendben állok, ülve. Szagtalan
illatot hoz a szél. A nyugtalan
lelkem nem tudhat sok ritmustalan
szívhanggal dobbanni ... Haldoklanak!

Szétnézek. A táj előszoba,
ahol elosztják szülőszoba
módjára, hogy ki-ki mikor, hova
juthat. Kinek nincs itt varázslova,
az a mennybe nem juthat fel soha.

Mint Bádogember, ki hontalan,
keresi a múltját `untalan.
Tett-e sok jót, boldogat? Nyugtalan
álom. Csak némán állnak. Sorstalan
sorsuk most eldől itt egy perc alatt.

Én is köztük állok. Már várok
ítéletet. Szép szó, tán átok?
A csend játszik lelkem húrján táncot!
- Ő jó volt. Te oda! Csapodárok
a tűzben tisztulnak! - ... Szabotálok.

Mondhatnak rám jót vagy rosszakat!
Bántani nem akartam, soha.
Tettem - mint más - az apró dolgomat.
Nos, hát ítéld meg lelkem, sorsomat!
Mennybe jutok? Pokolba? Mondd, hova?!







Fekszel a fűben és eljön a szél
meg érint téged, és halkan mesél:
valóság nincs, te nem létezel.
Az Élet csak álom, ne feledd el.







Füst Milán: A TELI HOLD ...


A teli hold
Incselkedjék véled, álmodban, kedves!
Kedves! Ki messzi nyugszol innen, elhagyott!
Álmodj velem, lelkemnek derűsebb fele
S a fénymezőn, mely ablakodra süt
Láss járni engemet, selyemruhában, gazdagon!

A teli hold
Vetítse most elmédbe csalfa képeit,
Ki messzi nyugszol innen, kedves elhagyott!
Kérlellek! Álmodj velem! - Most minden elhagyott,
Most boldog az, ki végtelent szeret!
... Ó boldogabb, nálam sokkalta boldogabb
Holdfényes alakom, ki jár előtted messzi
Szép holdvilág-mezőn s mosolygó
Sugár-bokrétát nyújt feléd!







Garai Gábor: ÁLMODJ EGY SZÉP VILÁGOT...


Álmodj egy szép világot hol tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd,
hogy a szeretet örökké él,
A szívekben derű és senki sem fél...
Álmodd,
hogy az álmaid valóra váljanak,és elkerül minden,
mi szívednek fájhat.







Gárdonyi Géza:AZ UTOLSÓ ÁLOM


Az Isten művész-keze évről-évre
virágot sző a mezők szőnyegébe:
s minden fűszálnak szép virága nő.
Az ember: fűszál. A virág: nő.

Oh csak én éltem hosszú bőnyaramban
virágtalanul árva-egymagamban.
Körülöttem boldog madárkák daloltak:
virágok, füvek egymáshoz hajoltak.

S ím ősz jöttével mikor már a nap
nem küld virág-nyitó sugarakat,
mikor már a dér fehérlik a fákon,
megjelenik az én rég várt virágom!

Egy fehér szegfű: egy fehér leány.
És égi szemmel, némán néz reám.
És én is nézem mély szívdobogással,
álmot gyanító szent csodálkozással.

- Nekem nyíltál-e?
Felelj: - Neked:
az Isten megszánt, - melléd ültetett.







Gárdonyi Géza: ÁLOM


Az utolsó kocsi is eldübörgött
lenn az aszfaltos köruton.
A gázláng vörös pilleként lebeg.
Szemem fáradtan lehunyom.
S a karos-székben hátradőlve
érzem, az álom száz karral fon át...
Tollam lehull. Rétekről álmodom...
és hallom a pásztorfurulyát.

Mi szép volt: tizennyolcz éves szívvel
a szomszéd kertben lopni a napot.
Magunk voltunk csak Örzsikével
És dicsértük a széna-illatot.
Majd elmerengve álltunk: kéz a kézben.
Így hajlik össze minden kis virág...
A nyáj kolompja kong az erdőszélen.
És hallgatjuk a pásztorfurulyát.

És este, mikor felszáll a homály,
s az égen égnek apró csillagok,
megbújva várjuk a kis kapunál,
a míg az öreg bakter elkopog.
S aztán, ha olykor össze is súgunk,
- Te édes, kedves...- ennél nincs tovább.
Egymást ölelve ébren álmodunk,
és hallgatjuk a pásztorfurulyát.

Ez elnótázza mélán, meghatón
a rejtett távol valamely zugán,
a mit csak érez Karádon s Fonyón
minden szerelmes ifjú és leány.
A falu csendes. Kutya sem ugat.
- Te édes, kedves... - súgod Örzsikém,
s arczomra simul lágy selyemhajad.
S - te édes, kedves... - súgom vissza én.







Gárdonyi Géza: ALUDJÁL, ALUDJÁL




Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,
Egy fényes csillaggal,
Egy csengő csengővel,
Asztalra rakható
Szép arany erdővel.
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó.
Anikó szobája
Tele van virággal,
Virággal, madárral,
Cicával, babával.
A virág kinyílik,
A madár danolgat,
Cica a babával
Föl-alá táncolgat.
Ha szemed lehunyod
Sokáig-sokáig:
Meglátod Anikót,
Ő is hogy bokázik.
Tied lesz a kis ház
Az arany erdővel
A fényes csillaggal,
A csengő csengővel.







Genál Piroska: ANGYAL VOLTAM...


Angyal voltam álmomban,
egy igazi angyal.
Elrepültem Hozzád
hatalmas szárnyakkal.

Beengedtél a szobádba,
megörültél nékem`:
"hát eljöttél, Angyalkám?"
Így fogadtál engem.

"Oly rég vártalak már,
gyere gyorsan, bújj hozzám,
ölelj át, mint régen."
Nagy öröm volt nékem.

Nagyon boldoggá tettél,
kár, hogy reggel lett,
és kerestelek, hova lettél,
sajnos, csak álmomban szerettél.







GYÖNYÖRŰ ÁLOM...


Gyönyörű álmom volt az éjjel,
holdfénytáncot jártam a
mindenséggel,álmaimban
velem voltál,két karoddal
szorosan fogtál.

Öleltél,hozzám bújtál,
csókjaiddal elhalmoztál.
Gyönyörű, smaragdként
ragyogó szemeidben
vesztem el szüntelen...

Oly szép s hihetetlen volt
minden,újra s újra repültünk
a végtelenben,szavak
nélkül beszéltünk,miközben
egymás karjaiba feledkeztünk...

S most ,hogy felébredtem,
hiszem ez nem csak egy
álom,álomképeimben jövőmet
látom,boldog ragyogó éveket,
nem mással..... csakis Veled







Hajas György: CSAK JÓ...


Az álom is csak Téged rajzol fel,
Pár vonal, karc, álmommal felel,
Mint ablak porába húzott kusza ábra:
Kileshetsz általa a fényes napvilágra.

Így képzelheted a kinti világot,
Százszínű szívárványt, fekete virágot,
Kavargó lelkednek édes kínjait,
Mik élővé festik buja, vad vágyaid.

Bolondos táncot járnak apró, zöld najádok,
Elménkbe feslett képet villantó tündérlányok,
Vágyaink lámpását gyújtják meg nevetve,
Lobbantva minket is, színes szerelemre.

És nem lessük már, hogy nappal van, vagy éjjel,
Eltelve egymással, szerelemmel, kéjjel.
Kit érdekel, hogy álom, vagy valóság?
Csak jó, hogy a miénk, e kábult, szép boldogság.







Hajdú Levente: A KÉPZELET SZÁRNYÁN


Egy fájó sóhajtásban száll le ma az este,
Gyűrött felhők között lopakodva jár.
Ezüstös szürke ködruha a teste,
Sóvárgó reménnyel valakire vár.

Bolyongok mélán egymagam az úton,
Törékeny álmokat vonszolok csupán.
Ma este elhalkult minden hang a húron,
S én szaladok egyre az álmaim után.

Feléd taszít most minden gondolat,
Sárgult emlékekből hálót szőtt a múlt.
Csak a csend suttogja egyre hangodat,
S tenyerem üres, mely arcodhoz simult.

Tegnapok tűnt fénye átsodort a mába,
Minden derűs óra bennem megfagyott.
Kereslek a hajnal vörös bársonyában,
S minden alkonyatban, de te nem vagy ott.

Egy fájó sóhajtássá szelídült az álom,
Melyet a szellő ma nekem suttogott.
Most szélfútta jeges hómezőkön járok,
S dérlepte emléked régen megkopott.

Néha visszajár még ez a régi ábránd,
S rügybontó zsongássá festi át a tájat.
S én a képzeletnek lepke-könnyű szárnyán -
Mint szabad sólyommadár - repülök utánad.







Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,
Enged, hogy az álom játszhasson veled.
Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,
Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.
Holdsugár fonja álmodat majd körbe,
S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.
Elsuhan az éj, szinte észre sem veszed,
Álmodat vigyázva fogják a kezed.
Megnyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,
Létünknek ez, ez a legszebb szenvedése.
Mert az álom sokszor oly szép is lehet,
De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.
És így nehéz szívvel ébredünk,
Hogy tovább éljük rohanó életünk.
S ha nyújtanak feléd egy segítő kezet,
Estére nyugodtan hajtod álomra fejed.






Halász István: SETTENKEDVE JÖTT EL LASSAN AZ ESTE...


Settenkedve jött el lassan az este
a tájat sötét palásttal terítve be.
Az égen felragyognak a csillagok.
Kíváncsian várva a holnapot

Szemeinket Álomtündér fogja le.
Szinte simogató a lágy keze.


Reggelre kelve frissen ébredünk,
Mert szép álmot adott Álomtündérünk!

Álomtündér! Te szép csodalény!
Vezess az álmok szövevényén!
Biztosítsd az éjnek nyugalmát
És Őrizd mindannyiunk nyugalmát







Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!

Walt Disney







Ha nem lennének az álmok, a felét sem tudnánk annak, amit most sejtünk a jövőről.

Rick Riordan: A titán átka













Harangozó Teri: ÁLMODJ VELEM

Dalszöveg


Szeress belém,
s cserébe én
megszépítem életed.
Fordulj felém,
s ha bánt a fény,
hunyd le a két szemed.

Álmodj velem, álmodj velem,
simulj hozzám szerelmesen.
Mint tarka lepke
oly puhán repül a perc,
ha mosolyogsz, ha átölelsz.
Álmodj velem sok éjen át,
két csók között vigyázok rád,
átkelünk együtt,
hét hegyen, hét tengeren,
álmodj velem, álmodj velem.

Feljöttek már a csillagok,
üzen az ég most neked.
Már csak egy perc, s veled vagyok,
hunyd le a két szemed.

Álmodj velem, álmodj velem,...
...álmodj velem, álmodj velem.

Átkelünk együtt
hét hegyen, hét tengeren,
szép szeliden
álmodj velem.


Harangozó Teri: Álmodj velem - Videó

Link








Harcos Katalin: ÁLMODJ VELEM


Álom kell? Hát legyen! Álmodom.
Talán ott alszom majd a válladon,
s amíg a pillám mögött álmom pereg
lemosolyognak ránk a kék hegyek.

S mert álmom tiéd, hát veled vagyok.
Szememben újra boldog fény ragyog,
ölelsz, s a két karom visszaölel,
és - lásd! - a csókokat sem hagyjuk el.

Most állj! - mondom - itt tovább nem megyek.
Elég lesz csupán, hogy veled legyek,
és kedvem derül, szívem kitárom.
Légy a kedvesem és boldogságom!

Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!
Ragadjon magával a szerelem,
vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!







Harcos Katalin: ÁLMOD LENNÉK


Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.

Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,


ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.

Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad...
Ne csak én epedjek utánad!







Harcos Katalin: ÁLMODTAM VELED


Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.

Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.

Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.

Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.

Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.

Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.







Harcos Katalin: VENDÉGED VOLTAM


Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, a szívem remélt

Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
Én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.

Kabátom letéve kék ruhámban
csinosnak, nőnek éreztem magam.
Kecses cipőmben szép volt a lábam,
s éreztem: tekinteted végig suhan,

pásztázza arcom, alakom, s bokám
és kedvtelve, jólesőn nézeget.
Úgy tűnt, nem csak te vagy a csodám,
de én is egy csoda vagyok neked.

Magadhoz vontál, és oly gyöngéden
kezdtél el ruhámból kibontani,
hogy a ránk boruló téli éjben
csak sóhajod lehetett hallani

Kibukkant a vállam, s te csókoltad
máris, öleltél, ahogyan senki még,
derekamat szorosan karoltad,
míg fölénk borult a csillagos ég.

Öleltél tüzesen, szenvedéllyel,
amíg vágyón boldoggá tettelek.
Megtöltötted az éjt új mesékkel,
s én őszinte szívvel szerettelek.

Vendéged voltam tegnap éjjel,
s úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Soha semmi mással ez nem ér fel.
Bármit odaadnék az álomért!







Harcos Katalin: VALAKI HIÁNYZIK...


A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan; álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom;

Valaki néha nagyokat sóhajt;
valamit suttog; valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.

Valaki itt van; álmodom álmát;
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.

Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok;
kísértenek most szerelmes álmok.

Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben.










Hollósy Tóth Klára: ÁLMOKAT SZÖVÖK ...


Minden emlékem, hitem már színtelen,
hogy élni tudjak, álmokat szövök,
a jelen perceit mind kiszínezem,
és újra régi magammá növök.

Belészövöm vígkedélyem, örömöm,
élénk, arany napszínét a voltnak,
repülök, szárnyalok az örömökön,
álmodik reménye egy bolondnak.
Így lesz a lélek ábrándjából jelen,
a valóból mese birodalma,
mert így élhetek csak békességesen,
s lesz lelkemnek kölcsönzött nyugalma.







Homonyik Sándor: ÁLMODJ, KIRÁLYLÁNY

Dalszöveg


Annyi mindent elvesztettél már,
míg rád virradt a nap, mikor győzni tudtál.
Úgy indultál őszintén, tisztán,
de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád.
Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán,
ez volt az élet!

Játszottál és játszottak veled.
Sok gyöngyként pergő szó, hamis bók hová lett?!
Lásd, önmagad is elveszítetted,
még azt is feledted, hogy szerettél, s szerettek!
Ránk nézel egy fényképről, a szemed titkot rejt;
egy titkot, melyet többé már nem sejthet meg,
nem fejt meg senki...

REF.: Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!
Nekünk is álom vagy ma már!...
Hmm...Álmodj hát...Álmodj hát...

REF.: Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!...


Homonyik Sándor - Álmodj királylány (1988.) - Videó

Link








Horváth Betty: ÁLMODJ


Álmodj szépet, merészet,
álmodd azt, hogy szép az élet,
álmodd, hogy a szeretet örökké él,
a szívekben a gyengédség, boldogság,
és a bajtól semmi sem fél.
Álmodj, hogy álmodhass,
s azok valóra váljanak,
így elkerül minden bánat.
Álmodd azt hogy ott vagyok,
hisz a barátod vagyok,
kit ha megtalálsz,
boldog leszel Te is, meglásd!







Gary Hun: ÁLMODJ VELEM


Álmodj velem egy éjszakán,
Ha gond gyötör, ha bánt magány,
Álmodj, ha szíved összetört,
Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál
Az élet árnyékos oldalán,
Ha összeroppantott a bú,
S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,
Bújj közel hozzám és mesélj,
Mondd el, mi lelkeden a súly,
Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,
S kikönnyezed magadból a kínt,
Álmodd, hogy féltelek nagyon,
Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,
Álmodj velem, ha kínoz a vágy,
Álmodj, ha szerelemtűz éget,
S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,
Álmodd hasadra homlokom,
S hogy tárt combodon két kezem,
Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,
Eperszín ajkaiddal felajzol,
Térdelsz, s karom magamhoz láncol,
Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,
S halljuk felettünk repdesni Ámort,
Testünket nyila, összetűzi
S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,
Hogy szerelemittasan kérem,
Nyílj meg nekem, és úgy szeress,
S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,
Hogy körbefonsz, magadba zárva,
És elkap a vágy újra meg újra,
Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,
Hogy kibújt Hold a domb mögül,
S izzadt hajszálad fonalán
Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.
Álmodd fejed a mellkasomra,
És a csendben hallhatod,
Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,
Felébredsz, s szíved arra kér,
Tegyem igazzá vágyaid,
Váltsam valóra álmaid!


Álmodj velem - Al Bano és Romina.AVI - Videó

Link








Hunyd le a szemed, éld az álmod,
azzal sose törődj, mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,
magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
a legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
a boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,
az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,
így lehet akár egy percből is örökkévalóság.







Illés Judit: FOHÁSZ



Álom, álom, édes álom.
Miért kerülsz el engemet ?
Miért kell éjszakákon át
Álmatlanul szenvednem ?

S ha jő az álmodás
Sors, miért vagy hozzám csalárd?
Legalább álmomban add meg nekem azt ,
Mit az élet tőlem megtagadt!

Egy boldog éjszakát adj nekem ,
Ha már boldog nem lehetek,
Legalább álmomban legyenek jók,
Szeressenek az emberek







JÓ AZ ÁLMODOZÁS...

Dalszöveg
Ea Kovács Erzsi


Jó az álmodozás
egy édes csók után.
Jó a percnyi varázs,
kell is néha tán!

Ketten elrepülünk
ezen az éjszakán,
Mindent elfeledünk,
álmodunk csupán.

Elviszlek álmaim vonatán
oda, hol soha nem jártál:
A Mont Blanc csúcsa vár,
a pálmafák, szigetek,
ligetek, tengerek
csábító dala száll.

Jó az álmodozás,
ám, ha felébredünk,
bár elszáll a varázs,
mégse fáj szívünk.

Elviszlek álmaim vonatán...
...csábító dala száll.

Jó az álmodozás,...
...mégse fáj szívünk,
mégse fáj szívünk,
sose fáj szívünk.


Kovács Erzsi: Jó az álmodozás - Videó

Link








Juhász Gyula: ESTI DAL


Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.

A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...

Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.

Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...

Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!


Juhász Gyula: Esti dal - Videó

Link











Kalina: ÁLMODJ VELEM


Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran - lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez... Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;


szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom... A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem... Mert a tiéd vagyok.







Karányi Dániel: HAZAÚT

Zeneszöveg


Minden álom véget ér, hogy új álmot remélj,
Felhők szárnyán szárnyalunk, a szívünk útra kél,
A remény lesz az örök társ, ha a szó majd elmarad,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

Minden bánat véget ér, ha felragyog az éj,
Felhők szárnyán repülnék, a szívem mást remél,
Nem számít, hogy győztes légy, vagy örök áldozat,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út,
Az ég is szórja fényporát.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út,
Az ég is szórja fényporát.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út
Hozzád...

Minden álom véget ér, hogy új álmot remélj,
Felhők szárnyán szárnyalunk, a szívünk útra kél,
A remény lesz az örök társ, ha a szó majd elmarad,
Az ég sem kérdi, merre jársz, ha újra velem vagy.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út,
Az ég is szórja fényporát.

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út
Hozzád...

Hív az út hozzád...

Vár az éj és hív a fény,
Most érted harcol minden vágy,
Vár az éj és hív az út
Hozzád...







John Keats: AZ ÁLOMHOZ


Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
Lágy ujjaiddal érints könyörülve
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka;

ó, édes Álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a busarcu gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok;
csukd el a lelkem ékszerét vigyázva
s fordítsd meg kulcsod az olajos zárba.

(Kosztolányi Dezső fordítása)







Király Imre: ŐRIZD MEG


Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej
ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket
hajszoltál, s köszöntél
minden bokornak

Őrizd meg szemedben
az ártatlan kéket,
Az első lépések
botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen,
rózsaszín nevetésed.

Őrizd meg az először
feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az első sírásoddal megkarcolt
csendet, mellyel az örök
bűnöket magadra vetted.

Őrizd meg szavak ifjúkori
lendületét, a nemlét
társtalanságát váltsd fel
apró örömökre, s a szív
mély hangjait énekeld,
Konok tüzeknél lázasabban.

Őrizd meg a hajnali földek szagát,
Az égi óceán roppant csillaghadát,
Halk folyók zöld csobbanását,
Őrizd meg szemednek,
Hogy elmerülhess benne,
Ha rád tör sok bántó földi nesz.

Kígyóvonalú fák bámész lombját,
Testükön a finom pókhálóredőt,
Érezd a sóhajos bomló életvonzást,
S őrizd meg a csillagszámláló időt.

Mert kell néha pár bolyhos emlék,
Szótöredék, villanó mondatfoszlány,
Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod.










Kiss Tamás: HA MOST ELALSZOL..


Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.

Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!







Komáromi János: ÁLMOK


az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben

mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben

légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet







Komáromi János: HAJNAL LÁNYA


álom legyen
minden Holdam
legyek ott,
hol sosem voltam

álljak várak
bástyafokán
üljek padok
barna során

szálljak felhők
párnáiban
szellő vigyen,
tovasuhan

csillagszikra
gyúljon nekem,
a Napot is
megkeresem

fűszál ágyam
rét vesse meg
altatóm kék
virág legyen

álmom őrzi
sóhaj tündér
vágyam édes
titokfüzér

csókjaim
az éjnek adom
reggel majd mind
visszakapom

hajnal lánya
reám nevet
halkan súgja
a nevemet

haja lebben
szellő szárnyán
égen ívelő
szivárvány

karcsú teste
hajlik, táncol
örökre
magához láncol

karom nyújtom
elfogadja
szívem adom
kikacagja







Kormányos Sándor: SZEMEDBEN A CSILLAGOK


Nézd,bealkonyul
és este lesz újra
szemedben fáradt
csillagok
gyúlnak remegve
míg nyújtózó csendben
karodba bújva
hallgatok.
Szívdobbanásod
álomba ringat
s a felénk induló
holnapok
könnyűvé válnak
s felragyognak,
mint szemedben
a csillagok.







Kotsy Krisztina: ALTATÓ


Lassan veti ágyát a Napnak a Hold,
Ilyen csendes este tán sohase volt.
Alszik a város és pihen a táj,
A csillagok égnek, daluk messze száll...

Leszórták a földre az álmok hűs porát,
Símogatva őrzik az emberek árnyát.
De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,
A csillagok tovatűnnek, s árnyékod itthagyják...

Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,
Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed...
Így alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,
Összebújva ketten, mint az álom és az éj...







Kun Magdolna: ÁLMAIMBAN


Álmaimban sokszor
csillagok közt jártam.
Kóborló vándorként
szeretetre vágytam.
Azt hittem égig kell
szállni azért ,
hogy barátokra leljek,
de rájöttem
itt a földön élnek
akik megszerettek.







Kun Magdolna: ÁLMODOZÁS


Majd egyszer eljössz ugye,
mikor nem is várlak?
Mikor az éj sötétje kimenőt ad
a fénylő holdsugárnak.
Mikor a csillagok egyenként
világítják szobám,
s ezüstszáltól fénylik tőlük
éji báli ruhám.
Tudod, Nap leánya lennék,
hogy égi fényként csodálj,
vagy földön szálló mámorillat,
hogy csókjaimra találj.
Lennék szirmot sodró tavaszi szél,
simogatva arcod,
vagy fodrozódó lágy hullám,
mely mossa épp a partot.
Minden lennék számodra,
vagy inkább egyszerűen semmi,
csak egy láthatatlan gondolat,
mit nem vehet el senki.







Kun Magdolna: GYÖNYÖRŰ SORS


Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,
ki minden éj múltával veled ébred fel,
ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,
s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.
Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,
ki letörli arcodról a könnyek garmadát,
és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,
hogy felleld benne szívének puha vánkosát.
Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,
míg van ki két karodban, el-elszenderül,
hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,
mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes.







Kun Magdolna: MEGÁLMODTALAK


Tudod, az álmok nem hazudnak. Igazzá válnak.
Valóság lehet a valótlan is egyetlen perc alatt.
S miről azt hisszük, hogy sohasem érjük el,
Egyszer megtörténtté teszi minden álmunkat.

Én már megálmodtalak. S most megtaláltalak.
Érezhetem illatodat és vágyhatom a csókodat.
Nekem már minden adott perc boldogságtudat,
Mióta közelemben érezhetem férfivágyadat.

Éjek múlnak, napok telnek. Elfogy majd az idő,
De én minden földi szépséget elérhettem általad.
Nekem már az évek során annyi gyönyör jutott,
Hogy két életre is elég ez a sok boldog pillanat.

Jó, hogy lettél. Jó, hogy vagy. Összetartozunk.
Egyek vagyunk, egyek leszünk örökkön örökké,
Mert bármilyen nehéz is kínnal teli sorsunk,
Ha ölelve szeretjük egymást -nem kell félni többé.







Lakatos István: ÁLMOK


Néha olyan képek jutnak eszembe,
melyek szépek - túl szépek, az álom
határán lépkednek, finom papucsban,
hogy fel ne ébresszenek:
Este van, egy faházikó fenn az erdőben
a maga varázslatos melegségével.
- Most esik az eső - dörög az ég
a villámok fényei, az éj fényei,
és csak most tűnik fel igazán
e misztikus fényben arcod igazi szépsége.
A kandallóban ég a tűz és Te ott ülsz
előtte, a tűz hipnotizálja tekinteted.
Halk zene szól, vagy nem is, inkább csend,
csak az eső kopácsol és lágyan zengi
mindenkor a szót, hogy szeretlek.
Nézlek. Várom tekinteted és mikor rám nézel
még látom lobogni szemedben
a varázslatos tűzet, mely most tekintetedből
hipnotizál engem.
Várom, hogy szólj, várom, hogy hívj,
Várom, hogy megérinthesselek,
Várom, hogy érezhesselek, hogy a Tied lehessek,
hogy igazán közelről szerethesselek.
- Az eső már nem kopog a párkányon -
nézem a lapot, melyre elkezdtem írni
egy újabb álmot. Nem értem, hogy miért
lett nedves a lap, mikor odakint
szakadt, még mindig az álom hatása alatt
vagyok, fülembe csengnek az
utolsó szavak, és érzem milyen távol vagy.
Távolabb, mint a csillagok, melyek az
ablakon keresztül mosolyognak rám,
de a Te arcodat csak az álmomban láthatom,
így hát nem is folytatom a sort,
hanem á l m o d o m.







Leéb Ferenc: AZ ÁLMOK KAPUJÁBAN


Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Ruhád a széken.
Tedd el a gondot.
A gond úgyis megmarad,
de most ez a pillanat,
vigyen át az álom kapuján.
Vigyen át az álom kapuján.

Ma megtettél mindent,
amit csak kellett.
Szívedből adtál
sok jót és szépet.
Ami ma megmarad,
holnap majd megtalál.
De most lépj át az álom kapuján.
Most lépj át az álom kapuján.

Amit most érzel, nem adnád semmiért:
Hogy lelkével a lelkedig elért.
Ahogy néz rád, ahogy mosolyog,
tudod Ő már minden holnapod,
és veled lesz majd minden éjszakán.
Nézd szép szemét, hogy ragyog.
Már szült neked egy csillagot,
s átölel majd, úgy megy veled át,
mikor átléped az álom kapuját.

Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Szép hitvesednek
adj még egy csókot.
Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már az álom kapuját.

Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már a holnap kapuját.
Indulnod kell, öleljen át.







Lengyel Attila: ALTATÓ


Lankad a szó már ágyaz a csend
puha vánkosa égen a felhő
Sok kicsi lámpa kigyúl odafenn
Idelenn neked suttog az erdő

Álmodó fák között szél duruzsol
meleg dallamot dúdol a rét
Száz Tücsök húzza ott kinn valahol
megsimogat most a sötét

Altatót zümmög a tónak az éj
Belehullik ölébe egy csillag
Csíjja had jöjjön az álom a mély
Takaródon lágy finom illat

Ásít egy angyal a földre hajol
pici fekhelye kerti virág
Csíjja csi-csíjja a párna dalol
szelíd dallamán ring a világ







Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éji tündér odavezet.
engedd hogy kézenfogjon,s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd ,hogy a tündérvarázs
lágyan megérintsen.
Tárd ki hát a szíved ,vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körűlvesz tégedet.
Itt győz a jó és és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra
szárnyalhatnak!

(Ismeretlen szerző)







Ligeti Éva: ÁLMODTAM


Éjjel álmodtam valami szépet
Tűnő homályból felsejlő képet
Erdő mélyéről szálló galambpárt
Suhantak együtt szárnyuk egyre járt
Árnyas lombok közt pihentek végre
Turbékolásuk rebbent az égre







Ligeti Éva: ÁLOMVILÁG


Bűbájos álmom érkezik,
tündér-pillanat átölel,
ujjaid bőröm égetik,
orcád, orcámhoz oly közel.

Magához húz a végtelen:
a vágy valódi csábító...
és táncol a világ velem -
lüktető perc, mámorító.

Szívem előtted térdepel,
tüzét az égre rajzolom,
kereslek... mégsem érlek el,
csak foszló ajkad csókolom.

Most összetör az ébredés,
arcod eltűnik hirtelen,
csalfa tünemény, átverés -
álomvilág, mely színtelen.







Ligeti Éva: AZ ÁLMOK VISSZATÉRNEK


Rólad álmodtam az éjjel
Nem számolva a veszéllyel
Érzelmeim szerteszéjjel
Randevúznak a reménnyel

Bárányfelhőket terelem
Bújocskázol most is velem
Benned lapul egyik felem
Másik részem meg nem lelem

Huncut szemed rajtam nevet
Vérző szívem mégis szeret
Harmat cseppje könnyem lehet
Boldoggá nap fénye tehet

Sugara lelkemig hatol
Szív- pacsirtám neked dalol
Úgy is rád talál valahol
Álmaimért lelkem lakol.

Fejem puha párnán hever
Emléked még édes teher
Vágyam színes koktélt kever
Álom körém fátylat teker







Ligeti Éva: CSENDES ÁLOM


Csendesen cseppen éjbe az álom
Elnyeli csöndben, s fut ezer szálon
Körkörös körbe, fonja a vágyat
Gyűrött gyönyör nyomja az ágyat

Terhétől távol, könnyű a teste
Szakadt ruháját letette este
Szabadon szárnyal, súlytalanságban
Káprázik szeme az éjszakában

Álomvilágban varázsos minden
Időben, térben, határ már nincsen
Pillanat, óra, napok, vagy évek
Felvillannak, majd oszlanak képek

Rejtélyes árnyak libbennek tova
Csillaggá válik lépteik nyoma
Követve útjuk mélyül az álom
Csendesen csillan színe a szálon







L. Imre: ÉBREDŐ ÁLOM


Hajnali csendben alszik az álom,
lelke a fényben lángot ölel.
Az élet előtt, de már túl a halálon
a sóhaját csak a szél viszi el.

Elviszi arra amerre tavasz van,
ahol néma az érzés és hallgat a szó.
Ahonnan látni, hogy fenn a magasban
olvadni készül a hótakaró.

A fények elöl elmenekülve
az éjszakába a szél viszi át.
Szárnyára ülve, továbbrepülve
megszelídíti a holdsugarát.

* * * * * *

Alkonyi fényben ébred az álom,
lelke örökre a sötétbe hullt.
Az élete még nincs túl a halálon,
de láncaitól már megszabadult...







Lupsánné Kovács Eta: ÁLMODÓ


Mikor ébredsz, minden reggel,
vegyen körbe szeretet,
ha vidám vagy, derűs, kedves,
minden perced szebb lehet.

Napfénye, mint sugárkéve
hull reád, és simogat,
mindenkinek jut belőle,
arany fénye hívogat.



Mosolyogva kél a Hold is,
egész éjjel ragyog rád,
megpróbál még szebbet adni,
kibontja sok csillagát.

Álmod legyen csendes, békés,
ha szél suhan az éjen át,
fájó bánat ne zavarjon,
öleljen a boldogság.







Major Éva: AZ ÁLOM ÉS A BARÁTSÁG


Fejem lehajtom puha párnámra,
S csukott szemmel, szép csendben, várok, az álomra.
Tudom az álom nem más mint hazugság,
Mégis olyan jó azt hinni, hogy valóság.
Szeretnék a valóságtól messze lenni,
Sosem szeretnék felébredni.
Míg álmodom nem tudom, hogy létezem,
Egy másik valóságba élem életem,
Hol boldogabb vagyok, gondjaim nincsenek,
Illúzió az egész, és tudom, egyszer felébredek.
Életem folytatódik, a gondok megmaradnak
Viszont az életben legalább a barátaim megvannak.
A barátok segítenek gondjaimat megoldani,
A rossz élményeimet elfeledni,
Napjaimat szebbé tenni,
De legfontosabb: Önzetlenül Szeretni!
A barátaim "minden helyzetben" mellettem állnak
De csak a rosszban mutatkozik meg,
kik azok akik mélyen a szívembe látnak.







Marx Ildikó: ESTI IMA


Alvó angyal édes álma,
ó, ha egyszer valóra válna!
Eltűnne bú és bánat,
jönne béke a világra.

Csillagok csendes fénye
szóródna ránk minden éjjel,
s a nap sugara szeretettel
várna reggel új reménnyel.

A hajnal hűs könnycseppjei
lemosnák a kis fűzfákat,
s a béke szelíd, puha szárnya
takarna be minden házat.

Adj, Istenem, eme földnek
megértést és békességet,
legyen nékünk ismeretlen
fogalma az irigységnek.

Adj, Istenem, embereknek
alázatot, szeretetet.
Ne engedj már meghalni
ártatlan kis gyermekeket.

Adj, Istenem, több türelmet,
vetőmagot éhezőknek.
Ott, hol a föld terméketlen,
áldásoddal termő legyen

Adj, Istenem, értelmet is,
hisz enélkül érték nincsen.
Hiába a sok akarat,
ha okos gondolatunk egy sem.

Mit adhatnék cserébe én?
Hisz Tőled eredendő minden.
Alázatot, erős hitet?
Ennyi az én összes kincsem.

Alvó angyal édes álma,
ó, ha egyszer valóra válna!
Eltűnne bú és bánat,
jönne béke a világra







Mazál Ferenc: SZÉPET ÁLMODOM


Álmodom! Szépet. S nem könnyezem!
Nem szenved, némán nem sír a szívem.
Rosszalkodjál! Kis virgonc gyermekem.
Kicsi szívem! Fénybe borítottad életem.

Kérlek, rajzolj! Otthont. Kutyát. Házat.
Felejtsd el ma a fehér kórházi ágyat!
Mondjak mesét? Kalandosat, színeset?
Történetet! Kedveset, vicceset, édeset!

Játsszunk! Ki nevet a végén? Párnacsatát.
Festünk. Színező könyvet. Életet. Csodát!
Barátságot, a hitet, kitartást és alázatot.
Mondd! S lehozom! A csillagot, a Napot!

Álmodom! Egészséget! Életet! Oly szépet.
Felhőtlen, üde, derűs, vidám eget, kéket!
Együtt a család! Kéz a kézre újra rátalált.
Megpróbáltatás volt! Ám szeretetre vált.

Álmodom. Virágzó tavaszt. Életet. Szépet.
Vidám nyári ízeket. Őszi, varázsos színeket.
Havas téli tájat. A szánkót! Víg embereket.
Otthont. Társat. Játszadozó kis gyermeket.

Térdelő anyát. Kálváriát! Három keresztet.
Töredezett kősziklát. Feltámadást. Érveket.
Múló könnyeket. Megbocsátást! Szíveket.
Angyalt! Vezérlő csillagot! Hű szeretetet.

Álmodom! Szépet. S nem könnyezem!
Rosszalkodjál! Kis virgonc gyermekem.
Kicsi szívem! Fénybe borítottad életem.
Látod! Nem sír! Nem szenved a szívem.

Álmodtam. Szépet. Áldott, nyugodt életet.
Elbűvölő, mindennapi, természetes színeket.
Lelket óvó, egészséges, dédelgető fényeket.
Várt, ölelő karokat, gyermeket, a szeretetet.







Mihály Martina (Tina): ÁLOM


Boldog az álmom, mert rólad szól,
Itt most nem számít magasság, súly vagy kor.
Csak az idő, mit veled töltök itt,
Kár, hogy ez az álom ilyen rövid.

Veled lenni egy édes pillanat az egész,
Mesebeli álom, gyönyörű mesék.
Te leszel a hercegem, míg világ a világ,
Én a királynő, te pedig a király.

Meseországban végre az enyém vagy
Örökkön-örökké teljes boldogságban.
Csodaszép helyeken csak te meg én,
És egy nagyon jó, hirtelen jött érzés.

Rózsaszín minden, a felhő, a nap, az ég,
Ez a pillanat mézédes szenvedély.
Szerelmem, szeretsz valóságban is?
Vagy csak képzeletem meséin?

Ha ébren vagyok minden más,
Nem vagy ott, te gyönyörű szívkirály.
Én szívem királya,
Életem egyetlen boldogsága.

Az álmodozás megy tovább,
Hisz ébren is rólad álmodom már.
Csak kár, hogy ez nem a valóság,
Így csak szívem romokban áll.

Egyszer talán rádöbbensz, hogy kellek neked,
És az már nem álom lesz, hanem igazi mese.
Valóra válna minden álmom,
És kiderülne: szívedet kívánom!







MIKOR ELALSZOL...

Dalszöveg
Presser Gábor - Adamis Anna
Ea: Zalatnay Sarolta


Mikor elalszol, álmodj velem.
Áá-áááá
Ha valami fájna, feledjed el.
Áá, tedd meg nekem!

R: Álmodd azt, hogy dalol a fény,
s dala lassan utol is ér!

Mikor elalszol, álmodj velem.
Áá-áááá
A virágok színét ne feledd el.
Áá, tedd meg nekem!

R.

Mikor felébredsz, gondolj velem.
Áá-áááá
Csizmád a hóban könnyű legyen.
Áá, tedd meg nekem!

R.

Mikor elalszol, álmodj velem!
Áá-áááá
A csókjaim ízét ne feledd el.
Áá, tedd meg nekem!

Zalatnay Sarolta - Mikor elalszol, álmodj velem

Link








Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.

Angol nyelven: "All our dreams can come true, if we have the courage to pursue them."

Walt Disney







Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű ködében.

Fekete István: Tüskevár










Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.

Friedrich Schiller







Minden harmadik ember álomvilágban él. Tisztában van az élettel, eltelnek a napjai, mégis, monoton életükben egyfajta felüdülést jelent az a néhány pillanat, amikor elképzeli, más életet él, mással, úgy, ahogy szeretne.

Leiner Laura










M. Laurens: ÁLOMVILÁG


Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
megnyugszik a test és lélek, a fájdalom is álmos.
Puha meleg takarónak lágy ölelő mélyén
Vár egy szebb világ, hol életemet élném.

Álmomban, egy más világban járok,
Hol elhagynak a kínzó valóság foszlányok.
Ott minden szebb és új mesékre várva,
Nem is emlékeztet a rideg valóságra.

Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat
Új kapu nyílik meg , s a holnap ott künn várhat.
Várhatnak a viták , s aljas szurkapiszkák
Bölcs álom takarja el, sajgó lelkünk piszkát.

Szunnyad a kevélység, gőgős páncéljában,
nem jut be e kapun, ki irígységtől sápadt.
Vadul dörömbölhet mind, ki békességtől félve,
Ostobán hiszi, hogy a gyűlölet felhághat az égre.

Oly világ ez, hol ki szeret , mindenkoron meglel,
Hol ébred a megértés, szeretet és jellem
Bárcsak megoszthatnám véled, bárcsak velem lennél
Bárcsak együtt néznénk , amint a nap felkél

Az én világom mindig derűs, nem hatol be ármány,
Nincs benne bősz gonosz, sem vicsorgó ártány....
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot.!
Emberibbet, szépet. .... Egy új valóságot.







Molnár Richárd: JÓ ÉJSZAKÁT!


Aludj jól és álmodj szépeket!
Álmodj felhőtlen csillagos eget!
Álmodban olvasd a csillagok szavát,
melyek súgják boldogságodat s szívedet magát!

Álmodj róla, hogy karjaimban fekszel,
s elfelejted milyen ha lelked stresszel!
Álmodd azt hogy simogatlak téged,
s érintésemtől szerelmesen véged!

Álmodd hogy ölelésemben szívem szíveden dobol,
hogy boldogságoddal boldogságot hozol!
Álmodj valóra váltható gyönyörű képeket!
Aludj jól és álmodj szépeket!







Murzsa András Dr.: ÁLMOK, VÁGYAK...


Talán nem érzem az élet súlyát,
Pedig keresem az élet sóját.
Gondolataim mindig szárnyaltak, -
Magukkal vitték a vágyaimat.

És ezek a vágyak a földön jártak.
Néha messze, de volt, hogy velem háltak.
Hittem, hogy mindig a földön állok,
S mit akarok, azok nem csak álmok.

Álom és valóság, - volt, hogy nem köszöntek.
Magamban őrlődtem, őrlődtem köztetek.
S ha az álmok egyszer valósággá lesznek,
Vajon lesz-e értelme az életemnek?

Míg az álmok csak vágyak maradnak,
Még esélyt is adhatnék magamnak.
Az esély számomra, az is csak egy álom, -
Hihetnék is benne, de már nem kívánom.







Ifj. Nagy Bálint (Valentinus): HA AZ ÁLMOK NEM VÁLNAK VALÓRA


Ha az álmok nem válnak valóra,
Ha úgy érzed érzéki csalóka,
Akkor is büszkén emeld fejedet
Az Ég felé, mert mindent nem lehet
Megkapnod, amit szeretnél nagyon,
Erős Hittel lépj túl az álmokon.

Manna sem hull mindig az öledbe,
Saját sorsodat vedd a kezedbe,
Mert az Isten is csak akkor segít
Megvalósítani az álmait
Bárkinek ki maga is tesz érte,
Nem csak várja, kezét ölbe téve.

Ha az álmok nem válnak valóra,
Ne legyen majd más az okozója
Mindenáron. Az önbecsülésed
Sokat segíthet, ha majd eléred
Mindazokat, amikről álmodtál,
Lehunyt szemeiddel ábrándoztál.

Ha nem kapsz meg mindent az élettől,
Ne akard kérni soha Istentől
Csak ha már mindent megtettél érte,
Akkor járulj csak az Úr elébe!







Ne add fel, ha álmod már rég lassú suttogás,
ha az élet tört szerelme múló némaság.
Ha a bánat lelked rágja, s zord a holnapod
adj esélyt a csillogásnak, s hangját hallhatod.
Hallhatod a lét varázsát, járhatsz vig utakon
s bőlcs tudásod ős hatalma, hang a lombokon.
Lombok álma szerelemmé, dallá nemesül
hallod a szél suttogását, s lelked felderül.
Ne add fel! Hisz hallani jó! Biztató varázs!
Ősi álmod teremt benned szép harmóniát.







Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.

Richard Bach







Orth László:: ÁLMODTAM EGY ÁLMOT


Álmodtam egy világot,
Te voltál a közepén,
Álmodtam egy álmot,
Az ég sötét egén.

Álmodtam egy világot,
Hol virág mezein lépkedtem,
Álmodtam egy álmot,
Hol csak mi voltunk kettesben.

Álmodtam egy világot,
Hol megcsókollak Téged,
Álmodtam egy álmot,
Hol éltem, de csak Érted!

Álmodtam egy világot,
Hol kéz a kézben jártunk,
Álmodtam egy álmot,
Hol a boldogságtól szálltunk.

Álmodtam egy világot,
Hol egymásba szerettünk,
Álmodtam egy álmot,
S a szerelem tengerébe merültünk.

Álmodtam egy világot,
Miről azt hittem, ne létezik,
Álmodtam egy álmot,
Reméltem egyszer megérint.

Álmodtam egy világot,
Tudtam, ez már nem talány,
Álmodtam egy álmot,
S szerelmed rám talált!







Őri István: ÁLOM-ÉNEK


Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés


s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! Újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

Őri István Álom ének - Videó

Link








Marton Paul: ÉDES ÁLMOK


Sokat álmodtam rólad,
olykor csak csendben szóltam,
nehogy megriadj és
elillanj nyomban.

Láttalak sírni, szeretni,
csókolni és imádni.
Láttalak égni,
a pillanat örömében ragyogni.

Sokszor fürödtem
angyali fényedben.
Kezed dédelgető melegét éreztem,
fejem ott pihent öledben.

Rajongva szemedbe felnéztem,
te voltál nekem akkor is
a szentem, lelkem,
és életem.







Edgar Allan Poe: ÁLMOK


Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.

S ha lehetne ez örökkévalón
Sodró álom, akár gyerekkorom
Szép álmai, ha épp olyan lehetne:
Balgaság volna vágynom szebb egekbe.
Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt
A nyári égen - vágyakkal-betelt
Hő álmaim közt, s szívem ott maradt
Az álmok tájain - otthonomat


Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket
Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!

S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát
Sose felejtem el; varázs karolt át,
Bűvös erő, a hűvös szél, talán
Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán
Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,
Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba, vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyremegy.

Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!
Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:
Álom! - míg benne eleven színek
Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek
Valónak látszani, s e forgatag
Kábult szememnek sokkal többet ad
Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! -
Mint legszebb órán az ifjú Remény.

Fordította: Tellér Gyula







Edgar Allan Poe: ÁLOM AZ ÁLOMBAN


Vedd még e csókot édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
és ez legyen a búcsúszóm:
igazat mondtál énnekem,
bús álom az én életem;
eltűnt reményem csillaga
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
álomba ködlő furcsa álom.

Állok viharzó part előtt,
a tengerár lihegve bőg.
Kezemben emlékek, romok,
arany fövény, arany homok.
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyű, semmi porszemek
és könnyezek - és könnyezek!
Ó Istenem, bárhogy fogom,
a porba hull lágy homlokom?
Ó Istenem! nem menekül
egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
álomba ködlő furcsa álom?

Ford. Kosztolányi Dezső







Poller Ildikó - KÉTELY


Édes álom hol csatangolsz?
Távol tőlem miért barangolsz?
Fáradt testem megpihenne,
lelkem kicsit csendesedne.

Minden perc és minden óra,
mely napjaim mozgatója,
átokként zúdul fejemre,
jókedvem bilincsbe verve.

Nagy bánatom okozója,
álmatlanság rám hozója,
te vagy, csalfa, hűtlen kedves,
két szemem miattad nedves.

Mégis itt vagy, újra látlak,
boldogan karomba zárlak.
Érzem vágyad lüktetését,
szenvedélyed tiszta tüzét.

Nem lehet, hogy e szerelem
megtévesztő, hazug legyen.
Csillapodj haragvó lélek,
nézd, e szemek mit beszélnek.

Nincsen bennük semmi gonosz,
csupán szerelem, mit hordoz.
Ahogy átkarolva nézem,
teste rezzenését érzem.

Álom, álom, édes álom,
végre itt vagy jó barátom,
elcsitult háborgó lelkem,
többé sosem kételkedem.







Pósa Lajos: FÉLHOMÁLYBAN...


Félhomályban, félig ébren
Álmodozom ágyamon,
Lelkemen át az élet bús,
Halk zenéjét hallgatom.

Majd merengek öntudatlan'
Rég tova tünt képeken:
S im egy csüggedt szellemalak
Ágyam előtt megjelen.

Ismerem jól, ismerem jól
E szomorú alakot:
Arany jövő csalogatta,
Fele utján elbukott.

Hallgat... hej de néma ajka
Fenhirdeti énnekem:
Álmaimat, mindhiába,
Soha el nem érhetem!

S mint a hogy jött, eltávozott,
Szomoruan, szótlanul -
És azóta mindig látom
Éltem örök árnyaul!







Reményik Sándor: ÁLOM-ÉNEK


Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!







Sándor Gyula: ÁLOM




Vérvörös éjjel tűzködös ég
Hallgat a vágy, már elhamvadt rég,
Könnyű pihe szárnyakon libben a csend,
Csak a szív muzsikál egy dalt idebenn.

Bús régi ének nem hallja más,
Por lepte múltból fájó vallomás.
Csendesen síró lágy hegedű,
Oly távoli, mégis mily keserű.

Vérvörös éjjel tűzködös ég:
Rózsaszín fákon bíbor tűz ég,
Nem hallom, már túl messzire ment,
Jégsírba dermed bennem a csend.







Sárhelyi Erika: ÁLOM


Olykor az álom,
akár egy lábnyom,
átbotlik életen-halálon,
hogy nálad vagy
nálam magára
találjon.
Hiszen a való
pont arra való,
hogy legyen
benne jó,
valami apró
szeretnivaló.
Mint a napfény
télnek idején,
vagy egy csillag
az éj köldökén,
egy út, egy cél,
arcodon a szél,
a pillanat,
ahogy lelkedhez ér,
a mágia,
a hét és a három,
vagy csupán
egy álom,
mi átlebeg
életen, s halálon.










Sárhelyi Erika: AZ ÁLMOK VISSZATÉRNEK


Tudod, az álmok mind visszatérnek,
s nemcsak a békés, idilli álmok.
Őriz a szív és őriz a lélek
virágot is és fájó bogáncsot.

Az a szempár még ezerszer rád néz,
s hangja is elér a felhőkön át.
Minden nap hosszú, minden éj nehéz,
füledben hallod a szíved zaját.

S ha azok az álmok visszatérnek,
én itt vagyok, hogy vigasztaljalak.
Ha beléd marnak az emlékképek,
csak sírj, kedves, erősen tartalak.

S majd tartasz te is, ha én álmodom
istenverte, gyötrelmes álmokat.
Mert engem is elér egyszer, tudom...
ki elment egykor, még meglátogat.







Sebők Árpád: ÁLMOK


Ha robotban kimerülve
Párnámra hajtom bús fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szelíden átölel...
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok







Thalis Silvenier: ÁLMODJ SZÉPEKET


Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.

A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.

Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.

Aprócska kismanó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!







Simon Ágnes: ÁBRÁND...


Égig érő csillagos remények
Fényesítik e sötét földi létet,
Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek?
Álmokat álmatlan éjeinknek?

Örömteljes, boldog jövőt várunk,
Közben dermedten üres az ágyunk,
Könnyekbe fojtott minden vágyunk
Perzseli fel magányos nászunk -

Sivár, nyomorult jelenünket,
Egész elrontott életünket,
Minden elsírt bánatunkat,
El nem múló csókjainkat

Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény
Aranyozza be: az állandó remény,
A tiszta, éltető, igaz érzelem,
Az elpusztíthatatlan, örök szerelem!







SOHA NE SÍRJ...




Dalszöveg
Ea. Kovács Kati

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én, s csak érted neked játszom
A jó barát a bajban is barát

Soha ne sírj, ha táncoltat az élet
Vihar után még zöldebbek a fák
Soha ne sírj, ha fordulnak a fények
Én itt leszek és vigyázok majd rád

Veled átkelnék az óceánon és azon is túl
Milyen szép is lenne tán, túl az Óperencián
Volt egy - két veszteségünk, milyen kár, hogy egyszer élünk
Napról napra változom ezt nem tagadhatom,
Míg élek, hozzád tartozom ezt biztosan tudom

Soha ne bánd ha lelke van egy dalnak,
a szomorúság úgysem tart soká,
Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag
nincs semmi baj, majd én vigyázok rád

Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak
Soha ne sírj hallgass másikat
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak
Én itt leszek, míg világ a világ

Veled elmennék egy hosszú útra bárhová
Tudom, számíthatok rád, veled más lesz a világ
Mindenben egyet értünk milyen kár, hogy egyszer élünk
Bármit hoz a sors mi ketten együtt maradunk
Soha nem vehet el senki tőlem össze tartozunk

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én csak érted s neked játszom
Egy jó barát a bajban is barát

Soha ne sírj ha kóstolgat az élet
Vihar után még zöldebbek a fák
Soha ne sírj ha formálnak az évek
én itt leszek és vigyázok majd rád

Soha ne bánd, ha lelke van egy dalnak
a szomorúság úgysem tart soká,
Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag
nincs semmi baj, majd én vigyázok rád

Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak
Soha ne sírj hallgass másikat
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak
Én itt leszek, míg világ a világ

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én csak érted s neked játszom
egy jó barát, a bajban is barát...

Kovács Kati: Soha ne sírj - Videó

Link








Somlyó Zoltán: MEA ÖLÉBEN


Forró öledben szép álmok alusznak
és álmodnak bíboros, nagy álmot.
Én leszek, én leszek az életrekeltőjük,
Mea, én megváltom az álmod!

Forró öled tüzét, a csókod, az ajkad
a véremmel én kicserélem.
Föl fogod gyujtani az éjjeleimet
és én a te életedet élem.

Átvetem lelkeden az árnyékomat
és a lelkemen átsütöm a lelked.
Gyönyörű vétkeket csókolok beléd,
hogy vad legyen, mint én a te lelked.

Vad legyen, átkozott, bűnbe szökött,
hogy te se légy jobb, Mea, nálam.
S ujjongó nászindulót zengjen, amíg
kirepül tűzöledből az álom.










Szabó Lőrinc: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL


Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Szabó Lőrinc: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL - Videó

Link





s


Szabó Magda: KINEK MÁR ÁLMA SINCS


Rólad, terólad. Míg erőm tart,...
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!

Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.

Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.

Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?

Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.

Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden, s az éjjel
szörnyei közt leheleted a védelem.

Mily sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek,
annyira, hogy még kívánok élni.

Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon, ha
mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.

Átláthatatlan téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet a város.
Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
mint a többi odalenn.







Szabó Magda: TERÍTSD ARCOMRA ÁLMODAT


Ó álmodó, micsoda álmokat
szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,
míg a nappalok szörnyű szőttesét
meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,
hogy mégis, újra, szebben összeáll,
rívó élet és mosolygó halál
a képen összebékél, elpihen,
s magára lel a sértett értelem.
A múltra hág az új fényben derengő
puhaszájú és érzékeny jövendő,
s nyomában ott léptet félénk lovon
a rózsástalpú, szelíd hajadon,
a hajnali reménység, szép húga;
az ég meggyűrődik, alázuhan,
a szél csücskeit összehúzza,
meg is köti, botjára szúrja,
elindul vele vándorútra,
s a föld ott marad egymaga,
se teteje, sem ablaka,
s akkor kinyitja viola
szemét a bársony szerelem,
s ott lebeg súlyos mosolya
a föld felett, mint kupola.
Ó, álmodó, nincs hit szivemben,
nincs isten, aki óvna engem,
anyámnál is öregebb lettem,
s a halál egyre közelebb, -
terítsd arcomra álmodat majd,
mint egy szemfödelet







Szabó Zsolt: ÁLOM!


Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.










Szauer Attila: TALÁN MAJD EGYSZER!


Talán majd egyszer, ha minden véget ért,
És, ha megküzdünk majd e csodás végzetért,
Akkor teljesedik majd be szerelmünk,
Ha örökre megkapjuk azt, akit szeretünk.

Talán, majd akkor meglesz az öröm,
Talán, majd akkor lesz élet a földön.
Élet, mely addig csak várat magára,
Élet, mely válaszként jön majd a halálba.

Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobbanna,
Csodás volna, ha a csókod a számon maradna.
Csodás volna, ha mindez igaz volna,
És az életben, mindez, csak rólad szólna.

Talán, majd akkor, ha minden megszűnik már,
Talán, ott lesz a perc, mikor reánk az öröm vár.
Akkor jön el a perc, mikor, el nem engedlek,
És a végzetem végéig, őrülten szeretlek.

Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobbanna,
Csodás volna, ha a csókod íze a számon maradna.
Csodás volna, ha mindez, igaz volna,
Az életben, minden rólad szólna.

Talán, nem is álom, amit lehunyt szemmel látok,
Talán, mindig az lesz, és nincsen semmi átok.
Csak boldogság, csak öröm, és felhőtlen élet,
És ketten, megvalósítjuk a gyönyörű álom képet.

Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobogna,
Csodás volna, ha, a csókod íze a számon maradna.
Csodás volna, ha, mindez, igaz volna,
És az életben, minden, rólad szólna.


Talán egy álom

Link


TALÁN MAJD EGYSZER! SZAUER ATTILA MIHI 2018

Link








Szeicz János dr.: ÁLMODBAN NÉHA OTT LESZEK


Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel be telten,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.







Szelezsánné Varga Andrea: ÁLOM ÉS VALÓSÁG


Vadvirágos mezőn sétálok,
Körülöttem pillangók, virágok.
Szabad vagyok, boldogság tölt el,
Érzem a nap is nekem kelt fel.
Sugaraival pajkosan megsimogat,
Lágy szellő kócolja a hajamat.
Tudom, tovább kell mennem,
Még maradnék, nem tehetem.

Hirtelen mély szakadékba zuhanok,
Sötét van, félek, semmit se látok.
Társam a kétségbeesés, a magány.
Nincs is kiút innen talán?
Körülnézek, helyzetem kilátástalan,
Mindenhol csak hideg, nedves falak.
Segítségért kiáltok, nem hallja senki.
Nem akarok itt maradni!

Karjaim felemelem a világosság felé,
Testem könnyű, száll felfelé.
Repülök magasan a felhők között,
Minden olyan tiszta, kékbe öltözött.
Láncait ledobja testem, lelkem,
Tovaszáll bánatom, rosszkedvem.
Tündöklő szivárvány vonz magához,
Bizakodva megyek, e színjátszó csúszdához.
Ráhuppanok, lefelé csúszom lassan,
Felhők már felettem vannak magasan.

Gyönyörű, gondozott kertbe érkezem,
Mely elkápráztatja minden érzékem.
A csodálatos rózsák közt lassan lépkedem,
Bódító illatfelhő körül ölel engem.
Leülök egy padra, jó itt megpihenni,
Piciny madárkák énekét hallgatni.
Felébredek, lassan rádöbbenek,
Eddigi életem álmodtam meg.







SZERTEFOSZLOTT ÁLOMKÉP

Zeneszöveg
Magic of Music


Egy furcsa álom volt az élet
Hogy mi vár rám még nem tudom
Te nézel rám én arra kérlek
Vezess végig utamon

Ha megtalál egy dallam
Ki ott van mindig veled a bajban
Tudom féltve őrzi titkaim tovább
Gyere hát

Szertefoszlott álomkép
Mégsem volt oly álomszép
Újrakezdem, hisz tévedtem
Menekültem, ha vétkeztem
Szép, mégis tovább várom
Hogy újra lássam mikor megtalálom
Őt várom még, örökké

Egy furcsa álom volt az élet
Hogy mi vár rám már jól tudom
Boldogan mindig visszanézek
Követtél végig utamon

Rég rám talált az álom
Sorsom már teljessé vált látom
Mégis csend uralja életem tovább
Gyere hát

Szertefoszlott álomkép
Mégsem volt oly álomszép
Újrakezdem, hisz tévedtem
Menekültem, ha vétkeztem
Szép, mégis tovább várom
Hogy újra lássam mikor megtalálom
Őt várom még, örökké

Magic Of Music: Szertefoszlott álomkép - Videó

Link








A SZÉP JÖVŐT...


A szép jövőt álmodja minden férfi és nő
Nem veszi észre, hogy közben telik az idő
Szépnek álmodja és hiszi a valóságban
De sokszor az álmok mind valótlanná válnak

Álmodják, hogy minden rózsás és csodaszép
De ébredéskor mind ez csak szappanbuborék
De amíg él az ember, mindig csak remél
Mert ez a vágy - érzés a szívébe örökké él

Benne él a vágy, amely sokszor mint a vulkán
Kitör, mindent elsöpör a forró tűz, az izzó láng
De később ez már csak szunnyadó parázs
Mert elmúlik a szép érzés, elmúlik a varázs

Az élet szép, de Te csak álmodd tovább.
De tudnod kell, sokszor fájni fog a valóság
Te csak bátran evezz, az élet vad tengerén
Amíg csak élsz, amíg a vágyad benned él.

/ Ismeretlen /







Szijátó Károly Tamás: ÁLOM


Álmomban, nálad voltam.
Álmaimban, veled jártam.
Karjaid közt, veled alszom.
Hozzád vágyom, veled vagyok.

Álom, álom, édes álom.
Ne feledj, ha nem vagy velem
Szél, fuvallat, messze repít.
Ébredéskor, üres helyed.

Nem melegít, édes tested.
Nem csókol, a kicsi szád.
Valóság ez, nem álom.
Képzelet volt, semmi más.

Szép éjszaka, bús napok.
Nem segít a vers, a vágy
Nem hívsz, nem jössz
Nem szól hangod, mesze vagy

Szép szivárvány, lidérc vágy
Neked írott vallomás
Téged várlak, nálad lennék
Kezem nyújtom, tiéd vagyok

Álmodom képzeletem fantázia
Ábrándteli kép álom délibáb
Elém vetül meg nem áll
Ki zökkent a valóság
Ébredj az álomnak itt a vége







Szilágyi Viktória: ÁLMOK


Este ha lehunyom szemem
Az álom világába érkezem
Szeretek az álmok szárnyán repülni
Mert ott nem kell semmitől félni
Ha álmomból felébredek
Rámtör a magány
Mert ez a világ olyan távol már
Ha tehetném mindig csak álmodnék
Hogy örökké velem légy
Boldogságot hoznál
Szeretetet adnál
De most csak az álmok szárnyán élek
És így csak remélek!







Taygeta: ÁLMOM...


Álmom selymes pázsitján
lépkedve találtam rád,
hangtalanul lopózva
kéklő csillagködön át.
Az éj fátylából szőtt
fellegek ráncaiba
rejtem borostás tekinteted,
szerelmet lopsz, édenbe csábítasz,
benned bolyongok, úgy simogatsz.
Érezd remegő leheletem fuvallatát,
mint az éledő tavasz mézédes nektárát.
Sodorj, hints a napjaimba
bársonyos, illatos szirmokat,
mutasd meg lelked templomához az utat.


Omoljon rám vágyakat ontva
meztelen köntöse a sóhajoknak,
sugárzó fényed öleljen,
könnyeim töröld le gyengéden.
Szívemben síró hegedű szó muzsikál,
halk szerenád, megigéz, majd tova száll.
Csendem tengerének tükrét
ragyogja be az éjszaka fényes foltja,
mosolygós hajnalt hozzon,
az éj búcsú csókja.
Szemed zöldjétől
legyen színesebb a világ,
lelkünk fénye lobogó fáklyaként
világítsa az öröklét végtelen tavát.







Jolie Taylor: ÁLMOK


Ha az álmod szárnyra kel,
szorítsd magadhoz, ne engedd el.
Álmaidban bíznod kell,
amíg a föld el nem nyel.

Ha úgy érzed, hogy nincs tovább,
ha semmi nem csillog már,
ha elégett már minden vágy,
Te csak menj az úton tovább.

Varázsold el önmagad.
Télből varázsolj tavaszt.
Öleld át az álmodat,
hervadt virágok így újra kinyílnak.

Ha szótlanul borul rád az éj,
ébreszd fel a szenvedélyt.


Álmaiddal repülj tovább,
míg a szíved meg nem áll.

Megsebzett szívben elalszik a láng,
húzd el a függönyt s újra ég a vágy.
Ha eljönnek majd a csókos reggelek,
álmaimban én is boldogabb leszek.

Sokszor hibáznunk kell,
hogy tudjuk hol rontottuk el.
Álmaimba hozd vissza a fényt,
virágok illatát éreznünk kell még.




-


Tarsoly Beke Tamás: ELNYOMOTT AZ ÁLOM


Az éjfél félelmetes nyikorgása,
a szoba sejtelmes fényei...
mint vízesés, úgy zuhant rám
csókod ízének emlékei...

Belehunyorogtam a csendbe,
mint öreg bagoly az ágon...
bölcsen ücsörögve a széken,
míg el nem nyomott az álom...

És betakart egy bárányfelhő,
és elringatott egy angyal...
és a jó Isten is lelocsolt
fénylő színarannyal...







A tegnap csupán álom,
A holnap nem több, mint látomás,
Minden tegnap a boldogság álma,
Minden holnap csak remény csillogása.
Vigyázz ezért, hogy mit kezdesz a máddal!

Kálidásza: Look To This Day c. vers










T. Fiser Ildikó: ÁLOMTÜNDÉR




Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.

Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.

A szép álom tündér lánya


táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.

Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.







Thándor Márk: EST


Oly jó az esti órák fénye,
a csillagos égre nézve.

S oly jó a fáradtságnak leple,
mely óvva lep be.

S oly szép a hold iramló árnya,
mely telten sugárzik az éjhomályba,
s a vidáman éneklő lég,
mit oly régóta vártam én.

Köszönt engem az ágy, s a párna,
nyugovóra kéne térni mára,
s ha szemem pillái egymáshoz érnek,
hálaszót éneklek én az éjnek,
megfordulok, s álmodom,
egy más világba távozom,
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,
meglátod vidám lesz a holnap.







Tóth Attila: ÁLOMMANÓ


Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.

Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.

Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.

Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.







Tudod, hogy milyen borzasztó felébredni egy szép álom után. Egy szép álomból a szomorú, szürke valóságba. A hiány valóságába. De van, amikor megfordul minden.
Amikor legcsodálatosabb dolog felébredni. A valóságba. Van, amikor a valóság minden álomnál szebb. Amikor a valóság nem a hiány valósága. Amikor a valóságban ott van valaki, aki felette van a legszebb álmoknak is.

Csitáry-Hock Tamás







Újra eltávolodtunk egymástól!
Mégis van egy hely ahol már nem hiányzol!
Álmaimban ott vagy és boldogok vagyunk!







Urbán Tünde: JÓ ÉJSZAKÁT


Az éjjel fekete paplant borított a tájra,
A Hold az első csillag kacsintását várja,
Az égbolt láthatatlan felhőajtaját kitárja,
Egy szerelmes forró csókot lehel a szájra.

Odakint csak a csend ordít néma hangján,
Mindenki álmokat szuszog puha ágyán,
Kényelmesen fekszik a fáradt Nap a hátán,
Repülve alszik el az angyal, a szárnyán.

Csukódik szemem, mint ajtó mit zárnak,
Rám is a titokzatos álmok ösvényei várnak,
Lehunyom szemem, mégis téged látlak,
Aludnom kellene már, hisz vége van a mának.







VAN EGY ÁLOM...


Az álom, amelyben egy gyönyörűséges Angyal látogat meg. Szíved Angyala. Leül melléd, látod szépséges arcát, belenézel erőt adó szemeibe, és hallod a világ legszebb zenéjét, a hangját. Beszél hozzád, és te el sem tudod hinni, hogy ez valóság. Hisz' oly régóta vágytál erre. És most nem tudod elhinni. Pedig itt ül melletted. Néhány pillanatig. Csodálatos pillanatok. De történik valami. Nem tudod, miért, nem tudod, milyen erő hatására, de indulnod kell. Nem akarsz, de menned kell. Elindulsz... és ő veled tart. Veled, míg elérkeztek egy kapuhoz. Megálltok. Ő gyengéden átölel, és elköszön. Te maradnál, de nem maradhatsz. Ő jönne, de nem jöhet. Az álom és valóság kapujában el kell válnotok. Neki maradnia kell. Álmaidban. Neked menned kell. A valóságba. De egy napon minden más lesz. Egy napon a kapu ledől. Egy napon már nem lesz álom, csak valóság. Egy napon az álom és a valóság egy lesz. Eggyé válik. Benne.
Szíved Angyalában.

Csitáry-Hock Tamás










Vannak az álmok...

És van a valóság.
Aminek létezése csak álmainknak köszönhető.
Az álmok kora soha nem múlhat el.
Hiszen minden egy álommal kezdődik.
Földünket készen kaptuk, az nem a mi álmunk.
De minden, amit valóra váltunk benne, az bennünk, belül születik meg először.
Vagyis, álom.
A valóra váltás pedig éppen ezt jelenti: valósággá váltunk valamit.
Ez a valami a mi álmunk.
Elképzelésünk, vágyunk.
Enélkül nincs valóság.
Az álmok életünk minden területén a valóságot hordozzák magukban.
Akár egy repülő megépítéséről, akár egy vers megírásáról, akár két ember szeretetéről van szó. Hiszen a legfontosabb, a nő és férfi kapcsolata is egy álommal, egy vággyal kezdődik.
A másik megismerésének, felfedezésének vágyával.
Ebben a folyamatban két ember közös álma válik valóra.
És ebből a vágyból, álomból lesz az Élet.
Kettejük élete.
Amiben már nem álom az egymás iránti tisztelet, a szeretet, a megbecsülés.
Hanem valóság.

Ami álomból született.










Vass József: VÁGYAIM


Járom az utam, mellettem árny suhan,
Szívem legdrágább vágyai szállnak,
Elsuttoghatom könnyeim között bánatom,
Ő mindig jól vezetett, könnyes éjjen át.

Majd a fényben látni, irgalom kútját,
Az irgalom kútja túl mély nekem.
Járom az utam és keresem a fényt,
Erős karod ott legyen támaszom.

Távolban meg láttam egy ösvényt,
Mely egy szikrácska éltető remény,
Ott épp egy tündér suhant fehérben,
S én látni benne téged véltelek.

Hinnem kell, hogy az álmok valóra válnak,
hogy minden lélek mellett angyalok állnak.
Figyelő tekintetüket reánk függesztik,
Munkájukat nesztelen, és értünk végzik.

Velünk kelnek hajnalok, hajnalán,
Minket őriznek a mindennapok során.
Magányos így soha senki nem lehet,
Hiszen mindenkit egy igaz angyal szeret.

Megint hiszek újra egy régi szerelemben,
Megtaláltam azt, akire régóta vágytam.
Jöjj közelebb, hogy átölelhesselek lágyan,
Két szív egymásra talált, e csendes szigeten

Az angyalok legyenek erős támaszunk,
Fejemet békében a kezedbe hajthatom!
Kedvesem, ha öreg leszek, és te magad is,
Hiszen minket egy igaz angyal szeret!







Paul Verlaine: ÁLMODOM EGY NŐRŐL




Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és különös, áldott, nagy Látomás,
aki sohasem egy, s aki sohase más,
aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, ó jaj, csupán neki
bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Ó, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen
mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.

(Ford.: Ady Endre)






Paul Verlaine: AZ ÉN MEGHITT ÁLMOM


E furcsa álom gyakran s mélyen talál szíven
egy ismeretlen nőről, kit szeretek, s szeret,
s kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
és soha csupa másnak, s szeret s megért híven.

Óh, ő megért híven s csak ő látja, igen,
hogy átlátszó szívemben zord talány nem mered,
ó jaj, csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
izzadt és halvány orcám megfrissül szelíden.

Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? - nem tudom,
s neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;

nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
s bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.

(Tóth Árpád fordítása )








Vikí: ÁLOM, ÁLOM, ÉDES ÁLOM - Részlet


...Álom, álom, édes álom,
Merre menjek, hol találom
Álom. álom édes álom.
Nem felejtem, visszavárom...


Viky: ÁLOM - Videó

Link








Vörös István: VISSZATÉRŐ ÁLOM


Sejtelmes, furcsa érzés,
ma éjjel visszatért egy álom,
fényét még őrzöm arcomon.

Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Szikrázó napsütésben,
felhő sem volt az égen, elszállt;
ismerős gyermekarcot látsz.

Önfeledt bújócskáztunk,
és mindig megtaláltuk egymást;
távolról égi zene szállt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Sejtelmes, furcsa érzés,
ma újra visszatért az álom,
fényét még őrzöm arcomon.
Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
mondd, láthatlak-e még,
ugye újra visszatérsz,
és érezhetlek még,
ugye sohasem törhet szét, ami szép!?







Zagyi G.Ilona /Alkony/: NYOMOT HAGYOTT...


Csak álom volt... de itt hagyott
egy ébredésbe égett képet.
Árnya fölém magasodott,
mint egy baljós istenítélet.
Rét, mező-mocsárvidékek.

Tisztán érzem, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Makacs vízió, felhőörvény.
A leszálló köd homályosít
éleket, s nincs kiút, ösvény.
Erdőt és földet iszap borít,
nincs menedék... elszomorít.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Mentenék az iszonyatból
valami kedveset... enyémet.
Kímélném a borzalmaktól.
Talán odafönt, ha szétnézhet...
repüljön, keressen fészket.

Tisztán érzem azt, hogy féltek
valamit... könyörgök, kérek...

Szárnyalása belőlem rész.
Látom hogy elszakad, nem bánom.
Kíséri e szívdobbanás...
majd lassan szétfoszlik az álom...
Fény játszik a szempillámon...

...de most is érzem, hogy féltek.
Jelent, jövőt... élő képet.







A tudattalan nyelve: az álom

Akik emlékeznek álmaikra, tudják, hogy minden álomnak annyi, de annyi szintje van. Alakjai, formái, látomásai szinte folyamatosan változnak, és ha elménk nem eléggé szilárd és pallérozott, bizony minden álomkép puszta homályos emlék marad ébredésünk után. Ritka kincs egy álom tükörképébe nézni, hiszen ilyenkor saját tudatalattink folyamataiba nyerünk bepillantást. A tudattalan nyelve pedig a kép, érzés, folyamatos alakváltozás, olyan, mint egy háborgó tengerfenék, melyben számtalan láthatatlan áramlat küzd egymással. A felszínen ringó éber öntudat, persze ebből szükségszerűen nem fog fel semmit, ő legfeljebb küzd az ár ellen, vagy éppen meglovagolja az áramlatot, ha céljai pillanatnyilag összhangban állnak a felszín alatt rejlő erők sodrásával.

A tudattalan régióiba tett álomutazást minden magas kultúra isteni kegynek, adománynak, égi üzenetnek tekintette. A híres ószövetségi példában József pont annak köszönhette, hogy bár zsidó származású és nem egyiptomi születésű volt, mégis Egyiptom hercegévé válhatott, hogy értette a tudattalan nyelvét: így képes volt megfejteni a fáraó álmát, megmentve Egyiptom földjét az éhínségtől. Az ókori, és a spirituális létszemlélettel bíró civilizációk, mind tudták, hogy az álom kapu, amelyen átlépve a lélek, a túlsó világ előéletét éli. Tudták, az álom a halál előszobája, azzal rokon természetű állapot. Ezért is van, hogy például a görög mítoszokban Hüpnosz, az alvás megszemélyesítője és az álom istensége, a Halál, Thanatosz ikertestvére. Ez azt is jelentette, hogy pont az álmok alapján tudták, a halál nem megsemmisülés, hanem egy másik élet kezdete, ami az életünk alatt szőtt álmunk folytatásaként is felfogható.

Érdekes, hogy ez a tudás az újkor küszöbén majdnem eltűnt, megsemmisült. A XIX.század nagy racionalista természettudósai közül sokan úgy gondolták, az álom a tiszta észhasználat, a józan ész ,,potyadéka", amolyan melléktermék. Véleményük szerint az emberek álmai, a fel nem fogott és nem hasznosuló tapasztalatok öntisztuló folyamata. Az álmodás alatt az elme megszabadul a szükségtelen tudati terhektől. Ma számítógépes analógiával úgy mondanánk, ilyenkor az elme töredezettség-mentesít, és törli az ideiglenes fájlokat. Véleményem szerint ez nem így van. Szerintem az álom valóban egy másik, belső világ tükörképe, amit a mi elménk színez át, saját evilági tapasztalataink képzeteivel, alakjaival, figuráival.

Tibeti tanítás az álomról

A tibeti buddhizmus tanítása szerint, nincsenek végső valóságok. Nem lehet azt mondani, hogy az éber tudatállapotunk által lefestett világ ,,a" nagybetűs Valóság. Ez pusztán egyike a valóság ábrázolás-módjainak, amit elsősorban az átlagos, szokványos tudatműködés határoz meg. Miután ez a tudatműködés az általános, ezt tekintjük normálisnak, és ez alapján alkotjuk a hétköznapi valóságunkról alkotott képünket. ,,Normális" valóságunkban, nem él senki test nélkül, nem lehet repülni, senki nem változik át madárrá, stb. Ilyen csak az álom-állapotban lehetséges, amit módosult tudatállapotnak tekintünk, és ezért sokan nem is tekintik ,,valóságosnak". Pedig az álom a maga idejében, a maga átéléseiben az álmodó számára legalább annyira valóságos, mint az éber tudatállapot. Az egyetlen ok, ami miatt sokan nem tekintik valóságnak, az az, hogy egyszerűen nem emlékeznek rá, ezért nem is tudnak a létezéséről.

A tibeti tanítás szerint, az álom-állapot a lehetséges tudati valóságok egyikeként ugyanolyan egyenértékű tapasztalati birodalom, mint amit az éber tudatállapotunk fest le nekünk. Ezért érdemes megtanulni, felismerni és fenntartani az éber álmodás képességét, amit a tibeti álomjóga gyakorlatán keresztül némely buddhista hagyományvonal is tanít. Az álomjóga gyakorlása vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy az éber tudatállapot által leírt valóságunk is csak egy ,,álom", és álomállapotaink ebben az álomban szőtt további álmok. A tibeti tanítás szerint az élet álmából is ébredni kell. Ehhez vezet közelebb az éber álmodás tanösvénye.

A tudatos álmodás

Nagy sikert aratott a mozikban az Eredet című, a tudatos álmodásról szóló új Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film. Ez érzékletesen mutatja be mi is a tudatos álmodás. A tudatos vagy éber álmodás az álmodás azon fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően álma bármely elemét képes befolyásolni vagy meghatározni. Az éber álmodás sokszor spontán módon előidézett élmény, amit kiválthat egy külső zaj vagy inger, ami kicsit közelebb hozza az álmodót a felébredéshez, de mégsem ébred fel tőle egészen. Vagy az álom cselekménye is válthat ki olyan stresszt az álmodóban, hogy az részlegesen felébreszti öntudatát. Persze a legtöbb kutatót az érdekli hogyan idézhető elő szándékosan. Mint az a filmből is kiderül, s spontán ébredés mellett bizonyos gyakorlatokkal is elő lehet idézni a tudatos álmot.

A legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett ,,valóságteszt". Ilyenkor a mindennapi helyzetekben, például vásárláskor, utcán sétálva, táplálkozás, tisztálkodás közben stb. vizsgáljuk meg saját magunkat, gondolkodásunkat, és környezetünket, hogy olyan körülményeket találjunk, amit esetleg csak álmodás vagy épp nem álmodás közben tapasztalhatunk. Ez a szokásunk előbb-utóbb álmunkban is előjön, ahol álom állapotra utaló jeleket fogunk felfedezni, s ez előidézheti a tudatos álmot.

Álom és önismeret

A legérdekesebb és leghasznosabb felhasználási területe a tudatos álmodásnak Önvalónk és tudattalanunk megismerése. Ha sikerül elérnünk a tudatos álmodás állapotát, akkor megidézhetünk: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat. Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd! Tudattartalmaink között szabadon böngészhetünk, anélkül, hogy a tudatosításban akadályozna saját egónk, énképünk. Miután a tudatos álmodás állapotában az ego csak alkotóelemeiben van jelen, Ő maga ,,alszik", nem irányít! Az ego pont azokból az elemekből áll, amelyek tévedések, hazugságok önmagunkról és az életünkről. Ezeket álom állapotunkban tudatosítva, felszámolva, képesek leszünk önmagunkat és így az életünket tisztázni. A folyamat a teljes önfelismerésig vezethet: hogy az élet is álomszerű, átmeneti állapot, amely az álom, majd a halál előszobája. A halál pedig nem más, mint az álom folytatása, amelyet most alkotunk magunknak éber álmainkkal mindnyájan. Ébredjünk hát álmainkra!







Veled is előfordult már, hogy ébredés után néhány perccel nehezedre esett fölidézni egy furcsa álom részleteit, csak a hangulata maradt meg benned? Többet szeretnél tudni az álmokról? Kíváncsi vagy, hogy mi történik a testeddel, amikor alszol? Most minden kiderül!


1. A vak emberek is álmodnak

Azok az emberek, akik jóval a születésük után veszítették el a látásukat, képesek álomképek észlelésére. Azok pedig, akik látás nélkül születtek, szintén álmodnak, de a többi érzékszervük által nyert információk alapján alakulnak az álmaik. Egy átlagos, látó ember számára igen nehéz elképzelni, hogyan lehetséges ez, de a szervezetnek szüksége van a pihentető alvásra, ezért képes előállítani szinte bármit az álomban, csak hogy megtörténjen.

2. Az álmaid 90%-át hamar elfelejted

Az ébredéstől számított öt percben az álmaid 50%-a feledésbe merül. Tíz perc után pedig már 90%-ukra nem emlékszel. Sok művész, költő, író, nagy gondolkodó személy nyer (nyert) ihletet az álmából, a probléma akkor van, ha nem veti azonnal papírra a ködös emlékképeket, mert azok hamar eltűnnek, és örökre elvesznek. Sok művész járt úgy, hogy félbe maradt a műve, mert nem jegyezte le álmát időben, vagy alkotás közben megzavarták, és minden feledésbe merült.

3. Mindenki álmodik

Minden ember álmodik valamit, valamiről (kivéve a nagyon súlyos mentális problémákban szenvedőket), azonban a férfiak és nők igen eltérően álmodhatnak, és mások az álom hatására kialakuló fizikai reakciók is.

A férfiak rendszerint más férfiakkal álmodnak, míg a nők egyaránt álmodnak nőkkel és férfiakkal. Ráadásul mindkét nem olykor szexuális jellegű dolgokat is megtapasztalhat az álmaik során, ezek az élmények pedig fizikai reakciókat is kiválthat: férfiaknál erekciót, nőknél fokozott vaginális vérkeringést (vérbőséget).

4. Az álmok megelőzhetik a pszichés problémákat

Egy nemrégiben folytatott tanulmány során az alvással kísérleteztek a kutatók, az önkéntes kísérleti alanyokat nem engedték álmodni, felkeltették őket mielőtt az álomszakaszba értek volna - de hagyták őket összesen nyolc órát aludni. Az önkéntesek már három nap után igen kellemetlen tünetekkel szembesültek: dekoncentráltság, hallucináció, pszichés problémák. A következő szakaszban hagyták az alanyokat végig aludni (főleg a fontos REM-szakaszban, ami előzőleg mindig megszakítottak), az önkéntesek agya pedig megpróbálta bepótolni a kiesett álommal töltött időt azzal, hogy megnövelte az alvás során a REM-fázis hosszát.

5. Csak arról álmodunk, amit már megismertünk

Az álmainkban sok idegen és furcsa dolgot tapasztalunk, például számunkra idegen és ismeretlen emberekkel találkozunk. Vajon az agyunk kreálta azokat a személyeket? Nem, azok valós, létező emberek, akikkel életünk során találkoztunk, vagy csak láttuk őket valahol, de számunkra fel sem tűntek. Az agyunk eltárolja a beérkező összes információt és később felhasználja az álmok kreálása során. Így gyakorlatilag végtelen mennyiségű nyersanyag áll az agy rendelkezésére, amiből aztán színes, érdekes vagy rémisztő álmokat gyárthat.

6. Nem minden ember álmodik színeset

A látássérültek 12%-a gyakorlatilag csak fekete-fehérben látja az álmait. A többiek számára pedig az álmok színesek. Előfordul, hogy az egy csoportot alkotó emberek (iskola, munkahely) hasonlót álmodnak, nem meglepő módon, hiszen napközben ugyanazt vagy igen hasonlót tapasztalnak meg együtt. Ezek az iskolai élmények elég nyomasztóak tudnak lenni, főleg a rossz élmények álmokban történő megismétlése (bukás, verekedés, késés, felelés, baleset, lassított érzés, sőt szexuális tartalmú is lehet). Gyakoriak az erőszakos cselekedetek vagy rémálmok, ha rossz élményt tapasztalunk napközben.

7. Az álmok nem feltétlenül jelentik azt, ami történik bennük

Hiába álmodsz egy konkrét dolgot, az nem épp azt fogja jelenteni. Nem lehet közvetlenül átültetni a valóságba az álomban tapasztaltakat, mert az álmok szimbolikusak, csak utalnak valamire, egy sokkal mélyebb dologra. A tudatalatti megpróbálja a látott álmot valamihez kötni, hasonlítani, amivel összekapcsolható vagy hasonlóságot mutat. Tehát valószínűtlen, hogy a látott kép önmagát jelentené, sokkal inkább valami elvont jelentése van.

8. A leszokó félben lévők álmai sokkal színesebbek, élénkebbek

Azok az emberek, akik hosszú dohányzással töltött időszak után végre leszoktak, azok sokkal élénkebb álmokról tapasztalásáról számoltak be, mint ami megszokott volt azelőtt. Ráadásul néhány exdohányos olyan álomról számolt be, ahol cigizett, ráadásul ez az élmény igen negatív érzéseket váltott ki bennük (kétségbeesés, bűntudat). Az ilyen álmok a dohányzás abbahagyása (nikotin megvonás) miatt jelentkeznek. A vizsgált alanyok 97%-a nem tapasztalt hasonlót, amikor még aktívan dohányozott, az ilyen álmok észlelése az elvonási tünetek és a kényszer függvényében volt gyakoribb vagy ritkább. Sokkal látványosabbak, élénkebbek, színesebbek voltak a leszokási időszak alatt tapasztalt álmok, leginkább a napközbeni elvonási tünetekhez lehetett hasonlítani a gyakoriságukat.

9. A külső ingerek befolyással vannak álmainkra

Ezt szokták nevezni álomba való beépülésnek is. Ezt szinte mindenki megtapasztalta már, például egy, a külvilágból érkező hang érzékelése kivált valamilyen hatást az álomban, beépül oda. Egy hasonló példa (bár kevésbé külső inger), ha szomjas vagy a valóságban, akkor az álmodban is az leszel. Azonban hiába iszol az álmodban, az inger folyamatosan fennáll a valósában és addig fog folytatódni az álombéli körforgás, amíg fel nem kelsz és iszol egy jót. Erre még számos jó példát lehetne felsorolni, valószínűleg mindenki tudna néhányat a saját tapasztalatai közül.

10. Alvás közben a test bénult állapotban van

Akár hiszed, akár nem, a tested gyakorlatilag bénult állapotban van, amíg alszol. Leginkább azért, hogy álmaink hatására ne legyen akaratlan reakciónk, ami sérüléshez vezethetne a valóságban. Ez igen hasznos, ha magas és/vagy szűk helyen alszol, így elkerülheted a leesést. Az alvás folyamata hormonális irányítás alatt áll, a neuronok pedig olyan jeleket küldenek a gerincvelői idegekbe, melyek hatására ellazulnak az izmok, majd egy virtuális bénult állapot jön léte, ami az ébredéssel megszűnik.

Extrák:

1. Amikor valaki horkol, akkor épp nem álmodik semmit.

2. A kisbabák nem álmodnak önmagukról egészen három éves korukig. Szintén kicsi korban a gyerekek sokkal gyakrabban és intenzívebben tapasztalnak rémálmokat, mint a felnőttek, egészen 7-8 éves korukig.

3. Ha valakit a REM-fázisból keltenek fel, akkor sokkal jobban és részletesebben fog emlékezni a látott álomra, mint ha rendesen, a teljes alvási szakasz végén ébredne.







"Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját.

Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!"

(Rácz Zsuzsa)














 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Szép versek a Szeretetről
  2019-12-06 16:00:03, péntek
 
 













SZÉP VERSEK A SZERETETRŐL







Aranyosi Ervin: SZERETET


Van egy érzés a világon,
- úgy hívják, hogy SZERETET.
Ami nélkül boldogulni,
szépen élni nem lehet.
Nem számít a mennyisége,
- pénzben nem is mérhető,
s bárhol élnél a világban,
mindenhol elérhető...







Aranyosi Ervin: A SZERETET OLYAN


A szeretet olyan,
- nem szabad kimérni!
Szórhatod két kézzel,
- ne is kelljen kérni!
Forrása oly örök
és kifogyhatatlan,
nem forr el melegben,
nem fagy meg ha fagy van!
Aki szívből adja,
bele sose fárad.
Ez az, mi mennyei,
s a szívünkből árad.
Nem kell mérlegelni,
hiszen súlya sincsen.
Ezt hagyta örökül
mi ránk a jó Isten.







Aranyosi Ervin: A SZERETETRŐL


Szeretni annyi: - elfogadni,
kitárt szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni: szép az élet!

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek lelke árva.
Tudni a rossz is emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
szeretném, hogyha szeretnének!


Aranyosi Ervin: A szeretetről

Link


Link







Áprily Lajos: KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ


Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a ,,Készen vagy?"-rá ezt felelni: - Készen.







Batta György: EGY MONDAT A SZERETETRŐL


Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza - és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben -
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek- emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod - szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál- sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál - fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükből a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst- fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen -
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van - kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van.


Batta György: Egy mondat a szeretetről

Link








Benedek Elek: DAL A SZERETETRŐL


Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.







Bölcskei Gusztáv: LELKED, HA FÁZIK...


Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!







Albert Camus: ÁLLJ MELLÉM


Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém és legyünk csak barátok!










Dévényi Erika: A CSEND HANGJAI


A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik







Dsida Jenő: MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA...


Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!







Dsida Jenő: ÖSSZETARTÁS, SZERETET


Bús sirámú rengetegben
felzokog a torz halál,
bűnös arcú esti fantom
pusztulásról prédikál.

Régi nyájunk szertezüllött,
földeinken dúlt rögök,
s körbe lengőn, kárörvendőn
kacagnak az ördögök.

Ők pusztítnak, ők csinálták,
szavuk átkot, bajt hozott,
gyűlölködést, szertehúzást
s minden ember átkozott.

Árva ember lelke mélyén
pattannak a bűncsirák,
s jószándékok elhalódnak
mint a dérütötte fák.

Mesterük volt, szent kereszten
meghalt értük hajdanán,
mégse tudnak könyörülni
önmagunk és más baján.

Ütlegelnek, hajba kapnak,
irígységtől mind beteg.
Hahotáznak őszi szörnyek
s haldoklik a rengeteg.

Jaj ne halljam, jaj ne lássam,
hullj le, hullj le drága mély
édes álom, elfelejtő -
könyörülj meg rajtam, éj!

Hull az álom, jő az álom
elűzi a rosszakat.
Hóbelepte láthatáron
közeleg egy kis csapat.

Tűzzel, hittel, lobogóval
olyan, mint a régi nyáj,
fejük felett angyal szárnyal
és királyuk nagy király.

Napkeletről fényigézet
homlokukra ránevet,
s énekelnek, zengedeznek
sose hallott éneket:

"Amikor már álmot látunk,
mikor minden elveszett,
egy remény van, egy igazság,
összetartás, szeretet!

Kéz a kézben, új utakra
Két szemünkbe szél havaz
duzzadó erőnk felujjong
s int felénk az új tavasz."

Hull az álom, jő az álom,
elűzi a rosszakat:
hóbelepte láthatáron
lépeget a kis csapat.

Szent zenéjű rengetegben
elnémul a torz halál
s bűnös arcú esti fantom
már hiába prédikál.

1926.







Endrődi Sándor: SZERETET


Oh, ne fukarkodj' szíved melegével
S amennyit adhatsz, adj a szeretetnek!
Az évek - mint egy tüneményes álom
Árnyékcsoportja - gyorsan el-lebegnek,
S mit adsz, ha majd csak hűlt hamuja reszket
Egykor vidáman égő tűzhelyednek?
Elhidegül az ifjúság, az élet,
És nem lesz nálad senkisem szegényebb.

Mert, oh, romok között borongni némán
És emlékezni - gazdagság-e hát?
Láthatsz-e mást a legragyogóbb multban,
Mint földeríthetetlen éjszakát?
Nem azt, nem azt látod, mit elvesztettél:
Csak a dúlt édent, a romot magát,
S mint hogyha szörnyű terhek súlya nyomna:
Zúzott lélekkel hullsz a drága romra.

Szeresd, szeresd, ki szívét hozza hozzád
S öleld szívedre, aki hőn szeret!
Tudod, mi tartja fenn a nagy világot?
A szeretet, csupán a szeretet!
Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk:
Mi sem járnánk - csak örvény s rom felett.
A gyűlölet az örök éj maga,
Villáma van, de nincsen csillaga.

Szeress, szeress nagyon! s ha látod is, hogy
Milyen sok álság, bűn van a világba':
Ne csüggedj! nézz csak fölfelé, a fénybe,
És törj a porból tisztább ideálra.
Annak, ki másokért él, amíg élhet,
A sírban sem lesz zord az éjszakája;
Úgy látja: mélyén egy-egy csillag ég
S mintha az árnyon át - hajnallanék...







Endrődi Sándor: A SZERETETNEK ÜNNEPÉN...




A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.

Gyűlölök égő gyűlölettel.
Minden lelketlen léhaságot,
Álságot, gőgöt, hazugságot,
Önzést, mely mások romlására tör
S melynek a pusztítás gyönyör:
Gyűlölök minden nyers hatalmat, önkényt,
Mely talpa alá tördeli a gyöngét,
Nem rezdül össze jajszavától,
De könnybe, vérbe mossa kezeit,
És nyomban bitófákat ácsol,
Ha egy megváltó eszme születik:
Gyűlölök minden sátán fajzatot,
Ki romlott szívvel a gonosznak áldoz
S örök gát abban, hogy az igazok
Eljussanak az Úr szent asztalához,
Hogy bánat, szenvedés, nyomorúság,
Boldogsággá, üdvvé válhasson itt,
S az ember testvérként ölelje át
Agyongyötört, vergődő társait...

A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.










Endrődi Sándor: A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Endrődi Sándor: A szeretetről

Link








Fejszés András: SZERETNI


Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.







Moretti Gemma: KARÁCSONYI VALLOMÁS...


Tudom, hogy vagy, tekinteted
s óvó kezeid érzem fölöttem
hol lennék már, - ha nem őriznél -
a sok rossz miatt, mi elmaradt mögöttem.
Voltak mélységek, az eget sem láttam,
és nyúlt egy kéz értem, hogy kisegítsen,
véget érni nemakaró sötétség...
de fénysugár jött, mikor már nem reméltem.
Én nem tudok "halált megvetőn" élni,
félek, s féltem minden szerettemet,
de nem csak élőlényt. Erdőt, kórót, virágot,
e rémisztő és gyönyörű világot.
Kint hó van, csend és a szívemben
már ünnepekre készülődöm,
számot vetek az elmúlt évvel,
s reménykedve azon tűnődöm,
Te tudod azt, mit is kívánok:
hogy legyen a lelkemben béke,
csak szeretet sugározzon,
mint fenyőnkön a gyertyák fénye.







Gyökössy Endre: EGY CSOKOR VIRÁG...


Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.






György Viktória Klára: A SZERETET NAPJA...




Egy érzés fuvallatként suhan át a szíveken...
szunnyadó sóhaj száll
a selymes égi réteken.
A szeretet szent virága
kibontja szirmait,
s a végtelen tündöklő oltárán
Angyalok vigyázzák álmaink...

Szomorú arcokon
örömkönny ragyogjon,
ne szőjön fájdalmas árnyakat
a múlt emléke,
legyen mindig igaz a szó
és ne a hazugság menedéke...

A lélek virágzó énje
szétszórja szeretet cseppjeit,
s az érzés kinyitja a gyűlölet szoros bilincseit...
S ha majd a lelkek útjai összeérnek,
égi harangok dúdolják dallamát az ébredésnek...

A legszebb pillanat legyen varázs,
szeretet melegét adó parázs,
gyúljon fény a világ minden
picinyke szegletén,
ne törjön ketté a várva várt
óhajtott remény.

Vidám táncot jár az Angyalok hada,
fényzáport hint le ránk
a mennyek bársonya.
Mindenkit ajándék,
meglepetés várjon!
Legyen mindig szeretet napja a világon!







Hajdú Levente: NE ADD FEL


Itt az élet csak harc és küzdelem,
a mi célunk pedig a
győzelem.
Sorsod legyen
bármilyen mostoha,
e nemes harcot ne add fel soha!










E. Isenhour: ADD TOVÁBB


Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

E. Isenhour: Add tovább! - Videó

Link








József Attila: IDE ÚJRA A SZERETET JÖN


Fejünkre tapodták a múltat,
Hanem a jövő csak megérik,
Dudvából föl a magas égig,
Mely ízes gyümölcsű embert hirdet.
Már izmainkká lett a szándék,
Tél-túl a szemek már nem sírnak
S volt-göthös anyák szerelmes pírnak
A napot kendőzik magukra.
Szándékoló, roppant kohókból
Már ömlik a vas okos formába
S nótás acél zeng majd, hol máma
És tegnap aranyat imádkoztak.
Az átkok már elátkozódtak,
A vér elvérzett, széjjelmarva,
És elrothadt gonosz hatalma
A gyümölcsdögvesztő rothadásnak.
Ide újra a szeretet jön
S gonoszok vége nyögi jöttét,
Nem mint eddig, hogy leütötték
S a jókat áldozták eléje.
Ide újra a szeretet jön
S mindenkinek fakad bocsánat,
De addig jaj, kik látva látnak
S a vaknak nem adnak szemükből!

1924







József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI


Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.







Juhász Gyula: SZAVAK


Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.







Juhász Magda: ÖLELKEZZETEK, MAGYAROK!


Legyen ez kapaszkodó!
Testvérek, így fogjunk kezet,
szivárványhíd, mely összeköt,
s bennünket egymáshoz vezet.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne legyen bennünk bús harag.
Az ég is beborul néha,
aztán újra ránk süt a nap.

Legyen ez kapaszkodó!
Nyújtsatok testvéri kezet.
Romba döntötték házatok?
Magyarok! Építkezzetek!

Legyen ez kapaszkodó!
A fundamentum megmaradt.
Ne legyen szívünkben bánat,
múljon végleg, a zord harag.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne szálljanak a sóhajok.
Bárhol vagytok a világban,
ölelkezzetek, magyarok!







Juhász Magda: DE JÓ LENNE...


De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?

Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni...


Juhász Magda: De jó lenne... - Videó

Link








Kisfaludy György: ÉLET HIMNUSZA


A Föld vagyok én, a Végtelen,
az Óceán, a szárnyaló Értelem.
Kezem a csillagokba ér,
s nem teszek semmit mindezért.
Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
Én vagyok Istened, s angyalod.

Én vagyok benned minden őserő,
vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,
csodák, minden alkotás,
bosszú, gonoszság, és megalkuvás.

Minden viruló parány önvaló,
a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
színes lepkeszárny,
libbenő szellő és gonosz árny.

Viharnak villáma én vagyok,
Apám a Nap és anyám a csillagok.
Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
folyó és minden vad folyam
már régen én voltam, én, magam.

Én vagyok te és te vagy én.
Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
időknek tükre s irdatlan szárnyalás.

Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
mi vagyunk asszonyunk ölelése.
És mi vagyunk minden rút is,
a szép, lépteink vezető út is.

Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
Anyagkáprázat az idők tengerén.

A Föld vagyok én, mi eltakar,
cigány vagyok, zsidó és magyar.
Palesztin vagyok, s elűzött indián,
kurd, afgán, néger vagy ausztrálian.
Kis kínai vagyok minden tank előtt,
én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.

Hit vagyok szívedben és éledő remény,
szeretet, örömtánc, és zengő költemény.
Aszály után az első csepp eső.
Madárfióka, a kezedben verdeső.

Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
Szeretet nélkül az életed, mit ér?
Én voltam veled minden vad csatán.
Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?
Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
végső bajodban reményt én adok.

Szeresd kedvesed és az ölelést,
gyönyör és minden pezsdülés
hozzám zengi az élet himnuszát.
Hisz én csináltam énalkotta szád.

Belőlem, bennem, rajtam, általam
mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
Hiába miriád és százezernyi nép,
a perc olyan, mint a milliónyi év.
Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
egyek vagyunk s bennünk a lét örök.

Szülőid ölére én alkottalak,
léted kezdetén, csupa tiszta lap.
Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
Kétkedsz, vagy a hit vezet,
ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.
A Szeretet vezessen fiam!
Ég veled.


Kisfaludy György: Az élet himnusza /elmondja: Kasó László/ - Videó

Link











Koltay Gergely: EGY CSEPP EMBERSÉG


Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.


Kormorán: Egy Csepp Emberség

Link



SlidePlayer

Link








Koltay Gergely: KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT


Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág -
nem szállhat az égen szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó - nincs már aki fellel,
nincs hely, ahova visszatér, ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz? Akiért, s csak azért?
Hol a tér, ahol a fény - hozzád még elér.
Kell, te legyél, ki Nap lesz Éj után,
te légy, aki megtalál egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Így légy te a jel, ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán,
Ami volt [ami volt], s amiért [s amiért]:az minden a miénk!
De szava lesz a meg bocsátás, de szava a szenvedély.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Az légy, ki sose fél - ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.
Választott, aki a múltat, magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt - tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény-
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé-
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Ha félsz, gyere bújj mellém,
Szívem szívedhez ér.

Kormorán: Ki szívét osztja szét - Videó

Link








Koltay Gergely: ÖLELD ÁT, KI MELLETTED ÁLL


Add a kezed a másik partról,
elérjük egymást a felhőkön át.
Szolgáld az Isten akaratát,
légy folyó felett : zöld olajág.

Add a kezed, karunk híddá válik,
mely világít sötét éjszakát.
Dobd el a gonoszság fátyolát
életet énekelj, ne halált.

Add a kezed, mint reménysugárt,
halld, az jövő hívó szavát.
Építs, ne rombolj! Légy szivárvány,
egymáshoz rendelj fiút, s apát.

Add a kezed - követnek minket,
magyar, szlovák büszke lesz ránk.
A híd, mely elválasztott
összeköt majd két hazát !

Öleld át, ki melletted áll,
öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll,
egymáshoz érünk a hídon át.

Add kezed a másik partról,
elérjük egymást a felhőkön át. A folyó átviszi hangom,
értjük majd végre egymás szavát
Add kezed,karunk híddá válik,
Világítja az éjszakát. összeérnek ujjaink, nincs már határ,
Új élet indul a hídon át.

Add kezed,reménysugárt.
Hallod az Isten hívó szavát
Építs a múltból te légy szabály,
mely egymáshoz rendel fiút,s apát.

Add a kezed, követnek minket,
Esztergomból Párkányon át.
A halott híd, mely elválasztott
összeköt majd két hazát!

Öleld át, ki melletted áll,
öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll,
egymáshoz érünk a hídon át!

Kormorán: Öleld át, ki melletted áll - Videó

Link








Kosztolányi Dezső: AKARSZ-E JÁTSZANI


A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?










Kosztolányi Dezső: SZERETET


Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."







Lovas Éva: NÉHÁNY SZÁL VIRÁG A LELKEDNEK...


Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.







Madai Katalin: KEGYELETÜL GYERTYA ÉGJEN


Régen, mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam,
elvitt, ahol Papám feküdt,
ahol fejfa volt mindenütt.

Fejfák alatt gyertyák égtek,
Anyám súgta: - Régen éltek!
Éltek, de már itt alszanak,
eltemetve, itt nyugszanak.

A sírkertben-lázban égtem,
ahogy Anyám arcát néztem -
a szeméből könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.

Ajkai közt imát mondott,
egész testem megborzongott!
Átölelt, és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.

Megértettem, felnőtt lettem.
Általa új erőt nyertem -
tisztelgek a sírok előtt,
hisz szerettek Ők azelőtt.

Kegyeletül gyertya égjen,
világítson át az éjben!
S egy gondolat erejéig,
repülj a hit tetejéig!










Mentovics Éva: SZERETNI EGY ÉLETEN ÁT


Nagymami és nagypapi
- úgy, mint réges-régen -
mosolyogva sétálgat
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még
sose láttam őket,
nem kívánhat senki sem
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív,
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót:
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel
csupán ennyit mondott:

- Tudjátok, a szeretet
szépíti a lelket,
s természetes jele az,
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog
némán nagyapóka:
- A feltétlen szeretet
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét
vénülő kezével,
tekintete megpihen
nagyanyó szemében.







Metzger Zsuzsanna: SZERETNÉK ANGYAL LENNI




Szeretnék angyalként az
emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérinteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.


Átölelni őket, ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy angyal megtehet.







Mécs László: A SZERETET HIMNUSZA


Megszépül minden, ha valakié.
Be szép egy kiskert, ha valakié!
Be szép egy asszony, ha valakié!
Be szép a szívünk, hogyha szeretik!
Be szép az ország, hogyha szeretik!
Megszépül minden, hogyha szeretik!







Morócz Jenő: ANYAI SZERETET


Kis szobában reng a bölcső,
Benne nyugszik a gyerek,
Szemei a jó anyának
Némán rajt' merengenek;
És a gyermek kis kacsója
Hozzá csókot integet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

A legelső dadogással
Lábra áll a kicsike,
De elesik s majd az orrát,
Majd a fejét töri be;
S a jó anya szeretettel
Ápolja a beteget, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Iskolába jár a gyermek,
És tanulni kell neki,
Hej, ő bizony az erdőbe
Öröm estebb menne ki;
De az anya szép szavakkal
Buzdítja a gyereket, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Hogyha férfi lett belőle,
S küzve teng a léten át,
A jó anya nem felejti
Messze távozott fiát;
Hogy aggódik, hogyha nem jön
Levelére felelet, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

És ha végre jő a válasz,
Szive, lelke mint örül;
Szemeiben az örömnek
S boldogságnak könye ül.
Ezerszer is megcsókolja
Azt a kedves levelet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.







Móra Ferenc: A SZERETET AZ ÉLET


Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén
Átalragyog egy röpke fény,
És a föltámadás igéivel
Az arkangyalnak jőni kell.

Az angyal szót fogad neki:
Aranyvesszővel megveri
Mohos sírhalmok oldalát,
És zengi ébresztő dalát:
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,
Ébredjetek, ébredjetek!

A hosszú rabság véget ér,
A földre újra visszatér
Az élet, s boldog vígalom
Zajátul zeng völgy és halom,
Hogy számüzetve elfut a halál,
S az angyalfecske egyre száll.

De sok-sok sírhalom felül
Tovább repül kedvetlenül,
Aranyvesszője nem suhog,
Ajaka szomorún susog:
Nektek nincsen miért ébrednetek,
Mert senkit sem szerettetek!







Muhi János: MESÉLJ APU


Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.







Nagy Krisztina: SZERETET...


Mi is a szeretet? Érzelem...?
De valóban érzelem? Ennél több...
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.
Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,
már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,
és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.







Nagy Krisztina: A SZERETET MINDENEK FELETT!


Nyüszítve lopódzott életembe a gyűlölet,
lelkemben sírva kezdődött a küzdelem,
fél szívem már oda lett, másik fele szeretet,
görcsös harc már lét elem, múljon a félelem.
Szemem fényét vesztett, opálos tükrébe
ott bujkált őrangyalom fátyolos alakja,
könnyem törölve néztem a gonoszok szemébe,
melyben ott bujkált a Lucifer oktalan haragja.
Csak tudnám a gének furcsa játékát tiltani,
mikor gonosz magból a jó sarj életre fakad,
s mikor támadja gyermekét, a gyűlöletet irtani,
mely magzatának sebektől vérző lelkére tapad.
Távol tartani minden nyomasztó, ártó szót,
gonosz, Istentől nem félő ármánykodást
kincseimtől, a családomtól pajzsként emelve a jót,
messze űzni a rozsszándékú sátáni gonoszkodást.
Adj békét Uram, kinek hite ott a lelkünkben,
ki fényt ad, angyalt küld ki vállunkon ülve vár,
szavunkra ott terem, szeretet fegyverét adva kezünkbe
kéz a kézben küzdünk! - s a gyűlölet? Messze már!







Nagy Krisztina: SZERETNI AKARLAK!


Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!







Nádasdi Éva: ÚJFAJTA VENDÉGSÉG


A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,

nem ígér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.

A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.

A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.







Ellen Niit: OTTHONT ADSZ


Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekedés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málna ízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülni valót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.










Óbecsey István: SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.







Őri István: A CSEND


Ne kérdezz semmit, csak ölelj,
s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,
mert most erre van szükségünk.
A hangtalan melegre, a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által nagyon,
túl minden határon
az életig, a halálig


a szenvedésig, a boldogságig,


hogy elfeledjük a jelent,
hogy kit te szeretsz,
s kit én is, messze ment.

Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk, s szeressünk nagyon.

Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj.







Őri István: FÁZOM...


Takarj be, Kedvesem
mert hideg van
érintsd arcodat arcomhoz
mert fázom...
add szép kezed kezembe,
add bársony-hajad
puha párnának,
meleg takarónak,
illatos virág-mezőnek
mert fázom...
tedd szemedet szememre,
hogy lássuk egymás lelkét
lássuk a csillagokat, melyek izzanak
mert fázom...
suttogj a fülembe
mindegy, hogy mit,
csak Te suttogj!
mert fázom...
beszélj nekem, Kedvesem,


dorgálj, dicsérj,
csak Te tedd azt!
mert fázom...
nevess, sikolts,
sóhajts...
hogy felmelegedjek
mert fázom...
ajkad szóljon ajkamhoz
hangtalan édes meleggel
mert fázom...
érints szívedet szívemhez,
mert elfogynak dobbanásaim
adj meleget, hogy éljek
mert fázom...
mosd le könnyeiddel
arcomról a mocskot
táplálj Magaddal,
mert éhes vagyok
és fázom...
kedves lábod játékos ujjait
add nekem...
éteknek étek helyett
mert éhezem...
ujjaim hidegek
ne engedd el kezem,
Kedvesem
játsszál velem,
érintsd meg erőmet,
hogy többé ne fázzak...
hideg van, nagyon hideg
s én reszketek a hidegtől -
varázsold reszketésem
a vágy lázává
és akkor soha többé
nem fogok fázni...

varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

Már nem is fázom annyira
kisütött napod
és melegít
takarj be engem
Kedvesem
örökre...







Őri István: GYERMEKÜNK


A gyermek még védtelen,
a gyermek nem tudja mi a félelem.
A gyermek bátor és merész,
vakmerően tettre kész.
A gyermek még boldog és gondtalan,
kacag mindenen s minduntalan.
Szemében röpke vendég a bánat,
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.
A gyermek lelke hófehér.
illatos kalács, puha, lágy kenyér,
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz,
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet virág.
Óvjad hát mindig gyermeked,
törékeny virág ő, könnyen földre hull,
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala,
légy te is teljes lényedben
a türelem és szeretet maga.
S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet!
Ne költözzön szívébe rettegés!
Álma legyen mindig édes,
szelíd tejszagú szendergés.
Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád,
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!







Őri István: A KÉZ


Egy kéz felsegített, amikor elestem
egy kéz megérintett, mikor keseredtem
egy kéz a falra írt, s boldog jövőt ígért
ha hűen végigjárom a földön
a keresztek tengerét.
Egy kéz kezemhez ért
érdes volt s éreztem csuklóján
a Seb lüktető melegét.

A Kéz akkor innen eltávozott
a Seb azóta erővé változott,
hogy velem, veled, velünk legyen
hogy a mi kezünk az Ő keze legyen!
hogy bennünk lakjon a szíve
szelíd pillantása, megváltó szelleme.

Így vált formáló erővé a szeretet,
s mozgat egy gigantikus ember-kezet,
mely felsegíti azt, ki elesett,
mely útra visz,
ha úgy érzed, lelked elveszett
mely akkora, hogy felér az égig
s munkál, mint az Ő Keze:
a világ végezetéig!







Őri István: REGGELI KÖSZÖNTŐ


Kedvesem,

szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda...
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket

Életet - Veled.







Őri István: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!


Őri István: Szeretnék a boldogságról írni - Videó

Link








Pál Lászlóné: MOND MI A SZERETET!


Könnyű szeretni azt, aki kedves,
Szelíd, jóságos és figyelmes,
Ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
Szava sértő, arca mogorva,
Tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.

Könnyű szeretni a jó barátot,
Élvezni vidám társaságot,
De a szenvedőt, ha szánja szíved,
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret,
A tétovának adsz egy jó tanácsot,
Vigasztalod a sírót, hogyha látod,
Letörlöd a fájó könnyeket,
Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz, vagy lágyan simogat,
Hogy tudjuk szeretni azokat,
De szeretni a mindig lázadót,
A hitetlent, vagy a támadót,
A közönyöst, a bűnöst, szennyeset,
Ilyenek vagyunk,s az Isten így szeret,
Irgalma megnyitotta az eget,
Na látod, ez a szeretet!







Luna Piena: KOPOGTATÁS NÉLKÜL


Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz - veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.







Poór Edit: A SZERETET LÁNGJA


A szeretet lángja mindenkiben él,
Csak tőled függ, hogyan ég.
Parázsként vagy gyertyaként,
Fénye meg nem szűnik, örökké él.
Bármi történhet veled,
A szeretet legyen legfontosabb neked.
Addig, míg a szeretet vezérel,
Ragyogó fényben jár táncot lelked.
Boldog mosoly száll el arcodról,
S aki kapja, örömteli lesz a napja.
Soha ne várj cserébe semmit,
Mert a szeretet boldog, ki adhatja.
Boldognak akar látni,
Így lesz örömteli az ő napja.
Ha mégis viszonoznák mosolyod,
Őrizd meg jól a lelkedben,
Emlékezz rá kevésbé boldog napokon!
Elég e csöppnyi szeretet,
Máris lobog a tűz lelkeden.
Biztos bástyaként táplál,
Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá!
Így lesz fényed örökké ragyogó,
Az életed egy mosolytól is boldogító!







Radnóti Miklós: NEM TUDHATOM


Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,


az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.







Rajki Miklós: ANYAFÖLDÜNK


Anyaföldünk
Mint gyökere az elültetett fának,
Növekedvén, a földben,
Egyre mélyebbre nyúlik,
Úgy kötődik az ember
Az anyaföldhöz, ahogy az élete múlik.
Minél jobban érti, egyre jobban érzi,
Ez az a föld, amihez ezer szál köti,
Ez az az ég, ami feszül fölénk, ez a miénk.
Itt a gyökerünk, s ahonnan eredünk.
Innen indulunk és ide érkezünk.
Égen, földön sehol sincs más olyan hely,
Ahol a szó, ahol a szív, ahol az anya,
Helyettük bármit is lelsz, a tiéd lehet.
Akire dobbansz, akire lobbansz,
Aki vár, aki gondol csakis tereád.
Ahol a nóta így csendül fel
Szívből, mélyről, örök idők óta.
Meg az ablak alatt, rigófüttyös hajnalének,
Ilyen dalra sehol máshol nem ébredhetsz.
Ahol terem az erdőben ezerszám hóvirág,
Ahol érezheted az ibolya, a gyöngyvirág,
S az orgona mindenen átható illatát.
Ahol a templom, ahol a harang,
Ahol oly szépen búg a vadgalamb.
Ahol az ősök, a régmúlt hősök,
Ahol a bölcsők, ahol a temetők.
Ahova a fecskék is mindig,
Minden tavaszon visszatérnek,
Ahova, és soha sehova máshova,
Te is mindig hazatérhetsz.










Rajki Miklós: ANYÁINK


Az anyai szívek
A világon
A legszebben dobbanók.
Ezek a legszebb dallamok,
A legszentebb fohászok.
A szeretet, a törődés,
Mind-mind belőlük fakad,
Csak róluk mintázhatják meg
A szeretetszobrokat.
Meg az örömét,
Mikor magához öleli
Bármelyik gyermekét.
S mikor könny gördül le
Fáradt anyai arcán,
Mikor terheket cipel
Madárcsont vállán,
Mikor valami annyira fáj már,
Mégis földerül a lelke
Gyermeke láttán.


S akár még ő maga az ifjúság,
Akár, ha töpörödött anyó már,
Akkor is a legnagyobb csoda
Az Anyaság.
Mert anya nem lehet gonosz.
Aki anya, az sohasem rossz.
Anyák szülték a világot,
Gondolj rájuk
És értük imádkozz.
Isten földi teremtői,
Isteni kincsek
Lent a földön ők, itt.
Mikor elmennek végleg,
S felköltöznek az égbe,
Mikor itt az utolsó pillanat,
Mikor a testből a lélek
Örökre kiszakad,
Az anyai szeret akkor is
Velünk, értünk,
Végleg itt marad.
Az Anya a végtelen.
Áldd meg kérlek,
Áldd meg őket Istenem.










Rajki Miklós: BIZTATÓ


Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!










Rajki Miklós: HÍVD BE MAGADBA


Szép és Jó mindig van,
Legfeljebb Te nem veszed észre,
Mert talán máshova,
S nem oda nézel éppen.

Lásd meg, halld meg, vedd észre,
Hívd be magadba,
Mint hajdanán a vándort,
Ki szállásért házad ajtaján kopogtat.
Mint tisztelendő vendéget,
Ültesd le nálad a Szépet,
Közvetlen a Jó mellé,
Rájuk szentelni idődből
sohasem féljél.
Ülj velük asztalhoz,
Szép tiszta abroszhoz.
Hidd el jó társaság!
Érdemes!
Idődet ővelük
Biztos nem fecsérled.
Több leszel általuk.
Valami más,
Mint mostanában
Amerre fordul félre a világ.
Gyújts gyertyát,
Hogy lángjánál melegedj,
Mert ahol gyertya ég,
Ott jelen a Szeretet.
S ha már így együtt voltatok,
Soha ne hagyjátok el egymást,
Adj nekik magadban
Örökös szállást!







Rajki Miklós: LÁTNI


Úgy szeretném felkutatni,
Körbevinni, megmutatni
Mindent, ami szép,
Miben szíved-lelked gyönyörködnék.

Annyi szép van.
Annyi kis csoda.
Nézz ide, nézz oda,
Mi minden, mi szépnek otthona.

Egy bokor, vagy egy kis virág.
A fa, a fán meg egy ág.
Az ágon az éneklő madár.
Messze nézve, a végtelen határ.

Torony, mi a keresztet hordozza,
Harang, mi épp a delet harangozza.
Ember, ki megpihen,
Gyermek, ki hófehér, szívében-lelkében.

Ott egy pár, csókba forrva.
Eggyéváltan, boldog álmodozva.
Folyó, mi alattad folyik el,
Sirály, mi sikoltva ér vizet.

Vízen a híd, mi átvezet,
Kedvesed, ki fogja a kezedet.
Szellő, mi estfelé simogat,
Az éjszaka, mi szétválaszt napokat.

Ugye mennyi a szép?
Csak látni kell,
S magunkkal
Szívünkben vinni el.

Úgy szeretném megmutatni!







Rajki Miklós: SZERETNI


Szeretni, tudni kell.
Ha kell, a másik
Lángjában égni el.
De nemcsak a lángban,
Hanem ha kell,
Szeretni
Az üszkös parázsban.
Mert jóban a jó,
Nem nagy mutatvány.
A könnyű és a laza,
Nem nagy feladvány.
De mikor a nehéz
Van éppen a soron,
Mikor a szükség van
Porondon,
Mikor összefogva,
Lehet, hogy csak
Fogakat csikorgatva,
Szükség van
Minden erőre,
Bíztatásra s tiszta bensőre,
Ha ki kell állni
A goromba szélben,
S vállalni kell
Úgy, ahogy vagyunk,
Engem vagy Téged,
Ha a bennünket bántó szó
Több mint a biztatás,
Kevesebb
A felénk nyújtott kéz,
Mint a taszítás,
Mikor támadnak
Szóval és ököllel,
A hazugság jön szembe
Karban a kárörömmel,
Mikor másnak az a jó
Ha nekünk rossz,
Mikor a szél is,
Enyhe illat helyett
Kesernyés füstöt hoz,
Akkor kell
A szeretet igazán,
S akkor kell
A hűség és kitartás.
Akkor kell átkarolva,
Ázva, fázva,
A viharban összehajolva,
Egymást segítni előre,
Hogy majdan az élet napja
Újra fordul kelőre,
Még legyünk mi is,
Ne csak a pusztulás,
A korom, a füst,
A lelki s testi árulás.
Akkor kell a szeretet.
Akkor igazán.







Reményik Sándor: NEM SOKAT SZERETETT


Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.

Úgy szeretném megmelengetni most
Az ő szívénél melengetett kézzel
A nem-sok embert, akit szeretett.
Itt most ezt a két drága gyermeket:
Testvérének gyermekeit:
Testvéremnek gyermekeit.
Be jó lett volna gyönyörködni bennük,
S egy-öleléssel fogni őket át -
Nekünk, kik szerteágazó családfán
Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.

1936.







Róth Márta: KEZEDBE TESZEM A KÖNYVET


Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.







Schrenk Éva: MIÉRT IS ÉLEK?


Szeretetet kell adnom, azt hiszem,
és megosztani másokkal a hitem.
Nem arra várni, hogy én mit kapok,
csak kitalálni, hogy mit adhatok.

Melegséget, személyre szólót.
Érdeklődést, és biztató szót.
Hogy miért megy ez oly nehezen nekem?
Mert magam körül


forog az életem.

Szeretném én is, ha szeretnének,
velem, s nem rajtam nevetnének.
Pedig tudhatnám tapasztalatból,
a szeretet a szeretetre válaszol.

Nem szabad mindig a másikra várni!
Szívedet elsőként kell kitárni!
Ne félj a sebektől, miket kaphatsz!
Aranyló boldogság-kalászokat arathatsz.







Seress Rezső: SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK


Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.
Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, mi boldoggá!

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet egy színes álmodás
És nincs felébredés.
Ha elszáll a színes látomás
A sír megásva kész.
Kacagjuk át az életet
Mert úgysem tart soká
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük mi boldoggá.

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!










Somlyó György: MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET


Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.







Szabolcsi Erzsébet: TÉL


...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fű.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:

Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy őt is szeretem?

Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt időből...
Lesz-e még igazi telünk?

A ködből lassan felkúszik
a sápadt, erőtlen napsugár.
Cipőm talpa alatt megmozdulnak
az első kíváncsi hóvirágok...







Szabó Lőrinc: ANYÁM MESÉLTE


Anyám mesélte, régen, amikor
még együtt ültünk a kapu elé
padnak kidöntött tölgyfa derekén,
hogy lány korában mily szelídek és
egyszerűek voltak az emberek.
Nem volt még ennyi baj, mondotta, nem volt
ilyen gonosz a nép: mint mezei
virágok nőttek s minden nemzedék
egymás mellett s egymás után nyugodt
derűvel ment meghalni, - rá se gondolt,
hogy szomorúnak tartsa a halált
vagy lázadozzon ős végzete ellen.
Ma romlott a világ, mondotta, és
más még a levegő is: íze nincs,
nincs nedve, s a szeretet is hideg,
mint a februárvégi napsugár.
Tizenöt éve már, hogy így beszélt.
Azóta megöregedett s talán
el is feledte szép emlékeit,
de én, ki akkor nem hittem neki,
emlékszem, pontosan, minden szavára,
s ha esténként egyedül maradok,
el-eltűnődöm rajtuk, mintha most is
együtt ülnénk a kis kapu elé
padnak kidöntött tölgyfa derekán.







Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT


Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, él és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!







SZENT PÁL KORINTHUSIAKNAK ÍRT 1. LEVELE 13.


Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a Szeretet.


A SZERETET HIMNUSZA - A KORINTUSIAKHOZ - JÁVOR P. - Videó

Link








SZERETET


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.

S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat. . .

Bármi is a kérdés, a SZERETET a válasz!
Bármi is a gond, a SZERETET a válasz!
Bármi is a betegség, a SZERETET a válasz!
Bármi is a fájdalom, a SZERETET a válasz!
Bármi is a félelem, a SZERETET a válasz!
Mindig a szeretet a válasz, mert a SZERETET MINDEN!







A SZERETET HIMNUSZA


A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik,
nem is kevély.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.








Tandari Éva: MAGÁNYOS ÖREGEK...


Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva,
a konyhába tipeg.
Kis teának, hogy vizet tegyen ...

- de visszalép legyintve;
minek már ez ... Istenem...!

És lassan visszatipeg,
és szobája is hideg,
és szívét a magány
dermeszti meg .

- A gyermekek felnőttek .
Az Ember ... rég meghalt .
~ Ó, én édes párom!
Hát nem vittél magaddal...

És bújik az ágyba,
kis melegre vágyva,
várva a békés,
a megváltó Halálra .

Hisz senki sem kopog hogy;
" Megjöttem ! Csókolom! "
~ És senki sem köszön rá,
ki " Jónapot " - kíván.
Magánya maradt csak,
s az emlékezés:
Reszkető szívének, hidd el
~ ez oly kevés!

Magam előtt látom
a ráncos kis kezeket ...
Ez szelt Néked nemrég
még minden szeletet ...

Nem hálát kérte ...
- Csak kis szeretetet.
~ Ne lökd a magányba
- ki mindig szeretett!







Teréz anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







Torma Judit: HÁZI FELADAT...


Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem...

Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: "megbántottál",
s azt is: "nem muszáj".

Meg kell tanulnom azt is: "kérlek"
s vele együtt: "nagyon köszönöm".
Meg kell tanulnom: "igazán semmiség",
és szívből:"nekem volt öröm".
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: "megtennéd nekem?"
Meg kell tanulnom azt is: "sajnálom",
s kimondani, hogy "megbántottalak" -
de azt is meg kel tanulnom végre,
hogy kimondjam: "igen, régen vártalak".
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
"beszéljünk: ez nem megy egyedül".

Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: "megbocsátok"
- ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: "bocsánat" - és végül:
meg kell tanulnunk: "szeretlek nagyon"...







Tóbiás Tünde: ENGEDD A CSODÁT!




Csoda történt, emberek,
köztünk jár a SZERETET.
Ünneplőbe öltözött,
a szívekbe költözött.

Nyisd ki Te is szívedet,
érezd, lásd a színeket!
Szép fenyőfa, örökzöld,
Remélj és Higgy, Anyaföld!

Micsoda fényes pompa,
akárcsak egy álomba!
Arany és ezüst díszek,


kékek és rózsaszínek!

Koszorún négy gyertyaláng,
akárcsak a fáklyaláng,
utat mutat, világít,
ez szívünkhöz irányít.

Nem látni, csak érezni,
ki kell ezt most élvezni,
Kis Jézuska, angyalok,
a szeretet felragyog!

Boldogságot elhozták,
a haragot elnyomják.
Ne engedjük megszökni,
csak egy év múlva jönni!







Túrmezei Erzsébet: A HARMADIK


Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!







Túrmezei Erzsébet: PÓTVIZSGA SZERETETBŐL


A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgám én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - NEM!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincsen bennem
Semmi vagyok







Túróczy Zoltán: TANÁCS...


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...







Tüske Krisztina Piroska: SZERETET


Mi a szeretet?
Kérditek oly sokan.
Választ vártok áhítattal.
Én csak állok mosolyogva,
Kinyitom szívem a Napnak.

A válasz nem egyszerű,
sőt nagyon is összetett.
Sokunknak sokat jelent.
Én csak azt tudom, mit én érzek.
Elfogadást, békét, harmóniát a létben.
Nem kérdem ki vagy, merre mégy
Engedem hogy önmagad légy.
Támogatlak, ha kéred,
Társként elfogadlak Téged.
Meghallgatlak ha valami bánt,
Szívem kinyitja kapuját.
Ha tétova vagy fogom a kezed
Hogy lépteid biztosabban tedd meg.
Nem gátollak, nem kötlek gúsba.
Helyette átölellek s engedlek utadra.
Tudd, ha kellek engem megtalálsz,
Ajtóm előtted mindig nyitva áll.
Hisz egyek vagyunk valamennyien.
Legyél barát, családtag vagy kedvesem.
Egy kedves szó, egy ölelés mindenek felett!







Vajda János: HÚSZ ÉV MÚLVA


Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...







Varjú Zoltán: ANGYALOK HÍVNAK


Villámok cikáznak, kettéreped az ég,
Hangja ágyú, nyomában minden felég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem benned az összes apró rezdülést.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szélvihar tombol, mint a földi pokol,
Bömbölve rázza ökleit, vádol és okol.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, a csend szomorúan haldokol.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Eső ered neki, mint arcodon a könny,
Inad szakad, sebet tép fel tíz köröm.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, körbefon téged a fájó közöny.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Patak csordogál, mint karodon a vér,
Ma Isten hallgat, ma Isten nem ítél.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a bánatod, érzem ha öröm ér.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Parányi gyöngyeit szórja szét az ég,
Mint az enyhülő lélek, úgy olvad el a jég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, ahogy magával sodor az ár.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Milliónyi könnypatak folyammá dagad,
Széltestvér átkarol, Esőisten megsirat.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem vágyaid, szárnyra kap, elragad.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szivárvány, mint égi, mennyei kapu,
Alatta megannyi város, kicsiny falu.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a lelked, régóta tudja már.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Kezed összekulcsolod, ajkadon ima,
Isteni szeretet a szíved örök otthona.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érezd a szívem, Tebenned dobog.
Ahogy érted dobban... érted fáj.







Váci Mihály: SZELEDEN, MINT A SZÉL...


Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.













Vámos Róbert: SZERETNI ÚGY IS LEHET


Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott Veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek!







Várnai Zseni: SZERETNI


Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyain
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!







Várnai Zseni: SZERETNI


Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!










Wass Albert: HONTALANSÁG HITVALLÁSA


Hontalan vagyok,
Mert vallom, hogy a gondolat szabad,
Mert hazám ott van a Kárpátok alatt
És népem a magyar.

Hontalan vagyok,
Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
Mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok,
Mert hiszek jóban , igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
És Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok,
De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
És maradok ez úton, míg csak élek
Töretlen hittel ember és magyar.























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Ne add fel!
  2019-12-03 20:00:16, kedd
 
 










NE ADD FEL!







Ady Endre: TEVELED AZ ISTEN


Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.

Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
Ha szabad: segítsen az Isten.

Perc-barátok kedve már elköltözött:
Búk között itt lesz tán az Isten.

E szép élet nem sok örömet hozott:
Gondozott azonban az Isten.

Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.










Agárdi Szilvia: SOSE ADD FEL

Dalszöveg


Leld meg, éld át
A szürke pillanatokba bujdosó fénysugárt
Kelj fel és szállj, ébreszd fel a benned szunnyadó óriást
Hisz tudod, most kell, hogy élj, az idő gyorsan múlik, elsuhan
Egy karnyújtás a cél ne szegje szárnyaid a kudarc

Ref.: hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély

Várnak még rád a szíved súgja, merre menj
Csak menj tovább
Hisz tudod, most kell, hogy élj, az idő gyorsan múlik, elsuhan
Egy karnyújtás a cél ne szegje szárnyaid a kudarc

Hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély

Ebből a napból ez az egyetlen van
Ha sebeid nyaldosod a múltban ragadsz
Harcolj, hogy győzhess, hisz nem hallhat meg a remény

Hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély


Agárdi Szilvia - Sose add fel

Link








Aranyos Ervin: AZ ÉLET SZÉP




Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.
A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.
Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.







Aranyosi Ervin: FOGADD EL!


Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet - mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: - Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.
Koncentrálj mindig a jelenre!
A múlt elszállt, nem létezik.
S hiába vársz folyton egy jelre.
A jövő e percben érkezik.







Aranyosi Ervin: NE ADD FEL


Ne add fel,
dédelgetett álmaid,
ne add fel,
ami a lelkedben lakik!
Ott az érzés,
s ha a bánat véget ér,
újra éled,
s a holnapba majd elkísér.

Végy egy tiszta levegőt,
engedd el, mi a mélybe húz.
Keress a fénybe emelőt,
és a súlytól szabadulsz
majd szállni megtanulsz!

Én jól tudom, a múlt nehéz,
az elme vak, sötétbe néz,
és nincs ki út, nem látható,
ha a szív szeretetlen,
mondd csak mi várható?

Ne add fel,
minden lépés megsegít,
ne add fel,
váltsd valóra terveid!
Nézz a fénybe,
emeld fel tekinteted,
szállj az égbe,
dobogtasd meg szívedet!

Végy egy tiszta levegőt,
engedd el mi a mélybe húz.
keress a fénybe emelőt,
és a súlytól szabadulsz,
majd szállni megtanulsz!

És látod majd, hogy van remény,
ha rád talál a tiszta fény,
és van kiút, hát higgy nekem,
ha a szív szeret végre,
tiéd a végtelen!







Aranyosi Ervin: SZÉP AZ ÉLET


A Nap az arcod simogatja.
Varázsló fénye visszaadja
elvesztett hited és reményed
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha bántanak, ne vedd magadra,
komor szemed emeld a napra.
Arcodon mosoly fénye éled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ezernyi gond, mi nyomta vállad,
amire gyógymód a bocsánat.
Elengedéssel érhet véget
- s rájössz arra, hogy szép az élet.

Hagyd lelked végre újra élni,
nem kell a múlttal szembenézni.
Ha múltad árnyát már nem féled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha nem bánt múlt, nem gyötör bánat,
és feloldoz a bűnbocsánat,
elengedés tesz szabaddá téged
- tudni fogod, hogy szép az élet.







Áprily Lajos: BIZTATÓ VERS A MAGÁNYOSSÁGTÓL RETTEGŐ LÉLEKNEK


Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
Nem maradsz egyedül.

Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem,
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos,
vadkorban tetteid.

S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.

Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszú ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.

Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.







Bajko P. Roberta: NE ADD FEL!


Volt, hogy elveszett az álmod,
Van, hogy már a jövődet sem látod,
De ne add fel az életed,
Hisz az Isten is ott van teveled,
Kérlek, ne add fel az álmod.

Van, hogy hiányzik a reményed
és úgy gondolod semmiben sincs esélyed,
Hisz az élet mindent elvehet,
De aki hisz, az bármit megtehet,
Kérlek, ne add fel az álmod.

Látod, vannak emberek,
Akik mindig bármit megtesznek.
Kövesd őket s légy boldog,
Hisz látod, vannak szép dolgok,
Kérlek, ne add fel az álmod.







Bodosi György: LÉGY ÖNMAGAD


Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.

Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.

Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.

Légy magad, légy önmagad!
Se szebb díj, se nagyobb rang.

Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.

Légy önmagad.







Bodré Anikó: ÉLNED KELL


Élned kell, hogy a szíved megtalálja a kapuját,
Zárt ajtók mögé még a nap sem kandikál.
Nem ereszti be fénylő sugarát,
S a szíved sötétségében, nem találja a fény sugarát.

Élned kell, hogy az élet szárnyaljon veled tovább,
S engedd, hogy megtaláljon a boldogság!
Engedd szabadjára a fantáziád,
S álmodd meg a lelked gazdag világát.

Éld át mennyi öröm, szeretet és boldogság vár Rád,
Tárd ki a szíved, nyisd ki a boldogság kapuját.
Légy boldog s ne keresd a gondokat,
Minden rosszból tanuld meg a hasznosat.

Minden nap egy kezdődő új remény,
Minden elmúlt perc egy szerető szép emlék.
Élj s ragyogj, mint egy napsugár,
Sugározd magadból a boldogság sugarát.

Minden vihar után kisüt a nap,
S ránk ontja a csillogó sugarakat.
Nézz fel az égre s köszönd meg a boldog napokat,
Adj hálát az égnek, hogy élsz és szabad vagy.

Éld meg, hogy szárnyalsz a széllel,
S szabadon és boldogságban élhetsz.
A remény egy kincs mely sohasem hal meg,
Éld a boldogságot s cserébe örökké a Tiéd lesz.







Bruda Brigi: NE ADD FEL!


Soha ne add fel, hogyha fáj
Idővel új nap vár
Küzdeni kell, meg ne állj
Amikor nem várod, RÁD talál
Kockáztass, Merj, Remélj
Szeress, Nevess, s ne FÉLJ!
Mutasd azt ami vagy
Ne színészkedj, csak mutasd aki vagy!







Demjén Ferenc: SOSE ADD FEL...


Világra jöttünk, ugyanúgy, ahogy más
Hogy meg sem köszöntük, nem kell, hogy bánts
Hisz a gyermek még fél, csak arra figyel
Ahol a fény él
A felnőtt is félhet, s néha nem szól ezért
S közben reszket a holnapokért
S van, ki bátran kiáltja:
Ne fogd be a szám
Mielőtt szólnék!
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
Ha arra vársz, hogy megtaláld
Mit sok hazug éve remélsz
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
S hogy egyszer végre rátalálj
Ne tudja senki, ha félsz
Sose add fel, amíg élsz...
Mi csendben élünk, de a lelkünk körül
Gonosz szóból szőtt háló feszül
De, hogy széttépjük végre, legyen igaz a szó
Azután már jó...
Sose add fel, míg élsz...
Ref.
Mért adnád fel,
Amíg él a remény te is élsz
Ezért mért adnád fel
Amíg él a remény még
Mitől félnél...
Sose add fel, amíg élsz...

Demjén Ferenc: Sose add fel

Link








Domonkos Jolán: AZ ÉLETED OLYAN, AMILYENNEK ÉLED


A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!

Az élet nem sótlan,
keserű, vagy édes.
Az életed olyan,
amilyennek éled.

Választhatsz könnyűnek,
vagy nehéznek érzed,
Te döntöd el ezt is,
egyszerű a képlet.

Mikor negatív vagy
gondolataidban,
megérkezik a baj
bizony nagyon hamar.

Ha csak szépre gondolsz,
és a jót keresed,
bekopog ajtódon
az életszeretet.

Megérted majd akkor,
hogy ilyen az élet.
Megérted és akkor
gyönyörűnek érzed.

A szeretet voltam,
most csak hozzád szóltam.
Fogadd meg a szavam!
Én jót tanácsoltam...

Domonkos Jolán Az életed olyan, amilyennek éled

Link








Domonkos Jolán: MEGCSILLAN A REMÉNY FÉNYE


Hullik a könny, jön magától.
Szivárványcsepp szem sarkából,
érzelemnek forró jele
arcomon folyik lefele.

Bánatom ha elsírhatom,
nem lesz attól semmi bajom.
Apró vízcsepp mossa lelkem,
jobb emberré tesz majd engem.

Hulló zápor lágyan ömlik,
a fájdalmat mind eltörli.
Könnyebbülés jön utána,
hisz mindenre van bocsánat.

Ha hibáztál, s rájössz végre
szemed felnéz majd az égre.
Onnan várod a biztatást,
Tőle kapod a kitartást.

Ha csak tűrted rossz sorsodat,
engedd el a bánatodat!
Megcsillan a remény fénye,
átgondolod, miért is élsz Te.

Porba hullott könnycseppeket
meghatottan nézegeted...
Szemedet lesütöd, s végül
Istent hívod segítségül.

Ő tudja mi a jó Neked,
Ő látja csak a lelkedet.
Benne tudsz bízni egyedül,
mert önbizalmad meggyengült.

Megtiporták. Kiskorodtól
azt hallgatod semmi nem jó.
Mások jobban tudják mindig
mi az, ami hozzád illik.

"Az árnyékból ne lépj elő! "
Napfénytől is féltenek ők.
Szeretettel fojtogatnak,
nem adhatod sose magad.

Az életed egy nagy próba,
ne váltsd be csörgő apróra!
Nagy a tét, s végül kiderül
mi éltet Téged legbelül.

Elétek állok most végre.
Itt vagyok. Vegyétek észre!
Több vagyok, mint akit láttok,
egy tanáccsal is szolgálok:

Része vagy Te is a" fénynek",
a tökéletes EGÉSZNEK.
Ha reményed szét nem foszlik,
az életed megváltozik.

Valaki segít a bajban,
fontos vagy a pillanatban.
Hogy a világ része maradj,
ne húzz magad köré falat!

A világmindenség is Te vagy,
segítséget ezért kaphatsz.
Ha nem vesz fal körül Téged,
eljut hozzád saját fényed.

Okos vagy, és eszed vezet,
de a lelked fogja kezed.
Földön ő világít Neked,
tudja, hogy éld az életet.

Ember vagy, és egyben lélek.
E kettőből gyúrtak téged.
Lelkedet ne nyomd el belül,
akkor nem leszel egyedül!

Hidd el végre, értékes vagy,
ne sajnáld hát többé magad!
Az élet így sokkal könnyebb,
szárítsd fel most a sok könnyet!







AZ ERŐ


Az erő, mely, ha néha enyhül,
Ha néha mégis elgyengül,
Akkor se hagyd el magad
Mert küzdeni kell, - hogy légy szabad!

Hagyd el a régi rosszat,
Hogy többet soha ne okozza
Fájdalmad velejét!

Engedd el hát, ne figyelj rá
Legyél mindig jó és vidám!
Hagyd a bút a búsba,
Hogy téged soha ne kössön gúzsba!

Örülj hát, minden apró jónak!
Örülj, hogy fetrenghetsz a hóba!
Vagy, ahogy láthatod a nap sugarát
Érezheted a föld talaját.

Engedd, hogy segítő kéz elérjen!
Légy vidám hogy ezt megtette!
Felrázott és felemelt
S ezt mind igénybe vehetted!

Keresd meg magadban a jót
S engedd látatni a valót
Mutasd meg ki is vagy igazán
Engedd, hogy megismerjen a világ!

S ezek után légy büszke magadra
Hogy igen is, amit akartam
Küzdelem,- s annyi idő után
Bármit elérhetsz, amit akarsz igazán!







Életünk nem más, mint veszteségek sorozata. Annyi mindent és mindenkit elveszíthetünk...
Barátot, szerelmet, vágyakat, munkát, egészséget, az álmaidat, pótolhatatlan személyeket... Van az úgy, hogy hullámvölgybe kerülünk, azt hisszük, ennél nincs is lejjebb, hiszen a veszteségek fájnak.
Van egy dolog, amit soha ne veszíts el, a REMÉNY. A Remény talán a legjobb dolog ezen a világon.
Nagyon sok minden belőle építkezik, a Remény már majdnem a HIT... ha elveszíted, vége az életednek.

A Remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.
Tápláld magadban mindig, hogy új erőre kapjon, felépíthet egy egész templomot a szívedben...

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mond, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.







ÉLNED KELL


Élned kell, hogy tanulj a hibádból,
Megtudd ki támogat és ki vádol.
Hogy érezz a szíveddel gyűlölj, vagy szeress,
Hogy ellenséget láss, hogy szeretteket temess.
Az élet útja rögös, vigyázz ne tévedj el!
Ha százszor elbuksz is, élned kell!
Élned kell, hogy szenvedj, hogy hullasd könnyedet
Még csak nem is érted miért, hiába lapozol könyveket
El kell buknod, csak hogy újra felállj ismét
Hogy megmutasd, a meleg szív is mindent kivéd.
Jeges kéz markolja szíved, de ha nem is hiszed el,
Ki kell bírnod és élned kell!
Élned kell, hogy belecsókold másba életed,
Hogy megtaláld ki együtt örül és fél veled.
Ki kezébe fogja kezed és azt súgja szeretlek,
Ki minden bűnét elnézi két csillogó szemednek.
Légy aki vagy, ellenségeid papírként égnek el
Nem adhatod fel soha, élned kell!
Élned kell, hogy kiábrándulj az álmokból
Hogy valóságot szűrj le, sok tönkrement vágyadból.

Hiába zokogsz, kelsz fel álmatlanul ágyadból,
Romhalmaz lett kő és por fáradozva felépített váradból.
Ha össze is omlott egy álmod, helyette még egy kell!
Ha milliószor kezded is elölről, élned kell!
Élned kell, hogy kiálld minden mocskát e világnak
Akár gyűlölnek, vagy leginkább kívánnak.
Lesznek, kik végig veled maradnak, lesznek kik kiszállnak
Lesznek kik majd ápolnak, lesznek kik kirágnak.
Lesz kinek csak szíved, de lesz kinek véred kell,
Értsd meg kérlek, egyszerűen élned kell!
Élned kell, hogy lásd igaz barátaid melletted,
Hogy emlékezz, mások hibáját miként feledted.
Megbocsátottál mindent, s bár nem leltél csodákat
Megtámadott sokszor, de mégis vesztett a bánat.
Most mégis, te vagy ki vígan énekel!
Míg sorsod be nem teljesül, élned kell!







Farkas Anna: ÁLLJ KI MAGADÉRT!


Nem hajótörött vagy, ki örül minden kikötőnek,
sem fuldokló, ki örül szalmaszálnak, fűnek,
vagy az elérhetetlennek tűnő távoli jövőnek.
Nem az vagy, ki a kisebb gondért, vagy
nagyobb bajért, nem harcol az igazáért.

Lehet, hogy a szív, belefáradt a tapasztalatokba,
a lélek, melyet az illúzióktól megfosztottak,
a tudás, melyet nem lobbant lángra a vágy
és már nem indít el útjára az erős akarat,
megtorpan és megáll, a terhek béklyója alatt...

Mikor a fény a felhők felett marad,
és megnyitja bezárult kapuit a Nap,
rajta büszkén besétál: tudás, szív, a lélek
és már mind-mind örömteli életet élnek.

Állj ki magadért, elveidért, vágyaidért!
Vedd elő határozott, magabiztos éned
és mutasd meg, mire is vagy képes.
Nem kérdéses, erős vagy és dicsőséges!







Farkas Anna: AZ ÉLET SZEKERE


Az élet olykor bolyongós,
sokszor bizony borongós.
Gyakran olyan változó,
mint szerencse - forgandó.

Néhanapján jön a "pofon",
de azt se ne vedd zokon!
Borúra majd jön a derű,
ha a bánatod keserű.

Reánk zúdul élet-csapás,
sok a fájó eltávozás...
Így hullámvölgyben élünk,
de mindig remélünk.

Lesznek új és újabb életek,
születnek édes kisdedek.
Hoznak boldog, vidám éveket,
élvezzük, mint cseperednek.

Siet, pereg ez a rövid élet,
vegyük benne észre a szépet!
A felkelő, bíborvörös Napot,
ha horizontról reánk ragyog.

Csörgedező patak tükrét,
fényben úszó sima vizét.
Kis madarak vidám dalát,
a pacsirta zengő hangját.

Érkeznek majd új napok,
hol nincsenek panaszok.
Változatos boldog évek,
hoznak nekünk annyi szépet.

Ha bennünk él a hit-remény,
az élet sem olyan kemény.
A bajunk csak egy vele,
gyorsan szalad a szekere!







Farkas Erzsébet: NE ADD FEL


Ha útelágazáshoz értél
És nem tudod, merre lépjél
Úgy érzed, többet érdemelnél
Szíved szebb jövőt remél
Nem mindig könnyű az út
Az élet sokszor zsákutcába fut
S a célod sem látod már
Csak hagyod, hogy sodorjon az ár
De a célod mindig magad előtt legyen
Ne engedd, hogy valaki erről lebeszéljen
Gondosan tervezd meg lépéseid
Így elérheted a szép álmaid







Paul Fleming: NE CSÜGGEDJ


Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

Még mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
Ki legyűrte önmagát az el sohase vesz,
Annak mindenki már alattvalója lesz.







Fuchs Éva: EMELT FŐVEL


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.


Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...







Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ


Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon
nem kell más, csak ez az egy oltalom
még magányom kiváltsága se kell
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem
ha értelmét tudom és vállalom
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.







Győrffy-Deák Éva: BARÁTOK


Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erős faként az égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel,
Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog.







Hajdú Levente: NE ADD FEL


Itt az élet csak harc és küzdelem,
a mi célunk pedig a
győzelem.
Sorsod legyen
bármilyen mostoha,
e nemes harcot ne add fel soha!







Ernest Hemingway: SOHA NE LÉGY SZOMORÚ


Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.


Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.







Jánosa Gergely: BIZTATÓ BESZÉDEK


Szólok én most Neked,
Remélem, hogy segít,
S ezekből a jókból
Önbizalmat merít.

Az élet néha nehéz,
Mit néha sőt mindig.
S inkább borús felhő,
Mint egy csendes piknik.

De túl leszel ezen,
Hisz erőt ad e szó,
S a végén minden egyszerű
Felhőtlen és jó.

Felejtsd el a rosszat,
Mert kell a hely a szépnek.
Az öröm is kibújik
És fényt hoznak e képnek.







Juhász Gyula: HARMÓNIÁK


Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

És minden veszne, törne bár
S ha semmit el nem érne,
A lelked él még s vár reád
Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.







Kaszás Péter: Ne ADJUK FEL! (A BETEG GYERMEKEKÉRT)


Hozd a gyermeket, mint az életet,
Ha már a könnyektől az arcunkat sem láthatod.
Nyújtsd a két kezed, ott leszünk veled,
És a gyermek boldog hangját újra hallhatod.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Ne adjuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,
S annyi életet.

Nyújtsd a két kezed, bízd ránk mindened,
Mert már úgy érzed, hogy téged senki nem szeret.
Mindent megteszek, lehetsz rossz gyerek,
Nálunk rajzolhatsz majd várat és kék eget.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Ne adjuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.







Kaszás Péter: KÉZKERINGŐ

Dalszöveg


Gyermekként, nem érted még,
Hogy körötted csend van, miért?
Majd egyszer, meghallod még,
A tiszta szót, mindent, mi szép!

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd, egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz, tovább.

Néma a szád, hol a szó?
Néha élned, csak álmodban jó,
Ne add fel, van még remény,
Menj tovább, van miért!

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz tovább.

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz tovább.

Kaszás Péter: Kézkeringő - Napsugár Anna

Link








JeepCKing: NE ADD FEL!


Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...


Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!

Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.

És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!

Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!







László Margit: A SZIGET


Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapot várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.

Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved.
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!

Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót.

Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek legyen méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni.













Lelkes Anna: LASSÚ TÁNC


Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid..
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy
perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.


Lassú tánc...

Link



Lassú tánc... // SlidePlayer

Link








László Margit: A SZIGET


Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapot várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.

Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved.
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!

Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót.

Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek legyen méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni.







Márai Sándor: AJÁNDÉK


És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.







Pete Márk: REMÉNY


Az élet nem a legkönnyebb,
S bár ejthetsz egypár könnyet,
Miközben imára kulcsolod kezed,
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Ha hibáid össze- összegyűlnek,
Ha kincseid mind el is tűnnek,
Mondd csak el legalább egyszer:
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Ha azt hiszed, hogy nincs kiút,
Hogy a láng benned már rég kihunyt,
Mondd csak el legalább egyszer:
Most te jössz, erősnek kell lenned!

Jöhet még ezer akadály,
S ha egyedül is maradnál,
Ha eljő a perc, ne feledd,
Most te jössz, erősnek kell lenned!










Ifj. Nagy Bálint (Valentinus): HA SÍRVA ÜVÖLT BENNED A FÁJDALOM...


Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Akkor is büszkén mondd azt, hogy vállalom!
Ne tűnjön majd el örökre a Remény,
Légy kitartó következetes kemény
Ember akkor is, ha vérzik a szíved
És akkor is, ha bánatos a lelked.
Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Sohase jelentsd ki azt, hogy feladom!

Ifj.Nagy Bálint(Valentinus):Ha sírva üvölt benned a fájdalom...

Link








NE ADD FEL . Juniker

Dalszöveg


Én is álmodtam életről, álmodtam halálról,
Álmodtam társról és álmodtam magányról.
Mindig a szerelem, mindig a látomás,
Mindig csak küzdelem, nincs semmi változás.
Éveknek tűnnek, pedig csak szösszenet,
Őrültségre készülünk, ami tényleg döbbenet.
Én csak kitartást kívánok, és arra kérlek, ne add fel!
Vannak nehéz pillanatok, de az ereidet ne szabd fel.

Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Utálnak a szüleid, a szerelmed is elhagyott,
A szíved szúrja valami, a balszerencse elkapott.

De nem szabad feladni, hidd el, hogy ez változik,
Felébred egy új nap és a keserűség távozik.
Bízz bennem, kérlek, ha azt kérem, hogy tarts velem,
Kockázat nélkül úgy sincsen győzelem.
Nézz rám, kérlek ne takard az arcodat!
Ne rejtsd el a könnycseppet, végignéztem harcodat.
A vérem kehelyben, a szívemet meg elhagytam,
Melegít a napsugár, belül mégis meghaltam.

Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet!

Tudom, mit érzel, tudom, milyen egyedül,
Mikor minden barát elfordul és kikerül.
Mikor magadra maradtál, mikor mindenki ellened,
Mikor semmibe vesznek, mikor kifakul a jellemed.
Csak a jelmezed járkál, ami belül vérzik,
De ekkor sincsen segítség, mert a farkasok megérzik,
Hogy gyenge vagy és erőtlen, rád támad a holnap,
Hiába is futnál, mert eléd gátat tolnak...

Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet! (2X)

Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Rám számíthatsz, én sosem hagylak cserben,
Ha azt kéred, én maradok, itt állok egyhelyben.

Juniker - Ne add fel

Link








NE ADD FEL!


Ne add fel, ha álmod
már rég lassú suttogás,
ha az élet tört szerelme,
múló némaság,
ha a bánat lelked rágja,
s a zord a holnapod,
adj esélyt a csillogásnak,
s hangját hallhatod!
Hallhatod a lét varázsát,
járhatsz víg úton,
s bölcs tudásod, ős hatalma,
hang a lombokon.
Lombok álma szerelemmé,
dallá nemesül,
hallod a szél suttogását,
s lelked felderül.
Ne add fel! Hisz hallani jó!
Biztató varázs!
Ősi álmod teremt benned
szép harmóniát!







NE ADD FEL!


Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,


A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!







NE ADD FEL!

Zeneszöveg

Szerző: Wolf Péter - S. Nagy István


Ha fáradt a lelked,
Fáradt a tested, úgy érzed, nincs erőd,
Remeg a térded, remegve kérded,
Meddig van még időd?
Nem felel senki, némi a félelem,
Ne add fel! Ne hagyd, hogy úgy legyen!
Szép szó ha kábít,
Sötétbe csábít, tévútra kényszerít!



Lehúzna mélybe, mondd azt, hogy mégse!
A rossz rajtad nem segít!
Ne add el lelked, ne add el önmagad!
Utat mutass! Vállald a sorsodat!

Ne add fel!
Azért se, azért se lásson sírni senki sem,
Ne add fel!
Azért se, azért se légy könnyű a mérlegen,
Ne add fel!
Azért is, azért is higgy benne, hogy van remény,
Ne add fel!
Ne add fel!
Azért tűz rád megváltón a fény!


Csongrádi Kata: Ne add fel!
/Bármilyen nehézséget hoz is az élet, mindíg meg kell találnunk benne a szépet.
Kitartásra, az élet jól megélésére buzdít a klip/

Link








NE ADD FEL! - SP

Zeneszöveg


Olyan vagy, mint a fénylő napsugár,
Az álmom veled valóra vált (hey),
Sokszor eldöntöttük, hogy nem lesz folytatás,
És azt mondod, nem bírod tovább,
De te visszatérsz hozzám (hozzám),
Ahogy a filmekben szokták (szokták),
Megértünk mi már sok vitát (yeah),
Szeretjük egymást (egymást), gyere, bújj hozzám (hozzám),
Annyi minden vár még ránk

Ne add fel kérlek, még ne, újra kezdhetnénk,
Kérlek, még ne ez a dal most jót csak kérlek
Ne add fel, oh babe, ne add, fel,
Ne add fel, kérlek, még ne, újra kezdhetnénk,
Kérlek, még ne ez a dal most jó csak kérlek Ne add fel, oh babe, ne add, fel,
Ne add fel, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek

Neked is kell, aki csak néha átölel,
Aki vigyáz rád az én vagyok, csak én
Te ellöksz mindig újra,
Mikor már tényleg közel
Kerültem hozzád,...

SP - Ne add fel

Link








NE ADD FEL!


Zeneszerző: Tolcsvay Nagy László
Szövegíró: Bródy János
Előadó: Koncz Zsuzsa

Dalszöveg


1. Tudom, te is indultál,
Tudom, te is álmodtál,
Tudom, te is csalódtál,
De a Föld forog tovább.

2. Kijártad az iskolát,
És érzed, hogy nincs tovább,
Ne várj valami új csodát!
De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább és meg nem áll.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.

3. Lejártad a lábadat,
Kerested a jó utat,
Tudod a határokat,
De a Föld forog tovább.

4. Megérted az éveket,
Belátod a tényeket,
Kevés, amit kérhetek,
De a Föld forog tovább,



De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább, és meg nem áll.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.


Koncz Zsuzsa - Ne add fel!

Link








NE ADD FEL - Gemini

Dalszöveg


A pálya hosszú, a küzdelem nehéz,
Ha nem figyelsz eléggé, a jó útról letérsz.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Amikor útnak indulsz, még segítenek neked.
De az akadályokat már neked kell leküzdened.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!


A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

A pálya hosszú, a küzdelem nehéz,
Ha nem figyelsz eléggé a jó útról letérsz.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!


Gemini - Ne add fel

Link











Ne akarj valami lenni, ami nem vagy!
Az élet egyik legnagyobb kihívása az,
hogy önmagad légy egy olyan világban,
amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más.
Valaki mindig csinosabb lesz, valaki más okosabb,
vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint te.
Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek!
Légy önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet







OTT LESZEK VELED

Előadó, zeneszerző: Horváth Tamás

Dalszövegíró: Horváth Tamás, Dajka Raul


Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Voltál már úgy,
hogy megmondanád
mégsem mered neki.
Csak egyetlen szó,
mégis oly nehéz azt kimondani.
Senki sem tudja
mennyire szenvedsz
ott belül, legbelül.
A szíved megszakad
ha nem mondhatod már ki,
és bizony nem akárki,
te vagy aki számít,
többé magad ne ámítsd!
Légy erősebb,
mondd ki, hogy szereted!
Fogd meg a kezét,
nézz a szemébe, és ismételd!

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én!

Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Ott leszek a bajban,
tudod rólad írok minden dalban!
A lágy hangod hallom
minden zajban,
gyere velem halkan,
segítek ha baj van!


Az Úr legyen áldott,
hogy rád találtam!
Pedig a szerencsének háttal álltam.
Eddig az életemet nem szerettem.

Úgy jött a szerelem,
hogy nem kerestem.
Nincs már semmi mögöttem,
csak is Te vagy előttem!
Az Isten boldog felettem,
hogy csak Te vagy mellettem!
Kell ez a nő,
nekem kell ez a lány!
Durran a pezsgő,
nagyon nyikorog az ágy!
Úgy fogom a kezed,
ahogy senki más még!
Kérlek lőjj le,
hogyha másra vágynék!

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!

Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én!


Horváth Tamás & Raul - OTT LESZEK VELED

Link








55 inspiráló idézet, amely megváltoztatja az életed!

Link








Pajor Zsolt: SOHA NE ADD FEL!


Szárnyalsz a boldogsággal,
S gyönyörű az élet.
Ám jő egy szörnyű pillanat
És az egész semmivé lesz.
Kettétörik mit építettél,
Széthull a család,
Úgy érzed, csak rossz ér téged,
Veled mindenki galád.
Bezárkózol magadba,
Emészt a fájdalom, harag,
Azt érzed, minden ellened fordul,
Kit szerettél, megtagad.
Pedig a világ, hidd el,
Még mindig ugyanaz,
Minden sebre van gyógyír,
Az összes búra van vigasz.
Még benned is van érték,
Hiába történt a sok rossz,
de sosem leszel boldog,
Ha itt szomorkodsz.
Nézz a jövőbe, büszkén,
Mint megannyi társad,
Tégy meg mindent, ha nehéz is,
így teljesül minden vágyad.
Lesz majd újra, ki becsül,
Elismer, felnéz reád,
Megint szép lesz az élet,
Újra együtt lesz a család.
Csak hidd, hogy fontos vagy,
S rád még igenis várnak,
Hiába is futsz el, mert még
Szüksége van rád a világnak.







Picasso Branch - SOHA NE ADD FEL!

Link











Rajki Miklós: BIZTATÓ


Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet. Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!







Rajki Miklós: LÉLEK


A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.







Reményik Sándor: KEGYELEM


Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.







Christina Rickardsson: SOHA NE ADD FEL!
Egy brazil utcagyerek útkeresése a favelláktól Svédországig


Christina Rickardsson a brazil utcákon nevelkedett,
életében folyamatosan jelen volt az éhezés, halál és a félelem.
Nyolcévesen fogadták örökbe Svédországba,
ahol bár új életet kezdett, múltja folyamatosan kísértette.
Könyvében mesél életútjáról és arról, miként jutott el oda,
hogy saját alapítványt hozzon létre a szegénységben élő gyerekek megsegítésére.







SOHA NE ADD FEL - OM MANI PADME HUM


Soha ne add fel. Bármi történjék is,
soha ne add fel.
Erősítsd meg a szíved.
Országodban túl sok
energiát fordítanak
az ész fejlesztésére,
ahelyett, hogy a szívüket edzenék.
Légy együttérző
a barátaidon kívül
mindenki mással is.
Légy együttérző.
Dolgozz lelked és
egyben a világbékéjéért.
Dolgozz a békéért és hallgass rám:
Soha ne add fel.
Nem számít, mi zajlik körülötted,
nem számít mi történik
Soha ne add fel".

/Tendzin Gjaco: a jelenlegi dalai láma/







SOHA NE ADD FEL! - MOLNÁR ÉVI portréfilm

Link








SOHA NE ADD FEL! (PAN) - Radics Gizi, Wolf Kati, Oroszlán Szonja - A szív dala

Link









HA NŐT SZERETSZ


Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelen idő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is maradsz,


fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
- de csak neki! -
néha nála is törékenyebb vagy.
Ha ő olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!


Sohonyai Attila - Ha nőt szeretsz (Előadja: Kőszegi Ákos)

Link








Tamás Attila: NE ADD FEL


Nehéz megtalálni azt
Ki őszintém mondja az igazt
Kinek nincs hátsó szándéka
Vagy egyéb hasonló "játéka"

Nehéz megtalálni azt
Ki önzetlenül nyújt vigaszt
Ki tőled nem várja el
Hogy ezen túl csak rá figyelj

Nehéz megtalálni azt
ki ha kell melletted virraszt
Ki irántad nem ismer határokat
Félelmet, netán gátlásokat

Nehéz megtalálni azt
Ki a bajban sem mulaszt
Ki ha valamit elrontott
Őszintén bevallja: megbotlott

Nehéz megtalálni
De ha megtalálod
Rájössz Ő az igaz barátod







Tamkó Sirató Károly: BIZTATÓ


Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:
Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.
Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.










Tánczos Katalin: AZ ÉN MIATYÁNKOM


Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba - reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN...

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a ,,nagyvilág"
Mikor elnyomásban szenved az ,,igazság"
Mikor elszabadul a ,,Pokol" a Földre
Népek homlokára a ,,Káin" bélyege van sütve.
Óh ,,Lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve...
Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba - hajtsd meg a homlokod...
S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a ,,gazdagság" milliót költ, hogy éljen,
És millió szegény a ,,nincstől" hal éhen,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg ,,Őt"...
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a ,,nagyhatalmak" a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol - csak egymást gyilkolják!
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a ,,Rossz", támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

UTÓHANG

S akkor szólt az Úr Jézus, kemény - szelíden:
Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,
És csend legyen!
Miért féltek - ti kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
És a végsőkig VELETEK MARADOK!










Teréz Anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, fogadd el!
Az élet kötelesség, teljesítsd!
Az élet játék, játszd!
Az élet vagyon, használd fel!
Az élet szeretet, add át magad!
Az élet titok, fejtsd meg!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet dal, énekeld!
Az élet küzdelem, harcold meg!
Az élet kaland, vállald!
Az élet jutalom érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







12 IDÉZET, AMELY MEGERŐSÍT ABBAN, HOGY NEM SZABAD FELADNOD!

Link








Sango Villagren: NE ADD FEL!


A távolból figyellek, tán túl messze vagyok,
a sűrű ködben egyedül csak a szemed ragyog.
Fájdalom, vagy boldogság, mi lelkedben csillan?
Mi egy röpke pillanatban rögtön el is illan.

Félelem mardossa most a szívemet érted,
mert egyszer néma szóval segítségem kérted.
Lehetséges lenne, hogy kevés az, mit nyújtok?
Túl halk már a kedves szó, mit füledbe súgok?

A megfáradt ég alkonya, már rád teríti szárnyát,
a Hold a földre csorgatja tested hűvös árnyát.
Viaszfehér kezed most hadd nyugtassa enyém,
hadd segítsek, hogy mutathasd a mosolyodat felém!

Ne add fel soha! Kérlek, ne add fel a harcot!
Hadd láthassak újra, egy kedves, vidám arcot!
Fogd erősen kezem, én nem engedlek el,
boruljon rád szeretetteljes, tiszta lepel.

Feledd most, mi volt, mi múlt, mi régen úgy fájt,
mindazt, ami szívedbe kínzó sebet vájt.
Boruljon rád fényes, fehér, "angyalhordta" szárny,
s hadd legyek én fejed felett színes szivárvány!







Vitó Zoltán: VAN ÚGY AZ EMBER..


Van úgy az ember,
hogy álmodozni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,
hogy bár szólani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,
hogy bátorságra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,
őszinteségre vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember,
hogy építeni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Van úgy az ember,
hogy bár szállani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,
hogy az Összhangra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...

Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.







Vannak dolgok, amikhez már túl öregek vagyunk - és örülök neki...
Pedig a legtöbb dologhoz soha nem vagyunk túl öregek.
Nem vagy túl öreg ahhoz, hogy fejlődj, nem vagy túl öreg ahhoz, hogy elkezdj élni, ne csak létezz.
Mindenki kapott egy saját életet, ami bőven elég elfoglaltságot jelent.
Minden másban maradj gyerek: játssz, nevess, szeress, élvezd az életet.
Soha nem vagy elég idős ahhoz hogy élvezd az életet

















 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Az én kertem
  2019-11-16 21:30:26, szombat
 
 










AZ ÉN KERTEM


Csodálatos versek és idézetek a kertről, a kertészkedésről

A kert, a kertészkedés hálás téma amikor az életünk más területeivel akarunk párhuzamot vonni.

Híres költők szép verseit, ismert emberek magvas gondolatait gyűjtöttem egy csokorba a kertről, a kertészkedésről, a kertészről.








Aranyosi Ervin: KIS VIRÁGOM...


Kis virágom, szép virágom,
szebbé teszed a világom.
Szirmaid Nap simogatja,
színeidet Holdfény adja.

Locsolgatlak szeretettel,
ébresztgetlek minden reggel.
Kiskertemben csodás kincs vagy,


Pedig nekem kertem sincs nagy.

Eső áztat, vízzel itat,
ha elhervadsz felhő sirat.
Ha elhervadsz megsiratlak,
teremtődnek visszaadlak.

Szolgálatért magot kapok,
magam is egy magból vagyok.
Kis virágom, szép virágom,
Tedd hát szebbé a világom.







Fazekas Mihály: AZ ÉN KIS KERTEM




Óh, jóillatú szép virágim,
Gyönyörűségim s múlatságim!
A nagy forróságok megfőznek,
Vizeim enyhítni nem győznek,
Plánták, kiket magam vetettem,
S különös gonddal ültetgettem,
Már fejetek le kezd hajolni,
Nem győzlek eléggé locsolni.
Hát ti, megragadt kis óltások?
És ti jól indúlt fokadások?
Szép növéstek megszűnt újúlni,
Gyenge hajtástok kezd sárgúlni.
Reményemet, óh, ne fojtsátok,
Élteteket tartóztassátok.
Ne sáppadjatok, óh, levelek,
Ma reggel, hogy öntözgettelek,
Ragyogónak láttam a napot,
Hogy láthatárra felkapott
Fényes képe még alig vólt fent,
Hogy mindjárt egy kis fellegbe ment.
Mikor a nap ekképpen jő fel,
Nem marad akkor az esső el.
Forróságát a levegőnek
Régen értem ily rekkenőnek,
Óh, ződségeim, reményljetek:
Az ég jól tészen ma veletek,
Mint mikor a vízen cicázik
Zefir, s pelyhecskéje megázik,
És úgy nyirkos lebegésekkel
Játszik a ránéző képekkel:
Született olyan ez a szellet,
Amely most éppen rám lehellett.


Ni-ni! már amott az ég alján,
Amott nyári napnyúgot táján
Mintha nagy füstöt látnék gyűlni,
A láthatár kezd setétűlni.
Örűljetek, óh, szomjú kertek,
Még ma tápláló lelket nyertek!
Postái a terhes felhőnek,
A szelek jobban-jobban jőnek,
S felfúván a pitlélt porokat,
Mint keverik velek magokat!
Most mintha pusztítni jőnének,
Mint dűlnek a fák tetejének,
Mintha le akarnák nyomkodni,
De kezdenek immár lassodni.
Már emelkednek tolongással
A fellegek, tele áldással,
Mint lopogatják el az eget,
Rátolván a habos szőnyeget.
Már lobognak a villámlások,
Már hallik is lassú morgások.
Az apró-cseprő muzsikások:
Pacsirta, fülemile s mások
A természet nagy basszusának
Dörgésére megnémulának.
Nyomúl a felleg, jobban dörög,
A csattogás ropogva görög
A megsűrűdött levegőbe.
No, most lecsapott a mezőbe!
Minden állatok ijedtekbe
Futnak, s repülnek enyhhelyekbe.
Csemeték, elevenedjetek,
Félhólt plánták, emelkedjetek,
Szép virágaim, vidúljatok,
Nektárral majd megrakodjatok.
Mintha látnám már a gyöngyöket,
Melyek meglepnek benneteket,
Majd a leányok leguggolnak,
S titeket gondossan szagolnak,
Mondván egymásnak gyönyörködve:
Óh, jobb szagúk így, mint leszedve,
Majd hogy mutogatják újjokkal,
Hogy fog függő gyémántotokkal
A megmosdott napfény játszani,
S benne rezgő lángnak látszani,
A kezemre egy szem cseppent már,
Felmegyek, mert az ebéd is vár,
Itt hagylak hát, Isten hozzátok,
Ő viseljen gondot reátok.







József Attila: KERTÉSZ LESZEK


Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.



Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

1925. április


József Attila: Kertész leszek - Videó

Link








Móra Ferenc: KERTEM ALJÁN


Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.

Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.



Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet. Fel







Pál Kata: AZ ÉN KERTEM...


Virágoskertem oly vidám,
akár a tündöklő szivárvány.
Tündérlakta hely ez nyáron,
itt pompázik sok virágom.

Egy sincs közte mely kedvencem,
mindet egyformán szeretem.
El is mondom szép sorjában,
kertecskémben hány virág van.

Elsők közt tör a felszínre,
az élet hófehér hírnöke.
Kis hóvirág milyen csodás,


hordozza a tavasz illatát.

Lassan rügyeznek a fák,
aranyba öltözik oly sok ág.
Szépséges aranyeső virága
harmonizál a nap sugarára.

Kis kertemnek víg pompája,
sokszínű krókuszok varázsa.
Mellettük hajladoznak lágyan,
aranyló nárciszok karcsú szárban.

Illatozik a szépséges orgona,
kék szemű tavasznak bajnoka.
Szirmát bontja a tulipán,
kinyílt már a víg bojtorján.







Tóth Virág: AZ ÉN KERTEM


Az én kertemben nyílnak a tulipánok
A tulipánban kicsi porzókat látok.
Nyílik más is a kertemben
Rózsák s liliomok szerte.

Szedek belőle egyet-kettőt,
Szüleimnek adom mind a kettőt.


Vázába rakom, hogy illatos legyen,
S a házba szálló méhecske sok virágport egyen.

Ahogy a virágot szedem csokorba,
Feltűnik előttem egy hétpettyes katica.
S gyorsan meg akartam fogni,
Hagytam az ujjamra rászállni.

De ő ezt hamar megunta,
Lebegtette szárnyát,
De pechére ott suhant egy fecske,
S a szegény katicát eledelnek nézte.







Weöres Sándor: TÜNDÉRKERT


Tündérkertben jártam, körülveszi bodza,
kerítése kristály, mint jég behavazva,
egy napi járóföld minden szélte-hossza,
nem is tudom kié, nincsen benne gazda.

Bent magas fenyőfák gyantát illatoznak,
sővények, bozótok szépen virágoznak,
nagy fűben fácánok, őzek játszadoznak,
fölöttük madarak égen sátoroznak.



Közepében fakad forrás tiszta habja,
árjának sudarát négyfelé fölcsapja,
majd tizenkét ágra bomlik áradatja,
mely az egész kertet harmattal itatja.

Bizony nem is tudom, hogy kerültem ide,
hol minden napsütött, mégis habtól üde,
hol ijedtség nélkül sétálgat a csibe,
kár hogy el kell mennem a föld közepibe.







Zelk Zoltán: AZ ÉN KERTEM

Az én kertem olyan kert, fogta magát, útra kelt,
elől ment az almafa, utána a szilvafa,
de gondolta a dió, nem lesz ebből semmi jó,
visszafordult, itt maradt - egy fám mégis megmaradt!







Zelk Zoltán: AZ ÉN KERTEM


Van nekem egy diófám,
de az olyan fajta;
dió terem rajta,
mellette az almafám,
azon pedig alma.
Mellettük egy szilvafám,
nézem, nézem, mintha
annak ágán se egyéb
teremne, csak szilva.

Tudom, el se hiszitek,


hiába is mondom,
van ribizlibokrom is,
és azon a bokron,
azon is csak ribizli,
azon se nőtt még soha
se szőlő, se mandula -
ilyen az én kertem,
azért tán, mert ingyen kaptam,
nem a boltban vettem!







Zelk Zoltán: A KIS KERTÉSZ


Kora reggel talpon vagyok,
kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfők, tulipánok.

Hogyha beszélni tudnának,
tán jó reggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.



De én így is értem őket,
látom, milyen vígan nőnek,
látom, milyen vígan élnek -
színnel, illattal beszélnek.

Este alusznak a fák is,
mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.








IDÉZETEK


,,Testünk a kert, akaratunk a kertész."
William Shakespeare

,,Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket."
Walter Chrysler

"A jó vezető pontosan olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit elültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni."
Nelson Mandela

,,Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág."
Máta Amritánandamaji

"Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a művirágokkal telikert..."
Alessandro D'Avenia

,,A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és általunk ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal. A kert egyike annak a ritka pontnak az életünkben és az univerzumban, amelyeket valóban rendben és ellenőrzésünk alatt tudunk tartani."
Hankiss Elemér

,,A boldogság üvegfallal elzárt kert: nincs út se be, se ki."
Margaret Eleanor Atwood

,,Az életnek csak akkor van értelme, ha lassacskán elcseréli valamire az ember. A kertész halála mit sem árt a fának. De ha a fát fenyegeted, akkor kétszeresen hal meg a kertész."
Antoine de Saint-Exupéry

,,Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre."
Márai Sándor

"Feltétlen legyen a kertben - ha lesz kerted - többféle örökzöld, fenyő és babérmeggy, továbbá olajfűz, orgona, aranyeső, bent pedig hibiszkusz, leander. (...) Idővel rá fogsz jönni, micsoda hatalmas, felülmúlhatatlan élmény, hogy végre egy élőlény, amelyik nem beszél, ám meghálálja gondoskodó bizalmadat: új hajtást hoz, virágzik neked."
Keresztury Tibor

,,A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk."
Marc Lévy

,,A szerelem az adni tudás képessége nélkül olyan, mint egy kert, amelyben nincs virág."
John Knittel

,,Az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ért az építés. Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen számára."
Paulo Coelho

,,Amikor a dolgok jól alakulnak, és a helyes irányban haladsz, az örömöd minden egyes pillanattal egyre növekszik - mintha egy csodálatos kert felé igyekeznél. Minél közelebb érsz, a levegő annál frissebb, üdébb, illatosabb. Ez lesz az ismertetőjele, hogy jó irányba haladsz."
Osho







Az én kertem- nyári hangulat, színes virágok

Link



Az én kertem (2) - kert bemutató

Link



Az én kertem, az én álmom... 1. rész

Link



Az én kertem, az én álmom... 2. rész

Link



Csodakert a sivatagban

Link















 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Szívet cseréljen, aki hazát cserél!
  2019-08-29 21:15:41, csütörtök
 
 










SZÍVET CSERÉLJEN, AKI HAZÁT CSERÉL!


,,Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom."



Mint a magyar irodalom szerelmese, elnézést kérek a kedves Olvasóimtól, hogy egy slágerből vettem címet írásomnak, de ez jutott először az eszembe és később a legveretesebb idézeteket sem éreztem ennyire erősnek.

Az írás konkrét apropóját az adja, hogy megjelent a KSH kimutatása, ami szerint tavaly először tértek vissza többen külföldről, mint ahányan elhagyták az országot. Talán túl erősen fogalmazok, a többség valószínűleg nem végleg hagyja el az országot, hiszen lám már többen jönnek vissza, mint ahányan elmennek. Többnyire nyilván fiatalok okosabban, tapasztaltabban fognak visszajönni, mint ahogy elmentek. De biztos, hogy minden szülő, nagyszülő retteg, hogy nem fognak-e külföldön házasodni, vagy valamilyen más okból kinn ragadni. Én hála Istennek nem vagyok személyesen érintett, én csak azért aggódom, hogy fogy nemzetünk, és ezáltal csökken az esély arra, hogy fennmarad nyelvünk, kultúránk, magyar életünk.

De beszéljünk azokról, akik hazát cseréltek. Egyszerre legtöbben a forradalom leverése után hagyták el az országot. A mi generációnkból, akik akkor születtünk, is sokan disszidáltak több évtized alatt. Ezek a generációk 56-tól három évtizeden keresztül még úgy mentek el, hogy a döntés végleges, visszafordíthatatlan volt, minimum évtizedekre nem térhettek vissza hazájukba, rokonaikat pedig lehet, hogy látogatni sem engedték ki hozzájuk. Szerencsére ma más a helyzet, mégis a mai fiatalok számára érdekes és tanulságos lehet, hogyan alakult az élete ezeknek az embereknek.

Magyarságtudatunknak az a része, hogy tehetségesek vagyunk valószínűleg igaz, mert személyes tapasztalataim és néhány amerikai tanulmány szerint is a különböző országokból érkezett diaszpórák közül a magyar az egyik legsikeresebb. Amerikában született az a mondás, hogy ,,az a magyar, aki mögötted lép be a forgóajtóba és előtted jön ki". Emlékszem kis srác koromban, amikor először hallottam ezt, még csak filmekben láttam forgóajtót és komolyan elgondolkodtam azon, hogy élelmes honfi társaim ezt konkrétan hogyan csinálják? Amikor tehát manapság arról hallok, hogy diplomás magyarok mennek ki Angliába mosogatni, én személyesen nem aggódom értük. Egyrészt egy kis fizikai munka lehet, hogy nem is árt, aztán meg előbb-utóbb jön egy forgóajtó.

Az első generáció sikerességének több oka is lehet. A legfőbb bizonyára a munkateljesítmény. Az az érzés, hogy ki kell kerülni a nyomorúságból, és ebben csak magamra számíthatok, bizonyára szárnyakat ad. Idegenbe szakadt hazánk fia ráadásul érzi, hogy többre hivatott, mint a helyiek többsége, és ezért előbb-utóbb sikert is arat. Gyakran dicsérik a magyar oktatás és szakmai képzés magas színvonalát, de előny lehet két kultúra szintetizálása is. A munkahelyi sikerek ellenére a lelki veszteségek, a személyiség torzulásai tönkreteszik az életüket. Az otthon elvesztése, családi, baráti, nyelvi, kulturális szempontból semmivel nem pótolható. Kialakul ráadásul egy kettős identitás, ami azt jelenti, hogy valójában elveszítik identitásukat. Németországba szakadt rokonaink úgy szidják a németeket és magyarokat, mintha ők se ide, se oda nem tartoznának. Németországban nem érzik otthon magukat és soha nem is fogják, de Magyarország se az az otthon már, amit itthagytak. A rendszerváltozás előtt erről szólt egy nagyon aranyos vicc:

Kohn bácsi Izraelbe költözik, de rendszeresen hazajár. Megkérdezi tőle egyik ismerőse: Kohn bácsi, mégis hol érzi magát jobban, Izraelben vagy Magyarországon? Megmondom neked édes fiam, a legjobb útközben.

Vannak persze néhányan, akik teljes mértékben megőrizték a magyar identitásukat, nekik a legrosszabb, ők csak azon a néhány héten élnek teljes életet, amikor Magyarországon vannak. A többség azonban, mint Kohn bácsi útközben boldog, amikor még reménykedhet.

Tapasztalataim szerint a gyakori hazajárásnak a rokonlátogatásokon kívüli fő oka a gyógykezelés. Egy gyökérkezelés és fogpótlás költségkülönbsége az USA és Magyarország között nagyobb, mint a repülés költsége oda-vissza, nem is beszélve a szolgáltatások közötti minőségi különbségről, természetesen a magyar javára. Az Unión belül nem az anyagi, hanem a minőségi megfontolások játszanak szerepet. Ennek két oka lehet, egyik, hogy Nyugat-Európában az egészségügyi szolgáltatás egyes régiókban, illetve országokban szinte nem működik, illetve rendkívül alacsony színvonalú. Sokáig kivételnek számított ebből a szempontból Németország és Ausztria. Az utolsó 4-5 évben azonban a német és osztrák orvosok jelentős része angolszász országokba távozott. A helyettük rendelő szerb, lengyel és egyéb származású orvosok viszont nem beszélnek folyékonyan németül, ezért rokonaink az utóbbi években Magyarországon kezeltetik magukat. A másik ok, hogy a külföldön élő magyar emigránsok ugyan többet keresnek, mintha hazajönnének dolgozni, de helyi viszonylatban az egészségügyi csúcsszolgáltatásokhoz nem tudnak hozzájutni. Ezért a szülők, nagymamák, testvérek intézik a pénzes külföldi rokonok részére a ,,menő magyar orvosokat". Így jutnak olyan minőségű orvosi szolgáltatáshoz mintha még mindig Magyarországon élnének.

A kivándorlók legnagyobb problémája, hogy bár többet keresnek, de a társadalmi hierarchiában több szinttel lejjebb sorolnak be, mint otthon. Nagyobb lakásban laknak, de rossz környéken, jobb autóval járnak, de alacsonyabb színvonalú munkát végeznek, a gyerekeik gyengébb iskolákba járnak. Sőt, ha kifejezetten sikeresek is, mivel idegenek, nem fogadja be őket a helyi jó társaság. A kocsi, az étel, az ital minden országban többé-kevésbé hasonló összegbe kerül, de a személyes szolgáltatások a fodrász, a kozmetikus a kőműves, a vendéglői étkezés, a színház stb. már nehezebben elérhető. Ezért a nők megtanulnak hajat nyírni, a férfi vízvezetéket szerelni és vagy nem vesznek igénybe ilyen szolgáltatásokat vagy alacsonyabb színvonalúval érik be. A deklasszálódás a következő generációban folytatódik. Ők már kint születtek, nincs magyar identitásuk, de nem is erősíti őket egy másik kultúra ereje. Rosszul, vagy nem tudnak magyarul, de kevesebbet kapnak a szülőktől a helyi kultúrából, mint a társaik, és hiányzik a család társadalmi beágyazottsága is. A rokonok, barátok egykori iskola és munkatársak hálózata, akik tanáccsal, információval, kapcsolataikkal az élet összes nehézségében segíteni tudnak. Természetesen az a motivációs többlet sincs meg, ami szüleikben az újrakezdés miatt kialakult. Ezért szüleikhez képest is, de különösen várakozásaikhoz képest szerényebb pályát futnak be, általában képzettségben is elmaradnak. A szülők által megkezdett egzisztenciális süllyedés ebben a generációban már olyan jelentős, hogy gyakran pénzügyileg is lemaradnak a magyarországi rokonokhoz képest.

Az első generáció tehát lelkileg sérül, de anyagilag jól jár, a második generáció már az új hazában érzi otthon magát, ezért tehát nem lehet oka panaszra. De alacsonyabban képzett és kevesebbet keres, mint a szülei, pályafutásával sem önmaga, sem szülei nem elégedettek. Talán azt is feltételezhetjük, hogy a szülők identitásválsága, honvágya és a megfeszített munkavégzés, valamint az a deviancia, amit a migráns lét jelent, nem hat jól a gyermekek lelki fejlődésére. Ezért a család emigrálásának igazi nagy vesztese a második generáció.

Van azonban az emigránsok életének olyan része, ami felhőtlenül boldog és sikeres, ez a hazalátogatás vagy hazaköltözés. Mi magyarok a hazai sikerekkel szemben gyanakvók és irigyek vagyunk. Vagyonát tulajdonosa valószínűleg lopta, vagy korrupcióból származik, beépített ügynök volt vagy ha nő a tulajdonos, akkor kifeküdte magának. Ha viszont valaki külföldön gazdagodik meg azt ész nélkül csodáljuk, még akkor is, ha az fekete Afrikában történt. Kialakult egyfajta sztereotípia, hogy a legtehetségesebbek mennek külföldre és akik itt maradtak azok hülye lúzerek.

,,Miért nem disszidál a magyar?" Teszik fel a kérdést a híres 70-es évekbeli viccben. ,,Kalandvágyból"- hangzik a válasz. Mert nem elég, hogy a szegénységet választottuk, de küszködhetünk még a diktatúrával is. A kor szellemét jól tükrözi a 60-as évek végének kultfilmje ,,A veréb is madár". A zseniális Kabos László egy ikerpárt játszik, amelynek külföldre szakadt tagja gazdag üzletember lett, aki gyönyörű felesége mellé itthon maradt feltaláló testvére aranyos menyasszonyát is elcsábítja. A feltaláló nem hagyja magát, a nő és persze az erkölcsi győzelem is végül az övé lesz. A gazdag, körülrajongott külföldi és a lúzer, elegáns helyről kinézett magyar archetipusa ezzel a filmmel megfogalmazásra került.

Külföldön élő honfitársaink ezért jól érzik magukat, ha hazalátogatnak, de az igazi siker a hazatelepülés. A társadalom nagyra értékeli és nyilván teljes joggal, hogy valaki idegen környezetben tudott vagyont gyűjteni, a hazatérő társadalmi presztízse tehát jelentősen emelkedik. Identitásválsága, lelki problémái megoldódnak, jól beszél egy idegen nyelvet, ismer egy másik kultúrát, nemzetközi szakmai tapasztalatai és kapcsolatai vannak. Az egyedüli gondot az jelentheti, ha gyermekei külföldön maradnak és így kétlakivá válik a család. De szerintem ezzel együtt is ez számukra a legjobb megoldás. A most útra kelőknek tehát a korábbi generációk példája alapján azt tudom tanácsolni, hogy kalandra fel, de gondoljanak közben mindig arra, hogy ahogy szívet, úgy hazát cserélni is nagyon nehéz és főleg, ha nem okvetlenül szükséges, akkor nem is érdemes.

Persze azért nem mindenki települ haza. Nyár végén néhány napra minden évben el megyünk valahova. Múlt héten is ezért voltam közel egy hétig távol. Két éve egy ilyen alkalommal így ismerkedtünk meg egy 80 fölötti aranyos, idős nénivel Mezőkövesden az egyik hotelben. Ő is ott volt, oda jár minden évben - a messzi Kanadából. Három hetet tölt ott minden évben - egyedül. Gyermekei is Kanadában élnek, de ő ott a mai napig sem érzi jól magát, mert az igazi hazája itt van. Ott nem jó - mindig elmeséli, meg azt is, miért nem? Gyermekei miatt már örökre ott marad, de ő soha nem tudja elfogadni azt az életformát!

Idén is eljött, s amíg tud, minden évben hazajön. Mert a szíve Magyarországé!!!











 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Szakály Éva: Élet vagy halál / Alkudozás
  2019-07-20 22:45:26, szombat
 
 




Szakály Éva: ÉLET VAGY HALÁL / ALKUDOZÁS


Uram, ma lettem nyolcvanéves,
túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnénk tenni,
úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne
ha tán több időt igényelne,
s egy év nem lenne elegendő,
add, hogy legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,
újabb helyeket meglátogatni,
halálom perce még tán várhat,
megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások.
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.

És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad.
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség oly sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem oly sok az a nyolcvanhat!

Tudom Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben.
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor, tudom
Tudasd velem, ha meggondoltad
Betöltöm-e a nyolcvannyolcat?

Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek,
Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis egyremegy,
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elvesztett párom,
Ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem,
De ha helyén lesz még az eszem,
A magas kortól, és nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom,
Segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok
Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz tán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket? . - ugye ezt mondtad,
Ha megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt,
Megköszönöm a sok esztendőt.
És még kérem, - tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban,
A népek azt mondhatják rólam,
Ez aztán igen szép kort élt meg,
Hisz tegnapelőtt volt százéves!

Uram az életet te adod,
Úgy veszed el amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
ne vedd komolyan, amit kérek,
Csak beszélgetni akartam véled.


ALKUDOZÁS ISTENNEL... SZAKÁLY ÉVA VERSE

Link





































































 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
A szív szavai
  2019-06-06 22:30:03, csütörtök
 
 










A SZÍV SZAVAI









Ágai Ágnes: A SZERELEMRŐL


Nem gerjesztett vágyak, csiholt tüzek,
suta ügyeskedések, mímelt hevülés,
nem kamasz-bizsergés, nem erotechnika,
teljesítmény kényszer, önvizsgáztatás,
nem kései mentsvár, nem elsősegély.
A szerelem más. Sors. Vállalás.
Kitárulkozó végnélküliség,
fejezetekre bontott történés regény.
Spirituális testiség,
hús-vér köznapiságába rejtett
szentélytisztaság.

Egymáshoz sodort bárka ringás
a felcsapódó hullámok között.
A megízlelt másik, aki én vagyok,
ő, aki bennem tükröződik,
kettőzött énem, hiányzó felem,
többletével pótol,
egésszé kerekít.
Tartozékom, felettesem, tulajdonom.
Narcisztikus gyönyörűségem
tavi rezgése, fény- és árnyjátéka,
gyarlóságom felmagasztalója,
tartóoszlopom.

Testem és lelkem tudója, ismerője,
bűneim bírája, védője, cinkosom,
dölyföm és alázatom szenvedélyes,
kínzó, szép együtthatója,
életemen végighúzódó
titkolt és vallott: szerelem.










Ákos: A HŰTLEN


Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Visszamenne, de Ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa,
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondolt, Őt ki szerette,
Ha szerette, el miért engedte,
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna...

Minden hajnal Övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti
Szívéből...

Megállt, egyszer visszanézett,
Nézte, nézte a messzeséget,
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját...

Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy Ő már nem kell,
Ég veletek, mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot...

Minden hajnal Övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti
Szívéből...







Baranyi Ferenc: FIGYELJ RÁM!


Figyelj rám egy kicsit,
S ne bújj előlem el,
Ilyenkor önmagad
elől is rejtezel...

Vedd észre, hogy vagyok
Vedd észre s adj jelet...
Beszélj, vagy legalább
rebbenjen a szemed...

Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
felgyűlik mint a sár,
s mindkettőnket elönt.

Közöld magaddal is
Mitől engem kímélsz,
Szólalj meg akkor is,
Ha ellenem beszélsz.

Ne bújj előlem el!
Figyelj rám egy kicsit,
mondj, súgj, ints vagy jelezz:
Valamit, valamit...










Bárd Miklós: MI VOLTAM ITT?


Katona mindenek előtt,
Mint Anonymus - költő,
Turista, vadász, madarász,
Vonzott a hegy az erdő,
Lovaglómester - oktató,
Hű rózsakertész, virágápoló
És végül mindenek felett,
Gondozván édes anyaföldemet,
Jó magvető.
Oh lét öröme, terhe!
Szívet kívánt ezeknek minden eggye,
Csoda-e hát, ki mindebben kiváltam,
Ha idő előtt elhasználtam
E vérző, érző ideget:
A szívemet.

1930.







BIZALOM


A bizalom nem csak egy szó,
mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk.
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk

/sz.ismeretlen /







Bodré Anikó: MEGTALÁLTALAK...


Mikor megláttalak a szívem nagyokat dobbant,
Mert veled az élet álmokba csobbant.
Látni gyönyörű mosolyod, s zöld szemed,
Ahogy beragyogja a szívemet és a lelkemet.

Kerestelek évek óta téged,
Meg vagy s boldog leszek véled!
Elkápráztat fantasztikus lényed,
S bizsereg a testem ha a szemedbe nézek.

Rád vágytam egy életen át,
Ki a tenyerén hordoz s csodál.
Kinek én vagyok a szíve csücske s imád,
S minden pillanatban a szeretetemre vár.

Kicsit belehalok mikor nem ölelsz,
Hiányzol ha távol van ölelő két karod,
De érzem simogató csókod s karod,
S becsukom szemem akkor is látom mosolyod.







Bodré Anikó: MENJ AZ UTADON


Csak menj az utadon előre tovább,
Ne nézz hátra csak haladj előre tovább.
Engem megöl a bánat ha sírni látsz,
Menj ne nézz vissza,
Mert melletted rám csak a halál vár.

Keserű könnyeim mossák arcomat,
S áztatják utánad a poros utat.
Itt van az ősz sárgulnak a levelek már,
Elhullanak s mutatják az elmúlás Óráját
S beköszönt a tél az én szívembe már.

Csak menj az utadon tovább,
A kalitkába zárt madárnak nyisd ki az ajtaját.
Had repüljön vidáman boldogan tovább,
S ne érezze a rabság szomorú árnyékát.
Csak a szabadság szabad szárnyalását.

Hidd el ha szabadjára engeded,
Lehet visszaszáll egyszer hozzád,
S boldog lehetsz vele tiéd lett a világ.
Ha nem száll vissza akkor se bánkódj,
Mert Ő szabad lett s élhet boldogan tovább!







BOLDOGSÁG...


Boldogság ragyogd be szürke lelkem,
Hogyan kell szeretni?Már rég elfeledtem.
Taníts meg újra szerelmesnek lenni,
Mutasd az utat hol lehet szerelemre lelni.
Boldogság rajzolj nekem vágyat,
Nagy házakat kerttel,magasra nőtt fákat.
Rajzolj nekem kedvet, reményt, szerelmet,
Rajzolj nekem fiút ki soha el nem enged.
Boldogság add nekem majd őt,
Add oda kérlek, hagy adjon erőt.
Hagy adjon álmot, és szenvedélyt,
Vigye ki a bánatot mi szívembe él.
Boldogság kérlek halld meg könyörgésem,
Adj nekem szerelmet, mitől nem kell félnem.
Mért hagyod, hogy szívembe szeget verjen,
Az kit én régesrég megszerettem.
Enged, hogy őt örökre elfeledjem,
S hagyd, hogy szívem végre mást szeressen.
Nem teheted velem, hogy büntetsz mindenért,
Csak ezt enged meg, mert nem kell a szenvedés!







Boda Magdolna: MINDIG ELKERÜLJÜK EGYMÁST


Amikor nem vagy itt,
mélyebben létezel bennem,
mint legmélyebb
csöndben a csönd.
Én ilyenkor
csak vándorolok,
magamból is kivetve,
árván, száműzetve, -
és keresem a dalt
és a reményt,
hogy egy napon
majd találkozunk
mi ketten
a metafizikai létezés
sűrű hálóján
túl,
az itt és ott
kereszteződésében
és felismersz a
csalogány énekében.







Bonifert Ádám: HA HOZZÁM JÖSSZ...


Ha hozzám jössz, a téren gyere át,
hozd magaddal a mezők illatát,
lépd át a dombot és az árkokat,
bújtass szemedbe délibábokat,
hozd el a tiszta levegő ízét,
hajnal harmatát, a tavak vízét,
madár dalából a legszebb hangot,
déli kongásba olvadt harangot.
Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
ahogy a csillag ível az égen,
ahogy a szellő suhan a parton,
ahogy a naphoz búvik az alkony;
gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
ahogy a csermely indul a tóra,
ahogy az utak összehaladnak,
ahogy a reggel köszön a napnak.
Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
bújjon ruhádba tavaszok szele,
kísérjen el a csend, a nyugalom,
keress meg engem rejtett utakon,
ahogy két világ egymáshoz szól át;
hozz nekem emlékteremtő órát,
hozd el a szavak másik értelmét,
s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.







Pam Brown: ÜZENET


Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.
Életet, melyet érdemes élni!







Buda Ferenc: NE REJTŐZZ EL...


Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!







A.J.Christian: HA LENNE EGY ÚJ ÉLETEM


Ha lenne egy új életem, akkor
arra figyelnék, aki hallgat,
s nem törődnék azzal, aki beszél;
akkor
hallgatnék, amikor te megszólalsz,
s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem, akkor
megélném azt, mi szívemben táncol,
s lenyelném azt, mi a fejemben tombol;
akkor
őszintén kimutatnám az érzéseimet,
s nem szégyellném megélni a tieidet.

Ha lenne egy új életem, akkor
megtenném azt, mit félek megtenni,
s elfelejteném azt, mit meg akarok tenni;
akkor
nem szégyellnék tőled tanulni,
s nem akarnék neked papolni.

Ha lenne egy új életem, akkor
sosem várnék, azonnal cselekednék,
s nem aggódnék a következmények miatt;
akkor
elfogadnám azt, mit az élet ad,
s enyém lenne a pillanat.







Cobblah Ilona: KÖRFORGÁS


Barna avar alatt haldokló világ,
üvöltő szelek fújják a sorsszimfóniát.
Feketén gomolygó felhők palástja,
puha takaróként borul a világra.
Még kietlen és kopár a természet ágya,
de a felszín alatt rügyezik az új élet fája.

Még alussza álmát, szendereg a hegytető,
szélfuvolán játszik - a zöld tűerdő.
A cukorsüveg csúcsokat köd lepi be,
sejtelmes látványa mesébe illene.
Még szállnak a héják ágról - másik ágra,
kutatva az avaron lesz e héjanász ma.
Még tombol a fagy szele köpenyét forgatva,
csilingelő jégcsapok mosolyát kicsalva.

Lassan nyílik meg a horizont palástja,
mit arannyal szegélyez a nap tüzes orcája.
Fényét nyalábban küldi a világnak,
melegétől a kispatak zubogva megárad.
Mozdul az avar is - bújik a csíra,
gyenge lábon ingadozva, összekapaszkodva,
egy lehulló harmatcsepp gyengéden locsolja.
Egyre szélesebbre tárul az égi színpad függönye.
Teret nyer a fény, s éltető ereje.
Dermedésből olvad - színesedik a világ,
s a fuvallattá szelídült széllel
együtt dúdolja a tavasz szimfóniát.

Barna avar alatt
haldokló világ,
Üvöltő szelek fújják
a Sorsszimfóniát.
Feketén gomolygó
felhők palástja,
puha takaróként
borul a világra.
Még kietlen és kopár
a természet ágya,
de a felszín alatt
rügyezik az új élet fája.

Még alussza álmát
szendereg a hegytető,
bércek hajlatában
szélfuvolán játszik
a zöld tűerdő.
A cukorsüveg csúcsokat
köd lepi be, sejtelmes
látványa olyan,
hogy mesébe illene.

Még szállnak a héják
ágról - másik ágra
kutatva az avaron
lesz-e héjanász ma.
Még tombol a fagy szele
köpenyét forgatva,
csilingelő jégcsapok
mosolyát kicsalva.

De lassan megnyílik
az égnek palástja,
a szél borzolta felhőket
arannyal szegi be
a nap tüzes orcája.
Fényét nyalábban
küldi a világnak,
melegétől a kis patak
zubogva megárad.

Mozdul az avar is
bújik a csíra,
még gyenge lábon
ingadozva - összekapaszkodva
egy lehulló harmatcsepp
gyengéden locsolja.

Egyre szélesebbre tárul
az égi színpad függönye,
teret nyer a fény,
s éltető ereje.
Dermedésből ébredő
színesedő világ,
a fuvallattá szelídült széllel
együtt dúdolja a tavasz szimfóniát.







ELMÚLT...


Mindig rá gondolsz, pedig tudod, nem szabadna.
Mit megadnál érte, ha szíved tőle elszakadna!
Pedig rád gondol ő is, s talán nem is sejti,
hogy a te szíved már régóta az ő nevét rejti.

Odamenni, átölelni úgy, mint régen,
Mennyit is sírtál e régi emléken!
De többé már nem létezik, tiltott a számodra,
Már nem hajtja fejét soha a válladra.

Nem fogja már kezed és te sem az övét,
Bár soha nem felejti el régi szerelmét-
Szívébe véste az arcod és te is az arcát,
De külön vívjátok szíveitek harcát.

Egy olyan küzdelemben, miben nem győzhettek,
Itt csak a szerelmet hívhatják győztesnek.
Ha még egy pillantás is, mert többet nem adhattok,
Megtesztek bármit, csak egymást lássátok.

Csupán egy szavadba kerülne, rajtad múlik minden,
Se nem vagy képes továbblépni innen.
Kísért a múlt és fájnak az emlékek,
Ő akarta így, ő hagyott el téged.

Itt remélni már kevés, ezt te is jól tudod,
Szíved összezordul, úgy érzed,nem bírod.
Könny égeti szemed, de képtelen vagy sírni,
Utolsó erőddel egy verset próbálsz írni.

Ám hamarosan vége lesz örökre a dalnak,
Lángokból tüzek lesznek. aztán lassan elhalnak.
Noha a parázs még megmarad, már nem nőhet tűzzé,
Hisz el kell menned és nem látod őt többé.







Joiner Thomas Flagranti: JAJJ, DE ÉDESEN!


Mint a pusztában vágtató vad lovat, úgy törj be engem.
Szerető karjaimban légy örökre az én szerelmem.
Mert egy csillogó pillantásodtól meg szelídülök.
Ajkad vonzásában nyomban beleőrülök.

Mert a férfi az első pillantásodra rögtön érzi.
Nem is kell néki más, csak a te ajkad nedvét kéri.
Jövő felé haladunk de a szép szemed tükrében újra látom a régi múltat.
Szemünk egymás tekintetében újra kutat.

A pillantásod, mi láncokként hozzád bilincsel.
Ajkad szól hozzám:- Soha ne engedj el !
Majd kebled puhaságán a lelkem is megpihen.
Érzéseid simogatják a hajam, jajj, de édesen!







A FOGVATARTOTT ELME


Amikor a gondolat is elfárad.
S mint hatalmas pók szövi be
az elme sötétedő ablakát,
nesztelenül szorítva össze
a terjeszkedő csendet,
melyben emlékek szakadozott
néma filmje pereg, csak pereg,
mint éjek és nappalok
a mindenség felett.

A darabokra esett tudat nem nyílik.
Némán - a semmi körül lebeg,
táncol benne a pillanat fénye,
a lélek szorongva el - elfullad,
az ég lassan ad jelet.

A gyötrelmet a szív sem bírja el.
Verítékes csonka álmok iszonyatában
fájdalom, s szelíd őrület énekel.
Magára zárt várában - rácsai mögött,
nem lázong- nincs meghallgatás!
Torzított világában homály, s béke van,
az idegekben nincs robbanás.
Csak a vád éles kése hasít,
minden napnak egy új rovást.







Fuchs Éva: EMELT FŐVEL


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...







Fülöp Áron: AZT MONDJÁK...


Azt mondják, nincs szívem,
- Igazuk van abban.
Valakinek régen
Zálogba od'adtam,
S értéktelen holmit,
Lim-lom közé vetve,
Soh'se adta vissza,
Magánál feledte.

Ha valaha egyszer
Licitálnak nála,
Felhánynak apróra
Mindent a lombtárba',
S megperdül a dobszó:
Nosza, egyszer, kétszer:
Vajjon te rossz zálog,
Milyen áron kélsz el?

1900.







Gámentzy Eduárd: NYISS AJTÓT!


Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.


Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
- Suttogok neked,...
s ha hallanád
Nyiss ajtót!...
- Én kopogtatok.







Gámentzy Eduárd: TÜKÖR


Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.
Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.

Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.
Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!







GYÖTRŐ FÁJDALOM


Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,
Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,
A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden, végleg változott,
Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,
Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,
De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,
Megéri várni és továbbra is félni...
Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,
Hiába is érne kudarcok sora,
Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,
S a remény fénye csillogjon szemedbe'..







Gyulai Pál: TANÁCS


Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájok sokáig!
De öntsd ki szíved' s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Óh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly váratlanul jöhet halálunk!
S ha egymástól haraggal válunk:
A sírnál késő a bocsánat.







Hamvas Béla: ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM


Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!







Horváth Zoltán: MÁR NE


Már ne szeress
Engedj el
Már ne ölelj
Mennem kell.

Már ne álmodj
Ébredj fel,
Már ne várj rám
Élned kell.

Már ne sirass
Volt enyém
Már ne keress
Nincs remény.

Már ne szólj rám
Nincs miért
Már ne aggódj
Nincs kiért.

Már ne nézz rám
Nincs mivel
Már ne hibázz,
Nincs kivel.

Már ne lázadj
Béke van
Már ne szeress
Vége van.







Jávor László: SZOMORÚ VASÁRNAP


Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak...







Jószay Magdolna: KÖSZÖNÖM


Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket,
mit tőled távol élek, mégis melletted.

Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet,
színes álmainkra masnit kötő kezed.

Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked,
értem dobogni meg nem szűnő szíved










József Attila: AMIT SZÍVEDBE REJTESZ


Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.



Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. május


Amit szívedbe rejtesz - Videó

Link








Kányádi Sándor: ÉN SE VOLNÉK, HA TE NEM VOLNÁL


Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.







Kothencz Lajos: AKKOR VOLTAM BOLOND ÉN

Dalszöveg


Úgy volt, hogy szerettelek, és mentem utánad.
Belátom minden hibámat.
Szép volt ezt nem tagadom, még most is kívánlak,
Nem futok még sem utánad.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Itt vagy a szemem előtt, nem bújhatsz előlem,
De bármit tehetsz felőlem.
Elmúlt már az az idő, hogy lépted kövessem,
Emléked sírig szeressem.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Itt vagy a szemem előtt, nem bújhatsz előlem,
De bármit tehetsz felőlem.
Elmúlt már az az idő, hogy lépted kövessem,
Emléked sírig szeressem.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.

Akkor voltam bolond Én,
Mikor hallgattam reád.
S eltöltöttem melletted,
Az első éjszakát.
Akkor voltam bolond Én,
Mikor megszerettelek,
Bolond voltam,
De már többé nem leszek.







KÖNNYEK


Álmom véget ér, felébredek,
és sehol nem találom a szerelmemet.
Csak a gyengédség marad meg szívemben,
és szemem sarkában könnyek.

Most látom milyen gonosz az élet,
Megmutat, majd rögtön elvesz tőlem téged.
Ha csak rád gondolok, kigyúlnak a fények,
Sír a szem, a szív, és velük sír a lélek!







MEGÖLTÉL..


Tetteid, mint tőr hatolnak szívembe,
Szívem csak vérzik - persze, nincs kedve -
Orvosság nincs a búra,
Már csak egyre gondolok, a múltra.
Bárhová mész, lábnyomodat vérfolt jelzi,
Bárhol látlak, érzem szemedér' meg kell veszni.
Iszonyat, hogy hidegvérrel próbálok emlékezni Rád,
Gyilkosomra, kire szívem eddig várt.
De ez még nem megy,
Sebeimet felváltja a heg.
Folyton tisztítom, hogy ne maradjon nyoma,
Rájöttem, ez fájdalmam kénköves pokla.
Mikor Rád gondolok, feltépem a sebeket,
S csak nézem izzó, forró véremet.
Lassan üszkösödik a szívem és a lelkem,
De emléked ÖRÖKRE itt él bennem!







MIÉRT VAN AZ?


Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.







MIKOR MEGSZAKAD A SZÍV


Érezted már? Valaha, bármikor? Azt mondják, nem is tud fájni... ennél nagyobb hazugság nincs is a világon.

Kettétépi a tested, kiszakítja a lelked. Felborít mindent, amiben hittél, kirántja a lábad alól a talajt, és a szemedbe kacag... Mint késszúrás, ezerszer egymás után merül a testedbe minden szó, és a szív sajog tőle, befelé vérzel. De a test kínjával szemben itt nem tudsz elvérezni, nincs enyhülés, nem jön a fogvacaogtató hideg, a megváltó elmúlás... csak az üres kín marad, a bíborvörösen lüktető fájdalom, a vakító fehér bizonytalanság.

Ezerszer játszod vissza magadban az arcát, a szavait, elmerülsz a tekintete emlékében, már önnön kezeddel forgatod a kést magadban, hagyod, hogy fájjon. Mert addig is itt van, addig is még érzed.

Nem akkor szakad meg a szív, amikor sebet kap, nem is akkor, amikor minden dobbanására a vér könnyekké változik a testedben. Nem akkor, amikor álmodból zokogva ébredsz és nem is akkor, amikor az ébrenlét minden pillanata fáj. Nem akkor szakad meg a szív, amikor meglátod és nem akkor, mikor elcsukló hangon esdekli bocsánatod. Nem akkor, mikor füledbe súgja: ,,szeretlek", és nem akkor, mikor elárulja e vallomást másnap.

Még azt is túléli a szív, mikor szemébe pillantva nyomát sem látod már a tűznek és a lángolásnak, mikor a szenvedély nem fűti már, és nem látod a szerelmet benne. Túléli, mikor látod, hogy más érinti, és azt is, hogy másra nevet, más ujjai siklanak hajában, simogatják arcát. Saját kezed képzeled az idegen helyére, saját szádat az övére, azt hazudod magadnak, hogy nem fáj. De a szíved még ezt is túléli.

Nem szakad meg akkor sem, amikor ő más mellé fekszik éjente, amíg te a sötétben sétálsz az utcán, zsebredugott kézzel az esőben és az ablakát fürkészed. Túléled azt is, ahogy látod az ablakhoz lépni, hálóingéből meztelen vállát kivillanni, és túléled az emlékek fojtogató hömpölyét, ahogy feltódul az ezernyi pillanat. Érzed a bőre illatát, nyelved hegyén a teste ízét, hallani véled sóhaját, mosolyát, nevetését, ahogy a neved súgja és a szíved még ezt is kiállja, az eső enyhet ad a perzselő gyötrelemre, ahogy más karolja át hátulról és csókol nyakába.

Elfordítod az arcod, hazasétálsz és ruhástól, álmatlanul fekszel az ágyadban, a plafont bámulod, és nem gondolsz semmire, mégis egyfolytában minden sejted rá emlékszik. De a szíved még mindig dobog, még mindig hiszel benne.

Azt mondják, az igaz szerelem mindent túlél. Alázatos, térden csúszik, ha kell, és mindent felkínál, mindent odaad, ezért nincs mit veszítenie. Olyan teher ez, amit kevesen tudnak cipelni. Azt hiszem, a szív akkor szakad meg, amikor az, kiben hittél, kiben bíztál és kinek minden szava szent törvény volt számodra, visszaadja ezt a terhet. Mikor rádöbbensz, hogy szerelmed viselni éppoly nehéz, mint felemelő. Mikor látod, hogy elbukott a súlya alatt és kezedért nyúl, hogy segítsd fel. Talán felsegíted. Talán a földön hagyod és elsétálsz. Akárhogy is, a szíved darabokra hullik, fémes zuhanással omlik össze a világ, mint Neki, Vele építettél. A zene elhalkul, feneketlen csend zuhan rád a legnagyobb hangzavarban is, és kétségbeesetten keresed a fájdalmat, amitől addig szabadulni vágytál, és késve jössz rá, hogy a léte azt üzente, még van remény. Azt hiszem, akkor szakad meg a szíved, amikor már nem tud fájni. Amikor már nem tud megdobbanni, amikor már nem tud vérezni sem.

Amikor azt kívánod, bár lenne szenvedés minden nap, bár lenne kín minden emlék, bár tudna még fájni. Bár visszanézne még, miután elküldöd...







MONDD, MIÉRT SZERETSZ TE MÁST?


Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte a bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

"Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna: ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret."
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj."

Távol...










Móra Ferenc: A SZÍV


A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.


Móra Ferenc: A Szív /Sándor Mátyás film zene./

Link



Móra Ferenc: A Szív
ZENE: RICHARD CLAYDERMAN - MOONLIGHT SONATA

Link



Móra Ferenc: A Szív

Link











NE ADD FELl!


Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

(ismeretlen szerző)







NEM VAGY AZ ENYÉM


Nem vagy az enyém:
Többé nem csak én leszek neked,
hisz másnak adtad lelkedet.
Szívem darabokban hever,
mert kit szerettem, megvetett.
Mondtad hogy hagyjalak,
többé téged ne lássalak.
E két mondat az,
miért élni nem lehetett...
érzem, ez a szerelem...
rád is vár,
én tudom...
majd érzed azt, mit én éreztem,
vakon bíztam benned...
az élet csak megvetett,
de idő kérdése s feledek...
bár más szívre -tudom- nem lelek.







Őri István: SZÁRNYALÁS


Repüljünk, kedvesem
menjünk fel az égig
járjuk a csillagok
szép ösvényét végig
s azon túl is,
hol kezdődik a végtelen
hol már minden szép,
kedves, szelíd
s hol megáll az értelem
mert olyat látunk,
mit sehol
s csak állunk,
szárnyunk tétován
verdes,
mint a szerelmes,
ki először fogja
kedvese kezét...
repüljünk, kedvesem
gyere, ne félj
nem árthat nekünk semmi
testvérünk a napvilág
s puha fényével az éj
a szél magasra emel
s közben elringat,
szerelmes dalt énekel
neked s nekem
gyere, kedvesem, velem
fel, a csillagok közé
vegyük sorba mind
és válasszuk ki
a legfényesebbiket
hogy világítson
a nagy kalandban:
keresni egymást - az Életet...

kétely ne tartson vissza már
lásd, előttünk a Menny,
végtelen a határ
s ez mind miénk, teljesen
lépjünk hát rá
a csillag mezőkre
együtt: veled s velem
s járjunk fényes táncot
kergetőzzünk
a gyémánt füvek között
s ha délnek évadja jön
s égi harangszó
ránk köszön,
üljünk le egymás mellé
a mese fák alá
s pihenjünk egymás
melegében,
érezzük egymás illatát
s szóljunk Istenhez,
mondjunk szép imát
hogy megtaláltuk egymást
s a csillagok honát...

ha pedig az est ránk köszön
s Hold Anyó az égre visszajön,
arcunkat fordítsuk felé,
kezünkkel intsünk mosolyt
és járuljunk elé,
hogy megáldja életünk,
s őrizzen téged és engem is,
mikor kibontjuk szárnyaink
s repülünk... repülünk...




-


Reményik Sándor: MIT AKARTOK?


Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer darabra tépni,
Hogy a szél vele fusson?
S hogy mindenkinek egy-egy rongydarab,
És az egész szív senkinek se jusson?
Mondjátok, mit akartok?

Dómmá tágítni lelkem templomát
És bebocsátni minden tarka népet?...
Inkább falusi templom maradok,
Hol egy a lélek, ha nem is ragyog,
S vallomást úgy tesz az ő Istenének.







SEBZETT LELKEM


Sebzett lelkem mélyén fáj a szerelem.
de szívemben új reményként ébred a türelem...
Várok boldogan csendesen viselve sorsomat....
Megérint a gondolat
- tudom mit érzel - szívem simogat...
Magam előtt látom kedves arcodat
hozza a messzi szél értem kiáltó hangodat...







Sinka Éva: AZT HITTEM...


Azt hittem, hogy
eljött az a nap,
mikor sokkal szebben
süt reám a Nap.
Van ki szeret,
életem boldog lehet,
mosolygok a szélben
csillagfényes éjjelen.
Hold tükrével
farkasszemet néztem,
észre vette rajtam
boldogságomat
lelkem elhamvad,
szívem melegétől
a vas is megolvad.
Ám jött egy pillanat,
felhők mögé bújt a Nap
készül már a ravatal,
a boldog szív megszakadt.
Felkiáltott a lelkem
örökké nem tart semmi sem,
elégedj meg ennyivel,
de mit tegyek a szívemmel,
ha Őt nagyon szeretem!







Sírsz; mert nagyon fáj ami történt,
Vársz; hogy visszatérjen, akiért megtörtél.
Fekszel; párnák között könnyekkel,
Alszol; magány közt a sötétben.
Álmodsz; arról, hogy majd visszatér,
Kelsz; úgy hogy még mindig egyedül élsz.
Reménykedsz; hogy legalább még látod egyszer,
Csalódsz; mert álmodoznod nélküle kell.
Élsz; úgy hogy már nem szeret,
Halsz; mert úgy érzed így jobb lesz neked.







Sohonyai Attila: EGYSZERŰEN CSAK


Egyszerűen csak...tetszel.
Kiváltod belőlem azt, amit ki kell,
s mert nem akarok tenni ellened,
úgy, mint az érzéseivel képtelen,
legtöbb mai ember.

Egyszerűen csak...megéllek.
A magam módján, téged megilletően.
S ha ez a megérzésem bizonyosságot is nyer,
akkor egyszerűen...ennél több nem kell.







Sohonyai Attila: HA NŐT SZERETSZ


Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelenidő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
- de csak neki! - néha nála is
törékenyebb vagy. Ha ő
olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!







SZÍVEMBEN...


Az van a szívben amit szem nem láthat,
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat...
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kiváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon...
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.







"Szólnak a szavak. Kiáltanak némán
Kérik, hogy figyelj, figyeljél énrám.
Elmondanak mindent, amit én érzek
Forró vágyak, éledő remények

Elmondják versben, vagy tán regékben
Szívemből tükröző igazi mesékben.
Elmondják helyettem, mert ha rád nézek
Elakad szavam, s szememmel mesélek

Szemem beszél, szívemet mutatja
Szavak nélkül szívedet kutatja
Csillagot mesél az esti égen
Ragyogó mosolyt kelő nap-fényben.

Tengerről beszél, haragvó habokról
S lágy hanggal simító, ébredő dalokról.
Elmondja helyettem, mert hangom dadog
S nem lelve szavakat, csak csendben vagyok

Mert félek mondani, amit érzek
Tiszta szívemből szeretlek téged..."







TÁVOL MESSZE TŐLED...


Távol messze Tőled szomorú az élet,
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám.







TUDNÁD MENNYIRE...


Tudnád, mennyire hiányzol
mennyire vágyom,
finom érintésed ha nem vagy velem,
könny nélkül zokogok és addig,
míg meg nem érkezel,
csak várlak és egyre hagyom,
hogy komor csendjével átfonjon bánatom
s ha megjössz,
felélednek a vadvirágos vágyak
leperegnek szívemről,
a sötétszínű árnyak
melegíts fel csókjaiddal,
mikor dermedt lelkem sóvárog utánad,
s madárszárnyként rebben
fogd meg kezedben reszkető tenyerem
hadd simuljak hozzád,
egyetlen menedékem.

Ismeretlen szerző







UTOLSÓ ÜZENET


Egy szomorú lány áll kint a téren,
furcsa gondolatok járnak a fejében,
könnyes szemekkel néz fel az égre,
vajon mi lenne, ha eljönne a Végzet?

Hiányozna-e szüleinek, sírnának-e érte,
vajon milyen lehet mikor mindennek vége,
a zsebébe nyúl s elővesz egy levelet,
pár perc múlva kész az utolsó üzenet..

Hazaszalad s a küszöb alá rakja,
emlékként, mielőtt mindent itt hagyna,
végig néz a házon, s eszébe jutnak emlékei,
tudja hiányozni fognak neki szerettei,

de el kell mennie, neki már nem fontos az élet,
mert túl sok rosszat tapasztalt és nagyon kevés szépet,
ott hagyta hát a levelet és messze futott,
nem törődve semmivel amit maga után hagyott..

Kiért már az állomásra, ül a sínnél s várja végzetét,
hirtelen a vállán érzi egy ember kezét,
megfordul, s egy idős ember áll a háta mögött,
az öreg megvetve néz rá a sok ránc között.

Elhúzza a lányt a síntől, s leülteti maga mellé,
a lány a megdöbbenéstől csak nézi az öreg szemét,
nem érti miért tette az öreg, mi értelme volt,
hiszen ha ott hagyta volna már régen holt..

Ránéz az öregre, nincsen semmije csak egy koszos paplan,
egyedül van szegény, pedig rég elmúlt már hatvan,
nem érti a lány, hogy bírja szegény,
hogy nincs semmije, s még mindig él..

Az öreg ránéz a lányra, s lecsukja két szemét.
A lány a telefonja után nyúl, de ez már nem sokat ér,
mire kiért a mentő már nem tudtak segíteni,
a lány hazafelé futás közben alig lát át könnyein..

Majd haza ért, s széttépte levelét,
bebújt az ágyba, de nem csukta le a szemét,
hiába volt nagy a csend nem tudott aludni,
felkelt hát, kiment s elkezdett az állomás felé szaladni,

Leült oda ahol a hajléktalan feküdt még nem rég,
ült a paplanon és könny lepte el szemét,
hirtelen észre vett egy fényképet a pléden,
egy asszonyról, aki egy kisbabát tartott a kezében..

Mellette egy levél, az öreg volt a feladó,
s a címzett valószínűleg a hölgy, aki a képen látható,
felpattant a lány, tudta mit kell tennie,
a levelet a címzettnek muszáj elvinnie..

Elindult hát a városba, keresve a címzettet,
meg is lett a ház, hát becsengetett,
egy idős nő nyitott neki ajtót
a lány csak átadta a levelet, de semmit nem szólt,

A nő elkezdett sírni miközben olvasta a levelet,
a lány pedig nézte, teste, lelke remegett,
az asszony miután elolvasta leejtette a földre,
az üzenet ennyi volt: SZERETLEK MINDÖRÖKRE!..

Hazaszaladt a lány megértette mi is az Élet,
SZERETNI valakit, amíg el nem jön a Végzet...







VALAMIT MONDANOM KELL...


Valamit mondanom kell, kérlek erős légy.
Valami nyomja szívem belül, szinte már ég.
Valamit éreztem, de az nem az igazi volt.
Valamit, amikor kimondtam sok édes hazug szót.
Valamit tennem kell, kérlek bocsáss meg.
Valami született, s most porrá lett.










Várnai Zseni: LEVÉL HELYETT


Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.

E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szörnyű volt a múlt!

Barátaim,de megbocsássatok,
mindőtöknek felelni nem tudok
külön külön nagy munka lenne az,
e vers szívemből csordul és igaz.

Hiszen tudjátok ez a lényegem,
benne a hálám,forró köszönetem
hozzátok,vegyétek név szerint...
fáradt szívem,most nyugalomra int.

Mögöttem oly sok küzdés szenvedés,
érzem rám férne egy kis pihenés...
megpróbálom....s küldöm e versemet
levél helyett: köszönet...köszönet!







Wass Albert: A SZÍV


Nézted már a Szent-Anna tó vizét?

Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át...

De olykor hírtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol...

Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott pillanat,
kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
hogy előtte szédülve megállsz,
s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
szenteltessék meg a Te neved...

Nézted-e már tavaszi napsugárban
a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

Nézted már a kedvesed szívét?


Wass Albert: A Szív

Link








Zorán: JÁTSSZ MÉG!

Dalszöveg


Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
S amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Lehet szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz maga a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatunk rá
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki, senki, senki sem érzi, játssz még

Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz

Játssz még
Játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még

Játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz, játssz még
Ha senki se érzi, játssz még







SOHA


soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
mindig több a vágy bennem, mint a meglét,
soha nem a szó az, ami megbánthat,
mindig csak a szív az, mi hibázhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
földi kincsem nincs, amit nélkülöznék,
soha nem a bánat, mi belém vájhat,
mindig csak a szív az, ami fájhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
kiöntöm a lelkem, lennék meztelen kép,
soha nem az ész az, ami visszatarthat,
mindig csak a szív az, ami mást akarhat...










A LEGSZEBB SZÍV


Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.

Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott...

Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:

- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:

- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.

- Igen, - szólt az öreg. - A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség

Ezzel az összeállítással kívánok szép estét, kellemes hétvégét és jó pihenést Mindenkinek!


Slideplayer

Link














 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Ötvenen túl
  2018-12-09 12:45:38, vasárnap
 
 







ÖTVENEN TÚL







Mottó:

Nem számít, hogy elmúltak az évek,
mert szívedben még zeng az ének,
Míg onnan ki nem fogy a dal,
addig fiatal maradsz, nagyon fiatal!








Libby L. Allen: ÖTVENEN TÚL...


Ötvenen túl van valami, amit tudnod kell:
a látás romlik, a hallás elszáll,
és amikor tüsszentesz, a hólyag is elenged;
a sétából csoszogás lesz,
a wécé a barátod lesz,
mert figyelmeztetés nélkül
megint ki kell menned;
a tükörben látott ráncok
nem lehetnek a tieid,
azt hiszed idegen van a házban
mert minden eltűnik;
meglátogat a reuma,
a gravitáció is erősebb,
a gyógyszerek listája egyre hosszabb,
de ezek csak az öregedés jelei.

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

A tyúkokkal kelsz, este már nyolckor lefekszel,
figyeled a nyugdíjas kedvezményeket,
aggódsz a súlyod miatt, nem tudsz sietni,
csigatempóban haladsz;
a reggeled fénypontja, amikor megnézed a levélszekrényt;
a korai érkezők menüjét eszed (étteremben)
mert nem vezetsz sötétben;
és a hajad, na az nem őszül, csak világosabb;
éjszaka óránként felkelsz,
már mondták, hogy horkolsz,
és amikor a barátaid megkérdezik hogy vagy,
eldicsekedsz az eredménnyel.
Ha holnap elviselhetetlen fájdalomra ébredsz,
nyújtsd fel istennek, és mondd el ezt a szerény imádságot:

Uram, gyógyítsd meg fájó testemet,
segíts gyenge elmémen,
oldd meg minden gondom,
lassítsd le az idő kerekeit;
noha amikor a tükörbe nézek,
nem tetszik, amit látok,
adj erőt Jézus urunk,
hogy elfogadjam, amilyen vagyok!

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

Egy napon Jézus mellett leszel,
és tested újra egész lesz,
örömmel várd a holnapot,
ne aggódj az öregség miatt.










EGY FÉRFI TOLLÁBÓL:


Ahogy öregszem, egyre inkább az 50 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért:

- Egy 50 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: Mire gondolsz,
drágám? Fütyül rá, mire gondolsz.

- Ha egy 50 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. - Egy ötvenen túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől.

- Kevés olyan 50 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel.

- A nőknek 50 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják.

- Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.

- 50 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban.

- Egy ötvenen túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja,
hogy azok sosem árulnák el őt.

- A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 50 feletti nőnek sosem kell
meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja.

- Egy 50 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról.

- Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 50 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai.

- Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.

Igen, számtalan okból dicsőíthetjük az ötvenen túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 50 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 25 éves kis pincérlánnyal az oldalán.







Balázs Pali: NEGYVENEN TÚL IS VAN MÉG BOLDOGSÁG


Negyvenen túl is van még boldogság...
Néha visszagondolunk, hogy milyen volt régen,
mikor fiatalként kezdődött az élet.
Volt,hogy kerestük utunk, nagy álmokat szőve,
de az erős hitünk, az akadályt is legyőzte...
Volt, hogy sírtunk, mert próbált az élet,
néha szárnyaltunk, ha kaptunk egy kis szépet.
Volt, hogy bátran léptünk és célba is értünk,
néha szívünk is kicsit megszédült...
Negyvenen túl is van még boldogság,
a jó dolgok csak most jönnek igazán.
Ötvenen túl is menned kell tovább,
és élvezd az élet csodáját.


Balázs Pali - Negyvenen túl is van még boldogság - VIDEÓ

Link








A NŐ NEGYVEN FELETT EGY CSODA LEHET


Már nem veszekszik, nem harcol, csak szeret.
Haját színesre festi, és mintás körmöket kreál magának.
Az ötvenes nő, bármit kitalálhat.
Mehet síelni, vagy hegyet mászni, a levegőben tandemet ugrálni.
Vezethet vitorlást, vagy a férfit orránál fogva😊.
Megtehet bármit, ez az ötvenes nő dolga.
Utazhat, nevelhet egy szekérderéknyi gyereket
teljesen mindegy mit csinál, csak nevessen eleget.
És ha a sors keze kibabrál vele,
felemelt középső ujjal a képébe röhög: Nesze!
Van neki kamasz gyereke, vagy macskája hat,
az ötvenes nőnek mindent szabad.
Minden este, mikor fáradtan hazatalál és a fotelba leül
kimerülten, egyedül ....
csak arra gondol nem érti más miért menekül.
Mert az élete nehéz ugyan, de így szép ahogy van.
Ötvenesen érzem teljesnek magam.
És lehet, hogy furcsán hangzik,
...illetve tudom.
De szinte várom az ötvenet, nagyon.
Mert akinek az élete ilyen,
az mindegy hogy hogyan él és kivel.
A lényeg, hogy amikor ránézel a víz kiver ....
mert az ötvenes nő gyönyörű, egy csoda.
Aki őt kihagyja az mind ostoba ...
Mert az ötvenes nő, mindenkit szeret -
egy ilyen nővel, az élet élvezet.
Ő már tudja, ki a barát és ki nem az
kire érdemes fecsérelni perceid-életed.
Az ötvenes nőnél okosabb senki sem lehet.
Ha ismersz egy ilyen nőt, szeresd nagyon,
mert ötvenesnek lenni egyszeri alkalom.
Ő majd megmutatja, mitől szép az élet ...
Imádd hát őszintén az ötvenes nőket!







Czirják Jolán: FÉL ÉVSZÁZADOS VAGYOK


Ötven éves lettem,
minek is tagadjam -
Öregség-bilincsem
rám hiába kattan!

Kulcsa még kezemben,
s nem illik a zárba -
Eldobom, hogy engem
ne verjen ma láncra!

Megünneplem inkább
újjászületésem,
hiszen mától immár
bölcs utamra léptem...







Csabai Lajos: EMLÉKVERS NŐKNEK negyven után


Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.







Endrődi Sándor: ÖTVEN ÉV UTÁN

A SZÉKESFEHÉRVÁRI ÖNKÉPZŐKÖR FENNÁLLÁSÁNAK
ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA


Nos, fiúk, hát nem örültök?
Újra köztetek vagyok!
Visszahoztam tűnt időtök
Tavaszát, a - tegnapot.

Rügyfakadás, rózsanyílás,
Álom, emlék, idevon;
Lelkemben a régi jókedv,
Játszi dal az ajkamon.

Visszaszállottam közétek,
Mint fészkéhez a madár,
Pedig az én tegnapomnak
Majdnem ötven éve már.

Szárnyam ugyan megkopott, és
Dér lepte be szöghajam,
De köztetek megifjodom
S felujjongok boldogan

Öreg város, vén iskola,
Ti nagymultú szent falak -
Megölellek a szívemmel
S ifjú tűzzel áldalak.

Valamikor itt kezdtem el
Egy-egy álmot szőni én,
S földi árnyban itt hajszoltam
Mindazt, ami égi fény.

Itt tanultam meg szeretni
Mindazt, ami szép, csodás,
Ajakamról itt hangzott el
A legelső vallomás -

Hozzád, dicső, szent költészet,
Örökifjú, égi lény,
Itt tördeltem zengő rímmé
Első vallomásom én!

Hej, azóta sok víz elfolyt,
Nagyot fordult a világ,
Mássá lett a szív, az élet,
Szerelem, hit, ifjúság.

Innen-onnan elpusztulnak
Mind a régi Istenek,
S jönnek gőgös új istenkék
A jó régiek helyett.

S míg mi öreg hűségünkkel
Félreállunk hallgatag:
Ők merészen felnyomulnak
S mindjobban hódítanak.

No de azért soh' se féljünk,
Majd elválik: kik ezek?
Új világot alkotó, vagy
Trónbitorló istenek?

Addig is, míg harcuk eldől
S bősz divatjuk ront, vakit:
Ne feledjük, becsüljük meg
Multunk tanulságait.

S fénye mellett bátor hittel
Menjünk végzetünk felé,
Küzdve, tűrve, vérző szívvel,
Mint ezt Isten rendelé.

Oh hiszem, hogy ami bennem
Itt valaha lobogott:
Az a szent tűz nem hamvadt el,
Bennetek is fellobog -

És ahol most én borongva
Nézek szét a multakon:
Ti a jövendők győzelmét
Zengitek majd egykoron!










Katona Bálint: MARADÉK IDŐ


Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.
Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó....
Mert a maradék idő
már nem eladó...







Lackfi János: A NŐCI, HA NEGYVEN... /50?/


A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,


már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.







Meggyesi Éva: MÚLNAK AZ ÉVEK


Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.

Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.

Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.

De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.

Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.

Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.

Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a hideget.

S most itt vagyok. Hajamra dér hull,
arcomra sűrű köd szitál,
egyedül, mint egy gyönge nyárfa,
amely oltalmat nem talál.

Mégsem félek, hisz van miért élnem!
Van két gyönyörű gyermekem!
S szeretnék értük többet tenni,
hogy ők boldogok legyenek.

Istentől már csak annyit kérek,
csak annyit adjon még énnekem,
hogy tudjak még nekik valamit adni,
amíg a földön megleszek.







Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL...


Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!


Ha elkerülted már a 40 évet

Link



Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL

Link



Ua. de képernyő méretben

Link



Az út felén túl - SlidePlayer

Link









MÚLNAK AZ ÉVEK...


Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velük történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.
Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tűnnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!

Homonyik Sándor - Múlnak az évek

Link








Müller Péter: ÖTVEN FELETT


Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.
A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.
Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.
Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!
Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!







Varga Nándor: A NŐ


Fenséges kecsesség, tavaszi frissesség,
egy talpalatnyi földön maga a mindenség.
ringat, dajkál, s ha kell, átölel melegen,
csalfa mivoltával átgázol szíveken.
Verssorok omlanak, háborút vívhatnak,
szemérmén férfiak álmai ringhatnak,
mint sziklának a friss víz, lemossa tegnapját,
úgy érint a nő, kit szívének megtalált,
újra és újra hisz a szeretetnek,
átformál és alkot, ha kedves vagy lelkének,
minden könyvnek lapja hosszú mondatokban
kérdezi - Mi van a NŐ mögött titokban?







Végh Mária: NE FÉLJ


Ne félj
Bújj ide hozzám, és mesélj
Ha bántanak
Ha fáj a szó
Itt vagyok én, - ne félj
Mesélj
Mondd el gondodat, - hallom
Tudom jól
Mily nehéz teher
nyomja válladat, - mesélj
Ne sírj
Könnyed csókolom arcodról
Tudod jól
a könny nem segít, - ne sírj
Itt vagyok veled
Örökké fogom kezed







Vona Erzsébet Cecília: ÖTVEN FELETT


Azt hiszed, delelő után alkony következik?
Tévedsz, a verőfényes délután közbe esik!
Világ szépségei Neked még felragyognak,
Ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Azt hiszed, a virág ősszel örökre múlik el?
De télben megpihen, tavasszal új életre kel!
Észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el,
Gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel!

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Minden évszak, pihenést hoz ezután.
Életed lángja égjen, sokára lobbanjon el!
Holnapok ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél sok embervirágot,
Próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél sima utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes, emberibb életért.
Pihenj most, csupán csak önmagadért!

Pihenj, dalolj, örülj, válts más nézetet,
Éld tovább most már a saját Életed.
Nyugvó napnak is van még fénye, ereje,
Életednek ez a pihentető, nyugodt deleje.

Ne várd még létednek komor alkonyát,
Hisz át kell élned még száz csodát!
Örülj minden napnak, szépnek, jónak,
Sok örömet tartogat még Neked a holnap.







William Butler Yeats: ŐSZ LESZEL S ÖREG
(1865-1939)

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása







50 felett kezdődik az élet, de ezért tenni kell

Link



Társra lelni 50 felett?



Ritkán látják úgy a nőket, mint ahogy ez a férfi!

Link























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Túróczy Zoltán: Tanács
  2018-12-06 20:30:45, csütörtök
 
 







Túróczy Zoltán: TANÁCS


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...


Túróczy Zoltán: TANÁCS - VIDEÓ

Link



Túróczy Zoltán: SlidePlayer

Link

















































 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Tisztelet az éveknek
  2018-12-04 13:15:38, kedd
 
 













TISZTELET AZ ÉVEKNEK


Mottó:

Nem számít, hogy elmúltak az évek,
mert szívedben még zeng az ének,
Míg onnan ki nem fogy a dal,
addig fiatal maradsz, nagyon fiatal!







Ady Endre: ŐRIZEM A SZEMED


Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.










AHOGY IDŐSÖDÖM...


Ahogy idősödöm, a tavasz eljövetele annál inkább elvarázsol.
Ahogy idősödöm, annál több dolog varázsol el.
Ahogy idősödöm, annál több tavasz van mögöttem, mint előttem.
Ahogy idősödöm, annál több időt fordítok arra, hogy jobban értékeljek minden pillanatot és másodpercet.
Ahogy idősödöm, annál inkább felfedezem a teremtmények szépségének csodáját, ami körülöttünk van minden tavasszal.
Ahogy idősödöm, annál többet gondozom a növényeimet, virágaimat és azon kapom magam, hogy beszélek hozzájuk.
Ahogy idősödöm, annál inkább hallgatom a madarak énekét és hogy mennyire különbözőek vagyunk egymástól.
Ahogy idősödöm, egyre több tavaszt kívánok.
Ahogy idősödöm, belátom, hogy amikor fiatal voltam, nem így gondolkodtam.
Ahogy idősödöm, hálát adok Istennek, hogy megengedte, hogy egy újabb tavasz születését meglássam!
Ahogy idősödöm, egyre többet jelentesz nekem kedves barátom azzal, hogy elfogadod szeretetemet!







Akármilyen öregek, csúnyák, megbántottak, elhagyatottak és csüggedtek vagyunk is, amíg szívünkben ki nem alszik az élet parányi szikrája, addig, e kihunyó kis parázs mellett, ott didereg éhesen, kísértetiesen a sóvárgás, elismerés és szeretet után.

Charlotte Bronte: Shirley

Fordította: Szepessy György







Libby L. Allen: ÖTVENEN TÚL...


Ötvenen túl van valami, amit tudnod kell:
a látás romlik, a hallás elszáll,
és amikor tüsszentesz, a hólyag is elenged;
a sétából csoszogás lesz,
a wécé a barátod lesz,
mert figyelmeztetés nélkül
megint ki kell menned;
a tükörben látott ráncok
nem lehetnek a tieid,
azt hiszed idegen van a házban
mert minden eltűnik;
meglátogat a reuma,
a gravitáció is erősebb,
a gyógyszerek listája egyre hosszabb,
de ezek csak az öregedés jelei.

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

A tyúkokkal kelsz, este már nyolckor lefekszel,
figyeled a nyugdíjas kedvezményeket,
aggódsz a súlyod miatt, nem tudsz sietni,
csigatempóban haladsz;
a reggeled fénypontja, amikor megnézed a levélszekrényt;
a korai érkezők menüjét eszed (étteremben)
mert nem vezetsz sötétben;
és a hajad, na az nem őszül, csak világosabb;
éjszaka óránként felkelsz,
már mondták, hogy horkolsz,
és amikor a barátaid megkérdezik hogy vagy,
eldicsekedsz az eredménnyel.
Ha holnap elviselhetetlen fájdalomra ébredsz,
nyújtsd fel istennek, és mondd el ezt a szerény imádságot:

Uram, gyógyítsd meg fájó testemet,
segíts gyenge elmémen,
oldd meg minden gondom,
lassítsd le az idő kerekeit;
noha amikor a tükörbe nézek,
nem tetszik, amit látok,
adj erőt Jézus urunk,
hogy elfogadjam, amilyen vagyok!

Nézd a dolog kellemes részét,
a fű zöld oldalán vagy,
nem pedig két méterrel alatta;
a mai nem az utolsó napod,
bár lehetnek gyenge pillanatok,
mert a memóriád se a régi;
Legalább a fű zöld oldalán vagy.

Egy napon Jézus mellett leszel,
és tested újra egész lesz,
örömmel várd a holnapot,
ne aggódj az öregség miatt.







ALAPSZABÁLY - 60 FELETT


Itt az ideje kiadni a pénzt, amit egész életedben megspóroltál! Ne másnak tartogasd, hogy olyasmit élvezzen, amiről nem tudja mekkora áldozattal járt azt előteremteni és megtakarítani. Ez már nem az az idő amikor befektetésre, beruházásra kell gondolnod, akármilyen kedvező, ígéretes is a dolog, mert az ilyesmi csak gonddal jár és most a nyugalomnak, pihenésnek jött el az ideje!

Ne csinálj gondot magadnak gyermekeid, unokáid anyagi helyzetéből, ne érezd magad hibásnak amiért a pénzed magadra költöd, te minden tőled telhetőt megtettél képzettségük érdekében. Most már ők felelnek magukért !

Túlzás nélkül légy egy picit egoista, tegyél kirándulásokat, utazásokat, mindent, amiről eddig más miatt lemondtál, hogy neki mindene meglegyen.

Élj egészségesen, testi megerőltetés nélkül, csinálj könnyű tornagyakorlatokat, sportolj, táplálkozz egészségesen!

Csak a legszebbet, legjobbat vásárold magadnak, most van itt az ideje pénzed magadra költeni, arra ami tetszik, amit szeretsz! Ne feledd, halálod után a pénzed csak irigységet és gyűlöletet hoz.

Kicsiségeken most már ne izgasd fel magad! Minden feledésbe fog menni, a szép is, amire emlékezni kellene, meg a rossz is, amit gyorsan feledni kellene.

Életkorodtól független, ne hagyd a szeretet tüzét kialudni!

Adj a külsődre és legyél mindig tiszta! Légy hiú: járj fodrászhoz, ápold a körmeidet, menj el a háziorvosodhoz, bőrgyógyászhoz, fogorvoshoz, használj diszkréten kevés parfümöt, krémet.
Ha már nem lehetsz fiatal és szép, légy legalább ápolt.

Ne akarj modern lenni, légy klasszikus! Ne csináltass nevetséges frizurát magadnak, ne öltözz túl fiatalosan - divatosan!

Légy mindig "Up to Date"! Olvass újságot, könyvet, hallgass rádiót és nézd meg a jó TV-műsorokat, menj rá a nemzetközi-hálóra, válaszold meg e-mailjeidet, építsd ki saját szociális hálódat, hívd föl a barátaidat!

Tiszteld a fiatal generáció véleményét, ismertesd velük a te nézetedet, de ne vitatkozz velük akkor sem, ha meg vagy győződve róla, hogy tévednek.

Ne csak emlékeidből élj és soha ne mond, hogy ,,az én időmben", mert a ,,Te időd ma van !"

Állj ellen a csábításnak, hogy a gyerekeiddel, unokáiddal élj! Látogasd őket, de mintha ,,vendég" lennél! Gondoskodj egy bejárónőről ha már nehezen megy, vagy közel a vég! Legfeljebb akkor érdemes fiatalabb emberekkel együtt élni, ha emiatt senkinek sem lesz több munkája.

Legyen egy szenvedélyed mint pl. utazás, vándorlás, főzés, olvasás, táncolás, növényápolás, festés, kártyázás, Internet, vagy gyűjts valamit. Tedd azt, ami tetszik és amit meg tudsz engedni magadnak!

Tanulj mindig valami hasznosat, újat, és ne félj a modern technikától!

Vegyél részt szociális, kulturális rendezvényeken, látogasd a múzeumokat, mozikat, színházakat... fontos, hogy egy időre kimozdulj otthonról, azonban ne haragudj meg, ha valaki nem hív meg! Gondolj rá, hogy amikor fiatal voltál, te sem hívtad meg mindig a szüleidet!

Beszélj keveset és hallgass oda többet! Hiszen a te életed csak neked érdekes. Ha kérdeznek, válaszolj röviden és próbálj meg csak szép és érdekes dolgokat mondani, sohase sajnáltasd magad, beszélj udvariasan és halkan. Ne bírálj és vedd úgy a helyzetet, ahogy van.
MINDEN MULANDÓ!

Ne növeld a fájdalmad és a szenvedésed még azzal is, hogy beszélsz róla. Próbáld meg a legkevesebbet mondani róluk, hiszen rajtad és orvosodon kívül senkinek semmi köze hozzá!

Nevess, nevess sokat, nevess mindenen! Szerencsés ember vagy, hiszen egy életet tudhatsz magad mögött. A halál egy új, ismeretlen fejezet lesz, olyan ismeretlen, mint amilyen az életed volt.
(Kép: https://yandex.com/collections/card/571cd51a994d55002b8f729e/ )


U.I. természetesen 70 felett is hasznosak ezek a jótanácsok.... Sőt... valószínű 80 felett is.







Amíg kicsiny gyermek vagy, akkor kiszolgáltatott vagy a felnőttek számára, s éhes vagy a szeretetükre, gondoskodásukra, és hálás vagy érte, ha megkapod azt.

- Amikor öreg leszel akkor, ismét kiszolgáltatottá válsz a felnőttek számára, és arra vágysz, hogy még téged is szeressenek, gondoskodjanak rólad, mert nincs erőd hozzá, s hálás lennél, ha megkaphatnád azt.







Antóni Sándor: TISZTELET AZ ÉVEKNEK

Tisztelet az elszállt hosszú éveknek,
Becsületes, sok-sok dolgos kezeknek.
Hosszú éveken át szorgalmasan éltünk,
Évek múlásával nyugdíjasok lettünk.
Anyák, Apák családot neveltünk,
Szeretetben, békességben együtt éldegélünk.

Egy év ugyan elszállt felettünk,
A jó istennek ezt szívből köszönjük.
Öregség, ez is egy múló állapot,
Út mit fáradt lábunk koptatott.
Idősek lettünk, mi sok évet takar,
Volt sok tél, ősz és tavasz.

Tisztelettel emlékezünk mindazokra,
Kik nem lehetnek közöttünk otthonunkba.
Mi még itt vagyunk, ünnepeltek vagyunk,
Tisztességben megőszült homlokunk.
Kis falunk bölcsőnk ringatója,
Itt neveltük gyermekeinket a becsületes életmódra.

Elrepültek az évek bizony felettünk,
Nem csak a rosszra, a szépre is emlékszünk.
Ami elmúlt vissza soha nem tér,
De a szeretet szívünkben örökké él.
Ünnepelni jöttünk itt ma össze,
Hálánkat és szeretetünket még szorosabbra kösse.

Köszönetet mondunk azoknak mindezért,
Kik megrendezték számunkra ezt a szép estét.
Idősek napján mikor összejárunk,
Benne szinte egy családban találunk.
Adjon isten még sok boldog évet,
Békességet, otthont, erőt, egészséget.







Aranyosi Ervin: AMIKOR MEGÖREGEDNEK...


Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.
Megmutatták, - mit, hogyan kell,
- felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy világban,
egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,


egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:
El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.
Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.
Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.
Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.
Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.
Légy mellettük, ha teheted,
- kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved...













Aranyosi Ervin: A NAGYSZÜLŐK SZERETETE


A nagyszülők szeretetét
felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít -
minden apró gyereket.

Szeretettel pátyolgatja,
van ideje játszani,
felnőttnek már igazából -
Ő sem akar látszani.

Tanult régi hibáiból,
s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást -
kap tőle az unoka.

Sokan hiszik, - elkényeztet -
pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg,
rég elvesztett álmait.

Így hát, amit Ők adhatnak,
felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek:
úgy hívják, hogy SZERETET!







Aranyosi Ervin: EGYMÁS MELLETT MEGÖREGEDNI


Nélküled nem lenne teljes a világom.
Hiányozna mindig a másik felem.
Ezért kellett egykor, titkon, rád találnom.
ezért kötött hozzád vonzó szerelem.
Csiszolódnunk kellett, mint a drágakőnek,
ám az igaz érték, mind bennünk maradt.
Elfogadtuk egymást örök kísérőnek,
miközben az idő gyorsan elszaladt...







Aranyosi Ervin: ÖLELJ, SZERESS KORTALANUL


Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
- legyen céljuk
a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?
- Várja a lélek!
Érzi, - még itt vagyok,
- érzi, hogy - élek!

Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
- Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!







Aranyosi Ervin: SZÉPEN IDŐSÖDNI


Van úgy, hogy nem megy már, ahogyan szeretnéd,
bosszankodsz is rajta, gyakran, rendesen.
Ám mi lenne, hogyha mérged félretennéd,
s azt mondanád: - Nem baj, azért is megteszem!

Számodra minden nap, igazi kihívás,
de rég nem vonz a harc, a napi küzdelem.
“Túl kellene élni, - ez pedig megint más
- s lám a cipőfűző is kibabrál velem"!

A magasugrás már, rég nem a Te sportod,
járdára fellépni, az is nagy dolog!
Néha a testedet mázsás súlyként hordod,
s lám, naponta meghalsz, ha úgy gondolod!

Tudod mitől hal meg egy-egy darab benned?
Amit feladsz végleg, miben nem hiszel!
Mikor már nem hajt vágy, amit meg kell tenned,
mit leteszel végleg, s tovább nem viszel.

Mondd csak, néha szoktál vidáman nevetni?
Gyakori vendéged mosoly és derű?
Ez, mi egészséget jobbá tudja tenni,
s nem holmi pirula, ami keserű!

Ne mondd azt, hogy nincsen okod nevetésre,
már az is elég ok, ha látod magad!
Saját sutaságod, botlásod vedd észre!
- Magad kinevetni nehéz feladat?

Mert, tudod ha tudnál magadon nevetni,
rájönnél az élet színes kabaré.
Vígjátékot játszol, s ha vidám tudsz lenni,
tiéd lesz a taps is, csakis magadé!

Nos, ez a vidámság nem is kerül pénzbe,
s napról, napra újra ismételhető.
Így építsz világot, beleülsz a készbe,
aztán minden új nap ezt adod elő!

Ne mondj le semmiről, amit megkívánnál,
spórolásra többé úgy sincs semmi ok.
Engedd meg magadnak, ne maradj a vágynál,
próbálj boldogulni, hidd el, menni fog!

Eljött a te időd, ezt már szánd magadra,
ne kuporgasd pénzed, használd boldogan!
Ébredj nagy tervekkel, minden újabb napra,
s kövesd az ötleted, ami megfogan.

Sétálj, tárd ki szíved, élvezd a világot,
figyeld a sok embert, mindegyik rohan!
Úgy tekints mindenre, mint, ki sose látott
a valóságból semmit, s ne vedd komolyan!

Hidd el, ha a derű lelkedben elárad,
végre szabaddá válsz, mint egy kis gyerek.
Bízz fantáziádban, soha ki nem fárad,
s hidd el boldogulni, igenis, lehet!

Ne korlátozzanak többé rút szabályok,
hidd el idősödni szépen is lehet!
Nem kell értened a rohanó világot,
Hagyd csak ott a múltban minden terhedet!







Atlantic - NYUGDÍJAS DAL

Dalszöveg


Elszáltak az évek felettünk, csendes szívvel nyugdíjasok lettünk
Felnevelve gyermeket, családot, nyugdíjaskény éljük a világot

Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya, csak, hogy boldog legyen a családja
Szeretletben, boldogságban éljen, gyermekek és unokák körében

Nyugdíjs klub ahova eljárunk, benne szintén otthonra találunk
Legyen minde együtt töltött óra, szeretet és béke hordozója

Mi lehet a nyugdíjas dal vége, legyen köztünk, s a világon béke
Adjon isten még sok boldog évet, békességet, erőt, egészséget


Atlantic Együttes: Nyugdíjas dal - VIDEÓ

Link








Áprily Lajos: KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ


Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a ,,Készen vagy?"-ra ezt felelni: - Készen.










Árvai Attila: TÁMASZOM


Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek
És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg
Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár
Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...







Árvai Norbert: VÁRUNK...


"Várunk... Az idő múlik... De mi csak várunk...
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz... És mi csak várunk...
Várjuk... hogy elmúljon a hideg... hogy elálljon az eső... hogy véget érjen a fárasztó nap... hogy elteljen a hét... hogy hazamehessünk... hogy elmehessünk... hogy egy jobb helyen legyünk... hogy elmúljon az unalom... hogy elmúljon a bánat... hogy megértsük... hogy elfelejtsük... hogy megbocsássunk... hogy megbocsássanak... hogy kisüssön a nap... hogy eljöjjön az igazi... hogy viszont lássuk Őt... hogy eljöjjön a nagy nap...hogy eljöjjön a nagy lehetőség... hogy erősek legyünk... hogy megmerjük tenni... hogy változzanak a dolgok... Várjuk... hogy elkezdődjön... várjuk... hogy elmúljon...
Csak várunk... Mindannyian mást... És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat... óráinkat... perceinket... és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni... Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van... amely mindvégig a kezünkben volt... és közben elillan... Várunk... és közben szépen... lassan eltelik az Életünk..."







Bálint Barbara: ELVESZETT EMLÉKEK


Eltelnek lassan a napok, a hónapok, majd az évek
S néha előkerülnek a múltból régi fényképek,
Emlékek érzések, amik szívünk mélyén laknak
Melyek mosolyt és könnycseppet az arcunkra csalnak.

Pillanat mi szép volt, de az idő feledésre ítélte
Én mégis feljegyeztem "Boldog perceim" könyvébe
Ha eszembe jutsz, csak felidézem magamban sorait
Hogy újból láthassam a régmúlt elfelejtett pillanatait.

Nem kőbe papírra véstem, nehogy elkopjon
Olyan helyre írtam, hogy örök nyomot hagyjon
A szívembe karcoltam itt lelt új otthonára,
Amely életem könyveinek kincses könyvtára.







Bendur István: IDŐSEK NAPJÁRA


Aki lélekben fiatal,
Lehet ráncos a teste;
Tavaszi virág homlokán,
Mely nem hervad el este,

Izmos emlékek szárnyain
Még új kalandra vágyik
A lélek-járta utakon
Múltja átszáguld máig,

S még tovább, a jövő felé,
Hol minden ember szabad,
Nincs nyomor, éhség, szolgaság,
S jólét ölekbe kacag,

Nem pénzért fut az egészség,
Ész, szív egysége a fő,
Nem átok a szülő, gyermek,
Mert emberé ott a jövő.

És az öregek megbecsültek,
Bölcsességük útmutatás,
Imára kulcsolt szív-kezekben
Igaz a hit, nem ámítás.

Anyám kevéssel beérte:
Napfény, kispad, keksz, tea.
Boldog volt, láthatta, hogy nő
Okos naggyá az unoka.

Emelt gerinccel, derékkal
Lét életté nemesül....
Égnek csak akkor nyújts kezet,
Ha földi vágyad teljesül.







Beney Zsuzsa: NEM A VÉGSŐ PERC


Nem a végső perc lesz nehéz - a léptek
az út utolsó részén. A magány
mely mentségek és jóvátehetetlen
bűnök tudata közt ingadozik.

Az az egyedüllét amelyben mintha
körülvennének a nem látható
lengő kísértetetek, pedig már messze innen
határtalan távolban forgolódnak.

Sohsem tanultam meg tőlük szeretni.
Hideg ködével fagy rám a hiány,
hiszen Istennel teli éjszakákon
csak a nyirkos föld mélyeit kutattam.







Benke Mária: ELMÉLKEDÉS A NYUGDÍJAS ÉLETRŐL...


A nyugdíjas élet egy új világ
Mit, ki nem ismer, várva vár.
Irigyelnek érte, hogy otthon lehetsz,
nem kell sietned, bármit felvehetsz.
Nem jó, vagy rossz,
ez egész más fogalom...
Más, mint aktív korban, azt fogadom!
Nem kell már rohanni sehová
Új életforma vár
mehetsz, ha akarsz bárhová...
Olvasás, séta, keresztrejtvényfejtés,
bármi, mihez kedved van,
már nem meghatározó a sietés!

Ki kell alakítanod az ,,új" Életed!
Azután már örömmel élvezheted.
Nem kell korán kelni, rohanni,
jó lesz lassan szépen osonni...
Mikor felidézed a meleg szobában,
hogy ilyenkor már futottál javában
a munkába, s törted az eszed,
Mit is kell ma tenned, főtt a fejed.
Ez ma már kis lustálkodással telik,
Jut idő mindenre? - alig.

Minden aktív korú embernek ajánlom,
Hogy érje el e kort egészségben, kívánom.
Élvezze minden percét, mit nyújthat az Élet
S akkor a nyugdíjas ideje is szép lesz...







Bertram Gábor: NONO!


Töröld le a vigyort az arcodról fiam
Régen nem csúfította a lépésem ficam
Frissen futottam a zuhogó esőben
A melleim táncoltak az őszi szellőben

A legények kacsingattak, ha meglátták fenekem
A fülembe sugdosták a nyakadat megeszem
A lábam is formás volt a mosolyom csábító
Ha a térdem megvillant, azt mondták lázító

A szemem még hordozza a régi kalandokat
Az emlék, ha megtalál, felidéz szép napokat
Az idő lassacskán elhervasztja a testet
De a lélek megőrzi, mit egykor színesre festett

Ezért ne nevesd ki a szegény öregeket
Az élet maj eléd is görget nagy köveket
Mire feleszmélnél, hogy mennyi mindent tettél
A tükörben meglátod, hogy te is megöregedtél







Bné Tóth Irén: FALUSZÉLI HÁZIKÓBAN
Emlékezés


Gondolkodom szép emlékről,
gyerekkori életemről,
gondolkodom s emlékezem
erdőszéli házikóról.
Ott éltem én családommal,
faluszéli házikóban,
gondolkodom s emlékezem,
könny csordul ki két szememből.
Udvarbéli kiscsirkékről,
száz libával a ház végén,
gondolkodom s emlékezem,
apró kislányt ezt végezvén.
Édesanyám hangját hallom,
vigyázz rájuk, édes lányom,
legeltesd és itasd őket,
nagyra fognak nőni néked.
Édesanyám messze távol,
intő szavát mindig hallom,
betegen kórházi ágyáról
irányított, bátorított, meg tanított.
Készített a nagy életre,
ha majd egyszer Ő nem lenne,
tudjam dolgom, mit csináljak,
kicsi lányból nagylány lévén
helyt tudjak állni a nagybetűs életben.
Megköszönöm tanítását, biztatását,
felnőtt fejjel megértettem,
értem tette, csakis értem, hogy
helyt álljak a nagy életben!
Csillag-fekete szemével távol figyel,
vajon elégedett velem?
Hálás vagyok, megköszönöm
tanítását, szeretetét és tudását,
gyermekemnek én adom át,
ezzel is emlékezve
dolgos drága két kezére.







Bognár György Mihály: A SZÉP KOR


Ha eljön az idő és némi szerencsével
talán még te is megöregszel,
úgy is mondhatnám,megéled a szép kort,
annak örülsz majd,ha komolyabb gond nélkül
ágyba tudsz bújni minden este hétkor.
És reggel,ha kitúr majd
magából a jó meleg ágyad,
talán lesz olyan szerencséd,hogy
a Nap süti szép barnára a hátad
és élvezheted az esti naplementét,
de vajon
mi ronthatná el mégis kedvedet,
ha csak nem az,hogy elhasznált,
öreg testedet mustrálod egy
szobádban álló hatalmas,
metszett velencei tükörben,
(de nem úgy,mint régen,szűk baráti körben
gyönyörködve egy szép milói-Vénusz ölben)
de immár elhagyva,összetörten.
Hol vannak már a régi barátok?-kérded-
A fiatal, szerelmes férfiak,kik érted
pokolra mentek volna hajdan,
nem hagyva el Téged a bajban,kik
érted éltek és végig reméltek,hogy
egyszer megnyílsz majd előttük,
kiknek az volt a feledhető bűnük,hogy
titokban szeretni mertek Téged,
hisz' te voltál nekik a "Királylány",a Dáma,
ifjúságuk beteljesülhetetlen álma.
És most,hogy a bánat melléd települt
vigasztaljon az,hogy mégsem vagy egyedül,
hiszen emlékeid úgy szőnek körbe,
melléd lopakodva fel a tükörbe,
mint egy vizuális emlékkönyvbe,
s így hát felidézni lelkednek a múltat
csak úgy lehet mégis könnyebb,ha
szomorú,fátyolos szemedből még
kicsordulnak a boldog örömkönnyek.







Borostyán: HA MAJD MEGÖREGSZÜNK...


Ha majd megöregszünk,
és ülünk a vén diófa alatt,
reszkető kezem a tiédbe teszem,
s csak hallgatom szelíd szavad.
Ráncaimat már nem szégyellem,
mondod, neked így is szép vagyok,
arcomról a mélyülő árkokat
naponta többször lecsókolod.
Gyengéden kisimítod lelkem
jajongó gyűrődéseit,
miket belevasalt az élet,
s évtizedek mázsás terhei.
Ha majd megöregszünk,
tudom, nem is kell kérnem,
hogy te fogd le szemem,
amikor utam végéhez érek.







Bódy Irén: AZ IDŐ VONATÁN


Egy pálya útja véget ér, a gyorsvonat megáll,
S a búcsúzó útitárs más vonatra száll.
Az idő vonatán lassan döcög tovább,
S ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj,
Ahogy elfutott az ifjúság
Ha az ember a múltba egyszer visszanéz,
Szeretné újraélni mindazt, ami szép.
Lassítaná az időt, s megállítaná a legszebb perceket,
De az idő kerekét megállítani nem lehet,
Amilyen hosszú volt az út annyi szépet rejt a múlt!
Ahogy este a nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen,
Míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
Könnyűnek látszik a búcsúzás,
De búcsúzni mindig nehéz







BÖLCSELETEK AZ ÖREGEDÉSRŐL

Link








Helen Csok: ÖRÜLJ A MÁNAK!


Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna


Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!







Dánielis Éva: AZ ÖREG KEZEK


Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.







Deli Enikő: KEZEK

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.

Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!







Egy 90 éves néni mindennapos imája


KI MONDANÁ EL?


Ki mondaná el Isten a Te szépségedet?
Égen, földön hiába keresem képedet.
A harmatcsepp, a hajnal,
a csergő gyöngypatak szépséged árnya csak.
Leborulok előtted Istenem,
szépségedet ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te hatalmadat?
Egy szó ronthat, teremthet színes világokat.
Megfékezed a felhők dörgő villámait,
a bőszült tengerek háborgó habjait.
Leborulok előtted Istenem,


hatalmadat ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te jóságodat?
Mi vétkezünk, és Te nyújtod békítő jobbodat.
Megöntözöd esőddel a szomjas földeket.
Értünk hímzed virággal a szép természetet.
Leborulok előtted Istenem,
jóságodat ki nem beszélhetem.


Elmondta 2005. október 27-én a 90 éves délbácskai származású Vasék Mária Valéria
Szegeden, az Idősek Otthonában. Még gyermekkorában tanulta.







Eknéry Lakatosné Irénke: MIKOR MEGÖREGSZEL...


Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!

Mikor megöregszel, akkor majd megérted..!
mert te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.

Hiába gazdag az, kinek lelke szegény..!
mert annak az élete egy fabatkát sem ér.!
Hidd el téged szolgál az életben minden,
ahol szeretet van, ott hiány semmiből sincsen!







Elter József: ÖREGEN


Elszálltak az évek, sajnos megöregedtem
Az évtizedek már elrohantak mögöttem
Az élet vihara már csak suttogó fuvallat
Nem bont már háztetőt, tornyokat, falakat

Szívem még dobog, külső erő hajtja
De annak forrása lassan végét járja
Dobogni még dobog, de már nincs erő benne
Csak gyűjti erejét a végső küzdelemre

Sok-sok régi emlék felvillan az éjben
Aztán szép csendesen elhal a sötétben
Van e lelki vigasz, merre kell keresni
Lehet e még valaha nyugalmat remélni

Várnék segítséget az égre kiáltva
De nem felel senki, csak a szél zúgása
Vadvirágos réten még szaladnék kacagva
De a rét már sivár, s a hang is nagyon gyatra

Nincs már több tavasz, orgonavirágzás
Csak a zord tél, s a végső hervadás
Várom, hogy lesz még egy végső kikelet
De erre már nincs remény és nincsen felelet

Nincs már szárnyalás a holdvilágos réten
A hang szárnyaszegett, s elhalkult már régen
Nem sír harmonikaszó az éj sötétjében
A lágy dallam elveszett már nagyon-nagyon régen

Felsír egy-egy emlék a nagy rohanásból
Az elrohant évek hangos világából
A rohanásból mára csak csoszogás maradt
A hang ereje csak suttogás az utca fái alatt

Pislog már a láng, mely egykor égig ért
Kialszik csendesen, már nem jelent eseményt
Nincs már retúrjegy a végső utazáshoz
Csak egy szál virág a végső megnyugváshoz

Hívogat egy kedves hang a messzi távolból
Boldogságot ígérve csalogat magához
Szedem cókmókomat, s lassan elindulok
Hosszú lesz az út, de majd csak boldogulok.







Erdődy Elek: HA NAGY LESZEK..., HA NAGY LESZEL


Ha nagy leszek anyám... fiad ígéri néked:
Nagyon, nagyon boldoggá foglak tenni téged.
Teérted dolgozom, örökké, szakadatlan,
Hogy visszaadjam azt, amit tetőled kaptam...
Ha nagy leszek anyám : tied lesz napom, éjem,
Hogy régi mosolyod orcádra visszatérjen,
Hogy eltüntessem rólad én a gond-keresztet,
Mely fáradt szép szemed alatt megbújva reszket...
Ha nagy leszek anyám, csak érted fogok élni!
Becézni foglak és a szellőtől is védni,
Hogy megháláljam lelked rám hullott csodáját,
Hiszértem szenveded az élet Golgotáját...
Lábod elé hintek ezer selymes virágot,
Hogy visszaadjam neked boldog ifjúságod,
Hogy visszaadjam azt, amit tőled elvettem:
Te tönkre mentél, s én viruló életet leltem.
Ha nagy leszek, anyám, bíborban fogsz majd járni,
Egész világ tisztelni fog, s csodálni,
Arcodról eltűnik a gond s a néma bánat
Egész világ irigyli majd az én anyámat,
Az édesanyámat.

Ha nagy leszel, fiam, tudom, hogy így kell lenni,
Vágycsillagok után dalolva fogsz majd menni.
Örökre elhagyod fehér hajú anyádat,
Mint virághullatott, elhervadt rózsaágat...
Ha nagy leszel, fiam, majd mindent elfelejtesz,
S ha értem néha tán egy-két könnycseppet ejtesz,
Az élet mégis messze rózsakertbe csábít,
Hol számodra ezer csodás álomvirág nyit...
Ha nagy leszel, fiam, nem fogsz törődni velem,
S míg én remegve várlak árva, bús sötétben,
Egy másik asszonyszív ölel magához téged,
Egy másik asszony hív : a hites feleséged. . .
Ha nagy leszel fiam, emlékezni se fogsz rám,
Fakó lesz vén szemem, és ráncos lesz az orcám,
Mert búsak napjaim keservesek az éjek,
És téged egyre messzebb visznek el az évek...
De szívem boldog lesz ha hírül hozzák mások,
Hogy megtaláltad mégis a földi boldogságot,
Eltűnik minden gondránc és a könnyes bánat,
Ha irigyelni fogják az én fiacskámat.
Édes fiacskámat!...

Ha nagy leszel, fiam... VIDEÓ

Link








Az érzelmek - mint például a szerelem - nem öregszenek meg a testünkkel együtt. Az érzelmek egy olyan világ részei, amit nem ismerek, de ebben a világban nincs idő, sem tér, sem határok.

Paulo Coelho: Brida










Falu Tamás: ÖREGSZEL


Vacsorád kenyér és tej,
Már a tyúkokkal lefekszel.
Esti imád mély sóhaj,
És azt érzed: öregszel.
S szeretnél hazamenni,
Hol gyerek voltál egyszer.

Szeretnél hazamenni,
Hol egyszer gyerek voltál,
De a vén utca eltűnt,
A ház is leomlott már,
Derékba tört az oszlop,
S elhervadt a folyondár.

Homlokodnak bús ráncát
Egy kéz mélyebbre véste.
Azt mondod csöndben: Holnap...
S félve gondolsz a vészre.
Pedig meghaltál tegnap,
Csak nem vetted még észre.










Fecske Csaba: A NAGYMAMÁNÁL


A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.







Gergely Ágnes: ÖREG SZERELMESPÁR


Húsz éve járnak együtt,
húsz álmos, ólmos éve.
Szél szét nem fújja őket,
kötöttek, mint a kéve.

Nincs pénzük, nincs lakásuk,
övék a pesti aszfalt.
Ismernek minden árkot
és kávéházi asztalt.

Ritkán beszélnek; testük
a rebbenést is érti.
A nő borzong (Hideg van)
(Igen) köhint a férfi.

Vasárnap tiszta ingben
két dupla mellett ülnek.
(A széthúzódó szájnak
mindegy: hétköznap, ünnep.)

Ha beteg lesz az egyik,
citromot visz a másik.
Az ágybanfekvő izzad,
a látogató ásít.

Ó, rég nem váltanak már
pillantást, csókot, könyvet.
A szenvedély kiszikkadt,
mint ráncokból a könnyek.

Húsz éve járnak együtt,
húsz álmos, ólmos éve.
Szél szét nem fújja őket,
kötöttek, mint a kéve.

Ballagnak egymás mellett
- egymásról mit se tudva -
csöndes eső szemerkél
elvásott tomporukra.







Moretti Gemma: TÜKÖR...


Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -

Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?

Ha tükröd magad elé tartod,


s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.

Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.







Gém Dénes György: SZÉP ESTÉNK LESZ


Dalszöveg
Szép esténk lesz,
ha egyszer majd megöregszünk,
sose' veszekszünk,
ülünk a kandallónál, s fogjuk majd egymás kezét.
A lámpa ég.

Akkor megköszönném azt a napot,
amikor én megláttalak.
Hogy egy életen át vártam terád -
hálás vagyok.

Emlékszel még az első csókra a Szigeten?
Láz égett szívemen.
Szép volt, gyönyörű szép!

Közben éjfélt üt már a kakukkos óra, térj nyugovóra!
Énvelem őszült, édes párom, csak álmodj tovább!
Jó éjszakát!
Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak
és egy életen át az ifjúság titkunk marad.

Jó éjszakát!
Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak
és egy életen át az ifjúság titkunk marad.


Vámosi János - Szép esténk lesz - VIDEÓ

Link








Gráma Béla: ÖREG EMBER IMÁJA


Fáradt kezem imára kulcsolom,
Leborulok előtted Istenem,
Én,az örökké hazakészülő,
Érzem,hogy fogod a kezem.

Sírással jöttem a világra,
Nem tudok,hogy kellettem-e?
Nekem mindegy volt,Neked nem!
Akkor is fogtad a kezem.

A háború kegyetlen zajában
Jött első szavam,lépésem.
Bombák robbantak az utcánkban,
Akkor is fogtad a kezem.

Felcseperedtem,elfordultam Tőled,
Csábított a hazg értelem
Kik ellenségnek állítottak Téged
Akkor is fogtad a kezem.

Ifjú éveim kábult mámorában
Fetrengtzem,faltam az életet,
Rég megtagadtam etikát,jó modort
De Te fogtad a kezem.

A felnőttkor küszübén álltam,
Megtagadtam törvényedet,
S hagytam,hogy a jegyző adjon össze
De Te fogtad a kezemet.

Felnőttként,komor ábrázattal
Nemzettünk,szültünk gyermeket.
Nemzeti fenntartásra szántuk
És Te fogtad a kezemet.

Lassan tértem a helyes útra
Te nem nézted szégyenemet.
Világot rengető imáimban
Hozzám hajoltál és fogtad a kezemet.

Uram! Itt állok a bősz válaszúton
Ahol már nem én dönthetek,
Megkérlek bocsáss meg mindenért
És ne engedd el a kezemet!







Gulyás Gábor: AZ IDŐ MÚLIK...


Az idő múlik, nyugodj bele,
mindennek van vége és kezdete.
Meggyógyít, ha szomorú Vagy, kedves Olvasó,
Emészti az életet az összes mutató.
Fiatalon nem látjuk, hogy haladna az óra,
Őrült tempója repít el egy-egy dimenzióba.
Születésünk napján megfordul a szerkezet,
Élvezhetjük, amíg a homok lepereg.
Szeretünk szívből, haragszunk egymásra,
De mindenkinek megvan a világban a párja.
Ne harcolj a múlásával, szeresd a perceket,
Örülj, hogy működik, s mindezt teheted.
Rajongj a színekért, nézz meg egy rétet,
Fantasztikus látvány tárul ott elébed.
Egyszerűnek tűnhet az ember számára,
Ülj le a közepére, nyugalomra vágyva,
Hallgasd a madarak őszinte szólamát,
Érezd a természet mesés hatalmát.
Eme helyen a fenevad is szelíddé válik,
Ismerős a mondat? "Légy jó mindhalálig"!
Kandalló, karosszék, mondák, mítoszok,
őszülő haj, s harmonikus állapot.
Unokák a közelben, mosolyogva gondolunk
a mondásra, melytől bölcsebbé válhatunk,
"Nem az idő halad, mi változunk"!







Gyönyvirág 555: ÖREGSÉGÜNK HAJNALÁN


Amikor az ember még csak fiatal,
nem érdekli hóvihar sem, s zivatar,
vígan tekint rá az egész világra,
hideg szél fúj, hó is esik, nem bánja.

Sziporkázik, nevetgél és azt hiszi,
rettenetes sok ideje van neki,
betegség és fájdalom még nem gyötri,
vagy ha igen, gyorsan el is felejti.

Repül gyorsan tíz,húsz,harminc, negyven év,
fordítaná vissza élet kerekét,
mivel a kerék csak előre halad,
néha megtorpan, csak az emlék marad.

Idős korra minden emlék megszépül,
fiatalból ősz öreg lesz, megvénül,
minden perc egy ajándék az élettől,
nem búcsúzik fiatalos lelkétől.

Nem adjuk fel mi a harcot egykönnyen,
letörlünk mi minden könnyet serényen,
boldogok is lehetünk még azt hiszem,
ősz fejünket feltartjuk mi kevélyen!

Szép napunkban jöhet hó és zivatar,
nem fáj semmi mert a lélek fiatal,
maradjon is nálunk még egy ideig,
ráérünk még, nem távozunk mennyekig.







HA EGYSZER MEGÖREGSZÜNK


Amint megöregszünk, ideje, hogy reményt és ihletet merítsünk azon "NAGY emberek" teljesítményeiből, akiknek van bátorságuk szembenézni a kor kihívásaival.

Ilyen például Harold Schaumberg.

Gyakran kérdezték tőlem:
"Mit csináltok ti, öreg fiúk egész nap, most, hogy nyugdíjba vonultatok?"

"Nos, nekem az a szerencsém, hogy vegyészmérnöki képzettségem van, és így sok örömet szerezhetek magamnak azzal, hogy sört, bort és egyéb alkoholtartalmú folyadékokat vizeletté változtatok át."

Legyen hát Harold példakép mindannyiunk számára!

Aki még nem nyugdíjas, irigykedhet...







Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így, és élj emberhez méltó, derűs életet.







Ha a fejed felett elszálltak az évek
és nem szól már oly tisztán az ének,
ha a távolságot túl messzinek érzed,
ne szomorkodj, örülj nagyon
hogy ezt is megélted!











Hábele Mihályné: ARANY ALKONY


Egyszer te is megöregszel,
hajad fehér lesz, s kezed reszkető....
Az arcodon a ráncok barázdákká válnak.
Ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!
A fiatalság, akár egy tündérálom,
fut vele az idő kereke.

Még süt a Nap, de a láthatáron
kavarog az ősz szürke fellege....
Ha majd tétova lesz a lépted,
megint újra gyermek leszel....
Ábrándos szemmel a távolba révedsz
és csak a szépre emlékezel.

Gyermekeid kirepültek régen.
Éli mindenki a saját életét.
Néha csak egy szikra jut a fényből,
mégis beragyogja szíved rejtekét.
Egyszer te is megöregszel.....
Kezed, ha majd kinyújtod reszketőn,
és egy másik kéz szorosan magához ölel,
- már nem bánod, hogy elszállt az idő.....







Heltai Jenő: AMIKOR MEGÖREGSZÜNK


Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál MINDENEM.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat







Heltai Jenő: NAGYMAMÁCSKA...


Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehér hajú öreg,
Akik együtt megvénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.

És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
"Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?"

Nagypapácska fejvakarva:
Szól: "Bevallom hát... no jó...
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer... érted, kis bohó?"

"Látod, látod, milyen kár volt"
Mondja most a nagymama -
"Mert az ember gyönge, gyarló,
s az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,
Nékünk mily jól esne ma!"







Hirth Éva: IMÁDKOZOM


Nem hittem volna, hogy megtörténik velem,
mikor megláttalak, hangosan vert a szívem.
Nem gondoltam volna, hogy az élet alkonyán,
szerelemes leszek, mint egy csacska lány...

Az élettől kaptam még egy esélyt,
az élettől kaptam egy új reményt,
minden nap várom azt a pillanatot,
mikor kéz a kézben, veled sétálhatok.

Oly érzéssel csókolgatod öregedő kezem,
és szemedben látom ...az én szemem...
Hajunkon a tél színei táncolnak,
elménkben, csodás gondolatok szárnyalnak.

Mikor a szerelmes szavakat félve súgod fülembe,
mikor fejem ráhajtom, biztonságot adó melledre,
mikor esténként összebújva ülünk a kanapén,
a jó istenhez, mindennap imádkozom én.

Imádkozom, hogy még adjon nékünk időt,
imádkozom,hogy az időhöz adjon elég erőt,
hogy még sokáig érezzem a kezed melegét,
még sokáig érezzem...szíved lüktetését...







Hirth Éva: MÉG ÉLSZ


Mire a fáradt öregkort megéred,
már semmi örömöt nem érzel.
A lábaid, mint az ólom, nehezednek,
a szemeid előtt árnyékok lebegnek.

A kezed, mikor már úgy remeg,
nem mersz megfogni semmit, mert elejted.
Mikor a hangod akadozik, és zihálsz,
sokáig pihensz ki egy kis sétát.

Mikor a szádból kiesik egy kis falat,
a víz is karcolja a torkodat,
ülsz a kis széken, és kérdezed,
érdemes-e így élned?

Mikor saját gyermekeidnek,
semmit nem mesélsz, mert
attól félsz, hogy
úgy sem értenék.

Talán, ha örülni tudnál az esőnek,
a szomszédnak s a gyerekeknek.
Talán, ha még érdekelne, hogy a kutya ugat,
milyen szépen énekelnek a madarak.

Talán, ha kicsit mások szavára figyelnél,
jó lenne, hisz nem haltál meg még!
Nem mindenki rossz, csak azt hiszed,
sok ember jó, és téged szeret.

Le kéne vetkőznöd a rossz érzéseket,
és hinned kéne!
Hiába öregedtél meg, a családod félt,
és ugyanúgy szeret.







Hogyha szeretsz, add a kezed,
és ne kérdezd, hogy ki vezet,
és ne kérdezd, hogy hova megyünk,
csak azt kívánd, örökre együtt legyünk.

(Love story)







IDŐSEK IMÁJA


Te adj erőt, hogy lépni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak,

Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.

Te erőltesd meg erőtlenségem,
Hogy másként vigyem a keresztem.

Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, hogy te vagy a gyengék gyámola.



Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy életem nagy teher ne legyen.

Te adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.

Legyen szívükben jóság, irgalom,
Öregségemet értő szánalom.

Áldd, őrizd őket édes Jézusom,
Hogy találkozhassunk Nálad egykoron.

Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz!







IDŐS EMBER IMÁJA


"Uram ! Vigyázz reám,
hogy öreg koromban is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat,
amellyel azt képzelem,
hogy nekem minden témához,
mindig mondanom kell valamit. "

"Tölts be úgy a te szereteteddel,
hogy vénségemben is
szívesen szóba álljanak velem az emberek.
Tudom, hogy nem vagyok szent,
de azt is tudom,
hogy az öregember örökös zsörtölődése
az ördög munkájának a csúcsteljesítménye."

"Taníts meg arra,
hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről.
Ezek évről évre növekednek
és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra,
hogy mindig ezekről beszéljek."

"Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel,
amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek.
Taníts meg arra,
hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen
fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát
és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot,
hogy sok jót tudjak mondani fiatalokról."










IDŐS KOR VAGY ÖREG KOR?


Nem mindegy; idősnek lenni, vagy öregnek lenni.
Néhány nyugdíjas egyszerűen korosabbá válik.
Mások viszont öreggé válnak.
Az idősek, sportolnak, utaznak, szórakoznak.
Az öregek nem csinálnak semmit.
Az idős még tud szerelembe esni...
Az öreg csak féltékeny és mogorva lessz.
Az időseknek vannak terveik a jövőre.
Az öregek csak a múltat idézik.
Az időseknek vannak terveik a holnapra is.
Az öregek naptárjában csak a tegnap" szerepel...
Az idős méltányolja az elkövetkező napokat
Az öreg panaszkodik; kevés ideje van hátra...
Az idősek alvás közben álmodnak.
Az öregeknek rémálmai vannak; ébren .
Mikor eljön az idő, választhatsz;
Idős, vagy öreg akarsz - e lenni?

Tudsz-e annyi szeretetet adni, hogy álmaidat megvalósítsad és azt mondod
sem jogod sem vágyad nincs öregnek lenni.
Ez minden, amit neked kívánok az elkövetkező években!
Az idő olyan, mint egy folyó.
A vize soha nem érinti kétszer ugyanazt a partot, mert a víz elfolyik, és
vissza nem térhet.
Élvezd az élet minden pillanatát.
Találj időt az életre.
Ha minden alkalommal azt mondod, hogy nincs időd, akkor soha nem is lesz.
Ha mindig holnapig halasztgatod a dolgokat ,lehet, hogy a holnapot már
nem éred meg !

Nahát ! Akkor ehhez tartsuk magunkat,!
Döntsük el,hogy melyiket akarjuk megélni!







Juhász Gyula: ÖREGEK ALTATÓJA


Aludjatok, vágyak,
Ne zokogjatok,
Csicsíjja, ti bágyadt,
Rekedt sóhajok!
Szállni a magasba
Minek már, minek már,
Te szív, árva, balga,
Pihenj már, pihenj már!

Aludjatok, vágyak,
Vár az alkonyat,
Fáradtak a szárnyak,
A nagy árny fogad,
Szállni a sötétbe,
Minek már, minek már,
A nótának vége,
Pihenj már, pihenj már!







Kandrács Róza: ELHAGYTAM AZ OTTHONOM


Falu közepében
hófehér ház áll szerényen.
Körülötte néma csend,
nem füstöl a kémény sem.
Ott benn minden elpihent,
ablakai sötéten néznek ki,
mint vak ember.
Ajtón zár nem nyikordul,
ki itt lakott, elindult.
Édes, kicsi, öreg ház,
szép kis otthont nyújtottál.
De az évek haladnak,
a testek elfáradnak.
Nehéz már a fásláda,
a fejsze fát nem vágja.
Sok-sok éve jött ide
a családunk röptében.
Menedéket te adtál,
minket be is fogadtál.
Megháláltuk, megcsináltunk,
falaidat rendbe vágtuk.
Boldogság beköltözött,
gyerekek-unokák között.
Itt nőtt fel négy unoka,
kicsi házat siratja.
Ne adjuk el, mamika,
kéri kicsi fiúcska.
Pici kuckónk hová lesz,
tönkreteszik emberek.
Kicsi, fehér, öreg ház,
a szívünkhöz tapadtál.
Új tavasz jön, virrad már,
rendbe tesszük a portát.
Emlék marad örökre,
visszajöhetünk ide.
Átéljük az álmokat,
boldog és rossz napokat.
De a falak, míg állnak,
minket örökké várnak.







LASSAN MEGÖREGSZÜNK


Lassan megöregszünk,
lassan mindenki elárvul,
az ember a jövő piacán,
már csak álmokat árul.

Kergettük a vágyainkat,
de a reményünk elázott,
nincs már ereje a napnak,
és mindegy, ki hibázott.

Lassan megöregszünk,
látod, a kijáratok zárva,
koldusként kóborolunk,
csendes ölelésre várva...

Mit tartogat még az ég?,
kérdezed, mi legyen a vég?
S jön hamar az égi jel:
ajkaid tüzében égni el.

Katona Bálint: Lassan megöregszünk (Hangos vers)

Link








KEDVES GYERMEKEM


Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni

Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!

Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot , ne szakíts félbe, hallgass végig.

Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal
Megtanítottalak sok mindenre hogy egyél jókat, öltözködj szépen hogy hogyan nézz szembe az élettel.

Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson és ha még sem sikerül megtennem, ne légy idegesés ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám

Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni...
nyújtsd a kezed ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.








Kerner Mariann: ÖLELD ÁT A NAGYMAMÁT!


Mikor kicsi voltál, mennyit vigyázott rád,
Esténként mesét mondott a nagyanyád.
Megtanított ékes, igazmondó szavakra,
Vigyázott fénylő, gyermek mosolyodra.

Jó példát mutatott, hogyan kell élni,
Menni előre mindig, és sohasem félni.
Tiszta szívvel, becsületesen dolgozni,
Megtanított téged varrni és foltozni.

Ölbe véve hozzád beszélt, cirógatott;
'Látod kedvesem, ragyognak csillagok,
Mit elérhetsz majd te is drága unokám,
Ha szíved jól él, hidd el az Isten áld.'

Igaz értékekre, tisztességre nevelt,
Hogy mit tudsz jót, azt te is megtegyed.
Meleg étellel, tárt karral várt haza,
Ilyen volt Veled az édes nagymama.

Mára felnőttél,ő közben megöregedett,
Azt, mit akkor ő veled, most te tegyed.
Segítsd a nehéz világban boldogulni,
Ráncos, szomorú arcára mosolyt csalni.

Fogd meg gyengülő, erőtlen kezét,
Könnyítsd meg, mi neki már nehéz.
Szereteted gyűrűjében fájdalma enyhül,
Tiszta szívében a hálaének felcsendül.

Ápold a lelkét, és törődjél vele,
Hisz annyi éven át, rólad szólt élete.
Minden vigasza, reménye a család,
Öleld meg kedves, öleld a nagyanyát!







Kerner Mariann: SZERESD


Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod, emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?
Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?
Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd- gondolj arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!
Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az első szakításod- ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.
Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe léptél: mégis ott volt veled.
Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme...emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni...
Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét! Szeresd!
...mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod az elmulasztott szeretetet...







Kerner Mariann: ÚGY SZERETNÉK MEGÖREGEDNI...


Úgy szeretnék megöregedni, hogy ne vesszen el,
Ami ma gyermeki kacajjal lelkemben énekel.
Hogy ráncos homlokom mosollyal áldja az időt,
Ne sirassam, ne láncoljam magamhoz a letűnőt.

Úgy szeretnék megöregedni, hogy természetes legyen,
Mint hajnalból az alkony- úgy változik életem.
Délelőttöt délután követ, őszre jő a tél,
Megőszült tincseim borítsa lágyan be a dér.

Úgy szeretnék megöregedni, abban szomorúság ne legyen,
Minden apró emlék, karc - gyémánttá omoljon szívemen.
Mindaz, mit tovább tudtam adni, utánam majd megmarad,
Őrizzenek az életet dicsőítő csendes szavak.

Méltóság és fény játsszon arcomon, derű, hála,
S miként régmúlt időben, ahogy megérkeztem a világra...
Úgy menjek odaátra, telve várakozással,
Szellőként egyesüljek a lassan megnyíló csodával.

Úgy szeretnék megöregedni, hogy minden ujjlenyomatom,
Legyen a szeretet örök virága az árván maradt sírokon...






Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.

Ady Endre







Kibédi Ervin: AHOGY A NAPOK RÖVIDÜLNEK...


Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.







Kovács József: MÁR FÁTYOLOS SZEMMEL...


Már fátyolos szemmel mézem az arcod,
Látom mi olyan szép volt valaha csillagom,
S Te megfogod már reszkető kezemet,
Olykor a redőkön egy könnycsepp lepereg.
Emlékeink olykor vissza, visszajárnak,
Mennyi szerelmet adtunk egymásnak.
Oly jó volt veled egy életet leélni,
Emlékeinkkel a múltba visszatérni.
Nem féltük, hogy egyszer megöregszünk.
Csodás éveink ott voltak mellettünk.
Most így vagyunk fiatalok ismét,
Ezt a köteléket nem tépi semmi szét.
Hogy ezt megélhettük meg volt az ára,
Megtanított minket az élet iskolája,
Sokszor az örömtől megrészegülve
Gondokkal is olykor megküzdve,
Jó volt bizony így megöregedni,
Békésen most már együtt pihenni...







Kukuruzsnyák Rebeka: NAGYMAMAKÉNT


Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van az, aki szeret.
A gyerekeink már dolgozni járnak.
Családjuk van, saját lábukon állnak.

Mikor unokáink hozzánk tipegnek,
Melegséget adva vénülő szívednek.
Gyengéden átölelnek kis kezükkel.
Felnéznek ránk ragyogó, szép szemükkel.

Mikor sütit sütsz, törekedsz a jóra,
Hiszen ez a szerető nagymamák dolga.
Te nem vagy mérges akkor sem, ha rosszak.
Tudod, hamar elmúlik ez a korszak.

Mikor betegek, féltve őrzöd álmuk.
Igazi angyalok, még sincsen szárnyuk.
Anyák napján verset mondanak néked,
Kimutatván, mennyire szeretnek Téged.

Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van mind, aki szeret.
S tán magunkban hálát adunk az égnek,
Hogy ilyen kegyes volt velünk az élet.










Kun Magdolna: ÖREGSÉGBEN, BETEGSÉGBEN


Öregségben, betegségben ugyanúgy szeress,
mint akkor mikor együtt éltük az ifjúéveket,
és minden gátat letaroltunk mi útjainkba állt,
hogy semmi ne gyengítse az élni akarást.

Öregségben, betegségben fogd a kezemet,
el ne hulljak mellőled, mint az őszi levelek,
mert ha egyszer elszakít'na mellőled a szél,
árvult árvaságom sírig könnyezném.

Öregségben, betegségben, meg ne tagadjál,
akkor sem ha önnön nevem magam sem tudnám,
mert lehet, hogy a tudat már nem emlékezik,
de a szívbe égett emléket meg nem törhetik.

Mert az mindaddig a napig élénk színben él,
míg fel nem dereng előttem az Istenáldott fény,
s míg homoksírom csendhullását meg nem fékezik,
azok akik sápadt testem majd földbe temetik.







Kun Magdolna: VELED MEGÖREGEDNI


Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.

Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.

Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.

Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.

Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön-külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.







Doug Lrson: ÖTVEN ÉV FELETT...


Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.

Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...

Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.



A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.

Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.

Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!

Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!










Lejkoné Kristóf Olga: NEKED


Ráncok gyülekeznek a homlokomon.
Már rég nem aggódom saját sorsomon!
De parányi fényem átadnám Neked,
Hogy a sötétségben ott legyen veled.

Ha úgy érzed, a sors kedved elveszi,
Nehéz napjaidat tán szebbé teszi.
Ne higgy mindenkinek, csak mert hízeleg!
A szép szó elvakít, ámít, hiteget.

Tudom, majd elcsábít megannyi álom...
Hitem adom, hogy mind valóra váljon.
Nyújtanám kezem is, de már nincs erő.
Törékeny lett, gyenge, ráncos, remegő.

Testem saját terhét még elcipeli,
De szívem lassuló ütemét veri...
Mikor majd nem látod fáradt arcomat,
Magadban bízva vívd elszánt harcodat!







Magyar Ottó: AZ ÉLET ALKONYÁN


Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egy szál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.










MEGFONTOLANDÓ SZAVAK AZ ÖREGSÉGRŐL
/Fogadjátok el, hogy minden nappal öregszetek/


Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.

Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén...és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.

Ők is lesznek öregek, ha elég szerencséjük lesz hozzá!

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt.
Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .

Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha. vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.

/ A szerző ismeretlen, angolból fordítottam és ajánlom kor és kórtársaimnak./







MEGÖREGSZEM


(Részlet egy idős ír apáca naplójából)


Igen, Uram, érzem, megöregszem. Kérlek, őrizz meg engem mindentől, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi. Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan mindenkihez szólnia kell.

Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincsen igazam. Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit éppen nekem kell rendbe tennem. Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek se zsarnok, se izgága. Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését, és tégy pecsétet az ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimról ejtenék szót.

Add, Uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne furcsa, ideges, túl pedáns. Add, hogy belenyugodjam lassú testi-lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg, ne pedig megkövesedett előítélettel. Add, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívlelnek. Add Uram, hogy ne őrködjem aggodalmasan jogaimon, hiszen tudom, hogy mindez semmiség a végtelen árnyékában. Add, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben, hanem alázatosan engedékeny.

Végül ne engedj elmagányosodnom, hiszen tudod, nekem is szükségem van egy-két jó barátra




-


Meggyesi Éva: MOST MÉG NEM ÉRTED


Most még nem érted, de eljön majd az óra,
hogy elköltözöm, hol nem fáj semmi sem,
valami különös árnyékvilágba,
ahol már minden, minden idegen.

Talán majd írok, mielőtt elmennék
könnyek között egy búcsúlevelet,
s hogy lesz- e majd időm elköszönni tőled,
Ki tudja még? De addig bármi lesz:

Minden ízemmel szeretni foglak,
s aranyló betűkkel írom a neved
szívem mélyére gyöngybetűkkel róva,
mint a legszentebb, legdrágább nevet.

S ha majd rátalálsz a gyűrött papirosra,
amelyen könnyem pacát képezett,
jusson eszedbe: nem volt olyan óra,
nem volt olyan perc, hogy ne szeresselek.

Talán akkor már mindent másképp látsz majd,
s megérted végre mennyi szeretet
áradt belőlem oly féltve hozzád,
minden napon, és minden éjjelen.

Azok a betűk majd úgy szólnak hozzád,
mint egy távoli, bűvös üzenet,
amelyen nem fogott az idő múlása,
s felszínre hozza a szép emlékeket.

Akkor fogod majd elhinni végre,
hogy nem volt, és nem lesz többé senki sem,
ki szívének utolsó dobbanásáig
miattad aggódott, téged szeretett.




-


Meggyesi Éva: MOST SZERESD ŐT...


Most szeresd őt, ki felnevelt téged,
most fogd meg azt a két kezet,
amely oly gyönge, s annyira kérges,
mint a kiszáradt fák töve.

Most öleld át, ki virrasztott érted
annyi álmatlan éjjelen,
imára kulcsolt kezekkel kérve:
Tartsd meg őt nekem! Istenem.

Nem tudhatod, hogy hány könnyet sírt el,
érted, s mennyire szenvedett,
amikor nem tudott neked adni
csak pár szót, értékes kincs helyett.

Ha beteg voltál, ő vigyázott téged,
ha éhes, ő adott kenyeret,
s mikor fáztál a téli fagyban,
ő adott neked meleget.

Ha rossz voltál, mindig elnézte néked,
s akkor is épp úgy szeretett,
amikor éppen megbántottad,
s nem érezte, hogy szereted.

Most szeresd őt, hisz múlik az élet,
oly gyorsan, mint a pillanat,
ma még itt van, de ki tudja, holnap
lesz e, időd, hogy visszaadd.

Azt a jó szót, mit tőle kaptál,
hidd el: nem vár már túl sokat,
csak néhány feltörő tiszta hangot,
amely elhagyja torkodat.

Ne hagyd magára puszta télben,
mert holnap lehet, hogy nem marad
semmi más neked, csak keserű könnyek,
mik végigszántják az arcodat...







Meggyesi Éva: MÚLNAK AZ ÉVEK


Megváltoztam. Múlnak az évek.
Ma már egészen más vagyok,
másképp látom az őszi kertet,
másképp érzem az illatot.

Nemrég még hamvas rózsa nyílott
a sűrű, zöldülő bokrokon,
ma már lehulltak, s ott hevernek
a dértől gyöngyöző pázsiton.

Elhervadtak, ahogyan én is,
bár a szívem még úgy dobog
mint rég, amikor ifjú voltam,
s nem voltak ráncok arcomon.

De a szívem még ugyanúgy érez,
ma is éppen úgy szeretek
minden jót, amely boldoggá tesz,
s megszépíti az életem.

Ha eső mosott, én bőrig áztam,
s habár a testem remegett,
szívemből olyan melegség áradt,
mely messze űzte a hideget.

Ha vihar volt, gyakran megtépázott,
összetörve a lelkemet,
s mégis: annyiszor talpra álltam!
Mindig volt, ami éltetett.

Ha hideg volt, remegve, félve
őriztem azt, akit szeretek,
meleg kabátként átölelve,
hogy elűzzem tőle a hideget.

S most itt vagyok. Hajamra dér hull,
arcomra sűrű köd szitál,
egyedül, mint egy gyönge nyárfa,
amely oltalmat nem talál.

Mégsem félek, hisz van miért élnem!
Van két gyönyörű gyermekem!
S szeretnék értük többet tenni,
hogy ők boldogok legyenek.

Istentől már csak annyit kérek,
csak annyit adjon még énnekem,
hogy tudjak még nekik valamit adni,
amíg a földön megleszek.







Mentovics Éva: A NAGYMAMA TAVASZA


Mondd csak, nagyi: a te hajad
mitől fehér, mint a hó?
- Tudod kicsim, télbe léptem,
de nem bánom, így a jó.

Hajdanában kobakomon
szőke tincset fújt a szél.
Tudod, mikor tavasz táján
a kis bimbó útra kél;

szirma, mint a könnyű selyem,
színe pompás, zsenge, friss,
mint a mezők aranyhaja...
olyan volt rég nekem is.

Később, mikor nyárba léptem,
ragyogott az ég nekem,
s nemsokára anyukádat
dédelgette énekem.

Csodálatos évek jöttek,
nem feledem soha tán,
milyen boldog volt családunk
nagyapókád oldalán.

Aztán, mikor édesanyád
egy ifjúban párra lelt,
a Nap minden sugarával
örömtáncát járta fent.

Hosszú évek teltek, múltak;
fényes nyarak, szép telek...
ezerszínű őszünk múltán
hajamra már dér pereg.

De tudd kicsim, szép a tél is,
mert a tavasz aranyát
mióta élsz, drága kincsem,
a te lényed adja át.







Minden életkornak megvannak a maga örömei, de ezeket sajnos mindig megkésve ismerjük fel.

Pablo Picasso







MIT TEGYÜNK A 60. FELETT... mert az idő nem áll meg?


20 alapszabály:

1. Itt az ideje, hogy felhasználja azt a pénz, melyet egész élete során megtakarított. Saját magára költse el, ne őrizze tovább, hogy azok élvezhessék, akik nem ismerik a megszerzéséhez szükséges áldozatot, s akik általában nem is tartoznak a családhoz: vejek és menyek! Ne feledje, nincs annál veszélyesebb, mint egy elképzelésekkel teli vej. Figyelem! Bármilyen csodálatosnak tűnik, ez nem a beruházások ideje, mindezek csak gyötrelmeket hozhatnak Önnek, és életének ebben a korszakában sok békére és nyugalomra van szüksége.

2. Ne aggódjon tovább a gyermekei és unokái pénzügyi helyzetéért; ne érezze magát hibásnak, amiért a pénzét saját magára költi. Feltehetőleg, Ön a gyermek- és ifjúkorukban minden lehetségest megadott nekik, mint például jó nevelést. Ezért, most már övék a felelősség.

3. Az Ön korban már ne tartson el senkit a családjában; legyen egy kicsit önző, de uzsorás semmiképp. Éljen egészséges életet, nagyobb fizikai megterhelések nélkül. Tornázzon mérsékelten és táplálkozzon helyesen.

4. Minden esetben a legjobbat és a legfinomabbat vegye meg, végül is saját magának lesz. Ne feledje, hogy ebben a korban kiemelt cél az, hogy a pénzt saját magára költse el, kedvteléseire és szeszélyeire. Halála után, a pénz csak gyűlöletet és haragot szít.

5. Kicsinységek miatt ne aggódjon. Az életben minden múlandó, a szép perceket meg kell őrizni, s a rosszakat mielőbb elfeledni.

6. A korától függetlenül, tartsa mindig élve a szeretetet.

7. Minden pillanatban mutatkozzon tisztán, naponta fürödjön meg; legyen hiú, járjon el a fodrászhoz, vágassa le a körmeit, menjen el bőrgyógyászhoz, fogorvoshoz, és mértékkel használjon illatszereket és krémeket. Ha már Ön nem is olyan csinos, legalább legyen jól ápolt.

8. Ne legyen túl modern, igyekezzen mértéktartó lenni. Szomorú idős embereket fiatalok számára készített frizurával és öltözékben látni.

9. Olvasson könyvet és újságot, hallgasson rádiót, nézzen jó műsorokat a tévében, lépjen be az internet világába, küldjön és válaszoljon meg e-maileket, hívja fel a barátait. Legyen mindig tájékozott.

10. Tartsa tiszteletben a fiatalok véleményét, még ha néha tévedésben vannak.

11. Soha ne használja a "bezzeg az én időmben" kifejezést, mert az Ön ideje most van.

12. Ne essen abba a kísértésbe, hogy a gyerekeivel vagy az unokáival éljen, bár néha-néha vendégként ellátogat hozzájuk. Inkább fogadjon házvezetőnőt, aki társasága Önnek és közreműködik az otthoni feladatokban, és csak akkor hozza meg ezt a döntését, amikor már nem bírja tovább, vagy már nagyon közeleg a vég. Nagyon szórakoztató lehet generációjához tartozókkal együtt élni, és ennél fontosabb, hogy nem okoz majd gondot senkinek.

13. Legyen valami hobbija, mint az utazás, a séta, a főzés, az olvasás, a tánc, egy macska vagy egy kutya kölyök nevelése, növények termesztése, a kártyázás, golfozás, internetezés, festés, önkéntes munka végzése, vagy valaminek a gyűjtése. Tegye azt, amihez kedve van, és amihez megvannak az anyagi lehetőségei.

14. Fogadjon el minden keresztelőre, diploma-kiosztóra, születésnapra, esküvőre vagy konferenciára szóló meghívást. Látogasson múzeumot, menjen ki a természetbe..., a lényeg az, hogy mozduljon ki otthonról egy kis időre. De ne sértődjön meg, ha nem hívják meg, mert néha ez nem is lehetséges. Amikor fiatal volt, bizonyosan Ön sem hívta meg a szüleit mindenre.

15. Beszéljen keveset és halljon többet, mert az élete és a múltja csak saját magát érdekli. Ha valaki az ügyei felől érdeklődik, legyen rövid és igyekezzen jó és kellemes dolgokról beszélni. Sose panaszkodjon valamire. Beszéljen halkan és tisztelettel.

16. Ne kritizáljon semmit, fogadjon el minden helyzetet, ahogy van. Minden múlandó. Gondoljon arra, hogy visszatér otthonába, a megszokott életébe.

17. A fájdalmak és a nyűgjei mindig jelen lesznek, még problematikusabbakká teszi azokat, mint amilyenek, ha beszél róluk. Igyekezzen csökkenteni jelentőségüket. Végül is ezek csak Önt érintik, és csak az Ön és orvosa problémái.

18. Idős emberként, minden időben fanatikusként imádkozva és fohászkodva, ne vonzódjon annyira a valláshoz. A jó hír az, hogy hamarosan személyesen fogalmazhatja a kéréseit.

19. Nevessen, nevessen sokat, nevessen mindenen, ön egy szerencsés ember, önnek volt egy élete, egy hosszú élete, és a halál csak egy újabb bizonytalan szakasz lesz, mint amilyen bizonytalan volt az egész élete.

20. Ne izgassa fel magát, ha valaki azt mondja önnek, hogy most nem csinál semmit. A legfontosabb már megtörtént: ön és jó, vagy rossz élettörténete, már megtörtént!

Emlékezzen Mario Benedetti szavaira:

"Ne add fel, kérlek, ne engedj, még ha éget is a hideg, még ha harap is a félelem, még ha lemegy is a nap és eláll a szél. Lelkedben van még tűz, álmaidban van még élet, mert minden nap egy új kezdet, mert most van itt az ideje és ez a legjobb pillanat".

Majd ha 80 évesek leszünk... VIDEÓ

Link











Monok Zsuzsanna: EZÜSTKORI SZERELEM


Ezüstkori szerelem,
olyan, mint a holdsugár,
szemérmesen tündököl,
a múló évek alkonyán.

Ezüstkori szerelem,
akár csak az aszú bor,
érlelő nyár tüzétől,
fiatalos hévvel forr.

Ezüstkori szerelem,
szint úgy édes, mint a méz,
érett íze, aromája,
kristály-tiszta, s ritka szép.

Ezüstkori szerelem,
ajándék az életben,
szép csendesen lángra kap,
s tüzet gyújt a lélekben.

Ezüstkori szerelem,
ragyogó, kék, tiszta tó,
tükörfényes érzésvilág,
alkonyati biztató.

Ezüstkori szerelem,
felfokozott derűt ad,
csalódások emléke,
távoli, mint letűnt had.

Ezüstkori szerelem,
későn érő vallomás,
megszépítőn átível,
férfi és nő alkonyán...










Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL...


Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!


Ha elkerülted már a 40 évet

Link



Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL

Link



Ua. de képernyő méretben

Link



Az út felén túl - SlidePlayer

Link








MÚLNAK AZ ÉVEK, JÖNNEK A GONDOK


"Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetoek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velük történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tunő csatát.
Meggyőzzük azt, akirol azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tünnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!"







Müller Péter: AZ ÖREGSÉG BECSÜLETE...


Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt!

Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték:
nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!


* * * * *


Müller Péter: BENSŐ MOSOLY


Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt!

...Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!







Müller Péter: ÖTVEN FELETT


Ötven év felett, még közel vagy a nyárhoz,
bágyadt napsugár jár sárgult lombú fákhoz.
Dobban a szíved, egy régi dal nyomában,
ifjúság-varázs a vén nosztalgiában...
Ötven év felett, fél évszázad emléke,
háborgó lelked már legyőzte a béke.
A kis unokád ma néked minden kincsed,
felnőtt gyermeked, szeretve rád tekintget.
Ezüst éveken túl, hitvesed kezében
megnyugszik kezed... sok évtized tüzében.
Ötven év felett, már őszülő hajadban
sötét szál fakad... még van erő a napban!
Életed csodás az őszidő tüzében,
ötven év felett, még virul száz reményben!







NAGYAPA, HÁNY ÉVES IS VAGY?


Egy este egy amerikai otthonban az unoka a nagyapjával beszélgetett aktuális eseményekről. Egyszer csak hirtelen megkérdezte:

- Nagyapa, hány éves is vagy?

A nagyapa így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit... A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek. Nagyanyád és én összeházasodtunk, és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. A "gay" tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvű embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket. 25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam, minden nőt pedig " asszonyom" -nak vagy "kisasszony"-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha áldott állapotban volt, a helyükre kísérték, és "ha kellett" megváltották a jegyet és odavitték neki. A férfiak a járdaszegély, a nők a házfal mentén mentek, a lépcsőn a nőé volt a korlát melletti oldal, elsőként lépett be a liftbe és onnan ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, amit akkor is megtett, ha a nő állt fel - hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. A fast food-ról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek. A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.

A time sharing azt jelentette, hogy a család másokkal együtt nyaralt, nem pedig idegenekkel közös nyaralót. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH-s rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A "notebook" jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken. Gépeknél tartva, nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek. Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minőséget jelentett, és nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még kevésbé Made in China.

Sosem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Olyan üzletek voltak, ahol 5-10 centért lehetett vásárolni. Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. A chip szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem létezett. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok?

- Hát, nagyapa, több mint 200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 70!







NAGYAPA MONDTA: ˝KISLÁNYOM, CSAK KITALÁLTAM!˝


Ültünk egymás mellett, s te rám néztél
Meséltél egyre csak s meséltél
Akkor én megkérdeztem mire vágytam
Nagyapa azt mondta:˝csak kitaláltam!˝.

Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.

Csak kitaláltam a meséket
Hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom
Az jó nekem.

Kitaláltam és meséltem
Szép perceket így szereztem
Ne haragudj kicsi lányom
De az élet már nem álom!

Nem haragszom, Papi, dehogy
Csak csodálkozom rajta
De már értem miért volt szép
A Csipkerózsika.

Az életemben a meséid fognak erőt adni
Hogy tudnék hát jó nagyapó, én rád haragudni?
Majd teljesíteni próbálok, hogy szégyent ne vallj velem
Papi mondja dühösen, hogy Jaj, drága gyermekem!

Az életemet és sorsomat nem látom, előre én
S csak remélem, nem leszek majd egyedül a Földtekén
S csak remélem, igaz lesz, mit egyszer mondott az anyám
HOGY BÜSZKE LESZEL EGYSZER ÉNRÁM, DRÁGA NAGYAPÁM







Dr. Nagy Mihály: NEM ALKONYUL...


A zsalugáter nyikorog a szélben,
s nem a féltékeny télkiáltó károg.
Ne higgy az irigy vénségnek az ágon,
csodás nyáridőn ne gondolj a téllel!

Nekem higgyél! Oly messze van az ősz is,
ilyen korai órán nem alkonyul,
napot takarja csupán sötét ború,
hűs zápor után felfrissül a kőris.

Nézz szét, milyen szép odakint a világ,
nincs nyoma télnek, nem nyílik jégvirág!
Túl józanul élek, sajátos hibám:

látod, már hosszúra nyúlnak az árnyak,
holtan születnek lehetetlen vágyak
múló, csalóka pillanatvarázsban.







Nagy I. Zoltán: ÉLETEM ALKONYA


Ne mondd, hogy ez az utolsó esténk
És ma éjszaka, az álmom majd örökké tart
Hogy életemnek nincsen többé napja
Hogy ez álomból, nincs ébredés.

Ne mondd, hogy számomra nincs több reggel
Hogy szememben többé nem ragyog a fény
És nem vesz körül sok-sok ember
Hogy nem lesz öröm, se bánat, se remény.

Ne mondd, hogy majd semmit sem érzek
Testem kihűl, szívem végleg megáll
Nem dobog majd szívem teérted,
S nem szólok, hiába ölelsz át.

Ne mondd nekem kezemet fogván,
Hogy milyen szép volt eddig minden nyár
Milyen más volt, ameddig éltem
Milyen más lesz majd ezután.

De én akkor, vajon mit érzek
Ha kérdezel, és felelni nem tudok
Soha ne mondd nekem, azt, hogy vége
Soha ne mondd, hogy többé nincs remény.







Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.

George Bernard Shaw örök érvényű igazsága







Nemetine Kodrán Erzsébet: ARCOM RÁNCAI


Borús, szomorú, őszi este,
ha rám tör a magány,
felkeres néhány édes emlék,
jaj, ha tudnék, utána mennék!
De már nem találom az utat,
amely a múltba mutat,
mert nem mérem már az időt,
sem az évet, sem a napot,
sem a holnapot.
Csak még valahogy élek.
De ha a tükörbe nézek,
már kicsit félek,
mert arcom ráncai,
élet-szántotta barázdái
intenek, hogy lassan eljön az óra,
amikor el kell menni, és nincs mit tenni!
Pedig azt mondják,
ott majd vár reánk
egy boldogabb világ!
Mégis arra kérem az eget,
adjon még egy kevés életet,
simítsa ki arcomon a ráncokat,
lehessek csak egy napra még
újra fiatal!







Nézd
megállt felettünk a nap
megfagytak a sugarak
a sors itt vesztegel velünk
ez a pillanat olyan
amilyet szeretünk







Nyikos Tibor: VIGYÁZZATOK RÁJUK


Vigyázzatok rájuk, kik egyedül maradtak,
akik ősz fejjel ülnek a néma alkonyatban;
és üveges szemükkel néznek a létbe,
keresve valamit a csendes estében..

Vigyázzatok, kérlek a fáradt öregekre,
akik nem kérnek már semmit csak Istentől kegyelmet;
és mondanak egy imát néha magukban,
majd felnéznek az égre egy csillagot kutatva.







Nyiraty Gábor: LASSAN...


Lassan elmúlnak felettünk az évek,
megfakulnak a gyermekkori képek,
a gondtalan mosoly féltő ölelésben,
vadul szőtt álmok a csillagos éjben,
összebújva, édes csókkal,
nem harcolva a holnapokkal.

Lassan fon az idő fejünk felett koszorút,
belefűzve sok vidám percet és szomorút,
s van, hogy már csak nevetünk a múlton,
pedig akkor úgy hittük, nincs ki vigaszt nyújtson.

Lassan változott meg képünk a világról,
tanultunk, mert kellett, a hibákból,
és másképp látjuk már a holnapot,
nem siratjuk szüntelen a tegnapot.

Lassan elmúltak az évek,
de megtanultuk látni a szépet,
hogy nem kell csoda a boldogsághoz,
mert az körbevesz, csak meg kell látnod.







NYUGDÍJAS DAL


Elszaladtak az évek felettünk,
Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk.
Felneveltünk gyermeket, családot,
Nyugdíjasként éljük a világot.

Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya,
Csak, hogy boldog legyen a családja.
Szeretetben, békességben éljen,
Gyerekeik és unokák körében.

Nyugdíjasklub, hová összejárunk,
Benne szintén otthonra találunk.
Legyen minden együtt töltött óra,
Békesség és öröm hordozója.

Közöttünk már soknak nincsen párja,
Sajnos nincsen, aki hazavárja.
Ránk borul az éjszaka magánya,
Csendben ajkunk nyílik, csak imára.

Anyák, apák családot neveltünk,
Jóban, rosszban együtt éldegéltünk.
Imádkozzunk, kérjük Istenünket,
Özvegyen is segítsen bennünket!

Mi lehet a nyugdíjas dal vége,
Legyen köztünk a világon béke.
Adjon Isten még sok boldog évet,
Békességet, erőt, egészséget!







NYUGDÍJASOK FIGYELMÉBE!

Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.

Felhatalmazva
érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki
törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és meg is teszem.

Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.

Tudom,
persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát
igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek, és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos,
elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).

Mindig
mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel
ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.
5







NYUGDÍJAS IMÁJA


Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége,
amikor elértem, felnéztem az égre
hála az Istennek most már megpihenek
nem parancsol senki, magam ura leszek.
Nem lesz többé nekem zsarnokom az óra,
nem pislogok félve a nagymutatóra,
nem kell olvasgatnom mikor üt és hányat
nem kell odahagynom a jó meleg ágyat.
Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,
az egész háznépem kívánságom lesik
etetnek, itatnak s vakarják a hátam
ezt a boldog időt, jaj de régen vártam.

Rám virradt az első nyugalomnak napja,
feleségem így szólt, hallja e kend apja:
itt rám villantotta gyanúsan a szemét,
hát most már igénylem fele segítségét.
Elvégre nekem ezt esküvel fogadta
de hát amíg szolgált, nem volt foganatja,
már egy kis pihenés, énrám is rám fér
meglátja nem sok ez, s azután ráér.

Ezelőtt feleség, háziállat s gyermek
én nálam mindnyájan hamarabb felkeltek,
most már négy órakor a házba nem férek
azon a jogcímen, hogy most már ráérek.
Feleségem eddig sohasem volt bajban
még a jövés- menés sem fogott ki rajta,
amióta végleg eljöttem nyugdíjba
minden nap más bajok mutatkoznak rajta.

Emiatt kell nekem legkorábban kelni,
emiatt kell nekem a piacra menni
emiatt vár rám ezer féle dolog
sokszor a szemem, már alig-alig forog.

Amikor szolgáltam, megkímélt mindenki
még a gyermeknek sem volt szabad mukkanni,
most már mindenkinek szabaddá lett a tér
itt is az a jogcím, az öreg már ráér.

Éjjel ha a cica elnyiffantja magát
így szól feleségem, ihol van a kabát
bocsásd ki öregem, várd is meg, Te nem félsz
majd lepihensz azután, Te legjobban ráérsz.

Hogyha üzletekbe vagy piacra megyek
utolsó vásárló biztosan én leszek
elfáradok bele, olyan sokszor kérek
de hát leintenek, várjak, én ráérek.
Ha meg elülhetnék jönnek az unokák,
szilaj borzas fiuk, maszatos kis lánykák
mind az én nyakamba ömlenek szegények
cibálnak s tűrnöm kell mivel, hogy ráérek.

Én édes Istenem! Hátha már ráérek
én üljek azért is, akit elítéltek?
Hol volt ez a sok baj idáig megbújva?
pont csak arra vártak, hogy menjek nyugdíjba.
Mindennek meg van a maga nehézsége
na ha majd meghalok, megpihenek végre.
Csakhogy álmot láttam, ami megmutatja
mi vár odaát, a szegény nyugdíjasra.
A menny kapuja előtt, ott áll egy nagy sereg
fele bosszankodik, fele meg kesereg.
Kérdem, miért áll kívül ennyi szellem utas?
rá mondja egy bakter, ez itt mind nyugdíjas.
Van itt kérem olyan, aki kétszáz éve
kóborog idekint s vár a bemenésre,
mert ha az ajtóig némelyik el is ér
Péter így mordul rá, : kend nyugdíjas, ráér
No, ha valamikor még újra születek
tudni fogom már, hogy mitévő legyek.
Leszek taligás, vagy örök vándor utas
Akármi, csak éppen ne legyek nyugdíjas.


Nyugdíjas himnusz - VIDEÓ

Link











Óbecsei István: SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Amikor Isten közéjük éltetett.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.







ÖREGAPÓ VALLOMÁSA


Leborulok most is eléd, hajlott háttal öregen,
megcsókolom lábad nyomát, mert még ma is szeretem.
Arcom ráncos, hajam fehér, szemem mégis rád ragyog,
szeretlek, te drága lélek, egyedül tiéd vagyok.

Egymás mellett kéz a kézben leéltünk egy életet,
akadt gond is, ám én mégsem bánom a sok éveket.
Szép volt minden perc és óra, amit szívem sose bán,
ma is áldott minden nap, mit Isten kegyesen mér rám.

Ifjúságom kiskertjének legszebb virága voltál,
szomorú, sötét napokra mindig fényt varázsoltál.
Meglátni és megszeretni téged csodálatos volt,
a két szemed ragyogása mindig új erőt adott.

Minden édes pillanatot megvilágít az a tűz,
amit hajdan megszerettem, ma is karjaidba űz.
Fiatalság heves lángja mindig a szemedben ég,
tekinteted mindent elmond, elolvad tőle jég.

Boldogságom szép virága, maradj mindig meg nekem,
légy az élet és a halál fénysugara lelkemen.
Hogyha eljön az én időm, te legyél majd ott velem,
ahol visszatalál hozzád ifjú, régi szerelmem.







ÖREG EMBER IMÁDSÁGA


Uram, megöregedtem. Erőm elhagy, gyengeségek lépnek fel. Félek önmagamtól.
Nem szeretnék sokat beszélni. Nem akarok mindenbe beleszólni, nem akarok minden alkalommal beszélni, nem akarok minden alkalommal beszélni, minden témához hozzászólni.
Őrizz meg ezektől! Ne gondoljam, hogy nekem kell mindenki másnak a dolgát rendbehozni!
Ha valamit elbeszélek, ne merüljek bele érdektelen részletek végtelen felsorolásába.
Hadd találjam meg a szó végét.
Adj türelmet mások panaszát meghallgatni, de zárd el az ajkaimat, nehogy a magam bajairól és fájdalmairól beszéljek.
Adj belátást, hogy meglássam: előfordulhat, hogy tévedtem valamiben.
Legyek barátságos, megközelíthető.
Az elkeseredett vénember nagy csapás.
Legyek megfontolt, de ne szeszélyes; segítőkész, de nem uralkodni vágyó.
Életem köre egyre inkább beszűkül - Uram, add, hogy legyen mellettem néhány jóbarát!

Ámen


Az öregedésről...

Link








Őri István: ÉNEK A NAGYMAMÁMHOZ


Szemüveg, óra, barnult képkeret,
apró kacatok, néhány papírszelet
hevernek szerteszét az asztalon
s a széken pár ruhadarab
'mi újnak látszik, de több szakadt.
Szent emlékek mind nekem
anyám anyjáé voltak,
kit nagyon szerettem,
ő volt életem...

Erős volt, hatalmas és kemény
ilyennek láttam én, gyerek -
hangja édes-szelíd
s mit mondott: bölcs költemény.

Példakép, kit követni kell
akartam én is szívvel-lelkemmel
forrás, étek, ki táplált engem, s másokat -
gyengéd kezek, szilárd gondolat.

Majd elment, hol jobb lett neki
ki ismerte, mind' könnyezi
de nekem fáj - túl a könnyeken
mert azóta más lett az életem.

Hibát halmoztam hibára fel
hívtam Őt: "Jer, Mama, jer közel!
szükségem van Rád,
sok mindenben kell döntenem
s egyedül nem megy
nincs, ki fogja két kezem..."

Az élet dobált ide s oda
volt puhán-édes, volt mostoha
jártam lent s lejjebb
majd fent a napsütésben is
de nem találtam olyat, mint Te, Mamám
ki vezet türelmesen
s az Élet helyett Élni tanít.

Visszatértem Hozzád,
Ki egyetlen s örök
s újra kérlek,
hallgass meg és vezess!
mert szívem még mindig nyugtalan,
lelkem szüntelen keres
mondd, merre induljak el
mondd, távol-e a cél,
vagy közel?...
mondd, helyes-e,
hogy szívem remél?

Mondj el mindent,
mert Te jobban tudod
a szép világban, a Kapun túl
minden jó, minden ragyog
onnan látsz engem
s mindenki mást
mondd: ki szívemben él,
ki szintén remél,
várhat-e biztatást?...

S ha nem szólsz semmit,
szívem akkor is szeret
hallgatásod elfogadom...
néha majd leülök az asztal mellé,
odébb teszek néhány holmit,
mi a Tied volt hajdan,
s halkan könnyezek.







A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást.
- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.
- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja, meghatódik a jelenet láttán, és odalép hozzájuk.
- Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?
- Éppen 50 éve - hangzik a válasz.
- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát, és azt mondja:
- Fiatalember, maga ezt ne remélje, hanem döntse el!







Páskulyné Kovács Erzsébet: HOVA SIETTEK ŐSZI DÉLUTÁNOK?


Hova siettek őszi délutánok?
- Ti már csak letarolt utakon jártok
Lábaitok avar, hulló falevél
Eső könnyeitek csapkodja a szél
Komoly a léptetek, megfontolt s biztos
Nem vezet máshoz csak az elmúláshoz.

Hova siettek évek, órák, percek?!
Istenből a múltba ki mehet véletek
Elvisztek vágyat, vigaszt, örömet
Hagyjátok itt a hitet, a lelket
Ha még megmarad, várhatunk jólétet
Hittel remélhetünk örök üdvösséget...

Hova siettek gyermekek és ifjak?!!
Titkos jövőbe, szemlélve sok jókat
Ábrándos vágyatok, délibábos útján
Miért siettek úgy hiú dicsvágy után
El nem érhetitek, nem is maradandó
Csak Krisztustól jöhet az egyedüli jó.

Hova siettek elkésett emberek??
Csalódott múltakból mi maradt veletek?
- Görnyedt hát, fehér hajfürtök komor őszi képe
Itt áll meg az ki a lelkét nem építette
Annak más a vége ki hitt Istenben
A földi lét után él fönn a mennyek







Pethes Mária: ADD A KEZED (Hungarian)


Mielőtt elsodornának a hétköznapok
Mielőtt mindennapos kis háborúinkban
egymáson újabb sebeket ejtenénk
Add a kezed
Mielőtt rádöbbensz
milyen kiábrándítóan
én is csak nő vagyok
Add a kezed
Mielőtt elillan életünk
mint nagyanyám süteményének
mindent belengő fahéj illata
Add a kezed
Mielőtt a simogatás mozdulatát
feledné kezünk
és csak ökölbe szorított ujjaink
merednek nyirkos tenyerünkbe
Add a kezed
S az éjszakák
azok a borzalmas éjszakák
mikor partra vetett sima testű
delfinként szomjazunk a csókra
és riadtan várjuk a feloldozó hajnalt
az elmaradt ölelés mozdulatában
lelkünk sírva egymásért remeg
Add a kezed


DAMMI LA MANO (Italian)


Prima che ci travolgano i giorni consueti
Prima che ci feriamo a vicenda
nelle nostre beghe quotidiane
Dammi la mano
Prima che ti renda conto
che in modo deludente
anch'io sono donna
Dammi la mano
Prima che si dissolva la nostra vita
come il tutto permeante profumo
della cannella dei dolcetti della nonna
Dammi la mano
Prima che le nostre mani scordano
il movimento della carezza
e solo le nostre dita strette in pugno
ergano nell'umido palmo
Dammi la mano
E le notti
quelle notti terribili
quando come sulla riva arenati delfini
dal corpo liscio bramiamo al bacio
e attendiamo spaventati che l'alba ci assolva
le nostre anime tremano piangendo l'uno per l'altra
nel movimento del abbraccio mancato
Dammi la mano







Róna Katalin: ÖREG SZÍVEM..


Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!...













Sárhelyi Erika: UTOLSÓ PECSÉT


Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.

Mert olykor méltatlanná lesz az élet
- törődik a test és bomlik az elme -,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.

Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen...
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.







Somogyváry Gyula: AZ IDÖSKORRÓL


Az időskor szép, és az időskor nehéz... De ha azt mondom, hogy idős, az szép, s ahogy hunyorogva, enyhe grimasszal azt mondom öreg, na már az kevésbé, az nélkülözi az időskor tudományosságát, s a tudományosságban meghúzódó hallhatatlan elismerő szavakat.

Öreg azt hiszem lehet valaki fiatalon is. Öreg az aki nem él, aki nem keresi a jót, aki nem akar semmit sem tenni, aki nem nyit a világra, aki csak az ablakon kihajolva szippant az őszi levegőből, de talán azt is csak azért, mert levegőt még neki is kell vennie. Öreg, az aki az ablakon is csak akkor néz ki, ha az őszi napfény oda hívja, sőt kérleli minderre, és körül néz és mivel nem történik vele semmi, a szél szeleburdi járásában keresi a dolgok okát, és hosszú órákon át néz egy elsodort újságcikket, egy lottószelvényt, vagy egy cigicsikket.

Idős ember az, aki bár valójában fiatal, de az élet kegyességének köszönhetően külsőségekben már elkülönülhet a fiataloktól, és így újra és újra belevetheti magát a mindennapokba, és elkövetheti ugyanazokat a fiatalos hibákat, amiket már oly sokszor elkövetett fiatal korában, csak most az élet kegyes legyintésének köszönhetően e hibákat már nem veheti észre a többi ember.

Hiszen míg a fiatalok vakmerőek, bátrak, és ami talán leginkább jellemzi őket, a fiatalok tévednek, az idősek, mivel idősek már bölcsek. Bölcsek mert idősek és idősek mert bölcsek. De ha valakinek a lelke fiatal marad, és talán ez -bár ezt én még nem tudom megmondani- az élet bármilyen kézlendítésének ellen áll, ugyanolyan szenvedéllyel veti bele magát az életbe, és szeret, és ezért remélhetőleg viszont szeretik. Szeret szenvedéllyel és lendülettel, tehát ifjúan szeret, s mit csinálnak a fiatalok, - mint például jómagam ezzel a merengő írással- hibáznak. Aki idős az fiatal, aki öreg az pedig nem él...

Tehát az idő múlása realitás, de az, hogy ezt hogyan fogjuk fel, szubjektív, teljesen egyéni, és talán az egyik legnehezebb feladatunk, hiszen akár sütkérezhetünk is az őszi napfényben, de akár menekülhetünk is a semmiből előbukó hideg szellők elől az ablakunkba könyökölni, és kellő nyomással tudatosíthatjuk ablakpárkányunkban, hogy bár rajta kevésbé fog az idő, de azért még mi vagyunk a ház urai... De ehelyett nyújthatunk támaszt más emberek számára is, olyan ablakpárkányként, amelyen azért a bölcsesség enyhe ráncokban húzódik meg, és amelyre támaszkodva egészen máshogy láthatják majd az őszi tájat, és elfújt cigicsikkek helyén az élet és a boldogság lehet előttük.

Az öregséget pedig csak nyugalomban lehet és szabad élvezni, függetlenül mindattól, ami körülöttük történik, függetlenül az őszi napfénytől vagy az őszi ónos esőtől. Az idősek így értelmezésem szerint könnyebben élvezhetik az életet, mint az öregek. Az időskor azt jelenti, hogy kaptunk időt, kaptunk arra időt, hogy kiteljesedjünk, hogy körbenézhessünk és lássuk, hogy mi vesz minket körül. Hogy nem csak az őszi napfény és az idő néz be az ablakon, hanem a szeretet is.

Az idősek Márai szerint különös egyenruhába bújtak, a szeretet egyenruháját ölthetik magukra, s ez az egyenruha bizony megfakulhat, de mindez csak a szeretet, és az évtizedek örömeinek a jele kell, hogy legyen. Hogy ki tervezte és miért ezt az egyenruhát? Vajon onnan fentről kaptuk az őszi napsugárral egyetemben, hogy ha kapunk időt élni, akkor a szeretet egyenruhájában kell ezt tennünk. Azért kaptuk ezt a ruhát, hogy megbecsüljük, hogy észrevegyük az élet csodáját.

Nem nevezném ezt öregségnek, és nem tudok öregekről beszélni. Mert egyet sem ismerek....

Forrás:Purpremark







Szabó Éva: INDULÁS ELŐTT


Csomagoljunk legyünk útra készen
mielőtt minden eltörik egészen,
hisz oly kevés mit vinni kell
egy ,,megérte" egy ,,hinni kell"
egy szerelemtől fényes pillanat
a sárba süppedt kő alatt
a sötétben egy résnyi fény
Élétől megsebzett remény
mert valami végérvényes rend kell
ha nagy útra készül már az ember
tudván, hogy akkor sem néz hátra
ha nevét valaki még egyszer elkiáltja.







SZABÓ PACSIRTA ÉVA: ELMÚLT MÁR SOK-SOK ÉV


Elmúlt már sok-sok év
ám észre sem vettük,
csak azt,hogy életünk alkonya
egyre közelebb jött.

A múlton gondolkozni
soha nem szabad,
hisz ha nem akarjuk
akkor is velünk marad.

A jövőt nézzük
mert ő van előttünk,
ezernyi szép pillanat
mit még átélhetünk.

Egy gyenge fuvallat
megérinti arcunk,
s akkor vesszük észre,
hogy mi még szeretve vagyunk.

Legyünk hát boldogok
csak így szép az élet,
hiszen a lélek örökké fiatal
csak az ember teste lesz érett.







Szabó Marcsi: KINCS


Elmúltak az évek, de meglátom a szépet.
Ami mellett elmentem, azt most összeszedem.
Nevetek ha baj van és akkor is ha nincs,
azóta már tudom,... az élet óriási kincs.
Sose hittem azt, hogy sorsom a legrosszabb,
de az élet rövid, lehetne még hosszabb.
Vidám vagyok, mert nem teljesen mindegy,
hogy telnek a percek, napok és az évek!
Büszke vagyok arra mind amit elértem,
és, hogy a legkisebb dolognak is örültem.
A múltból, csak az emlékek kellenek,
haladjunk előre, ameddig csak lehet!










Szabó Tímea: TÍZ KÖNNYCSEPP A HALÁLIG


Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat;
Könnyű ide belépni, de nincsen kijárat.
Könnyeiddel kövezed ki minden méterét,
Addig, míg a szív után a test is megtörik.

Az első könny oly keserű, hogy azt hiheted,
Hogy át is éltél mindent, mi fájdalom lehet.
De a második könnycseppnél olyan bánat ér,
Mely sokkalta keserűbb az első könnycseppnél.

A harmadik könnycsepp után visszafordulnál,
Hogy lásd az első kettőnél mily bolond voltál,
De az út csak egyfelé visz, egyfelé enged:
Mindent megtesz, hogy láthassa a negyediket.

Gondolkodsz... gondolataid tisztává válnak:
Te vagy az oka a világ összes bajának,
Minden, ami keserves, az csak a te hibád,
Joggal érdemelted lelked minden bánatát.

Az ötödik könny forrása így hát az önvád...
Ó bárcsak e forrásvizet kiapaszthatnád!
Kapnád vissza megint azt az első édeset,
Hogy ne kelljen hatodjára újat ejtened.

A hetedik könnycsepp után nincs többé család.
A nyolcadik könnycsepp után szökik a barát.
Akkor kapja meg az út a kilencediket,
Ha elveszted, kit szíved a legjobban szeret.

Végéhez ért az út, mely tovább gyötörhetne,
Nem mész tovább, csak vársz a tizedik könnycseppre.
De a tizedik nem jön, mert minden könnyeddel
Megedzetted lelkedet a kínzó közönnyel.

A helyen, ahol egykoron virágoskert állt,
Fertelmes, vad, zord mocsár vert végtelen tanyát.
A helyre, hová egykoron bárki beléphetett,
Senki fiát, semmi pénzért be nem engeded.

Még élsz. Állsz az út szélén, előtted a mély.
Visszatart az ugrástól egy lehelet remény.
Mikor e halvány fény fölött a sötétség nyer,
Akkor ugrasz... arcodon a tizedik könnyel.

Tíz könnycsepp a halálig... csak ennyi az élet.
Ne kövess engem. Okulj. Küzdj, amíg csak lehet.










Szakály Éva: ÉLET VAGY HALÁL..


Uram, ma lettem nyolcvanéves,
túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnénk tenni,
úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne
ha tán több időt igényelne,
s egy év nem lenne elegendő,
add, hogy legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,
újabb helyeket meglátogatni,
halálom perce még tán várhat,
megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások.
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.

És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad.
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség oly sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem oly sok az a nyolcvanhat!

Tudom Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben.
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor, tudom
Tudasd velem, ha meggondoltad
Betöltöm-e a nyolcvannyolcat?

Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek,
Uram, ne vedd szemtelenségnek,


Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis egyremegy,
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elvesztett párom,
Ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem,
De ha helyén lesz még az eszem,
A magas kortól, és nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom,
Segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok
Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz tán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket? . - ugye ezt mondtad,
Ha megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt,
Megköszönöm a sok esztendőt.
És még kérem, - tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban,
A népek azt mondhatják rólam,
Ez aztán igen szép kort élt meg,
Hisz tegnapelőtt volt százéves!

Uram az életet te adod,
Úgy veszed el amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
ne vedd komolyan, amit kérek,
Csak beszélgetni akartam véled.

Szakály Éva: Élet vagy halál

Link








SZALADNAK AZ ÉVEK...


Itt egy másik ősz
Idősebbek lettünk
Bizony egy évvel újra
Rövidült életünk.

Mindig dolgozunk
Észre sem vesszük
Csak akkor mikor már
Meg is öregszünk.

Szaladnak az évek
Mi meg utána
De sehogy sem érjük utol
Ezért teljesen hiába.

Hamarabb fáradunk
Kicsit lelassulunk
Kétszer meggondoljuk
Mielőtt új munkába fogunk.

De talán az elmúlt évek
Nem voltak hiába
Jutott néha idő
Egy csepp boldogságra.

De én rájöttem
Nem számít a korunk
Mert az a legfontosabb
Hogy egészségesek vagyunk.

Mert ha nincs egészség
Légy bármily fiatal
A leélt mindennap
Súlyos könnyeket takar.

Szaladnak az évek...

Link








Szalay Mátyás: BOCSÁSSATOK MEG KEDVES ÖREGEK


Bocsássatok meg kedves öregek,
Hogy rólatok csak elfeledkezünk....
Mintha nem is volnátok a világon.
Tervezünk,de nektek nem tervezünk,
Házat rakunk, de abban egy zugot
Nem rajzol meg a tervező,hogy ott
Legyen utolsó álmotok nyugodt.
Mintha nem is volnátok a világon.

Ti már fáradtan félreálltatok,
S a világban úgysem számítotok!
A múlté vagytok s a múltat ki nézi?
Kisértetül talán előidézi
Az ember s szembe is kacag vele,
De figyelmet nem pazarol bele.
A múlt helyett inkább jövőt akar,
Ezért feszül a szív, a láb, a kar.

Leguggolunk egy kisgyermek körül,
Lessük hogy alszik, minek örül,
Fabábuját rendben tartjuk neki,
Tízen tanítjuk járni kezdeni,
Verekszünk érte tanítóval
Ha egyszer-egyszer jobban rárivall;
Sztrájkot kezdünk,hogy legyen kenyere,
És a szükséget észre ne vegye,

Feszegetjük a nagy politikát,
Hogy jobb jövőt a gyermeknek mi ád;
Utálunk más országhatárokat,
Eszünk nagy terveket kibontogat:
Mindent, mindent a gyermekért,
Mindent a szebb jövőjű tervekért,
De ellenetek mindig vétkezünk,
Tirólatok csak elfeledkezünk,
Bocsássatok meg kedves öregek.

Ti már fáradtan félreálltatok,
Lecsuklott egykor büszke vállatok,
Régi erőtök megszerényedett,
S a csöndesség lett fő erényetek.
S a csöndességet észre nem veszik,
Vele a világ nem nyer, nem veszít,
A csöndesség,az nem szoroz, nem oszt,
Nem követel és nem hallat panaszt.

A zúgó élet rajta átrohan,
S mit bánja azt a lármázó roham,
Hogy az öregnek milyen a jaja,
A végtelenbe kúszó sóhaja....
Mit bánja azt, hogy öregjeink
Szívén hogy égnek alkonyi színek?
Hiszen figyelme mind a nappalé.
Mit bánja azt, hogy él-e,vagy hal-é
Az egykor érte dolgozott öreg.
Mit bánja azt a törtető tömeg?

Lassan mi is majd elszerényedünk;
Az izmainkban elszegényedünk;
Fejünkre: estünk hóvirága hull,
A szemünk fénye elhomályosul;
Lassan mi is majd összegörbedünk,
És észrevesszük, hogy napunk letűnt.
Bocsánatot kérünk hát tőletek:
Bocsássatok meg, kedves öregek!










Szádeczky - Kardoss György: NINCS IDŐD


Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!... Nincs időd!










SZÉP AZ ÉLET... HATVANON TÚL IS...


Hatvan felett, csak én mozdulok...


Ági és Vera elhatározzák, hogy meglátogatják régen látott szüleiket Budapest egyik kerületének panellakásában.

- Te jó ég, Vera, milyen régen láttuk őket, azt hiszem, szégyellhetjük is a pofánkat, hogy itt lakunk egy városban, és nem vagyunk képesek elmenni hozzájuk, ha csak egy félórára is - mondja Ági, és mintha tényleg elszégyellné magát.

- Jól van, most ne csinálj ebből magunknak lelkiismeret-furdalást, mert tudod, hogy ők megértik, hogy sok a munkánk, ott vannak a neveletlen gyermekeink, szóval nem igazán érünk rá - de mintha ő is elgondolkodna egy picit, hogy tényleg jó gyermekeik ők a szüleiknek?

Megérkeznek a gyönyörűen rendben- és karbantartott budai társasház lépcsőházába, és igyekeznek szüleik lakásának ajtajához, ahol igencsak megtorpannak a beszélgetés hallatán:

- Józsikám, az isten áldjon meg, aztán meddig álljak még itt a fal mellett mozdulatlanul, hogy be tudj célozni? - kérdezi Vilma szinte már könyörögve.

- Várj, mindjárt hozom a centit, mérd meg, lemérjük ketten! - mondja Józsi bá' kissé szuszogósra véve a figurát, hiszen "futott" néhány kört, mire megtalálta.

- Mi van, mit mérjek meg? Ne hülyülj, hiszen nem is látom, olyan apró - mondja Vilma, de azért megfogja a végét.

- Húzom, de el ne ereszd, mert most bemérjük a távolságot, tudod, azt csak úgy lehet élvezni, ha megfelelő a táv. Állj egyenesen, ne mozogj! Ne mozogj addig, amíg nem szólok. Most csak én mozdulok! - mondja Józsi bá' nagy vehemenciával, és néma csönd.

A lányok hallgatóznak az ajtó előtt, csak most ki ne lépjen valamelyik szomszéd, és megkérdezze, hogy mit csinálnak a szüleik lakása előtt. Most aztán gondolkodóba estek, csengessenek be, kopogjanak, vagy tűzzenek haza? Mi a jó istent csinálnak az ősök? Halvány lila sejtelmük azért van, de délután kettőkor - ilyenkor aludni szoktak, nem a fal mellett álldogálni - jó, most lehet, hogy felébredtek "közben".

- Józsi, sokáig tart még a műved, mert én itt rogyok össze rögvest, hát mérjed már gyorsabban, hogy a frász törjön ki, most már csakugyan berágatsz! Én elegedem, és soha a büdös életben nem méred meg! - rikoltja Vilma asszony keservesen.

- Jajj, tündérem, várjál már még egy kicsit, mindjárt kész vagyok, már lövöm is! - és odatotyog a fal mellé, Vilmát átkarolja és leülteti a fotelba.

- Na végre, azt hittem már leszakad a két lábam és a derekam, olyan sokáig kellett fognom mereven állva, engem többet ilyen marhaságra nem veszel rá, azt ugye, tudod egyetlen drágaságom - sóhajtozik Vilma és nézi a férjét, aki szerencsétlenkedik még egy ideig, mire bele talál a kör közepébe.

- Ugye, így jó, most a jó, kedvesem, ugye Neked is, Te is úgy látod? Látsz egyáltalán, hol a szemüveged? De hiszen ez a napszemüveg, ami most rajtad van, persze, hogy nem látsz semmit. Mi lenne Veled nélkülem? - És a kezébe adja drága nejének a távolba látó szemüvegét.

- Igen, ezt most az egyszer tényleg jól eltaláltad, a távolság is szuper, mértani pontosságú, a mélység talán a gyengeséged jele, lehetett volna mélyebbre is, de gyenge a kezed. Az ujjaid zsibbadnak, a térded rogyadozik - neked is -, no gyere, pördülj ide mellém, gyönyörködjünk még egy kicsit, hogy milyen jó munkát végeztünk.

Ági menni akar, de Vera visszahúzza.

- Nem megyünk sehová, várunk még néhány percet, hadd csendesedjenek el, csak nem élvezik egymást egy hétig? Ahhoz már idősek. Én ugyan vissza nem fordulok! - és tovább hallgatóznak.

- Józsikám, hoznál nekem a frigóból egy üdítőt, ha szépen megkérlek, nagyon megterhelő volt ez a feladat - mondja Vilma nagyot ásítva, és végigdől a kanapén.

Most, ebben a pillanatban nyomja meg a csengőt Vera, mert hallja az édesapja csoszogását a konyha felé.

Józsi bá' csodálkozik, hogy ki lehet az ilyenkor, hiszen délutáni alvásukat tervezik, de nagy örömére - amikor ajtót nyit -, meglátja két leánygyermekét. Szivesen és nagy szeretettel fogadja őket, invitálva a szoba felé.

Vilma is felpattan örömében, könnyek jelennek meg két szemében, amikor gyermekeiket karjába zárja.

Helyet foglalnak és körbenéznek a lakásban, mindenhol makulátlan rend, ágynemű sehol a heverőkön, és újból gondolkodóba esnek. Mi a jó fenét csináltak a szülők? De mintha Vilma kitalálta volna gyermekei gondolatait, a bal oldali képre mutat a falon.

- Nézzétek ezt a szép tájképet, lányaim, most üzemeltük be apátokkal, ő lemérte a két kép közötti távolságot, mert tudjátok, ő precíz mérnökember, szimmetrikusnak kell lenni mindennek a lakásban. Csak az a baj, hogy nagyon sokáig tartott neki, én fogtam a mérőszalag egyik végét a kép középpontjánál, ő pedig mért. Majd hozta az ütvefúrót, tiplit helyezett bele, de nem elég mélyen, mindegy, így is jó lesz.

A lányok elnevették magukat, hogyan is gondolhatták azt, amit gondoltak, de nem árulták el a szüleiknek. Az, hogy sokáig nevettek, nem volt feltűnő a szülőknek, hiszen víg kedélyű gyermekeik vannak, mint amilyenek ők.







Jolie Taylor: SIMOGASD AMIG LEHET


Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Hisz ők neveltek fel téged
Oly sokat fáradoztak érted

Ne engedd el két kezét
Simogasd meg őszülő fejét
Hisz Te voltál neki a mindenség
Húzd magadhoz megfáradt kezét

Most szeresd amíg lehet,
ma még megteheted
Tőlük kaptad az életet
Ott volt veled, míg lehetett

Keblére szorította kócos fejedet
Mindentől óvott, védelmezett
Tiéd volt szívében a dobbanás
Mosoly voltál az ajakán

Ha ráborulnak a hideg éjszakák
Soha meg ne bántsd
Szívedben ő legyen a dobbanás
Hisz te érted sírt, oly sok éjszakán

Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Ha tudatuk nem a régi már
Te akkor is szeretettel tápláld

Öregedő ráncos kezek
Remegve keresik a szeretetet
Türelemmel kísérd sorsukat,
mert egyszer az életük kettészakad

Akkor már nem tudsz hazamenni
Szülői háznál nem vár már senki
Hiába mondod, hogy szerettelek
Síron túl, már nem hallják meg

Hát most szeresd, amíg él
Öleld magadhoz megfáradt testét
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket







Teréz Anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







Tolvaj Klára: MÁR FÁRADOK


Már fáradok, sokáig nem hittem el,
hogy ilyen nehéz lesz az élet.
Ha tehetem, elbúvok csendes árnyú fák alá,
nézem, hallgatom a mikrovilágot kívül, belül.
A levelet cipelő hangya erejét csodálom,
szeretném átvenni óriási terhét,
de a magamé is egyre nehezül.
Nem csak az öregség,
nemcsak a világ elől
menekülök,
hanem önmagam elől.
Talán belülről szóló hangtól
választ kapok,
a belső káoszból rendet teremtve
újra erős leszek.
A belső önmagamnak ezernyi kérdést
felteszek:
- Hol rontottam el?
- Ki vagyok én, miért születtem,
és egyáltalán, miért ilyen tébolyult a lelkem?
Nem látom tisztán az ösvényeket,
újra elkerül a megoldás, a felismerés.
mert az EGÓ uralkodik felettem:
- Te osztod a kártyát, dobd a lapokat!
- Kihívás az élet nem csak hangulat,
tiéd a világ birtokoljad!
Csak benn szól a lelkemben,
legbelül egy halk hegedű,
miért nem élem az életem,
tisztán, egyszerűn?







Tolvaj Klára: SZENILITÁS


Az élet mellettem elrohant,
futtában belém kapott, megmart.
Néha, hogy ne érezzek, altatott,
kikapcsolta a tudatom.
Sodort magával, mindennap
ajándékozott.
Nekem adott ezernyi tapasztalatot.
Megérintett szelíd érzelmekkel,
majd korbáccsal ütött, hátha belehalok.
Túléltem, itt vagyok.
Bölcsebb lettem,
vagy csak öregebb, akire
rárakódott sok évtized?
Kövületként egymáson sorban
préselte jellemem kemény akaratba?
Csakis akaratba!
Megtanított, hogy erős legyek,
világot nyitott benne az értelem,
utat mutatott a sötét éjszakában,
vakon vezetett, mégis láttam.
Most mégis úgy érzem, valami nincs rendben.
Nem jó, hogy bölccsé öregedtem.
Mert elérnek hozzám a nyomorgó lelkek.
Fáj, ha látom a gyengeséget,
zavar, ha hallgatok sok értelmetlen beszédet.
Sokkol a naivitás, a farokbehúzós szolgaság.
Az élet rohan, nem pihen,
hoz végre majd egy kis szenilitást,
és én végre nyugalmat lelek.







Törő Zsóka: MÚLIK AZ ÉLET


Látod-e, Kedves, múlik az élet,
fekete hajunk lassan fehér lett,
nem szeretünk már tükörbe nézni,
gyakran van okunk jövőnktől félni.

Fogd meg a kezem , erősebb leszek,
ígérem, érted mindent megteszek,
bújj ide hozzám,ölelj át, kérlek,
az élet múlik, szeress, míg élek...










Túrmezei Erzsébet :A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET...


A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!







Túróczy Zoltán: TANÁCS


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...










EGY UTOLSÓ TÁNCOT


Egy utolsó táncot csak ennyit kérek,
Érezzem ahogy pezseg és forr a vérem!
Egy tüzes szambát, forrón perzselőt,
Szerelmesen átölelőt.

Egy utolsó táncot, s többé nem kérek,
Csak még egyszer zokogjon a lélek!


Egy érzékien buja tangót,
Mely fellobbant, akár egy vad csók.

Egy utolsó táncot kérek tőled Élet,
Hogy érezzem, édes-élet mézed.
Egy utolsó, lágy keringőt,
Kábítón szépet, merengőt.

Tollhegy










VAN HÁROM DOLOG...

/Az élet igazságai/


Van három dolog az életben, ami soha nem tér vissza:
a szó, az idő, és az elszalasztott alkalom.
Van három dolog az életben, ami tönkre tehet:
A lustaság, a büszkeség és a féltékenység.
Van három dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni:
a türelem, a remény, és a becsületesség.
Van három dolog az életben, ami óriási érték:
a család, a szerelem és a barátság.







Végső soron nem is olyan borzasztó megöregedni. A fene se érti, miért nem lehet mégis túlélni.

Vavyan Fable: My Fair Lord







Váci Mihály: VÉGÜL


Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
- s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
- Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.







Várnai Zseni: GONDOLATOK AZ ÖREGSÉGRŐL


A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!

De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!










Várnai Zseni: SZOLGÁLJ, SZÍVEM


Csak kis kitartás!- biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!







Vona Erzsébet Cecília: ÖTVEN FELETT

Azt hiszed, delelő után alkony következik?
Tévedsz, a verőfényes délután közbe esik!
Világ szépségei Neked még felragyognak,
Ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Azt hiszed, a virág ősszel örökre múlik el?
De télben megpihen, tavasszal új életre kel!
Észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el,
Gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel!

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Minden évszak, pihenést hoz ezután.
Életed lángja égjen, sokára lobbanjon el!
Holnapok ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél sok embervirágot,
Próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél sima utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes, emberibb életért.
Pihenj most, csupán csak önmagadért!

Pihenj, dalolj, örülj, válts más nézetet,
Éld tovább most már a saját Életed.
Nyugvó napnak is van még fénye, ereje,
Életednek ez a pihentető, nyugodt deleje.

Ne várd még létednek komor alkonyát,
Hisz át kell élned még száz csodát!
Örülj minden napnak, szépnek, jónak,
Sok örömet tartogat még Neked a holnap.







William Butler Yeats: ŐSZ LESZEL S ÖREG
(1865-1939)

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása







Vörösmarty Mihály: A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE


Egy szegény nő, Isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ebédnél nincs vendége,
Csak a múlt idők emléke.
Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja:
Több annak a gondolatja,
Mint amennyi jó falatja.
Gondol vissza és előre
A sok jó és bal időre.
S félig étel, félig bánat:
Mindkettőbe belefárad.

Hejh, nem így volt hajdanában,
Míg nem járt özvegyruhában:
Tele kamra, tele pince
S mindig kézben a kilincse,
És szegénynek és boldognak
Udvar és ház nyitva voltak.
Vendéget nem kelle kérni:
Önként szoktak ők betérni,
Víz' dicsérni, bor' fecsélni,
És a gazdát nem kímélni.
A szegény, kit Isten küldött,
Ide gyakran beköszöntött,
És azon mit innen elvitt,
Lelkében nem tört meg a hit:
Nem hideg pénz, hideg arcok,
Eleség volt az ajándok.
És ha néha úgy történék,
Bár nagy ritkán, nem jött vendég,
Akkor sem lön üres a ház,
Bőven volt az istenáldás:
Jobbra, balra a sok gyermek
Játszottak és verekedtek,
S gondjaiért az anyának
Sok bajt, örömet adának.

Hajh azóta csak bút látott,
Hogy a gazda sírba szállott:
Gyermekei szétfutottak
Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szegény nő elhagyatva
Úgy maradt, mint a szedett fa.

Az idő jár, s ő csak megvan,
Hol reményben, hol bánatban,
Szűken teng kis vagyonábul,
És ha néha sorsa fordul,
Gazdálkodni még most sem tud,
Ha neki van, másnak is jut:
Jobb időkből rossz szokása,
Hogy a könnyeket ne lássa,
Megfelezni kis kamráját,
S maga gyakran szükséget lát.

Most ott ül az asztal mellett,
Imakönyvében keresget.
Könyvét hívják Rózsáskertnek,
Melyben szent rózsák teremnek.
Régi, jó, de kopott jószág,
Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart össze,
Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve
Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony!
Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár,
Majd elvesztem, oly nagy a sár."
"Hát mi jót hoz, Sára néni?"
"Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna,
Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek,
Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék,
Higgye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember
Szépszerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel,
Éljen Isten Igéjével,
Így legalább árva lelkünk
Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben:
Adjon az Isten nevében."

"Jó asszony, felelt az özvegy,
Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkívánta,
És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel,
Én beérem más felével."
S fele ide, fele oda,
Könyvét kétfelé osztotta.

Most a két jó öregasszony,
Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel,
Imádkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyországban,
Nem imádkoznak hiában.

1847.







Zagyi G. Ilona: LEGYETEK TÜRELMESEK


Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
elfelejtek már dolgokat,
ha próbálom idézni, de nem megy,
a feledésbe merült, fehér foltokat.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
beszélek, s elakad a szavam,
ha a mondat közepén újrakezdem,
vagy ha ismétlem önmagam.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
nehézkesen, lassan mozdulok,
ha riasztanak az akadályok,
és sokszor visszafordulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
túl sokat panaszkodok,
ha nem értek egyet azzal,
amit mondanak az orvosok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
szenilis leszek és gyerekes,
ha az öregkori hanyatlás
nem lesz hozzám éppen kegyes.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
gyenge leszek, ápolásra szorulok,
akkor is, ha rigolyásnak,
fárasztónak bizonyulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha már
nem boldogulok egymagam,
ne engedjétek el öreg kezem,
legyen akármilyen haszontalan.

Legyetek türelmesek hozzám,
érezzem, nem vagyok egyedül,
érezzem, hogy becsülnek, szeretnek,
hogy nem éltem értelmetlenül...







William Butler Yeats: HA ŐSZ LESZEL S ÖREG


Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása







AZ ÖREGSÉG EGY AJÁNDÉK


Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni.

Sosem cserélném el az én nagyszerű és csodálatos életemet. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt , amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem.Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .
Nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd.

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya.


Az öregedésről...

Link

























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 78 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 121 db bejegyzés
Összes: 3942 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1288
  • e Hét: 5335
  • e Hónap: 48342
  • e Év: 263520
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.