Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Jékely Zoltán - Nyárutó
  2017-09-23 15:37:57, szombat
 
 



Jékely Zoltán - Nyárutó

Megöldököltük a nyarat,
mint egy széptollú madarat,
belőle más nem is maradt,
egy-két piros toll-pillanat.

Megnyúlt árnyékok, hullott-szilvaszag;
a lombokon még nincs egy foltnyi vér sem:
vadgerle búg - forró hangjában, érzem,
még a bolondító, vad nyár kacag.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán - Az alkonyat
  2017-06-06 18:12:30, kedd
 
 



Jékely Zoltán - Az alkonyat

Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület:
meghallhatod, ha nincsen is füled,
megfoghatod, ha nincsen is kezed.

Az alkonyat a legszebb költemény,
ködtemplomon a legszebb falikép:
ha ilyet alkotnék valamikép,
halhatatlanságom nem félteném.

Az alkonyat a lelkemnek tava,
melyen hattyú módjára útrakél
s csak hagyja, hagyja, hogy ide s tova
ringassa rajta az esti szél.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán - Apa-váró.
  2017-06-03 06:54:54, szombat
 
 



Jékely Zoltán - Apa-váró.......

Kapuban állva, kisfiú, mezítláb,
piszkál lábujjal százlábút, gilisztát;
hosszan bámul pókhálót, hangyajárást,
hogy könnyebbé bűvölje azt a várást...

És végre csengő, áldott kis-harangszó,
megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,
hogy elfeledkezik minden bajáról!
Mert a Kollégjum kapuja kitárul,

s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb
akácok alján ott-terem, akit várt,
és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,
hóna alatt száz dolgozat-füzettel.

Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,
mint egy órjás, tán ő maga a templom;
elől keskenyre gyűrt vadászkalapja
magasabb, mint a nagy torony sisakja -

És elborítja, mint valami felleg:
mily pöttöm ő roppant alakja mellett!
S most lehajol s félkarral ölbekapja:
mint az Isten, olyan erős az Apja.

Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. - Budapest, 1982. március 20.) romániai magyar író, költő, műfordító, könyvtáros, Áprily Lajos költő fia.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán -A költő születése
  2017-05-05 07:26:58, péntek
 
 



Jékely Zoltán -A költő születése

Az erdőn járt, ruhája tüske-tépett,
mohát tiport, vágott egy jó botot,
mérges gombát ütött, hajszolt peléket -
most rétre ér, a lába támolyog,
édes teher alatt roskadva lépked,
köröskörül a rét tarkán forog -
s végül lerogy, mint vadvirág-porok
testükregyűlt kincsétől gyenge méhek...

1933.

Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. - Budapest, 1982. március 20.) magyar író, költő, műfordító, könyvtáros.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán- Tavasz-hívó 
  2017-05-05 07:21:06, péntek
 
 



Jékely Zoltán- Tavasz-hívó 

Ha szereted a tavaszi füvet, 
finom cipellőd kerülgesse szépen; 
ne taposs rá a hegyről lejövet, 
őrizzen meg bennünket jóemlékben. 

A kerítés tövében kis virág 
- neked adom; az idén ez az első; 
s az utolsót is neked nyújtom át, 
ha majd az ideje annak is eljő. 

Az erdőszéli fák között kopog 
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály; 
alattunk száraz ág s levél ropog, 
éhes tavaszi tűznek jó takarmány. 

Ott fenn a réteken még szerteszét 
a napnak ellenálló hódarabkák, 
mintha vetkőző szórta volna szét 
mindenféle ruhadarabját. 

Hallod, hogy kántál a rigó! 
A hegyekben most bújnak ki a medvék, 
s a park Flórája - válla, mint a hó - 
nyírfák között épp emelinti leplét.

Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. - Budapest, 1982. március 20.) magyar író, költő, műfordító, könyvtáros.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán-Nyírfa
  2015-01-09 12:40:20, péntek
 
 



Jékely Zoltán-Nyírfa

Amint a fák között a nyírfa legszebb,
s színe a színek anyja: hófehér,
évszakjaim közül egyik se tetszett
úgy még nekem, ahogyan ez a tél.
S most úgy tűnik: múltam, e hosszú tegnap,
nagy téli nap volt s véget sosem ér;
a nyár csupán két-három szép meleg nap,
a tavasz átsuhamló déli szél...

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán: A tél küszöbén
  2013-11-29 19:36:28, péntek
 
 




Jékely Zoltán: A tél küszöbén

Ül a bogáncson a sárga csicsörke,
félszeme lopva az égre tekinget,
másik a földre pillog ijedten.
Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,
s fellege nyíltán ömlik a napfény,
éneke buggyan: csókot igérő,
angyali tiszta, mennyei nektár!
S a Temetőkert és a November
hallja s nem érti: honnan e bízás,
e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,
e cseppnyi madárban?

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán : Márciusi hó
  2013-03-16 09:35:15, szombat
 
 



Jékely Zoltán : Márciusi hó

Hull a márciusi hó gomolyogva,
s az ég felé lebeg érzelmesen;
mintha egyetlen, roppant sírhalomra
szállongna, hogy befedje csendesen.
Imé, az Ország télbe dermed újra
a vérbevert Szabadság ünnepén;
borzong az élők könnyes koszorúja
halott hősök mohásodó kövén.
Mert sok hős hamvad itt a halmok alján,
hol a szintből tünedez már a hant,
s kiontott vérükért nem vigasztalván,
gyötri a föld a sok boldogtalant.

Tetemüket meg nem fiatalítja
nők szépítője, márciusi hó,
örök-életüknek egyéb a titka:
Emlékezés, mely a szívben lakó.
Így élnek ők. A föld alól, a hóból
- akár a Victoria Regia -
feltámad és népe szivére csókol
emberöltőnként a sok dalia.

Az éjszakában dombhát és morotva
lángnyelveket vet a magasba ki;
ki szent ügyért testét a földnek adta,
a lelke láng lesz s fog még gyújtani!
Zúdulnak az idő molekulái
s reánk peregnek, mint a porhavak.

De lám, gázolják azok unokái,
akik termékenyítve porlanak.
S járván az elrendeltetésnek útját,
tán hihetik, hogy a véres babért
gonosz hatalmak sárba nem tapodják,
s nem tör fel majd lelkükből a Miért? "
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán: Barátság
  2012-09-11 14:45:16, kedd
 
 



Jékely Zoltán: Barátság

Most újra visz egy lüktető vonat,
a mozdonyvezető kezébe tettem sorsomat,
az alkonyat már nem talál e tornyos városon,
már egy kültelki temető fejfáit számolom,
majd a vashídról - csak egy pillanat -
villanni látom a fogott halat,
aztán rinocéroszi robogással
vágunk neki a vágánymenti sásnak -
De túl, ahol a várkert fái állanak,
lassít s oly csendesen halad a vad vonat,
mintha ismerné érzelmes szándékomat:
felidézni minden percét a tegnap-estnek,
hogy mindent mégegyszer számbavehessek.
Hol vagy, Barátom, lelkem drága társa?
Bár foghatnám meg szép márvány-kezed!
Jaj, útjaink elváltak egycsapásra,
az én útam sötétségbe vezet,
nem számítok már több találkozásra.
Látom az ösvényt, melyen kóricáltunk,
sávja felett a Nap órjás arany medál;
itt bölcs bánattal a Faustból citáltunk:
,,Szerelemre túl vén a vérem" - mára már
tegnapi jelenünk megnőtt s csodás mult.
Isten veled, öcsém s bátyám: Barátom,
mindenben több nálam, csak azzal kevesebb,
hogy én vagyok barátod. E világon
külön morzsoljuk már az éveket
s külön-külön hullunk el oktalan csatákon.
A pad mögött, hová nem lép többé a lábam,
hogy megnőtt két ottsemvolt kikerics!
Ott pompáznak sosem-látott lilában,
s úgy példázzák az őszt, hogy szinte giccs,
s hajlongnak, mint a rozmaring a balladában.
Az esteledő égről-e, a tóról -
fa-közbe hullt egy zöld felhő-cafat:
egy ismeretlen vijjogású kóbor
sirály - öles szárnnyal veri a lombokat,
s felém arany fejével egyre bókol.
Ki fejti meg különös gerjedelmét?
S hogy mért jelent meg zöld madár s lila virág?
Színek találkozását kik figyelték?
Ki érti a madár- s virág-szimbolikát?
Mert ma nekem minden oly furcsa jelkép.
Tegnap még nem volt itt madár,
s nem ringatózott az a kikerics se,
hogy lelkeinket gazdagítsa s bár
egy megrendült búcsúcsókra segítse.
Pedig mi szentebb két barát búcsúcsókjainál?
A barátság több, mint a szerelem,
nem szennyesíti szexuális ármány,
Hamlet s Horáció viszonya szebb nekem
a rómeók s júliák viszonyánál.
Isten veled, Horációm s egyszersmind Hamletem!
Mindezt a zöld sirállyal üzenem,
máris feléd lendült hulló-aranyú szárnnyal;
könny hályoga fogá be a szemem,
a nagy-útra menők zord köpenyege árnyal.
Vigyázz magadra s ne törődj velem.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
Jékely Zoltán: Párizs kísért
  2012-06-18 11:36:47, hétfő
 
 



Jékely Zoltán: Párizs kísért

Verses önéletrajz-töredék

Most átadom magam a könnyezésnek,
én, ki eddig úgy ismertem magam,
hogy ura vagyok az emlékezésnek,
a szenvedésre inkább boldogan
tekintek vissza, s mágneses erővel
bánok a boldogságban telt idővel.

Multam hűvös fölégetője voltam,
s talán már holtomig az maradok;
lóra gondoltam, ha szamaragoltam,
jelenemtől a múlt elragadott,
s az életen úgy bukdácsoltam átal
emlékeim laboratóriumával...

Párizs kisért, az álombeli öt hét,
midőn, húszegynehány éves legény,
megéltem a Montparnasse minden üdvét,
és táncoltam a világ tetején.
Párizs enyém volt, s csupa otthonosság,
nem fájt a távol, s nem vártam a postát.

Esőköpenyemet félvállra vetve
ballagtam a Latin-negyeden át;
s míg kerestem jó Villon lábnyomát,
várva, hogy egy sarokból tán előlép -
árnya talán az árnyamat követte -
Az lett volna a boldogság, dicsőség!

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Verse-Jékely Zoltán   
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 482
  • e Hét: 5665
  • e Hónap: 36659
  • e Év: 450010
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.