Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szálasi Ferenc országjárása
  2011-01-02 15:42:23, vasárnap
 
 
Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

...Ajánlom ezt a könyvet a hungarista harcosoknak,
akik mindent feláldoztak, rendőri felügyeletet, internálást, börtönt,
fogházat és fegyházat vállaltak, akik állásukat vesztették,
akik megszégyeníttettek, megrugdostattak, megcsúfoltattak és megköpdöstettek.
Ajánlom ezt a könyvet a hungarista magyar parasztnak,
munkásnak, értelmiséginek, anyának,
ifjúnak és a magyar katonának.

Azoké legyen ez a könyv,
akik ott voltak Szálasi Ferenc küzdelmeinek első sorában,
akik úttörők voltak, akik eldobtak mindent és elhagytak mindenkit,
ami vagy aki a régi világra emlékeztetett,
ami a régi, bűnös, rossz világ salakját hordta magában.
Az Új Élet hívő harcosaira emlékeztessen bennünket ez a könyv,
a Hungarizmus apostolaira és vértanúira...

Előszó

Ez a könyv azokat az írásokat gyűjtötte egybe,
melyeket Szálasi Ferencnek 1943-44. telén és koratavaszán tett útjairól írtam.
Hatalmas és csodálatos élmény volt ennek az országjárásnak minden egyes perce.
Nem adhatott a sors számomra többet, mint azt,
hogy Szálasi Ferenc közelében járhattam be az országot.
A figyelő ember rengeteget tanulhat Tőle, számos olyan élményben van része,
amely egy örök életre gazdag útravaló, szellemi kincsestár lehet.

Eljön majd az idő, mikor terjedelmes munkában adhatok számot Szálasi Ferenc
nagy országjárásáról, melyet valaha példaként fog emlegetni a történelem,
mint olyat, melynek révén Nemzet és Vezére egymásratalált,
azonosult és vállalta egymással a sorsközösséget hosszú időkre.
Ezen a télen Szálasi Ferenc immár harmadszor járta be az országot,
eljutott egészen kicsi falvakba, apró házakba, egyszerű emberek vendégszeretetét élvezte,
hosszasan elbeszélgetett velük, minden kívánságuk, panaszuk,
kérelmük megértésre talált lelkében. Szálasi Ferenc népvezér,
a szó igaz és nemes értelmében népének igaz vezére.

A könyvben összegyűjtött írások akkor készültek,
amikor a régi kormányzat tűzzel-vassal harcolt még ellenünk,
amikor a cenzúra ráterpeszkedett a hungarista írásra,
a szabad hungarista gondolat megbéklyózva tengődött és
csak óvatosan, álcázva, hasonlatokkal,
szinte allegorikus formában lehetett megírni mindazt,
amit országjárása során Szálasi Ferenc mondott és hirdetett.
Az 1944. március 19-e előtti idő a tartós és következetes elnyomás korszaka volt,
amikor az alkotmányosság elve alapján engedték ugyan működni Mozgalmunkat,
de hideg és ,,alkotmányos" terrorjuk nehezebb és nyomasztóbb volt
minden nyílt üldöztetésnél.
A szociáldemokrácia virágkorát éltük, Peyer Károly és
Kétli Annáék hazaáruló bűnszövetkezete kezdte meg ekkor az országban kiépíteni
a szociáldemokrácia hídfőállásait, a marxista propaganda kinyújtotta csápjait
a magyar munkásság felé és a nemzetköziség örvényébe akarta taszítani a magyar dolgozókat.
A Kállay-kormány bűnös vezetése segédkezet nyújtott mindehhez.
És akkor is Szálasi Ferenc volt az, aki fáradságot nem kímélve beállította munkatervébe
a téli országjárást, hogy az ország munkásvidékeit végiglátogassa és ellensúlyozza,
megtörje a marxista propaganda minden erejét.

Tanúsága ez a könyv annak, hogy Szálasi Ferenc milyen tisztán látta előre az eseményeket.
Sok minden, amit elmondott és megjósolt, nem jelenhetett meg írásban
e cikkek keletkezése idején, mert a régi kormányzat cenzúrája minden
olyan megnyilatkozást elfojtott,
amelyben Szálasi Ferenc
a kétkulacsos nemzetvesztő politika ellen tiltakozott és
figyelmeztette a kormányt az egyértelmű, nyílt kiállás szükségességére
német szövetségeseink mellett. Így is azonban rámutat a könyv Szálasi Ferenc
megnyilatkozásain keresztül arra a tisztánlátásra,
mellyel a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom Vezére
mindenkor vezette Nemzetét a kibontakozás felé,
az áldozatok, küzdelmek dicsőséges útján, előre
a Hungarista Munkaállam nagy céljába...

A szerző.

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

"Roppant felelősséget vállaltunk magunkra!"

A felsőgalla-dorogi bányavidéken

"A Szovjet elárulta a munkásságot,
mikor a Kreml falai között kezet fogott a City kapitalista bankáraival"

Köröskörül a városra ráfeküdt a köd. Budapest még éjjeli álmát aludta,
mikor a Dunántúl felé vezető országútra kifutott a fővárosból egy gépkocsi.
Elhagyta az álmos várost, suhant tovább, kifelé a falvakba:
Szálasi Ferenc újabb országjárásra indult.
A hosszú és lustán nyúló országúton serényen iramodott tovább gépkocsink.
Mellettünk szinte aludtak a falvak.
Fehérre, sárgára mázolt kis házak meredtek felénk a reggeli ködből.
A falak mögött még bizonyára csend és nyugalom honol.
Igen, így van ez: az alvók még nem tudnak semmiről,
de aki ébreszteni akar, az már korán munkába áll.

"Szálasi! Szálasi! Szálasi!"

Szálasi Ferenc elhatározta, hogy az elkövetkezendő télen bejárja
az ország valamennyi munkásvidékét, meglátogatja a munkásszervezeteket,
hogy meggyőződjék a magyar munkásság helytállásáról.

Első útja a felsőgalla-dorogi szénmedencébe vezetett.
Az erdélyi bányavidék mellett ez egyike a legerősebb bányászszervezeteknek,
melyek minden vihar közepette rendületlen hittel kitartottak
a Vezér és Mozgalom mellett.
Ez az állhatatosság most is gyönyörűen megnyilatkozott.

Mintegy öt kilométernyire Felsőgalla határától a Párt ifjúsági szervezete nevében
kerékpáros staféta fogadta a Pártvezető kocsiját,
majd ugyancsak messze a község határában egyenruhás bányászok vonultak ki
a Vezér üdvözlésére. Katonás sorokban állt az országút szélén 200 bányász,
valamint a női csoport és az ifjúsági szervezet menetoszlopa.
A Vezér kiszállt kocsijából és sorra kezet fogott a küldöttség tagjaival.
Jókora út volt még hátra a községig,
azonban Szálasi Ferenc beállt a bányászok soraiba és gyalog tette meg a hátralevő utat.
Elől az ifjúság, utána Szálasi Ferenc a bányászokkal,
mögöttük a női csoport hosszú menete vonult be a bányászközség falai közé.

A Nyilaskeresztes Párt helyisége magas dombon van, melynek lábánál áll a templom.
Amint itt bekanyarodott a menet, a dombot ellepő sokezer bányász ajkáról felhangzott
az üdvözlés.
Zúgott az éljenzés, a tömeg
,,Szálasi! Szálasi! Szálasi!"-t harsogott.
Az elől haladó ifjúság nyilasnótákat énekelt, pattogós,
ütemes dallamokat. A tömeg sorfalai között vezetett az út felfelé,
közben mindenünnen hullott a virág Szálasi Ferenc elé.
Száz méternyire a párthelyiség előtt levelekből szőnyeget terítettek a lelkes testvérek,
hogy ezzel a kedvességgel is jelezzék nagy szeretetüket.

"Kétkezi munkás vagyok!"

A párthelyiség előtt Cseh Német József testvér,
a felsőgallai járás vezetője fogadta a Pártvezetőt és
a kíséretében lévő Horváth Sándor képviselőtestvért.
Az összegyülekezett hatalmas tömeg természetesen kiszorult a párthelyiségből,
mégis ottmaradt, hogy ha csak egy szót is,
de valamit hallhasson Vezetünk előadásából.
Magyarruhás kislányok, kezükben hatalmas virágcsokorral,
szívükben elfogódottsággal és roppant áhítattal köszöntőverseket mondottak
a Vezérnek és elcsukló hangon, megilletődve köszönték meg,
hogy ismét ellátogatott közéjük.

Megkezdődött az értekezlet, melyen Bauer Árpád, Komárom megye munkásvezetője jelentette a Pártvezetőnek, hogy a bányavidéki munkásság hűséggel és álhatatossággal kitart és éberen őrködik, hogy Nemzetünk élet-halálharcában a munkásságot ne környékezhesse meg sikeresen a marxizmus próbálkozása. Ezután Szálasi Ferenc emelkedett szólásra.

Megjelölte a munkásértekezletek célját, hangsúlyozta, hogy a magyar munkásságnak nacionalista és szocialista szellemben kell élnie, mert csak e kettő életösszhangja hozhatja meg számára azt, amiért évszázadok óta eredménytelenül küzdött. Ezt a harcot immár győzelemre kell vinni, de csak becsülettel és áldozatossággal lehet elérni.

Ebben a harcban mondotta elől kívánok menetelni, hogy az első golyót én kaphassam, ha erre kerül a sor. De megkövetelem a többitől is, aki engem követ, hogy mindegyik kész legyen vállalni a golyót. Mikor nagy harcomra elindultam és távoztam régi pályámról, nem vittem magammal mást, mint makulátlan becsületemet és roppant felelősségemet. Amikor ismét visszatértem az emberek közé, ugyancsak becsületet s felelősséget hoztam magammal. Eltávozásomkor éreztem meg, milyen forrón szeretem Nemzetemet. Ma ugyanígy érzek, ugyanilyen forróan, de emellett hidegen és megfontoltan végzem azt a munkát, amit Nemzetem szolgálatában vállaltam.

Utunk szép, jó és igaz, akkor sem térünk le róla, ha egyedül maradunk ebben az országban. Ha elhagynak bennünket, az nem változtat igazságunkon. Nem vehet rajtunk erőt sem ostobaság, sem aljasság. A munkásság vezetését a Párton belül is magamnak tartom fenn. Kétkezi munkás vagyok. Jól tudom, hogy mit jelent reggel négytől este hatig a munkapad előtt állani és nyomorú hetibérért végezni nehéz munkánkat. A plutokrácia mindenhová követett, a börtönbe is, mindenhol megtaláltam kezének nyomait.

A munkássors rosszul van lefektetve a marxista ideológiában.

Kíméletlen harcra szántam el magamat ez ellen a rendszer ellen.
Meggyőződtem róla, hogy a munkássors rosszul van lefektetve a marxista ideológiában.
A munkás ebben a társadalmi rendszerben nem találja meg azt, amit akar.
A munkás erkölcsi, szellemi és anyagi züllésbe kergetett bitang csavargója,
proletárja annak a társadalmi rendnek,
melyet a liberalizmus által életrehívott marxi ideológia teremtett számára.
A munkásság nem maga igazítja sorsát,
mert számára nem jut más,
mint a dúsan terített szakszervezeti asztalokról lehullott morzsák,
ezt is csak az ügyesebbek szedegethetik fel maguknak a többi elől.
Ez nem maradhat így tovább! Ha a munkásság belenyugszik ebbe,
továbbra is hagyja magát szédíteni és felül
a ma ismét hangoskodó nemzetközi szólamoknak: úgy megérdemli sorsát.

Egész földgömbünk munkásságának választania és felelnie kell a nagy kérdésre:
van-e benne erő,
hogy önmaga harcolja ki jólétét és életbiztonságát,
vagy továbbra is
a marxista-plutokrata-judaista rendszer megszégyenített szolgája marad?

Ma ismét világosan láthatjuk, hogy a marxizmus és
a Szovjet szembeköpte és elárulta a munkásságot,
mert a Kreml falai között kezetnyújtott a City kapitalista bankárainak.
A marxizmus minden ígérete blöff csupán.
Nem a munkás vezet,
nem önmaga alakítja ki jogát és kötelességét,
mert a marxizmus
a zsidó világuralmi törekvések utolsó eszközévé alacsonyították
a munkásságot egész földgömbünkön.

,,Mi győzelmet akarunk!"

Elérkezett az ideje, hogy a munkásság a jelenlegi világnézeti háborúban felszabadítsa magát és megalkuvás nélkül beállítsa azt, amiért roppant erőfeszítéseit teszi: a nacionalista és szocialista új rendet. Aki ma békét prédikál, az ostoba gazember, utolsó csirkefogó, aki nem nyugodalmat kíván szerezni, hanem anarchiát kelteni és szét akarja bomlasztani az egészséges ellenálló erőket. Mi győzelmet akarunk, ennek azonban kemény és meg nem alkuvó harc az ára. Tessék beállani a sorba, mindenki vegye ki részét a küzdelemből, mind a dicsőség mezején, mind a munka arcvonalán.

A hungarista munkás mindenütt éberen figyel és letöri azokat a kezdeményezéseket, melyek hátba akarják támadni a frontot. A sztrájk immáron nem a munkásság jogos bérharca, hanem a marxi-kommunista agitáció eszköze, az ötödik hadosztály oszlopa, az idegháború jól bevált módszereinek egyike. A hungarista munkás dolgozik, nem ismer mást, mint a helytállást és becsületet Nemzete és a győzelem maradéktalan szolgálatában.

A Pártvezető előadását többször megszakította az éljenzés és helyeslés. Az a megértés, amivel szavait fogadták, ékesen bizonyítja, hogy a magyar munkásság szocializmusa életösszhangba került a nacionalizmussal, a nemzetiszocialista dolgozók tisztán és világosan látják kötelességüket. Nem a jelszavaknak és szónokiatoknak köszönhető, hanem ezeknek az öntudatos, a Nyilaskeresztes Pártba megszervezett magyar munkásoknak, hogy nem lesz többé 1918!

Végig a bányavidéken

Felsőgalla után Szálasi Ferenc bejárta a bányavidék nagyobb gócait, így ellátogatott Tatabánya, Bánhida, Vértesszőlős, Tokod és Tokod-Altáró szervezeteibe. Tokod-Altárón felkereste a temetőt és koszorút, valamint virágcsokrokat helyezett el a múlt esztendőben történt bányászszerencsétlenség áldozatainak sírján. Mint a munka vértanúiról emlékezett meg róluk és egyenként kezet fogott a sírokhoz egybesereglett hozzátartozókkal. Hideg, hasogató szélben állt ott a feketeruhás tömeg; szemében fájdalommal, de szívében fogadalommal: Nem felejtjük az áldozatot, folytatjuk munkátokat mindhalálig!

Végezetül Dorog szervezetét látogatta meg Szálasi Ferenc. Itt nagy értekezletre jöttek össze a környékbeli tisztségviselők és az időszerű eseményekkel kapcsolatosan kérdéseket intéztek a Pártvezetőhöz. A válaszokból kirajzolódott ismét az a tény, hogy a marxizmus becsapta és félrevezette a munkásságot. Hiszen már hazánkban is egy évszázda ,,képviseli a munkásság érdekeit" a szakszervezeti és szociáldemokrata mozgalom, ahogyan önmagukról állítják mégsem értek el semmi, de semmi eredményt. Minden eszköz rendelkezésükre állott, a munkásság hajlandónak mutatkozott résztvenni harcaikban, azonban eredmények terén ma sem jutott tovább annál a bizonyos izraelita polgártársnál. Amíg a munkásságot megalázó bérharcokba kergették, a szakszervezeti vezetők gazdagodtak, a munkásság továbbra is megmaradt szegénynek. Egy évszázada nem emelték ki őt proletár mivoltából, csak eszközként felhasználták önös céljaikra.

,,Hűséget fogadunk!"

Dorogon Janositz János, a bányajárás munkásvezetője üdvözölte Vezérünket. Biztosította a bányászok hűségéről, kitartásáról és helytállásáról. Az értekezlet után az ifjúsági szervezet hungarista dalokat énekelt, a korcsoportok tagjai pedig költeményeket szavaltak a Vezér tiszteletére. Számos virágcsokrot, szép ajándékot adtak át és nagy rajongással vették körül Vezérünket, aki megígérte, hogy a közeljövőben ismét felkeresi bányásztestvéreit.

Régen leszállt már az est, mikor a Vezér kocsija visszafelé száguldott Budapestre. Sorra maradoztak el mellettünk a falvak s a motor egyhangú zúgása közben visszagondoltunk az elmúlt napra. Mennyi hitet láttunk, mekkora rajongás és szeretet nyilatkozott meg a kérgeskezű, dolgozó emberek részéről. Meghatottan emlékeztünk vissza a nap minden kis eseményére és felzsongott emlékünkben az a dal, amit bányászok írtak és arról szól, hogy: ,,Mi bányászok lenn küzdünk, dolgozunk a föld mélyében. Mikor leszállunk a bányába, még nem kelt fel a nap, mikor ismét felkerülünk, már régen lenyugodott Sötétségben élünk, fekete világban. De nem panaszkodunk, hisz mindig éltet bennünket a remény fénysugara, mindig serkent a munka öröme és mindig fényes, derűs, boldog a mi életünk, ha közibénk a Vezér: Szálasi Ferenc!"

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

“Kitartás! Éljen Szálasi!"

A nagyságos fejedelem városában

,,Felszabadulásunk évfordulójám emlékezzünk meg Európa első két munkásáról:
Hitlerről és Mussoliniről" mondotta a Pártvezető a kassai munkásértekezleten

Szálasi Ferenc egyik legnagyobb erénye,
hogy kitűzött terveit mindig a legnagyobb pontossággal végrehajtja,
céljából soha egy jottányit nem enged. Legkíméletlenebb e tekintetben önmagával szemben.
Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy beállított munkaterve valamiért csorbát szenvedett volna.
Ez a pontosság jellemző legújabb nagyarányú munkájánál is, az országos munkásértekezletek megtartásában.

Fáradhatatlan buzgalommal járja az országot, egybehívja a hungarista munkásokat, hogy ellensúlyozza azokat a baloldali törekvéseket, amelyek ma ismét kinyújtották csápjaikat a nacionalista és szocialista munkásság felé, hogy nemzetközi és nemzetrontó agitációjukkal vörös zsoldba állíthassák Hazánk egyik tartópillérét: a nemzetépítő munkást.

Az elmúlt vasárnap a visszatért Felvidék munkásvidékeit,
bányászközségeit látogatta sorra Szálasi Ferenc.

,,Karddal és ekével...!"

Hatalmas gépkocsija gyorsan nyelte a kilométereket, amint közeledett
a sokat szenvedett felvidéki falvak felé.
Valamikor itt idegen urak gyalázták meg magyarságunkat,
valamikor itt ugyancsak elnyomó rendszer tartotta rabigában a dolgozókat.
Ahogy a végtelen országúton, hegyen-völgyön át vezetett utunk, a földeken,
mezőkön láttuk a dolgozó parasztot. Ekéje alól kifordult a friss,
fekete föld, az őszi szántás ígérete a kenyérről beszélt.
Láttuk a magyar paraszt erőtől duzzadó alakját és
a régi cseh határok közelében eszünkbe jutott

Szálasi Ferenc nagyszerű mondása:

,,Az ország határa addig ér, ameddig a paraszt ekéje szánt".

Igen, végtelen bölcsesség nyilatkozik meg e szavakban.
Az erőszakos imperializmus mindig jogtalan és közösség-ellenes,
de a paraszt honfoglalása megszentelt, mert senki sem állhat ellen egy egészséges,
életerős, szaporodó nép élettől parancsolt diadalmas hódításának.
Ennek a hódításnak pedig mindig a paraszt a megelőzője,
mert ő veszi birtokba a földet, jogos és felelős tulajdonát.

,,Karddal és ekével szerezzük és tartjuk meg a hazát"

szokta mondani Szálasi Ferenc és arra gondolunk,
hogy itt az országutak mentén szántó paraszt ekéje északra mutat,
az ezeréves magyar határok felé. Ezek az ekék a Magyar Birodalmi Gondolat hirdetői...

Losoncra kanyarodik be gépkocsink.
Eredetileg nem szándékoztunk itt időzni, Szálasi Ferenc azonban mégis megállt.
Nemrégiben hunyt el helyi szervezetünk vezetője, Losonc város köztiszteletben álló városbírája,
Csetneky Béla testvérünk. A Pártvezető meglátogatta hűséges, harcos hívének özvegyét,
majd felkereste a városka temetőjét és koszorút helyezett az eltávozott sírjára.
Csodálatos ragaszkodással emlékezik meg minden követőjéről
Szálasi Ferenc és ezzel valóra váltja nagy hitvallását,
amit számtalanszor megtett ebben az országban:

,,A testvérek hitééri és hűségéért nem tudok cserébe adni szebbet,
mint ugyanolyan hitet és hűséget...!"

,,Horthy! Hitler! Mussolini!"

Rozsnyóra elébe jött Vezérünknek Gyarmathy Gábor testvér, Abaúj-Torna megyevezetője és Nezvál József megyei munkásságvezető, hogy jelentsék: Kassa várja a Vezért. A korán leszálló estében már messziről látszik a fény, mely a város felett világlik. Kassa felszabadulásának évfordulóját ünnepli, hatalmas fényszórók világítják meg a gyönyörű gótikus dómot. Nemzetiszínű zászlók lengenek a házakon, tenger nép az utcán, amint a nyilaskeresztes zászlókkal díszített zöld kocsi befut a boldog város főterére, a párthelyiség elé.

A kassai testvérek már a felszabadulás első pillanatában nagy számban iratkoztak be a Nyilaskeresztes Pártba és azóta is hűséges, kitartó harcosai Mozgalmunknak. Ilyen lelkes, bátor gárda igazán nagy dolgokat képes művelni. Semmi akadályoztatás, amiben pedig ugyancsak sok része van a testvéri tábornak semmi okvetetlenkedés nem gátolja őket nehéz munkájukban. A város társadalmi életében élénken résztvesznek, minden megmozduláson ott van a zöld ing és nyilaskereszt. Az elmúlt héten tartott felszabadulási ünnepségeken is mindenütt rendkívüli nagy számmal jelentek meg a testvérek. A város vezetősége felkérte a Nyilaskeresztes Pártot, hogy a hivatalos ünnepségen szintén képviseltesse magát. Egyenruhában, zöld ingben, teljes nyilas díszben vonultak fel a pártszolgálatosok, élükön Darabos János városvezető testvérrel. Az ünnepi szónokok között felszólalt Darabos testvér is és a hungarista tábor nevében megköszönte Államfőnknek, a Kormányzó Úrnak, valamint Európa két lánglelkű vezérének, Hitlernek és Mussolininak, hogy munkájukkal lehetővé tették a felvidéki országrész visszatérését. A megjelent testvérek e szavaknál hatalmas éljenzésben törtek ki és az egész ünneplő közönségre átragadt a lelkesedés, szűnni nem akaró tapssal fejezték ki hálájukat Horthy Miklósnak, a Ducenak és a Führernek.

A magyar munkás nacionalista és szocialista

A hatalmas kassai párthelyiséget zsúfolásig megtöltötték a testvérek. Izzó hangulatban kezdődött meg az értekezlet, melyet Kassai Ferenc testvér, az erdélyi munkatörzs vezetője, a Nyilaskeresztes Párt munkásságának egyik élharcosa nyitott meg.

Kijelentette, hogy rendkívüli öröm számunkra, hogy éppen az ünneplő várost látogathattuk meg. Mi mindig a felszabadításért harcoltunk és az ünnepségen megszólaltatjuk a magyar munkásság hangját is, hogy teljes díszét adjuk a mai napnak. A holnap Magyarországának hangján beszélünk, amely olyan történelmet akar teremteni, mely minden nép és a dolgozó munkásság boldog jövőjét biztosítja. A hungarista öntudat világosságán keresztül mindenkinek meg akarjuk mutatni, hogy a világ olyan korszakába érkezett, mikor nem mindegy: mi és hogyan történik?! Az új élet megteremtéséért folyik a harc. A munkásság már kinőtt azokból a gyermekcipőkből, melyeket idegen, nemzetközi bérencek húztak rá. Lelepleztük a tömegbutító marxizmust és a Hungarizmusban a magyar munkás megtalálta célravezető útját, Szálasi Ferenc mögött a hűség, igazság és áldozatosság ösvényét.

A roppant világküzdelemben egyesek isméi szét akarják rágni a magyarság összetartó erejét. London és Moszkva butító álhírei a nemzeti erőkifejtés gyengítését célozzák. A Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom minden erejével felveszi ez ellen a küzdelmet, hogy megvédje a nemzeti közösség és a magyar munkásság érdekeit és biztonságát. Ha minden szennyével felszabadulhatna az a propaganda, mely egyesek jóvoltából ma is eléggé virágzik, bekövetkeznék Nemzetünk tragédiája. A munkásság kötelessége ezekben a válságos időkben, hogy kiharcolja és megvalósítsa az igazi szocializmust, melyért évszázadokig eredménytelenül küzdött. Ezt a szocializmust csak új utakon lehet elérni, a régi utak mind összeomlottak, mert a régi vezetők nem a munkásság érdekeit szolgálták, hanem csupán tömegelégedetlenséget szítottak és ezt használták fel önös céljaikra. A zsidó és marxista uszítókat el kell távolítani a munkásság soraiból, mert miattuk nem érhetett el eredményt a munkásság nehéz küzdelme.

Tegyünk fogadalmat a munkásság nevében, hogy új vezetőinkkel kíméletlenül végigharcoljuk ezt a háborút a bolsevista-plutokrata és judaista háromság ellen, mert ha ezt elmulasztjuk, nemcsak a munkásság, hanem egész Nemzetünk ügye elbukott. Szocialisták és nacionalisták fogjanak most össze, a nemzetiszocialista hivatás a kötelességteljesítésből áll. Öklünk legyen kemény, hogy szétzúzzuk az elpusztításunkra összefogott nemzetközi szövetséget. Fogjunk össze mindnyájan magyarok ebben a küzdelemben és járjuk fáradhatatlanul Szálasi Ferenc áldozatos útját.

Kassai testvér beszédét nagy lelkesedéssel fogadták, látszott az egybegyűlt munkások arcán, hogy minden szó a szívükből jött és maguk is elszánták magukat a kapitalistákkal kezetfogott bolsevista munkásnyúzók és bérenceik ellen. A beszéd után szűnni nem akaró éljenzés közben Szálasi Ferenc emelkedett szólásra:

,,Európa első két munkása: Hitler és Mussolini"

Néhány nappal ezelőtt kezdte meg beszédét
Kassa városa öt esztendős évfordulóját ülte meg annak a nagyszerű ténynek, hogy felszabadult egy idegen rendszer minden béklyója alól és levethetett magáról minden rákényszerített idegen szellemiséget. Sok évvel ezelőtt ugyancsak novemberben egy nyugalmazott vezérkari őrnagy szintén megszabadult egy idegen rendszer minden gátlásától, szövőmunkássá változott és ma a munkásság nevében ő is megbecsülést, jogot és munkát követel mindenki számára. A szent vérrel beállított munka jogát meg kell becsülni. Emlékezzünk meg tehát Európa első két munkásáról, a Führerről és Dúcéról, mert ezt követeli tőlünk minden munkások becsülete. Úgylátszik egyesek könnyen elfelejtkeztek ebben az országban a kötelező háláról, megtagadták azokat az érdemeket, melyekkel Európa nagy fia kiemelte Nemzetünket is az elszigeteltségből.[1]
Vegyék tudomásul ezek az emberek, hogy nincs bennük se becsület,
se tisztesség és a Nyilaskeresztes Párt,
valamint minden becsületes magyar ember csak megvetéssel tud vélekedni róluk!

Minden neves és névtelen munkás, aki a nacionalista és szocialista Európát építi, emlékezzék meg most élő és halott hőseiről! Emlékezzünk hálával azokról, akik Hazánk szabadságát visszaszerezték, akik ezt a szabadságot küzdelmükkel ma is megvédik! Emlékezzünk a szovjet tömegtemetőkben, Afrika forró homokjában, a Távolkelet dzsungeljeiben és a tengerek mélyén nyugvó hős bajtársainkra, üzenjük hozzájuk, hogy soha nem felejtjük el értünk hozott áldozataikat!

A testvérek valamennyien felállottak és felemelt karral, néma megilletődéssel gondoltak a távoli sírokban nyugvó szent halottakra. A hősi életszemlélet hívei mindig végtelen tisztelettel emlékeznek meg azokról, akik az új világnézet eszméit halálukkal megszentelték. Minden hungarista hálája és megbecsülése száll az elesett hősök felé, Szálasi Ferenc minden követője kész arra, hogy az elesettek nyomába lépjen, mert ezt követeli Nemzetünk dicsősége, nagysága és boldogsága!

A marxizmus rosszul oldotta meg a munkásság problémáit

Az emlékezés után a Pártvezető folytatta beszédét.
Tolmácsolta a felvidéki munkásságnak a felsőgalla-dorogi
szénmedence bányászainak üdvözletét.

Egy héttel ezelőtt nagy sikerrel tartottuk
úgymond munkásfelvilágosító értekezletünket, amely egyes baloldali körök szemében hatalmas szálka volt. De így van helyesen, hisz végre el kell tűnniök és
meg kell semmisülniök az egyensúlypolitikusoknak, akik gyermekded lelkülettel úgy vélik, hogy a világnézeti mérleget ők tartják kezükben és tetszésük szerint ezt vagy amazt adagolnak hol egyik, hol másik serpenyőbe. Ezek a sajnálatraméltó egyének úgy vélik, hogy ők vezetik az eseményeket, holott a rideg valóság szerint csak az események után kullognak, azoknak csupán nevetséges pojácái. Az egyensúly-politikusok reggel azt mondják, hogy hinta, este rávágják: palinta. Bennünket dolgozókat szeretnének orrunknál fogva vezetni és szociáldemokrata mivoltuknál fogva kiszolgáltatni a bolsevista érdekeknek. Elismerjük, hogy alkotmányos államban minden párt egyformán kifejtheti erőit,[2] de tiltakozunk az ellen, hogy nemzetközi szólamoknak, nemes eszményekkel visszaélő, vészesen 1918-as hangokat pengető bérenchadnak kiszolgáltassák Nemzetünket. Az alkotmányos szabadság nem versenypálya, ahol mindenkit szabadon lehet futtatni, hogy a nyertesnek végén magunk adhassuk oda a díjat, csak azért, hogy megmaradhassunk.

Nagy vajúdásban él az egész világ. Ennek oka, hogy az emberiség fejlődik, ez a fejlődés igazságosabb társadalmi rendet, új társas közösséget akar kialakítani. Ez új rend szükségességét a liberalizmus is felismerte, de nem tudta megoldani. Roosevelt egyidőben beállította az USA munkássága számára az ,,Új tervet", de ez éppen úgy csődöt mondott, mint a nemrégiben felhozott Beweridge-terv. Mindkettő elbukott, mert nem lehet a dolgozók új és boldog világát koldustarisznyás, alamizsnás tervekkel megoldani, hanem csupán gyökeres rendszerváltozással.

De ugyancsak kudarcot vallott a marxizmus kísérlete is. A liberalizmus nem tudta megoldani a munkásság problémáit, a marxizmus pedig rosszul oldotta meg. A dolgozó nép, mint közösség mindkét világnézet útján rabszolgasorsba került.

A dolgozók érdekeit végeredményben csak az új vezetők harcolhatják ki, azok a Vezérek, akik a küzdelemben elől menetelnek, nem pedig maguk előtt terelik a munkásságot. Az új igazság a nacionalizmus és szocializmus életösszhangja. És ezen a helyen ismételten és új kijelentem: nacionalista és szocialista vagyok. Ellensége vagyok minden nacionalizmusnak, amelyben nincs szocializmus, de ellensége vagyok minden szocializmusnak is, melyben nincs nacionalizmus. A Hungarizmus a kettőt szervezi ideológiai és gyakorlati egységbe. Ezt az ideológiát a munkásság elfogadja, érte vállalja az áldozatokat, mert a munkás látja és tudja, hogy a kenyérhez az út ideológián keresztül vezet. A munkásság nem elégszik meg a marxizmus megtagadásával, hanem új ideológiát követel, mely megsemmisíti azt, ami évszázadokon át rossz volt és ami a Szovjetben 25 év óta bebizonyította totális csődjét.

E jelenlegi háború az életerős nemzetek harca. A munkásságnak ki kell belőle vennie részét minden erejével. Csirkefogó az, aki ma a piszkos kényelem párnáira húzódik. Teljes mellel álljunk ki ebben a küzdelemben, mert ha most megint alulmaradunk saját hibánkból, végzetesen és örökké a zsidóság rabszolgáivá válunk. A Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom szintén az erőteljes harcosok közé számítja magát, ezért minden képességét, erejét latbaveti a győzelem érdekében, a Nemzet szolgálatában!

Szálasi Ferenc beszédét végtelen ujjongással fogadták. Különösen nagy lelkesedéssel kísérték azokat a szavakat, amelyekkel Hitlerről és Mussoliniról emlékezett meg, valamint nagy tetszésüket nyilvánították, mikor külpolitikai fejtegetési során a moszkvai értekezlet eseményeit taglalta. A hungarista testvéri tábor ma legfontosabb feladatának tekinti a bolsevizmus kútmérgezései ellen való harcot és hazaárulónak tart mindenkit, aki akármilyen formában meg akarja akadályozni a hazai bolsevista bérencek elleni eszmei és gyakorlati harcot.[3] Hiába igyekeznek egyesek gátat vetni a nacionalista és szocialista munkásság ezirányú cselekedeteinek, az illetők mindig alulmaradnak, mert a Nemzet szavával szemben minden akadékoskodás meddő marad.

Az értekezlet után Szálasi Ferenc még hosszú ideig elbeszélgetett a testvérekkel, majd felkereste a városban több hívét. Szálasi Ferenc itt született Kassán, a nagyságos fejedelem városában, itt nevelkedett, innen indult el útjára. Az elődök szent meggyőződésével vállalta az áldozatokat, a szabad életből való rodostói száműzetést is, mert véleménye szerint minden áldozat kevés és ahogy mondotta: ,,Nemzetem elhagyhat engem, de én sohasem hagyhatom el és sohasem fogom elhagyni, mert nincs az az igazságtalanság, amit velem szemben elkövetne, amiért feltétlen nemzetszeretetem és rendíthetetlen nemzethűségem csorbát tudna szenvedni!"

A miskolc-ózdi bányavidéken

,,A sztrájkok vezetői mindenkor a plutokratákkal cimboráltak"

A felsőgalla -dorogi szénmedence,
valamint a kassai szervezet meglátogatása után Szálasi Ferenc a miskolci, ózdi és környékbeli szervezeteket kereste fel, hogy munkaterve szerint itt is megtarthassa azokat a munkásértekezleteket, melyeken a nacionalista és szocialista magyar munkásság adja elő kívánságait és rögzíti álláspontját a baloldali marxista agitációval, a bolsevizmus felé kacsintgató, a plutokratákkal szövetkezett munkásszédítő elemekkel szemben.

A dorogi bányavidéken tett diadalút és a nagyszabású kassai értekezlet ünnepségéhez méltóan fogadta Szálasi Ferencet Miskolc városa is. A hatalmas párthelyiségbe egybesereglett a nagy gyárváros munkássága és a diósgyőri vasgyár dolgozói. A munkásokkal együtt eljöttek az üzemek és gyárak mérnökei is, hogy bebizonyítsák annak az élet-, társ- és sorsközösségnek gyakorlati valóságát, melyet a Nyilaskereszt Párt ideológiája a kétkezi munkás és értelmiségi dolgozó között megteremtett.

Mi lesz velünk?

A Pártvezetőt munkás-országjárására ezúttal is Kassai Ferenc testvér, az erdélyi munkatörzs vezetője, valamint Horváth Sándor képviselő testvér, a munkásság hű vezetője kísérte el. A szervezetek számára mindig végtelen nagy ünnep, ha egy esztendőben Szálasi Ferenc útjai során eljut hozzájuk. Ilyenkor szeretetük ezer jelével halmozzák el, hónapokig lázasan készülődnek fogadására és eltávozása után hosszú-hosszú ideig el vannak telve örömmel és tárgyalják a nagy nap eseményeit. Ez a szeretet Miskolcon is megnyilatkozott, számtalan felköszöntés hangzott el, sok ajándékot nyújtottak át a Pártvezetőnek.

Az értekezleten elsőnek Kassai Ferenc testvér szólalt fel.

Ebben a hatalmas gyárvárosban, kezdte beszédét ezekben a nehéz időkben, ebben a sötét világban felszakad a munkásság körében a kérdés: ,,Mi lesz velünk?" Jogos a kérdés, hiszen az egész világban nagy erők mérkőznek, tombol a harc és mindenkinek, különösen pedig a munkásságnak fel kell készülnie a döntő ütközetre.

1918-ban a háború tragédiával zárult le és egyesek ugyanazok ma ismét fel akarják idézni a drámát. Végzetes drámája volt az a forradalom a magyar dolgozóknak. A munkásság jólétét ígérték az uszítók. A zsidó világuralmi törekvések szolgálatába állították azt a félrevezetett munkásságot, melynek hátán szépen jövedelmező pozíciókba emelkedtek. Mi nacionalista és szocialista magyar munkások nem felejtjük el soha rémtetteiket és a mai nehéz időkben éberen őrködünk, hogy a 18-as drámának elejét vegyük.

A munkásnyúzó kapitalisták megegyeztek a moszkvai siserehaddal, hogy a dolgozó munkásságot elárulják és Szibériába vigyék száműzetésbe. Mi lesz velünk, magyar munkások, ha ránk szabadul a bolsevizmus szennyes áradata? Ma talán még senki sem tud a kérdésre feleletet adni, de mi hungaristák a szociáldemokrata-bolsevista fronttal szemben megalkottuk a szervezett közösséget, mely gátat vet a felszabadult baloldali elemeknek.

Magyar Munkások! Vigyázzatok, őrködjetek, mert a gyárakban és üzemekben a kommunista agitátorok, London ügynökei fületekbe duruzsolják a nemzetrontó jelszavakat. Ez a rendszer vén szerelőjével, a liberalizmussal ölelkezik, egyedül vagyunk a küzdelemben. Büszkén és hősiesen állunk, mi hungaristák, felvesszük a harcot a nemzetközi törekvések ellen.

A munkásság érzi hivatása fontosságát

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Szálasi Ferenc emelkedett szólásra.

Országjárásunk célja,
hangoztatta hogy a munkástestvérek előtt tisztázzuk a munkásság sorskérdéseit,
melyekért a munkások felelősek, mert ők állanak az események tengelyében.
A munkássághoz nem lehet csak a gyomron keresztül közeledni,
mert minden feladata tisztán áll előtte. Világosan méri le helyzetét, látja,
hogy hatalmas munkagépezet része, mely ha felmondja a szolgálatot,
nemcsak a munkásság, hanem az egész Nemzet végzetes kárát vallja.
A munkásság érzi társközösségi szerepét.
Ha nemzetgazdasági szempontból valahol hiba csúszott be,
a kenyér már hiányzik a dolgozók asztaláról.
A liberalizmus,
melynek a maga idejében szintén meg volt a feladata,
felszabadította az egyént mesterséges gátlásai alól.
A fejlődésben azonban nincs megállás, az egyént társasközösségbe kell állítanunk.
A liberalizmus azáltal bukott el,
hogy a társadalom vágyainak és követeléseinek kielégítésére csupán látszat-szociális törvényeket hozott és nem látta be, hogy gyökeres rendszerváltozásra van szükség. Szociálisan cselekedni úgy, hogy eredmény is legyen, csak szocialista tud, de semmiesetre sem plutokraták.
Nem szolgálja őszintén és meggyőződéssel a munkásság érdekeit a marxizmus sem.
Száz esztendő állott rendelkezésére, minden eszköz megadatott neki, de az nem a hatalom átvételére törekedett, csupán politizált és részeredményekért harcolt. Egészséges népi mozgalmakat sohasem tudott létrehozni, csupán összeesküvéseket. A II. internacionálé megkapta a sztrák jogát, mégsem tudott egyetlen rendszert sem megbuktatni, mert a sztrájkra uszítok és a sztrájkok vezetői mindenkor cimborákat a plutokratákkal. A sztrájk célja az volt, hogy állandó elégedetlenségben tartsák a munkásságot és ezt az elégedetlenséget a maguk javára felhasználják. Nincs szükség sztrájkra, hanem rendbe és sorba kell állani! A sztrájkkal a munkás megalázza magát, a sztrájk nem más, mint mikor a kis tolvaj meglopja a nagy tolvajt.

Hosszasan beszélt még Szálasi Ferenc, taglalta a munkásság követeléseit és kötelességeit. Beszédét nagy tetszéssel fogadták és az elhangzott szavak mély nyomot hagytak a testvérek lelkében.

Miskolc után Ózdot látogatta meg a Pártvezető, útközben azonban több szervezetet keresett fel. Sajószentpéter, Sajókaza és Csernely szervezeteiben tért be a testvérekhez. Megható az a szeretet, amivel ezekben a kis vályogházakban fogadták. A községvezető mindenütt saját házának egy-egy szobáját bocsátotta a párthelyiség céljaira, hogy legyen egy kis fedél, ahol a község zöldingesei minden nap összejönnek. Csodálatos dolog amit Szálasi Ferenc művel. A politikusok történetében talán nincs is tudomásunk olyanról, aki fáradhatatlanul járja az országot, nemcsak konjunktúraidőben, hanem szakadatlanul, leül az egyszerű emberek hajlékában, elbeszélget velük, mint testvéreivel. Ebben van a mi erőnk, ez a mi győzelmünk záloga, hogy meghirdetett igéinket éljük is, elsősorban pedig éli a Vezér, akinek példájára apostolok ezrei járják az országot, hogy tanítsanak minden embert a Hungarizmus igéire.

Az ózdi szervezet hatalmas párthelyisége zsúfolásig megtelt a város bányászaival. Lelkes ünnepléssel fogadták a Vezért, ragyogó arccal, csillogó szemmel köszöntötték, hiszen már olyan rég nem látták és oly régóta vártak már erre a pillanatra. Az értekezleten Kassai Ferenc testvér után Szálasi Ferenc szólalt fel. A beszédek után kérdéseket intéztek a Pártvezetőhöz. Az adott válaszokból kitűnt az a rendíthetetlen szilárdság, mellyel Szálasi Ferenc a munkásság ügyét kezeli.

Kifejtette a munkaállam elgondolásait a jövőre vonatkozólag, azokat az új törvényeket, melyek végre a munkásságnak megadják a jogot, megbecsülést és a munkát és amelyek a szegénység leküzdésére indított szocialista harcot végleg lezárják és a dolgozók jólétét és életbiztonságát megteremtik.

Az értekezlet után a szervezet helyiségében tea-estet rendeztek a bányásztestvérek. Szálasi Ferencnek mindenkihez volt egy kedves szava, hol itt, hol ott ült le a hosszú asztalhoz, hogy mindenkivel elbeszélgessen. A nőtestvérek és az ifjúsági korcsoportok tagjai számos költeményt szavaltak el, éneket adtak elő. Igazi testvéri közösség hangulatában töltött együtt a Vezér hosszú órákat az ózdiakkal.

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

“Szembeszállunk a belső bolsevisták nemzetrontásával!"

Lelkes fogadtatásban részesítették a Vezért a délvidéki hungaristák

,,A marxizmus és liberalizmus időszerűtlenné vált, a tudomány fejlődése mindkettő tantételeit megdöntötte."

Az elmúlt héten Szálasi Ferenc újabb szervezetlátogatásra indult. A Nyilaskeresztes Párt hatalmas nemzetszervező munkát végez és e tekintetben ismét Szálasi Ferenc vállalja magára a legtöbb feladatot. Hatalmas, nagy munkát jelentenek ezek a látogatások, de kiváló eredménnyel is járnak. A fővárostól messze, a távoli vidékeken mindenütt állnak a szervezetek, azok a szilárd cövekek, amelyek alapjai nagy nemzetszervezésünknek. Más politikai pártok ,,politizálhatnak", manőverezhetnek, nálunk a Párt csak eszköz a Nemzet nevelésére, tanítására, egységbefogására. Nagy lendülettel, dinamikával vállaljuk ezt a munkát, Szálasi Ferenccel az élen központi kiküldöttek serege utazik el vasárnaponkint, hogy meglátogassa a távoli szervezetekben őrtálló testvéreket, tájékoztassa őket az eseményekről, utasításokat adjon, meghallgassa és visszajőve eljárhasson ügyes-bajos dolgaikban.

A Vezér az ország egy-egy helyére évenként legfeljebb csak egyszer jut el. Kiemelkedő esemény, csodálatos nagy ünnep ez a vidéki testvérek életében. A Vezér mindenkor komoly, súlyos, magvas gondolatokkal indul el útjára és ezeket a szervezetekben lankadatlan erővel, meggyőződéssel hirdeti. Sohasem tart szónoklatot, de mindenkor apostoli küldetés hitével tanít, nevel minden testvért, hogy kialakítsa a nemzetiszocializmus új embertípusát, a szép, jó és igaz eszményeinek önfeláldozó, a Nemzet és közösség szolgálatában rendületlenül helytálló hungarista harcosát.

Magyar Birodalmi Gondolat

A Pártvezető legújabb útja Délvidékre vezetett. Gépkocsija elhagyta a régi szerb határt, hatalmas iramban rohant tovább Újvidék felé, a Bácska fekete földjén. Útközben felidéztük magunkban a Délvidék felszabadításának napjait, a harcot, küzdelmet, a magyar katona hősiességét. Újra eszünkbe jutott Szálasi Ferenc minden tanítása, a Hungarizmus nagy célja, a Magyar Birodalmi Gondolat valóraváltása. Magyar Nemzetünknek az élettől számára rendelt életteret vissza kell szereznie, ezt azonban csak harc árán érhetjük el. Ezért dolgozunk mi rendületlenül, fáradozunk azon, hogy jelenlegi határaink között is olyan erkölcsi, szellemi és anyagi rendet teremtsünk, olyan politikai, gazdasági és társadalmi állapotokat létesítsünk, hogy hazánkban mindenki megtalálja természetes és parancsolóan szükséges élet-, társ- és sorsközösségét és biztos lehessen afelől, hogy jólétben és életbiztonságban élhet.

Ezek a gondolatok foglalkoztattak bennünket, mikor megérkeztünk Újvidékre. A város határában dr. Jancsuskó Gábor megyevezető és kísérete fogadta Szálasi Ferencet és a kíséretében lévő Vajna Gábor képviselőtestvért. Újvidék a Nyilaskeresztes Párt szilárdan álló déli bástyája, egyik legerősebb szervezetünk. Lelkes, szívós testvérek már a felszabadulás első napjaiban jelentkeztek Szálasi Ferencnél szolgálattételre és azóta is állhatatos hűséggel, állandó harcok közepette is kitartanak a Mozgalomban. A szervezet taglétszáma rendkívül nagy, a gépezete hibátlanul működik, élénk életet él valamennyi szervezeti ág, ifjúsági, női, paraszt és munkás szervezet egyaránt. Szervezése és propagandája erőteljesen működik, nagyszámban vesz részt a mozgalmi életben a város értelmisége és tisztviselőtársadalma.

Ezúttal a munkásság szervezete mutatta meg erejét a Vezérnek, mert a felsőgallai, dorogi, kassai, miskolci és ózdi látogatás után a Pártvezető most Újvidéken tartotta meg azt a munkásértekezletet, melynek célja a nemzetközi törekvések ellen küzdő, nacionalista és szocialista új magyar munkásság megszilárdítása.

Zuhogó esőben érkeztünk a Mussolini-utcában levő párthelyiség elé. Nagy tömeg várakozott, amely a szakadó eső ellenére is szívósan kitartott és nem tágított, hogy jelen lehessen a Vezér érkezésénél. Lelkes éljenzéssel fogadták, nagy szeretettel vették körül. A párthelyiséget virágokkal díszítették fel. A terem hátsó falán a hungarista zászlón Horthy Miklós, Szálasi Ferenc, Hitler és Mussolini nagyméretű arcképét láttuk, valamint a japán nemzeti lobogót a Tenno arcképével. Jobboldalt állt a párthelyiség nemrégiben felavatott hősi emlékműve, melyet az újvidéki testvérek áldozatkészsége emelt a jelenlegi világnézeti háború hősi halottainak tiszteletére. Az emlékmű előtt örökmécs ég, figyelmeztetvén minden embert, hogy soha nem felejtkezhetünk meg azokról a hősökről, akik az örökkévaló Nemzet szolgálatában, a dolgozó népmilliók új hazájának megépítése érdekében hozták nagy életáldozatukat.

Mi nem csak tagadjuk a marxizmust, hanem új ideológiát adunk helyette

Az értekezlet elején Lauterer József megyei munkásvezető üdvözölte a Pártvezetőt. Megköszönte, hogy ellátogatott közéjük, biztosította a délvidéki munkásság hitéről és hűségéről. Az üdvözlés után Szálasi Ferenc emelkedett szólásra és egy órás beszédben taglalta az új magyar munkásság kérdéseit. Behatóan foglalkozott azokkal a problémákkal, melyek szükségessé tették a munkásság új utakra való térését és bizonyította a marxizmus bűneit, hibáit, amelyek miatt a munkásság helyzetét véglegesen megjavítani nem tudta, ezután pedig egyáltalán nem lesz rá képes.

Európa és egész földgömbünk
mondotta hatalmas politikai, gazdasági és társadalmi vajúdásban van, új célok felé tör és ezek elérésére véres harcot kell megvívnia. Ebből a világégésből a nacionalista és szocialista új világ fog kialakulni. A nagy küzdelem után minden nép és minden nemzet munkásságának lesz a feladata, hogy a romokat eltakarítsa, felépítse és megépítse az új rendet. A munkás tehát a nemzetépítő. Ez azonban roppant nagy felelősséget jelent, melyet a munkásság csak úgy vállalhat, ha tisztán látja, mi a hivatása, joga és kötelessége?!

Az elmúlt században a munkásság sorsának intézését a marxizmus vette kezébe, helyesebben ő sajátította ki. De nem a munkásság érdekeit szolgálta, hanem eszközzé alacsonyította azt a zsidó világuralmi törekvések szolgálatában. Mi tagadjuk a marxizmus létjogosultságát és egész eszmetanát. De nem elégszünk meg csupán ezzel, hanem helyébe megadjuk új ideológiánkat, mely a munkásság pozitív eszmerendje.

Hogy a marxizmus időszerűtlenségét bebizonyíthassuk, történelmi visszapillantást kell vetnünk. Hideg, tudományos alapon vizsgáljuk a kérdést, még attól is eltekintünk, hogy Marx valamikor Mardocháj volt és ereiben kimondottan zsidó vér csörgedezett.

Marx munkásideológiájának alapvető tétele az osztályharc volt. Ez az elmélet annak következtében jött létre, hogy Marx idejében a tudomány hatalmas területeket tárt fel, amelyeket azonban az emberiség még nem tudott megemészteni.

A tudomány új fejlődése megdöntötte Marx elméletét

Darwin ekkor állította fel az evolúció elméletét a természettudományokban és ezekben az időkben született meg a másik tétel is, hogy csak az erősebb marad meg a természetben. Ennek társadalomtudományi vetülete Marx ama tantétele, hogy a természetes fejlődés alapján a gazdasági termelőeszközök mind kevesebb és kevesebb kézbe fognak összegyűlni és amikor már csak egyes kezekben lesz, kell a proletariátusnak birtokába és tulajdonába vennie azokat és megteremteni a proletárvilágot. Hogy ezt elérhesse, be kell állítani az osztályharcot, mert csak ennek segítségével érheti el célját.

Az utolsó ötven esztendő tudományos kutatása azonban megdöntötte Darwin és ezzel mindazoknak elméletét, így Marxét is, amelyek Darwinra épültek. Maga egy kommunista, Kropotkin döbbent rá, hogy nem osztályharcra, az erősebbnek a gyenge elleni harcára van szükség, hanem egymás szükségszerű, kölcsönös megsegítésére, mert minden élet ennek a kölcsönös megsegítésnek alapján kell, hogy álljon, ha életet akar jelenteni. Minden felelős nép rádöbbent immár a nemes társadalmasítás szükségére.

Bebizonyosodott, hogy az évezredes emberi történelem folyamán három természetes társadalmi réteg kristályosodott ki. Az első: a nyersanyagot előteremtő őstermelő; a második: a nyersanyagot fogyasztóképessé átalakító munkás; a harmadik: a kettőt vezető és irányító, a kettő munkáját életösszhangba hozó értelmiségi. Az első a maga egoisztikus felfogásával az egészségesen önző nacionalizmus megtestesítője; a második, a munkás á társközösségi érzés, a szocializmus kifejezője; a harmadik, az értelmiségi, a vezetőréteg, mely a nacionalizmust és szocializmust egészséges és józan életösszhangba hozza. Ebből a parancsoló életösszhangból született meg a nemzetiszocializmus, magyar gyakorlatában: a Hungarizmus.

Ennek a társadalmi rétegeződésnek megfelelően a Nyilaskeresztes Pártban is megfelelő szervezeteket találunk. Bűnös kéz az, amelyik a természetes szükségből megszületett társadalmi rétegek közé viszályt hint. A Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom ideológiája tehát elveti az osztályharcot és olyan közösségi életszemlélet kialakításán munkálkodik, mely a társadalmi rétegek közötti súrlódásokat és esetleges ellentéteket kiküszöböli és jólétet és életbiztonságot jelent minden dolgozónak.

A sztrájk lealacsonyítja a munkásságot

E tények ismerete más megvilágításba helyezi a marxizmust, amely úgy vélte, hogy osztályharc árán juthat csak uralomra. Évszázados harcában pedig valójában sohasem akarta átvenni a hatalmat, hogy azzal a munkásság jólétére becsületesen sáfárkodjék, hanem állandó elégedetlenséget szított, munkássztrájkokra uszított, a munkásság pedig évszázados, kemény véres küzdelme ellenére is továbbra is csak nyomorban maradt, a szegénység megszüntetéséért jószándékkal és jóhiszeműséggel vívott harca meddőnek bizonyult a munkástörekvéseket kisajátító és azokkal visszaélő vezetők vétke miatt. Az osztályharc mellett a marxizmus másik fegyvere a sztrájk volt. Ezekkel a munkásság soha nem ért el eredményt, mert ha nehéz harcok után emelték is órabérét, néhány nap múlva már többszörös mértékben emelkedtek az árak is. A szegénység megszüntetésének jogos és célravezető fegyvere tehát nem a sztrájk, hanem a kíméletlen megsemmisítése annak a rendszernek, amely bér- és árkérdések közötti különbözetet kiegyenlíteni nem tudja, valamint megsemmisítése azoknak is, akik ehelyett sztrájkra uszítanak. A sztrájkkal a munkás nem harcol legtermészetesebb jogaiért, hanem megalkuszik, önönmagát becsteleníti meg és zülleszti le úgynevezett ,,munkabérharcaiban" és nem jut tovább, minthogy meglopja a nagy tolvajt.

Hosszasan foglalkozott még Szálasi Ferenc a munkáskérdésekkel, majd azokra a kérdésekre felelt, melyeket a testvérek munkásvonatkozásban intéztek hozzá. Az értekezlet jól sikerült, a munkástestvérek nagyon magvas, komoly kérdéseket intéztek a Pártvezetőhöz. A lelkes testvérek az értekezlet végén nagy ünneplésben részesítették Vezérüket.

Látogatás a város munkásnegyedében

A munkások által lakott Darányi-telepre hajtatott ki ezután a Pártvezető. Itt ugyancsak nagy számban gyülekeztek össze azok a munkástestvérek, akik a központi párthelyiségben nem vehettek részt az értekezleten. Krémer András testvér köszöntötte a Vezért, majd Vajna Gábor képviselőtestvér emelkedett szólásra. Részletesen foglalkozott az időszerű kül- és belpolitikai eseményekkel.

Rámutatott a szövetségesek teheráni kudarcára. Az a konferencia az utolsó randevú volt az angolszász vezetőhatalmak és a szovjet cár között. Utoljára borult egymás keblére a munkásságot eláruló Sztálin és a plutokrata-kapitalista világ két megszemélyesítője. Hosszas és nehéz előkészítések után létrejött tanácskozásuk után most dermedten és halálos félelemmel várják, hogy mit válaszolnak sok közleményükre az új német fegyverek. Ők éppúgy tudják, mint mi, hogy a nemzetiszocialista vezetők által bejelentett megtorlás gyökerében változtatja meg a hadi-helyzetet és bekövetkeztekor ütni fog mindazon bűnös hatalmak órája, melyek a világ javainak igazságos elosztását megakadályozták.

Végezetül Szálasi Ferenc szólt még a munkástestvérekhez.

Hangsúlyozta, hogy a megtorlás nemcsak Anglia ellen következik be, hanem mindenkivel szemben, aki az új világnézet győzelmét, a nemzetiszocialista Európa megszületését meg akarta akadályozni. A mi helyünk ebben a nagy küzdelemben német bajtársaink oldalán van, a magyar-német élet-, társ- és sorsközösség méginkább kifejezést kapott abban a tényben, hogy a Don mentén együtt harcoltunk a német hősökkel. A kiontott vér egybefolyt és arra kötelezi az élőket, hogy megtalálják egymás dolgos kezét és együttesen építsenek az új európai nemzetek jóhasznára. Az új esztendő valóra váltja vágyainkat, a hűség, bajtársiasság és bölcsesség jegyében lépünk az új évbe, amikor az ellenség ellen nemcsak megtorlás jön, hanem a megtorlás és győzelem!

Szeged városában...

Az alföldi tanyavilág népe lelkesen ünnepelte a Vezért

Az éjjeli sötétség még nagyban ráterpeszkedett a szegedi tanyák apró házaira, mikor benn, a házak falai között már pislákolt a világosság. Az Alföld parasztjai korán keltek ezen a napon, hogy elérjék a Szegedre vezető vonatot. Volt, aki a szekerét fogta be, más megint kerékpárját készítette elő, mert senki nem akart elmaradni a nagy eseményről: Szálasi Ferenc fogadásáról.

Ennek a vidéknek népe a Vezér leghűségesebb hívei közé tartozik. Keménykötésű magyarok, akik sok viszontagságot megértek, akik a földdel folytatják nehéz harcukat magáért a földért. A kitartás, szívósság megtestesítői, a kiállás, bátor áldozatvállalás emberei. A kis tanyákban már régen szétfutott a hír, hogy Szálasi Ferenc meglátogatja Szegedet. Hetekkel előre, munka után, az esti órákban, mikor együtt volt a család, örvendezve beszéltek az eljövendő nagy napról, mikor újra szemtől-szembe láthatják a Vezért, beszélhetnek vele, kezet foghatnak és újra megmondhatják neki: hűségesek vagyunk, kitartunk a győzelemig! Gondosan előkészítették a zöldinget, egyenruhát, mindenről gondoskodtak és várva-várták a nagy napot. Át-át ballagtak egymás tanyájára, tárgyalgatták a vasárnapi nagy eseményt. Tudták, hogy az értekezleten kérdéseket intézhetnek a Vezérhez, aki válaszolni fog. Tanakodtak hát, beszélgettek, hogy a sok-sok kérdeznivaló, a sok panasz, kérelem közül melyikkel álljanak elő, melyik a legfontosabb? Nem apró-cseprő dolgot akarnak kérdezni, a maguk baját kicsinek tartják a nemzet nagy vajúdása idején. Komoly, fontos problémákat kell majd megtárgyalni az értekezleten, melyek nemcsak az egyén, hanem a közösség életében is döntőek lehetnek.

Készülődik Szeged ipari munkássága is...

Szeged üzemeiben, nagy ipartelepeiben ugyancsak érdeklődéssel és várakozással tekintettek a Pártvezető megérkezése elé. A hatalmas város gyáraiban rendkívül erős üzemszervezete van a Nyilaskeresztes Pártnak. A munkások többször hallgatták a pártiskola tanfolyamait, szinte szóról-szóra ismerik Szálasi Ferenc tavalyi munkásnagytanácsi beszédét, élénken foglalkoztatják őket a munkásideológia kérdései. A Vezér által tartandó nagy értekezlet voltaképpen számukra a legfontosabb, mert munkásértekezlet lesz, egyik láncszeme annak a nagyszabású munkatervnek, melyet Szálasi Ferenc a munkásság megszilárdítására állított be. A munkásgócok meglátogatásával biztosítani akarja, hogy a magyar munkásságot ne környékezhesse meg eredményesein a baloldali, kommunista agitáció, a nemzetközi törekvések tolvajnyelve, hanem renídthetetlenül álljon a nacionalista és szocialista új magyar munkás, kitartson a munkapad mellett, őrködjék azon, hogy a Nemzet munkagépezetében zavar ne állhasson elő.

Nagy felkészültséggel várták tehát az ipari munkások is Szálasi Ferencet, hogy kérdéseikre megkapják azokat az utasításokat, melyeket a rájuk nehezedő nagy munka közepette végre kell hajtaniok. Mindig szellemi felüdülés, felfrissülés, nagy élmény számukra, ha a Pártvezető munkáskérdésekről, társadalmi problémákról beszél, tudományos és népszerű alapon fejtegeti a világnézeti kérdéseket. De nem csupán elvi és ideológiai vonatkozásban akartak kérdéseket intézni a Vezérhez, hanem gyakorlati, a munkásságot érdeklő gazdasági irányban is. A közellátás, munkahét, női munka, gyermekmunka, mezőgazdasági munka stb., mind napirenden szerepel a munkásság problémái között. Eltölti lelkünket a vágy, nagy várakozással néznek a Cél felé, melyben a Munkaállam megvalósítása áll. Ez ad erőt, lendületet, roppant dinamikát a nehéz harcokra. Ki akarnak vetkőzni a marxizmus által rájuk aggatott sallangokból, a sokszázados meddő küzdelem után, a kommunista szellők által hozott poshadt, fojtó levegőből szabadulni szeretnének, mint megtisztult, becsületes, dolgos, felelős munkahelyre állított, jogát, hivatását és kötelességét tisztánlátó és élvező új, nacionalista munkások dolgoznak szívósan a Hungarista Munkaállam megépítésén.

,,Apukám meghalt az új hazáért..."

A hatalmas szegedi párthelyiségben már rendben és sorban elhelyezkedve várt a nagy testvéri tábor, mikor Újvidékről megérkezett Szálasi Ferenc. Az egyenruhás pártszolgálatosok sorfala között vonul be a párthelyiségbe. Az ajtóban egy pöttömnyi kisleány állt, kezében nagy-nagy virágcsokorral. Mélységes áhitattal tekintett fel a Vezérre, látszott, hogy köszöntőt szeretne mondani. De a meghatottságtól nem tudott szólni, csak a Pártvezető kedves, bátorító mosolyára buggyantak ki ajkán az egyszerű szavak, a kedves köszöntő, melyet a kicsike leány maga költött:

,,Pártvezető Testvér! Apukám meghalt az új hazáért. Kicsi szívem hófehér virágát, apukám nyilas szívének szimbólumát hoztam el Neked. Kívánom a jó Istentől, hogy a kitűzött célba a jó Isten és a szerencse vezéreljen..."

A Pártvezető szeretettel köszönte meg a kis Kóti Máriának a szív legmélyéről jött üdvözlő szavakat. Majd a testvérekhez fordult, akik hatalmas éljenzéssel fogadták.

A csongrádi tisztségviselők jelentése után megkezdődött az értekezlet. Zombori György testvér, megyei munkásvezető üdvözölte a Pártvezetőt, majd közvetlen utána Ő emelkedett szólásra.

Ismét ismertette a munkásszervezetek meglátogatásának célját, vázolta a nemzetiszocialista, a hungarista munkásság kötelességeit, megmutatta a munkás helyét a társadalomban, majd időszerű kérdésekkel foglalkozott, végül a marxizmus bűneit taglalta. Újból rámutatott arra a tényre, hogy nem elég a marxizmust tagadni, hanem helyébe pozitívumot is kell adni. A marxizmus a többi között ott követte el a legsúlyosabb vétket, hogy kiirtotta, illetve ki akarta irtani az emberiségből az Isten, Család és Haza valóságát, helyette viszont nem adott, mert nem is adhatott nemes eszményeket, melyek vezéreljék nehéz útján az embert.

Kívülről ismerem mondotta Szálasi Marx és Engels munkáit.
Áttanulmányoztam minden megnyilvánulásukat és követőikét is.
Vitaképes vagyok a legorthodoxabb kommunistával is.
Tudom,
hogy mit hirdet Marx és mit követel az Élet.
Éppen ezért meggyőződéssel állíthatom,
hogy a marxizmus követelései messze állanak az élettől;
ami Marx munkájában igaz és hasznosítható,
azt angol közgazdászok és német bölcsészek munkáiból lopkodta össze,
de lelki sajátságainál fogva eltorzította ezeket is.
A Kommunista Kiáltványnak
már az előszavában olvashatjuk azt, amit ma a világ marxistái nem akarnak tudomásul venni,
hogy ,,igaz, hogy a tudomány és technika megváltoztatta az idők képét..."
Többször kifejtettük már, hogy az újabb természettudományi és
egyéb kutatások megdöntötték a marxizmust, amely ma nem más,
mint véres időszerűtlenség összes tanaival egyetemben.

Ember és tőke viszonya.

Az osztályharc és sztrájk kérdésével foglalkozott ezután részletesen a Pártvezető, majd a tőke kérdésére tért rá. Szemléletes példával magyarázta meg a tőke szükségességét.

1935-ben kezdte fejtegetéseit beszélgettem a tőke kérdéséről egy plutokratával, majd egy marxistával Külön-külön mindkettőtől megkérdeztem: abban az ősködben, amelyből a világ egyeteme kialakult, benne volt-e az ön cipőtalpa?

A plutokrata először meghökkenve nézett rám, majd határozottan azt válaszolta, hogy: ,,Igen!" Ugyanígy felelt a marxista is.

A plutokratának azt mondottam, ha ez így van és tényleg így is van, úgy nemcsak az ő cipőtalpa volt meg, hanem az enyém is, a harmadiké is, mind a millió és millió emberé. Honnan veszi tehát a jogot hozzá, hogy csak saját magának biztosítson cipőtalpat, a többi embert viszont arra kényszerítse, hogy mezítláb járjon, miért akadályozza meg, hogy más is jussához jusson? Mert ha megteszi, ne csodálkozzék, ha az emberek mezítláb belerúgnak, hogy cipőtalphoz jussanak.

A marxistának viszont azt mondottam, hogy a tőkére szükség van, hiszen minden tőke: a föld, a víz, a levegő, a tudás, minden, ami bennünk, körülöttünk, felettünk és alattunk van, mert az ősködben megvolt és állandó mennyiségű és minőségű tőke nélkül neki, a marxistának sem lehetne cipőtalpa. Ha tehát ő tagadja a tőkét, nem szabad öltözködnie, lélegzenie, sőt megszületnie sem lett volna szabad, hiszen a leghatalmasabb tőke maga az ember.

A tőke jólétet és életbiztonságot kell jelentsen

E kérdésben tehát az a fontos, hogy a tőke milyen viszonyba kerül az emberhez. Ha egy ember minden tőkét magának akar, az plutokrata; ha minden tőkét az állam akar önmagának kisajátítani, akkor államkapitalizmus áll elő. Egyik sem helyes, mert mindkettő természetellenes.

A Hangarizmus szerint a tökének viszonyba kell kerülnie az egész Nemzettel, minden családjával, az állam legfeljebb sáfára a tőkének a Nemzet és családjainak jólétére és életbiztonságára. A Nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi javait tehát igazságosan kell elosztani minden dolgozó család javára úgy, hogy belőle megépülhessen a totális nemzet jóléte és életbiztonsága.

A marxizmus nem így látta a dolgokat, legalább is nem ezek szerint cselekedett, mert az észszerű megoldás helyett állandó elégületlenségben tartotta a munkásságot. Mindig többet követelt, mindig többet ígért, de sohasem szerzett, vagy sohasem adott eleget, mert az elégedett munkásság és békés társadalom nem felelt meg céljainak. A nacionalista és szocialista munkás nem kér mást, nem kér többet, csak annyit, amennyi elég!

Államfő és Nemzet közös akarata

A munkasproblémák megtárgyalása után Szálasi Ferenc az időszerű eseményekkel foglalkozott, végezetül a következő kijelentést tette:

Ez alkalommal, itt Szegeden ismételten kijelentjük, hogy a magyar nemzetiszocialista népi kibontakozást ugyanúgy képzeljük el ma is, mint 1937 október 24-én. Célunk a hatalom átvétele, átvétele pedig az Államfő és Nemzet közös akaratából. Nekünk mindig volt, van és lesz Államfőnk!

A nagy beszéd után kérdéseket intéztek a Pártvezetőhöz, aki hosszasan és részletesen válaszolt rájuk. A jólsikerült értekezlet után Szálasi Ferenc szűkebb társaságban bölcseleti és államtudományi vitát folytatott és ugyancsak feltett kérdésekre felelt. A vita során a résztvevők elcsodálkoztak Szálasi Ferenc hatalmas képzettségén, anyagismeretén, olvasottságán. Kiderült, hogy a tudomány minden ágában évtizedek hosszú során át szerezte képzettségét, tudását, melyet egyúttal gyakorlatilag is felhasznált.

A szegedi szervezet után Csongrád megye több szervezetét látogatta meg a Pártvezető és a kíséretében levő Vajna Gábor képviselőtestvér. Az algyői, szegvári, szentesi, csongrádi és tömörkényi szervezetet keresték fel. Szegváron és Szentesen értekezletet tartottak és ugyancsak részletesen taglalták a munkásság ideológiai és időszerű kérdéseit.

Különösen szép és megható fogadtatást rendezett a Vezér fogadására a tömörkényi szervezet. Késő este, nagy sötétségben közeledtünk a község határához. A falu szélén egyszercsak lámpások fénye tűnt fel, az előre küldött őrszemek jöttek elénk. A párthelyiség a falu túlsó végén volt és amíg odaértünk, a házak előtt mindenütt kinn álltak az emberek, akik az esőben és nagy hidegben már órák óta várakoztak. Az ifjúsági szervezet kerékpárosa osztaga szinten elébe jött a Pártvezetőnek és kocsija mögé csatlakozva, nótázás közben kísérte be a párthelyiségbe. Az épület előtt a teremből kiszorult nagy tömeg fogadta a Vezért lelkes éljenzéssel. Az értekezleten Vajna Gábor szólalt fel, politikai tájékoztatót adott, majd a Pártvezető beszélt. Végezetül az ifjúsági korcsoportok tagjai, kisleányok és fiúk szavaltak, Sértő Kálmán, Gellért Vilmos és Géza Ottó költeményeiből adtak elő.

Nagy igazságjárás van egész földünkön...

Későre járt már az idő, mikor a tömörkényi szervezetben végétért az értekezlet. Amíg Szálasi Ferenc beszélt, végignéztünk az előtte lévő arcokon. Csupa magyar arc, ősi, paraszti ábrázat. Ősz emberek, feketehajú fiatalok. Tekintetükből okosság és bölcsesség sugárzik. Végtelen hűség, ragaszkodás tükröződik bennük. Ezek a magyar testvérek biztosítékai a mi győzelmünknek. Ezek viszik diadalra a zászlót, ők mentik meg mint a történelem folyamán oly sokszor magyar nemzetünket, ha veszélyes időkben kemény helytállásra van szükség. Hiába ront ránk az ellen, hiába tör felénk a bolsevizmus, hiába igyekeznek bennünket megkörnyékezni sima, előkelő kezek Magyar Nemzetünk áll, a Mozgalom él és győzni fog!

A nagy világvajúdásban Európa és a Magyar Birodalom újjászületve támad fel majd. Beteljesül majd Szálasi Ferenc nagy jóslata, amit ennek az évnek elején mondott:

,,Semmi okunk a csüggedésre. Igaz, hogy ma még hazátlanok oktatnak hazaszeretetre; az istentelenek vonják kétségbe istenhitünket; a gyávák adják a bölcs tanácsot a bátraknak; a gondolatnélküli, az eszmeüres és a lélekszegény lopja, orozza, sikkasztja és önti üres formákba mindazt, amit lelkünk gazdagsága, szellemünk tudása alkotott, termelt, kialakított. De hatalmas igazságjárás van egész földünkön, el fog jönni az idő, mikor minden megkapja az ő helyét és jutalmát: ők a történelem szemétdombjára kerülnek és elégettetnek, mi pedig a történelem kerekéhez, hogy irányíthassunk és vezethessünk!"

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

A kis matyólány is “Kitartás!"-sal akar köszönni

A hősi halált halt tokodi bányászok új emlékművének felavatása

Vajna Gábor: ,,A hősi halottak dicsőségét zengjük!"

Az elmúlt évben a tokod-aliárói bányászközségre szomorú gyász borult. Az emlékezetes júliusi bányarobbanás 51 bányásztestvérünket követelt áldozatul. A munka hősi halottainak emlékére a Nyilaskeresztes Párt helyi szervezete díszes, komoly emlékművet emelt, alatta örökmécsest gyújtott, hogy a lobogó fény minden időkben hirdesse annak az áldozatnak a nagyszerűségét, melyet ötvenegy bányásztestvérünk hozott, mikor munkaközben életét veszítette.

A tokodi párthelyiségben emelték fel az emlékművet, melyhez állandóan elzarándokoltak a hősi halált halt bányászok hozzátartozói, hogy felidézzék az elköltözöttek emlékét és leróják kegyeletüket. Az elmúlt vasárnap a tokod-altárói párthelyiségben új emléktáblát állítottak és új örökmécsest gyújtottak a tavaly szerencsétlenül járt bányászoknak. Az emlékmű felavatására Szálasi Ferenc maga utazott le a bányászközségbe, meglátogatta a párthelyiséget, ahol már az egész vidék népe egybesereglett.

Hiszünk a magasabbrendűség győzelmében

A megérkező Pártvezetőt és a kíséretében levő Vajna Gábor képviselőtestvért Bajor Ferenc községvezető köszöntötte. Egyszerű, de meghatott, meleg szavakkal üdvözölte Vezérét:

Számunkra nagy kitüntetést, végtelen örömet és boldogságot jelent, mondotta ha Vezérünk megjelenik körünkben. Egy-egy ilyen találkozás méginkább megacélosítja erőnket, mert Pártvezető Testvér rendíthetetlen hite, erős akarata, állhatatossága ránk is sugárzik. Ezt akarom megköszönni mindnyájunk nevében, mert nekünk nagy-nagy szükségünk van az erős hitre, szilárd meggyőződésre. Csak így tudjuk maradéktalanul teljesíteni azokat a feladatokat, melyekre az Eszme és hősi halált halt bányásztestvéreink emléke kötelez bennünket. A múltból újra és újra felmerül az ötvenegy bányász arca, hogy figyelmeztessen minket: álljunk a helyükre, keményen és bátran folytassuk munkánkat.

Sok nehéz sors van ebben az országban, de legnehezebb talán mégis a bányászé. Sokan vannak közöttük, akik élő halottként járnak, akiknek szeméből az örökös hajrá kilopta a fény és boldogság szikráját, akiknek élete és lelke olyan, mint a sötét, fénytelen kripta, mert egész életükben egy kizsákmányoló rendszer rabigájában görnyedtek. Mi ezeket az élőhalottakat vissza akarjuk adni az igazi, lüktető életnek. Megtanítjuk ezeket arra, hogy van magasabbrendű élet, melyben az ember emberiesebb sorba kerül, csak ki kell harcolni ezt, meg kell küzdeni érette.

Ez a célunk és hisszük,
hogy Vezérünkkel az élen el is érjük ezt,
mert különben nem hagy bennünket nyugodni az elégett bányásztestvérek szelleme.
El kell érnünk, mert másként örökre mint valami nagy,
véres felkiáltójel állana elénk élőhalott bányásztársaink szomorú arca.
Ezért állottunk zászlód alá Szálasi Fernc és arra kérünk,
vezess bennünket továbbra is azzal a meg nem alkuvá hittel,
amellyel eddig is szolgáltad Nemzetedet!

A bányász is katona

A köszöntő után Vajna Gábor képviselőtestvér emelkedett szólásra:

Nem temetni és siratni jöttünk ide, kezdte avatóbeszédét hanem azért, hogy a hősi halottak dicsőségét zengjük. Aki a hazáért halt meg, sohasem múlik el, mert tovább él gyermekeiben, ivadékaiban és ragyogó példát mutat arra, miként kell áldozatot vállalni mindnyájunkért, a nemzeti közösségért. Ha a háború hősi halottairól valaha úgy emlékeztek meg, hogy elestek a becsület mezején, ma a bátorság és a munkafront minden egyes halottja is a becsület harcosa kell, hogy legyen. Totális háborút vívunk, férfi és asszony, öreg és fiatal egyaránt katona.

Az az ötvenegy bányásztestvérünk, aki az elmúlt esztendőben hősi halált halt, szintén mint katona teljesítette kötelességét. A bányász is katona! Még béke idején is állandóan szembenáll a haragos elemekkel. Sohasem tudhatja, mikor reggel leszáll a bánya mélyébe, vajon este újra megláthatja-e a föld felett elterülő világot. Nem tudhatja, hogy nem utolsó útjára indul-e és visszajön-e még valaha is szerettei közé. Ezek a hősök, ott a föld alatt verejtékezve tették lehetővé, hogy idefenn pezsegjen az élet, vonatok közlekedhessenek, gyárak kéményei füstölhessenek, hogy millió és millió kéz dolgozhassák a mindennapi kenyérért.

Ha végigsétálunk egy-egy bányászfalucska temetőjében, a sírok feletti fakeresztek és emléktáblák mind azt jelzik, hogy az alatta nyugvó ,,Élt 35 évet", ,,Élt 40 évet". Fiatalon halnak meg a bányászok, mert vagy a szerencsétlenség viszi el őket, vagy a nehéz, testetölő munka viszi időnek előtte sírba az ifjú életeket. És mégis: a bányász küzd és örökké lelkesedéssel fog küzdeni munkahelyén a Nemzetért!

Gép, anyag és tudás: az ember szolgálatában álljon

A Mindenható az embert a teremtés koronájának alkotta meg, hogy az anyagot, állatot a maga jóhasznára vegye. Ezért adott észt, akaratot és hitet az embernek A letűnő világ is használta az észt, gépeket konstruált, de elfelejtkezett az emberről, akit a gépek rabszolgájává tett. A mi Hungarista Munkaállamunk megvalósítja, hogy minden anyag, gép és tudás az ember szolgálatában annak boldogulását és jólétét mozdítsa elő. Ezért folyik a harc, ezért vállaljuk sok-sok ezren és tízezren, élünkön Szálasi Ferenccel az áldozatot, mert áldozat és harc nélkül nem lehet a régi, avult rendszert félreállítani és nem hozhatunk szebbet, jobbat és igazabbat.

Az a tény, hogy ma ismét megemlékezünk ötvenegy bányásztestvérünkről és új emléket állítunk nekik, bizonyítja, hogy áldozatuk és munkájuk nem volt hiábavaló és nem haltak meg nyomtalanul. Emléküket, amíg egyetlen hungarista bányász él, mindig szent kegyelettel őrizzük. Hősi életszemléletünk kötelez erre bennünket. A japán szamurájokat hősi önfeláldozása képessé teszi, hogy életük feláldozásával rázuhanjanak az ellenséges hajókra, áldozatot hozzanak a közösségért. Nekünk is vannak hősi példáink, melyeket követnünk kell. Nem igaz, hogy nincs hősi életszemléletünk, csak igyekeznek ezt elhomályosítani hazugsággal, álnak propagandával. Le kell vetni, eltávolítani az ellenséges propaganda hazugságát: és megtaláljuk a tiszta aranyat, gyémántot, a hősi életszemléletet. Ha ezt a hősi kultuszt nem ápoljuk, elpusztul és kivesz Nemzetünk. Élni akarunk, ezért mindenek fölé emeljük a hősöket és megbecsüljük a hősi halottak gyermekeit.

Áldott legyen az ötvenegy bányásztestvérünk emléke!

A hősök

A magasszárnyalású avatóbeszéd után Szálasi Ferenc leleplezte az emlékművet, melyre az elhunyt bányászok nevét vésték fel. Aranyozott betűk világítottak felénk a fekete márványtábláról. Vajna Gábor testvér felolvasta a neveket és a jelenlevők minden egyes névnél hangos ,,Igen"-nel jelentkeztek. Ismét felmerült az elköltözöttek arca, elevenen élt köztünk mindegyik vonása, újra megjelent előttünk:

Babocsai András, Banai Lajos, Bertók István, Csákvári Ferenc, Cseresznyés József, Dániel András, Dániel Károly, Faragó Ferenc, Farkas Sándor, Gethe József, Gillár Antal, Gondár Ignác, Grósz Károly, György Rezső, Gyürki József, Hajdu Lajos, Horváth Kálmán, Hundzsa Kálmán, Hundzsa Vendel, Juhász Márton, Karányi Ferenc, Kiljén Miklós, Lajos Antal, Lin Ernő, Nagy Károly, Lugosi Mihály, Lukács István, Palkovics Lajos, Papp B. Lajos, Pálinkás András, Pozsonyi Fülöp, Rozsnyó István, Sajtos István, Süveges Károly, Suck Imre, Szabó István, Szabó Márton, Szaller Ferenc, Szedő Nándor, Szekeres Fülöp, Szentesi Ferenc, Szél Károly, Szomodi Károly, Szorcsik Péter, Tokodi Károly, Trenger István, Vidra Lajos, Zicsi Lajos, Zicsi Vilmos.

A leleplezés után Szálasi Ferenc kegyeletes szavak kíséretében felavatta az emlékművet, majd meggyújtotta az emlékmű örökmécsesét. Az ünnepélyes, lélekemelő mozzanat után az egybegyűltek elénekelték a bányászhimnuszt, melynek utolsó sorai mindig reménnyel töltik el a szíveket, ragyognak az arcok és újra fellángol a hit: ,,Szerencse fel! Szerencse fel!"

Ferenc karácsonyi ajándékot oszt

Az ünnepség után a bányászszervezet karácsony-estet rendezett. Meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, felhangzott a ,,Mennyből az angyal" áhitatos dallama. A karácsonyfa alatt sok kicsi csomagot láttunk, melyet a bányászközösség tagjai hoztak össze, hogy szétoszthassák az ünnepélyen gyermekeik között. A sok kisfiú, kisleány odasereglett Szálasi Ferenc köré, aki mosolyogva, jóságos arccal mindenkinek átnyújtotta a számára szóló ajándékot. Igazi, boldog, családi közösség képét mutatta a párthelyiségben együttlevő zöldinges sereg. Szeretet, hála és végtelen boldogság tükröződött a szemekben, a csodavárás, a Megváltó-várás szent hangulata borult mindenki fölé. Az új hit, új erő apostolai gyűltek egybe, szent akarással, a küldetés tudatával, nagy fogadalommal, hogy: a vajúdás nem lesz hiábavaló, az Új Élet minden bizonnyal megszületik!

A veszprémmegyei munkásság között

A Nyilaskeresztes Párt munkásszervezeteinek nagy szemléje során a Vezér ezúttal Veszprémbe látogatott el. A veszprémi és a megyei szervezetek a legrégibb hungarista idők óta hűségesen állanak és harcolnak a nyilaskeresztes zászlók alatt. Sok kemény harcot, sok dicsőséget ért meg ennek a vidéknek nyilas népe, különösen a választások alatt. Sok nehézség, akadály állt útjába a nemzetiszocialista munkálkodásnak, ennek ellenére mindenkor élénk, mozgalmas volt a pártélet. Különösen nagyszabású munkát fejtett ki a megyében Vajna Gábor képviselőtestvér, az ellenőrzés vezetője, aki ez alkalommal is, Horváth Sándor képviselőtestvérrel, a munkás h. vezetőjével együtt elkísérte Szálasi Ferencet.

Vajna testvér minden lehetséges alkalommal sorra látogatja a megye szervezeteit, úgyszólván minden hónapban panasznapot tart és mind a párttagok, mind a párton kívül álló jóravaló gazdák, iparosok, magyar testvérek ügyes-bajos dolgaiban intézkedik, kéréseiket teljesíti, bajaikat orvosolja.

Szálasi Ferenc és a munkásság

A Pártvezető látogatása alkalmából a megye valamennyi szervezete elküldötte munkásvezetőjét, hogy átvegyék azokat a parancsokat, melyeket Szálasi Ferenc az újesztendő küszöbén minden szervezetnek és minden egyes párttagnak munkásvonatkozásban ad. Lelkesülten és örömteli várakozással készültek fel az értekezletre, mert már ekkor híre terjedt az egész országban, hogy előző napon, a Nyilaskeresztes Párt első ezévi nagytanácsán a Vezér hatalmas beszédet mondott és Nemzetünk minden alapvető kérdésében kifejtette a Párt és a Mozgalom nagyfontosságú álláspontját. Érdeklődéssel néztek tehát az értekezlet elé, annál is inkább, mert az első politikai vonatkozású beszéde után ebben az esztendőben Szálasi Ferenc második megnyilatkozását a munkásság előtt tette.

A Pártvezetőt és kíséretét a veszprémi szervezet munkásvezetője köszöntötte. Egyszerű szavakkal üdvözölte és kifejezte hűségét és ragaszkodását megyéjük ipari munkásságának nevében. Ez a hűség úgymond nem a megszokott és meggyőződés nélkül ismételgetett frázis, hanem a szívek és lelkek mélyén élő valóság.

Valóban, a hungarista munkásság érzi és világosan látja, hogy Szálasi Ferenc volt az, aki a nemzetközi szólamoktól megkörnyékezett munkásságot kiszabadította a marxista tanok hálóiból, aki mint politikai párt vezére elsőnek magyarázta meg és tudatosította a marxizmus eszméinek végzetes voltát. De mindezen túl legfőbb érdeme, hogy egyedül volt képes a marxizmus által behálózott tömegeket kimenteni a nemzetközi zsidó táborból és a nacionalista és szocialista magyar munkásságot kialakítani. Ilyen előzmények után természetes, hogy a mai időkben, mikor újra próbálkoznak az idegen zsoldban álló, idegen eszmét hirdető marxisták megkörnyékezni az immár nacionalista érzelmű munkásságot, Szálasi Ferenc ismét csodálatos erővel és fáradhatatlan munkával igyekszik ellensúlyozni és lehetetlenné tenni ezeket a veszedelmes törekvéseket.

Hasztalan szociáldemokrata próbálkozások Veszprém megyében

Az értekezlet megnyitása után Szálasi Ferenc az egyes pártok helyzete, valamint azután érdeklődött, hogy sikerült-e a szociáldemokratáknak talajra találni és gyökeret verni a megye munkássága köréiben. Az adott válaszokból kiderült, hogy a munkásság nagyrésze nacionalista és szocialista és azok a munkások is, akik nem tartoznak szorosan a Nyilaskeresztes Párt kebeléibe, erősen rokonszenveznek velünk és a nemzetiszocialista célkitűzésekkel. A munkaállam gondolatát valamennyien, helyesnek tartják. Kivétel nélkül pártra való tekintet nélkül egyetértenek abban, hogy Veszprém megye területén nem engedik szerephez jutni a marxistákat. Beszámoltak a testvérek arról, hogy az utóbbi időben a fővárosból leküldött ügynökökkel igyekeztek ugyan szervezkedést indítani, a Népszava-agitációt ugyancsak erőteljesen kézbevették, azonban a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom életereje, valamint az időközben megindult és hamarosan nagy népszerűségnek örvendő Összetartás meghiúsította egyébként is kilátástalan szándékaikat.

Hasonlóképpen kudarcot vallott a szociáldemokraták tejtestvérének, a népfrontos Parasztszövetségnek zászlóbontó próbálkozása, melyet viszont a magyar parasztság tisztánlátása és világos helyzetmegítélése tett lehetetlenné.

Politizáljon-e a munkásság?

A Pártvezetőhöz a továbbiakban a munkások részéről intézett kérdésiek között szerepelt az a nagyjelentőségű probléma is, hogy politizálhat-e a munkásság? A válasz a következő volt:

Ha valaki arra buzdít bennünket, hogy ne politizáljunk, ő maga is egy velünk ellenkező véleményű politikai felfogást támogat. Ezek az urak kívánságukkal csupán azt szeretnék elérni, hogy a Nyilaskeresztes Párt és annak tagjai ne politizáljanak. A politikára a szó nemesebb értelmében mindenkinek szüksége van, mert az adja meg a tisztánlátást. Képzeljük el, hogy politikai ismeretek nélkül a munkásság mily védtelenül tett volna kiszolgáltatva a kizsákmányoló kapitalizmusnak és mily tehetetlenül hullott volna később teljesen a bolsevizmus Istent, családot és nemzetet megtagadó és kiirtó karmai közé.

Számos kérdés hangzott még el, melyekre a Pártvezető részletesen válaszolt. A feleletek kapcsán ismét kifejtette a nacionalista és szocialista magyar munkásság kötelességeit, feladatát, hivatását az új esztendőben, rögzítette jogait és követelményeit. Legfőbb feladatként a munka zavartalan menete felett való őrködést és a marxizmus elleni kíméletlen harcot állította be. A hungarista munkásság örömmel vállalta a rábízott feladatokat, mert tudja, hogy Szálasi Ferenc nagy munkájából neki is maradéktalanul ki kell vennie részét. Ma egyetlen kéz sem maradhat dologtalanul és egyetlen lélek sem állhat meg hitetlenül. Kemény harcot és becsületes munkát követel tőlünk Nemzetünk nagy harca, melyet a bolsevizmus és angolszász kapitalizmus ellen egyaránt vállaltunk és amelynek sikere nagyrészben függ a munkásság józan látásától és helytállásától.

Bihari földön...

...Szálasi Ferenc útjai közül talán legemlékezetesebb marad a bihari látogatása, különösen Sarkad szervezetében töltött órái. A Kállay-kormány egyik legbizalmasabb embere utasítást adott ott az értekezlet megakadályozására. Szálasi Ferencet a párthelyiség udvarának kapujában fel akarták tartóztatni, majd az egybesereglő tömeg felé fordulva ,,csürhének és csőcseléknek" nevezte őket a Pártvezetőt feltartóztatni akaró személy. Szálasi Ferenc felháborodottan tiltakozott a galád hang ellen, amely 1944-ben még csürhe és csőcselék jelzővel illeti a dolgozó magyar népet. Az erkölcsi felsőbbrendűség természetesen itt is diadalmaskodott, az értekezletet Sarkadon megtartotta a Pártvezető, míg a felelőtlen akadékoskodók eltakarodtak. Nem felejtjük!...

Az esetet természetesen nem lehetett megírni úgy, ahogy történt. Éppen ezért a nyilvánosság számára írt tudósítást ismét allegorikusan kellett megírni, úgy, ahogy az alább következik:

A Pártvezető a szabadság, a függetlenség és az önállóság eszményéről

Csürhének és csőcseléknek nevezték valamikor a felszabadulásért, jobb életért harcoló népet. Régen volt ez, ha ma mondanók, hogy ilyesmi történt, el sem hinnék talán. Mert van-e olyan elvetemedett ember ebben az országban, aki ilyen népkáromló szavakat ejtene ki száján, amellyel a nép verejtékes munkája által előteremtett mindennapi kenyeret fogyasztja? Van-e ilyen? Vajon még mindig szidalom és megvetés jár a vérét és verejtékét hullató népnek? Vajon nem a paraszt, a munkás, a millió és millió dolgozó diadalmas századát írjuk és vajon csak utópisztikus elmék képzelik el a jövő államát, amelyben a nép jólétet és életbiztonságot élvez?

És ha így volna is! Ha csürhe és csőcselék bélyegét nyomnák szabadságharcát vívó népünk homlokára, akkor is forró szeretettel, meg nem alkuvó, áldozatos élettel melléje állnánk, hogy felfogjuk a rázúduló szidalmakat, gyalázkodást, mert minden munka, minden önfeláldozást kevés, ha magyar népünk boldogulását szolgáljuk. Szálasi Ferenc jár előttünk ezen az úton, fáradhatatlanul és csüggedés nélkül járja a vezérek útját. Nap-nap után kimegy a nép közé, városok és falvak várják, merf nagy-nagy hittel, végtelen reménykedéssel, bizalommal fogadják minden szavát és minden cselekedetét, mert sohasem ígért, hanem mindig személyes példát mutatott az áldozatvállalásban!

Az ideológia tisztasága előtt leomlik a vas és beton

Országjárása során Pártvezetőnk az elmúlt vasárnap Biharba látogatott el. Nagyvárad, Nagyszalonta és Sarkad szervezeteit kereste fel. Amint Szent László városa felé közeledik a Pártvezető kocsija, mind gyakrabban és gyakrabban tűnnek fel régi bunkerek romjai. Az omladozó falakat penész rágja, pusztulás, megsemmisülés jelét mutatják. ,,Valamikor tán véres harcokat vártak ezek a betonépítmények jegyzi meg a Pártvezető , de jött egy ideológia, tiszta és nagyszerű eszme és egyetlen csapás nélkül leomlott előtte a vas és beton szilárd építménye. És ez lesz a sorsa minden halott anyagnak, amely ellen a lélek és élet indít rohamot!"

Nagyváradon zsúfolásig telt párthelyiségben várták a Pártvezetőt. Mennyivel más volt ez a kép, mint amit néhány hete a Népszava hazudozott a Szocdem Párt nagyváradi próbálkozásáról. A testvérek, akik közül néhány résztvett a szociáldemokraták értekezletén, beszámolt róla, hogy bizony a Népszava közleménye kicsit nagyon fejlett sajtótechnikai eszközökkel dolgozott az értekezlet sikerét illetőleg. Dehát ők már a valóságtól ,,függtlenül" az igazságtól ,,szabadon" szokták megírni azt, amijük nincs, ezért senki sem haragudhatik rájuk, hisz a cigány is a maga lovát dicséri.

Nagyváradon mindjárt a visszatérés után megalakult a Nyilaskeresztes Párt szervezete. Kemény munkával sok eredményt ért el, sikerrel népszerűsítette a Hungarizmus magyar birodalmi gondolatát és a nemzetiszocialista célkitűzéseknek harcos hívek seregét szerezte meg. Pártunk szilárd bástyát épített Nagyváradon, ezért eredménytelen minden nemzetközi hagyományokon épülő baloldali erőlködés.

Amilyen az ember, olyan a hitele

Az értekezleten elsőnek Kassai Ferenc testvér, pártpropaganda- és sajtóvezető szólalt fel. Általános politikai tájékoztatót adott, vázolta a legutóbbi események jelentőségét, leszögezte a velük kapcsolatos párthivatalos álláspontot. Beszédében hosszasan foglalkozott a marxi elveket hirdető szociáldemokraták hangoskodásával.

,, Nagy garral meghirdetett programjaikkal mondotta bekalandozzák az egész országot, hogy újra talajt szerezzenek maguknak. Első hídfőállásukat Nagyváradon akarták megépíteni. Nem véletlen, hogy mindig a jövőről beszélnek, mert hiszen múltjuk nagyon gyászos, jelenük pedig felháborítóan szégyenletes. Szabadságról, függetlenségről, jogról prédikálnak, elfelejtik azonban, hogy mi megnézzük magukat a prédikátorokat is. Kik azok, mik azok, kik szép szavakat szavalnak? Miért beszélnek és mit akarnak? Szociáldemokratáink ma sem tagadják meg Marxot, fennhéjázva dicsekednek azzal a marxizmussal, amelyet az egész Nemzet megvetése kísért el utolsó hazai útjára. Arcátlanul hivalkodnak azzal, amiért minden más magyar ember pirulna. Pedig legkevésbé van joga egyetlen szót is szólni annak, aki Nemzetével szemben hűtlenséget követett el, akik angyali ártatlansággal szabadságot és függetlenséget papolnak, de közben azzal az ördöggel cimboráinak és leveleznek[4] amelyik Nemzetünk szabadságát veszélyezteti.

Micsoda züllöttség kell ahhoz, hogy bennünket, nemzetünk szolgálatában önzetlenül áldozó hungaristákat ,,legelni" küldjön az a szociáldemokrácia, amely Nemzetünk történelmének legszégyenteljesebb napjait szerezte és amely belpolitikai sikereket is csak úgy érhetett el, ha külpolitikailag számunkra látszólagosan kedvezőtlenül fordulnak az események. Az egész ország kétli, hogy Peyer Károly nagyváradi szavai, melyben az ország szabadságát, függetlenségét és önállóságát követelte, őszinték lettek volna, s akaratlanul is arra gondolunk, hogy amilyen az ember, olyan a hitele. A szociáldemokrata ígéreteknek csak annyit hihetünk, amily mértékben az ígérgetők nemzethűsége igazolva van!

Kíméletlen harc a belső bolsevisták ellen

Kíméletlen és könyörtelen harcot fogunk folytatni mindenki ellen, aki megkísérelné nemzetünkben a belső rend felborítását, aki zsoldjába szegődik az ellenség idegháborújának. Ha nem lesz egyetlen erő sem ebben az országban, mi hungaristák akkor is keményen szembeszállunk a belső bolsevisták agitációjával, bújjanak előlünk akár szocdem köpenybe, akár a föld alá. Valamennyien katonák voltunk, esküt tettünk arra, hogy megvédjük Hazánkat minden külső és belső veszedelem ellen. Eskünkhöz híven cselekszünk tehát, ha mindazokat, akik belülről ugyanazokat a hangokat pengetik, amely hang ellen odakint véresen harcolunk, utolsó szálig elküldjük nem füvet legelni, hanem ibolyát szagolni.

Nem kérünk a demokráciából, visszautasítjuk azt, ha kell, ököllel is. Mert egyszer már legyen vége annak, hogy Nemzetünk nagy céljait egyesek szabotálják az áleszmék nevében. Az 1944-es esztendőt a Hungarizmus a fokozottabb áldozatok évének tekinti. Egész Európa nagy harcoknak néz elébe, mi is ki akarjuk venni részünket a hősi küzdelemből, azoknak a férfiaknak oldalán, akiknek szava mindig egy volt a tettükkel, akik eddig is minden áldozatot bátran vállaltak és ígéretek helyett személyes példát mutattak. Ha pedig a szociáldemokrata hazudozás megakasztani, vagy hátbatámadni igyekszik a mi hősi harcunkat, ám vegyék tudomásul: mi is csőre töltöttük a puskát és Nemzetünk minden ellenségét célbavesszük! Készen vagyunk a döntő küzdelemre, amelynek végén nem az érdemtelen és szégyenletes béke áll, hanem a diadalmas győzelem!

Szálasi: ,,Nem várjuk meg, míg az ellenség a Kárpátokig jön!"

A nagy tetszéssel fogadott hosszú beszéd után a Pártvezető szólt a testvérekhez.

Az európai szabadságharc ránk háruló kötelességeit fejtegette. Kijelentette, hogy nem engedhetjük meg, hogy az ellenség határainkhoz érjen, messze, túl a határokon kelt felvenni ellene a küzdelmet.

A XVI. században felelős vezetőink azt mondották: ,,Ugyan, mit nekünk a török! Majd ha bejönnek ide, megmutatjuk neki erőnket. Meglátja majd a pogány, milyen erős a magyar kard!" Ez a végzetes gondolkodás eredményezte azután, hogy a közelengedett török miatt Mohácsnál kicsorbult a magyar kard.

Ma is felelőtlenség azt hangoztatni, hogy a szovjet veszedelem akkor veszi észre a magyar erőt, ha a Kárpátokon lesz. Nem várhatjuk meg emelte fel hagját a Pártvezető , hogy a halálos veszély küszöbünkig érjen, mert ha ajtónkig engedjük, hiába vagyunk már vitézek, fejünkre gyújtják a házat. A technika óriási vívmányai nagyon közelhozták egymáshoz a nagy távolságokat, nem szabad tehát közelünkbe engedni a pusztító mérget, hanem messze a határainktól kell ellene harcolnunk és megsemmisítenünk. Ez a tény világos, mint a kétszer-kettő négy, csak gyávák vagy ostobák nem látják be!

Ellenfeleink ígérik, mi megteremtjük a szabadságot, a függetlenséget és az önállóságot!

A rendkívül jól sikerült nagyváradi értekezlet és szemle után Arany János hazája, Nagyszalonta, a ,,nevezetes város" fogadta a Pártvezetőt. Különösen lelkesen üdvözölte a diákság és leventeifjúság. Az értekezleten Kassai Ferenc testvér politikai beszámolója után a Pártvezető hosszas előadást tartott, melyének során kifejtette álláspontját a szabadság és függetlenség eszméjével kapcsolatosan is.

Akik szabadságról és függetlenségről mondotta túlsokat beszélnek ebben az országban, azok eddig egyáltalán nem tudtak népünknek se szabadságot, se függetlenséget szerezni. Már közel száz esztendeje cégérül használják fel ezeket a nemes eszméket, de megteremtésüket soha nem akarták őszintén, mert ha egyszer a nép megelégedett lesz, akkor ők, az elégületlenség-szítók megáshatják sírjaikat. Ha valóban őszintén akarták volna ezeknek az eszméknek diadalát, akkor elsősorban reális feltételeit valósították volna meg.

Vegyük tudomásul, hogy erkölcsileg, szellemileg és anyagilag szegénységben élő népnek soha nem volt, nincs és nem is lesz se szabadsága, se függetlensége, se önállósága. Két kezünk munkájával és vérünk feláldozásával saját erőnkből ki kell verekednünk azt a szabadságot, azt a függetlenséget és azt az önállóságot, ahogyan azt Nemzetünk értelmezi és élni akarja és nem azt, amit eddig a plutokrata-marxista-judaista méreg hazudott annak.

Aki úgy véli,
hogy nyomorban és elesettségben ezeket az eszményeket megvalósíthatja,
az semmiben sem különbözik a koldustól,
aki megelégszik két fillérrrel,
amit plutokrata-marxista-judaista nagyurak gőgösen a kezébe dobnak,
vagy ha későn nyúl érte, az arcába vágnak!
Aki nem érez magában elhivatottságot és bátorságot eme eszmények megteremtésére,
az ne vállaljon felelős vezető tisztséget,
főleg pedig ne ígérje és ne követelje azt;
aminek megteremtésére gyáva és gyenge.
Ellenfeleink ígérik, de évszázadokon át eddig sohase adták meg,
mi azonban Nemzetünk erkölcsi,
szellemi és anyagi felemelésén és gazdagításán keresztül
megvalósítjuk népünk jólétére és életbiztonságára!

Invázió és megtorlás jelentősége

A külpolitikai helyzet taglalása során rátért a Pártvezető az invázió és a megtorlás jelentőségének méltatására.

Az invázió mondotta nem céloz mást, mint a nemzetiszocialista szabadságharcban fellázadt népek és nemzetek végleges megsemmisítését, örök időkre a zsidó világuralmi járomba taszítását. Most egyszer s mindenkorra meg akarják semmisíteni minden európai ember szabadságát és függetlenségét, véget akarnak vetni az erkölcs diadalának, hogy soha többé fel ne támadhasson az új élet és újraszülető népek akarata.

A megtorlás az igazság győzelmét hozza. Ebben az esztendőben kíméletlenül megtorlunk minden vétket, minden bűn megkapja büntetését. A megtorlás eszköz, hogy eredménye alapján megépülhessen az új világrend, mely jelenti földgömbünk javainak igazságos elosztását, földgömbünk minden népeinek jólétére és életbiztonságára. Nekünk is minden erőnkkel be kell állanunk a küzdelembe, mert vele a magunk ügyét szolgáljuk. Tudatosan kell ontanunk vérünket, a tiszta célért, mely előtt ha megállunk, mert nem akarunk harcolni, a halált választottuk. Csak a mi elszántságunktól függ jövő életünk mikéntje: szégyenletes nyomorúság, vagy a biztos nagyszerűség! Minden magyar ember magában hordozza népe sorsát, mert a magyar közösség egy 14 milliomodnyi részéért ő felelős!

Dózsa György ivadékai között

Nagyszalonta után Sarkad községét látogatta meg a Pártvezető, valamint a kíséretében lévő Kassai Ferenc és Horváth Sándor képviselőtestvér. Nagyon erős, állhatatos szervezete van itt Pártunknak. Dózsa György ivadékai lakják ezt a vidéket. A hajdan lecsürhézett és csőcseléknek nevezett Dózsa parasztjai ma is kemény, meg nem alkuvó emberek, minden üldöztetéssel szembeszálló, lankadatlan, törhetetlen katonák. Szerfelett éleseszű, Nemzetünk problémáit, szociális kérdéseit, ezek megoldási módozatait világosan látó parasztemberekkel beszélgetett el a Pártvezető. Itt valóban szent lázadók élnek, de immár tudatosult bennük a vágy, amiért áldozataikat hozzák, ésszerűen keresik a javítás, felemelkedés útját. Ezek a szikár parasztarcok, lelkes tekintetek, keménykötésű magyarok ismét meggyőztek bennünket arról, hogy minden áldozat kevés ennek a népnek szolgálatában hogy magyar fajtánkban óriási értékek vannak, ez a nép soha el nem bukhat, mert dicsőséges harcra, győzelemre és vezetésre született!

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

A zászlók

Észak-Pestmegye hungaristáit szemlélte meg a Pártvezető Vácott

,,Az invázió véres kudarcba fullad, a megtorlás fényesen sikerülni fog!"

Már hetekkel előbb szétfutott a hír a Nyilaskeresztes Párt Észak-Pestmegyei szervezeteiben, hogy vasárnap a Pártvezető meglátogatja a váci testvéreket és munkásértekezletet tart. Szerte a megyében megkezdődött a készülődés, mert mindenki részt akart venni a váci szemlén. A munkásvezetők szorgalmasan tanulmányozták a Pártvezető eddigi munkásvonatkozású megnyilatkozásait, megkérdezték munkástársaikat, melyek azok a problémák, melyek legjobban érdeklik őket. Az ifjúság és pártszolgálat szintén nem maradhatott el a szemléről, hiszen amerre Szálasi Ferenc jár, mindig fiatal é!s katonás arcoknak kell köszönteni őt, aki ifjúi idealizmussal és katonás, kemény, kitartó munkával dolgozik Nemzetünk szolgálatában.

Nyoma sincs a szociáldemokratáknak

A Párthelyiség előtt hosszan felsorakozva várja a pártszolgálat a Pártvezetőt és a kíséretében lévő Horváth Sándor képviselőtestvért, a munkásság h. vezetőjét. Sorra előálltak a megye egyes járásainak vezetői, hogy jelentést tegyenek arról, hányan vonultak fel járásukból a szemlére. A szépen feldíszített, egyszerű és komoly párthelyiségben kezében virágcsokorral zöldinges lányka üdvözölte a Pártvezetőt, megköszönve, hogy eljött közéjük, látogatásával méginkább megerősítette eddig is nagy hitüket. A köszöntő után kedves kis költeményt mondott el, melyben a harcot, munkát és a győzelmet dicsőítette. A szerfelett megható, bátor szavalat után kezdetét vette az értekezlet, mely az elmúlt félesztendő alatt tartott munkásértekezletek közül egyik legkiemelkedőbb, legsikerültebb volt.

Az egyes községek munkásveztőinek jelentéseiből kitűnt, hogy Pártunk munkásszervezetei mindenütt a megyében, ahol munkásság lakik, szilárdan állanak. Ezzel szemben a szociáldemokratáknak hírüket se lehetne hallani, ha rossz hírek nem keringenének róluk. Egyetlen községben próbálkoztak meg, de az első ember, akihez fordultak, kurtán bár, de határozottan kiadta útjukat. Nem hiába ez a vidék Szálasi Ferenc első küzdelmeinek színhelyéhez esik közel, de meg nem alkuvó, harcos, kitartó testvérek dolgoznak a hungarista eszme szolgálatában és nem engedik meg, hogy bármilyen nemzetellenes törekvés valaha is gyökeret verjen ezen a vidéken.

A Pártvezető bevezetőjében példázatot mondott arról az emberről, aki rettentő zsugori volt, minden kincset összehalmozott, elharácsolt mások elől. A sok vagyonnal nem tudott mit kezdeni, nem tudta felhasználni, de másoktól irigyelte. Hosszú életet élt és egy szép napon beköszöntött hozzá a halál. Roppantul megijedt, féltette létét, mert minden kincsnél és vagyonnál többet ér az étet; mivel egy embernek csak egy van belőle. Futott hát, menekült a halál elől a vén fösvény, rohant árkon-bokron keresztül, míg végül lerogyott. ,,Látod, mondta neki a halál itt kellett téged utólérnem. De elértelek és most meg fogsz halni!"

A plutokrata-marxista-judaista rendszert utolérte végzete

Gonosz, rossz, zsugori ember módjára folytatta előadását a Pártvezető a plutokrata-marxista-judaista rendszer is önmaga számára halmozta a világ kincseit, gyűjtötte a vagyont és földgömbünk jószágkészletének élvezéséből kizárta, kirekesztette a többi népeket. Úgy képzelte ez a rendszer s az előnyeit élvező összes világimposztorok, hogy kapzsin és mohón mindent önmaguknak tarthatnak, ők fölözhetik le mindennek a hasznát s mások verejtékes munkája által termelt gyümölcsöket kizárólag ők élvezhetik. De végre előttük is megjelent a halát s rémült rohanásukban beleszaladtak ebbe a háborúba, ahol most utolérte őket végzetük.

A nemzetiszocializmus diadalmas szabadságharca felszámolja ezt a kapzsi és zsivány rendszert, véget vetünk azok uralmának, akik minden nemes eszményt kisajátítottak és kényük-kedvük szerint, a maguk javára magyaráztak, értelmeztek. Ezek a csirkefogók visszaéltek az eszmék tisztaságával, szabadságról, függetlenségről és önállóságról szavaltak, de ezt mindig úgy értelmezlek, ahogyan érdekeik megkívánták. Mert a többi népre és a többi emberekre az ő szabadságukból, függetlenségükből és önállóságukból csak rabszolgaság, függőség és elnyomatás jutott. Azt híresztelték az alkotmány, demokrácia és parlamentarizmus szent nevében, hogy mindenhez csak ők értenek, egyedül ők tudják, mi a szocializmus. Meg is magyarázták a dolgozóknak, be is mesélték a verejtékező munkásnak, hogy a szocializmus nem más mint a kommunizmus. Megváltást ígértek, de soha nem szereztek jólétet és életbiztonságot. Mert nagyon jól tudták, ha egyszer ez meglesz a dolgozó millióknak, akkor vége az elégedetlenségnek, de vége van az ő hazudozó, elégedetlenséget szító, zavart keltő és a zavarosban halászó boldogságuknak és nyomorult életüknek is!

A nemzetiszocializmus felvetette a sorskérdést

A halál most utolérte ezt a kizsákmányoló, hazugságokra épülő rendszert. Mégpedig derűs, ifjú ember képében jelentkezett a halál, aki nem volt más, mint maga az Élet. Mert az Élet diadala az ő bukásukat kell jelentse. A Nemzetiszocializmus erős, egészséges népi mozgalmaiban feléledtek és szabadságharcra indultak az életképes, életigenlő népek. A nemzetiszocializmus nagy sikereit és eredményeit annak az egyszerű ténynek köszönhette, hogy felvetette a népek előtt a sorskérdést: vagy válasszátok az eddigi nyomorult, tengődő életet s szolgáljátok tovább a plutokrata-marxista-judaista rendszert és ezzel megmaradtok erkölcsi, szellemi és anyagi züllöttségetekben, elesettségetekben, vagy az Új Élet dolgos, szabad és szép életét, a jólétet és életbiztonságot válasszátok, melyet magatok harcoltok ki és amely a tiétek lesz. Az új, fiatal nemzetek, életigenlő népek elfogadták a nemzetiszocializmus célkitűzéseit, eszmerendszerét. És időrendi sorrendben Itália, Németország és Japán meg is valósították, megindították a szabadságharcot. Ez a három nép lerázta, szétzúzta azt az abroncsot, melyet a plutokrata-marxista-judaista rendszer földgömbünkre, mint valami kényszerövet ráerőszakolt Szétrobbantotta a bennünket gúzsbakötő kötelékeket, hogy megteremtse az igazi szabadságot, igazi függetlenséget és igazi önállóságot.

Nincs harmadik út, csak malomkő közötti őrlődés

Amit világviszonylatban elmondottunk, ugyanaz áll a mi hazánkra is.
Nálunk is szabadságharcot kell folytatni a hazugok, kapzsik,
mohók és kizsákmányolok ellen.
A magyar munkásság és dolgozó társadalom kérdései nem függetlenek
a világeseményektől, azoknak szerves részeit alkotják.
Nekünk az új élet jóléte vagy a régi világ nyomora között kell választanunk.
Harmadik út nincs, mert aki[5] ilyesmire gondol és eszerint cselekszik,
az ha marosan ráébred arra az egyszerű igazságra,
hogy harmadik és egyben utolsó útja két malomkő közé vezetett
s ott majd elmélkedhetik lépésének jó vagy bal voltáról.

Teljes nyíltsággal és férfiassággal, forró hazaszeretettel és józan, reális cselekedetekkel ki kell állanunk ebben a küzdelemben. Ne hallgassunk azokra a rossz tanácsadókra, akik kényelemre, lustaságra buzdítanak, akik nem akarnak fegyvert fogni mindaddig, míg az ellenség halálos tüze nem kapuinkat perzseli fel. Vigyázzunk, hogy késő ne legyen a védekezés, ne várjuk meg, hogy a vörös veszedelem a Kárpátokig jöjjön. Mert a technika csodálatos korszakát éljük, mikor a találmányok sokasága földgömbünket szinte egy almává zsugorította össze, mikor a másod perc törtrésze alatt megtudhatjuk: mi történik a világ másik sarkán, akkor nem szabad a veszedelmet házunk küszöbéig engednünk.

Ne hallgassunk a kishitűekre, a suttogókra, gyávák és tudatos hazudozók szólamaira. Hitünk és hűségünk legyen a fegyverzetünk ezekkel a csúszó-mászó, mindenhová betolakodó és belopakodó susmogókkal szemben. Az ellenség szolgálatába szegődött rémhírterjesztők tetszetős és látszatra helyénvaló érvekkel dolgoznak és akik gyengén állanak hit dolgában, könnyen megtántorodnak, elvesznek és a semmibe zuhannak.

,,Jól jegyezzük meg!..."

Az Új Élet és régi világ harcában két táborra oszlottak a népek. Mindegyik a másik megsemmisítésére törekszik, a harc tehát elkerülhetetlen volt és kíméletlen. A régi világ minden eszközt megragadott és felvonultatott veszett ügye szolgálatában. Ilyen eszköz kezében a szociáldemokrata párt is, amely egyre hangosabban és szemtelenebbül követelődzik, követeli, hogy elfelejtsük eddigi viselt dolgát és megfeledkezzünk egyszer már bekövetkezett és jól megédemelt végzetes kudarcáról. Ha nem hagynak alább szemérmetlen szólamaikkal, ne csodálkozzanak, ha Nemzetünk jogos önvédelme minden ténykedésünkben kifejezésre fog jutni.[6] Jól jegyezzék meg ezt a testvérek, véssék emlékezetükbe és ha kell, a marxisták koponyájába is!

Végezetül a Pártvezető összegezte az elmondottakat, kifejtette a munkásság kötelességét, utasítást adott a követendő magatartásra és vázolta annak a harcnak kimenetelét, mely a dolgozók boldogságát hozza meg. Előadása után kérdéseket intéztek hozzá a testvérek, melyekre kimerítően válaszolt. Minden időszerű probléma megvitatásra került, a munkásság minden kérdésben világosan látta immár feladatát.

A harctéri helyzet várható alakulásának ismertetésénél kitért a Pártvezető az invázió és megtorlás kérdésére. Szakszerű katonai ismeretekkel és számvetésekkel támasztotta alá fejtegetéseit s végeredményben arra a megállapításra jutott, hogy a német és angol katona között lévő erkölcsi különbségek kétségtelenné teszik az angol hadműveletek végleges kudarcát. Sehol eddig az angolszászok katonailag nem tudtak eredményt felmutatni, csupán diplomáciailag igyekeztek csatát nyerni. Az eddig csendben, szívósan és kitartóan működő német diplomácia azonban az utóbbi időkben hatalmas eredményeket ért el, a helyzet számukra rendkívül megszilárdult. Mindezek következtében az invázió mondotta , ha sor kerül rá, csúfos kudarcba fullad, a megtorlás viszont minden bizonnyal bekövetkezik és fényesen sikerülni fog!

A rendkívül jól sikerült értekezlet után a Pártvezető még hosszasan elbeszélgetett a jelenlévőkkel. Mikor elhagyta a párthelyiséget, a város közönsége és a már órák óta gyülekező tömeg nagy rokonszenvvel búcsúztatta. Észak-Pestmegye hungarista ifjúsága nyilas indulókat énekelt, és sok-sok boldog, lelkes arc, meleg tekintet, sok magasba lendülő kar köszöntötte a további útjára, további nagy munkára induló Szálasi Ferencet!

Baranya megyében

,,A nacionalista és szocialista munkás újra felépíti Európát!"

Szálasi mondotta egykor: ,,Nem politikus, több vagyok ennél. Ember vagyok, aki hazáját mindenek felett és mindenek előtt szereti. Mindenféle csábításnak ki voltam téve... Nem fogadtam el, mert tudtam, hogy ennek csak egy vége lehet: elrothadásom a többiekkel együtt, akik megalkudtak."

,,Nem politikus... ember vagyok...", hallik vissza emlékezetünkbe a kijelentés. Ahogy a Mecsek hegységei között Pécs felé rohan velünk a Pártvezető kocsija, egyre csak ez jár eszünkbe. Mily nagyszerű, csodálatos tény, hogy egy Férfiú, akinek hatalmas Pártja van, akit az ország minden községében hívők serege vár és mindenütt, mint meleg, szerető otthon, egy-egy szervezet épült számára, aki politikai viharok százát állottá ki és akiről a politikai élet évek hosszú során keresztül állandóan beszél és akivel számol, nem akar politikus lenni!

Mennyivel más ez az élet, mint a régi politikusok T. Folyosói élete. Mennyire más lehet meghirdetett elveinek benső tartalma is. Emberi! Az emberért folytatja harcát, sok-sok, millió és millió emberért, aki családokba fonódik össze, néppé alakul, nemzetté nemesedik, az emberekből álló nagy közösségért végzi nagy munkáját.

Szászvári bányászok ünneplik a Pártvezetőt

És ezért lebírhatatlan Szálasi Ferenc. Ezért törik meg és omlik össze minden ellene indított nyílt és burkolt támadás.

Ezért nem hagyták el sohasem hűtlenül a testvérek százezrei, ezért tartottak ki rendíthetetlenül minden megkörnyékezés ellenére is.

Különösen megnyilvánul ez a ragaszkodás és szeretet a bányászok körében. A szászvári szervezetbe látogatott el ezen a napon a Pártvezető. Kedves, sok hűséget sugárzó párthelyiséget rendeztek be a bányászok, itt várták a Pártvezetőt. Az értekezletet a szervezet hősi halottaira való emlékezéssel nyitotta meg a pártszolgálat vezetője. A lobogó örökmécses előtt imát mondottak a hősökért, majd nevükön szólították őket, mire az egész teremből egy szó gyanánt hangzott a jelentkezés: ,,Jelen!"

Mert mindig jelen vannak közöttünk az eltávozottak, soha nem felejtjük el a hősi halottakat, emlékük és szellemük folyton sarkal, buzdít és tüzel bennünket, hogy méltók legyünk nagy harcunkhoz, képesek legyünk az áldozatokra.

Szászvár nagy bányavidékéről mind összesereglettek a testvérek, hogy meghallgassák a Pártvezető utasításait, amit a nacionalista és szocialista munkásságnak ad Nemzetünknek ebben a sorsdöntő évében.

A Pártvezető vázolta az elkövetkezendő idők várható eseményeit s rámutatott a munkásságnak ezzel kapcsolatos kötelességeire. A termelés és az anarchiát keltő elemekkel szembeni kiméletlen és könyörtelen harc a magyar munkás legelsőrangú kötelessége mai napjainkban.

A jól sikerült és lelkes hangulatú értekezlet után a Pártvezető meglátogatott néhány bányásztelepet, majd több nagybeteg párttagot egyszerű, dolgos bányászok keresett fel, hogy megköszönje Nemzetünk és Mozgalmunk érdekében végzett munkásságukat.

Ferences szerzetesek köszöntik Szálasi Ferencet

Másnap már nagy-nagy várakozással készült a Pártvezető fogadására Pécs hungarista tábora. Egész Baranya nyilasai összesereglettek már, munkásság, parasztság, értelmiség képviselői, ifjúsági és női csoportok tagjai és az egyetemi szervezet nagylétszámú küldöttsége sorakozott fel ezen a napon a Pártvezető elé.

A reggeli órákban Istentiszteleten vett részt a Pártvezető,
majd a ferences szerzetesek meghívására megtekintette oltárfaragó műhelyüket.
Csodálatosan szép és művészi munkát folytatnak itt szerzetes testvéreink,
a legsajátosabb és a magyar nép természetének leginkább megfelelő,
nehéz és szerfelett sok, gondos munkát,
nagy művészi készséget és műgondot igénylő fafaragással foglalkoznak
itt egyszerű műhelyükben.
Mintha csak az Egykori Ács otthonában lennénk,
ahol szent buzgalommal és hívő lélekkel dolgoznak az Úr szolgálatára.
A Pártvezető megtekintette a készülő máriapócsi kegyoltár munkálatait.
Messze Nyírségből jöttek ide a pécsi szerzetesekhez,
hogy a pécsi zarándokhely számára csodálatos, művészi oltárt rendeljenek.
Mert országszerte híres ez a műhely egyszerű, mesterember szerzeteseiről és kiváló,
nagyszerű munkájukról.

Ha visszagondolunk Nemzetünk történetére, eszünkbe jut, hogy mindig ezek az egyszerű,
barnakámzsás testvérek, a ferencesek férkőztek közel népünk lelkéhez,
mert maguk is dolgos két kezükkel, mint földmívelők, ácsok, asztalosok,
munkások együtt verejtékeztek a dolgozókkal, építettek,
tanítottak a mi magyar Hazánkban, testvéreink tudtak lenni,
a szegény nép barátai, vállalták velünk a sorsközösséget és kolostoraikban
a magyar művelődés nagy apostolaiként, magyarul és magyarokért munkálkodtak.
Mindig megtalálták az utat a népi mozgalmakhoz,
a parasztok szabadságharcaiban mindig az első sáncokon érte őket a golyó.

,,Te vagy az igazi szocialista vezér!"

A pécsi szervezet értekezletén Horváth Imre megyei munkásságvezető köszöntötte
a Pártvezetőt és kíséretében lévő Horváth Sándor képviselő testvért,
a munkásság h. vezetőjét. A megyei munkásvezető testvér rendkívül
eredményes munkásságot fejtett ki Baranya megyében,
egyike az ország legképzettebb, leglelkesebb és legrátermettebb munkásvezetőinek.

Büszke örömmel köszöntöm mondotta bevezetőjében városunkban azt a Férfiút, aki megmutatta példákkal és cselekedetekkel, hogy igazi szocialista vezér, aki nem szocdem vezetők módjára három emeletes paloták magasságából nézi le az elszédített munkásságot, hanem maga is, mint kétkezi munkás, szövőmunkás vállalta a sorsközösséget velünk, osztozott fáradalmainkban, tudja mi a munka és éppen ezért szívből megbecsüli a munkát és munkást egyaránt.

Végezetül a Pártvezető emelkedett szólásra,
és hatalmas, minden munkásproblémára kiterjedő beszédben foglalkozott
az időszerű kérdésekkel,
majd feltett kérdésekre válaszolva ismertette a külpolitikai
és hadihelyzet várható alakulását.

Ismételten leszögezte a nemzetiszocializmus álláspontját a tőke,
sztrájk, marxizmus, fekete piac és a zsidóság, jövedelemelosztás stb. kérdésében,
fejtegette az igazi szocializmus és nacionalizmus problémáit,
leszögezte a szabadság, függetlenség és önállóság eszményeivel
kapcsolatos álláspontját.

A marxista-judaista-plutokrata rendszert utolérte végzete

A jelen háború indító okát földgömbünk jószágkészletének
igazságtalan elosztásában jelölte meg a Pártvezető:
Gonosz, rossz, kapzsi ember módjára mondotta beszéde során
a plutokrata-marxista-judaosta rendszer

önmaga számára halmozta a világ kincseit,
gyűjtötte vagyoni s földgömbünk javainak élvezéséből kizárta,
kirekesztette a többi népeket.

A magyar munkásság és dolgozó társadalom kérdései nem függetlenek a világeseményektől, mert azoknak szerves részeit alkotják. Nekünk is az Új Élet jóléte és életbiztonsága, vagy a régi világ nyomora között kell választanunk. A kapzsik, hazugok, mohók és kizsákmányolok ellen mindenütt harcot kell folytatni. Nincs harmadik út: vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk! Aki harmadik megoldásra gondol, az hamarosan ráébred arra hogy harmadik és egyben utolsó útja két malomkő közé vezetett és annak őrlődése közben elmélkedhetik lépésének jó vagy bal voltáról.

,,Áldd meg Uram, áldd meg...!"

A nagyszabású értekezlet végeztével a Pártvezető felkereste még mecsekszabolcsi szervezetünket. A község főutcáján hosszú sorban kísérték a testvérek a hősi emlékműhöz, amelyet megkoszorúzott. Egyre nőtt, növekedett a tömeg, s mikor a szép, hatalmas térre érkezett a Pártvezető, ahol a szobor állt már rengetegen várták. Néma kegyelettel álltunk meg az emlékmű előtt s felemelt kézzel tisztelegtünk, míg Szálasi Ferenc elhelyezte a gyönyörűen feldíszített, hungarista szalagokkal ékeskedő babérkoszorút. Némán, megilletődötten állt ott a tömeg, s a szinte kora tavaszi napsütésben mindenkinek odaszállt gondolata, ahol hidegben, fagyban, hóban temetve nyugszik ezer és ezer magyar hős. Ilyenkor mindig ezerszerte és milliószor jobban, világosabban áll előttünk hungarista harcunk értelme. Amikor a hősök szellemét idézzük, amikor a legtöbbet áldozok nyomába száll gondolatunk, akkor végtelen csekélységnek és szinte semminek kell gondolnunk azokat az áldozatokat, melyeket mi idehaza hozunk, ilyenkor nem tolulnak ajkunkra hidegen csengő szép szavak, megvetéssel gondolunk a herék és dologtalanok szemérmetlen szóvirágaira, ilyenkor csak némán, de nagy elhatározással megújítjuk szívünkben hungarista fogadalmunkat: ,,mindent a Nemzetért, a hősökért, minden áldozatot meg kell hoznunk, inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!"

Nem politikusnak kell itt ma lennünk, hanem embernek, a sok szenvedést és nyomort átérző keményakaratú embernek, mint Szálasi Ferenc, aki ellenállt a jólét csábításainak és nem alkudott meg semmiféle hízelkedéssel. Kemény akarattal és hősi elszántsággal dolgoznunk és küzdenünk kell megalkuvás nélkül, örökké tartó hűséggel. Akkor nem lesz hiábavaló az ima, amit a mecsekszabolcsi párthelyiség előtt egy apró magyar mondott Szálasi Ferencet köszöntve, akkor meghallgattatok a Nemzetünkért szálló sóhaj:

,,Áldd meg Uram, áldd meg!"

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

A zászlók

Mosonmagyaróvárott és a Fertővidék szervezeteiben

,,Minden nép annyit ér, amennyit saját életéért áldozni tud!"

Verőfényes, napsütéstől ragyogó derűs reggelen itt állunk a Fertővidék egyik kis falujában. Csodálatosan tiszta az ég, vidám, ígéretes, boldog élet terül el körülöttünk. Amint tekintetünk tovaszáll a rétek felé, amint végigsiklik a kis házakon, bebarangolja az egész tájat, kétszeresen érezzük, milyen forrón, véghetetlenül szeretjük ezt a földet, ezt a drága magyar földet! Nem az elkoptatott, lejáratott frázisok szeretetével, hanem az áldozatos, hősi élet nagy-nagy akarásával, azzal a mély és salaktalanul tiszta, igaz szeretettel, mely tettekben, cselekedetekben nyilvánul meg és fárdhatatlanul dolgozik, alkot ennek a födnek és a rajta élő népnek boldogulásáért.

Nagyszerű, felejthetetlen élmény Szálasi Fenccel bejárni az országot. Minden tájegységet ismer, de nemcsak külsejében, jellegzetességében, hanem abból a szempontból is, miképp lehet hasznosítani, mire a legalkalmasabb. Ismeri a táj népének lelkivilágát, kívánalmait, panaszait, együtt érez velük mindenben. Országjárásának súlya tartalma és értéke talán nem is a pártszervezetek meglátogatásában rejlik, hanem abban a tényben, hogy ÉDES HAZÁNK minden vidékén, magyar népünk minden részével tanulmányokat folytathat, érintkezhet a különböző országrészek népével és egységes, nagy részleteiben is ismeretes képet kap, a legközvetlenebb közelről Hazánk és fajtánk sorsáról. És csak így, ennek ismeretében és tudatában lehet eredményesen, mindenki megelégedésére vezetni egy népet a boldogság útján a jólét és életbiztonság felé.

Lesz-e szabotázs? Nem!

Különösen tanulságos, élményekben gazdag és eredményességében teljes útja volt a Pártvezetőnek, melyet az elmúlt vasárnap tett Mosonmagyaróvárott és a fertőmenti lakosság körében.

Az óvári szervezetben nagy számban gyülekeztek egybe a vidék nemzetiszocialistái, rendkívül sokan jöttek le Győrből is a testvérek, hogy jelen lehessenek a nagyszabású munkásértekezleten. A Pártvezető hosszasan ismertette a nacionalista és szocialista munkásság hivatását, jogát és kötelességét, majd érdeklődött, ennek a vidéknek világnézeti és pártszervezeti tagozódása iránt. Kiderült, hogy a nemzetiszocializmusnak ez az ősi fészke hosszas harcok után immár teljesen megtisztulva, világosan érti és látja a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának szükségességét. Átélik és érzik fontosságát annak, hogy a koreszme magyar adottságokon, a magyar lélek sajátságain épülő, sajátosan magyar ideológiájáért, Szálasi Ferenc zászlai alatt harcoljanak.

A munkásproblémák tárgyalása és megbeszélése során kitűnt, hogy az erőtlen marxista, szociáldemokrata próbálkozások meglehetősen kicsi eredménnyel járnak. Egységesen szembeszáll a nacionalista és szocialista munkásság a nemzetközi törekvések ügynökeivel. Megfeszített éberséggel őrködnek afelett, hogy az európai és nemzeti szabadságharc kimenetelét semmiféle belső merénylet ne veszélyeztesse. Sem most, sem a hungarista átállítás idején nem következhetik be, hogy az üzemekben zavart kelthessenek. A Pártvezetőnek arra a kérdésére, hogy előfordulhat-e, hogy a legkisebb helyen is, ha az istentelen, családtalan marxi zsiványok akadékoskodni merészelnének, lesz-e szabotázs? egyhangúan, határozottan válaszolták a munkástestvérek, hogy nem! Nem, mert minden erejükkel odahatnak, hogy minél pontosabb, zavartalan munkát fejthessenek ki munkahelyeiken, mert érzik és tudják, hogy ennek a harcnak és az Új Világ megépítésének jó vagy rossz sorsa az ő magatartásukon dől el és egyúttal egész Nemzetünk jóléte és életbiztonsága múlik a győzelmünkön.

Feltett kérdésekre válaszolva kifejtette a Pártvezető a Hungarizmus állásfoglalását az ár- és bérkérdésben, a sztrájk, munkás és munkaadó viszonyában, majd termeléspolitikai kérdésekkel foglalkozott. A rendkívül szép, hatásos értekezlet megerősítette a mosoni és győri testvérek hitét, elszántságát és az újjáéledő, szaporodó, ismét erőteljesen mozgó szervezetek életében új határkövet jelentett a Pártvezető régen várt és még sokáig emlékezetes látogatása.

Ünnepélyes, nagyszabású fogadtatásra sereglik egybe Fertővidék lakossága.

Másnap már nagy-nagy várakozással tekintett a Pártvezető érkezése elé Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Sarród, Süttőr és Eszterháza hungarista tábora. Előzőleg felkereste még a Pártvezető csornai szervezetünket is, ahol a párthelyiséget zsúfolásig megtöltötték a testvérek. Hosszasan elbeszélgetett velük a Pártvezető, a testvérek végtelen boldogsággal hallgatták szavait és szinte alig akarták elengedni körükből.

A Fertő-menti községekben pedig megindult a ,,népvándorlás" Eszterháza felé, ahol a nagy-értekezletet tartotta a Pártvezető. A kapuvári járásban nemrégiben indult meg Pártunk nagyarányú, újabb és erőteljes szervezkedése, ami Ősze József járásvezető és munkatársainak szorgalmas munkálkodása következtében rendkívül szép eredményeket hozott. Termékeny talajra találnak a Hungarizmus igéi ezen a vidéken. Ez a derék nép itt a nagybirtok árnyékában nagy szeretettel várja azt a Férfiút, aki meghirdette az Új Élet igéit, nemcsak szóban tanította, hanem személyes példaadással tettekben is megmutatta a boldogság felé vezető utat. Szálasi Ferenc jövetelének hírére megmozdult a nép Eszterházára.

A nagy-értekezlet előtt Sarródra látogatott el a Pártvezető. Országjárása során most először jutott el ebbe a községbe, ahol most könnyekig meghatottan fogadták, hiszen már évek hosszú során át vártak erre a napra, mikor saját községükben köszönthettük Vezérüket. A főutca végig megtelt az ünneplőbe öltözött falubeliekkel s mikor a falu végén feltűnt a Pártvezető kocsija, az emberhullámzás megindult a párthelyiség felé és hatalmas tömeg sereglett egybe. Sorra jelentkeztek a tisztségviselők, majd a testvérek nagy tábora igyekezett a Pártvezetővel néhány szót váltani. Megható volt az a végtelen szeretet, a túláradó örömnek ezer apró megnyilvánulása, mellyel a testvérek tanúsították rendíthetetlen hűségüket.

Hasonló rajongással és nagy lelkesedéssel köszöntötték a Pártvezetőt és kíséretében lévő Horváth Sándor képviselőtestvért Fertőszéplakon, Fertőszentmiklóson, valamint Süttörön, ahol a Pártvezető istentiszteleten vett részt.

Az örök paraszt

Eszterházán Nagy Lajos járási munkásvezető testvér üdvözlő szavai után a Pártvezető emelkedett szólásra. Hatalmas, másfélórás beszédben foglalkozott Nemzetünk sorskérdéseivel és kihangsúlyozta parasztságunk fontos és felelős szerepét a Nemzetünkért folytatott szabadságharcban.

A paraszt mondotta minden nép és Nemzet leghatalmasabb, legerősebb tartópillére, a nemzetfenntartó elem. A népek és Nemzetek halhatatlanságát mindenkor a paraszt jelentette. A hatalmas és jelentős szerepét világosan kell látnia a parasztnak és nem szabad belenyugodnia, hogy felelősségéhez méltatlan helyzetben kelljen élnie. Amikor a parasztság roppant véráldozatával elfoglalta a földet, honfoglalást hajtott végre, de nem sikerült elérnie, hogy az a föld, melyet vérével és verejtékével munkál, teljes egészében maradéktalanul számára hozza termését. Izzadsággal dolgozott a paraszt, de nem magának dolgozott, munkája hasznát mások fölözték le. Munkája, kiontott vére idegeneknek szerzett boldogságot, sohasem önmagának.

Mégis helytállott és megmaradt ezen a földön a paraszt, de el nem ment, meg nem futamodott a küzdés helyéről. Nagyon jól tudta, és helyesen tudta! hogy azért a föld mégis az övé, csak még nincs birtokában. Övé a föld, az jussa és eljön az idő, mikor új honfoglalásával immár saját magának, saját családja és Nemzete jóhasznára birtokába veheti a földet, mint annak felelős sáfára.

A továbbiakban részletesen ismertette az örök magyar parasztnak történelmünk folyamán végzett munkásságát, áldozatait és érdemeit. Gyönyörű, beszédben a paraszt apotheózisát adta, vázolván azokat a csodálatos, hősies cselekedeteket, melyekkel parasztságunk minden esetben megmentette a már pusztulás lejtőjére sodort Nemzetet.

Harc és győzelem!

Mai harcunkban is a paraszt vállalja az áldozatok súlyát, de már vele együtt vérzik és verejtékezik hungarista társadalmunk többi rétege is, a munkás és értelmiségi. Életösszhangban cselekszünk, ha dolgozunk és harcolunk. Egyikünk előtt sem kétségtelen, hogy harcunk csak győzelemmel végződhetik, de nagyon jól tudjuk azt is, hogy csupán áldozatos küzdelemmel jutunk el ehhez a győzelemhez. Minden harc ezen a földön. Semmi sem születik kényelemből vagy tétlenségből. Legkisebb ténykedésünkkel is harcot kell folytatnunk a természet erői, vagy az emberek ellen. Áldozattal, az anya véráldozatával jön világra az új Élet, a természet ébredésekor, tavasszal a fák rügyezése is izzadtsággal jár s ha hangot adhatna az új élet születése, az egész természet egy fájdalmas, boldogságtól és a születés örömétől fájdalmas kiáltás volna.

Mikor a természet törvénye az áldozatot és harcot követeli, dőre és oktalan módon senki se reménykedjék abban, hogy számunkra majd aranytálcán hozzák a boldogságot, derűs, szabad életet, hogy a jólét és életbiztonság korszakát mi ölbetett kézzel, ajándékba kapjuk majd másoktól.

A legteljesebb harcot és kiállást vállaljuk tehát s mi hungaristák e téren is jó példával kell, hogy elől járjunk. Nemsokára elérkezik fejezte be beszédét a Pártvezető az idők teljessége, a szervezetek álljanak készen, rendben és sorban, fegyelmezetten és türelemmel, mindenre elszántan! Nemzetünk nagy szabadságharcában az eddigi súlyos áldozatokon kívül továbbra is a hungaristáknak kell vállalnia a legnehezebb feladatokat. A harcban mi vezetők elől fogunk menetelni, a testvérek kövesének bennünket bátran, azzal a hittel és hűséggel, amellyel mi szolgáljuk mindenkor Nemzetünket!

Szűnni nem akaró, hatalmas éljenzéssel fogadták a Pártvezető beszédét.
Sokáig maradtak még együtt a testvérek, kéréseiket,
kívánságaikat és panaszaikat mind elmondották a Pártvezetőnek és
Horváth Sándor képviselőtestvérnek,
aki erről a vidékről származott és állandóan ellátogat ide panasznapokat tartani.
Mindenki baját meghallgatja, orvosolja, segíti a testvéreket és azok a derék magyarokat is,
akik még nem tagjai a pártnak. Eszterháza után, hazafelé menet meglátogatta még
a Pártvezető Vitnyéd szervezetét, majd a tokodaltárói és dorogi párthelyiséget,
ahol a váratlan látogatót éppen
a magyar népdalokat tanuló és éneklő ifjúság fogadta és ünnepelte.

Azzal a jó érzéssel tértünk vissza a fővárosba,
hogy hosszú esztendők munkája nem volt hiábavaló, jó munkát jól végeztünk,
jó harcot jól harcoltunk.

A Pártszolgálat budai különítményének szemléje.

A Pártszolgálat Mozgalmunk gerince,
cselekvőképességének biztosítéka

A pártszolgálatosok nevének hallatára eszünkbe jutnak a
Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom fényes külsőségek
között lezajlódé ünnepségei, megmozdulásai, melyek keretét a pártszolgálat adja.
Szinte látjuk az egyenruhás, csizmás, katonás, karszalagos testvérek sorfalát,
pontos, fegyelmezett, rettenhetetlen osztagainak tömegét.
Felelevenednek előttünk a Hősök Napján rendezett felvonulások,
melyeken a Pártszolgálat különítményei vonulnak hosszú sorban,
kemény léptekkel, remek egyenruhájukban. Katonaviselt, példás, rendes emberek,
a Vezér legedzettebb harcosai, minden veszéllyel szembeszálló, a Pártot,
Mozgalmat minden támadás ellen megvédelmező hűséges testvérek.
Ők szolgáltatják a Hűség Háza őrségét,
nagy események alkalmával ők vonulnak fel a hungarista zászlóerdők alatt,
ők állanak sorfalat a Vezér előtt, mikor felhalad a Hűség Házában,
mindenütt és minden alkalommal jelen vannak, ha példás rendben,
kifogástalanul ható ünnepélyt rendez a Párt.
Az elmúlt esztendők nagygyűlésein,
mikor tízezrek hömpölyögtek a hungarista előadók meghallgatására,
a Pártszolgálat tartotta fenn a rendet. Ha egy-egy kedves testvér távozik sorainkból,
utolsó útjára, a pártszolgálat felvonul a végtisztesség megadására.
Hősök napján, vagy halottak ünnepén díszőrséget áll az elköltözöttek sírjánál.
A Pártszolgálat elkísér bennünket mindenüvé, mint a hűséges katona,
aki soha nem hagyja el a lobogót.

A Pártvezető szemléje

Az elmúlt napokban nagy eseményre készülődött a Pártszolgálat budai különítménye:
Szálasi Ferencet várták, aki megtekintésükre készülődött.
Az Erőd-utcában lévő párthelyiségbe gyülekeztek össze a testvérek.
A hatalmas helyiség ellenfeleink most bizonnyal üdvrivalgva kiáltanák fel:
,,na ugye!" föld alatt van, nagyméretű sörpincékre emlékeztető széles,
hosszú teremben. Tévednek azonban,
akik e sorok olvastára elhamarkodottan holmi összeesküvők barlangjára gondolnak,
mert gyönyörűen dekorált, művészi gonddal feldíszített párthelyiséget találunk,
amint a szűk budai utcából leballagunk néhány lépcsőn.
A falakat hatalmas freskószerű festmények takarják.
A főfalon embernagyságú alakokkal a vérszerződés jelenetét festette
meg valamelyik névtelen nyilas művész.
Az oldalfalakon történelmi alakokat látunk, István királyt, IV. Bélát,
Prohászka Ottokárt. A szemközti falfelületen a hősök emlékét hirdető nagyszabású
emléktábla ékeskedik,
a hősi életszemléletet és életáldozat nagyszerűségét dicsőítő jelszavakat.
Ugyancsak embernagyságú, pártegyenruhás képét láthatjuk Szálasi Ferencnek,
Hitlernek és Mussolininek. A mennyezetet egyetlen óriási kép borítja,
mely azt a jelenetet ábrázolja, amint a zöldinges pártszolgálatos,
kezében hungarista lobogóval szembeszáll a Magyarország ellen törő ádáz ellenséggel.
Csupa nagyszabású kompozíció, hatásos, egyben művészi kivitelű festmény
borítja a terem többi részét is.

,,Magam állok a pártszolgálat élére!"

Csendben, némán, fegyelmezetten áll a teremben felsorakoztatott pártszolgálatos csapat. Egyszercsak megérkezik a Vezér, felharsan a vezényszó: ,,Pártszolgálat! Vigyázz!"

Egyetlen koppanás, a ragyogó fényes csizmák összeütköznek és délceg, magas daliák remek sorfala fogadja Szálasi Ferencet. Mintha bronzbaöntött, kőbevésett jelenetet látnánk, olyan mozdulatlanul, keményen, rendületlenül áll előttünk a pártszolgálatosok díszkülönítménye Egyetlen arc nem mozdul, egyetlen izom nem rándul meg, acélos tekintettel, feszes vigyázz!-ban, katonásan állanak ott a Vezér előtt

A szemle után oszolj!-t vezényelnek, majd megkezdődik az értekezlet, melyet a Pártvezető maga vezet le. Bevezetőjében szól a Párszolgálat szerepéről, méltatja jelentőségét:

A Pártszolgálat úgymond a Párt gerince, ellenőrző szerve, külső és belső rendjének fenntartója, megvédelmezője minden támadás ellen! Félelmet nem ismer, különösen pedig nem ismerhet az elkövetkező esztendőben, mikor nagy megpróbáltatásoknak néz eléje mind Nemzetünk, mind Pártunk. Ha netalán a balodal elfelejtkezne magáról, ha egyes rendbontó elemek megkísérelnék Nemzetünk helyzetét válságosra fordítani, vagy anarchiát igyekeznének kelteni, a Pártszolgálat mindig rendelkezésre kell, hogy álljon azoknak, akiket nemzetünk szeretete vezet és akik kíméletlenül harcolnak a rendbontó törekvések ellen. A Pártszolgálat tevékenysége fontos, ezért magam állok élére! A továbbiakban megemlékezett a Pártvezető a Pártszolgálat hőseiről, azokról a volt tagokról és vezetőkről[7] akik minden áldozatot csekélynek láttak nemzetünk nagy harcában és mind a csatamezőn, mind a belső arcvonalon maradéktalanul teljesítették nemzetiszocialista, hungarista kötelességüket.

,,Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk!"

Hosszasan beszélt még a Pártvezető, a hősi életszemlélet megvallására,
kitartásra és bátorságra buzdította a pártszolgálatosokat.
Majd a testvérek tettek fel kérdéseket.
Az adott válaszok során szervezésszaki kérdéseket vitattak meg,
a Pártvezető a legapróbb részletekig kifejtette a pártszolgálat feladatait,
adott esetekben követendő cselekedeteit és mindenkori magatartását.

A Pártszolgálat hűséges csoportja ezen az estén is hitet tett rendíthetetlen hűségéről.
Ez a gárda valóban méltó arra,
hogy Szálasi Ferenc közvetlen környezetét és kíséretét képezze,
gerince legyen a Pártnak, magva a Mozgalomnak.
Harcra, diadalra született válogatott sereg,
nagy küzdelmek diadalmas győztese, aki szembeszáll minden poklok haragjával,
aki szembenéz a rohanó áradattal abban a biztos tudatban,
hogy semmi veszedelem nem vehet erőt rajta,
mert szívében a hősök szelleme él karja erős,
a harcban csak ő győzedelmeskedhetik.

Talán egy értekezlet végén sem hangzott olyan lelkesen,
diadalmasan a nyilas induló pattogós,
vérpezsdítő dallama, talán még soha nem énekelték olyan lelkesen,
mint ezen az estén, hogy:

,,Ébredj, magyar! Az ősi föld veszélyben!
Elvész a fajtánk, hogyha nem merünk.
Vélünk az Isten száz csatán keresztül,
Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk!
Harcoltunk bátran, százezernyi bajjal,
De már a hajnal jön, hasadni kezd,
Ha összefog most magyar a magyarral,
Győzelemre visz majd a nyilaskereszt,
Szálasi Ferenc!"

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

A mezőkövesdi Hűség Háza avatásán

A pestkörnyéki pártszolgálatosok seregszemléjén

,,Hej, ha én is, én is, köztetek mehetnék...!"

A Pártvezető az 1943-44-es év fordulóján sorra látogatja a pártszolgálat szervezeteit. Rendkívül komolyra fordultak az idők, amikor a Pártnak erre a bátor, harcos, katonás szervezetére nagy szüksége lesz nemzetünknek. Nagy és dicsőséges múltja van Mozgalmunk történetében a pártszolgálatnak, a nagyvonalú, merész és országszerte nagy elismerést kivívó cselekedetek végrehajtói mind ennek a gárdának soraiból kerültek ki. A Pártvezető szavai szerint ma is a pártszolgálat a Párt gerince, a Mozgalom cselekvőképességének és ütőképességének biztosítéka.

Az elmúlt hónapban volt a pártszolgálat budai különítményének szemléje, melyen a Pártvezető vázolta az 1944-es esztendő kötelességeit és várható eseményeit abból a szempontból, amely a pártszolgálatosokat elsősorban érdekli. Ilyen események pedig szép számmal fognak bekövetkezni, mind az általános helyzet következtében, mind Pártunk kezdeményezései folytán.

Nemrégiben a pestkörnyéki szervezetek pártszolgálatos osztagai gyülekeztek össze az újpesti szervezetben, hogy felvonuljanak a Pártvezető előtt. A hatalmas, rendkívül nagyméretű párthelyiség zsúfolásig megtelt a testvérekkel, pedig az egyes szervezetek pártszolgálatos különítményeinek csak kiküldöttei, vezetői vettek részt az értekezleten. A múlt év végétől kezdve nagyon megnövekedett a pártszolgálat létszáma, mert önkéntes jelentkezők tömege kereste fel a vezetőket szolgálattételre való jelentkezés végett.

Amikor a Pártvezető megérkezett, a Párt fuvószenekara indulókat játszott. Vigyázz! vezényszó hangzott s a pártszolgálatosok hosszú sorfala keményen, nyílegyenesen, feszesen állott a terembe haladó Pártvezető előtt. Csupa bátor tekintetű, katonás, viharedzett, sok harcot és kemény küzdelmet megért hungarista állt ott, büszkén, daliásán, délcegen, mind megannyi hős magyar levente, akik láttán Toldi Miklós mondta egykor, nagyot sóhajtva: ,,Hej, ha én is, én is, köztetek mehetnék...!"

Bizony, hány ifjú hungarista lelkében él a vágy, hogy bekerüljön a pártszolgálat szervezetébe, felölthesse a remek egyenruhát, csizmásán, karszalagosan, büszkén léptetve ott menetelhessen a többiek között, mikor fényes ünnepségeken felvonul a pártszolgálat, vagy kevésbé fényes külsőségek között bár, de résztvehessen azokon a gyakorlatokon, amelyeken a pártszolgálat tanulmányainak anyagát a való életben is kézzelfoghatóan kifejezésre juttatja.[8]

Díszszemle az újpesti szervezetben

Az értekezlet első felében a pártszolgálatos tisztségviselők jelentést tettek a Párvezetőnek szervezeteik helyzetéről és a pártszolgálat végzett munkájáról. Majd kérdéseket intéztek a Pártvezetőhöz, aki részletesen, mindenre kiterjedő alapossággal válaszolt. Végezetül néhány szóban rögzítette ismételten is a pártszolgálatra a közeljövőben váró feladatokat.

Szándékosan tartom ennek az esztendőnek kezdetén a pártszolgálatos szemléket, mondotta mert olyan események vetik előre árnyékukat, amikor Nemzetünk szolgálatában minden pillanatban készen kell állanunk, hogy végső küzdelemre induljunk, amikor mindenkinek véghetetlen elszántsággal és rendíthetetlen bátorsággal kell síkra szállania. Ezekben az időkben talpig férfiakra, bátor katonákra van szüksége Nemzetünknek, akiket kényszerű parancsszó helyett az önkéntes belső hajlam, Hazánk forró és végtelen szeretete állít csatasorba. Pártunk totális mozgósításában elsőrendű szerep jut a Pártszolgálatnak. A nemzetiszocialista hatalmak sorában már megvalósult az, amit hungarista ideológiánkban lefektettünk: a fegyveres Nemzet. Talpig fegyverben áll a nép, az egész nemzet a háború feladatait végzi és fegyverrel a kezében küzd jólétéért és életbiztonságáért. Pártunk a mi Hazánkban is teljes erejével és felkészültségével akar és fog küzdeni Nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért és önállóságáért! Ebben a küzdelemben pedig első sorokban a pártszolgálatnak kell menetelnie.

Azokkal szemben sem ismerünk kíméletet, akik idebent akarják ennek a harcnak győztes kimenetelét megakadályozni. Vegyék tudomásul mindazok, akik arcpirító módon, magukról megfeledkezve, hazug szavak és ferdítések özönével, hamis beállításokkal, szóval és suttogással destruálnak, hogy mi a röppenő szónál is sokkal hathatósabb és maradandóbb eszközökkel győzzük meg őket igazunkról: ököllel!

Végezetül a hadihelyzetet ismertette a Pártvezető, ismételten leszögezte, hogy rendületlenül hisz a nemzetiszocializmus győzelmében, mert ennek mind katonai, mind lelki, erkölcsi és anyagi előfeltételei megvannak, oly mértékben, hogy azt az angolszász- bolsevista hatalmak soha meg nem közelíthetik.

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

“Hej, ha én is, én is köztetek mehetnék...!"

Felvonul a pártszolgálat

A budakörnyéki nyilas ifjúság szemléje

Nagyszabású ünnepséget rendezett Szálasi Ferenc fogadására Solymár község

A fogatlan vén Népszava az elmúlt napokban ismét nekirugaszkodott és nagyhangú beszámolót közölt a burzsuj-laptulajdonos szocdem vezér nagyváradi kirándulásáról. Peyer így, Peyer úgy! mondogatta oldalakon kersztül. Megtudtuk azt is, hogy csak legutóbbi időkben alakultak meg Nagyváradon újra a szocdem fészkek, de máris ,,vannak nagy tömegei", meg miegyéb! Úgylászik, Népszaváék újra megtalálták a terülj-terülj asztalkámat és ha a kellemetlen ügyekbe bonyolódott Peyer kétli, hogy jól mennek a dolgok, hát egy nagyot füllentő riport keretében meggyőzik róla, hogy sebaj! a tömegek nem állhatnak ellen a szocdem kürtök varázserejének és akarva-akaratlan betódulnak hozzájuk.

Az Összetartás nagyváradi tudósítója azonban megbízható jelentésben közölte a hírt, hogy a nagyvonalúnak meghirdetett szociáldemokrata választmányi ülés bizony nagyon vérszegény valami volt, nagy erőlködés és hitegetés után tudtak csak felvenni szocdemék néhány munkátlan ,,dolgozót", hogy unalmukban végighallgassák Peyer elvtársnak azt a beszédét, amelyikben nagyon jól tudta, mit kell elhallgatnia...

Ezek a dolgok gondolkodtattak el bennünket, mikor visszaidéztük magunkban annak a napnak emlékeit, mikor Szálasi Ferenc meglátogatta a budakörnyéki kis Solymár községben hűséges híveit. Mekkora különbség van ,,a múlt idők setét virágaként" itt hervadozó, fonnyadt emlékű szociáldemokrata politikus és az egészséges, diadalmas, hungarista népi mozgalom Vezérének útjai között. Az előbbi eltunyult, polgári életszemlélet fáradt bajnokaként, unalmas, hitetlen, kriptából előszedett figurák előtt kénytelen hazajáró kísérletként visszaidézni a múltat, Szálasi Ferencet pedig minden útján az élők, a jövőt ígérők és építők nagy-nagy szeretete, végtelen ujjongása fogadja, hívők serege járul elébe, tiszta hittel és szilárd meggyőződéssel.

Lovasküldöttség fogadja a Pártvezető Testvért

Különösen kiemelkedő, nagyszerű fogadtatásban volt része a Pártvezetőnek
az elmúlt vasárnap, mikor a budakörnyéki Solymár községet látogatta meg.
A Nyilaskeresztes Párt solymári szervezetének ifjúsági csoportja kultúr-estet rendezett,
melynek keretében népszínművet adott elő. A község legnagyobb helyiségét,
a mozit bérelték ki erre a célra, már napok óta adják a darabot,
mindig telt házzal s már is azon gondolkodnak,
hogy az általános siker miatt továbbra is meg kell hosszabbítani.
Az egész rendezésre jellemző az ifjúság lelkesedése, hite, lendületes,
dinamikus munkája. A község határába érkező Pártvezető kocsiját
lovasbandériummal fogadták. Öt nyalka paripán, zöldingben,
csizmásán kevélyen ültek az ifjú testvérek, büszkén, felemelt karai köszöntötték a Vezért.
Aztán megindultak a hatalmas gépkocsi előtt, be a faluba. Gyors vágtában rohantak,
mint a hírnökök, akik nagy eseményt visznek hírül valahová.
A lovak patája alatt szikrázott a friss hó és ahogy végigiramodtak a kis utcákon,
mindenütt megnyíltak az ablakok, a kapukban megjelentek az emberek
s a délceg lovasok után gördülő gépkocsit felemelt karral üdvözölték
az egész községen keresztül. Ahogy a főtérhez közeledtünk,
mind nagyobb és nagyobb lett az embertömeg, egyre több és több feketeruhás,
ünneplőbe öltözött gazdát láttunk sietni az előadás színhelye felé.
Mikor a kocsi bekanyarodott a község nagy terére, már hosszú sorfalban állt
a pártszolgálatosok osztaga, hogy fenntartsák a rendet és
az üdvözlő tömeget kordon közé vonják. Végtelen ujjongással fogadták a Pártvezetőt
és mikor kiszállt a kocsiból, a mozi bejáratánál elhelyezett zenekar
dísz-indulókra zendített. Mámoros örömmel vették közre Szálasi Ferencet,
az egész falu népe lelkesen éljenezte, szűnni nem akaró ütemben zúgott az ,,Éljen Szálasi!"...

,,Áldó imádság mellett..."

Ilyenkor felelevenednek előttünk azok a rosszindulatú, hazug rágalmak,
miket ellenfelei szórnak Szálasi Ferencre. Eszünkbe jutnak azok a hitvány lelkek,
akik a valóság ismerete nélkül vagy talán a tények teljes ismeretében a hungarista,
nemzetiszocialista népi mozgalom haláláról huhognak. Kuvikoljatok csak, huhogjatok,
az Élet elrohan mellettetek, a felkelő nap fényessége visszaűz benneteket
ti gyávák és hitetlenek a sötét homályba.

Az ifjúsági szervezet a ,,Falu Gyöngye" című népszínművet rendezte meg a nagy napra.
Szálasi Ferenc körül foglalt helyet a budakörnyéki járás nyilas vezetősége,
a kíséretében lévő Horváth Sándor képviselőtestvér,
valamint a falu vezetőszemélyiségei, így van ez rendjén, mikor a nép vezetői együtt éreznek,
örülnek és munkálkodnak falujuk népével és egyek a hitben és hűségben.

A színdarab megkezdése előtt Róth Mátyás ifjúsági vezető megemlékezett a háború hőseiről,
vitéz katonáiról és nagy áldozatukról. Majd a nyilas ifjúság célkitűzéseit vázolta, kifejtette,
hogy mi építő forradalmat, szent harcot akarunk.
Olyan forradalmat, mely nem a bűnt hozza felszínre, hanem amelynek nyomán új világ épül,
városok, csodálatos technikai alkotások nőnek ki a földből,
amelynek nyomán a félvilágot lehengerlő hadseregünk támad és amely mosolygó,
boldog kismagyarokat teremt ebben az országban. Nemzetünket,
annak jövőjét szolgáljuk, hogy az utókor ne átokkal emlékezzék rólunk,
hanem ,,áldó imádság mellett" köszönhesse meg harcunkat.

,,Fel, fel vitézek a csatára!"

A lelkeshangú bevezető után Szilaj Tivadar testvér Géza Ottó ,,Köszönteni jöttünk" című, a Pártvezető munkásságát méltató költeményét szavalta el.

A színdarab kedves, népi játék volt. Fiatal szerelmesekről szólt, a falu két ifjú lelkéről, akiket a vagyon gőgje és az ember rosszaság nem enged boldogsághoz jutni. Sok bonyodalom gáncsvetés után mégis egymásratalálnak. Maga a téma nem újszerű, de lélek és belső tartalom, a becsületesség és gonoszság harca, a jó diadala annyi érzéssel, átéléssel, mély gondolattal telítve van elmondva, hogy kivétel nélkül mindenki elragadtatással szemlélte a darabot. A testvérek nagy igyekezettel és meglepő készséggel játszották szerepeiket. Többször hangzott fel a nézőtérről a taps, legnagyobb azonban akkor lett a tetszésnyilvánítás, mikor a falu legényei háborúba vonultak, ajkukon az örök lelkesítő, a bátrak és merészek szívéből fakadó nótával: ,,Fel, fel vitézek a csatára...!"

Felvonásközben a Pártvezető fellátogatott a színpadra, személyesen fejezte ki elismerését az ifjúsági testvéreknek és további lelkes, szép és jó munkára buzdította őket.

Látogatás a budapesti III. kerületi szervezet kultúrestjén

A jólsikerült solymári előadás után a Pártvezető ellátogatott még a budapesti III. kerületi szervezetbe is, ahol ugyancsak kultúr-estet rendeztek a testvérek. Örömmel fogadták a meglepetésszerűen érkező Pártvezetőt, akinek jöttére nem is számítottak. A szereplők még nagyobb odaadással, figyelemmel végezték munkájukat, hiszen mindenki igyekezett tehetsége legjavát adni a Vezér tiszteletére. Vidám, tréfás, komoly és mélyértelmű számok váltogatták egymást a műsorban. Szellemes, ötletes, szatirikus darabok következtek egymásután, amelyben ellenfeleink felett élcelődtek az előadó testvérek. Majd előállt a szervezet regőse, megpengette szép, hímzett szalagokkal díszített lantját és ajkán bús, szomorú dalok hangzottak fel. ,,Erdélyországban van az én Hazám"... búgott a lantos hangja, később elkalandozott végig a magyar történelem derűs és borús napjain, elmélázott, elszomorkodott — mint valamikor tábortűz mellett a magyar vitézek —, de aztán pattogóvá vált a dallam, magasra csapott a lelkesedés lángja, derűs, harcos, győzelmes nóták követték az előbbieket. Mintha magunk is ott ültünk volna régi tábortüzek mellett, a múlt századokban s bennünk is megpezsdítette a vért a csatát hívó zeneszó, a mi akaratunk is megacélosodott, láttuk a diadalmas harcedzett vitézeket, amint felugrálnak a tűz mellől, hogy meginduljanak győztes ütközetekre, nagy csatákra, tisztességet szerezni a magyar lobogónak és engedelmességre tanítani ,,az magyarnak ellenségit!"

A Vezér meglátogatta az Alföld parasztjait

Nagyszabású ünnepséget rendezett Petőfi szülővárosa Szálasi Ferenc fogadására

Nem múlik el egyetlen vasárnap, vagy ünnepnap, mikor Szálasi Ferenc ne látogatná meg a Nyilaskeresztes Párt valamelyik szervezetét. Fáradhatatlan, kemény, meg nem alkuvó munkában tölti napjait, soha egy perc nyugalma nincs, mert a Nemzet szolgálatában vállalt feladatok nem meddő politizálást kívánnak a vezetőktől, hanem teljesítményeket, hatalmas, apostoli nemzetszervező munkát.

Azok a kishitűek, aggályoskodók és gúnyolódok, akik már régóta a Hungarizmus válságáról, haláláról huhognak, kísérjék el Szálasi Ferencet egyik vidéki kőrútjára, szálljanak ki vele a falvakban, a nép közé egyszeribe megváltozik a véleményük. Amerre a Vezér jár, becsületes, harcos, hűséges arcok fogadják, ugyanazok az állhatatos, szilárd, hívő emberek, akik harcának elején is zászlaja alá állottak. Egyetlen értékes, harcos, kitartó testvér sem tántorodott el a Mozgalom mellől, mert érzik és tudják, hogy az a szabadságharc, melyet a szegénység leküzdésére indított meg a magyar nemzetiszocialista népi mozgalom és amelynek értelmet, erőt és győzelmi tudatot Szálasi Ferenc adott, fel nem adható, el nem árulható, csak a becstelenség vagy kishitűség árán lehet cserbenhagyni. Nem szabad félreállni, elfáradni, elkedvetlenedni, mert Nemzetünk hitét, utolsó nagy hitét rombolnánk szét, ha bennünk is csalódnia kellene. Nem politikai manőverek, paklizások, ügyes fortélyok kellenek, hanem nyílt, becsületes harcmodor, az elhivatottság érzete, az apostoli küldetés tudata, a nemzetmentő szándék fanatizmusa.

Végig az Alföld ,,tengersík vidékén"...

Ezek a gondolatok hatják át Szálasi Ferencet minden alkalommal, mikor újabb országjárásra indul, hogy megszemlélje szervezeteit, meglátogassa a testvéreket, akik nagy-nagy szeretettel, hívő lélekkel, rajongással várják eljövetelét.

Végigsuhantunk gépkocsinkkal az Alföld tengersík vidékén, mert Kiskőrösre igyekezett a Pártvezető, hogy az Alföld parasztjaival beszélgessen el ezekben a mai nehéz, sorsdöntő időkben. Körülöttünk végignyújtózkodott a puszta, amelyre még nem érkezett meg a Petőfi által megénekelt Tél, de az ősz, ez a ,,rendetlen, rossz gazda" már ugyancsak sokat garázdálkodott ezen a tájon.

Tősgyökeres magyar községek szervezeteit látogatta meg a Vezér ezen a napon. A kiskőrösi szervezet zászlóavató ünnepségére utazott le, de egyúttal felkereste az akasztói, csengődi és páhi testvéreket is. Kíséretében volt Vajna Gábor képviselőtestvér, az ellenőrzés vezetője és Kovarcz Dezső testvér. A Pártvezető valamennyi szervezetben hosszasan elbeszélgetett a nagy számban összegyülekezett testvérekkel.

Szólt a parasztság kötelezettségeiről, fontos, nemzetfenntartó szerepéről. Kihangsúlyozta, hogy most, amikor a fékevesztett bolsevista agitáció ismét a Kárpátokon belüli életet fenyegeti, mikor a nemzetközi szólamokat egyre hangosabban hirdetik a bolsevizmus itthagyott és megtűrt szálláscsinálói, roppant nagy, történelmi felelősség nehezkedik a parasztságra, arra a nemzetfenntartó rétegre, amely minden nemzetveszély idején helyénmaradt, megőrizte magyarságát és vele a magyar Hazát.

Eljön a megtorlás minden megváltozik

A hadihelyzettel és világpolitikával kapcsolatosan ugyancsak nyilatkozott Szálasi Ferenc.

Határozottan kijelentette, hogy rendületlenül és feltétlenül hisz a nemzetiszocializmus végső győzelmében. Az elmúlt esztendő folyamán — mondotta — a finnyásak, kishitűek és a másik oldal jellegzetes arcai kaján és kárörvendő mosollyal néztek minden becsületes emberre. Kétkedve, nevetve és lefitymálva fogadták azokat a híreket, amelyek az új német fegyverekről szóltak és magabiztos, dölyfös fölénnyel híresztelték, hogy a megtorlásból pedig nem lesz semmi.

Vegyék tudomásul mondotta emelt hangon Szálasi , hogy a sokmillió legyilkolt asszony, gyermek és aggastyán vére és ez nem frázis! nem hiába kiált bosszúért az egekbe. Ilyen gálád, borzalmas, barbár vétek nem maradhat büntetlenül. A Német Birodalom vezetői figyelmeztették az angolszászokat, mikor azok terrortámadásokba kezdtek, hogy tartsák meg a hadviselés erkölcsének szabályait. Amidőn ennek ellenére továbbfolytak az angolszászok kegyetlen, a hadicélpontokat kerülő, polgári lakosságra irányuló támadásai, a német vezetők bejelentették, hogy megtorlással fognak élni, ha ez az embertelen hadviselés meg nem szűnik.

Hiába volt a figyelmeztetés, a német Birodalom felelős tényezői felkészültek a kíméletlen megtorlásra és minden erkölcsi alapjuk megvan rá, sőt népükkel, nemzetükkel, Európával szembeni kötelességük megtorolni a barbárságot. Hiába mosolyognak Európa zsidai és azok, akik úgy vélik, mivel ők már nem hisznek, mások is elvesztették a győzelembe vetett rendületlen hitet.

A felelős német vezetők mindig igazat mondottak és senki sem kételkedhetik szavaik igazságában, mikor kijelentették, hogy a megtorlás bekövetkezik. És akkor egycsapásra megváltozik minden, a kárörvendők arca elkomorodik, azok pedig, akik minden nehézség és megpróbáltatás idején is derűs lélekkel álltak az események között megkapják hitük jutalmát.

Hungarista zászlóerdő Kiskőrösön

A meglátogatott szervezetekben kitörő örömmel fogadták Szálasi Ferenc szavait, biztosították Vezérüket az Alföld hungaristái, hogy helytállanak és kitartanak becsülettel a megkezdett harcban, őrködnek afelett, hogy a kísérletező nemzetközi és nemzetellenes törekvések célt ne érjenek.

A déli órákban Kiskőrös főterére futott be a hatalmas nyilaskeresztes gépkocsi. A kultúrház előtti nagy térségen gyülekezett a tömeg, mert a zászlóavató ünnepséget a kultúrház dísztermében rendezték meg. Szép, magyar népviseletbe öltöztek a s testvérek és érdeklődők, fekete ünneplőbe, melyet ilyen alkalmakkor viselnek a kiskőrösiek. Mikor Szálasi Ferenc kiszállt a kocsiból, magasra lendültek a karok és amint a pártszolgálatosok sorfala között felhaladt a díszteremhez vezető lépcsőzeten, folyton hangzott az ,,Éljen Szálasi! Éljen a Vezér!" kiáltás.

Benn a nagy teremben egyenruhás pártszolgálatosok hosszú sora állt, kezükben lengett a nyilas zászló. Dél-Pest vármegye minden nyilas szervezetének zászlaját elküldték az avató ünnepségre. A hosszan sorakozó nyilaskeresztes zászlók előtt Édes Jenő megyevezető testvér állt, kezében a megyei hungarista lobogóval, melyet az ünnepségen maga Szálasi Ferenc avatott fel.

Kitartásra és harcra buzdítson bennünket a Iobogó

A zászlóavató beszédet Vajna Gábor képviselőtestvér mondotta el. Megilletődött szavakkal kezdte beszédét, megemlékezett a régmúlt idők lobogóiról és ismertette a zászló jelentőségét.

A zászló mindig felségjelvény volt, azoknak a közös gondolatát, akaratát jelképezte, akik alája tömörültek. Lehet a zászló színes, ragyogó, drága selyem, de lehet megtépett, véres rongy is.

Ma becsület övezi és tiszta eszmények megtestesítője, akkor mindenképpen szent értéket jelent, amelyért emberek milliói áldozzák vérüket. Hazánk történelmében tündöklő példáit láthatjuk a zászló által jelképezett eszményekért hozott hősi áldozatoknak. Hány magyar dalia dobta oda életét gondolkodás nélkül, hogy az ellenség kezéből kiragadja a már-már elveszett zászlót. Nem engedték, hogy fogságba kerüljön a lobogó, inkább egy perc alatt meghaltak, mert szívükben ott élt a hősi életszemlélet hitvallása: ,,Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!"

Itt áll előttünk a hungarista lobogó. Nem idegen eszmét jelképez, hiszen ezt a zászlót viselték és vitték dicsőséges harcokra árpádházi királyaink. A piros-fehér csíkos zászló a múlt hősi erényeinek megbecsülését jelenti, a benne foglalt nyilaskereszt pedig, Szent László királyunk nyilaskeresztje, azt jelképezi, hogy a világ minden tájáról jövő ellenséges támadás ellen megvédjük Hazánkat. Harcra és kitartásra buzdítson bennünket ez az ősi lobogó, mert ma ismét ellenség fenyegeti hazánkat.

Az Alföld parasztsága álljon melléje ennek a zászlónak és azzal a nagy akarattal, mellyel egykor a parasztság igaz vezére, Dózsa György megindította a szabadságharcát, szálljon most is fegyverbe a nép, hogy a Kelet felől fenyegető veszedelem ellen mint a történelem folyamán számtalanszor ma is a parasztság védje és tartsa fenn nemzetünket. Amikor uraink idegem nyelven beszéltek, mikor a nagy veszedelmek idején elmenekültek, itt maradt a paraszt, s kitartott, ragaszkodott a földjéhez, vérrel-verejtékkel megtartotta magyar nyelvét és magyar hazáját. Ezek a gondolatok hassanak át bennünket, mikor felavatjuk Dél-Pest megye lobogóit és ezekhez a gondolatokhoz maradjunk is hűek minden megpróbáltatás, minden sanyarúság közepette.

Nemzettel a Nemzetért!

A nagyhatású avatóbeszéd után Vajna testvér megkérte Szálasi Ferencet,
hogy a zászlót adományozza Dél-Pest megye szervezeteinek.
A Pártvezető a következő szavak kíséretében avatta fel a hungarista lobogót:

Átadom a zászlót azzal, hogy tisztességgel és becsülettel őrizzék azt.
Ez a zászló harcot és győzelmet kell, hogy hirdessen.
Láthatatlan betűkkel ráírtuk nagy jelmondatunkat,
amiért annyi áldozatot hoztunk: Nemzettel a nemzetért!

Harcunkban sebeket adunk és sebeket kapunk és eleshetünk.
Ha ez a sors rajtam is bekövetkeznék, egyetlen követelésem van minden Testvéremtől:
gázoljon keresztül testemen és meneteljen tovább a tisztán látott célba,
a becsülettel taposott úton, mert célunkat biztosan el fogják érni.
Ne torpanjanak meg tetemem előtt;
mert ha megteszik, meggyalázzák az Eszmét, önmagukat,
családjukat és nemzetüket és meggyalázzák a legszentebbet,
amelyet valaha bárki is kaphatott tőle:
Nemzetünk nagy hitét, utolsó nagy hitét,
mellyel belénk és egyedül csak belénk kapaszkodik.

Ha a Testvérek célba értek, kezdjék meg a nagy országépítő munkát.
És ha a nagy építőmunka közben elfáradnának, forduljanak újra azok felé,
akik testükkel jelölték az utat, mutatták a célt és magatartásukból,
példaadásukból merítsenek erőt és serkentést országépítő
munkájuk lankadatlan folytatására..."

A gyönyörű szavak után a felavatott hungarista lobogóval Édes Jenő megyevezető testvér valamennyi zászlót megérintette és a következő szavak kíséretében átadta őket a községvezetőknek:

,,Az Eszme és a Vezér nevében a zászlót hittel és hűséggel átadom!"

Végezetül dr. Simon Endréné testvér, a megyei női csoport vezetője imát mondott a harcoló hősökért és mindazokért, akik nemzetünk és Európa nacionalista és szocialista szabadságharca győzelméért áldozatokat hoztak.

Ahol Petőfi született

A felemelő mozzanatokban gazdag, nagyszabású ünnepség után Szálasi Ferenc és kísérete megtekintette Petőfi Sándor szülőházát. Megilletődve, mélységes áhítattal léptünk be a fehérre meszelt, zsuppfedeles házikóba, ahonnan a magyar nép vágyainak halhatatlan lelkű kifejezője és harcosa indult el nagy útjára. Szálasi Ferenc országjárása során nem mulasztja el, hogy történelmünk nagyjainak szülőhelyét, emléktábláját fel ne keresse és meg ne emlékezzék róluk. Ahogy ott álltunk a kis szobában, felidéztük az innen elindult üstökös útját, küzdelmeit, eszméit, gondolatait, eszünkbe jutott, hogy ezek között mennyi, mennyi hasonlóság, azonosság van a mi igéinkkel is. Szálasi Ferenc szerint a karddal és ekével harcoló paraszt a nemzetfenntartó elem, Petőfi Sándor is úgy emlékezik meg a népről, hogy ,,Egyik kezében kard, másikban az eke szarva..." Száz és száz gondolatot találhatnánk még a nagy költő írásaiban, melyet mi is vallunk, érte harcolunk és valóra fogunk váltani. Nincs ebben semmi csodálatos, hiszen ezer év óta mindannyian, akiket áthatott nemzetünk, népünk szeretete, akik harcra keltünk a felemelkedésért, mindig ugyanazok a célokért lelkesültünk. Minden nagy apostolnak, akinek küldetése van, ugyanaz a hitvallása és túl mindenen, mindegyik megegyezik abban, amit nekünk ma Szálasi Ferenc hirdet:

,,Tartsunk ki, rendületlenül, teljesítsük kötelességünket a vértanúságig, mert hitünk, hűségünk, nemzetünk szolgálata ezt tőlünk megköveteli és mert tudjuk, hogy az elmúlt századok bűneit csak mi és csak úgy tudjuk jóvátenni, ha önfeláldozásig cselekszünk nemzetünkért, hazánkért, fajtánkért, családunkért!"

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

“Hidegben, fagyban hordtuk a követ..."

A mezőkövesdi Hűség Háza avatása

,,Vérünkkel és verejtékünkkel építettük meg ezt a házat..."

Csodálatosan szép, gazdag ez a mi szenvedésekkel, áldozatokkal teli hungarista életünk. Mert szeretjük a harcot, munkát, nekünk élmény a szenvedés, kitüntetés, ha áldozatot kell hoznunk és végtelen boldoggá tesz bennünket minden legyőzendő akadály, minden nehézség, minden veszedelem. Erre születtünk, ezért lettünk hungaristák, mert elemünk a harc, szeretünk ,,veszélyesen énli", szembenézni a halállal és megvetni a kicsinyhitűek remegő félelmét.

Nekünk öröm a munka, nemzetünkért, pártunkért, mozgalmunkért végzett nehéz, fáradságos, verejtékem munka. Derűs és vidám lélekkel, ujjongással és nagy-nagy szeretettel vállaljuk a feladatokat és annál szívesebben fogadjuk a parancsot, minél keményebb, nehezebb teljesítményeket követel tőlünk. A hősök lelkülete él bennünk, az elszántak lendülete, mely nem ismer lehetetlent. Ezért szép az élet, ezért képesít bennünket csodálatos cselekedetekre. És ezért lebírhatatlan a mi mozgalmunk! Mi közös munkában, közösen vállalt áldozatokban edződtünk meg, nekünk minden perc életünkből közös élményekre emlékeztet, minden kis ténykedésünknél Szálasi Ferencre gondolunk mindannyian, akármelyik részén élünk ÉDES HAZÁNKNAK. Ezért nem szakíthat szét, nem téphet meg bennünket semmiféle vihar, vagy alattomos, hátulról jövő támadás, mert vérünk és verejtékünk van ebben a Mozgalomban s ha egyszer elhagyjuk, akkor öngyilkosságot követünk el!

Csirmaz János nagy elhatározása...

Ez a szellem és gondolkodás mutatkozott meg élő példában többek között abban a nagyszerű tényben is, hogy Mezőkövesd hungaristái Hűség Házát építettek községükben. A mezőkövesdiek nem kaptak párthelyiségre alkalmas épületet, pártéletük zavartalansága elé rengeteg mesterséges akadály gördült. Pedig jól tudták, mit jelentene számukra a párthelyiség, az a meleg, családias kis hajlék, ahol mindig összejöhetnek, együttesen megbeszélhetik problémájukat. Egy kis otthon kellene gondolták a mezőkövesdiek , mely a miénk, egészen a miénk, amely felett mi uralkodunk. Olyan ház, olyan otthon, amelyet magunk építünk meg, amelybe a mi verejtékünk, munkánk épül bele. Mi magunk építünk párthelyiséget, melynek minden kövét saját kezünkkel hordjuk össze és minden cseppnyi munka annak a végtelen nagy hűségnek legyen gyakorlati megnyilvánulása, amely Szálasi Ferenc és Mozgalmunk iránt él bennünk.

,,Megépítjük itt Mezőkövesden a kis Hűség Házát." határozták el magukat a kövesdiek. Csirmaz János testvér, aki valaha együtt szolgált a Pártvezetővel volt a leglelkesebb támogatója, legfáradhatatlanabb apostola a gondolat valóraváltásának. Rengeteg akadály, nehézség tornyosult a terv kivitele elé, számtalanszor kellett érte a testvéreknek szembeszállni a gáncsoskodókkal, hatóságokkal, de végre mégis, mégis megépült a ház, hogy hirdesse a hűség diadalát, a veszélyes élet nagyszerűségét, az áldozatosság roppant erejét. Mezőkövesden áll a Hűség Háza. Áll és várja Szálasi Ferencet, hogy felavassa, személyesen adja át rendeltetésének.

Az elmúlt vasárnap a Pártvezető meg is érkezett Mezőkövesdre. Nagy ünnepe volt aznap Borsod megye nyilasainak, különösképpen pedig felejthetetlen mindazoknak, akik résztvettek az avatási ünnepségen és Mezőkövesden tölthettek ezt a napot.

Lengnek, lobognak a hungarista zászlók

Borsod megye népe ezen a napon mind összesereglett Mezőkövesdre. A miskolci vonaton kocsik hosszú sorát szállták meg a zöldingesek. Hangzott a vonaton végig a hungarista induló, nyilas dalok, Szálasi-nóták zengtek a kocsikon. Mikor Mezőkövesdre befutott a gyors, az állomáson már a mezőkövesdi testvérek várták a rendkívül nagy számmal érkező miskolciakat, ózdiakat, a munkásság nagy seregét. Felsorakoztak azután a testvérek, kibontották a hungarista zászlókat, és hosszú-hosszú sorban fegyelmezetten, katonásan, példás rendben megindultak a Hűség Háza felé. Lengtek, lobogtak a hungarista zászlók végig az egész városon és mindenütt az utcák során meleg, megható ünneplésben részesültek a testvérek. Régen volt Mezőkövesden ilyen ünnepélyes, nagyjelentőségű megmozdulás. Hiszen már hónapokkal ezelőtt, sőt évekkel előbb, amikor a Hűség Háza első kövét lerakták, készülődtek erre a napra, és minden tégla elhelyezése után arra gondoltak az emberek Mezőkövesden: ezzel is hamarább jöhet el a Vezér!

Mikor aztán vasárnap reggel a Pártvezető hatalmas, szép, nyilas lobogókkal feldíszített gépkocsija bekanyarodott abba az utcába, ahol a Ház áll, már nagy, feketéllő tömeg sereglett egybe. Kocsija odagördült a ház elé, s az ajkakon felhangzott: ,,Éljen Szálasi! Éljen a Vezér!" Zúgott, hangzott, szakadatlanul az éljenzés, hiszen elérkezett a pillanat, amikor a sok verejtékkel, sok hűséggel megépített házban vendégül láthatták azt a Férfiút, akiért, akinek lelkéből kiáradó idalizmustól fűtve megépítették otthonukat.

A Pártvezető és a kíséretében lévő Horváth Sándor képviselőtestvér, a munkásság h. vezetője melegen üdvözölte a kövesdieket, valamint a Hűség Házából már előzetesen leutazott dr. Haála Róbert képviselőtestvért és Gergely Géza testvért. A ház udvarán a pártszolgálatosok egyenruhás különítménye sorakozott fel, hogy tisztelegjen a Pártvezető előtt. A Hűség Háza nagytanács-termét már zsúfolásig megtöltötték a testvérek, akik az értekezleten résztvehettek.

Hatalmas, szép, nagyméretű terem, ízléses dekorációval. A szónoki emelvény mögötti falrészt teljes egészében a felkelő nap szétömlő sugarait ábrázoló hatásos rajz díszíti. Az oldalfalakon elhelyezett képek a Hűség Háza megépítésének történetét szemléltetik. Mert a munkából Horváth János egri testvérünk, a Mozgalom fáradhatatlan vidéki fényképésze is kivette részét, aki többízben leutazott az építkezés színhelyére, hogy az egyes mozzanatokat a film-vászon számára is megörökítse.

,,Hidegben, fagyban, hordtuk a követ..."

Az értekezletet Bollók István pártszolgálatvezető vezette le. Először Tóth Ilonka testvér Géza Ottónak a Pártvezető munkásságát méltató, ,,Köszönni jöttünk" című költeményét adta elő, majd Király Béla dr. megyevezető emelkedett szólásra:

Szeretettel köszöntöm a Pártvezetőt mondotta és minden meg nem alkuvó harcosát Mozgalmunknak, aki eljött hozzánk a mai napra. Jelentem pártunk és Mozgalmunk minden tagjának, hogy Mezőkövesden megépült a Hűség Háza, megépítette azt az önzetlen áldozatkészség és az akadályt nem ismerő erős akarat. Akik annyiszor költötték holt hírünket, gyáván és alattomosan ellenünk törtek és el akarták hitetni a világgal: nincsenek már hungaristák; és azok, akik hitelt adtak ezeknek a hazugságoknak jöjjenek el ide, nézzék meg és tudják meg, hogyan épült meg ez a Ház, de vegyék egyúttal azt is tudomásul, hogy él még a hungarista lélek, él még a harcos, áldozatos szellem, mely csodákat képes művelni. Nem megszámlálhatatlan milliókból került ki ennek a háznak költsége, hanem szegény emberek adták össze, akik megszenvedték és megnélkülözték, de megépítették a hűség hajlékát. Szegény munkások munkanapjukat ajánlották fel, lemondtak aznapi keresetükről, mert úgy vélték, példát mutatnak nemes cselekedetükkel. Minden téglának külön története van, minden részéhez csodálatos dolgok fűződnek ennek a háznak. Szálasi Ferenc ezt az esztendőt az áldozatok évének nevezte és mi mezőkövesdiek, borsodiak elől kívánunk járni továbbra is az áldozatok útján, mert tudjuk, hogy csak így maradhatunk meg közvetlen amögött a Férfiú mögött, aki nálunk is többet áldoz, mert az a Férfiú Szálasi Ferenc!

A nagy tetszéssel fogadott lelkes beszéd után Csirmaz János
megyei parasztszéktartó testvér szólalt fel.

Nagypéntek nélkül nincs feltámadás kezdte beszédét.
Ha nincs Krisztus, nincs Golgota, de nincs megváltás és új élet sem ezen a földön.
Krisztus kellett és keresztút,
amely hitet önt az emberek millióiba és a hittel csodákat művel.
Ostorozás kellett, az igazak megostorozása,
mert csak a szenvedés teszi képessé az embert,
hogy az első kakasszóra meg ne tagadja a hitét.

Azóta mindig így van, mióta ember él a földön.
Mert csak az áldozat és nehézségek, súlyos harcok edzenek bennünket ellenállóvá,
rendületlenné. Ezért akartuk mi kövesdiek a magunk munkája árán saját
két kezünkkel megépíteni ezt a házat, amelyet Hűség Házának akartunk tudni,
olyannak, amelybe a legvéresebb hűséget építjük bele.
Hidegben, fagyban hordtuk a követ. Nem voltunk mesteremberek,
a kezünk elfagyott, véresre horzsolta a kő s mi minden vércseppnek boldogan örültünk,
minden szenvedés végtelen örömet szerzett.

Ezért nem érdekel bennünket, hogy ki mit hazudozik össze-vissza,
ellenfeleink, a kisgazdákkal vadházasságban élő szociáldemokrata népszédítők
mivel környékeznek meg bennünket, mi szilárdan állunk,
semmi, de semmi el nem tántoríthat bennünket hitünktől és nem veheti el hűségünket,
amellyel Szálasi Ferenc iránt viseltetünk.
Kényelmes élet csalogatása nem szédít el minket, érdemtelen,
de szégyenletes jólét hiába hívogat, mert szívünkben él a mondás:

,,Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!"

Ma minden hungarista szeme rajtunk áll!

Gergely Géza testvér, az ózdi járás egykori vezetője beszédében
a régi idők hungarista küzdelmeit elevenítette fel. Idézte azokat a napokat,
amikor itt Borsod földjén először vált valóra a paraszt,
munkás és értelmiség sorsközössége.
Mikor az áldozathozatal végett együtt vállalt
a szabad életből való száműzetést, az ózdi munkás,
a mezőkövesdi paraszt és az orvos.
Büszkén és örömmel néztek szembe mindennel, mert tudták,
hogy ezzel is bizonyságát adják annak, ami odaát csak üres szólam,
de nálunk minden áldozatok árán is szent valóság,
hogy együtt menetel minden társadalmi rétegünk,
nem ismerünk osztálykülönbséget,
csak nemzetünk szolgálatában lankadatlanul dolgozó magyarokat,
hungaristákat.

A kövesdi Hűség Háza megépítése ismét ezt bizonyítja, mert a téglahordásból,
vakolatozásból, gerendarakásból egyaránt kivette részét minden nyilas testvér.
Hős harcunk nem maradt eredménytelenül,
roppant súlyos nehézségek ellenére is megépítettük a házat.
És ma, hogy eljött Vezérünk is, idetekint ebben az országban minden hungarista,
bennünket néz, hogy példát vegyen rólunk és kövesse cselekedeteinket.

Kóródy István testvér, Borsod megye munkásságvezetője,
a munkásság nevében szólalt fel.
Hangsúlyozta, hogy mi váltottuk valóra a társadalmi békét,
mert mi harcolunk együtt szívvel-lélekkel paraszt és vezetőtestvéreinkkel.
Szólt még azokról, akik újabban eredménytelenül bár
meg akarták környékezni a munkásságot.
A legelszántabb harcot folytatjuk ezek ellen,
mert ezek vállain keresztül jutnak szállásaikba azok a jólismert elemek,
akik egyszer már anarchiát csináltak ebben az országban.
Borsod munkássága nacionalista és szocialista és híven áll
Szálasi Ferenc zászlaja alatt.

,,Nagy Hűség Háza legyen egész Magyarország!"

Végezetül a Pártvezető testvér mondotta el avatóbeszédét.
Várakozással, rajongó tekintettel nézte mindenki,
hiszen Tőle kaptuk azt a nagy-nagy hitet, amelyből hűségünk származik.
Ellenfeleink talán gúnyolnak bennünket, nem értik meg,
hogy mint lehet oly állhatatosán és rendületlenül mindig ugyanazt az elvet vallani
és azért az elvért mindenre késznek lenni.
Nem értik meg és mi nem is kívánjuk megmagyarázni...

A Hűség Házát avatjuk kezdte a Pártvezető , emlékezzünk ezért mindazokról,
akik leghűségesebbek voltak nemzetünkhöz és mozgalmunkhoz.
Emlékezzünk a nemzetiszocialista, hungarista küzdelmek hősi halottairól,
a távoli fronton életüket áldozó honvédekről,
a joghátrányosok és hozzátartozóik hűségéről,
amivel szenvedéseik árán is kitartottak.
Emlékezzünk azokról, akik messze kényszerülnek tőlünk lenni,
mert nemzetünk és a sors így követelte és ők habozás nélkül készek voltak az áldozatra.
Emlékezzünk a német, japán és fasiszta itáliai katonáról,
aki az új Európa közösségéért ontja vérét.

Az emlékezés alatt a testvérek néma vigyázzban álltak és felemelt karral gondoltak
azokra a hősökre, akik mindannyiunknál szentebbek és magasztosabbak,
akik első és legnagyobb szolgái voltak nemzetünknek.

Ha mind állhatatosak leszünk folytatta a Pártvezető ,
ha valamennyien törhetetlenek maradunk hűségünkben, akkor ennek
a Háznak négy fala ki fog tágulni, a mi hitünk és hűségünk hódító útra indul,
bejárja az egész országot, keresztülmegy megyék és országrészek határán,
egy nagy Hűség Háza lesz az egész ország.
A mi hűségünk eljut a régi határokig, nem lesz erő, mely ellentálljon lendületünknek.
Ez a kristálytiszta, csodálatos és magasztos hűség teremti meg és
váltja valóra nagy célkitűzésünket,
a Hungarista Magyar Birodalmat és hozza meg annak dicsőségét,
nagyságát és boldogságát!

...Magyar Birodalmi Gondolat!
Ez a Hungarizmus lényege.
Azé a Hungarizmusé, amely megfogta a mi lelkünket,
ezrek és tízezrek lelkét, amely olyan csodálatos népmozgalmat hívott életre
és telített meg hittel. Elindult a Gondolat hódító útjára és ma minden
kis községben van már apostola. Megnyílnak ereje előtt a kis házikók ajtói,
halványan lobogó mécsesek mellett szomjas lélekkel szívják magukba mindenütt az Igét.
A paloták urai levetették pompás köntöseiket,
mind jöttek a Gondolat és Hirdetője elé, munkásságukat ajánlották fel.
Mert nem lehet magyar, aki előbb vagy utóbb nem ébred tudatára,
hogy csak a nagyszerű, bátor élet hozhatja vissza Nagy Hazánkat,
a veszélyes,
áldozatos sors épít csak Birodalmat,
győztes, halhatatlan Örök Magyarországot.

[1] A Kállay-kormány ebben az időben nem engedte meg Mussolini dicséretét
és amikor az értekezleten Szálasi Ferenc Mussolini érdemeit méltatta,
az értekezletet fel akarták oszlatni. Nem sikerült!

[2] Kállay a Parlamenben Vajna Gáborral szemben védelmébe vette
a szociáldemokrata pártot azzal, hogy ,,az is alkotmányos tényező!".

[3] Kállayék utasítást adtak ebben az időben,
hogy az angolszász-szovjet szövetségesek moszkvai konferenciájáról
sehol az országban ellenségesen beszélni nem szabad.

[4] Davidsohn, az angol Secret Service embere akkor írt bizalmas levelet Szakasitsnak,
a Népszava főszerkesztőjének és Peyeréknek,
amelyben mint régi bizalmas barátokat kérte őket,
hogy a belső forradalmat készítsék elő Magyarországon.

[5] Kállayék állandó politikai vesszőparipája volt
a ,,harmadik út" hangoztatása.

[6] A kassai, pestszenterzsébeti és nagybányai hungarista munkásság
ezidőben verte meg a nemzetáruló Peyert, Szakasitsot és társait.

[7] Mosonyi Győző ny. repülőszázadost,
a pártszolgálat vezetőjét hamis vád alapján 6 évi fegyházra ítélte
Keresztes Fischerék rendszere.
Vele együtt több pártszolgálatos kapott súlyos börtönbüntetést.

[8] A szociáldemokraták elleni kemény harcokban.
 
 
0 komment , kategória:  Szálasi Ferenc országjárása  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 276
  • e Hét: 1318
  • e Hónap: 12861
  • e Év: 378351
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.