Regisztráció  Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/107 oldal   Bejegyzések száma: 1067 
A hét jó barát és a négy évszak
  2018-06-29 23:22:37, péntek
 
  A hét jó barát és a négy évszak


Egy hosszú forró délután, mikor a hét jó barát, egy delfin, egy kutya, egy sziámi kígyó, egy pillangó, egy sündisznó, egy ló és egy kis madár ismét összegyűltek a Kerek Erdő közepén, hogy játsszanak, de mindnyájan igen szomorúak voltak csak a kis madár őrizte meg vidámságát.

Alig győzött csodálkozni.

- Mi lelt benneteket? - kérdezte a kis madár.

- Azért jöttünk össze, hogy játsszunk! - folytatta.

- Igen, igen, de ... - válaszolta a delfin, aki a tóban pihent.

A többi állat lehajtott fejjel bólogatott.

- Igen, de mit jelent ez? - kérdezte a kis madár.

- Csak nézz körül, kis madár! Nem jól van ez így! - mondta a sündisznó.

- Megint nagy hőség köszöntött be, alig tudok gyümölcsöket találni - sajnálkozott tovább.

- Bezzeg, mikor esett, és hűvösebb volt, mennyivel kellemesebb volt az élet! - kiáltott fel a ló.

- S amikor az a sok szép virág nyílik tavasszal, mennyire melengeti lelkem! - áradozott a pillangó.

- Én akkor is a nyarat szeretem a legjobban - jelentette ki a kígyó.

- A telet senki sem szereti? - tette fel csodálkozva a kis madár.

- Én!! - vakkantott közbe a kutyus.

- A bogarak elmennek aludni, olyan kellemes csend ül rá akkor a természetre. Van benne valami békesség!

- Elment az eszed? - kérdezte a delfin.

- Mit lehet a télben szeretni?

A kis madár értetlenül nézett a társaira.

- Még magvakat sem lehet akkor találni, csoda, ha a madarak életben maradnak! - folytatta a delfin.

- S mégis minden tavasszal mi adjuk hírül, hogy itt a kikelet! Tudjátok, hogy lehetséges ez?

Az állatok felvonták vállaikat, néhányan még legyintettek is.

- Az emberek minden télen megvendégelnek bennünket, s azt is hallottam, hogy a gyerekek szívesen nézik, ahogy csipegetjük a finomabbnál finomabb magvakat, s eljátszadozunk a kifüggesztett szalonnával. Hálából az év többi hónapjában elfogyasztjuk a fáikon nyüzsgő rovarokat és bogarakat.

A hat jó barát tátott szájjal hallgatta a kis madarat.

Mikor a sündisznó meg szeretett volna szólalni, nagy szél söpört végig, szinte meghajlította a fák törzseit. Majd egy hang szólalt meg:

- Keljetek útra, látogassátok meg a ,,Négy évszak-tündér Birodalmát", s csak azután alkossatok véleményt róluk!

Ahogy befejezte mondanivalóját a hang, egy nagy fényes csillag repült kelet felé, szinte hívogatta a hét jó barátot.

Leporolták magukat, követték a csillagot.

Mentek-mendegéltek, egyszer egy nagy zöld kapu előtt találták magukat.

Egymásra tekintettek, hogy mi tévők is legyenek. A ló összeszedte minden bátorságát, és kinyitotta. Kellemes tavaszi szellő érintette meg orcáikat, a napsugarak táncot jártak a bőrükön. A harmatos fűben megannyi hangya, a nyiladozó virágokon számos méhecske szorgoskodott, a hegy tövében ébredeztek a medvék. A közeli tó kékességben fürdött. Minden állatnak tetszett, kivéve a delfint és a kígyót.

- Nagyon hideg a tó vize - kiáltott fel a delfin.

- Majd megfagyok! - mondta dideregve a kígyó, és gyorsan egy napsütötte sziklára kúszott.

Ekkor a csillag ismét hívogatni kezdte őket. Követték. Az erdei út végén feltűnt egy piros kapu. Odaballagtak hozzá és a pillangó azonnal kinyitotta. A nap még melegebben sütött, szinte perzselte lábuk alatt a talajt. A delfin rögtön a tóhoz rohant, beleugrott, vígan úszkált benne.

A kígyó a part menti nádasban keresett pihenő helyet.

A ló egy magas fa árnyékába, a sündisznó egy bokor alá húzódott be.

A pillangó egyik virágról a másikra röpködött, alig tudott betelni a nyár látványával.

A madárka ágról ágra röpködött, s tisztította meg azokat a kisebb rovaroktól és férgektől.

A kutya körberohanta az egész erdőt, s nem győzte szomját oltani a tó vizével.

A csillag újból feltűnt az égen. Az állatok tudták, hogy követniük kell. Úgy is tettek.

Ahogy mentek, hatalmas vihar kerekedett. Teljesen eláztak. Alig várták, hogy megszáradjanak, mikor a madárka már messziről ezt csicseregte:

- Már látom a következő ajtót! Biztos, hogy az ősz bújik el mögötte.

Úgy is lett. A kutya két hátsó lábára állt, mellső mancsaival tárta ki a kaput.

- Isten hozott az őszben! - mondta kedvesen a sündisznó!

A delfin és a kígyó egymásra tekintett, megborzongtak.

A kis madár alig tudta abbahagyni a repkedést, s vidáman ezt énekelte:

- Hali-hali-halihó, ősszel szállni olyan jó! Nézzétek, milyen csodálatosak a fák levelei!

- S mennyi gyümölcs potyog a hátamra! - áradozott a sündisznó.

- Én akkor is fázom - jelentette ki a delfin, miközben a kígyó egyetértően bólogatott.

- Mi történt a fűvel? - kérdezte a ló.

- Olyan száraz! Mindig ilyen volt ősszel? - csodálkozott tovább.

- Hová tűntek a virágok? - kérdezte a pillangó.

- Nemsokára elalszik a természet - vágott közbe a sündisznó.

- Alig várom, hogy összegyűjtsem az aszalt gyümölcsöket, s bevigyem a vackomba, s tavaszig alhassak.

- Tavaszig?! - kérdezték hirtelen a többiek.

- Igen, tavaszig. Nyugalomban álmodom át a telet. Még sosem láttam havat! - sóhajtott fel a süni.

- Biztosíthatlak róla, hogy nem vesztettél semmit sem - mondta a kígyó.

- Dehogy is, kedves kígyó! - mondta a kis madár.

- Gyere, előbb ismerd meg, azután alkoss róla véleményt!

- Az a kék kapu szinte bennünket hívogat - mutatott a távolba a pillangó.

Ekkor mind a heten elindultak felé. Mielőtt kinyitották volna, egy fán hét sapkát, megannyi kesztyűt és sálat találtak. Szépen felvették, s egyenként átlépték a küszöböt. Friss, hideg levegő csapta meg az orrukat. Többen összerezzentek, megborzongtak. Ahogy mentek egyre beljebb, a föld is keményebbé vált, majd egyszer a talaj fehérré változott.

- Ez a hó! - kiáltott fel a kutya.

- Milyen puha! - mondta a delfin.

- Érzitek? - kérdezte a kígyó.

- Alig tudok menni rajta. S ekkor a kígyó elcsúszott, magával rántotta a delfint és a sündisznót, ők pedig a pillangót, a lovat és a kutyát. Meg sem álltak a tóig. Teljesen a közepéig. Ott megpróbáltak felállni, de minduntalan visszahuppantak, egymásra estek. Hatalmas nevetésben törtek ki. Azután négykézláb, araszolva közelítették meg a partot.

Megkapaszkodtak egy-egy nagyobb fűcsomóban.

A pillangó felröppent, megérintette a havat, és egy kisebb hólabdát gyúrt. Elhajította. Épp a kutya fején landolt. A kutya egyből viszonozta a hideg küldeményt.

Alig telt el egy kis idő, hatalmas hó csatát rendezett a hét jó barát.

Mikor elfáradtak, kerestek egy kis erdei házat, ahol megmelengették tagjaikat. Ekkor észrevették, hogy sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó.

Odarohantak az ablakhoz, nézték, csodálták a szebbnél szebb hópelyheket. Kis idő múlva az a csillag jelent meg az ablakban, aki végigvezette őket a négy évszakon és ezt kérdezte:

- Nos, melyik a legjobb évszak? A hét jó barát egymás szavába vágott, úgy felelt, ám mindegyik sorolni kezdte az összes évszak szépségeit, csodáit.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Kis versek a szélről
  2018-06-04 23:52:46, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Négy évszak - Nyár
  2018-06-04 23:40:08, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Tavaszi egyveleg
  2018-05-16 23:33:58, szerda
 
  Simon István: Tavaszi egyveleg




Most kezd a fa sátorozni,
zöldarany ernyő lobogni -
házfalra árnyékot ír.
Hol van, tél, a szürkeséged?
Mint pléhlemez, úgy átégett,
átvert a klorofil.

Fényben mosdanak a házak,
s tekintgetek, mily varázslat
készül megint körülem.
A nap őrültként vihog rám,
s karmesteri sugár-botján
szédületes nagy ütem.

Színnek int: az erdő kezd rá
s fényes oldal, csupa esztrád-
zenész - csipke-, sombokor.
Másodikra kezd szólni a
madárhad, s a harmónia
századiknál nincs sehol.

S gyönyörű ez! - únt-egyhangját
félresöprő, százezer húrt
megbondító új zene.
Tegnap a fa duzzadt ága
üresen nyúlt a világba,
s ma virággal van tele.

Ma virággal s majd gyümölccsel!
Engem, kit a tél bűvölt el,
tavasz oldj fel, jöjj, segíts.
Töltsd meg szívem olyan dallal,
ami gyógyít és vigasztal
sebzett embereket is.

Int a karmesteri pálca,
s ráhajol az orgonára
erős színek kórusa.
Indul minden az egy nyárért.
Nől a kert, már kövér árnyék
dől tőle a kapura.

S vár, nézem, a bokros bodza:
édes esteli dalokra
hegyezve sok zöld füle,
hogy rázendítsz majd, cigánya,
ó, kis almanach-madárka,
szépszóló fülemüle.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Művem a Tavasz
  2018-05-16 23:28:34, szerda
 
  Nagy László: Művem a Tavasz


Gondoltál- e a tömör virág-szobrokra,
az akarat műveire, márga vörös hegyoldalak
izzó alakjaira, alma virág Mózeseire,
kökény fák habzó méneseire, a duzzadt aranyeső
Léda-ölére ahogy renget Ady-hajú árnyat!
Gondoltál-e a verő eres tavaszi nászra
mikor beborított engem a világ hava
s torlódó paplanon árvult el erős kezem?
Gondoltál- e a tömör virág szobrokra
mikor hó emberhez féltékenyen adtalak férjhez,
s násznagynak hívtál érces varjakat, zúzós
csókákat koszorúslánynak lakodalmadba
hol fúvóka szélben hóesés a te fátylad
s bánat-süteménnyel, ólom nehéz bánat-borral
torkodig eltelsz elhagyott szerelmem a télben!

Nem jött el hozzám, én indultam el a Virághoz
vízszintesen, kúszva-úszva hóba zuhant zászlaimon át,
a tuskóvá dermedt sasokon: tegnapi lelkesítőkön,
szétdurrant szívű tölgyeken át, szilánkon, kormon,
át csipke bokron hol jég bohóc a lángoló isten,
kúsztam a vérrel-fölpumpált nagy hold alatt,
halottak házain át, a pléh-tepsik tél-sikolyában
egyenest ama síkon az elképzelt Virág iránt -
Ki látta az éjben a vér izzadó tusakodást?
Mikor a krónikások hasukig sipkában ültek,
ki látta homlokom harcát üstökösével a télnek!
Jég csillag-fejébe az élet rózsája fagyasztva volt,
uszálya havába mint hulla az édeni kékség,
s míg vívta belőlem mesebeli habomat, epémet,
végzet-lassan a szörnyet dög kertig fejem elnyomta.

Virág, nem is voltál, nem nyíltál, kínom a tanú,
én alkottalak téged, az én művem ez a tavasz,
legyen vigasz, ha érte jövendő napjaim is
előre megtizedelve - hát megtalált szerelmem, gyere,
a zimankó görcséből feloldozlak, ökleidet
kinyitja egyetlen csókom, viruljon a teljes világ,
ahol csak erek beszélnek, s boldogul minden vércsepp,
ahol riadalom nincs, de bölcső a szerelem álma,
álljunk ki az arany szélcsendbe a nagy víz fölé,
hallgatag tükre fölé a tömör virág szobroknak,
ahol szétsugarazva megkettőzi magát a gyönyör,
s zajtalan fejre áll előtted, mókázik a boldog tavasz,
itt magasság, mélység nekem töretlen azonosul
s tükréből tűzzel igéz gyönyörűen domború szíved!
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Tavasz
  2018-04-08 23:51:13, vasárnap
 
  Márai Sándor: Tavasz


Ömlesz felém a sűrű légen át,
te vagyok én, lány, te az ég, a fák.
Kibontod szép virágos karjaid
s a harmat átüt a két szememen:
nagyon vagy, lány és mégsem vagy nekem.
Te vagy a szám, ha hallgat és ha kér,
egyek vagyunk és távol valakik
s ujjuk hegyén bimbóba gyűl a vér.




 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Tavasz
  2018-04-08 23:45:36, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Tavaszodik
  2018-03-24 23:41:43, szombat
 
  Áprily Lajos: Tavaszodik

Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
"Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már"!
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
A tavasz jelei
  2018-03-24 23:27:54, szombat
 
  Vajda János: A tavasz jelei

Nem nézem én az ibolyát
Kakukra én nem hallgatok,
S nem jóslom ebből a tavaszt,
- Ez már igen kopott dolog.
Falunkban a zsidógyerek
Rongykérő sípja hangozik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.

Nem szedek én kikericset,
A gólyákat sem bámulom,
Én a tavaszt egészen új
Költői pontról jósolom.
Fölöstökömre a biró
Már nem pálinkát, bort iszik,
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy az idő tavaszodik.

Fecskékre és a zöld mező
Virágira nem ügyelek,
A legelőre kimenő
Tehéncsordának nem hiszek.
Itáliából a goróf
Magyar honába költözik:
Ez legbizonyosabb jele,
Hogy nálunk is tavaszodik.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Rügyek
  2018-03-24 23:07:55, szombat
 
  Rákos Sándor: Rügyek


Csupaszon didereg a téli faág,
s mint vak kezében a bot,
fény felé tapogat.
De amikor - mint az idén is -
tavaszra zendít valamely korahónap:
pici zöld ablakokat,
csipás, hunyori szemeket,
kérdő-kutató rügyeket nyit a fa.

A rügyek
beröpülik a fény palotáit
és az árny barlangjait
s fölcsapódó ágak csúcsain, mint fürge
helikopteren utazva tudakolják
felhőtől, bőjti széltől,
ember szívétől, zsenge füvekre
éhes madártól:
ez már az új tavasz?




 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
     1/107 oldal   Bejegyzések száma: 1067 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 1934 db bejegyzés
Összes: 31979 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2223
  • e Hét: 4871
  • e Hónap: 70666
  • e Év: 1051064
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.