Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A velizsi vérvád I.
  2011-01-03 11:05:34, hétfő
 
 
Szemjon Reznyik: A velizsi vérvád

I.

Most már értik, ugye, hogy kicsoda Rekedt Hájim.
Igen? Csak ne siessenek annyira.
Azt mondják meg inkább,
hogy oldotta meg a dolgot Marja Tyerentyevával?
Ó, erre a vállukat vonogatják!
Tehát nem ismerik még Rekedt Hájimot.
Pedig a probléma könnyen megoldható.
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.
Így mondják Keleten. Ha Hájim Isten segedelmével sehogy sem térhet át a keresztény hitre,
hát mondják meg nekem, ki állja útját Marja Tyerentyevának, hogy izraelita legyen?
Nahát! Most már értik végre!
Azt mindenki tudja, hogyan tér ki egy zsidó.
Fogjanak két keresztényt, egy férfit meg egy nőt, s menjenek el velük a templomba.
A pap atyuska egy kis vízzel lefröcsköli, megáldja, tisztes névre kereszteli Önöket,
ezt bejegyzi egy nagy könyvbe, s minden rendben.
Slussz-passz!
Piszkos zsidóként léptek be a templomba, s keresztényként jönnek ki belőle.
Antul fogva szakállon ragadhatják akármelyik zsidót,
úgy megrázhatják, hogy majd' kiugrik a szeme, s eltaszíthatják azt a zsidó pofáját.
Egészen más dolog, ha egy keresztény lesz izraelita.
Ez bonyolult - s mint a zsidóknál minden -, titokzatos procedúra. Marja Tyerentyeva azonban tudja már, mi hogyan történik. Hallgassák csak, mit mesél Marja.
Legelőbb is tehát egy teljes héten át vitték házról házra, pálinkával kínálgatták,
különféle zsidó étkekkel etették, kellemetes beszédekkel gyönyörködtették,
pehelypárnákon altatták, zsidó módra kényeztették.
Midőn pedig véget ért ez az oly igen derűs hét,
három zsidó menyecske lehúzta róla a loncsos cigány ruhát; ami a ruha alatt volt,
azt is levették, s legnagyobb élvezetére megfürdették Marját - de nem vízben ám:
fanyar, pezsgő, illatos borban, mely kellemesen bizsergette,
melengette a Marja rég mosdatott testét.
Eztán rosszabb következett. A menyecskék durva férfiköpenyt dobtak a mezítelen Marjára,
s abba beburkolva, a kertek alatt, hogy senkivel se találkozzanak,
kivitték a Dvina-partra: gyerünk, mondták, mártózz meg a Dvinában,
máskülönben akkor lesz a férjed Rekedt Hájim, ha megpillantod a tulajdon füledet.
Tavaszra járt az idő, éppen akkor volt Nagyhét; a hó épp csak elolvadt, a folyó vize jeges;
Marjának nem akaródzott a vízbe ugrani. Ám a hitért különb helyre is beugrik az ember lánya,
kivált ha még férjhez is kívánkozik. Marja az asszonyok kezébe dobta a köpönyeget, vállacskája megborzongott a hidegtől, tehénszemét pillái legyezőjével befedte, könnyedén leguggolt, és zsupsz, beletoccsant a fagyos vizecskébe. Sikítva ugrott partra Marja, fél lábon ugrált, egyik melle a másikhoz kocódott, haját facsarta, a zsidóasszonyok meg köpenybe tekerték,
s egyenesen a nagyzsinagógába vezették, szóval amelyik az Iskola utcában áll.
Ott pedig a szokott zsidó előrelátással már minden előkészület megtörtént.
Egész tömeg zsidó verődött össze:
Marját maguk közé állították. Most meg a férfiak rántották le róla a köpönyeget,
s úgy állt közöttük, akár a Milói Vénusz, azok meg úgy tettek,
mintha rá se hederítenének, mintha dülledt szemüket máshova vetnék,
pedig mindannyian, suty-suty, a Marja köldöke alá iparkodtak bekukkantani.
Marját ekkor rossz érzés fogta el,
mert hisz kinek van kedve közszemlére téve kiállni, anélkül, hogy megvendégelnék!
Az egyik meredt szeműre már a nyelvét is ráöltötte, s épp készült,
hogy egy másik arcátlant azon
a bizonyos pontján megsarkaljon - sokáig megemlegette volna Marja Tyerentyevát -;
hát akkor odalépett hozzá egy ősz öreg ember, bársonykápedli a feje búbján,
szakálla sűrű, ezüstösen hullámzik alá, akárcsak Szabaot istenatyának,
tartása meg büszke, fenséges, épp olyan, mint a cár, netán valami püspök,
avagy újfent maga Szabaot isten, nem pedig csak egy koszos zsidó.
Az öreg ünnepélyesen fölemelte a kezét, és öblös hangon megszólalt:
- Át kell menned, Marja, a zsidó tűzön.
- Szíves örömest - felelte Marja, pillái legyezőjét lengetve,
mivel igen-igen megtetszett neki a fenséges öreg.
S alighogy kimondta, karon ragadták, és mezétláb egy forró serpenyőbe állították.
Felsikoltott ekkor Marja, vergődni kezdett egészen.
- Héj ti, zsidók, átkozottak!
- kiáltotta.
- Nem vagyok én utcasarki szajha!
- kiáltotta.
- Megkívánom én a tisztes bánásmódot! Mit tesztek ve... - kiáltotta.
Ekkor, hogy kiáltását elfojtsák, száját befogták, a serpenyőből kiszállni pedig nem engedték,
s körtáncot jártak körülötte.
Egyre fergetegesebb lett a tánc Marja körül.
A táleszek, akár a női szoknyák, lobogtak,
az ezüsttel-arannyal hímzett zsidó atlaszszoknyák, akár a táleszek,
lobogtak, és a szakállak, a hosszú kaftán-szárnyak, az igazgyöngysorok
meg a fekete bársonykápedlik - minden keringett, forgott,
cikázott Marja előtt ebben a körtáncban, a serpenyő pedig egyre jobban izzott,
elviselhetetlen fájdalom gyötörte a lábát, s nem tudta már Marja,
a zsidó férfiak keringenek-e körülötte a zsidó asszonyokkal,
avagy az ördögök sütögetik őt, a bűnöst, a pokol tüzében.
- Esküdj hűséget a zsidóknak! - kiáltott a fülébe a fenséges,
hullámos szakállú öregember, s valamennyien fojtottan utána mondták:
- Esküdj! Esküdj! Esküdj!
- Tagadd meg Krisztust és egész fajtádat! - kiáltotta immár
a másik fülébe ugyanaz az öregember, s mindnyájan megismételték:
- Tagadd meg! Tagadd meg! Tagadd meg!
- Vedd föl a zsidó hitet! - kiáltott ismét az öreg, s újra csak mindenki utána:
- Vedd föl! Vedd föl! Vedd föl!
Megrázta ekkor a fejét Marja, kiszabadult a száját betapasztó marokból,
s torkaszakadtából felüvöltött:
- Beleegyezem, hisz beleegyezem!
S úgy megsajnálta fehér lábacskáját, mely oly könnyen s
hívogatóan himbálja arányos testét, kerekded csipejét,
hogy keserves könnyekre fakadt.
Ezalatt a körtánc abbamaradt: a zsidóasszonyok kiemelték Marját a serpenyőből,
zsidóinget húztak rá, agyonégett talpát sárga, hűsítő írral bekenték, vászonnal bekötötték.
A fenséges öregember kézen fogta Marját,
egy kisszekrényhez vezette - abban őrizték a tíz zsidó törvényt -,
és ráparancsolt, hogy tagadjon meg mindent.
- Mondd utánam! - mondta.
- Megtagadom Jézust, a keresztény isteneket és egész fajtámat!
Marja mindent engedelmesen megismételt.
- Mostantól fogva Szurénak hívnak! - jelentette ki az öreg.
- Férjhez adunk téged a zsidó Hájimhoz!
E szavakkal ismét kézen fogta Marját, s egy különszobába vezette.
Látta Marja, két ágy áll a szobában.
Bele is bújt az egyikbe. Az öreg távozott, helyette meg bejött Rekedt Hájim,
s befeküdt a másik ágyba.
Bizony, a másik ágyba feküdt ez az előrelátó Hájim.
A másik ágyban feküdt, nem moccant a teste, merthogy harc dúlt a lelkében.
Isten látja, mennyire igyekezett leküzdeni bűnös vágyát
ez a Hájim!
Nagyon igyekezett.
Ha nekem nem hisznek is, Isten a tanúm rá.
 
 
0 komment , kategória:  A velizsi vérvád I.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 42
  • e Hónap: 17084
  • e Év: 282299
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.