Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
És ha ez most komoly, ha tényleg ez lesz,
  2013-06-26 09:48:49, szerda
 
  Rakovszky Zsuzsa:
Egyezkedés

És ha ez most komoly, ha tényleg ez lesz,
amit a sűrülő
jelek, bár kétesen, előlegeznek,
egyértelmű idő?

Ha a lehetséges világra dől, ha
kimoccantva a kő
jelen, ezer fakó lábán alóla
félmult nyüzsög elő,

mi eddig fojtva lappangott, de hatni,
jelezni így se szűnt -
ha az áttételes pokol helyett mi
kapunk most egyszerűt?

Sopánkodtunk elég soká: időnkül
ezt kaptuk, léttelen
tengődni benne - és ha most fejünkre csőstül
tömör történelem

zuhog, ha a sűrű panasz-vetésre
most érik meg kaján
termés, mikor unalmam vakmerése
többé dehogy kíván

felpörgetett időt, veszélyt a kinti-benti
depresszió helyett?
Értéktelent ki fél kockára tenni?
De most, mikor veled

tőled, neked - mikor orsóvá gombolyodva
ha tartasz s tartalak,
s ha tudnám, tartalak megint, és újra, s újra,
bánnám is én, ha csak

ez jutna, ez a langyos fél-éber fél-élet,
kiegyeznék vele.
Engem ördög visz, hát visz, de téged -
téged féltelek.
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
De ami volt, az nem jön vissza többé
  2013-03-29 13:23:02, péntek
 
  Rakovszky Zsuzsa
Egyirányú utca

De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy
saját gyermekkorodban, épp vasárnap
dél van, most merik szét a húslevest,
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed
rájuk emelve, a jövendő elvetélt
embriója, merev térdekkel lépegetsz
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés
vagy tiltás oldaluknál, súgod: ,,Tedd!" vagy ,,Ne tedd!"
- az is hiába volna. Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
Mint bulldózer tolja maga előtt
a voltak összessége a rákövetkezőt,
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: ,,Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!"
És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: ,,Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!"
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Úgy gondoltam valamikor, hogy
  2011-11-20 23:28:15, vasárnap
 
  Rakovszky Zsuzsa:
Szavak nélkül

Úgy gondoltam valamikor, hogy a
vakító narancsszínű reggeleken,
újraélednek a már eltemetett álmok,
vágyak, remények a megvilágosodott
emberi agyban, mint ahogy újraélednek
a mesebeli hétfejű sárkányok, és a
Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban.
de ma reggel reménytelen és szomorú
vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül
kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos
fehérségű örök ismeretlenség, folyton
elkülönít bennünket egymástól, s az
emberektől. Közös múltunk immár,
szétszóródott, haldokló gyöngyszemek
az időben...
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Tört fényű, sárga fasorban
  2011-09-29 11:16:26, csütörtök
 
  Rakovszky Zsuzsa
Őszutó


Tört fényű, sárga fasorban baktatok.
Képzelt kutyámat pórázon rángatom.
Árnyék-anyám ül egy távoli padon,
mindig eggyel odébb, hol el nem érem.


Ahogy ő nincsen, ahogy mint halott,
annyit érzek most Bécs, Róma zajából,
fényeiből - úgy leszek egyre máshol,
kereshetsz bármelyik ponton a térben.

 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Nem messze a nem látható patak
  2011-09-21 20:09:39, szerda
 
  Rakovszky Zsuzsa
Köd


Nem messze a nem látható patak
neszez. A hídon ember-forma árnyak.
A köd mögött kutyák vonítanak,
fejjel rohannak eb-létük falának.


Sorra lépnek elő, ahogy megyek,
a ködből a sápadt, kopasz platánok.
Foltos, toronymagas kísértetek:
még láttam őket fele ekkorának.


Valahol itt, igen, egy pad lehet:
két szem parázs a semmiben lebegve.
Köd nyelte el a felgyúlt testeket.
De te - emlékszel még a szédületre?


Nem emlékszem, rég volt. Ott van pedig,
csak betemette - Pompeit a láva -
a rákövült idő. Sötétedik.
Hunyorgó fény mozog: biciklilámpa.


A túlsó parton sárga ablakok
sora ragyog rejtelmesen a ködben,
mintha minden, ami fény és titok,
előttem lenne még, és nem mögöttem.
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Kezdetben ott állt a világ és
  2011-08-21 22:21:18, vasárnap
 
  Rakovszky Zsuzsa:
A Kettő és az Egy

Kezdetben ott állt a világ és köztem.
Akkora nagy volt, hogy észre se vettem,
hogy tőle kapja a bögre, a kisszék,
a kurta gyep azt a könnyű ezüst fényt.
Amikor elment, a hóba, a szélbe,
sírva kitett a világ küszöbére.

Később úgy jött, mint kedves fiatal nő,
ember-alakban, éppen ahogy illő.
De a Mindenség rejtjele, az arca
mindent ígért, bár ő nem is akarta.
A kozmoszt gyönge vállaira raktam,
sokallta, elment, magamra maradtam.

Most pilleként itt repdes a szememben
pillám mögött, és nem hagyhat el engem.
Most látom csak: az abroszból, a tálból,
a falból is az ő léte világol.
Az ág lombja, az árny bolyha mögött: ő.
Én elfogyok, s megint egy lesz a kettő.
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Mert elapadt az életem
  2011-08-05 14:57:59, péntek
 
  Rakovszky Zsuzsa
ELMEGYEK

Mert elapadt az életem
mindenemet a tűzre vetem
és elmegyek innét

Szétszálazni a bonyolultat
nincsen erőm már folytatni a múltat
álmomban fogaim mind tenyerembe hulltak
hát elmegyek innét

Mint a macska az egeret
lesem: szaporodnak az égi jelek
foltok a napban árvizek
mutatják: elmegyek innét

Mint a macska a madarat
lesem: minden jel egyfelé mutat
tudom hogy kő kövön majd nem marad
hát elmegyek innét

Minden szilárd egyensúly
minden erős szerelmem szívemen súly
kőfal mely harsonáktól meg nem indul
hogy elmehessek innét

De minden fölborult egyensúly
szikla mely barlangszáj elől kifordul
por száll a fényben, sarokvas csikordul
és én elmegyek innét

Por száll, homok pereg
Mindent, ami voltam, a tűzre vetek
míg végre egészen könnyű leszek
és elmegyek, elmegyek innét.

 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Az alkohol hullám falat
  2011-08-05 14:57:15, péntek
 
  Rakovszky Zsuzsa
JANE ÖSSZEGEZ

,,Az alkohol hullám falat
közém s közém simít,
kiolt. Mozog a mozdulat,
mozog s már nincsen itt.
Időm megugrott, előreszaladt
alattam, elragadott
magam elé. A »most«-ba néztem
visszafelé - nem én egészen
voltam nem éppen ott.

Aszfalt puhult, üvegcserép
nyilallott, fém hevült,
járkáltam és mi akkor épp
bennem lakott, az űrt
puncsfagylalttal tömtem. A járda
színén szétmállva-összeállva,
mint ABC-leves-
tészta nyüzsgött tilos értelmű ábra,
kozmikus üzenet.

Fölébredtem egyszer, de nem
ébredt bennem magára,
amire rányíltam. Szemem
egy zacskó oldalán a
betűkön ténfergett, hiába
mondtam ki százszor: TEJPOR, a
jelentés a hangsorba száradt,
de TEJPOR lüktetett tovább, a
látvány gyulladt foga.

Pincérnő is voltam, hotelben,
jó volt. Támaszt üres
síkon görögve labda lelkem
intézményben keres:
identitásomon a rést
reméltem így betömhetőnek,
hol én s szerep teljes fedés-
ben, minden helyrekattan és
kattogtam én is vélhetőleg.

Nézdelve az alkalmi ágyban,
alkalmi váll felett,
a másik nőt rekonstruáltam:
milyen szerelmi technikákban
jártas, a szépszerek
polcán mifélék? Életükbe
ártva, inkább vagyok kicsit,
férjük- s krémjükből részesedve
létem ha létükből lecsíp.

A tornaszőnyegen hanyatt,
szétgördült X, hevertem,
körül kövér nők műanyag
trikókban, s lassan engem
belőlem száműzött a hang,
az áthallás - fülemben
zúgás zúgott, forrástalan
alapzaj, áztattam magam
moraj-fény nélkülemben.

A.-ban teherbe estem és
B.C.-ben elvetéltem,
D.-ben portás lettem, kevés
híján apáca É.-ben.
Helyzetbe hányból hányba léptem,
hányat elúsztatott
lehetne-létet az, mi éppen
mégis meglett így-úgy - csak én nem
voltam egészen ott."
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
Itt eddig még nem, itt többé
  2011-08-05 14:56:17, péntek
 
  Rakovszky Zsuzsa
TOVÁBB EGY HÁZZAL

Itt eddig még nem, itt többé soha:
jár-kel a fény a házban, átsajog
helyiségeken: hol a jégszekrény, hol a
mosdó vagy a fürdőkád oldala
árad meg fehéren a félhomályban, ahogy
nyitok-csukok ajtókat, elmosom
a két poharat, itt többé sosem,
itt még nem eddig, de most mindezt: a sarokban
a rossz mosógépet, a sötét polip-kaktuszokkal,
a párkányt, a tükörhöz tűzött képeslapon
a tenyérnyi Füredet: átlakom
emlékemmé. Ami szilárd volt, végleges volt,
kitöltött tér - ezentúl élőként élő testbe
épül és időbe. Vizet zúdítanak ki
a ház elé: egyetlen pillanatra,
mielőtt lenne szürkén sötétebb szürke folt,
árnyéksík: sugárral, iránnyal áthatott
el- és szétszáguldás, csillagrendszer.
Ahogy kinn a lomb
megbiccen, kigyullad-kihamvad a veranda
linóleum-padlója. Itt már sosem, de
majd máskor, másutt, miközben öntudatra
lassú hullám dobálgat, más falakra,
repedések, képek más rendszerére
föleszmélő szemekkel - felszinére
az örvénynek sehonnan ez forog,
hogy lennék majd itt és most akkor ott.
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
A lomboserdőben fényszeplős
  2011-06-18 20:56:43, szombat
 
  Rakovszky Zsuzsa:
Ezüstkor

A lomboserdőben fényszeplős aljnövényzet:
tömör törzsek között rezeg gubanc ezüst.
A fenyvesben rézsút fénysíkok szeldelik
a teret, tű-avarral terítve a kopasz föld.

Pókhálós málnabokrok, deres bogyók, diófák
mögött a repceföld, most derengő puszta rög,
párába futva. Hátrébb két hosszú épület,
magtárak. Muskotály fényben odébb a dombon

gesztenyefák sötéten; jelentésük: kísértés.
Hűtlenség könnyűsége: boldognak is miért, ha
voltam már, megmaradnom? Kihull nehéz, túlérett
boldogságom szívemből - nem ragaszkodom hozzá.

Még jó, hogy esni kezd: egyszerre itt a zordabb,
komoly, tevékeny évszak. Rohanni, buszra szállni
lehet, kapkodni és kapaszkodni. Hajszálnyi
kétely marad csak vissza: fontosságom fogyása.
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 133
  • e Hét: 944
  • e Hónap: 15147
  • e Év: 383999
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.