Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A zsidóság belszervezete a ..2
  2011-01-06 17:53:50, csütörtök
 
 

Molnár Dezső:
A zsidóság belszervezete a Talmud tükrében II. rész -vége.

TALMUD ERKÖLCSTANA.

ad. VI.

Vagyonjog.

Ezen szemelvényekben a zsidót arra tanítja a Talmud, hogy mit szabad a nemzsidóval szem­ben üzleti szempontból tenni.

"T. Megillach 13. b. lap...

Jákób így szólt Rákhelhez: Légy a feleségem!

- Szívesen, azonban az apám egy csaló és te nem tudod őt rászedni.

Erre Jákób így szólt: Én testvére vagyok a csalásban.

- Hát, szabad a jámboroknak csalással élni? Erre ő így felelt:

- Igenis, mert írva vagyon. A tisztákkal szemben tisztán járj el, s a fonákokkal szemben fonákul.

"Baba Kamma 37. a. lap...

Ha egy zsidónak ökre egy nemzsidónak ökrét ledöfi, akkor ő nem tartozik kártérítéssel,
ha azonban egy nemzsidónak az ökre a zsidónak az ökrét ledöfi,
akár készakarva, akár nem készakarva akkor tartozik az egész kárt megtéríteni,
mert az Isten az ő (a nem­zsidók) vagyonát átadta az izraelitáknak.

"T. Baba Bathra 54. b. lap...

A nemzsidók javai hasonlók a pusztához, s olyanok, mint egy gazdátlan jószág és mindenki, aki először birtokába veszi, megszerzi azokat.

"T. Baba Mezia 6. a. lap...

"T. Baba Mezia 6. a. Iap...Tosephot,

Egy testvérednek (felebarátodnak) megrablása

nincs megengedve, (de) egy nemzsidónak megrablása megengedett dolog.

Ne tégy igazságtalanságot felebarátoddal,
­azonban e szavak - mondja "Jehuda - nem vonatkoz­nak a nemzsidókra,
aki neked nem testvéred."

"T. Sanhedrin 57. a. lap...

A rablást illetőleg ez taníttatik:
A lopás, rablás és egy szépasszonynak elrablása és ugyanezek egy nemzsidónak
egy másik nemzsidóval szemben és egy nemzsidónak egy izraelitával szemben tilosak,
de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg vannak engedve,
mert úgy taníttatik,
hogy az ember a nemzsidókat ne húzza fel,
ha azok verembe esnek és életveszélyben vannak.

"T. Baba Kamma 113. b. lap...

Honnan tudjuk azt,
hogy egy nemzsidónak elvesztett jószága meg van engedve?
Írva vagyon.

Ha atyádfia ökrét vagy juhát látod tévelyegni, ne menj el mellette,
hanem vidd vissza atyádfiának...
hasonlóképpen cselekedjél atyádfia minden holmijá­val.
Tehát atyádfiának tartozol visszavinni,
de nem egy nemzsidónak.
Ha pedig visszavinné, akkor nagy kihágást követ el.

Sámuel mondá: A nemzsidónak megtévesztése a visszaadásnál.
Ha a nemzsidó saját kárára tévedett,
valamint az ő megcsalása a visszafizetésnél meg van engedve?

Sámuel egyszer így vett meg egy nemzsidótól egy aranyserleget,
amit az bronznak tartott, négy drachmáért és azonfelül rászedte őt
a számlálásnál egy drachmával.
Kahana rabbi egyszer 120 hordó bort vett meg 100 gyanánt egy nemzsidótól
és rászedte őt számlálásnál egy drachmával és azt mondta neki:
Lásd, én megbízom benned.
Rabina egyszer vett egy nemzsidótól pálmatörzseket s így szólt a szolgálójá­hoz:
Menj és hozzál nekem a gyökerekből,
mert a goj csak a darabszámot tudja,
de a vastagságot nem.

"T. Chosen-Ha-Mispat 227, 26.

A nemzsidókra nézve nincsen rászedés, mert írva vagyon.

Ne csald meg testvéredet - azonban a nemzsidó, aki egy zsidót megcsalt,
tartozik a kárt a mi törvényeink szerint megtéríteni,
hogy ne legyen előnyben egy zsidóval szemben.

"T. Chosen-Ha-Mispat 176. 12.

Ha egy üzlettárs lopott vagy rabolt, tartozik a hasznot társával megosztani.

Ha valaki azzal bízott meg mást, hogy a pénzével kereskedjék és mindaz,
amit találni fog, az övé lehet és ez a segéd már kifizetett adósságot is újból bekasszált
a nemzsidónál, akkor ez "talált jószágnak" minősítendő,
mivel minden kifizetett váltónak csupán annyi értéke van,
mint egy darab papirosnak.
Aki tehát ilyen pénzt a nemzsidónak visszaadna,
nem lenne köteles a főnökének azt megtéríteni és magától érthetően
előre is joga van azt megtartani.

"T. Chosen-Ha-Mispat 183. 7.

Ha valaki üzletet kötött egy nemzsidóval, s odajött egy másik zsidó és segített neki s megcsalták a nemzsidót a mértéknél, a súlynál vagy a számnál, akkor osztoznak a nyereségben, tekintet nélkül arra, hogy az a zsidó fizetség ellenében vagy grátisz segített.

"T.Chosen-Ha-Mispat 283. 1.

Ha egy zsidó tartozik egy nemzsidónak s a nemzsidó meghal és senki sem tud a tartozásról, akkor a zsidó nem tartozik az örökösöknek fizetni.

"T. Chosen-Ha-Mispat 388. 2.

Az árulónak nincs része a jövendő életben. Ma is minden helyen meg van engedve
az árulót megölni. Ha egy izraelita szökni akar s nem akarja a nem-zsidónál adósságát megfizetni
s egy izraelita azt elárulja, akkor ezzel igen gonosz dolgot cselekszik és
ő tartozik a nemzsidónak azt az adósságot megfizetni.

Vagyoni szempontból.

"T. Baba Mazia 32. b. lap...

Ha a barom egy nemzsidóé, a teher pedig egy zsidóé, akkor az ember hagyja (az állatkínzást):
ha azonban a barom egy izraelitáé, a teher pedig egy nemzsidóé, akkor segíteni kell.

"T. Baba Mezfa 24. a. lap.

Ha valahol a többség zsidókból áll, akkor ki kell kiáltani a talált tárgyat, ha azonban a többség nemzsidókból áll, akkor meg szabad tartani.

"T. Mo'-ed'-Katan 10. b. 1 a lap...

Szabad a nemzsidótól az ő ünnepein a fizetséget elfogadni, mert ez neki fájdalmat okoz.

Rabina mondó: Egy nemzsidónak a fizetség mindig kellemetlen.

"T. Aboda Zara 1. a. lap...

Három nappal a nemzsidók ünnepe előtt tilos velük kereskedést űzni, nekik valamit kölcsönözni, nekik fizetni.

Jehuda rabbi mondja: Szabad velük valamit fizettetni mert az nekik fájdalmat okoz.

"T. Baba Mezfa 71. a. lap...

Inkább kölcsönözz egy zsidónak hiába, mint egy nemzsidónak uzsorára.

"T. Mo'-ed'-Katan 10. b. lap...

Szabad (a felünnepen) a nemzsidók vásáraira menni és barmot, rabszolgát,
rabszolganőt, házat, földet, szőlőt venni, mert ez ugyanannyi,
mintha az ember ezeket mentené az ő kezükből.

"T. Sanhedrin 37. a. lap...

Ha valaki egy izraelita telket megsemmisít,
azaz Írás szerint annyit tesz, mintha az egész világot megsemmisítette volna:
és mindaz aki egy izraelita telket megtart, annyit tesz,
mintha az egész világot megtartotta volna.

"T. Baba Kamma 114. a. lap...

Ha egy izraelita egy olyan földet, amely egy másik izraelita földjével határos, egy nemzsidónak eladott, akkor ki kell őt közösíteni, mert a szomszédja azt mondhatja: Te egy oroszlánt telepítettél a határomba.

“T. Aboda zara 20. a. lap...

Nem szabad a másvallásúaknak semmiféle ingatlant eladni, szabad azonban tőlük megvenni, mert írva vagyon: Ne könyörülj rajtuk! Ne engedj nekik letelepülést a földön.

Jehuda rabbi mondja: Mily szép ez a nemzsidó nő! Mikor Akiba rabbi Rufus feleségét meglátta, köpködött, kacagott és sírt.

“T. Baba mezfa 108. b. lap...

Aki egy nemzsidótól vesz földet, joggal elmond­hatja, hogy egy oroszlánt kergetett el a határból. Aki pedig egy nemzsidónak ad el földet azt ki kell közösíteni.

ad. VIII.

A Talmudi személy - jogok.

A zsidó miként tegyen tanúvallomást nemzsidó­val szemben:

“T. Baba kanra 57. a. lap...

Az izraelitáknak meg van engedve, hogy a nemzsidókat elnyomják, mert írva vagyon: Ne nyomd el felebarátodat, de a gójról ez nincs megírva.

“T. Chosen - Ha - Mispat 24. lap...

Egy nemzsidó nem alkalmas tanúságot tenni.

“T. Jabmuth 47. a. lap...

Egy nemzsidó nem lehet tanú.

“T. Res - hasanach 20. a. lap...

Jehuda rabbi mondja: Tudjátok, hogy minket Jochanan rabbi mindig arra tanított,
hogy szükség esetén befolyásolni kell a tanúkat, akik ha nem látták is az újholdat,
mégis bizonyítsák annak megjelenését,
hogy így az Adar hónapot (szökőhónapot) meg lehessen kettőzni és
a húsvétot eltolni, ha a tavasz késnék.

A TALMUDISTA ZSIDÓ ESKÜJE

“T. Chosen - Ha - mispat 28. 3...

Ha egy nemzsidó tartozik egy zsidónak s ott van egy zsidó, aki a nemzsidó javára a zsidó ellen tanúságot tudna tenni s más tanú kívüle nincsen és a nemzsidó felszólítja őt a tanúságtételre: akkor az olyan helyeken, ahol a nemzsidók törvénye szerint egy tanúnak vallomása is elegendő arra, hogy valakit fizetésre kötelezzenek, tilos a zsidónak tanúságot tennie: ha pedig mégis tanúságot tett, akkor ki kell őt átkozni.

“T. Kalla 18. b. lap...

A vének egyszer egy kofára vonatkozólag kényes kérdésről vitatkoztak Akiba rabbival. Végre ő így felelt: Be fogom bizonyítani. Elment a gyermek anyjához, aki a piacon ült és hüvelyes veteményeket árult és így szólt hozzá: Leányom, ha te megmondasz nekem valamit, amit én kérdezni fogok, akkor én beviszlek téged a jövendő (örök) életbe. Erre az asszony így szólt: Esküdjél meg nekem az Isten Nevére! Erre megesküdött Akiba rabbi az ajkaival, azonban az esküt a szívében megsemmisítette.

“T. Jore de'ah 232. 12. 14...

Akit kényszerítenek az esküre, azaz eskü semmis. Így pl. ha egy király vagy fejedelem, vagy más felsőbbség ráparancsolja az esküt a zsidóra, akkor az nem köteles az igazságra esküdni, ha ebből egy hitsorsosának kára lenne. Ha pl. arra kellene esküt tennie, hogy egy zsidó egy keresztény nővel erőszakoskodott, akkor az a zsidó, aki mint tanú, eskütételre szólíttatik fel, köteles meggondolás nélkül annak az ellenkezőjére, amiről tudomással bír, az esküt letenni, s gondolatban megsemmisíteni, mint ­hogy az kényszereskünek tekintendő.

Ugyanígy, ha az történnék, hogy a felsőbbség egy zsidónak pénzét vagy vagyonát elakarná kobozni, s az a zsidó a pénzét biztonság okából egy másik zsidónak adná ét megőrzésre: az, akinél a pénz el van rejtve, ha esküre kényszeríttetik, nem tartozik az igazat bevallani.

“T.Jore de'ah 230, 1. lap...

Ha egy fejedelem egy zsidót pl. arra esket meg, hogy az országból nem fog eltávozni, akkor a zsidó azt gondolhatja mellesleg, hogy ma vagy holnap nem: ha azonban az esküformában az volna, hogy “egyszer" vagy “örökre", akkor a zsidó amellett gondolhatja, hogy ezen, vagy azon feltétel alatt.

“T. Jore de'ah 239, 1. lap...

Ha egy zsidó meglopott egy nemzsidót... és esküvésre kényszerítik... akkor az esküt az ő szívében érvénytelennek jelentse ki, minthogy kényszerítve volt az esküvésre.

A TALMUDISTA ZSIDÓ MINT BÍRÓ.

“T. Baba Bathra 51. a. lap...

A kényszer útján (bíróilag) kiállított váláslevél, ha egy zsidó által készítetett, érvényes:
ha egy nemzsidó által készítetett, akkor érvénytelen,
azonban zsidónak egy nemzsidóval szemben meg van engedve:
ütni kell őt és azt mondani,
hogy tedd azt,
amit az izraelita mond neked.

“T. Sanhedrin 57. b. lap...

Egy Noachidát (nemzsidó) egyes bíró is elítélhet egy tanú által és előzetes figyelmeztetés nélkül.

“T. Bala kamura 44. a. lap...

Ha egy ökör a falhoz dörgölődvén, a fal egy emberre esett, vagy, ha valaki egy állatra célzott és egy embert ölt meg, vagy pedig egy nemzsidóra célzott és egy zsidót ölt meg: akkor az illető szabad (vagyis nem büntetendő).

“T. Bana Kamura 113. a. lap...

Ha egy izraelita egy nemzsidóval elődbe jön törvénykezni, akkor tartozol,
ha a zsidó törvény szerint valahogyan igazat tudsz neki adni és amannak azt mondani:
így van ez a mi törvényünk szerint.
És ha a világ népeinek törvényei szerint tudsz neki igazat adni,
akkor tartozol neki igazat adni és amannak mondani:
így van ez a ti törvényetek szerint,
ha pedig így sem, akkor amazt cseIIeI kell rászedni.

A NEMZSIDÓ SZEMÉLYVÉDELME A TALMUD SZERINT

“T. Peschachim 49. a. lap...

Az ember ne vegye el közönséges népbeli ember leányát
mert a közönséges népbeli ember iszonyat.

A közönséges népbeli embernek nem szabad húst enni,
ilyen emberhez az úton nem szabad társul szegődni:
az ilyen embert szabad széttépni, akár egy halat,
az ilyen ember előtt nem szabad a törvén­nyel foglalkozni.

"T. Sanhedrin 78. b. lap...

Ha valaki azzal a szándékkal, hogy egy barmot öl meg, embert ölt meg, vagy
(azzal a szándékkal), hogy nemzsidót öl meg, zsidót ölt meg: nem bünte­tendő.

"T. Jebamoth 47. b. lap...

Egy nemzsidót egy peruta (fillér) értéknyi csalásért is meg kell ölni,
s a kárt nincs joga visszaté­ríteni, mert egy nemzsidónak gondot okozott.

“T. Eben Haezer 44. 8...

Maimonides mondja: Vedd tudomásul, hogy a nazarénusok népe, akik Jézus után tévelyegnek, habár tanaik különböznek, mégis valamennyien bálványimádók... és, hogy velük úgy kell bánni mint a bálványozókkal szokás...
Így tanítja ezt a Talmud.
A Jalkut Simeoni ben Haddarsan mondja:
Mindaz, aki a gonoszoknak vérét ontja, annyit tesz, mintha az Úrnak áldozatot mutatna be.

A TALMUD "NE ÖLJ" ELVE A NEMZSIDÓVAL SZEMBEN

"T. A Sanhedrin 57. a. lap...

A vérnek kiontása,
a munkabérnek visszatar­tása, egy nemzsidónak egy nemzsidóval szemben,
valamint egy nemzsidónak egy zsidóval szemben tilos és
egy zsidónak nemzsidóval szemben megvan engedve.

"T. Chosen Ila -Mispat 425...

Az epikurokat (szabadgondolkodókat) s azokat, akik a Thórát (törvényt) és a prófétákat tagadják,
parancs van, hogy az olyanokat megöljük, ha ez hatalmunkban áll,
karddal nyilvánosan, ha pedig nem, akkor csellel, míg csak a halálukat nem okozzuk:
pl. ha látjuk,
hogy közülük kútba esett s a kútban létra van, először húzzuk fel a létrát és mondjuk:
Lásd én el vagyok foglalva,
hogy fiamat a tetőről lehozzam s aztán a létrát neked azonnal visszahozom stb.

Azoknak a nemzsidóknak pedig, akikkel nem állunk háborúságban... nem okozzuk halálukat, azon­ban tilos őket megmenteni. A Thóra tagadói a Nazaré­nusok, törökök, stb. mondja Moseh bar Majmon.

Ezen rendeletek alapján sem a tanítás anyagáról, sem mikéntjéről értesülést hivatalosan sem lehet szerezni, mert ezt még az államhatalom sem ellenőrizheti. Ezek után csak a zsidóság magatartásá­ból és cselekményei eredményéből lehet következtetni arra, hogy mit tartanak ebből a zsidók magukra nézve követendőnek.

Arra nézve, hogy milyen értéket tulajdonít a Talmudnak a zsidóság, abból az adomákból lehet következtetni, amelyek arról szólnak, hogy milyen kérdésekben járul a zsidó a rabbihoz tanácsért és a rabbi ismételten a “Szent könyvből" nézi ki és adja neki az irányítást.

Hogy komolyan veszi a zsidó a Talmud paran­csát erre mutat
Kiss József zsidó költő "Simon Judit" című költeménye és Erdős Renée: "Az új sarj".
Az élet királynője, “Berekesztett utak" című regényeiben áhíta­tos leírása
a zsidó ünnepi szertartásról.

Mint az 1. részben ismertettem, a gyermek értelmi nevelése az apa hatáskörébe tartozik.
Az apa vagy családfő, ki egyben papja is a családnak,
mint "Talmud" ismerő mit olt be a gyermek lelkébe,
s ebből a nevelésből mit tud a keresztvíz lemosni, az még kevésbé ellenőrizhető,
mint az iskolai tanítás anyaga,
tudni soha,
sejteni is csak a zsidóság viselkedéséből és tetteiből lehet.

A gyermekkorban az apától kapott eszmék oly maradandó nyomot hagynak a gyermek lelkében, hogy annak eltörlődésére nemzedékek lassú törlő koptató hatása is csak tompít, de eltörölni csak ritkán képes, nyomai a férfi tetteiben is felismerhető.

A mai napok eseményei mondják el legérthetőb­ben a látni tudóknak, hogy a Talmudi elv miként való­sul meg a zsidóság cselekedeteiben.

III. A zsidóság uralomrajutása Magyarországon és annak módozata

Amint ezen munka I. II. részében megvilágítottam, a zsidóság családi egységekben, az őt környező néptől teljesen elzárkózva él minden országban, ahol megtelepszik. A családi egységet zárttá a vallási parancsokat kitevő talmudi elvek teszik. Ezen kis egységekben a könnyen ellenőrzött vallási elvek annyira belecsontosodtak a családfő fegyelme alatt nevelődött zsidógyermek lelkébe, hogy bárhová jut, letelepedve megalkotja a maga önálló családját, ott mint családfő ismét szigorú, zárt családot alkot s az elzártságtól származó faji tisztaság, a faji elkülönülés tulajdona marad és követve a Talmud következő parancsát:

Sanhedrin: 104. a. lap...

Rabba mondja Jochanán nevében: “Minden helyen, ahova a zsidók mennek, tegyék magukat uraik fejedelmévé..."

...berendezve a család belső életét, a letelepü­lés biztosításaként minden eszközzel a vagyon meg­szerzéséhez kezd hozzá.

Amióta a zsidóság szétszóródott eredeti hazájából Palesztinából (Palesztina sem az övék), azóta sohasem kísérelte meg, hogy nyílt harcban, vér árán szerezzen magának új hazát. Mindenkor és mindenütt a feltűnés elkerülésével, lassú beszivárgással foglalta el az előre kiszemelt, s megtelepülésre alkalmas helyet. Ezen suttyomban foganatosított honfoglalásnál nem téveszti el szem elől a Talmud parancsát, amely azt mondja:

Jabmuth vagy Jebamoth: 63. a. lap... "Bleazár rabbi mondá: Egy foglalkozás sem oly kevéssé jövedelmező, mint a földművelés,... ő egyszer látott egy földet, melynek hosszában káposzta volt ültetve és így szólt: ha mindjárt egész hosszában ká­posztát akarna az ember beléd ültetni, még akkor is előnyösebb az üzlettel való foglalkozás, mint te. ­

Midőn pedig egyszer Rabba rabbi a kalászok között ment, melyek ide-oda ringottak, így szólt: csak ringjatok folyton, az üzleti foglalkozás mégis előnyö­sebb, mint ti. ­

Rabba rabbi mondá: aki száz zúzt üzletbe fordít, az minden nap húst és bort élvezhet, aki azon­ban száz zúzt földbe fektet, annak meg kell elégednie sóval és sarjúval és nemcsak ezt, hanem a földön kell hálnia és veszekedéseknek van kitéve: Dugd be a falon a lukat, de ne javítsd ki, javítsd ki, de ne építs, mert aki építéssel foglalkozik, az elszegényedik...stb."

A beszivárgás, amely a zsidó honfoglalását jellemzi, feltűnésmentes, szerény meghunyászkodó megjelenés közben történik. Mindenkor iparkodik a zsidó olyan helyet választania megtelepülésre, ahol már bizonyos gazdasági élet van, de hiányzik a belső rend s a lakósok lelkében bizonyos ellentétek fejlődnek ki egymással szemben. Igen szereti a háborúk utáni zavaros viszonyokat, ahol a gazdasági helyzet zavaros, pénz és áruhiány mutatkozik

Mint a Talmud fenti rendelkezése neki előírja a megjelenés első percében már iparkodik kereskedés­sel, üzlettel foglalkozni. A földművelést a talmudi parancsok alapján figyelemre sem méltatja, jól tudva azt, hogy az állandó helyhez kötöttséget jelent, abból pedig hovatovább ahhoz a földhöz való ragaszkodás származik, amelyen letelepszik és így elveszti a szabad mozgás lehetőségét és vele kikapcsolódik a nagy nemzetközi zsidó együvé tartozás közösségéből. Ha ezen feltételnek megfelelő helyet talál s ott letelepszik, akkor sem mutatja ki rögtön a foga fehérét, nehogy valamely régi őslakósnak az érdekkö­rét feltűnően zavarja. Feltűnésmentes, inkább szána­lomra méltó külsőt véve magára, a lakósság szemében

Lim-lomnak tekintett, értéktelen holmik összevásárlá­sával, vagy látszólag értékesebb dologra való becse­rélésével kezdi meg a lakóság közé való bemelege­dését. Ringy-rongy, hulladék holmiért ad pénzt, vagy mutatós csecsebecsét, ami az asszonynépnek tetszik, miután ezzel az asszonynép előtt megkedveltette magát, mind közelebb-közelebb férkőzik, azok belső családi életéhez. Mindent megfigyel, mindent kérdez, lát, hall, tapasztal s a Talmudon csiszolt agyában azt megjegyzi magának és így a helyi viszonyokat s az emberek egymáshoz való kapcsolatát megismerve, feltűnésmentesen megszokottá válik a maga helyén.

Alapelve mindenütt első időben az, hogy nélkü­lözhetetlenné tegye magát azzal, hogy más számára értéktelennek látszó holmit megvásárolva, részint azzal, hogy megszorult embereken látszólag készség­gel segít, jó szóval, tanáccsal, amit különösen tehet, mert az első időkben már megismerte kinek-kinek az ügyes-bajos dolgát és belső viszonyait és így talpra­esett tanácsokat tud osztani. Ha ekként már teljesen otthonossá válik, már nem kerüli a férfit. Pénzel, pálinkával, előbb törtté, később pedig már keresetté teszi a jelenlétét azok számára is.

Az üzlet minden ágával kész foglalkozni. Nem igen nézi a megvásárolt holmi, vagy jószág származá­sát. Ha üzleti nyereségre, vagy valamely ember rokonszenvének megszerzésére van kilátás, mindjárt kész a vásárt nyélbe ütni. Az ilyen vásárlások eredményeként az sem zavarja, hogy egy-egy tilos ügylet megkötése folytán szidalmat, gúnyt, ütleget, vagy esetleg hatósági beavatkozás folytán súlyosabb természetű büntetést kell elszenvednie. Könnyen túlteszi magát ezeken, mert hisz előtte van a talmudi elv, mely szerint “csak a zsidó egyedül az ember, a nemzsidó, vagyis a Noachida egyenlő az álattal", már pedig ki érezné magát lealacsonyítva azáltal, ha egy ló megrúgja, vagy egy kutya megharapja." A börtön ajtaját is egy Noachida zárja be mögötte az pedig nem szégyen. Ezek a főbb elvek jellemzik nálunk a zsidóság letelepülését.

A honfoglalás első idejében, amikor a magyar­ság az állandó letelepülés folytán a polgáriasodás felé hajlott, minden lehetősége meg volt a zsidóknak arra, hogy felüthessék köztük a sátorfájukat. A magyar amúgy is szeret úr lenni s ezt a gyengeségét a zsidó ügyesen kihasználva, szemben a megalázkodó szolgát mutatva, sok nemesi család bizalmába férkőzött be, fokról-fokra felfelé, a még rendszertelen állami pénzügyi kezelésbe is belefúrta magát. Mint Stern Samu a Pesti Izraelita Hitközség elnöke által 1938-ban kiadott védekező cikkében is elismeri a folytonos harcban élő Árpád-házi királyaink udvarában ott találjuk a gazdag zsidót, aki pénzverdei, só és adójövedelmek bérbevevésével tehát a legjobb üzletággal hízik, gyarapodik a nemzet rovására.

Stern Samu nagyon öntudatosan beszél a Mátyás király korabeli zsidók szerepéről, úgy állítja be, mintha nemzetépítő munkát végzett volna a zsidóság, valójában pedig éppen az ellenkezője történt.

Hogy mennyire ellenszenves volt a zsidóság szerepe az Árpád-kori királyaink alatt, igazolja II. Endrének 1233. augusztus 12-én írásban kiadott kötelező nyilatkozata, amellyel az egyházi átok alól való megszabadulását célozta. Ebben a kötelezvény­ben ígéretet tett II. Endre arra, hogy a közhivatalokból és az állami jövedelemforrásokból a zsidót eltávolítja, sőt ugyancsak ezen rendeletben kötelezte a zsidósá­got arra is, hogy az ú.n. "zsidófoltot" hordja ruháján kí­vül, a nemzet tagjaiból való megkülönböztetés végett.

Ha nyomon követjük a zsidóság szereplését nemzetünk történetében, azt látjuk, hogy bárhol jelen­tkezik is a zsidóság nagyobb számban, vagy nagyobb anyagi erővel, ott nem a nemzetbe való beolvadásá­val, hanem éppen a faji önállóságának megtartásával külön jogokat követel magának és azt pénzzel és egyéb eszközökkel meg is szerzi.

Az a különlegesen kedvezményezett jogállása a zsidóságnak a nemzet testében, amire Stern Samu mint érdemekre hivatkozik, amely odáig ment el, hogy “zsidó bírói" hivatalt szerzett a maga számára, s külön bíráskodást erőszakolt ki a pénz hatalmával, II. Ulászló koronázásánál külön menetben vonult fel a zsidóság stb., mind azt bizonyítja, hogy faji különállását a talmudi parancsok szerint sohasem adta fel. A faji különállás következményeként önálló faji érdekeket képvisel, s ha külsőleg el is hallgatta, de belsőleg mindenkor a nemzet egységének rovására élt.

Mindig akadt egy-egy rosszul gazdálkodó, s pénzben megszorult nemes emberre, aki a nemesi portáján védelemben részesítette, sokszor még a megyével szemben is, a zsidót.

A régi leírásokban, naplókban és levelezésekben sokszor találjuk nyomát annak, hogyha a megye, vagy a város tiltó rendelkezéssel szabadulni akart az oda­iparkodó zsidóságtól, a nemesi porták "Salva Quar ­diá"-ja természetesen nem ingyen, védelmet és letelepülési helyet adott nekik, ahonnan megkezdhet­ték a lakosság rovására vagyongyűjtő munkájukat, s a beszivárgást.

Abban igaza van Stern Samunak, hogy a háború pénzügyi vezetésénél is mindenütt ott találjuk a zsidót. Hadiszállítóként, vagy pénzkölcsönzőként serénykedik a zsidó, azonban ez a szereplése sem különböztetett attól a szerepléstől, amelyet a legutóbbi világháború­ban mint hadiszállító és bankár elég fájdalmasan ismertetett meg velünk.

ló megrúgja, vagy egy kutya megharapja."
A börtön ajtaját is egy Noachida zárja be mögötte az pedig nem szégyen.
Ezek a főbb elvek jellemzik nálunk a zsidóság letelepülését.

A honfoglalás első idejében, amikor a magyar­ság az állandó letelepülés folytán a polgáriasodás felé hajlott, minden lehetősége meg volt a zsidóknak arra, hogy felüthessék köztük a sátorfájukat. A magyar amúgy is szeret úr lenni s ezt a gyengeségét a zsidó ügyesen kihasználva, szemben a megalázkodó szolgát mutatva, sok nemesi család bizalmába férkőzött be, fokról-fokra felfelé, a még rendszertelen állami pénzügyi kezelésbe is belefúrta magát. Mint Stern Samu a Pesti Izraelita Hitközség elnöke által 1938-ban kiadott védekező cikkében is elismeri a folytonos harcban élő Árpád-házi királyaink udvarában ott találjuk a gazdag zsidót, aki pénzverdei, só és adójövedelmek bérbevevésével tehát a legjobb üzletággal hízik, gyarapodik a nemzet rovására.

Stern Samu nagyon öntudatosan beszél a Mátyás király korabeli zsidók szerepéről,
úgy állítja be,
mintha nemzetépítő munkát végzett volna a zsidóság,
valójában pedig éppen
az ellenkezője történt.

Hogy mennyire ellenszenves volt
a zsidóság szerepe az Árpád-kori királyaink alatt,

igazolja II. Endrének 1233. augusztus 12-én írásban kiadott kötelező nyilatkozata,
amellyel az egyházi átok alól való megszabadulását célozta.
Ebben a kötelezvény­ben ígéretet tett II. Endre arra,
hogy a közhivatalokból és az állami jövedelemforrásokból
a zsidót eltávolítja,
sőt ugyancsak ezen rendeletben kötelezte a zsidósá­got arra is,
hogy az ú.n. "zsidófoltot" hordja ruháján kí­vül,
a nemzet tagjaiból való megkülönböztetés végett.

Ha nyomon követjük a zsidóság szereplését nemzetünk történetében,
azt látjuk, hogy bárhol jelen­tkezik is a zsidóság nagyobb számban,
vagy nagyobb anyagi erővel, ott nem a nemzetbe való beolvadásá­val,
hanem éppen a faji önállóságának megtartásával külön jogokat követel magának
és azt pénzzel és egyéb eszközökkel meg is szerzi.

Az a különlegesen kedvezményezett jogállása a zsidóságnak a nemzet testében, amire Stern Samu mint érdemekre hivatkozik, amely odáig ment el, hogy “zsidó bírói" hivatalt szerzett a maga számára, s külön bíráskodást erőszakolt ki a pénz hatalmával, II. Ulászló koronázásánál külön menetben vonult fel a zsidóság stb., mind azt bizonyítja, hogy faji különállását a talmudi parancsok szerint sohasem adta fel. A faji különállás következményeként önálló faji érdekeket képvisel, s ha külsőleg el is hallgatta, de belsőleg mindenkor a nemzet egységének rovására élt.

Mindig akadt egy-egy rosszul gazdálkodó, s pénzben megszorult nemes emberre, aki a nemesi portáján védelemben részesítette, sokszor még a megyével szemben is, a zsidót.

A régi leírásokban, naplókban és levelezésekben sokszor találjuk nyomát annak, hogyha a megye, vagy a város tiltó rendelkezéssel szabadulni akart az oda­iparkodó zsidóságtól,
a nemesi porták "Salva Quar ­diá"-ja természetesen nem ingyen,
védelmet és letelepülési helyet adott nekik,
ahonnan megkezdhet­ték a lakosság rovására vagyongyűjtő munkájukat,
s a beszivárgást.

Abban igaza van Stern Samunak, hogy a háború pénzügyi vezetésénél is mindenütt ott találjuk a zsidót. Hadiszállítóként, vagy pénzkölcsönzőként serénykedik a zsidó, azonban ez a szereplése sem különböztetett attól a szerepléstől, amelyet a legutóbbi világháború­ban mint hadiszállító és bankár elég fájdalmasan ismertetett meg velünk.

szorosabbá fűződik a kapcsolat, s amikor ekként már lehetőség van a bizalmaskodásra is, nagyobb célokért sorompóba állítja a zsidó fajtájának női tagjait is.

A ház barátjává, vagy esetleg házibaráttá vált, jó társaságbeli magyar urakkal körülvéve, a zsidó nő mind bátrabban, bátrabban jelenik meg a nyilvános helyeken. A házibarátság vagy adósi viszony rablán­cára fűzött társaságbeli magyar férfiakkal körülvéve, a zsidó nő hova-tovább otthonosabbá válik a magyar társaságban.

Feltűnő öltözködésével, szabadosabb viselke­désével, mindig kész társaságával lassan maga köré gyűjti a zsidó nő a magyar férfitársaságot. Elvonva a férfiakat a saját társaságbeli nőktől, ezzel lassan arra kényszeríti a magyar asszonyokat, lányokat, hogy részt vegyenek abban a társaságban, ahol ő félig-­meddig otthonossá vált. Az eddig elzárkózottan, a saját társaságában élő magyar úriasszony, úrilány az elvont férfitársaság nyomán összeolvad a zsidó nők társaságával, s nehogy alulmaradjon ebben a küzdelemben, kénytelen annak életét és szabadosabb modorát felvenni magára, amelynek feltétlen következménye a társaságbeli erkölcsök lezüllése, a keresztény családi egység lassú felbomlása!

Míg a zsidóság vagyonosabb rétege ekként fér­kőzött a zárkózottan élő magyar társasághoz, a ke­vésbé vagyonos, vagyis a középosztály szegényebb színvonalán élő zsidó nője másként szerezte meg magának a beolvadás lehetőségét.

Az üzleti árusítóasztalnál, az irodában, hivata­lokban elsőnek a zsidó nő jelenik meg.
Ott az ő szabadosabb viselkedésével,
megkedveltetvén magát a férfitársaság ezen körhöz tartozó tagjaival,
ugyanazon módszerrel,
mint a vagyonosabb osztály, a férfitársaságot magához vonzza,
s ezzel kényszeríti a magárahagyott magyar női középosztály társaságát arra,
hogy utána törtessen.
A sétatéren, a színház, a báltermek a kávéház,
a különféle mulatókon keresztül lassan rászoktatja a
"garde-dame" elvével nevelt magyar női társaságot
a "weekkendezésre", bár-i táncokra!

Természetesen, míg a magyar társaság női tagjait ekként kiemelve a régi erkölcsükből,
weekken­dezésre szoktatta addig a magyar középosztály férfitagjai,
éppen a nők fényűzőbb és házonkívülibb élete folytán
vagyonilag mind lejjebb-lejjebb süllyedt, adósságokba keveredett,
s az adóság végpontja min­dig
a pénzügyi hatalmat kezében tartó zsidóság malmára hajtotta a vizet.

Az elszegényedett középosztállyal szemben most már nem bekéredzkedő,
hanem hatalmi súlyát éreztető lett a zsidóság.
A társaságban elfoglalva a vezető helyeket, a huszárönkéntesi,
zsúrfiúi kezdőpon­tokon kiindulva, a saját fiait iparkodott nemcsak
a társaságban, de a hivatalokban is elhelyezni.

Látjuk azt, hogy a világháború végére odajutot­tunk,
hogy még a legzárkózottabb osztály,
a katona­ság is hova-tovább annyira megtöltődött zsidósággal,
hogy a legmagasabb rangosztályokban is ott találjuk őket,
sőt a világháború alatt a honvédelmi miniszteri tárcát is zsidó foglalta el.

Hogy az elfoglalt hatalmi helyzetét megerősítse,
nem hagyta ki számításából a zsidóság a rokoni kapcsolatok létesítését sem.

Előbb a nagy hozomány horgával a teljesen tönkrement magyar urat fogta
meg saját lányainak férjül, később az elszegényedett magyar nemesi lányokat szerezte
meg feleségül a jó partie látszatával a fiai számára.
Összeházasodás folytán most már odáig jutott,
hogy mint egyenlő rangú, a legjobb társaságban is nyugodtan lépett fel kérőként,
vagy számolta a magyar fiatalságot lányai kérői közé.

Elfoglalva tehát a vagyoni hatalmat, betöltve a hivatali állásokat saját fiaival, rokoni kapcsolatokkal véglegesítette hatalmát a magyar társadalomban, s a magyar országlás fölött.

Hogy mennyire sikerült beférkőznie a magyar társaságba,
kiáltó bizonyítékaként mutatkozik a pár évvel ezelőtt
egyik újságban megjelent azon gyászje­lentés,
mely szerint Budapest egyik legnagyobb zsidó vállalkozó család
kikeresztelkedett nőtagja halálát jelentve közölte,
hogy az elhunytat melyik bárói és grófi család gyászolja.
Természetes, hogy a legősibb főrangú családok voltak név szerint felsorolva.

Hogy ezen tervszerű munkálkodása közben mennyire lett magyarrá, ezt döntse el,
ki-ki maga, én csupán utalok a mostani német fajvédelmi intézkedé­sek
nyomán keletkezett nemzetközi mozgalmakra,
ahol nem német, nem angol, s nem francia vagy magyar zsidóságról,
hanem csak zsidóságról beszél­nek.
Azok az intézkedések,
amelyek a nagy zsidó nemzeti állam megvalósítása érdekében az egész világon jelentkeznek,
és bizony nem tesznek különbséget magyar-, német, stb. zsidó között.

TÉNYKÉNT MEGÁLLAPÍTHATÓ,
HOGY A ZSIDÓ VALLÁSI ELVEKKEL MEGSZERVEZETT S ÖSSZETARTOTT,
MINDEN ORSZÁGHATÁRON ÁT EGYSÉGES ELVEK ÉS CÉLOKÉRT ÉLŐ FAJ!

Vallás-e tehát a zsidó, vagy faj?

 
 
0 komment , kategória:  A zsidóság belszervezete a ..2  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 163
  • e Hét: 5501
  • e Hónap: 16652
  • e Év: 281867
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.