Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A Dohány utcai bombamerénylet
  2011-01-07 08:51:57, péntek
 
 
Dr. Benevolus:
A Dohány utcai bombamerénylet tettesei

Azokat, akik Izrael ellen mernek támadni megrágalmazzuk, megbecstelenítjük,
kiéheztetjük, meggyilkoljuk. - Jobban mondva megrágalmaztatjuk,
orozva meggyilkoltatjuk stb.

(Blümchen Izsák 1914.)

A sajnálatos Dohány utcai bombamerénylet óta a zsidó és destruktív sajtó még ma,
hetek múltán is állandóan az Ébredő Magyarok Egyesületét,
a keresztény irányzatot és a mai kormányt gyanúsítja a bombamerénylettel.
Kötelességemnek tartom tehát a kérdést bonckés alá venni és megvilágítani.

A pokolgéppel való emberirtás nem keresztény erkölcsén alapuló dolog,
ezért kizártnak tartom,
hogy a Dohány utcai merénylet terve keresztény ember agyában született volna meg.
A rendőri nyomozás sem szolgáltatott semminemű bizonyítékot erre vonatkozólag,
mégsem csodálkoznám azon,
ha egy-két szenvedélyesebb keresztény társunknak ne lehetne, legalább is a jövőben,
része zsidó ellenes merényletekben, nem pedig azért,
mert a zsidó és álkeresztény sajtó annyira szembetűnően izgat
a keresztény irányzat ellen és minden ellen, ami nekünk,
nemzeti alapon álló keresztény magyaroknak szent,
hogy nem lenne csoda, ha fiatal gyermekemberek, megfeledkezve a keresztény erkölcsről,
beugorva a ravasz és rosszindulatú ugratóknak, céltalan,
ostoba és embertelen merényletek végrehajtásához segédkezet nyújtanának.
Különösen intem tehát a hazafias keresztény fiatalságot,
hogy kettőzött éberséggel álljon ellent
minden ugratásnak,
mert a zsidóság radikális részének,
főleg a jövőben,
még fokozottabb érdeke lesz,
hogy az eddigi összes gaztetteket egy ügyes mesterfogással az ébredőkre,
a keresztényekre és a keresztény irányzat képviselőjére,
a hazafias kormányra háríthassa.
E tekintetben igen jó szolgálatot lehelnek neki
az ellenzéki pártok egyes pártszenvedélytől elvakult,
megfizethető vagy kalandor gondolkozású tagjai,
sőt az esetleg közöttünk is rejtőzködhető álkeresztények.

Hogy az ifjúság tisztán lásson s azok kedvéért akik csak zsidó álkeresztény
vagy olyan pártszenvedélytől elvakult keresztény újságokat olvasnak,
melyek elfogultságukban az igazi veszedelmet nem látják
s így nem is írnak róla, vagy ha látják is, pártérdekből elhallgatják,
idézem a Szózat húsvéti számában megjelent következő cikket:

A cioni bölcsek titkai.

1897 őszén cionista kongresszus volt Bázelben.
E kongresszuson titkos tárgyalásokat is tartottak,
amelyek jegyzőkönyvei francia nyelven voltak írva.
E jegyzőkönyvek egyikét sikerült megszerezni az orosz kormánynak
amely azt lemásoltatta.
Egy másolat Nílus S. orosz tudós kezébe került,
aki oroszra lefordította és 1902-ben kiadta.
Három év múlva két újabb kiadás jelent meg, melyet aztán még
számos orosznyelvű kiadás követett.
Az orosz zsidóság értett hozzá,
hogy a legrövidebb idő alatt minden kiadást eltűntessen a könyvpiacról.
Egyes példányok mégis eljutottak külföldre,
ahol lefordították és sok százezer példányban terjesztették.

E jegyzőkönyvek mindenütt óriási feltűnést keltettek,
a zsidó kézben levő külföldi sajtó legnagyobb része azonban tudomást sem vett
a megjelenésükről, hogy az agyonhallgatás jól bevált politikájával védekezzék.

Ha azonban mégis szóba kerültek a jegyzőkönyvek,
melyek a könyvpiacon ,,Cion Bölcseinek Titkai" címmel jelentek meg,
azt hangoztatta a zsidóság,
hogy hamisítványok.
Ezzel szemben misem bizonyítja kézzelfoghatóbban igazságukat és hitelességüket,
mint az,
hogy valóságos prófétai lélekkel jósolják meg 20 évvel
a világháború előtt annak összes utólagos tapasztalatait és bámulatosan
mély betekintést engednek a zsidóság világuralmi törekvéseibe.

A 24 ülés jegyzőkönyvének tartalma
röviden a következő:

Az élet alaptörvénye kizárólag ez:

A jog és hatalom az erőn alapszik. Az államjogi szabadság csak fogalom,
de nem valóság. Ez a fogalom azonban módosul, mihelyt arról van szó,
hogy az uralomra törekvő párt le akarja törni az ellenkező irányzatokat.
(Itt a zsidóság uralomra törekvését érti mint a következőkből érthető.)
Ez a feladat lényegesen könnyebb,
ha az ellenfél meg van fertőzve a ,,szabadság" hamis fogalmától és
ezen idétlen gondolat miatt lemond a saját hatalmáról.

Ezen alapszik a mi rendszerünk diadala:
Mihelyt a kantárszár a földön csúszik és hiányzik a vezetés,
hamarosan véget fog érni a beköszöntött féktelenség,
mert jön egy másik kéz,
mely megragadja a kantárszárat és meg is tartja.
A néptömeg minden cselekedete egy véletlenül összeverődött
vagy mesterségesen összecsődített többségtől függ
mely nem ismerve az államkormányzat rejtekútjait,
a legostobább elhatározásokra kapható,
amikkel elültetik a törvénytelenség csíráját az államban.

Az államkormányzatnak a légcsekélyebb köze sincs az erkölcsi törvényhez.
Az uralkodó,
aki az erkölcsi törvény alapján akar kormányozni, semmit sem ért a politikához,
tehát nem is biztos a trónján egy percig se.

Aki uralkodni akar, értenie kell a ravaszsághoz.

Fennkölt erkölcsi tulajdonságok, mint nyíltság, becsületesség és tisztesség,
a politika kátyúi, mert a Iegkivállóbbakat is lebuktatják a trónról,
ha az ellenség más és hatékonyabb eszközökkel tud élni.
Ezek a tulajdonságok különben a gójok államának alapelvei szoktak lenni.

A mi jogunk az erőn alapul.
Azokból az átmeneti zavarokból,
amiket mi most kénytelenek vagyunk előidézni,
egy megingathatatlan kormányzat áldása fog kisarjadzani,
mely ismét helyreállítja a népéletnek a liberalizmus által megzavart menetét.

A siker szentesíti az eszközöket.
Azért mi is terveink kivitelében nem a jóra és erkölcsösre,
hanem a célszerű és hasznosra fordítjuk figyelmünket.
Hogy elérjük közös törekvésünk célját, meg kell értenünk a tömeg hitványságát,
álhatatlanságát és ingatagságát.

A mi jelszavunk a hatalom és cselszövés.

Csak a hatalom vívhatja ki a győzelmet az államjogi kérdésekben.
A hatalom tehát az alap, a ravaszság és cselszövés pedig az eszközök az
olyan kormányzat számára,
amely nem szándékozik átadni az uralmat egy újabb hatalom képviselőjének.
Azért nem szabad visszarettennünk
a megvesztegetéstől,
csalástól és
árulástól, mihelyt hasznunkra lehetnek céljaink elérésében.
A rémuralmat,
a terrort kell berendeznünk,
hogy elérjük a vak és feltétlen engedelmességet.
Szigorú és kérlelhetetlen cselekvés az államhatalom legjobb támasza.
Elég csak tudni,
hogy mi kérlelhetetlenek vagyunk és hogy mi érteni fogjuk,
miként kell kikényszeríteni az engedelmességet.

Már csak néhány lépésre vagyunk a céltól,
melyet kitűztünk.
Utunk hasonlít a kígyó gyűrűzéséhez, mely összecsavarodik,
azon kígyóhoz, melyet népünk szimbólumául választottunk.

Mihelyt zárva lesz a gyűrű,
összezúzzuk
az összes európai államokat
mint egy hatalmas szorító gép.

Korunk alkotmányos hatalmait lejáratjuk,
mert nem hagyunk nekik nyugtot, gondunk lesz rá, hogy sohase szűnjenek meg inogni,
míg össze nem omlanak.
E végből igyekeztünk elnémítani minden előítéletet,
fölfegyverezni minden pártot és az uralkodó hatalmat
az összes szenvedélyek céltáblájává tettük.

Az államokat harctérré változtatjuk,
melyen lázadások követik egymást.
Csak egy kis türelem, általános lesz a lázadás és összeomlás.
A népképviseletek és egyéb törvényhozó testületek üléseit
fáradhatatlan szónokok vég nélküli beszédek színtéréve tették.
A hatalommal való visszaélés végül meglazítja az állam tartóoszlopait
és előkészíti annak összeomlását.

Végül minden összeroskad egy hóbortos tömeg csapásai alatt.

A népeket nehéz munkára kárhoztatja a szegénység,
de a nyomorból nincs menekülés.

Az alkotmányokba olyan alapelveket illesztünk,
melyeknek képzelt fontosságuk van a tömeg szemében,
de semminemű
valódi jogot nem jelentenek.

A népállamban a jog csak keserű gúny a szegények számára.
Bizonyos mértékben mi úgy szerepelünk,
mint a munkásság megmentői ebből a szolgaságból,
mert tanácsoljuk nekik, hogy lépjenek be a mi szocialista,
kommunista és anarchista hadseregünk soraiba.
Ezeket az irányzatokat mi alaposan támogatjuk, mert felebaráti szellemben általános emberiségszolgálatot színlelünk a munkásságnak.
A nemesség,
mely a jog alapján használta ki a munkás erőit, legalább annyira érdekelve volt a munkásjólétben,
hogy az jólakott, erős és egészséges legyen. Mi ellenben éppen abban vagyunk érdekelve,
hogy a nemzsidók elfajuljanak.
A mi hatalmunk éppen a munkás tartós éhségén és gyengeségén alapszik,
mert csak ilyen állapotban kénytelen minded vonatkozásban hódolni akaratunknak.
mivel saját köreiben saját hatalmából nem talál segítséget,
hogy nekünk ellenszegüljön.
Az éhség sokkal inkább biztosítja a tökének a jogait a munkásság felett,
mint ahogy azokat a király törvényes hatalma biztosíthatta a nemességnek.
A nyomor által és az abból fakadó irigység és gyűlölet által mozgatjuk mi
a tömegeket és ez által teszünk félre mindenkit aki utunkat állja.
Az arany segítségével,
ami egészen a mi kezünkben van
és
az összes rendelkezésre álló rejtekutakon általános gazdasági feszültséget fogunk aláidézni
és
akkor egy időben az összes európai országokban a munkásak tömegeit dobjuk az utcára.
A tömegek teljes gyönyörűséggel fogják azoknak vérét ontani,
akiket fiatalságuk óta butaságukban gyűlöltek és akiknek vagyonát
és javait zavartalanul elrabolhatják.

A mi fajvéreinkhez persze nem fognak hozzáférni
mert elöltünk ismeretes lesz a támadás időpontja és
ezért idejében gondoskodunk
a mieink számára elővigyázati rendszabályokról.

Különben is mesterei vagyunk azon művészetnek, miként kell tetszésünk szerint vezetni tömegeket és egyeseket szóbeli és írásbeli megdolgozással, vegyes társalgási formákkal és egyéb cselekkel amikről sejtelmük sincs a nem zsidóknak. Titkos szervezeteink hatalma és zárkózottsága tekintetében senki sem mérkőzhetik velünk. Titkos szervezeteink főfeladata abban áll, hogy a közvéleményt megbénítsák ellenálló képességében az összes jelenségek pusztító bírálata által; hogy leszoktassák az embereket az őrtálló gondolkozásról, amely ellenünk szegülhetne. Ez a mi első titkunk. A másik az hogy lehetőleg minél inkább sokasítanunk kell a nép hibáit és bűneit. Minden rossz szokás, szenvedélyi és társalgási érintkezési szabályt annyira túl kell hajtani, hogy az őrült zűrzavarban senki se tudjon többé kiigazodni és az emberek megszűnjenek egymást megérteni. Ilyen módon gyerekjáték lesz visszavonást kelteni minden pártban és megakadályozni mindazon erők összefogását, melyek még meg nem hódoltak előttünk és előre elkedvetleníteni minden személyes tetterőt, amely bármi módon zavarhatná ügyünket. Mindezen fogásokkal annyira kifárasztjuk a nemzsidókat, hogy kénytelenek lesznek nekünk felajánlani a világuralmat.

Jól tudjuk, hogy hosszú és fáradhatatlan munkára van szükségünk, míg az összes népékek rákényszerítjük erre a felkínálásra. Szünet nélkül minden országban mérgeznünk kell a népek és államok egymáshoz való viszonyát. Irigységgel, gyűlölettel, viszálykodással és háborúval, sőt nélkülözéssel, éhséggel és járványos betegségek terjesztésével annyira meg kell kínoznunk az összes népekei, hogy a nemzsidók már ne találjanak egyéb menedéken, mint a tökéletes meghódolást a mi világuralmunk előtt. Kieszeltünk egy hazug államtudományt (a liberalizmust érti) és azt fáradhatatlanul szuggeráljuk a nemzsidóknak, hogy ne legyen érkezésük a gondolkozásra. Ez azért történt, mert csak kerülőutakon érhetik el céljainkat, minthogy az egyenes út meghaladja a mi szétszórt törzsünk erőit. E célra alapítottuk a titkos zsidó szabadkőműves páholyokat. Ezeket senki sem ismeri, a céljaikat sem, legkevésbé persze azok a nemzsidó ökrök, akiket rábírtunk, hogy belépjenek a nyilvános szabadkőműves páholyokba, hogy az ő fajvéreik szemébe port hintsünk ezáltal.

Mi a hivatása manapság a sajtónak? Hogy föltüzelje a népszertvedélyeket az általunk óhajtott értelemben és önző pártcélokat erőszakoljunk. A legtöbb embernek sejtelme sincs arról, hogy kit szolgál a sajtó tulajdonképpen. Mi zsidók, állítottuk saját céljaink szolgálatába; de ha megvalósítottuk az uralmunkat, béklyóba fogjuk verni teljesen és kegyetlenül megtorlunk minden ellenünk irányított támadást. (Láttuk a kommunizmus idején.)

Mikor aztán megvalósítjuk a világuralmat,

nem tűrünk tovább más vallást, csak a mi egyedül való Istenünkbe vetett hitet,
aki bennünket kiválasztott a népek közé, hogy kormányozzuk a világ sorsát.
Tehát
minden más vallást
szét kell rombolnunk.
A mi gondolkodóink föl fogják deríteni minden nemzsidó-vallás hibáit és fogyatkozását.
De a gójok sohasem lesznek arra képesek,
hogy a mi vallásunk titkaiba behatoljanak,
mert az hétpecsétes könyv minden avatatlan számára.

Sok idő, talán egy egész évszázad fog eltelni addig,
míg az általunk minden államban ugyazon napra kitűzött felfordulás megvalósítja céljainkat.

De ha már egyszer megszereztük a teljes uralmat,
ki fogunk
végeztetni mindenkit,
aki fegyverrel kezében föllázad ellenünk.

A most meglevő titkos szervezeteket is,
melyek nekünk jó szolgálatokat teljesítettek s teljesítenek most,
sőt még azután is, szintén fel fogjuk oszlatni.

Azonban, míg a világuralmat meg nem szereztük,
egyelőre szaporítanunk kell a szabadkőműves páholyokat.

Az összes páholyokat közös vezetésnek rendeljük alá,
mely egyedül előttünk ismeretes, mások előtt ellenben titok,
nevezetesen a mi bölcseink vezetése alá.

Ezekben a páholyokban fognak összefutni az összes liberális és fölforgató törekvések szálai.
Ezek által az államkormányzat legtitkosabb tervei megfogamzásuk napján
jutnak tudomásunkra és azonnal irányításunk alá kerülnek.

Magától értetődik, hogy egyedül mi, zsidók,
vezethetjük
a szabadkőműves páholyok tevékenységét, senki más.

Csak mi tudjuk, mely cél felé kell azokat kormányozni,
csupán mi ismerjük minden törekvés végcélját.

A gójoknak ellenben sejtelmük sincsen,
hogy a cselekvéshez vezető gondolat rendszerint nem tőlük ered hanem
a mi sugallásainkra vezethető vissza.
Hogy nekünk sikerült a nemzsidókat ilyképpen elámítani,
már az is meglepő világossággal mutatja hogy azok értelme semmiképpen
sem mérhető össze a mienkkel.

A nagy célt csak úgy lehet elérni, ha nem válogat az ember az eszközökben és nem számolgatja az áldozatokat, amik a célhoz vezetnek. Mi nem is számlálgattuk sohasem, mennyit kellett feláldoznunk a gójok baromi fajtájából, noha persze a mieink közül is fel kellett áldoznunk sokakat. Azért érünk el mi, zsidók, mostanáig olyan helyzetet a világban, amire legmerészebb álmainkba a sem gondolhattunk volna.

Ezeket előrebocsátva, a Dohány-utcai bombamerénylettel kapcsolatban különösen utalok a Szózat fenti cikkének utolsó bekezdésében a következő sorokra: ,,Noha persze a mieink közül is fel kellett áldoznunk sokakat" és megtoldom a Szózatban fel nem említett következő részlettel: ,,Kénytelen lesz ezeket a társadalmakat még a saját vére árán is kiirtani" (t. i. a zsidóság a keresztény kormányokat és társadalmat).

Ezek után térjünk át a bombamerénylet tárgyalására.

Kérdem.
Melyik hazafias érzésű keresztény magyarnak vagy pártnak volt érdeke
éppen a genovai konferencia előtt újabb tápot adni a sajnos,
már amúgy is általános Magyarország elleni ellenszenvnek?

Ez legfeljebb csak a zsidóság azon részének lehet érdeke,
amely a zsidó világhatalomra törekedvén, az országra a forradalmakat,
a gyalázatos békét a mai drágaságot és nyomort hozta.
Azé a zsidóságé,
amely a Kun Bélák, Szamuellik és Korvin Kleinek vörös vérengzését
a világsajtóban agyonhallgatta,
ellenben az ellenforradalom óta ótestamentumi gyűlölettel uszít
a keresztény Magyarország ellen és szemenszedett hazugságaival az egész világ előtt
a Horthy-terror hazug színeivel feketít be minket.
Ez volt szibériai hadifoglyaink tudják a legjobban, kik hazatérve, bámulva látták,
hogy abból a sok hazugságból,
mint pl. abból is,
hogy az ellenforradalomkor Sinyey Merse István volt főispán és
felső-magyarországi kormánybiztos gyújtó szavainak hatása alatt kezdődött meg
a Dunántúlon az első zsidóellenes pogrom,
mely a Dunántúlon 40.000,
Budapesten 60.000,
de az ország egyéb városaiban is, mint Szegeden, Szolnokon stb.
számtalan áldozatot követelt olyannyira,
hogy Egerben pláne még a zsidó csecsemőket is kidobálták az emeleti ablakokból
a kövezetre - semmi sem igaz.

Az arcátlanság netovábbja az is,
hogy a galamblelkű Sinyey Merse Istvánt,
ki az egész forradalom és ellenforradalom alatt soha másutt,
mint Sáros vármegyében, nem tartózkodott, ily galád módon meghurcolni képesek.
A zsidóság ezen része akkorát hazudott a világnak,
hogy kezdenek nem hinni neki, hogy pedig végképp el ne veszítse hitelét a világ elölt,
az az érdeke,
hogy Magyarországon atrocitások legyenek,
amikre rámutathasson,
mint bizonyítékokra.

Persze fáj neki, hogy Héjjasék és Prónayék nem ugranak be többé
a Heltai-féle zsidók ugratásainak és a zsidóság teljesen biztonságban élhet közöttük.
Miért ne rendezhetne a zsidóság ezen része is egy
kis zsidóellenes bombamerényletet?

Már nem egy atrocitásnál vagy templomgyalázásnál vezettek a szálak a zsidóság eme része felé,
mely kétszínű szerepet játszik, mert míg egyrészt jogrendet követel, másrész!
titokban atrocitásokat szervez és forradalmakra lázit hogy két tűz közé véve
a keresztény társadalmat, összemorzsolja.

A mostani bombamerényletet is
az ébredőkre kenni
hogy ezáltal az Ébredő Magyarok Egyesületét,
általa pedig a jelenlegi hazafias kormányt és az egész keresztény hazafias irányzatot is megrágalmazhassa és tönkretegye.
Teszi pedig ezt elsősorban nálunk főleg azért,
mert világhatalmi törekvéseinek
éppen
a magyarországi ébredés az egyedüli akadálya.
Ha minket,
magyarokat,
meg tud törni,
semmi akadálya nincs többé a kisantant forradalomba,
kommunizmusba való züllesztésének.
Ha ez sikerül neki,
ellenállás nélkül jöhet az oroszországi Troczky-féle terrorcsapat
a népszabadság nevében letarolni a kereszténységet egész Európában.
Célja elérése érdekében
miért ne áldozna fel egynéhány zsidóéletet is,
hisz nemzeti hőssé,
dísztemetéses,
díszsírhelyes zsidómártírrá avathatja
a
saját gaztettei áldozatait.

De vizsgáljuk a bombamerényletet: A bombamerénylet megtörtént tény.

Tény az is, hogy a zsidó sajtó első pillanattól kezdve, még mielőtt a rendőrég bármit is megállapíthatott volna, máris egybehangzóan politikai gyilkosságot emlegetett s evvel kezdettől fogva az ébredőket, a kormányt és a mai keresztény irányzatot vádolta s így a bombamerénylet kitűnő agitációs eszközzé vált külföldön Magyarország ellen, belföldön pedig a közelgő választási harcokra a kereszténység, de főleg a kormeny ellen.

A zsidó sajtónak ezen idő előtt, különösen vakmerő viselkedése arra enged következtetni, hogy már előre tudta, hogy vannak oly adatok, amelyek alapján sikerülni fog a gyanút az ébredőkre terelni, ha pedig tudta honnan, kitől tudta? A gyanúnál tovább azonban nem juthatott, mert bár teljes apparátussal indult meg az ébredők ellen a nyomozás, a rendőrség semmit sem tudott az ébredőkre rábizonyítani, mert a tettesek másutt keresendők. Szinte szerencse, hogy a rendőrség tagjai között sok a zsidó és a szabadkőműves mert így ezt az intézményünket legalább nem rágalmazhatják meg a mi javunkra való részrehajlással.

A zsidó sajtó azonban elhiteti nekünk, hogy mi magunk szeretnők a legjobban, ha a tettes megkerülne és kisülne, ki az ugrató és hová vezetnek a szálak. Csakhogy kevés a reményünk rá, hogy ez beteljesülhet, mert ez meg a zsidóság ama részének nem kívánatos.

Nagyon különös tény az is, hogy a demokrata-kör főbb tagjainak székei, akiknek háta mögött a bombának robbanni kellett, üresen maradtak, tulajdonosaik a félnyolcra előírt és pontosan megkezdett vacsorára különösképpen épp egy órával később jöttek, sőt közülök egyesek a már javában folyó vacsorázgatás dacára is lent a földszinten beszélgettek egész a robbanásig.

Nem akarunk senkit sem meggyanúsítani, de az ellenünk hangoztatott gyanú ellen kötelességünk a gyanús körülmények felsorsolásával védekezni. Egy konzulátuson állítólag már órákkal előbb tudtak e készülő merényletről föltehető tehát, hogy valakinek a vacsorára meg nem hívott zsidók közül is tudomására juthatott, sőt esetleg e réven a meghívottak közül is tudomással bírhatott valaki a készülő merényletről, az illető tehát miért nem értesítette vacsorázó társait a közelgő veszélyről? S ha ezt nem tette miért nem tette? Azért-e, mert maga is az összzsidóság érdekében valónak tartotta-e a bombamerényletet? Vagy pedig miért? Nem furdalja-e a lelkiismerete, hogy annyi zsidót engedet; elpusztulni. nyomorékká, özveggyé, árvává lenni? Vagy talán arra számított, sőt talán tudta is, hogy a bomba hatása oly kicsiny lesz, hogy az túl nagy kárt úgysem fog okozni hitsorsosai kőzött? S hogy mégis okozott az annak az előre nem látott körülménynek volt csak a következménye hogy a robbanás hatását, mert ellentállásra talált, erősen meghatványozta a fal ellenálló ereje, az ellenkező irányban?

Ez mind csupa megfontolandó fontos kérdés!

De sokan kérdezték tőlem már azt is, vajon a tettes nem-e éppen azok között keresendő, akik lent a földszinten tartózkodtak, mialatt székeik üresen maradtak a vacsoránál, vagy nem-e azok között, akik a bombától legtávolabb ültek a vacsoránál s csak azért nem tartózkodtak távolabb mert tudták, hogy a bomba hatása odáig nem terjedhet? Ki tudna e kérdésekre megfelelni!? Hisz ezek mind olyan titkok, amiket aligha fogunk valaha megtudni.

Tény továbbá az is, hogy a bombamerénylet után a rendőrség nyomozása százféle gyanúval százfelé lett terelve, ami miatt nem tudott az igazi nyomon elindulni, hanem összezavarodott a nagy adat-halmazban. Ezt a zavart szemmel láthatóan erősen elősegítette a demokrataköri zsidóknak azonnal összeadott és a nyomravezető jutalmazására felajánlott nagy jutalom díja is, mely az ellentétes adatok oly nagy halmazát szolgáltatta a rendőrség kezébe, hogy azoknak csak az átvizsgálása is nagy munkát igényelt. Minden jóérzésű keresztény embernek kötelessége az ily gaztettek felderítésénél minden jutalomdíj nélkül is segédkezet nyújtani, tehát ily nagy jutalomdíj kitűzése teljesen felesleges, sőt káros is volt. Térjünk át az ébredő magyarok egyesületére:

Nincs a világon olyan egyesület, ahova egy pár jól megfizetett és kitanított alakoskodó ravasz kalandor be ne tudna férkőzni különben egy ily tetemes tagból álló testületbe, mint az Ébredő Magyarok Egyesülete.

A cioni bölcsek jegyzőkönyvei erre vonatkozólag ezt mondják: ,,Internacionális ügynökségünk, melynek millió keze van, határtalan vagyon felett rendelkezik" (2. jegyzőkönyv). Nem szabad meghátrálnunk a vesztegetés, csalás és árulás előtt" (1. jegyzőkönyv). ,,Ügynökeink felhasználásával elkövetett gyakori merényletekkel letörjük a gójim-királyok nimbuszát" (18. jegyzőkönyv).

1918-ban kiadott titkos kommunista utasítás 1. pontja így szól:

,,Soviniszta (hazafias) mozgalmak stb. támogatása"

1/b. ,,Belső zavarok előidézése" stb.

2/a. ,,Minden eszközzel kompromittálnunk kell az ország befolyásos embereit merényleteket kell elkövetni stb. ,,Bizalmatlanságot kell szítanunk a kormányokkal szemben."

Ha mindezen gondolkozunk, nem szabad kizártnak tartanunk azt az eshetőséget sem hogy a mi soviniszta egyesületünkbe is betolakodott ily nem közénk való egyén az internacionális zsidó ügynökség megbízásából, akinek az a feladata, hogy akár bombamerénylet merénylet által is de kompromittálja az ébredőket, nyugtalanságot idézzen elő és bizalmatlanságot szítson. Azonban azzal is kell számolnunk, hogy a zsidóság eme része esetleg megfizetett hamistanukkal ártatlan emberekre is terelheti a gyanút, sőt esetleg magát a tettest is jelentkezésre bírhatja azon bíztatással, hogy a halálítélettől megmenti, a fogságból hadifogoly túszok fejében, vagy más módon kiszabadítja, sót azonfelül nagy jutalomban is részesíti, ha bajba tudja sodorni az ébredő magyarok egyesületét, akát hamis, előre betanult szembesítési jelenetekkel is.

Ezért kérlelhetetlen szigort és körültekintést kérünk a nyomozó hatóságok és az esetleg ítélkező bíróság részéről, bárki legyen is a tettes és felbujtó. Feltéve, de nem megengedve, hegy a tettes vagy felbujtó tényleg az egyesület tagjai közül kerülne ki, kérdem, megengedhető lenne-e akkor is az a hangnem és általánosítás, amit a zsidó és félzsidó sajtó minden bizonyíték híján már eleve az egész Ébredő Magyarok Egyesülete, a keresztény irányzat és a mai kormány ellen használ? Nézetem szerint egyesek miatt akkor sem volna szabad általánosítania és meggyanúsítania egy egész testületet.

Mivel a zsidó és destruktív sajtó ezt még bizonyítékok híján is megtette nyilvánvalóan célja volt vele.

Ezen célok közül elsősorban említendő az Ébredő Magyarok Egyesületének a feloszlatása! Ez az egyesület erős szálka a zsidóság eme részének szemében, mert a több szem többet lát elvén alapulva igen nagy segítségére van a nyomozó hivatalos hatóságoknak kifürkészett adatai révén.

A zsidóság eme részét igen feszélyezi az, hogy mi már kezdünk felülemelkedni a baromi gojok színvonalán és szemmel kísérjük az ő titkos üzelmeiket, tudjuk, hol, mikor tartanak titkos összejöveteleket, tájékozva vagyunk a Mizrach ifjúsági egyesületnek - az Achavasz Rein Ban Brisz zsidó szabadkőműves páholyoknak és elágazó részeinek - a Zsont, látszólag jótékony zsidóegylet nyomozó kémkedő, bűnügyekben kijáró, bűnözés miatt menekülni kénytelen zsidóknak útlevelet szerző szerveinek működéséről. Tudjuk, hová szerződtetnek és visznek ki nyomorgó katonatiszteket, mérnököket és más fajmagyar keresztényeke, hogy sorvasszanak - figyeljük, hol, miképpen és kik szivárogtatják ki az országból az aranyat, hogy károsítsanak - és hol és hogyan szivárogtatják be az országba a galíciai hitsorsosokat, hogy erősödjenek.

De nem jó szemmel néz minket a zsidóság eme része azért sem, mert a keresztények tömörülését hirdetjük és minden nemzeti alapon álló keresztény kormány támaszai vagyunk. Haragszik, mert szegény, megboldogult királyunk időelőtti bejövetelét mi is segítettünk megakadályozni, mégpedig azért, mert tudtuk, hogy ha a király bejövetele esetleg semminemű külpolitikai bonyodalmakkal nem is járt volna, ugyanaz a zsidóság, amely annakidején a tróntól fosztotta meg ma pedig egyhangúlag a bejövetele mellett agitált, akkor, amikor elérkezettnek látta volna az időt, ismét lejáratta volna őt is és vele együtt a magyar szent korona tekintélyét is.

Mindnyájan tudjuk ugyanis, hogy a mai nagy drágaság világjelenség, azon a király jelenléte vagy távolléte sem változtathat, márpedig a mai drágaságot úgy magyarázta be a zsidóság a népnek, hogy azt a király távolléte okozza, vagyis, hogy a jelenlegi Horthy-rezsim a drágaság és minden oka. Ha már most a király bejövetele után is megmaradt volna a drágaság ami kétségtelen - mert hisz azt a cioni bölcsek vezetése alatt álló zsidóság szervezi - ugyanaz a zsidóság fordított volna a köpönyegen újra és azzal kezdett volna izgatni a nép között, hogy a Horthy-rezsim sem volt jó, a király rezsimje sem jobb, tehát egyes-egyedül csak a köztársaság hozhat jólétet az országra. Minthogy pedig az urak királypártiak - ezt az igazi népboldogságot, a köztársaságot, csak újabb forradalommal lehet elérni, tehát le az urakkal, éljen a forradalom!

Ez lenne a sorsa a ma még zsidótámogatásnak örvendő Andrássy-féle úgynevezett ultra legitimista pártnak is, ha kormányra jutna s nem egyesülne a többi konstruktív keresztény pártokkal.

Arról nem is beszélek hogy a királypuccs sikerülte esetén pár napon belül mi történhetett volna Magyarországgal. Páris nem 32 km-re volt a német fronttól, mint Budapest a cseh határtól, a német messzehordó ágyúk mégis összelőtték. Nekünk nincs, a cseheknek azonban bőven van hadirepülőgépjük, amelyekről órák alatt is rommá bombázhatták volna fővárosunkat. Azonkívül itt az aknamunkával és mesterséges nyomorral szervezett titkos belső ellenség, melynek csak 5-6 vasúti hidat kellett volna felrobbantania a főváros környékén, hogy 3 nap alatt szénhiány, éhínség és forradalom törjön ki. A már jóelőre összpontosított és mozgósított csehek, szerbek, románok, sőt ráadásul még a kedves osztrák sógor is kihasználták volna a zavaros helyzetet és ,,rendcsinálás" ürügye alatt vagy azon követelésük be nem tartása címén, hogy nem tettünk eleget azon követelésüknek hogy a király maradjon távol az országtól, bejöttek volna kirabolni az országot és letörni a zsidóknak kellemetlen keresztény nemzeti irányzatot Magyarországon.

Akinek bizonyíték kell arra, hogy van titkos belső ellenség is, az emlékezzen vissza a második királypuccs utáni budapesti karácsonyi kommunista mozgolódásokra. A radikális zsidók afeletti dühükben, hogy tervük a királypuccsal együtt meghiúsult, fejvesztettségükben utólag, karácsonykor akarták megcsinálni a felfordulást. Ezt azonban éberségünkkel és készenlétünkkel megakadályozzuk.

Az Ébredő Magyarok Egyesülete tehát azért volt a királynak puccsal való behozatala ellen, mert tudta, hogy a nemzetet menti meg és a zsidóság terveit hiúsítja meg általa nem pedig azért, mintha pártpolitikával vagy királykérdéssel foglalkozna. A zsidóság radikális részének ezen puccs alatti viselkedésünk is annyira fáj, hogy azóta már le is vetik az álarcot és még a villamoson is, tehát nyíltan hangoztatják, hogy a mai tűrhetetlen állapotokon csak a kisantant megszállás segíthet.

De fáj nekik az is hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete minden ellentétszítások dacára is képes a keresztény felekezetek közötti békés, megértő együttműködést elérni és e tekintetben is ellent áll minden bármely oldalról jövő szélsőséges irányzatnak.

Sőt fáj nekik az is, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete amellett, hogy felvilágosítja tagjait az igazi ellenfél kiléte felöl, egyszersmind buzdítja is őket, hogy a nemzet jól felfogott érdekében iparkodjanak többi keresztény társaikra is felvilágosítólag és csillapítótag hatni, lebeszélvén őket irredentizmusra hajló türelmetlen hajlamaik katasztrófához vezető idő előtti kielégítéséről is, mégpedig azért, mert mindez csak a zsidóság világgyőzelmét segítené elő.

Hogy ennek az egyesületnek egyesítő csillapító, népnevelő és kormánytámogató hatását megbéníthassa és világcéljait elérje, a zsidóság eme része képes a többé-kevésbé jóhiszemű keresztény ellenzéki pártszenvedélyét és hatalomszomját is fegyvertársul felhasználni persze csak addig az időpontig, amíg céljait szolgálják, mert aztán, ha már ,,A Mór megtette kötelességét" a ,,Mór mehet" jelszó következik és szépen őket is lesepri a polcról. Így történt ez az őszirózsás forradalmárokkal is 1918-19-ben mint láttuk. Mekkora számítás és előrelátás világlik ki pl. abból, hogy a bombamerénylet éppen a király temetése napján tartott vacsorán robbant fel nem pedig máskor. Ez már előkészület lehetett a ,,Mór mehet"-re, mert nem kézenfekvő-e, hogy a demokrata köri uraknak kimondott és fennen hangoztatott mély gyászuk és királyhűségük miatt el kellelt volna halasztaniok a vacsorát is épp úgy, mint ahogyan elhalasztották kormány rendeletre az aznapra hirdetett népgyűlést is? Hogyan lehetséges az hogy ők a nagy eszem-iszom vacsorát összeegyeztethetőnek látták a király iránt fennen hangoztatott nagy gyászukkal és kegyeletükkel és nem is máskor, hanem magán a temetés napján tartották meg.

Biztosra veszem, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének és a mai kormánynak sikeres szétzüllesztése és megbuktatása után ugyanez a destruktív elem, mely a bombamerényletet ma a mai kormány ellen használja ki agitációs eszközül, holnap módját találná annak is, hogy ugyanazzal a bombamerénylettel kikezdené a mostani kormány után netán következő úgynevezett Karlistakormányt is azáltal, hogy valami módon utólag kisütne és elhitetne a jóhiszemű közvéleménnyel, hogy a bombamerényletet tulajdonképpen nem is a volt ébredők és a volt kormány csinálta, hanem a karlisták, mégpedig azért, hogy a régi kormányt megbuktassák! Ezt a beállítást azzal a ténnyel is alátámaszthatnánk, hogy a bomba, a király temetése napján robbant, tehát a gaztett elkövetésére a karlistákat a kegyeletsértő vacsora megzavarása is serkentette.

Pár zsidó élete árán mint látjuk így lehet három, sőt több bőrt is lehúzni a gójimbarmokról. Egyedül rajtunk áll, hogy ez ne sikerüljön.

A bombamerénylettel kapcsolatban különös gondolatok tolulnak az ember agyába! 1. Miért nem halasztották el, későbbi, kevésbé kegyeletsértő napokra a vacsorát a demokrata zsidók? 2. Megállapítható-e vajon, kik voltak azok, akik a vacsora megtartása mellett emeltek szót? 3. Tudhatták-e az ébredők, hogy a vacsora meg lesz tartva a gyász dacára is? 4. Ha igen, mikor lett a vacsora végleges megtartása elhatározva és mikor tudhatták meg ezt az ébredők? 5. Lehetett-e az ébredőknek módjuk és idejük minderről idejében értesülni? 6. Ha igen, lehetett-e az ébredőknek elég idejük arra, hogy a bombamerénylethez minden szükséges előkészületet megtehessenek? 7. Ha igen, mi lehetett volna a célja az Ébredő Magyarok Egyesületének a bombamerénylettel bármikor máskor, de főleg a genovai konferencia előtt? Ezek mind oly kérdések, amik szintén megfontolást igényelnek és feleletre várnak.

Hagy azonban mi célja lehetett a zsidóság radikális részének a bombamerénylettel, azt már láttuk, azonban a már eddig felsorolt célokon kívül van még egy igen fontos más cél is, ami a gyanút a zsidóság eme része felé tereli és ez a következő:

A zsidó természet alapjában véve gyáva, s csak akkor mer cselekedni, ha sok lúd disznót győz módjára biztosnak látja a sikert, a ludakat tehát destruktív sajtógágogással és azon hit felidézésével kell tüzelni, tömöríteni és cselekedetre bírni, hogy a keresztények a zsidóság jogai, vagyona és élete ellen törnének.

Ha a zsidóság kárát vagy pláne vesztét érzi, összefog és mindenre képes. A zsidósás világhatalmi törtetői tehát, hogy ezt az összefogást és mindenre képességet elérjék, sőt ehhez a zsidóság józan és emberileg gondolkozó részét is megnyerjék és véd- és dacszövetségbe tömörítsék, nem válogatnak az eszközékben. Destruktív sajtójukkal állandó zsidósérelmekről iratnak, hogy összes fajbelijeiket ellenünk hangolják és ilyen eszköz a bombamerénylet is, ha el tudják hitetni a zsidósággal, hogy azt a keresztények rendezték a zsidóság ellen. Az atrocitások is nagyban elősegítik a zsidó radikálisok ezen célját, ezért duplán őrizkednünk kell minden atrocitástól, nem csak azért, mert keresztényi lelkületünk ellene szól, hanem azért is, mert nincs kizárva hogy a zsidóság eme része, fajvérei félelmének és összefogásának fokozása céljából, olyan álkeresztényeket is járat közöttünk, akiknek egyenesen az a feladatuk, hogy a zsidóság elleni ellenszenvünket és türelmetlenségünket fokozzák, pogromokra és hasonló felesleges ostobaságokra izgassanak, egyrészt azért, hogy a zsidóság jóindulatú, józan részével is ellentétbe kerüljünk és nemzetünk újjáépítésén vele karöltve dolgozni ne tudjunk, másrészt azért, hogy kormányaink türelmes, higgadt politikájával se legyünk megelégedve és egymással is ellentétbe kerüljünk.

A pogromra vonatkozólag megjegyzem, hogy Törökországban a világháború alatt kiirtották ugyan a több százezerre menő örmény férfi lakosságot, de Törökország sorsán az mit sem segített. Érdekes tünet az, hogy a jogrendért szájaskodó zsidó világsajtó agyonhallgatta ezt a legnagyobb jogrendtiprást. Mindenesetre figyelmet érdemel azonban az az elterjedt beállítás, hagy ezt a keresztény örmények elleni pogromot a mohamedán ifjútörökké vált zsidók sugalmazták, hogy megszabaduljanak élelmes keresztény vetélytársaiktól.

Minden tekintetben józanoknak és óvatosaknak kell tehát lennünk. Ha ezt elérjük, akkor bátran mondhatjuk, hogy ennek a bombamerényletnek levontuk tanulságait. De nemcsak nekünk, hanem a zsidóság józan részének is le kell vonni belőle a tanulságokat. Gondolkozzon az is, mert ha tisztán fog látni és aszerint is cselekszik, úgy ebben az országban mindenki, tehát a zsidóság józan része is, minden bajtól mentve lesz. A zsidóság ezen része tehát ne essen kétségbe ha mi, az összes eshetőségekkel számolva, mindenre elő is készütetünk s ne akarja ennek útját állni, mert be kell látnia, hogy mentől jobban megszervezkedünk mi, annál biztosabb az ő életük is.

A zsidóság radikális része ellen tehát a zsidóság józan részének érdekében is meg kell szervezkednünk, mégpedig úgy, hogy a vidék a főváros, a falvak pedig a vidéki városok ellen is indulhassanak, ha kell.

Anyagi tekintetben az országban mondhatni egyedül a zsidóság ált jól. A vagyonos zsidóság között sok jóérzésű zsidó akadhat, bizonyítsák be tehát ezek hogy elsősorban tényleg és igazán jóérzésű magyar hazafiak és tényleg nem éreznek együtt a cioni bölcsek vezetése alatt álló radikális zsidósággal. Bizonyítsák be azáltal, hogy tényleg küzdelembe lépnek a cionistákkal, hogy nem támogatják galíciai hitsorsosaikat, és nem érzenek egyet a hazaáruló ,,Emigránsokkal". Bizonyítsák be és igazolják, hagy nekik a galíciai hitsorsos épp oly ellenségük, mint nekünk magyar keresztényeknek a cseh, szerb vagy román keresztény, hogy ők a bécsi zsidóemigránsokat épp oly ellenségnek tekintik, mint mi Károlyit, Lindert stb.

Bizonyítsák be hazafiságukat azáltal, hogy vagyoni helyzetüknek megfelelően támogatják a ránk erőszakolt béke és nemzetközi tőke spekulációinak súlyát legjobban érző éhező menekültjeinket munkásságunkat és tisztviselőinket, de nem nagy dobbal, mint ahogy alamizsna-morzsa-számba menő eddigi jótékonyságaikat reklám gyanánt a zsidóság számára tőkésítették, hanem szerénységgel és tetemes összegekkel a kormány útján.

Bizonyítsák be, hogy a destruktív zsidó és félzsidó sajtó nekik is ellenségük és segítsenek azt férfias nyíltsággal és bátorsággal lehetetlenné tenni. Segítsenek lehetetlenné lenni továbbá a titkos zsidószervezkedést is, annyival is inkább, mert ez adott pillanatokban, főleg reájuk igen kellemetlen meglepetéseket okozhat, mert mi nem hagyhatjuk figyelmen kívül Blümchen Izsák 1914-ben írt és napvilágra jutott könyvének következő pár sorát:

,,Tízezrenként honosítjuk orosz, török, oláh, német és lengyel hitsorsosainkat, szaporaképes embereket, akikre szükségünk van azért, hagy Párist elfoglaljuk".

,,A mi zsidó szabadkőműves páholyainkból fognak kiindulni a nagy húsvét alkalmával a parancsok, melyek kihajtják az utcára bevándoroltjainkat brovninggal a kezükben". De a cioni bölcsek jegyzőkönyveinek következő sorát sem:

Európa fővárosait a levegőbe lehetne röpíteni, ha aknákat raknánk le a vasutak mentén", sőt azt sem, hogy a cioni bölcsek ezt míg 1897-ben tárgyalták és foglalták jegyzőkönyvbe, akkor, mikor még a technika újabb vívmányai ismeretlenek voltak. Ezeket, mint látható, mi is tudjuk már s éppen ezért azon a komoly eltökélt szándékon vagyunk, hogy ha már valamelyikünknek pusztulnia kell, mert örökös veszélyben és készenlétben nem élhetünk, inkább pusztuljon el a zsidóság, mint mi. Ez természetes!

A zsidóságnak is tudnia kell, hogy eddig csak azért sikerült oly könnyen a térhódításuk, mert ők titokban dolgoztak, mi pedig nem ösmertük sem céljaikat sem eszközeiket, sőt keresztényi jóhiszeműségünk folytán el se mertük volna képzelni, hogy a felvilágosodás, kultúra és tudomány leple alatt ily galád módon is lehessen embertársaik emberi léte ellen törni. A múlt szomorú tapasztalatai, a világháború és forradalmak tanulságai, a napvilágra került titkos zsidó írások és a szemeink előtt ma is nyíltan folyó destrukció azonban már felnyitották a szemünket, megvilágították az esélyeket ma már nem fogunk beleesni az 1918. évi őszirózsás forradalom málészájúságába, hanem e! vagyunk készülve mindenre.

Ösmerjük erőnket, tudjuk, mi várna ránk egyénileg is, egy újabb zsidóuralom esetén és tudjuk, mi várna Európára, a kereszténységre és az egész emberiségre, ha mi magyarok beadnánk a derekunkat. Ez a tudat megacélosítja és megszázszorozza akaratunkat és izmainkat. Ma már nem vagyunk annyira szervezetlenek sem, mint 1918-ban voltunk s ezt a zsidóság radikális része is sejti. Ezért iparkodik annyira ezt a szervezetet, az Ébredő Magyarok Egyesületét feloszlatni, hogy a benne rejlő nemzeti erőt megsemmisíthesse. Pedig vesztére teszi, mert már mi is tudjuk, hogy ami a zsidóságnak rossz, az nekünk jó és fordítva, de azt is tudjuk hogy ami a zsidóság legnagyobb ereje, az, hogy sokan vannak Magyarországon, ez egyszersmind a leggyengébb oldaluk is, mert ugyanennyi túsz is van kezeink között s ha az országra megszállást vagy pusztulást mernének hozni, kérdés, jól járnának-e?

Vegyék tudomásul tehát, hogy el vagyunk szánva mindenre, még arra is, hogy ha kell, belepusztulunk, mégpedig azért, mert tudjuk, ha belepusztulnánk, a mi pusztulásunk itt Magyarországon, de a külföldön is újabb ás újabb néprétegeknek nyitná fel a szemét, akik okulva a mi sorsunkon, hovatovább mind radikálisabb és radikálisabb eszközökhöz nyúlnának a zsidóság ellen.

Nem tanácsos tehát a húrt a végletekig feszíteni, éppen ezért jó lenne, ha a zsidóság ezen egy kissé gondolkozna és még mielőtt nem késő, elfordulna a cioni bölcseknek nevezett tömeggyilkos társaság végeredményben öngyilkos politikájától. A józan zsidók tehát fogjanak össze velünk, segítsenek újra talpra állítani azt a Magyarországot, amelyet az ő istentelen, gaz hitsorsosaik juttattak idáig, ahol most vagyunk. Segítsenek nyíltan, bátran és hathatósan hatalmassá tenni a keresztény nemzetirányzatot Magyarországon s meglátják hogy a keresztény Magyar nemzet meg fog bocsátani a megtért bűnösnek, mihelyt megérdemli.

Az Ébredő Magyarok Egyesületének fennmaradása, mint láttuk, a józan zsidók érdeke is. Az egyesületet nem hogy feloszlatni, sőt ellenkezőleg erkölcsileg támogatniok is kéne; annyival is inkább, mert sok szenvedő magyar és menekült ma vezetésünk alatt áll, elveszti ezt a vezetésünkben rejlő jótékony befolyást, beállhat a zsidóellenes egyéni akciók és anarchisztikus cselekedetek egész sorozata, amit, remélem, a zsidóság józan része sem akarhat.

De foglalkozzunk kissé a cioni bölcsek világhatalmával is. Régi, igaz közmondás, hogy ,,Ki mint vet, úgy arat". A cioni bölcsek zsidósága, hogy világhatalmát lerakhassa, az emberiség termőföldjét mindenféle aljassággal és az emberi szenvedélyek mindennemű elfajulásával vetette be. Ilyen magból nem teremhet megelégedés és áldásos béke, hanem pont az ellenkezője.

Már maga a történetem azon tanulsága, hogy a zsidóság sohasem tudott építeni csak rombolni, sohasem tudott államot alkotni, sőt még fenntartani sem, hanem szétszórtan él a földön - továbbá az a tény, hogy minden nép, melyben a zsidóság hatalomra jutott, elpusztult a föld színéről, - elég bizonyíték arra, hogy az általuk maszlag gyanánt hirdetett internacionális világbéke éppen az ő uralmuk esetén valósulna meg legkevésbé.

Mi volna a világ sora egy zsidó világuralom esetén? - A keresztény társadalmak kiirtása után ölükbe hullna az a közös préda ami őket ma még összetartja. - Amint ezt a közös prédát elérnék, az egymás közt ma is agyarkodó, nyerészkedő önző. kapzsi, hataloméhes zsidóság egymás hatalmát és vagyonát kezdené irigyelni, s mivel vérében rejlő hajlamait a többé nem létező keresztény társadalmak többé nem ellensúlyoznák, a szabadjára engedett zsidó természet folytonos vérengzések és emberirtó háborúk színterévé változtatná át a világot, aminek a rabszolgaságba süllyesztett, terrorral és éheztetéssel fegyelmezett baromi gójok innák meg a levét, mert csordaszámra kergetnék őket a halálba, hogy egymást irtva, a zsidó nagyságok hatalmi vágyát győzelemre segítsék.

Ebből a borzalomból mindaddig nem volna menekülés, míg a lakosság és a mai fejlett kultúra annyira ki nem pusztulna, hogy lehetővé válna a veszélytelen bujkálás ami által a lakosság maradványa, hogy életét a legveszedelmesebb fenevadtól, a hatalmaskodó, önző, vérengző embertől megmenthesse, erdőkbe, lakatlan területeire vadállatok és őskori állapotok közzé széledne.

Ide juttatnák a világot a cioni bölcsek, ha nem vigyáznánk! S ha majdan, valamikor évezredek multán, Európában megint kialakulna egy új kultúrnépélet az a mai Budapest és többi világvarosok helyén ásatásaival és kutatásaival épp úgy rábukkanna a mai kultúrnépélet maradványaira, mint, ahogy mi ráakadunk Egyiptomban és más vidékeken vagy teszem fel Budapest budai oldalán is Akvinkumra és más rég letűnt népélet egyéb nyomaira.

Mondják, hogy a történelem megismétli önmagát és nincs semmi úja nap alatt. Sőt egyes történészek azt is állítják, hogy a kereszténység döntötte sírba a régi római kultúrát és nagy hátralépést jelenfett a tudományok terén is. Ezt a nézetet ilyen formában nem osztom. Igaz ugyan, hogy Jézus Krisztus megjelenése után nagy rázkódtatásokon ment át a világ, sőt ezek maguk után vonhatták a csillagászat, földrajzi ismeret és más tudomány terén is a visszafejlődést, de ezeket a Krisztusi tanok bűnéül fölróni ferdítés lenne, mert ezeknek a rázkódtatásoknak oka nem a Krisztusi tanokban keresendő, hanem abban, hogy ezeket a nemes tanokat az akkori zsidóság a neki kellemetlen államok romba döntésére jelszó gyanánt használta fel, hogy a pusztulásból ő kerüljön ki győztesen.

Csakhogy minden megbosszulja magát. Így a zsidóság ezen romboló előtörése is visszahatott, s megkezdődött a zsidóüldözés. A zsidókérdést megoldani mint látjuk, ez a zsidóüldözés sem oldotta meg, sőt ellenkezőleg, mert a zsidót még gyűlölködőbbé és ravaszabbá tette, azonban igenis visszahatott a keresztény vallásra, amennyiben a Krisztusi tanok túl enyhe, emberszerető magyarázatára vezetett.

A keresztény tanok, sajnos, azóta nem neveltek elég szívósakká arra hogy a zsidóság elszaporodását hatalomra jutását és lélekrontó hatását ellensúlyozni tudják, ennek tudható be az hogy a zsidóság alattomos munkájával szemben a másik szélsőségbe, a túlságos keresztényi jóhiszeműségbe estünk.

Nézetem igazolására felhozom Primó Lévi-nek 1905 augusztusában mondott s a Nuova Antológiában olvasható következő szavait: ,,A világot évezredek óta két - számbelileg igen csekély nép kormányozza; a görög - és Krisztus előtt, Krisztus alatt és Krisztus óta a zsidóság."

Keresztényi jóhiszeműségünk juttatott ebbe a mai világégésbe is, melyből csak két kivezető út lehet. Vagy okulunk és idejében tömörülünk a veszély ellen, hogy megmentsük magunkat, vagy pedig a fokozatosan belénk nevelt vakságunk és rossz hajlamainknak engedve belerohanunk a pusztulásba, hogy az utókor okulhasson a mi példánkon.

Aki lusta gondolkozni és sült galamb módjára mindent úgy vesz be, ahogyan azt neki az előre gondolkodó, számító zsidóság a saját szája ízének megfelelően alakítva bead, az megérdemli a pusztulást; gondolkozzunk tehát mindenen.

Itt van pl. a Kain és Ábel esete: azt tudjuk, hogy Kain azért ölte meg Ábelt, mert az ő áldozati füstje nem szállt az égbe de ki gondolkozott azon, miért kellett a jó, nemes, Istenfélő Ábel a gonosz testvér keze által elpusztuljon? Hisz, ha igazságos, nem akarhatta, ha pedig mindenható megakadályozhatta volna. Erre a felelet egyedül csak az lehet: azért, hogy az utókor okuljon az Ábel sorsán! Az okulás pedig ez:

Ábel önhibáján kívül pusztult el, mert nem voltak még intő példái, utódai azonban, ha hasonló sors érte őket, már saját hibájukból pusztultak el, mert nem okultak az Ábel intő példáján. Ha Ábel tudta volna, hogy Kain mire képes, felkészült volna a védelemre, sőt ha Kainnak testvérgyilkos hajlamai el nem múltak volna, ő neki kellett volna leülni Kaint, hogy ő a jó és nemes nyugalomban élhessen tovább mert az igazságos Isten nem akarhatja, hogy a nemes, a jó felett, mindég a gonosz diadalmaskodjon.

Ha így tanítanák a bibliát és a világtörténelmet, a gonoszok meggondolnák, hogy gonoszok legyenek-e?! A Krisztusi tanok diadalra jutnának, a háborúk és világkatasztrófák pedig elmaradnának.

Az Úristen jól tudta, mit miért teremtett. Ha csak jó embereket teremtett volna nem kéne gondolkoznunk védekeznünk és az igazságot keresnünk, az emberiség ellustulna és elbutulna. A zsidóságot is azért teremtette olyanra amilyen, hogy a benne rejlő veszély miatt örökös készenlétben legyünk, agyunkat foglalkoztassuk és fejlesszük, el ne renyhüljünk, mert e nélkül ma is abban a kezdetleges állati butaságban élnénk talán, amiben első őseink leledzettek.

A zsidóág tehát egy szükséges rossz s ha miatta sok népnek el is kellelt pusztulnia, ez nemcsak a zsidóság bűne hanem az elpusztultaké is, mert nem okultak Ábel és utódai intő példáján, s nem vették figyelembe azt, hogy a szellemileg fölényben lévő zsidóság ellenük mind újabb és újabb eszközökkel, ravasz ámítással és képmutatással is dolgozhat s így az ő becsületes, nyílt előkészületeikkel szemben titokban mindig jobban fölkészül. Sajnos, mi is emiatt jutottunk idáig.

Olyan vezetőkre kell tehát bízni sorsunkat, akik a zsidókérdéssel teljesen tisztában vannak, semmi más célt nem tűztek ki maguk elé, egyedül csak fajunk, nemzetünk s az isteni igazság győzelmét és ki is akarnak vezetni a bajból egy szebb, boldogabb ezer esztendő felé.

A vezetők tisztánlátása sohasem volt annyira fontos, mint ma amikor a cioni bölcsek zsidósága, hogy uralmát elérje; semmi eszköztől nem retten vissza, mivel tudja, hogy vagy most győz, vagy soha többé.

Ha a mai világfeszültségben úgy tudják megindítani a háborús lavinát; ahogy tervezik a lavina nem ál meg a végpusztulásig, - mert a cioni bölcsek nagyon bölcsen tervezték ki tervüket. Tudták hogy Anglia, Japán annyira szigetországok, hogy egy tengeri blokádot sem bírnak ki - a többi államokat pedig annyira meglazították és oly szomszédi gyűlölettel vették körül, hogy azok az ellentállásra képtelenek. Egyedül csak mi, hazafias érzésű magyarok lehettünk volna azok, kiknek Kárpátokadta védbástyáin belül minden szükségletünk megterem s akár évtizedekig tartó elszigeteltséget is kibírtunk volna. Ezért csonkítottak darabokra. Azonban még így is erősek vagyunk nekik, tehát megfizethetetlen jóvátételeket követeltetnek, hogy a drágasággal agyonnyomjanak. Ezért akartak és akarnak lefegyverezéssel, irredenta ligák feloszlatásával, királypuccsokkal, politikai izgatásokkal, bombamerényletekkel kommunista zavarcsinálással ürügyet keresni arra, hogy megszállhassanak, vagy legalább is hogy összefogásunkat, megerősödésünket megakadályozzák. - Ugyanezért fegyverezik fel és izgatják ellenünk szomszédainkat is. - Pedig, ha szomszédaink tudnák, mit művelnek, - a saját érdekükben is engednek, hogy a Kárpátok övezte terület újra a miénk legyen, mert akkor mentve volnánk mi is, ők is, sőt az egész emberiség is a pusztulástól. A cioni bölcsek francia hadseregét ellensúlyozná Franciaország szomszédsága, - oroszországi hadseregét ellensúlyoznánk mi, a románokkal és lengyelekkel mindaddig, míg a cioni bölcsek be nem látnák, hogy tervük megvalósíthatatlan. Azonban mit látunk, azt, hogy a kisantant rövidlátó, szabadkőműves vezetősége csak saját hatalmát nézi sőt Csehország, amellett, hogy állandóan növeli hadseregét, Génuában már érdekközösségre is lépett az orosz szovjet zsidóival, amiből nem nehéz arra következtetni, hogy ebből egy új nagyszláv tömörülés jeligéje alatt Európa ellen támadás fog kialakulni, amit a cioni bölcsek francia hadserege valamilyen ürügy alatt hátulról fog támogatni. - A cioni bölcseknek ugyanis mindegy, milyen ürügy alatt ragadják kezűkbe a világhatalmat.

Csak csinálják! Minden rossznak megvan a maga jó oldala is. Időt mindenesetre nyerünk általa. Ezt az időt azonban ne pazaroljuk hiába.

Oly hadsereg, mely egymás közt marakszik, nem győzhet. Le kell tehát tennünk az önző egyéni-, osztály- és pártérdeket s össze kell fognunk a közös veszély ellen.

Forduljunk el azoktól, akik széthúzást szítanak és tekintélyeket rombolnak. Támogassuk azokat, akik fáradtságot nem ismerve, ernyedetlenül munkálkodnak a nemzet tömörítésén és a végre oly felette nagy áron megváltott - 400 év óta annyi hiábavaló kiontott vérbe és küzdelembe kerülő nemzeti függetlenségünk magatartásán.

Tanuljunk gondolkozni, okulni, akarni és cselekedni, hogy méltó és rendíthetetlen támaszai lehessünk vezéreinknek.

Ha elérjük, hogy ebben az országban egy vezető után indul az egész nemzet, akkor ugyanazt mondhatjuk, amit Szent István királyunk mondott, amikor az orgyilkos ráemelte a tőrt:

,,Ha Isten velünk, ki ellenünk!"

és újra ki fog esni a tőr az orgyilkos kezéből.

 
 
0 komment , kategória:  A Dohány utcai bombamerénylet   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 784
  • e Hét: 5050
  • e Hónap: 18327
  • e Év: 338359
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.