Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ez nem a katonai vereség volt.
  2011-01-08 17:27:57, szombat
 
 

Dr. Bakos Batu: A megtörtént és az elmaradt revízió


Trianonban 1920. június 4-én írták alá
a győztes hatalmak Magyarországgal az első világháborút lezáró békét.

A súlyos feltételekről ezen a konferencián sok szó esik.
Itt inkább néhány olyan vonatkozásról szólnék,
amire ritkábban vetül fény.

Mindenek előtt érdemes elgondolkodni a tények alapján az egész tragédia okáról.
Ez nem a katonai vereség volt.
A háborút ugyan az antant hatalmak megnyerték,
de nem a kicsi szövetségesek.
A magyar hadsereg nem züllött szét.

A katonák meg akarták és meg is tudták volna védeni az országot.

Erre sok bizonyítékunk van.
Az olasz fronton történt parancs megtagadások kivizsgálásakor
felvett jegyzőkönyvek szerint (József főherceg) a katonák azt követelték,
- elsősorban a székely ezredek - vigyék őket a magyar román határra,
mert a Hazát kívánják megvédeni,
s nem az olasz arcvonalon elesni, vagy fogságba kerülni értelmetlenül,
cél nélkül.
Őket a patkányok puccsával
hatalomra került áruló Károlyi kormány,
helyesebben annak hadügyminisztere, aki ,,nem akart többé katonát látni",
zavarta haza,
fegyverezte le,
oszlatta szét.
Ugyanez a kormány akadályozta meg, hogy a Felvidéket megvédjék
a sebtében összeállt hazafiak - néhány rendőr, postás, leszerelt katona,
önkéntes polgár, akik a cseh légionáriusokat többször kiverték az országból.
Ezek a hazaárulók
- Károlyi, Jászi fegyverezték fel a Román Nemzeti Tanács nemzetőreit,
s nem látták el utánpótlással a székely hadosztályt.

Ők esdették ki Belgrádban a Padovában kötött fegyverszünet megváltoztatását,
ami sokkal hátrányosabb volt számunkra, s tették lehetővé a románok újbóli hadba lépését.
Ők szállíttatták az oláh parasztokat Gyulafehérvárra,
hogy kimondhassák elszakadásukat Magyarországtól - a MÁV ingyen tette ezt.
Ők nem éltek a Kolozsvárott történt népgyűlés
(itt nemcsak székelyek és magyarok,
hanem románok elsősorban szervezett munkások és temesi svábok is voltak,
míg Gyulafehérvárott csak oláhok,
többségükben parasztok és pásztorok!) határozatának felhasználásával.
Ezek a népgyűlések az elmaradt népszavazásokat voltak hívatottak pótolni.
Ilyen történt még Turócszentmártonban,
illetve még egy fokozattal további helyettesítés Amerikában,
ahol a ruszin emigránsokkal írattak alá határozatot.

A népszavazástól úgy irtóztak,
mint az ördög a szentelt víztől.

Joggal hisz később kiderült az Őrvidéken,
hogy a nem magyar többségű területen is a magyarok javára dőlt el.
Természetesen a népszavazás kiírására csak aztán került sor,
hogy fegyveres ellenállás magakadályozta a megszállást.
Törökország esetében ugyanígy történt.

A Tanácsköztársaság szintén fegyvert ragadott, s a cseheket elpáholta.
Az antant nagyhatalmai fenyegetőzésen kívül semmit sem tettek,
nem áldozták fel szövetségeseik érdekében egyetlen katonájukat sem.
Sokat írhatnánk még ezekről a dolgokról,
így a román lakosság magatartásáról,
a svábok és ruszinok hűségéről, a szlovákok kísérletéről,
hogy Magyarországon maradhassanak.

,,Az a nép, aki érdekeit, határait nem akarja megvédeni,
aki gyáva és hamis képzelgéseikben osztozik, sorsát megérdemli."


Trianont,
tehát ellenállásunk hiánya, nemzeti tartásunk csődje hozta,
s ennek elsődleges oka a Károlyi kormány,

majd a Tanácsköztársaság szakítása történelmi múltunkkal,
hagyományainkkal,
alkotmányunkkal,
jogfolytonosságunkkal.

Más szóval Szentkoronánk megtagadása.

A revízió a béke feltételeinek, körülményeinek megváltoztatása.
E célért az első perctől, amikor az árulók eltávolíttattak, megkezdődött a küzdelem.
Lehetősége elvileg adott volt, hisz a békeokmányhoz kísérő levelet adtak,
amiben ezt megpendítették.
Közben a Népszövetség is megalakult.

,,A Közgyűlés időről időre ajánlhatja,
hogy a Népszövetség tagállamai vegyék újra fontolóra azokat a szerződéseket,
amelyek alkalmazhatatlanná váltak..."

Ide tehát szintén lehetett fordulni, jóllehet a későbbiekben kiderült,
hogy minden eredmény nélkül.
A békeszerződés
kisebbség-védelmi rendelkezéseit
az utódállamok
soha be nem tartották.

Az állandó panaszok ellenére a Népszövetség semmit sem volt képes orvosolni.
A revízióra tehát más módon lehetett csak sort keríteni.

A Trianoni békeszerződés azonban június 4-i aláírását követően
már ugyanazon évben sérült,
amikor magyar szabad csapatok megakadályozták Ausztriát abban,
hogy az Őrvidéket birtokba vegye.
Hosszas huzavona után olasz közvetítéssel az érintett államok kormányai
Velencében megegyeztek,
hogy a terület egy részének sorsáról népszavazás döntsön.
Ennek eredményeként

Sopron városa és környéke Magyarországon maradt Trianon döntése ellenére,
azaz
ez már az első revíziós lépésnek tekinthető,
s 1921-ben alig egy évvel az aláírás után hatályba lépett.
Törökország ugyancsak fegyveres erővel érte el a maga (Sévres) békeszerződésének
nemcsak módosítását, hanem teljes megváltoztatását (1923 Lausanne).
A magyar fegyveres akcióhoz azonban meg kellett szabadulni az áruló,
nemzetellenes kormányoktól,
s újra a hagyományoknak megfelelő alkotmány talajára állni,
és a jogfolytonosság helyreállítását megkezdeni.
Ez mind elindult,
s így a nemzeti tartás helyre állt, újra megerősödött.

,,A háború után feleszmélve a szörnyű tragédiából a nemzet önvédelmi ösztöne
azonnal működni kezdett.
Felismerte legnagyobb mulasztását, bűnét, s orvosolni akarta.
Alkotmányozó nemzetgyűlést hívtak össze,
helyreállították a jogfolytonosságot,
kiküszöbölték a belső vakoló kanalas bomlasztók rombolását.
Nem vették ugyan észre, amit Bangha páter,
illetve Prohászka püspök világosan jelez:

a nemzeti liberális (akkor szabadelvűnek mondták) XIX század második fele
és a XX. eleje már komoly roncsolásokat végzett az alkotmány kényes szövetén.
Mégis a műtét lehetővé tette a nemzet feltámadását,
sőt a részleges területi gyógyulást."

Az ország politikájának, életének alapja a revízió, a békeszerződés módosítására törekvés lett. Ezért a célért dolgozott a külpolitika, a közélet a határokon belül, s folyt a nemzetnevelés, az ifjúság képzése, kiképzése, oktatása. A kirabolt, megalázott, gazdaságában tönkre ment ország hihetetlen összegeket költött az iskolákra elemitől egyetemig, külföldi magyar intézetekre. 1927-ben megalakult a Revíziós Liga, amit magánszemélyek és szervezetek támogattak, tartottak fenn. Az ország teljes lakóssága, különösen a munkások, részt vett a munkában, áldozta idejét és pénzét erre a nemes célra. ,,A Liga a revízió szolgálatában állandó ügynököket - mi külföldi titkárainknak neveztük őket - tartott Európa és Amerika politikai központjaiban." ,,A Liga időszaki folyóiratokat adott ki négy világnyelven, ezeket a titkárok által gyűjtött címekre küldte szét." ,,Mindezt kiegészítette a Magyarország felé irányuló vendégjárás, melyet a Liga rendezett. Egyes írókat és politikusokat, időközönként egész parlamenti csoportokat hívtunk meg Budapestre." ,,Meg kell állapítanom, hogy mihelyt a háborús düh lelohadt, a győztes társadalmak mind több fogékonyságot mutattak..."
Hosszasan lehetne sorolni azokat a neveket, akik felismerve a helyzet képtelenségét és igazságtalanságát a magyar ügy mellé álltak. Ez tulajdonképp azt jelentette, hogy a világháború előtti folyamatos magyarellenes propaganda ellen felvettük a harcot, amit már akkor is meg kellett volna tenni. A társadalom vélemény fordulása természetesen nem egyenlő az adott ország hivatalos külpolitikájával. Példának csak Roosevelt és Churchill nevét hoznám fel. Az első 1932.VIII.17-én nyilatkozta: ,,Már Wilson elnök is láthatta Versaillesben, hogy a békeszerződések igazságtalanságokat tartalmaznak, de nem tudta azokat megakadályozni, és elfogadta abban a meggyőződésben, hogy néhány éven belül újabb nemzetközi értekezlet jóvá fogja tenni az igazságtalanságokat." A második 1932.XI.21-én az angol alsóházban: ,,A győztesek leszerelése előtt föltétlenül orvosolni kell a legyőzöttek jogos panaszait. Sokkal célszerűbb volna az olyan problémákat, mint a danzigi korridor, vagy Erdély, addig rendezni, míg hidegvérrel és nyugodt légkörben lehet róluk tárgyalni." Az utóbbi Auer Pálnak ennél biztatóbbat is mondott, illetve Teleki Pálnak üres széket biztosított volna a háború utáni békekonferencián, de mindezekből semmi sem lett.
A légkör megváltozása természetesen a magyar status quo megváltoztatási szándékot nem ítélte le, sőt némiképp segítette. A magyar álláspont kemény volt ugyan, de a hivatalos külügy a Revíziós Liga tevékenységét csak eltűrte, sokszor még akadályozta is. ,,A magyar külügyminisztérium nem szívesen emlegette a revizionizmust, és minden esetben szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy véleménye szerint az a békés változással azonos." A szomszéd államokkal megegyezni nem lehetett, bár 1927- ig Csehszlovákia részéről - Masaryk elnök - elhangzottak némi hajlandóságot sejtető nyilatkozatok. Jugoszláviával a magyarok próbálkoztak, siker nélkül. Így következett be az olasz-magyar nyitás a huszas évek vége felé, ami immár hivatalos revíziós lehetőséget vetett fel. Eredménye később lett. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy ,,Magyarország a Briand-terv elfogadásának feltételéül szabta az államok jogegyenlőségének helyreállítását és kijelentette, hogy olyan szerződéshez, ami lehetetlenné tenné a békeszerződések módosítását, nem járulhatna hozzá."
A harmincas évek végére a légkör megváltozott. Az európai egyensúly felborult, s Közép-európában német túlsúly alakult ki. Magyarország ugyan lavírozott a németek és olaszok között, de csak idő kérdése volt mikor szűnik meg ennek a lehetősége. Az első tényleges revízióra Csehszlovákia felbomlásakor került sor. A nyugati demokráciák Münchenben a béke megmentése érdekében megegyeztek Németországgal és Olaszországgal.
,,A szerződésről joggal mondták, hogy erőszak nyomán született.
De sajnos pontosan úgy született az is, amit a szerződés megtört:
Versailles és Trianon."
,,A függeléket Olaszország képviselője vetette fel az alapegyezmény létrejötte után."
,,18 év késedelemmel mind a négy nagyhatalom elismerte a nemzetiségi alapelvet...
Helyben hagyták hát,
hogy a magyarkérdés is rendeztessék kétoldalú tárgyalások útján."

,,Végül a meg-megszakadó tárgyalásokon
- a nagyhatalmak időnkénti közvetítésével -
a területi rendezés lényegében létrejött,
és az 1938. évi november 2-i bécsi döntés ítéletének csak néhány vegyes
lakosságú vitás területfolt hovatartozása ügyében kellett döntést hoznia."

,,A nemzetiségi hovatartozás alapján támasztott magyar területi igényeket
Csehszlovákiával szemben mind a négy nagyhatalom,
Franciaország és Nagy-Britannia is jogosnak ismerte el..."

Németország
lényegében nem nagyon kívánta Magyarország erősödését,
s inkább az önálló Szlovákiára számított.
Sajnos a magyar politika hibájából ebben igaza is lett.
Tiso még a döntés előtt Magyarországon járt,
hogy Szlovákia - egész Szlovákia - csatlakozásáról egyezkedjék.
Itt felelős közéleti személy nem volt hajlandó tárgyalni vele.
(Sajnos hasonló eset történt 1990-ben is.)
Ezután hazatért,
s megszületett az önálló szélsőjobb, a németekkel teljesen kollaboráló szlovák állam.
Ide-kívánkozik, hogy a magyar szlovák ellentétek miatt nem nagyon beszélünk arról,
hogy a szlovák katonai vezetés mindig jó kapcsolatot tartott fenn a magyarral,
valamint Hlinka páter akciójáról sem,
aki Párizsba utazott megakadályozandó a csehekhez csatolást,
mert inkább Magyarországban maradtak volna.
(Több hasonló momentum leírására itt és most nincs hely - sajnos,
pedig a szlovák püspöki kar Benes dekrétumát elítélő nyilatkozata fontos lenne.)
Mind a Felvidék visszatért részében,
mind az anyaországban óriási volt az öröm.
A későbbi fanyalgóknak figyelmébe ajánlanám az akkori híradó felvételeit,
amelyeket nem manipuláltak, valódiak.

A Felvidék után még a háború kitörése előtt Kárpátalja következett.
1939. március 14-én Hitler bekebelezte Csehországot,
Szlovákia pedig német hűbéres lett.
A magyar kormány magának igényelte területét.
Ekkor történelmi jogra hivatkozott, de valójában a közös magyar-lengyel határ,
valamint a víz gazdálkodás és a nemzetiségi összetétel volt az igazi indok.
Németország nem látott tisztán a kérdésben, nem látta sem a nyugatiak,
sem az Egyesült Tanácsköztársaságok (akkoriban így hívták a Szovjetuniót) véleményét
és reakcióját.
A magyar csapatok azonban 1939. március 21-én bevonultak és elfoglalták.
A közös határ megvalósult. Lengyelország és Magyarország viszonya ebben
az időszakban nagyon jó volt. (Lengyelország volt a másik állam
az Amerikai Egyesült Államok mellett, aki nem ratifikálta a trianoni szerződést.)
Kárpátalja nyugati határát a magyarok megkísérelték nyugatabbra tolni,
azaz katonai erővel további területeket szerezni Szlovákiától,
ezt azonban a németek határozott fellépésére kénytelenek voltak befejezni.
(Világosan mutatja a németek velünk kapcsolatos álláspontját.)
Később a közös határ arra volt jó, hogy a lengyelek itt menekülhettek a németek
és szovjetek elől. Szlovákia viszont segítette a németeket a háború során.
Ennek hatására Anglia és Franciaország elismerte a bekebelezést.

Kárpátalja önkormányzatot kapott,
érvényesülését az időközben kitört háború akadályozta meg,
jóllehet szervezése és kiépítése megkezdődött.

Németország és az Egyesült Tanácsköztársaságok szövetséget kötött, s együtt rohanták le Lengyelországot. Magyarország ehhez semminő segítséget nem adott, sőt fogadta a lengyel menekülteket, s fenntartotta a lengyel követséget akkor is, amikor már nem létezett az ország. Anglia és Franciaország hadat üzentek Németországnak, de a Szovjetuniónak nem. Háború azonban a nyugati arcvonalon csak 1940-ben kezdődött. Magyarország végig semleges maradt. Románia felmondta az angol garanciát és tancsapatokat kért Németországtól. A Szovjetunió felajánlotta a lehetőséget Erdély megszállására, amivel Teleki kormánya nem élt. Besszarábiát elfoglalták a szovjet csapatok, Bulgária visszakapta Dél-Dobrudzsát. Megkezdődtek a román magyar tárgyalások. Hamar kiderült, hogy Románia csak időt akar húzni, komoly engedményeket nem tesz. Hamarosan felvonult mindkét oldalon a hadsereg. Németország azonban nem akarta a háborút, s ezért Romániát kapacitálta, hogy tegyen engedményeket. Erre a románok döntőbírósági határozatot kértek. Ezt hangsúlyozni kell, mert utólag le akarják tagadni. Így került sor augusztus 30-án a második bécsi döntésre. Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, de ez elsősorban a románoknak kedvezett. A gazdagabb területek náluk maradtak, a gázlelőhelyek idegen testként benyúltak a magyar állam földjébe. A székely megyék délnyugatról védhetetlenek voltak. Megszakadt a vasúti összeköttetés. Nemzeti szempontból azonban nehezebb lett volna igazságosabb határt húzni. Itt nem lehetett olyan tiszta viszonyokat teremteni, mint Dél-Szlovákiában. A döntést közömbössége miatt mind Anglia, mind az Egyesült Államok tudomásul vette, a Szovjetunió pedig elfogadta. Az öröm hihetetlen volt. Romániában hozzávetőleg 800 000 magyar maradt, Magyarországon egy millió román. A megszálláskor történt atrocitások száma csekély volt (ellentétben a háború végén a románok által elkövetettel). A MÁV hamar megteremtette az összeköttetést a székely megyékkel. Az európai háború ellenére gyors fejlődés indult.

A Délvidék egy részének visszaszerzése már nem békés úton történt. Miután a Kisantant megszűnt, Jugoszlávia maradt annak egyetlen érintetlen állama. Magyarország már rég kereste az alkalmat a békülésre, hisz a legkisebb területről, és hasonló katonai erényeket mutató népről volt szó. A másik oldalról azonban semminő válasz nem érkezett. Csak az európai háború zűrzavarában és a Kisantant kimúlásával jött el a békejobb nyújtásának pillanata. A két ország barátsági szerződést kötött. (Ehhez szokott túlzással tették hozzá az ,,örök" jelzőt.) A térségben uralkodó Németország örömmel vette. Belgrádban azonban puccs kezdődött, s eltávolította a német-barát kormányt. A Szovjetunióval leszámolni akarván, déli szárnyát biztosítandó, megszállta. Magyarországot együttműködésre kérték fel további revízió ígéretével. A kérdés másik tanulmányomban is felvetődik, mert Teleki Pál miniszterelnök halálával összekapcsolódik. Itt most annyit kell elmondani, hogy a magyar kormány csak Jugoszlávia felbomlása után lépett fel, miután Horvátország önállóságával a délszláv állam megszűnt létezni. A németek nem tartották be eredeti ígéretüket, s a Bánság maradt a megszállt szerb állam része. Magyarország ekkor még kívül tudott maradni a háborún. Sem az angolok, sem a szovjetek komoly fenyegetést nem tettek. ,,Anglia megérti, hogy Magyarország nem nézheti ölbe tett kézzel, hogy az ottani magyarok a szerb igát némettel cseréljék fel." A londoni magyar követ távirata - ma már tudjuk - részben a magán-véleménye volt. Így mondhatjuk azt is, hogy mindkét állam, valamint az Egyesült Államok tudomásul vette, és hallgatólagosan elismerte a tényt.
A helyzet akkor változott meg, amikor Magyarország belépett a háborúba. Anglia még ekkor sem üzent hadat, jóllehet a Szovjetunió szövetségese lett, és minden támogatást megadott a megtámadott országnak. Az Egyesült Tanácsköztársaságok magatartása megérdemel némi elemzést. A német támadás kezdetével Szlovákia, Románia, Finnország, Olaszország azonnal csatlakoztak. Magyarország csak a diplomáciai kapcsolatokat szakította meg. A kassai bombázás után - ezt a mai napig nem fejtették meg - jó pár nappal később üzent hadat a miniszterelnök - törvénysértően, országgyűlési jóváhagyás nélkül. A moszkvai magyar követ Kristóffy jelezte, hogy a hadüzenet átnyújtásakor Molotov a külügyi népbiztos visszaadta a dokumentumot, s kérte hogy a következő üzenetet továbbítsa kormányának: nem ők állnak a bombázások mögött, ennek ellenére ki fogják vizsgálni. A magyar semlegesség fejében (a Szovjetunió) garantálja Magyarország akkori határait, s támogatja Erdéllyel kapcsolatos igényeit a háború után. A jobb megértéshez tartozik, hogy Lenin szerint Trianon imperialista rablóbéke volt, amit a Szovjet állam soha nem ismert el. Különösen dühösek voltak az áruló románokra (ma sincs másként). 1941. június végén tehát ez a helyzet: Anglia, s az Egyesült Államok megértik a magyar helyzetet, a Szovjetunió pedig kész a háború után is garantálni a határokat, sőt Erdély kérdése a levegőben lóg. Nem lehet felvetni a kérdést, ,,mi lett volna, ha" - hiszen ez teljesen történelmietlen, de itt mindenképp megmozdul az emberben valami. A miniszterelnök válasza a követ táviratára: a követ végrehajtja az utasítást, nem politizál. A hadüzenet élt, a gyors hadtest megkezdte előre nyomulását.
A háború folytatása fokozatosan megváltoztatta a magyarokkal szembeni érzést. Az angol és amerikai hadüzenet ugyan a miniszterelnök menesztéséhez vezetett, de az új minden erőfeszítése ellenére sem tudta elérni a háborúból való kilépést. Ebben elsősorban a nyugati hatalmak magatartása volt a ludas. Ők nem javasolták a szakítást Németországgal a zsidók biztonsága miatt. Így lényegében revíziónk és határainkon túl élő testvéreink áldoztattak fel értük, de a később bekövetkezett német megszállás következtében őket sem sikerült megmenteni. Az viszont ugyancsak tény, hogy a szövetségesek közül az oroszokat nem keresték a magyar kormány képviselői. A háború vége tehát a vesztesek között talált ismét. A Szovjetunió Csehszlovákiát, Jugoszláviát szövetségesnek ismerte el Románia átállását elfogadta, s úgy látta velük könnyebben megegyezik, mint a magyarokkal. Végeredményben ez döntött a revíziós kérdések elbírálásában. Még a balra fordult Szekfű is elismerte, hogy igényeinket a háború kitörésekor általánosan elfogadták, háborús magatartásunk következménye teljes ejtésük.
A bolsevizálódás után nyílt, határozott felkelést, ellenállást csak a lengyel és a magyar nép tanúsított. Mindez természetesen mindennemű revíziós gondolatot, kísérletet csírájában fojtott el, hiszen a nyugatiak árulása mind a párizsi béke során, mind a forradalomkor a Szovjetuniót tette a térség teljhatalmú urává. Meg sem említjük azt a tényt, hogy Csehszlovákia a maga szerzeményéből feltétel nélkül átadta neki a kibővített Kárpátalját. A magyar párt a szomszéd államokban lévőkkel ellentétben mindenek előtt kommunista, másodsorban internacionalista, s csak utolsó sorban volt magyar. Nem használt ki semmi lehetőséget nemcsak a revízió, hanem a határon túli magyarok védelme érdekében sem. Talán Sík Endre magyar külügyminiszter volt az egyetlen kivétel, aki fel merte emelni szavát, de pont ezért hivatalából hamarosan távoznia kellett.
A Helsinki értekezlet a status quo fenntartása miatt a határok megváltoztatását tiltotta, s ez alól csak a döntőbírósági ítéleteket vette ki. A magyar diplomácia és kommunista párt ennek a lehetőségnek felvetésével nem élt soha. Az országban az oktatás, a belső propaganda minden ,,nacionalizmus" ellen küzdött, így a revíziós gondolat nem merülhetett fel. A rendszer belső bajai miatt egyre jobban megkopott, s a nyolcvanas évek végén bekövetkeztek a változások. Általános várakozás volt, hogy a különböző sérelmek orvoslásakor sort kell majd keríteni a határok kérdésére is. A nemzetközi légkör nem volt sem kedvező, sem kedvezőtlen. A Szovjetunió, majd különösen Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlása kitünő lehetőséget teremtett. Magyarország vezetése kormányainak színezetétől függetlenül nem kísérelt meg egyetlen lépést sem.
Az amerikai Kongresszus 1990-ben a balti államoknak garanciát adott, mivel a Szovjetunió szétesése várható volt, pontosabban az erózió már megindult. Ekkor a három állam mellett még egy negyedik - az önálló Erdély - is szerepelt a szenátorok anyagában, de szavazni már nem lehetett róla, mert a magyar diplomácia kérésére és Tom Lantos (nagy ,,segítőnk" és ,,barátunk") erélyes fellépése következtében onnan kivették. A PanAm légitársaság prospektusaiban ugyanekkor Európa térképén ez az állam jól kivehetően ott volt. Megjegyzendő, hogy Petre Roman, amikor már nem volt miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy ,,Ha létezik két román állam, miért ne lehetne három?"- a harmadik alatt egész biztosan Erdélyt értette. A fenti időpontban a háború után először változtak a határok. Egyedül mi nem kívántunk ezzel élni egyik irányban sem.

1990 elején még mind a Ruch (ukrán nacionalista szervezet), mind az Ukrán Kereszténydemokrata Párt (vezetésük emigrációban Münchenben tartózkodott) úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna függetlenségének elismerése és támogatása fejében készek elfogadni Kárpátalja csatlakozását Magyarországhoz, ha az az érintettek beleegyezésével történne. Nos 1991-ben a népszavazás 72 %-os eredményt hozott (a Beregszászi járásban 90 % fölött volt) Ezek után írta alá a magyar kormány az ukrán alapszerződést. Ebben szó sem esik arról, hogy ott számottevő magyar kisebbség lakik, továbbá garantálja a határokat nemcsak most, hanem ,,a jövőben is". A helyiek véleménye szerint: ,,A nyolcszázezres ruszin nép rendkívüli módon sajnálja, hogy Budapest a magyar-ukrán alapszerződésben lemondott Kárpátukrajnáról...ő és a kárpátaljai magyarság megkérdezése nélkül döntöttek róluk...A ruszinok nem titkolt vágya az volt, hogy egy népszavazás eredményeként Magyarországhoz került volna Kárpátalja." A magyar kormány az országgyűlésben a titokban - állítólag a külügyminiszter nem is olvasta aláírása előtt - megkötött alapszerződésről szóló vitában ígéretet tett, hogy hasonlóra más országokkal kapcsolatban nem kerül sor. Ezt természetesen szintén nem tartották be, így mind a románt, mind a szlovákot megkötötték. Csehszlovákia szétesésekor ismét mód lett volna a kérdést felvetni, hiszen a békeszerződés nem Szlovákiáról szólt. Ha történelmi indokok alapján történt a szétválás, akkor vissza kellett volna térni az 1938. év végének határaihoz, ha pedig a népek önrendelkezése alapján, akkor a magyar határ mellett összefüggő tömbben lakó magyarok akaratát népszavazással ki kellett volna kérni. Kormányunk ,,lélekben tizenötmillió magyarjának miniszterelnöke" szó nélkül tudomásul vette a szétválást.

Jugoszlávia viharos, háborúkkal tarkított szétesése hasonló helyzetet hozott. Itt ugyan Szerbia felé elhangzott egy bágyadt figyelmeztetés: ,,A békeszerződést Jugoszláviával kötöttük meg, nem Szerbiával", de egyéb nem történt. A magyar kormány a horvátok ellenállását segítette, bár a kérés ellenére csak könnyű fegyvereket szállított. MDF-en belüli, kormányhoz közeli körök kiszivárogtatása szerint Horvátország felajánlott tizenegy községet a Drávaszögben. Ez is válasz nélkül maradt. Nem használtuk ki lehetőségeinket sem a NATO, sem az EU vétónkkal kapcsolatban. Szlovákia felvételekor módunk lett volna, ha revízióra nem is, de a magyar kisebbség sorsának jobbra fordítására mindenképp.
Nem történt semmi.
Románia esetében mindez kétszer ismétlődött.
Mindkét országgal alapszerződést kötöttünk,
s belépésüket feltételek nélkül támogattuk.

Összefoglalva elmondhatjuk,
hogy Magyarország magatartása a világháború óta a revízió kérdésében teljesen megváltozott.
Előtte igyekezett mindent megtenni,
néha talán szerencsétlenül.

Utána viszont semmit sem kísérelt meg,
még azt sem,
amit vártak tőle.
Sajnos itt nem lehetnek illúzióink, mert ez egyaránt érvényes
az eddig hatalmon lévő mindegyik párt kormányára.
Nincs különbség ,,bal" és ,,jobb" oldal között,
az utóbbi bármennyire hirdeti magát nemzetinek.
Csak remélni tudjuk,
hogy a jövőben kapunk még lehetőséget a Gondviseléstől,
s akkor élni fogunk vele mindenféle politikusi aggályok ellenére, félelem nélkül.
Az egész
,,rendszerváltásunk"
kisiklása köthető
revíziós esélyeink ki nem használásához,
s a jogfolytonosság helyreállításának elmulasztásához.
A nemzeti érzés hanyatlása,
népünk kedv vesztése,
valamint külső megbecsülésünk csökkenése ezekre is visszavezethető.

Befejezésül gondoljunk arra,
hogy István király öröksége nem a mai ország,

hanem az egész Kárpát-medence,

ami tökéletes földrajzi egység,

s ezért minden lakójának érdeke,

hogy gazdasági, állami egységben legyen.

Örökös égi és földi Királynőnk nem uralkodhat csonkolt,

természetellenes ország fölött.

Az égben nincsenek határok, ne legyenek itt a földön se.


Felhasznált irodalom: J.F.Montgomery: Magyarország a vonakodó csatlós - Bp. l993, Bangha B. S.J.: Magyarország újjáépítése és a kereszténység - Bp.1920, H.H.Bandholtz: Napló nem diplomata módra - Bp.1993, Fejtő F.: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért - Bp.1990, Ormos M.: Padovától Trianonig - Bp.1983, Raffay E.: Trianon titkai - Bp.1990, Raffay E.: Erdély 1918-1919-ben - Szeged l988, Hory A.: Bukaresttől Varsóig - Bp.1987, Rónai A.: Térképezett történelem - Bp.1993, Palotás Z.: A trianoni határok - Bp.1990, Tarics P.: Magyarként a Felvidéken - Bp.1994, Kocsis I.: A meztelen igazságért - Bp.1996, Herczeg F.: Hűvösvölgy - Bp.1993, Friede und Krieg - Zürich l943, E.Lukinich: Die Siebenbürgische Frage - bp.1940, Gratz G.: A világháború utáni kor története - Bp.l943, Horváth J.: Felelősség a világháborúért és a békeszerződésért - Bp.1939, Sisa I.: Magyarságtükör - Bp.2001, Roumania and her religious minorities - London 1928, La Revue Hongroise de Statistique - Bp.1938, Padányi V.: A nagy tragédia - Bp.1995, G. Lukács: La modification des traités - Bp.l935, Szekfű Gy.: Forradalom után - Bp.1947, Kocsis I.: Trianon politikatörténeti és metafizikai megközelítése - Pannonfront 46, Bakos B.: Trianonról másként - Pannonfront 45-46-47, Kádár Gy.: Ludovikától Sopronkőhidáig - Bp.1978, N. Nagy V.: Végzetes esztendők - Bp.1947, Shvoy K.: Titkos naplója és emlékiratai - Bp.1983, Reviczky Á.: Vesztes háborúk - megnyert csaták - Bp.1985, Almásy P.: Sopronkőhidai napló - Bp.1984, Gallyas F.: Hősi halálom után - Bp.1987, Újpétery E.: Végállomás Lisszabon - Bp.l987. Geönczöl Gy. szíves közlései, Horthy M., Ravasz L., Kállay M., Mindszenti J. emlékiratai, C.A.Macartney: October Fiftreuth - Edinburgh, Molnárfi T.: Az 1956-os magyar szabadságharc transzcendens jellege - Pannonfront 47.
 
 
0 komment , kategória:  Ez nem a katonai vereség volt.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 63
  • e Hét: 2279
  • e Hónap: 20683
  • e Év: 340715
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.