Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
gyermekszemmel
  2010-02-22 06:14:34, hétfő
 
 



Gyerekszemmel
Admin

A gyermek tud csak igazán boldog lenni! És neki nem kell sok hozzá! Ő igazán békében él önmagával és a többiekkel. Erre lehet példa ez a kis regényrészlet...

Minden második év nyarát a síkvidéken, apám szülő földjén töltöttük. Érdekes módon, amíg Kleinrusba a szüleim vittek le és több napig ottmaradtak, addig Saint Nikolasba csak apám jött velünk, de olyan év is volt, amikor csak feltettek a vonatra és a nagybátyám várt bennünket az állomáson. Ennek nyilván anyám természete volt az oka. Nem szerette a szegényes környezetet, és a hasonló rokonságot. Engem persze csöppet sem zavart. Imádtam ott lenni!

A táj szépsége nem volt hasonlítható a folyópartos, váras, erdős Kleinrushoz, de volt más vonzereje. A végtelen síkág. Mások, főleg az itt élők ebben semmi szépséget nem találtak. A terméketlen, szikes talaj miatt kevés és csenevész növényzet tengette itt az életét. A haszonnövények megtermeléséhez nagyságrenddel több munka, talajjavító szer és szakértelem kellett, mint a zsíros fekete földel borított tájakon. De az emberek minden nehézségük ellenére vidámak, nyitottak és becsületesek voltak. Itt nem zárták a házakat, csűröket, aklokat. Igaz, hatalmas juhászkutyák éltek minden portán, de magam tapasztaltam, hogy bárhová benyithattam, a kutyák ügyet sem vetettek rám.

A kis mezővárosban élt a nagymamám. A férje korán meghalt valami betegségben, pontosan ő sem tudta mi volt a baja. A négy fiútestvért egyedül nevelte fel igen szűkös körülmények között. Apám legidősebb bátyja 1927-ben átköltözött Franciaországba, ahol egy repülőtér vámtisztje lett. A mai napig nem tudom miféle titok lengte körül a személyét. Bármit kérdeztem róla, mindig zavaros mellébeszélés és fészkelődés volt a válasz. Azt viszont gyerekként is láttam, hogy a három testvér áhítattal tisztelte őt. Mendemondákat hallottam megszöktetett arab nőről, akinek fiútestvérei akartak leszámolni a párral, gazdag gyáros feleségről és sok egyéb - soha meg nem erősített - történetről.

Egy dolog volt biztos. 1932-ben (apám 12 éves volt ekkor) kaptak hírt a bátyjuk haláláról. A francia rendőrség leirata szerint egy Caproni Ca-100 típusú kis oktató repülőgéppel - az első oktató nélküli egyedül repülésekor - a felszállást követően lezuhant, és a kigyulladó gépben elégett. Nimbusza a családban ekkor emelkedett igazán az egekbe.!

Apámnak így egy bátyja és egy öccse maradt. Nagymamám egyedül nevelte fel őket. Bár korán beálltak a mindennapi munkába, így is nagy erőfeszítésébe került az ellátásuk. Imádtuk nagyanyót! Terez volt a neve, és a sors furcsa fintoraként Terez-anyónak hívtuk öcsémmel, anélkül, hogy bármit is tudtunk volna Calcuttai Teréz-anyáról. Amikor megérkeztünk hozzá, kemencében sütött lekváros süteménnyel várt! Olyannal, amilyet rajta kívül a világon senki nem tudott sütni! Aranyos tájszólással beszélt, és mi azonnal átvettük ezt a beszédstílust. Ősszel azután alig tudtunk visszaállni az otthoni beszédünkre.

Az ő pici házában nem fértünk volna el, ezért Michael nagybátyám családjánál laktunk. A Saint Nikolastól pár kilométerre található kis település néhány házból állt és ezek is több száz méterre voltak egymástól. Micha bá' - így neveztük - aranyszívű, de rendkívül szűkszavú ember volt. Volt olyan nap, hogy összesen öt szót mondott. Megszámoltuk! Felesége a nagynénénk, egy nagyon kövér, nagyon mosolygós, pirospozsgás asszony volt. Nagyszájú, igazságos, melegszívű. Az ő neve is Terez volt. Egy szem lányuk tíz évvel volt idősebb nálam és nyaranta munkát vállalt a fővárosban, hogy iskolai költségeihez hozzájáruljon. Így nekünk a környékbeli gyerekek barátsága maradt. Szerencsére a többség velünk korú fiú volt, így azután a csibészségeknek nem volt semmi akadálya, se határa...

Felhőtlen boldog időszak! Így jellemezhető az itt töltött nyarak emléke. Az itt élő gyerekektől mindent megtanultunk a környékről. Hol van rókaodú, mikor lehet harcsát fogni a kis folyóban, és a legnagyobb kincset, a kilőtt réz töltényhüvelyeket hol lehet megtalálni. Városi gyereknek ez maga volt a mennyország. Alig 15 km-re volt egy katonai repülőtér. Az innen felszálló gépek dübörgését áhítattal hallgattuk. Amikor a fejünk fölött lőtték egymást (vaktölténnyel), és hullott az égből a töltényhüvely, kirohantunk a mezőre és estére a zsebeink dugig voltak gyönyörűen csillogó rézhüvelyekkel. Ezeket aztán rendszereztük, adtuk-vettük. Ez volt az ott élő gyereksereg vagyona!

Azt gondolhatnánk, ezen a vidéken nem volt annyi veszély, mint a folyóparti Kleinrusban. Az itt folydogáló kis csatorna alig volt 60 cm mély, viszont tele volt törpeharcsával, kishalakkal és még kisebb folyami rákocskákkal. Amerre a szem ellátott legelők, csenevész növényzettel, komolyabb magasabb fa sehol sem volt. Mindez nem volt akadálya annak, hogy pár szeleburdi kiskamasz ne sodorja magát súlyos veszedelmekbe.

Az egyik ilyen alkalom, a szűnni nem akaró kígyóvadászat volt. A környéken élő homoki- és keresztesviperák valódi életveszélyt jelenhettek, de az itt élők ismerték előfordulási helyeiket, szokásaikat és soha nem háborgatták őket. Ráadásul a környék egy Nemzeti Park területe volt, de abban az időben ezt még nem vették igazán komolyan. Ezért lehetett itt katonai repülőtér is. Minket, városi gyerekeket elsősorban a kígyók érdekeltek. Micha bá' szigorúan megtiltotta, hogy a közelükbe menjünk, és igen ravaszul azt is elmondta, hogy merre ne keressük és zavarjuk őket. Természetesen az első utunk oda vezetett. Persze semmit nem találtunk.

Szomorúan ballagtunk haza, amikor rájöttünk a cselre. Másnap aztán az ellenkező irányba keresgéltünk. Fél napunk ment rá, és nem találtunk semmit. Már éppen elindultunk haza, amikor egy vadszőlő tövére tekeredve meg láttuk, amiért bebarangoltuk a környéket.! Gyönyörű, sötétszürke vipera hideg tekintete szegeződött ránk. Már kerestünk is egy botot, hogy lepiszkáljuk a tőkéről, amikor egy határozott NEM! szólalt meg bennem. De hát miért nem? Hiszen ezért tettünk meg ekkora távolságot! Végre itt van, és most játszhatunk vele egy kicsit!
- Nem! - hallottam ismét a fülemben. Én biztosan nem gondoltam ezt, mert pontosan az ellenkezőjét akartam. Akkor meg mi ez? Olyan erőteljes és ijesztő volt a felszólítás, hogy eldobtam a botot! Egy darabig nézegettük a csillogó szemű hüllőt, majd amikor az elkezdett lassan lekúszni a szőlőgyökérről, sietősen távoztunk. Persze nekem menteni kellett a becsületemet a többi gyerek előtt.

- Nem lett volna jó piszkálni a kígyót, mert szigorúan védett! - mondtam kevés meggyőződéssel. - Meg aztán Micha bá' úgyis megtudta volna, és akkor hazaküldött volna minket. Ez jó érv volt. A többi gyerek sem szerette volna, ha nyári barátaikat elveszítik.

Este az ágyban azon törtem a fejem, hogy miért hátráltam meg egy gondolattól? Miért maradtam majdnem szégyenben kis társaim előtt? Azt valahol legbelül éreztem, hogy ez a belső hang valószínűleg megmentette az életemet! Persze a gyerek olyan, hogy hamar túlteszi magát a problémás ügyeken. Másnap reggel már eszembe sem jutott a figyelmeztetés, hiszen remegett a levegő a sugárhajtású vadászgépek dübörgésétől és sorozatlövéseitől!

Épp hogy bekaptunk a reggelinket, és rohantunk ki a lőtér irányába. Távolról még elhalóan hallatszott Terez néni hangja, hogy ne merészeljünk kimenni a lőtérre, de kit érdekelt az már amikor százszámra hullott az égből a csillogó réz töltényhüvely!...


Részlet: Jan Dangaard A kilencedik élet c. könyvéből
Ajándékkönyv - könyvajándék! Itt található
 
 
0 komment , kategória:  GyökössyEndre:Így szeresd gy..  
így szeresd gyermekedet!
  2010-02-15 07:19:16, hétfő
 
 



Gyökössy Endre:
Így szeresd gyermekedet!

* Tedd a Bibliádba ezt a levelet, szülőtestvérem, s ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz el azért könyörögni, hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a megváltás jogán, akinek célja van vele - s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki gyermeked elé - és nem te.
* Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ó is eltúr téged. Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!
* Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel, ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra.
* Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.
* Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!
* Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ, de amit Ő sem cselekednék!
* Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.
* Hogy adjon isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra. Hogy megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat.
* Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.
* Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér közelebb Őhozzá.
* Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az evangélium örömhír Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondol majd rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben.
* Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így cselekednék!
* Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.
* Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden, világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.
* Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat. Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.
 
 
0 komment , kategória:  GyökössyEndre:Így szeresd gy..  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1942
  • e Hét: 31509
  • e Hónap: 76581
  • e Év: 2017861
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.