Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A magyar nép kifosztása
  2011-01-11 10:44:12, kedd
 
 
Nyílt válasz Szanyi Tibornak avagy egy "bárd" éneke
2010. dec. 31. 7:04

Kedves bukott Felség!
A magyar nép kifosztását az 1988. évi VI. törvény tette lehetővé,
melyet 1988. október 5-7-én egy másik országgyűlés fogadott el,
és az MSZMP elitje volt az első "arató".

Az elmúlt 20 év nem a demokrácia 20 éve volt,

hanem egy virágzó ország porrá rombolása,
a világ legfejlettebb mezőgazdaságának és élelmiszeriparának,
kiváló vegyiparának és egyéb iparágainak és
a magas színvonalú tudást adó oktatási rendszerének a totális szétverése,
legalább 2-3 generáció áldozatos munkájának és tudásának a szemétbe dobása.

A második világháború szőnyegbombázásai,
valamint a török és a tatár együttvéve nem okoztak akkora kárt ennek az országnak,
az ország mezőgazdaságának és iparának,
mint
a "demokratikusan megválasztott" vezetők.

Soha ilyen reménytelen helyzetben nem voltunk a történelem folyamán,
mert nem csak a létesítményeket sikerült megsemmisíteni,
hanem annak a tudásnak az átadását is sikerült megakadályozni,
az intézményrendszer,
a szakmunkás és általában a szakemberképzés felszámolásával,
melynek segítségével újjáépíthetnénk magunknak azt,
amit elloptak tőlünk.
Nem csak a fizikai javakat, a szellemi javakat is elvették tőlünk,
a sötét középkor kiszolgáltatott tudatlanságába süllyesztve minket.

Ezt mondja Radnóti Katalin, az ELTE Fizikai Intézetének oktatója:
"Az volna jó,
ha mi tudnánk technológiát előállítani, ehelyett most
technológiát befogadó ország vagyunk.
Lassan azonban már befogadni sem fogjuk tudni a technológiákat,
mert a megértésükhöz sem lesz szakember."

Soha ilyen reménytelen helyzetben nem voltunk a történelem folyamán,
hiszen a földmoratórium lejárta után már háborúban sem védhetjük meg földjeinket,
egyszerűen majd eladhatják alólunk,
és hogy el is fogják adni, ha nem történik sürgősen valami, ahhoz kétség nem fér.
http://azsiabolt.nolblog.hu/search/neokolonizmus/

A "demokrácia" 20 éve elhozta a szegénységet,

az éhezést és a nyomort ebbe az országba.
Emberek halnak éhen, és fagynak meg,
vagy kényszerülnek élni életüket állati körülmények között, elzárva attól
a lehetőségtől, hogy saját tudásukkal és munkájukkal teremthessenek maguknak
emberi körülményeket és jólétet,
mert a gazdasági javak tulajdonosainak nem éri meg, ha ők dolgoznak.

A bolygó legtermékenyebb területén élve emberek éheznek!

Ez az abszurditás a "vívmánya" annak a rendszernek,
melyet a rendszerváltó elit
önzése,
mohósága és ostobasága kényszerített ránk,
és ezt demokráciának nevezi,
ahol ugyan enni, inni, lakni, tanulni és dolgozni nincs jogunk,
de ki lehet menni üvöltözni a Kossuth térre, hogy:
Mondjon le !
Hát most majd ezt sem lehet, de nem akkora veszteség ez kedves Tibor,
már úgysem nagyon van ereje a népnek kiabálni se..
Akinek még van ereje szólni,
azt persze lehet izzó vastrónon megégetni vagy máglyára vetni,
de hiába:

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

,,Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

,,Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

,,Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

,,Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
,,Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

(1857. június.)


 
 
0 komment , kategória:  A magyar nép kifosztása  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 792
  • e Hét: 792
  • e Hónap: 11943
  • e Év: 277158
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.