Belépés
kszilona.blog.xfree.hu
"Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy belül, önmagára rátaláljon." ( Galileo Galilei ) Káesz Ilona
1947.01.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Őszi éjszakán...
  2014-09-26 12:27:40, péntek
 
 
Ady Endre

ŐSZI ÉJSZAKÁN

A szél ha hűvös éjszakákon
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe énnekem.

Hiába száll agyamra mámor
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.

Ajkad akkor tapadt ajkamra
Utólszor... aztán vége volt...
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt...

Mikor a szél fülembe súgja,
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan!...
 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Őszi dal
  2014-09-10 12:51:55, szerda
 
  Wass Albert :Őszi dal

Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.
 
 
1 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Falevelek a földön
  2013-10-31 13:31:02, csütörtök
 
  Megrázza magát, nézd, a sok fa,
hullik le a száraz levél,
s mint távoli, arany vitorla,
úgy lebeg, ha fújja a szél.

Pirosan ellepi a földet,
vastag, fekete sárra hullt.
S tőle lett már színpompás szőnyeg
fasorok oldalán az út.

Szántáson magányos diófa,
alatta kerek tócsa vér.
S a deret rózsaszínné oldja
a hulló, száguldó levél.

Kopog az ősz arany esője,
kalapom tetején pereg.
Úszik a folyón is előre
a levél, a kivénhedett.

Rázza magát, nézem, a sok fa,
mintha akarva ejtené
öregségét, hogy rőt vitorla
vigye az enyészet felé.

De ág-karjukat égre tartják -
mint naphoz esdeklő kezek,
kérnek vissza már, fiatalság,
tavasz, virágzás, tégedet.
/ SIMON ISTVÁN
 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Őszi reggelen
  2013-10-18 23:14:57, péntek
 
 
Őszi reggelen

Rám kacsintott a kora hajnal fénye
A nap álmosan felkelőben
Mint,ha függöny mögül nézne
Úgy mosolygott a köd tengerében

Fák közül egy árva rigó füttyent
Így köszönt nekem jó reggelt
Szép nap van ma virradóban
Ősz aranyát szórja,szórja

Beragyog az erdő sűrűjébe
Fákat cicomázza narancs fénye
Barna,sárguló levél hull utadba
Mint,ha az ősz szőnyeget szórna

Mire a nap felér a delelőre
Fel izzik a meleg fénye
A ködfátylat elüldözte
Festegeti a tájat ezer színre

Szarvas bőgés erdő mélyén
Csörtet elő tisztás szélén
Üdvözli a felkelő napot
S csordát kémlel amott

Őszi színek hangulata
Szívem kicsit szomorítja
Az elmúlás szívembe sajog
Reménykedve várom a holnapot

A nap meleg fényét szórja
Virít a tűztövis,galagonya
Madár füttyenti szép az élet
Őszi napsugár szívet melenget
/ Dáma Lovag Erdős Anna /
 
 
1 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Őszi hangulat...
  2012-10-27 13:16:52, szombat
 
  Helen Bereg
Őszi hangulat

Öleld magadhoz nyár
Gyengülő melegét!
Hangtalan jön az ősz.
Tegnap még zöld levél
Nap-nap után érzi,
Mint festi sárgára
Ősz ecsetje, a dér.

Sárga lombkorona
Vöröses színre vált.
Rövid átmenet csupán,
S barnára aszalja
Az őszi elmúlás.

Hangtalan jön az ősz,
Ködfátyolt borít
Reggelente a fákra.
Harmat csillogása
Reszketve esik
Hidegen didergő,
Rongyos lombruhára.

Lassan minden levél
Avarrá csendesül,
Hajdanvolt zöldjét
Emlékképként őrzi
Szem írisze ott belül.

Nyirkos hajnali szél
Elfújja napsugár
Gyengülő melegét.
Öleld magadhoz!
Rejts ruhád alá!
 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Zúg az őszi szél...
  2012-10-27 12:13:58, szombat
 
  Dsida Jenő: Zúg az ősz szél


Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.
 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Indián nyár...
  2012-10-06 14:11:50, szombat
 
  A nyár utolsó sóhajában, halvány ködfátyol mögé rejtve, lassan vetkőznek a fák, mint párját csábító, szerelmet vágyó asszony. Tapodva rozsdás szőnyeget, merengve megyek vélt cél felé, osonva, mint éji lény fatörzsek rejtekén, tanulva indián mesét. A nyirkos lég fojt, taszít, zizzenő lelkek keltik a félszt, s merőn néz két fénypont, hogy merre iramodjék. Tőlem hiába fél, tisztelem jellemét!

Keresztúthoz érkezvén, erőm elfolyt rég. Halvány sugárban, arcomat simítva, apró angyal jelzi az út végét. Előttem öreg, faragott tábla, megfakult időben-szélben karja, lába. Magányosan strázsál, emlékezve csiszolt ifjúságra, lelkesítő fontosságra. A vágy az értelmes cél után, őszi létünk megkopott felszínén átsejlik, mint koronás társaink vedlett karjai közt az aranyló fény. Öreg cimborám int, hogy lépjek tovább, az útnak nincs vége még, hisz a nyár vége, nem a tél!
 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Kertben szerettek volna...
  2011-10-14 18:12:21, péntek
 
  Kertben szerettem volna ülni,
így álmodtam én őszömet,
nagy csend fényében elmerülni,
míg lassan hulló levelek
vállig, homlokig borítának,
szépen halni megtanítanának -
az elmerengő képzelet
esztendeim kemény szálából
ily lágyan szőtte őszömet.

Szerettem volna ülni lócán
alkonyidőn, a ház előtt,
hallgatni utak csobogását,
köszönteni az elmenőt.
Így lettem volna gazda s vendég,
így mondtam volna szép jó estét
mindenkinek, mikor az ég
a sárguló napot leejti,
mint őszi ág a levelét.

Nem kertben, nem ház előtt lócán,
ülök a világ küszöbén
s ha kérdik egyszer, mi járatban,
mit végeztem e földtekén,
ki oly ritkán s dünnyögve szóltam?
de szegények szava voltam,
ezért voltam, lehettem én
egyszerre alkony s pirkadó nap,
egyszerre bánat és remény. / Zelk Zoltán
 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Őszi varázs
  2011-09-29 13:08:10, csütörtök
 
  Most gyerünk innen, mert jön a varázs.
Vörösen áll a nap a hegy fölött,
S a sárga hegy mögött ott áll az ősz.
Gyerünk, gyerünk.
Nézd, izzó érccé válik
Az erdő már és a lombfödte föld.
Késő.
A dermedt rézerdőben állunk.
Ne mozdulj már. Egy gally törjön belőle:
S megkondul, dördül hetedik határ
És sorsod mely visszhangozik tőle.
Ne mozdulj már, mert felriad a zajra.
Most hallgasd, hogyan hullnak szeliden
Kis érclevelek pengő érctalajra.
Halk harangjáték. Az erdő dalol,
S temetkezik csendes búcsúztatóval.
Nézd, ott a nap a hegy mögé hajol.
A hegy mögött, ahol a köd vonul,
Egy óriás zokog hangtalanul. / Balázs Béla

 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
Szeptember
  2011-09-27 00:27:44, kedd
 
 
A bágyadt őszi fény
hárfahúrként penget,
tengermély csend épít
kártyavárnyi rendet.

Pilletáncba gyűjtve
álmos csókok ízét
fecske-felhő lebben
nyáremlékek ívén.

Horgonyt vet a szél most,
érett gyümölcs súlya
görbült ágak rácsán
visszahúz a múltba.

Elzárt szemek résén
átlépek az űrbe,
bágyadt őszi fényét
a zsebembe gyűrve.

 
 
0 komment , kategória:  Őszt idéző versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 54 db bejegyzés
Összes: 757 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 17
  • e Hét: 61
  • e Hónap: 841
  • e Év: 27524
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.