Regisztráció  Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 205 
Erőleves
  2018-02-16 09:32:20, péntek
 
  "Erőleves" reggelre:

,,Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak.
Lábainál a végtelen tenger morajlott.
A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vándor süket fülét, aki nem értette beszédüket.
Talán már maga az őrült sem reménykedett, de mert a keresés életévé vált, nem pihenhetett.
Ahogy a tenger sem pihen, örökké az elérhetetlen ég felé nyújtogatva karját.
Ahogy egy soha el nem érhető célt kergetve, a körbejáró csillag sem pihen.
Poros, csapzott hajfürtjeivel az őrült is tovább kóborolt a magányos parton keresve varázsköveit.
Egy napon egy gyermek lépett hozzá és megkérdezte: "Mondd, hol szerezted ezt az aranyláncot?" - s derekára mutatott.
Az őrült rábámult - a lánc, mely egykor valóban vas volt, most színarany - nem, nem álom, arannyá változott, csak azt nem tudta, hogy hol, s mikor.
Az őrült vadul öklözte homlokát - hol, ó hol talált rá - tudtán kívül - a varázskőre?
Régi szokása volt, hogy fölszedett minden kavicsot, aztán megérintette vele a láncot, ismét eldobta, anélkül, hogy ügyelt volna a változásra. Így talált rá és vesztette el az őrült a varázskövet.
A Nap lassan leáldozott az égen. Az őrült eszeveszetten, görnyedt testtel, s porba hullt szívvel, mint a gyökerestül kitépett fa visszafordult, hogy megtalálja az elveszett kincset.

Vajon hányszor veszítünk el egy kincset, egy szerettünket vagy egy barátunkat, mert nem figyelünk az értékükre?"

Vedd észre mi az, ami valójában fontos az életedben!
Legyen olyan a napod amilyennek szeretnéd.

...szeretettel...

Rási András
(test- és lélekgyógyász)
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Bölcs mondások..... Istenről
  2018-01-29 15:05:19, hétfő
 
 

Isten világában csak egy csalódás érhet: mérhetetlenül többet nyerünk, mint amennyit veszítünk. (Ravasz László)

Aki a napot meggyújtotta, így szól: A megrepedt nádat nem töröm el, a pislogó gyertyát nem oltom ki. (Spurgeon)

Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz)

Nem Isten van miértünk, hanem mi vagyunk Istenért. (Ravasz)

Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. (Ravasz)

Ami nem szolgálja Isten dicsőségét, nem lehet az embernek áldására sem.

Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)

Isten nem szégyelli a múltadat, ha jelened és jövőd az övé. (Ecsedi)

Aki elfordul Istentől: szeretetéből haragjába menekül. (Augusztinus)

Isten közelében élni annyi, mint valóságnak venni az élő Isten létezését és bátran levonni ennek a következményeit. (Ravasz)

Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla. (Ravasz)

Nem elég Istent megismernünk, engedni kell, hogy Ő éljen bennünk. (Kapi)

Isten nem kényúr, aki keresztülgázol rajtam. Szeret és meg akar menteni.

Isten számára teremtettem, az Ő tulajdona vagyok. (Bernleres)

Isten! Te mindenütt jelen vagy, Te mindent látsz, és az ember a nyomorult féreg, mégis olyan vakmerő, hogy szemed előtt vétkezik.

Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi. (Bernleres)

Az Újtestamentum emberei nem spekuláltak Istenről, hanem közösségben éltek Vele. (Stanley)

Inkább ne legyen semmilyen képzetünk Istenről, mint helytelen. (Stanley)

Az Isten szeretete nem cukros víz, nem ömlengés, hanem erő és alkotás. (Prohászka)

Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)

Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)

Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.

Isten az egész világot a belső élet érdekében teremtette: lelkéből, lelkével a lelkek számára. (Ravasz)

Isten csak akkor ábrándít ki, - de akkor mindig kiábrándít - mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz)

Aki Istentől fél, nem fél az emberektől.

Istennek terminusai vannak, ha azokat nem is jelenti ki mindig. Kegyelem, amikor megmondja, hogy még negyven nap és eljön a pusztulás, de kegyelem az is, amikor csak annyit mond: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.

Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis)

Ne mondd: Istenre várok! - Isten vár terád.

Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.

Csak az Isten választottja, aki Istent választotta.

Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis)

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.

Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
A szeretetről
  2017-08-06 12:20:48, vasárnap
 
  ,A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.
A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, amíg a szeretet odaad mindent.
A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!"
(Neale Donald Walsch)
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Gondolatok a szeretet elfogadásáról
  2017-08-06 12:18:59, vasárnap
 
  Nehéz dolog elfogadni a szeretetet akkor, amikor hosszú-hosszú ideig nem kapja meg az ember a környezetétől. Hozzászokik a gondolathoz, hogy az a szeretetmentes élet a természetes, amit nap, mint nap tapasztal.
Amikor pedig mégis éri egy impulzus, egy ,,szeretet-impulzus", akkor megijed, gyanakodik, fél a csalódástól, bizalmatlan lesz, és így az életéből továbbra is kimarad a szeretet, mert nem hajlandó beengedni azt... Aztán sérül a lelke, beteg lesz a teste...
A szeretetre vágyik, a gyógyulásra vágyik, a szépre vágyik... és eljön a pillanat, amikor egy rövid pillanatra beengedi a szeretetet a lelkébe... bizalmatlan még, visszahúzódik, de ez a visszahúzódás már nem olyan erős, már nincs olyan zárkózottság, mint azelőtt...
Aztán megtapasztalja, hogy aki a szeretetet közvetíti felé, az őszintén teszi ezt...
Megtapasztalja, és nyitottabb lesz, egyre nyitottabb, és bátrabb... Már fel mer vállalni olyan dolgokat, amit még soha, vagy csak nagyon régen... Befogadja életébe a szeretetet, az őszinte, tiszta szeretetet, és egészségesebb, boldogabb lesz, többet mosolyog, más lesz a kisugárzása... és ezt a környezete is észreveszi, egyre többen keresik, a társaságát, a barátságát, a közelségét...
Ő ettől annyira boldog lesz, hogy nagyon magához ölelné az egész világot!
Sok ilyen és hasonló történetet éltem/éltünk meg a gyógyító találkozásokon.
Több esetben volt szükség gyors ,,beavatkozásra", hogy az érintettek továbbra is közöttünk maradjanak. Gyógyítottunk testet és lelket, gyermeket és felnőttet, olyat, aki hitt, és olyat is, aki semmiben nem akart hinni. Kezdtük ,,lentről" és ,,nagyon lentről"... emeltünk lelket az égbe, és emeltünk még tovább.
Mindezt egyféleképpen tehettük... találkoznunk kellett egymással. Ehhez pedig nem kevés bizalomra volt szükség. Bizalomra, a másik fél részéről.... és a szándékra, hogy a kapott szeretetet elfogadja, beengedje az életébe...
Csodaszép napot kívánok mindenkinek!
...szeretettel...
Rási András
(test- és lélekgyógyász)
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Olvassátok szeretettel!
  2017-06-13 10:44:02, kedd
 
  Uram, Istenem, azért jövök ma hozzád, hogy kérjem Szentlelked erősítő, vigasztaló jelenlétét az életemben és keresztény testvéremében. Látod, hogy hány fajta fájdalom, seb, begyógyulásra váró törés, amit magammal cipelek. Olyan jól megtanultam, hogy hogyan leplezzem ezt mások elől. Talán már magam sem hiszek abban, hogy az életem sokfajta nyomorúsága változhatna, gyógyulhatna. Kérlek, hogyha valóban lehetséges a gyógyulás, lehetséges a vigasztalás, add meg nekem,hogy imáimmal tudjak segíteni keresztény testvéremen!
Uram, kérlek, szólj hozzám úgy, ahogy erre egyedül csak te vagy képes, hiszen a Biblia szerint olyan jól ismersz , mint senki más. Tudod a szívem állapotát, látod az éppen most fejemben, szívemben kavargó gondolatokat. Válaszolj nekem, Istenem! Lépj mellém, emelj fel engem!
Köszönöm, hogy várhatom tőled most is, hogy megajándékozol engem minden elképzelésem felül szavaddal, jelenlétednek áldott erejével. Könyörgök, Uram add, hogy ne legyenek ennek akadályai. Jézus Krisztus nevében köszönöm, hogy már meghallgattál engem.
Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Beszélgetés
  2017-06-12 18:44:41, hétfő
 
  A holdat is Te teremtetted, Uram?
- Igen, én.
- És a napot is?
- Azt is én alkottam.
- És a mezőt, az erdőt, a virágokat, a madarakat?
- Azokat is, mindent!
- A pénzt is?
- Nem, a pénzt az ember teremtette magának.
- S akkor mégis: miért szeretjük annyira a pénzt?
- Mert nem szerettek engem.
Párbeszéd a réten.....
- Hol vagy, Uram?
- Itt vagyok.
- Nem látlak, Uram!
- Nyisd ki a szemed!
- Nyitva van.
- Akkor nézz körül!
- Azt teszem, Uram.
- És mit látsz?
- Fákat, virágokat, napfényt, röpke madarakat, tarka szárnyú pillangót, a távolban kéklő hegyeket.
- És mit hallasz?
- A szellő suhogását, a madarak énekét, a távoli csendet.
- És mit érzel?
- Puha meleget, a fű illatát, a szél simogatását. Békességet.
- Látod, ez mind Én Vagyok!
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Szeretetközelben
  2017-06-04 10:56:01, vasárnap
 
  Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.
Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében.
Simon András:
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Erőleves
  2017-05-25 16:12:07, csütörtök
 
  "Mivel már torkig voltunk a száguldó autók végeláthatatlan soraival, a múlt nyáron férjemmel úgy határoztunk, hogy ez alkalommal a sztráda helyett a ,,kertek alatti", kevésbé forgalmas utakon indulunk a tengerparti üdülésre. A marylandi partvidék egyik poros, isten háta mögötti városkájában tett megállónk olyan közjátékhoz vezetett, mely életünk végéig emlékezetes marad. Igazán egyszerűen kezdődött. A jelzőlámpa pirosra váltott. Mialatt a zöldre vártunk, kopott, vörös téglás épületet pillantottam meg: egy szociális otthont. A tornácon fehér nádszéken idős hölgy ült. Tekintete rám szegeződve hívott, szinte esedezett, hogy menjek oda hozzá. Közben szabad utat kaptunk.
- Jim! Állj le a sarkon! - bukott ki belőlem.
Férjem kezét fogva tartottam a gyalogúton az otthon felé.
- Egy pillanat! - torpant meg Jim. - Nem is ismerünk itt senkit.
Gyengéd rábeszéléssel meggyőztem, hogy mégsem értelmetlen, amit akarok. A hölgy, akinek delejes pillantása odavonzott, felkelt a székről, s botjára támaszkodva, elénk csoszogott.
- Nagyon örülök, hogy megálltak - mosolygott hálásan. - Ezért imádkoztam. Ráérnek egy pár percet csevegni?
Követtük a tornác árnyékos, félreeső részére. Vendéglátónk természetes bája megragadott. Karcsú volt, de nem sovány. A szeme zugában sorakozó, apró redőktől eltekintve, elefántcsontszín arca ránctalan, szinte áttetsző. Selymes ezüst haja a nyakszirtjén csinos kontyba fogva.
- Sokan járnak erre - kezdte -, kivált nyaranta. Kibámulnak a kocsiablakon, de nem látnak egyebet holmi öreg épületnél, amelyben vénemberek laknak. Maguk azonban megláttak engem, Margaret Murphyt. Némelyek azt hiszik, az öregek mind szenilisek, holott valójában egyszerűen magányosak. Persze mi, vénségek összevissza locsogunk, igaz?
Ujjával a virágmintás kartonruhája csipkegallérját díszítő, gyönyörűen faragott, ovális kámea rombuszkeretén motozva, megkérdezte, mi a nevünk és hová valók vagyunk. Válaszomra, hogy Baltimore-ba, arca felderült, mogyoróbarna szemében vidám fényecske gyűlt.
- Az én áldott emlékű húgom egész életében ott lakott, a Gorusch sugárúton.
Izgalomba jöttem.
- Gyermekkoromban alig pár háztömbnyire laktam onnét, a Homestead utcában. Hogy hívták a testvérét?
Azonnal emlékeztem Mailé Gibbonára, osztálytársamra és legjobb barátnőmre. Több mint egy órán át idézgettük Margarettel ifjúságunk képeit. Élénk társalgásunkat a nővér szakította félbe, aki egy pohár vizet és két kis rózsaszín tablettát hozott.
- Elnézést - hajolt oda kedvesen -, ideje bevenni az orvosságát és egy kicsit lepihenni. Kímélni kell az öreg motort, tudja! - figyelmeztette mosolyogva Margaretet, és átnyújtotta neki a gyógyszert. Jimmel egymásra néztünk.
Az idős hölgy ellenkezés nélkül bevette a pirulákat.
- Nem maradhatnék még egy pár percet a barátaimmal, Baxter kisasszony?
A nővér finoman, de határozottan nemet mondott, a karját nyújtotta, és fölsegítette a székről Margaretet, akit biztosítottunk, hogy a következő héten, a tengerpartról hazafelé menet ismét benézünk. Boldogtalan arckifejezése örömtelivé változott.
- Ó, ez nagyszerű!
Egész heti verőfényt követően hazautazásunkra borongós, nyálkás idő köszöntött be. Az idősek otthona különösen nyomasztónak tetszett a palaszürke felhők borította ég alatt. Néhány percig várakoztunk, majd Baxter kisasszony jelent meg. Kis dobozkát adott át egy levél kíséretében, aztán megfogta a kezemet, míg Jim felolvasta az írást.

Drágáim!
Az elmúlt néhány nap életem legboldogabb időszaka volt azóta, hogy Henry, az én imádott férjem két éve meghalt. Újra vannak hozzátartozóim, akiket szeretek és akik tőrödnek velem. A múlt éjjel az orvos gondterheltnek látszott a szívpanaszaim miatt Pedig én csodálatosan érzem magam. S ebben a boldog hangulatban szeretnék köszönetet mondani maguknak az örömért, amit az életembe hoztak. Beverly drágám, Magának ajándékozom ezt a kámea melltűt, amelyet találkozásunkkor viseltem. Az uramtól kaptam az esküvőnk napján, 1939, június 30-án. Viselje egészséggel, remélem, egyszer majd továbbszáll a lányára meg az ő gyermekeire. Legyen ez a bross sírig tartó szeretetem jelképe!
Margaret

Látogatásunk után három nappal Margaret csendben elment, álmában érte a halál. Könnyek mosták az arcomat, tenyerembe szorítottam a faragott követ, óvatosan megfordítottam, és elolvastam az ezüstfoglalatba vésett feliratot:
,,A szeretet örök".
Akár az emlék, drága Margaret, akár az emlék."

Legyen olyan a napod, amilyennek szeretnéd!

...szeretettel...
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Jézus együtt fog sírni veled – Istenkapcsolatban
  2017-05-24 08:10:20, szerda
 
 

Van olyan, hogy elborít a fájdalom. Hiába vagy keresztény, hiába imádkozol, hiába kéred Istent arra, hogy vegye el tőled a szenvedést.

Mindannyiunk életében történnek olyan események, amelyek mérhetetlen fájdalommal töltenek el, szinte maga alá temet az érzés, elviselhetetlen a gondolat is, hogy mindez velem történik.

Vannak ilyen emlékeink is, leggyakrabban gyermekkorunkból, örök sebek, amelyek néha már-már behegedni látszanak, de találkozunk valamivel, valakivel, és a seb újra felszakad.

Ilyenkor első reakciónk a tagadás. Nem akarok erre gondolni, nem akarok újra szembesülni azzal, hogy még mindig érint az, ami akkor történt velem, bennem. Elfordítjuk a tekintetünket a szenvedésünkről, menekülőre fogjuk. De hiába, a fájdalom mégis ott van, sőt, a tagadás görcsében talán még erősebb is.

Elkezdünk imádkozni: Istenem, vedd el tőlem, add, hogy végre megszabaduljak tőle... - de nem szabadulunk meg. Ekkor Isten elől is elkezdjük takargatni a bajunkat, mert úgy érezzük, nem helyénvaló a fájdalom, lehet, hogy Istent sértem ezzel. Ez a legrosszabb fázis, a zsákutca, ahonnan saját erőnkből nem jutunk ki.

Mit tehetünk ilyenkor mégis?

Azt, amit a kisgyerekek, amikor valami baj éri őket: hívják a szüleiket, valakit, akiben bizalmuk van, akit szeretnek. És megmutatják nekik a sebüket, elmesélik azt, ami érte őket.

Így hívhatjuk be fájdalmunkba Istent. - Jézust, aki az emberi fájdalom legmélyét is megízlelte, aki ismeri a mi fájdalmunkat:

Jézusom, kérlek, fogd meg a kezem, szeretném, ha velem jönnél oda, ahol elviselhetetlenül szenvedek! Nézd, ez az én sebem - nagyon fáj... Elmondom mi történt velem, hogy miért olyan bénító mindaz, ami akkor és ott történt, amit akkor és ott átéltem, hallgass meg...

És Jézus menni fog.

Nem fogja azt mondani, hogy nem érdekli a fájdalmad. Nem fogja megkérdőjelezni a keserűségedet. Nem fog megróni, hogy egy keresztény nem érezhet így. Nem fog azzal pirongatni, hogy mások jobban szenvednek nálad.

Ott lesz, veled lesz, meghallgat, és együtt sír veled...

Ez az, amiben vigaszt találhatunk: az Emberfia átölelő szeretetében, aki annyira szeretett minket - a barátait - hogy meghalt értünk.

Így születik bennünk új élet a szenvedésből - virág a kereszt tövében

 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
Ragyogjatok mint égen a csillagok
  2017-04-28 09:59:46, péntek
 
  Ezt az Igét a Szent Szellem kb. egy hete nagyon erősen a szívemre helyezte és mindennap az eszembe hozza. Biztos vagyok benne hogy ki kell írnom!

Azt mondja Pál a Fil 4,8 -ben:
Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.

Ezért ne legyünk hajlandóak a negatív körülményekre figyelni, ne fogadjuk a negatív gondolatokat, se a negatív beszédeket. Ne a problémák, és a negatív hírek, a pletykák stb. legyenek a középpontban, mert ezek megmérgeznek, és beszennyeznek bennünket; ugyanúgy mint az erőszakkal, varázslással, erkölcstelenséggel tele filmek és computerjátékok, ebbe beleértendőek a rajzfilmek és a gyerekjátékok is. Sajnos rengeteg ember van, akik hívők, Jézus Krisztust imádják, de mégis szennyezik magukat és a gyerekeiket ilyenekkel. Két úrnak nem lehet szolgálni. Mert ha ezekre figyelünk, akkor ezeket is fogadjuk, ha pedig ezeket fogadjuk, ez a negatívum lesz bennünk, és ha ez van bennünk, akkor ezt is árasszuk a környezetünkre és mérgezzük a családunkat és embertársainkat úgy, hogy észre se vesszük. Vigyázzunk! és figyeljünk arra hogy a ruhánk amibe öltöztetett az úr minket, maradjon mindig fehér! Mi magunk vagyunk a felelősek azért hogy mit engedünk az életünkbe, és azért is hogy tisztán tartsuk magunkat.

Az úr fényessége, szeretete, és békessége áradjon belőlünk hogy a sötétségben RAGYOGJUNK mint égen a csillagok!!! Az Úr hatalmas áldása, irgalma és kegyelme legyen rajtatok és veletek! <3 Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 205 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 70 db bejegyzés
e év: 130 db bejegyzés
Összes: 7096 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 312
  • e Hét: 312
  • e Hónap: 37483
  • e Év: 85148
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.