Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
kisfaludy györgy
  2010-03-01 12:22:42, hétfő
 
 



Kisfaludy György
Élet Himusza

A Föld vagyok én, a Végtelen,
az Óceán, szárnyaló Értelem.
Kezem a csillagokba ér,
s nem teszek semmit mindezért.

Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
Én vagyok Istened, s angyalod.

Én vagyok benned minden őserő,
vágy, szerelem, mindent elnyelő
akarat, csodák, minden alkotás,
bosszú, gonoszság, és megalkuvás.

Minden viruló parány önvaló,
a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
színes lepkeszárny,
libbenő szellő és gonosz árny.

Viharnak villáma én vagyok,
Apám a Nap és anyám a csillagok.
Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
folyó és minden vad folyam
már régen én voltam, én, magam.

Én vagyok te és te vagy én.
Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
időknek tükre s irdatlan szárnyalás.

Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
mi vagyunk asszonyunk ölelése.
És mi vagyunk minden rút is,
a szép, lépteink vezető út is.

Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
Anyagkáprázat az idők tengerén.

A Föld vagyok én, mi eltakar,
cigány vagyok, zsidó és magyar.
Palesztin vagyok, s elűzött indián,
kurd, afgán, néger vagy ausztrálián.

Kis kínai vagyok minden tank előtt,
én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.

Hit vagyok szívedben és éledő remény,
szeretet, örömtánc, és zengő költemény.
Aszály után az első csepp eső.
Madárfióka, a kezedben verdeső.

Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
Szeretet nélkül az életed, mit ér?
Én voltam veled minden vad csatán.
Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?
Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
végső bajodban reményt én adok.

Szeresd kedvesed és az ölelést,
gyönyör és minden pezsdülés
hozzám zengi az élet himnuszát.
Hisz én csináltam én alkottam szád.

Belőlem, bennem, rajtam, általam
mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
Hiába miriád és százezernyi nép,
e perc olyan, mint a milliónyi év.
Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
egyek vagyunk s bennünk a lét örök.

Szülőid ölére én alkottalak,
léted kezdetén, csupa tiszta lap.
Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
Kétkedsz, vagy a hit vezet,
ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.
A Szeretet vezessen fiam! Ég veled.
 
 
0 komment , kategória:  Az utolsó órában  
az utolsó órában
  2010-03-01 09:41:39, hétfő
 
 



Az utolsó órában

Élete gyertyája a csonkig leégett,
Halványakat pislog, érzi már a véget.
Néhány elnyűtt bútor dereng a homályban,
Roskad a vén asztal, szú perceg a fában.
Kinn épp egy autó zörögve elhalad,
Rezgése megtölti a rideg falakat.
S a reflektorokból az erős fénnyaláb,
A poros ablakon átverekszi magát.

Végigfut a falon, felvillant egy képet,
Kifakították már régen azt az évek.
A sárgult papíron fiatal pár látszik,
Az öregnek arcán bágyadt mosoly játszik.
Nagyot sercen mostan a gyertyának lángja,
Mintha jelzés volna, nem sok van hátra.
És még egyszer újra fellobban a fénye,
Friss erő költözik megvénült szívébe.

Mint lidérclángok a sötét mocsárban,
Emlékek villannak az öreg agyában.
Minha látná magát síró kisgyereknek,
Érzi simítását anyai kezeknek.
Majd fiatal kora tűnik fel előtte,
Boldogan emlékszik erre az időre.
S mintha nem is emlék, való lenne mostan,
Az aggastyán szíve oly hevesen dobban.

Asztalon a gyertya, egyre jobban serceg,
A lángja vonaglik, kormos füstje terjen.
Verejtékben úszik az öreg homloka,
Teste tüzel, remeg, elcsuklik a szava.
Kedvese szép arcát újra vágyja látni,
Gyönyörű, kék szemét szeretné csodálni.
S hallani a hangját, hogy szólítja őtet,
Ily szépen beszélni nem hallott más nőket.

Kinyillik az ajtó, s nem hisz a szemének,
Nem látott még soha ilyen fényességet.
S mintha zene szállna lágyan a füléhez,
Hívó szavát hallja régi szerelmének.
A csengő hang ismét új erőt ad néki,
Fiatalodik már, egyre jobban érzi.
S a hang után indul, nem megy szinte lebeg,
Maga mögött hagyva erdőket, hegyeket.

Egy virágos réten kedvese már várja,
Messziről ráismer csillámló hajára.
S mint először látta, oly gyönyörű újra,
Két ölelő karját vágyón felé nyújtja.
- Sokat vártam reád, többé el nem válunk,
Örök szerelemben egymásra találtunk. -
.Benn a kis szobában a gyertyafény vonaglik,
Széjjelfolyt a viasz, a kanóc hanyatlik.

Egyre füstösebb és kormosabb a lángja,
Míg csak el nem merül a viasz-mocsárba.
Sűrű füstcsík száll fel, s terjeng a homályban,
Roskad a vén asztal, szú perceg a fában.
Kinn megered az eső, s koppan az ablakon,
A víz beszivárog, s lefolyik a falon.
Két homályos szempár még meredten néz,
Az élet elrebbent, és lecsüng a kéz.

1974. 11. 11.
 
 
0 komment , kategória:  Az utolsó órában  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4272
  • e Hét: 33839
  • e Hónap: 78911
  • e Év: 2020191
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.