Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
Hervay Gizella: lábnyomunkban kialszik a fű
  2018-07-27 08:31:19, péntek
 
  Hervay Gizella:

lábnyomunkban kialszik a fű


lábnyomunkban kialszik a fű
rajzolt lovacskák szárnyat eresztenek
kapaszkodnak szélbe viharba
hull az égről a vakolat
szánkban megköt a beton
aszfaltvirág a vér kiül a tájra a csend
mészárosok felvonulása
vízszintes testünkön át
felrobbantott hidak hazátlanul
kiakasztott cégér a szívünk


Életünk, 1980 október
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: meztelenül a vallatófényben
  2018-07-24 08:01:47, kedd
 
  Hervay Gizella:

meztelenül a vallatófényben


mert nincsen immár se sötétség se menedék se néma gyász
meztelenül a vallatófényben
hány szemünk is van már hány fülünk?
ki ismeri még szeretőjét?
ki meri anyját hívni a bajban?
feltámaszthatatlan krisztusok
glória nélkül lecsupaszítva
betonlövészárokba lökve
árván a jövő célpontjai
szó lehasítva a szájról
távirányított lélegzetvétellel
megoszthatatlan fájdalomban
egy kiáltásra kiakasztva
rácsokkal a tüdő körül
mert nincsen immár se sötétség se menedék se néma gyász


Életünk, 1980 október
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Leltár
  2018-07-14 07:23:30, szombat
 
  Hervay Gizella:

Leltár


Mert megszülettem én is úgy, hogy nem akartak.
Mindegy, hogy ki. Apám, vagy Anyám,
vagy csak ez a század,
két háború árvája, szegény.
Megszülettem mégis, mert még befizet
a Jó Természet egy-egy árvaházra,
hogy a névsorolvasásnál legyen valaki.
Szülőföld helyett térképen tanultam járni,
kiradírozott hegyekre rajzolt tengerek
és tengerekre festett hegyek között.
Halottaktól tanultam beszélni -
mondták magukat a kövezetnek konokul,
alattuk az ég. Így lettem felnőtt.
Így vert vaságyra a szerelem.
Életben maradtam mégis.
Mindegy, hogy meddig és miért.
Megszületett a fiam és akartam.


Innen és túl
Versek az Isten-kereső emberről
1935.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Vagonlakók
  2018-02-03 08:52:53, szombat
 
  Hervay Gizella:

Vagonlakók


végtelen nap végtelen vonat
elmegy velem már nem vagyok
nincs más csak egy kisfiúból
összedrótozott halott

összerándulok hallgatózom
mit kérdez és felelek
végtelen nap végtelen vonat
viszi végrendeletem

*

hová kísérem magamat
minden lábnyom szembejön
hol lakik a szerelem
mikor már csak a szem köszön

már nem élek csak hordom a sorsom
törvénytelein útlevelét
mint aki haláltáborból jött meg
s elfelejtette a nevét

*

leltára lelkiismerete
tőből kivágott tájnak
lábon járó végrendelete
földbe disszidált fáknak

megnyílik méhem börtöne
kopaszon megszületnek
fiaim földönfutói
betiltott szerelemnek

végtelen vagonlakói
vegetáló végnek
átszállnak homlokomon
sorsat cserélnek

*

lejárt óra a szemem
mindig ugyanazt látom
ketyegő haldoklók között
ez a feltámadásom

méhemben összedrótozott csontváz
kérdőjellé görbül
kihordom földrengésjelző
népemet anyaföldül

Életünk, 1981.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: arcod a táj
  2017-12-20 08:10:23, szerda
 
  Hervay Gizella: arcod a táj

Csoóri Sándornak


fáradt arcodon a ránc felragyog
szikkadt iszapban keréknyomok
kitikkadt kút a szem a száj
mintha erőd megszakadna már
hegyre kínlódó út a fájdalom
rámkiált hallgatlak hallgatsz hallgatom
figyel a csend arcod a táj
fákban kering a vér vajúdik a nyár
szikkadt iszapban keréknyomok
fáradt arcodon a ránc felragyog

Életünk, 1981.

 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Levél helyett
  2017-11-05 08:12:44, vasárnap
 
  Hervay Gizella:

Levél helyett


Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy
mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk,
csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem
ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld
rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva,
eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem,
és megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire
szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a
történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol
ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és
nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi
szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt
mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis
égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a
tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem
kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és
megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit
keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az
elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor
nyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót:
szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás
mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet
hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám:
cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag
cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan
mozdulatot ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével
mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha
te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy kis ránc emlékezik, és a szemedben
olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt.
Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom
nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. El
kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból
valók, amikor még nem tudott emberhez szólni az ember,
csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak
hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg
kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van
szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel
oda.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész
lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével
válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára
ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára
ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: A történelem tenyerén
  2016-11-25 06:50:39, péntek
 
  Hervay Gizella:

A történelem tenyerén


Ha mindenki csak annyit gondolt volna el,
amennyire szüksége volt, hogy tovább élhessen,
mondd, hol lenne akkor arra gondolatod,
hogy elgondolhasd az életük?

A gondolat, amibe majdnem belehaltam tíz évvel ezelőtt,
már eszembe se jut. -
A történelem közbejött,
s észrevétlenül átsegített önmagamon.
Lám, a történelem tenyerén
összezsugorodik az emberi fájdalom,
összezsugorodik a végtelen egyéni fájdalom.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Altató.
  2016-11-03 05:39:04, csütörtök
 
  Hervay Gizella:

Altató.


Gyalulatlan bölcső,
sír a szalma rajta,
úgy bömböl a gyerek benne,
még a hold is hallja.

Bordáim közt ring a bölcső,
szíven szúr a szalma,
hétszázéves szépnagyanyám ...
testem takargattya.

"Aludj, aludj, szentem,
két szemed két gyertya,
jön már a Sötétség,
fújja, ójtogattya.

Meghalsz, meghalsz, szentem,
megmarad a bőcső,
elszáradó lábaimmal
rengetgetem: hő, hő!

Felgyúttyák a szalmát,
tested tűzre rakják,
szájad nyílik jajra,
nyílik az ég bajra,

nyílik szemed jajra,
csitt, te, csitt, te, tente,
jaj, a szemed úgy világol,
mintha a nap lenne."
"Csitt, te, tente, nannyó,
elkopik a bőcső,
tente, szívem halott szeme,
hétszáz éve, hő, hő!"

Ring a bőcső halkal,
ring halottas jajjal,
ükanyámat rengetgetem,
tente, tente, jaj, jaj ...

Két szemem közt elrengetem,
bánattal betakargatom,
hétszáz évvel szólongatom,
halott széllel hűsítgetem,
halott nappal melengetem,
halott holddal holtra válik.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Elnehezülve
  2016-10-29 08:41:18, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
Hervay Gizella: Illúziók nélkül
  2015-11-10 06:46:26, kedd
 
  Hervay Gizella:

Illúziók nélkül

I.

Illúzióról szó se volt.
Ifjúságunk szertehajigálva.
Emitt szerelem - künn a krumpliföldön,
amott fájdalom fintorog.
Nyomában
üres konzervdoboz gurul.
Soványan,
pamutharisnyásan csak álltam,
és dal ha volt, csak pirospettyes,
agyonvasalt ruhában bámult.
Te hallgattál - s ő hamar rád unt.

II.

Megöltél mindenkit képzeletben,
akit szerettél - ne csapd be magad.
Élő szerelmed ellen
halottaid menete halad.

III.

Hányszor elért a halál!
Pengéi remegnek a bordám alatt.
így lépek be mosolyogva az ajtón,
remegő pengékkel divatos pulóverem alatt.

IV.

A hűségre mindig hiába vágytam.
Hűségedért magamat megaláztam.
Hűségemet eltékozoltam.
Látod
holt szavaimon lábujjhegyen járok.

V.

Tudom, menedék a szerelem.
Hát nem menekülök.
Fáradt tenyerem kezeden.
Szemedben a világ.
Szememben a halál.
S a szégyenem.

VI.

Elnézem arcodat.
Lassan szertehull szememben.
Szilánkká hullt szét gyermekkorunk -
szempillája rebben.
Hány év, hány halál
gördült végig e könnycseppben
századunk arcán?
Száraz szemekkel
nézem, s amennyi gondolat,
szigorú jóság, szerelem
s még elmondható szavam maradt,
most mind megindul, akár az idő,
felépíteni arcodat.
 
 
0 komment , kategória:  Hervay Gizella  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3320
  • e Hét: 19194
  • e Hónap: 103775
  • e Év: 1782274
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.