Belépés
jupiter21.blog.xfree.hu
" Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. " Paulo Coelho "Né... Keller Istvánné
1946.04.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
Az igazság és a hazugság egy nap találkozik.................
  2019-03-14 13:37:54, csütörtök
 
  Egy 19 századi legenda szerint, az igazság és a hazugság egy nap találkozik.
A hazugság az igazat mondja: "csodálatos nap ez a mai nap"! Az igazság gyanakodva néz az égre, de a nap valóban igazán gyönyörű volt. Sok időt töltenek együtt, majd végül egy kút mellé érnek. A hazugság ismét az igazat mondja: "a víz nagyon csodálatos, menjünk együtt fürödni!" az igazság, ismét gyanakodva vizsgálja a vizet, de rájön hogy valóban nagyon csodálatos.
Levetkőznek és elkezdenek fürdeni. Hirtelen a hazugság kijön a vízből, felveszi az igazság ruháit, és elmenekül. A dühös igazság utána fut, hogy megtalálja a ruháit és hazugságot.
A világ amikor meztelenül látja az igazságot, megvetéssel és dühvel tekint rá.
A szegény igazság ezután visszatér a kútba, és örökre eltűnik hogy ott rejtőzzön szégyeneben.
Azóta a hazugság a világ körül vándorol az igazság ruhájában, kielégítve társadalom igényeit, mert a világ nem kíván találkozni a meztelen igazságga




 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
Kedvenc tanmesém .
  2018-02-03 10:04:36, szombat
 
  Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
Az új tanítvány (tanmese)
  2016-01-05 09:08:41, kedd
 
  Gergó Dávid

A mester, mielőtt valakit beengedett volna közösségébe, összehívta tanítványait és megkérdezte tőlük mi a véleményük az adott személyről, aki csatlakozni szeretne hozzájuk. Aznap egy olyan ember kopogtatott ajtaján, akit az összes tanítvány ismert, kivéve a mestert, így a kertben egy fa alatt gyűltek össze, hogy megvitassák beléphet-e hozzájuk vagy sem. A mester megkérdezte tőlük:

- Mondjatok valamit, milyen ez az ember, aki csatlakozni akar hozzánk?

Ők meg hevesen beszélni kezdtek.

- Jó ember, nyugodt szívvel ide engedhetjük - mondta az egyik.

- Tévedsz barátom! - kezdte egy másik - Én régebbről ismerem, annak idején nagy balhékat csinált, és mint tudjuk, az ember nem változik egykönnyen...

- Szerintem kedves ember - mondta egy harmadik.

- Egy szerencsétlen félnótás, álszent és hazug... - szólt közbe valaki.

És így tovább, a többiek is elmondták véleményüket, ki-ki saját rálátása szerint. Végül a mester szakította félbe őket.

- Elég lesz! Még mindig nem tanultatok semmit! - kezdte - Egy embert akartam csupán megismerni, de megismertem helyette tíz másikat. Ti ugyanis mikor véleményt alkottok, magatokról árultok el dolgokat, és amit észrevesztek a másik emberben, úgy szemlélitek a világot is. Miért csodálkoztok, hogy ilyen ez a világ, ha ti magatok járultok hozzá, hogy ilyen legyen? Ha jó emberek közt akartok élni, vegyétek észre a körülöttetek élő emberek jó tulajdonságait. Ha jobb világban akartok létezni, szemléljétek a világ jóságát. Amilyen dolgokra fókuszáltok, olyan világot teremtetek magatoknak. Aki mindenben a rosszat látja, nem járul hozzá ahhoz, hogy jobb világban éljünk. Aki mindenkiben a hazugságot és a gyengeséget keresi, azt hazug és gyenge emberek fogják körbe venni.

Rövid szünetet tartott, majd hozzátette:

- Engedjétek be ezt az embert, mától ő is tanítványom. Ti meg jegyezzétek fel elmétekben: ha szép világban akartok élni, szemléljétek a világ szépségeit, és ha így tesztek, meglátjátok, a világ széppé is fog változni!


Az új tanítvány (tanmese) | Gergó Dávid : Link



 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
Mahatma Gandhi : “ Az életem a tanításom. ”
  2014-11-12 07:02:54, szerda
 
  "Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."

Konklúzió :
A világ Téged tükröz. Amilyen ember vagy, olyan emberek lesznek az életed részei is. Mindig a hozzád hasonlatos embereket vonzod be az életteredbe. És amilyen ember vagy, olyannak fogod látni (érzékelni) a többi embert is.








Boldogságfalva » Tanmesék : Link
 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
Mese a Szeretről
  2013-12-29 06:45:04, vasárnap
 
  Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott
üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: Nem hinném, hogy ismernélek
benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
"A ház ura itthon van?", kérdezték.
"Nem", válaszolta az asszony. "Nincs itthon. "
"Akkor nem mehetünk be, felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!"
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket"
"Együtt nem mehetünk be a házba, " felelték.
"Miért nem?" kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve, Jólét, " mutatott egyik barátjára,
majd a másikra mutatva azt mondta, " Ő a Siker és én vagyok a Szeretet. " Majd így
folytatta. Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket
akarjátok behívni. "
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj
megörült. , , Ez nagyszerű!!", mondta. , , Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd
jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!"
A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?"
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. , , Nem lenne
jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!"
"Hallgassunk a menyünkre, " mondta a férj a feleségének.
"Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!"
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, , , Melyikőtök Szeretet? Kérlek,
gyere be, és legyél a vendégünk. "
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték
társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert, , , Én csak Szeretetet
hívtam, ti miért jöttök?"
Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik
kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda
mi is vele tartunk. "
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!


 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
A valódi gazdagság
  2013-10-27 08:06:22, vasárnap
 
 
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékre pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csendben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
Egy KISGYEREK SZEMÉVEL
  2013-09-11 09:27:11, szerda
 
 
Mi voltunk az egyetlen család az étteremben.
Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben
eszik minden vendég.
Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
"Szia!" - mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte.
Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal,
hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült.
Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt.
Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.

Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös.
Ő is integetett.

"Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!" - mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel.
"Most mit csináljunk?"

Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
"Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!"

Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg.
A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben.
Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment,
az öreg pedig mindent utánacsinált.
Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt.

A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk.
Az öregember pont köztem és a kijárat között ült.
"Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!" - imádkoztam magamban.

Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam
Erik kitekerte magát és az ismert "vegyél fel" babapozícióba helyezkedett.
Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart
egy boldog kisgyereket.

Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét.
Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek.
Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei
igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.

Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.
Döbbenten álltam.
Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett.
"Nagyon vigyázzon erre a fiúra!" - mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy "megteszem".

A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket,
mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat.
Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott:

"Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom."

Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig.
A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy

"Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!"

Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül,
aki nem látott bűnt és nem ítélkezett.
Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül,
aki nem látott tovább az öltözéken.
Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott.
Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem,

"Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?" amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.

A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy "olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek,
hogy bemehessünk a mennyek országába".






Forrás: facebook - Lelki Patika
 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
A LEGJOBB magyarázat !
  2013-05-29 04:06:36, szerda
 
 
Ez az egyik legjobb magyarázata annak, miért engedi meg Isten a fájdalmat és a szenvedést. Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és szakálligazításra. Amint a borbély hozzáfogott a munkához, egy jó beszélgetésbe elegyedtek. Sokféle témát érintettek. Amikor véletlenül Istenre terelődött a szó, a borbély azt mondta:
"Nem hiszem, hogy van Isten."
"Miért nem?" - kérdezte az ügyfél.
"Hát csak menjen ki az utcára, és látja, hogy nincs Isten. Mondja, ha volna Isten, lenne ennyi beteg ember? Lenne ennyi elhagyott gyerek? Ha lenne Isten, nem lenne se szenvedés, se fájdalom. Nem tudok egy olyan szerető Istent elképzelni, aki mindezeket a dolgokat megengedné."
Az ügyfél egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel nem akart elkezdeni vitatkozni. A borbély befejezte a munkát, és az ügyfél kiment az üzletből. Amint kilépett a borbélyüzletből, az utcán látott egy hosszú, ragadós, piszkos hajú és rendezetlen szakállú férfit. Koszosnak és ápolatlannak nézett ki. Az ügyfél visszafordult, belépett ismét a borbélyüzletbe, és így szólt a borbélyhoz:
"Tudja mit? Nincsenek borbélyok."
"Hogy mondhat ilyet?" - kérdezte meglepetten a borbély.
"Itt vagyok, és borbély vagyok. És éppen Önön dolgoztam az előbb!"
"Nem!" - kiáltott fel az ügyfél.
"Nincsenek borbélyok, mivel ha lennének, nem lennének piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú emberek, mint az az ember ott kint."
"Ó, de borbélyok VANNAK! Ez akkor történik, mikor az emberek nem jönnek hozzám."
"Pontosan!" - erősítette meg az ügyfél.
"Ez az! Isten is VAN! Ez történik, mikor az emberek nem mennek Hozzá, és nem Tőle várják a segítséget. Ezért van sok fájdalom és szenvedés a világban."





 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
" Volt egyszer....hol nem volt...."
  2013-05-21 07:15:40, kedd
 
 
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más - így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Óh Szeretet !- mondta a Bánat - Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg sem hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor földet értek, az öreg elment.
Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a.... Szeretet."

 
 
0 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
  2013-04-30 22:19:13, kedd
 
 
Rajzolja le....
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült..., s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett.

De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...
A papírkosár lassan tele lett, s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés. Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget. A ház előtti tölgy recsegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen, Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett. A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
- Uram, te megmutattad békességedet! - szólt a festő, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van. Ő minden gondot vállára vesz, s bennünket szabaddá, békéssé tesz. Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet, s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.
 
 
1 komment , kategória:  *Tanmesék,az élet bölcseletei*  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2019.09 2019. Október 2019.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 126 db bejegyzés
Összes: 26966 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 471
  • e Hét: 7186
  • e Hónap: 19941
  • e Év: 230916
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.