Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Sinka István: Szalontán egy ajtó muzsikál
  2013-12-06 21:26:45, péntek
 
 



Sinka István: Szalontán egy ajtó muzsikál

Este tájon, lenn Biharban
rozsot darál az én anyám,
a haja kibomlik s leng a szélben,
szemébe belesír a mező,
kicsi malmát körbe forgatja
s úgy dalolnak: ő meg a kő.
Az udvaron a lomb árnyéka lassan
nő, a nap ellobog
s illatok közt ül a szénaboglya.
Aszú a nyár... Anyám elzokogja,
hogy a zab és a tengeri kiégett.
Magában ő csak ezt siratja,
aztán indul, karján a szakajtó.
S ahogy belép a pitarba,
utána lágyan muzsikál az ajtó.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István : Elszámolás
  2012-05-08 11:51:31, kedd
 
 



Sinka István : Elszámolás

Elszámolok ma mindenkivel
és mindenkinek hite szerint
adok a pásztor lelkivel.
A görbének, az egyenesnek,
adok minden hazug barátnak,
akik messzirül kezet fognak
s közelről az útamba állnak.
A szeplősnek adok - pördülj kopasz!
A nagynak is - nesze a hátam!
Igaz, kicsi rész, de ennyi jut,
meg lépcsőnek alád oda álltam.
Belőlem mindenkinek jut
rogyásig. Kaphattok... adok ma soknak.
Én fa vagyok és az ágaim
újra-meg újra lombosodnak.
Előttem papír. Neveket jegyzek,
Számoltam. Most már szivarra gyújtok.
...Csak halkabban ti, kis tekergők:
taposok ám, ha hozzám nyúltok.
 
 
1 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István : Poros kalapon égi gyöngy
  2012-05-08 11:26:16, kedd
 
 



Sinka István : Poros kalapon égi gyöngy

Porzik a híres országút,
s lomb sincs, fű sincs, s messze sincs kút.
Csak egy legény magányosan
lépked rajta gyalogosan.
megyen szegény s láthatatlan
bánata utána oson.
Nézem a legényt. Megállok.
Már elfoszlik, mint az álmok.
Csak még az ujjasa ujja
leng, ahogyan a szél fújja.
Magyar legény. Körülötte
sír a vidék mélabúja.
S ahogy végleg távolodik,
az ég ahogy alkonyodik:
azon a nagy csillagon túl,
ami lenn ragyog már alúl,
úgy vélem: ott megy a legény,
s kalapjára ég gyöngye hull.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István : Boglyatűz
  2012-05-08 11:00:10, kedd
 
 



Sinka István : Boglyatűz

Meggyulladott nyári boglya,
önmagát eszi lobogva.
Önmaga lángjába vesz,
aztán csendes fekete lesz.
Megkötözött erejének
lángjában úgy ég a lélek.
Marja magát öntüzével,
s nem ő, ha' az élet ég el.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István: Mágori táj
  2012-05-07 17:14:42, hétfő
 
 



Sinka István: Mágori táj

Felkereslek mágori táj,
nemsokára, úgy, csak magam.
S megállok a nagy láp mellett,
fönt, hol a hollók halma van...



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István: Vigasztaló síró embereknek
  2012-05-04 17:22:09, péntek
 
 



Sinka István: Vigasztaló síró embereknek

Óh, sírj csak magadnak
ember, ki égi szándékú voltál
egykor, s csillag nevetett rád és rózsa
és szabadság, de te önmagadat dobtad oda rabnak
a föld ködjébe, hol sárból rakott oltár
fölött úszott a lelked, vitte az ábrándok hajója,
az álom, mi összetörött mindíg s a káprázat tengerén
elsülyedt:zátony volt ott, hol a vasszínű mennybolt áll
és megsemmisült szivárvány és nem teljesűlt remény.

Óh, sírj csak magadnak,
miként a sárga erdő ősszel,
ha elszáll belőle a sok csicseri madár,
mint kavicsain patak sír, ha vizei elapadnak,
és mint nemzet sír a csatát vesztett hőssel
együtt, ha körűl az égig a romlás füstje száll.
Sírhatsz már, mindegy, ó:embernek hazája
a föld, a temető, mi tele van ismerőssel,
s azok közé hull csak könnyednek violája.

Rózsa nevetett rád? és szabadság? és csillag?
S nem lett belőle más, csak földi ügy,
halott kavargás, miről az Idő beszél,
elébed tartván tükrét összetört álmaidnak.
Csillag és szabadság! A földön mindenütt
arról beszélnek, ahol csak ember él.
Tarts velük te is, s megnyugszol egyszer,
ha kipattan majd a nagy világrügy,
a mosoly, s csillagaiddal együtt azt is ringatja a tenger.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István : Sötét esztendők
  2012-04-30 09:53:09, hétfő
 
 



Sinka István : Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón'
gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón'
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István : Szép értelme földi dolgainknak
  2012-04-20 17:49:45, péntek
 
 



Sinka István : Szép értelme földi dolgainknak

Esteledett, de volt valami béna
ragyogás még, s átütött a fákon
s úgy szórta szét elmulandó fényét,
és úgy aludt ki - emlékszel-é Éna? -
koronaként nagy hajkoronádon.
Aztán már csak árnyak vándoroltak
velünk, meg enyhülten sírt egy esti ének,
valaki dalolta messze hallón,
meg te dúdoltad - nekem, meg mennyboltnak -
földi dolgaink szép örök értelmét.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István: Síromból kiáltó
  2012-04-18 11:54:43, szerda
 
 



Sinka István: Nagyszalonta, 1897. szept.24. - Budapest, 1969. jún. 17.,Kossuth-díjas (1990) költő, író.

Sinka István: Síromból kiáltó


Kik voltak apáim?
Szomorú emberek?
Utánuk a sírba
én is csak úgy megyek?

Hiába temet el
engemet az ásó,
akkor is az leszek,
síromból kiáltó.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
Sinka István: Ősz...
  2012-03-06 16:57:37, kedd
 
 



Sinka István: Ősz...

Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,
Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyú
pergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holt
leveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!
S míg édes mákonyoddal ízesül új borod
s drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,
jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.
Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,
te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.
Mert holnap már, lehet: egy holt sziget
leszel te is s körötted néma roncsok
vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,
piros levelet adsz most nekem? A nyár, úgye, messze ment?
Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,
Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.
 
 
8 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Sinka István   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 362
  • e Hét: 6999
  • e Hónap: 37993
  • e Év: 451344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.