Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
Találkozó a jászol mellett
  2017-12-27 22:32:27, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet:

TALÁLKOZÓ A JÁSZOL MELLETT

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.

Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.ÁMEN
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Adventi ház
  2017-12-25 01:57:01, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Ne menjünk egyedül!
  2017-12-24 14:04:19, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet

Ne menjünk egyedül!

Halk hóesésben karácsony előtt
megyek az úton egyedül.
Mind halványak, ködbeveszők
A városon túli hegyek.
Most Betlehem felé megyek.
Bent a szívemben az öröm
boldog glóriát hegedül.

Fehér utamra hirtelen
árnyék vetődik, vádló kérdés:
A pásztorok is együtt mentek,
a bölcsek is hárman hódoltak...
Mit mond a betlehemi Gyermek,
hogyha senki nem lesz velem,
ha egymagamban érkezem?!
Hát az én szívem nem dobolja
karácsony örök riadóját:
“Menjünk el m i n d Betlehemig!"?

Kinyújtom kereső kezem:
ráncos, öreg kezek,
kicsiny gyermekkezek
simuljanak belé!

Induljunk együtt Betlehem felé!
Együtt a gyászolókkal,
az egyedülvalókkal!
Hiszen a nagy örömből
mindnyájunknak telik! A jászol mellett
ma mindnyájunkra üdvösség derül!

Halk hóesésben Betlehem felé
ne menjünk egyedül!

 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Karácsony este
  2017-12-24 13:15:06, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet

KARÁCSONY ESTE

Karácsony este Hangulatok szállnak
Fehér hópelyhek fehér angyalszárnyak
Szelíd melegséggel van szívünk tele.
Aztán megyünk tovább, sötét lesz újra,
csillag nem ég, utunk hóval befújja
bús életünknek dermesztő tele.

Karácsony este... Ó, csak gyermekemlék!
Szívünk kérdezve vár: Emlékszel még?
És éled, újul sok csodás mese.
Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak
szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap.
És nem kísér már az emléke se.

Karácsony esteCsoda! Vég és Kezdet,
Világosság és Élet született meg,
hol a halál volt csak, naptalan sötét;
Élet, aki az életét letette,
s szent szeretettel magára felvette
a megváltásnak emberköntösét.

Karácsony este! Csoda! Új teremtés!
A kegyelem, az élet megjelent és
kincseivel lelkem, feléd siet.
Egyedül, árván tovább mért haladnál?
Van megtartód, akit ha megragadtál,
kegyelem, élet, minden a tied!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Az alkalom
  2017-12-18 20:27:00, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

Az alkalom

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.

Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Betlehem
  2017-12-15 15:23:39, péntek
 
  Túrmezei Erzsébet: BETLEHEM

/Lukács 2,1-7/

Végre, végre Betlehem házai!
Nagy nehéz út volt, szinte végtelen!
Csak legyen hol fejük lehajtani!
Hiszen... talán... ezen az éjjelen...

Mária arca halotthalavány.
A kapukat sorra megzörgetik.
Kinyílik és bezárul mindahány.
Zár csikordul. Sehol sincs hely nekik.

Légy áldott, kedves barlang, kis istálló,
zizegő széna, pihenést kínáló!
De jó a kínban leroskadni rád!...
S Szűz Mária már boldogan ringatja,

odafekteti egyszerű jászladra
a testté lett Igét, Isten Fiát.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Ma
  2017-12-05 19:03:17, kedd
 
  Túrmezei Erzsébet

Ma

Erődet egy napra kérem.
Uram, ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem,
amire ma van szükségem.
Minden napnak más a terhe.
Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap
mit mérsz Atyám, gyermekedre.
De egyben bizonyos vagyok:
megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem,
s holnap is rátalálhatok.
Ma légy velem Szentlelkeddel,
hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet,
holnapig se szakadjon el!
Hiszen irgalmas hű kezed
új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által
napjaimat, életemet.
Lépésről lépésre vezet.
Minden gondom rávethetem
amíg egyszer megtehetem
legutolsó lépésemet.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Parancsol a Gyermek
  2017-12-04 00:21:19, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

Parancsol a Gyermek

Merő csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
Kicsinynek látszik és igénytelennek.
Pedig hatalmas, nagy követelés
Minden lehelet, minden szívverés.
Néki növekednie kell.
És utolsó hely neki nem elég,
Naptalan zúg, elhasznált levegő,
Az eledelből, ami megmarad...
Ő az első akar lenni, nem utolsó,
Mert neki az utolsóság koporsó!
Ő parancsoló, győztes akarat!
Néki növekednie kell!
Vétkes, aki parancsát megtagadja:
Csenevészedni, halványodni hagyja,
S odaadja a halálnak!
Igazán azok cselekszenek,
Akik nagy alázattal félreállnak.
Kiknek kis szíve dobbanása törvény!
Kik dolgoznak érte testük-lelkük törvén,
S szemük szüntelen, aggódva figyel:
Fejlődik-e? Növekszik-e? Hiszen
Néki növekednie kell!

Ilyen csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
Kicsinynek látszik és igénytelennek.
S minden lehelet, minden szívverés
Hatalmas, új követelés!
Így érkezett el Krisztus is közénk.
A szűk istálló szegény jászolán
Mint gyermek fekszik Ő és követel.
Néki növekednie kell.
Néki növekednie kell!
Naggyá, nagyobbá és a legnagyobbá,
Szent Messiássá, szabadító Úrrá!
Úgy adhat üdvöt, úgy teremthet újjá!
Ó, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek!
Jöjj, növekedj, töltsd be az életem!
Teneked mindig nagyobbá kell lenned
És kisebbé nekem!
Földi borún, halálon, elmúláson,
Hogy Te vihess engem, kicsinyt, keresztül,
Nagy, erős Messiásom!
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Kérdez a gyermek
  2017-11-29 15:15:24, szerda
 
  Túrmezei Erzsébet

Kérdez a gyermek

,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?"

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?"

Kint csillagfényes hideg este... tél...
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?"

Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?"
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?"
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
A birodalmam
  2017-11-27 22:51:01, hétfő
 
  Túrmezei Erzsébet

A BIRODALMAM

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.
 
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 195 db bejegyzés
e év: 195 db bejegyzés
Összes: 9324 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3066
  • e Hét: 3066
  • e Hónap: 65008
  • e Év: 65008
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.