Regisztráció  Belépés
hunjano.blog.xfree.hu
A szkítha népek hosszúéletűek s mi ennek a fajnak vagyunk utolsó hajtása . A szkítha összesség ma: a magyar." /Csuray Károly / "A szólás szabadság... Hunjano
1965.01.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Fajelmélet – II. rész
  2011-01-16 12:48:47, vasárnap
 
 
Vízöntő: Átalakuló világ: 11. Fajelmélet - II. rész

A MAGYARSÁG LELKI ALKATA

Gáspár János Faj ismeret c. művéből másoltuk ki ezt
a cikket majdnem betű szerint.

Nincsen talán még egy nép, amely önmaga felől annyi balhiedelmet táplált volna
s önismeret híján faját oly végzetesen elpazarolta volna,
mint a magyar.
A politikai nemzetek néhány fundamentális igényét
s a tömeglélek bizonyos megnyilatkozásait,
a hazafiságot,
tekintélytiszteletet,
konzervativizmust,
családiasságot, stb-t illetőleg a közéletben annyit ismételgettek,
hogy a félrevezetett nemzeti közvélemény joggal hitte ezeket a tulajdonságokat
minden más néphez képest magasabb fokú erényeinek.
Azonban faji összetettségéről
s az egyes komponensek helyes értelméről, amelyek a népek sorsát
a versenyben eldöntik, tájékozatlan maradt.
Betetőzte a temérdek téveszmét a liberális ideológia elmélete a magyar földnek,
magyar levegőnek minden heterogént áthasonlítő erejéről.
Pedig a valóságban még a két primér magyar fajú komponens:
a keletbalti és turáni sem tudott sok vonatkozásban egy nevezőre jutni.
Ami hasonlóság és megértés kettőjük között fennforog,
az nem a másfélezer éves együttélés kiegyeztető eredménye,
hanem az eurázsiai kapu előtti ural-altáji-mongol származás közös atavizmusa.
A mongoloid néven összefoglalt vonások így nem is maradnak egyedül
a magyarságot átfogó sajátságok,
mert belőlük kelet felé fokozódó kiadásban több-kevesebb megtalálható minden népben,
amely az ural-altáji ősfajból szakadt ki.

Ha az északi faj öntudatiságát a descartes-i a xioma gondolkodom,
tehát vagyok fejezi ki, akkor a magyarságot vitalitására
Madách szavai emlékeztetik: ,,szenvedek, tehát élek".
(Ezt a gondolatot oly szépen fejti ki Ravasz László 1977,
karácsonyi számunkban közölt írásában.)

A mongoloid ember megpróbáltatásokban nagyobbnak mutatkozik,
mint helyzeteket teremtő cselekedetekben.
Aktivitása nem folytonos, hanem periodikus.
Az elveszetthez szívósan ragaszkodik s a szűkség pillanatában bátorságban
és elszántságban minden más fajt felülmúl.
Egyébként a történelem mutatja,

hogy ez
a ,,politikus nemzet" politikájában sosem volt nagyon cselekvő.

A magyar szabadság eseménye abban csúcsosodik ki,
hogy soha senki ne háborgassa, inerciájából senki ki ne zavarja.
(Babits.)
Ez a vonása bizony megnehezíti helyzetet a mindig aktív és
a faji öncélúság tudatát jobban ápoló,
idegenek iránt kevésbé toleráns nyugati fajtákkal és nemzetekkel szemben.

A magyar ember szívesen átadja magát a tettet megölő,
cselekvést lohasztó szemlélődésnek.
Nagy tervek és elhatározások gyakran buknak el pillanatnyi indiszpozíción,
melynek hangulati és nem tudatos eredője ebben
a szemlélődésre való hajlamban gyökerezik.
Konzervativizmusa is inkább próbálgatásoktól való óvakodás,
mint tudatos ragaszkodás a jónak átgondolt dolgokhoz.
A jövőt illetően pedig könnyen hatalmukban tartják fatalista nézetek.

Ilyenné tette a liberális hazafiság,
az ezeréves haza,
a Kárpátok és az Al-Duna-Adria széttörhetetlennek vélt földrajzi és gazdasági egysége is,
amely ma mint trianoni fatalizmus
(hozzátehetjük a bolseνizmusban megnyugvó fatalizmus)
bénítja meg a csonka magyarság cselekvőképességét.

Cselekvéseit a hasznosnál jobban,
hangulati elemek irányítják. A tömegszuggesztió életében és
sorsában néha végzetes szerepet játszik.

Ha megmakacsodik, semmi érv el nem téríti felfogásától.

Világnézete kevésbé igényli a metafizikai problémákat.
Történelmi érzéke fejlettebb, mint elvont gondolkodásra való hajlama.
Gazdag invenció, intuíció, könnyű felfogás és
emlékezőtehetség mögött azonban következetesség és
az elemző kritikai képesség könnyen háttérbe szorul.

Bizonyos társadalmi előítéletek túlzott érvényesülése
s a közhatalomban részes személyek megkülönböztetett állásának biztosítása
sehol nem lehetséges annyira,
mint a mongoloid népeknél.
A közügyek iránt azonban hacsak maga benne aktív részt nem kap,
kevés érdeklődést mutat.

A családi élet tisztasága
s a nő magas állása a családban a mongoloid népekre
az északi fajtával szemben igen jellemző.

A felsorolt vonások a keletbalti és turáni magyarságban egyaránt megtalálhatók.
A kétféle faji elemet azonban a részletekben szembeszökő különbségek
választják el egymástól.

A keletbalti magyar nehézkessége,
hallgatag magatartása sokkal mozgékonyabb,
szövevényesebb lelkületet takar,
mint amilyet első találkozásnál sejteni lehet.
Első benyomásra nem is mutat sokat, de ha valaki barátságát megnyeri,
annak kitárja szívét-lelkét
s akkor sok kincset enged láttatni lelkivilágából.
Azonban amilyen hamar köt barátságot; olyan könnyen el is idegenedik.

Szemlélődő természete született bölcselőt sejttet.
A problémák halmazában egy végső megfejtéshez és
megnyugváshoz mindazonáltal nehezen, vagy sohasem jut el.
(Arany János.)

Cselekedeteiben is sok ellentmondás van.
A külsőleg mutatkozó nehézkesség belső határozatlanságból fakad.
Egy-egy eszméjéhez,
tervéhez dacosan köti magát, annak szinte fanatikusa lesz.
Ha ellenállásra talál,
vagy úgy véli,
hogy ellenkező álláspontra kényszeríteni akarják,
de egy-egy új hangulati hatásra hajlandó legmakacsabb elhatározását
is maradék nélkül megváltoztatni.

Mint embertárs jószívű,
bőkezű,
vendéglátó.
Nem individualista,
összefogó eszmékért hamar lelkesedik,
s tettrekész, azonban az impulzív és hangulati beállítottságánál fogva tartósan társadalmi
egyesülésekbe szervezni még nem sikerült.

A szövevényes lelki élmények megnehezítik a formába öntést.
A keletbalti magyar kifejező készsége nehézkes, ezért nem jó szónok.
Hiányzik benne a formához való következetes kötöttség,
a kimértség, ami az európai fajtákat annyira jellemzi.
Zrínyi és Petőfi
(lásd a mellékelt képet) dinári, Jókai, Herczeg északi fajú.
A kaletbalti és részben a turáni koncepció szertelen, túlméretezett
s amellett apró részletekben elvesző, így Jósika, Kemény,
Széchenyi meglátása s bírálata helyes volt,
amikor a magyar ember kőben és ércben való kifejezőképességét tökéletlennek tartotta.
Valóban az első és sok ideig egyetlen magvar szobrász,
Ferenczy István,
még a technika nehézségeinek legyőzéséig sem tudta vinni művészétét,
amely az erejét túlbecsülő ember kínos vergődéséről tesz tanúságot.

Igazi drámaíróink is
az egy kivételes jelenségen, Katonán kívül azért nincsenek,
mert ez a műfaj kevés cselekvésbeli változatosságot enged meg,
ellenben szigorú s befelé mélyített formavezetést igényel,
ami a magyar temperamentumnak és a szertelenségnek meglehetősen
nehéz feladatot jelent.

A magyar psziché legsajátosabb az elbeszélő műfajban.
A székely mondákban,
mesékben.
Jósikánál és Keménynél is meglep a képzeletnek külső képekben,
kalandokban való nagy gazdagsága.
A hangulat sokszor elnyomja a mesét,
vagy afölött is ott van egy bizonyos homályos hangulat, lírizmus.
A magyar mese gyakran a fantasztikusig, groteszkig emelkedik,
pl . Csongor és Tünde,
általában mindig több benne a történés, mint a hős által véghezvitt cselekvés.

A magyar történelmi és arckép festészet jelesei nagyobbrészt dináriak,
így Benczúr, Lotz, Munkácsy.
A keletbalti. és turáni magyar festőkhöz a tájkép és hangulatfestés
problémai állnak közelebb,
így Szinyei-Merse, Mészöly, Réti.

A magyar embert sokoldalúsága a tudományok minden ágának művelésére képesíti.
A természet- és technikai tudományokban gazdag invenciója
s leleményessége hoznak számára sok sikert,
nem pedig hosszú kísérletezései és kitartó elemzései,
aminek dolgában az északi faj áll első helyen.

A politikai életben a keletbalti,
temperamentuma és konzervatizmusa ellenére is,
hajlékonyabbnak és haladóbbnak mutatkozik,
mint a turáni.
Ez inkább a passzív rezisztenciában, a jogok fel nem adásában bizonyult erősebbnek.
Adott helyzetekben ez nagy erősséget jelentett a nemzeti küzdelmekben,
azonban a magyarság faji megerősödésének akadályául is szolgált.

A magyar közéletben
1848-ig a köznemesség szereplése a turáni magyarság szereplése volt.
Az intellektuális osztályoknak nemzetiségekkel való fokozatos benépesedése
a turáni magyarság anyagi és számbeli hanyatlása nyomán történt.

A turáni magyarban a mongoloid örökség még a keletbaltinál is erősebben hangsúlyozott.
Szemlélődés,
a végzetben való megnyugvás,
de már a csökönyösség és szalmaláng is hangsúlyozottabb.
Már fellépésében,
fizikai erejének megfelelően is bátrabb, méltóságosabb, nyíltabb
s ez nála már hetykeséggé és gőggé fajul.
Született jogász és szónok,
pl. Verbőczy, Pázmány, Deák.
Szónoklataiban azonban kevesebb az érzelmi s színészkedő,
több a racionális, érvelő elem, mint a dinári szónokokban, pl. Kossuthnál.
Több formaérzéke van, mint a keletbaltinak.
A magyar líra legsajátosabb és legerősebb képviselői turániak.
Így Balassi, Csokonai, Ady.

A turáni magyar
jellemvonásait Kemény Zsigmond így foglalja össze:

El nem merülni az elméletekben, külső célokért fel nem áldozni az élet örömeit,
önmagáért becsülni az életet,
szeretni az embereket búsulni a múltak szenvedésén, kinevetni a kétségbeesőket,
nagy hatalomnak elismerni a végzetet, de feltétlenül még annak sem hódolni meg,
meglehetős ábrándozás, mérsékelt munkálkodás, időnként lázas lelkesedés,
erős fajszeretet, az igazságnak eleven érzése.

A kép,
amit eddig rajzoltunk a keletbalti és turáni,
tehát az eredeti magyarság lelki fajiságát,
de nem a magyar nemzeti élet általános szellemi képet mutatja.

A magyar államban idegen fajú jövevények kezdettől fogva helyet kaptak,
illetve vívtak ki maguknak
s a magyar nemzetiség integráns részévé váltak.
Azonban eredeti faji alkatukat a magyar géniusz szolgálatában sem vethették le.
Milyen irányú lett az eredmény,
amit a nemzetnek adtak s mennyi volt az, amit a magyar fajiságból elvontak,
érdemes volna vizsgálat tárgyáva tenni.

Ezekben az években,
amikor
a magyarság a fajtagadó és fajgyűlölő bolsevizmus és zsidóság hódoltságába
szenvedi át történelme legnagyobb szerencsétlenségét,
rendkívül fontos volna,
hogy legalább idekint az emigrációban foglalkoznának a fajismeret magyar vonatkozásaival,
ahogy azt Gáspár János tette a háború előtt.

A faj ismeret a nemzetmentésnek valóban egyik főfegyvere.

* * *

A magyarság faji és lelki alkatának fenti ismertetése után kontrasztszerűen
és az egész fejezet kiegészítéséül lássuk,
miként jelennek meg az elemek a zsidóságban.

A ZSIDÓSÁG FAJ- ÉS LÉLEKKÉPE GÁSPÁR JÁNOS SZERINT

Palesztina fajképe már a zsidó szemiták megjelenésekor,
Kr. e. 1500 körül nem volt egységes.
Az őslakó előázsiai fajú hethiták között egyéb északi és földközi fajú elemek is éltek
(amoriták, filiszteusok, trákok, skíták).
Ezek közé telepedett most az arab pusztákról bevándorolt semita.
Ε nép héber nyelvét és vallását uralkodóvá tudta tenni az őslakók között.

A vérségi széttagoltság azonban nem szűnt meg.
Nemcsak Júda és Izrael,
hanem gyakran az apró törzsek is ellenségként sorakoztak föl egymás ellen.
A zsidóságot e folytonos viszálykodás annyira kimerítette,
hogy szinte ellenállás nélkül esett Nabukodonozor fogságába Kr.e. 597-ben.

A zsidók gazdasági és jogi helyzete
a számkivetésben a körülményekhez képest méltányos volt.
Vallási közösségeiket ott is fenntarthatták,
teljes vérbeli ellentét sem állt fenn, mivel a babyloniak teljesen,
a zsidók részben semiták voltak.
Mégis,
a zsidóság nemzeti erejét a fogság után visszaszerezni többé nem tudta.
Legjobbjai már előbb Egyiptomba menekültek, Palesztina pedig bevándorlók,
malebiták, edomiták egyiptomiak és különféle afrikai félnomádok kezébe került.
Ezek a fogságból kiszabadult zsidók visszatelepedését megnehezítették.
Örültek, ha beházasodás révén befogadásra találtak
s megélhetéshez jutottak a nem-zsidó népességnél.
A keveredés olyan nagyfokú volt,
hogy olyan főpapok is akadtak akik idegenből választottak feleséget.

A zsidóság eme válságos korszakában EZRA pap új törvénykönyvet szerkesztett
s ez lett a zsidóságnak az alkotmánya.
Leglényegesebb rendelkezései éppen azok,
amelyek a vegyes házasságok ellen irányultak.

Ezra a kiválasztottság öntudatát oltotta a népbe.
A nemzeti államról ugyan lemondott, de ennék helyébe az egyházi államnak egy fajtája,
a teokrácia lépett.
A vallásközösség (consensus) egyetlen felelőse még világi dolgokban is a főpap.

A zsidóság törekvései megváltoztak.
Megindult a hittérítő, vallásos propaganda.
Mindenki, aki körülmetélkedett, fajára, nemzetiségére való tekintet nélkül részesévé vált
a zsidó közösségnek és vértudatnak,
amit Ezra törvényei után a Midras,
Talmud és a rabbik tanításai még jobban kimélyítettek.

A zsidóság végső szétszóratásakor, Kr. u. II. szd. elején egy
szomorú faji konglomerátum volt. Bárhová is került,
idegen volt az európai fajták között.

Ugyanakkor, ahogy Spengler mondja,
a diaspora idején a zsidóság szellemi-kulturális világa teljesen a görögség
(hellenizmus) jellegét hordta magán,
miként ma az európai, fausti kultúrát
ezért a szétszórással tulajdonképp megmenekült a zsidóság a fölszívódástól.

Ez a faji konglomerátuma következő elemeket ölelte föl:

1. Előázsiai.

Ez Palesztina őslakossága. Alacsony termetű,
erősen rövid fejű, hátrafutó homlokkal, igen domború orrháttal,
oldalt magasan nyitott orrnyílással, sötét színkomplexszel.


2. Semita.

Az arab puszták beduin típusa.
Alacsony termet, keskeny koponya és arc, fakó bőr.
A zsidóságnak népi és vallási jellegét ez a faj hozta.
Azonban a természetes kiválasztódás következtében a többi fajösszetevők elnyomták.


3. Északi, s részben Földközi faj.

A különböző őslakók, akik már a zsidók előtt Palesztinában élték,
így amorita, filiszteus, trák ás skíta népek.
A zsidók között ma is fel-feltűnő szőke típus részben e komponenseknek
az atavizmusa. Részben későbbi szerzemények.


4. Hamita vagy etiópiai faj.

Hasonló a négerhez, de bőre halvány, haja sima, igen karcsú.

5. Néger.
Ezt a komponenst is Egyiptomban vette vérébe. Jellegét már fentebb ismertettük.


A zsidóság fajképe tehát nem egységes.
A hamita és néger bélyegek az egész népségben többé-kevésbé szétoszlottak.
A két alapvető faj közül a semita a diaspora után lakóhelyül nyugatot,
a Földközi tengert övező országokat választotta.
Olasz-, Spanyol-, Franciaország, Marokkó, Tunisz.

Ezek az ú. n. SEPHARDI zsidók.



A másik alapfaj,
az előázsiai fajú, az ú. n. ASKENAZI zsidó keletre és északra vonult,
lassan, elérte Orosz- és Lengyelországot. Útja során sok néppel érintkezett,
s mert vallásos misszióra is tér nyílott,
újabb és újabb elemeket vett föl vérközösségébe.
Így a VII-VIII. szd.- ban egy egész néptöredék,
a kazár lett zsidóvá, miáltal újabb előázsiai
s némi mongoloid vér vegyült a keleti zsidóság közé.


(Minderről bővebben lásd lapunkban Huber Lipót
alapvető munkájának ismertetését
Bajkeverők c. alatt.)

A zsidóság mai hybrid fajképe a középkori gettóban állandósult.
Akár nyugatra,
akár keletre került, vallásánál, fajidegenségénél fogva izolálta magát
a keresztény fajták között.
A gettó nem közigazgatási kényszer volt eleinte,
hanem lelki szükséglet számára.

Így mindkét fajta zsidóság elkerülhetetlenül korcsosodásnak is indult
a gettó szűk környezetében.
Később a sephardiak egy része is átmenekült az askenáziakhoz,
majd,
amikor a gettók megnyíltak és a zsidók meggazdagodtak,
a nyugati népekkel is keveredtek.

A zsidóság belső keveredése ezzel általános lett.

A helyzet ma az,
hogy ámbár az öröklés és hasadás törvényeinek megfelelően
mindig kikeverednek kisebb-nagyobb számban többé-kevésbé tiszta előázsiai,
hamita,
néger s aránylag ritkán semita fajú egyének is,
a zsidóság fajképe a felsorolt elemek sokezer kombinációjának megfelelően
olyan sokszerűséget mutat;
amit pontosan alig lehet jellemezni.

A magas néger vagy hamita és alacsony előázsiai vagy semita korcsai
a szülők magasságmérete között
a legváltozatosabb skálában sorakoznak föl.
Az orr lehet egyenes,
rövid (sémita), vagy lapos orrhátú, tág nyílásokkal (néger),
de leggyakoribb az előázsiai típus hajlott orrháttal, lefelé hajló orrcsúccsal,
oldalt kissé felhúzódó nyílással.
A szemek fényesek, a szemhéj nehézkes, duzzadt, gyakran megvan a szem alatti redő
(ideges tekintet).
Az ajak általában duzzadt, érzéki és a vastag négerszájig szélesedhet.
A hajszín sötét, de szőke is lehet, a göndörség a színre való tekintet nélkül is átüthet.
A bőrszín halvány barna vagy vizenyősen fakó,
néha az orr-száj közti barázdában és a szem alatt halvány vonalban jelentkezik
a sötét néger színkomplexió atavizmusa.
Az eredeti fajok tiszta vonalai és ritmusai eltűnnek
a korcsok testaránytalanságában s ritmustalan mozdulataiban.
Fel-feltűnik a hamiták karcsú dereka is,
de általánosabb az előázsiai faj elhízott idomtalansága.
Valamennyien pedig korán érnek nemileg.

Ezek után a zsidóságot

antropológiailag

a következőképp határozhatjuk meg:


A zsidóság morfológiailag igen változatos,
élettani tekintetben azonban zárt egység.
A vallásos elem egy teokratikus mentalitású közösségben él.
Mivel azonban a zsidóságot összetevő faji elemek mindegyike külön-külön is
idegen az európai fajtáknak,
az sem szabadul meg az élettani közösségből, aki elhagyja zsidó vallását.
Az az európai is kapcsolatba kerül vele, aki zsidó vért vesz magába.

* * *

A zsidóság faji összetettségéből következik,
hogy egységes zsidó lelkialkatról nem lehet beszélni.
Mindamellett a szétkülönítés sem sikerül.
Ugyanis éppen
a tartós beltenyésztés az összetevő fajok korcsosodását vonta maga után
s az eredeti alkatot erősen elhomályosította.
A fizikai bélyegek
a korcsok széthasadásánál aránylag hamar előtűnnek,
a szellemi tulajdonságok tekintetében ez a kevertség igen nehezen szűnik meg.
A zsidóság belső lelki egyenetlensége ebből a körülményből fakad.
Egységük csak az európai fajokkal való közös szembenállásban mutatkozik.

A zsidóság soraiban mutatkozó szellemi,
társadalmi és erkölcs-felfogásbeli különbségek FAJI különbségek.

Legértékesebb elemüket a semita képezi
s ez a jelleg van a leginkább hanyatlóban benne.
A semitát
a föld nehezen köti, földművelést soha nem űzött.
(Nomád beduin elem. Lásd. C. G. Jung leírásét lapunk, februári számában.)

A diaspora utáni zsidóságban a legátütöbben az előázsiai elem érvényesül.
Egyetlen fajban sincsen meg annyira a más emberre való hatás képességének,
rábeszélő tehetségnek az a foka és rutinja, mint amellyel az előázsiai rendelkezik.
Ez a különös adománya a zsidóságnak, amely őt uralkodóvá teszi a sajtóban,
színházban, politikai és szakszervezeti mozgalmakban,
általában mindenhol, ahol közvélemény-irányításról van szó.

(Lásd különösképpen a Judeokereszténység és a Tömeg c.
fejezeteket e sorozatban.)

Gáspár János itt felhozza a zsidó László Fülöpnek,
az akkor oly híres és sikerekben gazdag arcképfestő sikereinek szinte érthetetlen titkát.
László Fülöpnek tehetsége volt ahhoz,
hogy modelljeinek, belső gyengeségét, sőt hibáját felismerje és
azt üzleti szellemének megfelelően a másik végletbe,
erénnyé torzítsa.

,,Ezen az emberi gyengeségen,
ezen a művészeti elvvé magasztosított hazugságon épül fel
László Fülöp tüneményes pályája."
Így folytatja Gáspár:

Az európai fajok emberi gyengeségén emelkedik fel a zsidó akkor is,
amikor az egyes osztályok elé olyan életmódot vázol,
aminek folytatása túlmegy azok anyagi teherbírásán,
amikor a szépirodalomban, színházban, moziban olyan színvonalra csalogatja a tömeget,
amelynek eléréséhez az, sem megfelelő gazdasági,
sem megfeleld erkölcsi erővel nem rendelkezik s ha mégis megkísérli,
gyámoltalanul elbukik.

(Az amit a 9. fejezetben a zsidóság ÁRNYÉK jellegéről írtunk,
e sorokban jó megvilágítást nyer.)

A zsidóság mint kollektívum,
a közéletben többnyire nem elvi, hanem agitatórikus harcot vív.
S mivel az agitáció sikerül,
abból neki jutalom jár,

minden pártban minden mozgalomban helyet foglal

s minden iránynak hajlandó szolgálatába állni.
Hiányzik belőle a politikai koncepciónak,
jellemerősségnek és erkölcsi érzéknek az az árnyalata,
amit az európai fajok magukénak mondanak.

Ezért is nem tudnak az államéletben tartós intézményeket létrehozni
s ha az államvezetést olykor teljesen hatalmukba veszik,
uralmukat,
akar demokráciának,
akár szocializmusnak nevezik,

csak terrorral tudják fenntartani.

A szociológia zsidó teoretikusai is a politikai agitátorok között találják érdemi helyüket.
(Smith, Marx, Lassale, Jászi, stb.)

Az előázsiai fajú zsidóság a tudományos életben is jelentékeny reszt foglal el.
Abstrakciókra hajlamos gondolkodása különösen a matematika,
fizika, biokémia és pszichológia felé hajtja figyelmét.

(Ehrlich, Bergson, Einstein, Herz, Freud, Adler.)

Színész és zenetehetségeik is eléggé ismertek,

(Mendelsson, Goldmark, Offenbach, Mascagni, Leoncavallo.)


A fizikai munkától azonban az előázsiai elem épp úgy irtózik, mint a semita.


A hamita-zsidó komponenst önmagában megelemezni már nem igen áll módunkban.
Mintha egy-egy hamita bélyeg a zsidóság előkelőbb tagjain felismerhető volna.

Annál nagyobb tehertételt jelent
a
zsidóságban
a
néger komponens.

A néger vérrel terhelt elem szolgáltatja a zsidóságnak azt a legalacsonyabb rendű rétegét,
amely a szolid foglalkozást kerüli,
de minden erkölcstelen és alantas vállalkozásra hajlamos
(leánykereskedők, szennyirodalom, az alvilág orgazdái).
A néger mentalitást
az önuralom és előrelátás hiánya, erkölcsi fegyelmezetlenség jellemzi.
Szereplésükben különben erős zenei érzékről,
jó beszédtehetségről és technikai készségről tanúskodnak.

A zsidóság valamennyi fajtaeleme egyaránt korán érik nemileg.
A zsidó
,,csodagyerek" többnyire csak korán érett gyerek, akinek tehetsége elhalványul később.
Azontúl a zsidó legfeljebb szorgalomban,
de nem eredetiség és mélység dolgában vetekszik az európai fajokkal.
Inkább a kultúreredmények átoltása és gyakorlati alkalmazása körül jeleskedik.

A felsorolt faji vonások a kétezeréves endogámiában természetesen
sokszorosan összekeveredtek
s a korcsosodással járó tünetek annyira általánossá váltak,
hogy a zsidóságnak már sajátos vonásai közé tartoznak

(lelki kiegyensúlyozatlanság, olykor valóságos psychosis,
önszemélyével való túlzott foglalkozás,
ami a hypochondriáig fokozódhat, túlzott és helytelen érzékenység, stb.).

A zsidó fél rossz oldalainak felfedésétől
s önmaga oly gyakori kigúnyolásában hibáinak lekicsinylési szándéka rejlik.
Gyarlóságai, amíg öntudatlanok, nem jelentenek számába tragikumot,
mihelyt azonban tudati fokra emelkedtek,
sok szenvedést okoznak, esetleg lelki egyensúlyát feldúlják.
(O. Weininger, aki önmagában úgy megutálta a zsidót,
hogy ebből a szörnyű összeütközésből az öngyilkosságba menekült.
Híres ,,antiszemita" műve a Nem és jellem.)

A zsidóság lelki alkatának leírása a felsorolt tulajdonságokkal koránt sincs kimerítve.
Talán el sem érhető cél számunkra,
mert a tapasztalat megtanított arra mondja Michelsohn
hogy egy zsidó helyes pszichoanalízise nemzsidó orvosnak a legjobb akarat mellett is
csak a legritkább esetben sikserül.
A megállapítás azonban fordítva is érvényes.
A zsidó lelkivilága az európai fajokétól olyan távol áll,
hogy közöttük harmonikus együttműködés nem lehetséges.

Gáspár Jánost
e könyve miatt a bolsevista zsidók börtönében agyonverték.

A zsidóságnak ezt a merőben más,
valahogyan teljesen idegenül bizarr lelkivilágát szabad legyen
Itt egy karikatúra-szerű mondatban így jellemezni:

Még az a zsidó is,
aki köztünk kultúráltságával, mélyen emberi gondolkodásával és
briliáns logikájával elismerést vívott ki,
a legőszintébben meg van győződve arról,
hogy szüleit a németek a koncentrációs táborokban elégették,
noha azóta is minden este velük vacsorázik.

 
 
0 komment , kategória:  Fajelmélet –II. rész  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2960 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 240
  • e Hét: 2581
  • e Hónap: 15858
  • e Év: 335890
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.